...azaz Gyönyörű Születés. Ez a dal zárja tehát az új Koldush minialbumot: záródal a születésről. Igazi utazózene, nagyon kevés de nagyon fontos énekhanggal. Meditatív epilógus, ami alatt el tudsz gondolkodni az addig hallottakról. És deja vu érzeted is lesz, mert ebben a dalban az album egy korábbi dala is visszhangzik... Ha egyben meghallgatod a hatszámos minialbumot - ez összesen 28 perc - akkor érezni fogod az album ívét, a szóban megfogalmazhatatlan dramaturgiát. Garantáljuk. Hallgat
"Szeretsz ébren lenni? Csak nappal? Éjszaka már aludni akarsz? Hát nem Te döntöd el, mit akarsz, hanem a napszak? Körbe, körbe?... Na, valami ilyenről szól az Ostinato. Erről a körforgásról, amiben büszke vagyok az ébredéseimre, és ha ellankadok, ideológiát gyártok az alváshoz. Mert érzem, hogy nem élhetem túl a folyamatos ébrenlétet. Inkább körbe, körbe... és közben azt gondolom, hogy ez vezet is valahová. Van, aki úgy érzi, már megérkezett... Számomra a megérkezés nyomorúságos dolog: rokon az
"Mi a műfaja a zenének, amit játszom?" - biztos Ti is feltettétek már ezt a kérdést magatoknak. Arról, hogy a zene térképén hová tegyük a Koldusht, mi is sokszor elgondolkodtunk - eddig nem sok sikerrel. Ráadásul van az új minialbumon egy tétel, ami önmagában is műfaji talány. A dalocska friss és kerek, pedig elemeiben csupa áthallás: mintha Sigur Rósból, Luke Vibertből és korai Vangelisből lenne összegyúrva, Peter Gabriel dúdolásával a Birdy filmzenéből... Tius fenderzongi-játékával és énekha
Vágytál már arra, hogy elérd a szökési sebességet? Vonzott valaha a kozmosz mélysége? A dal szövege ezeket az örök kérdéseket feszegeti. Pumpál a refrén, nyomul a szintiszóló, és közben csendes versszakok merengenek az egysíkú létből való kilépésről, az élet nagy utazásáról és az apró csillagként való újjászületésről. Szóval a vágy emberi, a távlatok kozmikusak. Vagy fordítva. "A szökési sebesség (...) az az elméleti küszöbsebesség, amelyet megszerezve egy űreszköz a legkisebb energiájú el
"A félelem mozgat, a szerelem megtör" - ugye nem túl derűs megállapítás? Mégis ezzel folytatjuk történetünket az új Koldush albumról: ez ugyanis a "Straight" refrénje. A dal szövege (ld. YouTube) a fenti komor sor ellenére Tius egyik olyan alkotása, melyben a szomorkás világmagyarázat mellett az irónia is megjelenik. ("Az irónia olyan közlésmód, amelyben a kimondott jelentést felülírja a közlés módja által hordozott jelentéstartalom." - Wikipédia) A hangszerelés sem komor: inkább olyan, mi
"Az élethez víz kell" - kezdené az Only the Rain elemzését egy biológiatanár. A dal szövegébe (ld YouTube info rész) valóban belemagyarázható az életet jelentő víz nagy körforgása a könnycsatornától az óceánon át a felhőkig, főleg azért, mert benne is van. De ezzel a dallal enélkül is lehet Eurovíziós fesztivált nyerni, elég ehhez a refrén első sora, amit igencsak nehéz feledni, ha egyszer hallottad. És mondanivalónak ennyi is elég: ha sírsz, ráfoghatod az esőre. Csak az ég felé kell közben eme
Most jelent meg a Koldush 6-dalos elektro-pop minialbuma, a Space Rose. A következő napokban megosztjuk itt Veletek a minialbum dalait, és pár sorban leírjuk, hogy hogyan keletkezett az adott dal zenéje és szövege, és hogyan alakult ki a végső album-verzió. A történetek ott lesznek a facebook oldalunkon is, de ide, a menemszol-ra kicsit bővebben írunk technikai háttérről. Mindezt szubjektíven és bizonyára hiányosan, de őszintén. Indításnak pár szó az eszköztárhoz való alapvető viszonyunkról:
