Jump to content
Ménemszól.hu

Leaderboard


Popular Content

Showing content with the highest reputation on 2018-08-13 in all areas

  1. 7 points
    Kedves Rodymusic! Szép hosszú, és tartalmas az írásod. Maximálisan átérzem minden sorát Pár észrevétellel egészíteném ki, ami Kadam23 felvetésére rezonál: Amíg az ember így osztja be az idejét, addig kevésbé kerül elő a kiégés, a tehetetlenség érzése. Ha jön a meló, meg a gyerek, minden egész más megvilágításba kerül. Marad az embernek a napi 5 óra zenélésből napi 5 perc zenélésre ideje. A vágy megmarad hogy alkossunk, de az idő elfogy alóla és soha semmi nem készül el többet... erősödik az érzés hogy nem tudunk alkotni, nem marad időnk a gyakorlásra, az érdemi zenei munkára és kiesünk a gyakorlatból, amitől valóban már nem csak olyan érzésünk lesz hogy nem tudunk alkotni, hanem tényleg nem tudunk Nagyon hasonló utakat jártam be mit Te, nyilván más eszközökkel, ez ízlés, meg zenei stílus dolga. Amíg tanuló voltam, aztán mikor egyedül éltem, független voltam, mindent lehetett. Annyi eltéréssel, hogy a gép, ami a mércéd szerint gazdasági totálkár: ...na, ilyen teljesítményű gépem még ma sincs 25 év munkával a hátam mögött Szóval a mai generáció sokkal szerencsésebb ilyen tekintetben. Én (mi) még 486-os gépeken zenéltünk WIN98-al olyan idős korunkban, mint amennyi idős Te most vagy És mégis kreatívak tudtunk lenni, mégsem fenyegetett a kiégés veszélye, vagy hogy ne tudtunk volna bármit megvalósítani kis ügyességgel, meg egy SoundBlaster Live Value (gazdaságos) 2500 Forintos hangkártyával. Satubbi satubbi. Ma meg lehet előttünk akár egy KORG KRONOS is, akkor sem történik semmi. És ezért fogtam bele ebbe az írásba. Amit Te leírtál, az egy szép technikai fejlődés regéje, ami nagyon dícséretesen bemutatja az elszántságodat és kitartásodat... Csak így tovább! Amiről Kadam23 ír, az egy másik dolog, kábé ugyanaz, amitől én is szenvedek Az akarunk és mégsem tudunk. Kadam23 kiváltó okát nem ismerem, de a sajátom hogy a munka és a gyerek mellett nem marad idő semmire, kiesek(tem) a formából. A megfelelő cuccokat összegyúrtam kemény 25 év alatt, olyan eszközök állnak most a rendelkezésemre, amelyeket 1993-ban még megálmodni sem lehetett, mert az ötletük sem létezett a tervezők agyában... ahhoz képest most ufóisztikus magasságban vannak a mai hengszereim És mégsem vagyok velük olyan kreatív, mint 12 évvel ezelőtt egy darab KORG X5D-vel, vagy akár a 25 évvel ezelőtti YAMAHA PSR-510-el. Ennek a problémának kábé mostanában kezdek egy kicsit a seggére verni. Egy módon tudom magam túltenni az egészen, mégpedig hogy nem akarok semmit Azért ülök le zenélni, mert jól esik. Ha nem akarok konkrétan "lemezt készíteni", akkor nincs a tehetetlenség érzése a mögött, hogy úgysem tudom ennyi szabadidővel megvalósítani. Leülök, zenélek, gyűlnek az energiák a kezemben, a benyomások a fejemben... megismerem az eszközöket, hol ezt, hol azt helyezem fókuszba és gyűlnek a hangzások, a patternek, közben meg csak úgy eltöltöttem egy kis időt azzal, hogy nyomkodtam. Apró célokat tűzök ki, kitalálok munkamódszereket amik hatékonyabban tudják kihasználni a kevés szabadidőmet..., ha az egyik munkamódszert kipróbáltam, akkor arra a napra már tehetek egy pipát és jobban érzem magam. Én ilyen apró dolgokkal, apró célkitűzésekkel próbálom leküzdeni a fásultság, kiégettség érzését.
  2. 3 points
    Hja. És mindig az énekes volt a problémás....:) Jolanaja (nekem Musimám, egész sok pénzért láttam ugyanolyat mostanában), meg Vermona erősítője azért majd mindenkinek volt, aki ebben pörgött, és "aki tud, a Jolanan is tud..." De olyan énekcucc, ami nem sivított és még ki is szólt az Amati mellől, az azért ritkaság volt. A szövegérthetőség természetesen alapból felejtős volt, ami talán mai füllel nem is volt akkora baj...:) De az énekesek bizonyosan kitanulták a shout-technikát, ha bármilyen szinten vissza akarták magukat hallani a jó kis Polimer szalagról....:) A mi "professzionális", kicsit későbbi, PECSA Nagyszinpadot is megjárt cuccunk ennyi volt 91.-ben: Alesis D4 dobagy (nagy szám volt), + 4 db Finkey (él még?) dobpad, karámmal, meg egy valahonnan lopott cirkuszi nagydob. (ez utóbbi koncepció volt!) Shure SM58 az énekre Egy Roland W30, amiből mindegy egyéb jött. Ezt később kiegészítette egy Proteus2, ami szintén nagy szám volt, időszakosan volt (kölcsönbe) mindezek helyett egy CZ5000, majd még később egy EPS16+, szintén egyedüli hangszerként. Ennyi volt a koncertcucc...:)))) Még ez is nehéz volt, pakolás szempontjából, és idomulni kellett az adott hely rendelkezésre álló technikájához. Ami akkoriban még inkább rockra volt összerakva, de általában leharcolt, ősöreg keleti gyártású cuccok voltak. Jobb helyeken valahonnan levetett "nyugati". A próbateremben mindezt kiegészítette egy kivonuló ruszkikkal farmernadrágra cserélt cca 200 kilós 24 sávos "Elektronyika" keverő, ami egész korrekt Soundcraft kópia volt, valahol a gyári és a házi kivitelezés határán, és két db különböző, de elég nagy teljesítményű gitárerősítő, amikbe valahogy bement a keverő két oldala, és cca egyformára voltak állítva. Ja, és mindehhez még annyit, hogy ez akkoriban (a mi köreinkben) annyira profi cuccnak számított, hogy bérelni akarták. Főleg miután valaki szerzett nagyon-nagyon sok pénzt valahogy, és 92-93 körül lett egy DAT magnónk is, mint bekacsintás a digitális világba. Aztán gyorsan abba is hagytuk....:)))
  3. 2 points
    Hú, de bizony, hogy így volt! Annakidején így készítettünk demo kazettát. Semmi stúdió, meg soksávos felvétel, meg pluginek... Egy hordozható kazettás a szoba közepére, aztán ami kijött a Vermona erősítőből, meg a - "jobbaknak" - Peavey-ből... Amati dobok, Vermona kétmanuálos orgona, Jolana gitár... Csak csorgattuk a nyálunkat a Korg MS-10-re, Rolandra, de még egy Solinara is...
  4. 2 points
    Azert elonyei is voltak az “eszkoztelensegnek”.... a zeneles/gepeszkedes arany cca 90/10% volt. Ma ebbek jo, ha a forditottja. meg az egyutt zeneles soran a probaterem kozepere lerakott belso mikrofonos kazettas-deck ohatatlanul azt okozta, hogy megtanultal zenelni.... hamar kivul talaltad magad, ha allandoan miattad kellett ujrainditani a felvetelt.....:) meg a max 45 perc arra is jo volt, hogy tomor legyen a zene, uresjaratok nelkul. a mai napig elvezem ezeket a 80-as evek beli felveteleinket. Ok (viszonylag, annyira nem is) szarul szolnak, de zeneileg sokkal inkabb ott van az a feeling, ami a studiobuveszkedesek soran azert egyre nehezebb fenntartani a steril kornyezet miatt.
  5. 2 points
    Sőt...!! Én gimisként még egy szál mono kazettás magnóval és egy sztereo szalagossal (orsóssal) készítettem otthoni ("többsávos") felvételeket. A "harmadik" sávnál már olyan mértékű volt a szalagzaj, hogy nem volt értelme több sávot még felvenni mellé. (Volt egy preparált sztereo tuhel csatlakozó, amibe két kábel ment, és mindkettő kábel másik végén egy-egy mono csati volt. A sztereo ment a szalagos magnóba, az egyik mono a hangszer erősítőjébe, a másik meg a kazettásba. Nem tudom, el tudja-e ezt még képzelni valaki az itt jelenlévők közül.) Ha akkor lett volna olyan eszközparkom ('78-'82 !!!!), mint ami akár 10 évvel ezelőtt volt, az a kánaán a köbön lette volna! A Gravis Ultrasound - egy 386-DX-es PC-vel, 2MB(!!!!!) RAMmal, 300MB-os(!!!!) HDD-vel - a '90-es évek elején istencsászárkirályság (= ultramodern überprofesszionális hangstúdió) volt a fentiekhez képest.
  6. 2 points
    Megterhelő, de jó értelemben. Sok gondolatod bennem is megfordul olykor-olykor. Ahogy a többiek is írják, néha mást is kell csinálni, mert nem feltétlenül csak a hobbi tud kikapcsolni. Jómagam pl összekötöttem a kellemest a hasznossal: elkezdtem egy stúdiót építeni. Tudom, hogy marha sok idő vagy pénz (vagy mindkettő), de mivel anyagilag sem vagyok nagyon eleresztve, mindent amit lehet, saját kézzel csináltam. Kezdve a falak gúzolásától, vakolásától a villanyszerelésig, majd glettelésig, festésig, aztán XPS és szőnyeg, majd akusztikai mérés és kezelés, etc etc. Amúgy programozó vagyok, a fentiekhez nem értek. Fél évemet vitte el (meg három hét szabit), de így a család, zene és munka mellett is volt ami lekösse az agyam, ráadásul célként végig ott lebegett: jobb körülményeket elérni, jobb zenéket készíteni, fejlődni. Ne érts félre, nem okoskodom vagy gizdázok: a fenti dolgok közül egyikhez sem értek különösebben, és pont ez adta a hobbi részét: utánajárni, hogy mit hogyan kell (youtube-on tényleg minden ott van), hogy kell megfogni a glettvasat, mit és hogyan kell a falra kenni, mi az az XPS, hogyan kell akusztikát mérni (meg ugye mivel), hogyan kell csillapítani, milyen panelok, diffúzorok, stb. Havi néhány tízezer forintokból haladtam, így lassú volt az út, de annál izgalmasabb. Szó ami szó, nem sokat unatkoztam. Hogy milyen szellemi állapot kell ehhez? Há' nálam kb az, hogy tele lett a tököm azzal, hogy minden csilliárdokba kerül, nyakamon a 40 és nem haladok, mert várom a sült galambot. Hogy a kőműves egy vakolást 200e-ért akar megcsinálni (egy fasza Moog Slim is kijön belőle), hogy a villanyász 80e-ért (egy klafa Korg TR rack) akart behúzni 4 konnektort, hogy 160e-ért akartak akusztikát mérni (ebből az összes panel és diffúzor meglett), etc. A stúdiómat pedig nagyon akartam. Nagyon. Tíz éve nagyon. Adva volt egy földes padlójú, 80% páratartalmú, nyers téglafalú retkes-szaros pince, meg a nagyon stúdiót akarás. Meg a sok negatív "barát", hogy nem lesz az jó. Most meg, fél évvel később a saját stúdiónak levés. Lehet, hogy rajtam kívül senki soha nem fogja látni sem, de engem lekötött, büszke vagyok rá és megért minden ráfordított percet, most meg örömmel zenélek benne, mert érzem, hogy fejlődnek a dolgaim. Egy szó mint száz, ha átkozottul nincs hozzá kedved, tedd fel magadnak a kérdést, hogy miért akarod egyáltalán csinálni? Kinek vagy minek akarsz vele megfelelni? Én úgy zenélek 15 éve, hogy jó, ha 2-3 embernek mutogatom nagy ritkán a vackaimat, de engem maximálisan kielégít és élvezem. Ugyanakkor nálam is vannak fél éves szünetek is, amikor inkább fotózgatok, kertészkedek, Transport Tycoon-ozok, bútort gyártok, franc se tudja. Lehet, hogy most kicsit kiégtél, de előbb-utóbb jönni fog valami, amitől újra belobbansz. Oh, és egy fontos dolog: ha nem kenyérre kell, ne adogasd el a cuccaidat, mert idővel megbánhatod. Ami nálam nagyon bejött: mindig legyenek a cuccok zenére készen, hogy tényleg (de tényleg) csak le kelljen ülni és azonnal csapatni lehessen. Ahogy a keresztanyám mondta: ha felrakod a konyhaszekrény tetejére a kenyérsütőt, sosem fogsz vele kenyeret sütni. Azóta a pulton van és minden reggel friss kenyérillatra ébred a család. Nem voltam sok?
  7. 1 point
    Hehe, ez a kedvenc részem No igen, ennyire nem is akartam visszamenni a megemlékezésben, de valóban így volt. A gyerekkori barátommal úgy csináltunk sci-fi hangjátékhoz zenét, hogy a vasúton egy korlátot ütögetett tíz percig zenei alapnak egy kazettás diktafonra... akkoriban még nem volt a zsebünkben metronóm, úgyhogy a mutatós órája másodpercmutatójához igazodott. A felvétel attól lett jó sci-fis, hogy véletlenül túl lett vezérelve a diktafon és torz lett a felvétel, így nem is kellett vele semmit csinálni Erre kellett nekem zenét fabrikálnom. A környezeti zajokra úgy vettünk zenét, hogy magnódeckkel felvettem a zajokat a kazettára, aztán egy másik magnóba áttettük, amiből kicsavaroztam az előmágnesező fejet, így nem törölte le ami a szalagon volt és pluszban ráerőltette a zenét, amit a második körben rájátszottam... ez volt a keverő Űrcsata hangokat meg úgy csináltam, hogy egy relax kazettáról a jég rianásának a hangját elcsúsztatva egy csomószor egymásra vettem, így olyan lett, mintha egy csomó hajó szarrá lőné egymást Akkoriban két dolog volt, ami ma nincs meg: szabadidő és lelkesedés. A lelkesedés megjönne ha lenne szabadidő, de amíg így élünk ahogy, addig az ember kerül minden olyan szituációt, amivel plusz munkát vesz a nyakába a nulla szabadidő és a család terhére. A dolog pikantériája, hogy ez a gyerekkori barátom ma Írországban az Apple Garage Band fejlesző csapatában dolgozik...
  8. 1 point
    Köszönöm szépen a tippeket! Ezt a DBX-et egyszer megpróbálom valahogy, hátha.
  9. 1 point
    Anno volt ff saffire pro40-em. Viszonylag sok énekes, mikrofonos felvetelt csináltam vele. Az biztos, hogy az előfokjai és a konverterei azért nem a legerősebb mezőnyben játszanak, de azért lehet vele elfogadható minőséget csinálni. Ahogy ismerem az általad említett AT mikrofont, elég nagy az erzékenysége, tehát kevés előerősítéssel és kevés zajjal be lehet lőni a szükséges szintet. Persze az is biztos, hogy a saffire pro40 nagyon rosszul kezeli, ha bele szaladsz egy egy peakbe.. Ezektől besokalva vettem egy átmeneti megoldásnak egy focusrite twin trak pro channel stripet, amiben hasonló olcsókategóriás előfok van, illetve egy gagyibb kompresszor, amivel nagyon pro felvételeket ugyan nem tudsz csinálni, de kezelhetőbb hangképet kapunk. Hasonló channelstrip a dbx286s is, amit főleg kisebb rádiókban használnak és személyszerint nekem jobban tetszik a hangja. Lowbudget környezetben elég jó
  10. 1 point
    Szia! Olyan nagy dinamika-különbségekkel énekel, hogy ha ahhoz állítod a bemeneti érzékenységet, akkor "iszonyatosan zajos" lesz a felvétel? Az azt jelentené, hogy élőben is nehezen hallgatható. A zajosság mindenképpen furcsa nekem. Ha a leghangosabb dolgokhoz állítod az érzékenységet, akkor elvileg pluginekkel kezelhetőnek kell lennie később a dinamikának, zaj nélkül.
  11. 1 point
    El ám! Én akkor pl. 2 db Tesla B100-al kezdtem. (Igen, akkor még din tuchel csatlakozók voltak, a mai midi dugó megfelelője). A kazettásokat rühelltem a kis szalagsebesség miatt. Lenne mit mesélni... :-)
  12. 1 point
    Jó kérdés. Maguknak szerintem azért nem csinálnak, mert nem igazán a szakterületük. Az egész úgy kezdődött, hogy főleg a saját vasaikat írták meg UAD-ra. Aztán jött a többi ipari sztenderd cucc, Neve, Manley, EMT, Lexicon, stb. A többi dolgot meg úgy látszik, hogy főleg a külső gyártóktól várják, de amúgy minden évben van egy elég részletes kérdőív, amit ki lehet tölteni, hogy ki-mit szeretne. Oda be lehet írni minden kívánalmat és amit sokan kérnek, azt előbb-utóbb meg is szokták oldani.
  13. 1 point
    Akkor kezdjük az elejétől. Előre bocsájtom, nem leszek rövidebb én sem "Az első kérdésem, hogy nektek nem megterhelő komolyabban belemélyedni egy szabadidős tevékenységbe? mint például.: zenekészítés, nem alapszinten megírni egy zenét? megfejteni 2-3 rejtvényt, olvassni valamit?" Egyáltalán nem. Ezt legfőképp úgy tudtam elérni, hogy tudatosítottam magamban azt, ha esetleg több időt is fog igénybe venni a dolog, nem muszáj azonnal a végére járni. Eleve az emberi érzékszervek ennél a munkánál van a legjobban megterhelve, s ha nem figyelsz oda, könnyen megtörténhet az, hogy az egész projektet elcsavarod, mert már fárad a füled, nem úgy hallod a dolgokat. Aztán csodálkozol legközelebb, amikor előveszed, miért szól úgy ahogy. Már csak emiatt is inkább több részre szeretem osztani az alkotói folyamatokat. Míg nem dolgozok főállásban sehol sem, hanem tanulok, addig ezzel nem lesz baj, mert mindig mindenre tudok szánni elegendő időt. Számomra ez a módszer mindig bejött, és hacsak nem üt be valami krakk, addig nem fog ez felborulni. ,,A másik... milyen lelki, vagy szellemi állapot kell ahhoz, hogy úgy alakuljanak a dolgok, hogy meg tudjak valositani egy homestudiot? Munka, tippmix, kaparós, eladok valamit itthonról?" 7-8 évvel ezelőtt kezdtem el komolyan érdeklődni a stúdiózás iránt. Akkor még ilyen alapszinten toltam. Érdekelt az arrangerek világa. Már csak azért is, mivel akkor kezdtem el szintetizátoron tanulni. Nagyon birizgálta a fantáziámat, sőt addig fejlődött a történet, hogy elkezdtem arrangereket programozni MIDI-n keresztül. Ebbe beletartozott ugye a midi fájlok arrangerre való Optimalizálása, akár maga a stílus készítés is, stb. Ehhez nem kellett nagy gépigény, sőt még az arranger is adott volt, az I.-es lehallgatási setup-al együtt. Persze, ahogy haladtunk az idővel, szükségem volt egy erősebb hardverre is, ami gond nélkül kiszolgál a következő 4 évben. Tulajdonképpen, mint pályakezdő, olyan nagy erőfeszítésem nem volt benne, mivel nagybátyám felfedezte, hogy nagy érzékem van ezekhez a dolgokhoz, így az akkori első arrangeremet Ő állta. Persze ezért csak egy dolgot kellett megtennem, hogy ha hozza a bulikat, akkor menjek vele, és segítsek rajta. Ez két dolog miatt is nagyon hasznos volt. Eleve plusz zsebpénz, amit teljességgel magamra költhettem, illetve az a tapasztalat, ami a haknizásoknál tudok kamatoztatni, tehát bele látok ebbe a folyamatba is, és az itt tanultakat bárhol tudom hasznosítani. Viszont a haknizáshoz elengedhetetlen egy minimális szintű háttérmunka, olyan, mint gyakorlás, akkor demó anyagok készítése, vagy mint az arrangerek kidolgozása, hogy ami szól a cuccból az eladható legyen. Első sorban a demó anyagok készítése volt az a jellegű feladat, amihez az akkori számítógépem teljességgel alkalmatlan volt. Akkor hogy oldjuk meg ezt a problémát? Új hardver? Éves szinten akkoriban, jó ha 4-5 rendezvényem volt. Abból a pénzből nem lehetett jó hardvert venni akkoriban, így a felső középkategóriás PC konfigok számomra túl sokba került volna. Így maradt a(z) (alsó-) középkategória. Marha nagy mákom volt 4 évvel ezelőtt, mikor megszületett bennem az elhatározás, ugyanis akkor indult a diákmunka program. Így abból a fizetésből legalább tudtam venni egy olyan gépet, ami kiszolgál egy darabig. Persze lehetőségeimhez képest, minden évben sikerült fejleszteni is, amellett hogy semmiben nem szenvedtem hiányt. Ugyanúgy tudtam ruházkodni, és ugyanúgy haza adtam a pénzt. Aztán ugye nekem is szélesedett a látóköröm. Hitspace netes videósorozat, MusicDivision Youtube csatorna, Ekidio-nak a Logic Pro X-es videói, és sok más irodalom. Az ott tanultakat szerettem volna mindenképp kamatoztatni. Munka volt. Kellett dolgozni a saját formációnknak a demó anyagán, akkor a suli rádiónak a műsorainak összeállításán. Amire a gépem még úgy ahogy alkalmas volt. De nem volt interfészem. Alaplapi interfészen kevertem ki az egy szál diktafonnal felvett anyagot, majd vegyítettem össze a letöltött zenékkel. Az arrangeres demók is úgy kerültek utómunkára, hogy az akkori arrangerben már volt egy 2x2 sávos hard disc recorder, amivel a felvétel kissé körülményes volt, de ha jól csináltad, volt 2 sztereó sávod, ami utómunka kompatibilis volt. Persze a sláger nyersanyag az legtöbbször a diktafonon rögzített master állomány volt, így legtöbbször ezen szerettem dolgozni, mert ez volt a legkompaktabb. Hakniba sokkal könnyebb volt ezt vinni, és beilleszteni a rendszerbe, és nem mellesleg időt is spóroltam vele. Ám szépen lassan elkezdtem érdeklődni a számítógépes zenélés iránt is. Az ugye egy teljesen más alkotói folyamat, egy teljesen más hardver igénnyel. Legfőképpen az elektronikus zene volt az inspiráló erő. Az első projekteket mind az alaplapi interfésszel csináltam. Tekintetttel, hogy milyen pluginokkal dolgoztam akkoriban, nem volt bődületes hardverigénye. Persze amikor szintet próbáltam lépni. Hangmintákkal való bíbelődés, nagyobb CPU-t igénylő folyamatok, szépen lassan kifeszegettük a hardverem határait. A legnagyobb probléma, a külső interfész hiánya volt. Valahogy sosem tudtam rá elegendő anyagi forrást félre tenni a gépem fejlesztése mellett. Ha sikerült, akkor meg a kiszemelt hangkártyát vitték el. Sokáig halasztottam a dolgot, végül tavaly jutottam el oda, hogy be tudtam szerezni. Ezzel a lépéssel, bizonyos számítási folyamatoktól sikerült megszabadítani a gépet. Ugyanakkor lett 2db jó minőségű mikrofon előfokom is, ami bármikor vonalszintű bemenetként tud viselkedni, ami már is sokat egyszerűsít a felvételi folyamatoknál. Aztán telt az idő. Családban már mindenki korszerűbb, erősebb hardvereken nyomult, egyedül csak nekem volt 2 mag 3,4GHz proci/8gb ram AMD konfigom. Amennyit beleforgattam a hardverbővítésekbe, mára már egy forintot nem ér. Gazdasági totálkár. Tervezett elavulás. Ami tetszik, válassz. Azt azonnal tudtam, hogy fejlődnöm kell, de hát pénzem szűkében álltam. Amikor erre ráébredtem, kb idei év Januárja volt. Hát tekintettel arra, hogy független akartam maradni nagybátyámtól(a kellő alapok amik kellenek a haknizáshoz, meg volt már, mással nem nagyon akartam Őt terhelni), így a kölcsönpénz, mint olyan lehetőség, teljesen elvetettem. Ha már saját pénzemből megtudtam venni magamnak az interfészt, és a régi gépem, akkor idén nem adja fel az sem, ha ugrok egy szintet. Az egyik ilyen motiváló dolog, a rendezvények számának a növekedése, több rendezvény=több lóvé, illetve a második, a nyári diákmeló, mint lehetőség. Haverokkal diákmelózni a legnagyobb buli, nem mellesleg pénzt is keresel vele, és attól jobb, mintha otthon ülnék. Kb 2 hónapja kezdtem el felvázolni a lehetőségeket a legolcsóbbtól, a legdrágábbig. A számítógépem további bővítésétől, az akár teljesen új számítógép vásárlásáig szinte minden lehetséges opciót. Az első opció a gazdasági totálkár miatt nem érte volna már meg. Második opció a használt felsőközépkategóriás konfig volt, ami már sokkal élhetőbb és reális célnak mutatkozott. Volt kapcsolatom a vásárláshoz, és igen jó áron tudtam hozzájutni a vashoz, és egy jó használt konfig a kellő törődéssel még simán felveszi a kesztyűt szolgáltatásban a nagyok ellen. (Így nem véletlenül ezt választottam.) Harmadik opció a Használt Apple termék volt. Az ötlet jó, de ütőképes hardvert találni olcsón lehetetlen. Majdnem 3x annyiba került volna, mint amennyi pénzem volt erre az egészre, és a szoftveres támogatás korlátja miatt amúgy is lutri lett volna belevágni. Negyedik opció egy Új PC összeállítása lett volna, ami az előzőhöz hasonló okok miatt nem valósulhatott meg. Noha az új hardverek akár 7-8 évig is kiszolgáltak volna, ütőképes hardvert a mai árak mellett lehetetlen olcsón kihozni. Hitelt nem akartam felvenni, de nem is volt állandó jövedelmem ehhez, így ez amúgy sem jöhetett volna szóba. Szerencsejáték nem volt erősségem, így ha arra bízok mindent, lehet ennyi sem valósul meg. Amúgy is, szerintem sokkal jobban megtudja az ember becsülni azt, amiről tudja, hogy a saját pénze van benne és amiért tényleg meg dolgozott. Mostmár van arrangerem és ütőképes munkaállomásom. Mivel már csak magamnak dolgozom(sulirádió kiesett, beugrós melók ritkán akadnak), így már nem is indokolt a nagyobb szintű technikai felkészültség, tekintettel, hogy Home stúdiót építek, így nem is az a cél, hogy High End minőségű vasakat tartsak itthon. Én ezért nem sietek. Ha valami kell még, biztosan meg lesz később is. Ha esetleg újra komolyabbá válna a dolog, akkor mostmár legalább nem a 0-ról kezdek neki, és ha természetesen mégis kevés volna ez az apparátus a projekthez, stúdiós barátom kapuja mindig nyitva áll
  14. 1 point
    Igaz, én még nem az új teszt teremben próbáltam ki, de majdnem hasonlóan jártam, mint te Végül így lett Genelec 8030-am. Kétszer hallgattam meg, először azt mondtam, hogy ez kell. Akkor még csak DEMO darab volt belőle, pont év vége volt. KRK VXT szériával , Genelec M szériával és ATC SCM 25-tel (ha jól emlékszem) demoztam. Január végén már volt vásárolható darab, így visszamentem zsetonnal felszerelkezve, hogy hozom el, de akkor összehasonlítottam egy Genelec 8030-cal. És hát...veszített az alpha 80 akkor ott abban a pillanatban. Pontosan a mélye volt olyan, hogy...hm hol van? 8030 érthetőbb volt mélyben. Alpha 80 inkább a szub tartományban "szólt" ("lobogott"), aztán fölötte mintha lenne egy lyuk és utána jönnek a közepek. Később alkalmam volt itthon A/B hallgatni a 8030-at és az Alpha 80-at. Hát...brutál, ahogy szól az alpha. Saját környezetben sokkal jobban teljesített. Mind a két hangfal jó valamiért. És mind a kettővel lehet dolgozni home szinten. És örök érvényű, hogy úgy is meg kell tanulni a hangját, bármit vesz az ember. Minden más ízlés kérdése ebben a kategóriában. Kinek a piros, kinek a kék... Nem rossz választás az Alpha. Kicsit becsapós mert igazából, azért lehet szeretni, mert jól szól. De nem biztos, hogy ettől keverésre is baromira alkalmas. Hogy hallgatni nagyon jó, az fix. Más melózni egy monitorral, és más hallgatni. A legnagyobb probléma az ilyen hangfalak kiválasztásánál az, hogy igazából nem tudja mindenki, hogy mire is kell figyelni. És igazából "itt van a kutya elesve". Vannak bizonyos árkategóriák, amikor meg mindegy, mert egyik sem tökéletes, mindegyik rossz valamiért, és jó valamiért. Viszont itt jön képbe az, hogy ha már nincs pro kategóriás monitor, akkor legalább olyanod legyen, amire azt mondod, hogy "azonnal szerelem" és így szeretni fogsz rajta alkotni! Ez viszont már nagy előny, mert ha olyan monitorod van, amit azért vettél mert azt mondták, hogy azt vedd, mert az jó, még nem biztos, hogy neked tetszik, ahogy szól ,és csak hátráltat az alkotásban! Úgyhogy...jó alkotást/melót, sok sikert !
  15. 1 point
    Sziasztok! Az első kérdésem, hogy nektek nem megterhelő komolyabban belemélyedni egy szabadidős tevékenységbe? mint például.: zenekészítés, nem alapszinten megírni egy zenét? megfejteni 2-3 rejtvényt, olvassni valamit? Ne nézzetek tanulatlan igénytelen lusta embernek, de ez az ősmagyar ellenállás bennetek is bennetek van? Nem tudom legyőzni, és vesztegetem az éveimet, amikor a leg termékenyebb lehetnék... A másik... milyen lelki, vagy szellemi állapot kell ahhoz, hogy úgy alakuljanak a dolgok, hogy meg tudjak valositani egy homestudiot? munka, tippmix, kaparós, eladok valamit itthonról? ellustultam az évek alatt... sokszor le tudom győzni, és volt már olyan is, hogy 3 zenét megírtam egy nap... de a legmagasabb teljesítmény is csak 90% volt és már baszott az ideg meg az ellenállás... az elektronikán kívül gitározok is, és nem tudok dönteni, hogy melyikkel akarok komolyabban, és véglegesen foglalkozni... 3 szor adtam el minden elektronikát és vettem gitárt vagy gitáros cuccot... aztán meg a gitáros cuccokat adtam el... rájöttem, hogy egyik "agyféltekéből" sem akarok kiszállni... sokszor rájöttem, hogy tuti biztos, hogy ezt akarom... (pl elektronika). Igaz az, hogy csak az egyikben lehet kiemelkedő az ember? Elévülhetetlen érdemeim: - felcsavarodtak a fára beállva a zenémet hallgatva.. - az én nevemhez köthető a "djent" metál stílus, én játszottam először olyasmit... mindkét lehetőséghez olyan elévülhetetlen érvek tartoznak, hogy egyszerűen az ember nem tud választani közülük... Szóval, mit tegyek, hogy tegyem, miért tegyem, miért ne? nem voltam sok?
×