Kurzweil zsenik

Egy igen érdekes videó került közkézre, melyben több dolog történik:

Ray Kurzweil megint szintiügyekben nyomul, és megtudhatjuk tőle, hogy jött létre ez a biznisz (1973 Kurzweil Computer Products, hangszíntézis, karakterfelismerő, első síkágyas scanner, az első felolvasógép: ez a cég most a Nuance, aki az iPhone 4S-ben taláható SIRI-t is fejlesztette!). Stevie Wonder az első felolvasógép-ügyfelük volt (1976). Ebből barátság lett. Sokat beszélgettek  majd 1982-ben a Wonderland stúdiója kapcsán beszélnek a digitális rögzítésről, illetve a rögzített hangok manipulációjának lehetőségéről: pattern recognition, mely épp pont Ray Kurzweil szakterülete. Ez nem más, mint megtanítani a kompjútert arra, pl. mi tesz egy zongorahangot zongorahanggá. Létrejön a Kurzweil Music Systems. Az első hangszer a K250, 1983-ban mutattak be a NAMM-en ('84-től volt kapható), és amit tudott, az maga a nyers döbbenet:



Ez volt az első hangszer, amiről elismerték, hogy realisztikusan tudja egy zongora hangját visszaadni.

Hal Chamberlain: a Kurweil kutatási és fejlesztési igazgatója, egy óriás koponya, akivel személyesen volt alkalmam találkozni és beszélgetni. A videóban elhangzik a Hal "wrote the book" kifejezés: 1980-ban ez az ember írta meg azt a könyvet ("Musical Applications for Microprocessors") ami a digitális szintézis alfája és ómegája. Ami ma digitális hangszerben benne van, az kb. ebből a könyvből esett ki. 1984-85-ben találkozott Ray Kurzweillel. Addig ő csak offline számításokkal működő szintézissel dolgozott, és ekkor volt az a fordulópont, mikor a technika lehetővé tette, hogy mindez valósidőben történjen.

Ray Kurzweil: egy olyan technikát akartak létrehozni, ami nem csak pár évig, hanem évtizedekig érvényes marad. Ennek szükségességét az adja, hogy az elérhető számítási teljesítmény évente megduplázódik. 30 év alatt ez a teljesítmény így milliószorosára nőtt: a szintézist már akkor felkészítették úgy, hogy ki tudja használni ezt a lehetőséget a jövőben. Kezdetekben a különféle tradícionális hangszerek (gitár, zongora, hegedű stb) szimulációja volt a cél, a későbbiekben ezt felváltotta a zenei metódusok szimulációja, melyek révén zenei hangzások hozhatók létre (tehát nem csak sample playback, hanem szubtraktív modellezés, additív modellezés, fizikai modellezés, stb). - mindezt egy architektúrán belül (ez lenne a V.A.S.T, amiről már korábban is sokszor szó esett, a Kurzweil tehát az összes ilyen képességet együttesen csak V.A.S.T-nek hívja, így nem kell fizetésemelést adnia a marketingeseinek mindenféle varázs-hívószavak kitalálására).

A videóban megszólal még Tim Thompson (R&D), és Dave Weiser (Sound Design).

Ugyancsak látható még  egy kép Bob Moogról egy K250 szinti társaságában

Ray Kurzweil: videó végén még igen érdekeseket mond a jövő, a zenélés és a szingularitás kapcsolatáról.