Jump to content
Ménemszól.hu

A megszokások ellen


A/D

Recommended Posts

Pár napja érdekes interjúba botlottam. Pontosabban volt az interjúnak egy számomra nagyon tanulságos mondata, amit mindjárt le is írok. Előljáróban annyit, hogy Silkkel nemtudommennyi ideje főleg azzal voltunk elfoglalva, hogy reverse-engineereltünk. Tehát megpróbáltunk visszafejteni bizonyos hangzásokat, stb. Ha ezt teszi az ember (és gondolom ezzel nem vagyunk egyedül), akkor nagyon hamar azon találja magát, hogy bizonyos feladatokra az optimálisnak gondolt hangszert vagy stúdióberendezést veszi elő zsigerből. Ha basszus, akkor Minimoog, ha kompresszor akkor Neve vagy UA, ha gitár akkor tele vagy strato, ésatöbbi (most sarkítva, de értjük mit akarok...). Ezzel nincs is akkora baj, hiszen a popzene nagyon nagy részt épít hagyományokra és klisékre, ha ugyanis ezt nem tenné súlyozottan, akkor műfjaszerűtlenségig is fajulhatna, érthetetlen lenne a hallgatók nagy részének számára, és akkor nem volna popzene. Meg eleve, több évtized legjobban bevált hangszerei joggal tekinthetők receptnek a sikerhez.

 

Én se nagyon gondolkodtam másban, vagyis bizonyos megszokásokhoz, sztenderdekhez ragaszkodtam, amiket persze a zenei környezethez ill. saját elképzeléshez igazítottam, de ezt már eleve rutinszerűen, nem is gondoltam bele, hogy miért.

 

Vincent Clarke, az ismert szintigyűjtővel volt a Sonicscoopon egy interjú. És az ominózus mondat ami az érdeklődésem tárgya lett:

 

On going through musical phases:

I try not to. I’ll try not to go to the Pro One every time I want a bass, for example. That’s a discipline: You know what synths sound good doing certain things — I try and not do that. It’s almost like I’m using presets, in that case.

 

 

Tehát azt mondja, hogy szándékosan kerüli a bevált recepteket hangszerválasztáskor. Ő pontosan tudja, melyik szinti miben erős, milyen funkciót szolgál ki a legjobban, és ezt próbálja szándékosan kerülni, miként  ez pont ugyanolyan volna, mintha presetet (=gyári hangszíneket) próbálna használni :)

 

Egyszerű, mégis figyelemreméltó koncepció, az ember bele se gondol munka közben.  Részemről ez így, ebben a formában azonban pont ugyanolyan hibás megközelítés, mint az ellentettje, az igazság valahol a kettő között lehet. Mondjuk pont úgy, mint ahogy a véletlent és a tudatosat összekeverjük egy alkotói folymat során: egyik sem jobb a másiknál, a helyes arányt kell keresni. De gondolatébresztőnek jó volt, és ki is fogom próbálni, akár más szinten is. Ha valaki jutott valamire, írja le! :)

post-1-0-14715000-1364898132.jpg

Link to comment
Share on other sites

Én régen egy Korg szintivel próbáltam csinálni Moog-os basszusokat ami az évek alatt túlnőtte magát és teljesen minimoogossá tökéletesítettem persze az eredeti kövérségi karakterét nem tudta visszaadni de zenében "megetted" hogy az az. Novemberben sikerült egy Minitaurt venni nálatok és a kezdeti lelkesedés egy pár nap múlva csalódottságba csapott át mert a Korg-os moog presetem jobban átjött a zenén...aztán aláraktam a minitaurt hogy meg legyen a kövérség is és wooooow, aztán fogtam a korgot és belekötöttem a minitaurba és onnan filtereztem és még inkább woooow....reverse engineering ide oda rájöttem hogy amit szerettem volna megcsinálni hangot nem is biztos hogy minimoog de tuti moog ladder filter van rajta attól olyan dorombolós. Kisökör azóta korggal szép szimbiózisban él mivel neki meg effektje nincs ezért ő azt kölcsönzi és nem csak basszusban van munkára fogva sőt van amikor total nem passzol a zenébe a basszus helyére és ezt sem gondoltam volna....ez az egész egy olyan dolog hogy csinálni kell és kevesebbet pofázni róla mert addig sem a stúdióban ülsz :D
De azért lehet itt pár trükköt tanulni ;)

Link to comment
Share on other sites

Teljesen egyetértek Vince Clarke-kal ebben a dologban. Sok billentyűs nem azért keresgél egy adott soundot, mert nagyon tetszik neki, hanem azért, mert milyen jó volt az az "X" zenekar "Y" nótájában. Vagy akár sok zenében is. De hogy maj abban az adott zenében milyen lesz, amibe szánja,  az már tök más tészta. Akkor lesz ugyanolyan jó, ha a zene is pont ugyanolyan, mint a minta, amiből kiindult. Azt meg azért senki nagyon akarja :)
Azt hiszem, az igazán eredeti zenéket felvonultató előadók és zenekarok mind új hangzásokat is hoztak magukkal, számtalan példát lehetne sorolni. Szerintem az új hangzásvilágok kreatív keresése megtérül. 

Link to comment
Share on other sites

De a viccvet félretéve, valóban nem szabad mindig a "recept" jellegű használatot erőltetni. A későbbi "recept" jellegű hangzások a kisérletezésből, alternatívák kereséséből állnak, és az alkotói szabadság kevés határt szabhat.

Link to comment
Share on other sites

Nekem is felütötte a fejét a gondolat, hogy olyan hangszereket keressek amit nem használnak mások.

Ezt igyekszem kb. 2 éve megvalósítani és úgy érzem mostanra sikerült eljutni oda, hogy a végére értem.

De még egy dolgot érzékeltem. Tudatosan, vagy tudat alatt azokat a megszokott kütyüket is beszereztem, amikkel még az elején elkezdtem ezt az egész őrületet.

Szerintem az ideális recept az, hogy a bevált hangzások köré újakat beépíteni a zenébe. Így mégis van valami új és egyben van megszokott hangzásvilág is.

No és ugye a Korg is mást tud, a Roland is stb. így érdemes tartani ezt is, azt is.

Érdemes régi hangszereket felkutatni, mert sokhoz olcsón hozzá lehet jutni.

Persze mindenki másképp csinálja ez az egészben a jó.

Link to comment
Share on other sites

Octatrack: saját magad által korábban felvett zajok, perkusszív jellegű hangok, természeti és állat/ember hangok, "jóhallgatni" loopok és hullámformák + az OT filtere, envy-lopja. Nord Wavebe betöltve padszerű, keyboardszerű cuccok szintén korábbi gyűjtésből. Nálam ez a receptúra :)

Azé van egy sor ARP, Minimoog mintám Apogee konverterekkel + UA előfokokkal felvéve- baj nem lehet. ÉS persze a jó öreg általam bindzsizett Casio PT 87.

Link to comment
Share on other sites

Mindenből lehet basszust! Kérdés az hogy odaillik vagy sem...

Egyáltalán nem lehet ilyen szinten szabályokat szabni.

Egy pár dologban igen

-mennyire nyers hangra van szükség...mert akkor inkább analóg szintiknek a pálya. Mindegy melyik. aki tud eq-zni.

-Mennyire nyers lead soundra van szükség, és mennyire szélsőséges az envelope rugózása? Mert akkor megintcsak analkóg ha lehet vintage

Mennyire van szükség resora és cutoff tekerésre. mert akkor nemhogy analóg de közvetelen aanalóg potméter ajánlott, mert ott nem ugrál a filter lépcsőzetesen.. (Studio Electronics SE 1 probléma pl)

Mennyire van szükség a hang karakteréne felharmónikusaira, vagyis karakterére

Konlúzió. Mit akarsz? Altert? Performance zenét? Egyedi de mégis ismerős hangzásokat? Vadabb dolgokat, jellegzetes dolgokat új köntösben?

akkor analóg. 

Amúgy meg bármi

Link to comment
Share on other sites

Na igen és az is csak mítosz hogy pl. nem lehet jó basszust kihozni digitális cuccokból (persze sokkalta kevesebb probléma van a jól bevált receptekkel).

 

Több probléma van a jól bevált cuccokkal, mint a digitálisakkal nyugodj meg. Az már tényleg nem olyanoknak való akik csak zenével foglalkoznak. Inkább fanatikusoknak, mert nagyon sok időt türelmet igényel

 

A baj a vintage analógokkal az hogy hamisak. A cv-in áramkör úgyszintén nagyon hamis tud lenni. Ennek fő oka hogy a tápegysége öreg és nincs benne kicserélve egy pár kondi. Az enyémeken hihetetlen javulást okozott ilyen téren a kondicsere, pusztán a tápon. Mert onnan kap mindent egy analóg. Ha az nem stabil dől minden.

Ilyen gond általában nincs egy új "analóg" meg egy digi cuccon. Mert ott atompontos. Viszont bizonyos esetekben nem jó ha valami ennyire pontos. Egy gitár se szól totál pontosan. Ha élő és alter feelinget akar az ember akkor egy analógnak megvan az a bája, hogy a C3- és a C5 billek között van némi pontatlanság, még akkor is ha pontosan beállítom. Mert rossz már a CV áramköre. Szóval egyfajta humanize van rajta.

 

Basszust bármiből lehet jót. Ha kevés felharmónikussal rendelkezik egy jó emu vagy akai sampler a legjobb választás. Nem minden esetben de kell némi pattogás is ami pengetési jelleget ad. Azt sok digi nagyon gyengén tudja. De abban mondjuk az akai samplerek a legjobbak, meg a filterben is. Az emu ebben túl pontos. Az inkább a pitchben jó, meg modulációban verhetetlen.

Ha viszont recegős a bassz meg karakteres akkor inkább analóg.

A digi sokszor azért nem nyerő ebben az esetben mert bután oldják meg a modellezést.

Egy vintage analógnak a működési elve úgy történik. Hogy az VCO-ja mindig szól és a VCA nyitja meg a hangját amikor lenyomod a billt és a hozzá tartozó hangmagasságot beállítja a VCO-n. Vagyis a VCO teszem ha fűrészforma nem az elejétől indul hanem mondjuk a periódus közepétől. Ez az egyik. Ami miatt nincs machine gun effekt. Vagyis minden note kicsit más. Már amelyik úgy van megoldva. Mert nem mind ilyen.

 

Aztán másik. Nemrég néztem egy komolyabb oszciloszkóban a hullámformát. Egy vintage analógban a fűrész sehol nem úgy néz ki mint a rajzokon, teljesen tökéletlen. A nésgyszög úgyszintén.

És akkor ottvan még az hogy egy hullám asszimmetrikus ai megintcsak más a digiekhez képest.

Tehát lehet digivel is jót és nagyon jót is. De attól függ hogy milyen céllal.

Ha mondjuk nem teheted meg az analóg szintit, akkor én egy samplert vennék, és teleraknám analóg szintikkel.

Link to comment
Share on other sites

  • 3 weeks later...

Aztán másik. Nemrég néztem egy komolyabb oszciloszkóban a hullámformát. Egy vintage analógban a fűrész sehol nem úgy néz ki mint a rajzokon, teljesen tökéletlen. A nésgyszög úgyszintén.

És akkor ottvan még az hogy egy hullám asszimmetrikus ai megintcsak más a digiekhez képest.

Tehát lehet digivel is jót és nagyon jót is. De attól függ hogy milyen céllal.

Ha mondjuk nem teheted meg az analóg szintit, akkor én egy samplert vennék, és teleraknám analóg szintikkel.

 

A szoftszintikben már sok éve emulálják ezeket a pontatlanságokat, tranzienseket, úgyhogy elég nehéz észrevenni a különbséget. A samplerek viszont valóban nem fogják tudni soha ezt visszaadni, de nem is ez a dolguk. :)

Link to comment
Share on other sites

A szoftszintikben már sok éve emulálják ezeket a pontatlanságokat, tranzienseket, úgyhogy elég nehéz észrevenni a különbséget. A samplerek viszont valóban nem fogják tudni soha ezt visszaadni, de nem is ez a dolguk. :)

 

 

Melyik vst-re gondolsz? Kiváncsi lennék! :)

Link to comment
Share on other sites

Igen , azok még nem is emulálnak. Pedig ha emulálnának akkor se AZ lenne és emelett hajlamosak vagytok elmenni. Szögezzük már le, hogy a softszintiknek semmi köze nincs az eredeti hangszerekhez a grafikus hasonlóságot leszámítva. Aki nem TUDJA azt, hogy szoftoknak csak a szoftokhoz van köze az magát ámítja. Teljesen kész ez az egész emuláló baromság. Hogy helyettesíthetné valami kiszámolt program az analóg hangszerek fizikai tulajdonságait (akár), vagy ja lehet az oszcihullámforma ugyanaz, csak épp elég ritkán hallunk bármilyen szontiből csak egy oszcit, envelope/filter nélkü. Az is nagyon zenei. Dejó, hogy ugyanolyan az oszcilloszkópon :)

Link to comment
Share on other sites

az én személyes véleményem az, hogy:

számomra tökéletesen mindegy, hogy analóg vagy szoft szintivel készült egy-egy hangszer/zene/bármilyen zenei alkotás. HA jól szól, kellemes a fülemnek és tetszik, akkor ki nem sz*rja le mivel készült? :)

nekem fontosabb a zene, mint maga a hangzás, de nyilván egy szarul szóló zenét nem annyira szívesen hallgatok meg. legyen egy jó összhatása és ennyi.

Link to comment
Share on other sites

Ismerem a vst-ket, mert azzal kezdtem. És ugyanúgy kezdőként lázadtam a vas sznobság ellen. Most is ellene vagyok. De csak addig a mértékig amíg ez pénz kérdés.

Ugyanis, ma már ez minimális pénz kérdése, aki meg komoly az áldoz rá annyit. De sokkal inkább idő meg tudás. Azt meg már nem lehet megfizetni és kevés szokott lenni

Nem a hangszer számít. És nem akarok ismétlésekre bocsátkozni. DE...

- egy hangszerhez hogy jól szóljon nem kellett hangmérnöknek lenni...de legalább minimális tudásra kényszerített embereket egy keverő 3 eq-ja (kevesebb több) és az hogy nem preseteket kapcsolgattak

- Techno és a gépes alapú zenéknél senki se ámítsa magát hogy nem számít a hangzás, mert a zenei részről igaz. De a másikról meg egyáltalán nem.

- Digitálisból is vannak bevált dolgok (akai samplerek,emu samplerek, virus, logic audio szoftszintik ) . vagyis..számít a tudás. Másrészt a grafikai dolgok bevittek a varázserdőbe mindenkit... ;)

- Hallgasd meg és győződj meg róla. Csukott szemmel

- Még egy vintage analóg se úgy szól mint egy új analóg

- Az arp odyssey-m en van egy olyan trimmer hogy filter balance (bi phase ota 6pole kétszer). Ha egyik velé tolom akkor a resoja ms-20 asan torz, ha balanceba van akkor "normál" és a többi trimmerről még nem beszéltem...(vca két trimmere)

- Sok problémát okoz egy hangszer mert nem elmenthető

- Változatosságra ösztönöz, mert nem menthető el

Link to comment
Share on other sites

  • 3 years later...


A Korg-ból Moog-ot, ill. Moog-szerűt helyesebben!, megfejtés is tetszik. Én nem rég éppen harsona-kürt-trombitaszerű hangzást csináltam Moog SubPhatty-vel és UAD Lexicon reverbbel. 
 
Még a Behringer is lehet jó. A baj többnyire mindig ott kezdődik, hogy nem arra használják az emberek az eszközöket, amire való. S nem a kreatív felhasználásról beszélek, mert az mindig el fog térni az "amire való"-tól. 

Lehet szeretni a kvantálatlan, vagyis hamis, hangokat is. Sőt! 

A cikk, felütés, meg nem a szokásos VST/vas vitáról szólt. VST-t is lehet unottra járatni és vasat is. Mondjuk a modulárnál ezt később éred majd el. De ott is ugyanúgy megragadhat egy-egy patch. S most nem egy szokványos felrakásra gondolok. A cv/gate előnyét had ne ecseteljem ;) Ezernyi megfejtés lehetséges vele. 

Gyakorta van, hogy egy "rossz, hibás kapcsolás" is érdekes, izgalmas, kifejezetten zenei eredményt hoz nekünk. A lényeg: te vagy a lényeg. Száraz fadarabbal, fazekakkal locsolócsőbe dugott klarinét fúvókával, fékdobon ugyanúgy tudsz vadítani, mint bármivel. Te vagy a felhasználó, vagyis te fogod meghatározni, hogy mik a kereteid és nem az, hogy vmi VST/vas vagy preset/nem-preset.  

Sokan a preset szintiket bindzsizik rommá és a hangzásuk semmivel se jobb vagy rosszabb, mint egy SP 1200as sampleren vagy moduláron összedobott motyónak. Az mondjuk Vince Clarke-ra és rám is igaz, hogy sok eszközünk van, így könnyű okosnak lenni. 
 

Link to comment
Share on other sites

Archived

This topic is now archived and is closed to further replies.

×
×
  • Create New...