Imádom az Internetet. Szinte megszoktam, hogy ha valamire kíváncsi vagyok, nagy sebességgel megtalálom. Mindig lenyűgöz az, hogy az emberek összegyűjtik és összerendezik az információt (a Ménemszól is ennek próbál megfelelni, egyre több hasznos, kereshető információ kezd összegyűlni szépen felcímkézve). Meglepődve tapasztaltam, hogy ilyesmi régen is létezett...

 

Most egy kicsit el fogok kalandozni a mondandóm gerincétől, mert a mellékszálat nagyon érdekesnek gondolom.

 

A minap egy nagyobb kutakodás során egy fantasztikus cikkbe botlottam (jó, ezért mindenki hülyének fog nézni, de nekem akkor is nagyon tetszik): létezett egy ZZAP! 64 nevű (papír)magazin, ami a Commodore 64-es számítógép kultúrájának fontos része volt. 1985-ben kezdődött az angol eredetű újság, ami több, nyelvet jól értő országba is eljutott Európán belül (hozzánk nyilván nem). Még a magyar ilyen témájú lapoktól is be voltam szarva, milyen lett volna, ha ilyen kerül a kezem ügyébe?

 

Szóval a szokásos játékleírások mellett itt megjelenik az, amit ma BLOG-nak hív a modern köznyelv. (Ez is egy régi találmány tehát, csak én vagyok lekésve . Döbbenetes. Egy bizonyos Martin Walker nevű ember "Walker's Way" címmel naplót ír az életéről, melynek fő apropóját egy épp készülő játéka, a Citadel adja. A bejegyzéseket 1988. januártól 1989. júniusig készíti. Pár mondatos összefoglalók ezek napi szinten, havi gyűjtésben. (De legalább ilyen szórakoztatóak az újság más hasábjai is, pl. Mel Croucher "Hack to the Future" sorozata, ami a várható, jövőben bekövetkező eseméyeket írja le mint hírt)

 

 

Megtudhatjuk, hogy egy ilyen megszállott napjai hogyan telnek: senki se számítson olyasmire, hogy "hazajöttem és néztem a tévét". Extrém sportokról, nőkről, kocsikról szó sincs, ahogy szabadidő, vagy üres járat se. Csak kompjúter meg zene, és biztosak lehetünk abba, hogy ez nem egy csökkentett kiadása az életének Sokat ír a technikai kihívásokról, hogy hogy tervezte a játékot (egyedül írta), és hogy azokat hogy oldotta meg. Említést tesz más, ma már hősnek számító, akkoriban meghatározó szereplőkröl, hogyan alakultak a dolgai a szoftverházakkal, azok kulcsfiguráival, ahogy várta a visszajelzésüket, stb. Betekintést enged nagyon fontos részletekbe, pl. az

című játék (egy meghatározó "shoot em up") hangeffektjeinek kifejlesztésébe: ő az, aki leleplezi a SID chip ADSR burkolójának azt a hibáját, ami a későbbi chipzenék hangzásvilágát alapjaiban átalakította (a "hard restar" effektre gondolok, ha valaki ismeri). Konkrétan leírja azt, hogy mit tapasztalt, ahogy őrlődött aközött, hogy ez most hardver, vagy szoftverhiba, majd ahogy sejtését oszcilloszkóppal igazolta (egy programozónak nem kihívás ilyesmi, ugye? . Ne felejtsük, sem a gyártó, sem a referencia könyvek sem kezelik ezt a problémát. Az én szememben egy ilyen dolog pl. mérföldkő.

 

 

 

Emlékezzünk: ez 1988, Internet még sehol, és a nagy felfedezések ilyen magazinok hasábjain keresztül kerülnek be a köztudatba. ÍGY KI A FENE NE AKART VOLNA ÚJSÁGOT OLVASNI MINDIG? Mekkora kultúra teremtő erő az ilyen, de tényleg már… Persze voltak itthon is kúl újságok, ezek tartalomban nem versenyezhettek a külföldiekkel. Akkor lehetett volna ez másképp, ha anno pl. a megboldogult Novotrade csapatát rá tudják venni ilyesmire, de tudtommal ez nem történt meg. De itt valódi, szelektált prémium információhoz nagyon nehéz volt hozzájutni.

 

Mert így volt ez mindig: magunktól kellett utánajárni mindennek (reverse engineering), és ez ma sincs nagyon másképp. Ezzel meg is érkeztünk a zenével foglalkozók világának párhuzamával. Nap mint nap bejönnek srácok olyan dolgokkal, amik problémája és azok megoldása évtizedek óta ismert a külföldi kultúrákban. Persze ott is vannak eltévedt báránykák, de létezik egy nagyon művelt, szakmai elit, aki meghatározó, akiknek minimum figyelembe veszik azt, amit mondanak. Az irodalomról ne beszéljünk (volt egy nagyon csúnya vitám egy kiadóval, akinek a könyvének forgalmazását visszautasítottam a hemzsegő szakmai hibák miatt). Mindezt azért, mert pontosan tudjuk, hogy nem véletlenül jutnak el MINDIG oda ahova akarnak, hanem teljesen megjósolhatóan, és biztosan. (Kikre gondolok: Mark 'Spike' Stent, Flood, Nellee Hooper és társai).

 

Tényleg létezik olyan, hogy művészi koncepció, de művészi koncepció és művészi koncepció között van még egy olyan disztinkció, hogy az egyik NEM ÖNCÉLÚ. Nincs olyan döntésük, ami azért van úgy "mert csak, mert nekem így tetszik", hanem ok-okozati rendszert építenek, és a Grammyk és egyéb elismerések okait is ebben kereshetjük (úgy tudom pusztán azért nem adnak díjat, mert a zsűri ízlésének az felelt meg legjobban. Filmeknél is szép lenne, ha valaki azért nyerne szemlét, mert szimpatikus a sztori .

 

A "véletlenül lett így, mert így tetszett" nem vezet sehova, vagy csak nagyon ritkán. Ez a másik oka a magyar kérészéletű produkcióknak (biztos észrevettétek, hogy általában az történik, hogy itthon ha egy zenekar végül kiugrik, és csinál valami népszerűt, utána valószínűleg soha többet nem tudja megugrani ugyanazt a szintet). Zenei elitünk "kicsit" tehát pontosan olyan, mint a kultúra és háttér nélkül létrejött elit: véletlenül kerültek oda, és nem képviselnek valódi értéket, nem példamutatóak. Gazdasági tanácsot épeszű ember nem kér félművelttől, aki helyzetét pusztán annak köszönheti, "örökölt" egy gyárat, értitek. Ez most mindegy is, nem kritika okán írtam ezt le, csak megállapítom.

 

Senki ne várja tőlem, hogy lesz bármiféle csattanója ennek az írásnak, mert nem lesz. Nincs megoldásom a kialakult helyzetre (vagyis olyan nincs, aminek pontosan látnám a végét), csak elmerengtem azon, hogy micsoda teremtő ereje van egy ilyen blognak, mint a ZZAP! 64 magazinban láthattuk, mit jelent valójában az, hogy kultúra (eleve, itthon mikortól lehetett az országban bárhol megkapni bármely küföldi előadó kiadványait?), és hogy valójában mekkora hátrányban is vagyunk. Legyen ez inkább motiváló mindenki számára. Magam részéről sok tervem van a párbeszédek kialakítására, amiért tenni is fogok. Nem akarok hős lenni meg semmi, csak elő-elő fordul, hogy olykor emiatt találkozom lángelmékkel, és ez a dolog viszont rendkívül szórakoztat. Másnak is van még értelme?