Jump to content
Ménemszól.hu

Mibe fáj: a Nirvana esettanulmánya


A/D

Recommended Posts

UPDATE!

 

Kérésünk meghallgattatott, így az eredeti cikket lefordította MOHAWK nevű fórumozónk. Nagy köszönet neki ezért!

 

:bow:

 

A fogalmazási, helyesírási hibákért elnézést kérünk, de limitált idő áll rendelkezésre a projektre. Fontos még: kérlek benneteket, ne az én postomat lájkoljátok, hanem Mohawk úr kommentjét, amiben bejelentette, hogy elkészítette. Köszi!

 

-------------

 

Albumkészítés idő és pénzigénye (esettanulmány): Nirvana

Amikor pár hete összefutottam Scott Solter producer/hangmérnökkel egy közös ügyfelünk buliján, megválaszolt pár kérdést, amit fiatal bandák tettek fel neki nemrég. Már eddig is az egyik kedvenc szakemberem volt. Tanácsai a az elmúlt évek legjobb tippjei közé tartoznak.

"Ha olyan akarsz lenni, mint a kedvenceid" - mondta - "ne a hangzásukat vagy a cuccukat másold, hanem ahogy dolgoznak"

Ez az gondolat állt múlthavi "Mennyi időt fog igénybevenni? (Egy albumkészítés idő és pénzigénye)" című vezércikkünk középpontjában is, amiben körbejártunk három különböző megközelítést egy teljes album elkészítésére és megpróbáltunk egy átlagos idő- és pénzmennyiséget megbecsülni.

Ebben a hónapban szerettem volna mégkonkrétabb lenni, egy remek banda munkáira fókuszálva, hogy lássuk mit tanulhatnánk tőlük.

Egy gyors összegzés.

Nincsenek kőbevésett szabályok a költségek kiszámítására, de ha az átlagról beszélünk, azt mondanám, hogy kb. két hét és 10.000$ jó kiindulási pont lehet.
 

Nem csak én gondolom így. Producerek és hangmérnökök elég széles kereszmetszetét kérdeztem meg, és ezek a számok jöttek elő leggyakrabban. Természetesen ez esetenként változó, de úgy gondolom, hogy egy karrierjét építgető új előadótól nem lenne bölcs húzás 5.000$-nál kevesebbet vagy 20.000$-nál többet költeni az első albumra.

Nincs rá garancia, hogy ez a pénz visszajön, de elképzelhető, nem egyszer láttam már rá példát. Nagyon leegyszerűsítve, egy szép és optimista, de durva számítás alapján ez az összeg visszajönne 500-2.000 albumeladás után a Bandcamp-en, vagy 700-2.800 eladással iTunes-on, esetleg 100.000-400.000 lejátszással a Spotify-on.

Ha úgy gondolod, hogy nem sikerülne eladni 500-2800 példányt, akkor jobb egy pár single-lel kezdeni esetleg egy EP-vel. És persze ideje elkezdeni sokkal többet koncertezni.

Az javaslom, gyűjts elég rajongót és ápolj jó kapcsolatot a sajtóval, hogy amikor megjelenik az anyag, hamar híre menjen. Nincs annál lehangolóbb, mint amikor heteket/hónapokat dolgozol a kiadványodon csak azért hogy megállapíthasd, hogy nemhogy a kutya nem törődik vele, de az emberek még csak nem is tudnak róla, hogy kijött az albumod.

Esettanulmány: A Nirvana három lemeze

Több okból szeretem a Nirvana-t felhozni. A legtöbb könnyűzenész, bármilyen műfajban is mozogjon, valszeg legalább futólag ismeri ezeket a lemezeket, másrészt ők voltak a az egy kedvenc bandám tizenévesen, és nem utolsósorban megmutatták, hogy egy 10.000$-nál kevesebb (illetve sokkal több) pénzből kihozott bemutatkozó anyag is lehet sikeres.

Bleach

A Nirvana első lemeze, a Bleach, arról híresült el, hogy mindössze 30 órát vett igénybe a felvétele. 1988-ban a kivételesen tehetséges és fiatal Jack Endino mindüssze 20$/óráért dolgozott. A matekból gyengébbek kedvéért ez 600$-t tesz ki. Endino elismeri, hogy ez egy piszok alacsony órabér volt, még akkoriban is. Azt is hozzáteszi, hogy az első közös munkájuk "olyan gyorsan történt, hogy még arra se nagyon emlékszem, hogy egyáltalán beszélgettünk volna...életem leggyorsabb felvételeinek egyike".

Naplopó megjelenésük ellenére, Nirvana az egyik legjobban begyakorolt és végletekig felkészült banda volt az egész színtéren.
Gakorolj napi négy órát heti hat nap, és meglátod mennyi időbe telik egy album felvétele.  Csak hallgasd meg hogy szól a Love Buzz-t egy gagyi kameramikrofonnal felvéve egy 88-as próbájukon. Chad Channing nem túl lelkes dobjátékát leszámítva úgy szól mintha egy stúdióban vették volna fel pár rendes mikrofonnal. Szól ilyen jól a zenekarod egy szál sm57-tel felvéve? Ideje kipróbálni.

 

http://youtu.be/tB3fyL8mMQE

 

De mielőtt ez a lemezt vennéd alapul, tudnod kell pár dolgot:

Először is, az a 600$ 2013-ban kb. 1200$ lenne. Akkoriban 20$/óra a legalacsonyabb stúdió-bérletidíjak egyike volt, ma ezt én legalább 40$/orára saccolnám. Ennyi nagyjából elég egy olyan stúdióra, mint a Reciprocal volt, nem mellesleg egy tehetséges fiatal mérnökkel, aki épp megkapja a jogos tulajdonát.

 

A stúdióberendezésektől eltekintve, nagyjából mindennek az ára megkétszereződött, beleértve azokat a dolgokat is, amik a legköltségesebbek egy felvétel folyamán. idő, bérleti díj, képzett szakemberek munkája.

Másodszor, az album nem is 30 óra alatt készült el. Sosem számolták bele ebbe a legendás számba, hogy a zenekar előzetesen tartott pár session-t Endino-val, mielőtt a munkálatok hivatalosan elkezdődtek volna. Valóságban, a felvételek nagyjából egy év folyamán zajlottak apránként - '88 januárjától egészen 89 januárjáig. Ebbe beletartoznak a Melvins dobos Dale Croverrel készített felvételek és az első, a Sub Pop-nál megjelent, single felvételei. Sok track ezekről a session-ökről rákerült az albumra, és mindent egybevéve Endino legalább 50 órát számlázott, ami ma 2000 dollár lenne. Még csapjunk hozzá 200$-t egy pár tekercs szalagra a felvételekhez.

A harmadik bibi, hogy még ez az 50 óra sem fedi teljesen a valóságot. Azért, mert nem tartalmazza azokat az üléseket, amit Endino nem számlázott ki. Endino, a zenekar által ispirálva, és nem mellesleg saját karrierjét építgetve, az első naptól éjszakába nyúlóan dolgozott az anyagon a saját idejéből. Az is feltűnő, hogy a kiszállásért sem számlázott, ami nem csak ma, de akkor is szokatlan volt.

Tehát bátran kijelenthetjük, hogy elképzelhető kihozni 5000$ alatt egy albumot. Bleach valószínüleg 3000 alatt kijött és átkozottul jó lemez lett. És kölyökkorom egyik kedvence. De láthatjuk, hogy a "30 nap és 600$" milyen könnyen "valójában, sokkal több"-é változik.

Bár egy kívülálló azt képzelheti, hogy manapság olcsóbb a felvétel készítés, mint a 80-as években volt, ez nem igaz, legalábbis az olcsóbb produkciók esetén nem igaz.  Ugyanez igaz az időtényezőre. Mindegy milyen gyorsak ma a számítógépek, egy lemez nem fog csak úgy elkészülni 30 óra alatt. Ugyanabban a minőségben, ma nagyjából egy hétnyi időre tippelném a Bleach elkészítését, ami nagyjából 3000$-ba kerülne a várostól és a hangmérnöktől függően.

Esettanulmány: Nevermind

Amikor a Nirvana leszerződött egy nagy kiadóhoz, 65.000$-ra lőtték be a következő album elkészítését Butch Vig producerrel.

A zenekar nagyjából hat nap alatt fejezte be a Nevermind zenei alapjainak felvételét. Egy 13 számos lemez esetén ez 2 szám naponta, ami még a múlthavi cikkünkben említett 3-4 szám/napnál is lassabb.

Ezután jöttek még a gitár és ének felvételek és aztán a keverés, amit Andy Wallace nagyjából 1 szám/nap tempóban csinált... elég kényelmes tempó. Végül jött a maszterelés, ami általában megvan egy nap alatt.

Amikor elkészült, a Nevermind a tervezett összeg kétszeresébe, 130.000$-ba került és egy teljes havi munkába, (És ez még mindig nem tartalmazza a teljes produceri és hangmérnöki juttaásokat, amiket a jogdíjakból kapnak)

Bár 130.000$ túlzónak hangozhat a zeneipar mai felperzselt világában, akkoriban ez elég szerény keret volt egy többszörös platina lemezre. Gondolj bele egy pillanatra, hogy a Nevermind eddig 25millió példányban kelt el csak az USA-ban. Ez hatalmas hasznot jelent. A Nevermind, minden résztvevő számára sokkal jövedelmezőbb, mint mondjuk egy tucat Bleach szintű lemez kiadása. Kit érdekelnek a kiadások?

(Bármennyire is szeretünk újjal mutogatni és röhögni a nagymenőkön, ezek a nagyobb költségvetésű kiadványok nagy valószínőséggel legalább nullára kijönnek, nem veszteségesek. A kiadó eredeti reményei szerint 500.000 példányban kellett volna elfogynia a Nevermind-nak, ami egy elérhető cél és mégis fedezte volna a felvétel költségeit...és persze többet is)

Egy ugyanilyen hangminőségű lemez elkészítése valószínűleg picit olcsóbb lenne ma. De nem annyira, mint gondolnád. Legjobb becslésem szerint 30.000-60.000$ körül lehetne ma a felvételt elkészíteni hasonló helyen, hasonlóan felkészült emberekkel. Tehát egy jó stúdió egy jó producerrel, aki egy-két kedvenc lemezeden dolgozott, nagyjából napi 1000-2000$-ra jön ki 2013-ban.

Enyhén csökkentek a költségek, de nem azért mert a felszerelés annyival olcsóbb lett, hanem egyszerűen azért, mert a fizetőképes kereslet annyira lecsökkent.

Esettanulmány: In Utero

A Nevermind megdöbbentő sikerének köszönhetően, a Nirvana annyi pénzt kapott az In Utero felvételeire amennyit csak akart. Úgy döntöttek, hogy csak 25.000$-t és két hetet szánnak a felvételekre a minnesotai Pachyderm Studió-ban. A zenekart élőben vették fel, majd végül az éneket és néhány apróságot overdubboltak.

Mivel milliós eladásokra számítottak, a producer Steve Albini ki tudott alkudni 100.000$-t a munkájáért, a szokásos produceri jogdíjak helyett, ami a nagy kiadóknál szokás.

(Ha Albini a jogdíjakat választja, majdnem 500.000$-t kereshetett volna, de ezt elvből elutasította, így a 400.000$ különbség a kiadó zsebeiben landolt. Abban nem vagyok biztos, hogy ez mennyire haladó elgondolás, de Albini inkább a "jogdíj rossz" elvet választotta a "mindannyian osztozzunk a közös művünk sikerén" helyett.)

Ha a Nirvána ma venné fel ezt a lemezt, akkor ezt megtehetné Albini Electrical Studios nevű chicagoi stúdiójában. Ez nagyjából ugyanúgy 25.000$-ba kerülne és ugyanúgy egy picit több, mint két hétig tartana a masteringgel és néhány remix-szel. (Albini díja ma kb. 1500$/óra, stúdióhasználattal együtt)

Az egyetlen különbség, hogy Albini szegényebb azzal a 400.000$-ral, amit nem keresett azzal a lemezzel, ami több millió ember életének adott értelmet.  Ja igen, és ne ámítsuk magunkat: A másik különbség, hogy valószínűleg meg sem tudnánk közelíteni ma azt az eladott példányszámot.

With The Lights Out 

így a végén láthatjuk, hogy egy Bleach vagy In Utero szerű album felvételének idő- és pénzigénye nem sokat változott.

Az első picit kevesebb volt, mint 5000$ és nagyjából egy hetet vett igénybe. Mivel a zenekar maga állta a költségeket, melóból és baráti kölcsönökből, ez a hétnyi idő nagyjából egy év alatt jött össze. A Későbbi lemez egy kicsit többe került, mint a mi becslésünk felső határa 20.000$, és két hét alatt készült el. Mindkettő nyers megszólalású, de profi munka.

Ehhez képest a Nevermind egy nagy odafigyeléssel összerakott pop lemez, ami egy hónap alatt készült el. Egyúttal ez volt a legsikeresebb is. Ugyan évekkel később Cobain szégyenét fejezte is ki a lemez sikere és hangzása miatt, azért könnyen észrevehető ebben egy kis adag tudatos pozőrködés.

Látszik, hogy nem kell ennyi időt szánnod egy lemez elkészítésére, hogy jó fogadtatásra találjon. A remek Nirvana Unplugged egy nap alatt készült, mégis a második legsikeresebb albumuk lett. Ez is csak az mutatja, hogy a legritkább dolgok gyakran a legértékesebbek is.
Mindig jöhetnek új dögös egy hét alatt felvett albumok. 
De én legszívesebben most mégis inkább új, egy nap alatt (élő), vagy egy hónap alatt (kidolgozott) készült lemezeket hallgatnék. Azt hiszem, más is van így ezzel.

post-1-0-48739200-1370393461.jpg

Link to comment
Share on other sites

Szerintem tök alapnak kéne lennie, hogy addig nem vonul a zenekar stúdióba, amíg nem szólal meg normálisan egy szál kaki mikrofonnal felvéve. Legalábbis mi minden zenekarommal így csináltuk eddig. Utálatos dolog a gyakorlás, de egyfajta biztonságérzetet ad :)

De persze ez semmire sem garancia, mert a stúdiómunkálatok folyamán is rengeteg mindent el lehet szúrni :) Úgyhogy gyakorolni kell és imádkozni, hogy megfelelő emberekkel kerülj össze megfelelő időben és a csillagok is jól álljanak :D

Link to comment
Share on other sites

Oké, nincs kétségem affelől, hogy ezt előbb-utóbb le kell fordítani. De nekem erre nem lesz egyhamar időm. (Most is dolgozom egy cikkfordításon, de nem haladok túl gyorsan, mert rengeteg más teendőm van). Esetleg valamelyik jó képességű fórumozó?

Link to comment
Share on other sites

Egyébként én is nagyjából átfutottam.

Lényeg, hogy hívtak engem zenekarokba játszani. Én mondtam, hogy nincs mostanában időm, így nem tudom vállalni, erre azt válaszolták, hogy csak kb heti 1 próba lenne max. Én meg közöltem vele, hogy ha akarunk valamit csinálni, akkor legalább heti 4 nap kell. Legyen az koncert vagy próba, de minimum 4 nap kell egy héten egy normális produkcióhoz. Persze itt most koncertezésről beszélek, és nem stúduó felvételről. Stúdió felvétel előtt mi szinte mindennap gyakoroltunk legalább 1 hónapon át.
És ami még nagyon fontos (szerintem), hogy minden nagyobb felvétel előtt legalább egy hónappal előtte készíteni kell egy házi demó felvételt. Nagyon sok hiba jön ki egy-egy ilyen félvétel segítségével, és akkor nem a stúdióban kell szívni vele, hogy miért szól olyan szarul, vagy nem olyan jól. És még van idő kitalálni és kigyakorolni a változásokat.
Másik dolog (bár már majdnem offtopic...): hogy én nem érzem jónak rock zenekarok esetében a tagonként való feljátszást. Sokszor nem érzem a fílinget, hogy egyben lenne a zenekar... :)

Link to comment
Share on other sites

A lényeg, hogy mindkét módszerrel ugyanoly jó végeredményt kell tudni produkálni.

Az más kérdés, hogy zenéje válogatja, hogy mikor melyik a célszerűbb, de ezt így nem lehet általánosítani,

hogy a  rock zenekaroknál az együtt játszás lenne a jobb. Van akinél igen, van akinél nem.

Link to comment
Share on other sites

"Sokszor nem érzem a fílinget, hogy egyben lenne a zenekar"

Akkor a zenészek és a hangmérnök-producer hibája.

Inkább a zenészeké. A hangmérnök gyenge, akkor az egész gyenge és nem csak a feeling hiányzik. 

Popzenét metronómhoz muzsikáljuk a stúdióban, legtöbbször. Milyen az a zenész, aki a saját szólamát nem tudja eljátszani egyedül?

Megjegyzem, nagyon sok lemez készült úgy itthon, hogy pl. Borlai kapott egy nagyon vérszegény mankó sávot. Még a zenekar sem tudta, hogy mi lesz belőle. Aztán felkerült néhány óra alatt az egész lemez dobsession és úgy tökéletes, ahogy van. 

Persze ehhez nem elég jónak lenni. Nem árt egy kis tehetség is hozzá.

Másik fórumon már említettem: egy klasszikus zenét tanuló zongorista 10-12 évet tanul keményen, napi legkevesebb 8 óra gyakorlással, mire egyáltalán színpadra léphet. Nem ismerek olyan popzenészt, aki ezt végig csinálta volna, pedig nem ártana....

A gyakorlást nem úgy értem, hogy két sör mellett játszokatunk egy blues kört:-)

Link to comment
Share on other sites

Szerintetek miért van a főhős énekmikrofonja a zenekar felé fordítva ? Nem hiszem, hogy akusztikai okokból. Arra gondolok, hogy a szinpadi helyzetet akarta az ember szokni, azt, hogy mindenki mögötte van és nem olyan közvetlen a kapcsolat - pl. egy nagy színpadon - mint ha egymás felé fordulva próbáznak. Én nagy színpadon elég keveset álltam életemben zenészként - 10 körül - de elég szokatlan tud lenni a nyájmeleg próbahely és kis klubok után.

Link to comment
Share on other sites

Kitalálták már.... Stage Reverb...:D Igaz nem vizuális, csak akusztikus...:D

 

Mi csináltuk aktív korunkban, hogy a viszonylag jól szóló stúdiónk/próbatermünkben rákevertünk egy kis stage reverbet, hogy a zengéseket ki lehessen cca dolgozni. Olyasmikre gondolok, hogy ha egy hangon sound design szempontjából van valamiféle zengetés/delay, akkor azt stage szinten szimulálva is olyasmi maradjon, mint ami a terv volt.

Link to comment
Share on other sites

Kitalálták már.... Stage Reverb... :D Igaz nem vizuális, csak akusztikus... :D

 

Mi csináltuk aktív korunkban, hogy a viszonylag jól szóló stúdiónk/próbatermünkben rákevertünk egy kis stage reverbet, hogy a zengéseket ki lehessen cca dolgozni. Olyasmikre gondolok, hogy ha egy hangon sound design szempontjából van valamiféle zengetés/delay, akkor azt stage szinten szimulálva is olyasmi maradjon, mint ami a terv volt.

Én nem a zengésre gondoltam, hanem magára színpadra és a tömeg szimulálására! :-D

Link to comment
Share on other sites

Guest loszmenem

Mit jelent az, hogy valamit overdubbolnak?

Annyit jelent, hogy a már felvett összes sávhoz újra feljátszák valamelyiket, hogy a jobb verziót vagy annak részleteit felhasználják.

Link to comment
Share on other sites

Mit jelent az, hogy valamit overdubbolnak?

Amikor egy meglevő felvételre (vagy mellé, vagy hogy mondják ezt szépen...) felveszel egy újabb "réteget". Tehát monnyuk, megvan a zenei alap, és azt hallgatva az énekes feldanolja az éneket, vagy a gitáros a szólóját. Ha külön kerülnek feljátszásra a hangszerek, akkor az első hangszer (többnyire dob) felvétele után minden overdub :)

Persze lehet, hogy tévedek

Link to comment
Share on other sites

Archived

This topic is now archived and is closed to further replies.

×
×
  • Create New...