madhead

1. https://www.electronics-tutorials.ws/combination/r-2r-dac.html 2. Genelec ügyben a Hangszervizt kell keresni www.hangszerviz.hu 3. Szörnyen megviselt engem is a dolog, nagyon jó barátok voltunk, bár az utóbbi 1-2 évben keveset beszéltünk. Legutóbb szülinapján hívtam, év végén.

Nekem 12 évesen az első elektronikai project volt a létrás DA párhuzamos portra. A Modedit (tracker) dokujában volt sok kapcsrajz, Mark J. Cox féle Turbo Pascal unitokat is tudtam használni. Régi szép idők. Apumtól kértem tus kihúzót, utána az elektronikai boltban kértem nyákot és 16 ellenállást. A szüleim lemezjátszóját pedig felhasználtam " monitor"-nak. Nagyon bénán nézett ki az egész, de szólt.

Oh! Jogos, köszi. Akkor kipróbálok egy LM4780-at!

Aktív váltóra nincsen szükség, minden adott a passzív váltón, ráadásul biampolható is. LM3386 nem jó, az csak kb. 38W 8Ohm-on, míg a 3875 tud 56W RMS-t.

Beledöglött egy puli, biztosan nem vették észre.

Körülbelül egy hónapja hazahoztam egy darab ATC SCM7 hangfalat, mivel erősítőt próbálok tervezni hozzá. Jópár tervet és kapcsolást kipróbáltam, bár már látom a fényt az alagút végén, de szinte minden nap eszembe jutott egy-egy ötlet amit hirtelen ki szerettem volna próbálni, letesztelni. Bár nagyon közel lakok a bolthoz, ésszerűbb megoldásnak tűnt otthonra is berendezkedni. Elöljáróban annyit (bár külön cikk témája lesz), hogy jelenleg úgy tűnik, 50.000Ft-ből lehetséges nagyon jó erősítőt készíteni hozzá. DIY Kit-ben fogja árulna a HitSpace remélhetőleg 1-2 hónapon belül. A tesztek alapján előzetesen remek híreim vannak: bár a hangfal érzékenysége viszonylag alacsony, 84dB @ 1W, normális hangerő használat mellett nincs szükség 50W-nál többre. A specifikáció szerint az erősítő igénye 75-300W, de a tapasztalatok alapján ennek fele is bőven elég "szoba hangerőre". Hogy mégis mire képes ennek többszörösén, arra álljon itt Ben videója, aki egy személyben a cég mérnöke, szakértője, prezentátora kiállításokon: http://www.youtube.com/watch?v=ZEBICv7QPDM&t=1m25s Mivel ilyen későn már nem fair erősítőt tesztelni (este 11 múlt, a szomszédok már nem szeretnek valószínűleg), gondoltam szétkapom a kis SCM7-et. Nézzük magát a mid-bass sugárzót: A méretek miatt mellé tettem egy 9V-os elemet. Az átmérője 125mm, ehhez képest igen impresszív a mérete. Természetesen a súlya is. 3600 gramm, igen tekintélyes egy ilyen méretű hangszórótól. A másik meglepő méretű tárgy a crossover volt. Nem mértem ki, de másodrendű szűrőnek tűnik a kondik+tekercsek száma szerint (12dB/oktáv), impedancia illesztéssel (RC Zobel taggal) és T ellenállás osztóval a hangsugárzók érzékenységének kiegyenlítésére. Ha már sugárzó: ebben már az új, a cég által fejlesztett magassugárzó van. Ha jól rémlik, a korábbi hangfalaikban egy módosított VIFA tweeter volt. Ennek picit "szúrósabb" a hangja, még nem tudtam eldönteni jobb -e ez. De részletkérdés, egyáltalán nem fárasztó hallgatni. Mára ennyi, rajzolom a PCB-t tovább az erősítő szimmetrikus bemenetéhez...

Oh, elnézést. Javítottam. Köszönöm, hogy szóltál!

Talán kevesen tudják, de az Ableton Live-nak van egy pár rendkívül hasznos funkciója, amely egy személyre szabott, “Options.txt” névre hallgató fájl létrehozása után válik elérhetővé. Elsőként nézzük, hogy hol is kell elhelyezkednie ennek a fájlnak a különböző operációs rendszerek esetén. (az “x.x.x” az aktuális Live verzió számára utal. Amivel teszteltem: “9.2.3”) Windows XP: C:\Documents and Settings\*Felhasználó név*\Application Data\Ableton\Live x.x.x \Preferences\Windows 7/8: C:\Users\*Felhasználó név*\Appdata\Roaming\Ableton\Live x.x.x Current Version\Preferences\OSX: /Users/*Felhasználó név*/Library/Preferences/Ableton/Live x.x.x/Először is, létre kell hoznunk egy nevű fájlt az adott könyvtárban, ha esetleg még az adott Live verzió esetén még nem létezne. Az egyszerűség kedvéért csatoltam egy sablont, ami alapján másodpercek alatt konfigurálható a szoftver a saját igényeinknek megfelelően. A nem kívánt funkciók sora elé egyszerűen egy "slash" jelet ("/") kell tenni. Pl.: /-ShowDeviceSlots A szöveges fájlban található sorok jelentését pedig a következőkben részletezném: -ShowDeviceSlots : Megjeleníti az adott sávon használt plug-inek nevét a Device On/Off kapcsolóval együtt a Session nézetben. Ezzel együtt kapunk egy új ikont is a Master sávtól jobbra, amivel elrejthetjük vagy megjelenítjhetjük ezeket: -EnableMapToSiblings=1 : Amennyiben valamilyen Multi-Instrumentet (pl. Drum Rack, Sampler) vagy Instrument Rack-et használunk, akkor valamely paraméterén ejtett jobb klikk kattintás esetén egy felprogramozott makró potméter az adott hangszer összes, azonos nevű(tulajdonságú) paraméterét képes vezérelni. Pl.: az összes Decay paramétert két kattintással hozzárendelhetjük egy Drum Rack minden hangjához ha a “Map to all siblings” menüpontra kattintunk.-ThinningAggressiveness=0.0 : Amikor valamilyen automatikát rögzítünk a DAW-on belül, akkor ezeknek a pontoknak van egy meghatározott felbontása. Ezt a felbontást növelhetjük, ha a paramétert 0.0-hoz közelítjük. A “legdarabosabb” felbontást 1.0 érték esetén kapjuk, a kettő között természetesen bármilyen, tizedes értékre kerekített számot használhatunk. (az alacsonyabb érték némileg jobban terheli a CPU-t, viszont részletesebb eredményt kapunk).-NoVstStartupScan : A program az indításkor nem fogja végignézni a megadott könyvtárakban a feltelepített plug-ineket, cserébe sokkal gyorsabban indul el a program. Ezt a műveletet azonban továbbra is megtehetjük Preferences/File&Folder/Rescan Plug-Ins menüpont alatt bármikor. -AutoAdjustMacroMappingRange : Makró vezérlő hozzárendelése esetén nem az elméleti minimum érték lesz a kiinduló beállítás, hanem az adott paraméter aktuális értéke.-_PluginAutoPopulateThreshold=x : Korábban a Live verziói az összes automatizálható paramétert felsorolták, amennyiben az adott plug-in On/Off gombja melletti nyilat lenyitottuk. Ez a funkció az utóbbi verziók esetén megszűnt, így egyedileg kell konfigurálnunk a paramétereket az értelemszerűen “Configure” címkével ellátott gomb lenyitásával. Elméletileg ennek az “x” paraméternek az értékadásával lehetne megmondani a programnak, hogy hány paramétert vehet át közvetlenül a szoftvertől. Az általam tesztelt 9.2.3-as verzió kizárólag a 128-as értéket ismeri, ezért valószínűleg ennek az implementációja a jelenlegi verzióban hibás. -NoAutoArming : Ha a Preferences menüpontban az Exclusive ARM be van jelölve, akkor egy új egy új Track létrehozásakor az ARM gomb aktívvá válik. Ezzel letilthatjuk ezt a műveletet.-ReWireMasterOff : Letiltja, hogy bármilyen ReWire kompatibilis DAW esetén a Live ReWire módban induljon el. Hasznos, ha mellette másik DAW-ot futtatunk és nem szeretnénk köztük ReWire kapcsolatot.-ReWireChannels=x : Megadhatjuk az “x” helyére beírt számmal (max. 64.) a kiküldhető ReWire csatornák maximális számát. Alapesetben ez az érték “mindössze” 16 Slave csatorna (monó vagy sztereó).-EnableArmOnSelection : Amennyiben kijelöltünk egy sávot felvételre (Arm gomb), akkor a következőként kijelölt sáv fogja megkapni az Arm kijelölést. -DontCombineAPCs : Amennyiben több Akai APC kontrollert használunk MIDI vezérlőnek, akkor ezzel a beállítással nem fogja két különböző eszközként kezelni őket. -_EnsureKeyMessagesForPlugins : Ha veled is előfordult, hogy egy plug-in nem reagált a máskor megszokott billentyű kombinációkra, akkor ennek roppantul örülni fogsz. Jellemzően a Native Instruments Reaktor-nál fordult elő. Van még 1-2 apróbb funkció, amit Windows 7/8 hiányában nem tudtam tesztelni, de a forrásokban megjelölt oldalakon fellelhető. 1. http://sonicbloom.net/en/ableton-live-insider-tips-options-txt-part-1/ 2. https://www.ableton.com/en/help/article/optionstxt-file-live/ 3.http://www.heavyweightbass.net/blog/2015/4/22/3qhiboq95w6cihnbgdfoizcymw0hwz

A dollár jelentősen drágult január február körül mind a forinthoz, mind az euróhoz képest. Emiatt volt a legtöbb gyártónál áremelés.

A Moog a mai nappal jelentősen csökkentette a Sub Phatty és a Werkstatt-01 szintetizátorok árát. A Sub Phatty ára a korábbi 343.900 Ft helyett 293.900 Ft-ra csökkent, míg a Werkstatt-01 104.900 Ft-ról 73.900 Ft-ra zuhant. Hogy mikre képes az apró Werkstatt, arról korábban közöltünk cikket, kedvcsinálónak itt lehet megtekinteni a topic-ot.

A héten egy új versenyt írtak ki a hivatalos Elektron fórumra (www.elektronauts.com), melynek díjazása egy tetszőlegesen választott Elektron termék. A verseny célja, hogy minél kreatívabban kell bemutatni az Overbridge által nyújtott automatizálási lehetőségek használatát. A videónak 30-60 másodperc hosszúnak kell lennie, valamint látszódnia kell az Overbridge plug-innak működés közben. Mindössze egyetlen sávot lehet használni! A videót az erre a célra létrehozott fórum topicba kell beilleszteni, aminek a határideje szeptember 24. A verseny részletei megtalálhatóak a http://www.elektronauts.com/topics/view/15204 oldalon.

Azt hiszem ezzel adós maradtam: USB Cable test.pdf Véletlenül maradt benne az 'r" betű a SoundQuest Diamond kábel végén, elnézést, de későn vettem észre. Amint látszik, egy standard "black OEM" USB kábel volt Lowcost néven mérve, míg a másik a Soundquest kábele volt. Az eredményt nem is kommentálnám. Kb. két egymás utáni mérés, ugyanazzal a kábellel hasonló különbségeket mutatott volna. Nyílván, ha füllel hallottam volna különbséget, akkor mindez fölösleges kör lett volna. (Teszt környezet: MacBook Pro 8.1, OS-X 10.9, audio host: Ableton Live 9.2, interfész: Apogee Duet iPad/Mac (+4dB in/out, max kivezérlés), mérő szoftver: RMAA 6.0 @ Windows XP).

USB Audio Class 2.0 A különböző USB-s eszközöket osztályokban definiálják, melyeknek a pontos implementációja megtalálható a www.usb.org oldalon. Hosszúak, egyáltalán nem olvasmányos, kizárólag azoknak készült akik drivereket és firmware-eket fejlesztenek USB csatlakozóra. “TUSB” korszak Régebben ugye az történt (kb. 2-3 évvel ezelőttig), hogy a gyártóknak mindössze 1-2 opciójuk volt a hangkártyák USB csatolófelületének kialakítására. Kellett ugye egy PHY chip, ami rendszerint TUSB3200 volt. Ez egy streaming USB kontroller, ami a benne lévő firmware szerint tette a dolgát (egy külső EEPROM-ban). Ez a chip egy codec porttal rendelkezett, így a végére tetszőleges minőségű és darabszámú DAC rész jött. A CPU rész számára szükséges órajelet egy 6MHz-es forrásból PLL segítségével, viszont a CODEC interfészhez szükséges MCLKO (Master Clock Output) egy ACG (Adaptive Clock Generator)-ból származó áramkörből kapja, aminek a szinkronizálása az USB frame-rate-jéhez igazodik (adaptív ugye). Az USB Audio-ra leggyakrabban az isochronous átvitelt használja. Ez annyit jelent, hogy valósidőben viszonylag kis késleletetéssel un. frame-ekben közlekednek az adatok egy előre meghatározott periódus szerint. Nincs CRC ellenőrzés, ha adat vész el egyik fél sem foga tudni róla. Hogy a fentebbiek miért fontosabbak, arról picit később. “FPGA” korszak Nos, tehát eddig van egy kontroller chipünk, amit sok gyártó szeret, remek a devel háttér hozzá, bár azért tudni kell megírni azt a fránya firmware-t. Vannak speciálisabb esetek, amikor a gyártók maguknak írnak kontrollert. Ezt a valósidejűség miatt kivétel nélkül FPGA-ba programozzák. Ilyenkor ugye szabad kezet kapnak minden protokoll rétegben (PHY), saját órajelmegoldásokat és használatot tudnak létrehozni. Tény, sokkal melósabb mint kontrollert használni. XMOS korszak Jött pár éve egy gyártó, aki fogta magát és kitalálta a Class Compliant USB Audio az all-in-one megoldást. Létrehoztak olyan chipeket, amik nem emberi számítási kapacitással (32 core, 32 bit!!!) rendelkeznek, megírtak hozzá minden létező operációs rendszeren működő függvénykönyvtárakat, és a DevKit szinte minden felhasználásra kínál példát, előregyártott hibátlan Sample forráskódokkal. Audio-ra biztosan, csak azokat néztem. A protokoll PHY részét nem ezek az XMOS chipek végzik, arra az egyik sample design-ban az SMSC3318-at használják. Az audio-ra szánt órajelet az USB kapcsolattól teljesen független áramkör végzi. (ellentétben ugye a TUSB3200-zal és az FPGA megoldásokkal). 2013 Jelenleg ott tartunk, hogy szinte minden gyártó XMOS-t használ (Focusrite-tól az Apogee-ig). Az hangkártyák “szólása” jellemzően így két dologtól függ. Az órajeltől és magától a DAC-tól. Az USB framerate sebessége és a portról érkező órajel pontossága SEMMIT nem számít. FPGA-t már nem igazán használnak. Nincs rá szükség. Az XMOS minden függvénykönyvtárat megírt, legyen szó akár iOS eszközről, akár Windows-ról. Nem kell driver. Kb. először a Focusrite Scarlett 2i2-ben (igen abban is ez van) lettem rá figyelmes. Tehát azt ne mondjuk, hogy drága technológiáról vagy fejlesztési költségekről beszélhetünk. Utána szép lassan már nem is nagyon láttam más chipeket. A chip univerzális voltából adódóan vannak azért járulékos előnyök. Latency és sávszám. Én sem hittem el, de az Apogee Symphony I/O 16 sávnyi kimenettel és bemenettel képes 32sample (!!!) bufferen lejátszani egy 60-70% megterhelt gépen (tavalyi legkisebb iMac) mindössz egyetlen mezei 5Ft-os USB kábelen. Órajel A fentebbiekből következik, hogy a régebbi (mondjuk 5-10 éves low-cost TUSB-s) kártyáknál az MCLK órajel nagyon sok esetben a chip mellé szúrt oszcillátor és az USB framerate-től függően lehetett akár igen rossz is. Ezen a jitteren persze lehet javítani jobb minőségű USB kábellel, de mivel maga a kommunikáció kezdeményezése és megválaszolása nagyságrendekkel nagyobb időbeni különbségeket jelent, mint az ebből fakadó adaptívan létrejövő órajel, meglepődnék ha mondjuk bárhol jelentkezne ez hallhatóan. Bármilyen USB kábelen közepes minőségű hangot kapunk. Az E-MU-t lehet fikázni, lehet szidni őket a support miatt, de egy valamint nem szabad szem elől téveszteni. Olcsón csináltak egészen kiváló hangkártyákat. Az USB kontroll FPGA, órajelgenerátorból pedig kettő is volt benne. Egyik ugye 44,1-hez és többszöröseihez, míg egy másik 48kHz-re ugyanez. Ha jól emlékszem a DAC rész sem volt egyszerűen összehányva. Az Apogee és Prism órajelgenerátor része kb. több alkatrészt tartalmaz, mint néhány hangkártya, de ne feledjük, a sound azért nem emiatt van. Minden rendszer pont annyira gyenge mint a leggyengébb láncszeme. DAC Ebből jön a sound, itt az analóg frontend, ha eddig nem rontottuk el, akkor végülis minden itt fog eldőlni. Erről külön oldalakat lehetne, nem is erőltetem. Jelenlegi trend, hogy szépen oversamplingünk ameddig csak lehet, utána fix frekvencián maga a DA és utána szűrjük. Nagyon nem kell bonyolítani, nem kell 8 tagú szűrő, hiszen az aliasing messze az eredeti mintavételi frekvencia fölött lesz. Egyszerű de műszakilag korrekt szűrő jóminőségű BB műveleti erősítőkkel. Ide már jöhet a hókuszpókusz, mint passzív I/V konverter és csöves kimenet ami a józan ész határain sokszor kívül esik, azonban marketing szempontból még két sor beírható a tech. spec. doksiba. Hogyan lesz a kommerszből highend? Sehogy. De még egy közepesből sem, hiszen maga a hangkártya és lényegében bármilyen konverter mibenléte nem az USB csatlakozójáig dől el, hanem utána. Engineer/marketing/befektető szemmel háromféle képpen lehet hangkártyát tervezni. Legyen kevés az alkatrészköltség, viszonylag rövid a fejlesztési idő, tudjuk olcsón adni, és havi 10.000db.-ot gond nélkül tudjunk belőle gyártani. Azért ne szóljon rosszabbul mint a konkurencia hasonló termékei. Adjunk pár használhatatlanra butított szoftvert, és csináljunk pár youtube videót ismertebb emberekkel. Nem kell olcsónak lennünk, mehet bele bármi bizonyos ésszerű megkötésekkel, nem spórolunk a kondikon 100€-t,mehet bele a BB opamp és PCM konverter. Órajelből rakjuk bele a legjobbat amit tudunk csinálni, de semmi hókuszpókusz. Data sheet-ből szinte egy az egyben átollózott Recommended Application kapcsolási rajzok általában. Nem igazán lehet belekötni, az eredemény általában meg is felel a felső-közép kategóriának. Építsünk 20 félét az előző pontban említett kategóriában, válasszuk ki a megfelelő hangú design-t, és fejlesztgessük az apró részeit. Ha mégsem tetszik, nézzünk egy másik prototípust. Itt azért már jelentős szerepe van a tervező ízlésének, hallásának, korábbi szakmai tapasztalatának. Verdikt Most, hogy nagyjából talán némi képet tudtam festeni a hangkártyák mibenlétéről, talán nem nehéz ezekután eldönteni, hogy van -e értelme USB kábelekről vitatkozni. Az Audioquest nyílván jól megél a dielektrikumot kiegyenlítő (nem is értem pontosan miet szeretnének) 72V-ból, ennek minősítéséről a fentiek tükrében eltekintenék. Egyszerű oka van, RLC körök (végülis a kábel is ilyen) nagyfrekvenciás viselkedése és azok kompenzálása jóval meghaladja ezen fórum kereteit. A lényeg, hogy USB Audio-nál nem számít. Bitveszteségre van esély, de annak semmi, hogy pattanáson, torzuláson kívül hatással lehetne a dinamika vagy frekvenciaátvitel érzékelésére. Ebben az esetben valóban igaz, miszerint vagy szól, vagy nem. Gyors fejszámolás. Egy Diamond kábel kb. 130.000Ft. Úristen. Ebből a pénzből bármikor vehetne az ember az nagyon jó minőségű Apogee Duet-et. Jó, egy picit több, de akkor legalább az analóg jelútig minden le van tudva. Lehet venni még Prism Audio kártyákat, amik ugyan nem annyira a lineáris hangjukról ismertek, viszont rendkívül zeneien szólnak és hibátlan desingnal és tervezéssel párosul. Itt azért már a szubjektív tetszés is sokat számít. A Weiss termékeire az egyetlen szó ami eszembe jut a a kompromisszummentes tervezés. Inkább ki kell dobni a régi DAC-ot és nyugodt szívvel megvenni a maiak közül a fentebb említetteket. A minőségi ugrás ebben lesz, nem pedig a digitális kábelekben. Egy rendesen árnyékolt USB2.0 kábel, 1-2.000Ft-ig bőven megteszi. u.i.: ha rendszerszinten nézzük a kérdést, akkor a hangfal legalább 80%-ban felel a hallott anyag minőségétől, ameddig ez nincs rendben, addig akár a ma kapható hangkártyák BÁRMELYIKE használható. Egyik sem vészesen rossz. (színrefújt Silk által megkeresztelt mastering USB2.0 kábelek most féláron 50.000Ft-ért előrendelhetőek!)

A teszt körülményeit pontosítanám picit a reprodukálhatóság kedvéért. Audio interfész Apogee Duet 2 valamint Apogee Quartet, hangfal Genelec 8040 a kábel Soundquest Diamond. Két hangkártya párhuzamosan futott egy passzív switch-en váltogattunk a két kártya között (az Apple beépített Multi-Output Device-ban volt összefűzve a két kártya). Ez a rendszer azt hiszem elfogadható teszt környezet (pontosabb és műszerebb jellegű mint amiket "hifisták" otthon hallgatnak). Mindjárt kifejtem miért nem volt különbség, és miért is nem szabad elvárni, de az kicsit hosszabb eszmefuttatás lesz.

Meglepődnél mennyire hasonlóan gondolkodnak "Az audio megfejtő hifisták". Nagyon sok sztorit tudnék írni, néhányszor valóban alig tudtam visszatartani magam, hogy ne nevessek. Amikor viszont nem egy esetben a válasz annyi volt, hogy "De fiatalember én is villamosmérnök vagyok!", akkor már inkább sírtam volna. Ő a saját igazát nem tudta bizonyítani, én tudtam reprodukálni az én verzióm. Amiről A/D írt fentebb, az egy létező szegmens. Sajnos. Ez nem általánosítás kérdése, hanem egyszerűen sok hasonló emberrel találkozunk, akiknek a mérnöki, műszaki tudása valószínűleg meglenne a témához, mégis ezotériába hajlik a beszélgetés. Persze vannak kivételek akikkel érdemben is lehet beszélgetni (ez a kellemesebbik természetesen), de sajnos a többséggel nehéz, hiszen viszonylag sokat költöttek zenehallgatásra (de néha kevesebbet mint bárki otthon zeneírásra szánt hangkártyára és hangfalra!!!) és szeretnének hinni abban, hogy nem ablakon kidobott pénz volt elhinni a marketinget újságokban, fizetett hirdetésekben.