Szóval ma beesett hozzám egy ösmerősöm őskori Emu Proformance 1 zongoramodulja. A sima 1-es igen, nem a Plusszos, ami tartalmazott pár hangszínt még zongorán kívül, mint Picked Bass, Vibraphone, Hammond stb.
Emberek! 1991-es kiadású motyóról van szó, azaz az Emu híres Proteus szériájával induló dologról, azaz mikor feltalálták a rackes PCM sample player modulokat (természetesen Emuék, ill akkori leánykori nevükön, még "E-Mu systems Inc."). Röpke fejszámolás után 21 éves vasról beszélünk!
Azért nagy örömöket nem váltott ki belőlem. Mezei módon még tápkapcsolója sincs!!! Bedugod az adaptert (ami amúgy érdekes mód elég laza csatlakozású hátul, így könnyen kicsúszhat menet közben ) és megy, totál nincs semmi mai "green conception", megy hogy "védd a Földet", ugggyan már!
A forgókapcsolókkal lehet mindent csinálni, hangolni, transzponálni, presetet kiválasztani stb.
Egyre nem tudok rajta rájönni, hogyan lehetne másik cuccról vagy sequencerből Program Change vételére bírni, ha tudja itt valaki, hogy ne a potit kelljen már tekergetni? Kapcsoltam én már Omni módba is, stb, nem eszi! Pedig nem hinném hogy ennyire buta.
Amúgy maga a hang, hát hogy úgy mondjam elég érdekes. Zongora szerű valamelyest, de nagyon hallhatók főleg alsó oktávokban a sample "reszelések", azaz, mint ha valami Lo-Fi 300Hz sample rate-tel szólalnának meg vagy agyontömörítve némely hangok. Fölső oktávokban ugyan természetesnek indul a hangja, de rövidek a lecsengések nagyon és csak fapapucs kopogás jön ki belőle itt-ott. Néhány preset, LP szűrővel van nyakon öntve a "lágyabb" hangzásokért, nos azért itt is van mibe belekötni, pedig anno állítólag a legendás EIII sampler mintatárából nyomták bele (fogalmam nincs mekkora ROM méretbe) egy Steinway zongora hangjait. Vannak rendkívül éles csattogó, "Bright"-nak csúfolt hangszínei is, ezek gyakorlatilag mint ha 100 és 127-es velocity értékek közt szólnának, nekem használhatatlanok, bár pop zenére lehet hogy be lehetne fogni valahol ha muszáj.
Ami viszont érdekes a cuccon, hogy bár nagyon dinamikázni a 12-es és 15-ös Preseteken kívül nem nagyon lehet rajta, viszont e két program egy kalapácsmechanikás cuccal meghajtva elég jó billentésérzet tartományban generáltatja vele a hangokat, azaz az egysíkú hangzás dinamikája ellenére pont hasonló nyomáserősségekre, ha úgy tetszik billentésre hozza azokat a hangerőváltozásokat, mint egy normál zongora esetében tapasztalható. Kár hogy a mintákkal és a filterekkel nem tudtak úgy játszani a cég mérnökei, hogy szélesebb dinamikatartományt lefedjen a kis fekete doboz, mert akkor elég használható lenne, s ha mellé nem volna helyenként Lo-Fi "üzemmód". (1-2 Presetnél amúgy hallatszik hogy más minták kerültek kiosztásra ugyanazon billentyűknél, ahol nincs az a "szőrös" hang!)
Thanks Csabi!
Mondjuk akinek hirtelen kell valami hangzást előállító készülék, teszem azt egy sima master keyboard mellé, pl. fapados gyakorlásnak, hétköznapi szinten üthető-vágható motyónak, azért egy 10-est szerintem ma is megér használtan, többet nem, max gyűjtőknek. (Be kell vallani azért 25-30-ért kifogni egy ESI samplert igen meggondolandó e helyett! )
Ha jól tudom, későbbi Proteus modulok is ennek a hangjait tartalmazzák, (gyakorlatilag itt 2 féle hallhatóan, de nem sokban elkülönülő alap mintáról van szó, szerintem ugyanazon eredeti akusztikus hangszerről, csak kicsit kozmetikázva csináltak belőle 15 presetet), tehát ha úgy vesszük, szeretni is lehet fogyatékosságai miatt, mint "Vintage".
A 16bit stereo felirat nagy szó volt azidőtájt mikor megjelent őkelme, főleg hogy hasonlót akkor a világ még nem látott, pláne hogy egy könyv méretű lapos műanyag dobozból egy hangversenyzongorára emlékeztető hang szólaljon meg, megfizethető áron, tehát így kell rá tekinteni! Az a része viszont hogy "true piano module" azért kicsit megmosolyogható, bár igaz hogy sokkal kevésbé helytálló hangszínekre rásütötték adott instrumentumok esetében akkor még nagyképűen, az utánozni kívánt hangszerek nevét, elég ha csak az FM korszak trombitáira, gitárjaira stb. gondolunk, oké az nem is sample még.
Természetesen a minőségi aggályaim már mai szemmel értendőek, épp ezért megjegyzem: szép volt Emu (anno)! És persze ma is szebb lenne, ha mondjuk egy, időben ugyan ekkori Proteus 2-es modul nagyzenekari vonós mintáinak hangzásminőségét hozná a kis dobozkánk zongorában. Hozzáteszem, pár Emu sample disc-en azért már akkor voltak komolyabb zongora soundok ettől, de nyilván ami ma is kiválóan hallható azokon a vasakon, egy lényegesen magasabb ár/minőség szintet céloztak, exkluzívabb mintákkal.
Kérdés
LP-filter
Na nyissunk új lapot ennek is akkor...
Szóval ma beesett hozzám egy ösmerősöm őskori Emu Proformance 1 zongoramodulja. A sima 1-es igen, nem a Plusszos, ami tartalmazott pár hangszínt még zongorán kívül, mint Picked Bass, Vibraphone, Hammond stb.
Emberek! 1991-es kiadású motyóról van szó, azaz az Emu híres Proteus szériájával induló dologról, azaz mikor feltalálták a rackes PCM sample player modulokat (természetesen Emuék, ill akkori leánykori nevükön, még "E-Mu systems Inc."). Röpke fejszámolás után 21 éves vasról beszélünk!
Azért nagy örömöket nem váltott ki belőlem. Mezei módon még tápkapcsolója sincs!!! Bedugod az adaptert (ami amúgy érdekes mód elég laza csatlakozású hátul, így könnyen kicsúszhat menet közben ) és megy, totál nincs semmi mai "green conception", megy hogy "védd a Földet", ugggyan már!
A forgókapcsolókkal lehet mindent csinálni, hangolni, transzponálni, presetet kiválasztani stb.
Egyre nem tudok rajta rájönni, hogyan lehetne másik cuccról vagy sequencerből Program Change vételére bírni, ha tudja itt valaki, hogy ne a potit kelljen már tekergetni? Kapcsoltam én már Omni módba is, stb, nem eszi! Pedig nem hinném hogy ennyire buta.
Amúgy maga a hang, hát hogy úgy mondjam elég érdekes. Zongora szerű valamelyest, de nagyon hallhatók főleg alsó oktávokban a sample "reszelések", azaz, mint ha valami Lo-Fi 300Hz sample rate-tel szólalnának meg vagy agyontömörítve némely hangok. Fölső oktávokban ugyan természetesnek indul a hangja, de rövidek a lecsengések nagyon és csak fapapucs kopogás jön ki belőle itt-ott. Néhány preset, LP szűrővel van nyakon öntve a "lágyabb" hangzásokért, nos azért itt is van mibe belekötni, pedig anno állítólag a legendás EIII sampler mintatárából nyomták bele (fogalmam nincs mekkora ROM méretbe) egy Steinway zongora hangjait. Vannak rendkívül éles csattogó, "Bright"-nak csúfolt hangszínei is, ezek gyakorlatilag mint ha 100 és 127-es velocity értékek közt szólnának, nekem használhatatlanok, bár pop zenére lehet hogy be lehetne fogni valahol ha muszáj.
Ami viszont érdekes a cuccon, hogy bár nagyon dinamikázni a 12-es és 15-ös Preseteken kívül nem nagyon lehet rajta, viszont e két program egy kalapácsmechanikás cuccal meghajtva elég jó billentésérzet tartományban generáltatja vele a hangokat, azaz az egysíkú hangzás dinamikája ellenére pont hasonló nyomáserősségekre, ha úgy tetszik billentésre hozza azokat a hangerőváltozásokat, mint egy normál zongora esetében tapasztalható. Kár hogy a mintákkal és a filterekkel nem tudtak úgy játszani a cég mérnökei, hogy szélesebb dinamikatartományt lefedjen a kis fekete doboz, mert akkor elég használható lenne, s ha mellé nem volna helyenként Lo-Fi "üzemmód". (1-2 Presetnél amúgy hallatszik hogy más minták kerültek kiosztásra ugyanazon billentyűknél, ahol nincs az a "szőrös" hang!)
Thanks Csabi!
Mondjuk akinek hirtelen kell valami hangzást előállító készülék, teszem azt egy sima master keyboard mellé, pl. fapados gyakorlásnak, hétköznapi szinten üthető-vágható motyónak, azért egy 10-est szerintem ma is megér használtan, többet nem, max gyűjtőknek. (Be kell vallani azért 25-30-ért kifogni egy ESI samplert igen meggondolandó e helyett! )
Ha jól tudom, későbbi Proteus modulok is ennek a hangjait tartalmazzák, (gyakorlatilag itt 2 féle hallhatóan, de nem sokban elkülönülő alap mintáról van szó, szerintem ugyanazon eredeti akusztikus hangszerről, csak kicsit kozmetikázva csináltak belőle 15 presetet), tehát ha úgy vesszük, szeretni is lehet fogyatékosságai miatt, mint "Vintage".
A 16bit stereo felirat nagy szó volt azidőtájt mikor megjelent őkelme, főleg hogy hasonlót akkor a világ még nem látott, pláne hogy egy könyv méretű lapos műanyag dobozból egy hangversenyzongorára emlékeztető hang szólaljon meg, megfizethető áron, tehát így kell rá tekinteni! Az a része viszont hogy "true piano module" azért kicsit megmosolyogható, bár igaz hogy sokkal kevésbé helytálló hangszínekre rásütötték adott instrumentumok esetében akkor még nagyképűen, az utánozni kívánt hangszerek nevét, elég ha csak az FM korszak trombitáira, gitárjaira stb. gondolunk, oké az nem is sample még.
Természetesen a minőségi aggályaim már mai szemmel értendőek, épp ezért megjegyzem: szép volt Emu (anno)! És persze ma is szebb lenne, ha mondjuk egy, időben ugyan ekkori Proteus 2-es modul nagyzenekari vonós mintáinak hangzásminőségét hozná a kis dobozkánk zongorában. Hozzáteszem, pár Emu sample disc-en azért már akkor voltak komolyabb zongora soundok ettől, de nyilván ami ma is kiválóan hallható azokon a vasakon, egy lényegesen magasabb ár/minőség szintet céloztak, exkluzívabb mintákkal.
Na ennyit a sampling történelemóráról mára!
Link to comment
Share on other sites
válasz erre a kérdésre
Recommended Posts
Archived
This topic is now archived and is closed to further replies.