Jump to content
Ménemszól.hu
  • bejegyzés
    15
  • hozzászólás
    14
  • megtekintés
    29.052

Csorba Lóránt interjú

vallyont

1.852 megtekintés

TLDR
Beszélgettem Csorba Lóránttal, klatty ide.

Hosszas, öröktinédzser évelődős, sokat írós hajlamom le nem vetkőzvén kifejtős, motorháztető alá nézős verzió alább! 

Szolnokon járt Csorba Lóránt, a Lóci játszik formáció frontembere, aki egyszemélyes, gitáros stand-up estjét hozta magával, azt, amivel Pesten indult az éjszakában, s szép lassan be is rekeszt, szóval tök szerencsések voltunk. 

A

versenyen hallottam a zenekarról először, majd mire feleszméltem, addigra kijött a
nagylemezük, a formáció pedig soktagú zenekarrá nőtte ki magát. Elsőre 2-3 számot kedveltem csak az albumról, a többivel nem nagyon tudtam mit kezdeni, annyira érezhető volt rajta más zenekarok hatása, de idővel nagyon megkedveltem a lemezt. Régen jött már ki egy nem szomorkodós anyag, jót tett az éppen porondon levő "szemléljük pozitívan a világot" kísérletemnek. 

Ezen felül a zenei anyag nagyon igényes, mind hangszerelésre, mind szövegre, mind keverésre, öröm számomra hallgatni. Jó, hogy nem ette meg a produkciót az alternatívra egyre jellemzőbb, "majd megoldjuk mi otthon" mentalitás, s bár nagyot rúgni senkin sem akarok (hiszen én se értek a zenéhez), de azt gondolom, hogy aki nagyon régóta és hivatással műveli a zenélést, vagy egy adott hangszer szerelmese, az ad magára a rögzítéskor. Jó tulajdonság! 

Igazából hetek óta készültem gondolatban az interjúra, s megjártam a nagyon motiválttól a "semminek semmi értelme" állapotokat. Egészen péntekig halogattam a kérdések összepakolását, s az utolsó pillanatban csak összeszedtem magam, feltérképeztem az eddigi interjúkat, videó anyagokat. Ami hasznos volt, mert megtaláltam ezt: 

meg ezt: 

Meg azt is, hogy van egy party zenekaruk Veronika & The Wedding Boys néven, ami rögtön meg is magyarázza, mitől hangulatos, magával ragadó, nem minden apró rezzenésében művészkedő az első nagylemez. Tanultak alázatot a szórakoztatás közben, az biztos. 

Az előadás előtti órákban tisztáztam le a kérdéseket, rájöttem a nagy megfejtésre, hogy nem kell megfogalmazgatni ezeket előre, elég pár kulcsszó, az interjú megírásakor meg majd értelmesen összerakom őket. Hasznos volt az, hogy három kört futottam, mert folyamatosan hullhattak ki érdektelen témák. 

A Tisza Moziba érve a koncertig volt még vagy 3/4 óra, s láttam is Lócit jönni-menni, de mindig volt valaki körülötte, meg amúgy is, hát milyen fosadék már, hogy csak úgy odamegyek, hogy pajti, beszéljünk, mert izé. Eleve úgy terveztem, hogy az esemény előtt egy héttel valami úton módon megkeresem, hogy rendelkezésre tud-e állni. Na, ez maradt el. Szépen elengedtem a dolgot, miszerint a fellépés előtt kérdezkedjek, időmet egy szép egészségesre érett 5cl-es puertórikói rummal múlattam.

Maga az előadás élmény volt, az elején a számomra legkedvesebb Lóci játszik dal egymás után sorakozott, mosolyogtam az orrom alatt, mint a tejbetök, ez ilyen genetikailag mutálódott valami nálam, ha látok olyat, aki ért a hangszeréhez, a zenéhez, s mindezt élvezettel közvetíti a közönség felé, én jókedvembe kerülök, nézek ki a világból, hogy "nebasszamár, milyen jó, hogy ilyet tud valaki csinálni!" Szóval hasonló állapotokban voltam most is, már-már fostam, hogy félreérthető lesz, ahogy mosolyogva bámulok felfelé a színpadra. Ugyanitt jött a fura élmény, hogy a szellős nézőtér miatt nem azt éreztem, mint egy nagy koncerten, ahol én, mint a "tömeg", nézem a "műsort", mint valami szagos 4k vetítést, hanem nagyon személyessé vált az egész, egy olyan húsvér ember áll a színpadon, mint bárki más. Érdekes tapasztalás, lehet, hogy annak a számlájára írható, hogy nem igazán látogattam eddig egyedül koncertet. 

Az est végén levadásztam, persze megvolt a fejemben, hogyan szólítsam meg, mit mondjak, ehhez képest egy minimum bunkó "Szia! Bocs, hagy zavarjalak már egy percre" jött csak ki, szóval volt zavarban levés, de segítette az oldódást, hogy nagyon közvetlen és jó fej volt mindvégig. Ja és persze az oldal neve meg eszembe sem jutott, amire hivatkozni akartam. Ciki. Azon felül, hogy pont volt valami interjú vele régebbről, ahol szóba hozták neki a szimatszatyros alter rajongókat, mire kifejtette, hogy ez régóta nincs, van helyette hátizsákos fiatal. Na én is pont az voltam. :D 

Apró technikai baki, hogy a telefont diktafonként használva a mikrofonnal az asztal, majd magam felé tettem le (igen, előtte meg kellett volna nézni, hogyan nem szabad elhelyezni), de szerencsére használható lett a felvétel. 

Amit tanultam, illetve próbáltam másképp csinálni az előző, Elefánt interjúhoz képest: 

  • Nem szabad sok kérdést összeírnom, s egy órás beszélgetést csinálnom! Ok, hogy rajongok, de E! Csóri kérdezett is kifárad, én sírok, mire olvasható anyagot kerekítek 1 órányi beszélgetésből, utána meg szétbaszogathat az ideg, hogy mit hagyjak ki, hogy ne 10 oldal legyen, mert bár eddig akartam széllel szembe vizelni, hogy ez is egy szűrő, de oly fölösleges, a világ gyorsul, s már én is fáradt vagyok egy hosszú anyagot elolvasni, még ha érdekel, akkor is. :'( 
  • Nagyon gyorsan, mán' jelleggel neki kell látnom összekalapálni írott anyaggá az interjút, mert nincs is annál cikibb dolog, mint megcsúszni vele, azon felül, hogy szép lassan aktualitását is veszti (az előző esetben annyira sikerült ezt, hogy le sem merem írni, mennyire, nagyon tré) 
  • Az ellenőrzésre elküldött anyaggal kapcsolatosan agilis fellépés szükséges. Ezelőtt fostam, hogy milyen követelőző már az ilyen, de így is csak csúszik, azon felül, hogy most már azt gondolom, ha rákérdezek, az inkább jelenti a "nekem fontos, hogy időben kimenjen" mentalitást, mint a basztatást. 
  • Szorítsam háttérbe a saját gondolataim, ne tereljem a beszélgetést arra, amerre én szeretném. Nem én vagyok/leszek az érdekes. 
  •  Mindig mindent túlfogalmazok, nem kéne!  

Az est tanulsága még, hogy a helyi, ingyenes, szolnoki tiszavirág fesztivált nem kellene annyira félvállról venni, mert tartottak Elefánt koncertet is még azelőtt, mielőtt ismertebbé váltak volna (akkor hamarabb ismertük már a zenekart, így nem hagytam ki), de Lóciékat is elhozták tavaly, amiről meg pont lemaradtam. Szóval úgy néz ki, attól, hogy ingyenes, nem kell szem elől tévesztenem. 

Jó, most akkor a sok olvasás után dobpergés! 

INTERJÚ! 

Bármi építő jellegű kritikát, ajánlót irodalomhoz, ami hozzásegíti az embert a tudáshoz, szívesen fogadok! 

 

 



0 hozzászólás


Recommended Comments

Még nem érkezett hozzászólás

Szólj hozzá! Ehhez regisztrálj, vagy jelentkezz be!

Regisztrált tagság szükséges a fórumon való részvételhez.

Tagság szerzése

Igényelj tagságot a közösségünkben! Mindez pofonegyszerű!

Regisztráció

Jelentkezz be!

Már regisztrált tagunk vagy? Itt jelentkezhetsz be!

Bejelentkezés
×