Jump to content
Ménemszól.hu

Blogok

 

nótafa - működtetés a gyakorlatban és élménybeszámoló

Újraolvastam, hol is tartottam nótafa jegyzetelés ügyében, felvettem a fonalat, jöjjön az első harmadéves beszámoló!   folyékony mackófelső - 2015.01.17.     Itt forralt bor ígéretével próbáltuk felhígítani a közönyt, a legkevesebb sikerrel. A plakátok sajnos ismét az utolsó utáni pillanatban mentek ki, azonban gyanús, hogy csak a saját nyugalmunk miatt csinálom meg és szóróm szét, a kutya nem áll már meg elolvasni. Alapvetően meglepően sokan jöttek, feltűnt újra a régi gyerekkori cimbora, a barátnője, illetve egy másik gyerekkori barát.   Itt még a régi pult szolgált minket, annak minden apró-cseprő hibájával, azonban már a háttérben folyamatban volt az új keverő beszerzése.   Zeneileg sajnos ismét nem volt szerencsém felkészülni, így a több éves zenékből túrtam össze a szettet. A mix készítése közben kilinkeltem az eseménybe egy zenét, amit a megboldogult Zaj fórumról megismert, számomra igen hiteles dj arc kommentelt, hogy ez igen kellemes zene, így külön rákészültem a szettre. Kellemes house muzsikák álltak sorba, hangulatban még ha nem is teljes mértékben, de egyre jobban vittek el a felszabadultság irányába. Már annyira nem zavaró, hogy tudom, hogy rögzítve lesz a szett, de még nem tartunk ott, ahol 8-10 éve, hogy flow élményben, beszűkült tudatállapotban adom át magam a 4/4-nek. Ami késik, nem múlik.   Ezen az eseményen már a látogatók közül is bátorkodtak a buli végén 1-2 zenét keverni, ez jó hír!   Sajnos az a srác, aki szóba került az előző bejegyzésben (egészen pontosan, aki gyerekkorunkban itt helyben próbált tenni némit a zenei kultúráért), nem tudott eljönni, illetve érezhető, hogy elragadta a felnőtté válás, állítása szerint nem tudna mit zenélni. Kár, de valahol megértem, hogy amikor kiesik az ember belőle, nincs ideje, energiája összetúrni akár csak egy órácskányi szettet.   A forralt borból senki sem kért, így szégyenszemre nekem egyedül kellett elszopogatni. A felét tudtam csak, annyi mondjuk elég is volt belőle. Ennyit az alkohollal való motivációról, pucér csöcsre se biztos, hogy jönnének.   Az eseményhez tartozó videók:         A következő eseményre szerencsére megérkezett az új keverő, egy battle dj sráctól vásároltam meg az UREI 1601e keverőjét. Elsőre Pioneer DJM 707 volt a terítéken, azonban szerencsére az UREI eladójától visszalépett a vevő, így lecsaphattam rá. Igen jutányos áron cserélt gazdát (emlékeim szerint 55.000 Ft-ért) ahhoz képest, hogy effektprocesszor is van rajta. Közben a DJM 707 tulajdonosától érkezett 2 lejátszó, amelyek állapota nem olyan volt, mint ahogy a levelezésben szóba került, így örülök, hogy a keverő nem onnan érkezett.   UREI 1601e Lényeg a lényeg, megérkezett a keverő, kütyüsimogatót hirdethettünk!   télűző - tavaszváró kütyüsimogató - 2015.02.22.     A keverő próbáján felül szerettem volna vidám, kissé bolond, valóban télűző zenékkel készülni, szépen össze is válogattam őket, nekiláttam abletonban eszkábálni, hogy milyen átkeverésekre van lehetőség. Az első 2 zene elég szarul szólt egymás után, egye fene, el lehet még viselni. A második hasonlóan rossz volt, nem gond, megoldható még ez is. A harmadik is vállalhatatlan volt, így az egész szettet dobtam a kukába, jókedvestől, télűzőstől. A baj csak az volt, hogy szombat éjfél volt, vasárnap délután meg itt a nótafa. Lóhalálában raktam össze az új szettet, ismét mindent az utolsó pillanatra hagyván, mogorva minimal jött ki, az is vagy 6-7 éves.   Itt már eléggé erősen éreztem azt, hogy szembeköpöm magam és a koncepciót, úgy ahogy van, hisz a cél az lett volna, hogy újra kövessem a zenéket, valami újat tudjak mutatni azoknak, akik kíváncsiak rá, ezzel szemben az összes alkalommal loholtam az egész esemény után a lehető legkönnyebben megvalósítván a szettet.   Közösségi füllhalgató próba   Közben a cd írás is megviccelt, a kiírt zenéket más sorrendben dobálta a lemezre a nero, mint ahogy én szerettem volna. Ezúton is köszönet érte, megszámoztam direkt a fileokat, az meg kirángatta az infót az id3-ból, s az alapján tette sorba. Csak erre tudok gondolni. Mindez csak akkor tűnt fel, amikor feltöltöttem a mixet, keverés közben észre se vettem, el lehet képzelni, mennyire volt egyben ez a szett is.   A délután győztese A szervezőtársam egy ismerőse újként érkezett az eseményre, s rögtön hozott is magával egy Numark PHX fülhallgatót. Belépő szint, de többen használták már, igen jutányos áron vette, talán 10.000 Ft magasságában kéz alól. Érdekes volt, hogy megnéztük mellette a Sennheiser hd202-t, illetve egy Sony replika fülest (ne is kérdezzétek, miért ad ki ember ezért pénzt, én tuti nem venném meg, szervezőtársé), s mind a kettőt leiskolázta. Azt tudtam, hogy a hd202nek elég kevés a magasa, ellenben túl sok a mélytartomány benne. Na emellett totális diszkómosoly volt a hangja, biztos sokkal kényelmesebb úgy dolgozni, hogy a középtartományt is rendesen hallja az ember. Így adódik az újabb beszerzésre váró kütyü, az pedig a füles, de szerintem HD 25 alá nem nagyon szeretnék menni, szóval az az árából adódóan igen messze van még. A Sony replika hangjára nem emlékszem már, meglepő azonban, hogy összességében nem volt sokkal rosszabb, mint a hd202. Arra emlékeznék! Egy hátulütője van a Numarknak, nem kelti egy masszív eszköz benyomását, recseg ropog, s akkor nagyon nem is tekergettem még a fejemen ide-oda, így én rettenetesen félnék, hogy atomjaira hullik a kezemben. Érdekes azonban, hogy a Pioneer HDJ-1000, illetve Technics RP-DJ1210 repedős füleseivel majdnem egy időben megtalálható volt a piacon, s mégsem terjedt el, hogy hullik szét, míg az előbb említettekről nyílt titok, láttam börzén olyat, aki megbízásra esztergálta a megrepedő műanyag alkatrészt fémből.   A ropifülesek, érdemes kerülni őket   A keverők egymás mellé téve érdekesek voltak, meglepő számomra, hogy hangminőségben nagy különbség nem jött ki. Régi kor terméke a Numark DM3002X, elképzelhető, hogy ebben volt még anyag. A hangszínszabályzásnál már kijöttek a különbségek, míg a Numark lekajálta a közepet rendesen mélyvágásnál, addig az UREI nem volt hajlandó erre. Itt érződik, mennyire szükséges kompromisszumot kötni egy olcsóbb eszköznél, s mennyire kiküszöbölhetetlen ez a gyakorlatban. Tulajdonképp fel sem tűnik, ha nem raksz mellé mást, vagy nincs erre kihegyezve a hallásod, így figyelni se figyelsz rá keverésnél, sőt, nem is biztos, hogy kompenzálható, ez nekem túl nagy kompromisszum.   Meglepően jó hangú old-timer Már csak az a félő, hogy alkatrészt honnan szerzek majd a keverőhöz. Valahogy jó lenne megoldani, mert összességében eléggé megtetszett, bár vakon vásároltam, mások véleményére hagyatkozva. Valahogy az egészet átlengi a funkcionalitás alá rendelt design, az egyszerűség találkozik a futurisztikus elemekkel, mindezt úgy, hogy a bazári hangulatot elkerüli. Nagyon sok apróságra figyeltek a készítésekor, amik nagyban növelik az értékét számomra, szeretem, ha minden részlet szem előtt van tervezéskor. Ilyen a keverő mellé adott csavarhúzó, kapcsolási rajz, a tápkábelt leszorító kis fém, hogy ne lehessen véletlenül sem kihúzni a pultban, a gumírozott eq potméterek, a dupla fülhallgató kimenet kis és nagy jack csatlakozóval, a belülről leddel megvilágított nagy jack fülescsatlakozó, ami biztos jó szolgálatot tesz egy sötét dj pultban. A tolópotméterek nagyon könnyedén járnak, állat módján csapkodva visszapattannak simán (a keverőt 45 fokban megdöntve önálló életre kelnek), az eq nem kattan középen, ez szervezőtársam lelkét ki is készíti, hogy figyelni kell vele, nem egy hakni cucc na, érződik rajta, hogy mindent lehetőséget megad ahhoz, hogy kiteljesedj, ne ez legyen a szűk keresztmetszet a jó mix elkészítésekor. Persze vannak kevésbé szerencsés dolgai, az effekt szekciót még ismergetem, de nem tetszik, hogy macerásan lehet megoldani azt, hogy az egyik sávot a kint levő zenébe belerángatva szépen lecsengjen a delay, illetve a masterre került egy exciter, az olyan mértékben dobja meg a jelszintet, hogy használhatatlan, nem is értem, mi volt a cél, esetleg az, hogy a buli elején be legyen állítva egy hangzás vele? Lehetséges. Kicsit kényelmetlen a füles cue crossfadere és az effekt dry/wet potija, fáradtan/részegen össze fogom még egyszer keverni, az biztos, már így is megvolt egyszer majdnem.   Na de az eseményre visszatérve! Itt már visszaigazolt egy srác, aki helyben zenélget kisebb bulikban, a feltörekvő fiatalságot képviselvén. Rácsodálkozott a keverőre, meg érdeklődő volt, de sajnos betegség miatt nem látogatott meg minket.   A szokásos arcok ismét megjelentek, régi gyerekkori ismerős felnézett, kipróbálta a keverőt, látszott rajta, hogy nincs zabszem a seggében, nem úgy, mint nekünk, akik tudtuk, hogy előtte rögzül a szett, nála ez nem volt már, így vígan játszogathatott. Megvolt a könnyen járó potikból adódó első baleset, valahogy a ruha ujjával véletlenül lehúzta, én nem is láttam, csak a csendre figyeltem fel, meg is ijedtem, hogy a frissen vásárolt keverő 2-3 óra után adja be az unalmast, de szerencsére csak ez a baki jött össze.   Az eseményhez tartozó videók:         hurrá, nem esett a hó - 2015.03.22.     Márciusra nem tudtunk mit kitalálni, mint a hóesés várását. Mindez elmaradt, így ezt ünnepeltük meg. Ha lett volna, akkor meg azt. Kár, hogy nem kellett most más autójába átülni, de ez van, nem lehet minden évben belügyminisztériumi közösségépítés. Majd jövőre!   Itt meglepően sokan jelentkeztek az eseményre, sajnos elég későn ment ki a plakát ismét (újabb fogadalom, hogy hamarabb megcsinálom), azonban itt már volt időm arra, hogy utána nézzek a zenéknek. A hét végére sikerült majdnem 3 napnyit összerántani, kihívás volt leválogatni egy órára. Közben ostobenkókkal kellett verbálszkanderezni a szombat estén, szerencsére az eseménytől függetlenül, azonban ez azt hozta magával, hogy az utolsó után levő utáni pillanatban sikerült összeválogatni a mixet. Vasárnap 14 órakor szokásunk elindulni, 13-kor végeztem az audio lemezek megírásával, ekkor szerettem volna még gyorsan elpróbálni a szettet. Azonban a kiírt cédék úgy voltak szarok, mint a huzat. Még szerencse, hogy 4 lemezt vettem, így a művelődési ház számítógépén meg tudtam írni a lemezeket, azonban ez azzal járt, hogy a szettet ismét nem tudtam elpróbálni, csak a papírra felírt mankóm volt, amit az ableton szettből írtam össze, hogy mikor mit kell indítani (a professzionális, értékteremtő művésziesség ugye). 14 óra után 1 perccel telefonált szervezőtársam, hogy az autó, amivel megyünk, igencsak beszart, az akksi lemerült. Hurrá! Elvitetni még el tudtuk magunk, de a hazajutás kérdéses volt. Sebaj, attól tartsuk még meg, elég sokan jelezték, hogy jönnek, vissza nem térő alkalomként sikerült egy Pioneer CDJ200 lejátszót kérni, így exkluzív kütyüsimogatást tarthattunk, illetve a gyerekkori ismerős ígérte, hogy felhozza a CDJ100-asait (aki egyébként a nótafa után vásárolt be otthonra játszóteret, ha már csak ennyit értünk el, megérte), így pláne nem szerettük volna elhalasztani az alkalmat. A gyakorlatban viszont senki sem jött a srácon, illetve a szervezőtársam ismerősén kívül, így igen szellősen voltunk.   A Pioneer CDJ200 és egy ütésálló CDJ100   Érdekes volt a CDJ200 és a CDJ100 egymás mellett. Röviden és tömören egy garassal sem ér többet az újabb lejátszó az én szememben, de ezt egy másik bejegyzésben részletesen kifejtem, miért. Volt itt sinus jel, minden, amivel lehet tesztelni, atomjaira boncoltuk a tulajdonságokat.   Zeneileg ismét érdekes volt, amit a szervezőtárs hozott, ő képes arra, hogy olyan zenéket tálaljon, amiket én elvből ellapoznék, s az ő szettjében még is jól működnek.   Én sajnos elég fáradt is voltam az előző esti verbálpöcegödrös szájkarate, illetve az amiatt megcsúszott zeneválogatás miatt, így több helyen is bukdácsoltam a szettben, volt, hogy csak szelektorként villogtattam meg tehetségem, gyakorlatilag ahogy az egyik zenének vége lett, úgy indítottam rá a másikat. Összességében kár a zenékért, szerintem egészen jól egy szettbe álltak, nem lett volna szabad meggyalázni ilyen keveréssel, de ez már így alakult. Azonban az, hogy végre sikerült új zenéket válogatni, s azokat prezentálni, illetve ezáltal megismerni egy csomó jó zenét, ami sosem jött volna velem szembe, felemelő érzés volt, jobban átéltem a szettet, illetve kellő inspirációt adott a jövő hónapra.   Megterítve a boncasztalon   Szerencsére a gyerekkori ismerős autóval hozta fel a CDJ100-asokat, így a cuccokat haza tudta fuvarozni. Sajnálatos dolog, hogy a migrénje miatt nem tudott maradni, így hamar berekesztettük az ülést, bár a kudarchalom után valahol lehet, hogy mindenkinek megváltás volt már.   Utána leöblítettük pár sörrel szervezőtársam társaságában az estét, ahol találkoztunk régi motorosokkal, akik ígérték, hogy legközelebb elnéznek. Meglátjuk mi lesz belőle.   Az eseményhez tartozó videók:         Mindezek után általános iskolás tanári unszolásra meglátogattuk az iskola ének óráit, ahol megpróbáltuk felvázolni, honnan hová jutott az elektronkius zene. Elméletileg 1 órát tartottunk volna, de betegség miatt minden órát meg kellett tartani. Én sajnos munkából akartam átlógni (engedéllyel), így szervezőtársamra maradt, hogy lezongorázza az egészet. Mire átértem, addigra a szünetben visszaszaladgált pár srác, akiket érdekelt, de ahova én beültem, ott nem borogatták fel az asztalt. (Külön érdekesség, hogy szervezőtársam azt tapasztalta, a csajok jobban élték a dolgot, mint a srácok. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen felejtem el a gyerekkorom, de valóban zárkózottabbbak voltunk 6-7-8-ikban, mint a csajok, úgy néz ki, ez generációkon átívelő, örökérvényű dolog.) Minden esetre remélhetőleg lesz valaki, akiben elültetett valamit ez az egy óra. Egy srác kérdezte a végén mondjuk, hogy feltelepítette a virtual dj-t, s hogy azzal lehet-e saját zenét csinálni. Felmerült bennem, hogy lehet, hogy csinálni kellene egy zeneszerkesztős szakkört, de jelenleg azt érzem, nem férne bele az időmbe. Alszok még erre egy párat minden esetre.   A feltörekvő generáció munkában   Pár srácnak felcsillant a szeme, amikor mondtuk, hogy élőben lehet krecselőzni a következő alkalmon, viszünk egy belépőszintű direktmeghajtásos bakelitet, meg pár lemezt, hogy milyen is volt a djzés régen. Lehet, timecode-ozunk is egyet.   Érdekes egyébként, hogyan termeli ki az ötleteket a kezdeményezés, szervezőtársam pont tegnap írt rám, hogy bulit kellene csinálni az általános iskolában. S végül lehet, hogy igaza van. Nagyon alja dolgok szoktak történni itt Jolly/Kis Grofó vonalon mozogva, jó lenne, ha nem is az őszparókás komolyzenét, de legalább egy szinttel fentebb levő dolgokat lehetne mutatni nekik. Szóval lehet, hogy megnyitjuk a "nótafa bemutatja - kommersz táncház" kezdeményezésünket, amikor házhoz megyünk a sablon muzsikával, hátha így idővel beterelődnek a nótafára, ahol hallanak minőséget is. Egy próbát megér, már csak azért is, mert így végre minden cucc össze lenne rakva legalább egyszer, kiderülne, hogy mihez hiányzik kábel, mik a határai a technikának, mert szerintem erről fogalma sincs szervezőtársamnak úgy, hogy övé minden.   A lemezlovász hanghordozó generációi   Most éppen a legutóbbi, nagy mennyiségű zenét válogatom le tüzetesen, amit a múltkori alkalomra szüreteltem, s ordítóan bassza a szemem, hogy mennyire hamar vált sablonná a nu disco. Nem is olyan rég volt (legalábbis nekem érzetre), hogy előtérbe került, s már most levette a hangzást mindenki, de annyira, hogy ennyire stílus nem volt még sablonos. Na jó, talán a dupstep, de úgy, hogy az egy produceri feature-re lett felhúzva, mint stílus, nem volt nehéz dolga. Érdekes ez, jönnek már az EDM-re jellemző mixdown/masterek, dinamika 0, minden kihúzva a retekbe, ordít az egész. Aztán szerencsére jön egy jó house és ég és föld a kettő egymáshoz képest.   Ettől függetlenül lehet, hogy a jövőhónapban valami igazán szintis, nu disco lesz terítéken részemről, de igen erős válogatást igényel majd.   JA! Akusztika! Érdekes tapasztalás volt, hogy amikor a hangfalak nincsenek az egekbe emelve az állvánnyal, nincs akkora visszhang. Ezt fontos volt megosztanom még!   https://www.youtube.com/watch?v=6joT5AerWSU, röviden meg nem tudok fogalmazni, bocsi. Persze, ha elolvastad, az tök jó és köszi, ha nem, akkor meg bibibí, online napló ez nekem a pipás, hintaszékes koromra!

vallyont

vallyont

 

Szürke arany

Szürke arany     Régen írtam, kicsit mintha "befagyott" volna a blogolás itt, ejnye-bejnye... Gondoltam megosztom veletek ezt a kis képet :     Szállítás és ÁFA után ez 30 EUR-ba fáj. Meglátjuk, hogy megérte-e.   Dropbox link, ha nem látszik a kép : https://www.dropbox.com/s/9wvgwjs0ei2n2my/IMG_0327.JPG?dl=0

snaper

snaper

 

MaxAmp

MaxAmp     Készülök egy ideje egy kisebb írásra ezzel a modullal kapcsolatban, mert sok új ajtót nyithat meg. A mára már minden stúdióban standard számítógép az egyik legjobb CV generátorunk lehet, ha ügyesen használjuk ki a lehetőségeket.   A modul lényegében véve elég egyszerű felépítésű : egy "rectifier", utána pedig egy erősítő. A cél, hogy a hangkártyánkból kijövő szignált modulok vezérlésére tudjuk használni.   Az alap probléma, hogy a mostani hangkártyák nagyobbik része "AC coupled", tehát egy kondi van a csatorna kimenete előtt. Bővebben : http://digital.ni.com/public.nsf/allkb/0F81C33977056A7D862566F1005CAA71       Működés     A következő képen látható egy alap diagram az elképzelésről :     Abletonból futtatunk M4L CV generátorokat, melyek végén van egy AC encoder, utána már vasban van egy rectifier kapcsolás, illetve egy erősítő. Ezzel a megoldással egyszerű, pontos, "beat-synced" LFO-kat, szekvenszereket építhetünk, bármilyen funkció generátort, random dolgokat, tényleg csak a képzeletünk szabhat határt.   A technológiát az Expert Sleepers fejlesztette tökélyre az ES sorozattal és a Silent Way plugin csomaggal.   Weboldalukon rengeteg leírás van, hogyan csináljunk "AC Encoder" kábeleket.   http://www.expert-sleepers.co.uk/siwaacencoder.html   A Silent Way csomagból az AC Encoder plugin kell a működéshez, de ez elég egyszerűen összerakható Max-ban, kell egy cycle~ objektum (sin oszcillátor), aminek a frekvenciája 22,05 kHz (44.1 /2), és ennek az amplitudóját moduláljuk.   Ezzel a megoldással nagyon pontos, szinte késés nélküli vezérlés érhető el.   Ha valakit érdekes a dolog, tudok adni stripboard layoutot, illetve Max eszközöket.

snaper

snaper

 

Gamma Modular - Cabinet 1

Gamma Modular - Cabinet 1     Hosszú munka (közel 1 év) alatt végre elkészült a moduláris szinti első doboza. Azért írom, hogy első, mivel ez a DIY egy ördögi kör : mindig kicsit több ellenállást rendelsz, biztos, ami biztos, emiatt mindig lesz otthon elég alkatrész valamihez. Amit meg is építesz. Ami mellett már van 4-5 modul készen. Ez így már egy row. 1 hét múlva már kettő...rövidesen azon kapod magad, hogy gyűjtögetsz a következő tápra.   Na ne kalandozzak el, a rendszer kész, ez a lényeg, szépen megy is, lesznek videók is, audio is, ígérem.   Hi-Res képeket ebből a mappából tudjátok levenni :   https://www.dropbox.com/sh/blrnl3xt1o2t00t/AAAv2DAlFQBhFTCRYXjf19kMa?dl=0   Nézzük akkor a cuccost, step-by-step.       HÁZ     Semmi extra, az Orange Box mintájára készült, 12 mm-es rétegelt lemez + bútorboltban kapható L profilok, összecasvarozva. Szerencsére az OBI-ban nagyon szépen vágnak, így nagyon pontosan össze lehet pakolni. Kicsit mélyebb, mint a standard Doepfer (azok olyan 150 mm mélyek, ez 250 mm), így szépen elfér belül a rugós zengető. Alul gumilábak, rack sínek az AZ-tól vannak.       TÁP     A táp egy 4ms Mini Power, szintén az AZ-tól. Nagyon-nagyon elégedett vagyok vele. Natívan van rajta +5V, az a teljes 9U-t kiszolgálja, nem zajos, nem melegszik, tökéletes.       MODULOK     Bevezetésként pár szó az előlapokról. A design már ismert volt, postoltam ide terveket róla, kicsit „Buchla-like” : matt fehér alapon kék feliratok, mint a jó öreg Buchla 100-nál. Anyaguk 3 mm vastag „two-tone”, azaz két-szín akril : az alapszín kék, amin van egy vékony matt fehér réteg, így gravírozás után nem kell kifesteni, alapból kék lesz a felirat. A munkát egy kedves „Wiggler” csinálta, Chicago-ban, Ő biztosította az anyagot is. Szitanyomott aluhoz képest aprópénz, bár olcsó húsnak…   Sajnos nem dolgozott még a srác ezzel az akrillal, lehet kicsit „jobban nyomta neki”, meg a fóliát sem távolította el…itt-ott beleolvadt a gravírba, egy egész nap volt lemosni/letakarítani. Ha a profi, szitanyomott vagy FPD gravírozott alut tekintjük 10-ből 10-nek, akkor én ezekre egy erős 7.5 pontot adnék… Van egy kis DIY íze, ettől függetlenül az eredménnyel elégedett vagyok, reméljem bírja a kiképzést.   Most a modulokról is pár szót, ste-by-step :   BLANK   Euro méretű üres, helykitöltő lapok, csak 1HP szélesek (5.08 mm).   DUAL YASH   YASH, vagyis Yet Another Sample & Hold. René Schmitz tervei alapján készült, az LF398 S&H chip köré épül, annyi módosítással, hogy én kihagytam belőle a belső triggert.   http://www.schmitzbits.de/sah.html   ERSATZ VERBEN DELAY   A PT2399 delay chip köré épülő analóg delay modul, nagyon egyszerű. Sajnos nem modulár jelszinttel dolgozik, így kell elé csillapítás, utána pedig erősítés, és sajnos CV sincs semmihez, viszont elég hosszú delay time-ot lehet elérni, stabil és félelmetes gyorsan össze is lehet rakni.   http://tagboardeffects.blogspot.hu/2012/03/ersatz-verben-psuedo-reverb-by.html   YUSYNTH MINIMOOG VCF   Yves nevét mindenki ismeri, nem kívánok róla többet írni, olyan Ő DIY körökben, mint főiskolai szintű matematikában a halmaz : alapfogalom, nem definiáljuk. Weboldaláról nagyon sok modult megépítettem, legtöbbjük gond nélkül megy a +/-12V-os euro tápról is. Minden nagyon jól, részletesen dokumentált, a PCB layoutok pedig bármilyen vektorgrafikus szoftverben módosíthatóak. (Én mindre „ráműtöttem” az euro power csatit.)   Az én változatomban (mert mindet kicsit módosítottam, hogy passzoljon a rendszerbe, meg ugye pont ez a legjobb része a DIY-nak, ami nem kell, kihagyhatod, ami nincs azt meg belerakhatod! )   1 bemenet, 1 kimenet, két, csillapított CV bemenet, és a szokásos Cutoff, illetve Resonance (itt Emphasis) potik.   A hangja vastag, őserőtől duzzadó, de ezt a „száundot” mindenki ismeri.   http://www.yusynth.net/Modular/EN/MOOGVCF/index.html   YUSYNTH WAVEFOLDER   Jürgen Haible rajzán alapul Yves megoldása. Nagyon sarkosítva egy waveshaper, ami az egyszerű jelekből nagyon szép, komplex hullámformákat állít elő és ez a folyamat CV-vel automatizálható is.   http://www.yusynth.net/Modular/EN/WAVEFOLDER/index.html   FCUK ROLAND SYSTEM100M 131 DUAL VCA   Rick Holt neve ismerős lehet azoknak, akik foglalkoznak/foglalkoztak gitárpedál építéssel. Frequency Central név alatt sok szép dolgot láthattunk már tőle, egy ideje belefogott Eurorack modulok ácsolásába is. Nevéhez fűződik a Roland System 100M modulár klónozása, melyekhez PCB-ket és előlapokat is kínál. Weboldalán a Legacy fül alatt van pár modul (filter, vca, keverő, adsr) dokumentálva, nyáktervvel. Innen építettem meg a 131 VCA-t; „never enough VCAs” szellemben duplán. (Az egyiket 2N5485-ös, míg a másikat BF245-ös FET-el.)   Szeretem Rick dolgait, jól dokumentáltak, könnyen építhetők.   http://www.frequencycentral.co.uk/ (A Legacy fül eltűnt, ha kell, akkor oda tudom adni a doksikat!)   BUCHLA 292f   A 292 utáni pici „f” jelenti, hogy ezt a klónt Fonik tervezte („v”-ket pl Mark Verbos, stb.), gyakorlatilag az eredeti 292-nek a negyede. Ha Moog-nál a jellegzetesen vastag filter definiálja a hangzást, akkor Bunchla-nál meg a jó öreg LowPass Gate. Az építés egyszerű, van a leírásban resonance mod is, de én az eredetire hajazót raktam össze. Annyira imádom ahogyan szól, hogy tervben van egy rendes, quad változat is. Azt fontos tudni, hogy sajnos az építést nehezíti a vactrolok jelenlegi ára. Egy quad 292-be négy darab kell és sajnos 5-6 EUR/db alatt nehéz hozzájutni.   De megéri nagyon!   http://www.modular.fonik.de/pdf/LPG_em.pdf   MAXAMP   Ez egy dual erősítő. 1-1 be, 1-1 ki, közte egy-egy UA741 ami cca. 14-15 x-esére emeli a jelet. Jól jön például, ha alacsonyabb jelet kell modulárhoz emelni. Az eredeti ötlet az, hogy Ableton Live-ból, egy spéci, általam kreált M4L patch „CV-ket” fog küldeni, amiket ez emel line levelről modular levelre.   FCUK ROLAND SYSTEM100M 132 Mixer   Szintén Rick klónja, egy egyszerű mixer, kis csavarral. 4 bemenet, 1 normál és 1 invertált (ezt kihagytam) kimenet.   Érdekessége, hogy a 3-as és 4-es csatornára lehetőségünk van negatív és pozitív feszültséget küldeni a csatlakozó kapcsolóján át.   http://www.frequencycentral.co.uk/ https://www.muffwiggler.com/forum/viewtopic.php?t=21085&view=next&sid=9929a7d2f2caef65fac97d1aa9bb3328   YUSYNTH SIMPLE VCA   Yves megoldása az egyszerű VCA-ra. Jól használható, univerzális, egyszerű.   http://www.yusynth.net/Modular/EN/VCA/index.html   MUSIC THING MODULAR SPRING REVERB DRIVER   Mit ér egy analóg modulár rugós zengető nélkül… Tom Whitwell nagyon sok érdekes modult adott már a DIY közösségnek, ez az egyik : egy jól működő, egyszerű kapcsolás egy rugós tank meghajtására, bónuszként egy 1 gombos Tone kontrollal.   Talán az egyetlen említhető negatívuma, hogy kényes a tank típusára, a nem odavalót nem nagyon hajtja meg, ettől függetlenül, nagyon-nagyon szuper!   http://musicthing.co.uk/modular/   PASSIVE MULTI   Egyszerű 2x4-es passzív multi, 3 van belőle, nem csak jelet sokszoroz, de esetenként a rövid kábelek hosszabbítására is remek. Építése egyszerű, gyors és olcsó. Amíg 7-8 EUR egy darab stackable kábel a Tip-Top-tól, addig ilyenekkel pótlom.   YUSYNTH ARP 4072 VCF   Yves ARP klónja. Nagyon szeretem a hangját. Mivel volt „fölös” LM3900-ám, meg, mint már említettem szeretem a hangját, duál verzió lett belőle.   http://www.yusynth.net/Modular/EN/ARPVCF/index.html   YUSYNTH DUAL NOISE AND SAMPLE & HOLD   Yves zajgenerátora és S&H modulja. Én az eredetihez képest annyiban változtattam rajta, hogy rögtön két zajmodult raktam össze, ezekből sosem elég. Egyrészt ritmus dolgokhoz nagyon jó a zaj, másrészt sok érdekes modult lehet ilyen random voltage-el megetetni. A második zajmodul Random Voltage kimenete a S&H Sample In-jébe van vezetve switched jack-en keresztül, így amíg nem patchelünk másik forrást oda, addig onnan vesz mintát.   http://www.yusynth.net/Modular/EN/NOISE/index.html   YUSYNTH DUAL VCO   Több saját marású VCO-t is próbáltam építeni, sajnos mind a kukában végezte…valamiért rosszakat fogtam ki. Yves VCO-ja viszont nagyon jól építhető, kis moddolással szépen működik +/-12V-on is. Az eredetiben van PW in, PWM, Sync in, meg pulse kimenet is, de amint a többi modulon is látszik, én inkább a „West Coast School” szerint álmodtam meg a rendszert. 2 VCO van egy előlap mögött, mindkettőnek van V/Oct CV bemenete valamint FM (Lin/Exp). A pulse részt teljes egészében kihagytam, nekem csak saw, tri és sin kimenetek kellettek. A jobb oldali VCO sin kimenete, switched jack-en be van vezetve a baloldali VCO lineáris FM bemenetére, így, ha akarjuk, akkor a jobb oldali modulálja a baloldalit. Érdekes dolgokat lehet összehozni vele, igazi FM szörny lesz így. A szinusza jól trimmelhető, bár van rajta egy kicsi „szőr”. Itt sem (generálisan minden építésnél kihagyom a párosítást, tempco-t, ilyesmiket) volt semmilyen alkatrész párosítva, semmilyen TEMPCO nincs. Ha minden nagyon stabil, elveszik a sok „Happy Accident”, engem nem zavar a „drift”.   http://www.yusynth.net/Modular/EN/VCO/index.html   MUSIC THING MODULAR TURING MACHINE   Tom egyik legnagyobb kreációja, a „random looping sequencer”. Azt hogy pontosan hogyan, mi alapján működik, mindenki olvassa el maga, Thonk-nál kapható komplett KIT, egyszerűen össze lehet rakni és véget nem érő „fun”.   http://musicthing.co.uk/modular/   RENÉ SCHMITZ MS-20 VCF   René MS-20 filter klónja, ami a CA3080-as OPAMP-on alapszik. (Van egy LM13700-as változata is!) A PCB-t Jörg Schmitz rakta össze, elég jól építhető. Azért lett belőle dual változat, mert alapból LowPass, de kis moddal, egy másik PCB már HighPass-ként működik!   http://www.analog-synth.de/synths/mod2/ms20filter/ms20filter.htm   TRIPLE NOR LFO   Niklas barátom LFO-ja, már írtam róla, annyira szeretem, hogy 3-at raktam egy előlap mögé. Külön öröm, hogy az előlapokból van pár, amit duplán gyártottak le, ez is köztük van, így valamelyik következő dobozba is tudok egy ilyen modult rakni.   Érdemes Niklas oldalán körbenézni, vannak jó dolgai.   http://familjenronnberg.se/~niklas/diy.php   YUSYNTH DUAL ADSR   Yves oldalán két ADSR modul is van, egy régebbi és egy újabb design. Mindkettőből egyet beraktam egy panel mögé. Van egy másik DIY ADSR modulom is, a második dobozba van tervezve. Az az FCUK-s Rick féle Roland System 100m ADSR klónja, az egy picit jobban tetszik, és a megépítése is egyszerűbb (sokkal kevesebbet kell kábelezni.) Ettől függetlenül ezek is nagyon jók!   http://www.yusynth.net/Modular/EN/ADSR/index.html   YUSYNTH STEINER VCF   Ez konkrétan a kedvenc szűrőm. Nagyon szeretem, ezért lett duál verzió. Külön öröm, hogy ennek az előlapja is duplán jött, így ebből is lesz még egy. Nagyon jó építeni, könnyű, jó hangú és nagyon sok helyen használható!   http://www.yusynth.net/Modular/EN/STEINERVCF/index-v2.html       VÉGSZÓ, ÖSSZEGZÉS     Összességében építeni igenis jó! Pár hónap alatt bele lehet jönni a kapcsolási rajzok olvasásába, onnantól kezdve már csak egy kis lépés az Eagle és a saját nyákok tervezése. Jó időtöltés, nem drága hobbi, nagyon jól meg lehet ismerni egy eszközt, ha Te magad rakod össze, teljesen másként nyúlsz valamihez, ha kívül belül ismered. Mindezeken kívül a „community” is nagyon jó. Mindenki (egy kalap alá véve az online arcokat a kisebb elektronikai boltok eladóival) segítőkész, jó fej, rendes pacák. A DIY az elmúlt pár évben újra divatos, sokan foglalkoznak vele, sok nagyon jó ötlet lát napvilágot, érdemes foglalkozni vele.   Egy nagyobb project befejezése után (pl. egy modulár) már az embernek van annyi tapasztalata, hogy esetleg máshol kamatoztassa ezeket, a vasútmodellezéstől kezdve az elektromos gördeszkán át akár más stúdiótechnikáig. (Gondolok itt a kompresszor-EQ klónokra, gitárpedálokra vagy a manapság nagyon népszerű 500-as formátumra.)   A fentebb leírtak mindegyikét építés közben jól dokumentáltam, mindenhez van vektoros és FPD előlap terv, bárkinek nagyon szívesen oda tudom adni.

snaper

snaper

 

nótafa - 0. típusú találkozás

Megvolt az első esemény. Igazából majdnem hihetetlen, hogy ennyi idő alatt sikerült összerántani, nagyon sok stressz volt vele, mindenre rövid időt hagytam. Erre az idegbajra többek között majdnem ráment a kapcsolatom (erős túlzással persze, de a legvégén a kakát ez (is) billentette ki). Szombat délután kezdtünk, 13kor még számítógépen húzgáltam össze a playlistet, a szettet egyszer nem próbáltam össze lejátszókon, amit mondjuk én igazán utálok. Nyilván egy dj szett ne legyen ennyire megtervezve, reflektáljon a közönségre, legyen spontán ésatöbbi, azonban egy ilyen helyzetben szeretem, ha minden pont úgy alakul, ahogy azt én szeretném, illetve a rutin is pont 0 ahhoz, hogy ezt le tudjam zongorázni.   Elég sok pakolással járt a dolog, tartottam tőle, hogy valami nem működik majd, de szerencsére ezzel nem volt gond. 1,5 órába telt, míg mindent be, majd kipakoltunk, összeraktunk. Arra nem maradt már idő, hogy be lehessen lőni a hangzást. Igazából kettő kisebb hangfal került ki, plusz egy sub, az teljesen fölöslegesnek bizonyult. Az akusztika úgy szar ahogy van, de igazából mindegy is.   Volt izgalom, hogy beeesik-e valaki az utcáról, mert a facebook eseményre rajtunk kívül egy igazi lokálpatrióta 50+ bácsi jelölt vissza. Kellemes meglepetés volt, hogy ő feljött, szétnézett, velünk töltött vagy 40 percet, sztorizgatott a régi időkről, zenészként, illetve a művház régi vezetőjeként nem esett nehezére.   Fiatalok nem jöttek, ami persze nagyon nem is meglepő. Elmondhatom, hogy szombatra én már oda jutottam, hogy talán jobb is, ha senki sem jön, annyira belefáradtam, ahol a társam tartott, hogy de jó lesz hangosan hallani a zenéket, eddigre én már ezt eldobtam. Valami ilyesmi lehet a szülés utáni depresszió is.   Rajtunk kívül megjelent egy srác, akivel régen jóban voltunk, sokat beszélgettünk velük djzésről, meg ilyen kisebb próbálkozások voltak itt. Tulajdonképp ha jobban belegondolok, akkor voltak itt régebben eziránt fogékony fiatalok, csak felnőttek. Fura amúgy, hogy annyira eklektikus volt a szórakoztatás a 2000-es évek környékén, hogy akik csinálták a bulikat, még szívügyüknek vélték a népnevelést, így az alábbi módon nézett ki az este felépítése zeneileg: dance/hands-up/r'n'b/techno(!)/mulatós/dance/hands-up. Szóval volt itt minden, de mindig volt legalább egy fél órás szett, amikor a tánctér java kiürült, de mégis próbált valamicske kultúrát csempészni az egészbe. Nade vissza az ismerősre, ő feljött, s fáradtságom ellenére teljesen jól el tudtam vele beszélgetni, ez kellemes meglepetés volt.   A következő alkalomra úgy néz ki, hogy szervezőtársam unokatestvére (aki egyébként pont a régi techno szettért volt felelős) bejelentkezik egy szettre, nagyon reméljük, hogy így lesz, illetve várható, hogy felnéz ismét az a srác, aki most is tette. Szépen lassan építkezünk, most hamarabb meg lesz hirdetve az esemény, lesz forralt bor, hátha jobban motiválja a felnézéses kedvet, meglátjuk.   Maga a hangrendszer kellően jól szólt, bár sub nélkül is pont elég oda. Azért kellemes volt James Blake élő előadásának a pár percét a végén érdekességképp meghallgatni.       Maga a keverés az viszont valami nagyon furcsa dolog volt így sok év után. Tudni kell, hogy itt kb. mindenki, aki ezzel foglalkozott, abból űzött sportot, hogy ki tudja pontosabban összekeverni a zenéket. Igazi patikamérleg, az mindegy is volt, hogy ki mit játszik (adjá'má' valami zenét), szóval jól el volt tévedve mindenki, de azt azért nagyon megtanultuk, mit merre hogyan kell csinálni, hogy egyben legyenek a zenék. Kb vagy 5 éve jöttem rá (vagy valaki mondta, ki tudja már), hogy igazából ha minden kerek egész bpm értéken van, akkor 0,8 sebességváltással épp 1 bpmeket lehet ugrálni, így aztán ebben jól el is kényelmesedtem, oda lett a hajszálpontos keverés. Érdekes volt, hogy a nagy hangerő az nagy hangerő, még úgy is, hogy itt ez meg sem közelítette azt, ez nem egy szoba steril körülményekkel, hanem egy csattogós terem. Érződött is, volt, hogy azt sem tudtam, merre vagyok pontosan, így aztán voltak ormótlan csúszkálások. Hozzá kell tenni, hogy ezer éves, alsóközépkategóriás pultról van szó, így annak is vannak korlátai (gemini cdj-20, numark dm3002x keverő), nem egy óriási élmény velük dolgozni, plusz a füles potija be van szarva, így nincs olyan, hogy arányosan hozzákevered a kinti jelet a sávhoz, vagy beválasztod mindkettőt, vagy csak az egyik szól. Persze az én kurvaanyámat, régen a stageline keverőn meg az eq sem hallatszódott a fülesben, csak a két sáv beletolva, de csak kényelmetlen így. Ez meg is látszik a pontosságon. Meg is lett az elhatározás, ha találok a használtpiacon értelmes áron djm 707-et, beruházok rá (szevasz karácsonyi jutalom!) JA! És nem tűnt túl hangosnak a füles, sennheiser hd202, én ezt eddig máshol nem tapasztaltam. Nyilván nem egy pro cucc, de használható volt, a keverő viszont mindkét fülesnél ugyanott torzított be hangerőben, szóval ott kell keresni a bibit (remélem), ezért is kell cserélni többek között.   A társam is remekelt, ő egy zenét 2-szer sütött el egy szettben emígyen: "a" zene, rá "b" zene, majd rá ismét "a" zene. Illetve egyszer negyedre el is csúsztatta a keverést, én azt nem tudom, hogy lehet, de neki sikerült, így minden dobon volt egy taps, menő. Kezdeti zavarbanlevés, na.   Szóval ez volt az első alkalom, a végére meglepően elfáradtunk, nem is gondoltam volna. A pakolásban, az egy órás állásban, majd a visszapakolásban. A végére biztos, ami biztos, ittunk még pár sört, jót röhögtünk is, mert sosem szoktunk a helyi, putri kocsmákba felmászkálni, hogy kb. úgy néz ki a helyzet, mintha tüntetőjelleggel bementünk volna, hogy szemetek vagytok, nem jöttetek.   A következő alkalom január 17-e lesz, kíváncsian várom, milyen lesz addigra. Illetve hogy hogyan fogom belenyomni az időbe az egészet, mert szeretném a plakátot is hamarabb megcsinálni, kirakni, illetve a szettet is.   Idővel jönnek a mixek is, illetve minden, ami eszembe jut, amúgy úgyis elfelejtem öregkoromra.

vallyont

vallyont

 

nótafa - fejes a nagy büdös semmibe

Úgy néz ki, 1 évnek kell eltelnie 2 bejegyzés között. Ideje volna magamra találni (igen, még mindig itt tartunk).   Na de!   Nem erről van itt szó, hanem arról, hogy jó barátommal addig nyarvogtunk a 4 fal között, hogy olyan, mint elektronikus zenei kultúra nem létezik itt keleten, hogy arra jutottunk, csinálunk magunknak. Ami kihívás benne: közel 3000 fős faluról városról van szó  ahol a kocsmákba is leült a szórakoztatás a gazdasági válság után, jelenleg épp próbál újraépülni takonyrészeg, minősíthetetlen stílusú dj-k által (köszi bárány a mikrofonozást, nagyon hasznos volt tényleg!)  a 18-28 év közötti réteg fogta magát, és elment oda, ahol dolgozni is lehet    Azonban hisszük, hogy a fiataloknál kezdődik minden, illetve csak arra lehet igény, amit megmutatnak az emberek, így elkezdünk a széllel szembe vizelni.   Az első akadály letudva, a helyi kultúrház vezetője üdvözölte a lépést, pedig tartottam tőle, hogy már itt megy a levesbe az egész, nem rég lett felújítva az épület (az a fránya eu-s pénz, csak azt ne adnák!) , tartottam tőle, hogy bukik a dolog, de szerencsére nagyon örült, hogy valami végre lehet, hogy lesz.   Személyes elvárásom a klubdélutánnal kapcsolatosan nem sok, 2 év alatt 4-6 fő ha egymásra talál, már jók vagyunk.   Összetákoltam némi arculatot, facebook oldalat, koncepciót, szóval nekimegyünk a hétvégének bemutatkozásképp.     Íme a nagy találmány, a nótafa! Nem egy nagy arculat, de a semmiből ezt tudtam összerántani 0 hozzáértéssel.   online felületek: www.notafahu.ininet.hu (köszi wordpress!) www.facebook.com/notafahu   pdf a koncepcióról: http://users.ininet.hu/notafahu/wp-content/uploads/2014/12/notafa_besenyszog.pdf   Jövőben amennyiben van rá igény, mindenképp el szeretném vinni az alkalmakat a zeneszerkesztés irányába is.   Itt tartunk most, szombaton ugrunk egy fejest a nagy büdös semmibe. Aztán hogy minket is megfojt-e a közöny, nem tudni. Valószínűleg igen, de ha már csak annyit elérünk ezzel, hogy a onoka meséli otthon, hogy a tüccitücci nem egyenlő a kábszival, meg megismerünk pár arcot, akit érdekel még ez, már megérte.

vallyont

vallyont

 

Jade

Jade             "Vasazás" közben kicsit szoftozni is kell, legalábbis amíg várom az előlapokat.   Ez egy (M4L-hez képest) komplex kis szinti, amit verziólépésenként még extra modulációs lehetőségekkel fogok bővíteni. Amit most tud :   - 4 OSC, mind a négy morfolható sin-tri-swr-saw formák között, és van egy ugyanilyen mindegyikhez FM modulációhoz, - XY pad, melynek a négy "sarka" a négy OSC, itt lehet kavarni a négy forrás között, - ADSR amp-hoz illetve filterhez, valamint van egy "master" filter, ami LFO-val vezérelhető, és az effektblokk előtti teljes matériát szűri, - tempó-szinkronizált delay, reverb és egy kis EQ   Minden paraméter automatizálható, bár vannak belül is LFO-k amikkel lehet buherálni kicsit, ezeken a modulációs lehetősgeken fogok majd bővíteni, ha időm engedi.   A cucc 8 hang polifón, az első poli eszközöm.   Bővebben itt :   http://gamma-devices.blogspot.hu/p/jade.html

snaper

snaper

 

Új átmeneti dobozolás a Protostarhoz

Az egész ott kezdődik, hogy a múltkor ennek a monószintinek. Mivel a régebbi, átmeneti dobozba ezt már nem fért bele, nem tudtam használatba venni. Eljött az idő a következő barkácsoláshoz.   Ismét hulladék anyagból dolgoztam, mert ez a tákolmány is csak addig lesz szolgálatban, amíg el nem készül az utolsó modul. Látszik, hogy lövésem sincs az asztalos szakmához, nem merőlegesek az oldallapok, görbék a vágások, stb.   A végleges doboz nem lesz ilyen széles, de mivel nem tudtam, hogy az utolsó résznek pontosan mennyi hely kell majd, így inkább szélesebbre csináltam az egészet:         A tápegység beépítve, és kapott egy végleges tápelosztó sínt is, amibe még nincsenek bedugdosva a tápvezetékek.       A most elkészült modul (LFO-k, ADSR-ek) jelei még nem jutnak el a megfelelő helyekre. Ez lesz a következő lépés: építeni egy bontható, egyszerű belső buszt a belső, normalizált jelutaknak, amin végigfutnak a különböző jelek, és eljutnak azokhoz a modulokhoz, amelyeknek szükségük van rá. Így nem kell belül összeforrasztani a vezetékeket, és ezáltal szervízelhető marad a hangszer.   Valahogy így:   Nagyjából ennyi jel lesz belül összekötve, csúnya kifejezéssel: normalizálva. Természetesen mindegyik leválasztós aljzattal került szerelésre, így ez csak egy könnyen felülbírálható egyszerűsítés, hogy ne kelljen alapdolgokat patch kábelekkel megoldani. Ezek miatt ez nem is egy moduláris szinti, meg nem is MS-20 rendszerű (ott bizonyos jelutak fixek, nem patchelhetőek), hanem egy nem tudom mi, de használható lesz.

vinnui

vinnui

 

The Orange Box

The Orange Box     Az előző bejegyzésemben már olvashattatok arról, hogy lassan elkészül az összes modul a nagy, 9U magas euro modulárhoz.   Nos, el is készült...most mégsem erről fogok írni.   A front panel designváltása után maradt pár modulom, amik "fölöslegesek". Nem szó szerint, csak :   - van hasonló, vagy jobb-nagyobb a nagy modulárban - nem lett neki hely a nagyban - nem annyira jó, csak nincs szívem kidobni   ...szóval arra gondoltam, érdemes lenne ezeket (a jórészt "utility" modulokat) egy külön kis boxba beépíteni. Mivel összeraktam egy kis tápot, ami 1 euro sorral elbír, ezért neki is láttam a dolognak.       A box     Először a dobozt kellett kitalálni. Mivel a mostani euro dobozom is "plywood", rétegelt lemez, ezért megkértem kollégámat, vágassa le az OB*-ban, ha mr úgyis szegedi, és minden egyes nap ingázik. (Kiskunhalas és Szeged között, brrr, nem irigylem.)   Rendes volt, megoldotta : "A" napon leadta a méreteket, "B" napon kifizette a 780 HUF-os árat és elhozta a cuccost. Itt kell megjegyeznem, hogy ennyi pénzért nem is érdemes otthon nekiállni egy ilyen kis doboznak. Majdnem 100%-os vágásokat csináltak, minden szög és méret tökéletes.   Itt minden nélkül csak összeállítottam, szépen tartja magát, nem esik szét :     Először arra gondoltam, hogy megfúrom a lapokat, és élben összecsavarozom, de nem voltam benne biztos, hogy a facsavarok behajtását kibírja a rétegelt lemez élben, így a jó öreg sarokelemet választottam. Volt itthon egy marék 20x20-as horganyzott. A profilok kicsit elvitték a méreteket, de ahogy apám szokta mondani : "Ennyi k*rvasággal mentek már férjhez is."   Összeillesztés után megkapta a síneket, amik a modulokat tartják, kicsit átcsiszoltam, hogy a kis hibák (amiket a sarokelemek hoztak ki) eltűnjenek, majd kapott 5 sor Te*co Value lazúrt.   Kis száradás után megkapta a gumitalpakat is, amikből majd nagyobbak kellenek, illetve még kap majd egy "amp handle"-t is, hogy egyszerűbb legyen átrakni az építős asztalhoz modulokat tesztelni vele...na jó, nem, de rohadt jól néznek ki azok a fogókák....                 A táp     A táp a Rick Holt által tervezett FC Mini Power DIY cucc, van hozzá rajz, nyákterv, teljes dokumentáció. Ha nem akarsz saját PCB-t maratni, akkor lehet tőle vásárolni is :   http://www.frequencycentral.co.uk/?page_id=894   Egy 12VAC adapter kell neki. Nagyon hasonló az MFOS táphoz, de itt kapunk a +-12V mellé +5V-t is, ami kell néhány euro modulhoz...az Orange Box-ban pont nem.   Amikor ezekkel megvoltam, akkor pici szünet, hadd "húzzon" a lazúr, majd pár óra múlva beleraktam a modulokat, és ez lett a végeredmény :           A modulok (jobbról balra)     1. ORANGE-1 2HP blank panel Üres panel, takaró. Ha valaki rendel a Ponoko-tól vagy Razorlabtól, és marad szabad helye, pakolja teli ilyenekkel, mert nagyon hasznosak tudnak lenni.   2. MS-20 Headphone Amp Ez egy egyszerű fejhallgató erősítő, egy-az-egyben a Korg MS-20 kapcsolási rajzából. Biztosan van jobb, egyszerűbb, de ez tökéletesen elég ide.   3. Passive Out Erről a modulról már írtam : gyakorlatilag egy drága poti és egy eBays VU driver a hozzá tartozó VU-val. Az órának van háttérvilágítása is, így nagyon pofás.   4. ValveCaster Ez egy nagyon ismert gitáros kapcsolás. Gyakorlatilag egy 12V-os csöves előerősítő/distortion. Szépen működik, jó hangja van, a cső is világít. A kapcsolás vonalszintű jeleket kezel, így raktam mellé egy egyszerűbb erősítőt, ami cca. 10x-es boost-ot tud. Ezzel nagyon jól lehet vonalszintű jeleket modulárhoz emelni...ha nem erősítünk, akkor meg tökéletes bármilyen vonaljel "csövezésére".   5. CGS04 Egyszerű 4 csatornás keverő Ken Stone terveiből, a végén egy 3x passzív multival. http://www.cgs.synth.net/modules/cgs04_mix.html   6. Music Thing Modular Microphonie Imádom az MTM összes modulját, szinte mindet megcsináltam. Ez az egyik kedvencem : egy mikrofon erősítő, modulárhoz. Van ilyen másnak is, igen, de itt az előlapra belülről van ragasztva egy piezo. Nekem nagyon bejött ez az ötlet, még van egy marék piezom, ha nem lenne 5k egy kis doboz PlastiDip, már legyártottam volna egy halom külső mikit is. http://musicthing.co.uk/modular/?p=933   7. NOR LFO Niklas barátom tervezte ezt az LFO-t, imádom. Egyszerű, pontos, megbízható. A nagy modulárban ebből egy tripla változat van. http://familjenronnberg.se/~niklas/diy/eurorack/lfo/   8. 2x4 Passzív Multi Ez egy 2x4-es passzív multi. Sokszor hallom, hogy a stackable kábel sokkal elegánsabb, jobb, de valljuk be őszintén : iszonyatosan drága. Egy ilyen 2HP modul simán elfér bármelyik euro setupban, és csak 8 darab csati kell hozzá, meg 10 perc forrasztás.   9. Transistor Noise Egy sima, egyszerű fehér-zaj forrás, az MTM Turing Machine kapcsolásából lopva. A tranzisztor foglalatban van, így bármikor cserélhető "zajosabbra".   10. System100m LFO LFO a Roland System 100-ból. Ez sajnos egy olyan modul, ami nem annyira jó, csak nincs szívem kidobni. Ahhoz képest amit tud (semmit), sok helyet foglal...itt elfér.   11. René Schmitz YASH Egy S&H modul, René Scmitz tervei alapján, bár én a belső triggert teljesen kihagytam és saját layoutot terveztem hozzá a kapcsolás alapján. Annyira egyszerű, annyira jó, hogy a nagyban ebből duál lesz. http://www.schmitzbits.de/sah.html   12. 5x Passzív Csillapító Sokak szerint egy felesleges modul...egészen addig míg nem találkoznak olyannal, ahol nincs csillapítás, pedig jó lenne : CV ki/be, hangerő, stb. Nagyon nagyon hasznos és rettenet egyszerű összerakni : csati-poti-csati.   Érdekesség, hogy minden modul (a passzívokat kivéve) stripboardon, univerzális nyákon készült, nagyrészt saját layout-ok alapján. Akit érdekel valamelyik, át tudom küldeni, minden egyes modul nagyon részletesen dokumentálva van.       Prájsz     Sajnos nem tudom megmondani mennyi a költsége a dobozkának. A doboz, a táp és a modulok fillérekből megvannak. A legdrágábbak az előlapok voltak, szerintem olyan 80-100 EUR, illetve a tápegység, ami 15 EUR volt. Összességében még mindig nagyon megéri saját dolgokat építeni.   Hangzóanyag nincs, mindenki tudja milyen egy fehér zaj. Ez inkább egy kis utility box, sok hasznos modullal, amik nem foglalják el a helyett a nagyobb rendszerben.

snaper

snaper

 

Status Report

Statusz Report   Nem szeretek félkész munkáról "publikálni", de sajnos még csak valahol félúton tartok, így, ha érdekel Titeket, megmutatom a modular projekt jelenlegi állapotát. Remélem nem hozok szégyent mestereim fejére.   Ezek a modulok teljesen készen vannak (kivéve ahol jelzem), mindegyikről írok majd bővebben ha megkapják a végső, akril előlapot...jelenleg csak "proto-panel" mögött léteznek. Ez pont úgy néz ki mint ahogy a végső fog, kivéve, hogy ez egy laminált papír, egy erősebb kartonra ragasztva, lyukasztva-vágva. (Erről is írok bővebben majd, rettenet sok előnye van!)   No akkor a cuccok : (Katt a képre és akkor "megnő"!)   Korg MS-20 Dual VCF (LP és HP)     YuSynth WaveFolder       Music Thing Modular Spring Reverb Driver (ez a kicsi Accutronics Blue.hoz készült, van egy ugyanilyen egy nagyobb 17".os fém tank-hoz is....totál máshogy szólnak, mindkettő másra jó.)       Gamma Modular MaxAmp     Buchla 292f LowPass Gate (Fonik verzió)       Buchla 111c Ring Modulator       Music Thing Modular Microphonie       YuSynth DNSH (Dual Noise + Sample &Hold)       YuSynth Dual Arp 4072 VCF (hátulról is a "szendvicsezés")           Ersatz Verben Delay       René Schmitz Dual YASH (Saját stripboard layout, a belső trigger nélkül)       YuSynth MiniMoog VCF       Roland System 100M Dual 131 VCA (két különböző FET-el)         Most pedig a még félkész cuccok :   YuSynth Dual Steiner VCF (elölről és hátulról a "nem szendvicsezés")           Triple NOR LFO (Quad-nak terveztem, de a negyedik lap nem fért bele...)       YuSynth VCA (Sajnos a nyákrögzítést kicsit elmértem...)       No így állunk most. A félkészeket összerakom a mostani hosszú hétvégén, illetve meg akarom csinálni a YuSynth Dual VCO-t, ha időm engedi.)

snaper

snaper

 

A Protostar új modulja

Nagyon régen volt már építős bejegyzés, mert mostanában inkább a zenei dolgokkal foglalkoztam. Ez egyben jó tapasztalat is volt, ami épp azt hozta magával, hogy újból építeni kezdtem.   A Protostar félkész, és átmeneti, ronda bútorlapdobozban van, szóval jó lenne már befejezni. Az se volna hátrány, ha a 2 burkológörbét nem mindig a modulárisból kéne hozzápakolni, meg ha lenne LFO-ja. Mivel a terv az, hogy teljesen önálló, előre kialakított, de bontható jelutakkal rendelkező hangszer legyen belőle, így logikus volt megépíteni a következő részét. Márcsak azért is, hogy kényelmesebben használható legyen.   Elkészült hát a 2 ADSR, és 2 LFO-t tartalmazó rész:     A két burkológörbe a szokásos módszerrel a szűrő, és az első VCA vezérlését látja el, választható polaritással. Teljesen le lehet tekerni az amount potival, ilyenkor nem szól bele a vezérlésbe.   A két LFO pedig alapállapotban a 2 VCO négyszögjelének pulzusszélességét vezérli, amit pedig úgy lehet megszűntetni majd, hogy ha a PWM CV aljzatba más jelforrás kerül. A 2 LFO feszültségvezérelhető is, mert imádok ezzel játszani. A low állásban, a speed poti legkisebb beállításánál 10 mp a periódusidő, ami szép, lassú modulációkat tesz lehetővé. Van sync lehetőség is.   És igen, van egy elrontott rész az előlap feliratozásában, aki észreveszi, az fikázhat nyugodtan.     Próbáltam a vezetékelést kezelhetőbbre csinálni, mint legutóbb, így egy esetleges javításnál ilyen módon szét lehet nyitni a modult.       Összeszerelt állapotban pedig így fest, a nyákok egymásra vannak "szendvicselve". A kilógó vezetékhalom a többi modulhoz menő jeleket fogja továbbítani egy szerelhető "buszon" keresztül, ami a dobozba lesz beépítve. Így bármikor ki lehet szedni az egyes elemeket.     A fenti képen látszik a hangszer, amelybe még nincs beépítve a modul, mert ehhez új dobozt kell eszkábálni először (hamarosan). Egyúttal a dobozolás is kisebb lesz mélységében, mert emögé a modul mögé befér majd a tápegység.   A további terv annyiból áll, hogy meg kell csinálni az utolsó részt, amelyben egy midi2cv lesz, 2 kicsi keverő, és egy pedálvezérlő rész, hogy használhassam a csodajó Moog pedálomat.   Amit lesz új fejlemény, ismét írok.

vinnui

vinnui

 

Passive Out

Passive Out     Elkészült teljesen az első pár saját tervezésű/építésű modul, írok az elsőről pár sort.   Nem teljesen őszinte a kijelentés, hogy "az első pár modul", mivel pont ezen oldal lapjain osztottam meg veletek a Polivoks filterek építését, de ez a két modul más, ezeket már én is terveztem...félig meddig.   Az első ezek közül a Passive Out modul, ami, ahogy a neve is jelzi, egy passzív kimeneti modul. Működése nagyon egyszerű, bemegy a jel, majd egy 10k-s, viszonylag drága potin keresztül kimegy. (Viszonylag drága...itt is a határ a csillagos ég persze, de a fél eurós Alpha potikhoz képest, amiket általában használok, ez a 4 eurós Bourns Super Smooth elég drága...) A poti gyakorlatilag csillapító, hogy a hangkártya elbírja a modulár 10 vpp-s jelét. (Enélkül is bírja elméletben, meg lehet más modult is használni kimeneti modulnak.)   A modul maga passzív, de mégsem...van ugyanis beleépítve egy aktív rész, ami a VU méter drivere.   Ez egy eBay / China PCB és VU méter, az egész cca 15-20 font mindennel együtt.   A panel, egy vékony lemezből készült U profillal van a potin keresztül az előlaphoz fogatva.   Az előlap 3 mm vastag narancs akril, a terv váza Front Panel Express-ben készült (test, furatok, skála), majd a feliratokat és a végleges formát Inkscape-ben kapta meg, a gyártást pedig az angol Razorlab végezte, alu gyártókhoz képest rettenet olcsón, rettenet gyorsan! (Példa : ezt az előlapot a Schaeffer AG cca. 35-40 EUR-ért csinálta volna meg, gravír nélkül. Razorlabnál ebbe az árba belefért a fuvar és a gravír is...két előlapra.)   A front panelek tervezéséről, a gravír festékkel való feltöltéséről fogok írni külön bejegyzést, de még nem rendeltem meg a következő batch-et.   A modulon egy vintage "NOS/RCA" klón gomb van, 33 mm, a legnagyobb. Ezek nagyon szép gombok, imádom ezt a vintage kinézetet, van belőlük kisebb is, 22 mm, és szépen mutatnak a 13 mm-s "curlknob"-al együtt (ezek vannak Vinnui modular-jain), így az egész modulár design-ja fedhető, és nem kell egyforma gombmérettel tervezni az előlapokat, lehet kicsit variálni.   Képek : (elnézést a minőségért, i4 fotók, nem a legjobb fény mellett ... )  

snaper

snaper

 

Dark ambient

Hogy ne csak mindig az építésről legyen szó, egy kis zene.   Imádom a dark ambient zenéket, és a tegnapi kisérletezésből valahogy ilyen keletkezett.   Technikai háttér:   "Basszus" sáv: Minibrute Dallam sáv: Protostar Effektsáv: Protostar + moduláris Plusz minden sávon: Strymon BigSky   Az effektsáv: A BigSky paramétereit a Moog pedállal vezéreltem, ez különösen jó a Magneto algoritmussal együtt (szalagos zengető effekt).    

vinnui

vinnui

 

Verseny :-)

Az alábbi zenét az EastWest Sounds Steven Wilson's Ghostwriter versenyére készítettem.   https://soundcloud.com/bpstudio/bpstudio-never-too-late   Ha tetszik, kérlek támogass szavazatoddal! :-)   (Szavazni az alábbi linken lehet:   https://facebook.wizehive.com/voting/view/ghostwriter/23025/2161296/0   Ha valami miatt nem jönne be, a Never too late c. számra is rákereshetsz a fenti oldalon)   A hangszerelés azért furcsa kicsit, mert ez tulajdonképpen egy horror zenékhez készült soundset, de ezt későn vettem észre :-D

comp

comp

 

Meteo - a magyar cyberpunk

Kinek volt még ez a kedvenc magyar mozija?   Azt hiszem, hogy elsősorban Másik János és Szemző Tibor zenéje tette annak idején oly feledhetetlenné ezt a - korát megelőző, ennek ellenére valahogyan mégis olyan méltánytalanul a feledésbe merült - remek filmet, amit végre idén DVD-n is kiadtak; s miután most jutottam hozzá, így az elmúlt néhány hetet többek között ennek jegyében is töltöttem (fél tucatszor újranéztem stb.). Végül persze le is írtam, amit akartam:   Meteo - a magyar cyberpunk  

Isten Nyila

Isten Nyila

 

Roland MC307 firmware update

Sziasztok!   Általában egy firmware update nem egy akkora jelentőségű dolog hogy megérne egy blog bejegyzést, de úgy gondoltam hogy technika történeti szempontból ez érdekes lehet. Illetve elég hardcorenak tartom végig izgulni kb. 1 órát hogy minden rendben megy-e, szobadísz lesz-e belőle vagy működő hangszer.   Első lépésként ellenőriztem a hangszerben levő verziót. A ‘SONG’+’SYSTEM’+’BPM’ gombokat nyomva tartva be kell kapcsolni, ekkor teszt üzemmódba kerül és automatikusan lefut a verzió ellenőrzés.     1.01 volt benne, ennél van újabb. Az 1.03-es firmware a Roland oldaláról letölthető:   http://www.rolandus.com/products/details/172/downloads/   Kicsomagolás után 8 könyvtárban 64db(!!!) midi file található.   Szükség van még midi interface-re (nálam Emagic AMT8) és egy programra ami SMF midi file-t le tud játszani. Nem keresgéltem külön progit erre a célre, beimportáltam öket Logicba. Lett egy 1 óra 10 perces midi album ))         Kezdődhet az update.   Az’ F1’+’F4’+’RYTHM PART VIEW’ gombokat nyomva tarva be kell kapcsolni az MC307-et. Aztán lenyomni az ‘R’+’3’ gombokat. A bpm led kijelzőn megjelenik a “SYS” felirat el lehet indítani a midi lejátszást. Az S0000001.MID-S000000032.MID fileokat küldjük be, ez a system update. A folyamat közben a zöld midi led villog, az R,1,2,3,4,5,6,7 gombok folyamat jelzőként viselkednek, a midi fileok végén a slave led világit.   Ha végzett az első 32 file-al,(kb. 30 perc) ki kell kapcsolni az MC-t. Aztán megint az’ F1’+’F4’+’RYTHM PART VIEW’ gombokat nyomva tarva be kell kapcsolni, majd ‘5’+’7’ gombokat lenyomni. A bpm kijelzőn a “DAT” felirat jelenik meg, jöhet a másik 32 midi file, D0000001.MID-D00000032.MID. A folyamat jelzés ugyanaz mint az előbb. Ha ez is kész, kikapcs. Már csak egy lépés van vissza egy factory reset. Ezt normál bekapcsolás után, a menüből érhető el. (SYSTEM / UTIL / FACTORY RESET) Ha ez mind rendben lezajlott, ellenőrizhetjük újra a firmware verziót:     A cpu verzió maradt, de a prog verziója és dátuma változott. Hurrá, sikeres az update. Hogy az új firmware-ben mit javítottak azt nem tudom, én a második napon megcsináltam, nincs sok tapasztalatom az 1.01-el. Mindenképp megnyugtat a tudat hogy a legfrisebb elérhető os van benne ))))

Vlaca

Vlaca

 

Zenék

Felraktam pár (hobbi)zeném soundcloudra:     https://soundcloud.com/bpstudio/ux1mix3   https://soundcloud.com/bpstudio/evt1mix1   https://soundcloud.com/bpstudio/clip1   bár erősen "work in progress" verziók, észrevételekkel, kritikákkal nyugodtan bombázhattok :-)

comp

comp

 

AzArtis lesz egyszer még Kurzweilem

Hosszú évekig csak a KORG hangszerekre esküdtem… a KORG-nak ismertem és szerettem a működését, a hangját, a lehetőségeit, a KURZWEIL pedig egy elérhetetlen, ismeretlen, professzionális szintet jelentett nekem mindig. Évekig ugyanazzal a hangszerrel komponáltam otthon, amivel aztán a koncerteken is zenéltem. Négy éve jutottam hozzá első KURZWEIL hangszeremhez, akkor értettem meg, és akkor vált bennem először ketté, hogy mit jelent otthoni hobbi hangszert tartani és mit jelent jól kigondolt performance eszközt vinni a színpadra… a két dolog teljesen más fogalom, de azelőtt sohasem gondoltam bele. Először egy KURZWEIL K2500X, aztán egy PC2, végül pedig egy PC3LE6 került hozzám. Most pedig a HitSpace jóvoltából egy ARTIS-t vehettem szemügyre közelről, nyugodt körülmények között.      Ha megkérdezünk billentyűsöket akik találkoztak már Kurzweil hangszerrel, hogy mi a véleményük a Kurzweil márkáról, kétféle véleményt kaphatunk: 1: Jó cucc - jó cucc, de hat diploma kell hozzájuk, mert bonyolultak mint atom… 2: Nagyon jól összerakott hangszerek, és ha megtanuljuk kezelni a bonyi menüjét, akkor nagyon profi cuccunk lesz. Mindkét véleményben ugyanaz a közös nevező: jó cucc és bonyolult kezelés… csak az egyik tábor pozitívumként, a másik tábor negatívumként értékeli az évek során sok hideget és meleget kapott Kurzweil struktúrát.     Azt hiszem a hangszer megítélésének a kulcsa mindig abban rejlik, hogy mire szeretnénk használni. Ha például egy nagyon jól kezelhető szinpadi eszközre vágyunk, akkor a könnyen és gyorsan elérhető funkciókat kell keresnünk, a mélyebb szerkesztést pedig ne kapirgáljuk, mert felesleges… Ha pedig stúdiózni akarunk, vagy sounddizájnolni, akkor miért is lenne baj, ha valami olyan sokat tud, hogy már-már bonyolultnak tűnik? Persze egy olyan hangszert ami rengeteget tud, is lehet egyszerűen használni, csak ne nyomjuk meg az "EDIT" gombot, hanem aknázzuk ki a nekünk szükséges könnyített funkciókat… de az ember nem ilyen… ha ott van a mélyszerkesztési funkció, akkor bele is megy, majd elkavarodik és leszólja a hangszert hogy "túl bonyi", holott teljesen használható lenne a számára ha nem firtatná azokat a funkciókat amire épp nincs szüksége. Az Artis-ban véleményem szerint ezt a fenti gondolatmenetet kaphatták el nagyon jól a tervezők. A hangszer maga alapból tetemes készlettel és tetemes USER férőhellyel van ellátva. A szinpadi előadáshoz a MULTI mód rendkívül gyors és logikus elérést biztosít, és akár két szám közben is korrigálhatóak, finomhangolhatóak a paraméterek. Az első használatba vétel előtt remek, logikusan felépített lehetőségeket nyújt a hangszer a teljes műsorunk hangszínszükségletének felépítéséhez. Ugyanakkor a PROGRAM hangszínek szerkesztéséhez szükséges V.A.S.T. motort csukva találjuk magán a hangszeren… Akinek nem inge, ne vegye magára, ne szerkesztgesse a V.A.S.T.-t… A hangszerben meglévő rengeteg PROGRAM hangszín kifejezetten színpadi előadásra van előkészítve, értelmesen leosztott és dedikált kontrollálási lehetőségekkel: reverb, volume, filter stb… orgonák esetében regiszterek… és még fejtegethetnénk a hangszínek jellegzetességeihez passzoló funkciókat… a legtöbb esetben mi magunk úgysem tudnánk jobbat csinálni. Minden PROGRAM hangszínből felépített MULTI személyreszabható funkciókat kinál a kontrolláláshoz, SPLIT és LAYER funkciókhoz stb. Ennél a pontnál sokszor félreértés van a SPLIT és a ZONE fogalmában. Az Artisban a SPLIT funkció az egy gyors elérésű funkció… gyakorlatilag azt a célt szolgálja, hogy az épp játszott hangszínünk mellé gyorsan be tudjunk osztani egy másodikat a bal kézhez. A SPLIT gomb megnyomásával alapértelmezetten egy basszus hangot kapunk a bal mancsunk alá, amit természetesen bármi másra átállíthatunk… a SPLIT pontot is megváltoztathatjuk egy pillanat alatt, csak meg kell nyomni az ENTER gombot és a billentyűzeten a hangot, ahol az osztást szeretnénk… ebben az állapotban még a bal kéz TRANSPOSE értékét tudjuk azonnal beállítani illetve a hangerőt… semmi többet… Ez a funkció erre való: mélyremenő programozás és mindenféle menübabrálás nélkül pillanatok alatt létrehozni egy SPLIT-elt leosztást a játékunkhoz. Azonban ha ezt a pillanatnyi SPLIT állapotot elmentjük USER MULTI-nak akkor onnantól megnyílik a MULTI teljes szerkesztési lehetősége. Az Artis 4 ZÓNÁS, tehát a két hangot tartalmazó SPLIT-ünk mellé még további két hangszínt tehetünk, és a MULTI-ban már arra is lehetőségünk nyílik, hogy mindegyik ZÓNÁNAK saját alsó és felső billentyűzettartományt adjunk meg, ezáltal teljesen egyedi LAYER-átfedéseket és elosztásokat is létrehozhatunk. Mivel ezek a funkciók kimondottan az élő előadásra szánt MULTI-k előállítását szolgálják, ezért kifejezetten azokat a zenészeket szólítja meg vele a hangszer, akik jó billentyűzettel, masszív hangszerben, jó minőségű hangokat egyszerűen szeretnének a színpadra vinni, de azért sok-sok személyre szabott beállításra és kontrollálási lehetőségre van szükségük, miközben írtóznak a Kurzweil V.A.S.T. programozásától. Tekinthetjük az ARTIS-t egy jóképességű Stage Piano-nak, mert ha megnézzük úgy általában a szinpadi digizongikat, ott nem kapunk ilyen sokrétű szerkesztési lehetőségeket.     A dolog akkor kezd érdekessé válni amikor kiderül, hogy bár a hangszeren magán nem szerkeszthető, mégis megtalálható benne a teljes V.A.S.T. rendszer, beleértve a 32 layeres PROGRAM-hangszíneket, a KVA virtuális analóg szinti motort és a KB3 orgona motort is. Mindez lehetővé teszi, hogy a PC3 sorozatra készült valamennyi készletet képes legyen fogadni az ARTIS, ide értve a KORE64-et is. Ezeket USB pendrive-ról tölthetjük be és már élvezhetjük is a játékot velük. Ezen felül a V.A.S.T. motor teljes programozhatósága is a rendelkezésünkre áll PC-s, MAC-es, vagy iPad-es Editor segítségével… és van ingyenes PlugSE VST, AU plug-in is a DAW-okhoz… Innentől kezdve válik a fekete-öves Kurzweil felhasználók számára teljesen nyitottá a hangszer minden tudása. És ez ugyanaz a hangszer, ami az "egyszerű" színpadi zenészek számára "csupán" egy jól fejlett Stage Piano.     Az Artis hangjáról nehéz lenne írni, hiszen teljesen ízlés dolga. Azonban egy apró kitérőt hadd tegyek: A zenekaromban egy régebbi Kurzweil PC2-vel zenéltem… egyébként semmi bajom nem volt a Kurzweil hangzással, de még azelőtt hogy megismertem volna a Kurzweil márkát, én már ácsingóztam egy ROLAND V-Combo-ra. Egyszercsak lehetőségem nyílt egy Roland VR-09 beszerzésére és belevágtam, lecseréltem a PC2-t. Az első dolog ami fogadott, hogy valahányszor egymagam játszottam a VR-09-el, mindig nagyon tetszett a zongorája, de amikor a zenekarban használtam, elveszett, nem került elő a mix-ből, nem lehetett "értelmezni" a VR-09 zongora hangját a zenében. A Kurzweil-el ilyen sohasem fordult elő… a Kurzweilnél valahogy egészen máshogy születik a hang… nem csupán egy zongorából szépen mintavett mintáról van szó, hanem sokkal többről, jól felépített felharmonikusokról és hangforrásról. Bármilyen hang felismerhetőségét és a zenében azonosíthatóságát a felharmonikusok határozzák meg és ehhez nem elég egy zongorát tökéletesen bemintázni, azt tökéletesen vissza is kell adni… vagy még jobban… és nem feltétlenül az akusztikus hűségre gondolok, hanem olyan remake-re ami elektronikus környezetben is megállja a helyét és zongorának hallatszik egy nagyobb spektrumú hangkavalkádban is. Ezek a dolgok jutottak eszembe az Artis hangja kapcsán. A vadiúj Flash memória elemzésébe ha akarnék sem tudnék belemenni, mert nem ismerem a hátterét, a lényeg, hogy szebb, jobb és részletesebb mintákat (és gyors betöltést) ígér a hangszernek, amit eddig sokszor hiányoltak a Kurzweil-ellenzők.    Pro és kontra: Ami nagyon tetszik a Kurzweil Artis-ban, az első sorban az összeszerelés, hogy anyagból van a hangszer, a csatlakozói fémből vannak, a burkolata fémből van, minden egyéb tekintetben (is) ugyanolyan masszív konstrukció, mit a többi Kurzweil hangszer. Jó őket színpadra vinni, nem recsegnek-ropognak a műanyagburkolatok és nem imádkozunk minden koncert előtt a műanyag aljzatok épségéért. Továbbá nagyon tetszik, hogy a kezelhetőségét nagyon megkönnyítették sok célravezető módosítással a menüben, amitől alapból igazi Stage hangszer kezelhetőségével látták el az Artis-t, ugyanakkor egy editor segítségével megnyílik a hangszer teljes hangrendszere.     Nagyon tetszik, hogy az Artis kategóriaválasztói alatt található 16 számgomb amelyek az adott kategóriából kiválasztható 16 hangot érik el azonnal… tehát 16 kategória x 16 hangszín összesen 256 azonnali elérésű hangszínt kínál… ergó úgy néz ki, mintha 256 darab Favourite-unk lenne. Ugyanez elmondható a USER készletről is.     Ehhez társul egy olyan "grid" képernyő mód is, ami a kiválasztott kategóra 16 hangszínét mutatja a kijelzőn egyidejűleg, így teljesen áttekinthetővé tehetjük a koncert szettünket.     Ettől függetlenül van még 10 Favourite gombunk, amelyekre egy hosszú gombnyomással menthetünk kedvenc beállítást, ami lehet egyaránt PROGRAM, vagy MULTI hangszín. Ja és el ne felejtsem, tetszik a frontpanelre kihelyezett Master EQ funkció is. Ezt már a PC2-n is szerettem, de ott gombnyomásra lehetett csak előhozni és előfordult, hogy véletlenül elállítottam mielőtt kiléptem a funkcióból mert már a következő funkcióhoz nyúltam a hangszeren játék közben. Az Artison külön potikat kapott, tehát azonnal szabályozható és ránézésre kontrollálható is hogy mi hol áll, ami jól jöhet ha új akusztikus környezetbe kerülünk a hangszerrel.     Ami viszont nem tetszik, hogy a fülhallgató csatlakozóját előre hozták… egy átlagos felhasználónak valószínűleg égnek áll a haja, amikor a hangszer háta mögé kell hajolgatnia hogy megkeresgélje a fülhallgató helyét, és kifejezetten üdvözli az előrehelyezett csatlakozót… de egy aktív zenész (mint én is) nagyon nem díjazza ha folyton elakad a csatiban és esetleg véletlenül letépi… ha pedig épp a fülhallgatóból egy külön monitor-utat kíván a színpadi zenész kinyerni, akkor nagyon suta dolog, hogy ott ahol a legjobban útban van, kiáll a hangszerből egy 6,3-as JACK.     Ami még nem tetszett, hogy a zongora hangszínre váltáskor torpan egy pillanatot a hangszer. Minden más mintánál tökéletes az átállás, egyedül a zongoránál van egy kis döccenés, hiszen az egy különálló 128MB-os zongoraminta. Azt nem próbáltam hogy másik Zongora keymap-ot behívni, ami nem abból a memóriából dolgozik… az talán megoldja a dolgot. És persze ez egyébként is csak akkor releváns ha villámgyors átállás kell egyik hangszínről a másikra… ha van időnk arra a fél másodperces döccenésre akkor nincs miről beszélni. Illetve ha a Multinkat eleve úgy programozzuk fel, hogy a billentyűzet egyik felén ott a zongoránk, a másik felén a másik hangszínünk, akkor szó sincs váltásról… a 88 kalapácsos billentyűzeten egyébként jól el lehet férni az ilyen igényeinkkel. Még egy apróság volt, ami nem tetszett, hogy SPLIT üzemmódban csak a bal kéznél található hang paramétereibe nyúlhatunk bele… persze ez orvosolható ha lementjük a megkezdett SPLIT-ünket MULTI-ba ahol már minden a rendelkezésünkre áll, de ha épp a gyorsaság a cél, akkor nincs az embernek ideje üres USER helyet keresgélni, ahelyett, hogy azonnal hozzányúlhatna a szükséges paraméterekhez. Összegezve az Artist megvásárolhatjuk szinpadi hangszernek is és stúdióba 16 Timbrálos hangszerelő szintetizátornak is, és egyik kategóriában sem kutyaütő berendezést kapunk. Árát tekintve két színpadi hangszer közé tudnám beilleszteni: a ROLAND RD300 NX és a Clavia Nord Piano 2HP közé… az előbbinél 50 ezer Ft-al drágább, a másodiknál 120 ezer Ft-al olcsóbb, viszont egyikük sem nyújt olyan szintetizátoros képességeket, mint az Artis.  

https://synthimania.blog.hu/2014/06/12/azartis_lesz_egyszer_meg_kurzweilem' rel="nofollow external">

Koródi Csaba

Koródi Csaba

 

AzArtis lesz egyszer még Kurzweilem

Hosszú évekig csak a KORG hangszerekre esküdtem… a KORG-nak ismertem és szerettem a működését, a hangját, a lehetőségeit, a KURZWEIL pedig egy elérhetetlen, ismeretlen, professzionális szintet jelentett nekem mindig. Évekig ugyanazzal a hangszerrel komponáltam otthon, amivel aztán a koncerteken is zenéltem. Négy éve jutottam hozzá első KURZWEIL hangszeremhez, akkor értettem meg, és akkor vált bennem először ketté, hogy mit jelent otthoni hobbi hangszert tartani és mit jelent jól kigondolt performance eszközt vinni a színpadra… a két dolog teljesen más fogalom, de azelőtt sohasem gondoltam bele. Először egy KURZWEIL K2500X, aztán egy PC2, végül pedig egy PC3LE6 került hozzám. Most pedig a HitSpace jóvoltából egy ARTIS-t vehettem szemügyre közelről, nyugodt körülmények között.      Ha megkérdezünk billentyűsöket akik találkoztak már Kurzweil hangszerrel, hogy mi a véleményük a Kurzweil márkáról, kétféle véleményt kaphatunk: 1: Jó cucc - jó cucc, de hat diploma kell hozzájuk, mert bonyolultak mint atom… 2: Nagyon jól összerakott hangszerek, és ha megtanuljuk kezelni a bonyi menüjét, akkor nagyon profi cuccunk lesz. Mindkét véleményben ugyanaz a közös nevező: jó cucc és bonyolult kezelés… csak az egyik tábor pozitívumként, a másik tábor negatívumként értékeli az évek során sok hideget és meleget kapott Kurzweil struktúrát.     Azt hiszem a hangszer megítélésének a kulcsa mindig abban rejlik, hogy mire szeretnénk használni. Ha például egy nagyon jól kezelhető szinpadi eszközre vágyunk, akkor a könnyen és gyorsan elérhető funkciókat kell keresnünk, a mélyebb szerkesztést pedig ne kapirgáljuk, mert felesleges… Ha pedig stúdiózni akarunk, vagy sounddizájnolni, akkor miért is lenne baj, ha valami olyan sokat tud, hogy már-már bonyolultnak tűnik? Persze egy olyan hangszert ami rengeteget tud, is lehet egyszerűen használni, csak ne nyomjuk meg az "EDIT" gombot, hanem aknázzuk ki a nekünk szükséges könnyített funkciókat… de az ember nem ilyen… ha ott van a mélyszerkesztési funkció, akkor bele is megy, majd elkavarodik és leszólja a hangszert hogy "túl bonyi", holott teljesen használható lenne a számára ha nem firtatná azokat a funkciókat amire épp nincs szüksége. Az Artis-ban véleményem szerint ezt a fenti gondolatmenetet kaphatták el nagyon jól a tervezők. A hangszer maga alapból tetemes készlettel és tetemes USER férőhellyel van ellátva. A szinpadi előadáshoz a MULTI mód rendkívül gyors és logikus elérést biztosít, és akár két szám közben is korrigálhatóak, finomhangolhatóak a paraméterek. Az első használatba vétel előtt remek, logikusan felépített lehetőségeket nyújt a hangszer a teljes műsorunk hangszínszükségletének felépítéséhez. Ugyanakkor a PROGRAM hangszínek szerkesztéséhez szükséges V.A.S.T. motort csukva találjuk magán a hangszeren… Akinek nem inge, ne vegye magára, ne szerkesztgesse a V.A.S.T.-t… A hangszerben meglévő rengeteg PROGRAM hangszín kifejezetten színpadi előadásra van előkészítve, értelmesen leosztott és dedikált kontrollálási lehetőségekkel: reverb, volume, filter stb… orgonák esetében regiszterek… és még fejtegethetnénk a hangszínek jellegzetességeihez passzoló funkciókat… a legtöbb esetben mi magunk úgysem tudnánk jobbat csinálni. Minden PROGRAM hangszínből felépített MULTI személyreszabható funkciókat kinál a kontrolláláshoz, SPLIT és LAYER funkciókhoz stb. Ennél a pontnál sokszor félreértés van a SPLIT és a ZONE fogalmában. Az Artisban a SPLIT funkció az egy gyors elérésű funkció… gyakorlatilag azt a célt szolgálja, hogy az épp játszott hangszínünk mellé gyorsan be tudjunk osztani egy másodikat a bal kézhez. A SPLIT gomb megnyomásával alapértelmezetten egy basszus hangot kapunk a bal mancsunk alá, amit természetesen bármi másra átállíthatunk… a SPLIT pontot is megváltoztathatjuk egy pillanat alatt, csak meg kell nyomni az ENTER gombot és a billentyűzeten a hangot, ahol az osztást szeretnénk… ebben az állapotban még a bal kéz TRANSPOSE értékét tudjuk azonnal beállítani illetve a hangerőt… semmi többet… Ez a funkció erre való: mélyremenő programozás és mindenféle menübabrálás nélkül pillanatok alatt létrehozni egy SPLIT-elt leosztást a játékunkhoz. Azonban ha ezt a pillanatnyi SPLIT állapotot elmentjük USER MULTI-nak akkor onnantól megnyílik a MULTI teljes szerkesztési lehetősége. Az Artis 4 ZÓNÁS, tehát a két hangot tartalmazó SPLIT-ünk mellé még további két hangszínt tehetünk, és a MULTI-ban már arra is lehetőségünk nyílik, hogy mindegyik ZÓNÁNAK saját alsó és felső billentyűzettartományt adjunk meg, ezáltal teljesen egyedi LAYER-átfedéseket és elosztásokat is létrehozhatunk. Mivel ezek a funkciók kimondottan az élő előadásra szánt MULTI-k előállítását szolgálják, ezért kifejezetten azokat a zenészeket szólítja meg vele a hangszer, akik jó billentyűzettel, masszív hangszerben, jó minőségű hangokat egyszerűen szeretnének a színpadra vinni, de azért sok-sok személyre szabott beállításra és kontrollálási lehetőségre van szükségük, miközben írtóznak a Kurzweil V.A.S.T. programozásától. Tekinthetjük az ARTIS-t egy jóképességű Stage Piano-nak, mert ha megnézzük úgy általában a szinpadi digizongikat, ott nem kapunk ilyen sokrétű szerkesztési lehetőségeket.     A dolog akkor kezd érdekessé válni amikor kiderül, hogy bár a hangszeren magán nem szerkeszthető, mégis megtalálható benne a teljes V.A.S.T. rendszer, beleértve a 32 layeres PROGRAM-hangszíneket, a KVA virtuális analóg szinti motort és a KB3 orgona motort is. Mindez lehetővé teszi, hogy a PC3 sorozatra készült valamennyi készletet képes legyen fogadni az ARTIS, ide értve a KORE64-et is. Ezeket USB pendrive-ról tölthetjük be és már élvezhetjük is a játékot velük. Ezen felül a V.A.S.T. motor teljes programozhatósága is a rendelkezésünkre áll PC-s, MAC-es, vagy iPad-es Editor segítségével… és van ingyenes PlugSE VST, AU plug-in is a DAW-okhoz… Innentől kezdve válik a fekete-öves Kurzweil felhasználók számára teljesen nyitottá a hangszer minden tudása. És ez ugyanaz a hangszer, ami az "egyszerű" színpadi zenészek számára "csupán" egy jól fejlett Stage Piano.     Az Artis hangjáról nehéz lenne írni, hiszen teljesen ízlés dolga. Azonban egy apró kitérőt hadd tegyek: A zenekaromban egy régebbi Kurzweil PC2-vel zenéltem… egyébként semmi bajom nem volt a Kurzweil hangzással, de még azelőtt hogy megismertem volna a Kurzweil márkát, én már ácsingóztam egy ROLAND V-Combo-ra. Egyszercsak lehetőségem nyílt egy Roland VR-09 beszerzésére és belevágtam, lecseréltem a PC2-t. Az első dolog ami fogadott, hogy valahányszor egymagam játszottam a VR-09-el, mindig nagyon tetszett a zongorája, de amikor a zenekarban használtam, elveszett, nem került elő a mix-ből, nem lehetett "értelmezni" a VR-09 zongora hangját a zenében. A Kurzweil-el ilyen sohasem fordult elő… a Kurzweilnél valahogy egészen máshogy születik a hang… nem csupán egy zongorából szépen mintavett mintáról van szó, hanem sokkal többről, jól felépített felharmonikusokról és hangforrásról. Bármilyen hang felismerhetőségét és a zenében azonosíthatóságát a felharmonikusok határozzák meg és ehhez nem elég egy zongorát tökéletesen bemintázni, azt tökéletesen vissza is kell adni… vagy még jobban… és nem feltétlenül az akusztikus hűségre gondolok, hanem olyan remake-re ami elektronikus környezetben is megállja a helyét és zongorának hallatszik egy nagyobb spektrumú hangkavalkádban is. Ezek a dolgok jutottak eszembe az Artis hangja kapcsán. A vadiúj Flash memória elemzésébe ha akarnék sem tudnék belemenni, mert nem ismerem a hátterét, a lényeg, hogy szebb, jobb és részletesebb mintákat (és gyors betöltést) ígér a hangszernek, amit eddig sokszor hiányoltak a Kurzweil-ellenzők.    Pro és kontra: Ami nagyon tetszik a Kurzweil Artis-ban, az első sorban az összeszerelés, hogy anyagból van a hangszer, a csatlakozói fémből vannak, a burkolata fémből van, minden egyéb tekintetben (is) ugyanolyan masszív konstrukció, mit a többi Kurzweil hangszer. Jó őket színpadra vinni, nem recsegnek-ropognak a műanyagburkolatok és nem imádkozunk minden koncert előtt a műanyag aljzatok épségéért. Továbbá nagyon tetszik, hogy a kezelhetőségét nagyon megkönnyítették sok célravezető módosítással a menüben, amitől alapból igazi Stage hangszer kezelhetőségével látták el az Artis-t, ugyanakkor egy editor segítségével megnyílik a hangszer teljes hangrendszere.     Nagyon tetszik, hogy az Artis kategóriaválasztói alatt található 16 számgomb amelyek az adott kategóriából kiválasztható 16 hangot érik el azonnal… tehát 16 kategória x 16 hangszín összesen 256 azonnali elérésű hangszínt kínál… ergó úgy néz ki, mintha 256 darab Favourite-unk lenne. Ugyanez elmondható a USER készletről is.     Ehhez társul egy olyan "grid" képernyő mód is, ami a kiválasztott kategóra 16 hangszínét mutatja a kijelzőn egyidejűleg, így teljesen áttekinthetővé tehetjük a koncert szettünket.     Ettől függetlenül van még 10 Favourite gombunk, amelyekre egy hosszú gombnyomással menthetünk kedvenc beállítást, ami lehet egyaránt PROGRAM, vagy MULTI hangszín. Ja és el ne felejtsem, tetszik a frontpanelre kihelyezett Master EQ funkció is. Ezt már a PC2-n is szerettem, de ott gombnyomásra lehetett csak előhozni és előfordult, hogy véletlenül elállítottam mielőtt kiléptem a funkcióból mert már a következő funkcióhoz nyúltam a hangszeren játék közben. Az Artison külön potikat kapott, tehát azonnal szabályozható és ránézésre kontrollálható is hogy mi hol áll, ami jól jöhet ha új akusztikus környezetbe kerülünk a hangszerrel.     Ami viszont nem tetszik, hogy a fülhallgató csatlakozóját előre hozták… egy átlagos felhasználónak valószínűleg égnek áll a haja, amikor a hangszer háta mögé kell hajolgatnia hogy megkeresgélje a fülhallgató helyét, és kifejezetten üdvözli az előrehelyezett csatlakozót… de egy aktív zenész (mint én is) nagyon nem díjazza ha folyton elakad a csatiban és esetleg véletlenül letépi… ha pedig épp a fülhallgatóból egy külön monitor-utat kíván a színpadi zenész kinyerni, akkor nagyon suta dolog, hogy ott ahol a legjobban útban van, kiáll a hangszerből egy 6,3-as JACK.     Ami még nem tetszett, hogy a zongora hangszínre váltáskor torpan egy pillanatot a hangszer. Minden más mintánál tökéletes az átállás, egyedül a zongoránál van egy kis döccenés, hiszen az egy különálló 128MB-os zongoraminta. Azt nem próbáltam hogy másik Zongora keymap-ot behívni, ami nem abból a memóriából dolgozik… az talán megoldja a dolgot. És persze ez egyébként is csak akkor releváns ha villámgyors átállás kell egyik hangszínről a másikra… ha van időnk arra a fél másodperces döccenésre akkor nincs miről beszélni. Illetve ha a Multinkat eleve úgy programozzuk fel, hogy a billentyűzet egyik felén ott a zongoránk, a másik felén a másik hangszínünk, akkor szó sincs váltásról… a 88 kalapácsos billentyűzeten egyébként jól el lehet férni az ilyen igényeinkkel. Még egy apróság volt, ami nem tetszett, hogy SPLIT üzemmódban csak a bal kéznél található hang paramétereibe nyúlhatunk bele… persze ez orvosolható ha lementjük a megkezdett SPLIT-ünket MULTI-ba ahol már minden a rendelkezésünkre áll, de ha épp a gyorsaság a cél, akkor nincs az embernek ideje üres USER helyet keresgélni, ahelyett, hogy azonnal hozzányúlhatna a szükséges paraméterekhez. Összegezve az Artist megvásárolhatjuk szinpadi hangszernek is és stúdióba 16 Timbrálos hangszerelő szintetizátornak is, és egyik kategóriában sem kutyaütő berendezést kapunk. Árát tekintve két színpadi hangszer közé tudnám beilleszteni: a ROLAND RD300 NX és a Clavia Nord Piano 2HP közé… az előbbinél 50 ezer Ft-al drágább, a másodiknál 120 ezer Ft-al olcsóbb, viszont egyikük sem nyújt olyan szintetizátoros képességeket, mint az Artis.     http://synthimania.blog.hu/2014/06/12/azartis_lesz_egyszer_meg_kurzweilem'>  

Guest

Guest

 

AzArtis lesz egyszer még Kurzweilem

Hosszú évekig csak a KORG hangszerekre esküdtem… a KORG-nak ismertem és szerettem a működését, a hangját, a lehetőségeit, a KURZWEIL pedig egy elérhetetlen, ismeretlen, professzionális szintet jelentett nekem mindig. Évekig ugyanazzal a hangszerrel komponáltam otthon, amivel aztán a koncerteken is zenéltem. Négy éve jutottam hozzá első KURZWEIL hangszeremhez, akkor értettem meg, és akkor vált bennem először ketté, hogy mit jelent otthoni hobbi hangszert tartani és mit jelent jól kigondolt performance eszközt vinni a színpadra… a két dolog teljesen más fogalom, de azelőtt sohasem gondoltam bele. Először egy KURZWEIL K2500X, aztán egy PC2, végül pedig egy PC3LE6 került hozzám. Most pedig a HitSpace jóvoltából egy ARTIS-t vehettem szemügyre közelről, nyugodt körülmények között.                 Ha megkérdezünk billentyűsöket akik találkoztak már Kurzweil hangszerrel, hogy mi a véleményük a Kurzweil márkáról, kétféle véleményt kaphatunk: 1: Jó cucc - jó cucc, de hat diploma kell hozzájuk, mert bonyolultak mint atom… 2: Nagyon jól összerakott hangszerek, és ha megtanuljuk kezelni a bonyi menüjét, akkor nagyon profi cuccunk lesz. Mindkét véleményben ugyanaz a közös nevező: jó cucc és bonyolult kezelés… csak az egyik tábor pozitívumként, a másik tábor negatívumként értékeli az évek során sok hideget és meleget kapott Kurzweil struktúrát.               Azt hiszem a hangszer megítélésének a kulcsa mindig abban rejlik, hogy mire szeretnénk használni. Ha például egy nagyon jól kezelhető szinpadi eszközre vágyunk, akkor a könnyen és gyorsan elérhető funkciókat kell keresnünk, a mélyebb szerkesztést pedig ne kapirgáljuk, mert felesleges… Ha pedig stúdiózni akarunk, vagy sounddizájnolni, akkor miért is lenne baj, ha valami olyan sokat tud, hogy már-már bonyolultnak tűnik? Persze egy olyan hangszert ami rengeteget tud, is lehet egyszerűen használni, csak ne nyomjuk meg az "EDIT" gombot, hanem aknázzuk ki a nekünk szükséges könnyített funkciókat… de az ember nem ilyen… ha ott van a mélyszerkesztési funkció, akkor bele is megy, majd elkavarodik és leszólja a hangszert hogy "túl bonyi", holott teljesen használható lenne a számára ha nem firtatná azokat a funkciókat amire épp nincs szüksége. Az Artis-ban véleményem szerint ezt a fenti gondolatmenetet kaphatták el nagyon jól a tervezők. A hangszer maga alapból tetemes készlettel és tetemes USER férőhellyel van ellátva. A szinpadi előadáshoz a MULTI mód rendkívül gyors és logikus elérést biztosít, és akár két szám közben is korrigálhatóak, finomhangolhatóak a paraméterek. Az első használatba vétel előtt remek, logikusan felépített lehetőségeket nyújt a hangszer a teljes műsorunk hangszínszükségletének felépítéséhez. Ugyanakkor a PROGRAM hangszínek szerkesztéséhez szükséges V.A.S.T. motort csukva találjuk magán a hangszeren… Akinek nem inge, ne vegye magára, ne szerkesztgesse a V.A.S.T.-t… A hangszerben meglévő rengeteg PROGRAM hangszín kifejezetten színpadi előadásra van előkészítve, értelmesen leosztott és dedikált kontrollálási lehetőségekkel: reverb, volume, filter stb… orgonák esetében regiszterek… és még fejtegethetnénk a hangszínek jellegzetességeihez passzoló funkciókat… a legtöbb esetben mi magunk úgysem tudnánk jobbat csinálni. Minden PROGRAM hangszínből felépített MULTI személyreszabható funkciókat kinál a kontrolláláshoz, SPLIT és LAYER funkciókhoz stb. Ennél a pontnál sokszor félreértés van a SPLIT és a ZONE fogalmában. Az Artisban a SPLIT funkció az egy gyors elérésű funkció… gyakorlatilag azt a célt szolgálja, hogy az épp játszott hangszínünk mellé gyorsan be tudjunk osztani egy másodikat a bal kézhez. A SPLIT gomb megnyomásával alapértelmezetten egy basszus hangot kapunk a bal mancsunk alá, amit természetesen bármi másra átállíthatunk… a SPLIT pontot is megváltoztathatjuk egy pillanat alatt, csak meg kell nyomni az ENTER gombot és a billentyűzeten a hangot, ahol az osztást szeretnénk… ebben az állapotban még a bal kéz TRANSPOSE értékét tudjuk azonnal beállítani illetve a hangerőt… semmi többet… Ez a funkció erre való: mélyremenő programozás és mindenféle menübabrálás nélkül pillanatok alatt létrehozni egy SPLIT-elt leosztást a játékunkhoz. Azonban ha ezt a pillanatnyi SPLIT állapotot elmentjük USER MULTI-nak akkor onnantól megnyílik a MULTI teljes szerkesztési lehetősége. Az Artis 4 ZÓNÁS, tehát a két hangot tartalmazó SPLIT-ünk mellé még további két hangszínt tehetünk, és a MULTI-ban már arra is lehetőségünk nyílik, hogy mindegyik ZÓNÁNAK saját alsó és felső billentyűzettartományt adjunk meg, ezáltal teljesen egyedi LAYER-átfedéseket és elosztásokat is létrehozhatunk. Mivel ezek a funkciók kimondottan az élő előadásra szánt MULTI-k előállítását szolgálják, ezért kifejezetten azokat a zenészeket szólítja meg vele a hangszer, akik jó billentyűzettel, masszív hangszerben, jó minőségű hangokat egyszerűen szeretnének a színpadra vinni, de azért sok-sok személyre szabott beállításra és kontrollálási lehetőségre van szükségük, miközben írtóznak a Kurzweil V.A.S.T. programozásától. Tekinthetjük az ARTIS-t egy jóképességű Stage Piano-nak, mert ha megnézzük úgy általában a szinpadi digizongikat, ott nem kapunk ilyen sokrétű szerkesztési lehetőségeket.               A dolog akkor kezd érdekessé válni amikor kiderül, hogy bár a hangszeren magán nem szerkeszthető, mégis megtalálható benne a teljes V.A.S.T. rendszer, beleértve a 32 layeres PROGRAM-hangszíneket, a KVA virtuális analóg szinti motort és a KB3 orgona motort is. Mindez lehetővé teszi, hogy a PC3 sorozatra készült valamennyi készletet képes legyen fogadni az ARTIS, ide értve a KORE64-et is. Ezeket USB pendrive-ról tölthetjük be és már élvezhetjük is a játékot velük. Ezen felül a V.A.S.T. motor teljes programozhatósága is a rendelkezésünkre áll PC-s, MAC-es, vagy iPad-es Editor segítségével… és van ingyenes PlugSE VST, AU plug-in is a DAW-okhoz… Innentől kezdve válik a fekete-öves Kurzweil felhasználók számára teljesen nyitottá a hangszer minden tudása. És ez ugyanaz a hangszer, ami az "egyszerű" színpadi zenészek számára "csupán" egy jól fejlett Stage Piano.               Az Artis hangjáról nehéz lenne írni, hiszen teljesen ízlés dolga. Azonban egy apró kitérőt hadd tegyek: A zenekaromban egy régebbi Kurzweil PC2-vel zenéltem… egyébként semmi bajom nem volt a Kurzweil hangzással, de még azelőtt hogy megismertem volna a Kurzweil márkát, én már ácsingóztam egy ROLAND V-Combo-ra. Egyszercsak lehetőségem nyílt egy Roland VR-09 beszerzésére és belevágtam, lecseréltem a PC2-t. Az első dolog ami fogadott, hogy valahányszor egymagam játszottam a VR-09-el, mindig nagyon tetszett a zongorája, de amikor a zenekarban használtam, elveszett, nem került elő a mix-ből, nem lehetett "értelmezni" a VR-09 zongora hangját a zenében. A Kurzweil-el ilyen sohasem fordult elő… a Kurzweilnél valahogy egészen máshogy születik a hang… nem csupán egy zongorából szépen mintavett mintáról van szó, hanem sokkal többről, jól felépített felharmonikusokról és hangforrásról. Bármilyen hang felismerhetőségét és a zenében azonosíthatóságát a felharmonikusok határozzák meg és ehhez nem elég egy zongorát tökéletesen bemintázni, azt tökéletesen vissza is kell adni… vagy még jobban… és nem feltétlenül az akusztikus hűségre gondolok, hanem olyan remake-re ami elektronikus környezetben is megállja a helyét és zongorának hallatszik egy nagyobb spektrumú hangkavalkádban is. Ezek a dolgok jutottak eszembe az Artis hangja kapcsán. A vadiúj Flash memória elemzésébe ha akarnék sem tudnék belemenni, mert nem ismerem a hátterét, a lényeg, hogy szebb, jobb és részletesebb mintákat (és gyors betöltést) ígér a hangszernek, amit eddig sokszor hiányoltak a Kurzweil-ellenzők.   Pro és kontra:   Ami nagyon tetszik a Kurzweil Artis-ban, az első sorban az összeszerelés, hogy anyagból van a hangszer, a csatlakozói fémből vannak, a burkolata fémből van, minden egyéb tekintetben (is) ugyanolyan masszív konstrukció, mit a többi Kurzweil hangszer. Jó őket színpadra vinni, nem recsegnek-ropognak a műanyagburkolatok és nem imádkozunk minden koncert előtt a műanyag aljzatok épségéért. Továbbá nagyon tetszik, hogy a kezelhetőségét nagyon megkönnyítették sok célravezető módosítással a menüben, amitől alapból igazi Stage hangszer kezelhetőségével látták el az Artis-t, ugyanakkor egy editor segítségével megnyílik a hangszer teljes hangrendszere.               Nagyon tetszik, hogy az Artis kategóriaválasztói alatt található 16 számgomb amelyek az adott kategóriából kiválasztható 16 hangot érik el azonnal… tehát 16 kategória x 16 hangszín összesen 256 azonnali elérésű hangszínt kínál… ergó úgy néz ki, mintha 256 darab Favourite-unk lenne. Ugyanez elmondható a USER készletről is.             Ehhez társul egy olyan "grid" képernyő mód is, ami a kiválasztott kategóra 16 hangszínét mutatja a kijelzőn egyidejűleg, így teljesen áttekinthetővé tehetjük a koncert szettünket.               Ettől függetlenül van még 10 Favourite gombunk, amelyekre egy hosszú gombnyomással menthetünk kedvenc beállítást, ami lehet egyaránt PROGRAM, vagy MULTI hangszín. Ja és el ne felejtsem, tetszik a frontpanelre kihelyezett Master EQ funkció is. Ezt már a PC2-n is szerettem, de ott gombnyomásra lehetett csak előhozni és előfordult, hogy véletlenül elállítottam mielőtt kiléptem a funkcióból mert már a következő funkcióhoz nyúltam a hangszeren játék közben. Az Artison külön potikat kapott, tehát azonnal szabályozható és ránézésre kontrollálható is hogy mi hol áll, ami jól jöhet ha új akusztikus környezetbe kerülünk a hangszerrel.               Ami viszont nem tetszik, hogy a fülhallgató csatlakozóját előre hozták… egy átlagos felhasználónak valószínűleg égnek áll a haja, amikor a hangszer háta mögé kell hajolgatnia hogy megkeresgélje a fülhallgató helyét, és kifejezetten üdvözli az előrehelyezett csatlakozót… de egy aktív zenész (mint én is) nagyon nem díjazza ha folyton elakad a csatiban és esetleg véletlenül letépi… ha pedig épp a fülhallgatóból egy külön monitor-utat kíván a színpadi zenész kinyerni, akkor nagyon suta dolog, hogy ott ahol a legjobban útban van, kiáll a hangszerből egy 6,3-as JACK.               Ami még nem tetszett, hogy a zongora hangszínre váltáskor torpan egy pillanatot a hangszer. Minden más mintánál tökéletes az átállás, egyedül a zongoránál van egy kis döccenés, hiszen az egy különálló 128MB-os zongoraminta. Azt nem próbáltam hogy másik Zongora keymap-ot behívni, ami nem abból a memóriából dolgozik… az talán megoldja a dolgot. És persze ez egyébként is csak akkor releváns ha villámgyors átállás kell egyik hangszínről a másikra… ha van időnk arra a fél másodperces döccenésre akkor nincs miről beszélni. Illetve ha a Multinkat eleve úgy programozzuk fel, hogy a billentyűzet egyik felén ott a zongoránk, a másik felén a másik hangszínünk, akkor szó sincs váltásról… a 88 kalapácsos billentyűzeten egyébként jól el lehet férni az ilyen igényeinkkel. Még egy apróság volt, ami nem tetszett, hogy SPLIT üzemmódban csak a bal kéznél található hang paramétereibe nyúlhatunk bele… persze ez orvosolható ha lementjük a megkezdett SPLIT-ünket MULTI-ba ahol már minden a rendelkezésünkre áll, de ha épp a gyorsaság a cél, akkor nincs az embernek ideje üres USER helyet keresgélni, ahelyett, hogy azonnal hozzányúlhatna a szükséges paraméterekhez.     Összegezve az Artist megvásárolhatjuk szinpadi hangszernek is és stúdióba 16 Timbrálos hangszerelő szintetizátornak is, és egyik kategóriában sem kutyaütő berendezést kapunk. Árát tekintve két színpadi hangszer közé tudnám beilleszteni: a ROLAND RD300 NX és a Clavia Nord Piano 2HP közé… az előbbinél 50 ezer Ft-al drágább, a másodiknál 120 ezer Ft-al olcsóbb, viszont egyikük sem nyújt olyan szintetizátoros képességeket, mint az Artis.   http://synthimania.blog.hu/2014/06/12/azartis_lesz_egyszer_meg_kurzweilem

Koródi Csaba

Koródi Csaba

 

Korg Volca Beats "Snare Mod"

Sziasztok!   A Korg Volca Beats-nek elég nagy irodalma van a neten, rengetegen moddingolják, bővítik mindenféle földi jóval. (Midi out, szeparált kimenetek, cv bemenetek stb.)   Próbáltam tűrtőztetni magam, egyenlőre csak a “Snare modding”-ot csináltam meg rajta. Ennek is nagy irodalma van, több fórumon is előkerült, már összeesküvés elméleteket is gyártottak, a korg is kiadott egy hivatalos közleményt ))) Arról van szó hogy a pergő hang ha hosszúra állítjuk a decay-t, akkor rekedtes torz hangot ad. Az egyik fórumon egy emberke talált egy üres kondi helyet a nyákon (C78), ide beforrasztott egy 100nF-os kondit és láss csodát a pergő hang kisimult. Át is nevezték a topicot “modding”-ról “fixing”-re. Erre kitalálták hogy ez gyártási hiba, a robot nem forrasztotta be ezt az alkatrészt )))) A Korg kiadott egy közleményt hogy nem hibás, ők így tervezték a snare hangot. Ebben a vitában nem szeretnék állást foglalni. Nekem jobban tetszik a kondis hang, de az eredetinek is van létjogosultsága. Az ultimate megoldás, egy kapcsoló lenne amivel ki/be lehet kapcsolgatni a kondit és akkor mindkét hang használható.   Snare mod:     Ja ja tudom a kerámia 100n gagyi, smd kellene ))   Az első a normál, a második a moddolt snare, full decay-el: A Korg oldalán van firmware update(1.02) is a volcahoz, azt is megcsináltam. Elég mókás dolog hogy wav formátumu az update. A sync bemenetre kell bejátszani mint régen a kazettás magnós update-ek idején ))   http://i.korg.com/SupportPage.aspx?productid=674     Összegyűjtöttem pár moddolós linket:   Midi out mod: http://blog.utopianlabs.com/2013/09/korg-volca-beats-midi-out/   Szeparált kimenetek, Cv bemenetek: http://koma-elektronik.com/?p=2345   Eurorack mod: http://www.muffwiggler.com/forum/viewtopic.php?t=100831     A végére egy demo tarck:  

Vlaca

Vlaca

 

MOXtmár tetszik

Ezzel az írásommal tartoztam az ördögnek. Két évvel ezelőtt ugyanis a Korg Krome tesztem írásakor kipróbáltam a Yamaha MOX6-ot is, de akkor egy kicsit lehúztam a járgány kezelhetőségét.          Két év elteltével midőn újabb hangzásokat, újabb, ispiráló munkakörnyezetet kerestem, úgy hozta a sors, hogy épp egy Yamaha MOX6 kötött ki nálam. Egy kicsit elmélyültebb ismerkedés után rájöttem, hogy egy igen jól használható kis hangszer ez a MOX.   Lássuk először is, hogy mit írtam róla annó: "…alapvetően tetemes hangkészlettel találkoztam, de nem tűnt sem jobbnak, sem rosszabbnak, így pusztán a hangkészlet teljesen jelentőségtelen választási szempont. Inkább a szolgáltatások miatt lehetne gondolni rá... az USB hangkártya, a plusz bemenet stb. Ezen kívül a kezelhetősége (főleg a KROME után) semmi olyan arcot nem tudott mutatni, amit hajlandó lettem volna megszokni, vagy megtanulni. Nálam ha egy hangszernél 2-3 perc alatt nem tudok egy NEW SONG-ot létrehozni és az első track hangszínét kiválasztani, ott valami nagy gáz van... és biza a MOX-nál ez történt... ez még egy Kurzweil K2500-nál sem okozott gondot, pedig ha valami bonyi, az a Kurzweil. Ha még azt is hozzáveszem, hogy a MOX-ban egy olyan kijelző van, mint 15 évvel ezelőtt a YAMAHA QS300-asomban... háááát nekem nem kérdés hogy a KROME a nyerő."   Szóval a MOX kijelzője az tényleg kicsike és pixeles és nem túl szemet gyönyörködtető, viszont fényerőben 5 kört ver a fentebb említett QS300-ra. Az említett "NEW SONG" és a trackek hangszínének megválasztása valójában nem nagy ördöngősség, csak más gondolkodást igényel(t volna) mint amit korábban Korg-on megszoktam. Viszont ha már megvan a hangszer logikája, akkor azt kell mondjam, hogy lényegesen haladósabb még a példaként említett Krome-nál is. Hiába szép nagy érintőkijelzős a Krome, a MOX-nak meg picuri kijelzője van, de a TRACK-választó gomboknak köszönhetően rendkívül gyors hozzáférést biztosít a MOX akár Track-kiválasztás, akár MUTE funkció a cél. Itt kicsit felboríthat bizonyos dolgokat, hogy a SONG módban és a SONG MIX módban egyaránt lehet használni a MUTE funkciót, ezért belefuthatunk olyan szituba, hogy a SONG MIX módban hiába kapcsolgatunk valamit, nem szólal meg, mert a SONG módban már ki van kapcsolva… ez csak odafigyelés kérdése. A lényeg, hogy az egész mixelési folyamat nagyon jól és gördülékenyen használható, azaz nem gátolja a kreativitást a menükben mászkálás és nem is igényel PC-s editor szoftvert sem, mert egyáltalán nem olyan bonyolult.            Előnyként említettem az USB-s hangkártya funkcióját a hangszernek, ami akár igaz is lehetne, de egyetlen számítógépem sem látja a hangszert. Windows XP ServicePack 3 oprendszerrel próbálkoztam és a netről leszedtem a MOX-hoz való legfrisseb drivert ami helyesen települ is a számítógépen, megjelenik a megfelelő helyeken, majd a MOX csatlakoztatásakor új eszközt akar telepíteni, új meghajtót keres a neten stb… ha engedem, hogy magától keresse meg beavatkozás nélkül a megfelelő drivert, akkor a folyamat végén közli a számítógép, hogy a hardver telepítése sikertelen… Ha manuálisan próbálom meg hozzárendelni a megfelelő drivereket, végül akkor is sikertelen telepítés a végeredmény. Ja igen, adtak a MOX-hoz egy Cubase programot is, aminek a telepítése és internetes aktiválási procedúrája is nálam már verte az idegtépő kategóriát… az végül több regisztrációval sikerült, de mindhiába a hangszer nélkül. Egyszóval PC-s driver és MOX csatlakoztatása több számítógépen többszöri kísérlettel is sikertelen… ez az előny kilőve (nekem legalábbis).   Másik előnynek a plusz bemeneteket említettem. Na ez az ami nálam teljesen rendben van a hangszerrel kapcsolatban. Van egy pár sztereó bemenetünk, amire köthetünk akár mikrofont is a vocoder-hez, de más analóg, vagy VA szintit MONO-ban illetve egyéb hangszert, samplert stb. sztereóban. A bemenetre kötött hangkeltő eszközt a MOX-on belül effektezni tudjuk és ha ezt mondjuk a SONG módban tesszük, akkor kaphatunk egy plusz szintit a MOX hangja mellé. Esetemben egy Waldorf Rocket van MONO-ban bekötve a MOX-ba, ahol SONG módban be van címezve a 16-os MIDI csatornára, így a 16-os sáv nálam egy önálló analóg szintit eredményez a MOX amúgy sem rossz hangja mellé… természetesen a Rocket a MOX-ban megfelelő effektezést is kaphat. Mivel a 2 bemenetből a Rocket csak egyet foglal el, ezért még mindig megtehetjük, hogy a másik bemenetre mikrofont teszünk, annak a hangját pedig az 1-es MIDI csatornán megcímezhetjük Vocoder-el. Így teljes az összkép, szóval ilyen tekintetben számomra egészen nyerő a MOX struktúrája. Ez az, amit sohasem tudtam volna megfejteni ha nem kerül hozzám egy ilyen hangszer.            A hangja ahogy a korábbi bejegyzésben is említettem, se nem jobb, se nem rosszabb a Krome-nál… természetesen azért más egy kicsit… nekem valahogy a MOX akusztikus hangszínei jobban bejönnek, életszerűbbek is és sok hangszín esetében egészen jó artikulációkra is lehetőség nyílik. Szinti hangzásokban sem kell szégyenkeznie a MOX-nak és talán több hangszín azért is tetszik nekem, mert számomra még új és nincsen elcsépelve. Ugyanakkor olyan mértékű COMBI varázslásokra nincs lehetőségünk, mint a Korg Krome 16 PART-os COMBI hangszínei esetén. Ha valaki ambientes izgő-mozgó COMBI hangzásokra hajt, annak a Krome a megfelelő választás… aki pedig inkább akusztikus oldalról közelítené meg a szintetizátora használatát, az a MOX-ban találhatja meg a számítását. Persze mindkét kategóriában vannak átfedések, de én így kategorizálnám a két hangszert.   Amiben nagyon hasonlatos a MOX és a Krome, azok az appreggiátorból építkező kíséretek. Ezekkel akár komplett egyszemélyes koncertprogramot is fel lehet építeni mindkét hangszerben, úgy hogy természetesen nem automata kíséretekről beszélünk. Ezen a téren is mutatkoznak különbségek. Például hogy a MOX-ban minden egyes Performance esetén 6 variációnk van az adott arpeggiátoros kíséretből, míg a Krome-ban csak egy. Leegyszerűsítve a MOX egyetlen performance-ával tényleg el lehet játszani egy komplett dalt miközben válthatunk a kíséret verse, refrén, bridge stb. variánsai között. A MOX-ban az arpeggiátoron kívül van még lehetőség Pattern használatára is, ami már átmenetet képez az Arpeggiátor és a Song között. Egy Pattern már 16 PART-ból állhat és szintén több variációt tartalmazhat… a variációkat úgynevezett Chain-okba (láncokba) fűzhetjük, azaz nem szükséges egy számot elejétől végéig feljátszani, elég csak az intrót, egy versszakot, egy refrént, egy outrót és a chain-ban csak egymás mögé fűzögethetjük őket ahányszor csak kell… ezzel rendkívül egyszerűsítjük a dolgunkat és sprórolunk a hangszer tárolókapacitásával is. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a leírás így teljesen világos, de egyedül zenélő muzsikusnak ez egy igazán hasznos funkció lehet élő műsor felépítéséhez.   Már csak a hangszer kivitelére térnék ki pár szóval. Röviden: űbergagyi Hosszabban: műanyag az egész hangszer, sorjás, nem túl szép élekkel… a formavilág érdekes és akár tetszhet is, de épp a különleges forma kialakítása miatt az illesztések recsegnek-ropognak. A műanyag anyaga valamiféle matt felületű, amin fehér karcok, csíkok jelennek meg ha véletlenül meghúzzuk rajta a körmünket poticsavarás közben. Hátul a csatlakozások annyira kis erőtlen valaminek hatnak, hogy nem szívesen tenném ki gyakori koncertre hurcolásnak és ki-be húzogatásnak a hangszert… egyszerűen nem csinálnék belőle sem színpadi, sem vendéglátós hangszert. A billentyűzete viszont kifejezetten kellemes játékérzetet biztosít… na nem azt mondom, hogy egy komoly, strapabíró súlyozott billentyűzetet kapunk, de azért könnyen súlyozott, tehát fém lapok találhatóak a billentyűk alján és egész pontos is a billentés érzékenysége és a visszacsatolás. A kontroller potik is pozitív élménnyel gazdagítanak, mert racsnisak, nagyon jól és pontosan beállnak és teljesen körbeforgathatóak mindannyian.     A különleges formavilágnak köszönhetően az amúgyis kimunkálatlan élek csak úgy össze vannak "eresztve". Nincs az a rögzítés ami úgy megfogná, hogy ne recsegjen-ropogjon az egész hangszer.   A burkolat matt, érdes felülete konkrétan körömreszelőnek is alkalmas. Ez itt a képen csak egyetlen húzás.      A csatlakozások műanyagok, lötyögősek és valószínűleg gyakori használat mellett könnyen fognak kontaktossá válni.     Végkövetkeztetés: Mivel én kifejezetten szobai használatra szereztem a MOX6-ot, csak fel van téve az asztalra, egyszer bedugva és kész, nincs emelgetve, szállítva, nem kell ropogtatnom a hangszert, a csalakozókat sem kell strapálnom, így meg tudok békélni a kivitel gyengeségeivel. A billentyűzet viszont amin játszok, az kellemes, jól játszható és ez a lényeg. A hangszer akusztikusabb tulajdonságai is szimpatikusak nekem, ugyanakkor a vonalbemenetén keresztül meg lehet támogatni más elektromos hangú eszközökkel. Az is szimpatikus, hogy a külső bemenetre használhatjuk a MOX effektjeit. Így gyakorlatilag otthon leszerelhettem és elrakhattam a szekrénybe a külső effektprocimat és a keverőpultomat is, amiket egyszerűen kiváltottam a MOX-al egymagában. És ami a legfontosabb, ha megvan a MOX logikája, akkor egy nagyon jó, gördülékeny és akadálymentes munkakörnyezetet biztosít a számunkra ami nekem pont jól jött amikor új, kreatív workflow-t kerestem.  
 

https://synthimania.blog.hu/2014/05/27/moxtmar_tetszik' rel="nofollow external">

Koródi Csaba

Koródi Csaba

 

MOXtmár tetszik

Ezzel az írásommal tartoztam az ördögnek. Két évvel ezelőtt ugyanis a Korg Krome tesztem írásakor kipróbáltam a Yamaha MOX6-ot is, de akkor egy kicsit lehúztam a járgány kezelhetőségét.          Két év elteltével midőn újabb hangzásokat, újabb, ispiráló munkakörnyezetet kerestem, úgy hozta a sors, hogy épp egy Yamaha MOX6 kötött ki nálam. Egy kicsit elmélyültebb ismerkedés után rájöttem, hogy egy igen jól használható kis hangszer ez a MOX.   Lássuk először is, hogy mit írtam róla annó: "…alapvetően tetemes hangkészlettel találkoztam, de nem tűnt sem jobbnak, sem rosszabbnak (a KROME-hoz képest), így pusztán a hangkészlet teljesen jelentőségtelen választási szempont. Inkább a szolgáltatások miatt lehetne gondolni rá... az USB hangkártya, a plusz bemenet stb. Ezen kívül a kezelhetősége (főleg a KROME után) semmi olyan arcot nem tudott mutatni, amit hajlandó lettem volna megszokni, vagy megtanulni. Nálam ha egy hangszernél 2-3 perc alatt nem tudok egy NEW SONG-ot létrehozni és az első track hangszínét kiválasztani, ott valami nagy gáz van... és biza a MOX-nál ez történt... ez még egy Kurzweil K2500-nál sem okozott gondot, pedig ha valami bonyi, az a Kurzweil. Ha még azt is hozzáveszem, hogy a MOX-ban egy olyan kijelző van, mint 15 évvel ezelőtt a YAMAHA QS300-asomban... háááát nekem nem kérdés hogy a KROME a nyerő."   Szóval a MOX kijelzője az tényleg kicsike és pixeles és nem túl szemet gyönyörködtető, viszont fényerőben 5 kört ver a fentebb említett QS300-ra. Az említett "NEW SONG" és a trackek hangszínének megválasztása valójában nem nagy ördöngősség, csak más gondolkodást igényel(t volna) mint amit korábban Korg-on megszoktam. Viszont ha már megvan a hangszer logikája, akkor azt kell mondjam, hogy lényegesen haladósabb még a példaként említett Krome-nál is. Hiába szép nagy érintőkijelzős a Krome, a MOX-nak meg picuri kijelzője van, de a TRACK-választó gomboknak köszönhetően rendkívül gyors hozzáférést biztosít a MOX akár Track-kiválasztás, akár MUTE funkció a cél. Itt kicsit felboríthat bizonyos dolgokat, hogy a SONG módban és a SONG MIX módban egyaránt lehet használni a MUTE funkciót, ezért belefuthatunk olyan szituba, hogy a SONG MIX módban hiába kapcsolgatunk valamit, nem szólal meg, mert a SONG módban már ki van kapcsolva… ez csak odafigyelés kérdése. A lényeg, hogy az egész mixelési folyamat nagyon jól és gördülékenyen használható, azaz nem gátolja a kreativitást a menükben mászkálás és nem is igényel PC-s editor szoftvert sem, mert egyáltalán nem olyan bonyolult.            Előnyként említettem az USB-s hangkártya funkcióját a hangszernek, ami akár igaz is lehetne, de egyetlen számítógépem sem látja a hangszert. Windows XP ServicePack 3 oprendszerrel próbálkoztam és a netről leszedtem a MOX-hoz való legfrisseb drivert ami helyesen települ is a számítógépen, megjelenik a megfelelő helyeken, majd a MOX csatlakoztatásakor új eszközt akar telepíteni, új meghajtót keres a neten stb… ha engedem, hogy magától keresse meg beavatkozás nélkül a megfelelő drivert, akkor a folyamat végén közli a számítógép, hogy a hardver telepítése sikertelen… Ha manuálisan próbálom meg hozzárendelni a megfelelő drivereket, végül akkor is sikertelen telepítés a végeredmény. Ja igen, adtak a MOX-hoz egy Cubase programot is, aminek a telepítése és internetes aktiválási procedúrája is nálam már verte az idegtépő kategóriát… az végül több regisztrációval sikerült, de mindhiába a hangszer nélkül. Egyszóval PC-s driver és MOX csatlakoztatása több számítógépen többszöri kísérlettel is sikertelen… ez az előny kilőve (nekem legalábbis).   Másik előnynek a plusz bemeneteket említettem. Na ez az ami nálam teljesen rendben van a hangszerrel kapcsolatban. Van egy pár sztereó bemenetünk, amire köthetünk akár mikrofont is a vocoder-hez, de más analóg, vagy VA szintit MONO-ban illetve egyéb hangszert, samplert stb. sztereóban. A bemenetre kötött hangkeltő eszközt a MOX-on belül effektezni tudjuk és ha ezt mondjuk a SONG módban tesszük, akkor kaphatunk egy plusz szintit a MOX hangja mellé. Esetemben egy Waldorf Rocket van MONO-ban bekötve a MOX-ba, ahol SONG módban be van címezve a 16-os MIDI csatornára, így a 16-os sáv nálam egy önálló analóg szintit eredményez a MOX amúgy sem rossz hangja mellé… természetesen a Rocket a MOX-ban megfelelő effektezést is kaphat. Mivel a 2 bemenetből a Rocket csak egyet foglal el, ezért még mindig megtehetjük, hogy a másik bemenetre mikrofont teszünk, annak a hangját pedig az 1-es MIDI csatornán megcímezhetjük Vocoder-el. Így teljes az összkép, szóval ilyen tekintetben számomra egészen nyerő a MOX struktúrája. Ez az, amit sohasem tudtam volna megfejteni ha nem kerül hozzám egy ilyen hangszer.            A hangja ahogy a korábbi bejegyzésben is említettem, se nem jobb, se nem rosszabb a Krome-nál… természetesen azért más egy kicsit… nekem valahogy a MOX akusztikus hangszínei jobban bejönnek, életszerűbbek is és sok hangszín esetében egészen jó artikulációkra is lehetőség nyílik. Szinti hangzásokban sem kell szégyenkeznie a MOX-nak és talán több hangszín azért is tetszik nekem, mert számomra még új és nincsen elcsépelve. Ugyanakkor olyan mértékű COMBI varázslásokra nincs lehetőségünk, mint a Korg Krome 16 PART-os COMBI hangszínei esetén. Ha valaki ambientes izgő-mozgó COMBI hangzásokra hajt, annak a Krome a megfelelő választás… aki pedig inkább akusztikus oldalról közelítené meg a szintetizátora használatát, az a MOX-ban találhatja meg a számítását. Persze mindkét kategóriában vannak átfedések, de én így kategorizálnám a két hangszert.   Amiben nagyon hasonlatos a MOX és a Krome, azok az appreggiátorból építkező kíséretek. Ezekkel akár komplett egyszemélyes koncertprogramot is fel lehet építeni mindkét hangszerben, úgy hogy természetesen nem automata kíséretekről beszélünk. Ezen a téren is mutatkoznak különbségek. Például hogy a MOX-ban minden egyes Performance esetén 6 variációnk van az adott arpeggiátoros kíséretből, míg a Krome-ban csak egy. Leegyszerűsítve a MOX egyetlen performance-ával tényleg el lehet játszani egy komplett dalt miközben válthatunk a kíséret verse, refrén, bridge stb. variánsai között. A MOX-ban az arpeggiátoron kívül van még lehetőség Pattern használatára is, ami már átmenetet képez az Arpeggiátor és a Song között. Egy Pattern már 16 PART-ból állhat és szintén több variációt tartalmazhat… a variációkat úgynevezett Chain-okba (láncokba) fűzhetjük, azaz nem szükséges egy számot elejétől végéig feljátszani, elég csak az intrót, egy versszakot, egy refrént, egy outrót és a chain-ban csak egymás mögé fűzögethetjük őket ahányszor csak kell… ezzel rendkívül egyszerűsítjük a dolgunkat és sprórolunk a hangszer tárolókapacitásával is. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a leírás így teljesen világos, de egyedül zenélő muzsikusnak ez egy igazán hasznos funkció lehet élő műsor felépítéséhez.   Már csak a hangszer kivitelére térnék ki pár szóval. Röviden: űbergagyi Hosszabban: műanyag az egész hangszer, sorjás, nem túl szép élekkel… a formavilág érdekes és akár tetszhet is, de épp a különleges forma kialakítása miatt az illesztések recsegnek-ropognak. A műanyag anyaga valamiféle matt felületű, amin fehér karcok, csíkok jelennek meg ha véletlenül meghúzzuk rajta a körmünket poticsavarás közben. Hátul a csatlakozások annyira kis erőtlen valaminek hatnak, hogy nem szívesen tenném ki gyakori koncertre hurcolásnak és ki-be húzogatásnak a hangszert… egyszerűen nem csinálnék belőle sem színpadi, sem vendéglátós hangszert. A billentyűzete viszont kifejezetten kellemes játékérzetet biztosít… na nem azt mondom, hogy egy komoly, strapabíró súlyozott billentyűzetet kapunk, de azért könnyen súlyozott, tehát fém lapok találhatóak a billentyűk alján és egész pontos is a billentés érzékenysége és a visszacsatolás. A kontroller potik is pozitív élménnyel gazdagítanak, mert racsnisak, nagyon jól és pontosan beállnak és teljesen körbeforgathatóak mindannyian.     A különleges formavilágnak köszönhetően az amúgyis kimunkálatlan élek csak úgy össze vannak "eresztve". Nincs az a rögzítés ami úgy megfogná, hogy ne recsegjen-ropogjon az egész hangszer.   A burkolat matt, érdes felülete konkrétan körömreszelőnek is alkalmas. Ez itt a képen csak egyetlen húzás.      A csatlakozások műanyagok, lötyögősek és valószínűleg gyakori használat mellett könnyen fognak kontaktossá válni.     Végkövetkeztetés: Mivel én kifejezetten szobai használatra szereztem a MOX6-ot, csak fel van téve az asztalra, egyszer bedugva és kész, nincs emelgetve, szállítva, nem kell ropogtatnom a hangszert, a csalakozókat sem kell strapálnom, így meg tudok békélni a kivitel gyengeségeivel. A billentyűzet viszont amin játszok, az kellemes, jól játszható és ez a lényeg. A hangszer akusztikusabb tulajdonságai is szimpatikusak nekem, ugyanakkor a vonalbemenetén keresztül meg lehet támogatni más elektromos hangú eszközökkel. Az is szimpatikus, hogy a külső bemenetre használhatjuk a MOX effektjeit. Így gyakorlatilag otthon leszerelhettem és elrakhattam a szekrénybe a külső effektprocimat és a keverőpultomat is, amiket egyszerűen kiváltottam a MOX-al egymagában. És ami a legfontosabb, ha megvan a MOX logikája, akkor egy nagyon jó, gördülékeny és akadálymentes munkakörnyezetet biztosít a számunkra ami nekem pont jól jött amikor új, kreatív workflow-t kerestem.  
    http://synthimania.blog.hu/2014/05/27/moxtmar_tetszik'>  

Guest

Guest

×