Megvolt az első esemény. Igazából majdnem hihetetlen, hogy ennyi idő alatt sikerült összerántani, nagyon sok stressz volt vele, mindenre rövid időt hagytam. Erre az idegbajra többek között majdnem ráment a kapcsolatom (erős túlzással persze, de a legvégén a kakát ez (is) billentette ki). Szombat délután kezdtünk, 13kor még számítógépen húzgáltam össze a playlistet, a szettet egyszer nem próbáltam össze lejátszókon, amit mondjuk én igazán utálok. Nyilván egy dj szett ne legyen ennyire megtervezve, reflektáljon a közönségre, legyen spontán ésatöbbi, azonban egy ilyen helyzetben szeretem, ha minden pont úgy alakul, ahogy azt én szeretném, illetve a rutin is pont 0 ahhoz, hogy ezt le tudjam zongorázni.

Elég sok pakolással járt a dolog, tartottam tőle, hogy valami nem működik majd, de szerencsére ezzel nem volt gond. 1,5 órába telt, míg mindent be, majd kipakoltunk, összeraktunk. Arra nem maradt már idő, hogy be lehessen lőni a hangzást. Igazából kettő kisebb hangfal került ki, plusz egy sub, az teljesen fölöslegesnek bizonyult. Az akusztika úgy szar ahogy van, de igazából mindegy is.

Volt izgalom, hogy beeesik-e valaki az utcáról, mert a facebook eseményre rajtunk kívül egy igazi lokálpatrióta 50+ bácsi jelölt vissza. Kellemes meglepetés volt, hogy ő feljött, szétnézett, velünk töltött vagy 40 percet, sztorizgatott a régi időkről, zenészként, illetve a művház régi vezetőjeként nem esett nehezére.

Fiatalok nem jöttek, ami persze nagyon nem is meglepő. Elmondhatom, hogy szombatra én már oda jutottam, hogy talán jobb is, ha senki sem jön, annyira belefáradtam, ahol a társam tartott, hogy de jó lesz hangosan hallani a zenéket, eddigre én már ezt eldobtam. Valami ilyesmi lehet a szülés utáni depresszió is.

Rajtunk kívül megjelent egy srác, akivel régen jóban voltunk, sokat beszélgettünk velük djzésről, meg ilyen kisebb próbálkozások voltak itt. Tulajdonképp ha jobban belegondolok, akkor voltak itt régebben eziránt fogékony fiatalok, csak felnőttek. Fura amúgy, hogy annyira eklektikus volt a szórakoztatás a 2000-es évek környékén, hogy akik csinálták a bulikat, még szívügyüknek vélték a népnevelést, így az alábbi módon nézett ki az este felépítése zeneileg: dance/hands-up/r'n'b/techno(!)/mulatós/dance/hands-up. Szóval volt itt minden, de mindig volt legalább egy fél órás szett, amikor a tánctér java kiürült, de mégis próbált valamicske kultúrát csempészni az egészbe. Nade vissza az ismerősre, ő feljött, s fáradtságom ellenére teljesen jól el tudtam vele beszélgetni, ez kellemes meglepetés volt.

A következő alkalomra úgy néz ki, hogy szervezőtársam unokatestvére (aki egyébként pont a régi techno szettért volt felelős) bejelentkezik egy szettre, nagyon reméljük, hogy így lesz, illetve várható, hogy felnéz ismét az a srác, aki most is tette. Szépen lassan építkezünk, most hamarabb meg lesz hirdetve az esemény, lesz forralt bor, hátha jobban motiválja a felnézéses kedvet, meglátjuk.

Maga a hangrendszer kellően jól szólt, bár sub nélkül is pont elég oda. Azért kellemes volt James Blake élő előadásának a pár percét a végén érdekességképp meghallgatni.

Maga a keverés az viszont valami nagyon furcsa dolog volt így sok év után. Tudni kell, hogy itt kb. mindenki, aki ezzel foglalkozott, abból űzött sportot, hogy ki tudja pontosabban összekeverni a zenéket. Igazi patikamérleg, az mindegy is volt, hogy ki mit játszik (adjá'má' valami zenét), szóval jól el volt tévedve mindenki, de azt azért nagyon megtanultuk, mit merre hogyan kell csinálni, hogy egyben legyenek a zenék. Kb vagy 5 éve jöttem rá (vagy valaki mondta, ki tudja már), hogy igazából ha minden kerek egész bpm értéken van, akkor 0,8 sebességváltással épp 1 bpmeket lehet ugrálni, így aztán ebben jól el is kényelmesedtem, oda lett a hajszálpontos keverés. Érdekes volt, hogy a nagy hangerő az nagy hangerő, még úgy is, hogy itt ez meg sem közelítette azt, ez nem egy szoba steril körülményekkel, hanem egy csattogós terem. Érződött is, volt, hogy azt sem tudtam, merre vagyok pontosan, így aztán voltak ormótlan csúszkálások. Hozzá kell tenni, hogy ezer éves, alsóközépkategóriás pultról van szó, így annak is vannak korlátai (gemini cdj-20, numark dm3002x keverő), nem egy óriási élmény velük dolgozni, plusz a füles potija be van szarva, így nincs olyan, hogy arányosan hozzákevered a kinti jelet a sávhoz, vagy beválasztod mindkettőt, vagy csak az egyik szól. Persze az én kurvaanyámat, régen a stageline keverőn meg az eq sem hallatszódott a fülesben, csak a két sáv beletolva, de csak kényelmetlen így. Ez meg is látszik a pontosságon. Meg is lett az elhatározás, ha találok a használtpiacon értelmes áron djm 707-et, beruházok rá (szevasz karácsonyi jutalom!) JA! És nem tűnt túl hangosnak a füles, sennheiser hd202, én ezt eddig máshol nem tapasztaltam. Nyilván nem egy pro cucc, de használható volt, a keverő viszont mindkét fülesnél ugyanott torzított be hangerőben, szóval ott kell keresni a bibit (remélem), ezért is kell cserélni többek között.

A társam is remekelt, ő egy zenét 2-szer sütött el egy szettben emígyen: "a" zene, rá "b" zene, majd rá ismét "a" zene. Illetve egyszer negyedre el is csúsztatta a keverést, én azt nem tudom, hogy lehet, de neki sikerült, így minden dobon volt egy taps, menő. Kezdeti zavarbanlevés, na.

Szóval ez volt az első alkalom, a végére meglepően elfáradtunk, nem is gondoltam volna. A pakolásban, az egy órás állásban, majd a visszapakolásban. A végére biztos, ami biztos, ittunk még pár sört, jót röhögtünk is, mert sosem szoktunk a helyi, putri kocsmákba felmászkálni, hogy kb. úgy néz ki a helyzet, mintha tüntetőjelleggel bementünk volna, hogy szemetek vagytok, nem jöttetek.

A következő alkalom január 17-e lesz, kíváncsian várom, milyen lesz addigra. Illetve hogy hogyan fogom belenyomni az időbe az egészet, mert szeretném a plakátot is hamarabb megcsinálni, kirakni, illetve a szettet is.

Idővel jönnek a mixek is, illetve minden, ami eszembe jut, amúgy úgyis elfelejtem öregkoromra.