Jump to content
Ménemszól.hu
  • bejegyzés
    81
  • hozzászólás
    74
  • megtekintés
    56.352

MOXtmár tetszik

Koródi Csaba

2.337 megtekintés

Ezzel az írásommal tartoztam az ördögnek. Két évvel ezelőtt ugyanis a Korg Krome tesztem írásakor kipróbáltam a Yamaha MOX6-ot is, de akkor egy kicsit lehúztam a járgány kezelhetőségét.

 

 

MOX6_1.jpg

 

 

 

Két év elteltével midőn újabb hangzásokat, újabb, ispiráló munkakörnyezetet kerestem, úgy hozta a sors, hogy épp egy Yamaha MOX6 kötött ki nálam. Egy kicsit elmélyültebb ismerkedés után rájöttem, hogy egy igen jól használható kis hangszer ez a MOX.

 

Lássuk először is, hogy mit írtam róla annó:

"…alapvetően tetemes hangkészlettel találkoztam, de nem tűnt sem jobbnak, sem rosszabbnak, így pusztán a hangkészlet teljesen jelentőségtelen választási szempont. Inkább a szolgáltatások miatt lehetne gondolni rá... az USB hangkártya, a plusz bemenet stb. Ezen kívül a kezelhetősége (főleg a KROME után) semmi olyan arcot nem tudott mutatni, amit hajlandó lettem volna megszokni, vagy megtanulni. Nálam ha egy hangszernél 2-3 perc alatt nem tudok egy NEW SONG-ot létrehozni és az első track hangszínét kiválasztani, ott valami nagy gáz van... és biza a MOX-nál ez történt... ez még egy Kurzweil K2500-nál sem okozott gondot, pedig ha valami bonyi, az a Kurzweil. Ha még azt is hozzáveszem, hogy a MOX-ban egy olyan kijelző van, mint 15 évvel ezelőtt a YAMAHA QS300-asomban... háááát nekem nem kérdés hogy a KROME a nyerő."

 

 

Szóval a MOX kijelzője az tényleg kicsike és pixeles és nem túl szemet gyönyörködtető, viszont fényerőben 5 kört ver a fentebb említett QS300-ra. Az említett "NEW SONG" és a trackek hangszínének megválasztása valójában nem nagy ördöngősség, csak más gondolkodást igényel(t volna) mint amit korábban Korg-on és Kurzweil-en megszoktam. Viszont ha már megvan a hangszer logikája, akkor azt kell mondjam, hogy lényegesen haladósabb még a példaként említett Krome-nál is. Hiába szép nagy érintőkijelzős a Krome, a MOX-nak meg picuri kijelzője van, de a TRACK-választó gomboknak köszönhetően rendkívül gyors hozzáférést biztosít a MOX akár Track-kiválasztás, akár MUTE funkció a cél. Itt kicsit felboríthat bizonyos dolgokat, hogy a SONG módban és a SONG MIX módban egyaránt lehet használni a MUTE funkciót, ezért belefuthatunk olyan szituba, hogy a SONG MIX módban hiába kapcsolgatunk valamit, nem szólal meg, mert a SONG módban már ki van kapcsolva… de ez csak odafigyelés kérdése. A lényeg, hogy az egész mixelési folyamat nagyon jól és gördülékenyen használható, azaz nem gátolja a kreativitást a menükben mászkálás és nem is igényel PC-s editor szoftvert sem, mert egyáltalán nem olyan bonyolult.

 

 

 

 

 

MOX6_7.jpg

 

 

 

Előnyként említettem az USB-s hangkártya funkcióját a hangszernek, ami akár igaz is lehetne, de egyetlen számítógépem sem látja a hangszert. Windows XP ServicePack 3 oprendszerrel próbálkoztam és a netről leszedtem a MOX-hoz való legfrisseb drivert ami helyesen települ is a számítógépen, megjelenik a megfelelő helyeken, majd a MOX csatlakoztatásakor új eszközt akar telepíteni, új meghajtót keres a neten stb… ha engedem, hogy magától keresse meg beavatkozás nélkül a megfelelő drivert, akkor a folyamat végén közli a számítógép, hogy a hardver telepítése sikertelen… Ha manuálisan próbálom meg hozzárendelni a megfelelő drivereket, végül akkor is sikertelen telepítés a végeredmény. Ja igen, adtak a MOX-hoz egy Cubase programot is, aminek a telepítése és internetes aktiválási procedúrája is nálam már verte az idegtépő kategóriát… az végül több regisztrációval sikerült, de mindhiába a hangszer nélkül. Egyszóval PC-s driver és MOX csatlakoztatása több számítógépen többszöri kísérlettel is sikertelen… ez az előny kilőve (nekem legalábbis).

 

Másik előnynek a plusz bemeneteket említettem. Na ez az ami nálam teljesen rendben van a hangszerrel kapcsolatban. Van egy pár sztereó bemenetünk, amire köthetünk akár mikrofont is a vocoder-hez, de más analóg, vagy VA szintit MONO-ban illetve egyéb hangszert, samplert stb. sztereóban. A bemenetre kötött hangkeltő eszközt a MOX-on belül effektezni tudjuk és ha ezt mondjuk a SONG módban tesszük, akkor kaphatunk egy plusz szintit a MOX hangja mellé. Esetemben egy Waldorf Rocket van MONO-ban bekötve a MOX-ba, ahol SONG módban be van címezve a 16-os MIDI csatornára, így a 16-os sáv nálam egy önálló analóg szintit eredményez a MOX amúgy sem rossz hangja mellé… természetesen a Rocket a MOX-ban megfelelő effektezést is kaphat. Mivel a 2 bemenetből a Rocket csak egyet foglal el, ezért még mindig megtehetjük, hogy a másik bemenetre mikrofont teszünk, annak a hangját pedig az 1-es MIDI csatornán megcímezhetjük Vocoder-el. Így teljes az összkép, szóval ilyen tekintetben számomra egészen nyerő a MOX struktúrája. Ez az, amit sohasem tudtam volna megfejteni ha nem kerül hozzám egy ilyen hangszer.

 

 

 

 

MOX6_2.jpg

 

 

 

A hangja ahogy a korábbi bejegyzésben is említettem, se nem jobb, se nem rosszabb a Krome-nál… természetesen azért más egy kicsit… nekem valahogy a MOX akusztikus hangszínei jobban bejönnek, életszerűbbek is és sok hangszín esetében egészen jó artikulációkra is lehetőség nyílik. Szinti hangzásokban sem kell szégyenkeznie a MOX-nak és talán több hangszín azért is tetszik nekem, mert számomra még új és nincsen elcsépelve. Ugyanakkor olyan mértékű COMBI varázslásokra nincs lehetőségünk, mint a Korg Krome 16 PART-os COMBI hangszínei esetén. Ha valaki ambientes izgő-mozgó COMBI hangzásokra hajt, annak a Krome a megfelelő választás… aki pedig inkább akusztikus oldalról közelítené meg a szintetizátora használatát, az a MOX-ban találhatja meg a számítását. Persze mindkét kategóriában vannak átfedések, de én így kategorizálnám a két hangszert.

Amiben nagyon hasonlatos a MOX és a Krome, azok az appreggiátorból építkező kíséretek. Ezekkel akár komplett egyszemélyes koncertprogramot is fel lehet építeni mindkét hangszerben, úgy hogy természetesen nem automata kíséretekről beszélünk. Ezen a téren is mutatkoznak különbségek. Például hogy a MOX-ban minden egyes Performance esetén 6 variációnk van az adott arpeggiátoros kíséretből, míg a Krome-ban csak egy. Leegyszerűsítve a MOX egyetlen performance-ával tényleg el lehet játszani egy komplett dalt miközben válthatunk a kíséret verse, refrén, bridge stb. variánsai között.

A MOX-ban az arpeggiátoron kívül van még lehetőség Pattern használatára is, ami már átmenetet képez az Arpeggiátor és a Song között. Egy Pattern már 16 PART-ból állhat és szintén több variációt tartalmazhat… a variációkat úgynevezett Chain-okba (láncokba) fűzhetjük, azaz nem szükséges egy számot elejétől végéig feljátszani, elég csak az intrót, egy versszakot, egy refrént, egy outrót és a chain-ban csak egymás mögé fűzögethetjük őket ahányszor csak kell… ezzel rendkívül egyszerűsítjük a dolgunkat és sprórolunk a hangszer tárolókapacitásával is. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a leírás így teljesen világos, de egyedül zenélő muzsikusnak ez egy igazán hasznos funkció lehet élő műsor felépítéséhez.

 

Már csak a hangszer kivitelére térnék ki pár szóval. Röviden: űbergagyi :) Hosszabban: műanyag az egész hangszer, sorjás, nem túl szép élekkel… a formavilág érdekes és akár tetszhet is, de épp a különleges forma kialakítása miatt az illesztések recsegnek-ropognak. A műanyag anyaga valamiféle matt felületű, amin fehér karcok, csíkok jelennek meg ha véletlenül meghúzzuk rajta a körmünket poticsavarás közben. Hátul a csatlakozások annyira kis erőtlen valaminek hatnak, hogy nem szívesen tenném ki gyakori koncertre hurcolásnak és ki-be húzogatásnak a hangszert… egyszerűen nem csinálnék belőle sem színpadi, sem vendéglátós hangszert. A billentyűzete viszont kifejezetten kellemes játékérzetet biztosít… na nem azt mondom, hogy egy komoly, strapabíró súlyozott billentyűzetet kapunk, de azért könnyen súlyozott, tehát fém lapok találhatóak a billentyűk alján és egész pontos is a billentés érzékenysége és a visszacsatolás. A kontroller potik is pozitív élménnyel gazdagítanak, mert racsnisak, nagyon jól és pontosan beállnak és teljesen körbeforgathatóak mindannyian.

 

 

 

 

MOX6_5.jpg

 

 

 

A különleges formavilágnak köszönhetően az amúgyis kimunkálatlan élek csak úgy össze vannak "eresztve".

 

 

 

Nincs az a rögzítés ami úgy megfogná, hogy ne recsegjen-ropogjon az egész hangszer.

 

 

 

 

MOX6_3.jpg

 

 

 

A burkolat matt, érdes felülete konkrétan körömreszelőnek is alkalmas. Ez itt a képen csak egyetlen húzás.

 

 

 

 

 

MOX6_6.jpg

 

 

 

A csatlakozások műanyagok, lötyögősek és valószínűleg gyakori használat mellett könnyen fognak kontaktossá válni.

 

 

Végkövetkeztetés: Mivel én kifejezetten szobai használatra szereztem a MOX6-ot, csak fel van téve az asztalra, egyszer bedugva és kész, nincs emelgetve, szállítva, nem kell ropogtatnom a hangszert, a csalakozókat sem kell strapálnom, így meg tudok békélni a kivitel gyengeségeivel. A billentyűzet viszont amin játszok, az kellemes, jól játszható és ez a lényeg. A hangszer akusztikusabb tulajdonságai is szimpatikusak nekem, ugyanakkor a vonalbemenetén keresztül meg lehet támogatni más elektromos hangú eszközökkel. Az is szimpatikus, hogy a külső bemenetre használhatjuk a MOX effektjeit. Így gyakorlatilag otthon leszerelhettem és elrakhattam a szekrénybe a külső effektprocimat és a keverőpultomat is, amiket egyszerűen kiváltottam a MOX-al egymagában. És ami a legfontosabb, ha megvan a MOX logikája, akkor egy nagyon jó, gördülékeny és akadálymentes munkakörnyezetet biztosít a számunkra ami nekem pont jól jött amikor új, kreatív workflow-t kerestem.

 

 

 

 

MOX6_4.jpg

 

 

 

 

 

 

Forrás: http://synthimania.blog.hu/2014/05/27/moxtmar_tetszik

  • Like 6
  • Thanks 1


9 hozzászólás


Recommended Comments

Érdekes ez a html kódos oldal. :)

Volt Motifom és MO6-om is. Tegnap egy MOXF8-hoz is volt szerencsém, ami valszeg a következő hangszerem lesz, hacsak most nyáron az XF utódjaként nem dob vmi űber cuccot ki a Yamaha. Igazából a méregdrága flash tart vissza, amiért ennek az igen jó ár/minőség viszonylatú szintinek majd a felét képesek elkérni. :(

Két dolog van! A Motif XS óta itt is van normális képernyőméretű model, persze nyilván nem a MOX áráért (hangban azért nincs meg az árbeli különbség köztük!!!), viszont emellett iPad editor is van a hangszerekhez, ami manapság menő és praktikus is.

Szóval a Yamaháknak van egy speciális felépítettségük. Tény hogy nem első szintinek valók, ill. talán nem igazodik el elsőre rajtuk úgy az ember mint pl. egy Korgon (gyakran elő kell venni a manualt értelmezni hogy ami logikusan következne a látottakból, azt a mérnöki logika szerint miért is van másképp), viszont olyan megszokható és praktikus dolgokat tartalmaz, amit már az Artisnál is írtam, hogy megjelent a fedélzetre kitett split/layer gomb. További szuperség az immár realtime sequencer recording lehetőség performance programokból! Ezt a Kronos sem tudja ha jól emlékszem, mint ahogy azt sem hogy itt song módban az adott hangszín rántja magával az aktuális effekteket. Ezt a Korgban ugyancsak macerás együtt összehozni, hiába a copy effect lehetőség. Kontra, a Korgnál van oszci kopizási lehetőség, amit én nagyon hiányolok a Yamahákból, főleg hogy itt a Korggal szemben eleve 4 elemből építkező voice hangszínek tekintetében kiborító tud lenni a lapozgatás a paraméterek, ADSR-ek ugyanolyan beállítására. Ezen túl nekem a Korg compare módja is jobban tetszik, hogy onnan lehet folytatni a további szerkesztést, amelyik verzión állunk. Yaminál csak megmutatja a kiindulási állapotot, de tovább szerkeszteni vagy épp visszamenni 2-3 szerkesztési lépcsőt csak a változtatott verziótól lehet. Jó viszont hogy itt legalább van undo funkció praktikusan utility módban, amit 1000x használtam anno. Pro/kontra a két márka cuccaiból lehetne egymásba átlopni ötleteket. Ja! A legfontosabb! A Korgban minden hangszín felülírható, még a Yamiknál csak a user terület. Ez nekem nagyon nem tetszik. Ellenben csudajó a Yamiban a Master mód, ami songra, patternre ugyanúgy kiterjedhet. Ezen felül a best of funkció a Yamahánál nálam, hogy song vagy pattern módban 0-ról vadiúj hangzás (voice) szerkeszthető az aktuális dalhoz és usb-n menthető, visszatölthető akár auto load funkcióval is már a bekapcsolás eseményével! Ami nem tetszik, hogy a Korghoz képest pl. egy split hangszínnél, ahol mondjuk jobb kézben szól egy zongora, balban egy basszus, ellépve egy trackről a másikra, hiába egy midi csatornára vannak irányítva, néma a hangszer. Hogy halljuk is mit változtattunk, mindig vissza kell menni a fő trackre, amihez a többi csatolva van. Ezt nagyon utáltam!

Pattern mód: a legzseniálisabb dolog a Yamahában! Imádtam!!! Pláne a dedikált track és solo/mute gombokkal ahogy szó is volt róla. Ez teszi igencsak alkalmas studio gépnek a Yamahákat és színpadon rögtön ott a 16 program választásának lehetősége egyetlen gombnyomással. (Mondjuk ilyenkor a Motifok bekussolnak váltáskor, de érdekes mód sequencer módban meg nem! Úgyhogy nekem igencsak jól működött Master presetekre ilyen seq. templateket felhasználni.) Hátulütője e szervezettségnek, hogy a numerikus paraméterbevitelhez nincs 10 key pad, szkrollozni kell a tárcsával, bár némely üzemmódnál a képernyő alatti soft gombokat felkínálja értékbevitelre, de érdekes mód legtöbbször csak memória infót ad az erre kijelölt megfelelő funkciógomb.. :(

Arpeggiator:

A Motifoknál szerencsétlen helyzet volt, hogy a fő midi csatorna állandóan triggerelte az arp. dobkészletét, ha kilőttük az arp gombot. Ez így gyakorlatilag használhatatlanná tette. Menekülő útként part mute volt rá megoldás, de ezt úgy tudom a MOX-tól már utilityben be lehet állítani, hogy ne triggerelje a drum tracket ha billentyűn játszunk kikapcsolt arp-nál.

A Motifokban csak 1 arp. sáv volt még, de néha az is kiütötte a 64-es polifóniát, mivel a MOX-ban 4 arp. futhat egyszerre, el se tudom képzelni mi marad játékra. Persze a nagyon összetett perform. programokban nem is feltétlen a 10 ujjas akkordok kellenek, aki meg vendéglátózni akar ezzel a workstationnel, hát arra intro / ending + fill nélkül elég merész kilátások várnak, még ha saját user arpeggiók akár külön is legyárthatók ide vonatkozólag. A soft gombok áldásosak az arp. variációkra, de hiányolom hogy statikusak és nem lehet őket visszatérő üzemben is használni. A lényeg lényege, hogy 1 arp. kapcsán a Motifnál én természetesen drum trackre használtam ezt, amit a Korgnál már az M50-től eleve külön alkalmaztak, de volt X50-em is és abban a dual arp. szerintem használhatóbb volt ilyen téren. Bár az ilyen statikus drum loopoknak elég kevés zenei felhasználhatósága van, hacsak nem minimal zene a célterület, mindenesetre gyakorlásra szórakoztatóbb egy unalmas metronómnál.

Ide vonatkozólag megjegyzem, a Korgban akár 8 vagy 16 ütemes periódusok is megvoltak egy-egy drum patternnél, a Yami itt nem vetette el a súlykot, inkább millió variált de rövid 4-es patikat használ. A patternek, arp. riffek kiválasztása (pláne kiosztása) egy nagyon eltolt dolog a Yamahában, bár van itt is kategorizálási lehetőség ugyan, de simán kitehették volna a bank/program célgombokra is ugyanúgy mint a hangszíneket.

A hangzás:

A Korgokban hihetetlen ötletes, gyárilag jól megírt hangszínek tömegével találkozhatunk és bár a MOX-nál is igaz az elődöktől jóval kifinomultabb hangzásválaszték, a minta tárban hihetetlen multisamplek húzódnak meg, amelyek nincsenek felszínre hozva a presetek tekintetében és ez óriási aranybánya ha valaki szeret programozni. Én azt mondom, nem árt ha van mihez nyúlni, de ne nekünk kelljen már egy komplett hangszert átprogramozni több száz hangszínnel. S itt ismét sarkalatos ponthoz értünk. A Yamahákhoz igazán nincsenek jó user hangszínek, s a fizetősek is elég elborultak vagy egysíkúak, ellenben drágák. A Korgnál eleve más a helyzet, de főleg ha sampling lehetőség is van, akkor mindenki inkább onnan építkezik vagy konvertál, pedig legbelül lehet hogy csak az alap hangmintakészlethez kéne nyúlni és sokan meglepődnének a hangszerüktől. Mindenesetre nagyon más és nagyon szép, gazdag akusztikus reprodukciókat hoz a Yamaha főleg a MOX esetében (az újabb MOXF-et nem is említve, dupla annyi, több mint 770 mega multisamplelel!), szerintem jobbakat mint a Korg adott helyen, de nem mondanám hogy szinti hangzásban viszont alul maradna a Korgokkal szemben. Más a hangzás elképzelése a két márkánál, eltekintve a modern zenei irányzatok, standard hangszíneitől, ami ugyanúgy mindenütt megvan, de szerintem az hogy a Yamikban már 8 elemből épülhet innen egy voice és asszem 4 voiceból egy perform, elég bőséges lehetőséget és megannyi programozási feladatot ad. Ráadásul a Korgokban is pl. nagyon ritka ahol 8 vagy pláne 16 trackes combi van kihasználva. Leginkább multi layeres giga-orchestra hangzások esetében láttam rá példát, de ilyen egyrészt sequencerben is létrehozható 16 sávon, másrészt ez eléggé peremterület a felhasználást nézve.

Summa summarum én nem mondanám hogy ez a márka erre, a másik meg csak arra jó, szerintem univerzálisan ugyanazt a területet fedi le akár a Yamaha, akár a Korg, akár a roland stb. Ami nekem még vizsgálat tárgyát képezné egyszer már ennyit hallva, hogy mit tudna ezekre rátenni pl. egy Kurzweil hangzásban, funkcióban. De van egy gyanúm, hogy olyan újabb egyéni irányvonal, mint egy Korgos szemében a Yamaha stb.

Ami fix, hogy ha tehetném én egyszerre két márkát biztos tartanék egymás mellett mindig: egy Korgot és egy Yamahát tuti! A többi már csak ráadás, de szerintem egy szimpla MOX-al is csodákat tudnak művelni hozzáértő kezek, sztem eléggé lefed mindent minden irányból. A multi arpeggióiba nyilván bele kéne ásni magam mire lehetne praktikus, talán ezért is húzom az újabb MOXF irányába most, hisz ehhez ott már 128 a poli! :)

Végszóként, aki Yamahát választ az később biztos nem bánja meg, mert csak olyannal találkoztam akinek elsőre is ez a márka volt és végig hű maradt hozzá, vagy olyannal aki sokáig keresgélt és végül nem értette miért hagyta ki idáig. Nyilván az említett bénaságokat nem mindenek felé helyezve, mert ilyen alapon bármit le lehet írni. Persze ez ugyanúgy állhat más márkára is, nézőpont, ízlés kérdése, nekem a Korg és a Yamaha a mérleg két ellensúlya és jól megférnek egymással, de egyszem hangszernek sztem inkább a Yamit választanám most. A Krome pl ugyanebben a kategóriában fele annyira nem volt meggyőző mint a MOX, de egy kis X50-esre mai napig vágyok ettől eltekintve. Szóval fifty-fifty ha úgy nézzük. :)

 

PS.: valahogy közben helyreállt a site, már nincsenek <embed> meg <span> elemek a szövegben láthatólag, hurrá!

  • Like 2
  • Thanks 1

Share this comment


Link to comment

+ ami lemaradt...

Írtam hogy 2 dolog van. Az egyik volt ugye a nagy képernyős modelek, a másik meg az, hogy valahogy a Yamaha ezeken a kisebb kijelzőkön is nagyon jól és informatívan meg tudja oldani a kellő és nem áttekinthetetlen kásává váló információ átadást. Persze több célgomb kell hozzá, aminek a fizikai vonatkozásában + áldása van. Vagy ott vannak a soft gombok a fülekhez (is), ami pl. a Korg Touch View rendszerében szerencse alapon működik első érintésre csak. Aki megszokja a Yamaha logikáját, már otthonosan tud mozogni becsukott szemmel, ráadásul a funkciók elég jól csoportosítva is vannak Utility, Edit stb módokba.

Ami a MIX módot illeti, az szintén ilyen, logikus elkülönítés és ha ezt is megérti az ember miért van így, már nem keresi azokat a dolgokat benne ami nem oda való. Magyarul Mix-ben a keverés és a hangszínválasztás a domináns, a song és pattern módban meg már az ezekkel való munka. A Korgnál minden egy kalap alatt van, ezért nehéz elsőre a váltás után megszokni, de szerintem ez így logikusabb a Yami oldaláról.

Amit kicsit másképp csinálnék, az a song módban a voice edit, mert ott nem teljesen tudja az ember mikor hol is van, ráadásul erre jön a common mód, ahol az egységes paraméterek szerkeszthetőek és csak pár előzetes külön jegyzetelést után rögzül az emberben hol is tartunk épp, hogy alattuk a utility mód menüi hirtelen miért is lettek másak egyszeriben, de megszokható mint minden.

Meg még a chain üzemmódon is kicsit alakítanák, azt is lehetne egyszerűbben. Vagy van a groove oldal, hát az szimplán csak érdekes, de hogy egy DJ kiakadna tőle az fix!

Ráadásul anno a 240x64-es kijelzők régebben a top modelek kiváltságai voltak és biz kellett még néhol 2x16-os mátrix kijelzőn is dolgozni. Na ez ma büntetésnek is elég volna. :)

  • Like 1
  • Thanks 1

Share this comment


Link to comment

Csak lehagytam amiért az egészet elkezdtem, meg közben a fórum is meg volt hülyülve...

Szóval a igaz W7-hez van a leírás (és ugye tudjuk hogy múlt hónaptól már nagyon nem biztonságos XP-zni), de innen talán lehet ötleteket meríteni a PC-s történethez. Én egy ismerősömnek laptopra összehoztam ez alapján, működött, látta is a hangszert, de való igaz, a szoftverek regisztrálása nem embernek való feladat előtte! (erre is írtak egy értelmező mit-hogyan cikket, mert sokaknak nem volt világos világszerte, kicsit Yamahás gondolkodás ez...)

 

http://www.motifator.com/index.php/support/view/mox6_mox8_computer_setup_windows_7

 

egyéb: http://www.motifator.com/index.php/support/mox_articles/

Share this comment


Link to comment

Köszönöm a tisztességes hozzászólást! :D Olyan részleteket említettél, amikbe én még vagy nem folytam bele a hangszerben, vagy nem vettem a fáradtságot részletezni, szóval aki végigolvassa a két írást teljes terjedelmében, az igen átfogó képet kap, úgyhogy köszönöm a kiegészítést! :)

 

Annyit tudnék hozzáfűzni, hogy valószínűleg azért a Yamaha és a Korg nálad (is) a mérleg két oldala, mert ők fedik le nagyjából ugyanazt a felhasználói igényt… egy Kurzweil-ben parttalan próbálkozás lenne ugyanezeket a felhasználói élményeket keresni, és azthiszem a Roland sem nagyon mozgott ebben a szegmensben az utóbbi időkben.

 

Fontosnak tartom, hogy egy-egy hangszert a kiszemelt cél irányából közelítsünk meg és hasonlítsunk egy másikhoz. Ilyesformán lesz nálam például használható eszköz az otthoni prüntyögéshez egy MOX, vagy KROME, illetve mostmár a KROSS is, ugyanakkor továbbra is ki fogok állni a KURZWEIL-ek színpadi, vagy stúdió használata mellett. Szóval helyes a gyanúd, hogy a Kurzweil megintcsak egy egész másik világ :D

 

Én most elkövettem azt a "merényletet" magam ellen, hogy otthon és a zenekarban is szinte egy napon lecseréltem mindkét Kurzweil-t. Nem így terveztem, csak egy kicsit felpörögtek az események, jöttek-mentek az ajánlatok és azonos idősíkban kellett ígéreteket adnom több helyre és döntéseket hozni egy nap alatt, így belevágtam az újdonságokba.

Például a zenekarban régi álmom volt egy ROLAND VR-Combo beszerzése, hisz a country-rock zenekaromban konkrétan pont zongora és orgona amire szükségem volt a lehető legkevesebb pakolással cipeléssel és kötögetéssel… Meglett egy Roland VR09 és bár amellett hogy marhául örülök neki és hozta az új színt és funkcionalitást, azért most a saját bőrömön érzem, hogy mennyire jó volt az a Kurzweil… természetesen marad a VR09 és gyűröm a beszokást, mert tetszik, de bizton merem állítani, hogy nem véletlenek azok a dolgok amiket a Kurzweilekről itt gyakorta elmondunk… Az a mindenbe beilleszkedik, de mégis gyönyörűen kiszól egyszerre megmagyarázhatatlan és utánozhatatlan. Sajnálom, hogy nem tehetem meg, hogy legyen ez is az is.

 

A fentebb fejtegetett MOX6 pedig a másik hangszer, ami azáltal nyert létjogosságot, hogy egyszerűen feladtam azt az igényt, hogy otthon komoly zenei, meg stúdiózós munkákkal foglalkozzak. Minél egyszerűbb, minél kreatívabb zenéléssel szeretném tölteni az erre szánt picike szabadidőmet úgy hogy hallgatható produktumok maradjanak azért fent, ehhez pedig egy jó hangú User Interface szükségeltetett, elfogadható kompromisszumokkal, ja és persze elfogadható áron, mert míg egy Korg KRONOS millióba fáj, addig egy MOX egy-az egyben cserével összejöhet manapság.

 

Ezeket csak azért regéltem el, mert azt próbálom kifejezésre juttatni, hogy bár a funkcionalitás és az éppen elérni kívánt cél érdekében mindkét új hangszer helytálló, de érzelmi és minőségi szempontokból azért erősen fájlalom a Kurzweil hiányát.

Share this comment


Link to comment

Csak lehagytam amiért az egészet elkezdtem, meg közben a fórum is meg volt hülyülve...

Szóval a igaz W7-hez van a leírás (és ugye tudjuk hogy múlt hónaptól már nagyon nem biztonságos XP-zni), de innen talán lehet ötleteket meríteni a PC-s történethez. Én egy ismerősömnek laptopra összehoztam ez alapján, működött, látta is a hangszert, de való igaz, a szoftverek regisztrálása nem embernek való feladat előtte! (erre is írtak egy értelmező mit-hogyan cikket, mert sokaknak nem volt világos világszerte, kicsit Yamahás gondolkodás ez...)

 

http://www.motifator.com/index.php/support/view/mox6_mox8_computer_setup_windows_7

 

egyéb: http://www.motifator.com/index.php/support/mox_articles/

 

Köszi az infót! Talán egyszer újra belefogok, de egyelőre semmi humorizátorom hozzá :D

 

A próbálkozásaim még az XP "leállása" előtt történtek, a mostani számítógépemen viszont már netem sincs, szóval a szoftver webes regisztrálása is esélytelen. Egy esélyt adtam neki, a másodikhoz már nagyonnagy lelkierő kéne :D

 

Én még mindig azt vallom, hogy minden egyes kész sávot felveszek audióban a Korg SOS-rögzítőmmel és kész :) A MIDI meg úgyis a MOX-ban készül és Pendrive-on archiválódik.

Share this comment


Link to comment

Szerencsére a MOX, Kross igen kedvező árú hangszerek, ahogy a VR09 is. Kis büdzséből így sokak szobájában ott lehet velük a zenélés öröme. A minőség, kivitel oldalán vannak persze fanyalgások, de régen se volt ez másképp a kis müa. Casiokkal, mikor még ezek a low-middle-top kategóriák sem voltak csak pl Korg M1 4000 márkáért! Lehet ragozni, szokás kérdése ki mihez idomul idővel.

Viszont azt nem értem hogy feljebb miért írtam mindenütt utilityt a job mód helyett a Yaminál. Pont az zavart benne hogy a job meg utility dolgai nem voltak egyedül logikusan teljes mértékben átgondolva, hol itt hol ott kellett ezt-azt keresni.

Ezt kiegészítendő, a Motifoknál mindössze 6 kontroller hozzárendelés volt lehetséges, (nem tudom a MOXban itt van-e változás már), s a slidereket amit hiányolok a MOX-ról csak midi volumere lehetett használni, a Korgok azért jóval bőségesebb AMS rendszert tartanak fenn erre, meg eleve a joystick nekem kényelmesebb eszköz is. Viszont a Yaminál ezek a kontroller kiosztások egy ablakban szépen áttekinthetők, a Korgban meg kutatni kell milyen hatás hová elrejtett vezérlőfunkcióval van megoldva.

Továbbá kicsit visszalépés a MOXban hogy a hangszín alkategóriák másként elérhetők. Ez még a Motifokban soft gombokra kirakott fülváltásokkal ragyogóan egy látásra áttekinthető és kezelhető volt. Sajnos ugyan saját kategóriák szerint nem lehetett szűrni mint a Korgokban, de volt favorite gyűjtő, ami nagyon hasznos funkció volt számomra. Még ami lényeges hogy 1-1 effekt vagy EQ átállításával a Yamiban mindig jelentős hangzásváltozások voltak végbevihetők, a Korgoknál meg akárhogy tekertem, a tizedik hangszín is kb ugyanúgy szólt mint az előző 9 variáns, viszont az effektek minőségében a Korg azért erősebb mégis pl zengetők, special fxek terén. Bár a MOXban már VCM effektek is találhatók, azok minőségéről még nem sokat tudok.

Itt eszembe jutott egy nagyon fontos dolog! A Korgnál egy insert effekt több midi csatornához is párhuzamosan kiosztható volt mint egy keverőn mikor több AUX csatornánk van. Na ezt a Motifokban nem találtam sehol, de lehet hogy megoldható valami eldugott menüben. Ahogy én láttam 1 fx 1 sávhoz volt rendelhető, így pl 2 különböző Hammond hangszínhez egyazon leslie fx nem volt használható. Ha erre rábukkansz arra kíváncsi leszek még!

Azt hiszem ezzel teljes a felsorolás. :)

Share this comment


Link to comment
Ekkor: 2014. 05. 27. at 20:35 írta DeMarco:

Ahogy én láttam 1 fx 1 sávhoz volt rendelhető, így pl 2 különböző Hammond hangszínhez egyazon leslie fx nem volt használható. Ha erre rábukkansz arra kíváncsi leszek még!

Hú de régi ez a topik, viszont aktuális, mert azóta már MOXF-et gyűrök :)
Az említett Insert FX a MOXF-ben (is) VOICE-hoz kapcsolódik. Egész pontosan minden egyes VOICE-nak 2 saját IFX-e lehet, ezt használhatja a MIX, vagy PERFORMACE módokban. Ennek megfelelően nem lehet hangszíneket másik IFX-be route-olni, hogy az említett két Hammond hangszín ugyanazon az egy IFX-en osztozzon.

A MOXF-en 8 VOICE 2-2 IFX-je élhet a különböző módokban, vagyis összesen 16, szemben a KORG 5 IFX-ével. A KORG viszont cserébe az 5db IFX összevissza egymásba route-olhatóságát kínálja. Az elmúlt években ez a két effekt-elrendezés sok-sok csereberét okozott nekem :)

Share this comment


Link to comment

Ahogy olvastam a hozzászólásokat, nekem is hasonló véleményem van. Azzal a különbségekkel, hogy a régi hangszerem egy Korg N264, az új pedig Yamaha MODX8. Persze egy negyed évszázad különbség van köztük, de mégis érvényes rájuk amit fentebb írtatok. Bár szerintem a Korg N264 rettenetesen jól átlátható és kezelhető felületet kapott annak ellenére, hogy 2 soros kijelzője volt. A MODX pedig érintő kijelzőn, tele millió lehetőséggel, egész átgondolt felületekkel szintén könnyen kezelhető hangszerek közé sorolnám. Bár néha van, hogy alig találok meg valamit hol kell állítani, de ez ritka. Ugyanakkor én vásárlás előtt néztem videókat és részletesen átnyálaztam a User manuálokat. Így már kézhez vétel után tudtam nagyjából mit hol találok. (Valamint készítettek egy olyan blog sorozatot a szinthez, ahol alapjaitól kezdve részletesen leírják mindent hogy kell használni a hangszert. Csak ez angol blog és nem videó, és hosszú egy-egy rész...)

Én alapvetően egy jó zongora billentyűs jó zongora hangzású hangszert kerestem, és ezt tökéletesen, sőt tökéletesebben hozzá a MODX, mint gondoltam vagy remélem. Szóval az, hogy akusztikus hangszínekre jobb, mint a Korg, ezt már észrevettem régebben is a Hangfoglalásokon, ahol ki tudtam őket próbálni egymás után. Az is igaz, hogy valahol a MODX-ben iszonyat jó combik vannak, csak ezek nincsenek külön gyűjtve, néha át kell nyálazni akár több száz hangszínt, hogy megtaláljam amit keresek és sokszor elfelejtem közben hogy mi volt az eredeti elképzelés. Viszont ha megtalálok egy jó alapot, akkor onnantól kezdve fel tudom építeni magamnak amit szeretnék egész könnyen. És van olyan is, hogy összesen két assignable gombbal és a Super Knobbal fel tudok építeni egy egész dalt, úgy, hogy nincs csak egy scene, tehát scene váltás nélkül.

Viszont a seq: MODX épp még nem kapta meg a ”normális” sequencerét, a Montage már megkapta ekkorra a képességet. Szerintem ekkor lesz tökéletes hangszer. Vásárláskor nem gondoltam volna, hogy ennyire hiányozni fog. A performance MIDI rekordere pedig nem rögzíti a Volume fadereket, amit nem néztem még meg, hogy menüből bekapcsolható-e vagy sem.

Szerkesztette idioty

Share this comment


Link to comment

Join the conversation

You can post now and register later. If you have an account, sign in now to post with your account.

Guest
Szólj hozzá...

×   Formázott tartalmat illesztettél be.   Kattints a formázás megszűntetéséhez.

  Only 75 emoji are allowed.

×   Your link has been automatically embedded.   Display as a link instead

×   Your previous content has been restored.   Clear editor

×   You cannot paste images directly. Upload or insert images from URL.

×
×
  • Create New...