Jump to content
Ménemszól.hu

Leaderboard


Popular Content

Showing content with the highest reputation on 2013-04-02 in all areas

  1. 1 point
    Én rendszeresen dobolok pl a DW8000-en.... Igazi dobverővel. Van annak a műanyagnak egy olyan nagyon jellegzetes hangja, ahogy koppan....))
  2. 1 point
    Boldog 20-at skacok! Gratulálok! és köszönöm az eddig programokat, műsorokat a menemszol.hu-t ahol adtam vettem nevettem tanultam ismerkedtem szakmáztam és hogy a minitaurt demoba elhozhattam amíg meg nem jött az enyém. Remélem idén is kapunk bőven élményt Szombaton koccintunk!
  3. 1 point
    Nem fejlettebb és nem is olcsóbb....az emberi erőforrás az olcsóbb, de az is csak a low level szinten.
  4. 1 point
    Srácok! Értsétek meg, nem a kínai a szar. Ők azt gyártják amit kérsz. Persze megy a trükközés meg minden, de... Ezt hívjuk nyugati nyelven minőség biztosításnak. A technológia kínában olcsóbb és fejlettebb mint európában. (No nem azért mert nálunk EU-ban nem kivitelezhető a technológia!) Azt kapod amit kérsz, + ránézel a körmükre. = minőség megfizethető áron. Nagy különbség van az előállítható minőség és a tervezhető avulás között, de ez már összeesküvés elmélet...
  5. 0 points
    Pár napja érdekes interjúba botlottam. Pontosabban volt az interjúnak egy számomra nagyon tanulságos mondata, amit mindjárt le is írok. Előljáróban annyit, hogy Silkkel nemtudommennyi ideje főleg azzal voltunk elfoglalva, hogy reverse-engineereltünk. Tehát megpróbáltunk visszafejteni bizonyos hangzásokat, stb. Ha ezt teszi az ember (és gondolom ezzel nem vagyunk egyedül), akkor nagyon hamar azon találja magát, hogy bizonyos feladatokra az optimálisnak gondolt hangszert vagy stúdióberendezést veszi elő zsigerből. Ha basszus, akkor Minimoog, ha kompresszor akkor Neve vagy UA, ha gitár akkor tele vagy strato, ésatöbbi (most sarkítva, de értjük mit akarok...). Ezzel nincs is akkora baj, hiszen a popzene nagyon nagy részt épít hagyományokra és klisékre, ha ugyanis ezt nem tenné súlyozottan, akkor műfjaszerűtlenségig is fajulhatna, érthetetlen lenne a hallgatók nagy részének számára, és akkor nem volna popzene. Meg eleve, több évtized legjobban bevált hangszerei joggal tekinthetők receptnek a sikerhez. Én se nagyon gondolkodtam másban, vagyis bizonyos megszokásokhoz, sztenderdekhez ragaszkodtam, amiket persze a zenei környezethez ill. saját elképzeléshez igazítottam, de ezt már eleve rutinszerűen, nem is gondoltam bele, hogy miért. Vincent Clarke, az ismert szintigyűjtővel volt a Sonicscoopon egy interjú. És az ominózus mondat ami az érdeklődésem tárgya lett: Tehát azt mondja, hogy szándékosan kerüli a bevált recepteket hangszerválasztáskor. Ő pontosan tudja, melyik szinti miben erős, milyen funkciót szolgál ki a legjobban, és ezt próbálja szándékosan kerülni, miként ez pont ugyanolyan volna, mintha presetet (=gyári hangszíneket) próbálna használni Egyszerű, mégis figyelemreméltó koncepció, az ember bele se gondol munka közben. Részemről ez így, ebben a formában azonban pont ugyanolyan hibás megközelítés, mint az ellentettje, az igazság valahol a kettő között lehet. Mondjuk pont úgy, mint ahogy a véletlent és a tudatosat összekeverjük egy alkotói folymat során: egyik sem jobb a másiknál, a helyes arányt kell keresni. De gondolatébresztőnek jó volt, és ki is fogom próbálni, akár más szinten is. Ha valaki jutott valamire, írja le!
×