Boldog Karácsonyt!
Ezúton szeretnénk minden kedves olvasónknak, ügyfelünknek és mindenki másnak szeretetteli boldog, békés Karácsonyt!

Diamonds are forever 1.
Elegem van a processzkígyókból, authorizációkból, és abból, hogy töltési időben kénytelen vagyok weboldalakat nézegetni. Zenélni akarok. Hangszert akarok.
Először is, legyen drága. Megbízhatóan drága, feltételezve, hogy komoly emberek tervezték, sok munkaórát beleölve, miközben elhajtották a marketinges kollégát, aki a “legújabb, forradalmi, 400 Eurónál nem drágább” műanyag szemét tervezésére próbálta ösztönözni őket. Szeretném azt képzelni, hogy komoly szakemberek baromi sok órát eltöltöttek azzal, hogy minőségi alkatrészekből összerakták, rendesen letesztelték, becsomagolták, kiegészítőkkel ellátták.
Legyen szép. Gyönyörű, öröm ránézni, szerelmesnek lenni, soha meg nem válni tőle. Legyen rá féltékeny a csajom. Én a feketéket szeretem, bár belefér egykét vörös (piros), az őszeket (szürke, ezüst) nem kultiválom, bár néhány extrém dolog belefér (fehér, kék, stb.). A lehető legkevesebb műanyag (inkább szakadjak meg a cipelésben, egy párkapcsolatban ez belefér), semmi illesztési para, semmi felesleges sallang.
Szóljon jól. Erről lehetne a legtöbbet írni. Erről fogok a legkevesebbet írni. Ugyanis a tapasztalataim szerint a SZÓLÁS (nem bonyolult: minél nagyobb dinamika, minél szélesebb frekimenet, plusz az a valami, amit egy hangszert hangszerré tesz (sajátos íz? lélek? egy jól eltalált áramkör?)) teljesen érdektelen manapság. Néhány őrült mániája, sajnos. Ami számít: Hány gigás a belső memóriája? USB van rajta? Aha. A többit meg a mastering megoldja. Persze.
Működjön. Írhatnám azt is, legyen tökéletes, de nem kell filozófia diploma ahhoz, hogy belássuk: tökéletes hangszer nincs. Meg úgy általában, tökéletes dolog nincs (“Minden úgy jó, ha kicsit rossz” copyright by Apám). De legalább működjön, legyen egyértelmű, de legalábbis megtanulható. Legyen jó mechanikája, jó kezelőfelülete, kellemes potméterei. Ne fagyjon le, és ha elfogy a DSP kapacitás, ne kezdjen hibázni.
Inspiráljon. Miért van az, hogy leülök a legújabb, Hjfkgehfjdv márkájú hangszer elé, és játék közben azon gondolkodom, hogy vajon mit kell még vennem a közértben? Miért van az, hogy leülök egy Ukrajna márkájú szétesett pianino elé, és két óra múlva teljesen betépve úgy állok fel, hogy 3-4 számkezdemény van a fejemben? Esküszöm, a legjobb hangszerek véletlenül születtek/születnek (TB 303-tól DX7-ig).
Néhányszor már elhatároztam, hogy csak tíz évnél régebbi hangszereket fogok venni. Nem azért mert gerontofil vagyok, és nem is azért, mert régen csak jó hangszereket gyártottak (nyilván a konzumer piacon akkor is annyi szar volt, mint manapság (na jó, talán kicsit kevesebb:))). Hanem azért, mert az akkor használt, csak high-end stúdiókban fellelhető, kevesek által elérhető hangszerek mára megfizethetővé váltak, és a fenti szempontok alapján sárba tipornak egy közel azonos árú (vagy sokkal drágább) mai hangszert.
Viszont fel kellett adnom ezt a szimpatikus, bár kissé fafejű elvet, mégpedig azért, mert hálistennek néhány éve ismét divatba jött hangszereket gyártani. A későbbiekben górcső alá veszek néhány olyan, az elmúlt év(ek)ben készült HANGSZERT, amik biztos, hogy tíz év múlva sem fognak csalódást okozni annak a néhány mániákus őrültnek, akik szeretik zenésznek definiálni magukat.
Teszt: Neumann TLM67 mikrofon…”We trust Marketing!”
Régóta szállingóztak mindenféle mendemondák, hogy a Neumann, minden mikrofonok atyja, egy tuti új modellel jelentkezik fennállásuk 80. évfordulójára. Mindezt kiváló hype előzte meg. A közönség tűkön ülve várta a mikrofont, mint a messiást. Többek között mi is, mert hajlandó az emberfia elhinni, hogy egy évfordulós mikrofon, amit a nagy elődök tiszteletére (az U67 a világ egyik legkedveltebb mikrofonja alltime – nem véletlen a modell elnevezés) készítenek, nem lehet kutyagumi. Megszületett a TLM67.
Nézzük sorjában, mit is igértek:
Ezek mind mind olyan dolgok, amire a halandók felkapják a fejüket. Megkezdődött tehát a várakozás berkeinken belül is, hogy mikor tudjuk már végre e kezeink között a kicsikét. Ez nem volt annyira egyszerű, mivel a forgalmazó még nem hozott belőle az országba, de mindannyiónk kiváncsisága kedvéért verbuváltunk egyet tesztelni.
Eljött a nap…Kicsomagolás…Beüzemelés…Felvétel…………és pofára esés.
Először nem akartam elhinni magamnak. Gyorsan feltettem hát két “ellenfelet”. Az egyik a Neumann saját mikrofonja U87Ai, ami ugye a klasszikus kompakt kondenzátor mikrofonok egyik legelismertebb darabja, mondhatjuk minden idők legjobb stúdiós “igáslova”. Most mondhatnák a rosszakarók, hogy igen, de az nem az az árketegória. Cáfolnom kell, a 87-es alig 20%-al drágább csak, mint a TLM67! A másik a Telefunken USA AK47-es középkategóriás “nehézfegyvere”, ami árban 25%-al van a TLM67 alatt. Hogy miért jövök itten én most a pénzekkel? Egyszerű. A TLM67 nem az “ultrabrutálmindegymennyibekerüldealegjobbmikrofont” kategóriában kívánt indulni, aminél ugye kézenfekvő, hogy bizonyos “kompromiszzumok” lesznek a hangjában és teljesítményében, hogy a még elfogadható árcetli kerülhessen rá. Kérdés csak az volt, hogy a gyakorlatban ezek a “kompromisszumok” miben is leledzenek.
Megénekeltettem hát egyik kedvenc énekesnőnket mindhárom mikrofonba. A mikrofon elé beraktam amit bírtam. A legbrutálisabb, minden szempontból tökéletes felvételi láncokon próbálkoztam:
Az eredmény egyszerűen döbbenetes. A TLM67-et mindkét másik versenyző konkrétan a porig álazta. Mind technikai szemszögből, mind pedig “sweetest sound” oldalról. A TLM67 egyszerűen nagyon de nagyon nem azt hozta, ami elvárható lett volna egy fél milkát közelítő mikrofontól. A hangja semmilyen. Olyan, mintha egy nagyon olcsó mikrofont hallanánk, technikai gubancok nélkül.
Annyira felidegesítettem ezen magam, hogy azonnal szétszedtem, hogy lássam mi van a belsejében. Ekkor ért a másik döbbenet. A membrán az amit elvártam, tökéletes és klasszik. Viszont a membrán kapszulán kívül nincs egyéb értékelhető alkatrész! Az elektronikus elemek tendálnak a nullához mennyiségben, árban és minőségben is. Ekkor vált számomra érthetővé, hogy miért hallom azt, amit hallok (illetve miért nem az szól, aminek kellene). Se egy cső…se egy trafó…se seeeeeemmi…az a függőleges nagy nyáklap meg konkrétan ÜRES!!! (Oké, TLM=TransformerLess Microphone, tehát deklarálják hogy trafó helyett áramkörrel próbálkoznak, de meg lehet nézni, mit értettek áramkör alatt…). Szóval ezt fél miskáért KIKÉREM MAGAMNAK! Most jöhetnének a puralisták, hogy de a minimál elektronika, minimál torzítás. Amennyiben ránéztek a belsejére rájöttök, hogy a Konrad-ban köbö 500 forintért megkapjátok, ami benne van (kapszulát kivéve persze). Innentől kezdve, mivel rettenetesen ideges lettem, úgy döntöttem…halottról jót vagy semmit.
Képekben: (Szándékosan kezdjük az elődökkel, hogy aki nem nagyon látott ilyesmit, megértse, hogy kb. mi volt eddig)
Neumann U87Ai gazdag és minőségi elektronika egyik és másik oldalról:
![]()
![]()
Telefunken USA AK47 mkII egyik és másik oldalról (cső és trafó látszik):
![]()
![]()
Tesztünk tárgya, a Neumann TLM67 mikrofon: (a 2. és 3. fotó egyik és másik oldalról mutatja: az a függőleges nagy NYÁKlap TÉNYLEG üres! Jól látható a felhasznált anyagok minősége, illetve hogy itt nincs trafó, ami az egyik legdrágább része a mikrofonnak: olcsó áramkörrel helyettesítik)
![]()
![]()
![]()
Tehát íme az előnyök:
Tovább nincsen…ugyanis nincs értelme semmiféle összehasonlításnak egyéb területeken más típusokkal. Mind az AK47, mind az U87 olyan szinten verte el, hogy nincs értelme tovább boncolgatni a tesztet.
A végére egy kérdés maradt csak számomra nyitott: Miért csináltad Neumann??? Miért?
u.i.: Mindenkitől elnézést kérek a “szenvedélyes” és most már “elfogult” írásomért, akinek ezzel a lelkébe gázoltam volna. Ez egy blog, s ez itt a saját véleményem, amit vállalok ország-világ előtt.
Megjelent a TRAKTOR legújabb (hardveres) változata!
Heti kérdésünk: a traktor milyen mikrofon/preamp kombinációval tud hihetően megszólalni? Melyek a jó EQ beállítások?
ÚJ: MANLEY MAVERICK
Új mastering controlleréről adott hírt az ismert gyártó a saját levelezőlistáján. Gyakorlatilag minden van rajta ami kell. Nem győzöm hangsúlyozni, a fotót a GYÁRTÓ MAGA készítette. Így fog kinézni:
