Leaderboard


Popular Content

Showing most liked content since 2017-02-26 in all areas

  1. 17 likes
    Rengeteg féle ember megfordult már nálam, profi, amatör, lelkes, lelketlen, tehetséges, tehetségtelen stb stb...s rengetegszer hangzott el a kérdés, mik a kedvenc szoftvereim, én miket használok a munkám során. Ennek folyományaként, mikor mondok egy szoftvert, automitukusan jön a kérdés, és miért azt használom? Aztán mikor erre is morgok valami választ, jön a végsö stáció, s hogyan állítod be? Mivel örökkön örökké nem magyarázhatom el külön külön, s ráadásnak egyre többen érdeklödnek, úgy döntettem megírom inkább, okulásként minden Kedves Olvasónak aki veszi a fáradságot a cikk elolvasásához. Elöljáróban annyit, hogy én Mac-en, Protools környezetben dolgozom, Apogee Symphony I/O-t és UAD2-t használok. Munkám során rengetegszer kell kompromisszumot kötnöm anyagi okokból, s az idö tényezö egy fontos paraméter az esetek 90%-ban. Rengeteg "vasat" használok, a sávokat nagyon gyakran ezekkel "készítem elö" a mixhez. A keverésnél viszont már nagyban pluginezek, s csak indokolt esetekben használom a vasakat. Szóval a fenti kérdések itt nyernek "létjogosultságot". Fontos még megmelítenem, hogy rendelkezem két igen kiváló külsö effekt procival, egy Eventide H3000-essel és egy Quantec Yardstick 2492-essel. Ez azért fontos, mert ezek miatt nem fogtok találni egy reverb vagy effekt plugint se a cikkben kivesézve. Viszont nagyon remélem találtok majd egy csomó számotokra is hasznos információt EQ és kompresszor téren. Azt azért még elöljáróban leszögezném a kevésbé rutinos emberkék számára, hogy az EQ-k és a kompreszzorok egy mix alfája és omegája, nem pedig a delay, chorus, reverb és más varázslatok. Ami alapban nem szól jól EQ-zva és kompizva, az reverbbel se fog. Ezt tartsátok észben. Ebböl kifolyólag, ezek azok az eszközök, amiknek a "milyensége" nagyban befolyásolhatja a végeredményt, s ezek azok, amiket az "amatörök" a legrosszabbul alkalmaznak az esetek igen nagy részében. A viták megelözése végett leszögezem, hogy a "vas"-aknak azért messze szélesebb lehetöségeik vannak általában, mint szoftveres modeljeiknek. Felhasználhatóságban mindenképp, s a szélsöségesebb beavatkozások esetén soundban is messze felülmúlják a plugineket. Ez alól csak nagyon kevés kivételt tudok mondani, s azok is elég "speciális" esetek, de ezeket mind megtudjátok nemsokára. Az erö "sötét" oldalán álló plugineknek is van viszont néhány komoly ütökártyája az analog nagytestvérekkel szemben. Egyik, a teljesen pontos és villámgyors recall, azaz hogy beállításuk pontosan eltárolódik a mixel együtt, s bármikor pillanatok alatt elérhetö újra. A másik nagy elöny, hogy totálisan "pontosak" a kezelö szerveik, azaz ugyanaz a beállítás pontosan ugyanúgy szól mindig. Ez analogban csak a méregdrága "mastering" cuccoknál elérhetö, mert ott minden kontroll funkció diszkrét aretálós megoldással készül. Mondjuk a valóságban két vintage 1081-es EQ-t rátekerni egy sztereo buszra elég meredek sztori, mivel a két mono blokk között akár dB-es különbségek is lehetnek. Az ilyen esetekben sajnos csak az M/S segít, ami azért elég körülményes és költséges megoldás. A plugineknél ez a probléma nem létezik. Személyes okonál fogva, én most itt az UAD2-es pluginekröl fogok értekezni, mivel én ezt favorizálom. Ez nem azt jelenti, hogy nem hallgattam meg egyéb szoftvereket, de egyenlöre nem igazán tudta semelyik "elkenni az UAD száját", ha értitek mire célzok. persze használok mást is, föként a Cranesong Phoenixet nagy tömegben (ami brutál jó!), a digidesign HDX-es pluginjeit kisebb mértékben (föként delay, buta digit torzítók, gagyi EQ ahova az kell). Viszont a haderö gerincét és a "soundot" az UAD plugok alkotják. A felsorolás teljesen véletlenszerü, azaz se nem "legkedvesebb" vagy "legfontosabb" típusú ranglista, egyszerüen így jut eszembe. Nos akkor ennyo bevezetés után térjünk a lényegre... Neve1081 EQ: Egyik legtöbbet használt EQ-m, szinte mindenre használom. Elég jól visszadja az eredeti karakterét, ezért imádom. Vaskos, vintage nagyon átütö hangja van. A Neve-eket közepekben nem lehet verni. Bármire ráteszed, az nagyon fókuszba kerül, azaz "hifista" jelzökkel élve: kijön a hangszórókból. Dobokon zseniális. Éneken is nagyon jól müködik, bár mondom, az agresszív nyomulós közepei miatt van ahová nem szerencsés. Jól szimulálja a Neve féle trafók hangját, nagyon hasonlóan "sisteregnek" a magasai mint az eredetinek. Mélyei nagyon dinamikusak és agresszívek, mondhatnám "easy" mód vele pölö lábdobot EQ-zni. A magas és mély shelving lapos karaktere, valamint a két parametrikus közép széles állása nagyon zeneien müködik. Viszont ha szük (HiQ) üzemmódra kapcsoljuk a közepeket súlyos és szélsöséges hang átfromálásra képes. A HP/LP szüröi meredekek és atom szerethetö hanjuk van. Próbáljátok ki, mert tuti menö telefon és rádió hangot lehet vele kreálni. Viszont vigyázat, mert +/-18dB tudunk a gain szabályzóval módosítgatni az egyes tartományokban, ami brutál intenzív, s mivel szerethetö a sound, könnyü vele tulzásba esni. Neve1073 EQ: Ezt ritkábban használom, mivel "túl vintage" már sok helyre. Elég jól adja ez is az eredeti karakterét, nagyon könnyen szerelembe lehet esni a hangjával. De csak óvatosba, mert sokkal "kásásabb", azaz torzabb a hangja mint a 1081-nek. Végül is ez volt az elöd, a 1081 a valóságban ennek a továbbgondolása. Én föleg akkor használom, ha a 1081 hangja túl "jó/szép", de kell a Neve karakter, csak sokkal "bunkóbb" verzióban. Pölö rock ének, csümbörgös lábcin, hüppögös pergö stb stb stb. Szóval inkább "poénból" használom, mint "komolyan", ott ahová kell valami "izgi". API 550/560 EQ: Ezeket is imádom. Simán van akkora "átütö ereje" a hangjának, mint a Neve-eknek, viszont egészen másképp "csapat". Nem tolul annyira a közepe, viszont van egy jellegzetes prezensz (3-5Khz környékén) része a hangjának, ami made by API. Ezt elég jól hozza a plugin is. "Szebbek" a magasai mint a Neve, illetve nem annyira vintage, viszont e miatt kissé puhább is a hangja. Például dobokon jól lehet hallani a különbséget, mert a Neve az "öserö" hangja, az API meg a "high end metal" sound. Ezt nem tudom jobban leírni. Ugyanúgy mindenre használom öket mint a Neve-et, ez inkább izlés/müfaj/hangulat kérdése. Van mikor ettöl kapok stenket és kész. Harrison32C: Na a Harrison. Ezt elsö körben nem érti senki. Ugyanis semi de semmi "speciális" nincs a hangjába rutintalan fülnek. De...mindenhová nagyon frankó, ahol nem kell csöves hang, és nem kell agresszivitás. Énekeken sokat tolom, vagy vonókra is imádom. Ha nagyokat húzol bele vele a frekikbe, egyre "meredekebb/szükebb" lesz a karaktere, elég jó lehet vele játszani! Szép, áttetszö légies magasakat lehet vele csinálni (persze nem gagyi felvételre), nagyon "smooth" hangja van. Finom karaktere miatt "idiótaság" biztos, azaz amatörök is nyugodtan túráztathatják vele a sávokat, mert "elcseszni" csak szélsöséges beállításokkal lehet vele a hangot, de ezt általában a halandók is hallják. SSL 4kG EQ: Én ezt utálom. Mármint a hangját. Viszont vannak dolgok, amikre ez a legjobb. Ugyanis azért az SSL az SSL, azaz az egész 80-as évek pop áradatának egy meghatározó karaktere. Jó "parasztos" intenzív EQ, a "nyálas" sound kategóriából. Kicsit "plöttyed", kicsit "hüppög", sziszeg és búg. De ettöl jó. Mellesleg az UAD verzió messze a legjobb model amit hallottam! Énekre, vokálokra szoktam legtöbbet. De pop akusztik gitárt is zseniálisan csinálja. Dobokra...hááát...elég perverz, de van mikor "csodát tesz". Szóval ez nekem elég szituációs plugin. Vagy az van, hogy egy darab sincs a sessionbe, vagy gyakorlatilag csak ez van. Komolyra fordítva a szót: old scool hip-hop, RNB, soul, vagy a dzsidzsi brit pop...ezekben ott a helye! Pultec EQ: Hát ez alap. Ének, gitárok, basszus. Néha lábcin. Lábdob, pergö és vonósokon a "legrosszabb", ezekre mindig van jobb alternatíva. Viszont ennél jobb "prezensz" semmiben nem lesz. Föleg ott fakít, ahol eleve felharmonikus szegény a cuccos (ének, gitár hehehe). Gyakorlatilag kortalan és müfaj független. Van olyan, aki masterre is rakja...én nem mondjuk, mert azért túlzásokba ne essünk. De kétségtelen, aki szereti, az nem fog töle elválni. Akkor nem jó csak, ha nem kivánja a "csöves" hangzást a zene. Pölö mondjuk dubstep, elektro, komoly zene, highend jazz meg ilyen más ultra "puritán" müfaj. Manley MassivePassive: Ettöl kész vagyok. A világ imádja...én meg csak max szeretem. Ritkán használom. Két oka van. Az egyik, hogy zabálja a DSP-t. A másik, hogy ez egy "modern csöves" hang, kicsit túlzásba esve. Nagyon nagyon kellemes karaktere van, nagyon könnyen beállítható, s állítom, hogy az egyik LEGJOBB hangminöségü eq plugin, amit hallottam. Elképesztöen közel áll az eredetihez. (Sokkal közelebb mint pölö a 1081-es a vashoz.) Ennek ellenére óvatosságra intek mindenkit vele kapcsolatban. Ugyanis annyira alattomasan jó, hogy nagyon nehéz észre venni, mikor van 10dB-vel több magasad mondjuk mint kellene. Sziszeg ahogy kell, búgatja a mélyeket kicsit, bár mondom, NEM VINTAGE, szóval az érzete inkább "hifis", mint mondjuk "stúdiós". Amire zseniális: vokál busz EQ (kis magas emelés kész csoda, 1-2dB elég!!!), akusztikus gitár, szépséges szinti padok, ambient soundok. De mondom, csak csinnyán, mert túlzott használata a "gennyes/nyálas" kategóriába vezet. pölö zseniális "szentimentális szerelmes dalok" masterére. Remélem így adtam némi képet, hogy mikor kell ezt elövenni. 1176LN és minden verziója: Húúú...ez de sok szokott menni. Sajnos nagyon jó. Mindenre. Nem viccelek. Mindenre. Illetve hazudok, mert azért van egy másik is amit sokat szoktam...de most erröl beszélünk. Szóval...bármire jó, mondom. Beállítani profin, az egy szakma. Minden kicsi tolingatás rajta (attack release) külön világ. Ezt tessék sokat gyakorolni, mert ez a titka. Hát nem tudom, hogyan lehetne leírni, de ennek a karaktere maga a "dzsuva pop". Amikor valaki életében elöször "meghall" egy kompresszort végre egy mixben, az tuti hogy ez. Ráadásul ez elég jó kis model szintén, karakterben elég jól megközelíti a vasat. Ének, dobok, basszus...mondom, bármi. Két dolgot tessék figyelembe venni mikor rátesszük bármire. Elsö, hogy ezzel nem lehet "kicsit" kompresszálni, és nem is érdemes. Második, hogy "zsizseg", azaz prezenszben kissé kitolja a hangszíneket (ez szinte mindenre jó...prezensz az jó, föleg ha ilyen szép). A másik sokat felett kérdés...melyiket a sok közül. Nos...az alap D model (black face) a standard, ez jó mindenhova. Ettöl "torzabb" verzió silver face...ezt én is föleg csak all button in torzítok üzemmódra használom. Az "elitista" verzió a AE azaz az anniversary edition...ez a legjobb...mert ez "zsizseg" a legkevésbé, és tud 1:2-höz is nagyon lightosan nyomni...ami azért über. Ennek az all button in módja is nagyon zsír, mert csak finoman torzít, így akár pölö a teljes fúvós szekciót is laposra verethetem vele, hogy 1 dB legyen a különbség a peak és rms között. Ajánlom a kezdöknek is a 1176-ot, ugyanis nagyon meg lehet rajta tanulni "hallani" hogy hogyan kell beállítani jól egy kompit. Neve 33609: Na ez a másik. Ha ebböl nem megy egy sessionben nálam vagy 4, akkor az még nincs megkeverve. Mindenre jó ez is. Én annyira szeretem, hogy oda is teszem, ahova nem kell. Ez a brittes "hüppögtetés" szent grálja. Mellesleg, ez egy szuper highend kompi. Az összes "színezés" amit csinál, az csak abból adódik, hogy kompresszor. Kicsit "megbúgatja/összeragasztja" a középmélyet. De ez minden. A többi lehetne "mérési jegyzökönyv". Atom precív, rohadt jó karakter, és olyan rms-t tol, hogy kész. Indító tranziens gyártásra is tökéletes. (Olyan mint a moog VCA, lol. ) Dobokra, énekre, gitárra...bármire. Busz kompresszornak is hibátlan. Masterrre ezért tulzás, de volt olyan, hogy oda is tettem. Azért azt halkan megsúgom, hogy ugye ez is van nálam vasban. Ez az egyetlen oka, hogy kevesebbet látod beszúrva pluginként, mint a 1176-ot nálam, mivel én mindent már ELEVE ezzel veszek fel. LOL. Amúgy van ennek egy elödje, a 2264, amit recordingnál szintén elég sokat használok. Az vintage-bb (értsd még parasztabb), és attól is kész vagyok. Nem szabadna nekem ilyeneket a kezembe adni...mert én pofátlanul használom. Hmmm...1176 is van vasban...de azt óvatosabban használom felvételnél, mivel a színezése miatt nehezbb eldönteni hogy ez kell-e vagy sem....ezért a Neve...azzal még nem "nyúltam mellé". Max mixnél rászúrom még a 1176-ot is. :DDDD La2a: Na ez hülyeség...mondhatja az okosabb Olvasóm. Minek egy leveler pluginbe? Ezt nem felvételnél A/D konverzió elött van értelme használni? De. Igaz. Viszont...figyi csak ide. Én is ember vagyok. És lusta. Ki a francnak van kedve 2-3 dB kilengéseket automatizálgatni...rászúrom ezt..és csá. A másik nagyon jó dolog, hogy pölö vonósokon, szönyegen stb, ahova semmiféle kompi nem jó, rányesem...és soha többet nem kell azon aggódni, hogy eltünik a mixben, vagy tologatni kell a hangeröt. Mert ugye ez itt precízen megy sztereoban is...hiszen plugin. Ja..és még egy...ez a plugin NEM VÁLTJA KI A VASAT...soha. És nem minöségi különbségek végett...hanem mert leveler nélkül nehéz jól felvenni. Szóval csak akkor vegyétek meg ezt, ha arra kell amire fentebb írtam, mert amúgy tényleg "semmi értelme". SSL 4kG kompi: Ez iszonyat "rossz" kompi. Pont mint az eredeti. (Nem keverendö az SSL bus kompival!!! Ez a chanel kompi!) Ezért használom. Oda, ahova "rossz" kompi kell. Ami gány, hüppög, össze vissza pumpál...szóval izgi...és nagyon britt. Ad egy feelinget a dolgoknak. Mindig nagyon hallani, hogy feszül, pumpál stb...van mikor ez kell. Fulladós pergö...szétrancsirozott vokál...ilyesmi. Speciális esetek ezek, ritkák, de ezzel ezt lehet szerintem. Bunkó pop. Ez a megfelelö jellemzöje. Precision deesser: Ez se egy túl jó plugin, de nincs jobb UAD-on...meg úgy semmin. Magyar nyelvhez meg hatványozottan rossz. De nincs jobb. Ez van. Amúgy én a saját felvételeimen csak finoman adagolom, mert van egy vas deesserem, egy XQP. Na az nagyon durva. Viszont felvételnél nem taposhatom agyon a magasakat, mert még nincs végleges sound, hogy el lehessen dönteni, hogy mennyi lehet a plafon. Ezért XQP finoman a felvételnél, precision deess a mixnél. Ez nekem elég jól müxik. Persze hozott sávok esetében marad a precision deess. Nagyon nehéz szépen belöni, de ez ilyen müfaj. Ja...és használom néha cinekre is, sound design funkcióban. Nahát kábé ennyi az én "alap plugin" csomagom. Amit ritkán szoktam használni még AUD-ról, azok a tape szimulátorok. Néha jó bizonyos dolgokra, de leginkább effektszerüen alkalmazom. Finom felharmonikus torzításokra vagy eleve olyan EQ plugot választok ami ezt csinálja (Neve, API, Pultec stb), vagy tolom a HDX-es Phoenix-et, ami zseniális a maga nemében. Ezen kívül még delayeket néha, illetve a moogerfoogert poénból. Mostanában rákaptam még az Oxford Infiltrátor nevü szétcseszö pluginre...ami hááát...irtózatosan tufa egy szoft...de egy csomó mai MP3-hoz szokott feltörekvö zenésznek kedvében tudok vele járni. Érdekes, de szoktam használni az SPL Transient Designerét is, de ezt utólag vagy leszedem mindig a mix végére, s inkább kompi/EQ-val csinálom meg, vagy nagyon megbánom utólag hogy nem ezt tettem. LOL. Remélem kielégítö válaszokat kaptatok a kérdéseitekre, illetve találtatok hasznos/megfontolandó dolgokat az írásomban. Mese vége... Hupssz...dehogy van vége... Tartozok még egy magyarázattal. Mivel úgyis felvetödne a dolog, rövidre zárom. Tehát a felsorolásban azért nincs semmiféle "mastering" plugin, pölö Preciosion széria, mert...én vasakkal tolom. Van egy kövér analog master láncom...aminél azért a plugok még nem nagyon tudnak jobbat. Szóval ez engem hidegen hagy. A multiband kompresszorokban se hiszek. Szerintem gyerekenek való hülyeség. Valaki vagy megtanul EQ-zni, vagy menjen keressen más szakmát. Persze nagyon ritkán "tüzoltsára" használom én is (akkor a precision félét), de ilyenkor már régen rossz általában az egész úgy ahogy van, s ez csak elkendözése a kakinak. A másik "divatos" hülyeség a sidechain kompi. Szerencsére már lassan kezd kimenni a divatból. Erröl is az a véleményem, hogy hülyeség. Unalmas, gagyi megoldás igénytelen hallgatóknak, igénytelen környzetre. Ahol ennek jelentösége van, az a voiceover a rádióban meg a reklámokban...na köbö erre is használják kultúr körökben. Ritkán...ismétlem RITKÁN elöfordul, hogy effektszerüen valamire használok sidechaint (nem basszust meg padeket rángatni lábdobbal!!!), de az inkább poén. Ezt írom, ez lehet "müvészi koncepció". De azt, ami 4-5 éve folyt bizonyos müfajokban...az gáz. És még egy "leírás" amit kifelejtettem: Fairchild 660 kompi: Na ez tényleg ritkán nyomatom, pedig nagyon jó kompi. Oka, hogy föleg masterre lenne jelentösége, de oda nekem van vas Manley VariMU-m...ami iciripicirit azért jobb. De...használni szoktam a plugint is. Legföképp EPiano, esteleg pop zongi. Ide azért nagyon jó, s azért nem szokott más ilyen jó lenni, mert ennek a kompinak nagyon nagyon nagyon nagyon nagy a "softknee"-je, azaz gyakorlatilag "végtelen" mélyen van a tresholdja, azaz mindig kompizik...és az attack szépen "hajlik rá" a jelre, nem "keményíti fel" a zongi szerü hangok indítását, miközben finoman lehet vele rms-t hozni. A release értéke is elég "laza", s nem nyúl bele durván pölö a tremolo/vibrato dologba (orgánára ia ajánlott!). A harmadik tényezö, hogy gyárilag tud csapatni M/S-be, s a "8 layer szétsztereozva agyon vibrátózva elhangolva" típusú FM zongikra nagyon jó be lehet vele löni az 50%-os sztereo telitettség érzetet. Kicsit vintage-es kásás magasakat csinál a tarfó szimulációja, de ez a fajat szaturáció az ilyen hangoknak még jót is tesz.
  2. 12 likes
    Ebben a cikkben adtam pár szempontot, mely szerint választhatunk hangfalat. Megtudtuk, hogy monitorozás, vagyis hogy hogy ítélünk meg egy hangfalat drámai módon függ az akusztikai környezettől. Most megvettük, valahogy el kellene helyezni, a múltkor pedig azt ígértem, hogy pár közismert trükköt összefoglalok. Ezzel drámai mértékben javíthatók a monitorozás körülményei, és ehhez a szinthez nem kell még akusztikai mérnököt hívni. Azért ki fogom egészíteni a cikket számos akusztikai kezelési trükkel is. Megtudjuk pl. azt is, miért kerüljük a tojástartót és a szőnyeget Rögtön mondom, hogy nem akusztikai mérnök vagyok, de nem is teljesen laikus. A cikkel kapcsolatban konzultáltam más szakértőkkel, de előfordulhat, hogy bizonyos dolgokban a modern gyakorlat meghaladt pár itt módszert, ezért mindenképp kihasználnám a közösségi tudás jelentette előnyt: minden hasznos hozzászólásnak örülök, és a jó gondolatokat, egyéb tippeket be fogom utólag is építeni a cikkembe a szerző megnevezésével, amit előre is megköszönök. Mielőtt belevágunk, elevenítsük fel, hogy a fülhallgatón keverés nem fog rajtunk segíteni, hiszen jobb esetben fülhallgatón meg kell tanulni, hogy az adott élmény hogy hangzik hangfalakon, melynek előfeltétele az, hogy van rendes hangfalas monitorozási környezetünk. (Ezt pedig egy következő cikkben fejtek majd ki ) AKUSZTIKAI FELADATOK Az egyik az akusztikai kezelés, melynek lényege az, hogy megszűntetjük a szobánkban létrejövő állóhullámok kialakulását, ezáltal a hangkép eltorzulását. Ezek a szoba faláról "visszapattanó" hangok, melyek más fázisban találkoznak a direkt hanggal és egymással, ezáltal kioltásokat és erősítéseket létrehozva. Technikailag ez egy fésűszűrő effektus, ahol az egyes "huplik" tetemesek, akár 30dB-sek is lehetnek, és a szoba méreteihez, illetve az adott frekvenciához tartozó hullámhossz arányaihoz köthetők. Az ideális szobában a lecsengés ideje nem több, mint 30 másodperc, a frekvenciák pedig egyenlő mértékben csillapodnak. Mivel ez a cikk főleg az otthoni stúdióknak készül, ahol általában kisebb szoba "nyeri meg" a stúdió címet, leginkább basszus problémákkal és csörgő visszhangokkal találkozunk. Felhívom a figyelmeteket, hogy az akusztikai kezelés nem keverendő össze a hangszigeteléssel. A hangszigetelés azzal foglalkozik hogy hang ne jusson se ki a stúdióból, se a környezetből a stúdiónba. Én ezzel most nem foglalkoznék. Jelenleg beérjük annyival, hogy megoldjuk a szoba belső akusztikai problémáinak egy részét pár apró, ésszerű átalakítással ill. a monitorok helyes elhelyezésével. EREDENDŐ BŰNÖK A szobákat ritkán tervezik úgy, hogy bármiféle akusztikai szempontot figyelembe vesznek, következésképp nem is nagyon fogunk olyannal találkozni, amihez hozzá se kell nyúlni. Mely tényezők játszanak közre a nem kívánatos állóhullámok kialakulásában: Párhuzamos falak A szoba falai ugyanakkorák vagy egymás egész számú többszörösei, ezáltal az egyes módok hibái összeadódnak. Ezek halmozott előfordulása nyilvánvalóan több gond. A következő kép (amit a korábbi cikkben is láthattatok) szemlélteti egy kezelt és egy kezeletlen szoba akusztikai viszonyait. Láthatók jól a fésű "fogai" (piros), és hogy ezeket milyen nagy mértékben csökkenti egy akár alapszintű akusztikai kezelés (kék). Evidens, hogy ezek a huplik milyen kellemetlenül be tudják csapni a mix készítőjét. Itt látható a szóbanforgó nappali: TESZTELJÜK LE A VISZONYAINKAT! Ha nem áll rendelkezésünkre mérőberendezés, akkor is létezik egy ismert, egyszerű trükk a szobánk hangjának feltérképezésére: felprogramozunk egy kis szekvenciát, ami staccato szinusz hangokkal (mondjuk egy plug-in hangszerből) kromatikusan végigskálázik a teljes hangtartományban. Ennek segítségével fülre is nagyon jól meg lehet mondani, hogy melyik note-ok hangosabbak (tompák) vagy halkabbak. (Gondolkozom rajta, hogy felrakok egy teszt audio filet-ot, aztán rákerestem a neten, hátha találok ilyet, de nem jártam szerencsével. Na mindegy, talán nem okoz problémát egy ilyen elkészítése) Már említettem az előző cikkben, hogy ha keveréskor a szobánkban nagy akusztikai galibák vannak, akkor EQ-zással a szobánkat fogjuk EQ-zni, nem a mixet, következésképp a mixünk máshol teljesen rosszul fog szólni. TESZED LE AZT A MONITORT? Nem láttam még korrekt összefoglalót a neten, de még hangfalak gépkönyvében sem arról, hogyan is kell lerakni a hangfalakt. Így különböző helyekről összeszedtem, kigyűjtöttem átgondolva a lényeget. Ebben majdnem minden benne van ami említésre méltó, de csak majdnem. A lényeg minden akusztikai kezelésnél, hogy a legnagyobb problémától haladunk a kisebb felé. Az először visszaverődő hangok közül csak néhány fog bennünket "elérni", a többit csak másodlagos, harmadlagos, stb visszaverődés után érzékeljük, melyek energiája már jelentősen lecsökkent. Ebből következik, hogy ha az első bennünket érő visszaverődések helyeit megkeressük, akkor ezek kezelésével a problémák nagy részét már meg is oldottuk! A másik, hogy ha az elsődleges reflexiót jó részét megszüntetjük, akkor a további csillapításokkal már nem feltétlen kell foglalkozni, ergó a szobának egy részét kell csak kezelni (kb a 20%-ánál már elég jó eredmény érhető el). Mielőtt azonban kitaláljuk, hol javítsunk a szoba akusztikai viszonyain, le kell tennünk a hangfalakat valahova. Hogy hova, az pedig nagyon nem mindegy! Alább összegyűjtöttem a leghasznosabb tippeket: A monitor hangfalak a szoba hossza irányába nézzenek (kisebb stúdiók) Amennyire lehet szimmetrikusan legyenek elhelyezve abba az irányba Ideális esetben a hangfalak egy egyenlő oldalú háromszöget kell alkossanak, ahol a fejünk lesz az egyik csúcsában, a monitorok a két másikban. A monitor szögét mérés nélkül is nagyon jól be lehet állítani úgy, hogy ránézel szemből, és ha nem látod az oldalait, pont feléd van. Ugyanez ha a másik hangfalra nézve is áll, akkor kész a háromszöged! A hangfalak magasságát úgy lődd be, hogy a magassugárzó legyen a füled magasságában, és ne mélysugárzója! A magassugárzó semmiképp se legyen a szoba belmagasságának 50%-ánál! Ha a fülmagasságod pont oda esne, inkább emeld picit feljebb a hangfalat, csak ne pont függőlegesen középen legyen a magassugárzó! A hangfalak soha ne legyenek közel a mögöttük levő falhoz. A hangfalak ne legyenek egyforma távolságra a falaktól, de egymás többszöröseire sem. Pl. ha a hangfal 1 méterre van a hátsó faltól, az oldalsótól ne legyen se 1, se 2, se 3 stb. méterre! A lehallgatás ne fal mellett, pláne ne sarokban történjen, ahol a basszusok leginkább gyűlnek. Hasáb alakú szobáknál a szoba hosszának 38%-nál van az ideális a lehallgatás helye. Mondjuk négy méter hosszú szoba esetén ez durván másfél méter. A végén természetesen hallgassuk meg az eredményt, és manuálisan korrigáljunk, ha elégedetlenek vagyunk. Ebbe beletartozik a szoba nagyobb bútorainak mozgatása is! JÓ, DE MIRE TEGYÜK? A hangfalak elhelyezésének egy nagyon fontos része, hogy mire tesszük őket. Részint, függetleníteni kell egyéb olyan tárgyaktól, amelyek átvhetik a rezgését. Az asztal teteje (vagy keverőpult teteje!) messze nem ideális, mivel egy nagy reflektív felületként kb. elsőként fogják a fázison kívüli jeleket a fülünkbe "tükrözni". Ha nincs más lehetőségünk, szivacsot rakjunk alá, amivel legalább azt meggátoljuk, hogy az asztal átvegye a rezgését. Mindemellett próbálkozzunk a hangfalak előretolásával, hogy minél kevésbé verődjön vissza a hangjuk. A rezgésmentesítő szivacsok ugyanakkor nem "erősek" a hangfal egy helyben tartásában. Merthogy a másik idevonatkozó probléma az, hogy a hatás-ellenhatás törvény értelmében a hangfal mozgó membránja az ellenkező irányba próbálja lökni a hangfalat magát, amit gondolom nem kell különösebben elmagyaráznom, már érzésre sem tűnik szimpatikus mellékhatásnak. Ezért ideális esetben a hangfalakat állványra tesszük, de ez ugye nem mindenhol lehetséges. Az állvány mindenképp legyen masszív. Láttam a legnagyobb német kereskedéstől (mindenki tudja), ami önmagában is rezeg, nem túl stabil. Remélem senkit nem bántok meg ezzel, de ilyet venni értelmetlen. A SUBWOOFER ELHELYEZÉSE A monitorhangfal választós cikkben leírtam, hogy kisebb stúdiókban bajaink lesznek subwoofer használatával, ami a korrekt mély reprodukciót illeti. Megfelelően nagy szobánál nagyon jól jöhetnek, de akkor felmerül a kérdés, hogy hova kell őket lerakni? A magassugárzók irányítottak, tehát tudjuk, hogy a belőlük jövő hang merről jön, a mélyek felé haladva azonban egyre inkább nem tudjuk megmondani pl. a subok forrásának irányát. A "hova" mindezek ellenére sem mellékes! Subot ugyanúgy ne rakjunk se sarokba, se fal mellé, mert amit hallunk, az lehet hogy kezdetben tetszeni fog, de az biztosan nem a zene része. Továbbá subot SEMMIKÉPP se rakjuk zárt szelvényű asztal alá (tehát olyan alá, aminek oldalán zárt lapok vannak) A pontos hely meghatározására van egy nagyon jó, már szakállas trükk: a subot ideiglenesen lerakjuk oda, ahol mi fogunk ülni, és beállítjuk úgy a hangerejét, hogy kb. arányos legyen a hallgatott mixünkkel. De használhatjuk az előbbi kromatikus skálánkat is. Én mindkettővel csekkelnék. Eztán négykézláb bejárkáljuk a stúdiónkat, és fülelünk, hogy hol szól a legkiegyenlítettebben a lehetséges pozíciók közül. Oda rakjuk le végül! Befejezésképp pedig állítsuk be úgy a hangerejét, hogy épp csak észrevehető legyen ha mondjuk kikapcsoljuk a subot. AZ AKUSZTIKA KEZELÉSE Most, hogy a hangfalakat belőttük, elkezdhetjük a szoba kezelését. A fő elvünk, hogy azokat a pontokat akarjuk felszerelni akusztikai csillapítással, ahol a falról első ízben visszaverődő hullámok érkeznének. A kulcs tehát ezek megkeresése! Alapvetően kétféle típussal dolgozunk, a sarkok basszus csapdákat kapnak, ott nincs mit agyalni a "hova" kérdésen. A frekvencia tartomány többi része másfajta elnyelőket igényel, ezekről most pár szó, aztán megnézzük, hova is kell azokat rakni. A legtöbbet alkalmazott anyagok lyukacsosak, ilyen pl. az akusztikus habszivacs, mely könnyen kezelhető és könnyű. De használhatunk ásványi gyapotot is, pont ugyanolyan jó, és olcsó. A szivacs rögtön felhasználható, a gyapot viszont keretbe szerelendő, és borítandó valamiféle lyukacsos szövettel. Egy panel mondjuk 1.2m x 60cm, ebből 6-10 db alkalmazása meg is oldja egy otthoni stúdió problémáit. Az elnyelők minimum 5cm vasatagok (ideális esetben 10cm), és ha a falaktról 5-10 centire tudjuk felrakni, még hatékonyabbak, ez pedig amiatt is jó, mert ha nem rögzítjük őket a falra, nem fogunk maradandó nyomot hagyni a lakáson. SEMMIKÉPP sem javaslom a szőnyegek falra rakását, ugyanis fizikájuk miatt kizárólag a magas frekvenciákra hatnak, tehát mégjobban kibillenti a szobát az akusztikai egyensúlyból. Ugyanezen elv mentén nem javaslom az oldalfalak "halálba csillapítását" sem kis helységekben, mert a közepek és a magasak teljesen elnyelődnek, a mélyek meg csinálják tovább a dzsemborit. Tojástartókat tojások tárolására használjunk: vastagságuknál és fajsúlyuknál fogva tökéletesen alkalmatlanok bármire is, kizárólag a legmagasabb frekvenciákkal csinálnak "valamit". Lásd szőnyeg. HOVA RAKJUK? Az első evidens hely a monitor hangfalak mögé közvetlenül, illetve a szoba túlsó végére a hátunk mögött. a monitorok elé-mellé is kell rakni elnyelőket: azok helyének meghatározására van egy nagyon jó kis trükk! TÜKRÖM, TRÜKKÖM.... Egy népszerű trükk, melyben egy tükör segítségével határozhatjuk meg, honnan verődik ránk a hangfalból érkező első ízben visszaverődő hang az oldalsó falról. Nyilván onnan, ahol a falra rakott tükörben látjuk a monitorhangfalunkat. A videó maga szerintem nem túl erős, de 2:25-től jól bemutatja miről van szó! Tehát a paneleink egyik lehetséges elhelyezését ez az ábra mutatja. A piros nyíl a tükör pontokba/felől érkező hullámokat jelzi, a kék a közvetleneket. (Az ábra nem az enyém, csak belerajzoltam, és persze miért lenne rajta 60 fokkal befordítva a két hangfal...na mindegy) EGYÉB HELYEK Kisérletezéssel még javíthatunk a szobán, de a problémák oroszlánrészét az előzőekben leírtak kell, hogy orvosolják. EGY JÓ DEMONSTRÁCIÓ AKUSZTIKAI PANELEK ELHELYEZÉSÉRE Főleg azért lineltem ide, mert itt vannak diffúzorok is, melyek természetesen hasznos elemekek, de alkalmazásukat én inkább már szakemberre bíznám, ami ennek a cikknek már nem tárgya. A lényegük az, hogy a hangenergiát "szétszórják", így csökkentik az egyenletlen fésűszűrő-hatást: (Lecsekkoltam ezt a gyártót, egész szimpatikus áraik vannak, bár ez nézőpont kérdése. Magunk is megépíthetjük ezeket a szerkezeteket) TOVÁBBI TIPPEK A neten rengeteg csináld magad megoldás van. Ha tudod, hova kell felrakni a hangszigetelőidet, tudod hogy kell elhelyezni a hangfalaidat, érdemes lehet ezekkel is kísérletezni. Egészen biztosan megéri annak, aki otthon akarja elkészíteni a felvételeit. (Emiatt a stúdióban keverés megmarad értelmes alternatívának továbbra is) A VÉGSŐ MEGOLDÁS Egy ismert erősítő és hangfalépítő, Mezey Béla Facebookon javasolta, hogy a cikkből kihagytam a személyes fülelés fontosságát, bár lépten-nyomon erről esett szó, de valóban jogos kiemelni, hogy itt is nagyon lényeges elem, hogy a fülünkre éppúgy kell támaszkodni, és a változtatásokat a hallott élmények alapján is hozhatjuk, egyfajta kevert-stratégiában. Jó kísérletezést kívánok mindenkinek!
  3. 7 likes
    Rendkívül népszerűek a dobgépek nálunk, ezért kitaláltuk, milyen sokat segíthetne egy olyan videó, amiben ezek hangját egymás mellett lehetne hallani processzálatlanul, illetve nézelődés közben lehetne róluk megtudni, miben különlegesek. (Remélem, nektek is automatikusan meg fognak jelenni a feliratok, amik most angolul és magyarul készültek el. Ha nem, hát kapcsojátok be ) Áttekintőnek jó lehet, nincsenek precízen beállítva a hangok (van ahol "kissé" elszaladt a láPdob hangereje, stb), illetve részletesebben is be lehetne mutatni a jószágokat, de ez inkább kedvcsináló, amolyan "pályaválasztási tanácsadó". Akit érdekel, az tényleg vegye a fáradtságot, jöjjön be és próbálgassa napestig. Ha valaki talált olyan cuccot, ami meglepte, mondja el bátran A videóért köszönet illeti Balázs és Madhead kollegámat, akik az alapanyagot szolgáltatták. Az ötlet és a förtelmes videoedit az én művem, sorry. KÉRLEK LAPTOP HANGSZÓRÓJÁN NE HALLGASSÁTOK! Kipróbáltam, semmi nem jön át rajta.
  4. 5 likes
    Megjött a boltba az Arturia Matrixbrute. Azt sejtettem hogy a kezelése forradalmi lesz, de azt megközelítőleg se, hogy a gyakorlatban ez mit jelent, ahogy azt sem hogy mennyire király hangjai vannak. Egyáltalán nem akartam ilyet, de félek, hogy elkerülhetetlen. Cikket tervezek róla írni. Annyit elárulok, hogy a videók abszolút nem adják vissza azt az élményt, ahogy a hangszínt el tudod vele tekerni. Fényévekkel jobb élmény, mint amire gondolsz. Következésképp sajnos hazajött velem ez az egy darab ami érkezett...
  5. 5 likes
    Az E-MU SP1200-at / SP12-t mindenki ismeri, fiatal és öreg, szinte bárki tud róla mondani valamit ellenére annak, hogy alig van, aki személyesen találkozott vele. Emiatt gondolom szívesen olvasnának róla, főleg, ha az az utóbbi idők legélvezetesebb írásai közül talánánk valamit, messze túlmutatva a magán a hangszeren. A leírt megfigyelések és az élmény tárgyalásának módja, a filozófiai tartalom, a választott médiák az, ami miatt Hortonius cikkét (2012. október 12). fogom fordítani most a változatosság kedvéért. Minden kiderül most az ikonikus hangszerről, a videóból pedig az, hogy pontosan mit is csinál. Azt kell mondjam, bőven megérte azt a több mint nettó 10 órát, amit beleöltem a munkába. ---------------- Első rész: Biográfia 1998 óta szerettem volna egy EMU SP-1200-at, mígnem egy hónappal ezelőtt beszereztem egyet. Másképp fogalmazva kb 14 éve. Számomra ez messze a leghosszabb idő, ami egy zenei eszköz keltette vágy ébredése és megvalósulása közt telt el. De még mennyire megérte várakozni. De nem csak a legnyilvánvalóbb okok miatt. Amellett, hogy egy klassz dologra tettem szert amivel ritmusokat készíthetek, az 1200-asom váratlanul egy ethnozenegráfiai utazásra vitt a múltba. Ez kevésbé egy beatbox, inkább mondanám rá hogy….tulpa vezető? (A tulpa "minden olyan lény, mely kizárólag a képzelet által vált valósággá"). Egy digitális memória totem gép? Őszintén mondom, hogy viszolygok a gondolától is annak, hozzájáruljak a gépet övező már így is bőséges kétes hitelű misztikus kultusz további gyarapításához, de egész egyszerűen nincs más választásom. Hovatovább a varázslat itt egészen más, és régebbi alapszabályokon nyugszik, mint amiket általában hallotok. Próbálok új mítoszokról írni. Az SP-1200 egyike a legelső sampling alapú dobgépeknek. 1987-ben jött ki, mikor én 7 éves voltam. 12 biten vesz mintát elég alacsony frekvencián, és így is legfeljebb 10 másodpercnyi időt rögzít. De még azt is legfeljebb 2.5 másodpercben maximált darabokban. Tiszta szívás. Emellett egyike a valóban varázslatos eszközöknek, amit valaha alkottak - és nem felétlen azon okokból, amiket az emberek hisznek erről. De erre még visszatérünk. Az SP-1200-t leginkább úgy ismerik, mint a klasszikus "Arany Kor" Hip Hop gépét - esetleg ritkább esetben mint a klaszikus french house gépet. Más szóval élve a hangszer rajongótábora nem a nördök, akik mindent tudnak arról pl. hogy melyik SSM szűrő chipet használták a belső mix buszon, hanem olyan emberek, akiket az érdekel, miért tetszik nekünk jobban egy "hibás" bemutatása a valóságnak a művészetünkben, vagy hogy miért támad azonnal nosztalgikus érzésünk az aliasing (digitálisan torz) hangoktól, mely az elveszett videójáték-szerű homályos hidegháborús ifjúságra emlékeztet ésatöbbi. Nem, ők ehelyett túl elfoglaltak teljesen bódító ütemek készítésével a cuccon. Én valahogy az egyik táborhoz sem tarzotom. Az SP-1200-as fertőzést 1998-ban szereztem két album kapcsán, melyekért akkor épp megőrültem - a Beastie Boys "Hello Nasty" és a Daft Punk "Homework". Miközben a ez a két lemez elvezetett az 1200-as létezésének tudatáig és szerepének a hangzásban, egyben a hiányzó képdarabját is kiadta zenei produkciós tanulmányaimnak, értelmet adva az egész hangzásvilágnak. Épp végeztem főiskolán és megszereztem a két első zenei cuccom - egy Roland Grooveboxot és egy kisérő samplert - de nem értettem miért nem szóltak úgy mint azok a felvételek, amelyek arra inspiráltak, hogy végülis megvegyem azokat, és amiket utánozni próbáltam. Túl tiszta, túl profi, túl fényes, túl sima volt a hangjuk - köze nem volt ahhoz, mint ahogy pl. a Portishead Dummy-ja vagy a Tricky Maxinquaye, a Beastie Ill Communication és számos más zavarbaejtő felvétel amit most nem említek, későbbre hagyva azokata következő cikkemhez (komolyan). Elolvasva interjúk siserehadát, öreg DJ-kel folytatott konzultációim különféle levelező listákon végül elvezettek a 12 bites mintavételezés világába, az SP-1200, az AKAI MPC-60, és a Sequential Circuits Studio 440 minőségromlásos soundjáig, beleértve a primitív samplereket a 80-as évekből, egyszóval amikkel "AZT" a hangzást érték el - egy sötétebb, kövérebb, rosszabb minőségű, de ennek következtében egyfajta vibráló élményt. Ez a hip-hop párhuzama Lou Barlow 4-sávos kazettás felvételeinek, ami előző nyáron teljesen magával ragadott. Kevésbé "stúdió", inkább hálószoba-jellegzetességeket hordoz. És ahogy az sejthető, mindez a világ teljesen elérhetetlen a drága, csúcsminőségű Groovebox-szommal. Olyasmi próbálkozás volt, mintha a nyolcvanas évekre jellemző reménytelen fej nélküli "jövőbeli" gitárokkal próbálnék egy Jandek lemezt készíteni. Tök véletlenül, pár hónapra rá Fatboy Slim kiadja a zillió-számban eladott slágerlemezét, mely készítése szinte teljesen egy 12 bites AKAI S950-es samplerre korlátozódott, melyet egy régi ATARI számítógép vezérelt (csak MIDI-vel természetesen, audio nélkül). - írta Ad-Rock, a The Sounds of Science slemez borítóján (füzetében) a Beastie Boys "Sure Shot" dalának kapcsán. Azt hiszem, tulajdonképp a pillanat, mikor az SP-1200 bebetonozódott az elmémben, az volt, mikor olvastam róla a Beastie Boys "The Sounds of Science" visszatekintőjében a borítón. Az Ill Communications volt az első igazi rap lemezem, és a 90-es években rettentően frusztrált, hogy nem találtam olyan rap felvételt, ami ahhoz hasonlóan szólt. Az igazat megvallva nagyon lekötött a Letters To Cleo lemezek megvásárlása (Kay Hanley még mindig nagyon jó nő) és nem tudtam felfedezni magamnak Pete Rockot, Gang Starrt, vagy A Tribe Called Quest-et, mert csak egy riadt fehér fiúcska voltam. Később még tárgyalom ezt, de az, hogy végül összeállt az SP-1200 és az "Ill Communicationj hangzás" közti összefüggés, lekapcsolta azt a bizonyos fejem felett levő világító lámpát. Ka-pff! Így hát rákerült annak a teendőknek a listájára, ami emlékeztet, miket kell megtennem, mielőtt meghalok. (Széljegyre írandó, Ad-Rock később nyilvánosan tagadta az SP-1200-hoz fűződő viszonyát a Reason nevű népszerű szoftver fizetett reklámjában. Ha megnézed a szemét közelről 2:23-nál, mialatt a nagyvállalati tréninges aláfestő zene szól, szinte látod ahogy a lelke elszárad és elpusztul. Nem lehet véletlen, hogy a Beastie Reason-nal összehozott "To The 5 Boroughs" lemeze teljesen irreleváns, középszerű, egyenesen unalmas felvétel). De végsősoron Madlib Quasimoto - The Unseen albuma, ami aztán véglegesen bevéste az 1200-at a szívembe. Az egész lemez SP-vel készült, és ez tartott őrületben 2000. nyarán. Mindennél többet hallgattam a felvételt, és úgy tartom, ez a tökéletes SP-1200-as lemez, hibátlanul mutatja be azt, amitől nagyszerű ez a szerkezet - a "ropogós" hangzás ami a dobokból árad, a szőrös lo-fi digitális aliasing ami minden melodikus hangra felkúszik, és a primitív módja, ahogy az ezzel járó munkamódszer kényszeríti a használóit hogy felvagdossák, megfordítgassák a mintákat új kombinációkat alkotva, mivel szinte ezen kívül lehetetlen vele bármi egyebet csinálni - a rosseb bele, nincs más választásod, mint hogy kreatív legyél! 1999-től mostanáig a a személyes zenei kalandozásom teljesen új irányt vett, a sample-alapú zenéléstől a végső stúdióig, a feszültség-vezérelt analóg szintetizátorok világába. De sosem hagytam abba az SP-1200 fáklyájának hordozását. Bármikor meghallgattam azokat a french house, vagy a régi rap felvételeket, vagy a modern kisérleti alkalmazását a hangszernek - nem beszélve a The Unseen lemez újrahallgatását legalább évente egyszer - úgy éreztem muszáj lesz egyet kipróbálnom. Szórakozni akartam vele, érezni, honnan jön a varázslat. Akartam érinteni a csúszkákat és gombokat, hallani a floppy meghajtó suhogását. Akartam hallani azt, ahogy összeszőrözi és ropogtatja azt, amit bele küldök, ahogy előhozom belőle az ördögöt. De sajnos elég nehéz belebotlani egybe - legalábbis én még eggyel se találkoztam személyesen. Figyelembe véve továbbá, hogy nem is igazán illik bele az analóg szintis stúdiómban, illetve hogy milyen pokolian drágán lehet hozzájuk jutni, sosem tudtam igazolni magamnak azt, hogy az élmény kedvéért vegyek egyet. És akkor véletlenül egy az ölembe hullott…. SP-1200 Második rész : Emlék és Hagiográfia Szóval ott tartottam, hogy egy SP-1200 az ölembe hullott. Egy régi barátom egy kacatgyűjtő, folyamatosan vesz-elad, és változtatja a gyűjteményét egy soha véget nem érő keresésben a tökéletes setuphoz. Kapott egy remek ajánlatot egy 1200-asra nemrég, és mikor összefutottunk említettem neki, hogy mindig is szerettem volna egyet, és szívesen lennék az első, aki visszautasítja, ha valaha meg szeretne válni tőle. Titokban reméltem, hogy egyszercsak lehetőségünk lesz összejönni és játszhatok vele egy kicsit, eloszlathatom a mítoszt, megszűnhet a vágy, és mehetek a dolgomra (ez már megtörtént korábban a rettenetes nagy, hasznavehetetlen Emulator II sampler kapcsán, amit rövid ideig birtokolt). Természetesen úgy döntött, hogy eladja az 1200-asát egy hónappal azelőtt, hogy épp a klasszikus Chicago house koromat éltem, és megint az Ebayen vadásztam rájuk. Hoppá, egyszercsak kedvező lett a csillagok állása, és egy különleges haveri ajánlattal jelentkezett, azzal a kikötéssel, hogy őt keresem meg elsőnek, ha valaha el akarom adni, és ebben maradtunk. Van abban valami, amikor végül elkezdesz használni egy ikonikus öreg stúdióberendezést, ami teljesen más irányba visz el, ahova az univerzálisabb hangszerek vinnének. Kíváncsi vagyok mennyire sikerül érthetően elmagyaráznom, bár úgy vélem, a legtöbb ember, aki vintage technológiát használ, tudja pontosan miről beszélek. Mikor egy vintage zenetechnológiát veszel a kezedbe, akkor a "másik kor" teljes élményét éled át elég szokatlan módon, egészen a gombok, tekerők, kijelzők működéséig, vagy az ergonómia, nyelvezet, akár a hő, és a szag tapasztalásáig ami ezen cuccok működésével jár. Ha egy régi Fender Stratocastert veszel kézbe amin Buddy Holly játszott 1958-ban mit látsz: egy kortalan dizájn, ami nem változott sokat a zsír új, Mexikóban gyártott strathoz képest, amit 200 dollárért hozzádvágnak, vagy kis túlzásssal egy Rock Band gitár kontrollerhez képest. A különbség az, hogy ez mindenek előtt egy ihletett hangszertervezés, mely nem érzi szükségét, hogy egy Parker Fly Cyber Future gitárrá váljék az evolúció révén, leszámítva a szegényes ipari kivitelezést persze. Másfelől, a "gear", vagy más néven "stúdió technológia" - mindig sokkal organikusabb módon, piac és ízlés függvényében fejlődik. Millió oka van ennek, de a fő az, hogy mi magunk hagyományosan azt várjuk - pontosabban igényeljük-, hogy a technológiai fokozatosan egyre kisebb, olcsóbb, könnyebb és hordozhatóbb termékeket produkáljon, mivel őőőő…a fejlődés meg ilyesmi. A böszme nagy számítógépet lecseréljük egy Macbook Próra, de már ez is "féltéglának" számít, ezért aztán megvesszük a Macbook Airt. Az iPhone 5 a zsebünkbe kb olyan számítási teljesítményre képes mint a Mac G5 tornyunk, amiért 500 dollárt fizettünk naponta, hogy felvételeket készítsünk rajta mielőtt az iPhone 1 egyáltalán megjelent volna. Ennél sokkal messzebb vezetne a gondolatom, a szónoklat határát súrolja, amit most nem részletezek annak kedvéért, hogy kifejtsem, hogy ez a trend miként tekinthető közvetett következményének a kulturánkra jellemző undorító ragaszkodásunknak ahhoz, hogy mindent megszerezzünk ahelyett, hogy ténylegesen önálló döntéseket hozzunk, bebukva annak lehetőséget, hogy választhattunk volna alternatívák közül. Vagy megszerezhetjük az összes zenét és filmet és játékot és könyvet egyetlen kattintással minden fizetség nélkül, és aztán képesé kell válnunk megszerezni az összes fizikai tárgyat anélkül, hogy a tárolásukhoz szükséges fizikai helyről se kelljen lemondanunk, mert megérdemeljük, hogy a fene vinnél el, és miért kellene egyálátalán helyet csinálni a szobáinkban bárminek is? Mély levegő. Elnézést kérek egy pillanatra. Az SP-1200 egy hangszer. Egy nagy, batár, egyfunkciós eszköz. A laptop világban ez egy elbaszott méretű hűtőgép. Más időből jön, 25 éve eltűnt, olyan korból, mikor nem vártuk a zenekészítéshez szükséges eszközeinktől hogy az oldaltáskánkba elférjen, hogy finomkodva elvigyük az útból, hogy az Ikeás asztalon helyet csináljunk a Macbookunknak. Szent szar, ez egy böszme! De pont ez az, ahol ez érdekes lesz. Hozzászoktunk, hogy sovány, kis vackokon dolgozzunk - hordozhatóság és tömörség ural mindent körülöttünk - ehhez képest leülni egy SP-1200 elé olyan, mintha egy űrhajó hídján vennénk át az irányítást. Annyira csodálatosan nagy! És még csak nem is kéne ilyen nagynak lennie - nézzétek mennyi kihasználatlan hely van a tetejénél! Négy gomb egy nagy lista paraméterhez és funkcióhoz, egy nagy gomb, és ez több felület, mint az iPad teljes képernyője. Brilliáns. Az 1200 kihasítja magának az őt illető teret és gravitációt. Olyan erából érkezett ő, mikor önszántunkból áldoztunk a hasznos fizikai helyből a luxus tárgyak kedvéért: a helyeket köréjük alakítjuk, ahelyett hogy azt várnánk tőlük, hogy illedelmesen beférjenek az életünkben nagyobb hűhó nélkül. Pont ez az a luxus az SP-1200 kimondhatatlanul nagyszerű minősége - az érzete annak, hogy egy egész pult elé ülünk le, egy munkaállomáshoz a szó legvalódibb értelmében - egy egyetlen célú gép elé, ami megalkotásánál az első és utolsó szempont az volt, hogy az azt az egy dologot, amit tud, azt nagyon jól tudja. Annyira beteríti a helyet előtted. Ehhez képest szoftverrel és USB kontrollerekkel dolgozni annyira olcsónak és rangon alulinak tűnik. És még csak nem is a kor legergonómikusabb beatboxáról beszélünk! Az Akai MPC 60 az ő kis "luuusta fiú" műbőr párnájával és csuklótámaszával, püfölni való padjeivel visz mindent a kategóriában- -cserébe viszont hihetetlen hogy milyen gyors és szórakoztató a munkafolyamat SP-nkkel. A "számológép"-szerű megközelítés a paraméterek állításához valójában nagyon gyors és intuitív, különösen hogy minden számhoz tartozó parancs fel van írva az előlapra. Ahogy a nyolcvanas évek legrosszabb digitális szintetizátorainál megszoktuk, minden funkció menükbe van elásva, ahelyett hogy dedikált tekerők, gombok, csúszkák lennének kialakítva a célra - de vicces módon pont amiatt, hogy ennyi hely van kialakítva a funkciók feliratozására, ezért semmilyen utasítás nem tűnik nehezen elérhetőnek. Mindig ott vannak, meredten nézve téged, és rövid időn belül már fejből fogsz emlékezni rájuk. Izommemória részei lesznek, úgy dolgozol velük mint egy pénztárgéppel. Egy csattogó pénztárgéppel. A hangzás, természetesen az eredő ok - ami elindított engem 98-ban. Annyi rengeteg kétes hitelű sztori, mendemonda és pletyka övezi az 1200-as "varázslatos hangját", és hogy azt miért nem lehet elérni bit crushing pluginekkel vagy más 12 bites klasszikus szemplerekkel. De a gyakorlati használat közben ezek értelmet nyernek - megvilágosodás, ha úgy jobban tetszik. Az 1200 hangja nem csak a mintavételi frekvencia, a bitmélység, a szűrők, vagy bármi ilyesmi - ezek kombinációja AZ.. Készítettem egy jó minőségű videót ennek bemutatására, amit lentebb beágyaztam. Amikor először mintavettem az 1200-zal, meglepődtem, milyen tiszta hangja volt. Azt hiszem rögtön varázslatot vártam, ehelyett csak…jól szólt. Mindössze 26kHz-en vesz mintát, ami kb. a fele a CD 44.1kHz-nek, és csak 12 bit mélységben, szemben a CD-féle 16-tal - ennek ellenére elég tisztán, fényesen, és normálisan szól. Mikor a mintavett anyagot játszod le az eredetihez képest, egy kis magassal kevesebbet ad, és egy leheletnyit szőrösebb a hangja, de nem számmottevően. A különbség kellemes hangzású, de ezzel ugyanoda jutottam kábé vissza, mint amit sztenderd mintavételezéseknél megszoktunk - abból a csikorgásból és szőrösségből (aliasing) amit vártam semmi nem jött. És ennek van értelme - úgy értem, ez a dolog eredetileg úgy lett reklámozva, mint egy dob sampler "felülmúlhatatlan fényes és tiszta hangzással", és úgy tervezték, hogy olyan valósághű legyen, mint amit az akkori technológia csak lehetővé tett. Csak aztán elkezdtem szórakozni a mintákkal, és belebotlottam a varázslat kulcsába - a pitch shifting (magyarul hangmagasság változtatása). Érted, az SP-1200 hangmagasság változtató algoritmusa igencsak furcsa. Nincsenek beható ismereteim a digitális jelfeldolgozásról vagy a sample visszajátszásról hogy értsem ennek okát, de mikor elkezded változtatni a hangmagasságot - ami tényleg annyiból áll csak, hogy lassabban (mélyebben) vagy gyorsabban (magasabban) játszod vissza, mint mondjuk egy magnószalag esetén - a hangminőség teljesen megváltozik olyan módon, ami teljesen eltér minden más samplerétől. Igazat kell adjak az SP-1200 felhasználó Mr. Scruffnak, aki bárkinél jobban fogalmazta meg a dolog lényegét: "az eredménye egy olyan szép effektus, mintha csillagport szórnál a hangmintákra". És most a demonstráció: 0:14: de az egész loop bele se fér! 2.5 másodperc egyszerűen nem elegendő idő a teljes rögzítésére. 0:20: aha! Ha az eredeti anyagot felgyorsítjuk, akkor az egész loop be fog férni a 2.5 másodperces időkorlátba. 0:30: most persze le kell lassítanunk a mintát az eredeti hangmagasságra az SP-1200 primitív pitch-shifting algoritmusával. 0:46: az igazi varászlat tehát a furcsa pitch-shifting algoritmusban leledzik 1:02: boszorkánykonyha 1:12: most pedig nézzük meg hogy szólnak a mintán a belső szűrők 1:42: bármely csatorna elérhető közvetlen a 8 független kimenetről, de csak egy hang használhat egy csatornát anélkül, hogy a másik hangot elnémítaná Ahogy fent bemutattam, ahhoz, hogy egy loop beférjen a gép 2.5 másodpercben maximált memóriájába csak úgy oldható meg, ha az eredeti anyagot nagyobb sebességgel játszuk le, mikor mintavesszük, majd lelassítjuk az eredeti helyes tempóra és hangmagasságra - és ezzel jár ez a "varázslatos csillagpor" effektus. Hihetetlenül szól, azonnali nosztaliga, technicolor, vintage. Fel bír venni bármilyen mp3-at vagy jelenlegi ultra-sima top-40-es dalt és képes úgy visszajátszani mint egy poros loopot egy régi klasszikus diszkó lemezről. Mikor valójában elkezdesz vele régi bakelit lemezeket mintavenni, felgyorsítod azokat 45-ös fordulatra, hogy a csipmunk mintát besúvaszd a memóriába, majd lelassítod, és az eredmény legalább kétszer elbűvölőbb. Hirtelen régi rap és french house felvételek olyan természetesnek, belülről jövőnek tünnek - a zene, amelyet régi felvételekről mintáztak egy eszköz segítségével még szőrösebbnek és nosztalgikusnak tűnik, mint amilyen eredetileg. Ez olyan mint a lomográfia, csak hanggal. Úgy hat a hangzásra, ahogy a az Instagram és a Hipstamatic a legbénább kamerafotókra. A dobhangokat - egyenként sokkal rövidebbek mint 2.5 másodperc - nem szükséges lelassítani ahhoz, hogy beférjenek, plusz a szőrös aliasing elvenné a dobhangok buhogását és a lábdobok-pergők ütését. Ezért azon találod magad, hogy a melodikus anyagokat-loopokat mintavételezed vele a gyorsítás-lassítás funkciókkal, a dobokat meg a hagyományos-érintetlen módszerrel használod. Innentől már rögtön két teljesen különböző hangzást használsz egy gépen belül - a varázslatosan szőrösített csillagport, és a kövérebb, tisztább dübögést. Ez a két ízvilág kitűnően megfér egymás mellet a mixben anélkül, hogy kereszteznék egymás funkcióit. Na most innentől lesz érdekes. Egy kicsit korábban fogom felfordítani a lapjaimat, hogy előkészítsem a hátteret a következő részhez. A második része az "SP-1200 varázs hangzásnak" egy olyan következmény, ami a gép felépítéséből adódik, tulajdonképp arra kényszerítva a felhasználókat, hogy keverjék és pozícionálják a hangképet a hangszeren belül a pitch shift - nem pitchshift kombinálásával (amit fentebb is írtam) és a hangok különféle buszozásával. No, akkor a második rész. Az 1200 egyidejűleg 8 hangot tud megszólaltatni - 8 belső csatornája van, egy csatorna csak egy hangot tud játszani egyidejűleg. Ha két hang egy csatornára van kiosztva, a második mindig hirtelen levágja az első hangot hogy ellopja a csatornát magának. Emiatt a te feladatod a minták delegálása a különböző csatornákra annak függvényében, hogy elvágják egymást vagy tudjanak együtt szólni. De akkor itt jön egy extra flikflakk - minden pár a 8 csatornából egy belső analóg filteren keresztül fut, valahogy így - (1-2 csatornák: lefilterezve, nagyon tompa 3-4 csatornák: a magasak jórészét kiszűri 5-6 csatornák: csak a legmagasabb sistergést szűri ki 7-8 csatornák: nincs szűrés, teljes sistergés és fuzz) -a videóm második felében demonstráltam, ott láthattad ezt. A folyamatában hogy különböző hangokat más csatornákra osztasz ki arra vagy kényszerítve (megáldva?) hogy különféle intenzitású szűrés közül válassz. Például a mélyebb hangokat, basszus és lábdob el lehet küldeni az 1-2-es csatornákra, ahol a magasakat leszűri. Azáltal, hogy a visszajátszás paramétereit beállítod, egyben természetes mixelést is végzel a gépen belül az analóg szűrők segítségével az egyes csatornákon. Ezt különböző mintavételi minőségekkel kombinálva (ahogy fentebb említettem felgyorsítás-lelassítás) olyan, mintha a gép önmagát mixelné, és a hang egyből megfelelően jön ki belőle. Itt egy másik videó, melyben egy dobloop feldarabolását mutatom: 00:00: SP-1200 darabolás 00:19: van tehát egy dobloopunk egy lemezről 00:23: most abszurd időt ölök abba hogy felvágjam a dobot egymástól elkülönülő hangokra. 00:28: 20 perccel később… 00:45: Lehet hogy feltűnt hogy a független hangok elnémítják egymást. Ez azért, mert ugyanarra a csatornára vannak kiosztva. 01:00: Bár ez lehetne éppen egy klassz "cut up" effektus, a hangok természetesen is lecsenghetnek ha más csatornára osztjuk ki őket, mely révén egyben más analóg szűrőkön keresztül mennek. 02:00: különböző hangok jobban reagálnak más szűrési szintekre. Azáltal, hogy a dobokat különböző filterrel rendelkező csatornákra küljdük, egyben keverést és hangkép beállítást végzünk már a gépen belül. 02:07: Az egyes minták lecsengését is beállíthatjuk, hogy mennyire természetesen vagy hirtelen érjenek véget. Nagyon gyors-rövid lecsengések feszesítik a hangokat, és nagymértékben változtatják azok karakterét. Ezek a változtatások felvehetők a szekvenszerbe, mely által bizonyos hangok kicsengenek, mások hirtelen abbamaradnak.
  6. 4 likes
    a hálózati kábelekre ugyanez.
  7. 4 likes
    Itt azért vannak zenészek is, vagy zenész-hangmérnökök, nem csak az Ön által a "láncba" helyezett stúdió-szakemberek. De had világítsak rá egy tévedésére, ami talán az itteni hozzáállás(unk) okát is megvilágíthatja, ha ugyan nem irtam ez le évekkel ezelőtt már, de nem emlékszem. Alapvetések: Ahogy előttem is sokan kifejtették, itt mindenki "hisz" a korrekt kábelezés fontosságában, és nyugodjon meg, akik itt komolyan gondolják, netán ebből élnek, azok igenis, igen-igen jelentős összegeket költenek erre. Korrekt csatlakozók, korrekt kábelek, általában nem vett, hanem csinált verzióban, magas/közepes minőségű anyagokból. Nem mozgatott kapcsolatokhoz jó a kicsit olcsóbb csatlakozó, igénybe vettekhez kell a profi, stb, stb. Azt is hozzá kell tennem, hogy egy otthoni hifi-cucc néhány méternyi kábeléhez képest egy alap-stúdióban az otthoni hifi-cucc kábel/csatlakozó mennyiségének a sokadik hatványa található meg. Csak nálam (egy hobbistudióban) van legalább 150 méternyi különböző hangkábel, néhányszor tíz méternyi digitális jelet továbbító kábel (ezek vegyesen fémes, illetve optikai kábelek), jónéhány csoportkábel, és mindehhez legalább 300-500 db különböző csatlakozó. És ennek MIND korrektnek kell lenni, ahhoz, hogy megfelelő minőségben tudjak dolgozni. Ez így önmagában egy majd milliós tételre rúg az évek alatt, ha mindez "audiofil"(nek mondott) kábelekből lenne, akkor egy kastély áráról beszélgetnénk. Ahogy én értelmezem az Ön állásfoglalását a kábeleiről, azok valamit "hozzátesznek" a zenehallgatási élményhez. Szebbé, plasztikusabbá, kifejezőbbé, bla-bla teszik a hangot. Ezt én készséggel elhiszem, ha nincs jobb dolgom, ahogy a demagnetizálást, és minden egyebet is. DE: EGY STÚDIÓBAN, AHOL "MINDENHOL" ÉLVEZHETŐ ANYAGOT PRÓBÁLNAK KÉSZÍTENI, EZ NEM CÉL!!! SŐT!!! Egy stúdióban igen jelentős összegeket költenek arra, hogy minél kevésbé színező, minél transzparensebb legyen pl a lehallgatórendszer. Egy audiofil hifista valszeg fanyalogna egy überprofi közeltéri monitoron, és minden létező valós és vajákos módszerrel megpróbálná "megjavítani" a hangzását. Stúdiós szempontból ez egy teljes tévedés lenne, hiszen egy stúdióban a minél sterilebb eszközpark a cél, azért, hogy halljuk, hogy mit is csinálunk valójában. Ki lehetne dobni azt a hanganyagot, amit az ember audiofil cuccon hangszerelne, keverne, masterelne, mert nála lehet, hogy OK, de bárhol máshol katasztrófa. Azok a lemezek, amiket Ön nagy élvezettel hallgat az audiofil rendszerén és kábeleivel egészen biztosan egy transzparens cuccon, nagyon nagy hozzáértéssel készültek. Egy olyan helyen, ahol eszébe se jutott senkinek se bármi olyat betenni a rendszerbe ami színezhet. (aktív eszközökön kívül, természetesen) Egy stúdióban annyi kell, hogy a jel korrekt módon, transzparensen eljusson A-ból B-be. Ne legyen mikrofónia, kontaktpara, rádióvétel, sercegés, vagy túl nagy jelveszteség. És NE LEGYEN SZINEZÉS ezen az úton. Ezt a kommersz, de egyébként korrekt alapanyagok tudják, főleg, ha magunk készítjük ezekből a kábeleinket, pont olyan hosszúra, amilyenre kellenek. És ennyi.
  8. 4 likes
    "Túl magabiztos kijelentés ez és a hasonlat is rossz. Valójában fogalmad sincs mennyibe kerülhetett az kifejleszteni, se rálátásod, se hozzáértésed nincs meg hozzá." Én a többivel nemigen foglalkoznék, de ezzel igen. Lehet hogy magadból indulsz ki, viszont elég sokat foglalkozok ezzel. Nem nyák hegesztéssel, hanem ezzel. Már 15 éve vagy inkább több. Igyekeztem megjegyezni 2006-ban azokat az arcokat, akik akkor nagy arccal kiröhögték az önvezető autók, a mesterséges intelligenciát, a rákot nanorobotokkal gyógyító technológiát, a félintelligens szoftvereket amelyek szoftvereket és mesterséges intelligenciát fejlesztenek és még sorolhatnám miket. Most hangosan röhögök rajtuk. Vajon miért? Az akkori absolute fórumról elég sokan vannak. Csak annyit mondanék hogy inkább figyeljünk és okuljunk. Technológiai bumm van, csak sokan fel sem fogják, fel sem ismerik. Tarthatatlan az az elefántszerű konzervativizmus ami pölö a szintetizátor gyártóknál is van. A Behringer DM12 csak egy első KÖZEPES fecske, figyeld meg. "Azért abban reménykedem, hogy a Behringer fénymásolói nem fognak cégeket tönkretenni, mert nem lesz ki innováljon." - rúgják is az összes kamudrága kínában vackokat gyártó gyökeret ülepükön. Mert ezek nem valós árak. Nem értek egyet az itt fórumozó emberek 90%-val, akik mind meg vannak győződve arról hogy azért ennyi a HW ára, mert ennyibe került legyártani. Ez már régóta nem igaz. Az komoly, hogy egy 1970-es évekből való nulla tudású izét millió felett adnak el, mert van neki eredeti fa borítása? Mert hogy pont uaz az elektronika (70-es évek komplexitású)? Én nem akartam ebből vitát indítani, de ez egy épületes baromság. Lehet hogy van az ilyen sznob izéknek egy vevőköre, de nem ők viszik tovább a zeneipart, és pláne nem ők lesznek az innováció. Sőt, ők - gyártók/felhasználók - az innováció kerékkötői. Persze van egy másik ok: 30-40 év közötti életkortól kezdve az emberek egyre inkább pesszimisták lesznek minden tech fejlesztéssel szemben, minden újra gyanakodva néznek. Előtte, pont fordítva. Ez egyszerű statisztika (pszichológia). Minitaur olcsóért? Lesz az még olcsóbb is, hidd el. Nekem nem kell hogy legyen Moog 1 milláért a piacon, ha valami hasonló - ami nem rosszabb csak legfeljebb más - 80 ezerért megkapható. Akkor nem kell a Moog, ha csak ennyiért tud valamit. Könyörgöm, ez csak egy vacak hang. "Elektromos jel". Hamarosan - 20 év - olyan szoftverek lesznek, amelyek bármelyik analóg cucc hangját tökéletesen lemodellezik és mellékesen írnak egy Mozart szintű zenét vele. Szerinted mennyire lesz egy Model-D -nek életképessége akkor?
  9. 4 likes
    Hogy a szokásos marakodásról egy kissé eltereljük a témát egy kis Fs1R sztori, ha már szóba került, meg ha már egy itt figyel a rackben: Asthring jól összefoglalta lényegét, de egy kicsit egyszerűbben fogalmazva ez egy olyan szinti, amit a Yamaha azzal a felindulással csinált, hogy MINDENT beleraktak, amit addig az FM és a formáns szintézisről az ottani fejlesztők tudtak, és mindezt összekapcsolva úgy, hogy egymást is tudja modulálni a két fajta szintézis. Az ottani fejlesztők tudása pedig 1998-ban nem volt éppen kevés, hiszen egyszerűen fogalmazva két legendát, a Dx, és az SY/TG sorozatot gyúrták össze. Elképesztő tudású hangszert alkottak, amiből sokak szerint olyan hangzások is kikeverhetőek, amik semmi másból, azóta sem. Akkoriban mégsem lett túlságosan sikeres, valószínűleg két ok miatt: alapvetően atommérnöknek kell lenni ahhoz, hogy egyáltalán felfogjuk a lehetőségeit, depláne programozzuk azokat. A másik ok meg az, hogy mindehhez egy cca 2x8 cm-es display van összesen, amin még senki se tudta összeszámolni a menüket, de olyan ezerre becsülik a számot. Nem is gyártottak végülis sokat, egy-két ezer darab készült összesen. Sokat segített, amikor megjelent hozzá egy hivatalos midi editor, így már képernyőn lehet belenyúlni az agyába. Mostanában, talán emiatt már kezd is "legenda" lenni, jó, hogy be van egy itthon spájzolva, mert egészen szalad el az ára, ha egyáltalán van megvehető darab. Nagyjából ennyi az Fs1R
  10. 4 likes
    Nem akarok senkit kiábrándítani, de a Rihannát 99% hogy nem csekkolták laptopon, mikor csinálták. Se Youtube-on. Se 15 dolláros speakeren. Ugyanis ezekböl SEMMIT se lehet megtudni érdemben, ellentétben a közhiedelemmel. Ez kábé olyan, mint tök sötétben nézegetni a Népszabadságot, hogy mennyi hiba van a tördelésben. Cserébe viszont dolgoztok vele jó sokat, s nem voltak lusták annyiszor az alapokat (értsd hangszerelés) akár teljesen lecserélni, amíg nem kapták meg a kívánt eredményt. Szóval ha ez a "laptopon torzítok" probléma gyakori valahol, akkor valószínüsítem, hogy a gyártó oldalon van a hiba. Ez persze lehet több eredös, alapanyag, gyártási eljárás, gyártási technológia stb. Én soha nem szoktam meghallgatni laptopon. De eddig még nem vetödött fel ilyen panasz a munkáimmal kapcsolatban. Mindig jönnek hozzám persze olyan megrendelök, akik mindenféle gagyi cuccokat hordanak be, "ezt ismerem, ami ezen jól szól az a jó" felszólalással. Ezekben az esetekeben a hozott anyagban mindig súlyos alapvetö problémák vannak. Ez valahogy együtt jár úgy látszik.
  11. 4 likes
    Bendi te honnan tudod, hogy van e köze Henrik Schwarz zenéinek az alkotói érzelmekhez avagy nincs? Honnan veszed, hogy az a zene amit ő csinál valamiféle "egygombotmegnyomokaztkész" dolog, miből gondolod, hogy nem fektet bele egy csomó időt, energiát abba, hogy a zenéi olyanok legyenek mint amilyenek? Milyen referenciával rendelkezel te ehhez a duplanullához képest, hogy ilyen magabiztosan kijelentsd hogy ő egy senki, meg kb Kiszel Tünde színvonal? Biztosan elfogult vagyok, mert én például szeretem az ő zenéit, maximálisan elismerem a munkásságát stb. meg természetesen mindenkinek joga van elmondani a véleményét, de én valahogy nem érzem azt a fajta objektivitást a mondataidban, mint amit hangoztatsz... Lehet, hogy az elfogultságom miatt van ez....
  12. 4 likes
    Igen...a warez sajnos nagy gond. Pont ez az oka annak, hogy "komoly" fejlesztök alig foglalkoznak a platformmal. Nem tudom, hogy az iLok2 meddig jelent megoldást, de azt ne felejtsük el, hogy a dolgok nem máról a holnapra fognak változni. Azaz ahhoz, hogy elinduljon egy stabil fejlödés minöségi szinten a native platformon, évek kellenek. Stabilan kell védelmet biztositania a cuccnak, hogy elkezdjenek "szivárogni" a jó koponyák az iparágba. Szurkoljunk, hogy "kitartson" az iLok2 addig. Más... Sokszor, mikor olvasom a hozzászólásokat nekem az az érzésem, hogy bizonyos dolgok fogalmi szinten keverednek. Ami érthetö, mert a legtöbb felhasználó az esetek nagy részében el sem jut azokig a problémákig, amivel mondjuk az én szintemen kell megküzdeni. (Ezt nem lesajnálásnak irom, csak nem tudom szebben megfogalmazni.) Tehát egy kis összefoglaló, profi tekergetéshez: 1. minöség...ez konkrétan azt takarja, hogy a technikai értelemben vett minösége milyen. Például mennyire "eszi" a magasat, tolja a fázist, teszi érthetetlenné, dinamikátlanná a soundot. Minöségi romlás MINDEN esetben fellép. Azaz olyan nincs, hogy valami rosszabb minöségü cucc átmegy valamin, s jobb lesz, ez örök szabály. Elvileg olyan lehet, hogy nem romlik, de az is igen ritka. 2. karakter...ez egy teljesen szubjektiv dolog. Olvasatomban azt takarja, hogy mennyire "jó dolgot" csinál az adott cucc, mennyire karakteres, felismerhetö, szerethetö, bájos, tökös stb. Ennek megitélésében nagyban benne van az ember izlése, a trendek, szaktudás stb, szóval eléggé vitatható paraméter, de kétség kivül, az elsödleges, mikor választunk valamit. Számomra ebben a legfontosabb szempont a "hozzáadott érték teremtés", avagy az, mennyire inspáráló amit a cucc csinál. 3. hasznosság...azaz az a tényezö, hogy az adott cuccos által csinált dolognak van-e a gyakorlatban bármi értelme. Illetve az a tényezö, hogy ezt milyen gyakran használjuk. Pölö az EQ egy nagyon hasznos funkció, hiszen szinte mindig kell, egy bit cruncher meg igen ritkán. Viszont egy közepes EQ-val már el lehet lavirozni, de egy "szar" bit cruncher teljesen felesleges, akkor inkább ne legyen. Ergo EQ-ból egy közepes is "hasznos", de bit cruncherböl csak a tuti az egyátalán használható. 4. kezelhetöség...ez egy könyebben meghatározható dolog. Egyszerüen annyi, hogy mennyire konstruktiv a kezelö felület, azaz milyen hatékonyan vagyok képes megoldani vele, amit szeretnék. Ez is nagyon fontos paraméter, hiszen minél többet kell "tökölni" valamin, annál jobban belefárad az ember, s egyszerüen "úgy hagyja". Szóval a végeredményre komoly kihatással van. Viszont itt nagyban számit a szaktudás, azaz rutinnal, tapasztalattal az ember képes kompenzálni egy rosszabb kezelhetöségü cucc ilyen jellegü hátrányait. Ezek a szempontok egymástól teljesen függetlenek, s a fontossági sorrend az esetek 90%ban ez. Azért irtam erröl, hogy könyebb legyen navigálni a rengeteg plugin között. Ha betartjátok ezeket a szürési elveket, sokkal könyebb választani. Ezek a tényezök nem mindig "kizáróak", tehát elsödleges szempont persze a minöség, de ha olyan karaktert tol a cucc, ami pont oda nagyon frankó s nem lehet másképp elöállitani, akkor nincs kérdés, használni kell.
  13. 3 likes
    http://www.synthtopia.com/content/2017/03/04/behringer-building-a-budget-minimoog-clone/
  14. 3 likes
    Haat. Olcso megoldaskent videomicPro a Reode-tol. Illetve ugyanitt van stereo valtozat is. Ez mehet kozvetlenul az 5d-re. A mikrofon szintjet a legnagyobbra, 5D eloerositojet a leheto legkisebbre, de azert termeszet hangnal lwgyen valami mozgas az audio kijelzon. Ha a nagy szel zavarja a mikrofont, a Rycote-tol meg vehetsz ra egy windjammert. (Szort) Vehetsz egy Tascam Dr40-et es ehhez egy rycote handhald recorder szettet, amiben egy rugalmas felfogatas es egy szelvedelem van a minrofonjara. tudomasom szerint a Dr40 kevesbe zajos alacsony jelszi tu dolgok felvetelenel, mint a Zoom H5. Viszont ez utobbi jobban birja a nagyon hangis dolgok felvetelet. Van ezeknel joval dragabb es profibb megoldas, de ezekkel sem futsz majd lukra. Szep hangokat tudsz majd felvenni veluk. Ha nagyon tavoli madar hangokat akarsz felvenni, az megint mas kerdes.
  15. 3 likes
    O.K.,gondoltam hogy szájkarate lesz ebből is. Amikor kijött,akkor volt nálunk egy ilyen Bugeera Peavey klón,AZ úgy szólt mint az eredeti. NEM a megépítés milyenségéről beszéltem,az full a megszokott Behreinger-szint volt. Azért volt ott,mert a forgalmazó azt szerette volna hogy mi vigyük a szervizét,amit nem vállaltunk el érthető okokból. Köszönöm,tisztában vagyok hogy mitől jó és mit kell megfizetni egy komoly klónban/erősítőben,5 évig vittem a Korg-Vox-Marshall hivatalos márkaszervizt meg kb. harminc éve ezzel foglalkozom. Peace.
  16. 3 likes
    A szövegértelmezés gondolom nem az erős oldalad. Megismétlem a kérdést, nyomatékosítva a lényeget: "De egyébként miért is olyan nagy újság egy minimoog KLÓN ?" A fejlesztések java modularban történik. OK - milyen fejlesztés az, ami egy őskövület kábelezős, bazi nagy, törékeny, praktikátlan, lassú techre épít ? Ne érts félre, nem vagyok a modularok ellensége, de 4-5 év múlva olyan halott lesz a dolog, hogy öröm lesz nézni, ahogy a sok brüsszeli fogtechnikus dobálja fel majd bayre ötödáron a moduljait.
  17. 3 likes
    Annyit fűznék a 1176-hoz hozzá, hogy azért a 1176 karaktert egyértelműen hozta a Warm, még A/D is azt mondta, hogy ez nagyon hasonló, ennek 1176 hangja van. Nyilván mikor jobban boncolgattuk volt különbség és nem is várható el, hogy ne legyen, de többször elhangzott, hogy közel van a UA 1176 AE-hez. Ami viszont nagyon megdöbbentő volt, hogy az UAD 1176 BRUTÁLIS! Ez mindenki számára nyílvánvaló lett! Én eddig is kurva jónak hallottam, de összenézve a vassal, mindenki ledöbbent. Silk mondta, hogy majd berottyantva fog elvérezni, ehhez képest eléggé működött. Szóval UAD-ot tessék venni, ha nincs brutál pult, analóg keverés, akkor gyakorlatilag nincs értelme vas 1176-ot venni... És még egy dolog, a 2264 et mikor meghallgattuk elég rendesen koppantak az állak! Legjobb kompresszor amit eddig hallottam, kell! Tök más mint egy 1176, de szerintem az esetek 90% ában jobban is működhet.
  18. 3 likes
    Azért adják ilyen drágán, hogy megvegyétek! Ha olcsó lenne mindenki szarozná, de így meg hűűűű DSI is az áremelés óta lett menő, pedig pont ugyanaz, mint előtte.
  19. 3 likes
    Hehe, pedig ez még csak a kezdet. Pontosabban a folyamat egy újabb kicsi állomása. Szvsz. sokkal inkább "szégyen" lehet az, ha az emberek nem nyitottak az újításokra, esetlegesen fejlődésre. "Szégyennek" (?) neveznék 100 évvel ezelőtt is azt, amit ma itt "zenélésnek" nevezünk. Pl.: "Méghogy nem emberek játszák le a többi szólamot, hanem valami titokzatos automata, mint Kempelen sakkgépe! Ez nem is zenélés, ez szégyen!" Szóval óvatosan ezzel a szóval.
  20. 2 likes
    Nem csak hogy visszaolvastam, de annak idején részt is vettem a vitában A probléma az, hogy itt nem egy ártatlan audiofil hifista vitatkozik, hogy szerinte jobb a demagnetizált bakelit, hanem ő bruteforceszal el akarja adni a cuccát; te egy tévéshop reklámmal akarsz vitatkozni. Ugyanez lement 3 éve, most azért nem veszi senki komolyat a témát.
  21. 2 likes
    Természetesen senki nem akar ilyesmit mérni. Mindenki csak valami eltérést akar mérni, mert az legalább utalhatna arra, hogy valami változott, de nem lesz ilyen eltérés. Erre persze a bakelit nem alkalmas, mert nincs két egyforma lejátszás a működéséből fakadóan, de a CD lejátszó digitális kimenettel már igen. Fel kell venni mindkét lejátszást és akkor van mit kielemezni, nem pedig filozofálni az éterben örökre eltűnt hangról, hogy az milyen volt az emlékeink szerint. Az elemzés, pl. egy null teszt azt fogja mutatni, hogy tökéletesen egyezik a kettő, vagyis nem történt semmi. Minden érzékszervet könnyű becsapni és talán a fület a legkönnyebb. Az "ének érzelmi telítettsége" amúgy leginkább csak a mi fejünkben létezik. Bennünk jelenik meg, amikor a zenét feldolgozza az agyunk és emocionális élménnyé alakítja a beérkezett rezgéseket. Ami az egyiknek gyönyörű, érzelmes, kifejező előadás, az egy másik embernek semmitmondó is lehet és teljesen hidegen hagyja, vagy épp idegesítő nyavalygásnak érzi. Mindez persze erősen hangulatfüggő is tud lenni, hogy miként reagálunk egy-egy zenére. Ha még ehhez hozzávesszük a fül alapvető működési mechanizmusát is, mint bizonytalansági tényezőt, akkor ebből mindenképpen az jön ki, hogy a fület elfogadni, mint "mérőeszközt" rendkívül tudománytalan dolog. Egyébként ezeknek az érzéki csalódásoknak általában roppant egyszerű magyarázata van. Például a második meghallgatásnál elkezdünk a részeltekre figyelni, mondjuk épp az énekre és észrevesszük, hogy "Jé, micsoda szép, érzelmes éneklés!" "Eddig ez nem ilyen volt!"-gondolnánk. Pedig de, pontosan ugyanolyan volt, csak nem figyeltünk rá és ezt egyértelműen igazolja is, ha fel van véve mindkét lejátszás.
  22. 2 likes
    Szerintem nem intelligencia, hanem érzelmi alapon menti meg az ember a gyereket, általában a robotos sci-fik, meg filozofálgatások is az érzelmek kérdéskörét feszegetik nem az intelligenciájét. Egyébként Kurzweil is azt mondja lényegében, hogy rá kell jönnünk előbb hogyan működik az agy, és modellezni kell nem pedig replikálni, addig nem lesz AI.
  23. 2 likes
    Valójában a mesterséges intelligencia / AI esetében szó sincs intelligenciáról, pusztán a "dinamikus automatizálás módszertana" nyert egy jobban hangzó és emészthetőbb nevet. A század közepén még "kibernetikának" hívták, ami sokkal őszintébb, rövidebb, találóbb név. Bár a mai Ai-kutatás módszertanában, fogalmaiban is jelentős átalakuláson ment át azóta. Elméleti szempontból, azt kell mondjam, sajnos. Tudományból rövidlátó iparossággá vált. Ez nem jelenti azt, hogy az ún. "MI" ne volna képes igencsak bonyolult feladatok elvégzésére, akár olyanokéra is, amire ember nem képes (lopakodó vadászbombázók navigációja. Vagy pl., igen, jó zenék írása). Viszont gondolkodni sohasem fog, intelligens sohasem lesz, amíg művelői megmaradnak a mai paradigmák mellett (amelyek az AI-t lényegében azonosítják a gondolkodás szimulációjával, az automatizálással - és nem a gondolkodás algoritmizációjával. Az utóbbival érdekes módon sokkal inkább foglalkoznak nyelvészek, mint AI-kutatók). Az igazság az, hogy egyelőre rohadtul nem vagyunk képesek a saját agyunk működését sem átlátni egy bizonyos kémiai szint felett. Nem tudjuk, lényegében mitől "intelligens" az emberi agy. Amíg ez nincs meg, természetesen beszélni sem szabadna AI-ről, hanem csak automatizációelméletről. Az egész problémát egyik részletében kiválóan ragadja meg a Will Smith főszereplésével készült Én, a robot (sajnos semmi vagy nagyon kevés köze van Asimov regényeihez, a címe ellenére, de ettől még nem rossz film). Amikor Smith felesége és gyereke megfulladtak egy baleset során, a közelben lévő robot Smithet mentette ki, mert úgy ítélte meg, hogy neki a legmagasabb esélye a túlélésre. Egy normális ember természetesen a gyereket próbálta volna menteni, akár sikerül, akár nem. Két radikálisan eltérő "gondolkodásmód". Ha egy közeljövőben készült robotot intelligensnek is nevezhetünk majd, az nem feltétlenül emberi módon működő intelligencia lesz.
  24. 2 likes
    Csabi! Editálás? Mi az hogy, mi az hogy! Az Optimizer 8 progival dolgozik pc-ről a fél világ az ilyen hangszerekre, a kiskutya fülétől a macska farkáig mindent vezérelhetően!
  25. 2 likes
    Lazán meg lehet építeni annyiból szvsz.,az eredetit sem földönkívüliek rakták össze azért,lássuk be. Nem lesz olyan tartós alkatrészekből mint az eredeti természetesen,de a hangját meg lehet lazán csinálni majdnem ugyanolyanra. A jó minőségű elektronikai alkatrészek ára sem annyira horror nagy tételben,kivéve a elektromechanikus alkatrészeket (kapcsolók,potméterek) de ezek meg nem szólnak bele a hangba. Anno a Bugera-féle Peavey 6505 klónokra is mindenki előre hányt,aztán - személyes tapasztalat - kurvára ugyanúgy szólt. Persze elég hamar kontaktosak lettek a potik,meg hasonlók,de a hang ott volt. Várjuk ki a végét.
  26. 2 likes
    tessék, nincs messze az idő, amikor csupa behringer márkájú retrószintikopik lesznek csak https://ask.audio/articles/behringer-reveals-arp-2600-and-oscar-synth-clones
  27. 2 likes
    érdekes erre készülni főleg miután a KT1176-ot lenyomták a szoftverek tesztben (az itteni fórumosok tesztelték). azt gondolom a mostani szoftverek közelebb lesznek az eredeti model d-hez mint a behringer klónja. annak a behringernek akinek a legkevésbé sikerült eddig lemásolnia bármit. én még gyerekkoromban láttam a zsebtévé c. műsorban a hakapeszi maki majom meg a hiszékeny úr sztorijait, ami abból állt, hogy a hiszékeny urat (Szuhay Balázs) könnyen át lehetett verni, mert jobban akart hinni egy számára kényelmes ideában mint hogy a valóságot elfogadná. hiszékeny urak agyonvásárolják magukat kt1176-ból meg "D"-ből ami nem baj egészen addig, míg a tévedésüket nem látva úgy tervezik használni és ugyanarra a funkcióra mint az eredetit. értelemszerűen az járhat jól, aki nem mint valaminek a másolataként fogja fel az adott eszköz, mert ő fogja helyesen használni. az érvelések teljesen kaotikusak a nemigaz hogy nem lehet tizedannyiból kihozniból a hasonló leszig minden játszik, ebbe kár is belemenni, ezek vélemények, amik megpróbálnak tényként tetszelegni. tedd fel a kérdést, hogy mire akarnál használni egy ilyen szintit, és rájössz, hogy valószínűleg van jobb alternatíva, csak kényelmesebb elhinni hogy a Behringer pont legyártja hasonlóra a Model D-t, mint utánanézni a dolgoknak. apropó, még személyesen nem próbáltam de a videó demókból úgy tűnik hogy azért a Deepmind ugyancsak nem tudja azt a varázslatos, meleg világot mint a Juno 60, szerintem köze nincs. ami nem gond szerintem egészen addig, míg valaki Juno 60 pótlékként gondol rá, visszautalva az előző gondolatomra. Ha egy analóg poliszintire lenne csak pénzem, akkor valószínűleg Deepmindet vennék, bár kissé vonakodom, mert nehezen tudok elvonatkoztatni attól, amit Uli Behringer képvisel az alávaló hazugságaival (pl. "azért csinálom hogy az emberek számára elérhetővé tegyem") a döbbenetesen vállalhatatlan ízlésével (nagyon utálom az úgy csúnya tárgyakat amik sima elbaszásból lettek csúnyák. Fogadni merek hogy a Deepmind kinézetét ő tervezte, puszta egoizmus lehet az oka, hogy esztétikához értő embert nem engedtek a közelbe) illetve egyszemélyeben megtestesíti azt a neoliberalizmust, ami jelenleg az elsőszámú felfogatója a világnak, lásd közelkelet. már megjelenésekor próbáltam, egy rendkívül unalmas hangszer. vannak hangszerek, amik marhadrágák, de azon kívül, hogy lehet velük villogni, tökéletesen középszerűek hangra. ami hirtelen eszembe jut az pl. a Fairlight CMI vagy mondjuk a Hartmann Neuron és persze a Schmidt.
  28. 2 likes
    Töredelmesen bevallom, hogy nem végeztem komolyabb teszteket MKI vs MKII ügyben. Egyrészt pontosan tudható a leírásokból, hogy mi a különbség a kettő között és aki ismeri nagyjából ezeket a cuccokat, az tudja, hogy a soundnak fontos részei a ki és bementi egységek is, amik az MKI-ben nem lettek lemodellezve a DSP kapacitás hiánya miatt. Én az MKI-eket nem nagyon használtam a maguk idejében sem, mert nekem semmi olyat nem produkáltak, amitől hasra estem volna. Akkoriban a Neve 33609 volt nálam a nagy király. És az azóta sem avult el amúgy, csak jött mellé még pár jó cucc, mint pl. a Maley.. Aztán amikor jött az MKII széria, akkor azt mondtam, hogy „Na ez az! Eddig miért nem így szólt?” Rögtön adott a sávnak egy komoly jelenlétérzetet a mixben, amit a réginél nem tapasztaltam. Szóval semmilyen tudományos ténnyel nem szolgálhatok, csak azzal, hogy feelingre az MKII-k azonnal bejöttek. Ez amúgy szerintem többet ér egy AB tesztnél. Én már sokszor elmondtam, hogy ezeket szerintem nem nagyon lehet AB tesztelni abban az értelemben, ahogy összenézzük az analóg cuccokat. Ezeknél sokszor nincs ilyen azonnal szembeötlő különbség. Persze ha felrakunk 20-at egy mixbe, akkor már biztosan hallatszani fog, de akkor is leginkább olyan dolgokon, hogy az egyik maszatosabb, kevésbé kivehető, mint a másik. Ezekkel a szoftveres dolgokkal én amúgy sokszor besétáltam már a csapdába, hogy megtetszett valami első nekifutásra, mert hú de jókat írtak róla, meg tényleg jónak is tűnt, aztán két hónap után teljesen kikopott a rendszerből. Valahogy kiderült, hogy csak nem oké vele valami. Szóval AB tesztek helyett azt javaslom, hogy minél többet dolgozzatok egy-egy cuccal és akkor kialakul az emberben, hogy mi jó, mi nem. Az MKII-es cuccokban pedig az a lényeg szerintem, hogy részletgazdagabbak, zeneibbek, ütősebbek, hatásosabbak lettek, mint az MKI. Legalábbis én kb, így tudnám őket jellemezni. Még egy kis gyakorlati példával tudok rávilágítani a különbségre. Az MKI idejében egyáltalán nem használtuk az LA2A-t, helyette felvételkor az ISA430 compresszorát igyekeztünk beállítani levellernek. Tudom, hogy nem a legszerencsésebb megoldás, de akkor jobbnak tűnt a pluginnél. Amikor kijött az MKII, akkor azonnal mondtam, hogy akkor mostantól kompresszor kikapcs, mert ez nagyon csúnyán lealázza. Tudom persze, hogy inkább felvételkor kellene használni vasban, de szerintem még utólag is nagy királyság ez a plugin,
  29. 2 likes
    Eladó egy tökéletesen megkímélt állapotban levő legendás Roland TB-303! Van hozzá USA/EU töltő, de elemről is kifogástalanul működik. Rendkívül ritka darab, egyetlen nagyobb külsérelmi nyom, karcolás nincs rajta, a potméterek is tökéletesen működnek. Az áramköre nem moddolt, a háza sincsen szétfúrkálva. Ajándékba jár hozzá egy Kenton D-Sync eszköz, amivel a MIDI szabvány előtti DIN sync jeleket lehet MIDI clock-al szinkronba hozni, ezáltal lehetővé válik MIDI eszközökkel, vagy akár DAW-al való tempo sync megvalósítása. További képek: https://goo.gl/photos/KHxxudXsRsMZCVio7
  30. 2 likes
    Én meg a hozzád hasonlóknak bátran ajánlom tanulmányozásra ezt: https://hu.wikipedia.org/wiki/Irónia
  31. 2 likes
    Mivel a fenti dolognak nem volt még önálló témája, és némileg a KT 1176 topicot "spameltük" tele a dologgal ezért úgy döntöttem csinálok neki egy önálló témát. Leszögezem, nem voltam ott, csak a sávokat hallgattam meg, így a fájlnevekre fogok hivatkozni, aztán majd aki tudja hogy pontosan milyen jelutat és körülbelül milyen beállítást takar az adott sáv, az írja le. Nyers sávok: NLP 47 Töfi: alapvetően van valami a mély-közép tartományban amit orvosolni kell, mert zavaróan orros tőle a jányka hangja, de ezek után tök szerethetőt tudtam tekerni Wunder CM7: tompa, és ahhoz képest túl sok magas, ugyanazokkal a pluginekkel az NLP 47 szerintem jobb NLP 67 Töfi: van egy kis gyorsan korrigálható csúnyaság a prezenszébe a mikrofonnak, ezen kívül egy kicsit tompának és nem eléggé nyitottnak hat NLP 67 Szabolcs: Itt azt érzem hogy ebből bármit ki lehet tekerni, ez a legjobb nyers sáv! Wunder CM67: Több, de kevésbé szép magasa van mint a Szabolcs féle NLP 67-esnek, ami tekerve jön ki leginkább Telefunken AK47: élből utáltam a magasait (megkockáztatom hogy a sokat szidott TLM 103-nak hasonló nyűgei vannak) Processzált sávok: NLP 47, 1073 500strip: jól ki van korrigálva a nyers sávon hallott "hiba", szép, nyitott magasa van Wunder CM7 1073 500strip: nem tudom, hogy ugyanaz-e a beállítás-e mint az előbb, de sokkal hifisebb, műanyag magasak amik elnyomnak mindent, nincs semmi teste a felvételnek NLP 67 1073 500strip: plasztikra tekert magasak, olyan megfojtott (gondolom a Töfi féle mikrofon) Wunder CM67 API 500strip: szép nyitott, API-s, a magasa se túlzás, legjobb előfok választás Wunder CM67 RPQ 500strip: idegesítően szibilanszos, eltrontja Wunder CM67 1073 500strip: nekem nem elég nyitott, valamit ad az API-hoz képest, de ugyanakkor valami hiányzik/hibádzik Ha a hallottakból egy nyerő kombinációt kéne kihozni akkor a Szabolcs féle NLP 67-est dugnám az API 512c preampba, de lehet hogy egy Neumann W476-ot választanék, W495 vagy Maag EQ4 hangszínszabályzóval, valamint a saját Sound Skulptor CP5175-öm is befigyelne 1-2 óra közé tekert attackkal, 10 óra körüli release-vel. Várom a többi tisztelt kolléga véleményét is, kiváncsi vagyok ki mit hallott
  32. 2 likes
    Itt a folytatás: Miután a „házkutatás” során a másolt lemezek eredetiének nagyobb részét fellelték az ismerősömnél /mivel „Live-Act-ezése” előtt lemezgyűjtéssel és "lemezlovászattal" is foglalkozott és foglalkozik a mai napig/ és ezt jegyzőkönyvbe is vették, ezért a büntetés mértéke a „szerzői jogok megsértése miatt” – több száz ezer forintról átszámolva majdnem a nullára esett vissza. A nyomozás lezárult, a lefoglalástól kezdve kb másfél év múlva. A nyomozás során nem találtak elég bizonyítékot arra, hogy ismerősöm a lemezekről zenélt volna - bár arra sem, hogy élőben /Live-Act/ fellépett volna, mert a helyszínen tartózkodó NAV és a MAHASZ emberei sem tudták ezt megmondani!!! Holott ismerősöm tájékoztatta őket többször is a helyszínen, hogy milyen „eszközöket használ a zajkeltésre éppen”. Hivatalosan: „……a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése……” szerzői jogokkal való visszaélés, jövedelem szerzési célzatú másolás, stb. A bizonyítéknak lefoglalt másolt lemezeket a NAV vissza szolgáltatta ismerősömnek hiánytalanul /bár kicsit összefirkálta a MAHASZ „embere”/. Az öröm nem tartott sokáig, mivel kb 2 hónap múlva egy behajtó cégtől /melyet a MAHASZ fizet!/ fizetési felszólítást kapott, hogy Ő tartozik a MAHASZ-nak a NAV által készített Határozatban /Ez az ügyet lezáró HATÁROZAT!/ szereplő több száz ezer forinttal és a behajtó cég plusz 50 ezer forintos díjacskájával kiegészítve! Ezt SOS fizesse be 8 napon belül! Ismerősöm ezt nem tudta mire vélni, „telefonos segítséget kért”, de sok mindenre nem kapott választ, majd személyesen is bement az ügyvédi irodába de, ott tájékoztatták, hogy kérjen időpont csak úgy tud valami értékelhető embertől tájékoztatást kapni………. telt-múlt az idő, felszólítások folyamatosan jöttek mindig megfejelve 30 illetve 50 ezer forintos tételekkel! A személyes találkozás során /jó pár telefonba került míg ez létrejött/ a MAHASZ fizetett behajtó cégének ügyvédje azt mondta ismerősömnek, hogy neki kell bizonyítania: mennyi nem eredeti zeneszámmal rendelkezett az esemény bekövetkeztekor!!! Hát erre nem került sor. További folyamatos felszólítások után, az Országos Közjegyzői Hivataltól kapott egy felszólítást, hogy a kb. 1.000.000 Forintot /kicsit feldagadt az összeg a behajtó cég díjaival kiegészülve/ fizesse már be a megadott számlaszámra, mert ha nem akkor letiltatják a számla számáról! DE, egy apró betűs részből kiderült, hogy válaszolhatja azt is, hogy NEM fizeti be. Válaszlevelet megküldte a NEM válasszal. Még pár hónap eltelt, majd egy levele érkezett az illetékes Bíróságról! A PER megszüntetéséről melyben felperes a MAHASZ, alperes pedig ismerősöm szerepelt. Az indoklás: bizonyíték hiányában szüntetik meg! Köszönjük MAHASZ! Sikerült majd két évig a zenészek pénzét költenetek értelmetlenül! Vagyis most kicsit kevesebbet tudott feltehetőleg utazgatni jeszenccckíj .úraság………..
  33. 2 likes
    Ezzel azért van baj. Sorolom: 1) bejelentettek egy terméket ami sehol nincs. Ez azért paraszt. A Deepminddel mennyit csúsztak? 2) Minimoog copy: fail. Valószínűleg nem értik a Minimoog lényegét meg ugye itt elég sok extra dolog van ami nem gyártható olcsón stb. (A Model D esetében pl. a gyártó nem tudta megoldani a modwheel midizhetőségét sem a sound megőrzése érdekében). A méret, az arányok, a játszhatóság minden számít egy ilyen hangszernél. (az AJH minimodot is be lehet állítani, de a Minimoogot sokkal kényelmesebben és gyorsabban és tulképp jobban is). 3) IP fraud. Ugyan azt írja hogy már nem védi szabadalom a technológiát, de arról "becsületesen" hallgat, hogy a Minimoog és a Moog neveket igen. Szerintem arra lehet számítani, hogy lesz egy fos Minimoog klón, amit lever a SUB37 (vagy a következő Moog mert istentudja Uliék mikorra készülnek el), vagy a következő Moog szinti. Lesz aki beszopja és ész nélkül süketen vásárol ahol ahogy a KT1176 esetén is láttuk, és lesz aki nem. (A Deepmind esetében egy általános, akármilyen polifón szintit vártunk, de itt most egy egzakt Minimoog klón a kihívás) Csak mondom, hogy a Minimoog-közeli hangzás már most is elérhető. Úgy hívják hogy Minitaur, és nem is drága. Azért abban reménykedem, hogy a Behringer fénymásolói nem fognak cégeket tönkretenni, mert nem lesz ki innováljon. Túl magabiztos kijelentés ez és a hasonlat is rossz. Valójában fogalmad sincs mennyibe kerülhetett az kifejleszteni, se rálátásod, se hozzáértésed nincs meg hozzá. A Behringer esetén arról van szó, hogy megspórolják az innovációs költséget és gombért gyártják olyan helyen, ahol az emberélet sokat nem ér, ahol nincs környezetvédelmi díj stb. Uli Behringer bátran zsákmányol ki embert, környezetet azért, hogy a fejlett világban nekünk bármink lehessen olcsóért. Hiszen hogyan is lehetne élni Minimoog nélkül, nemigaz?
  34. 2 likes
    Hát igen, csak a 1176-okkal el lehetett volna egy napot tölteni, ha bele akarunk abba bonyolódni, hogy milyen hangszeren, milyen szituációban, melyik mennyire képes pótolni az eredetit. Leginkább csak a fő kérdést sikerült tisztázni, vagyis azt, hogy ezeknek mennyire van köze az eredetihez. A Klarknak nagyjából semmi köze hozzá, a Warmnak már sokkal több, de az is nagyon más. Én tömören úgy foglaltam össze magamban a nap tanulságait, hogy ami drága, az általában nem véletlenül drága, még akkor is, ha a nagy márkákat sokan túlárazottnak gondolják. Nyilván a márkanevet is meg kell fizetni, ezt szerintem sosem vitatta senki, de azért emögött nagyrészt valódi érték van. Meg hát azt se felejtsük el, hogy ezeket akkor tervezték, amikor nem számított a pénz a lemeziparban. 200 millás lemezfelvételek és hasonlók. Abból nem tétel ezeket megvenni. És hát kb. úgy is szól minden, mint amennyibe kerül. Túl nagy tévedések nem szoktak lenni ez ügyben. Ugyanakkor Silkék nem győzték hangsúlyozni, amiről már szintén sokszor volt szó, hogy a dolog vége mindig az, hogy 70-80%-ban az emberen múlik minden. Aki profi a szakmájában, az bármivel tud hallgatható dolgot csinálni, mert semmit nem akar olyasmire használni, amire nem való az adott cucc és pontosan tudja mindennek a határait, mit mire érdemes, stb. Majd ha megnéztük a felvett fájlokat, akkor még biztosan agyalunk tovább a dolgokon.
  35. 2 likes
    Hát én megrendeltem közben a topic címében szereplő egyik példányt. Pofátlanul gyorsan megérkezett, bár az ára azért nem pofátlanul alacsony. Icon iKontrol 6 Már kézbevételkor is van súlya, érezni, hogy van benne anyag. Alumínium ház, súlyozott (semi-weighted) billentyűk. Nagyon jó a billentése. Vicces, de a Korg Microkey/Microstationre emlékeztet, csak azok mikrobillentyűk jó billentéssel, ezek meg teljes méretű billentyűk hasonlóan jó billentéssel. Szerintem sokkal jobb, mint a Behringer UMX széria, vagy az EMU Xboardok billentése. Ezekhez volt már szerencsém. A kontroll gombjait könnyű bármelyik DAW szoftverhez igazítani, még Reaperhez és Studio One-hoz is. Mackie Control Extended eszközt kell választani, és minden működik is. Home stúdióba ideális, mert az asztalon nagyon kis helyet foglal el. Ha nem zenélni, hanem kisebb részleteket felvenni vagy szerkeszteni akarsz, akkor jól jön, hogy nem egy batár, ugyanakkor egy állványon zenélésre is szuper billetésileg. Első blikkre nagyon elégedett vagyok.
  36. 2 likes
    https://www.facebook.com/uj.budai.alma.mater.zeneiskola/?fref=ts Ilyen (vagy hasonló) hely kell neki! (Ezt az intézményt meglátogattam, és kiválónak tartom) Majd ő eldönti, mit szeretne. Mindenesetre aki 5-6 éves kora körül HATÁROZOTTAN zenebarát (főleg komolyzene), az már az ő döntése. Nehéz és idegörlő út, de nincs más... Egyébként a zongi kikerülhetetlen, bármi hangszert tanul, a zongi kötelező
  37. 2 likes
    Egy kis elméleti diskurzusban lennék kíváncsi véleményekre, tapasztalatokra. Szerintetek KORG Electribe 2 vagy Novation Circuit?
  38. 2 likes
    Több probléma van a jól bevált cuccokkal, mint a digitálisakkal nyugodj meg. Az már tényleg nem olyanoknak való akik csak zenével foglalkoznak. Inkább fanatikusoknak, mert nagyon sok időt türelmet igényel A baj a vintage analógokkal az hogy hamisak. A cv-in áramkör úgyszintén nagyon hamis tud lenni. Ennek fő oka hogy a tápegysége öreg és nincs benne kicserélve egy pár kondi. Az enyémeken hihetetlen javulást okozott ilyen téren a kondicsere, pusztán a tápon. Mert onnan kap mindent egy analóg. Ha az nem stabil dől minden. Ilyen gond általában nincs egy új "analóg" meg egy digi cuccon. Mert ott atompontos. Viszont bizonyos esetekben nem jó ha valami ennyire pontos. Egy gitár se szól totál pontosan. Ha élő és alter feelinget akar az ember akkor egy analógnak megvan az a bája, hogy a C3- és a C5 billek között van némi pontatlanság, még akkor is ha pontosan beállítom. Mert rossz már a CV áramköre. Szóval egyfajta humanize van rajta. Basszust bármiből lehet jót. Ha kevés felharmónikussal rendelkezik egy jó emu vagy akai sampler a legjobb választás. Nem minden esetben de kell némi pattogás is ami pengetési jelleget ad. Azt sok digi nagyon gyengén tudja. De abban mondjuk az akai samplerek a legjobbak, meg a filterben is. Az emu ebben túl pontos. Az inkább a pitchben jó, meg modulációban verhetetlen. Ha viszont recegős a bassz meg karakteres akkor inkább analóg. A digi sokszor azért nem nyerő ebben az esetben mert bután oldják meg a modellezést. Egy vintage analógnak a működési elve úgy történik. Hogy az VCO-ja mindig szól és a VCA nyitja meg a hangját amikor lenyomod a billt és a hozzá tartozó hangmagasságot beállítja a VCO-n. Vagyis a VCO teszem ha fűrészforma nem az elejétől indul hanem mondjuk a periódus közepétől. Ez az egyik. Ami miatt nincs machine gun effekt. Vagyis minden note kicsit más. Már amelyik úgy van megoldva. Mert nem mind ilyen. Aztán másik. Nemrég néztem egy komolyabb oszciloszkóban a hullámformát. Egy vintage analógban a fűrész sehol nem úgy néz ki mint a rajzokon, teljesen tökéletlen. A nésgyszög úgyszintén. És akkor ottvan még az hogy egy hullám asszimmetrikus ai megintcsak más a digiekhez képest. Tehát lehet digivel is jót és nagyon jót is. De attól függ hogy milyen céllal. Ha mondjuk nem teheted meg az analóg szintit, akkor én egy samplert vennék, és teleraknám analóg szintikkel.
  39. 2 likes
    Én rendszeresen dobolok pl a DW8000-en.... Igazi dobverővel. Van annak a műanyagnak egy olyan nagyon jellegzetes hangja, ahogy koppan....))
  40. 2 likes
    Nevetséges, ha valaki nem tud zongorázni akkor tanuljon meg. Én nem tudok gitározni, pedig nagyon szeretnék... ha esetleg lenne olyan cucc ami helyettem odateszi az ujjaimat a bundra és megpengeti helyettem akkor mivel lennék beljebb? Vagy megtanulok vagy hívok valakit aki tud! Miért kell mindent megkerülni? Ez lehet csak engem háborít fel, de aki nem tanult és nem tud zongorázni az ne tegye. Én meg írok egy olyan programot ami helyettem fog dalokat és dalszöveget írni, ha jön a megrendelő bepötyögöm a magasságát a súlyát a szeme színét és kisz..ja a tuti slágert meghangszerelve-keverve-masterelve. És a hab a tortán az lesz, hogy felénekelni sem kell, mert a 2.0 verzió azt is tudja..........
  41. 2 likes
  42. 1 like
    Nekem ez a marketingstratégia kicsit olyan, mint mikor a tévéreklámokban Juli azt mondja, hogy az ő haján tényleg 15%kal kevesebb a korpa, mint mielőtt a hedensóderrel mosta volna. Bizonyítani képtelenség, így marad a kitartó győzködés, mint a rosszemlékű mlm-es időkben.
  43. 1 like
  44. 1 like
    Meg azt sem, hogy az MI algoritmusokban és struktúrában az utóbbi jó harminc évben nem fejlődött szinte semmit sem, de úton-útfélen halljuk a jóslatokat vele kapcsolatban. Csupán a számítási teljesítmény növekszik, a szenzorok fejlődnek stb. Valójában vicc egyáltalán MI-nek vagy AI-nek hívni.
  45. 1 like
    Nem érted mire gondolt Kurzweil. Kurzweil az ASIC-ról és a félvezetőkről fejlődéséről mondta ezt. Innováció egy chipre felintegrálni egy egész hangszert, de nem innováció távolkeletre tenni a gyártást, ahol ki lehet zsákmányolni a környezetet és a munkaerőt, viszont nem eredményez komplexebb elektronikai terméket. Lényeges különbség hogy az előbbinek direkt következménye a technológiai fejlődés, ami nem igaz az utóbbira, amit Uli is csinál, vagyis nem innovál. Vagy kb annyira innováció mint amennyire a karaoke az. Elfelejtettem mondani, hogy egyetértek azzal, hogy a verseny innováció segítő tényező, feltételezve hogy a Behringer nem gondolja az épp friss ötletek lenyúlását is megjátszhatónak. Én Uli Behringer kijelentéseiből kritizáltam néhányat etikai szempontból (plusz a bejelentünk valamit ami még sehol nincs).
  46. 1 like
    Elöttem szólók kábé kimerítették a 1176 kérdéskört, de lenne egy kis "adalékom" még hozzá, csakhogy rávilágítsak egy igen fontos dologra. Töfi "jómagyar földönjáró" stílusával sokat segített a tesztnél, mivel öreg rutinisként ugye föleg úgy kezelte a dolgot, hogy mennyiért mi jár...azaz ár/érték szempont...ha lehet ilyet mondani. (Majd olts le, ha rosszol mondom Töfi.) Azt is tudni kell, hogy amikor én meg A/D odamentünk, nem terveztünk "meglepödni". Minden kábé úgy is volt, ahogy vártuk. Igazából csak egy dolgon lepödtünk meg, de nagyon. Hogy a Klak1176 mekkora gagyi...és ehhez képest bakker 600 dolcsi!!! Na ezt nevezem én a "nyomorult csórók" lehúzásának. Mi ugyanis azt hittük, hogy ez kábé max 300... Na ennyi...
  47. 1 like
    Ezt meg kell csinálni rendesen trafós leválasztással(lundahl-nak van jó trafója erre) nem olcsó,de egyszeri költség:)
  48. 1 like
    Nekem feldobta a napom... A legújabb webszemét, én speciel szétröhögtem az agyam ))
  49. 1 like
    Draco Amit ez a H.Sch. művel, az minden "koordináta rendszerben" szégyen. Objektíven. Ugyanis egy dolog az, hogy valaki kiváló zenész, de a művét nem érti "a kor" (vagy még később sem), mint ahogy Bartók műveihez igenis "tanulni kell". Arról lehet vitázni, hogy mennyire "jó" zene, amit alkotott (szerintem zseniális, és nem véletlen, hogy a XX. század - egyik (ha nem "a") - legnagyobb zeneszerzőjének tartják sokan a világon. De ettől az még objektív tény marad, hogy mint zongorista, szintén elképesztő tudással rendelkezett. Tehát ennek fényében a 100 éveel ezelőttiek maximum a zenei produktumról alkothatnak véleményt (sok esetben), de az vitathatalan, hogy a produktum alkotói birtokában vannak magasabb szintű hangszeres tudásnak, mesterségnek. (Genesis, Pink Floyd, Yes, E.L.P., Santana, Kansas, DreamTheater stb.stb.de akár még Giorgio Moroder, Jarre, Vangelis is ide sorolható ... meg még jó néhányan. No, ebben a névsorban nincs helye H.Sch. dupla nullának. )
  50. 1 like
    hát nem egy besza-behu amit leművelt a videóban de az ötlet maga nagyon nagy én nem vagyok egy zongorista örülök ha a hármas akkordokkal elbíbelődöm pedig évek óta nyűvöm autodidakta módon szintén, nem rég neki feküdtem rendes szabályos akkordokat bemagolni de nem sokra megyek vele jobb az amit az ember saját kútfőből matekozik ki szerintem, mármint ha már meg van az a szint hogy amit kitalálsz az nem hamis és még tervezetten harmónikus is