Jump to content
Ménemszól.hu

Schwarzonator II, azaz ne tanuljunk meg zenélni


clinteastwood

Recommended Posts

[media=]

Jazz/Soul/Electronica legenda Henrik Schwarz a Max for Live-ot felhasználva megalkotta a Schwarzonator II-t, ami automatikusan zenei skálákhoz rögzíti a lejátszott hangjegyeket.

A Berlini Henrik Schwarznak mindig is volt füle a zenéhez, csak sosem tanult hagyományosan zenélni, vagy zeneelméletet. De mint egy elektronikus előadó, aki nagyon szeret élő zenészekkel együtt dolgozni, kellett egy módszert találnia, amivel lépést tud tartani a hangszeres zenészekkel.

Henrik a Max for Live segítségével megépítette a Schwarzonatort, amit most továbbfejlesztve, frissitve Schwarzonator II néven adott ki.

A Schwarzonator II használata:

A program automatikusan illeszkedik a kiválasztott zenei skálához, az összes MIDI jelet behúzza. Így könnyebb játszani, és improvizálni más zenészekkel. A legújabb frissítés most már lehetővé teszi, hogy saját skálákat és akkordokat találjunk ki, amiket feltölthetünk az internetre.

Schwarzonator II társeszköze:

A program társeszköze, az úgynevezett „Little Brother”, amivel a Schwarzonator akkordváltásait több sávnál is alkalmazhatjuk. Elég, ha csak ez egyik sávodon van rajta az alapprogram. A megváltoztatni kívánt sávokra csak a Little Brothert kell behúzni, és alkalmazkodik az éppen irányított midikhez.

A program letölthető itt.

Link to comment
Share on other sites

  • Válaszok száma 147
  • Created
  • Last Reply

hát nem egy besza-behu amit leművelt a videóban de az ötlet maga nagyon nagy én nem vagyok egy zongorista örülök ha a hármas akkordokkal elbíbelődöm pedig évek óta nyűvöm autodidakta módon szintén, nem rég neki feküdtem rendes szabályos akkordokat bemagolni de nem sokra megyek vele jobb az amit az ember saját kútfőből matekozik ki szerintem, mármint ha már meg van az a szint hogy amit kitalálsz az nem hamis és még tervezetten harmónikus is

Link to comment
Share on other sites

Nevetséges, ha valaki nem tud zongorázni akkor tanuljon meg. Én nem tudok gitározni, pedig nagyon szeretnék... ha esetleg lenne olyan cucc ami helyettem odateszi az ujjaimat a bundra és megpengeti helyettem akkor mivel lennék beljebb? Vagy megtanulok vagy hívok valakit aki tud! Miért kell mindent megkerülni? Ez lehet csak engem háborít fel, de aki nem tanult és nem tud zongorázni az ne tegye. Én meg írok egy olyan programot ami helyettem fog dalokat és dalszöveget írni, ha jön a megrendelő bepötyögöm a magasságát a súlyát a szeme színét és kisz..ja a tuti slágert meghangszerelve-keverve-masterelve. És a hab a tortán az lesz, hogy felénekelni sem kell, mert a 2.0 verzió azt is tudja..........

Link to comment
Share on other sites

Valóban nem új az ötlet, a legrégebbi akkord alapú kisérőautomatikák is hasonlóan működtek.

Elsőre nem itélném el anélkül hogy ki ne próbálnám (bár én is a hangszeres tudás megszerzése mellett vagyok).

Viszont mint eszköz, ennek is lehet létjogosultsága, de nem feltétlen a játék/tudásbeli hiányosságok kiegyengetésére. Az arpeggiator is ebbe a kategóriába tartozik, mégis használják.

Link to comment
Share on other sites

Hehe, pedig ez még csak a kezdet. Pontosabban a folyamat egy újabb kicsi állomása.

Szvsz. sokkal inkább "szégyen" lehet az, ha az emberek nem nyitottak az újításokra, esetlegesen fejlődésre.

"Szégyennek" (?) neveznék 100 évvel ezelőtt is azt, amit ma itt "zenélésnek" nevezünk.

Pl.: "Méghogy nem emberek játszák le a többi szólamot, hanem valami titokzatos automata, mint Kempelen sakkgépe! Ez nem is zenélés, ez szégyen!"

Szóval óvatosan ezzel a szóval.

Link to comment
Share on other sites

Itt a lényeg:

"Jazz/Soul/Electronica legenda Henrik Schwarz"

Csak annyit szeretnék kérdezni, hogy kit is kérdeztek meg, hogy ez a H.Sch. "legend" legyen?

Mert hogy régebben zenész legenda az lehetett, aki tudott valamilyen hangszeren játszani.(Mondjuk azt, tudott valami olyat a hangszerrel, amire nem minden átlagos fakezű volt képes.)

Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy Mozartról, Beethovenről, Lisztről, Bartókról, Jordan Rudessről, Tony Banksről, Jimmi Hendrixről, Carlos Santanáról, Yehudi Menuhinról, Fischer Annie-ról, vagy más - (akár autodidakta módon) képzett - zenészekről beszélünk.

Mert azért arra már illene felkapnia a fejét minden - zenészi ambíciókkal kacérkodó - "honpolgárnak", hogy a híres zeneszerzők kivétel nélkül kiváló hangszeres zenészek is voltak, úgy is fogalmazhatunk, hogy mesterei voltak (akár több!) hangszernek is.

Namármost ez a Henrik Schwarz "legenda" maximum legendásan nulla alak lehet. (Mint zenész...)

Azt meg már csak nagyon halkan teszem hozzá, hogy a múltban is, de a jelenben is a hangszerkészítő (vagy orgona esetén a hangszerépítő) mesterek is azért elég jó (mondjuk középhaladó) szinten tudtak muzsikálni az adott hangszeren. Ezek fényében ez a Henrik Schwarz "legenda" legendásan dupla nulla...

Ráadásul egy csomó önjelölt "zenész" fogja magáról elhinni, hogy ő akkor most tényleg zenész...

"Broááááááááffff....."

Link to comment
Share on other sites

Draco

Amit ez a H.Sch. művel, az minden "koordináta rendszerben" szégyen. Objektíven.

Ugyanis egy dolog az, hogy valaki kiváló zenész, de a művét nem érti "a kor" (vagy még később sem), mint ahogy Bartók műveihez igenis "tanulni kell". Arról lehet vitázni, hogy mennyire "jó" zene, amit alkotott (szerintem zseniális, és nem véletlen, hogy a XX. század - egyik (ha nem "a") - legnagyobb zeneszerzőjének tartják sokan a világon.

De ettől az még objektív tény marad, hogy mint zongorista, szintén elképesztő tudással rendelkezett.

Tehát ennek fényében a 100 éveel ezelőttiek maximum a zenei produktumról alkothatnak véleményt (sok esetben), de az vitathatalan, hogy a produktum alkotói birtokában vannak magasabb szintű hangszeres tudásnak, mesterségnek. (Genesis, Pink Floyd, Yes, E.L.P., Santana, Kansas, DreamTheater stb.stb.de akár még Giorgio Moroder, Jarre, Vangelis is ide sorolható ... meg még jó néhányan. No, ebben a névsorban nincs helye H.Sch. dupla nullának. )

Link to comment
Share on other sites

A legszánalmasabb az egészben, hogy el is mondja ez a nullakarcsi, hogy havány fogalma nem volt (és ma sincs) zenei "alapvetésekről". Lövése nincs "a" zenéhez. (Egy "boci-boci tarkát" nem lenne képes elklimpírozni.) De azért ő "zenésznek álmodta magát".

A fenébe, nincs olyan, hogy valaki "önműködő plasztikai sebész" legyen? Csak megnyomok egy gombot, tekerek kettőt a potin, és a 79 éves Mici néni átváltozik 26 éves bombázóvá... Holnap utánra milliomos lennék...

Link to comment
Share on other sites

Még egy nagyon fontos dolog felmerült bennem: ez az "önműködő zenélés" pont azért gázos, mert a "kialakuló" zenének semmi köze nincs alkotói érzelmekhez, hangulathoz, érzésekhez, "lelki állapothoz". Márpedig a zenélés egyfajta - pillanatnyi hangulatnak, érzelmeknek, lelki és mentális állapotnak - a tükröződése, a dallamsorban, harmóniában, ritmusban, diminuendokban, ritartandokban, crescendokban, sforzatokban, legatokban. (Ja, H.Sch. valószínűleg ehhez az utolsó pár szóhoz is az idegen szavak szótárát venné elő...)

Nagyjából olyan ez a "zenélés", mintha én rátenyerelnék a számítógép billentyűzetére, "bevinnék" 25-30ezer karaktert, aztán egy program értelmes szavakká, azokból meg - formailag - értelmes mondatokká (alany, állítmány, tárgy, stb,stb) "rakná össze" a betűket. Lenne bárki is, aki erre azt mondaná, hogy író "legend" vagyok?

Link to comment
Share on other sites

Azért, vangelis is használt segédeszközt, ami egy arpeggiátorhoz hasonló berendezés csak kicsit komolyabb, mert a frázisokat amit fevesz utánna azokat tudod akkordozni. Minden technikai vívmány egy eszköz, és semmi köze a végeredményhez.

Az a zenész aki elektromosság nélkül tud zenélni megint nem igaz. Aki egy bachot előad, az sem igaz. Mert az megint eljátszási technikai folyamat, ami betanulahtó. Igaz átérezve a művet ott sem mindegy hogyan játsza az ember. De az instrumentális folyamat. Nem úgy belülről kifele expresszív, mint nulláról valamit nyomkodni , ami éppen jön. Sok esetben úgy látom hogy technikai eszközöket összetévesztik a lényeggel, és istenként tekintenek rá. Ez a mai mondernkori tudományosan felvilágosult és fogyasztói hitrendszer. Nagyon sok mai "vivmány" ezer sebből vérzik emiatt.

A felhalmozott tudás és technikai eszközök, is arra kellene hogy több lehetőséged legyen, nem arrra hogy behatároljon. (ezért nem jó ha valaki együgyű)

Ezekkel az automatikás eszközökkel, az a baj hogy gyártanak. Pont az a része szenved kárt a zenének ami a lényege. A fejlődés, az élet folyamata.

Mint ahogy a digitális cuccok is, meg a mai hitrendszer is lustaságból, mindenre egy egygombos előre meghatározott módszert akar! És ebből születnek az unalmas világok :)

Én pont azért szeretem a zenét, mert végtelen lehetőségem nyílik a felfedezésre

Link to comment
Share on other sites

Ezek a fajta mondatszólamok - aka "szégyen" - nagyon sokféle területen - művészet, tudomány és tsai - hangzottak már el korábban. És manapság persze jókat derülünk rajta, hogy jé, akkoriban milyen furán korlátoltan gondolkoztak a népek. ( A rock&roll pl. ördögi és primitív dzsungelzene ha nem tudnátok).

Igen ám, de vajon mi az ami ma pont ugyanilyen téma, azaz a mai népek tartják ördögtől valónak? Sohasem tudhatja senki sem milyen találmánynak mi lesz a vége. Talán mindenki tudja hogy Ray Kurweil bácsi is ifikorában valamiféle szó szerinti zenekreáló gépezettel állt elő és mégis mindenki szereti a Kurz szintiket.

Szóval még mindig azt mondom hogy csak óvatosan a véleményekkel, és talán nem kerül az ember pár évtized múlva arra a bizonyos oldalra. Nyitottnak KELL lenni.

Link to comment
Share on other sites

Még egy nagyon fontos dolog felmerült bennem: ez az "önműködő zenélés" pont azért gázos, mert a "kialakuló" zenének semmi köze nincs alkotói érzelmekhez, hangulathoz, érzésekhez, "lelki állapothoz".

Bendi te honnan tudod, hogy van e köze Henrik Schwarz zenéinek az alkotói érzelmekhez avagy nincs? Honnan veszed, hogy az a zene amit ő csinál valamiféle "egygombotmegnyomokaztkész" dolog, miből gondolod, hogy nem fektet bele egy csomó időt, energiát abba, hogy a zenéi olyanok legyenek mint amilyenek?

Milyen referenciával rendelkezel te ehhez a duplanullához képest, hogy ilyen magabiztosan kijelentsd hogy ő egy senki, meg kb Kiszel Tünde színvonal?

Biztosan elfogult vagyok, mert én például szeretem az ő zenéit, maximálisan elismerem a munkásságát stb. meg természetesen mindenkinek joga van elmondani a véleményét, de én valahogy nem érzem azt a fajta objektivitást a mondataidban, mint amit hangoztatsz... Lehet, hogy az elfogultságom miatt van ez....

Link to comment
Share on other sites

Miután rájött, hogy egy adott billentyű melyik másikkal szól harmonikusan első lépésben csak annyit kellene tennie, hogy megtanulja a hangközök neveit. Aztán az alapskálák felépítését - bennük a hangközök elhelyezkedését. Ez nem tart túl sokáig és mégis mennyivel előrébb lenne tudásban? Az ő módszere kissé olyan, mintha sötétben tapogatózna egy olyan szobában ahol már rég világosság van.

Aztán ott van még a gyenge hangszeres tudás. Pl. összhangzattanról szóló könyvet nincs sok értelme úgy olvasni/tanulmányozni, hogy az elméletet nem próbáljuk ki a gyakorlatban egy hangszeren. Ha én az autóvezetésről szóló könyvet oda-vissza fújom de még életemben nem ültem a volánnál akkor én még mindig nem tudok vezetni. Fordítva viszont működhet a dolog: egy árva mondatot nem olvasok el az autóvezetés mikéntréjől de beülök egybe és addig bénázok amíg rá nem jövök a lényegére. Ugyanígy a zenélésnél is: lövésem sincs a zeneelmélethez de megfogom a gitáromat és addig nyűvöm amíg rá nem jövök azokra a szabályosságokra/törvényekre amikkel már jól el lehet zenélgetni. Henrik Schwarz-nál azonban se elméleti, se gyakorlati (magas szintű hangszeres) tudás sincs, tehát nem ismer olyan (már rég felfedezett) elméleti dolgokat amiket alkalmazna a gyakorlatban és nem mestere egy hangszernek sem ami ellensúlyozná az elméleti tudás hiányát.

Na most értitek, hogy lesz valakiből nagy zenész ha se zeneelméleti se hangszeres tudását nem akarja fejleszteni? Inkább ír egy plugint ami valami kezdetleges se füle se farka módon összerakott (definíció és pontos elnevezés nélküli) harmóniákat játszik be.

Link to comment
Share on other sites

Jó dolog ez! De inkább csak mint élő eszköz, ahol nem szabad hibázni, vagy impronál. De a kreálási folyamatnál behatárol, ott nem használnám. Most két technikai tudás versenyzik itt egymással. Az egyik a szerzett tudás az egoban, a másik meg ami elveszi a munkáját "elveszik a munkáát..." a gép. Egyik sem valódi :)

Ha egy akkordot okat megtanulok és azt nyüstölöm, azért mert tudom, és nema zért mert érzem az ugyanolyan mint ez a gép! :)

Link to comment
Share on other sites

grema,

azok alapján, amit a legelső postban linkelt videón elmondott magáról ez a dupla nulla.

Világosan elmondja, hogy a módszerének a lényege az, hogy előre megírt algoritmus alapján (mindenféle preferenciák szerint) egy eljárás véletlenszerűen választ hangokat egymás mellé vagy egymás után. Tehát gyakorlatilag egy dallam megformálásának semmi köze az "alkotóhoz", azt egy program végzi, beállítások, preferenciák, véletlenszerű "döntések" nyomán.

1:25-től...

Egyébként meg 1:05-től tisztán látszik, hogy mi történik. A "zenegép" nyomja a "zenét", H.Sch. és társa meg táncolnak (rángatóznak), és néha tekernek egy kicsit valamin. Ha ez szerinted zene, és szerinted tiszteletreméltó, akkor nincs miről eszmét cserélnünk.

kb. olyan, mint a vurstliban a pörgős "festőgép", ami a véletlenszerűen csepegtetett / öntött festéket "szétszórja" a forgó papíron.

Link to comment
Share on other sites

Még valami: a zenében pont az az egyik nagyszerű dolog, hogy igazából a szabályokat nagyon "eredeti módon, egyénien", ma úgy mondanák,"innovatívan" lehet felrúgni. Pl. egy kristálytiszta akkordot teljesen meg lehet bolondítani egy első pillanatra nem oda való "kilógó" hanggal (9. 11. fok), amit pl. nem tudom, hogy hogy kezel le ez a plug-in, de biztosan nem úgy, hogy tudatos. (Ha egyáltalán lezel valahogy.)

A disszonancia félelmetesen jó tud lenni, a súrlódó harmóniák hátborzongató dolgokra képesek, de csak tudatosan.

A korabeli "vadnyugati automata zongorákban" lévő hengerek kb. olyan szerepet tölthettek be, mint most ez a plug-in. Ettől még az az ember, aki összeszerelte az adott zongorát, vagy aki bekapcsolta naponta, semmiképpen nem nevezhető zenésznek.

Link to comment
Share on other sites

Tudom, tudom, más tészta, de azért nagyon kíváncsi lennék, hogy H.Sch. milyen "szabályszerűségeket" találna itt...

Minden egyes hang tudatos, és minden egyes hang pontosan ott van, ahol lennie kell.

[media=]

... és egy kicsit "könnyedebb" példa:

Link to comment
Share on other sites

Archived

This topic is now archived and is closed to further replies.




×
×
  • Create New...