Újraolvastam, hol is tartottam nótafa jegyzetelés ügyében, felvettem a fonalat, jöjjön az első harmadéves beszámoló!

 

folyékony mackófelső - 2015.01.17.

 

 

Itt forralt bor ígéretével próbáltuk felhígítani a közönyt, a legkevesebb sikerrel. A plakátok sajnos ismét az utolsó utáni pillanatban mentek ki, azonban gyanús, hogy csak a saját nyugalmunk miatt csinálom meg és szóróm szét, a kutya nem áll már meg elolvasni. Alapvetően meglepően sokan jöttek, feltűnt újra a régi gyerekkori cimbora, a barátnője, illetve egy másik gyerekkori barát.

 

Itt még a régi pult szolgált minket, annak minden apró-cseprő hibájával, azonban már a háttérben folyamatban volt az új keverő beszerzése.

 

Zeneileg sajnos ismét nem volt szerencsém felkészülni, így a több éves zenékből túrtam össze a szettet. A mix készítése közben kilinkeltem az eseménybe egy zenét, amit a megboldogult Zaj fórumról megismert, számomra igen hiteles dj arc kommentelt, hogy ez igen kellemes zene, így külön rákészültem a szettre. Kellemes house muzsikák álltak sorba, hangulatban még ha nem is teljes mértékben, de egyre jobban vittek el a felszabadultság irányába. Már annyira nem zavaró, hogy tudom, hogy rögzítve lesz a szett, de még nem tartunk ott, ahol 8-10 éve, hogy flow élményben, beszűkült tudatállapotban adom át magam a 4/4-nek. Ami késik, nem múlik.

 

Ezen az eseményen már a látogatók közül is bátorkodtak a buli végén 1-2 zenét keverni, ez jó hír!

 

Sajnos az a srác, aki szóba került az előző bejegyzésben (egészen pontosan, aki gyerekkorunkban itt helyben próbált tenni némit a zenei kultúráért), nem tudott eljönni, illetve érezhető, hogy elragadta a felnőtté válás, állítása szerint nem tudna mit zenélni. Kár, de valahol megértem, hogy amikor kiesik az ember belőle, nincs ideje, energiája összetúrni akár csak egy órácskányi szettet.

 

A forralt borból senki sem kért, így szégyenszemre nekem egyedül kellett elszopogatni. A felét tudtam csak, annyi mondjuk elég is volt belőle. Ennyit az alkohollal való motivációról, pucér csöcsre se biztos, hogy jönnének.

 

Az eseményhez tartozó videók:

 

 

 

 

A következő eseményre szerencsére megérkezett az új keverő, egy battle dj sráctól vásároltam meg az UREI 1601e keverőjét. Elsőre Pioneer DJM 707 volt a terítéken, azonban szerencsére az UREI eladójától visszalépett a vevő, így lecsaphattam rá. Igen jutányos áron cserélt gazdát (emlékeim szerint 55.000 Ft-ért) ahhoz képest, hogy effektprocesszor is van rajta. Közben a DJM 707 tulajdonosától érkezett 2 lejátszó, amelyek állapota nem olyan volt, mint ahogy a levelezésben szóba került, így örülök, hogy a keverő nem onnan érkezett.

 

UREI 1601e

Lényeg a lényeg, megérkezett a keverő, kütyüsimogatót hirdethettünk!

 

télűző - tavaszváró kütyüsimogató - 2015.02.22.

 

 

A keverő próbáján felül szerettem volna vidám, kissé bolond, valóban télűző zenékkel készülni, szépen össze is válogattam őket, nekiláttam abletonban eszkábálni, hogy milyen átkeverésekre van lehetőség. Az első 2 zene elég szarul szólt egymás után, egye fene, el lehet még viselni. A második hasonlóan rossz volt, nem gond, megoldható még ez is. A harmadik is vállalhatatlan volt, így az egész szettet dobtam a kukába, jókedvestől, télűzőstől. A baj csak az volt, hogy szombat éjfél volt, vasárnap délután meg itt a nótafa. Lóhalálában raktam össze az új szettet, ismét mindent az utolsó pillanatra hagyván, mogorva minimal jött ki, az is vagy 6-7 éves.

 

Itt már eléggé erősen éreztem azt, hogy szembeköpöm magam és a koncepciót, úgy ahogy van, hisz a cél az lett volna, hogy újra kövessem a zenéket, valami újat tudjak mutatni azoknak, akik kíváncsiak rá, ezzel szemben az összes alkalommal loholtam az egész esemény után a lehető legkönnyebben megvalósítván a szettet.

 

Közösségi füllhalgató próba

 

Közben a cd írás is megviccelt, a kiírt zenéket más sorrendben dobálta a lemezre a nero, mint ahogy én szerettem volna. Ezúton is köszönet érte, megszámoztam direkt a fileokat, az meg kirángatta az infót az id3-ból, s az alapján tette sorba. Csak erre tudok gondolni. Mindez csak akkor tűnt fel, amikor feltöltöttem a mixet, keverés közben észre se vettem, el lehet képzelni, mennyire volt egyben ez a szett is.

 

A délután győztese

A szervezőtársam egy ismerőse újként érkezett az eseményre, s rögtön hozott is magával egy Numark PHX fülhallgatót. Belépő szint, de többen használták már, igen jutányos áron vette, talán 10.000 Ft magasságában kéz alól. Érdekes volt, hogy megnéztük mellette a Sennheiser hd202-t, illetve egy Sony replika fülest (ne is kérdezzétek, miért ad ki ember ezért pénzt, én tuti nem venném meg, szervezőtársé), s mind a kettőt leiskolázta. Azt tudtam, hogy a hd202nek elég kevés a magasa, ellenben túl sok a mélytartomány benne. Na emellett totális diszkómosoly volt a hangja, biztos sokkal kényelmesebb úgy dolgozni, hogy a középtartományt is rendesen hallja az ember. Így adódik az újabb beszerzésre váró kütyü, az pedig a füles, de szerintem HD 25 alá nem nagyon szeretnék menni, szóval az az árából adódóan igen messze van még. A Sony replika hangjára nem emlékszem már, meglepő azonban, hogy összességében nem volt sokkal rosszabb, mint a hd202. Arra emlékeznék! Egy hátulütője van a Numarknak, nem kelti egy masszív eszköz benyomását, recseg ropog, s akkor nagyon nem is tekergettem még a fejemen ide-oda, így én rettenetesen félnék, hogy atomjaira hullik a kezemben. Érdekes azonban, hogy a Pioneer HDJ-1000, illetve Technics RP-DJ1210 repedős füleseivel majdnem egy időben megtalálható volt a piacon, s mégsem terjedt el, hogy hullik szét, míg az előbb említettekről nyílt titok, láttam börzén olyat, aki megbízásra esztergálta a megrepedő műanyag alkatrészt fémből.

 

A ropifülesek, érdemes kerülni őket

 

A keverők egymás mellé téve érdekesek voltak, meglepő számomra, hogy hangminőségben nagy különbség nem jött ki. Régi kor terméke a Numark DM3002X, elképzelhető, hogy ebben volt még anyag. A hangszínszabályzásnál már kijöttek a különbségek, míg a Numark lekajálta a közepet rendesen mélyvágásnál, addig az UREI nem volt hajlandó erre. Itt érződik, mennyire szükséges kompromisszumot kötni egy olcsóbb eszköznél, s mennyire kiküszöbölhetetlen ez a gyakorlatban. Tulajdonképp fel sem tűnik, ha nem raksz mellé mást, vagy nincs erre kihegyezve a hallásod, így figyelni se figyelsz rá keverésnél, sőt, nem is biztos, hogy kompenzálható, ez nekem túl nagy kompromisszum.

 

Meglepően jó hangú old-timer

Már csak az a félő, hogy alkatrészt honnan szerzek majd a keverőhöz. Valahogy jó lenne megoldani, mert összességében eléggé megtetszett, bár vakon vásároltam, mások véleményére hagyatkozva. Valahogy az egészet átlengi a funkcionalitás alá rendelt design, az egyszerűség találkozik a futurisztikus elemekkel, mindezt úgy, hogy a bazári hangulatot elkerüli. Nagyon sok apróságra figyeltek a készítésekor, amik nagyban növelik az értékét számomra, szeretem, ha minden részlet szem előtt van tervezéskor. Ilyen a keverő mellé adott csavarhúzó, kapcsolási rajz, a tápkábelt leszorító kis fém, hogy ne lehessen véletlenül sem kihúzni a pultban, a gumírozott eq potméterek, a dupla fülhallgató kimenet kis és nagy jack csatlakozóval, a belülről leddel megvilágított nagy jack fülescsatlakozó, ami biztos jó szolgálatot tesz egy sötét dj pultban. A tolópotméterek nagyon könnyedén járnak, állat módján csapkodva visszapattannak simán (a keverőt 45 fokban megdöntve önálló életre kelnek), az eq nem kattan középen, ez szervezőtársam lelkét ki is készíti, hogy figyelni kell vele, nem egy hakni cucc na, érződik rajta, hogy mindent lehetőséget megad ahhoz, hogy kiteljesedj, ne ez legyen a szűk keresztmetszet a jó mix elkészítésekor. Persze vannak kevésbé szerencsés dolgai, az effekt szekciót még ismergetem, de nem tetszik, hogy macerásan lehet megoldani azt, hogy az egyik sávot a kint levő zenébe belerángatva szépen lecsengjen a delay, illetve a masterre került egy exciter, az olyan mértékben dobja meg a jelszintet, hogy használhatatlan, nem is értem, mi volt a cél, esetleg az, hogy a buli elején be legyen állítva egy hangzás vele? Lehetséges. Kicsit kényelmetlen a füles cue crossfadere és az effekt dry/wet potija, fáradtan/részegen össze fogom még egyszer keverni, az biztos, már így is megvolt egyszer majdnem.

 

Na de az eseményre visszatérve! Itt már visszaigazolt egy srác, aki helyben zenélget kisebb bulikban, a feltörekvő fiatalságot képviselvén. Rácsodálkozott a keverőre, meg érdeklődő volt, de sajnos betegség miatt nem látogatott meg minket.

 

A szokásos arcok ismét megjelentek, régi gyerekkori ismerős felnézett, kipróbálta a keverőt, látszott rajta, hogy nincs zabszem a seggében, nem úgy, mint nekünk, akik tudtuk, hogy előtte rögzül a szett, nála ez nem volt már, így vígan játszogathatott. Megvolt a könnyen járó potikból adódó első baleset, valahogy a ruha ujjával véletlenül lehúzta, én nem is láttam, csak a csendre figyeltem fel, meg is ijedtem, hogy a frissen vásárolt keverő 2-3 óra után adja be az unalmast, de szerencsére csak ez a baki jött össze.

 

Az eseményhez tartozó videók:

 

 

 

 

hurrá, nem esett a hó - 2015.03.22.

 

 

Márciusra nem tudtunk mit kitalálni, mint a hóesés várását. Mindez elmaradt, így ezt ünnepeltük meg. Ha lett volna, akkor meg azt. Kár, hogy nem kellett most más autójába átülni, de ez van, nem lehet minden évben belügyminisztériumi közösségépítés. Majd jövőre!

 

Itt meglepően sokan jelentkeztek az eseményre, sajnos elég későn ment ki a plakát ismét (újabb fogadalom, hogy hamarabb megcsinálom), azonban itt már volt időm arra, hogy utána nézzek a zenéknek. A hét végére sikerült majdnem 3 napnyit összerántani, kihívás volt leválogatni egy órára. Közben ostobenkókkal kellett verbálszkanderezni a szombat estén, szerencsére az eseménytől függetlenül, azonban ez azt hozta magával, hogy az utolsó után levő utáni pillanatban sikerült összeválogatni a mixet. Vasárnap 14 órakor szokásunk elindulni, 13-kor végeztem az audio lemezek megírásával, ekkor szerettem volna még gyorsan elpróbálni a szettet. Azonban a kiírt cédék úgy voltak szarok, mint a huzat. Még szerencse, hogy 4 lemezt vettem, így a művelődési ház számítógépén meg tudtam írni a lemezeket, azonban ez azzal járt, hogy a szettet ismét nem tudtam elpróbálni, csak a papírra felírt mankóm volt, amit az ableton szettből írtam össze, hogy mikor mit kell indítani (a professzionális, értékteremtő művésziesség ugye). 14 óra után 1 perccel telefonált szervezőtársam, hogy az autó, amivel megyünk, igencsak beszart, az akksi lemerült. Hurrá! Elvitetni még el tudtuk magunk, de a hazajutás kérdéses volt. Sebaj, attól tartsuk még meg, elég sokan jelezték, hogy jönnek, vissza nem térő alkalomként sikerült egy Pioneer CDJ200 lejátszót kérni, így exkluzív kütyüsimogatást tarthattunk, illetve a gyerekkori ismerős ígérte, hogy felhozza a CDJ100-asait (aki egyébként a nótafa után vásárolt be otthonra játszóteret, ha már csak ennyit értünk el, megérte), így pláne nem szerettük volna elhalasztani az alkalmat. A gyakorlatban viszont senki sem jött a srácon, illetve a szervezőtársam ismerősén kívül, így igen szellősen voltunk.

 

A Pioneer CDJ200 és egy ütésálló CDJ100

 

Érdekes volt a CDJ200 és a CDJ100 egymás mellett. Röviden és tömören egy garassal sem ér többet az újabb lejátszó az én szememben, de ezt egy másik bejegyzésben részletesen kifejtem, miért. Volt itt sinus jel, minden, amivel lehet tesztelni, atomjaira boncoltuk a tulajdonságokat.

 

Zeneileg ismét érdekes volt, amit a szervezőtárs hozott, ő képes arra, hogy olyan zenéket tálaljon, amiket én elvből ellapoznék, s az ő szettjében még is jól működnek.

 

Én sajnos elég fáradt is voltam az előző esti verbálpöcegödrös szájkarate, illetve az amiatt megcsúszott zeneválogatás miatt, így több helyen is bukdácsoltam a szettben, volt, hogy csak szelektorként villogtattam meg tehetségem, gyakorlatilag ahogy az egyik zenének vége lett, úgy indítottam rá a másikat. Összességében kár a zenékért, szerintem egészen jól egy szettbe álltak, nem lett volna szabad meggyalázni ilyen keveréssel, de ez már így alakult. Azonban az, hogy végre sikerült új zenéket válogatni, s azokat prezentálni, illetve ezáltal megismerni egy csomó jó zenét, ami sosem jött volna velem szembe, felemelő érzés volt, jobban átéltem a szettet, illetve kellő inspirációt adott a jövő hónapra.

 

Megterítve a boncasztalon

 

Szerencsére a gyerekkori ismerős autóval hozta fel a CDJ100-asokat, így a cuccokat haza tudta fuvarozni. Sajnálatos dolog, hogy a migrénje miatt nem tudott maradni, így hamar berekesztettük az ülést, bár a kudarchalom után valahol lehet, hogy mindenkinek megváltás volt már.

 

Utána leöblítettük pár sörrel szervezőtársam társaságában az estét, ahol találkoztunk régi motorosokkal, akik ígérték, hogy legközelebb elnéznek. Meglátjuk mi lesz belőle.

 

Az eseményhez tartozó videók:

 

 

 

 

Mindezek után általános iskolás tanári unszolásra meglátogattuk az iskola ének óráit, ahol megpróbáltuk felvázolni, honnan hová jutott az elektronkius zene. Elméletileg 1 órát tartottunk volna, de betegség miatt minden órát meg kellett tartani. Én sajnos munkából akartam átlógni (engedéllyel), így szervezőtársamra maradt, hogy lezongorázza az egészet. Mire átértem, addigra a szünetben visszaszaladgált pár srác, akiket érdekelt, de ahova én beültem, ott nem borogatták fel az asztalt. (Külön érdekesség, hogy szervezőtársam azt tapasztalta, a csajok jobban élték a dolgot, mint a srácok. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen felejtem el a gyerekkorom, de valóban zárkózottabbbak voltunk 6-7-8-ikban, mint a csajok, úgy néz ki, ez generációkon átívelő, örökérvényű dolog.) Minden esetre remélhetőleg lesz valaki, akiben elültetett valamit ez az egy óra. Egy srác kérdezte a végén mondjuk, hogy feltelepítette a virtual dj-t, s hogy azzal lehet-e saját zenét csinálni. Felmerült bennem, hogy lehet, hogy csinálni kellene egy zeneszerkesztős szakkört, de jelenleg azt érzem, nem férne bele az időmbe. Alszok még erre egy párat minden esetre.

 

A feltörekvő generáció munkában

 

Pár srácnak felcsillant a szeme, amikor mondtuk, hogy élőben lehet krecselőzni a következő alkalmon, viszünk egy belépőszintű direktmeghajtásos bakelitet, meg pár lemezt, hogy milyen is volt a djzés régen. Lehet, timecode-ozunk is egyet.

 

Érdekes egyébként, hogyan termeli ki az ötleteket a kezdeményezés, szervezőtársam pont tegnap írt rám, hogy bulit kellene csinálni az általános iskolában. S végül lehet, hogy igaza van. Nagyon alja dolgok szoktak történni itt Jolly/Kis Grofó vonalon mozogva, jó lenne, ha nem is az őszparókás komolyzenét, de legalább egy szinttel fentebb levő dolgokat lehetne mutatni nekik. Szóval lehet, hogy megnyitjuk a "nótafa bemutatja - kommersz táncház" kezdeményezésünket, amikor házhoz megyünk a sablon muzsikával, hátha így idővel beterelődnek a nótafára, ahol hallanak minőséget is. Egy próbát megér, már csak azért is, mert így végre minden cucc össze lenne rakva legalább egyszer, kiderülne, hogy mihez hiányzik kábel, mik a határai a technikának, mert szerintem erről fogalma sincs szervezőtársamnak úgy, hogy övé minden.

 

A lemezlovász hanghordozó generációi

 

Most éppen a legutóbbi, nagy mennyiségű zenét válogatom le tüzetesen, amit a múltkori alkalomra szüreteltem, s ordítóan bassza a szemem, hogy mennyire hamar vált sablonná a nu disco. Nem is olyan rég volt (legalábbis nekem érzetre), hogy előtérbe került, s már most levette a hangzást mindenki, de annyira, hogy ennyire stílus nem volt még sablonos. Na jó, talán a dupstep, de úgy, hogy az egy produceri feature-re lett felhúzva, mint stílus, nem volt nehéz dolga. Érdekes ez, jönnek már az EDM-re jellemző mixdown/masterek, dinamika 0, minden kihúzva a retekbe, ordít az egész. Aztán szerencsére jön egy jó house és ég és föld a kettő egymáshoz képest.

 

Ettől függetlenül lehet, hogy a jövőhónapban valami igazán szintis, nu disco lesz terítéken részemről, de igen erős válogatást igényel majd.

 

JA! Akusztika! Érdekes tapasztalás volt, hogy amikor a hangfalak nincsenek az egekbe emelve az állvánnyal, nincs akkora visszhang. Ezt fontos volt megosztanom még!

 

röviden meg nem tudok fogalmazni, bocsi. Persze, ha elolvastad, az tök jó és köszi, ha nem, akkor meg bibibí, online napló ez nekem a pipás, hintaszékes koromra!