Jump to content
Ménemszól.hu

Blogok

 

MOXtmár tetszik

Ezzel az írásommal tartoztam az ördögnek. Két évvel ezelőtt ugyanis a Korg Krome tesztem írásakor kipróbáltam a Yamaha MOX6-ot is, de akkor egy kicsit lehúztam a járgány kezelhetőségét.           Két év elteltével midőn újabb hangzásokat, újabb, ispiráló munkakörnyezetet kerestem, úgy hozta a sors, hogy épp egy Yamaha MOX6 kötött ki nálam. Egy kicsit elmélyültebb ismerkedés után rájöttem, hogy egy igen jól használható kis hangszer ez a MOX.   Lássuk először is, hogy mit írtam róla annó: "…alapvetően tetemes hangkészlettel találkoztam, de nem tűnt sem jobbnak, sem rosszabbnak, így pusztán a hangkészlet teljesen jelentőségtelen választási szempont. Inkább a szolgáltatások miatt lehetne gondolni rá... az USB hangkártya, a plusz bemenet stb. Ezen kívül a kezelhetősége (főleg a KROME után) semmi olyan arcot nem tudott mutatni, amit hajlandó lettem volna megszokni, vagy megtanulni. Nálam ha egy hangszernél 2-3 perc alatt nem tudok egy NEW SONG-ot létrehozni és az első track hangszínét kiválasztani, ott valami nagy gáz van... és biza a MOX-nál ez történt... ez még egy Kurzweil K2500-nál sem okozott gondot, pedig ha valami bonyi, az a Kurzweil. Ha még azt is hozzáveszem, hogy a MOX-ban egy olyan kijelző van, mint 15 évvel ezelőtt a YAMAHA QS300-asomban... háááát nekem nem kérdés hogy a KROME a nyerő."     Szóval a MOX kijelzője az tényleg kicsike és pixeles és nem túl szemet gyönyörködtető, viszont fényerőben 5 kört ver a fentebb említett QS300-ra. Az említett "NEW SONG" és a trackek hangszínének megválasztása valójában nem nagy ördöngősség, csak más gondolkodást igényel(t volna) mint amit korábban Korg-on és Kurzweil-en megszoktam. Viszont ha már megvan a hangszer logikája, akkor azt kell mondjam, hogy lényegesen haladósabb még a példaként említett Krome-nál is. Hiába szép nagy érintőkijelzős a Krome, a MOX-nak meg picuri kijelzője van, de a TRACK-választó gomboknak köszönhetően rendkívül gyors hozzáférést biztosít a MOX akár Track-kiválasztás, akár MUTE funkció a cél. Itt kicsit felboríthat bizonyos dolgokat, hogy a SONG módban és a SONG MIX módban egyaránt lehet használni a MUTE funkciót, ezért belefuthatunk olyan szituba, hogy a SONG MIX módban hiába kapcsolgatunk valamit, nem szólal meg, mert a SONG módban már ki van kapcsolva… de ez csak odafigyelés kérdése. A lényeg, hogy az egész mixelési folyamat nagyon jól és gördülékenyen használható, azaz nem gátolja a kreativitást a menükben mászkálás és nem is igényel PC-s editor szoftvert sem, mert egyáltalán nem olyan bonyolult.                 Előnyként említettem az USB-s hangkártya funkcióját a hangszernek, ami akár igaz is lehetne, de egyetlen számítógépem sem látja a hangszert. Windows XP ServicePack 3 oprendszerrel próbálkoztam és a netről leszedtem a MOX-hoz való legfrisseb drivert ami helyesen települ is a számítógépen, megjelenik a megfelelő helyeken, majd a MOX csatlakoztatásakor új eszközt akar telepíteni, új meghajtót keres a neten stb… ha engedem, hogy magától keresse meg beavatkozás nélkül a megfelelő drivert, akkor a folyamat végén közli a számítógép, hogy a hardver telepítése sikertelen… Ha manuálisan próbálom meg hozzárendelni a megfelelő drivereket, végül akkor is sikertelen telepítés a végeredmény. Ja igen, adtak a MOX-hoz egy Cubase programot is, aminek a telepítése és internetes aktiválási procedúrája is nálam már verte az idegtépő kategóriát… az végül több regisztrációval sikerült, de mindhiába a hangszer nélkül. Egyszóval PC-s driver és MOX csatlakoztatása több számítógépen többszöri kísérlettel is sikertelen… ez az előny kilőve (nekem legalábbis).   Másik előnynek a plusz bemeneteket említettem. Na ez az ami nálam teljesen rendben van a hangszerrel kapcsolatban. Van egy pár sztereó bemenetünk, amire köthetünk akár mikrofont is a vocoder-hez, de más analóg, vagy VA szintit MONO-ban illetve egyéb hangszert, samplert stb. sztereóban. A bemenetre kötött hangkeltő eszközt a MOX-on belül effektezni tudjuk és ha ezt mondjuk a SONG módban tesszük, akkor kaphatunk egy plusz szintit a MOX hangja mellé. Esetemben egy Waldorf Rocket van MONO-ban bekötve a MOX-ba, ahol SONG módban be van címezve a 16-os MIDI csatornára, így a 16-os sáv nálam egy önálló analóg szintit eredményez a MOX amúgy sem rossz hangja mellé… természetesen a Rocket a MOX-ban megfelelő effektezést is kaphat. Mivel a 2 bemenetből a Rocket csak egyet foglal el, ezért még mindig megtehetjük, hogy a másik bemenetre mikrofont teszünk, annak a hangját pedig az 1-es MIDI csatornán megcímezhetjük Vocoder-el. Így teljes az összkép, szóval ilyen tekintetben számomra egészen nyerő a MOX struktúrája. Ez az, amit sohasem tudtam volna megfejteni ha nem kerül hozzám egy ilyen hangszer.               A hangja ahogy a korábbi bejegyzésben is említettem, se nem jobb, se nem rosszabb a Krome-nál… természetesen azért más egy kicsit… nekem valahogy a MOX akusztikus hangszínei jobban bejönnek, életszerűbbek is és sok hangszín esetében egészen jó artikulációkra is lehetőség nyílik. Szinti hangzásokban sem kell szégyenkeznie a MOX-nak és talán több hangszín azért is tetszik nekem, mert számomra még új és nincsen elcsépelve. Ugyanakkor olyan mértékű COMBI varázslásokra nincs lehetőségünk, mint a Korg Krome 16 PART-os COMBI hangszínei esetén. Ha valaki ambientes izgő-mozgó COMBI hangzásokra hajt, annak a Krome a megfelelő választás… aki pedig inkább akusztikus oldalról közelítené meg a szintetizátora használatát, az a MOX-ban találhatja meg a számítását. Persze mindkét kategóriában vannak átfedések, de én így kategorizálnám a két hangszert. Amiben nagyon hasonlatos a MOX és a Krome, azok az appreggiátorból építkező kíséretek. Ezekkel akár komplett egyszemélyes koncertprogramot is fel lehet építeni mindkét hangszerben, úgy hogy természetesen nem automata kíséretekről beszélünk. Ezen a téren is mutatkoznak különbségek. Például hogy a MOX-ban minden egyes Performance esetén 6 variációnk van az adott arpeggiátoros kíséretből, míg a Krome-ban csak egy. Leegyszerűsítve a MOX egyetlen performance-ával tényleg el lehet játszani egy komplett dalt miközben válthatunk a kíséret verse, refrén, bridge stb. variánsai között. A MOX-ban az arpeggiátoron kívül van még lehetőség Pattern használatára is, ami már átmenetet képez az Arpeggiátor és a Song között. Egy Pattern már 16 PART-ból állhat és szintén több variációt tartalmazhat… a variációkat úgynevezett Chain-okba (láncokba) fűzhetjük, azaz nem szükséges egy számot elejétől végéig feljátszani, elég csak az intrót, egy versszakot, egy refrént, egy outrót és a chain-ban csak egymás mögé fűzögethetjük őket ahányszor csak kell… ezzel rendkívül egyszerűsítjük a dolgunkat és sprórolunk a hangszer tárolókapacitásával is. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a leírás így teljesen világos, de egyedül zenélő muzsikusnak ez egy igazán hasznos funkció lehet élő műsor felépítéséhez.   Már csak a hangszer kivitelére térnék ki pár szóval. Röviden: űbergagyi Hosszabban: műanyag az egész hangszer, sorjás, nem túl szép élekkel… a formavilág érdekes és akár tetszhet is, de épp a különleges forma kialakítása miatt az illesztések recsegnek-ropognak. A műanyag anyaga valamiféle matt felületű, amin fehér karcok, csíkok jelennek meg ha véletlenül meghúzzuk rajta a körmünket poticsavarás közben. Hátul a csatlakozások annyira kis erőtlen valaminek hatnak, hogy nem szívesen tenném ki gyakori koncertre hurcolásnak és ki-be húzogatásnak a hangszert… egyszerűen nem csinálnék belőle sem színpadi, sem vendéglátós hangszert. A billentyűzete viszont kifejezetten kellemes játékérzetet biztosít… na nem azt mondom, hogy egy komoly, strapabíró súlyozott billentyűzetet kapunk, de azért könnyen súlyozott, tehát fém lapok találhatóak a billentyűk alján és egész pontos is a billentés érzékenysége és a visszacsatolás. A kontroller potik is pozitív élménnyel gazdagítanak, mert racsnisak, nagyon jól és pontosan beállnak és teljesen körbeforgathatóak mindannyian.               A különleges formavilágnak köszönhetően az amúgyis kimunkálatlan élek csak úgy össze vannak "eresztve".       Nincs az a rögzítés ami úgy megfogná, hogy ne recsegjen-ropogjon az egész hangszer.               A burkolat matt, érdes felülete konkrétan körömreszelőnek is alkalmas. Ez itt a képen csak egyetlen húzás.                 A csatlakozások műanyagok, lötyögősek és valószínűleg gyakori használat mellett könnyen fognak kontaktossá válni.     Végkövetkeztetés: Mivel én kifejezetten szobai használatra szereztem a MOX6-ot, csak fel van téve az asztalra, egyszer bedugva és kész, nincs emelgetve, szállítva, nem kell ropogtatnom a hangszert, a csalakozókat sem kell strapálnom, így meg tudok békélni a kivitel gyengeségeivel. A billentyűzet viszont amin játszok, az kellemes, jól játszható és ez a lényeg. A hangszer akusztikusabb tulajdonságai is szimpatikusak nekem, ugyanakkor a vonalbemenetén keresztül meg lehet támogatni más elektromos hangú eszközökkel. Az is szimpatikus, hogy a külső bemenetre használhatjuk a MOX effektjeit. Így gyakorlatilag otthon leszerelhettem és elrakhattam a szekrénybe a külső effektprocimat és a keverőpultomat is, amiket egyszerűen kiváltottam a MOX-al egymagában. És ami a legfontosabb, ha megvan a MOX logikája, akkor egy nagyon jó, gördülékeny és akadálymentes munkakörnyezetet biztosít a számunkra ami nekem pont jól jött amikor új, kreatív workflow-t kerestem.                     Forrás: http://synthimania.blog.hu/2014/05/27/moxtmar_tetszik

Koródi Csaba

Koródi Csaba

 

STORY 6 - A Beautiful Birth

...azaz Gyönyörű Születés. Ez a dal zárja tehát az új Koldush minialbumot: záródal a születésről. Igazi utazózene, nagyon kevés de nagyon fontos énekhanggal. Meditatív epilógus, ami alatt el tudsz gondolkodni az addig hallottakról. És deja vu érzeted is lesz, mert ebben a dalban az album egy korábbi dala is visszhangzik...       Ha egyben meghallgatod a hatszámos minialbumot - ez összesen 28 perc - akkor érezni fogod az album ívét, a szóban megfogalmazhatatlan dramaturgiát. Garantáljuk. Hallgattál már meg valaha úgy félóra zenét, hogy csak arra figyelsz? Tudod... leoltott villany, kikapcsolt telefon... Mert akkor úgyis pontosan tudod, miről beszélünk. Számunkra az egész 28 perc "gyönyörű születés": a Space Rose minialbum az első komoly életjelünk.     Tius & Casey   koldush.com facebook.com/koldush   A minialbum a webáruházakban: Deezer: http://www.deezer.com/album/7687361 iTunes: https://itunes.apple.com/hu/album/space-rose-ep/id855935570 Spotify: http://open..spotify.com/album/2soqfJitg7gyRmBzyrMclg Amazon: http://www.amazon.com/gp/product/B00JJX71BA/ref=dm_ws_sp_ps_dp?ie=UTF8&qid=1397119455&sr=1-1

KOLDUSH

KOLDUSH

 

Nord "Mini" Modular project

Sziasztok!   Folytatom a midi controller gyártást A Novation Xio után most a Nord Micro Modular lett az áldozat. A tervezés korai szakaszában ez egy gigantikus projectnek indult. Az volt az elképzelésem hogy egy midi billentyűzetet, midi controllereket és egy komplett eeepc-t (az editornak) beépítek egy nagy házba. Használtam az eeepc-t egy hétig de a 10 colos kijelző, az 1024x600-as felbontással kicsinek bizonyult. Alig fér el pár modul, nagyobb patceknél scrollozni kellet az ablakban, nem túl kényelmes.       Ezért az eeepc-t ötletet elvetettem. Igazából a midi billentyűzetre sincs nagyon szükségem mindíg daw-ról megy a vezérlés arra meg már van kötve billentyűzet is. Maradt a controller. Viszont ha csak kontroller lesz hozzá akkor maradjon az egész hangszer pici kompakt. Egy függőleges döntött előlapon 24 poti fér el kényelmesen.   Hagyomány tiszteletből megtartottam a 6-os csoportokat (mint a nagy modularon):     A ház építése:           Az elektronika szintén teensy board mint az előző projectben, de most nem usb-midi hanem rendes natív midin küldi ki a kontroller adatokat. A teensy/arduino midi library leírása itt található:   http://www.pjrc.com/teensy/td_libs_MIDI.html     Először a teszt áramkör, 4 potival:     Aztán a végleges verzió:         Teszpadon:     Végül házba építve:       Nord “Mini” Modular   Egy kis kiegészítés editor témakörben. A nord modular G1 családnál az editor üzemeltetése nem egyszerű. Nálam ez a két verzió működik jól:   1. Régi hardver, régi op.rendszerrel: - Mac Powerbook G3, MacOS9, Roland/Edirol Um-1EX, 3.03-as mac-es editor.     2. Modern hardver, virtualizáció: - Hackintosh, OSX mavericks, Roland UM-ONE MkII, VMWare fusion alatt Windows XP, 3.03-as wines editor, win98 kompatibilitási módban     Végül 2 demó:   Micro Modular SAW + Logic drummer: Micro Modular 3x6 sinus + Logic ringmod:          

Vlaca

Vlaca

 

STORY 5 - Ostinato

"Szeretsz ébren lenni? Csak nappal? Éjszaka már aludni akarsz? Hát nem Te döntöd el, mit akarsz, hanem a napszak? Körbe, körbe?... Na, valami ilyenről szól az Ostinato. Erről a körforgásról, amiben büszke vagyok az ébredéseimre, és ha ellankadok, ideológiát gyártok az alváshoz. Mert érzem, hogy nem élhetem túl a folyamatos ébrenlétet. Inkább körbe, körbe... és közben azt gondolom, hogy ez vezet is valahová. Van, aki úgy érzi, már megérkezett... Számomra a megérkezés nyomorúságos dolog: rokon az elmúlással. Úgyhogy jó messzire tettem a célom, mert félek a haláltól." - Tius.       Betti és Tius egyszerre énekelték fel a dalt. Az éneklés délutánján időt hagytunk az elcsendesedésnek - nomeg a bevitt alkoholnak is. Valódi, kitárulkozó, szerethető éneksávot hoztunk így létre. Aztán még odatettünk a dalvégi refrénekbe pár kiegészítő vokált. (A dal szövegét lásd a YouTube-on.)   Ami a zenei eszközparkot illeti: ez a dal is Cubase-ben, plug-in hangszerekkel íródott (FM7, Kompakt, Stylus RMX, Vanguard, stb). A további produkciós munka folyamán komoly szerepet kapott egy TR-909 klón is (köszönjük, Palatinszky fivérek!). Ebből a dobozból jön a zsíros, organikus pergődob-hang.   Az ostinato a lexikonok szerint "makacsul ismétlődő zenei motívum". Hát, ilyenből van nekünk bőven, tettünk párat ebbe a dalba is. Könnyen meg fogod találni őket.     Tius & Casey   koldush.com facebook.com/koldush

KOLDUSH

KOLDUSH

 

STORY 4 - Space Rose

"Mi a műfaja a zenének, amit játszom?" - biztos Ti is feltettétek már ezt a kérdést magatoknak. Arról, hogy a zene térképén hová tegyük a Koldusht, mi is sokszor elgondolkodtunk - eddig nem sok sikerrel.   Ráadásul van az új minialbumon egy tétel, ami önmagában is műfaji talány. A dalocska friss és kerek, pedig elemeiben csupa áthallás: mintha Sigur Rósból, Luke Vibertből és korai Vangelisből lenne összegyúrva, Peter Gabriel dúdolásával a Birdy filmzenéből... Tius fenderzongi-játékával és énekhangjával, és Casey kattogó szinti-zajocskáival önálló mini-világot teremtettünk magunknak: mintha a Kis Herceg bolygójára csöppentünk volna.       Rendhagyó módon ez a dal először szöveg-ötletként létezett, és utána raktuk volna össze a zenét. Az összerakáshoz tehát első lépésként élőben felvettünk egy demót, hogy ne felejtsük el a zenei ötleteinket. Második lépésben pedig rájöttünk, hogy ez a demó bizony a végleges track, a szöveg pedig mehet a kukába, kivéve a címét. Sőt, az lett az album címe is. Tius & Casey   koldush.com facebook.com/koldush   (fotó: Vancsó Zoltán)

KOLDUSH

KOLDUSH

 

STORY 3 - Escape Velocity

Vágytál már arra, hogy elérd a szökési sebességet? Vonzott valaha a kozmosz mélysége? A dal szövege ezeket az örök kérdéseket feszegeti. Pumpál a refrén, nyomul a szintiszóló, és közben csendes versszakok merengenek az egysíkú létből való kilépésről, az élet nagy utazásáról és az apró csillagként való újjászületésről. Szóval a vágy emberi, a távlatok kozmikusak. Vagy fordítva.       "A szökési sebesség (...) az az elméleti küszöbsebesség, amelyet megszerezve egy űreszköz a legkisebb energiájú elszakadási pályára, egy parabolapályára tud állni, elszakadva a Föld vagy más égitest gravitációjától. " (Wikipédia). Nohát ez dal már kilépett az űrbe, és reméljük, pályára is állt.   Ami a technikai folyamatot illeti: A dal Cubase-ben készült, majd soksávos wav-ként átkerült Soundscape-be, ahol ronggyá lett vagdosva, producerelve, és fel lett énekelve. Ezután is változott még a hangszerelés, ekkor került be a refrénekbe a sidechain-es kompressziónak tűnő, de valójában kézzel rajzolt trance hüppögés, és az intróban is hallható szintiszólam. A mastereléskor pedig kiderült, hogy nem tudjuk a dal hangerejét felhozni a többi dal hangerejéhez: ebben végül Dexter volt segítségünkre.   Az Escape Velocity-t Tius eredetileg egy Dürer kertes fesztiválra készülve írta (Space Age Night). Ott szépen működött is a dal, de a mai napig nem tudjuk, hogy műfajilag hova sorolható. Szerintetek?     Tius & Casey   koldush.com facebook.com/koldush

KOLDUSH

KOLDUSH

 

STORY 2 - Straight

"A félelem mozgat, a szerelem megtör" - ugye nem túl derűs megállapítás? Mégis ezzel folytatjuk történetünket az új Koldush albumról: ez ugyanis a "Straight" refrénje. A dal szövege (ld. YouTube) a fenti komor sor ellenére Tius egyik olyan alkotása, melyben a szomorkás világmagyarázat mellett az irónia is megjelenik. ("Az irónia olyan közlésmód, amelyben a kimondott jelentést felülírja a közlés módja által hordozott jelentéstartalom." - Wikipédia)       A hangszerelés sem komor: inkább olyan, mintha egy szintipop musicalhez készült volna. Viszont merész. Például azért, mert a verzében a lábcin helyett egy macskakonzerv fedele szól, amit Casey pengetett az Octatrack-be. A refrénben pedig NINCS DOB. Ez utóbbitól először mi is megilletődtünk, és Casey okos kis lúpokat gyártott ide gyorsan, de aztán ráébredtünk, hogy ez a rész épp a hiányuktól erős. A zenei kíséret mindössze két sáv Moog-basszus, meg Yamaha CP-70 elektroakusztikus zongi. A basszusokat Tius a keveréskor trükkösen panorámázta szét: a sztereó mixben az egyes sávok irányérzetét nem csak hangerő, hanem időkülönbségi és EQ eszközökkel alakította ki, mintha a Moog basszusok egyenként is sztereó mikrofonpárral lettek volna rögzítve. A CP-70-et Tius gitárszerűen torzítva csépelte (courtesy of Roland GP8 + TC FireworX). A refrén-vokáloknak kicsit ufó eleme Tius páppáppá-szólama, amit a felvételi szessönön improvizált, és amire Casey első gondolata az volt, hogy egyszem társa a Koldush-ban meghibbant. A második gondolata szerencsére nem.   A dal nagyot gyorsult a demó verzióhoz képest: 96 BPM-ről 114-re. Máskor is tapasztaltuk már, hogy az alkotóműhely nyugalmában jóval lassabb daltempó áll be, mint ami pl. a koncertszínpadon működik, de ekkora különbség már inkább újraértelmezésnek számít. A "Straight"-ben Betti a vendégénekesünk; ővele hármasban, koncertszerűen játszogattuk a dalt, amíg biztosak nem lettünk az új tempóban. Utána vettük csak fel az album verziót.   A dalban - főleg a vége felé - Betti hatalmasat teljesít, fel is áll tőle minden erre képes testrészünk (pl. a karunkon a szőr). Ha kíváncsi vagy a refrénnek egy radikálisan más hangszerelésére is, nézd meg az első percét, de aztán egyből gyere vissza Koldush-t hallgatni! Hadd pörögjön a nézettségünk.    Tius & Casey   koldush.com facebook.com/koldush

KOLDUSH

KOLDUSH

 

ribbonszinti: tápegység

Ismét sikerült egy picit haladni a hangszerrel, elkészült a tápegység.   Ez egy olyan rész, amit nem annyira élvezetes csinálni, meg persze a többi rész építéséhez képest veszélyesebb is. Jobban oda kell figyelni, és érdemes betartani pár szabályt, de most nem munkavédelmi oktatást szeretnék tartani (főleg hogy nem is értek hozzá), úgyhogy lépjünk is tovább.     A legegyszerűbb +/-15V-os, lineáris üzemű tápegység (ronda szóval disszipatív), a "klasszikus" 7815/7915-ös párossal valósítható meg. A képen látható példányok 1A-ig terhelhetőek a kimenetükön, persze csak megfelelő hűtés mellett.   Egy egyszerű kapcsolási rajz fellelhető itt.   A jelenlegi moduláris hangszeremet is ilyen táp hajtja (csak ott minden duplán van megépítve: 2x15V és 2x-15V), és a Protostart is, de most egy sokkal szebb nyákrajzot készítettem, mint az előzőek. Bőven van hely a feszstab IC-k hűtőbordáinak, így nem kell majd aktív hűtés, ami egy hangszerben amúgy sem a megengedhető kategória.   Sajnos nem tudom előre csak saccolni a szűkséges áramfelvételt, de szerintem maximum 5-600 mA lesz a +15V-os ágon, a -15V-on pedig ettől szokás szerint kevesebb. Ez minden felhasznált komponens teljesítőképességétől jóval alacsonyabb, úgyhogy van némi tartalék, ami nem árt.   A legkevésbé kellemes művelet számomra a hűtőbordák farigcsálása. Ez egy régi CPU coolerből készült, amely eredetileg passzív üzemre volt tervezve, így kellően magas, és feketére eloxált, ami javítja a hőleadást. A stab IC-k alatt pedig egyszerű hővezető paszta van, hogy jobban átadják a hőt a bordáknak.     Szeretem, ha szépen sorban van ültetve a tápegység, emiatt részenként tudok tesztelni. A képen még csak a mechanikus illeszkedést próbálgattam, illetve a Graetz híd már működik:     Itt hirtelen nagyot ugrunk az időben, és mindkét ág elkészült, és feléledt. A nyák megkapta a lakkot, amitől a későbbiekben nem fog oxidálódni a felület. Ez egyébként látványos módon feloldotta az alkoholos filctoll mintáját. A 2 hűtőborda egy-egy átmenő csavarral is rögzítve van, hogy szállításnál ne terhelje mechanikusan a feszstab IC-ket.     A toroid trafó 2x17V-os, és mindkét ágon van 1-1 led, ami nem biztos, hogy ki lesz vezetve az oldallapra. A 220V-os IEC aljzat szerelése nem végleges.     A kimeneti aljzat 4 pin-es tüskesor:     Ezután készítettem egy rögzítőlemezt, amire mindent egyben fel lehet szerelni. Ezzel együtt lehet majd a dobozba beemelni, és lecsavarozni.     Az elkészült tápegység:     Remélem, nem aludtatok el. Legközelebb ismét valami izgalmasabbal jövök majd.   Addig is, a tiszta, zajmentes tápsín legyen veletek!  

vinnui

vinnui

 

STORY 1 - Only the Rain

"Az élethez víz kell" - kezdené az Only the Rain elemzését egy biológiatanár. A dal szövegébe (ld YouTube info rész) valóban belemagyarázható az életet jelentő víz nagy körforgása a könnycsatornától az óceánon át a felhőkig, főleg azért, mert benne is van. De ezzel a dallal enélkül is lehet Eurovíziós fesztivált nyerni, elég ehhez a refrén első sora, amit igencsak nehéz feledni, ha egyszer hallottad. És mondanivalónak ennyi is elég: ha sírsz, ráfoghatod az esőre. Csak az ég felé kell közben emelned az arcod. A refrén egyébként könnyen elviszi az előadót az ikszfaktorosan-árenbísen hajlított-díszített éneklés irányába (á la KállaySaunders/KirályViktor). Amikor a Koldush a múlt év végén énekest keresett, több jelentkező így is adta elő a dalt. Tius mindeddig ellenállt ennek a kísértésnek.   Élőben rögzítettük az Only the Rain-t, videofelvétellel egybekötve. Ötször adtuk elő. A negyedik take lett a befutó, főleg azért, mert Tius gyakorlatlan énekes, és az ötödik menetre berekedt. Alább a live videó, alatta pedig a belőle készült (állóképes) album mix. Ha képre izgulsz, inkább a felsőt nézd meg, ha hangra, akkor az album verziót. (Az album verzió keverése egyébként szinte csak annyiból állt, hogy dúsítottuk a refrének hangszerelését.)           Ami a technikai hátteret illeti:   Az énekekhez színpadi dinamikus miksiket használunk: Alexandra AKG D5-je nem számít gagyinak, Tius AKG D190-e már inkább. Viszont Tius imád a D190-be közelről énekelni: az így felvett mélyekkel kifejezetten narcisztikus a viszonya. (Valszeg tudja, mit csinál, hisz az Initában 50x drágább miksik is rendelkezésére állnak.) Az éneksávjában egyébként utólagos csere, újraéneklés nem történt. A fenderzongora szólamhoz Tius egy csöpp, ritka hangszeren, egy Rhodes54-en játszik, ami keveréskor csak egy kis delayt kapott, meg eq-t, elég brutál magasemeléssel: innen a mixben hallható zaj. Casey előtt egy Elektron Octatrack és egy Moog SubPhatty. Az Octatrack a backing sávokhoz (dobgép, audio és midi), és effekteléshez (reverb), a Moog pedig mindössze egy repetáló "F" hanghoz, amihez a vezérlést az Octatrack-ről kapja. Ez az "F" a dal szinte összes akkordjához stimmel, de ahol mégsem, ott Casey diszkréten atonális tyuppogássá alakítja. Casey tehát a Moog-ot csavargatja szakadatlanul, valamint az Octatrack-be küldött Moog zengését. Keveréskor és masteringkor a természetes, nem fárasztó, szellős hangzás volt a cél. A mastering lánc: EQ (Yamaha DM1000), SPL Charisma (analóg cső a dúsító roncsolásra, és a mix tüskéinek lecsapására, hogy ne rángassa majd a kompresszort), ismét EQ, és végül TC Dynamizer (Finalizer plugin a Soundscape recorder fedélzetén). Tius a masteringhez referencia-zenéket használ, hogy ne vakrepüljön.     Tius & Casey   koldush.com facebook.com/koldush

KOLDUSH

KOLDUSH

 

6 DAL - 6 TÖRTÉNET

Most jelent meg a Koldush 6-dalos elektro-pop minialbuma, a Space Rose.   A következő napokban megosztjuk itt Veletek a minialbum dalait, és pár sorban leírjuk, hogy hogyan keletkezett az adott dal zenéje és szövege, és hogyan alakult ki a végső album-verzió. A történetek ott lesznek a facebook oldalunkon is, de ide, a menemszol-ra kicsit bővebben írunk technikai háttérről. Mindezt szubjektíven és bizonyára hiányosan, de őszintén.   Indításnak pár szó az eszköztárhoz való alapvető viszonyunkról: A cél az előadás hangulatának megőrzése, és a hangberendezések lelki lehetőségeinek kihasználása volt. Ezért a felvételekhez egyszerre mindig csak pár cuccot használtunk. Élveztük a gagyi dinamikus énekmiksik intimitását, az analóg jelroncsolás gyönyörét, a jóminőségű digitális technika áttetszőségét. Volt itt csöves és tranyós drájv, digitális és analóg diléj, ebszint és móg, oktatrekk és téerkilenckilenc. És volt kjubéz és szandszkép, ródz és cépéhetven, júnókettő és vézéegy. És volt militáns tervezettség és alkoholgőzös spontaneitás. Néha a kettő egyszerre. A nyersanyag feljátszása, megszülése után már kicsit bonyolódott a projekt: vágási-hangszerelési utómunkák, újragondolások, sokszori mastering, kétségbeesések, győzelmek: nyugodt és álmatlan éjszakák. Részletek napokon belül...   Tius & Casey   koldush.com facebook.com/koldush

KOLDUSH

KOLDUSH

 

Szovjet szűrés 8HP méretben

Szovjet szűrés 8HP méretben     Van egy kis időm, így írok egy rövidebb bejegyzést. Belevágtam egy nagyobb szoftveres projektbe, kicsit nagyobbra nőtt mint gondoltam, de jó lesz...ha kész lesz.   No mindegy, nem is erről akarok írni, hanem az első (két) modulról, amiket a Eurorack-be építettem.   Az első egy EricaSynth (egy darab litván srác) Polivoks VCF klón, euro formátumban. Van ilyen több is a piacon, ennek a darabnak az érdekessége, hogy eredeti orosz komponenseket tartalmaz. Én amatőrként rögtön egy "deluxe" változattal indítottam : kértem, hogy mindent rakjon bele a csomagba, csak forrasztani kelljen.   A PCB jó minőségű, a front panel is teljesen vállalható. Első kitnek tökéletes, rettentő egyszerű összerakni, én alapból a moddolt változatot építettem meg. (Az eredetin kapcsolható a kimenet LP/BP között, de ha a kapcsoló helyére jack-et rakunk akkor van 2 külön kimenetünk.   A cucc annyira nagyon nagyon jól szól (szerintem), hogy azonnal rendeltem egy másikat. Koszos, zajos, mocskos...szóval nagyon nagyon tetszik.     A másodikat direkt a legelső run-ból való előlappal kértem, azon van egy elírás, ResonanSe, Resonance helyett. (Képen a bal oldalon.) Sajnos ezen a silkscreen még nagyon gyenge minőségű volt, látható is hogy lekopott már az összeszerelés alatt, pedig leragasztottam, becsomagoltam. Ezen kívül a furatok is picit kisebbek, igazi horror volt a jackeket belerakni...igazából a forrasztás cca. 40 perc volt, a jackekkel viszont szívtam vagy 1,5 órát...de megérte. Limited edition rulez!   A kit maga nagyon olcsó : nekem 63 EUR/db volt, ez a deluxe változat, ebben tehát minden benne van, PCB, előlap, alkatrészek, posta és még egy ajándék EricaSynth matrica is. Lehet alkudozni is a sráccal, van aki csak a PCB-t vitte, van aki csak az IC-ket.   Hanganyag is lesz, amint lesz mit átengedni rajta, a héten jön egy Synthrotek Atari Punk kit (illetve egy EKO is), majd ezekkel együtt lesz felvétel.   Linkek :   http://www.ericasynths.lv/ http://www.modulargrid.net/e/other-unknown-erica-polivoks-vcf http://www.muffwiggler.com/forum/viewtopic.php?t=103415&sid=3873675d5efafd6ae6c55b20554c79f2   UPDATE :   Az EricaSynths elindította a webshopját, érdemes elnézni oda! Még mindig van neki a Polivoks VCF-ből (amiből van egyébként standalone verzió is!), mellé most érkezett a Polivoks Modulator modul, valamint még mindig van neki készleten a Moog Parametric EQ-ból. Ha ez nem lenne elég, jövő hónapban fogja kidobni a Fusion családot, 5 darab csöves modullal!

snaper

snaper

 

DIY Novation Xio controller

Sziasztok!   Ez a történet úgy kezdődött hogy vettem egy Novation Xio 25 VA szintit. A gyári presetek próbálgatása után nekiláttam a programozgatásnak. Na itt mindjárt el is akadtam. Biztos létezik ember aki tud úgy szintit programozni hogy al-al menükben kotorászik, de én nem. Találtam editort windowsra de osx-re nem. Első nekifutásra logicban csináltam hozzá egy environmentet:     A manualban minden le van írva szépen, a paraméterek egy része CC-vel a többi NRPN-el vezérelhető. Na így már tök jól lehetett programozni csak most meg az volt a gond hogy nem szeretek egérrel potikat buzerálni, illetve jó lenne egyszerre több paramétert tekerni. Midi controllerrel fel lehet a logicos potikat programozni azzal már lehetne boldogulni.   Eközben már egy ideje játszogattam egy Teensy nevű microcontroller board-al. (Ez az arduinokhoz hasonló usb developer board.) Tud usb és natív midit is, rá kell kötni a potikat pár soros progit írni hozzá és már van is egy usb class complient midi controller.     2 potival már működött. Ekkor jött az ötlet mi lenne ha csinálnék egy dedikált kontrollert a Xio-hoz. A Teensy-n 12 analog bemenet van, mondjuk ha mindegyikre kötök egy 8 csatornás multiplexert akkor 12*8=96db potit tudnék kezelni )))) A gyártó oldalán fent van egy elvi kapcsolási rajz és egy példa program is azt kellet csak egy kicsit bővíteni. https://www.pjrc.com/teensy/td_midi.html   Az első lépés az volt hogy a kb 200 paraméter közül amivel a xio-t lehet vezérelni ki kellet választani a legfontosabb 96-ot. Ebben nagy segítség volt a logic environment. Itt pár napig játszogattam huzkodtam ki a listáról a kevésbé lényeges dolgokat. A van 11 poti a szintin is, azokat kihúztam felesleges még egy poti ugyanannak a funkciónak. Meg lett a lista, jött az előlap tervezés.     Próbáltam kicsire csinálni, a sima potikat kb 25mm-re raktam egymástól ez így még éppen elfér. 5 sor lett és 19 oszlop ez 95 paraméter. 91 poti és 4 kapcsoló.   Potik.     A potik tengelye 5mm-el hosszab a kelleténél, fürészelés ))))   Előlap, potik, gombok.         Nyák.       Mivel ez egy kisérleti project nem terveztem hozzá nyákot, egy próbanyákon kötözgettem össze a teensy-t és a 12db multiplexer IC-t és a 3db csatlakozó aljzatot. Az áramkört floppy szalagkábelek kötik össze a potikkal.   Első teszt, 4 multiplexer, 1 szalagkábel. Működött frankón.       Még pár forrasztás, dobozolás és már kész is ))))             Így lett egy dedikált usb-s midi controllerem a xiohoz ) Lehet máshoz is használni de fix CC és NRPN üzeneteket küld.   Csináltam pár demó videót.   Az első egy 303 szerűség: A második egy supersaw próbálkozás: A harmadik egy világegyetem hang ))))  

Vlaca

Vlaca

 

Ribbonszinti: filterek

Üdv mindenkinek!   Megszületett a harmadik modul, amely a filtereket, és egy hagyományos burkológörbegenerátort tartalmaz.   Részletesen: - YuSynth ARP4072 VCF - Haible Wasp VCF (imádom a hangját) - YuSynth ADSR   A Wasp filter tartalmaz egy CD4069-es IC-re épülő torzító részt. Eredetileg ez egy kapcsolóval van bekötve, amely a beállított kimenet (LP/BP/HP/Notch) jelét átengedi ezen, és a kapcsoló pedig választhatóan torzít, vagy direktben a kimenetre köti a jelet. Mivel külön akartam kivezetni a filter kimeneteit, és nem akartam jacksly tárcsás kimenetválasztót, ezért a torzítót is külön kellett kivezetni. Van az előlapon egy dist out, illetve egy in, csak arról lemaradt a felirat. Így nem csak a filter jelét lehet átengedni ezen a jó kis karakterű egységen.   Az összeszerelés folyamata:   Szétszedtem a régi, próbaelőlapos modult, és megigazítottam a furatokat a nyáktartó alulemezen, hogy illeszkedjen az előlaphoz:       Átcsavarozgattam az előlapi kezelőszerveket.     Majd mindent a helyére raktam, és kábelkötegelővel összefogtam a vezetékeket, hogy ne sérüljenek a modul dobozba helyezésekor:         Ezután bekerült a teszt keretbe, amiben most átmenetileg nem abban a sorrendben van összerakva, ahogy a végleges hangszerben lesz:     A képen már látszik, hogy milyen lesz a hangszer szélessége. A magassága pedig kb úgy jön ki, ha mégegy modulsort fölé képzelünk, alá pedig jön majd a vezérlőrész, amely kb 1,5 modulsor magas lesz. A tesztjeim szerint ez kb még kényelmes, és használható. Nem kell tornamutatvány a felső modulsor összes kezelőszervének eléréséhez.   Ezután jöhetett a tesztelés, amelyben minden egyes aljzat, és poti összes funkcióját végig kell próbálni. Ez ugyan már megtörtént a teszt előlap idején, de előfordul, hogy leszakad egy vezeték összeszerelésnél, vagy megfordul egy kapcsoló (ami itt épp nincs).     Ezzel párhuzamosan készül a hangszer tápegysége, erről lesz majd egy külön bejegyzés, ha elkészült. Készítettem még a jack aljzatos modulárisba egy banán-jack konverter modult is, amelyik egy gyors tákolás keretében született meg, egy régi VCO előlapból.

vinnui

vinnui

 

Ribbonszinti: a jelenlegi állapot, és a tervek

Üdv mindenkinek!   Rég írtam kiadósabb bejegyzést, úgyhogy most itt az ideje.   A project aktuális helyzete:   Elkészült a második komplett modul. Ezen a következő egységek vannak:   - 2 db VCA. Ezek a YuSynth féle kapcsolások, de teljesen átrajzoltam a nyákjaikat. Ami nagyon tetszik bennük, az a túlvezérlésre adott reakciójuk, ami nagyon kellemes torzítást eredményez. - 2 db Ringmod, AC és DC csatolt bemenetekkel és kimenetekkel. - 2 db CV buffer, egyenként 1 be-, és 2 kimenettel. - 1 db Sample and Hold, és zajforrások.         Elkészült a felső sor első darabja is, a szűrőket, és egy burkológörbegenerátort tartalmazó modul. Rajta a kedvenceim, az ARP4072 VCF klón, a Wasp VCF klón (saját nyákrajzzal), és egy ADSR.         Az elmúlt hétvégén sikerült még kimaratni a következő áramkörökhöz való nyákokat: ACX Midi2CV, ACX Quantizer, fülhallgató erősítő, és Ian Fritz AD/AR. Ez utóbbi a ribbonkat tartalmazó vezérlőrészen kap majd helyet. Így összesen 1 teljes ADSR burkoló, és két AD/AR burkoló lesz a hangszerben. Ha ez kevés volna, akkor mindenféle trükkökkel lehet a ribbonok gate signaljaiból hasonló jeleket előállítani (pl. gate signal + glide = AD burkoló).       Tervek:   A tervekről, és a jelenlegi állapotról a következő ábra mutat többet, és egyben látszik a hangszer új logója is:     A felső, fekete előlapos modulok főleg hangkeltő funkciójúak, az alsó, piros előlaposak pedig a vezérlést szolgálják majd. A fadoboz színe még nem eldöntött.   Az alsó, vezérlő sor tervezett funkciói:   - 2 ribbon, egyenként 1 gate, és 1 CV kimenettel (amely bufferelt, így több modult tud vezérelni CV jelcsökkenés nélkül). - 2 AD/AR generátor, amely nem csak gate signalt fogad, hanem rövid trigger jelekkel is indítható. - 2 glide áramkör, amely használható a CV-k simítására, de akár a gate signalból is lehet burkológörbét csinálni velük. - 1, vagy 2 darab mechanikus, passzív jelút kapcsoló. Ennek az a jelentőssége, hogy a ribbon vezérlőjelét el lehet küldeni direktben egy VCO-nak, és a quantizernek is, és itt választani lehet, hogy a VCO melyik vezérlőjelet kapja, a skálázottat, vagy a nyerset. Ennek játéktechnikailag lehet előnye. Természetesen ezt sok más dologra is lehet használni. - 4 nyomógomb, amely transzponáláshoz használható, a nagyobbik ribbon jeléhez kever hozzá egy-egy félhangnak, vagy oktávnak megfelelő vezérlőfeszültséget. Ebből valószínűleg az utolsó 2 nyomógomb jele állítható mértékű lesz.   A felső, hangkeltő rész:   Az ábrán látszik, hogy nagyjából mik lesznek benne. A midis panelen, amennyiben elfér, lesz még egy 8 lépéses kis sequencer is. Ha nincs kedvem, vagy nincs mivel midizni, akkor egy kis alapot, vagy kiséretet tud majd csinálni. A quantizerrel együtt pedig sokkal használhatóbb lesz, mint önmagában.   Egyre jobban körvonalazódik, hogy pontosan milyen áramkörök kellenek még. A teljes hangszer szélességre kb 620 mm, magasságra pedig nagyjából 420 mm lesz. Ebbe a méretbe szeretnék egy kiegyensúlyozott, jól használható funkcionalitást tenni.

vinnui

vinnui

 

DIY 84HP tabletop Eurorack

DIY 84HP tabletop Eurorack     Hol is kezdjem...   Az egész modular dolog onnan indult, hogy egy teljesen más projekt miatt (erről majd később, ha elkészülök vele) megkerestem VLaca és Vinnui tagokat, akiket azóta is napi szinten többször bombázok hülye kérdésekkel. (Nekik ezúton is külön köszönet a kimagasló türelemért!) Olvasgattam a blogjaikat, csillogó, tágra nyílt szemmel és irigykedve néztem a saját két kezükkel készített dolgaikat.   Megfertőztek.   A komolyabb mennyiségű levelezéseink után azon kaptam magam, hogy a Doepfer oldalán nézem a DIY kit-eket, és már nem volt visszaút.   A következőkben egy 84HP széles, standard tabletop Eurorack ház építését fogom leírni.   1. Tervezés   Mikor nekiláttam a tervezésnek, már tudtam, hogy nem akarok "falnyi" modulart...legalábbis egyenlőre. Ez a ház azért készült, mert szeretnék komolyabban foglalkozni a DIY-al, szeretnék jobban belemélyedni a dologba. A jövőbeni modulok mindegyike KIT lesz, vagy saját építés, kész modulok vásárlását nem tervezem. (Talán a VCO, azt nem merem bevállalni...)   Ami fontos volt :   - 84HP (ez a 19" rack méret) - olcsó - szép - tudjon a táp +5V-ot is alapból   Kis guglizás után belefutottam egy cégbe, az AnalogueZone-ba. Nagyon segítőkészek, rugalmasak, gyorsak. Tőlük szereztem be a tápot és a síneket.   A rack a Synthrotek féle asztali megoldáson alapul, kisebb módosítássokkal : http://store.synthrotek.com/Modern_3U_Hickory_Plywood_Cheek_System_for_the_Eurorack_Modular_Synth   MuffWiggler fórumon felvettem a kapcsolatot Steve-el a Synthrotek-nél, és pofátlanul megkérdeztem kaphatnék-e rajzot ezekhez az oldallapokhoz. Azt vártam, hogy majd elhajt, de cca. fél nap várakozás után kaptam tőle választ, melyhez csatolt egy 1:1 arányú rajzot. Nem Ők gyártják, így méretezett terve nem volt, de levett egyet a polcról és körberajzolta. Innen már ki tudtam indulni.   A sínek érkezése után kicsit át kellet tervezni, ez lett a végleges változat :   Hétvégére szüleim elvitték a gyereket, jó volt az idő is, hát nekiestem.   2. Építés   A bejegyzés végén megpróbálom összeszedni mikre volt szükség, mi a pontos "BOM"-ja a porjektnek.   Szerszámok :   - dekopír fűrész, - rezgőcsiszoló, - fúrógép, - fúrók, - szögmérő, - toll/filc/ceruza, - olló     A fa amit használtam, 18 mm vastag fenyő. OBI-ban vásároltam egy 800x400-as táblát, ebből vannak az oldallapok. Megszerkesztettem a rajz alapján a fán is az oldalakat, majd dekopírral kivágtam, majd rezgőcsiszolóval megdolgoztam minden oldalát.         Egy lyukat kellett fúrnom a tápcsatinak, ami 5 pólusú DIN, az igényelt furat 15 mm lett volna, de csak 14-es fórum volt, így fúrás után még kicsit "tágítottam" a lyukon, így már belement, szépen szorosan tartja is.     A következő folyamat volt a lazúrozás. Sötét fenyőt választottam, mondjuk nem szabad spórolni vele. A dobozon két réteg van írva, én 4 réteg után kicsit újracsiszoltam, és még 4 réteget vittem fel. A munka leghosszabb része ez volt, de megérte. Szép, antik hatása lett neki, mivel az első négy réteget nem tudtam teljesen lecsiszolni, így a második 4 réteg után azon sötétebbek lettek.     Amíg a fa száradt, addig megcsináltam a plexi takarókba a furatokat. A cégnél ahol dolgozom mindenhol 4 mm-es plexi van a gépeken védőburkolatnak, rendesek voltak a TMK-sok, nagyon szépen, nagyon pontosan vágtak nekem hulladékból, így fizetnem sem kellett érte...na jó, másnap kaptak egy üveg 2010-es Kékfrankost.     Ennek az ipari plexinek az a a nagyon nagy előnye, hogy nem rideg, nagyon jól formázható, de ugyanakkor brutális erős.     Nagyon egyszerű vele dolgozni, nagyon szépen lehet fúrni.     A táp végül egy 4ms Mini Power lett, flying bus cable-el, sajnos más nem nagyon fért a rack-be, valamint nem akartam 2-3 hónap múlva adaptert vásárolni a +5V miatt. Ez alapból tudja, megbízható, ehhez a rackmérethez tökéletes.         Sajna távtartót azt elfelejtettem venni, így kis nézelődés után a szívószál mellett döntöttem. Meglepett, hogy ilyen kis hosszban (cca. 6-8 mm) mennyire jól tart.     Az összerakásnál bútorokhoz használt sarokelemeket használtam. Nem tudom mi a pontos neve, 3-4 boltban voltam mire találtam ilyen 20x20-as kicsi darabokat, addig minden egyes helyen másnak hívták.     A standard Euro modul magasság 3U, ami kis számolással 133 mm körülire jön ki. A valóságban viszont ez pontosan 128,50 mm. (Ez a síneken található "karmok" miatt van, amik cca. 5 mm vesznek le.) Modulom nem volt, én hülye rendelhettem volna 2db 2-3HP-s blank panelt, de elfelejtettem, így csináltam magamnak, rossz régi DVD tokból. Ezeket nagyon könnyen lehet vágni ollóval. Ezek szolgáltak távtartóként, míg beszereltem a síneket.         Ezután behoztam az oldallapokat, kentem még ide-oda lazúrt, majd vártam kicsit, hogy száradjon...na és valahol itt aludtam el Hajnal fél 3-kor ébredtem arra, hogy elaludtam. Elszívtam egy cigit, ettől kicsit észhez tértem, megnéztem, hogyan állnak a lapok. Szépen megszáradtak, így nekiálltam összerakni házat, de annyira belemélyedtem, hogy erről semmit nem fotóztam.   Reggel fél 5-kor végeztem vele, akkor nekiálltam blank paneleket gyártani hozzá.   A végeredmény így néz ki : Bocsánat a hosszú csavarokért, sajnos az össze rövid elfogyott az építésnél, már úton vannak a rövidek. A képek sem a legjobbak, csak este volt időm kattintgatni, ígérem pótlom majd rendes fényviszonyok mellett készültekkel.       3. BOM   A dolgok amiket venni kellett hozzá :   - fa-lap, 18x400x800-as fenyő, cca. 1400 HUF - csavarok, fúrók, sarokprofilok, cca. 1000 HUF - lazúr, cca. 1500 HUF - 4ms táp, fbc, cca. 110 EUR   Amikért nem kellett fizetnem :   - plexi - üres DVD tokok   Az egész meló 2-3 óra alatt megvolt, ebben nincs benne a festés, ami egy egész délutánt simán elvitt.   Jöhetnek a modulok!   Ha minden igaz, hétvégén összerakok egy passzív dióda torzítót, a híres "Black Ice" mintájára, gitárosok gondolom ismerik, illetve a héten postázzák az első KIT-et, ami egy Polivoks VCF klón.   Nem igazán akarnak menni a képek DP-ről..., dolgozok rajta , addig is itt a teljes mappa : https://www.dropbox.com/sh/ydwzg78ib35ijod/iL6z2dDNr7

snaper

snaper

 

Logic again :)

Megint magamat hibáztathatom csak. Épp zeneszerzek, hangszerelek, ezért nem akartam átmenni mankó audiót Pro Toolsba venni. A feladat egy normalizálás lett volna, mert elcsesztem a bejövő szintet (mankónál ezért nem csinálok új take-et).   Szóval vállalom, hogy Logicban jegy percen belül mindenféle megerőltetés nélkül létrehozok ilyen szitut, ami adatvesztéssel is járhat. Itt lejátszás közben sample editorban nyomtam neki egy trimet (véletlenül), majd egy undót: és máris megakadt az egész folyamat. Innentől kezdve minden művelet eredménye NULL, a hullámforma pedig silence, amíg az ember nem nyom egy update file informationt. Az ég szerelmére... egy trim és undo után! )))         Az a baj, hogy nem egyedi esetről van szó. Nyilván mindenki ismeri mikor a kíváló Flex audio hibaüzenettel akaszt pár sávnál is bika gép alatt és a hasonló dolgok. Szóval nagyon király a drummer, nagyon jó a take comping (ha az ember nem tud játszani vagy énekelni), az offline bounce is állat. Mindent odaadnék egy korrekt hullámformakijelzésért, precíz vágásért, és legfőképpen ha egy helyen lehetne használhatóan hullámformákat szerekszteni a mostani két teljesen alkalmatlan helyen (arrange és sample editor ... minek?).   Egyszer biztos elszakad a húr, és átszokok arrange-et editálni Live-ba vagy Cubase-be vagy Performerbe. Gyász!   Miért írtam ezt a bejegyzést. Egyrészt nyilván mérgemben. Másrészt: aki még nem tanult meg egy DAW-ot, és most a remek lehetősége adott hogy platformot válasszon... annak üzenem, hogy Logicot NE. A világ legbugosabb szoftvere most már évek óta.   Én a többi Logic júzerrel a Pokol tüzén fogok égni, ez már fix.

A/D

A/D

 

Végre kész az első banános modul.

Azzal kezdeném, hogy reklámozni fogok. Az új modulom előlapját ugyanis nem az Xfer készítette. Sajnos ők valamiért elszálltak az árakkal, és nem volt kedvem ezért a 225x135-ös panelért majdnem 32e Ft-ot adni (plusz postaköltség). A gyártási minőségük tökéletes, a kommunikációjuk is, viszont ez az ár számomra már nem elfogadható. Körbekérdeztem hát kb. 18 céget, ebből több mint a fele nem is reagált, ami szégyen, legalább valahová elküldhettek volna jó durván. A cégek egy része nincs is felkészülve hasonló igényekre, pl. nincs ilyen anyaguk, nem tudnak fúrni, mechanikusan gravíroznak, vagy nem foglalkoznak kis tétellel, stb. Addig szűkült a kör, amíg minden feltételt (beleértve a jó árat is) egy szegedi cég tudta hozni. Ők pedig a Török Kulcsszervíz, akik kiemelkedő kommunikációval, és hibátlan minőséggel leptek meg! Arról nem is beszélve, hogy az állományaimat tökéletesen feldolgozták, és minden apró részletig jól gyárottták le az előlapom. Bátran ajánlom mindenkinek, akinek szüksége van hasonló dologra!   Íme az elkészült lap:     Minden apró részlet a helyén, és a furatok is hajszálpontosak:     Innen jöhetett az összeszerelés. El kellett még készíteni egy keverőt, meg egy passzív csillapítót, ezek nem voltak meg a prototípuson. Az elkészült modul pedig így néz ki végleges állapotában:       A nyákok párhuzamosak az előlappal, így egy 9,5 cm mély dobozba be is lehet préselni a modult, ellentétben az eddig általam készítettekkel. Egy tápkábelt kell csak bedugni, a modulnak saját tápelosztója van.     Ezúttal nem szenvedtem a LED-ek foglalataival, egyszerűen odaragasztottam őket.     Miután minden teszt, és kalibráció megvolt, összetákoltam egy tesztelő dobozt némi hulladékfából. Ez pont olyan széles, mint amilyen a ribbonszinti lesz.   A képen látható a következő modul prototípus előlappal. Ez tartalmaz 2 VCA-t, 2 ringmodulatort, zajforrást (white, pink), 2 CV buffert, és egy sample and hold áramkört.     Némi ebay-es banándugós patch kábel, ez nagyon tetszik, ebből még rendelni fogok. Rugalmas, hajlékony kábele, jó fogású csatlakozója van. Az ára kb. 620 Ft-ra jön ki:     A következő munkafolyamat lesz majd a képen látható második modul előlapjának végelegsítése, miközben épülhet az azt követő. Be kell fejeznem a ribbonvezérlő nyákrajzát, és azt is megcsinálni 2 példányban.   A végleges ribbonszintinek 2 sor modulja lesz, kb az utolsó előtti képen látható doboz szélességében. Ez még egy értelmesen hordozható alaphangszer lesz, viszont már jól használható, remélhetőleg kiegyensúlyozott funkcióválasztékot sikerül majd összehozni.

vinnui

vinnui

 

Fülhallgató erősítő, hirtelen felindulásból, 1 nap alatt

Vasárnap arra az ötletre keltem fel, hogy jajj de kellene egy fülhallgatóerősítő. Amikor modulokat élesztek, akkor szuper lenne, ha valamivel bele lehetne hallgatni a jeldzsungelbe.   Egy kis keresés után megtaláltam a Tellun TLN-867-es moduljának kapcsolási rajzát. Ők sajnos nem készítenek ebből saját nyákot, hanem egy MUUB-nak nevezett kisérletező nyákra építik, ezért nyákrajz nincs. Ez nem lehet akadály, gyorsan bevágtam az Eagle-be a kapcsolási rajzot, majd véstem ebből egy nyákrajzot. Nyomtatás, vasalás, áztatás, a szokásos dolgok, majd maratás, és ebédre meg is volt a nyák.   Ezután jött a szokásos műveletsor, fúrás, ültetés, élesztés, méricskélés. Elsőre ment szépen. Aztán kerestem neki valami dobozt, ami nem más, mint egy mini fiók, valami kis tárolószekrényből.   A kapcsolás eredetileg egy TL072-re, és egy NE5532-re van tervezve, de mivel hirtelen utóbbi nem volt kéznél, bedobtam oda is egy 072-őt. Szar OPAMP ide, vagy oda, ez teljesen értelmesen szól így is, és ha nagyon megőrülnék, akkor már inkább OPA134-re cserélném. Egyébként az Yves féle kimeneti keverőben is 2 db 072 dudál.   Most pedig a szokásos fotók:     Az elkészült kütyü, és az "imádomszeretem" Beyer füles, ofcoz a Hitspacetől. A reklámért jöhet a sör. A két bemeneti banándugó továbbfűzve a szkópra, hogy lássam is amit hallok. (azóta került rá egy normál bemeneti jack ajzat is pluszban)     Minimál kezelőszervek. Ami nem látszik normálisan: mono/stereo kapcsoló.     Sajnos saját tápja nincs, és nem is lesz, a labortápon fog lógni amikor szükség lesz rá.   Mivel teljesen jól működik, ezt a kapcsolást fogja kapni a ribbonszinti is a kimeneti moduljában.   Következő project:   Egy ugyanilyen kis dobozba egy szimpla 8 Ohmos PC speaker beépítése, a hozzá tartozó mini erősítővel, és a két doboz összecsavarozása. Erre kerül majd még egy kis tápelosztósín, és kész is a modulélesztési megatoolbox.

vinnui

vinnui

 

Az első banános modul: LFO-k

Régóta szeretném átcserélgetni a moduláris házilag tákolt előlapjait, és valami emberi kinézetet adni neki. Mivel elégedetlen vagyok a 6,35-ös jack aljzatokkal, elgondolkodtam, hogy mi lenne ha váltanék. Ez most egy olyan alkalom lenne, ami később nem jön el újból, ha most nem lépem meg.   Kiváncsiságból megrajzoltam egy banánajlzatos előlapot, és legyártottam egy prototípust, hogy rájöjjek, mik azok a távolságok a kezelőszervek között, amik egyrészt elférnek szereléskor, másrészt használhatóak a gyakorlatban. A banándugók nagyon könnyen csúsznak az aljzatokba, és mégis stabilan állnak bennük. Emiatt nem kell túl pontosan célozni, főleg azokkal az aljzatokkal, amiket vásároltam. Ráadásul a fém hüvelyük kiáll, és elég a patchkábel végét valahová hozzáérinteni, és már létre is jött az érintkezés.   Több új dolog is volt számomra ebben az építési feladatban, az egyik természetesen a banánaljzatok, a másik viszont az előlappal párhuzamos nyákelrendezés. Így sokkal kisebb helyigénye lesz a moduloknak, és akár kipróbálhatok majd egy desktop kialakítású dobozt.     Azért haladtam ennyire gyorsan, mert már egy félkész modulból bontottam a dolgokat, aminek az áramköreivel és az előlapjával is gondok voltak, úgyhogy több hónapja félretettem.   Az új előlap mögé került 2 darab YuSynth LFO, amely feszültségvezérelhető, és syncelhető, illetve 2 teljesen szimpla Magic Smoke féle 8K nevű LFO. Erről már régebben írtam egy picit. Helyet kapott még az előlapon 2 darab 3 bemenetű keverő, ebből még csak az első működik, és egy passzív csillapító/jelosztó lesz még rajta.   Itt látható a szendvicselrendezés:       A fenti varianyákon van a 8K LFO-k, és az egyik mixer, a tornyozott 2 nyák pedig a 2 YuSynth LFO:     Imádom a többszörös frekvenciamodulációkat, meg mindenféle keresztmodulációt, úgyhogy szórakoztam egy picit. Sajnos kevés a patchkábelem, pedig már az összes mérőkábelt felhasználtam. Szerencsére a banándugós patchkábelt nagyon gyors és könnyű készíteni, egy adag megrendelt csatlakozót várok csak. Külön izgalmas, hogy használhatok színeket a kábelkészítéskor.     Viszonyításképpen a 6,35-ös ajzatokkal szerelt hangszerhez képest így fest a modul:     A képeken látható előlaphoz képest már sokmindent kellett változtatni, nagyjából ilyen lesz a végleges. Ez is fekete eloxált lapra fog készülni, de sokkal színesebb lesz mint az előző próbálkozásaim, amit még feldob majd a sok színes patchkábel. A fekete aljzatok a kimeneteket jelölik, a pirosak pedig a bemeneteket. Ebből a fajta banánaljzatból nem találtam másféle színűt, de nem is gond, ott már bajban lennék a színezéssel, félnék hogy túl bazári lenne a kinézet.     Szokatlan még a banándugós rendszerrel játszani, olyan sok érdekes lehetőség nyílt meg ezzel a kisérletezéssel. Könnyen gyártható patchkábelek (színekkel), egy pontból több jel indítása a "tornyozható" csatlakozók miatt, és az egész érzete, ahogy az aljzatok viselkednek, egy teljesen új világ élményét adja. Néhány Serge és Buchla DIY modul is jobban fog mutatni banándugós kivitelben.   Vigyázat: http://www.youtube.com/watch?v=BYBw_o_2nG0!

vinnui

vinnui

 

A szintimánia folytatódik 2014-ben is

A régi honlapomat megszüntettem az eredeti formájában. Helyette megtartottam egy tematikus oldalt a szintimániákus bemutatók számára. Szinti-mánia oldalam ezentúl karöltve a Szinti-mánia blogommal. http://www.szintimania.ingyenweb.hu/     

https://synthimania.blog.hu/2014/01/03/a_szintimania_folytatodik_2014-ben_is' rel="nofollow external">

Koródi Csaba

Koródi Csaba

 

A szintimánia folytatódik 2014-ben is

A régi honlapomat megszüntettem az eredeti formájában. Helyette megtartottam egy tematikus oldalt a szintimániákus bemutatók számára. Szinti-mánia oldalam ezentúl karöltve a Szinti-mánia blogommal. http://synthimania.blog.hu/2014/01/03/a_szintimania_folytatodik_2014-ben_is'>

Guest

Guest

×