Szolnokból kiindulva vegyes érzelmekkel vártam a helyi megállóját a roadshow-nak, de titkon azért reménykedtem, hogy az őt megillető figyelmet kapja. Az érkezés pillanatában azonban szomorúan konstatáltam, hogy rajtam kívül nem túl sokan jelentek meg időre, úgy gondoltam, a programok igazán csábítóak lesznek az érdeklődők számára, én úgy is rendezkedtem be, hogy 10-től estig megfülelem, mi hogy merről mennyi.

Ennyi jószágot kicsomagolni, összepakolni nem kis munka lehetett, így a késés magától értetődött. Utána érdeklődtem, mikortól várható az előadások kezdete, majd kiruccantam reggelizni. Időlegesen elmenekülhettem saját illetődöttségem elől, melyet a saját tapasztalatlanságom, illetve a többi látogató feltételezett rutinja okozott, meg persze a hangszerek is tekintélyt teremtően sorakoztak, zenész kéz után kiáltottak! Talán rátett még egy lapáttal a helyzetre, hogy Silk El Presidente módban osztott ki valakit előttem, talán a füles végéről hiányolta az átalakítót, mindenesetre a "kurvagyorsan add vissza" mondat mégiscsak hátborzongató egy diktátor szájából. Azonban elképzelhető, hogy kollégával diskurált épp.

Visszatérve bátorságom összeszedvén megnyomogattam mindent, ami szép, színes, villog, meg nagy meg kicsi. Vagyis legfőképp kicsi, anyagiak terén nem igazán vagyok elengedve, így felmértem a terepet, bő negyed évszázad elteltével mit lesz érdemes beszerezni. Illetve a teljes hangszeres ismeret híján tudtam, hogy Kurzweil és egyéb nagyágyúk szolgáltatásait nemhogy értékelni, felismerni se tudom.

Legjobban a Moog szekció varázsolt el, nagy élmény a plugin rengeteg után hangszert hallani, a különbség leírhatatlan, tapasztalni kell. A Little Phatty lopta el a legtöbb időm, nem nagyon akadt olyan preset, aminél ne időztem volna csavargatással. A Minitaur is hasznos társként lépne fel itthon, nem kellene sokat görnyedni felette, ha egy vaskos bassline után kiáltana a készülendő zene.

A Microkorg már közel sem hatott így rám, a billentyűk egyedi kivitelezése kétpálcás hatást keltett. A preseteket átpörgetve nem tűnt rossznak, de közel sem tűnt annyira inspiratívnak, mint a Moog-ok, nem kapott el rögtön a birtoklási vágy.

Az M-Audio VENOM hangra, kivitelezésre se fogott meg, nem éreztem, hogy igazán minőségi dologgal állnék szemben.

Ezek közül a kis Moogoknál éreztem igazán azt, hogy átgondolt produktum, amit kap az ember, letisztult kezelőfelület, a Little Phatty a "kezem alá dolgozott", míg a másik kettő eszköz kikényszeríti a "figyelmet/törődést", de én meg nem ezzel szeretnék foglalkozni, hamár. A VENOM-nál igen erősen érződött a kontraszt a Moog után, sokat ronthat a komfortérzeten egy rosszul megválasztott poti érzékenység, egyáltalán nem állt kézre a filter.

A nap győztese így a Little Phatty lett, szomorúan konstatáltam itthon, mennyi is az annyi. Na nem mintha nem érné meg.

A komolyabb hangszereket csak érintőlegesen tekintettem meg, ezeknél leginkább a bemutatókat vártam.

A Novation Ultranova meggyőzően muzsikált szakavatott kezek alatt, árához képest igen sokrétű, az érintés érzékeny potméterek pedig igazán jó szolgálatot tehetnek a giccsbe átforduló dubstep produkciók során. Sajnáltam azonban, hogy az előadások itt megakadtak, így a hozzám hasonló érdeklődők részére kevesebbet mutattak meg magukból az eszközök.

Kora délután az előadások folytatása iránt érdeklődve vártunk még egy kicsit, azonban konkrét választ nem kapván elláttuk magunk némi ebéddel, de szerencsére nem késtünk le semmiről. Titkon tartottam attól, hogy a létszámból adódó letörtség meghiúsítja a délutáni programokat, azonban nem így történt.

Délután még megnyomkodtam a Native Instruments Maschine-t, bár eddig se értettem ezt a nagy mpd mániát. Most se kapott el ez az életérzés, nyugodtan alszok nélküle estéről estére.

Az élő produkciókban mindig az varázsol el, hogy kiáll a színpadra pár ember, s abból egy olyan magával ragadó alkotás születik, amit felvételeknél/dj szetteknél nem érzek, így örömmel hallgattam Milkovics Mátyást és társát, ahogy megszólaltattak pár zenét, s közben szóba került a földi halandó számára észrevétlen probléma is, ami élő dobok miatt adódhat egy elektronikus zenei produkció színpadra kerülésekor. A Depeche Mode-os sztorizgatás éppúgy lekötött, mint a saját felismerés megosztása a szoftszintikről vagy a határtalan lehetőségek korlátozó hatásával kapcsolatos eszmefuttatás. Ami talán színesebbé tette volna a prezentációt, ha a felboncolt zenék alkotóelemeinek megszületése részletesebben bemutatásra kerül, melyik hang hogyan lett kitekerve. Vagy esetleg a szoftszinti/vas közötti különbség érzékeltetése a gyakorlatban, már amennyire a lehetőségek engedik.

A Kurzweil előadás igen aprólékosan kitért mindenre, az időutazás mellett elképesztő technikai részletekben is elmerülhettünk. Meglepő, hogy több tulajdonosváltás is történt a cég körül, az élményszámba menő hangszeres játékot (ami igen sokszor csalt mosolyt az arcomra) hallva pedig nagy szerencse, hogy nem tűnt el a süllyesztőben az évek során.

Silk maskarája elsőre erős szekta hangulatot keltett bennem, aztán naivan azt hittem, a hangmérnöki kvalitása miatt öltött ilyen jelmezt, mint kiderült, az Apollo hangkártya tiszteletére történt mindez. Az eszköz teljesen elképesztő, pont azt a kényelmet nyújtja, amire egy otthoni környezetben szükség lehet, nekem azonban álom marad, de teljesen megértem azokat, akik felszámolják az otthoni „kacatokat”, s erre váltanak. Remélem, ez a csere szül pár olcsó UAD-1 kártyát a használt piacon, s kísérletezhetek velük.

Az előadás hangulata az eddig látott videókhoz hasonlóan szórakoztatott, a szakmai nyelvezetet felváltották az igen könnyen feldolgozható hasonlatok. Legszembetűnőbb a külföldi túlzott kompresszorhasználat érzékeltetése volt számomra.

Az esemény végén hamar távoznom kellett (bár úgy éreztem, nem tartok ott, hogy érdemben tudnék kérdezni bármit is), így az azt követő sörözésről nem tudok nyilatkozni.

Ami szerintem egy ilyen rendezvényen érdekes lehet a jövőben, az esetlegesen olyan prezentációk szervezése, amik rávilágítanak, az otthoni megoldások mennyiben különböznek minőségben a használhatóbb eszközöktől. Nekem nagy tanulságként adódott a Moog szinti, azt sejtettem, hogy jobban szól, de hogy ennyivel! S ez még hagyján, de hogy ennyire magával ragadó! Elképzelni se lehet itthonról egy monitor mögül. Esetleg hasonló összehasonlítás is tanulságos lenne vst/dsp eszközöknél, 2-3 kipakolt Mac-en meghallgatható lenne, melyik kompresszor mit csinál, hogy csinál jól, hogy rosszul. Esetleg a keverési munkálatok/praktikák hangsúlyosabb megjelenése lenne még üdvözlendő részemről.

Igazán pozitív élményként marad meg ez a szombat, remélem, ezzel egy folyamat kezdetének lehettünk szemtanúi, s nem befolyásolja a jövőbeli terveket a létszám. Marketing értéke mindenképp van, eddig se nagyon gondolkoztam más üzletben, ha vásárlásra került a sor, azonban ezek a közösségi programok csak jobban megerősítenek ebben.