Harc a telefonálókért

Az iPhone 4 megjelenése kapcsán azért jönnek a hírek, és az emberek folymatosan fejtik befele, hogy melyik telefont nagyobb lúzerség választani.

Állítólag Android vs. Apple van. És mutatják a számokat, hogy miből mennyi fogy, hogy jön fel az Android, mostaztán vége az iPhone-nak. És hogy úristen Flash nélkül mi lesz, ami mellesleg szerintem kb. “korunk floppy meghajtója” már ami a technológiai legitimását illeti. (Nem izgat mit mondanak a nagy guruk, ugyanis én csak azt látom, hogy prímán el vagyok nélküle, illetve a múltbéli rossz tapasztalatok. Mellesleg jegyzem, hogy a flash lejátszást már megoldották iPhone-ra ha valakinek pont az kéne…)

Szerintem az, hogy a trendek mit mutatnak, legyen a gyártók dolga. Persze lehet dobálózni a számokkal, hogy az Apple kb 50%-os piaci részesedése kombinált eredmény (iPod+iPhone+iPad), de erre is létezik kontra ahogy pro is. Most például bejelentettek, hogy iPhone 4 giga rekordot döntött, 1 nap alatt keltek el az előrendelésben jegyezhető készülékek (600ezerről beszélnek!!!), szemben a korábbi 3GS öt napjával. AT&T szerverek megállnak mert nem bírják követni a forgalmat. A Piper Jaffray elemző cég most 8.5 helyett 9.5 millióra becsli a negyedéves eladást. Ezt most csak úgy.

Szóval lehet agyalni, hogy az iPhone-nak vége-e vagy sem. De nem mindegy ez? Itt van az Internet, ami betekintést enged sok ember szokásaiba. Annyira jól lehet látni hogy ami az egyik embernek jó, az a másiknak nem. Miért próbálja nekem a HTC-s bizonygatni hogy mennyire jó a szabadság, mikor látom hogy szétesik a készüléke, és hogy a scrollozás tök rosszul követi az ujjának mozdulatait? Ő nem szereti az iTunes-t, nekem kézre áll. Nekem nagy az EVO méretre, neki az iPhone kicsi. Ha az EVO jó valamire, és az iPhone meg másra, akkor mindkettőre szükség van, ez tehát odavissza működik. Egyértelmű hogy több gyártó, több platform szükséges. Nem az érdekel, hogy az Apple vagy a HTC legyen sikeres, az érdekel, hogy ÉN járjak jól az ő küzdelmük eredményeképp. Mert most az Apple is kapadozhat: nincs ilyen játék hogy exkluzív szolgáltatók, meg hogy elveszünk értelem nélkül funkciókat a felhasználóktól (tethering pl.). Szépséges verseny van (…most hogy ezt leírom eszembe jut, hogy 3 trösztellenes eljárás indult ellenük kb. az utóbbi 2 hétben

Én az iPhone összes érdemét abban látom, hogy felpofozta a piacot: megmutatta, hogy lehet remek ujjvezérlésű telefont gyártani, és működik (ez óriási felismerés volt), és hogy megfogalmazott egy kultúrált felhasználó élmény-sztenderdet, amihez végre mindenkinek alkalmazkodnia kell. Ugyanis ekkora felfordulást egyetlen gyártó sem tudott okozni az egész mobiltelefon történetben. Korábban mindenki azzal volt elfoglalva, hogy hány megapixeles a kamera, meg hogy a képtelenül rettenetes user interface-ek közül melyik a jobb, illetve melyik kevésbé hibás (!!!) érdemleges előrelépés nem igazán történt.

De a sztori nem ér véget. A Samsung is beszáll a piacra (a BADA-val, szintén nyílt), aki nem 10milliós felhasználói bázissal bír, hanem 200 mila körülivel Remélem, ez az egész kinek van jobb telefonja történet végre véget ér. Ugyanakkor…hm… Ki tudja mi jönne helyette, és az lehetne rosszabb is, nem?

Online műveltség

Lelkes vidéki olvasónk küldte be szerkesztőségünkbe az alábbi videót, amit nem tudunk nem megosztani. Pont kapcsolódik ahhoz, hogy honnan lehet elsajátítani a szakma titkait. Az iskolákról már esett szó, a másik meg hogy a nagyoktól stúdióban ellesni a trükköket. Én pesszimista vagyok, mindkét irányt zsákutcának gondolom, de minimum félmegoldásnak.

Keressen több ehhez hasonló videót a MAGYAR ZENÉSZ BÁZIS-on

A videóban egy gyakorló profi producer mutatja hogy kell “big label” soundot csinálni. Készít egy alapot, majd 12:18-tól nekiáll kompresszorral heggeszteni, magyarázat inklúdid. Indításképp érdemes rácsodálkozni a kompresszorok paramétereinek magyarázatára.

14:58-nál ha valaki úgy érzi, hogy ami történik az nem jó irány, csak egyet tudok érteni.

16:40-nél ha valaki úgy érzi, hogy épp az eredeti hang a dinamikusabb, az tippel jól.

16:43-nál a release és az attack magyarázata súrolja az okkultizmus határát.

Ennél tudok jobb videót a neten az érintett témákban.
Így képtelenség kiigazodni egy kezdőnek hogy mi hiteles és mi nem az. Ez tulajdonképp a másik ok, hogy a hangmérnöki munkát bízzuk hangmérnökre. Ott nem kell tesztelni hogy az illető ösztönösen tudja mit csinál vagy valóban művelt a témában, meg kell nézni, mit tett le az asztalra, és hogy az nekünk tetszik-e. Jobb ötletem nincs.
Ha valaki el akarja kerülni a rossz irányt, az alábbi tanácsokat tudom adni:

1) Nem hiszem, hogy házilag meg kéne próbálni big label soundot gyártani. meg lehet próbálkozni, de kidobott idő lesz.

2) Kerüljük a kompresszor használatát! Ha félműveltek vagyunk hozzá, nagyobb bajt okoz, mint jót hoz. Nem lesz tőle nagy sound, csak egy mosott, dinamikátlan, nyüzüge paca. És örökös keresés, hogy melyik a jó kompresszor. Ha nem értünk hozzá, mindegyik rossz lesz.

3) Egy dal természetesen nem attól lesz jó, hogy hogy szól. A jó dal egyébként majd jó fog szólni, mert azt meg kell csináltatni profi producerrel. De a jó dal demóban is jó. Ha valami nem jó alapból, az meg később se fog jól szólni (ugye, már írtam a “mix-félelem”-ről

A titok egyébként hogy hogy kell nagyon jól szólni:
-profik ülnek a megfelelő székekben, az előadók és zenészek kompetensek
-van idő és pénz a produkcióra (!!!!!!)
-betyár berendezések és hangszerek állnak rendelkezésre

(Remélem jól látszik, hogy a listában nincs olyan tétel hogy “kompresszor”)

Ezek között logikai ÉS kapcsolat van, nem pedig VAGY. Bármelyik hiánya azonnali delegálás a másodosztályba vagy lejjebb.

De hát ez nem magától értetődő?

Fogalmi káosz

Volt zenével kapcsolatos megbeszélésetek során olyan, hogy nem is értettétek, hogy a másik miért van teljesen más véleményen?

Gyakori probléma, hogy “nem beszélünk egy nyelvet”. Nehéz dolog a hangról értekezni, márpedig az Internet világában ez igen nehezen mellőzhető probléma. Élőben dittó. “Dinamikus”, “fényes”, “levegős”, “széles”, stb. jelzők…Azt gondolnánk, mindenkinek ugyanaz jut erről eszébe, pedig mennyire nem így van!

A kiindulási pont az, hogy mindenki máshol, más rendszeren hallgatja az általa választott anyagot. Most, hogy elég sok és sokféle monitorhangfalat árulunk, az egyik visszatérő motívum az, hogy (namostfigyi!) emberek megváltoztatják a VÉLEMÉNYÜKET adott termékről. Értitek? Lecseréli a hangfalat, és ami azelőtt nem szólt jól, az most jól szól, és vice versa. Amikor interneten vagy bárhol véleményt hallotok, ez jusson először eszetekbe (nevezetesen, hogy az illető képessége, körülményei még erősen alakulóban vannak).

De ez csak az alap. A cikk keletkezésének okát, egy megtörtént esetet mutatok be, és abból mindenki jól el tudja helyezni, hogy amiről írok, az milyen nagyságrendbe esik, és hogy ez milyen relációban van kb. az ítészkedéssel.

Két ügyfél jön, monitorhangfalt tesztel, mutatunk pár mintát a referencianyaggal. Kibökik, hogy szerintük a Behringer Truth hangfala a tuti befutó. Ez annyira meglepett, hogy megkérdeztem, hogy erre hogy jutottak. A válasz: “Ennek a legrészletesebb a hangja!!!!”.

Na ez annyira “off the line” volt, hogy annak feltételezése sem fért bele a dologba, hogy az ügyfél ad abszurdum teljesen süket.

Természetesen a részletes hang nagyon fontos. De kinek mit jelent ez? Neki azt, hogy mindent nagyon jól hall a felvételen. Bele tellett pár percbe, mire megfejtettem a dolgot (ezért jó az élő egyeztetés, és ezért nem jó a net, mert az ilyen ott soha nem derül ki, hanem egy idő után személyeskedéssé alakul). Sejtetitek mi volt ennek az oka?

Megfejtés: ennek a hangfalnak a leggyengébb az erősítője, nem képes tranzienst se átvinni rendesen, szépen összenyomja a hangot (kompresszorként működik kvázi). Aki nem tudja pontosan mi a kompresszor, annak mondom, hogy működése eredményeképpen a hangosabb részeket lehallkítja, melyek ezáltal közelebb kerülnek a halk részekhez. Ezután a halkítás után persze felhangosítod az egész zenét, hogy a hangerő kb. ugyanaz legyen, mely eredményeként nyilvánvalóan a halk részek is felhangosodnak.

Aha! Részletesebb, mert a halk részeket jobban halljuk (mivel felhangosítottuk), a hangosakat meg lehalkítottuk. Szóval ja…Akarunk RÉSZLETES hangzást de az eredeti arányok minden körülmények közti MEGTARTÁSÁVAL. Ezzel a kiegészítéssel minden bizonnyal közelebb jutunk ahhoz, amit valójában szeretnénk. Mert mi jó monitor hangfalat szeretnénk!

Ennek persze nagyon megörültek, hálásan megvették azt, amiről ők úgy gondolták kezdetben, hogy az a rosszabb. (A mi szakmánkban gyakori, hogy az emberek átszeretnek olyan dologba, ami számukra nem volt fontos, vagy nem gondoltak jónak). Azóta szerintem nagyon megszerethették a dinamikát, ami egyébként nagyon sok embert zavar alapból (nagyon dinamikus felvételeket fárasztóbb hallgatni!). Szerencsére stúdióban dolgozók nem félnek a nyersességtől, ők az a fajta, akiknek a dither zajt is “jól esik” hallani, AMENNYIBEN az tényleg ott van a felvételen, és nem a konverter hibája (nagyon nem mindegy, ugye!)

A vélemények kérdésére visszatérve egyetlen jó tanácsot tudok adni: olyantól fogadjunk el leginkább ilyet, aki olyasmit tett le az asztalra, ami nekünk tetszik. Ez az egyetlen implicit bizonyítéka annak, hogy az ember tudja hogy adott cuccok mire jók, és ezt ízlésben sem értelmezi másképp.

Egész egyszerűen azért van ez, mert a munkafolyamattól nem választhatók el az eszközök, nem lehet külön egységenként kezelni azokat, illetve megítélésük csak az egész ismeretében értelmezhető. Ez a válaszom azoknak, akik mindig azzal a közhellyel jönnek, hogy van aki jó cuccon szart csinál, vagy szar cuccból jót.

Önmagában egy szintetizátor nem jó vagy rossz, minden annak a függvénye, hogy MIRE. Mindenkit azt kérdezi, hogy valaki valamit MIVEL ér el. Öreg hiba! Ugyanis igazából arra kíváncsiak, hogy HOGYAN. Ez pedig barátaim az úgynevezett WORKFLOW, tehát a munkamenet, illetve annak egésze, és ennek csak részhalmaza az egyes berendezések. Ezért is mentünk rá mi erre a megközelítésre kezdetektől fogva, és termékekről általában átvitt értelemben, vagy megoldások fényében beszélünk. (Ha meg kellene fogalmaznom a Hit Space vs bármi más hangszerbolt közti identitásbeli különbséget, ez lenne az).

Van, hogy nem veszik jól tőlünk azt, hogy ha valamire épp azt mondjuk, hogy “inkább gyűjtsél még kicsit”. Itt volt egy cég kereskedője nálunk, és azt mondta, hogy ez az attitűd nem okés. Szerinte mindig kell lennie olyan termékünknek, amit épp a vevő ki tud fizetni, mert különben elmegy és vesz valamit máshol. Érzelmek nélkül, tisztelettel nyugtázom az ilyet, de ha valaki erre kérne engem, akkor a “lófaszt” kifejezés instant elhagyná a szám szalonnáját. Ugyanis a fentiek mentén ha valaki azzal érkezik, hogy mit szeretne elérni, akkor arra létezik(léteznek) optimális berendezések, és azokhoz képest minden más ROSSZ, ekként pénzkidobás. És végül, de nem utolsó sorban, létezik olyan üzlet, ahol az eladó és a vevő is jól jár ugyanazon tranzakció során.

Ennyit gondoltam ma estére, köszönöm a figyelmet!

Apple Pro Studio Tour beszámoló.

Május 27-én kiállítóként támogattuk az Apple Final Cut és Logic bemutatóját, erről jegyeznék pár gondolatot.

Mi történt: király fogadás, nagyon sok látogató (majdnem telt előadó volt). Jött egy szakember, aki csodálatos bemutatót tartott. Jól kitalált, jól összeválogatott prezentáció volt ez, amit nyilván megfelelően begyakorolt. Úgy tűnt, hogy az embereknek nagyon tetszett a dolog, többen említették, hogy nem gondolták volna, hogy a Logic 9 ennyivel jobb a 8-nál. Hogy miért, az egyértelmű: ennyit számít az, hogy ember adja elő, vagy felvett videót nézel. Mert ezek kb. videó formában eddig is láthatók voltak az Apple oldalán.

ilyesmi volt…

A bemutatóhoz Apogee Gio-t és One-t használtak (utóbbit tőlünk kérték köcsön). Leírom mi történt.

Azzal kezdett, hogy elmagyarázta, mennyire népszerű a Logic, hány díjnyertes felvétel készült vele (Keynote prezi, fasza). Majd valahogy rákanyarodik arra, hogy a mai rohanó világban milyen kiválóan tudja ez a zenélésünket segíteni, és erre kerekít egy történetet.

Valami iksz helyen (ahol iksz nem egyenlő stúdió) felvesznek valamit, de a basszusgitáros nincs ott a topon, teljes ződerdőt játszik. Pontosabban a tempónak és a precizitásnak köze nincs ahhoz, amit várnánk.

Felcsendül először a későbbiekben visszatérő szlogen: “szerencsére ez Logic 9-es!”.

A demonstrátor azt mondja, amit az emberek hallani szeretnének: egy gombnyomásra képes lekvantálni az audiót.

Tehát helyettünk gondolkodik, mert a józan paraszti ész (és a profi) mit mondana: cseréljünk gitárost! Miért?

1) Egy pontosított gitárnál végülis ki játszik? 2) Komolyan 16-odokra akarunk pontosítani? A basszusnak ritmus funkciója van, nem ártana, ha egy JÓ basszusgitáros húzásának lenyomatait viselné 3) Azért mert “pontos” még nem lesz jó. Azt a húrt meg is kéne pengetni. 4) Az ég szerelmére, nem lenne egyszerűbb JÓL felvenni?

Haladunk tovább: a dobos előjön azzal, hogy egy héttel azelőtt jobban sikerült a felvétel, nem lehetne-e átemelni a mixbe.

Megint jön marketingbácsi: “szerencsére ez Logic9, nem probléma!”. Dobsávok kitöröl, és Logicon belül kijelöli egy korábbi session megfelelő filejait, amik szőrőstül-bőrőstül átjönnek. Az emberek elájulnak a gyönyörtől. Persze más volt a tempó, tehát egy gombnyomásra felveszi a jelenlegit. Mindenki boldog.

De ekkor kiderül, hogy az eredeti felvételen alig szól a pergő, most mi lesz.
Én csak azt tudom mi lett volna. Azzal, aki a hangmérnök helyén ült. Na jó, megmutatja milyen állatul csinálja a sound replacinget, és tényleg, le a kalappal, ez kifejezetten nagyon jól sikerült a Logic 9-ben (preview-ezni lehet a lecserélt hangokat realtime, amiket a könyvtárból akár tagekkel szűrve stb keres ki).

Na itt kimentem a teremből (nem azért nem voltam kiváncsi, de voltak más feldataim is).

Én értem, hogy egy cég szempontjából élet-halál kérdés az, hogy tömegeket nyerjen meg, és hogy a pro irányba terelés fáradtságos és költséges. Viszont hit nélkül lehetetlen bármit is jól csinálni, ezért ha az ember az utóbbit kihagyja, akkor az egész öncélúvá lesz, elmúlik az, ami miatt ér bármit is, nevesen hogy szerethető. Szeretni csak azt lehet igazán, amiben hisz az ember, és a demonstrátor pontosan tudta szerintem, hogy ez a fajta megközelítés mennyire pro.

Így most én elvállalom a kevésbé népszerű gondolkodásmód marketingjét, illetve aki így működik, azt biztatni szeretném, hogy szerintem is ez a helyes út.

A régi, klasszikus hozzáállás valóban melósabb, és dolgozni senki sem szeret, de eredmény szempontjából ettől lesz valami igazán kiemelkedő és jó. Törődni kell vele. Gyakorolni kell, nem kvantálni meg pitchelni. Attól mert kijavítunk valamit attól nem lesz zseniális, csak legfeljebb jó (az megvan ugye, mikor hamis énekest kijavítasz, és bár tisztán szól, még mindig nagyon rossz?).

Ugyanez stúdiókörnyezetben: ha jó a hozzáállás, jó az alapanyag, akkor látszólag nagyobb és több erőbefektetést igényel majd, viszont az mindenért kárpótol. Az olcsó, bindzsizős megoldások csak egy dologra jók, hogy előhozzák az úgynevezett “MIX-FÉLELMET”. (A mix félelem kb. megfelel az “igazság pillanata” közhelynek, mikor lelkiekben beérezzük, hogy amit csináltunk az úgy szar, ahogy van, és most korrekcióképp szét fogjuk pluginezni a zenénket, esetleg a mastering mindenható csodájában reménykedünk).

Igazán jót ma popzenében csak igen kemény munka árán lehet alkotni. A munka szó triplán aláhúzandó, mivel tapasztalatom szerint a zenészek az egészből ezt az aspektust nem igazán érzik. Azt hiszik, hogy a gyakorlás és a rengeteg próbálkozás opcionális. Mikor stúdióban szembesülnek a teljesítményükkel, akkor is ritka az önkritika. Összefoglalóul: a Logic 9 nagyon jó szoftver. A 4-es is az volt. A gépek nem csinálnak meg helyettünk semmit. Ne higgyük el, hogy ha a szoftverünk nem képes alapból MP3-ra konvertálni, akkor senkik vagyunk.

Mi kint voltunk, szépen készültünk, vittük a Taurust ahogy ígértük, és örültünk, hogy találkozhattunk néhányótokkal!