Újratöltve: FF ISA 428 mkII
A Focusrite a mai napon bejelentette az ISA 428 MKII-t. A számok és az elnevezés adja magát: pontosan tudni mit kap az ember. Vagyis ISA sound, 4 csatornás, második kiadás. Ebben izgalmas semmi nincs, a hír is inkább megmarad egy “press release-nek”.
Tehát a napnál is világosabb hogy itt gyártstechnikát fejlesztettek és elvettek pár feature-t, hogy megfizethetőbb legyen a termék. Amit akkor az öreg Rupert kitalált, az mai is pontosan annyira jó és ütős. Vagyis ez a szerkezet hihetetlenül jól muzsikál vintage hangú mikrofonokkal és a kismembrános kondimiksókkal. Énekfelvétel, zongorafelvétel, dobok a fő erősség, de minthogy van bőven kraft benne a ribbon miksikhez, más hangszerekkel is jól harmonizál majd. Egymondatos verdikt: az ISA a világ egyik leguniverzálisabb mic preampje.
Anyakönyvi kivonat: az ISA szériát 1985-ben tervezte Rupert Neve. Kíváló transzparens, enyhén trafó színezett hangzás. Az ISA 428 mkII 2010. augusztus-szeptember között kerül a boltok polcaira, az ára szar forint mellett 399.000.- bruttóról indul. Opcionálisan fogadja az ISA 828 ADC konverterét. (Csúcsminőségű Burr-Brown Pro erősítő és a zászlóshajó PCM4220 A-D konverter beágyazva a Focusrite custom analóg áramkörök közibe. 122dB dinamika, jitter 250 pikoszekundumon belül, jó az.). D-Sub-on keresztül is csatlakozik, imádja a pultokat és a Pro Tools HD-t is. Igénytelen, jól megél az otthoni és a profi stúdiókban egyaránt. Az előlapon 4 db DI bemenet is van, ahogy azt elődjénél megszoktuk. Ami most nincs: VU méter, helyette LEDsor. Na jó. (Csak megjegyzem, hogy a cikk pillanatában lehet hogy valami grix van az ISA webshop ár körül, mert az én filejaim a 828-as árát 560.000.- bruttónak mutatják.)
UA LA610mkII + ingyen UAD2 Duo
A Universal Audio nyári akcióájának keretén belül minden LA610mkII előfokot vásárló ajándékba kap egy UAD2 Duo kártyát. Az akció augusztus 1-től egészen szeptember 30-áig tart. Kíváló lehetőség ez azok számára , akik még rendelkeznek csöves előfok+LA2A kombóval és kipróbálnák vagy bővítenék meglévő UAD2 DSP-s rendszerüket.
Apogee Symphony I/O – update
Íme az Apogee új interfésze, mely rendelkezik egy halom csatlakozási lehetőséggel, névszerint: Symphony, ProToolsHD,USB, de használható önállóan konverterként is. Két bővítőhellyel is rendelkezik, amibe 5 különböző modult tehetünk be, így teljesen moduláris eszközt kapunk. A hangminőségre valószínűleg nem lesz panasz az eddigi tapasztalatok alapján, sőt elvileg update-elték is. Kaphatóság augusztus, további infók majd 26-án.
Mindenesetre meglepő, hogy a legjobb ár/csatorna-ként kommunikálják a high-end audio piacon. Talán olcsó is lesz???
update: a kártya specifikációja, opciói, árak megtalálhatóak a WebShop-unkban.
Mikor a fű se nől…
Mivel hétfőn lesz egy meglepi, gondoltam szólok, hogy idesüssetek:
The New Standard in Recording Technology.
JÖN: MÉNEMSZÓL II – THE DASHBOARD
Nagy dolgot van tisztem ma bejelenteni, mely cégünk sokéves ténykedéséenk szerintem az abszolút csúcsa: egy teljesen újragondolt Ménemszólt fogunk hamarosan a plénum elé tárni.
Számos próbálkozás volt a hazai zenészek és érdeklődők webes-fórumos összecsődítésére, de ezek nem voltak szerintünk elég jók. Ennek eredményeképp ma már száz zenei magazin, blog és fórum lett. Ha mindegyik csak kevés érdemleges tartalmat generál, akkor is szörnyű pazarlása ez a hasznos információnak, egyben sajnos táptalajt ad a fölösleges és szakmailag kifogásolható tartalmak születésének.
Ez a természetes evolúció: azok hibáiból tanulva, illetve a költözésünknek köszönhető webshop/közösségi funkciók elhagyásának kényszere miatt megpróbáltunk egy jó megoldást adni erre, sőt, jelentősen továbbgondoltuk azt, ami eddig elérhető volt. Hiszünk benne, hogy ennek eredményeként ez lesz majd az új, az ultimate közösségi portál.
Az egyik legfontosabb változás, hogy nem akarjuk a továbbiakban ezt kisajátítani. Egy nyitott platformot hozunk létre, és ezt a hozzáállást próbáljuk szorgalmazni. Épp ezért, az eddigi Ménemszól, melyen a mi cikkeink jelentek meg csupán egy rovata lesz az új Ménemszólnak, de gyűjtjük a külsősöket is cikkek, saját újságok készítésére, hiszen több szakmabeliről azt gondoljuk, hogy publikációik színvonala megérdemli azt a figyelmet, amit az új oldal várható nézettsége fog számukra hozni, egyben reméljük, hogy az új technológia mégnagyobb kedvet és mégjobb lehetőséget jelent majd számukra. Örömmel vesszük majd, ha a többi forgalmazó is létrehozza itt a saját rovatát, blogját, ügyfélszolgálatát: nevezzük ahogy akarjuk.
De nem szükséges meghívó, bárki indíthat ott saját újságot, naplót, fórumot, felhasználó közösséget. Bár több fogalmat soroltam fel az imént,ti is észre fogjátok venni azt, amire mi már rájöttünk, hogy az eltérő elnevezések ellenére ezek között gyakorlati különbség nincs. Az új oldal egy nagyon átgondolt sztenderd, de rugalmas formátumot biztosít a publikáláshoz, ami hihetetlenül jól tematizálható, kereshető rendszert fog alkotni.
Az új oldal alapját egy speciális megjelenítés adja, amit mi úgy neveztünk el, hogy “DASHBOARD” (magyarul műszerfal). Ennek lényege az, hogy a felhasználó saját maga szabhatja testre mely folyamokat, fórumokat, híreket, rovatokat stb. akarja látni. Ezért lehetséges az, hogy mégis nagyon jól lesznek követhetők a különböző szerzők írásai. Ugyanakkor könnyen lesznek kezelhetők az olyan komplex folyamatok, mikor egyidejűleg szeretnénk több közösséghez hozzászólni.
Innentől kezdve persze mindenki reklámozhatja magát, együttesét, tevékenységét, cégét, és a saját felelőssége hogy mit ír és milyen stílusban: úgy hiszem, bőven lesz annyi felhasználónk, hogy a közösség szépen saját magától ki fogja emelni ami jó, ugyanezért komoly hátrányra fog szert tenni, ha valaki oda nem illőt publikál. A hitelesség komoly ütőkártya lesz, amiért érdemes küzdeni: idő kell a megszerzéséhez, egyben automatikusan hátrányba fogja helyezni a noname hozzászólókat és postolókat.
Hogy a jó kérdések, hozzászólások, értekezések ne vesszenek el a sűrűben, a fórum össze lesz hegesztve az új tudásbázissal, melyet veletek közösen akarunk fejleszteni, csiszolni. Ez egyben meg fogja oldani a “ki az okosabb?” típusú vitákat, hiszen ez a tudásbázis úgy fog alakulni, fejlődni, ahogy a beáramló információ alapján majd update-elik a szerkesztők. Ha jön jobb, érdemesebb tartalom, az átveszi a régi helyét és kész.
Természetesen alkalmazzuk a legújabb, legmodernebb technikai megoldásokat, szuperül lehet majd lájkolni, facebook stb accounthoz kapcsolódni, zenét publikálni, stb. Filecsere (hangminták, patchek) lehetséges lesz, találkozók, meghívók naptáros szervezése a júzerek között, azok műszerfalas megjelenítése dittó. És még sok-sok minden! 
Felmerül a kérdés, hogy akkor most mi lesz az Absolute.hu-val.
Fórum: természetesen az ős-fórum felett rendesen eljárt az idő, nagyon rossz hatásfokkal tudja csak szolgálni az igényeiteket, ezért azt szimplán be fogjuk fagyasztani (archíválás, csak olvasható lesz). Egy egyszeri, könnyű regisztráción kell majd átesni, mivel a loginok a jelenlegi rendszerben természetesen számunkra sem láthatók. (Értsd, mi sem látjuk a passwordoket). Továbbra is bizalmasan kezeljük ezeket, ezért a szerzők továbbra sem fognak tudnak visszaélni a júzerek adataival. Szóval minden ami jó volt, az most is megmarad. Sajnos pont emiatt a HSO loginok nem lesznek jók a Ménemszólhoz.
Apróhirdetés: egy ezerszer jobban kezelhető formát fogunk adni ehhez, ez is költözik.
A régi oldalból tehát már csak egy információs tábla lesz, hogy balra a közösségi oldal, jobbra a webshop (az új HS Online még két hónapig beta, folyamatosan fogjuk hozzáadni az új funkciókat, pontosítjuk, javítjuk, gyorsítjuk stb. De ott közösségi funkciók nem lesznek, leszámítva a termékek kritikájának lehetőségét).
Jelenlegi tervünk egy videó készítése, mely elmagyarázza a teljesen új szemléletű portál működését.
Viszlát hamarosan ugyanitt!
Nord Piano videók
Míg megérkezik hozzátok a zsír új Ménemszól, nézzétek meg ezeket a klassz új videókat, melyek a Nord Pianón mutatják a V5-ös hangkönyvtárat!
Clavia Nord Piano
Diamonds are forever: évente egyszer (sem) jelentkező, csak Nord hangszereket ajnározó sorozatunk különkiadásában most egy olyan dologról essen szó, amit nagyon sokáig vártunk, az utóbbi időben viszont, valljuk be, már nem sok reményt fűztünk (fűztem) hozzá: történetesen, hogy valódi zongora élményt csikarjunk ki egy áramkörökkel telerakott, hülye dobozból.
Tegye fel a kezét, aki már ült akusztikus zongora előtt, és leütött akár egy billentyűt! Köszönöm. Most tegye fel a kezét, aki ült már digitális zongora előtt, és leütött legalább egy billentyűt! Jóval kevesebb, köszönöm. Meg tudja fogalmazni valaki a különbséget? Igen, ott a szőke hölgy: az egyik akusztikus, a másik nem! Pontosan!
A zongoramodellezés alapproblémájához érkeztünk el ezzel. Milyen hangot (pontosabban: élményt) várunk egy digitális zongorától? Az otthoni jól megszokott, kicsit elhangolódott pianínóét? A koncertem akusztikájával megszólaló nyers Steinway-ét? A lemezekről ismert Coldplay zongorát? A stúdióban bemikrofonozott Bösendorferét? Ha ez utóbbi, milyen mikrofon, milyen előfok, processzálva, vagy anélkül? És ha már hangfelvétel: Elton John, Emerson, vagy Keith Jarret? Tök más mindegyik.
Ha már a szemüveges hullagyalázónál tartunk, még ifjúkoromban láttam (videón) egy Elton John koncertet, ahol az öreg egy akkor csúcstechnikának számító Roland RD 1000 zongorán játszott, ami akkor, zenei környezetben, megdöbbentően zongoraszerűnek tűnt. Gondolom, nem árulok el nagy titikot, hogy mai füllel igencsak megmosolyogtató a hangszer, ha leül elé az ember (mondjuk a mechanikája fa, ok). És zenében mégis működik.
Ez azért jutott eszembe, mert a zongora elektronikus szimulációja zenei környezetben (elsősorban popzenében) gyakorlatilag megoldott. Remek hardveres és szoftveres, billentyűs és billentyű nélkül zongorahang-emulációk születtek az utóbbi években, és ezek kiválóan működnek is zenében, hasonlóan pl. az egyre népszerűbb, dobfelszerelést modellező plug-inekhez, azonban a hangszeres játék élményét egyik sem nyújtotta (mint ahogy egy dobplugin sem).
Mindez csak azért lényeges, mert a Clavia Nord Piano a LEGJOBB akusztikus zongora emuláció, amin valaha JÁTSZOTTAM. Nem az “egyik” legjobb, és nem amit “halottam”, mert itt a billentyűzet, a hang, és az effektek együtt biztosítanak egy olyan élményt, am tényleg megdöbbentően hasonlít az akusztikus zongoránál eltöltött időre. Persze ehhez kellett a legújabb Clavia zongorakönyvtára, ami V5 névre hallgat, és a gazdaságos verzió tölthető az összes Stage és Electro 3 modellbe. Elképesztő nyersességgel szólal meg az összes grand piano, viszont ami megdöbbentő, azok a pianinó hangok, egy room reverbet rácsavarva máris a nagyi nappalijában érezhetjük magunkat. A hangok NAGYON sztereóak, gyanítom, hogy színpadon, még mielőtt a fenék a zongoraszéket elérné, kell benyomni a hangszer ‘MONO’ gombját. Nem sorolnám fel most a hangszer összes tulajdonságát, nézzük csak a lényegesebbeket: az elektromos zongorák és az effektek az Electro3/Stage-ből megszokottak, a hármas zongorapedál nagyon jól működik, a hangszer hangolható, transzponálható. Pitch, modwheel, split nincsen, egyszerű ez egész, mint a faék.
Térjünk rá a hangszer technológiájára: FOGALMAM sincs, mitől ilyen jó, lévén semmilyen (publikált) új technológiát nem tartalmaz, egyszerű sampling alapú gép. Ok, van a leírásban szó a pedálzaj emulációjáról (marha fontos volt, mindegy, aranyos effekt), string rezonanciáról, stb. Szerintem a titok, amit már az EMU, Ensoniq és a Kurzweil hangszíntervezői jól tudtak: nagyon jól kell felvenni az eredei hangszer hangját, és/vagy nagyon jól kell processzálni. Azt persze tudtuk, hogy a Clavia vezető a sampling technológiában, tudtuk, hogy a cég borzasztó energiát (pénzt, időt) ölt bele hangszínkészítésbe az utóbbi években (tessék szorgalmasan töltögetni az ingyenes mintatárakat!), tudtuk, hogy kikísérleztek egy sampling-robotot, ami precíziós technikával üti le az eredeti hangszer billentyűit különböző erősséggel, de hogy néhány év kisérletezés után ilyet dobjanak, az előtt le a kalappal.
Véleményem szerint a V5 Piano Library-vel a Clavia a szokásos nyugodt mosollyal az arcán, szép csendben egy jó nagy tockost adott a világ digizongi gyártóinak: ettől rosszabbat ne tessenek innentől csinálni.
Harc a telefonálókért
Az iPhone 4 megjelenése kapcsán azért jönnek a hírek, és az emberek folymatosan fejtik befele, hogy melyik telefont nagyobb lúzerség választani.
Állítólag Android vs. Apple van. És mutatják a számokat, hogy miből mennyi fogy, hogy jön fel az Android, mostaztán vége az iPhone-nak. És hogy úristen Flash nélkül mi lesz, ami mellesleg szerintem kb. “korunk floppy meghajtója” már ami a technológiai legitimását illeti. (Nem izgat mit mondanak a nagy guruk, ugyanis én csak azt látom, hogy prímán el vagyok nélküle, illetve a múltbéli rossz tapasztalatok. Mellesleg jegyzem, hogy a flash lejátszást már megoldották iPhone-ra ha valakinek pont az kéne…)
Szerintem az, hogy a trendek mit mutatnak, legyen a gyártók dolga. Persze lehet dobálózni a számokkal, hogy az Apple kb 50%-os piaci részesedése kombinált eredmény (iPod+iPhone+iPad), de erre is létezik kontra ahogy pro is. Most például bejelentettek, hogy iPhone 4 giga rekordot döntött, 1 nap alatt keltek el az előrendelésben jegyezhető készülékek (600ezerről beszélnek!!!), szemben a korábbi 3GS öt napjával. AT&T szerverek megállnak mert nem bírják követni a forgalmat. A Piper Jaffray elemző cég most 8.5 helyett 9.5 millióra becsli a negyedéves eladást. Ezt most csak úgy.
Szóval lehet agyalni, hogy az iPhone-nak vége-e vagy sem. De nem mindegy ez? Itt van az Internet, ami betekintést enged sok ember szokásaiba. Annyira jól lehet látni hogy ami az egyik embernek jó, az a másiknak nem. Miért próbálja nekem a HTC-s bizonygatni hogy mennyire jó a szabadság, mikor látom hogy szétesik a készüléke, és hogy a scrollozás tök rosszul követi az ujjának mozdulatait? Ő nem szereti az iTunes-t, nekem kézre áll. Nekem nagy az EVO méretre, neki az iPhone kicsi. Ha az EVO jó valamire, és az iPhone meg másra, akkor mindkettőre szükség van, ez tehát odavissza működik. Egyértelmű hogy több gyártó, több platform szükséges. Nem az érdekel, hogy az Apple vagy a HTC legyen sikeres, az érdekel, hogy ÉN járjak jól az ő küzdelmük eredményeképp. Mert most az Apple is kapadozhat: nincs ilyen játék hogy exkluzív szolgáltatók, meg hogy elveszünk értelem nélkül funkciókat a felhasználóktól (tethering pl.). Szépséges verseny van (…most hogy ezt leírom eszembe jut, hogy 3 trösztellenes eljárás indult ellenük kb. az utóbbi 2 hétben
Én az iPhone összes érdemét abban látom, hogy felpofozta a piacot: megmutatta, hogy lehet remek ujjvezérlésű telefont gyártani, és működik (ez óriási felismerés volt), és hogy megfogalmazott egy kultúrált felhasználó élmény-sztenderdet, amihez végre mindenkinek alkalmazkodnia kell. Ugyanis ekkora felfordulást egyetlen gyártó sem tudott okozni az egész mobiltelefon történetben. Korábban mindenki azzal volt elfoglalva, hogy hány megapixeles a kamera, meg hogy a képtelenül rettenetes user interface-ek közül melyik a jobb, illetve melyik kevésbé hibás (!!!) érdemleges előrelépés nem igazán történt.
De a sztori nem ér véget. A Samsung is beszáll a piacra (a BADA-val, szintén nyílt), aki nem 10milliós felhasználói bázissal bír, hanem 200 mila körülivel Remélem, ez az egész kinek van jobb telefonja történet végre véget ér. Ugyanakkor…hm… Ki tudja mi jönne helyette, és az lehetne rosszabb is, nem?
Online műveltség
Lelkes vidéki olvasónk küldte be szerkesztőségünkbe az alábbi videót, amit nem tudunk nem megosztani. Pont kapcsolódik ahhoz, hogy honnan lehet elsajátítani a szakma titkait. Az iskolákról már esett szó, a másik meg hogy a nagyoktól stúdióban ellesni a trükköket. Én pesszimista vagyok, mindkét irányt zsákutcának gondolom, de minimum félmegoldásnak.
Keressen több ehhez hasonló videót a MAGYAR ZENÉSZ BÁZIS-on
A videóban egy gyakorló profi producer mutatja hogy kell “big label” soundot csinálni. Készít egy alapot, majd 12:18-tól nekiáll kompresszorral heggeszteni, magyarázat inklúdid. Indításképp érdemes rácsodálkozni a kompresszorok paramétereinek magyarázatára.
14:58-nál ha valaki úgy érzi, hogy ami történik az nem jó irány, csak egyet tudok érteni.
16:40-nél ha valaki úgy érzi, hogy épp az eredeti hang a dinamikusabb, az tippel jól.
16:43-nál a release és az attack magyarázata súrolja az okkultizmus határát.
Ennél tudok jobb videót a neten az érintett témákban.
Így képtelenség kiigazodni egy kezdőnek hogy mi hiteles és mi nem az. Ez tulajdonképp a másik ok, hogy a hangmérnöki munkát bízzuk hangmérnökre. Ott nem kell tesztelni hogy az illető ösztönösen tudja mit csinál vagy valóban művelt a témában, meg kell nézni, mit tett le az asztalra, és hogy az nekünk tetszik-e. Jobb ötletem nincs.
Ha valaki el akarja kerülni a rossz irányt, az alábbi tanácsokat tudom adni:
1) Nem hiszem, hogy házilag meg kéne próbálni big label soundot gyártani. meg lehet próbálkozni, de kidobott idő lesz.
2) Kerüljük a kompresszor használatát! Ha félműveltek vagyunk hozzá, nagyobb bajt okoz, mint jót hoz. Nem lesz tőle nagy sound, csak egy mosott, dinamikátlan, nyüzüge paca. És örökös keresés, hogy melyik a jó kompresszor. Ha nem értünk hozzá, mindegyik rossz lesz.
3) Egy dal természetesen nem attól lesz jó, hogy hogy szól. A jó dal egyébként majd jó fog szólni, mert azt meg kell csináltatni profi producerrel. De a jó dal demóban is jó. Ha valami nem jó alapból, az meg később se fog jól szólni (ugye, már írtam a “mix-félelem”-ről
A titok egyébként hogy hogy kell nagyon jól szólni:
-profik ülnek a megfelelő székekben, az előadók és zenészek kompetensek
-van idő és pénz a produkcióra (!!!!!!)
-betyár berendezések és hangszerek állnak rendelkezésre
(Remélem jól látszik, hogy a listában nincs olyan tétel hogy “kompresszor”)
Ezek között logikai ÉS kapcsolat van, nem pedig VAGY. Bármelyik hiánya azonnali delegálás a másodosztályba vagy lejjebb.
De hát ez nem magától értetődő?
Fogalmi káosz
Volt zenével kapcsolatos megbeszélésetek során olyan, hogy nem is értettétek, hogy a másik miért van teljesen más véleményen?
Gyakori probléma, hogy “nem beszélünk egy nyelvet”. Nehéz dolog a hangról értekezni, márpedig az Internet világában ez igen nehezen mellőzhető probléma. Élőben dittó. “Dinamikus”, “fényes”, “levegős”, “széles”, stb. jelzők…Azt gondolnánk, mindenkinek ugyanaz jut erről eszébe, pedig mennyire nem így van!
A kiindulási pont az, hogy mindenki máshol, más rendszeren hallgatja az általa választott anyagot. Most, hogy elég sok és sokféle monitorhangfalat árulunk, az egyik visszatérő motívum az, hogy (namostfigyi!) emberek megváltoztatják a VÉLEMÉNYÜKET adott termékről. Értitek? Lecseréli a hangfalat, és ami azelőtt nem szólt jól, az most jól szól, és vice versa. Amikor interneten vagy bárhol véleményt hallotok, ez jusson először eszetekbe (nevezetesen, hogy az illető képessége, körülményei még erősen alakulóban vannak).
De ez csak az alap. A cikk keletkezésének okát, egy megtörtént esetet mutatok be, és abból mindenki jól el tudja helyezni, hogy amiről írok, az milyen nagyságrendbe esik, és hogy ez milyen relációban van kb. az ítészkedéssel.
Két ügyfél jön, monitorhangfalt tesztel, mutatunk pár mintát a referencianyaggal. Kibökik, hogy szerintük a Behringer Truth hangfala a tuti befutó. Ez annyira meglepett, hogy megkérdeztem, hogy erre hogy jutottak. A válasz: “Ennek a legrészletesebb a hangja!!!!”.
Na ez annyira “off the line” volt, hogy annak feltételezése sem fért bele a dologba, hogy az ügyfél ad abszurdum teljesen süket.
Természetesen a részletes hang nagyon fontos. De kinek mit jelent ez? Neki azt, hogy mindent nagyon jól hall a felvételen. Bele tellett pár percbe, mire megfejtettem a dolgot (ezért jó az élő egyeztetés, és ezért nem jó a net, mert az ilyen ott soha nem derül ki, hanem egy idő után személyeskedéssé alakul). Sejtetitek mi volt ennek az oka?
Megfejtés: ennek a hangfalnak a leggyengébb az erősítője, nem képes tranzienst se átvinni rendesen, szépen összenyomja a hangot (kompresszorként működik kvázi). Aki nem tudja pontosan mi a kompresszor, annak mondom, hogy működése eredményeképpen a hangosabb részeket lehallkítja, melyek ezáltal közelebb kerülnek a halk részekhez. Ezután a halkítás után persze felhangosítod az egész zenét, hogy a hangerő kb. ugyanaz legyen, mely eredményeként nyilvánvalóan a halk részek is felhangosodnak.
Aha! Részletesebb, mert a halk részeket jobban halljuk (mivel felhangosítottuk), a hangosakat meg lehalkítottuk. Szóval ja…Akarunk RÉSZLETES hangzást de az eredeti arányok minden körülmények közti MEGTARTÁSÁVAL. Ezzel a kiegészítéssel minden bizonnyal közelebb jutunk ahhoz, amit valójában szeretnénk. Mert mi jó monitor hangfalat szeretnénk!
Ennek persze nagyon megörültek, hálásan megvették azt, amiről ők úgy gondolták kezdetben, hogy az a rosszabb. (A mi szakmánkban gyakori, hogy az emberek átszeretnek olyan dologba, ami számukra nem volt fontos, vagy nem gondoltak jónak). Azóta szerintem nagyon megszerethették a dinamikát, ami egyébként nagyon sok embert zavar alapból (nagyon dinamikus felvételeket fárasztóbb hallgatni!). Szerencsére stúdióban dolgozók nem félnek a nyersességtől, ők az a fajta, akiknek a dither zajt is “jól esik” hallani, AMENNYIBEN az tényleg ott van a felvételen, és nem a konverter hibája (nagyon nem mindegy, ugye!)
A vélemények kérdésére visszatérve egyetlen jó tanácsot tudok adni: olyantól fogadjunk el leginkább ilyet, aki olyasmit tett le az asztalra, ami nekünk tetszik. Ez az egyetlen implicit bizonyítéka annak, hogy az ember tudja hogy adott cuccok mire jók, és ezt ízlésben sem értelmezi másképp.
Egész egyszerűen azért van ez, mert a munkafolyamattól nem választhatók el az eszközök, nem lehet külön egységenként kezelni azokat, illetve megítélésük csak az egész ismeretében értelmezhető. Ez a válaszom azoknak, akik mindig azzal a közhellyel jönnek, hogy van aki jó cuccon szart csinál, vagy szar cuccból jót.
Önmagában egy szintetizátor nem jó vagy rossz, minden annak a függvénye, hogy MIRE. Mindenkit azt kérdezi, hogy valaki valamit MIVEL ér el. Öreg hiba! Ugyanis igazából arra kíváncsiak, hogy HOGYAN. Ez pedig barátaim az úgynevezett WORKFLOW, tehát a munkamenet, illetve annak egésze, és ennek csak részhalmaza az egyes berendezések. Ezért is mentünk rá mi erre a megközelítésre kezdetektől fogva, és termékekről általában átvitt értelemben, vagy megoldások fényében beszélünk. (Ha meg kellene fogalmaznom a Hit Space vs bármi más hangszerbolt közti identitásbeli különbséget, ez lenne az).
Van, hogy nem veszik jól tőlünk azt, hogy ha valamire épp azt mondjuk, hogy “inkább gyűjtsél még kicsit”. Itt volt egy cég kereskedője nálunk, és azt mondta, hogy ez az attitűd nem okés. Szerinte mindig kell lennie olyan termékünknek, amit épp a vevő ki tud fizetni, mert különben elmegy és vesz valamit máshol. Érzelmek nélkül, tisztelettel nyugtázom az ilyet, de ha valaki erre kérne engem, akkor a “lófaszt” kifejezés instant elhagyná a szám szalonnáját. Ugyanis a fentiek mentén ha valaki azzal érkezik, hogy mit szeretne elérni, akkor arra létezik(léteznek) optimális berendezések, és azokhoz képest minden más ROSSZ, ekként pénzkidobás. És végül, de nem utolsó sorban, létezik olyan üzlet, ahol az eladó és a vevő is jól jár ugyanazon tranzakció során.
Ennyit gondoltam ma estére, köszönöm a figyelmet!