A kultúripar, autenticitás és a pályázatok
Első körben megjegyezném, hogy az írásban le lesz írva a marxista kifejezés. Ez társadalomtudományos szemmel nem azt jelenti, hogy valaki egyetért a kommunizmus eszményével, hanem hogy Marx és Engels dialektikus-történelmi materializmus módszerével vizsgálja a társadalmat és a világot.
Nem szoktam az ilyeneket kiírni magamból, de itt a fórumon és a blogok között relatíve gyakori témává vált a pályázatok és a kulturális elit kérdése. @Észak-Banánisztán TV oknyomozó cikkei közül most egyet emelnék ki, mégpedig a „gój-mentes” zsűriről szólót (https://www.menemszol.hu/blogs/entry/332-id%C3%A9n-is-g%C3%B3j-mentes-zs%C5%B1ri-hallgatta-meg-a-wmmd-%C3%A9s-a-magneoton-el%C5%91ad%C3%B3it/), de volt már itt szó Ákosról is. Kis vita alakult ki ennek rasszista felhangjáról, és én is szerencsétlen megfogalmazásnak és metaforának tartom, de nem gondolom, hogy ilyen célzattal írta ezt a kifejezést az író. A gój héber eredetű szó, jelentése „nem zsidó”, aminek jelen van a pejoratív használata, ám a kontextusból én azt szűrtem le, hogy itt arról van szó, hogy van még egy pályázat, amit a jelenlegi, hosszú ideje regnáló, és önmagát újra és újra kitermelő kulturális elit zsűrizik. Ezzel valamennyire egyet is tudok érteni, mivel én is azt látom, hogy a pályázatok kizsigerelnek és kihasználnak, és sokkal inkább a tőketermelési potenciál a meghatározó szempont, mint bármilyen művészeti. És ahhoz, hogy ezt érthetően megmagyarázzam, kicsit elkanyarodnék a 20. század egyik nagy szociológus-filozófusához, Theodor Adornohoz.
Sokmindennel foglalkozott Adorno, és kétségkívül sok hülyesége is volt, nem rejtette lepel alá a véleményét – az Új zene filozófiája c. könyvében Stravinsky zenéjét regresszívnek és „fasisztoid” jellegűnek írja le, Schönberget pedig az igaz progresszióként írja le (leegyszerűsítve). Marxista-kritikai filozófusként furcsa, hogy pont azt a zeneszerzőt vádolja ezzel, akinek a Tavaszi áldozat című balettjén tömegverekedés kerekedett a munkásosztály és az arisztokrácia között. Kellően rasszista motívumok is megjelennek az On jazz című írásában, de hát mégiscsak ’50-es évek. Azonban az egyik legfontosabb műve Max Horkheimerrel együtt íródott, A felvilágosodás dialektikája címmel, amiben most kiemelkedő szerepet játszik A kultúripar – A felvilágodás, mint a tömegek becsapása c. fejezet, amiben kifejti, hogy a kultúra termelése és fogyasztása a 20. század során elkezdte követni az ipari cikkek tömeggyártás jellegét. A művészeti jelleg gyakorlatilag megszűnik, és az ipari termelés, mint tőketeremtő erő, válik az alkotás elsődleges funkciójává. És ha ezt az 1950-es években már megfogalmazták, mára viszont szerintem mindannyiunk számára egyértelmű ez a jelenség. Tömeggyártott zene, filmek, egyformaság, valódi tartalom nélkül. Nyilván ez nehezen értelmezhető nem egy kapitalizmus által kitermelt jelenségként, azonban most nem szeretnék kapitalizmus kritikába átmenni, pusztán a kultúriparról és annak általunk is tapasztalt szegmenseiről szeretnék írni.
Lássuk be, hogy a nyugati kultúra mára már szinte tényleg minden szegmensében internalizálta a kapitalizmust (a témában ajánlom A kapitalista realizmus c. könyvet). Ne értsen félre senki, annak ellenére, hogy sok baloldali szerzőről írok, alapvetően én is piacpárti vagyok, viszont úgy gondolom, hogy fontos róluk beszélni ahhoz, hogy értsük a témát, és lehet kritizálni azon dolgokat is, amikkel egyetértesz. Visszakanyarodva a magyar helyzethez: a kultúripart nem feltétlenül úgy kell elképzelni, mint egy gyár (bár Hollywood szerintem egy tökéletes gyár-szimbólum), hanem inkább, mint egy informális, közvetett érdekszerződés. Az aktuális kulturális elit tagjai érdekeltek abban, hogy ők formálhassák a következő generációt. A következő generáció, azaz akik jelentkeznek, és mondjuk tegyük fel, nyernek is egy ilyen pályázatot, kiszolgáltatottá válnak, azaz hatalmat képesek gyakorolni felettük. Az, hogy a NAV-ot kiküldik, ha az NKA logó nincs kitéve egy megjelenésre, már egy extrém eset: sok feltörekvő előadónak már az is megrendítő lehet, ha megvonják a hosszabb időterjedelmű támogatást. Ez a hatalomgyakorlás talán kevésbé direkt és szigorú, mint a munkaerőpiacon (ld. a millió meg egy hírt, amikor kirúgtak valakit amiért lájkolt egy posztot FB-n -nem csak Magyarországon, mindkét nagy ideológiai tömb esetében), azonban mégis jelen van. És ezzel igazából az a nagy baj, hogy az autenticitást, a művészi szabadságot gátolja, mivel a kultúripar vagy szépen lassan a „saját maga” által elképzelt képére formál, vagy kilök magából, úgy pedig lőttek annak, hogy ebből élj meg. Szeretném mégegyszer hangsúlyozni, hogy a kultúripar, és minden, amit tesz, egy absztrakció, és ezek valójában strukturális beágyazódások a társadalomban.
És mi ebben az egészben mit tehetünk? Úgy gondolom, zenészként, hangmérnökként, technikusként, hobbi vagy hivatásos gombnyomogatóként és tekerentyű-tekergetőként, DJ-ként, sound-designerként, vagy bárkiként, aki itt a fórumon jelen van, fontos tudnunk a helyünket, szerepünket a világban. Érdemes az itt elhangzottakat tudatosítani, és tanácsolom, hogy vonjátok le a saját konklúzióitokat az elhangzottakkal kapcsolatban, és szívesen várom az ellenvéleményeket is. Számomra a zenélgetés mindig is hobbi volt, többek között azért, mert szerintem, és nagy sajnálattal mondom ezt, de tudatosítanunk kell, hogy kicsi a valószínűsége annak, hogy az alkotásból éljünk meg, és emellett autentikusak maradjunk. Ha teljesen autentikusak maradunk, és tényleg csak azt csináljuk, amit szeretnénk és ami belőlünk jön, talán kis zsebpénzt összeszedünk alkalmi fellépésekből, kiadásokból. Ha a zenélésből akarsz megélni, az vagy nagyon hosszú és fáradalmas folyamat, amiben talán megtartod az autenticitásod, vagy pályázol, beágyazódsz, veszítve önmagadból. Amiben szerintem komoly lehetőségek vannak, azok az alulról szerveződő kisebb művészeti csoportosulások, decentralizált kiadók, illetve a szubkultúrák, amik valamennyire segíthetnek szélesebb közönséghez eljuttatni a munkád, megőrizve a művészi szabadságodat.
Az említett könyvek (természetesen teljesen legális úton megszerezve) megvannak PDF-ben. Ha valakit érdekel, szívesen átküldöm.
Kellemes ünnepeket!
-
3
9 hozzászólás
Recommended Comments
Szólj hozzá! Ehhez regisztrálj, vagy jelentkezz be!
Regisztrált tagság szükséges a fórumon való részvételhez.
Tagság szerzése
Igényelj tagságot a közösségünkben! Mindez pofonegyszerű!
RegisztrációJelentkezz be!
Már regisztrált tagunk vagy? Itt jelentkezhetsz be!
Bejelentkezés