Jump to content
Ménemszól.hu

Leaderboard


Popular Content

Showing content with the highest reputation since 2011-03-09 in all areas

  1. 24 points
    Eljött az ideje, hogy összefoglaljam azt, amit a kérdésről tanultam az eddigi ténykedésem során. Úgy tudom nekünk van a messze a legkiterjedtebb tapasztalatunk a témában, muszáj mindent újra megkérdőjelezzek, mindenbe belekössek, és legyen valami új alap, amire jobb elméleteket, módszereket lehet gyártani mint eddig. A fizikát mellőzni fogom ahol csak lehet, viszont soha nem tapasztalt módon fogok koncentrálni a szokásokra és a pszichológiai részre, ami egyszerűségénél fogva egyszerű empírikus tapasztalatokon alapszik. Megpróbálok pont csak annyit írni, amit a választáshoz feltétlen kell tudni. MIÉRT VESZNEK STÚDIÓ MONITOROKAT? Talán elsőre furcsának hangozhat, de stúdió monitorokat nem ugyanabból a célból vesznek az érintettek. Vehetünk hangfalat azért, hogy szinkronstúdióban ellenőrizzük, hogy nem történt malőr egy felvételnél, pl. vágásnál. Vehetünk hangfalat azért, mert stenket szeretnénk kapni, hogy elhiggyük a még elég béna állapotú muzsikánkról, hogy az majd nagyon jó lesz, vagy vehetünk pl. azért is, hogy szimuláljuk a hallgatók jellemző körülményeit, vagy azért, mert szeretnénk minél jobban hallani azt, amilyen a felvétel maga…. és ezek permutációi. A megközelítés azonban hasonló: a felvétel készítésének alapvetően más igényei vannak mint zene "fogyasztásának". Miért nem jó nekünk, zenészeknek az a hangfal, amit otthon használnak? (Pl. egy jobb hifi) Én az eddigi írásokkal nem egyetértésben azt gondolom a valódi oknak, hogy a zenét általában MÁSOKNAK csináljuk. És ez magyarázza azt, hogy nem elégszünk meg azzal, hogy nálunk jól szóljon. Ha olyanra kellene a mixet készíteni, ahogy nekünk tetszik, akkor a bölcs Silket idézve "fel se kell venni, itt a fejemben má' jó szól!". Ha két barát beszélget, azok félszavakból is megértik egymást, egy mixet viszont ismeretlenek is fogják hallgatni, egyértelműen, érthetően kell szólni, lehetőleg ne kelljen megmagyarázni a CD mellékletében, hogy milyen körülmények között érthető kizárólag a "remekmű", mert mondjuk kihasználtuk a saját akusztikánk/rendszerünk sajátosságait. Evidens, hogy ez nem működés. Mindebből tehát rögtön látszik, hogy a konzumer hangfalakat elsősorban magunknak vesszük a saját ízlésünk szerint, míg a stúdió hangfalakat leginkább objektív monitorozási célokra (a nevében is benne van), ami próbálja kerülni a "sound csinálást". (Ezt időnként kiegészítik rosszabb hangfalakkal, de az lehet bárhol, nem feltétlen a stúdióban kell legyen). DOLGOZNI CSAK PONTOSAN... Legyen tehát egy pár hangfal, ami precíz, ami úgy szól, hogy azt halljuk, ami a CD-n van, vagy lesz. Korábban abból a feltételezésből indultunk ki, ezért hangfalakat objektív kvalitásai alapján ítéltük meg. Melyek ezek? Frekvencia menet, torzítás, fázis, diszperzió, tranziensek és egyéb teljesítmény meg hangnyomás jellemzők. A tök kezdők (jellemzően a piac legnépesebb szegmense!) általában rosszul értelmezik az ilyet, azt hiszik, értenek hozzá. Leolvassák a frekvencia specifikációt, hogy mondjuk 40Hz-20kHz-ig. A 40Hz-et elképzelik, és onnantól nyugodtan alszanak hogy ez csakis jól szólhat. Itt és most minden kezdőt lebeszélek itt a paraméterek értelmezéséről. Egyben jó hír számukra, hogy erre semmi szükségük nincs. Ezt majd később. Kezdetben tehát úgy gondoltuk, hogy a kedvenc felvételeink, amik mindenhol jól szólnak, egy olyan rendszeren készültek, ami maga a nagybetűs IGAZSÁG. A logika érthető, de mégiscsak butaság. Ennek oka eléggé prózai: a hangfalaink tökéletlenek. Mindegyik. Ezért arról vitázni, hogy melyik az igazibb meglehetősen rizikós vállalkozás. Szóval a hangfalaink nem kicsit tökéletlenek, hanem nagyon. Szerintem egyik olvasónknak sincs abbéli illúziója, hogy ez így van, azonban a mértékéről nagyon különbözően vélekedünk. Mivel erre jó hasonlatot nem tudok mondani, azt találtam ki helyette, gondoljunk ebbe bele: amikor kompresszorokról, konverterekről, mikrofonokról vitatkozunk, akkor azok devianciája, tökéletlensége össze sem mérhető a hangfalak pontatlanságával. A hangfalak NAGYSÁGRENDDEL pontatlanabbak torzítás, frekvenciamenet, fázis és kb. minden egyéb kérdésben. Aztán képzeljük el az akusztikát. Ugyanez: mindenki sejti, hogy a körülményei valamelyest rosszabbak a tökéletesnél. A "valamelyest" mértékét -melyről mindenkinek természetesen nagyságrendekkel eltérő véleménye van - hogy egyáltalán közelítőleg eltaláljuk, arra legyen itt egy példa: Legyen egy szobánk, mondjuk 16m2-es, 2.4m belmagassággal. Ez viszonylag tipikus. Ebben a szobában a hanghullámok a falról rengetegszer visszaverődnek, azok interferálnak az eredeti és más visszavert hullámokkal, ami egyébként egy fésűszűrő effektust idéz elő: kioltások és kiemelések lesznek a szoba különböző pontjain és frekvenciáin (Az erősítés és kioltás mértéke kezeletlen akusztikán simán lehet akár 30dB is). Képzeljük el, hogy leülünk a hangfalaink elé, megmérjük a frekvencia menetet, majd odébb avászkodunk 10 centivel és ott is mérünk. Ránézünk a diagrammjainkra, és úgy fog kinézni, mint hogy ha két tök különböző szoba két tök különböző hangfalát mértük volna. Ismétlem, ehhez mindössze csak 10 centivel mentünk odébb és nem túloztam. (Most egy perc néma csendben emlékezzünk meg azokról, akik bátran összehasonlítanak két különböző helyen hallott hangfalat). Egy 7kHz-es hangra pl. annak a hullámhossza miatt az is kihat, ha kinyitunk egy kanapét, vagy odébb viszünk egy nagyobb dohányzó, vagy étkező asztalt. Az akusztikát emiatt rafinált módokon szokták kezelni, amire majd később adok hathatós tippeket. A szobánk időtényezős anomáliái (melyek kihatnak a frekvenciamenetre) könnyen megtapasztalhatók: tapsolj, és figyeld ki, meddig cseng a szoba és milyen frekvenciákon tart ki. (Ideális esetben fél másodperc, és minden frekvenciát azonos mértékben csillapít). Mondjuk ott tartunk, hogy van egy akusztikailag kezelt szobánk némi fésűszűrő effektussal és egyéb jelentős tökéletlenségekkel. Ebbe akarunk mi monitorhangfalat venni a "tökéletes mix" érdekében. A hangfal pontatlanságáról annyit, hogy az ideális hangfal megépíthetetlen pl. olyanok miatt, hogy hogy a membrán előtti és mögötti teret tökéletesen izolálni kell (pl. egy végtelen kiterjedésű lapba kell azt beszerelni, ami "magától értetődően" tökéletesen merev anyag). Ha ez "nehéz" feladatnak bizonyulna, akkor pl. megpróbálhatjuk a hangszórót magát dobozba rakni, és hangfalnak elnevezni. De ez maga már hatalmas kompromisszum,. Ez törvényszerű: a hangfalakat úgy építik meg, hogy mikor kiküszöbölnek valami hibát (esetünkben azt, hogy a két térrész, tehát a fázis és ellenfázis ne tudjon egymásra hatást gyakorolni), akkor rögtön csinálnak két másikat. Ezért minden hangfal kompromisszum, már önmagában is épp elég tökéletlen, nemhogy az akusztikával együtt. Na ebben a helyzetben vitatkozunk például arról, hogy az E-Mu vagy az M-Audio konverterei a jobbak. (Ami mellesleg jogos, de talán most már jobban érezzük a nagyságrend problémáját, amivel indítottam ezt a bekezdést). Íme egy szoba, ahol jól látszik a fésűszűrő-probléma a kezeletlen akusztika miatt (piros görbe), majd akusztikai kezelés után (kék görbe), ami azért még mindig rendesen "fésül", de lényegesen jobb esélyeket ad, illetve látjuk, hogy ez valójában mekkora mértékű probléma: A gyakorlatban erről a szobáról van szó: FEJHALLGATÓT VALAKI? Mindezek után adja magát a kérdés, hogy ha ez ennyire lehetetlenül néz ki, miért nem küszöböljük ki mindezt azzal, hogy fejhallgatón keverünk, és kész. Fejhallgatón lehet jót keverni, vagyis pontosabban szólva meg lehet tanulni bizonyos szintig, ha értjük, miben áll fizikájának különbsége, de ez nagyon nem magától értetődő. Már most szólok: fejhallgatón megtanulni keverni annyit tesz, hogy megtanuljuk, hogyan jelentkeznek fülesen a monitorhangfalon tapasztalható élmények. Következésképp a monitorhangfal használata kikerülhetetlen akkor is, ha fejhallgatón akarunk dolgozni. Ha ezt a cikkemet hasznosnak találjátok, akkor minden bizonnyal ki fogom fejteni a témát részleteiben is. Most azonban térjünk vissza a hangfalakhoz! ADJ KIRÁLY KATONÁT! Majd később beszélni fogok arról, hogy mindenféle komolyabb megerőltetés nélkül hogy tudunk nagyságrendekkel jobb visszahallgatást elérni, most maradjunk annál, hogy miként választunk hangfalakat. A dolog ott kezdődik, hogy kitaláljuk, mekkora és miféle hangfalra lesz szükségünk és hogy arra mennyi pénzünk van. Az első javaslatom az, hogy vegyük meg a legjobb hangfalat, amire csak futja, és ezt nem a kereskedő mondatja velem. Az értelmetlen költekezésről gyakran beszélek le bárkit, azonban a monitorozás kérdése az egyik legfontosabb, még akkor is, ha nem tervezünk pontos mixeket készíteni. Ennek oka az, hogy a hangfalakat még a leggyakrabban használt hangszereinknél is többet fogjuk hallgatni. A legeslegfontosabb amire emlékezzünk: egy hangfal alkatrészek összege, mindegyik a saját kompromisszumaival, így az eredő eredmény számít. Egy hangfal nem lesz jó attól, mert mondjuk (exhas) kevlár hangszórója van. Minden anyagot okkal választanak, mely hibáit más alkatrészek jellegzetességeivel kompenzálnak. Ezért a hangfal tervezésének a művészete abban áll, hogy a felhasznált elemek és megoldások KOMBINÁCIÓJÁT kell megtalálni a kívánt specifikáció elérésének érdekében. Ez nagyon fontos. Most sajnos pár technikai dologról is el kell kezdenünk beszélni. Kezdjük a mérettel: a hangfalunk lehet 1, 2,3 vagy 4 utas. Ez annyit jelent, hogy hány hangszórót találunk egy dobozban. Az 1 utas nagyon speciális, limitált frekvenciaátivellel. Sajnos nem ismerünk olyan anyagot, ami a teljes hallható frekvenciatartományt képes megjeleníteni, főleg nem arányosan minden hangerő mellett. A leggyakoribbak a 2 utas rendszerek, melyek egy mély- és egy magassugárzóból állnak. A 3 és 4 utas rendszereknek középsugárzójuk is van, és az az elterjedt nézet, hogy ezek a legpontosabb hangfalak. (Fontos: amiatt, hogy egy hangfal háromutas, nem jelenti automatikusan azt, hogy jobb mint bármelyik kétutas, és ezzel utalnék az előbbi kijelentésemre, a felhasznált elemek kombinációjára). Pl. amikor háromutas rendszerről beszélek, akkor nekem az ATC, PSI és PMC márkák jutnak eszembe, nem az Orion Hi-Fi hangfalak. És hogy a tökéletlenséget említsem ismét: nincs két egyforma karakterű sugárzó. Eleve teljesen más anyagból készülnek. A tervezőek annyit tehetnek, hogy megpróbálnak hasonló viselkedésűeket összepárosítani (pl. hasonló módon változzon meg a karakterük a teljesítmény változásával stb.), a maradékot pedig elektronikailag illetve akusztikailag korrigálják (gondoljunk pl. arra, hogy egy mély- és egy magasnyomó által keltett hullámok kiindulási pontja teljesen máshova esik). Namármost az otthoni stúdiók mérete az egyik fő szempont: kis helységekbe leginkább 5", max 6"-es mélysugárzóval rendelkező hangfalat tennék, nagyobbat nem. Ennél fogva a 3 és 4 utas rendszerek kizárva. A kis szobák nagy problémája ugyanis a mélyfrekvenciák reprodukciója, mivel a mély frekvenciákhoz tartozó hullámhossz összemérhető a szoba méretével. Mindenki maga döntse el, hogy precízebb basszust szeretne, vagy többet, de kevésbé kivehetőt. Ha nem tud dönteni, dobjon fel pénzt. Lehetőleg rögtön egy köteggel, mert a harmadik változat az akusztikai csillapítás, ami legalább annyi lesz mint maga a hangfal, vagy több. A sub hangfal keverés kérdésében nem fog segíteni, hacsak nem abban, hogy rögtön lehet érezni, ha mondjuk egy mélyfreki véletlenül "ott maradt". Nagyobb szobákba (pl. egy nappali vagy garázsmérető stúdióba) már raknék 6", 8" vagy 10"-es hangfalakat is. A teljesítmény NEM mérvadó már csak azért sem, mert a teljesítmény és a hangnyomás nem közvetlen összefüggő paraméterek, másrészről úgyis közelről hallgatjuk. (Az akusztikai kérdésekről és hangfalelhelyezésről közben írtam egy külön esszét, amit belinkelek). Fontos még, amire talán nem mindenki számít, hogy egy gyártó egy termékcsaládján belül a különböző méretű hangfalak nagyon másképp bírnak szólni. Ez alól eddig két kivételt találtam: a Genelec 80-as szériájának tagjai (8020,8030,8040,8050) ugyanolyan akusztikai helyzetben döbbenetesen hasonlóan szólnak (a kisebbeknek nyilván kevesebb mélye van és halkabb, de minden másban ugyanaz). Ugyanez a PMC TwoTwo-ra. A másik eldöntendő tényező, hogy a hangfal zárt, vagy ún. bassreflex legyen. Röviden vázolnám melyiknek mi a jellegzetessége, bár a szűkebb büdzséjű érdeklődőket ez valószínűleg nem fogja érinteni, de a cikket úgy próbálom írni, hogy mindenki számára tudjon érdekeset mondani, egyben segíthet megérteni, mit hallunk, ha teszteljük őket! A zárt ládák olyan rendszerek, melyek …ehm, mindenhol le vannak zárva, ezért itt a külső-belső nyomás fizikai jelensége az egyik fő tervezési gond. A belső állóhullámok keletkezését úgy elimináljlák, hogy még ha a hangfal kívülről hasábnak is néz ki, belül szabálytalan alakúra készítik, bent pedig nehéz anyagokkal nyeletik el a hangenergiát, kiküszöbölendő azok belső akusztikai káosza. Egy jó zárt ládát onnan ismerünk meg, hogy megütögetjük, és teljesen tompán kell kopognia, nem rezonálhat, csönghet. Működés közben az oldallapok alig, vagy egyáltalán nem rezeghetnek (persze kivétel itt is akad, ami pont utóbbinak veszi hasznát). A zárt láda azért nem teljesen zárt, van benne nyomáskiegyenlítő (pl. változó időjárás ne csináljon nyomáskülönbséget), ami meg nem szuszoghat, fütyülhet. Ami számunkra viszont fontos a zárt ládákkal kapcsolatban: 1) A méretük elég kritikus, ugyanis megfelelő mély átvitelhez elég nagy dobozt kell tervezni, sajnos. 2) És nem is túl hatékonyak teljesítményben: nagyon nehéz és költséges belőlük hangos rendszert építeni. 3) Az ilyen rendszerben nincsenek nagy rezonanciák, az egész nagyon jól kontrollálható etekintetben. A mély hangerőben általában alulmarad a a bassreflexekhez képest: viszonylag hamar kezd csillapodni a mélyfrekvencia átvitel, de azt nagyon lankásan teszi, mindössze 6dB/oktáv mértékben. Tehát ezek jellemzően megjelenítik a nagyon mély tartományokat is, csak legfeljebb halkabban mint a bassreflexek. 4) Majd látni fogjuk a másik példában miért van ez, de a zárt ládák legfőbb előnye az, hogy a tranzienseket nem kenik el: nagyon gyorsak. 5) A zárt kialakítás miatt viszont hajlamosabbak harmonikus torzításra. Bassreflex hangfalak: nagyrészt, kb 95%-ban ezekkel a ládákkal találkozunk. A lényegük az, hogy a láda járulékos rezgését felhasználják a basszus reprodukciójához, ezért sokkal hatékonyabb (értsd hangosabb) hangfalakat lehet így építeni. Ilyen módon egészen kicsi térfogattal rendelkezőknek kis erősítővel is hihetetlen sok basszusa lehet. A konstrukció abból áll, hogy a mélnyomó ládán belüli rezgését hallhatóvá teszik a külvilág (hallgató) számára egy nyíláson keresztül. Tervezéskor tehát úgy alakítják a nyílás méretét, hosszakat, távolságokat, hogy az részévé tudjon válni a hangképnek. Egy ilyen rezonancia-transzformációt úgy képzeljük el, mint mikor belefújunk egy üdítős üvegbe, és az "fütyül". A fütty hangmagassága az üveg dimenzióitól függ. A hangfal esetében ezt a hangot jó mélyre hangolják, de az elv ugyanaz, a membrán az összenyomott levegőt préseli ki a nyíláson. Technikailag ez egy Q rezonancia, amit pl. filterek világából is ismerünk. Egy akusztikai EQ ha úgy tetszik. Az ilyen akusztikai rendszer tervezése eléggé komoly szakértelmet és kísérletezést kíván, eredményül pedig szignifikáns basszus energiát képes megjeleníteni. Ha gyenge a tervezés, a Q rezonancia nagy lesz, vagy széles, ekkor van az az sokak által jól ismert jelenség, mikor minden basszust kb. ugyanolyan hangmagasságúnak hallunk. Tipikusan nagy PA rendszereken tapasztalunk ilyet (kb meg se lehet különböztetni a basszust a lábdobtól), vagy az olcsóbb hangfalakon, amikbe nem raknak elegendő teljesítményű erősítőt, viszont agyig fokozzák ezt a rezonanciát. De bármilyen legyen is a láda hangolása, a bassreflex technikának van egy jelentős hátulütője: az előbb tárgyalt rezonancia frekvencia alatt a frekvenciák nagyon gyorsan, 12dB/oktávval, vagy annál is nagyobb meredekséggel csillapodnak, így nagyon hamar megszűnnek. Tehát a rezonancia frekvencia környékét fogjuk hallani leginkább, azt viszont nagyon. A zárt ládák tehát általánosságban sokkal naturálisabbak etekintetben (és persze sokkal halkabbak is ugyanabban a méretben). A másik, hogy a bassreflex "trükközés", a nyílások méretével való játék az energia tárolását és késleltést jelenti, ezért a mély tartományok felé haladva egyre jobban elkeni a tranzienseket, egyre érthetetlenebb lesz a hang. Ha valaki tehát azon csodálkozott, hogy hogy lehetséges az, hogy két hangfal, amely elvileg ugyanolyan mélyátviteli görbével rendelkezik mégis eltérő basszusok érthetőségében, most megtudta a választ. Mindez a jelenség jól nyomon követhető olyan frekvenciaátviteli diagramokon, melyek a harmadik síkon az időt is megjelenítik (Ezek a vízesés-grafikonok. Ugye emlékszünk még arra, amit mondtam a specifikáció teljességéről?). Ezeket a jelenségeket persze profi tervezéssel, válogatott alkatrészekkel csökkenteni lehet, ez magyarázza azt, hogy a jobb bassreflex hangfalak miért olyan drágák. De legyen akármilyen drága egy ilyen hangfal, a zárt és a bassreflex hangja basszusokon eléggé más. Az ATL lenne egy harmadik kategória, jellemzően a PMC hangfalakban használják (még a disznó nagy BB5-ben is!). A dobozon belüli akusztikai viszonyokat csillapítja és a bassreflexekhez hasonlóan kiegészíti a hangképet. Mivel egy ilyen ATL jó hosszú akusztikai cső "begyömöszölését" igényli a hangfal dobozán belül, ez nem tud olcsó lenni sehogy. Mielőtt azonban mindenki úgy érzi, elveszett, hogy most melyik megoldás mellett voksoljon emlékeztetem, hogy a legtöbb esetben úgyis rossz akusztikai körülmények fognak rendelkezésre állni (párhuzamos falak, kis szoba, a falak hossza ugyanakkora vagy egész számú többszörösei egymásnak, rossz elhelyezési lehetőség stb), épp ezért úgy gondolom, előlép egy másik szempont, mégpedig az, hogy mennyire tetszik a hangja. A végső érvem pedig emellett az, hogy nincs tökéletes hangfal. Ezért is esküsznek a zenészek annyi félére! SPECIFIKÁCIÓ IS ÉS NEM IS A specifikáció elmond mindent amit tudnunk kell adott berendezésről, de csak akkor, ha minden specifikáció rendelkezésre áll. A gyakorlat azonban az, hogy a gyártó által megadott specifikációk (főleg az olcsóbb hangfalaknál) nem teljesek, gyakran félrevezetők, vagy hamisak, amit pont a célcsoport nem tud értelmezni. Pl. oda van írva, hogy a hangfal 40Hz-20kHz-ig visz át. Aki ebből azt gondolja, hogy ez jó, az jobb ha tudja, hogy épp a marketing osztály áldásos működésének áldozata lett. A frekvenciaátvitelnél ugyanis arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyen pontossággal tartja az adott hangerő értéket a hangfal az adott frekvencián egy referencia frekvencián mérthez képest. Pl. egy hangfal lemehet 40Hz-ig, de ha azt már csak műszerrel tudjuk mérni, de nem halljuk, azzal nem leszünk kisegítve. A drága hangfalakhoz persze adnak gyári mért grafikont. Az OLCSÓ hangfalaknál ha nem specifikálják, akkor az 1kHz-es frekvencián mért értékhez képest 10dB-s eltérésen belüli átvitelre szokták azt mondani, hogy azt még reprodukálja. Minthogy kb. 3dB hangerőkülönbséget meghallunk, a profi cuccok esetében ezt általában +/-2dB ill. +/-3dB pontossággal szokták megadni, és jellemzően azt jelenti, hogy a mély és magas letörés között tökegyenes a "görbéjük". Csakhogy az olcsóbb hangfalak frekvenciagörbe közepén is változik akár 10dB-ket is (két irányba az akár 20 dB is lehet ugye), ezért így próbálják behatárolni, hogy hol van a mély és magas letörésük, ami viszont azzal jár, hogy beleveszik azt a tartományt is, ahol már a basszus jelentősen csillapodik, míg a szigorúan specifikált profi hangfal esetében még csak épp elkezd halkulni, így papíron lehetnek egy kategória is. Azt se felejtsük, hogy diagram nélkül nem látjuk a változás jellegét. Pl. egy bassreflex hangfal mélyei a letörés után kétszer meredekebben halnak el mint a zárt ládák mélyei, ami elég jelentős különbség. Olyannyira, hogy lehet, hogy utóbbin a szubokat is fogjuk hallani még, miközben a bassreflexen már nem. Értjük már mi a gond? Aztán gyakran ha van grafikus átviteli diagram, néha azt is használhatatlan, mert csalnak rajta. Ha pl. 1 milliméternyi egység 20dB-nyi változást jelent, akkor minden hangfal tök lineáris a két határfrekvencia között. Azt hiszitek szórakozok, mikor ezt a 20 dB-t előhúztam a zsebemből, de sajnos nem. A további baj persze az ezzel, hogy a hangfalunk pontos frekvenciaátvitelét ismernünk kellene mégis. Hogy miért? Pl. azért, hogy ne EQ-zzunk azalatt a freki alatt, amit a hangfal nem visz át. Ha pl. 80Hz az alja, de mi 50Hz-nél emelünk, emelkedni fog a 80Hz is (mert ugye ez egy fokozatos görbe), de fogalmunk nem lesz arról, hogy végülis mit csináltunk 50Hz-nél. Talán még mindig emlékeztek arra, amit az elején mondtam, vagyis hogy mennyire fontos, hogy teszten a hangfal hangja. Ezt teljesen reális alternatívának gondolom a paraméterek böngészése helyett. TESZT IDŐ Itt az ideje tehát hallgatózni! Ideális esetben vannak kedvenc felvételeink, úgynevezett referenciák, amikben halálbiztosak vagyunk, az etalon a helyes arányról, mély, magas, sztereó, stb. Itt megemlíteném egy mondat erejéig, hogy ne olyan felvételt válasszunk, ami nekünk tetszik. Sok ember pl. imádja a torzítást. Én is szeretem pl. nézni a hóesést egy szép tájon mert esztétikus, de ha újságot szeretnék olvasni, inkább választok egy száraz, kivilágított, ízléstelenül berendezett nappalit gusztustalanul kényelmes fotellel. Azt akarom mondani, hogy szerezzünk olyan felvételt, ami elsősorban jó, nem kell hogy szép is legyen. (Pl. Michael Jackson felvételeivel vagyok így, mondjuk Earthsong). Ezeket vigyük magunkkal, és próbáljuk összehallgatni más hangfalakkal A/B tesztben. Most már elárulhatom mi a hacacáré ezzel a referenciafelvétellel: bármilyen frekvenciaátvitelű hangfalat a fül rövid idő alatt megszokik. Ezért keveréskor egy másik sávra behívjuk a referenciánkat miheztartás végett, hogy ne tévedjünk el. Olyan ez, mint egy vonalzó, vagy vízmérték, amit tudunk követni. De akkor meg most megkérdezitek tőlem, hogy ha úgyis van referencia felvétel, és megszokjuk bárminek a hangját, akkor mit jövök az akusztikai környezettel. Utalnék az első bekezdésemre: azért, mert ha a szobánk akusztikája nagyot téveszt, akkor valójában a "szobánk frekvencia hibáit fogjuk EQ-zni", és nem a zenét! Ergó egy másik helyen nem fogjunk tudni kiváltani az általunk elképzelt arányokat és hatást. Vissza a hangfalakhoz, és nézzük a pszichológiai oldalát! Lesz egy jó esetben korrekt A/B teszt környezetünk, meghallgatunk valami referencia zenét, és megítéljük, melyik hangfal az "igazibb". Most pedig intézzünk újabb kérdéseket! "NEM JÓ A MONITOROD, MERT JOBBAN SZÓL RAJTUK A ZENÉM MINT A VALÓSÁGBAN!" Orbitális baromság, amit az emberek hallanak egymástól, de mint saját véleményüket adnak tovább (főleg a Genelec nevével kapcsolatban hallotam ezt). Az imént tárgyaltam azt, hogy egy hangfal mennyire elképzelhetetlenül pontatlan, erre valaki azzal jön, hogy jobban szól rajta a hanganyag mint ténylegesen. Legalább egy percig el kellene gondolkodni ilyen információk befogadása előtt. Fogadjuk el, hogy van egy hangfal, ami szerintünk jól szól, dehát azért kerül ötször annyiba, az a dolga. De ez azt is jelenti, hogy a mégjobb felvételnek mégjobban kell rajta szólnia. Mindemellett hallhatónak kell lennie a hibáknak is, amennyiben nem csak az összképet, hanem a részleteket is megfüleljük. Ha egy hangfalon rossz és jó felvétel között nem hallunk különbséget, akkor viszont egyértelmű, hogy a hangfal torzít, csak nekünk az pont tetszik. Pech! Ezért ilyenkor jó tudni, hogy akkor a mi szubjektivitásunk az egyenlet hibatényezője. Ha nem arról van szó, hogy torzít (és egy Genelecet nem szoktuk ebbe a kategóriába tenni), akkor tulajdonképp egy nekünk tetsző hangfalról akarjuk magunkat lebeszélni. Ne tegyük! Hacsak nem vagyunk tudatában annak, hogy rossz az ízlésünk, és ezt ilyen módon nem merjük felvállalni. Egyébként is...ha pl. a Genelec böszmemód jobban szólaltatná meg a zenénket mint amilyen, akkor már rég kijött volna pluginben (mondjuk Genelecizer néven), és most már békésen Dynaudiózhatnánk, senki nem szólhatna meg bennünket. (Ez persze hülyeség, de erősen próbálok alternatív szórakozás után nézni a cikkírási tevékenység közben). Ezzel a szekcióval pedig arra akartam kilyukadni, hogy ha már bármilyen hangfal tökéletlen, legyen olyan, hogy legalább csak egy kicsit jó legyen hallgatni. Egy száraz, béna Yamaha NS10-en nem elég, hogy halljuk, hogy mennyire nem tudunk semmit, még csak nem is szól szépen. Hogy mégis miért használnak mindemellett ennyire kellemetlen hangú hangfalat? Nos, ugyanazért, amiért pl. futóedzéseken ólmot kötünk a bokánkra, hegynek felfele futunk, stb. Ha egy NS10-en elviselhető a zenénk és még érteni is, akkor az máshol is működhet. Azt viszont ne várjuk, hogy jól fogunk szórakozni. (Megjegyzés: Bob Clearmountain -akit okaként neveznek az NS10 elterjedésének- azt kérte anno, hogy hozzanak neki egy nagyon rossz hangú, hordozható hangfalat, amit magával tud vinni. Ez volt az NS10, de mivel ez nem szólt elég rosszul, még egy papírlapot is tett a magassugárzó elé, ennek hatását próbálták implementálni a végül elterjedt NS10m-ben. Ennek a hangfalnak a története egyébként ebben a cikkben olvasható.) Itt egy nyúlfarknyi kitérőt hadd tegyek: észrevettem, hogy időnként sokkal igényesebbek vagyunk mint az általunk nagyra tartott példaképeink. A legnagyobb szintigurukról kiderült hogy még azt se tudják, valójában milyen hangszert használtak úgy általában sem, ugyanígy el tudom képzelni, hogy a külföldi hangmérnökök nem vekengenek annyit hangfalon, mit jónéhány amatőr, pedig mindig más környezetben, változatos hangfalakon kell dolgozniuk. De rendes srácok vagyunk, elfogadjuk azt, ha valaki nagyon sokat gondolkozik azon, hogy most akkor a Prodipe vagy a Mackie szól jobban, majd ebből nagyobb ívű érvelések, viták is keletkeznek. (A legviccesebb az, mikor a szakmai rész megszűnik, és a két tábor cheerleaderként drukkol az egyes gyártóknak). Elképzelhető stratégiának tartom egyébként azt is, hogy azt mondja a hangmérnök, hogy az épp használatban levő hangfalhoz igazítja a hangképet, nem egy ideálisnak gondolt hangfalhoz, abban reménykedve, hogy azok az emberek, akik az ő zenéjét kedvelik a hasonló ízlésük miatt hasonló hangolású-jellegű visszajátszó berendezést használnak majd, ezzel kihasználva az extra lehetőséget. Először kicsit okkultizmusnak tűnt, de meggyőztem magam, hogy mégsem az. Egy komolyzene rajongó valószínűleg nem fog laptopról zenét hallgatni a nappaliban, és nem lövünk nagyon mellé, ha pl. valami amerikai RNB-t csinálunk, feltételezzük, hogy a fogadó oldalon lesz valami komolyabb subwoofer (Silk egyik afroamerikai ügyfelének az autójában - stílszerűen a műfajhoz igazodva KIZÁRÓLAG mélynyomó volt. No comment.). Tehát, vehetünk hangfalat úgy, hogy pontos hangot akarunk, vehetünk olyat, ami nem fárasztó (pl. kevés magasa van), vehetünk olyat, ami bennünket inspirál: ezek mind valid okok, és ha ezt elfogadjuk, akkor adott esetben arra is ügyelnünk kell, hogy végül milyen zenét fogunk csinálni. Nekem pl. nagyon tetszik a Quested 2108 hangja, ami minden, csak nem lineáris. Senkinek nem ajánlanám, aki komolyzenét akar keverni. Komolyzenére ATC-t, PMC-t és PSI-t szoktak használni. Egyet jegyezzünk meg: minél inkább olyan hangfalat választunk, ami a lineáris specifikációtól eltér, annál inkább az történik, hogy az adott hangfalra keverünk. Hogy mi az igazság, azt pontos mérések teljesen jól megmutatják, jobban hihetünk annak, mint a fülünknek. Mindez persze csak akkor, ha minden adat a rendelkezésünkre áll. …SOKKAL JOBBAN KIJÖTT A KÜLÖNBSÉG! Hangfalak összehasonlításakor szokott érv lenni, hogy X hangfalon sokkal jobban kijön a különbség mint Y-on és Z-n, amiből az a következtetés, hogy X hangfal sokkal leleplezőbb, tehát X-en gyorsabban lehet döntést hozni. Ez teljesen helytelen konklúzió. Ha Y és Z hangfal a lineáris, és X tele van durva rezonanciával (olcsóbb hangfalak ugye), akkor evidens, hogy X-en lesz különbség, és gyorsan "korrigálunk" EQ-val. Valójában az történik, hogy az X hibáját EQ-zzuk ki. Tipikusan az NS-10-re szokták mondani, minek a frekvencia diagramja eképp fest: Ezt a hangfalat sokimndenre lehet és érdemes használni, kivéve etalonnak. Vicc nélkül mondom. Értsük meg, hogy a jó hangfal nem a különbséget hozza ki, hanem a LÉTEZŐ különbséget kell megmutassa. A torz hangfal a nonlinearitása miatt nem feltétlen csak elfed, hanem mint egy rezonáns EQ ki is emelhet, vagy eltűntethet, ezért ott is mutathat különbséget ahol valójában NINCS. Tehát a hangfalunk mutassa meg azt is ha van különbség, és azt is, ha nincs! Ha nagyon nem lineáris hangfalat választunk -és az NS-10 pl. ilyen- akkor valójában az történik, hogy a hangfal hibáit EQ-zzuk a mixben, A kérdés az, hogy ez mennyire jó stratégia. Az igaz, hogy a 80-as években az elterjedt hangfalak a háztartásokban hasonlítottak az NS-10-re, de napjainkban ez pont nem igaz. Egyrészt szélesebb sávon dolgoznak (több mély, több magas, bassreflexek, az NS10 meg zárt!), másrészt semmi közepük, ahol viszont az NS-10 anomáliáit próbáljuk ki EQ-zni hosszasan. Gondolom értitek, mi itt a gondom. MOST AKKOR MINDEGY, HOGY MIT VESZEK? Érdekesmód ezt a kérdést soha senki nem tette fel nekem, pedig abszolút jónak gondolom, ezért kitaláltam, haza lehet menni, és a környezetet terhelni ezzel. Bár az előbb azt mondtam, hogy a profik nem lacafacáznak hangfalválasztás kérdésében sokat, egy dologban holtbiztos vagyok: kivétel nélkül meg tudnának nevezni egy szintet, ami alatt nem dolgoznak már. Először is, a lazaságot (amit a tudás tesz lehetővé) ne keverjük össze az igénytelenséggel. Szóval ha megkérdeznénk a gyakorló hangmérnököket, úgy gondolom, hogy a minimális szintet olyan termékeknél húznák meg, amik jócskán 100k forint felett vannak. De mondjuk egy Genelec 8040-en vagy egy Dynaudio BM6A szinttől kezdődően már el tudnának kavirnyálni valami segédhangfallal a mix végéig. Utána viszont jön a mastering, és ott nincs cicázás. Mastering szintű stúdióban ott lesz valami olyan cucc, ami fixen nem leárazásból jött, ha értitek mire gondolok. Az pedig teljesen általános gyakorlat, hogy a mastering visszaszól, hogy "oké, ezt most újra kéne keverni mert 6kHz-nél kicsit több, mint kellene, és az abszolút nem az én feladatom". Ami ugyancsak megerősíti azt a hipotézisemet, hogy a monitorhangfal választásba profiknál belefér egy kis lazaság. Most jön az a bizonyos "Ha DJ Zsiráfnak jó volt az a cucc, akkor nekem is jó lesz!". Hát nagyon nem. DJ Zsiráf híres, az ő lemezeit akkor is megveszik, ha nagyon ocsmány dolgokat csinál rajta, mert híres, és híres embertől még olyat nem hallottak, ergó érdekes. Ha pedig DJ Zsiráf valóban nagyon tehetséges, akkor a szokásos logikai menet a mérvadó: egy profi autóvezető egy szarabb autóval is állva fog bennünket hagyni. Végül pedig mi nagyon másak is lehetünk mint a kedvenceink. Ritkább az, mikor egy híres zenekar olyan zenét játszik, mint a példaképei (márcsak azért is, mert ha jól utánoznák, nem lennének elég eredetik, következésképp híresek sem ). Jellemzően mindenki más hangfalat hall jónak, persze vannak rendszeresen befutó favoritok, ami általában sok mindenkinek tetszik. De simán lehet az is, hogy tök egyedi ízlésünk van. A JÓSÁGI TÉNYEZŐ Most láttuk, hogy egy profi össze fog keverni egy lemezt elég jól egy közepes szintű hangfalon is. Akkor minek használjon sokkal drágábbat? Na itt van két nagyon lényeges pont, és ezt egy hasonlattal fogom szemléltetni. Egy jó hangfal olyan, mint egy számítógép monitor, amin grafikázni szeretnénk. Pixelezni egy CRT monitoron nem jó ómen a kínai asztrológia szerint, arra jobb egy LCD. Ha a monitorunk nagy, és jó felbontású, gyorsabban tudunk dolgozni, nem kell mindig ki-nagyítani-vissza-nagyítani a részeket, hanem csak átlátjuk az egészet. Én így tudnám szemléltetni egy nagyon jó hangfal lényegét: felgyorsítja a workflow-t. Részint kisebb valószínűséggel utáljuk meg amit csinálunk, nem süketülünk meg, és végül sokkal több időnk marad kreatívnak lenni, hiszen a motorikus feladatok gyorsabban végrehajthatók és kevesebb kísérletezéssel, nagyobb biztonsággal hozzuk meg a döntéseinket. A kreatívkodásra szánt idő rendkívül fontos egy produkció szempontjából, úgy is mondhatnám, az adja a lényegi különbséget. NE FÁRASSZ! Sokat hallom, hogy egy hangfal hangja fáraszt, az ellene az érv. Ez létező probléma. Manapság a monitor gyártók is rákaptak a smiley-formájú frekvencia átvitelre, tehát hogy nyomják a magasat. A sok magas, főleg ha olyan minőségű fárasztó. A dinamikus hangfal is fárasztó. ...ha hangosan hallgatják! Hogy hogy célszerű monitorozni….ahogy azt már sejtitek, egy újabb cikk MOSTMÁR AKKOR TÉNYLEG VÁLASSZUNK! Először is, akinek nem volt még stúdiómonitora, ha csak 100k forint körül szán is rá, nagyon boldog lesz vele. Szinte biztos. De azért nem árt, ha van valami objektív képünk arról, hogy hogyan is teljesít az adott hangfal. Berakjuk hát a referencia anyagunkat, melyről az alábbiak elmondhatók: teljes frekvencia spektrumot lefed dinamikus (vannak benne halk, hangos részek, nincs kipréselve limiterrel) mindneképp monó kompatibilis! És akkor megpróbáljuk levonni a következtetést úgy, hogy bizonyos szempontokat figyelünk. Ne csak azt nézzük, hogy nekünk tetszik-e amit hallunk, mert az ízlés kérdése, és akkor nem világos, hogy most akkor zenefogyasztók vagy zenekészítők vagyunk. Mik lennének ezek: Keressünk a hangképben olyan hangot, amit ismerünk. Egy beszéd vagy énekhangról elég nagy magabiztosságról el tudjuk dönteni, hogy az úgy szól-e, mint a valóságban. Ugyanez nem mondható el mondjuk egy szintetikus hangról (mihez képest szól úgy, ahogy?). Hallgassuk meg a tranzienseket: ezek a hangok kezdeti pár milliszekundumos részei, amiket a stúdiómonitoroknak nagyon precízen kell reprezentálniuk. Egy lábdob, egy basszusgitárnak (tehát a ritmusszekciónak) élet-halál kérdése az, hogy lehessen pontosan hallani mikor ütötték / pengették meg. Nem kezdődhet úgy, mint egy szőnyeghang! Tehát legyen meg és annyi ideig tartson, mint a felvételen, ne legyen elmosódva. Figyeljük meg a dinamikai viszonyokat! A halkabb és a hangosabb hangok távolsága legyen olyan nagy, amennyi csak lehet. Ha a mix amit hallgatunk jó (nincs széttaposva limiterrel) és egy lábcin pont ugyanolyan hangos mint az ének, akkor jellemzően nem túl jó a dinamika reprezentálása. Valószínűleg nem bírja az erősítő. Megfigyelhetjük pl. a zengetők lecsengését is. Hova "megy el" és hogy tűnik el. Hallunk fázishibát a frekvenciamenetben? Jellemzően a crossover frekvenciák környékén tud rendes kalamajka lenni, általában éneken nagyon hamar kiszúrható. A basszus csak sok, vagy érthető is? (Emlékezzünk mint mondtam a bassreflex hangfalakról!) Mennyire fárasztó hallgatni a hangfalat? Általában a sok magassal rendelkező berendezések problémája ez. (Hangfal teszt közben ne hallgassuk hosszasan hangosan a tesztalanyokat). Milyen a magasak minősége? Egy torz magasakat produkáló rendszeren minden magasfrekit tartalmazó hangszer ugyanúgy szól, nincs jelentős különbség mondjuk az ének felső frekvenciái és egy lábcin magasa között, ami értelemszerűen tévesztés. A közepek: ez a legfontosabb szinte mind közül: mennyire részletes, érthető, zavaró? Ha sok a magas, kérdőjelezzük meg, hogy esetlen nem-e amiatt érezzük tisztábbnak és részletesebbnek! Halkítsuk le a felvételt extrém módon, hogy alig lehessen hallani. Érteni így is a mixet? Aztán hangosítsuk fel: bírja az erősítő? (Pl. megmaradtak a tranziensek?) Mennyire változott meg a hangkép? ...És ezek után figyelembe vehetjük azt is, hogy amit hallunk, az nekünk tetszik-e. Lehallgatáskor tudjunk mindenképp kapcsolni a hangfalak között, hangerőérzetre húzzuk egyformára azokat, és persze legyenek akusztikailag korrektül lerakva. Erről majd később. Hogy melyik kritériumot milyen súllyal vesszük számításba választásunkkor, az természetesen annak függvénye, hogy a zenekészítésnek jellemzően melyik fázisa fontos számunkra. FELTÉTELEZZÜK… …hogy a hangfalat megfelelő körülmények között próbáltad (jobb esetben abban a környezetben, ahol használni fogod). Vagyis olyan helyen, ahol jól beállították, jó a környezet, jók a körülmények. Erről te magad is egzakt véleményt fogsz tudni alkotni, mert a következő cikkemben elmondom, hogy célszerű a hangfalakat beállítani, és hogy az akusztikai korrekció jellemzően milyen beavatkozásokat feltételez. Így a végére érve megállapíthatjuk, hogy monitor hangfalat érdemes venni, hogy érdemes rá költeni is, de ha limitált a büdzsénk, akkor természetesen nem érdemes sokat "csavargatni" magunkat azon, hogy melyik hangfalról mit mondanak, vagy mit ír a specifikáció: tökéletlenségéből adódóan vegyük meg azt, amit jobbnak hallunk, én legalábbis mindenkit bíztatok arra, hogy higgyen magának (és persze kétkedjen is ha szükséges ). Ha nincs erre lehetőségünk, akkor vegyük azt, ami kevésbé hibásodik meg, vagy több garancia van rá, biztosított az alkatrészellátása, stb. A marketinges is ember, haggyuk őket élni, de bánjunk kesztyűs kézzel a specifikációival az olcsóbb modelleknél, mert azt nem mérnök készíti. Egyelőre talán ennyi. Holnap a cikk az akusztikáról. Jó zenélést!
  2. 21 points
    Miért nem úgy szól...? Avagy „Én vagyok hülye vagy csak a tükör görbe?” Ezt a cikket azért írom, hogy a hasonló érdeklődésű és beállítottságú zenész társaknak segítsek alkotásuk színhelyének akusztikailag való rendbe rakásában. Teszem ezt teljesen amatőrként, így minden pozitív szándékom ellenére mondhatok badarságokat. Ezért minden építő jellegű kritikát, hozzászólást, kiegészítést szívesen fogadok. A zene a hobbim. A zene az életem. De egyelőre maradtam lelkes amatőr. Viszont mint minden amatőr, szerettem volna, hogy a zeném úgy szóljon ahogy azt a tudásomhoz képest megálmodtam. A lehető legjobban. Itt az ember (így én is; mert magamat amolyan emberfélének tartom; egy amolyan hangokkal alvó és kelő, két lábon járó távolba révedő, vagy mi) beleesek abba a hibába, hogy azt gondolom ha tutifrankó hangszereket veszek, olyanokat amik a „nagyoknak” van, akkor az én zeném is szuper lesz. Ez egy bizonyos fokig elfogadható, de az max. a hangminőség lesz, nem az alkotás milyensége. A sok szoftveres alkotás után nekiálltam gyűjtögetni, megvettem első igazi vasamat, aztán a másodikat, a harmadikat és … Volt ott minden. És valóban, észrevehetően jobbak lettek a szerzemények. de ez azért van ám, mert azért rendesen inspirálnak ezek a kütyük. Ott van előtted és tekered, tologatod, nyomogatod, gyönyörködsz benne és sorolhatnám. Viszont azért, hogy jobb legyél neked kell ám jobbnak lenned. Azon nem segít se hangszer, se stúdió, se semmi. De egy idő után észreveszed a fejlődést. Ha nem, akkor gond van. Vagy ha ez neked így is jó, akkor nincs. A lényeg, hogy élvezed amit csinálsz. Egy idő után azonban észreveszel valamit. Megcsinálod a kis műhelyedben a muzsikádat, nagyon klafa, minden pöpec, elviszed haverhoz, lejátszod neki és akkor jön a döbbenet, hogy mi ez a hang, meg hol van a földrengető basszusom, vagy épp ellenkezőleg, mi ez a basszusáradat, miért ordít az ének és sorolhatnám. Miért nem úgy szól…? Neked studio monitor hangfalra van szükséged Elkezdesz utánajárni és kiderül, hogy neked stúdió monitor hangfalra van szükséged. Lineáris hangképpel, hogy ha valamit otthon összeraksz, akkor legalább te azt halld ami a valóság és ha így keversz, akkor az mindenhol hasonlóan fog szólni. Legalább is túl sokat nem tévedsz. Megjegyzem, ha a keverési tudásod mint olyan megvan. Akkor vegyünk monitor hangfalat. Kiválasztottam egy olyat amit nagyon sokan használnak, nagy megelégedéssel, sok helyen ajánlják és megfizethető áron van. Itt még másokra hagyatkoztam, nem csekkoltam hangfalakat, szerencsém volt. Döbbenet volt a különbség a HIFI cucc és ez között. Jó választás volt. A zenét is jobban össze tudtam rakni. Már nem volt olyan kotyvasz máshol mint előtte. Viszont még mindig volt egy kis bibi. Az összképet tekintve mégsem úgy szólt ahogy nálam. Sokkal jobb volt mint előtte, nagyon megközelítette, de még sem. Jobb eredményhez biztos jobb hangfal kell. Mert ez ugye lineáris, de van ami még lineárisabb, meg biztos meg van az oka, hogy háromszor, ötször (nem sorolom tovább) többe kerül. Jó, akkor gyűjtsünk jobb hangfalra… Milyen környezetben vannak a hangfalak? És mindeközben mikor ezeken a folyamatokon végigmentem mindvégig ott volt az a dolog, hogy nézegettem kinek milyen stúdiója van. Az elején hangszerszinten, aztán hangfal szinten és közben ott lebegett az a tény, hogy ezek az emberek olyan helyeken ücsörögnek amik falán ott virítanak akusztikai szivacsok, panelek. Közben jársz más megszállottnál és ott is fent vannak a szivacsok. Azt mondja, hogy ezek kellenek, mert akkor nem verődik vissza a hang és ilyenkor tényleg azt hallod ami a hangfalból jön. Meg az sem mindegy hogy állnak azok a hangfalak, hol állnak azok a hangfalak, min állnak azok a hangfalak. Sőt, milyen magasan vannak. Vagyis… Akusztika - Mindig ide lyukadunk ki Megveheted magadnak a legjobb hangszereket, vehetsz másfél-két milláért monitor hangfalat, ha a szobád nincs akusztikailag kezelve és szarul szól, akkor az a két millás hangcuccon is szarul szól. Hát ez van. Vagyis mielőtt belevered az összes vagyonod hangfal vásárlásba előbb rakd rendbe a szobád! De hogyan is? És itt kezdődött az amiért most a cikket írom. Beleástam magam az akusztikai témába. Végignéztem rengeteg netes videót, olvasgattam stúdió építésről szóló könyvet, megnéztem rengeteg akusztikai elemeket gyártó és forgalmazó cég oldalát, cuccait. Kezdett körvonalazódni mi is kell nekem. Vannak oldalak ahol ingyenes segítséget lehet kérni arra vonatkozólag, hogy a szobádhoz milyen elemek kellenek és azt hova is kell rakni, hogy akusztikailag kipofozd. Na, akkor tegyünk egy próbát. És még egyet. Tegyünk egy próbát Megterveztem a szobám egy ingyenes háztervezővel (Autodesk Homestyler). (http://www.homestyler.com) Adott egy 3,5m x 6,5m x 2,2m-es tetőtéri szoba. Aztán feltöltöttem két céghez (Auralex és GIK Acoustics) tanácsot kérve. Szépen meg is jöttek a tanácsok. A GIK-nél egy levélben folytatott szakértővel való diskurzus következett. Meg is kaptam tőle, hogy az adott költségvetésből mire futja és azt a legjobb eredmény elérése érdekében pontosan hova is rakjam. Ill. ha van még keret, akkor hogyan bővítsem. Az Auralexnél hasonló a helyzet, viszont levelezgetés helyett egy velős levelet kaptam, a szobám teljes tervrajzával, feltüntetve minden akusztikai elemet a rajzon. Mit hova kell raknom, pontosan melyik az a termék és milyen általuk összerakott csomagban található meg minden ami az adott célhoz szükséges. Vagyis ott volt minden előttem. Csak volt egy kis bökkenő. Az ár. A rászánt keretből csak nagyon minimálisan oldható meg a kezelés ami javulást okoz ugyan, de mégsem az igazi. Személy szerint behatároltam egy 100-200e közötti keretet ami sajnos kevésnek bizonyult. Kb. 300-400e-ből lehetett volna megoldani a dolgot szivacsokkal (és ez a minimum), kőzet vagy üveggyapottal még több. Utánanéztem hogy milyen alternatívák vannak más cégeknél. A Thomann árul t.akustik márkanéven szivacsokat (ami szerintem a saját márkája). Sokkal kedvezőbbek mint az Auralex. Ki is jött volna a keretből. Kérdés, hogy valóban hasonlóan jók –e. Viszont akkor sem lenne egészen fullos a szoba, meg nem is mertem megkockáztatni. Telegányolni ragasztóval a szobát pláne nem akartam, mert pár év múlva költözöm egy másik helyiségbe. De ez csak a kisebb visszatartó tényező volt. Addigra mindenhol azt olvastam, hogy erre a célra a legjobb az üveggyapot vagy kőzetgyapot panel. Sokkal hatékonyabb mint bármilyen akusztikai szivacs. Meg szerintem pofásabb is. Vagyis a gyapot alapú panelek mellett döntöttem. És rájöttem, hogy annyi panelhez amennyire szükségem van, bankot kellene rabolnom. Itt 15-20 panelnél (sarokelemeket is beleszámítva) már bőven fél milla fölött járunk. Azt hittem, hogy csak Amcsiból lenne drága. Kértem magyar árajánlatot. Nem csak Amcsiból lenne drága. Szerintetek az 535 000 Ft+Áfa az sok? J Olvastam, hogy meg lehet ezt csinálni házilag is. Néztem netes videókat is. Nem is olyan vészes ez, gondoltam. Hát akkor uccu neki, csináld magad. De mit is pontosan? És mennyiből is? Akkor most következzen a lényeg. Barkácsszakkör indul… Akkor gyártsunk, de milyet? Több fajta megközelítés létezik… Többen fa kerettel csinálják (GIK Acoustics, stb.), de vannak akik fém kerettel (Ready Acoustics, Realtraps, stb.). Fémkeret Ha fémből vagyis acéllemezből csináljuk, akkor a gyapotot be kell vonni szövettel, rávarrni mint egy ágyneműszivacsra, aztán ezt közrefogja a fém keret amit utólag négy darabból összecsavarozunk és mehet is a falra. Ez az egyszerűbb módszer. Nekem tetszik is ahogyan kinéz. Először ez volt a terv. Aztán kiderült, hogy a legolcsóbb megvalósítása is annyiba kerül mint az egész projektem maga. A lemez, annak lézervágása, hajlítása és színre fújása kb. 135 000 és 195 000 között mozog. A legolcsóbb árban nincs festés. És ez csak a fémkeret. Viszont gyártáskészre megterveztem. És közben nagyjából megtanultam AutoCAD-ben rajzolni. J Íme a vágási rajzokból az egyik nagy múltú cég által ebből generált 3D-s testek: fali panel (1000x600x100mm) sarokpanel (1000x600x150mm) Fakeret Ha fával csináljuk, lehet a keret körben teljesen zárt és lehet olyan amin oldalról is bemehet a hanghullám. Ennek nagyon nagy jelentősége nincs (az árat kivéve), mert egy nagyon kicsit jobb csak aminek nincs teli oldallapja. Aztán van aki úgy csinálja, hogy a keret csak a felakasztást szolgálja és elöl csak a gyapot van. Ennek viszont nincs olyan szép éle, mert elöl csak a szövet tartja és lekerekített lesz a panel. Viszont ez a legolcsóbb. Ízlés kérdése. De a lényeg az ez: Vond be a kőzetgyapot/üveggyapot panelt olyan szövettel ami hangáteresztő és oldd meg, hogy fel lehessen akasztani a falra. A hangáteresztő szövet konkrétan nincs meghatározva. Még a stúdióépítős könyvben sem. De van egy tanács. Ha szorosan az arcod elé rakod a szövetet és tudsz normálisan lélegezni, vagy át tudsz rajta fújni, vagy ha fény felé fordítod valamennyire át tudsz rajta látni (a fény is hullám) akkor az jó. Maga a szövet anyaga ízlés és pénz kérdése. Ami az előbbi meghatározásnak megfelel, az jó. Lehet filcből is. Meglepő, de simán át lehet rajta fújni. Kértem szövetmintákat egy cégtől és tesztelgettem. Filc, poliészter, pamut-poliészter, és még a mikroszálas velúr is jó. Ez utóbbi gyönyörű, olyan mint a szarvasbőr, de a magas hangokat nem ereszti át. Így szerintem csak basszuscsapdának jó. Bár a Ready Acoustics ilyen anyagot, vagy ennek valami speckó változatát használja. Mivel nekem szélessávú panelek kellettek és tartottam magam a kis költségvetéshez, maradt a 100% poliészter. A felakasztást pedig jelen esetben a fa keret szolgálja. Nekem jobban tetszett a szépen körbezárt gyapot, viszont a költségvetés csökkentése és egy picivel jobb hatásfok miatt a nem teli fát választottam. A kőzetgyapot vastagsága pedig esetemben 10cm. Vagyis mindenhova basszus csapdát rakok. Ez a GIK akusztikai szakértője szerint ajánlatos kis méretű szobáknál. Mivel ott jelentősebb a basszus probléma. A 10-15cm vastag basszus csapda ugyanúgy elnyeli a magas hangokat is mint az 5 vagy 2cm-es, de sokkal lejjebb megy a mély tartományban. Vagyis ezek szélessávú panelek és a teljes hangtartományt kezelik. A kőzetgyapot sűrűsége pedig 49kg/m3. Van 90kg/m3-es is, az sokkal nehezebb, elvileg csak egy picit jobb basszusra. A Realtraps-os szakértő (Ethan Winer) szerint (teszttel is bizonyította) sokkal fontosabb az, hogy milyen vastag az anyag és mennyi van belőle, mint az, hogy milyen sűrűségű. Mi a cél? Cél a következő szoba kialakítása: Tervek a gyártáshoz Az elkészítendő panelek Keret fali panelhez (1000x600x154mm) Keret első sarok elemhez (1100x600x424x424mm) Keret hátsó sarok elemhez (1800x600x424x424mm) Kőzetgyapot háromszögek vágása sarok elemhez (600x424x424x100mm) Mennyi az annyi? Gyártás előtt végeztem egy kis kalkulációt, hogy mennyibe fog ez nekem fájni. Már most elárulom, nem fájt. Kell hozzá: kőzetgyapot faanyag (esetemben fenyőléc) légáteresztő szövet (esetemben 100% vászonszövésű poliészter, szaknyelven Panama) csavar, szög, akasztó, lánc és egyéb csecsebecsék az összeszereléshez csavarhúzó, fúró, kalapács, olló, derékszög, vízmérték, gérvágó, fűrész, kenyérvágó kés, meg ilyenek sok idő és kitartás Árak (17db fali panelhez és 4db sarokelemhez) kőzetgyapot Magyarországi gyártórészleggel rendelkező Rockwool kőzetgyapot. 30db, vagyis 6 csomag, direkt akusztikai célra való Rockwool Airrock ND, 1000x600x100 mm-es panel. 31 500.- Ft faanyag A legismertebb barkácsáruházban vásárolt, 55db 44x19x2000 mm-es, gyalult fenyőléc (máshol olcsóbb lett volna, de épp akció volt), továbbá egy netes faáruházban vásárolt (így volt a legolcsóbb) 25db 20x10x2000 mm-es, gyalult fenyőléc. 34 040 + 13 894 = 47 934.- Ft szövet Egy netes áruházban vásárolt, 51méternyi, különböző színű, 150cm széles, panama vászonszövet, 100% poliészter anyagból. Egyébként a minimális rendelés miatt ebből egy csomó (kb. 10-15m) meg is maradt tartaléknak. 27 540.- Ft csecsebecsék (csavar, szög, akasztó, tűzőgép, tűzőkapocs, lánc, tépőzár) 13 200 .- Ft famunkák Méretrevágás. Ezt gérvágó, normális fűrész és egyéb dolgok hiányában egy asztalos ismerősre bíztam. Grátiszból össze is ragasztotta és összecsavarozta a kereteket. 9000.- Ft Szumma: kb. 130 000 Ft Na ezt kéretik összevetni az 535 000 Ft+Áfa, vagyis 678 000 Ft-al!!! Szerintetek? Jah és még nem kevés maradékom is van szövetből és kőzetgyapotból a minimális rendelés miatt. Mutasd már a gyártást! http://www.youtube.com/playlist?list=PLuu6nYPvgS9hl-pDuDHmBD4G29d_kCoif Keretek Háromszöggyapot vágás Szövetek vágása Sarokháromszög Sarokelem előlapjának tűzése http://www.youtube.com/watch?v=B47jk0_dPi0&list=PLuu6nYPvgS9hl-pDuDHmBD4G29d_kCoif Sarokelemek felfúrása http://www.youtube.com/watch?v=sQssO7OGkKA&list=PLuu6nYPvgS9hl-pDuDHmBD4G29d_kCoif Hátsó sarokgyapot és sarokelem-előlap berakása http://www.youtube.com/watch?v=7PYpliVV89I&list=PLuu6nYPvgS9hl-pDuDHmBD4G29d_kCoif Első sarokgyapot és sarokelem-előlap berakása http://www.youtube.com/watch?v=FpuEUftBw2g&list=PLuu6nYPvgS9hl-pDuDHmBD4G29d_kCoif Panel összerakás 1. rész http://www.youtube.com/watch?v=6LrdkU3nBy0&list=PLuu6nYPvgS9hl-pDuDHmBD4G29d_kCoif 2.rész http://www.youtube.com/watch?v=5wSORnuIIXw&list=PLuu6nYPvgS9hl-pDuDHmBD4G29d_kCoif Fali akasztó és panel felrakása http://www.youtube.com/watch?v=pWBQh_hdPPc&list=PLuu6nYPvgS9hl-pDuDHmBD4G29d_kCoif Mennyezeti akasztó becsavarása és mennyezeti panelek http://www.youtube.com/watch?v=7mDeNWwXTPA&list=PLuu6nYPvgS9hl-pDuDHmBD4G29d_kCoif Na jó, kész vagyok, de akkor most hova rakjam ezeket? A lehallgatási pont meghatározása és hangfalelhelyezés (http://realtraps.com/art_room-setup.htm) Az ajánlás szerint a lehallgatásnak a szoba hosszanti oldalával párhuzamosan és a rövidebb oldalának a középpontjában kell lennie. Vagyis szimmetrikusan nézzen ki az elhelyezés. A lehallgatási pontnak konkrétan a hosszanti oldal 38%-ánál kell lennie, de semmiképpen sem a falhosszúságok egész számú hányadosánál. És a hangfal magassugárzója se legyen a szobamagasság felénél. Inkább legyen akkor pici feljebb. Ha megvan a lehallgatási pont, akkor a hangfalakat úgy kell elhelyezni, hogy egyenlő szárú háromszöget zárjanak be egymással és a lehallgatási ponttal. Vagyis 30°-kal el legyenek forgatva. A magassugárzó pedig fülmagasságban legyen. Első és második visszaverődési pont (vagyis a panel helyének) meghatározása Ha így lefixáltunk mindent, akkor jöhet csak a következő lépés, vagyis az ábrán is látható első visszaverődési pont, vagyis az első hangelnyelő panelek helyének meghatározása. Ezt ki is lehet számolni, de használhatunk tükröt is. Az első és második visszaverődési pont meghatározása után úgy kell felrakni az első akusztikai paneleket, hogy ezek a pontok ráessenek. Esetemben az első panel 1/3-ánál és 2/3-ánál van. Zöld: direkt hullámok, Piros: visszaverődő hullámok Ahogy mozogsz előre, hátra, úgy mozognak ezek a pontok is. Ezért fontos, hogy először jól meghatározd hol fogsz ülni. Voila! A kész szoba. Szoba és zene (kezelés előtt) http://www.youtube.com/watch?v=PsTXyaRV6d4&list=PLuu6nYPvgS9hl-pDuDHmBD4G29d_kCoif Szoba és zene (kezelés után) http://www.youtube.com/watch?v=PZ4d5q7Sbf4&list=PLuu6nYPvgS9hl-pDuDHmBD4G29d_kCoif Mérések Mivel mérőmikrofonom csak a gyártás és elhelyezés végén lett, így a mérések végig már a sarokba fixen berakott basszuscsapdákkal készültek. Egyelőre HIFI hangfalakkal. A monitor hangfalak beszerzés alatt vannak. A méréseket utána megismétlem. De már ezekből a grafikonokból is látszik a nem kevés különbség. Szoba kezelés előtt (vízesés diagram) Szoba kezelés után (vízesés diagram) Visszhang és hangkép előtte/utána Taps http://www.youtube.com/watch?v=xOpe8Dx2NBc&list=PLuu6nYPvgS9hl-pDuDHmBD4G29d_kCoif Zene előtte http://www.youtube.com/watch?v=PsTXyaRV6d4&list=PLuu6nYPvgS9hl-pDuDHmBD4G29d_kCoif Zene utána http://www.youtube.com/watch?v=PZ4d5q7Sbf4&list=PLuu6nYPvgS9hl-pDuDHmBD4G29d_kCoif A cikk teljes terjedelmében, további képekkel megtalálható a mellékelt PDF-ben. miert_nem_ugy_szol_webre.pdf
  3. 17 points
    Már korábban is terveztem egy kis teremakusztikai összefoglalót írni, mert elég sokan megkerestek a fórumról kisebb-nagyobb problémákkal és azt látom, hogy sokszor a kérdést sem tudják megfogalmazni. Ez az invitálás lehetőséget teremt arra, hogy egy konkrét esettanulmány útján mutassam be a leggyakoribb teremakusztikai problémákat és azok megoldását, amelyekkel a házi stúdiók esetén találkozni lehet. Kénytelen vagyok kicsit körüljárni a téma tudományos hátterét, hogy érthető legyen az eljárás menete. Az első lényeges dolog itt a „teremakusztika” szó maga, mert jelen esetben a szoba hangzásának befolyásolása volt a cél. Sokszor keverednek a fejekben a különböző akusztikai fogalmak, például az épületakusztikához kapcsolódó hanggátlás, hangszigetelés és a teremakusztikához kapcsolódó hangelnyelés, pedig a kettő teljesen eltérő dolog, amelyeket más módszerekkel kell vizsgálni és teljesen más a problémák megoldásának módja is, kezdve a méréstől a kivitelezésig. A teremakusztika egy kétélű tudomány, mert azon felül, hogy tele van egzaktul mérhető paraméterekkel, rettenetesen fontos szerepe van a szubjektív érzetnek, ráadásul a szubjektív megítélés és az objektíven mérhető paraméterek között a mai napig nincs teljesen egyértelmű megfeleltetés: az objektív, mérhető paraméterekkel nem fejezhető ki tökéletesen, hogy milyen a ”jó” teremakusztika. Ezért is nagyon fontos az elején tisztázni az ügyféllel, hogy mire szeretné használni az adott helyiséget és milyen igényei vannak. Jelen esetben a lakószoba méretű helyiségekről lesz szó. Érthető módon egy több száz fős koncertterem, vagy színház akusztikai szempontból teljesen különbözik egy 20-30 m2-es stúdió helyiség, vagy házimozi teremtől. A mérés és az eredmények alapján történő tervezés megértéséhez mindenképpen szükséges pár alapvető akusztikai fogalom és jellemző probléma ismertetése. Egy kis helyiségben a három leggyakoribb probléma: - nem megfelelő utózengési idő, - csörgővisszhang jelenléte, - állóhullám (teremmódus) okozta erős helyfüggés Ezek szinte kivétel nélkül erőteljesen jelen vannak egy téglatest alakú szobában, ha a kevés a berendezés és a kárpitozás. Nem volt ez máshogy Ádám esetében sem. Tisztázzuk gyorsan ezeket a fogalmakat, hogy az írás további részét is értse mindenki. Az utózengési idő (reverberation time, RT, T60) azt az időt jelenti, ami alatt a forrás kikapcsolása esetén a teremben lévő hangenergia egymilliomod részére csökken. Az egymilliomod részre csökkenés 60 dB hangnyomásszint-csökkenésnek felel meg (ezért jelölik T60-nal is). Gyakran ezt nem lehet közvetlenül kimérni, ennél kisebb csökkenésből becsüljük (extrapoláljuk) az utózengési időt (pl. a hangenergia század vagy ezred részére csökkenéséhez szükséges időből (20 vagy 30 dB-es energiacsökkenés). Konyhanyelven fogalmazva az utózengési idő azt jelenti, hogy milyen hosszan zeng a hang a teremben (persze már tudjuk, hogy az érzeti zengéssel igazából a korai lecsengési idő (EDT) korrelál, hiszen a háttérzaj miatt az utózengési időt nem is érzékeljük). Ez az egyik leglényegesebb paraméter, és természetesen frekvenciafüggő, ezért oktáv- vagy tercsávonként szokás mérni. (Zárójeles megjegyzés az érdeklődőknek: A mérési eredmények alapján, matematikai úton (Sabine vagy Norris-Eyering képlet) becsülhető, hogy a különböző frekvenciasávokban mekkora a szoba határoló felületeinek az átlagos elnyelési tényezője (elnyelési tényező(α):a visszavert és a beeső hangenergia aránya). Ez azért nagyon fontos, mert ugyanez visszafelé is működik, tehát ha ismerem egy anyag elnyelési tényezőjét a különböző frekvenciasávokban és felületének méretét, akkor meg lehet határozni a hatását az utózengési idő változására. Tulajdonképpen ez a tervezési eljárás alapja.) A túl hosszú lecsengés nagyon gyakori jelenség, amit az esetek 90%-ban házilag félrekezelnek. A legtöbb ember ilyenkor szerez valahonnan 1-2 cm vastag piramis szivacsot és kitapétázza vele a szobáját a pénztárcája és a feng shui függvényében kisebb-nagyobb mértékben. A probléma az, hogy ez a szivacs csak nagyfrekvenciás tartományban rendelkezik számottevő elnyeléssel, míg a szobánk jó eséllyel a frekvencia függvényében egyenletesen hosszú lecsengésű. Vagyis a szivacsokkal nem érünk el mást, minthogy egy bizonyos tartományt csillapítunk vele és ezzel fókuszba helyezzük a csillapítatlan tartományban kialakuló problémákat. Egyszerűen fogalmazva a visszhangos szobából könnyen egy tompa, de búgó hangzású helyiséget varázsolhatunk. Ezért rettenetesen fontos, hogy az elnyelő anyagot körültekintően válasszuk meg. A másik leggyakoribb hiba a tojástartó. Nos, erről nincs mit mondani. Teljesen értelmetlen, mert bár a kúpszivacstól teljesen eltérő működési mechanizmus miatt kismértékű elnyelési tényezővel rendelkezik, igazából csak szalmonellafertőzést lehet tőle szerezni. A következő gyakori probléma a csörgővisszhang. Ez nem más, mint a párhuzamos felületek között létrejövő zárt hangútban oda-vissza verődő hang okozta jellegzetes hatás. A baj ezzel az, hogy az oda-vissza verődő hanghullámok interferálnak és a fésűszűrő hatást okoznak, ami egyértelműen hallható torz visszhangot okoz. A legtöbb lakásban (köztük a miénkben is) vidáman kimutatható. Elég egyet tapsolni és máris hallható a jellegzetes robotszerű „trrrrrrrrr” visszhang. Szerencsére a csörgővisszhang könnyen orvosolható elnyelőkkel, diffúzorokkal, függönnyel, könyvespolccal stb… Az állóhullámok okozta helyfüggés kisfrekvencián szintén minden esetben jelen van. Leegyszerűsítve a jelenség a következő: teljesen más basszus és lábdob arányokat hall a zenében az ügyfél mögöttem a kanapén, mint én a keverőpultnál a karosszékemben. A problémát súlyosbítja, hogy ennek a legnehezebb a kezelése, mivel legegyszerűbben úgy lehet csökkenteni ezt a hatást, ha megfelelően választjuk meg a terem alakját és méreteit. Erre pedig utólag ugyebár nincs lehetőség, legfeljebb egy álmennyezettel lehet játszani a terem belmagasságával. De lássuk a dolgot kicsit részletesebben. Az a baj állóhullámokkal, hogy hatásukra a terem különböző pontjain az adott frekvenciájú hang eltűnik vagy felerősödik. A frekvenciákat, amelyeken ez a jelenség kialakul, a szoba méretei határozzák meg. Ezeket hívjuk módusfrekvenciáknak. (A mósufrekcenciákat téglatest alakú szobára matematikailag könnyű meghatározni, a neten könnyen lehet találni módusfrekvencia meghatározó oldalakat pl.: http://amroc.andymel.eu/) Ezekből rengeteg van, minél feljebb megyünk a frekvencia skálán, annál sűrűbben helyezkednek el. Egy bizonyos frekvencia felett már annyira sűrűn vannak, hogy nem is nagyon lehet különálló módusfrekvenciákról beszélni, ezt hívják Schröeder frekvenciának. Minél nagyobb a terem, annál kisebb frekvencián kezdenek el kialakulni a módusok és annál kisebb lesz a fent említett határfrekvencia, ami felett teljesen összemosódnak. Ez azért lényeges, mert egy átlagos házi stúdió jó esetben kb. 4x5x3 méteres dimenziókkal rendelkezik, ami azt jelenti, hogy a jól elkülönülő, szignifikáns helyfüggést okozó első módusok szinte kivétel nélkül a hallható, sőt zenei frekvenciatartományba esnek. Ennél kisebb szobák esetén a probléma csak fokozódik. Tovább tudja tetézni a bajt, ha a szoba különböző irányú méretei nagyon közel esnek egymáshoz, ilyenkor ugyanis a különböző irányokban kialakuló módusokhoz tartozó frekvenciák is közel azonosak lesznek. Vagyis a kialakuló állóhullámokhoz tartozó frekvenciák bizonyos frekvenciákra tömörülnek, nem oszlanak el egyenletesen, ennek következtében még erőteljesebben jelentkezik a hatásuk. Egyszerűen összefoglalva a lényeget kerülni kell a kocka alakú, vagy a négyzet alapú hasáb alakú tereket és érdemes minél nagyobb helyiségeket választani. Amennyiben van rá lehetőség, érdemes nem téglatest alakú, nem párhuzamos falakkal rendelkező szobát építeni. Ezek tehát a leggyakoribb teremakusztikai problémák, amikkel egy átlagos méretű házi stúdióban a legtöbbször találkozunk. Lássuk most Ádám esetét. Adva volt egy 3,8 x 4,2 x 2,5 méteres méretekkel rendelkező helyiség. Ez ugyebár nem túl nagy, mindössze 16 négyzetméter. Az egyik falban volt egy 7 centiméteres eltérés, amely egy kb. 3 fokos szöget jelent a két hosszabbik oldalfal között, ez azonban jelentős hatást nem gyakorolt az állóhullámokra. Minden határoló felület akusztikailag merev, visszaverő, sehol egy függöny vagy szőnyeg. A tervezett berendezés is egy szekrény, asztal és a hangszerek állványon. Ezen kívül van egy pár négyzetméter felületű ablak és egy ajtó. Fontos volt, hogy a falfelület egy része végzi el a szoba hűtését-fűtését, ezért ezt a felületet nem szabad burkolni vagy eltakarni semmivel. A személyes egyeztetés során kiderült, hogy alapvetően ének gyakorlásra és zeneírásra használná Ádám a szobát, komolyabb stúdiós munkára nem. A feladat tehát a mi értelmezésünkben az volt, hogy állítsuk be a terem lecsengési idejét úgy, hogy a kellemetlen utózengés megszűnjön és kellemes legyen a szobában gyakorolni, vagy kreatív zenei tevékenységet végezni. Ezen felül a teremben jelen volt egy csúnya mélyközép emelés, ami a beszédhangot hallhatóan torzította (mindenkinek mélyebb tónusúnak hallatszott a hangja, mint amilyen egyébként), ezt mindenképpen eliminálni kellett. A szoba alakja egyszerű téglatest volt (a 3 fokos szögnek nem volt jelentős hatása), a terem módusait matematikai úton meg tudtuk határozni még a helyszíni vizsgálat előtt. Jól látható, hogy 150 Hz-ig szinte teljesen elkülönülnek a módusok, de az eloszlásuk közel sem egyenletes. A módusok hatása 200 Hz körül kezd el jelentős mértékben csökkeni az összemosódás miatt, az alatt 80 és 120, valamint 140 Hz körül egy kis csomósodás is jelentkezik. Ez nem sok jóval kecsegtetett, mert viszonylag nagy frekvenciákon is még erős helyfüggést jósolt. A helyszínen kétféle módszerrel vizsgáltuk a termet. Először is megmértük 31,5-8000 Hz között oktávsávonként az utózengési időt (jelen esetben T20 paramétert) 2 különböző adópozíció mellett 5-5 vevőpozícióban. A mérés során közvetett impulzusválaszt mértünk exponenciális sweep jellel, mérőpontonként 4 mérést végezve és átlagolva a jel-zaj viszony növelése érdekében. A különböző mérőpontokon mért eredményeket átlagoltuk. Az mért átlagos utózengési időt a frekvencia függvényében a szobában a következő táblázat tartalmazza: Jól látható, hogy a 125-500 Hz-es oktávsávokban az utózengési idő kb. másfélszer hosszabb, mint a többi frekvenciasávban, ez okozza a fentebb említett hangtorzulást. Az átlagos lecsengési idő ismeretében ki tudtuk számolni a határoló felületek átlagos elnyelési tényezőjét, ami megfelelt egy vakolt falakkal, ablakkal és gipszkarton felületekkel határolt, berendezetlen szoba esetén várható értéknek. A másik vizsgálati módszer a terem kisfrekvenciás működésének füllel történő elemzése volt. Ez természetesen valamilyen mértékben szubjektív, de jelen esetben elég egybehangzó volt a véleményünk: a teremben 125 Hz alatt rettenetes helyfüggés van, szinte minden frekvencián. A vizsgálati módszer rém egyszerű. A hangszóró 15-20 másodpercig sugároz egy szinuszos jelet 40-150 Hz-ig 5 Hz es lépésekkel (vagy igény esetén nagyobb felbontásban), mi meg a terem különböző pontjain ülő és álló magasságban hallgatjuk a helyfüggés okozta változásokat. A megbízóink életében általában itt jön el a teljes összeomlás pillanata. Elég egyet jobbra vagy balra lépni, vagy lehajolni fél métert és egyes frekvenciák teljesen el tudnak hallgatni a kioltások miatt. Jelen esetben is ez volt a helyzet, ráadásul elég sok frekvencián jelentkezett a hatás. A kisfrekvenciás elnyelést lemez vagy Helmholtz-rezonátorokkal lehet hatékonyan biztosítani, amelyek azonban relatíve nagy helyet foglalnak. Mivel a helyiség mérete eleve sem volt túl nagy, és nincs sok szabad felület a rezonátoroknak ezért egy másik, kompromisszumos megoldást kellett keresni. Ezek után jöhetett a tervezés, a katalógusok bújása és a variálás a különböző anyagokkal a számításnál. Az elsődleges cél a frekvencia függvényében közel állandó, viszonylag rövid utózengési idő beállítása volt. (Zárójeles megjegyzés az érdeklődőknek: A tervezés során az EBU által megalkotott kritériumrendszer mentén szoktunk haladni. Ennek az a lényege, hogy van egy ajánlott utózengési idő tartomány a különböző felhasználási területű helyiségekre (teremméret ajánlásokkal együtt), valamint egy toleranciasáv a T60-Tm által meghatározott értékre. Na de mi is ez? A lényege ennek, hogy a teremben az utózengési idő oktávsávonkénti értékének (T60) és a 250-4000 Hz értékeinek átlagából (Tm) képzett különbség egy adott értéktartományon belül legyen, vagyis a különböző oktávsávokban egyenletes lecsengése legyen a szobának. Vigyázat, a következő sorok termékmegjelenítést tartalmaznak. Mivel az oldalfalak egy részét szabadon kellett hagyni a hűtő-fűtő rendszer miatt, a maradék jó része pedig ajtó, vagy ablak, vagy pedig szekrénnyel takart falfelület, ezért nagyobb mennyiségű elnyelőt csak a mennyezetre lehetett tervezni. Figyelembe kellett venni, hogy a belmagasságot nem lehet nagymértékben csökkenteni, mert akkor nagyon nyomott, cella érzése lesz a bent tartózkodóknak. Ádám 10 cm-t belmagasság csökkenést engedélyezett, ami eléggé behatárolta a lehetőségeket. Az énekhangot kevésbé befolyásolja a kisfrekvenciás tartomány, ezért kompromisszumként kevésbé koncentráltunk a 125 Hz alatti tartományra, inkább az emberi beszédhang esetén lényeges 200-4000 Hz-es frekvenciasáv paramétereit tartottuk szem előtt. Ennek megfelelően beépítésre került egy 10 cm-es függesztési mélységű perforált gipszkarton álmennyezet 5 cm ásványgyapot terítéssel. Jelen esetben a Rigips Line4 típus volt a kiválasztott, melynek alapvetően két oka volt. Először is a Line8-s modell nem volt elérhető és a Line4 csak minimálisan tér el tőle az akusztikai paraméterekben. Másodszor is ez a típus már 125 Hz-en is 45%-os elnyelést biztosít, 500 Hz-en eléri a maximumát ez elnyelésben (85%), felette pedig csökken. Vagyis már a mennyezettel tudjuk csökkenteni a módusok hatását valamilyen szinten, ráadásul pont abban a frekvenciatartományban tudunk nagyobb felületű elnyelést becsempészni, ahol amúgy is csúnyán torzított a szoba (125-500 Hz). A mennyezet az utózengési időt nagyjából megfelelő értékre korrigálta, azonban a fent említett EBU által meghatározott toleranciasávból a T60-Tm paraméter több helyen is kilógott, vagyis ugyan jelentősen rövidült a lecsengés, az közel sem volt a frekvencia függvényében kellően egyenletes. Ezért keresni kellett egy olyan szélessávú elnyelőt, amely a megfelelő módon egészíti ki az álmennyezetet. Itt több termék is szóba jött, végül az Auralex metro 4” szivacsokat választottuk. Ezeknek meglepően jó a mélyközépfrekvenciás elnyelése, könnyűek (ez azért volt lényeges, mert egy nehéz, merev test a falra szerelve esetleg rontott volna az előtétfal hanggátlásán) és egyszerű volt beszerezni őket. Összesen 4,5 négyzetméter szivacs lett felhelyezve a falra, egy része az első reflexiós pontokra, egy része a hangfalak mögötti falfelületre. A többi szivacsot elszórtan, a maradék lehetséges helyekre helyeztettük fel, lehetőleg oly módon, hogy két szemben lévő felület azonos szakaszán csak az egyik oldalon legyen elnyelő anyag. Ezzel egyrészt megfelelő mennyiségű elnyelés került a terembe, másrészt a csörgővisszhang gyakorlatilag teljes mértékben megszűnt, valamint az elszórt kiosztás miatt minimális mértékben nőtt a terem diffúzítása. (Zárójeles megjegyzés: A termek akusztikai kezelése során nagyon fontos a minél diffúzabb hangtér létrehozása. Ez annyit jelent, hogy a teremben lévő hangenergia eloszlása (energiasűrűség) legyen minél egyenletesebb a terem különböző pontjain. Fontos megjegyezni, hogy a falak közelében és a sarkokban mindig lesz mélykiemelés, tehát jelentősen különbözik a hangkép a szoba közepén és a falak mentén. Ezért nem érdemes a falnak dőlve zenét hallgatni, tehát a hangmérnöki pozíciót ennek megfelelően érdemes megválasztani. Sőt, ha a kényelmes kanapét, amin az ügyfél ül, a falhoz toljuk, akkor az emberünk valószínűleg percenként fog szólni, hogy kissé hangosnak találja a lábdobot és a basszust, miközben mi a szoba közepén épp Grammy díjat osztunk magunknak. A diffúzitás növeléséhez olyan felületekre van szükség, amelyek megtörik a falak egyenletességét és párhuzamosságát. Erre remekül használhatók különböző berendezési tárgyak, rendezetlenül berendezett könyvespolcok, stb… Amennyiben nincs hely a szobában nagyobb mennyiségű felesleges kacatnak és egyel komolyabb hangzást, valamint megjelenést szeretnénk, akkor jönnek szóba a különböző diffúzorok. Ezek olyan falra szerelhető (általában fából vagy más, merev anyagból készült) panelek, amelyek a beérkező hanghullámot szétszórják és nem geometriai módon, a beesési szöggel azonos szögben verik vissza. Ezt a legtöbbször valamilyen matematikai megfontolások alapján kialakított tört felület biztosítja. Léteznek olyan megoldások is, amelyek a falfelület akusztikai impedanciájának változtatásával érik egy ugyanezt a hatást, pl. különböző elnyelési tényezőjű anyagok egymás mellé helyezésével, vagy különböző mértékben előfeszített membránú hangszórókból álló hangszórófallal. Az elnyelőket ezért sem érdemes egy nagy összefüggő tömbben felhelyezni, hanem lehetőleg elszórtan, sakktábla szerűen.) Sokakban biztos felmerült már a kérdés, hogy ha kezelni szeretné a szobáját akusztikailag, akkor mit és hova érdemes rakni. Van pár általános módszer, mint például a fentebb említett elszórt elhelyezés, az első reflexiós pontokba elnyelők, esetleg diffúzorok installálása, vagy a kicsit összetettebb Live end - Dead end (vagy annak továbbfejlesztése a Reflection Free Zone) módszer, amelyek az esetek nagy részében hibátlanul működnek. Utóbbi lényege, hogy a hangfalak környékét elnyelőkkel csillapítjuk (dead end), míg a hangmérnök mögötti falfelületet diffúzorokkal kezeljük (live end). Ez a leggyakoribb tervezési módszer, számos nagy stúdió lehallgató helyiségében meg lehet figyelni. Lényeges megemlíteni, hogy ezek a módszerek mindig egy adott adó-vevő elrendezésre vonatkoznak, vagyis egy adott hangfalpozíció mellett egy adott vevőpozícióban (sweet spot) és általában annak szűk környezetében teljesítik maradéktalanul az előírt feltételeket. A számítási eredmények alapján az elnyelő felületek hatására a szoba utózengési ideje az alábbira módosult: Jól látható, hogy az eredetihez képest jelentős mértékben csökkent a szoba utózengési ideje, 125 Hz felett a közepes utózengéstől való eltérés az egyes sávokban 0,02 másodpercnél nem nagyobb. Számolni kell azonban azzal, hogy a mérést berendezetlen teremben végeztük, a végleges használatbavételkor viszont bőven kerülnek még be visszaverő felületek (asztal, hangszerek, stb…), ráadásul a mérések alatt 4 személy tartózkodott a szobában, míg Ádám az esetek 90%-ban egyedül lesz bent. A valós utózengési idő értékek (főleg 250 Hz felett) és a közepes utózengési idő értéke ezért a táblázatban közöltnél várhatóan nagyobbak. Ennek következtében a 125 Hz alatt a T60-Tm paraméter értéke elvileg tovább csökken, míg felette nagyjából változatlan marad, tehát a számítással meghatározott görbénél kedvezőbb eredményekre lehet számítani. Megjegyezném, hogy tervezés alapján 125 Hz alatt az utózengési idő csak kb. fél másodperc. Az EBU által megalkotott kritériumrendszer és a terem lecsengésének viszonya a kezeletlen és kezelt állapotban az alábbi ábrán látható. Fontos szem előtt tartani, hogy az ábra a közepes utózengési idő értékétől való eltérést ábrázolja a különböző frekvenciasávokban, vagyis egy relatív érték. A tolerancia sávon belüli értékeket tekintjük megfelelőnek. Amennyiben a T60-Tm paraméter értéke a felső határoló görbe felett van, akkor a terem abban a frekvenciatartományban alulcsillapított, ha pedig az alsó határoló görbe alatt, akkor alulcsillapított. Az ábrán jól látszik, hogy akusztikailag kezeletlen állapot (sárga görbe) köszönő viszonyban sincs az ajánlott értékekkel, ráadásul a mért utózengési időből meghatározott T60-Tm paraméter erősen ingadozik. Az akusztikailag kezelt állapotban (zöld görbe) a kisfrekvenciás értékek kissé kilógnak a tolerancia sávból (azonban ez az eltérés a valóságban várhatóan kisebb), 200 Hz felett a javasolt értékhatárokon belül van a görbe és szinte teljesen egyenletes. A szobában tehát meglehetősen egyszerű és hétköznapi anyagok felhasználásával meg tudtuk szüntetni a zavaró visszhangosságot, és az utózengési időt a kritikus sávokban megfelelő mértékben egyenletessé tudtuk tenni. A csörgővisszhangot teljes mértékben meg tudtuk szüntetni és a módusok okozta kisfrekvenciás helyfüggést is sikerült csökkenteni. A szoba a tervezett funkciókra, vagyis ének gyakorlás és zeneírásra tökéletesen alkalmas és komfortos környezetet biztosít.
  4. 17 points
    Rengeteg féle ember megfordult már nálam, profi, amatör, lelkes, lelketlen, tehetséges, tehetségtelen stb stb...s rengetegszer hangzott el a kérdés, mik a kedvenc szoftvereim, én miket használok a munkám során. Ennek folyományaként, mikor mondok egy szoftvert, automitukusan jön a kérdés, és miért azt használom? Aztán mikor erre is morgok valami választ, jön a végsö stáció, s hogyan állítod be? Mivel örökkön örökké nem magyarázhatom el külön külön, s ráadásnak egyre többen érdeklödnek, úgy döntettem megírom inkább, okulásként minden Kedves Olvasónak aki veszi a fáradságot a cikk elolvasásához. Elöljáróban annyit, hogy én Mac-en, Protools környezetben dolgozom, Apogee Symphony I/O-t és UAD2-t használok. Munkám során rengetegszer kell kompromisszumot kötnöm anyagi okokból, s az idö tényezö egy fontos paraméter az esetek 90%-ban. Rengeteg "vasat" használok, a sávokat nagyon gyakran ezekkel "készítem elö" a mixhez. A keverésnél viszont már nagyban pluginezek, s csak indokolt esetekben használom a vasakat. Szóval a fenti kérdések itt nyernek "létjogosultságot". Fontos még megmelítenem, hogy rendelkezem két igen kiváló külsö effekt procival, egy Eventide H3000-essel és egy Quantec Yardstick 2492-essel. Ez azért fontos, mert ezek miatt nem fogtok találni egy reverb vagy effekt plugint se a cikkben kivesézve. Viszont nagyon remélem találtok majd egy csomó számotokra is hasznos információt EQ és kompresszor téren. Azt azért még elöljáróban leszögezném a kevésbé rutinos emberkék számára, hogy az EQ-k és a kompreszzorok egy mix alfája és omegája, nem pedig a delay, chorus, reverb és más varázslatok. Ami alapban nem szól jól EQ-zva és kompizva, az reverbbel se fog. Ezt tartsátok észben. Ebböl kifolyólag, ezek azok az eszközök, amiknek a "milyensége" nagyban befolyásolhatja a végeredményt, s ezek azok, amiket az "amatörök" a legrosszabbul alkalmaznak az esetek igen nagy részében. A viták megelözése végett leszögezem, hogy a "vas"-aknak azért messze szélesebb lehetöségeik vannak általában, mint szoftveres modeljeiknek. Felhasználhatóságban mindenképp, s a szélsöségesebb beavatkozások esetén soundban is messze felülmúlják a plugineket. Ez alól csak nagyon kevés kivételt tudok mondani, s azok is elég "speciális" esetek, de ezeket mind megtudjátok nemsokára. Az erö "sötét" oldalán álló plugineknek is van viszont néhány komoly ütökártyája az analog nagytestvérekkel szemben. Egyik, a teljesen pontos és villámgyors recall, azaz hogy beállításuk pontosan eltárolódik a mixel együtt, s bármikor pillanatok alatt elérhetö újra. A másik nagy elöny, hogy totálisan "pontosak" a kezelö szerveik, azaz ugyanaz a beállítás pontosan ugyanúgy szól mindig. Ez analogban csak a méregdrága "mastering" cuccoknál elérhetö, mert ott minden kontroll funkció diszkrét aretálós megoldással készül. Mondjuk a valóságban két vintage 1081-es EQ-t rátekerni egy sztereo buszra elég meredek sztori, mivel a két mono blokk között akár dB-es különbségek is lehetnek. Az ilyen esetekben sajnos csak az M/S segít, ami azért elég körülményes és költséges megoldás. A plugineknél ez a probléma nem létezik. Személyes okonál fogva, én most itt az UAD2-es pluginekröl fogok értekezni, mivel én ezt favorizálom. Ez nem azt jelenti, hogy nem hallgattam meg egyéb szoftvereket, de egyenlöre nem igazán tudta semelyik "elkenni az UAD száját", ha értitek mire célzok. persze használok mást is, föként a Cranesong Phoenixet nagy tömegben (ami brutál jó!), a digidesign HDX-es pluginjeit kisebb mértékben (föként delay, buta digit torzítók, gagyi EQ ahova az kell). Viszont a haderö gerincét és a "soundot" az UAD plugok alkotják. A felsorolás teljesen véletlenszerü, azaz se nem "legkedvesebb" vagy "legfontosabb" típusú ranglista, egyszerüen így jut eszembe. Nos akkor ennyo bevezetés után térjünk a lényegre... Neve1081 EQ: Egyik legtöbbet használt EQ-m, szinte mindenre használom. Elég jól visszadja az eredeti karakterét, ezért imádom. Vaskos, vintage nagyon átütö hangja van. A Neve-eket közepekben nem lehet verni. Bármire ráteszed, az nagyon fókuszba kerül, azaz "hifista" jelzökkel élve: kijön a hangszórókból. Dobokon zseniális. Éneken is nagyon jól müködik, bár mondom, az agresszív nyomulós közepei miatt van ahová nem szerencsés. Jól szimulálja a Neve féle trafók hangját, nagyon hasonlóan "sisteregnek" a magasai mint az eredetinek. Mélyei nagyon dinamikusak és agresszívek, mondhatnám "easy" mód vele pölö lábdobot EQ-zni. A magas és mély shelving lapos karaktere, valamint a két parametrikus közép széles állása nagyon zeneien müködik. Viszont ha szük (HiQ) üzemmódra kapcsoljuk a közepeket súlyos és szélsöséges hang átfromálásra képes. A HP/LP szüröi meredekek és atom szerethetö hanjuk van. Próbáljátok ki, mert tuti menö telefon és rádió hangot lehet vele kreálni. Viszont vigyázat, mert +/-18dB tudunk a gain szabályzóval módosítgatni az egyes tartományokban, ami brutál intenzív, s mivel szerethetö a sound, könnyü vele tulzásba esni. Neve1073 EQ: Ezt ritkábban használom, mivel "túl vintage" már sok helyre. Elég jól adja ez is az eredeti karakterét, nagyon könnyen szerelembe lehet esni a hangjával. De csak óvatosba, mert sokkal "kásásabb", azaz torzabb a hangja mint a 1081-nek. Végül is ez volt az elöd, a 1081 a valóságban ennek a továbbgondolása. Én föleg akkor használom, ha a 1081 hangja túl "jó/szép", de kell a Neve karakter, csak sokkal "bunkóbb" verzióban. Pölö rock ének, csümbörgös lábcin, hüppögös pergö stb stb stb. Szóval inkább "poénból" használom, mint "komolyan", ott ahová kell valami "izgi". API 550/560 EQ: Ezeket is imádom. Simán van akkora "átütö ereje" a hangjának, mint a Neve-eknek, viszont egészen másképp "csapat". Nem tolul annyira a közepe, viszont van egy jellegzetes prezensz (3-5Khz környékén) része a hangjának, ami made by API. Ezt elég jól hozza a plugin is. "Szebbek" a magasai mint a Neve, illetve nem annyira vintage, viszont e miatt kissé puhább is a hangja. Például dobokon jól lehet hallani a különbséget, mert a Neve az "öserö" hangja, az API meg a "high end metal" sound. Ezt nem tudom jobban leírni. Ugyanúgy mindenre használom öket mint a Neve-et, ez inkább izlés/müfaj/hangulat kérdése. Van mikor ettöl kapok stenket és kész. Harrison32C: Na a Harrison. Ezt elsö körben nem érti senki. Ugyanis semi de semmi "speciális" nincs a hangjába rutintalan fülnek. De...mindenhová nagyon frankó, ahol nem kell csöves hang, és nem kell agresszivitás. Énekeken sokat tolom, vagy vonókra is imádom. Ha nagyokat húzol bele vele a frekikbe, egyre "meredekebb/szükebb" lesz a karaktere, elég jó lehet vele játszani! Szép, áttetszö légies magasakat lehet vele csinálni (persze nem gagyi felvételre), nagyon "smooth" hangja van. Finom karaktere miatt "idiótaság" biztos, azaz amatörök is nyugodtan túráztathatják vele a sávokat, mert "elcseszni" csak szélsöséges beállításokkal lehet vele a hangot, de ezt általában a halandók is hallják. SSL 4kG EQ: Én ezt utálom. Mármint a hangját. Viszont vannak dolgok, amikre ez a legjobb. Ugyanis azért az SSL az SSL, azaz az egész 80-as évek pop áradatának egy meghatározó karaktere. Jó "parasztos" intenzív EQ, a "nyálas" sound kategóriából. Kicsit "plöttyed", kicsit "hüppög", sziszeg és búg. De ettöl jó. Mellesleg az UAD verzió messze a legjobb model amit hallottam! Énekre, vokálokra szoktam legtöbbet. De pop akusztik gitárt is zseniálisan csinálja. Dobokra...hááát...elég perverz, de van mikor "csodát tesz". Szóval ez nekem elég szituációs plugin. Vagy az van, hogy egy darab sincs a sessionbe, vagy gyakorlatilag csak ez van. Komolyra fordítva a szót: old scool hip-hop, RNB, soul, vagy a dzsidzsi brit pop...ezekben ott a helye! Pultec EQ: Hát ez alap. Ének, gitárok, basszus. Néha lábcin. Lábdob, pergö és vonósokon a "legrosszabb", ezekre mindig van jobb alternatíva. Viszont ennél jobb "prezensz" semmiben nem lesz. Föleg ott fakít, ahol eleve felharmonikus szegény a cuccos (ének, gitár hehehe). Gyakorlatilag kortalan és müfaj független. Van olyan, aki masterre is rakja...én nem mondjuk, mert azért túlzásokba ne essünk. De kétségtelen, aki szereti, az nem fog töle elválni. Akkor nem jó csak, ha nem kivánja a "csöves" hangzást a zene. Pölö mondjuk dubstep, elektro, komoly zene, highend jazz meg ilyen más ultra "puritán" müfaj. Manley MassivePassive: Ettöl kész vagyok. A világ imádja...én meg csak max szeretem. Ritkán használom. Két oka van. Az egyik, hogy zabálja a DSP-t. A másik, hogy ez egy "modern csöves" hang, kicsit túlzásba esve. Nagyon nagyon kellemes karaktere van, nagyon könnyen beállítható, s állítom, hogy az egyik LEGJOBB hangminöségü eq plugin, amit hallottam. Elképesztöen közel áll az eredetihez. (Sokkal közelebb mint pölö a 1081-es a vashoz.) Ennek ellenére óvatosságra intek mindenkit vele kapcsolatban. Ugyanis annyira alattomasan jó, hogy nagyon nehéz észre venni, mikor van 10dB-vel több magasad mondjuk mint kellene. Sziszeg ahogy kell, búgatja a mélyeket kicsit, bár mondom, NEM VINTAGE, szóval az érzete inkább "hifis", mint mondjuk "stúdiós". Amire zseniális: vokál busz EQ (kis magas emelés kész csoda, 1-2dB elég!!!), akusztikus gitár, szépséges szinti padok, ambient soundok. De mondom, csak csinnyán, mert túlzott használata a "gennyes/nyálas" kategóriába vezet. pölö zseniális "szentimentális szerelmes dalok" masterére. Remélem így adtam némi képet, hogy mikor kell ezt elövenni. 1176LN és minden verziója: Húúú...ez de sok szokott menni. Sajnos nagyon jó. Mindenre. Nem viccelek. Mindenre. Illetve hazudok, mert azért van egy másik is amit sokat szoktam...de most erröl beszélünk. Szóval...bármire jó, mondom. Beállítani profin, az egy szakma. Minden kicsi tolingatás rajta (attack release) külön világ. Ezt tessék sokat gyakorolni, mert ez a titka. Hát nem tudom, hogyan lehetne leírni, de ennek a karaktere maga a "dzsuva pop". Amikor valaki életében elöször "meghall" egy kompresszort végre egy mixben, az tuti hogy ez. Ráadásul ez elég jó kis model szintén, karakterben elég jól megközelíti a vasat. Ének, dobok, basszus...mondom, bármi. Két dolgot tessék figyelembe venni mikor rátesszük bármire. Elsö, hogy ezzel nem lehet "kicsit" kompresszálni, és nem is érdemes. Második, hogy "zsizseg", azaz prezenszben kissé kitolja a hangszíneket (ez szinte mindenre jó...prezensz az jó, föleg ha ilyen szép). A másik sokat felett kérdés...melyiket a sok közül. Nos...az alap D model (black face) a standard, ez jó mindenhova. Ettöl "torzabb" verzió silver face...ezt én is föleg csak all button in torzítok üzemmódra használom. Az "elitista" verzió a AE azaz az anniversary edition...ez a legjobb...mert ez "zsizseg" a legkevésbé, és tud 1:2-höz is nagyon lightosan nyomni...ami azért über. Ennek az all button in módja is nagyon zsír, mert csak finoman torzít, így akár pölö a teljes fúvós szekciót is laposra verethetem vele, hogy 1 dB legyen a különbség a peak és rms között. Ajánlom a kezdöknek is a 1176-ot, ugyanis nagyon meg lehet rajta tanulni "hallani" hogy hogyan kell beállítani jól egy kompit. Neve 33609: Na ez a másik. Ha ebböl nem megy egy sessionben nálam vagy 4, akkor az még nincs megkeverve. Mindenre jó ez is. Én annyira szeretem, hogy oda is teszem, ahova nem kell. Ez a brittes "hüppögtetés" szent grálja. Mellesleg, ez egy szuper highend kompi. Az összes "színezés" amit csinál, az csak abból adódik, hogy kompresszor. Kicsit "megbúgatja/összeragasztja" a középmélyet. De ez minden. A többi lehetne "mérési jegyzökönyv". Atom precív, rohadt jó karakter, és olyan rms-t tol, hogy kész. Indító tranziens gyártásra is tökéletes. (Olyan mint a moog VCA, lol. ) Dobokra, énekre, gitárra...bármire. Busz kompresszornak is hibátlan. Masterrre ezért tulzás, de volt olyan, hogy oda is tettem. Azért azt halkan megsúgom, hogy ugye ez is van nálam vasban. Ez az egyetlen oka, hogy kevesebbet látod beszúrva pluginként, mint a 1176-ot nálam, mivel én mindent már ELEVE ezzel veszek fel. LOL. Amúgy van ennek egy elödje, a 2264, amit recordingnál szintén elég sokat használok. Az vintage-bb (értsd még parasztabb), és attól is kész vagyok. Nem szabadna nekem ilyeneket a kezembe adni...mert én pofátlanul használom. Hmmm...1176 is van vasban...de azt óvatosabban használom felvételnél, mivel a színezése miatt nehezbb eldönteni hogy ez kell-e vagy sem....ezért a Neve...azzal még nem "nyúltam mellé". Max mixnél rászúrom még a 1176-ot is. :DDDD La2a: Na ez hülyeség...mondhatja az okosabb Olvasóm. Minek egy leveler pluginbe? Ezt nem felvételnél A/D konverzió elött van értelme használni? De. Igaz. Viszont...figyi csak ide. Én is ember vagyok. És lusta. Ki a francnak van kedve 2-3 dB kilengéseket automatizálgatni...rászúrom ezt..és csá. A másik nagyon jó dolog, hogy pölö vonósokon, szönyegen stb, ahova semmiféle kompi nem jó, rányesem...és soha többet nem kell azon aggódni, hogy eltünik a mixben, vagy tologatni kell a hangeröt. Mert ugye ez itt precízen megy sztereoban is...hiszen plugin. Ja..és még egy...ez a plugin NEM VÁLTJA KI A VASAT...soha. És nem minöségi különbségek végett...hanem mert leveler nélkül nehéz jól felvenni. Szóval csak akkor vegyétek meg ezt, ha arra kell amire fentebb írtam, mert amúgy tényleg "semmi értelme". SSL 4kG kompi: Ez iszonyat "rossz" kompi. Pont mint az eredeti. (Nem keverendö az SSL bus kompival!!! Ez a chanel kompi!) Ezért használom. Oda, ahova "rossz" kompi kell. Ami gány, hüppög, össze vissza pumpál...szóval izgi...és nagyon britt. Ad egy feelinget a dolgoknak. Mindig nagyon hallani, hogy feszül, pumpál stb...van mikor ez kell. Fulladós pergö...szétrancsirozott vokál...ilyesmi. Speciális esetek ezek, ritkák, de ezzel ezt lehet szerintem. Bunkó pop. Ez a megfelelö jellemzöje. Precision deesser: Ez se egy túl jó plugin, de nincs jobb UAD-on...meg úgy semmin. Magyar nyelvhez meg hatványozottan rossz. De nincs jobb. Ez van. Amúgy én a saját felvételeimen csak finoman adagolom, mert van egy vas deesserem, egy XQP. Na az nagyon durva. Viszont felvételnél nem taposhatom agyon a magasakat, mert még nincs végleges sound, hogy el lehessen dönteni, hogy mennyi lehet a plafon. Ezért XQP finoman a felvételnél, precision deess a mixnél. Ez nekem elég jól müxik. Persze hozott sávok esetében marad a precision deess. Nagyon nehéz szépen belöni, de ez ilyen müfaj. Ja...és használom néha cinekre is, sound design funkcióban. Nahát kábé ennyi az én "alap plugin" csomagom. Amit ritkán szoktam használni még AUD-ról, azok a tape szimulátorok. Néha jó bizonyos dolgokra, de leginkább effektszerüen alkalmazom. Finom felharmonikus torzításokra vagy eleve olyan EQ plugot választok ami ezt csinálja (Neve, API, Pultec stb), vagy tolom a HDX-es Phoenix-et, ami zseniális a maga nemében. Ezen kívül még delayeket néha, illetve a moogerfoogert poénból. Mostanában rákaptam még az Oxford Infiltrátor nevü szétcseszö pluginre...ami hááát...irtózatosan tufa egy szoft...de egy csomó mai MP3-hoz szokott feltörekvö zenésznek kedvében tudok vele járni. Érdekes, de szoktam használni az SPL Transient Designerét is, de ezt utólag vagy leszedem mindig a mix végére, s inkább kompi/EQ-val csinálom meg, vagy nagyon megbánom utólag hogy nem ezt tettem. LOL. Remélem kielégítö válaszokat kaptatok a kérdéseitekre, illetve találtatok hasznos/megfontolandó dolgokat az írásomban. Mese vége... Hupssz...dehogy van vége... Tartozok még egy magyarázattal. Mivel úgyis felvetödne a dolog, rövidre zárom. Tehát a felsorolásban azért nincs semmiféle "mastering" plugin, pölö Preciosion széria, mert...én vasakkal tolom. Van egy kövér analog master láncom...aminél azért a plugok még nem nagyon tudnak jobbat. Szóval ez engem hidegen hagy. A multiband kompresszorokban se hiszek. Szerintem gyerekenek való hülyeség. Valaki vagy megtanul EQ-zni, vagy menjen keressen más szakmát. Persze nagyon ritkán "tüzoltsára" használom én is (akkor a precision félét), de ilyenkor már régen rossz általában az egész úgy ahogy van, s ez csak elkendözése a kakinak. A másik "divatos" hülyeség a sidechain kompi. Szerencsére már lassan kezd kimenni a divatból. Erröl is az a véleményem, hogy hülyeség. Unalmas, gagyi megoldás igénytelen hallgatóknak, igénytelen környzetre. Ahol ennek jelentösége van, az a voiceover a rádióban meg a reklámokban...na köbö erre is használják kultúr körökben. Ritkán...ismétlem RITKÁN elöfordul, hogy effektszerüen valamire használok sidechaint (nem basszust meg padeket rángatni lábdobbal!!!), de az inkább poén. Ezt írom, ez lehet "müvészi koncepció". De azt, ami 4-5 éve folyt bizonyos müfajokban...az gáz. És még egy "leírás" amit kifelejtettem: Fairchild 660 kompi: Na ez tényleg ritkán nyomatom, pedig nagyon jó kompi. Oka, hogy föleg masterre lenne jelentösége, de oda nekem van vas Manley VariMU-m...ami iciripicirit azért jobb. De...használni szoktam a plugint is. Legföképp EPiano, esteleg pop zongi. Ide azért nagyon jó, s azért nem szokott más ilyen jó lenni, mert ennek a kompinak nagyon nagyon nagyon nagyon nagy a "softknee"-je, azaz gyakorlatilag "végtelen" mélyen van a tresholdja, azaz mindig kompizik...és az attack szépen "hajlik rá" a jelre, nem "keményíti fel" a zongi szerü hangok indítását, miközben finoman lehet vele rms-t hozni. A release értéke is elég "laza", s nem nyúl bele durván pölö a tremolo/vibrato dologba (orgánára ia ajánlott!). A harmadik tényezö, hogy gyárilag tud csapatni M/S-be, s a "8 layer szétsztereozva agyon vibrátózva elhangolva" típusú FM zongikra nagyon jó be lehet vele löni az 50%-os sztereo telitettség érzetet. Kicsit vintage-es kásás magasakat csinál a tarfó szimulációja, de ez a fajat szaturáció az ilyen hangoknak még jót is tesz.
  5. 14 points
    Munkám nagy részében viták szemtanúja vagyok. Ezek a zenészek, stúdiósok, fórumozók közt zajlanak, vagy épp köztem és kollégáim között. A tevékenységünk során jópár elmélet, szemlélet került ki berkeinkből: több dolgot igazoltak az évek, de mindig találni apró morzsákat, amik valahogy nem tűnnek eléggé megalapozottnak, amikből újabb viták születnek. Esedékessé vált tehát szintet lépni, mely revízióhoz a tudományt kell segítségül hívni. Legfőbb ideje, hogy számos fontos kérdésben valami ésszerű magyarázatot találjunk. Ideje megállapodnunk az összehasonlítási módszereinkben és a hang tulajdonságait hordozó paraméterekben is, különben nem leszünk okosabbak, ez a világ pedig egyértelműen a tudatosságról és az optimalizálásról szól. Félek nem lesz rövid, de igyekszek izgalmas maradni. Szó lesz olyanokról pl. minthogy hallunk-e bármit 20kHz felett és még történelmi - kultúrális kalandozásokat is tervezek tenni. INTRÓ A cikk megírása mellet azért határoztam el magam, mert ismét találkoztam az úgynevezett "hifisták jelenségével". Egy mérnökbácsi jelent meg nálunk azzal, hogy van egy saját maga gyártott USB kábele, ami az RME Babyface hangkártyával néha kihagy, és hogy az miért lehet. Azt válaszoltam, nyilván rossz a kábele, használja a gyárit. Ő erre kibökte jöttének valódi okát: hogy de szerinte az ő USB kábelével jobban szól a Babyface! (Ismerős jelenség ugye? A "nem hittem hogy ez működhet, de mikor megmutatta" típusú jelenségek.) Udvariasan azt mondtam, hogy kétlem, de meghallgatom. Természetesen az ő kábele fülre pont ugyanúgy szólt mint a FF Forte gyári kábele, de ő győzködött hogy ő tisztábbnak hallja a magasakat, és hogy szerinte nem csilingelnek annyira, majdnem firtatta, hogy velem lehet valami baj. Na erre hívtam a kollégáimat, akik ugyancsak nem hallottak különbséget. Ugyanezt eljátszotta egy AC tápkábellel is. Ez legalább nem nézett ki olyan gánynak mint az USB, amitől féltem, hogy kihúzás közben a kezemben marad a vége. A tesztek során bevallotta egyébként, hogy zavarba jött, és hogy otthon, a fejhallgatóján jobban kijött a különbség, meg hogy jópárat eladott már ebből, higgyem el, ez itt valami. Namost ez az idős villamosmérnök bácsi, aki egyébként teljesen épelméjűnek látszik, miért csinál ilyesmit? És még csak 2 nap telt el azóta, hogy valaki a Hangfoglaláson arról győzködött ugyancsak, hogy méregdrága tápkábelek másképp szólnak, hogy van értelme demagnetizálni a cd-t (!!!!) ésatöbbi. Ha értelmes választ akarunk kapni, akkor a pszichológiát kell segítségül hívnunk. Mert itt lesz ellentmondás bőven. Szóval az USB kábeles villamosmérnök bácsi aki állítása szerint 6 könyvet jegyez méréstechnikában (utánanéztem, döbbenetes, de tényleg így van), azzal érvel, hogy de miért vennék meg a terméket, ha az emberek nem hallanának különbséget? Szeretnék rámutatni, hogy itt véletlenül sem a válasz az érdekes, hanem a kérdés (később kitérek a válaszra is). Ha egy mérnökember az ezoteria felé fordul, arról az első két dolog ami eszembe jut az az, hogy vagy áruló, vagy szélhámos. "A TUDOMÁNY NEM DEMOKRÁCIA, AHOL A NÉPSZERŰ VÉLEMÉNYEK SZAVAZATAI ÉRVÉNYESÜLHETNEK." (Earl R. Geddes) Tehát a bácsi nem a kábel fizikai attribútumaival és a mért eredményeivel érvelt (azzal meg sem próbálkozott), hanem olyanokat mondott, hogy az egyik jazz clubban egy idős néni mikor másnap ment be, megjegyezte, hogy aznap mintha kissé jobb lenne a hangzás. Ezzel a jelenséggel semmi bajom nem lenne, de a bácsi a különbséget annak számlájára írta, hogy valamely eszköz tápkábelét az övére cserélték. Ez olyasmi kijelentés, amit a közönséges utca embere se tenne, egy mérnöktől pedig felettébb furcsa. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem a bácsit szeretném lejáratni, hanem olyan mechanizmusokat szeretnék bemutatni, melyek az efféle káoszokat generálják. Először is, kezdjük ott, hogy mikor hangról beszélünk egymás között, akkor gyakran használunk olyan kifejezéseket a hallott élményeink leírására, mint "nyitott", "tolakodó", "búgós", "éles" stb. Ezek nem fizikai mennyiségek, és ezek szinte kivétel nélkül mást jelentenek mindenki számára. Ha valamit definiálnunk kell, akkor arra pontosan alkalmasak a fizikai mennyiségeink: 4kHz-nél 3dB-t emel 1 oktáv szélesen. Ez mindenki számára egyértelmű lehetne, de sajnos nem túl praktikus, ezért próbáljuk az "egyszerűbb" utat. KEDVENC DEVIANCIÁINK Jelenleg az audió berendezések átviteli képességéről, tulajdonságairól diskurálunk, melyet az AES szerint 4 attribútum segítségével tökéletesen le tudunk írni: ZAJ FREKVENCIA VÁLASZ TORZÍTÁS IDŐ-ALAPÚ HIBÁK Ezeknek persze vannak alkategóriái, de ezek közül csak eggyel fogok részletesebben foglalkozni, mégpedig a torzítással, azzal viszont most azonnal. A klasszikus torzítás minden esetben az, mikor linearitásból eredő változások olyan frekvenciákat hoznak létre a jelben, melyek az eredetiben nem léteznek. Torzítást csinál pl. egy kompresszor, amely szimmetrikusan változtatja a bejövő jel amplítúdójának linearitását, ezzel páratlan harmonikusat létrehozva, melyek az eredeti jelben nem léteztek. Ha egy berendezés aszimetrikus linearitást okoz (pl. csak a jel felső részére hat), akkor páros harmonikusokat hoz létre. (A definíció alapján nem soroljuk ide pl. a fázishibákat). Alapvetően kétféle torzítással foglalkozunk, melyek ráadásul szinte mindig együtt jelentkeznek. Az egyik az úgynevezett harmonikus torzítás (THD), a másik az intermodulációs torzítás (IMD). A harmonikus torzítás révén olyan felharmonikusok jönnek létre, melyek arányosak az alapharmonikussal. Egy 440 Hz-es normál A hangnál 880Hz-nél, 1.32kHz-nél stb. keletkeznének ezek a felharmonikusok. Ha ezek a felharmonikusok egybeesnek a hang meglevő harmonikusaival, akkor azokat a legtöbb ember nem is képes hallani. Az intermodulációs torzítás viszont egész más tészta: két különböző frekvencia jelenlétében ha megjelenik azok különbsége és összege mint újabb frekvenciák, akkor beszélünk erről a jelenségről. Ezek szinte soha nem arányosak zeneileg a két frekvenciával, disszonánsak, mértéküktől függően kellemetlenek. Pl: ha az előbbi 440 Hz-es hangunk mellé játszunk egy 277Hz-es C#-t, akkor az ilyen torzítást produkáló berendezésünk "legyárt" egy 717Hz-es (440 + 277) frekvenciát, és egy 163 Hz-es (440-277) frekvenciát. A 717 Hz történetesen pont az F és egy F# közé esik, és a 163 Hz-nek se sok köze van ehhez a zenei skálához. Természetesen ha a két hangforrásunk több harmonikust is tartalmaz, akkor azok mindegyikének összege és különbsége képződik! Tapasztalatom szerint az emberek (hangmérnökök inklúdid) vagy nincsenek tisztában az IM torzítással mint olyannal, vagy egész egyszerűen nem számolnak vele az okok között mikor valamiről releváns megállapítást próbálnak tenni. Amit érdemes megjegyezni, hogy akármilyen eszközt is terveznek a mérnökök, azok torzítani fognak (még a legszuperebb kábelek is!), legfeljebb megpróbálják olyan szinten tartani azt, hogy az ne legyen észrevehető az emberi fül számára, vagy alternatívaként "szükségből erényt" alapon elérhető az, hogy a torzítást értékeljük jobbnak, tisztábbnak (erről majd később). VESZETT TESZTEK Evidens, hogy fent említett 4 attribútumot műszerrel tökéletesen lehet mérni, ilyesmivel azok nem átverhetők. Olykor előfordul, hogy bizonyos egyedek arra hivatkoznak, hogy bár a műszerrel nem mutatható ki a különbség, ők egyértelműen hallani vélik azt. Na ilyenkor mi van? Két dolog lehetséges: 1) vagy rossz a teszt 2) vagy a triviális, hogy nem jó értékeket mérnek Itt az ideje megállapodnunk, hogy mi számít ÉRVÉNYES tesztnek. A hivatkozás hogy "más is hallja" nem számít ilyennek, lásd az előző bekezdésem a demokrácia és tudomány viszonyairól. Ha tehát valaki azzal próbálkozik, hogy valamely csodakábel jobban szól mint a másik, akkor ha nincs nála épp egy hivatalosan mért transzferkarakterisztika, akkor elég, ha érvényes tesztre hivatkozik. A "többen hallották" nem ilyen. Kétféle teszt lehet tehát: 1) vagy mérünk 2) vagy hallás után hasonlítunk össze. Az utóbbi értelemszerűen a leggyakoribb a mindennapokban. Először is, fogadjuk el, hogy az egyetlen elfogadható hallás-élmény teszt a vakteszt, mégpedig a dupla vakteszt: a dupla vaktesztben a teszt vezetője se tudja mit mutat, hiszen ha tudná, akkor befolyásolhatja a delikvenst. Ezt egyébként AB vagy ABX tesztnek is szokták hívni. A tesztelt források hangereje pontosan meg kell egyezzen (0.1dB-n belül kell legyen a különbség.). A tesztnek megismételhetőnek kell lenni. Tehát pl. egy hangszeren ha eljátszuk kétszer "ugyanazt" az érvénytelen: senki nem tud valamit kétszer ugyanúgy eljátszani. Így valójában mikrofont és preampot kizárólag hangfalon visszajátszott matérián lehet hitelesen A/B tesztelni. A nem megismételt teszteket pénzfeldobásnak hívjuk. Érvényes teszt egyidejűleg kizárólag egyetlen paraméter változtatását engedi meg (ide tartozik az, hogy nem mozdulhat el a helyéről, pl. azért, hogy kicserélje a kábelt) és minden más információtól meg kell fossza a hallgatót. A hallgató nem láthatja, ahogy változtatnak a rendszeren, nem láthatja a tesztelt tárgyat, depláne annak logóját. Ennek roppant prózai oka az, hogy ha tudja mi a két dolog, akkor ezt az információt fel fogja használni a teszt során. Nem tudunk olyan esetről hogy ez bárkinél ne így működne. Végtére is, ha van egy tízezer forintos valami és egy egymillió forintos másik valami, joggal várhat különbséget a két dolog között! Biztos vagyok benne, hogy akármilyen szilárd érveket fogok felhasználni a hallásunk jellemzésére, sokan egész egyszerűen figyelmen kívül hagyják majd azt, és szajkózni fogják a saját hitüket, meggyőződésüket (mindig ez történik). Míg gyógyszereknél el szoktuk fogadni a placebo-hatás jelenségét, az audiófílek úgy gondolják, hogy ez velük nem történhet meg (én legalábbis nem találkoztam olyan hifistával, aki egy percig is kétségbe vonta volna, hogy amit hall az esetleg nem az, ami). Ha tudnák az okait, hogy miként változtatja meg a teszt eredményét ha engedünk a fenti kritériumok bármelyikéből is, talán könnyebb dolgunk lenne. Sztori: egyszer voltam egy HIFI magazinba cikkeket publikáló újságírónál, aki kíváncsi volt, mit szólok a kis akusztikai kavicsaihoz, hallok-e különbséget. Találjátok ki, hogy hogy a teszt helyszínét képező szoba hány százaléka volt akusztikailag kezelve (0%). Ezt azért mondom, hogy azok az emberek, akik ölre menő vitákat szoktak folytatni audió kérdésekben a legritkábban törődtek egy másodpercnél többet a lehallgatás helyének akusztikai kezelésével. Ennek ellenére olyan biztosak abban amit állítanak, hogy gyakran az életüket tennék rá. Végtére is, melyik a könnyebben járható út, megváltoztatni egy szoba akusztikáját (pénz, idő, lehetőség, esztétika) vagy elhitetni magunkkal, hogy egy apróság bármiféle változást hoz? Értitek miről írok: a cipőm kétféleképpen lehet "tiszta": vagy kipucolom, vagy rohadtmessziről nézem. HALLOM A KÜLÖNBSÉGET! Most leírom a modellt, ami megmagyarázza, miért hallhatunk különbséget két egyforma valami közt. Mikor egy zenei anyagot hallgatunk, rendkívül sok dolgot észrevehetünk. Figyelhetünk a frekvenciákra, a tranziensekre, harmóniára, ritmusra, bármire: de soha nem az egészre együtt, hanem mindig csak egy részletre fókuszálunk. Ha pl. a basszus hangszínét figyeljük erősen, akkor fel se tűnik mondjuk, hogy pl. a hihat mit játszik. Ezért pl. ha többször hallgatjuk az adott felvételt, egyre több részletet figyelhetünk meg. Mivel mindig más részletet figyelünk meg, más részletre fogunk emlékezni. Ezért ha azzal állunk neki valaminek, hogy különbséget keresünk, akkor különböző dolgokat fogunk megfigyelni, különböző dolgokra fogunk emlékezni, ergó különbségeket fogunk hallani! Mégegyszer leegyszerűsítve: ha különbséget akarunk hallani, akkor fogunk is. (Ugyanakkor az a jelenség sem ismeretlen, hogy emberek olyan "felsőbbrendű igazságban" is hisznek, amit személyesen nem képesek megtapasztalni, lásd vallások: "tudom hogy van Isten!"). Természetesen ezeket a hibákat egy valid AB duplavak teszt azonnal kimutatja. Ezt többször láttam működni, mikor mindenki összevissza dolgokat ír egy teszt során, pedig korábban meg volt győződve, hogy hall különbséget. Én is áldozata voltam egy ilyen tesztnek, nagyon vicces élmény Vagy kivel nem történt meg, hogy 15 másodpercnyi vad EQ csavargatás után vette csak észre, hogy az EQ bypassolva volt végig Ez nem hiba, nem süketség, egész egyszerűen így működik az agyunk, és ez a várakozási előítéletekhez kapcsolódnak. Így van, az agyunk nem tud elvonatkoztatni az elvárásainktól sem a megerősítési előítéletektől. A "Buyer's remorse" jelensége önmagában elég komplex pszichológia problémakör, ami arról szól, hogy egy drága vásárlás kapcsán a rossz döntés beismerése helyett miként tagadjuk a valóságot. A vakteszt tehát a szubjektív megítélések hibáit igyekszik szűrni, de sajnos nem ad végleges bizonyítást arra, hogy két összehasonlított hangzás ténylegesen különbözik-e, és pont azért, amit már korábban is mondtam: a műszerek ügyesebbek a fülünknél. Pl. egy folyamatos lejátszott jel mellett egy 80 dB-lel halkabb masszív zajt se fogunk meghallani, mert a fülünk a hangosabb hang miatt kimaszkolja a halkabbat. Egy 80dB-vel halkabb jelet egy műszer akármikor kimér "nevetve és dalolva", és az akármikor duplán aláhúzandó: a műszer minden alkalommal ugyanúgy viselkedik. KEDVENC ILLÚZIÓINK Egy pár mondat erejéig foglalkoznék a halláshoz kapcsolódó illúziókkal. Több dolog is eszembe jut itt. Az egyik, hogy a hallásunk, mint érzékelésünk folyamatosan korrigál. Pl. elvileg mindegyikőnk jól hallja a phasing effektust. Namost mikor egy szobában mászkálunk akkor ritkán vesszük észre, hogy minden hang folyamatosan phasingel a mindenkori visszaverődések miatt. Akkor miért nem tűnik fel? Hát azért, mert egész életünkben jelen van a jelenség, és az agyunk megtanulja ezt korrigálni, ill. alkalmazni amennyiben a két fülünk egyikében ha van fáziskioltás, a másikban meg nem (ami nagy valószínűséggel fennáll). Tehát felismeri, és kikompenzálja. Ezt jól tettenérhetjük, ha bedugjuk az egyik fülünket: így már sokkal jobban fogjuk hallani ezt a bizonyos phasing effektust. Amire viszont emlékeznünk kell, az az, hogy emiatt nem szoktunk nagy jelentőséget tulajdonítani annak, hogy melyik pozícióban hallgatunk le. A műszerek viszont egyértelműen jelzik, hogy az akusztika miatt a hallható változások sokkal nagyobb mértékűek, mint amit ebből érzékelünk! Ez ilyen egyszerű: ha 10 centivel odébb megyünk, lehet, hogy már nem is olyan élesek a magasak, mert a szoba fésűszűrő-effektusa pont kioltja mondjuk a csilingelő magasat, amiről gondolhatjuk azt, hogy azért van, mert kicseréltük a kábelt egy jobbra. Az akusztika jelentősége lényegesen nagyobb annál, mint amennyit audiofíl embertársaink tulajdonítanak neki. 20kHZ FELETT ELHAGYOD A VALÓSÁGOT Folyamatos viták voltak, hogy hallhatunk, vagy érzékelhetünk-e 20 kHz felet. Mint köztudott, az emberi hallást 20Hz-20kHz közöttre tesszük. Nagyon kevesen hallanak csak 20kHz fölött, de a többség mondjuk általában 15-16kHz-ig érzékel. Akkor mi a magyarázat arra, hogy néha hallani vélünk olyan hatásokat, ami 20kHz FELETT történik? Tehát nem halljuk, hanem érzékeljük! Ez azt jelentené, hogy a 20kHz fontos a hangzáshűség szempontjából. Megint jövök az IMD-vel. A hangfalak közül mondjuk elég kevés tud 20kHz felett átvinni jelet csillapítás nélkül. Viszont a hangfalak a stúdióberendezések között torzításban toronymagasan az élen járnak, tehát jelentős IMD-jük van. Ha mondjuk azt specifikálják, hogy egy rendszer 20Hz-20kHz, akkor az felső határon még csak 3dB-vel kevesebb hangerőben mint tartomány többi részén. Most képzeljük el, hogy van egy disszonáns hangunk (mondjuk csörgődob, aminek simán van bőven spektruma 20kHz felett): legyen mondjuk 22kHz-nél egy és 25kHz-nél egy-egy felharmonikus. A hangfal IMD-jének mértékében hallhatunk egy 25-22=3kHz-es frekvenciát is, ami bőven a hallható tartományba esik. Ugyanez igaz az ismert 15kHz-es szinusz hangot meg tudunk különböztetni a 15kHz-es négyszögjeltől problémáról (ezt pl. Silktől hallottam életemben először, és be is nyeltem akkor). A teória alapja az, hogy a 15 kHz-es négyszög második felharmonikusa jóval 20kHz fölé esik, tehát ha két jelet meg tudjuk különböztetni, akkor bizony hallunk 20kHz felett, mert a különbség ott lehet csak. De sajnos ez sem áll meg részint a már említett IMD miatt, de a teszt másképp is korrupt lehet: a függvénygenerátorok, amiket ilyen tesztekhez használnak csúcsértéket tartanak: ugyanolyan amplitúdójú négyszög alapharmonikusa 2dB-lel több energiájú mint maga a szinusz, ergó mikor hullámformát váltunk, egy hangosabb jelet fogunk hallgatni. Ez meg aztán azt a (helytelen) következtést eredményezi, hogy különbséget hallunk a 192kHz-en mintavételezett felvétel és a 44.1 között. Tehát van különbség, de nem azért, mert hallunk 20kHz felett, hanem mert rossz a teszt (Figyelem: ne keverjük ide most a DAW-ok és szoftverek mintavételezi frekvenciájából adód működés- és hangzásbeli különbségeket! Arról majd talán máskor.) A fülünk éppúgy áldozata lehet az IMD-nek: tehát az előbb említett hangfalak produkálta jelenség a fülünkben is létre tud jönni pont ugyanazon okból, mint ahogy a nemlineáris eszközök esetében is láttuk. A fül nem lineáris, tehát nem képez kivételt. Az emberi hallás és érzékelés mindezen felül frekvencia és hangerőfüggő is, sőt egyéb módokon is befolyásolható. Alkohol fogyasztásával akár 7dB-el csökkenhet a hallásunk, drogok fogyasztásával pedig tipikusan nő az érzékelésünk (ennek ellenére nem bíztatnék senkit a fogyasztásukra technikai okokból sem: túl halkra keverni egy sávot ugyanúgy nem szerencsés). A hangulatunk is befolyásolja az érzékelésünket: mindenkivel volt már ugye olyan, hogy meghallgatva az előző nap készített szupernek hitt produkciót már egyáltalán nem tűnt annyira zseniálisnak az eredmény! A hamis basszus illúzióról: ha egy szobának erős rezonanciája van nem pontosan, hanem egy adott zenei hang környékén, akkor új frekvenciát érzékelünk. Pl. legyen egy basszusgitár hangja megpengetve 140 Hz-en, a szobának meg rezonanciája 136 Hz-en: a gitárt hamisnak (alacsonynak) fogjuk hallani akkor is, jól be van hangolva. Ha valaki belefutott már ilyesmibe, akkor a jelenség magyarázatának ismerete sokat segíthet a boldoguláshoz. Látható, hogy a hallásunk nem annyira mértékadó, AB teszt ide vagy oda. Nézzük hát, milyen konkluzív módszerek léteznek! MÉRÉSEK Az AB-tesztek nyilvánvaló hiányosságuk mellett még azért sem megfelelőek, mert a különbség érzékelésén túl nem tudja a hallgató megmondani, hogy melyik berendezés átvitele transzparensebb, vagyis hogy melyik degradálja jobban az audió jelet. Pl. ha egy tompa felvételen a rendszer beemel magasat, azt fogjuk tisztábbnak értékelni, de logikai szempontból nem ezt nevezzük transzparensnek. Vagy említhetném, hogy sokan bizonyos fajta torzításokat kellemesnek hallanak. Torzítás fura módon eredményezheti azt is, hogy valamit tisztábbnak értékelünk (pl. enyhe felharmonikus torzítás "pótolja" az elveszett magasakat, így működik az Aphex Aural Excitere is, amit egyébként bárki kipróbálhat: a jelet átküldi enyhe torzítón, majd a torz jelről felüláteresztő szűrővel csak a legtetejét hagyja meg, és azt keveri vissza az eredeti jelhez). Szóval ki kell szednünk a képletekből szubjektív részt, ha tudatos döntéseket szeretnénk hozni. Említettem, hogy egy berendezés átvitele jellemezhető a 4 attribútummal, melyet mind könnyű kimérni akár özönvíz előtti berendezésekkel is. A zajt, az idő alapú hibákat és a frekvencia választ túl könnyű tesztelni kb. bármivel, arra kár is szót fecsérelni. A torzítás egy kicsit komplikáltabb valami, de nem sokkal. Torzító analizátorok egymilliárd éve léteznek, és a régi analógok is tökéletesen alkalmasak a célra: simán kiszűrik az eredeti jelet a mért eszköz kimenetéről egy szűk notch szűrővel, és csak a torzítás marad. Persze mérni tudni kell, ismernünk kell a műszereinkkel kapcsolatos hibahatárokat, ismerni kell a mértékegységeket, a beosztásokra jellemző specialitásokat (pl. harmadoktávos átlagolás stb.). Ha valaki kételkedik abban, hogy amit hall, az mérhető is, akkor pedig ott a nullteszt. A nullteszt jellegéből adódóan minden különbségi jelet megmutat, így azokat is, amit nem tudtunk az előbbi módokon mérni A nulltesztnél jobbat nem tudtak még kitalálni, ez a sztenderd minden összehasonlításra a tudományban. Hogy működik? Vesszük az eredeti jelet, és kivonjuk belőle a tesztelni kívánt berendezés/rendszer kimenetét, és megnézzük mi marad. Ha az eredmény tökéletes csend, akkor a két jel egyenlő ÉS azonos. Period. HÜLYESÉGGYÁR Innentől kezdve lehet jönni olyan téveszmékkel, mint a semmilyen méréssel nem alátámasztott bakelit és CD demagnetizáló(!). Vagy a nyócvanhárom centi hosszú tápkábel, amit ha bedugunk, drámaian javítja a hangminőséget annak ellenére, hogy előtte több kilométernyi teljesen ismeretlen minőségű kábelen jut el hozzánk az áram a generátortól vagy a transzformátortól és teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy ma minden kompetens mérnök képes olyan áramkört tervezni a termékébe, ami szűri a hálózat zaját, amin mellesleg ugyebár nem közlekedik audió jel. Az effélét amúgy nagyon könnyű felismerni, általában sokkal drágábban kínálják mint amennyit ésszerűnek tűnik ezekért kifizetni és soha, egyetlenegy esetben sem készül hozzájuk értékelhető mérés (értékelhető alatt nem azt értem, mikor egy tápszűrő kimenetét összehasonlítják a bemenetével, hanem mikor a tápszűrőre csatolt berendezés kimenetét mérik előtte és utána!). Ráadásul sok esetben még azt is el tudom képzelni, hogy a gyártó elhiszi a saját hülyeségét. De akkor miért kér el pár "akusztika javító kavicsért" 159 dollárt???? Nem mondom hogy nem néznek ki jól, de a Dunaparton ingyen van. Szóval az efféle csalásokra egy egész iparág épül, komoly pénzeket fizetnek ilyen termékekért amúgy teljesen épeszű emberek, akik pl. nem ritkán lenéznek másokat azért, akik ugyanezt csinálják más műfajban, mondjuk TV shopos hirdetéseknek bedőlve fogyasztó mágnestablettát rendelnek. Audióban még olyannal is megspékelik, hogy pl. diszkrét áramköröket tartalmazó berendezések "bejáratásához" szükséges időt (break-in period) is előírnak. Rendszerint 90 nap körül, ami szerintem nem teljesen véletlen figyelembe véve azt, hogy a bankon keresztül 60 napig van lehetőségünk élni a pénzünk visszaszerzésével. EGY KIS RETRÓ Ami most következik, az pedig az, hogy amit mi érzékelünk, az mennyiben korrelál a valósággal. Azt akarom levezetni, hogy amit mi adott esetben jobbnak hallunk, az nem feltétlen transzparensebbet jelent. A valami jobb azon kívül, hogy szubjektív, kultúrális természetű is lehet.. Most akkor a történelemről: az audió őskorában (60-as évek) a berendezések gyártói nagyon komoly technikai kihívásokkal küzdöttek, ami kb. minden esetben arról szólt, hogy az alkatrészek és eszközök jelentette korlátokat megpróbálták valahogy visszaszorítani. Erre mi sem nyilvánvalóbb példa az, hogy ha felüttök egy 80-as évekbeli külföldi szaklapot, minden hirdetés a hangzáshűségről (fidelity) szól. Tehát vért izzadtak hogy megpróbáljanak leküzdeni minden gátat azért, hogy a cucc véletlenül se torzítson, és ha ezt csak megközelítették, akkor rögtön azt reklámozták. Ellenben ma mi van? Az számít menőnek, ha valaminek karaktere van, tehát torzít. Nehogy valaki azt gondolja, hogy az Universal Audio LA-2A-t vagy Pultec EQ-t vagy a Neumann U67-et azzal a céllal tervezték, hogy vintage hangjuk legyen Épp ellenkezőleg, komoly küzdelem folyt, hogy minél kevésbé színezzenek, de csak ez sikerült. Aláírom, hogy nem kevés régi felvétel nagyon jól szól, de az nem a felhasznált technika miatt szól úgy, hanem ANNAK ELLENÉRE. A HIFIstákkal analóg módon a stúdiókban dolgozók egy része sajnos tényleg azt hiszi, hogy ahhoz, hogy jól szóljanak vintage berendezésekre van szükségük, hiszen "a régi felvételek". De utóbbiak azért szólnak nagyszerűen mert: Stúdióba csak a legtehetségesebb hangmérnökök / zenészek juthattak Kíváló hangszereket használtak Rendkívül jó akusztikájú környezetben. A technika valójában csak egy egészséges korlát, ami mint kreatív tényező befolyásolta a felvétel kimenetelét. Más kérdés, hogy ezeket a vintage berendezéseket nagyon lehet szeretni, hiszen művészien lehet őket felhasználni, inspirálóak stb., de értsük meg, hogy a transzparenciához, mint minőséghez semmi közük sincs. Az hogy jók-e vagy sem, az már ízlés kérdése innentől kezdve, de semmiképp sem objektív tényező. Ahogy pl. az sem, ha valaki kicsit hamisan énekel, de még olyan "jó ízűen", nem lehet kijelenteni, hogy az az ének "rossz". A BAKELIT ÉS SZALAG DILEMMA Most pedig szót kell ejtsek a fentiek demonstrálására olyan általános kérdésekről, mint pl. a bakelit vagy a szalag problémaköre. Hihetetlen, hogy még mindig léteznek emberek, akik azt gondolják, hogy a szalag vagy bakelit jobban szól mint a digitális médiák, pl. a CD. A "jót" itt abszolút értelemben értem, tehát hogy hűen reprodukálja azt, amit felvettünk, mert ahogy mondtam, a szubjektív résszel, az ízlésről nem vitatkozom. Abban tényleg kiegyezhetünk, hogy ezek a médiumok nem ugyanúgy szólnak. Hogy mit gondolunk jónak illetve mi transzparens, na az okozza a vélemények közti különbséget. A hatásuk egyébként remekül mérhető. Tudni illik, hogy a bakelitre általában külön mastert szoktak készíteni a stúdiófelvételről, vagyis amit ráírnak már helyből más, mint ami a CD-re kerül. Ennek oka prózai: a bakelit torzítja a magasakat, ráadásul még csak nem is egyformán: a belső barázdákon jobban. Régebben a lemezek vágásakor arra is ügyeltek emiatt, hogy a lemez elejére tegyék a harsányabb hangképpel rendelkező dalokat, a közepe felé haladva pedig a fedettebb, melankólikusabbakat, illetve szempont volt a hangerő helyes elosztása, mivel minél hangosabb egy dal, annál kevesebb fér el belőle egy oldalra. A lemezeket sokszor félsebességgel vágták, hogy vágó magas frekvenciás torzítását ezzel is csökkentsék. A basszust kötelezően monósítják (ami természetesen nagyon jól jön, ha a hangmérnök idióta sztereó, szétesett basszust kevert), és a dinamikatartomány megmarad 50-60dB-n belül: többet nem lehet lemezen átvinni, ez kb. 10 bitnek felel meg digitálisban. A lemezen tehát helyből magasat vágnak de legalábbis magas frekvenciát limitálnak (ezért vannak pl. ilyenek). Ezeket a magas kezelési trükköket CD-k készítésekor is szokták alkalmazni olykor. A bakelit másik híres viselkedése a tranziensek torzítása: minden tranziensnek van egy elő- és utó visszhangja, hiszen ahol a tű kivágja a barázdát, ott mindenképp átmenet lesz. Élményre ez olyan, hogy minél élesebb, hirtelenebb változás vana felvételen, annál jobban elkeni azt arányaiban. Elég sok torzítás játszik szerepet tehát abban, hogy a bakelit kellemesen szóljon számunkra, de mért értékekben ez minden esetben rosszabb tranziens átvitelt, rosszabb torzítási mutatókat és jóval kisebb dinamikát, tehát rosszabb hangminőséget jelent. Végül pedig egy jó konverterrel fel tudom venni a bakelitet úgy, hogy élő ember nem mondja meg, hogy most a bakelitet, vagy annak digitalizált változatát hallja (természetesen addig a pontig, míg a bakelit hangminősége nem romlik a lejátszások során). Hasonló a jelenség a szalaggal is. A fej kellemes mély emelése (=vastagabb hangzás, ami valójában egy mezei EQ), a finom zaja, kellemes torzítása és komprimálása ami bizonyos hangszereknek tényleg nagyon jót tesz és valódi kreatív forrásnak tekinthető, de ettől még a szalag szintén nem tud versenyezni a szó szoros értelmébe vett hangminőségben egy jobb konverterrel. Használjuk kreatívan, okosan, de ne azért, mert az egy transzparensebb médium. Mindebből szerintem már levontátok azt a konklúziót is, hogy akár mi is volt a médium, amire a stúdióban rögzítettétek, kizárólag a digitális verzióban fogjátok azt hallani, amit a hangmérnök letett a master szalagra, vagy a bounce során a merevlemezre. A bakelitnél ennek lehetősége tökéletesen kizárt. Ez lenne kb. az, amit a transzparenciáról, érzékelésről gondolok a témában zanzásítva - ebben a formában talán alkalmas arra, hogy akár vásárláskor, akár tervezéskor, vagy stúdiómunkánk során pár dologban ésszerűbb, tudatosabb döntéseket hozzatok, részint azáltal, hogy tesztjeitekkel támasztott követelményrendszerrel mennyire legyetek szigorúak: a legtöbb összehasonlításhoz nem kell nagy hacacáré, hiszen jól hallhatók az eltérések, viszont mikor táp- és usb kábelek közt létező különbségekről kezd valaki papolni olyan árcédula villogtatásakor, ahol a vessző előtt túl sok helyiérték szerepel, akkor nem árt kicsit óvatosabbank lenni. Már ha akarunk, hiszen mindenki arra költi a pénzét, amire csak akarja. Attól tartok, hogy létezik olyan olvasat, melyben egy kitűnő hangmérnök munkájának nagyfokú degradálása az, mikor a felvételi lánc ezer elemének jelentőségével akár csak egy szinten említjük kábelmániánkat. Úgyhogy a HIFIsták tweakjeit és rituáléjait tiszteletben tartom, de én maradok inkább a pro audió oldalán, hiszek a tudománynak és az ésszerűségnek és a következetességnek. Függöny.
  6. 14 points
    Helló! Örömmel jelentjük, hogy elértük a 4000. regisztrált felhasználót. Annyi szomorúság van ehhez, hogy nem kispályás troll találta meg a fórumunkat, akinek köszönhetően átalakítjuk az értékelési rendszert. A troll személyére csak tippem van, de elég hardcore ember, aki minimum 10 különböző kontót volt képes létrehozni a fórumon AZÉRT, hogy saját magát pontozhassa le és másokat le Legutóbb Proaudio_C névvel futott a gyökér, aki pl. ebben a topicban úgy próbálta megvédeni az "érveit", hogy felpontozta saját magát a többi ál-kontójáról. Például ezeken a neveken futott: proaudio_c, rezynator, redbulls, alenso, djjesB, barinkaj, timeeeoO, MarkE, dj_sunriser, SzeifertAron. Kicsit se volt feltűnő Csak tegnap pl. minimum 3 vagy 4 kontót hozott létre ahhoz, hogy tudjon magának "igazat adni". Változások: -Először is, fórumunk egyik hajtómotorjának, Töfinek visszaadom a reputáció pontjait. (A troll nem gondolt erre? Tök sok munkába lehetett neki amit egy gombnyomással lehetett javítani...) -Nincs negatív reputáció, ami a gyűlölködés, bosszúállás motorja volt. Likeolni lehet. -Láthatóak a likeolók neve! Ezzel látható lesz ki a troll, akit nyugodtan jelentsetek. -Mert: továbbra is célunk a jó komment, az az érték. A rendszer a minimum 5 likeot kapó kommenteket KIEMELI, ezzel jutalmazza. -A likeok nagyon nagy segítséget jelentenek a tájékozódásban, pl. kommentelők megbízhatóságában. Ha valaki ezt a rendszert saját szánalmas céljai miatt kijátsza, azt azonnal tiltással büntetjük, kérdést sem teszünk fel. -A 4-nél több likeot kapó poszt automatikusan kap egy nagy csillagot "Népszerű" felirattal. -Megszűnik a tagok értékelésének lehetősége, ez nem volt túl hasznos funkció. -Azt hiszem száz vagy kétszáz komment után a tagok saját maguk szerkeszthetik a rangot jelző szövegüket. A jövőről: Az új IPBoard (fórum) verziója már létezik, de sajnos a hirdetési app nem kompatibilis azzal. Gondolkodom hogy az apróhirdetési részt megszűntetem és sima fórumtémát csinálok belőle. Részint mert bugos, másrészt mert a 4-es motorra nagy szükség volna, túl sok jóság van benne, pl. mobilnézet, új kereső, mégjobb wysiwyg editor stb. Nagyon elégedettek vagyunk a fórummal, benne a tematizálással, a tartalom minőségével, frekvenciájával. Részint az egyik oka hogy mi magunk kevesebbet publikálunk, hogy a tagok postjai önmagában is izgalmas és érdekes témát adnak (a videóinkat, pl. a ZBH-t tekintsük MÉNEMSZÓL tartalomnak egyébként). Persze ha időnk és energiánk engedi, folytatjuk a postolást. Mindenkinek köszönöm az eddigi részvételt az egész csapatunk nevében!
  7. 14 points
    Logic János vagyok, amatőr budapesti lakos, és feljegyzéseket készítek általában délelőtt. Míg mások dolgoznak. Ha valakinek meg kell élnie valamiből, akkor nem lesz ideje megfelelően elmélyedni a zenei szoftverének rejtelmeiben, tehát dolgoznia kell. Kovács Zoltán olvasónk levele valóságos lavinát indított el, mikor azt írta, hogy, idézem: "...mán' szíjjelb.sz az ideg, a Pro Tools a MIDI hangszer hangját mindig előrébb veszi fel mint ahol a Note On-ok vannak! Segítsen mán' valakit!" Rögtön beugrott az, hogy kb 10 felvételből amivel találkozom 9-ből az audio sávok el vannak csúszva. Láthatólag nem zavart senkit addig, míg nem szembesítették ezzel. HOGYAN LEHETSÉGES EZ? A problémát alaposabban megvizsgálva hamar levonhatjuk a következtetést, hogy a mai zeneszerkesztő programok alapszinten túli kezelése nem halandóknak való feladat. Megpróbáltam leírni az egészet töviről hegyire, de a tizedik oldal után sem voltam még sehol, és az A4-es jegyzeteim is 6 oldalt tesznek ki apróbetűvel, címszavakkal. (Most kezdem újra, hogy leegyszerűsítsem). Az tehát, hogy valaki ezen szempontokat mind szemelőtt tartsa munka közben elég embertpróbáló feladat lehet, úgyhogy a hatékonyság jegyében annyira egyszerűsítem az “ábrát” amennyire csak lehetséges. A haladás kedvéért sok alap dolgot meg sem magyarázok (ez a Logic kezelésével kapcsolatos), és még így is szép anyag lesz, nagy szükség lesz az olvasó kitartására. Ha kérdés van, azt úgyis felteszitek, és a közösséggel együtt megválaszoljuk. FONTOS EZ? Ha a felvételek nem elég pontosak, akkor inkább a demók esetleges, rögtönzött, kidolgozatlanságát idézhetik, amin sem hangszínszabáylzó, sem kompresszor nem segít. A következő fejezetekben megpróbálom érinteni a latencyvel kapcsolatos legtöbb problémát, és adok rájuk valami megoldást is. Révilágítok a mixelésnél, felvételnél, sőt, bounce-olásnál felmerülő nehézségekre, megmutatom, hogy hogy esik ezektől szét a mix, hol kavarja be az automatikát. Érinteni fogom a MIDI hangszereket is és a hangkártyák gaztetteit is leleplezem. A Logic szoftvert fogom alapul venni, de örülnék, ha más szoftverek ismerői kiegészítenék a leírtakat, amiket hozzá fogok csatolni az értekezésemhez. Mivel a cikk megírásához szintén véges idő áll rendelkezésemre (értsd, tolvajtempóban írom és így is tekintélyes időt kellett ráfordítanom), helyenként hibák fordulhatnak elő, amiket nagyon szívesen kijavítok. Mindettől függetlenül a cikket egyaránt ajánlom maszületett bárányoknak és az iparban dolgozó profiknak is. Aki már most elriadt a terjedelemtől, de nem szeretné, ha a napja hiába telt volna, annak a következő tanácsokat adnám, ha el akarja kerülni azt, hogy a felvételei rossz helyre kerüljenek vagy rossz helyen játszódjanak le: Ne használjon semmiféle késést okozó plug-int (ennek kiderítésének módszerét lentebb tárgyalom). De ez még nem lesz elég ) Kapcsolja ki a software monitoring funkciót (monitorozzon direktbe vagy mixeren keresztül) Ne használjon külső MIDI hangszert, külső szoftver hangszert, effekt processzort, digitális kibejáratot. Ha a buffer értéket átállítja, mindig indítsa újra a Logicot. Mindig Ha ezek nem tarthatók, akkor sajnos most a biztonsági öveket kérem becsatolni! (Ha valaki úgy gondolja, hogy nagy spíler, rögtön ugorjon a cikk végére, és próbálkozzon meg a teszttel, amit nyilvánvaló haszna mellett a szórakoztatás céljával állítottam össze) MINDEN KÉSIK. Az itteni lehetőségek nem teszik lehetővé, hogy mindent alapszinten taglaljak, viszont a fogalmakban meg kell állapodjunk, máskülönben nem lesz érthető amit írni fogok. Ami most jön, az muszáj sajnos. Kezdjünk is neki! A latency az az idő, ami ahhoz szükséges, hogy a hang eljusson a forrástól a céljáig. Ez alapján többféle latencyt definiálhatunk, például a közvetítő közeg alapján: Akusztikus késés, ami a hanghullámok terjedésének sebességéből adódik: ez 340 méter másodpercenként a levegőben.Gyorsszámoláshoz vehetjük azt, hogy 1 métert 3 milliszekundum alatt tesz meg a hang, és a kb. 10ms (3 méternyi távolság) eltéréssel megszólaló forrást a jobb képességű emberek már két külön hangnak képesek regisztrálni. Analóg késés, az elektromos jel terjedsének sebességéből adódó késés. Az analóg jel kb. kétharmad fénysebességgel terjed a vezetékben, ami durván 200,000 km / s. Ez olyan tartomány, amit gyakorlatilag elhanyagolható latency szempontból, azonnalinak vehetjük. Digitális késés: mivel a digitális jel egyfajta absztrakciója az eredeti akusztikus ill. analóg jelnek, ezért ellenére annak, hogy ez is vezetéken terjed, lényegesen lassabban teszi mindezt. Okai a digitális-analóg, az analóg-digitális átalakítók késése, illetve a bufferek, melyeket a különféle szinkronizációk érdekében kell bevezetni. Tudniillik egy számítógép, vagy egy processzor teljesítménye véges, és a rendelkezésére álló idő bizonyos részében tud csak zenei feladatokat ellátni (megj: sem a Windows, sem az OS-X nem realtime operációs rendszerek). Amíg mással foglalkozik (pl. kirajzolja az egér ikonját egy új helyre), egy átmeneti tárolóban, ebben a bizonyos bufferben gyűjti feldolgozásra váró, eredeti jelet reprezentáló adatokat, majd azokat egy szuszra processzálja, hogy megint mással tudjon foglalkozni. De szinkronba kell hozni a más-más adatátvitelből adódó eltéréseket is, pl. a PCIe vezérlő és az USB közti különbségből adódóakat, stb. Jegyezzük meg: a digitális rendszer átviteli jellemzőiből és működéséből adódóan ilyen átmeneti tárólókat, másnével buffereket kell alkalmazni, melyek méretükkel arányosan KÉSLELTETIK a jelet a valós időhöz képest. Ez elég nagy kalamajkát is tud okozni. Jegyezzük meg: zéró latency nem létezik, mégha a gyártók ezt is reklámozzák. Nem marketing csapda, csak egyszerűsítve szeretnék megértetni az egyszeri felhasználókkal, hogy a hangkártya képes direct monitoringre (később tárgyalom), ezzel olyan kis késést produkálva, amit nem érzékelünk már annak. BÁBELI ZŰRZAVAR Az, hogy kit milyen mértékben zavar adott késés személyenként változik. Egy templomi orgonista hozzá van szokva nagy késéshez (távol ül a sípoktól), ami viszont sok lenne pl. egy elektromos gitáron játszó zenésznek, aki még feszesnek érzi a játékát 1-3 méterre az erősítőjétől (3-9ms). Egy énekes viszont a saját belső rezgéseinek köszönhetően gyakorlatilag azonnal (<1ms) hallja a saját hangját, ahhoz van szokva, így őt az ennél sokkal nagyobb késések már zavarhatják az előadásában akkor is, ha az jóval 10 ms-en belül van. A cikket mindenki saját szájíze szerint értelmezheti, úgy határozza meg a határértékeket, ahogy neki tetszik. Itt az elveket próbálom tisztázni. Egy nagyobb színpadon két egymástól 15 méterre levő zenész már rendesen szívni fog: 45 ms elteltével hallja az egyik a másikat, amire az újabb 45 ms múlva tud csak reagálni, ami egy csepp tempóbeli változás lekövetését is lehetetlenné teszi, miközben a közönség őket egy időben hallja egymástól szétcsúszva. Szóval a monitorozás nem csak azért van, hogy halljuk magunkat, hanem hogy időben halljuk a másikat! Ennyit érdemes legalább tudni az előadáshoz kapcsolódó késésekről, de mi van akkor, ha nem feljátszunk (recording), hanem visszahallgatunk? Láthattuk, hogy a színpadon távol levő egyik zenészt (ha nem kell tempóváltozást lekövetnie) nem fogja különösebben zavarni az, hogy ő sok idő múlva reagál pl. a dobos diktálta ritmusra. A közönség viszont érzékelheti a két hagszer késését egymáshoz képest, amiről ő mit sem tud. Egy zenei szoftver ha lejátszik, akkor viszont mi mindnyájan “közönség vagyunk”, és a sávok ill. események közötti csúszások eltérései bizony zavarni fognak bennünket. Az egyik hang 5ms-t csúszik későbbre, a másik 7-tel korábban lesz felvéve, ami kapásból 12 ms relatív különbség, késés. Ezek a számok a gyakorlatban hamarabb összejönnek, mint gondolnánk. Lehet, hogy elsőre nem fog leesni, hogy a hangok megszólalásának pontossága miatt halljuk rossznak a mixet, melyek ellen mégrosszabb reakcióval pl. kompresszorokkal tüntetjük el az erről árulkodó indítótranzienseket, ezáltál egy végtelen spirálban fogjuk anyagunkat a totális amatőr végeredmény felé zülleszteni. Ha viszont tudjuk, hogy a feszes lejátszás milyen fontos, és tudatosan jól veszünk fel, mixünk új szintet léphet szívnonalban. Jegyezzük meg: a késés zavaró jellegének megítélése környezet és személyfüggő. De jó irány az, ha tudjuk, mivel kell számolnunk, és tudatosan kezeljük a jelenséget. A DIGITÁLIS KÉSÉS ÖSSZETEVŐI Az eddigi cikkeket amiket láttam a hangkártyák késésével foglalkoztak, ami azt jelenti, hogy a szerzőket kizárólag ez zavarta. Ez viszont csak a jéghegy csúcsa. Ha átlagon felüli eredményt szeretnénk elérni, a profikhoz hasonlóan igyekezzünk kell megérteni a teljes problémát. Ismerkedjünk meg a 3 alapvető digitális késés típussal! 1. Audio I/O latency Audio bemeneti késés (A/D latency): az idő, mely az analóg elektromos jel digitalizásához szükséges. Konverter típusától változik, tipikusan 1 ms körüli érték. Audio kimeneti késés (D/A latency): az idő, mely a digitális tartományból az analóg tartományba jutáshoz szükséges. Konverter típusától változik, tipikusan 1 ms körüli érték. 2. Plug-in latency A zenei szoftveren belüli késés, melyek bizonyos plug-inek használatakor keletkezik. Milyen meglepő: a pluginek sem egyformák. Meg kell ismernünk tehát, hogy melyek ezek a pluginek, hogy tudjuk megmondani, hogy késnek, illetve ha igen, mennyit, mi módon hatnak ki a munkánkra, és hogy lehet korrigálni a hatásukat. (Erről majd később) 3. MIDI latency Erről is meg szoktak feletkezni, pedig a külső hangszerek újra reneszánszukat élik, és az ő késésüket általában csak manuálisan tudjuk korrigálni. Ő is a digitális tartomány része (még akkor is, ha a hangszer történetesen analóg , és együtt, szinkronban kell szóljon a többi felvett audióval! Meglehetősen komplex probléma ez. Két fajtát definiálunk: MIDI bemeneti késés: az idő, mely a billentyű leütésétől vagy kontroller mozgatásakor eltelik a szoftverbe (DAW) érkezéséig. Meglepő módon a különböző MIDI vezérlők elég széles skálán helyezkednek el fürgeség szempontjából. MIDI kemeneti késés: az idő, mely a MIDI üzenet kiküldésétől a hangmodul megszólalásáig telik el. Itt egészen drámai értékeket is sikerült mérnem, volt hangszer, ami 20ms-nál is lassabban reagált a MIDI üzenetekre. Érdemes tehát valamiféle módszer szerint megvizsgálnunk azt, hogy hangszerünk mire is képes. A következő részben szemügyre veszem az egyes tényezőket, de megjegyzem, hogy mivel mindenki más zenét csinál másféle módszerrel, ezért nem mindenkit érintő problémákról lesz szó. Lesznek azonban olyan részek is, amik azokat is érintik, akik kizárólag a szoftveren belül dolgoznak. AUDIO I/O LATENCY Ha számítógép kerül a képbe, ez a tényező mindig fennáll. Láthattuk, hogy konverterek révén a jelet előbb digitálissá alakítjuk, ekkor tudjuk feldolgozni azt a szoftverünkkel (DAW, esetünkben a Logic), majd újból analóg jellé kell alakítanunk. A jel teljes útjának megtételéhez szükséges időt úgy hívjuk, hogy ROUNDTRIP LATENCY, vagyis az az idő, amely alatt az analóg jel eljut a bemenettől a szoftveren át a kimenetig. Megjegyzés: a Logic roundtrip latencyt jelenít meg, de ha a nem használunk analóg bemenetet mert pl. csak belső szoftveres hangszerekkel játszunk, akkor ez az érték kisebb mint az itt jelzett érték. Általában De más szoftverrek, pl. Live lebontva mutatja a ki- és bemeneti késéseket. Az Audio I/O latency két részből áll, egy úgynevezett buffer értékből, melyet a gazda szoftverben (Logic) állíthatunk be, és egy nem buffer-értékből, mely a konverterek késéséből, a meghajtó szoftver működésének sebességéből és egyéb átmeneti tárolókból áll, amire a felhasználónak nincs se rálátása, sem beleszólása. Az előbbi tehát változtatható, az utóbbi egy statikus, konstans érték. A kettő összege a roundtrip latency. Az Apple összefoglalója a témában itt található. K: Miért fontos ez a szám? V: Nagyon egyszerű oka van ennek: mikor audio felvételt készítünk, akkor a szoftver ez alapján kompenzálja azt. Tudatában annak, hogy a roundtrip latency érték mondjuk 3.3 ms, a felvett hangot ennyivel korábbra teszi le a playheadhead pozíciójához képest! Ezt el ne felejtsük, ez lesz az alaphelyzet. Sajnos hamarosan látni fogjuk, hogy ez ennél sokszor komplikáltabb tud lenni. K: Honnan tudja a szoftver, hogy mennyi a hangkártya roundtrip latencyje? V: Nagyon egyszerű: a meghajtó (driver) közli azt a programmal. Sajnos olykor hibásan: találkoztam nem egy olyan hangkártyával, amelyik egész egyszerűen hibásan jelentette ezt az értéket. Szerencsére a roundtrip latency mérésére van pár működő módszer, úgyhogy ezt magunk elvégezve a Logicban lehetőségünk van kompenzációként megadni. TANULJUNK MEG SZÁMOLNI! K: Adott buffer mekkora késést okoz a jelben? V: A buffer méretét mintákban szokás megadni. Pl. egy 64 mintából álló buffer 44.1kHz-es mintavételezési frekvencia mellett 64 / 44.1 = 1.45 ms, egy 128-as buffer pedig 128 / 44.1 = 3ms időre elegendő mintát tud tárolni, ez fog késésként megjelenni. A roundtrip latency esetében ez a buffer kétszer is jelentkezik. Pl. egy 256-os buffer 256 / 44.1kHz x 2 = 11.6 ms-mal késlelteti a kimenő audió jelet a bementhez képest, ami többek számára alkalmatlanná teszi arra, hogy valós időben monitorozza így a hangkártya bemenetét a szoftveren keresztül (monitorozásra más módszerek is vannak, erről majd később). Ehhez természetesen hozzá kell még vegyünk a nem-buffer késéseket is, ami viszont hardverfüggő, és független a buffer méretétől. Ha pl. 64-es buffert választunk, és emellett a rendszer 4.9 ms latencyt mutat, akkor az annyit tesz, hogy van 64 / 44.1 x 2 = 2.9 ms bufferből adódó késésünk, és 4.9 - 2.9 ms = 2 ms nem bufferből adódó késésünk. Utóbbi a konverterek sebességéből, a meghajtó szoftverből és egyéb bufferekből jön össze. (A 2ms érték az Apogee Symphony IO a saját kártyájával együtt, egy RME FireFace 800 esetében ez az érték 4.7ms-nek adódott). Mégegyszer mindez akkor, ha a szoftverünk helyes értéket jelenít meg! Az Apogee Symphony IO interfész a saját PCIe kártyájával, majd USB2 kapcsolaton keresztül: VONJUK LE KÖVETKEZTETÉSEINKET! Nagyobb bufferméret nagyobb késést okoz és kisebb terhelést jelent a processzornak (nem kell annyira kapkodni a feldolgozással), kisebb bufferméret pedig kisebb késést okoz, és nagyobb terhelést jelent a processzornak (a számítógépet állandóan megszakítja a sok apró beérkező bufferben levő adatcsomag). Az, hogy a gépünket mennyire terheli az adott bufferérték elsősorban a hangkártyától függ, és nem pedig a számítógépünk sebességétéől. Egy USB 1.1-es vagy 2.2-es hangkártya sokkal jobban fogja a processzort, mint egy firewire-ös eszköz. Természetesen a PCIe hangkártyák (ill. most már Thunderbolt!) a nyerők, azokon belül is azok, amik direkt nagysebességű kommunikációra lettek tervezve (ilyen pl. az Apogee Symphony rendszere) Ezek szerint a buffer méretét úgy kell megváltoztatnunk, hogy a gépünk le tudja játszani recsegés, megállás nélkül a sessiönt, de az élő játékot ne zavarja a késés. Minél inkább mestere valaki a hangszerének, annál jobban fogja zavarni ez a fajta késés. Én úgy vettem észre, hogy 128-as buffer felett már olyan latecny értékek adódnak, ami egyértelműen kockáztatja az elődásunk feszességét. Többen azt fogják mondani, hogy ők ennél nagyobb bufferrel is elvannak. Én azt gondolom, hogy nem hasonlították össze a játékuk eredményét a kisebb bufferrel lett változattal, vagy úgy játszanak, hogy “nem ez a szűk keresztmetszet” (sorry, de a profik és az amatőrök játéka között ez egy lényegi különbség). Én a szubjektív részt nem akarom firtatni, mindössze annyit mondok, ha valaki igényes szeretne lenni, és nem szeretne kutatásokba bonyolódni, a legjobban teszi, ha egész egyszerűen nem forszírozza a 15ms feletti latency értékeket. És ez 2013-ban sajnos nem is olyan könnyen teljesíthető kritérium. Sajnos másik oka is van a dolognak: a valaki veszi a fáradtságot, könnyen rájöhet pl. arra, hogy a szoftver hangszerek élőben kötelezően kvantálják a hangokat. A kedves olvasó már bizonyára kitalálta, hogy a kvantálás alapja nem más, mint maga a buffer hossza. Tehát: két egyszerre leütött hang közül az egyik jó nagy késéssel szólal meg a másikhoz képest, ha pont egy újabb bufferciklus kezdődik (ehhez elég akár egyetlen milliszekundummal lemaradnia, és MIDIről lévén szó két note on között ennyi különbség bőven lesz is!), illetve tökegyszerre fog megszólalni két nem egy időben leütött hang, ha ugyanazon bufferciklus alatt érkezik be a számítógépbe. (Mégegyszer: ez a szoftverhangszerekre vonatkozik). Verdikt: felvételkor minél nagyobb a buffer, annál “darabosabban” lesznek kvantálva a bejövő hangok ÉS(!) a kontrollerek is! Lejátszáskor más a helyzet: a szoftverhangszerek az eredeti felvételnek megfelelően az események sample pontosan kerülnek visszajátszásra. Update: SonnyCoca fórumozónktól tudjuk, hogy ez nem mindig van így. Kultúráltan megírt szoftver hangszerek arányosan tudják kezelni az időbéjeggel ellátott MIDI eseményeket, így azokat buffernyi késéssel, de helyükön fogják kezelni. Ezek tehát felvételkor is pontosak. Jegyezzük meg: élő bemenet esetén sem a hardver hangszerek, sem a szoftver hangszerek nem sample pontosak. (Előbbi a MIDI jitter miatt). A szoftver hangszerek lejátszáskor lesznek azzá, a hardverek pedig lehetnek minta pontosak, amennyiben a billentyűzetüket használjuk közvetlenül a megszólaltatásukra (és az audió kimenetüket vesszük fel). VIGYÁZAT! A Logic megbízhatóság szempontjából sajnos nem a csúcsok csúcsa, és nem pont ezzel a szóhasználattal jutott eszembe, mielőtt leírtam volna. Egy jól működő hangkártya latency értékét is néha rosszul regisztrálja. Továbbá szinte minden esetben rosszul fogja megállapítani a roundtrip latency értéket, és összevissza fog kompenzálni, ha buffer méretének változtatása után nem indítjuk újra a szoftvert! Lehet, hogy a munka hevében nem tűnik fel, hogy össze-vissza vesz fel audiót, és épp ez benne a legveszélyesebb. Ezért a bajt megelőzendő találjunk ki egy fix buffer értéket, állítsuk be azt, lépjünk ki, majd újra indítsuk el a Logicot, különben az életünk pokollá változhat. AUDIO I/O LATENCY MÉRÉSE Tudjuk, hogy felvételkor a rendszerünk a roundtrip latency ismeretében korrigálni fogja a felvett audió jelet. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy ezt az értéket helyesen kapja meg. Ennek ellenőrzésére ismertetek egy egyszerű módszert Logicban: A hangkártyánk egyik bejáratát összekötjük egy kijárattal. Nyitunk egy audio csatornát, amire berakjuk az I/O plugint, amin beállítjuk az előbb összekötött kibejáratokat. Ekkor nyomunk egy “ping” gombot, mire a szoftver megméri, hogy az általa kiadott tesztjel mennyi idő alatt érkezik a vissza bemenetére. Ha ez az érték nem nulla, akkor azt jelzi, hogy a Logicnak rossz ideája van arról, hogy mennyi valójában a roundtrip latency érték, és az I/O Plugin ezt a késést kompenzálja a sávon lejátszáskor (erről részletesebben a plug-in-ek okozta késésekről fogok még beszélni). Ezen a képen az I/O plug-in itt 59 minta eltérést talált a korrekt roundtrip latency értékhez képest. Valami gubanc van! Ha ez bekövetkezik amiatt, mert a hangkártya rossz értéket jelent (és nem azért van, mert nem indítottuk bufferváltás után a Logicot!), akkor kézzel kompenzáljuk a Recording Delay elnevezésű paramétert. Ha tehát az I/O plugin ping funkciója mondjuk 58 sample késést mutat, akkor a Recording Delay paraméterre -58-at írunk be az audio résznél a preferencesben. Ez tehát azt biztosítja, hogy a felvételeinket 58 mintával előbb teszi le, a rendszer más paramétereit nem módosítja, az I/O plugin továbbra sem nullát fog jelezni. Mit tudtunk meg tehát? Azt, hogy a latency értékünk ms-ban mennyi. Az, hogy ez hány minta, azt ez a módszer nem árulja el, minthogy a Logic tizedes pontossággal jelenti csak ezt, ami kb 5 mintán belüli tévedés. Oké, ez szőrszáhasogatásnak tűnik, de nem ez az egyetlen jelenség, ami kételyt ébreszt bennünk, hogy a Logic audio részét mennyire tervezték pontosra. Nekem inkább alulspecifikáltnak tűnik, én pedig őszinte híve vagyok a ráhagyásoknak. Tévedni itt vagyok én, az ember, a számítógép meg azért van, hogy legyen pontos! (Haladó, kényszeres elmebetegeknek: ha ennél pontosabb mérést szeretnél -aminek természetesen semmi értelme-, akkor csinálj egy audio regiont egy egységnyi tüske (=1 minta széles) impulzussal, küldje da sávot ki a kimenetre ami vissza van kötve a bemenetre. Egy újabb sávot jelölj ki felvételre aminek a csatorna bemenete az előbb említett visszacsatolt fizikai bemenet, a csatorna kimenete pedig legyen ugyanaz a fizikai kimenet, mint amin az impulzust küldted ki az előbb. Ezen a sávon vegyél fel egy keveset, és kapsz egy sor impulzust. Az impulzusok közti távolság sample-ben a rendszer sample pontos roundtrip latency értéke lesz). Ha a rendszerünk roundtrip latency értéke korrekt, akkor elértük azt, hogy pluginek használata nélkül a bejövő jelet már jó helyre fogja felvenni a rendszer! Vagy mégsem? Visszacsatolás alapú latency mérés Logicban, 256-os bufferrel: DIGITÁLIS AUDIO I/O LATENCY Mint megtudtuk az előbb, a hangkártya drivere a Logic tudtára adja az analóg kibejáratok latency értékét, és ennyivel korábbra igazítja a felvett jelet. De mi a helyzet azokkal a hangkártyákkal, amiknek van digitális kibejárata? Ha hangkártyánk ADAT csatlakozóira felcsatolunk egy újabb konvertert, egy dologban biztos lehetünk: a Logicnak (vagy bármilyen más DAW-nak) lövése sem lesz a roundtrip latency értékek alakulásáról. Ő továbbra is az analóg csatlakozók késését veszi alapul, azt kompenzálja. Tehát ha mondjuk van egy Focusrite Saffire Pro 40-ünk, amire rákötünk ADAT csatlakozón egy külső konvertert, akkor biztosnak vehetjük, hogy a külső konverterről bekötött jel nem ott fog landolni, ahol az eredetileg a valóságban történt. Megoldás: a fent említett módszerhez hasonlóval egy hurokkal megállapítjuk a digitális rendszer roundtrip latency értékét, és ezzel az értékkel korrigáljuk a digitális kibejáratokat. Hogy ezt hogy tegyük? A Logic Environmentjébe létrehozzuk az adott digitális bejárat input elemét, és berakunk egy sample delay plugint, amit a késés értékére paraméterezünk. Most végre atompontos szinkron lesz az analóg és a digitális csatlakozók között! AUDIO JEL MONITOROZÁSA Mostmár tök jól tudunk felvenni audiót a helyére, de szeretnénk hallani azt, amit felveszünk és azt is, ami az alap. A kettőt együtt, és szinkronban. Erre alapvetően három módszerünk van: 1) Az egyik, mikor valami fizikai, hardver keverőpulton keverjük össze a bemenet (mondjuk egy mikrofon) hangját a hangkártya kimenetével. Ekkor a keverő egy speicális routing révén a rákötött mikrofont a hangkártya bemenetére küldi. A hang, amit hallunk és amit veszünk szinkronban lesznek egymással, gond egy szál se. 2) Monitorozhatunk a hangkártya beépített keverőjével is. A zenélésre kitalált hangkártyáknak van egy úgynevezett direct monitoring funkciója, mely a bejövő jele(ket) saját maga keveri össze a szoftverből szóló alappal. Azokat nem továbbítja a gép felé, így megússza a további késést, hanem rögtön maga elvégzi a keverést, és a kimenetére teszi. A késés ilyenkor olyan pici, gyakorlatilag elhanyagolható. Ez a megoldás ugyanazt eredményezi, mint az előbbi, külsős keverőpultos változat. Olyan, mintha a keverőpultot beépítették volna a hangkártyánkba. 3) De mi van akkor, ha szeretnénk a szoftverünk plug-in effektjeit használni valós időben? Nos, ebben az esetben az úgynevezett software monitoring, vagyis a szoftveres monitorozás az, amit keresünk. Ekkor nem úszhatjuk meg azt, hogy a hangkártya direct monitoringját kihagyva a jel végül bejusson a szoftverbe, és itt megindul az óriás lavina a késésekkel. Itt már észnél kell lenni rendesen! SZOFTVERES MONITOROZÁS A szoftveres monitorozás magával hozza a fent említett latency problémakört kiegészülve a MIDI és a Plug-in latencyvel. Szépen belemártjuk a nagylábujjunkat a sűrűjébe. A Logicban van egy software monitoring funkció, mely segítségével a Logic lejátsza a bejövő jelet amennyiben a sávot felvételre jelöljük ki, vagy input monitoringre tesszük. Ekkor az előbb elhanyagolható késések itt már komoly értékekre duzzadnak, “hála” a driver és a buffer késéseknek . Tudjuk jól, ha a buffert nagyra választjuk, akkor a késésünk oly mértékűre nő, hogy képtelenek leszünk pontosan, feszesen játszani. Válasszuk kicsire (max 128 minta), és oldjuk meg, hogy a gépünk le tudja játszani a sessiont. Erre jobb tippem nincs. Bounce-oljunk, freezeljünk, mute-oljunk. Ha audiót monitorozunk, két késéssel kell számolnunk. Az egyik az előb tárgyalt audio I/O latencyből , a másik pedig esetlegesen a plug-in latencyből tevődik össze. Ez utóbbi kompenzációját PDC-nek fogom hívni. Lesznek plug-inek amik nem okoznak késést, és nem befolyásolják az eddigiket, viszont lesznek olyanok, melyek igen. Ilyenek a pitch korrektorok, lineár fázisú szűrők, speciális limiterek és olyan kompresszorok, melyek “lookahead” paraméterrel dolgoznak. Logic esetében ezek a plug-inek okoznak késést: Nagyobb mintavételezési frekvencia kisebb késést okoz és növeli a prcoesszorterhelést. [*]Space Designer (alapból nem, csak ha a "latency compenstation" gombot bekapcsoljuk! ááá! ) [*]Enverb [*]Pitch Correction [*]Pitch Shifter II [*]Vocal Transformer [*]Adaptive Limiter [*]Limiter [*]Multipressor [*]Noise Gate (!) [*]Silver Gate [*]Ducker [*]Linear Phase EQ [*]Match EQ [*]Denoiser A nem Logic pluginek közül ilyen kb majdnem minden Universal Audio UAD kártya plug-in, vagy bármely DSP támogatású plug-in. Nagyon sok késést okoz minden lookahead paraméterű plugin, pitch correctorok (pl. Autotune), speckó lineár-fázisú szűrőket alkalmazó eljárások, vagy komplikáltabb IR plug-inek, vagy olyanok, mint pl. a Lexicon natív zengetője. K: -HONNAN TUDJUK AZT, HOGY MELY PLUGINEK KÉSNEK? V: -A Logicban nincs lehetőségünk ezt megtudni úgy, ahogy pl. a Pro Tools ki tudja írni egyes csatornáinak teljes késését. Ha nem akarunk méricskélni, van egy praktikus módszer azért. A Logic csomag része a MAINSTAGE nevű applikáció, mely viszont meg tudja mondani a csatornák késését. Egyszerűen behívjuk az adott plug-int, megcsavarjuk valamely paraméterét, és ki fogja írni, mennyit késik. Az ábrán látható Manley Massive Passive UAD-2 plug-in például egy elég rendes 24.5ms-et. Ugyanakkor látatjuk, hogy a legtöbb gyári Logic plugin semmennyit se. Íme, hogy néz ez ki a gyakorlatban: MIT JELENT TEHÁT A PLUG-INEK OKOZTA KÉSÉS A GYAKORLATBAN? Na most tessék figyelni: ha a képen látható 1-es sáv audiót játszik le, az 24.5ms-et késik a többihez képest, ami nagyon durva. Ezeket a sávokat szinkronba kell tehát hozni. Hogy lehetséges ez? PLUG-IN DELAY KOMPENZÁCIÓ (PDC) A fenti példában tehát szétcsúsznak a sávok. A Logic, és bármely modern DAW ezt úgy tudja orvosolni, hogy rendelkezik egy úgynevezett Plug-In Delay Compensation paraméterrel, ami esetünkben egy globális beállítás (Preferences). Itt három opciónk van: A) OFF (kikapcsolva, tehát nincs szinkron, szétcsúszik), Audio and Software Instrument Tracks (mely a szinkronról gondoskodik audió és szoftver hangszer típusú csatornákon) illetve C) ALL, mely B-hez még hozzáveszi a többi csatorna típust is, KIVÉVE A BEMENETI CSATORNÁKAT (az Environment “input” típusú csatornáit). Ezek tehát: audio, software instrument, bus, aux és output csatorna típusok. Itt található a szóbanforgó paraméter: Elemezzük hát az utóbbi kettőt! PDC AUDIO AND SOFTWARE INSTRUMENT SÁVOKON A csatornákon jelentkező plug-in késést lejátszáskor úgy kompenzálja a rendszer, hogy a többi csatornához képest előbb játsza le a rajta átfolyó audiót (negatív késleltetés). Az előző példából kiindulva a Logic az 1-es sávra felvett audio jelet egész egyszerűen 24.5 ms-mal korábban játsza le, mint a többi sávot, így szinkronban a ráccsal és a többi sávval is. Tiszta sor. Most azonban ha a jelet elküldjük AUX sávra, ott berakunk egy 11ms késést okozó plug-int, akkor a szinkron elvész. Az audió sávunk ugyan 24.5 ms-mal korábban lesz lejátszva, viszont az AUX sávon levő plug-in 11ms-os késésel fog csak hangot kiadni, tehát elvész a szinkron. Ez a probléma tehát így nem megoldható. Ide valami más kell. Egy másik PDC mód! ALL MODE PDC A fenti problémát orvosolja ez, mely azt csinálja, hogy az 1-es sávot 24.5ms-mal korábban játsza le, ezt a jelet pedig továbbküldi az aux sávra, ahol az 11ms-ot késik. Ezt kompenzálandó a send pontja után mesterségesen késlelteti az audio csatorna jelét, így mindkét sáv szinkronban marad. Érthető ez így? Mégegyszer. Az 1-es sáv audió file-ját 24.5ms-mal korábban játszuk le, elküldjük AUX-ra, ahol majd lesz vele valami, de még mielőtt elérné az outputot, a Logic késleltetet rajta mesterségesen 11ms-ot. Ez idő alattpárhuzamonsan az AUX a plugin miatt is elszenved 11ms-ot, így mindkettő egyszerre érkezik a kimenetre. Képzeljük el, hogy az ALL mód minden szinkronhibát kijavít. Minden audio útvonalat úgy szinkronoz, hogy bármilyen elágazás mentén adjuk össze a késéseket, a kimeneten mindig ugyanannyi teljes késést kapunk. Jegyezzük meg nagyon: az audio és szoftver insrument csatornákon jelentkező késést a Logic úgy oldja meg, hogy a forrásukat KORÁBBAN játsza le, a többi csatornán (Bus, Aux, Output) jelentkező késést pedig úgy kompenzálja, hogy a többi csatorna jelét KÉSLELTETI. Most úgy tűnik, minden rendben van, de ne örüljünk: csinál egy másik galibát. Most a playheaddel nem lesz szinkronban az egész session úgy ahogy van: ezzel a bizonyos 11ms-mal késni fog a hang a rácshoz képest. Amint majd látni fogjuk, ez óriási probléma lesz ez. PDC KÜLSŐ MIDI HANGSZEREK MONITOROZÁSAKOR Ha a Logic MIDI-t és audiót játszik le egyidejűleg, a szinkronitás problémája magától értetődő. A MIDI ugyanis alapból a playheaddel (ekként a ráccsal is) szinkronban van, az audió ehhez képest meg mindig lemaradva valamennyivel. Két eset lehetséges: 1) MIDI hangszer hangját a hangkártya beépített keverőjén, vagy a külső keverőn keresztül monitorozzuk. Ekkor a Logic alapból nem kompenzálja az audio és a plug-in latencyt a MIDI-re vonatkozóan. Tehát késni fog az audió a MIDI-hez képest a hangkártya output audio latency-je és a plug-in latency kombinált értékével. További hátrány, hogy a Logic-ban futó plug-ineket nem tudjuk használn a külső hangszer hangján 2) A MIDI hangszer hangját bevisszük a Logic szoftveres keverőjébe, és ott software monitoring révén szinkronba hozzuk az audióval. Előnye, hogy a Logic plugineket alkalmazhatjuk a hangszer hangjára, hátránya, hogy a MIDI hangszer késni fog most már a roundtrip latency értékével (ami ugye az input latencyt is beveszi a játéba), a saját MIDI latency értékével, továbbá opcionálisan a PDC-vel, ha úgy döntünk, hogy maradjon szinkronban a többi sávval is. Bármelyik stratégiát is választjuk, mindkettő esetben lesz dolgunk bőven. Az 1-es esetben a szinkron abból áll, hogy A) kompenzáljuk a hangszer MIDI késését (vagyis hogy a szoftverből jövő MIDI üzenet indulása a hangszer audió kimenetén mennyi idővel később okoz változást) Kompenzáljuk az audió kimeneti késésést a MIDI-re nézve (az audió jel szenvedi ezt el a valós időhöz, vagyis a playheadhez képest) C) kompenzáljuk az esetleges késést a plugineknek. Erről részletesebben hamarosan. A 2-es esetben a szinkron abból áll “mindössze”, hogy a Logicba belépő audió jelét a hangszernek összeszinkronozzuk a lejátszott audióval, mivel a kettő nem ugyanazt a késést szenvedi el. De jó is lenne, ha a MIDI hangszerek felvétele ill. monitorozása azonos probléma lenne a sima audio jel felvételével, monitorozásával és lejátszásával, de sajnos nem az. Mindkettőre külön stratégia kell, de hogy a dolgot megértsük, kezdjük az audió monitoring problémájával! AUDIÓ FELVÉTEL SZOFTVERES MONITOROZÁSSAL Tegyük tehát fel, hogy a szoftveres monitorozást választottuk amiatt, hogy a hangot (legyen az pl. az énekesünk hangja) plug-in effektekkel használjuk. Mivel kell számoljunk? Először is, már beszéltünk arról, hogy a monitoring esetén nagyon nem mindegy az előadás szempontjából, hogy a zenész milyen késéssel hallja magát. A "megfelelő", vagy a "jó" ide kevés, mert alapvetően befolyásolni fogja az előadás minőségét az, hogy mennyire “feszes” a játékérzete. Én személy szerint egy 10ms-nál nagyobb roundtrip latencyt mutató rendszerrel nem érzem magam jól. De ez csak a kezdet, mert amit most írok, az több háztartásban ki fogja verni a biztosítékot: SOFTWARE MONITORING ESETÉN A LOGIC NEM TUDJA KIKOMPENZÁLNI A KÉSÉST OKOZÓ PLUG-IN LATENCY-T. Eredmény: a felvett audió rossz helyre fog kerülni, nem oda, ahova fel lett játszva! Elevenítsük fel: mi okozza a késést? A buszokon, auxokon és outputokon elhelyezkedő késést okozó plug-inek. Ezek mind audió késést okoznak (igen, a beépített metronómét is), és természetesen a playhead is sietni fog ahhoz képest amit hallunk. A lényeg, hogy szoftver monitoring esetén a Logic a playhead aktuális helyére fogja “letenni” az audiót, ami ugye időben korábban jár a játékunkhoz képest, ami viszont a késő metronómmal van szinkronban, és a Logic ezt utólag se kompenzálja. Bentmaradt egy Adaptive Limiter vagy egy Pitch Corrector valahol a sessionben miközben a PLC mode “ALL”-ra van állítva? A felvett audiónk minimum 40 ms-mal el fog csúszni ahhoz képest, ahogy mi azt játszottuk a valóságban. Megoldások erre a problémára: 1) Felvétel idejére kikapcsoljuk a software monitoringot. Ezt a gombot ki lehet rakni a transport barra, és gyorsan lehet kapcsolni. A probléma ezzel az viszont, hogy nem fogjuk hallani a játékunkat a monitorban, hacsak nem direct monitoringet alkalmazunk (külső keverő vagy a hangkártya beépített keverője révén), de abban az esetben sem fogjuk hallani a monitorban a Logic effektjeit. Viszont a felvet audió a helyén lesz, és talán egyetértünk, hogy ez a legfontosabb. 2) Kiszedjük a késést okozó plugineket. Megint: mi okoz plug-in késést? Az Aux, Bus és Output csatornákon levő késő plug-inek, amennyiben a Latency Compensation ALL-ra van állítva (és arra lesz, különben a sávok csúsznak szét). De itt áljunk meg: Jegyezzük meg jól: a késést okozó pluginek bypass-olása önmagában nem szűnteti meg a kését Latency Compensation All Mode-ban, csak ha konkrétan eltávolítjuk őket! 3) Low Latency MÓD A Logic bevezetett egy úgynevezett Low Latency módot (LLM), ami segít mindkét előző problémán. Sajnos a gépkönyv is elég szűkszavúan magyarázza el, úgyhogy én most ezt tovább göngyölítem. Annyi bizonyosan fontos, hogy LLM bekapcsolt állapotában a teljes pluginek okozta késés legfeljebb annyi lesz, amilyen küszöbszintet beállítunk, és ez lehet a maximális eltérés a felvett audio felvett és tényleges helye között. Ha nullára állítjuk, akkor minden körülmény között halálpontosan ott lesz a felvett hang, ahova azt játszottuk. A Low Latency Mode a Preferencesben beállítható funkció, két paraméterrel: a transport barra is kirakható on-off kapcsolóval, és egy küszöbértékkel. Bekapcsolt állapotában a küszöbértéket meghaladó késéssel bíró plug-ineket bypassolja, vagy kikerüli azokat. Ezek tehát a bus, aux és output és minden input enabled audio csatorna. Működésének eredményeképp persze megváltozik a hangkép (bypassol), de legalább a szinkron megmarad arra a felvétel idejére, ahol a monitorozás és az késés kompenzációja fontos. Apropó. A LLM bypass-e úgy látszik, hogy narancssárgák lesznek azok a pluginek, amiket hatástalanít késésük miatt. Ekként: -Megszűnteti a felvételi sávon keletkező késést a pluginek bypassolásával -Emiatt megszűnteti a késés kompenzálását is -Kikapcsolja a késéssel bíró sávokra vonatkozó sendeket is a felvételi sávon Utóbbi okozhat problémát (szétcsúszik a mix), amire bevezették azt, hogy az adott send gombra jobb kattintással kiválaszthatjuk a “Low Latency Safe” módot, ekkor nem fogja bántani (szét is csúszik, de mondjuk ez egy zengető esetében nem akkora probléma). Még két dolog: 1) Plug-In Compenstation All mode-ban az output csatornán nem fogja kiszedni a késést, hanem trükkösen azt teszi, hogy megtartja az összes plug-int, és a felvételre kijelölt csatorna hangját az utolsó késést okozó plug-in után köti be! (erre írtam, hogy nem csak bypassol. hanem megváltoztathat jelutat is) 2) Plug-In Compensation Mode= Off vagy Audio+Software instrument állásában csak akkor bypassolja a felvételi csatornán levő késő plugineket, ha a késésük meghaladja az output csatornán levő plug-in késést, illetve az ouptut csatornán levő késést csak akkor szűnteti meg, ha a felvételi csatornán késést okozó pluginek vannak. Szép! Láthatjuk tehát, hogy a LLM egész elfogadhatóan megoldja a monitorozás késésének problémáját és azt is, hogy a felvett audió a helyén legyen. Ez igaz is, de csak addig, míg nincs külső MIDI-s hangszerünk a mixben. Uhh. Ha ugyanis külső MIDI hangszert software monitoring révén hallgatunk, akkor a LLM módban az MIDI hangszer visszatérő audio csatornája nem lesz szinkronban a többi sávval (amennyiben történik effektív késés kompenzáció, vagyis vannak késést okozó pluginek), mivel az LLM nemcsak a felvételi sáv, hanem a monitorozásra kapcsolt sávok késését is megszűnteti, ahol a MIDI hangszerünk audió jele visszatérne. Itt van egy kivétel: ha External Instrument Plug-innel vezéreljük a hangszert. Az External Instrument Plug-in, azonban két okból sem tökéletes megoldás (ahogy a többi sem): 1) a sáv hangereje és panorámája állat módon a MIDI hangerő és panoráma üzeneteket használja, aminek az a következménye, hogy egy több partos MIDI hangszeren nem tudunk sávonként MIDI hangerőt és panorámát állítani, illetve egyik kihat a másikra. 2) Egy ilyen plugin sávja MIDI eseményeket tartalmaz, tehát ha fel szeretnénk venni az audiót bármilyen módon, az ezzel a módszerrel nem kivitelezhető További módszerek: -A felvétel idejére kikapcsoljuk a MIDI sávokat. A hátránya nyilvánvaló, kényelmetlen, főleg ha sok sáv van. -A MIDI sávokon a track delay parameter box-ban be lehet kapcsolni az “Auto Compensated Delay Offset” funkciót, ami rendet tesz, de csak addig, míg ki nem kapcsoljuk a LLM-ot, mert akkor megint minden kiesik a szinkronból. -Ha audio csatornán monitorozzuk, akkor felvesszük a hangszer hangját audióba, ami tényleg pofonegyszerű. Én ezt tenném, ha késést okozó pluginekkel dolgozunk. BOUNCE Az előző megoldások között kvázi bounce-oltunk, mikor felvettük a külső MIDI hangszer hangját, és ha már így kiveséztük a szinkron kérdést, vegyük szépen ide az ezzel kapcsolatos problémákat! Amit szeretnénk, az az, hogy akár Bounce In Place, akár Export Region / Track , akár Output Bounce esetén a felvett audio szinkronban legyen az eredetivel. (Az Export Region / Track egyébként azonos a Bounce In Place funkcióval azzal a különbséggel, hogy utóbbi hozzáadja az audio file-ot az arrange-hez) Itt egyetlen teendő van: bármiféle bounce előtt a Plug-IN Compensation-t ész nélkül“ALL”-ra kell állítani. Mégegyszer hangsúlyozom: a Bounce In Place rosszul fog működni, ha az előző paraméter nem ALL, és vannak késő plugin-ek. HARDVER MIDI HANGSZEREK Ha valaki arra adta a fejét, hogy vasakat használ, most újragondolhatja. Tekintsünk el az új megoldásoktól most, mint pl. a MOTU VOLTA vagy az EXPERT SLEEPERS SILENT WAY, beszéljünk hagyományos MIDI-s hangszerekről. MIDI, SCSI, CV/GATE, legyen az bármi, engem nem tántorít el, úgyhogy akik így vannak ezzel, azokat tökéletesen megértem, és így a Pokolban nem leszek egyedül. Megértettük az előbb az audió jel monitorozásának és felvételének problémáját, és találtunk megoldást is azokra. Miért tér el ettő a MIDI hangszer audió jele? Hát pont a MIDI miatt, mely kompenzálásáról nekünk kell gondoskodni, ahogy azt fentebbb említettem. Most viszont a módszereket tárgyalom. MIDI HANGSZER HANGJÁNAK FELVÉTELE Mielőtt belekezdünk, vegyük úgy, hogy nincsenek most pluginek, egyedül I/O latencyvel kell számolnunk. Itt van az első és lefgontosabb szabály: bármilyen hangforrást a monitorozás HELYÉN kell felvegyük. Tudom, hogy ezt nem lesz egyszerű megérteni, de megpróbálom elmagyarázni. Az elv az, hogy a monitorozás helyén (tehát ahol hallgatjuk a mixet), minden szinkronban fog szólni, ezt szeretnénk legalábbis. Ha ez adott, az csakis úgy lehetséges, hogy az addigi sávok, csatornák stb mind megfelelő módon össze lettek szinkronozva. Ha egy külső MIDI hangszert (a MIDI jelet a Logicból kapja mindenképp) akarunk felvenni egy analóg keverőn, ahol együtt szól a Logic audio részével, akkor problémánk semmi. Viszont ha szoftver monitorozásra adtuk a fejünket, tehát a hangkártyán és a Logicon keresztül halljuk a hangját, akkor bizony nagyon kell figyelnünk most. Ha ugyanis szoftverből monitorozzuk a hangszert, akkor az alapelvet, vagyis hogy a monitorozás helyén vesszük fel a hangszer hangját nem tudjuk teljesíteni csak úgy. Ha most egy MIDI hangszert megpróbálunk audióban rögzíteni a sessionünkkel úgy, hogy még csak plug-int sem használunk, azonnal megtapasztaljuk azt, hogy a felvett hang SIETNI FOG a Logic metronómjához képest! Hogy mennyire, az a hangszerünk reakciójának sebessége és a hangkártyánk latency értékének kombinációjából adódik. K: Hogy lehetséges mindez? V: A Logic a roundtrip latency értékével kompenzálja a MIDI hangszer hangját, mivel ennyi a teljes távolság a monitorozás fizikai helyéhez képest. Másképp szólva, a külső hangszer hangja “túl korán” lép be a láncba a metronómhoz, vagy a rácshoz képest. K: Hogy kezeljük ezt a problémát? Azon kívül hogy nem törődünk vele, mert szuper kicsi latencyvel dolgozik a kártyánk, gyorsak a hangszereink és ennek mértéke nem zavar, van valami, ami nagyon sokat segít kis kellemetlenségért cserébe. A Logic Environmentjében létrehozzuk az audio bemeneti csatornákat, melyeken felvesszük a hangerőt, és kimenetüket egy buszra küldjük. Az audio csatornán ha a buszt jelöljük meg inputnak, akkor a MIDI hangszerünk hangját tökéletesen pontosan fogja felvenni. Egyedüli hátránya az, hogy a bemenet elnevezése nem lesz beszédes, hanem az lesz hogy “Bus 1” vagy “Bus 5” stb. K: Miért működik ez? V: A Logic a buszról jövő jelet NEM fogja kompenzálni a roundtrip latency értékével! A MIDI LATENCY RÉSZLETESEBBEN Korában elmagyaráztam miből áll ez a dolog, hogy itt is bufferek, meg MIDI késés, de most néhány apróságot meg kell magyarázzak. A MIDI folyamatában úgy zajlik, hogy a MIDI vezérlő (vagy szinti) érzékeli, hogy lenyomták a billentyűjét, amire generál egy "Note On" eseményt melyet MIDI-n vagy USB-n eljuttat a számítógépbe, ott a különböző meghajtó programok révén bekerül a zenei szoftverbe (bufferek, stb).. A MIDI átvitele nem hasonlít az audióéra, amit most nem taglalok, de annyit jó tudni, hogy minden egyes "Note On" üzenet továbbítása kb 1 milliszekundumot igényel. Egyszerre csak egy üzenet továbbítható, ami azt jelenti, hogy a MIDI latency értéke NEM KONSTANS, hanem folyamatosan változik. A késések változását JITTERNEK hívjuk. Ha leütünk egy 4 hangból álló akkordot, a 4. hang 4 ms késéssel tud csak megszólalni az elsőhöz képest, stb. Ezért fontos az, hogy a MIDI kontrollerünk ne küldjön fölösleges üzeneteket (pl. aftertouchoz, ha nem használjuk). Én a MIDI hangszerek késésének a kompenzációjával (tehát azzal, hogy egy hangszer egy midi kontroller note on üzenetétől számítva mennyi idő múlva produkál hangot, és ezt a késést kompenzálni) mindenképp foglalkoznék. Nagyon is! KÜLSŐ MIDI HANGSZEREK KÉSÉSÉNEK KOMPENZÁCIÓJA A külső MIDI hangszerekről tudjuk, hogy egyérszt a MIDI latency létezése miatt bizonyos szinten késnek. Ezt lejátszáskor akarjuk kompenzálni azért, hogy a rácsra igazított MIDI hang pont ott szólaljon meg, vagyis a MIDI eseményeket picit korábban szeretnénk lejátszani, pont a rájuk jellemző MIDI latency-vel. Miután elértük azt, hogy a MIDI hangszer hangját a megfelelő helyre vegye fel a Logic, ezt gyerekjáték kikompenzálni. Tényleg csak röviden: -Csinálunk egy teszt midisávot, ahol mondjuk negyedhangonként kiküldünk note-ont minden hangszernek, melyek hangját felvesszük. -Ebből látni lehet majd azt, hogy a MIDI hangszerek hangja mennyit késik egymáshoz képest. Ez egy változó érték lesz, mert a MIDI esetében van jitter is. Tehát átlaggal kell dolgoznunk, 1ms-os pontosság elgendő lesz. -Meg kell keresni a legtöbbet késő hangszert, és ahhoz késleltetni a fürgébbeket a track delay paramter boxban beírva a számot. -Ekkor a hangszerek egymáshoz képest szinkronban lesznek, most kell tehát megadni egy globális MIDI kompenzációt (All MIDI Output paraméter), hogy a közös késéssel korábban küldje ki a MIDI jeleket (Preferences Menü MIDI sync rész). -Ha mindez sikerült, akkor a MIDI hangszereink félelmetes pontossággal fognak igazodni a metronómhoz, egymáshoz, vagy bármihez a dalban. FIGYELEM: egy apró megjegyzés: ne hagyjuk ki a számításból a klasszikus-ordas Logic hibát, nevesen hogy indításkor az első ütem “csonka”. Nálam valahogy ez így nézett ki: Ezeket összekombinálva a kiberjáratok késésével meghatározhatók a sávok késése és a globális MIDI késés kompenzáció, ami nálam így alakult: (Látható, hogy a leglassabb hangszereimet, az EII-t és az SE1x-et nem kompenzáltam, mert azok annyit késtek, hogy emiatt nem akartam a többi hangszert "büntetni". Vállaltam, hogy kézzel odahúzom majd, ahova kell, de azért tudom mennyit késnek). FIGYELEM: haladó Logic felhasználókban esetleg felmerülhetett, hogy miért nem használom a track MIDI delay paraméterbox késleltetését (az auiocompenstation-ről már írtam, most az értékekről beszélek). Az oka az, hogy nem működik. A bug rendkívül körülményesen kerülhető meg, nem javaslom a használatát. A region delay paraméterét meg azért nem javaslom, mert az meg a dal tempójához van kötve, ami újabb problémákat generál, kerüljük ezt is, maradjunk az audio inputok késleltetésénél. Ez van. Jó Logicozást... SZOFTVER HANGSZEREK (Plug-in-ek) A szoftver hangszerek általában önmagukban nem növelik a rendszer késését, megszólalásuk “fürgesége” tehát csupán a rendszerre vonatkozó latency lesz. Ezen tényezők: 1) MIDI bemeneti késése:, amit előbb tárgyaltunk. 2) A zenei szoftver a buffer méretének megfelelően késleltetve produkál valamiféle audio jelet, amit a szokásos nem-buffer tipusú késések követnek. Jegyezzük meg: a szoftver hangszerek lejátszásának késését a MIDI késése, az audio I/O késése, és a járulékos plug-in késések összege határozza meg. AUTOMATIKA Eredeti tervem az volt, hogy kifejtem az automatika problémáját a késés viszonylatában, de ez még az eddigiekhez képest is komplikált, viszont nem akkora tragédia, mint pl. egy rossz helyre felvett hang. Tényleg csak egy mondat erejéig: az automatika problémáját az okozza, hogy az automatizálni kívánt paramétert megelőzi egy késést okozó plug-in. Ekkor az automatika és az audio file szinkronja elvész, az audio pl. korábban játszik le, de az automatizált plug-in az előtte levő késő miatt annyi késéssel avatkozik csak be. Főleg buszra küldéssel lehet megoldani a problémát kombinálva a teljes késés kompenzáció bekapcsolásával. TESZT Ha valaki eljutott idáig, most leellenőrizheti, hogy mit értett meg a cikkből! Mit nevezünk roundtrip latency-nek? (+10 pont) Hogy tudjuk megmondani legegyszerűbben, hogy plug-injeink vagy csatornánk mennyit késik éppen? (+10 pont) A zenei szoftverünk bufferét 256 mintára állítottuk, mivel így tudja stabilan, pattogás és recsegés nélkül lejátszani a sessiont. Mennyivel fogja késleltetni a lejátszott audiót az egyéb, nem bufferi tényezőkön kívül milliszekundumban? (+10 pont) Az egyik buszon egy késést okozó plug-int használunk, miközben a Compensation Mode ALL-ra van állítva, és nincs bekapcsolva a Low Latency Mód. Egy audio sávon felvételt készítünk, és azt tapasztaljuk, hogy az audio siet az eredeti előadáshoz képest. Miért van ez? (+10 pont) Hány milliszekundumos eltéréstől tudjuk megkülönböztetni azt, hogy a két külön hangot hallunk? (+10 pont) Hogy lehetséges az, hogy a Logicból vezérelt külső MIDI-s hangszer hangját felvéve az audió siet a többi sávhoz képest? (+10 pont) Meg szeretnénk szűntetni egy késést okozó plug-in hatását. Mondj két módszert erre Logicban! (+10 pont, fél válaszért +5 pont, rossz válaszért -40 pont) Ha késést okozó plug-ineket használunk, mire kell ügyelni Bounce-kor? (+5 pont) A Low Latency Compensation Mode LLM milyen esetben nem bypass-olja a plugineket "ALL" mode-ban? (+15 pont) Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is a linket! (Kérlek, ne másold ki innét és vidd el másik oldalra!)
  8. 13 points
    Úgy döntött a Hit Space csapat, hogy saját újságot indítunk. Szükség van kritikus tesztekre, melyek nem a gyártók szövegét böfögik vissza, eredeti gondolatokra valódi felhasználásról, plusz jó cikkekre. Eredetileg erre szolgált volna a Ménemeszól, de ezt egy kicsit kudarcosnak ítélem meg: kezdetben rendesen driveoltuk a tartalmat, szerettük volna ha az összes hazai kereskedlmi szereplő beszáll, de mindenki a saját pecsenyét sütögeti. Ezért nincs egy hazai szakújság meg semmi. Nekünk viszont figyelembe kell venni az új trendeket, és a Hit Space.hu-nak kell rengeteg látogató, hogy a jövő generációit is elérjük, és hogy ebben a versenyben, ahol mindenki az online kereskedelmi projektjeit fejleszti, mi inkább megmaradunk elsősorban fizikai boltnak és tartalomgyártónak. Ezért döntöttünk úgy, hogy a Kugelblitzet ideiglenesen befagyasztjuk, és egy ilyen nagyon modern, szórakoztató, vezető tartalmú Magazint indítunk (tehát nem blogot elsősorban), a Hit Space webstore oldalán, ezzel is további látogatókat nyerve. További bónusz, hogy így megéri vessződni a tartalommal, hiszen elvileg a forgalomban meg fog látszódni (a Ménemszólos cikkeim jó részét szerelemből, meg a közösség kedvéért csináltam). A Ménemszól NEM fog bezárni, továbbra is elkötelezettjei vagyunk az itteni hazai közösségnek. Újdonság lesz tehát a rendszeresség, egy nagyon jól olvasható felület (rohadtnagy betűk, kiemelések, széles videók), magyarra fordított tartalmak (!) és tesztek. Mindent tesztelni fogunk könyörtelenül. Jelenleg 8 cikkel indulunk el, de itt van behűtve egy új cikk Silktől, mégpedig mikrofonteszt! (Mondtam, hogy tesztelünk, ugye? Szóval a napokban az is kikerül) Kommentelni most még nem lehet technikai okokból, a hét második felétől várható. Közvetlen kérdéseket pedig munkaidőben a chatboxban is írhattok. Cool? Na nem is húzom tovább az időt, lehet idemutogatni a böngészőtökkel, tudjátok meg, hogy aki a Roland SE-02-t SE-1-nek hallotta az tévedésben van, nézzétek meg milyen kifogást találtam az Audiofuse-on, és milyen tippek-trükkökre számíthattok külföldi anyagból fordítva. Meg a többi cikk. https://hitspace.hu/magazin Biztonságos böngészést!
  9. 13 points
    A népszerű és kevés embert foglalkoztató pályák az elhivatottaknak valók, hiszen a legjobbak kerülhetnek csak helyzetbe és nekik is szükségük van jó adag szerencsére a mérhetetlen kitartás mellett. A zeneipar már nem a stúdiómunkákra alapozza árbevételét. Eltolódott a koncertek irányába. Ennek oka nyilvánvalóan az interneten elterjedt, kivédhetetlenül ingyenes terjesztés. Amiért nem lehet pénzt kérni, mert ingyen viszik, abban nincs nagy üzlet. Kis kivétel az ipari kiszolgálás: televíziók zenei műsorai, reklámok ...stb, de ezek elég jól eltávolodtak a művészettől. A mai jelenség hatása az élőzenének kedvez. Korábban a zenészek fő bevétele a lemezeladásból keletkezett és a koncertezés inkább reklám és extra kereseti lehetőség volt. Mára ez megfordult. A koncertezésből élnek a zenészek és egy-egy dalt írnak, vesznek fel, amit a videomegosztó portálokon terjesztenek, hogy minél többen menjenek a koncertjeikre. (ez is egy kicsit árnyalt dolog, mert az első vonalbeli zenekarokra igaz inkább. A Petőfi rádiós vonal többnyire majomkodik, leginkább a brit zeneipar torszülötteit követve...de legalább nem lusták dalokat gyártani). A technika fejlődésének köszönhetően elég sok műfajban lehet boldogulni otthoni vagy nagy beruházást nem igénylő projekt stúdiókban készült felvételekkel. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a célállomás a mobil készülékek világában van. A minőség már nem az első szempont, illetve elviseli a kompromisszumokat. A rádióknak pedig néhány pluginhuszár megcsinálja a teljesen egysíkú, ötlettelen mixeiket, jó erős kompresszorokkal :-). Ez könnyen tetten érhető, ha összehasonlítod a munkáikat. A nagyobb zeneiparral rendelkező országokban kicsit másképp van, de ott is a turné adja a nagyobb bevételt. Inkább a hajlandóság (kényszerűség) miatt maradnak talpon a nagyobb stúdiók. Nem "vacakolnak" a producerek otthoni szórakozással, mert tudják, hogy a stúdióban a tapasztalatot és szakmai hozzáértést is megkapják, nem csak a technikát. Biztosra akarnak menni, mert a zenész sietne koncertezni. Nem ér rá :-) Ha stúdiózni akarsz és hivatásként szeretnéd csinálni, akkor ez - szerencsés esetben - a hobbid is nem csak a munkád (jövőbeni munkád). Az interneten segítségével ma már az önképzés korlátlan lehetőségi segítenek minket. Egyetlen korlát az idő, amit a hasznos és haszontalan dolgok szétválasztásával tölthetünk. Ha a stúdiózás az életed, erre fordítod a legtöbb időt. Nem számolgatod az órákat, csak észreveszed. Ha találsz stúdiót, ahol alkalmaznak, akkor is lesz otthon mindig egy kis birodalmad, ahol folytatod :-). Nagyon hasznos dolognak gondolom a koncert hangosítást. Ha tanácsot adhatok, stúdió helyett inkább hangosító céghez menj dolgozni pár évig. Mivel az többnyire fizikai munka, rögtön az elejétől fizetnek érte és rögtön "élőben" találkozol a zenész, a zenélés legtöbb technikai és emberi buktatóival. Nem utolsó sorban pedig, ha egy-két évet végig csinálsz így és nem megy el a kedved az egésztől, biztos lehetsz benne, hogy jó úton jársz.
  10. 12 points
    Hello, Engedjétek meg, hogy ide is bepofátlankodjak ezzel, de rohadt büszkék vagyunk, hogy kitapostunk egy járhatatlannak tūnõ ösvényt a Magyarországon élõ, és alkotó zenészek/sounddesignerek/producerek elött. (akiknek jórésze tag ebben a közösségben). Az Elektronnak készítettünk hangbankot, konkrétan a Digitone-hoz...ez holnap jelenik meg hivatalosan, s itt egy interjú, amiben kérdeztek zenérõl, új lemezrõl, Elektronokról, filmzenékrõl. Nekem nagy álmom volt, hogy egyszer dolgozhassak egy hangszergyártónak/-val... Legyen ez egy bátorítás mindenkinek aki olvassa: " Olyan nincs, hogy nem lehet..." Üdv és kellemes ünnepeket: devon https://www.elektronauts.com/talk/132
  11. 12 points
    Nagy fába vágtam a fejszémet. Legalábbis nekem nagy. Azt tapasztaltam, hogy szintetizátor programozásban, hangszínkészítésben kicsit mintha lemaradnánk a világtól. Ezt olyanokból tudom, hogy számos olyan ügyfelünk, aki külföldi megjelenésekből él meg nem tudja pontosan mi az a burkológörbe, vagy az igényes ügyfeleink közül többeknek olyan fogalmak hiányoznak mint a CV és GATE. Szerintem ez kb olyan hendikepp, mint ha valaki nem tudja mi az a MIDI és hogy működik: senkit nem akarok megsérteni vagy lenézni ezzel a megjegyzésemmel, csak szeretném ha megváltozna, mert a világ nagyobb és jelentősebb részén ezek egyre inkább népműveltség szinten vannak. Bizonyára emlékeztek a Patchlab videó sorozatunkra, amiben tippeket adunk hangszínkészítéshez. Ha leszámítjuk azt, hogy a korábbi részek tárgyalása nem elég kimerítő, a megértésük kb lehetetlen az alapvető ismeretek nélkül: ezért van az, hogy itthon főleg olyan feedbackeket kapunk hogy bocs, de ezt nem értem, külföldről meg teljesen másféléket. Hasonlóan teljesen más, intenzívebb részvétet tapasztaltunk bécsi, brnói megjelenéseinkkor. Ott az emberek egy kirakott szintetizátor előtt képesek órákat eltölteni, itthon pedig nagyjából a leggyakoribb az, hogy valaki felveszi a fülhallgatót, és vagy nem érti mi történik, vagy nem tetszik neki amit hall pl. nincs rá ötlete, de végülis nagyrészt azonnal odébbál. Én mindenesetre optimistaként se látom jónak ezt. Vegyétek észre azokat a trendeket, hogy manapság a zenére is kihat az a trend, hogy minden optimalizált: egyre kevesebb a gyári hangszín, már nem a zenét igazítják adott presetekhez, hanem a zenéhez gyártják pont azt a hangot, ami oda kell. Ezért villanyzene kérdésében ez ma már nem megúszható. Az élvonalban legalábbis, de tudjátok rólunk, hogy mi kezdetektől fogva oda pozícionáljuk a megoldásainkat, és az ügyfeleink is hasonló álmokat kergetnek. Hétpróbás kiállítóként sikerült számos alkalommal elérnem azt, hogy kis csoportokat pár perc alatt kiműveltem a témában, és láttam rajtuk hogy valamit megértettek belőle, melyet általában verbálisan is megerősítettek, hogy most többet tanultak az egész szintetizátor programozásról mint eddig. A legfontosabb, hogy láttam, hogy elindult valami, sikerült felkeltenem az érdeklődésüket. A kiállítások legfontosabb tapasztalatai alapján álltam neki elkészíteni ezt a videót egyedül (az ebből adódó szokatlanul alacsony képminőségért ezúton is elnézést kérek, mivel épp elég nehéz volt a feladat, nem volt célom mindent tökéletesre megcsinálni, így is több mint nettó 70 órám van benne). Szóval ez egy teljesen eredeti tartalom, valószínűleg újszerű megközelítés. És igen, azt hiszem ez az első videó amiben én szereplek személyesen Azért nem mondunk le a személyes kvázi oktatásról sem, a mostani titkos nagyprojektünk után szervezünk itthon workshopokat a témában. A lényeg pedig az, hogy valójában tökegyszerű dolgokról van szó. Amiért ez itthon még nem divat kizárólag annak tudható be (szerintem), hogy nincsen népműveltségi szinten ez a tudás, vagyis nincs meg az a kritikus tömeg, ami elég ahhoz, hogy egymás között terjedjenek az efféle ismeretek. Merthogy ugye az ilyen zenei-produceri ismereteket leginkább egymástól lesitek el (még azok is, akik külföldi e-learningben nyomulnak is elég gyakran eszmecserélnek társaikkal, szóval ez mindenütt ott van). Mi egyértelműen azt szeretnénk, ha mindez a tudás olyan evidencia lenne, mint pl. a MIDI. És akkor onnantól kezdve ezt szépen el lehet bonyolítani a végtelenségig, ahol előjönnek már az egyedi ötletekből adódó teljesen egyedi hangzások, ritmusok, dallamok is. A videóban valószínűleg lesznek hibák, ezért ide a Ménemszólra rakjuk ki először, később tesszük fel csak más közösségi csatornákra. A feedbackek alapján amit tudunk korrigálunk. Nem húzom tovább az időt...
  12. 12 points
    Ebben a cikkben adtam pár szempontot, mely szerint választhatunk hangfalat. Megtudtuk, hogy monitorozás, vagyis hogy hogy ítélünk meg egy hangfalat drámai módon függ az akusztikai környezettől. Most megvettük, valahogy el kellene helyezni, a múltkor pedig azt ígértem, hogy pár közismert trükköt összefoglalok. Ezzel drámai mértékben javíthatók a monitorozás körülményei, és ehhez a szinthez nem kell még akusztikai mérnököt hívni. Azért ki fogom egészíteni a cikket számos akusztikai kezelési trükkel is. Megtudjuk pl. azt is, miért kerüljük a tojástartót és a szőnyeget Rögtön mondom, hogy nem akusztikai mérnök vagyok, de nem is teljesen laikus. A cikkel kapcsolatban konzultáltam más szakértőkkel, de előfordulhat, hogy bizonyos dolgokban a modern gyakorlat meghaladt pár itt módszert, ezért mindenképp kihasználnám a közösségi tudás jelentette előnyt: minden hasznos hozzászólásnak örülök, és a jó gondolatokat, egyéb tippeket be fogom utólag is építeni a cikkembe a szerző megnevezésével, amit előre is megköszönök. Mielőtt belevágunk, elevenítsük fel, hogy a fülhallgatón keverés nem fog rajtunk segíteni, hiszen jobb esetben fülhallgatón meg kell tanulni, hogy az adott élmény hogy hangzik hangfalakon, melynek előfeltétele az, hogy van rendes hangfalas monitorozási környezetünk. (Ezt pedig egy következő cikkben fejtek majd ki ) AKUSZTIKAI FELADATOK Az egyik az akusztikai kezelés, melynek lényege az, hogy megszűntetjük a szobánkban létrejövő állóhullámok kialakulását, ezáltal a hangkép eltorzulását. Ezek a szoba faláról "visszapattanó" hangok, melyek más fázisban találkoznak a direkt hanggal és egymással, ezáltal kioltásokat és erősítéseket létrehozva. Technikailag ez egy fésűszűrő effektus, ahol az egyes "huplik" tetemesek, akár 30dB-sek is lehetnek, és a szoba méreteihez, illetve az adott frekvenciához tartozó hullámhossz arányaihoz köthetők. Az ideális szobában a lecsengés ideje nem több, mint 30 másodperc, a frekvenciák pedig egyenlő mértékben csillapodnak. Mivel ez a cikk főleg az otthoni stúdióknak készül, ahol általában kisebb szoba "nyeri meg" a stúdió címet, leginkább basszus problémákkal és csörgő visszhangokkal találkozunk. Felhívom a figyelmeteket, hogy az akusztikai kezelés nem keverendő össze a hangszigeteléssel. A hangszigetelés azzal foglalkozik hogy hang ne jusson se ki a stúdióból, se a környezetből a stúdiónba. Én ezzel most nem foglalkoznék. Jelenleg beérjük annyival, hogy megoldjuk a szoba belső akusztikai problémáinak egy részét pár apró, ésszerű átalakítással ill. a monitorok helyes elhelyezésével. EREDENDŐ BŰNÖK A szobákat ritkán tervezik úgy, hogy bármiféle akusztikai szempontot figyelembe vesznek, következésképp nem is nagyon fogunk olyannal találkozni, amihez hozzá se kell nyúlni. Mely tényezők játszanak közre a nem kívánatos állóhullámok kialakulásában: Párhuzamos falak A szoba falai ugyanakkorák vagy egymás egész számú többszörösei, ezáltal az egyes módok hibái összeadódnak. Ezek halmozott előfordulása nyilvánvalóan több gond. A következő kép (amit a korábbi cikkben is láthattatok) szemlélteti egy kezelt és egy kezeletlen szoba akusztikai viszonyait. Láthatók jól a fésű "fogai" (piros), és hogy ezeket milyen nagy mértékben csökkenti egy akár alapszintű akusztikai kezelés (kék). Evidens, hogy ezek a huplik milyen kellemetlenül be tudják csapni a mix készítőjét. Itt látható a szóbanforgó nappali: TESZTELJÜK LE A VISZONYAINKAT! Ha nem áll rendelkezésünkre mérőberendezés, akkor is létezik egy ismert, egyszerű trükk a szobánk hangjának feltérképezésére: felprogramozunk egy kis szekvenciát, ami staccato szinusz hangokkal (mondjuk egy plug-in hangszerből) kromatikusan végigskálázik a teljes hangtartományban. Ennek segítségével fülre is nagyon jól meg lehet mondani, hogy melyik note-ok hangosabbak (tompák) vagy halkabbak. (Gondolkozom rajta, hogy felrakok egy teszt audio filet-ot, aztán rákerestem a neten, hátha találok ilyet, de nem jártam szerencsével. Na mindegy, talán nem okoz problémát egy ilyen elkészítése) Már említettem az előző cikkben, hogy ha keveréskor a szobánkban nagy akusztikai galibák vannak, akkor EQ-zással a szobánkat fogjuk EQ-zni, nem a mixet, következésképp a mixünk máshol teljesen rosszul fog szólni. TESZED LE AZT A MONITORT? Nem láttam még korrekt összefoglalót a neten, de még hangfalak gépkönyvében sem arról, hogyan is kell lerakni a hangfalakt. Így különböző helyekről összeszedtem, kigyűjtöttem átgondolva a lényeget. Ebben majdnem minden benne van ami említésre méltó, de csak majdnem. A lényeg minden akusztikai kezelésnél, hogy a legnagyobb problémától haladunk a kisebb felé. Az először visszaverődő hangok közül csak néhány fog bennünket "elérni", a többit csak másodlagos, harmadlagos, stb visszaverődés után érzékeljük, melyek energiája már jelentősen lecsökkent. Ebből következik, hogy ha az első bennünket érő visszaverődések helyeit megkeressük, akkor ezek kezelésével a problémák nagy részét már meg is oldottuk! A másik, hogy ha az elsődleges reflexiót jó részét megszüntetjük, akkor a további csillapításokkal már nem feltétlen kell foglalkozni, ergó a szobának egy részét kell csak kezelni (kb a 20%-ánál már elég jó eredmény érhető el). Mielőtt azonban kitaláljuk, hol javítsunk a szoba akusztikai viszonyain, le kell tennünk a hangfalakat valahova. Hogy hova, az pedig nagyon nem mindegy! Alább összegyűjtöttem a leghasznosabb tippeket: A monitor hangfalak a szoba hossza irányába nézzenek (kisebb stúdiók) Amennyire lehet szimmetrikusan legyenek elhelyezve abba az irányba Ideális esetben a hangfalak egy egyenlő oldalú háromszöget kell alkossanak, ahol a fejünk lesz az egyik csúcsában, a monitorok a két másikban. A monitor szögét mérés nélkül is nagyon jól be lehet állítani úgy, hogy ránézel szemből, és ha nem látod az oldalait, pont feléd van. Ugyanez ha a másik hangfalra nézve is áll, akkor kész a háromszöged! A hangfalak magasságát úgy lődd be, hogy a magassugárzó legyen a füled magasságában, és ne mélysugárzója! A magassugárzó semmiképp se legyen a szoba belmagasságának 50%-ánál! Ha a fülmagasságod pont oda esne, inkább emeld picit feljebb a hangfalat, csak ne pont függőlegesen középen legyen a magassugárzó! A hangfalak soha ne legyenek közel a mögöttük levő falhoz. A hangfalak ne legyenek egyforma távolságra a falaktól, de egymás többszöröseire sem. Pl. ha a hangfal 1 méterre van a hátsó faltól, az oldalsótól ne legyen se 1, se 2, se 3 stb. méterre! A lehallgatás ne fal mellett, pláne ne sarokban történjen, ahol a basszusok leginkább gyűlnek. Hasáb alakú szobáknál a szoba hosszának 38%-nál van az ideális a lehallgatás helye. Mondjuk négy méter hosszú szoba esetén ez durván másfél méter. A végén természetesen hallgassuk meg az eredményt, és manuálisan korrigáljunk, ha elégedetlenek vagyunk. Ebbe beletartozik a szoba nagyobb bútorainak mozgatása is! JÓ, DE MIRE TEGYÜK? A hangfalak elhelyezésének egy nagyon fontos része, hogy mire tesszük őket. Részint, függetleníteni kell egyéb olyan tárgyaktól, amelyek átvhetik a rezgését. Az asztal teteje (vagy keverőpult teteje!) messze nem ideális, mivel egy nagy reflektív felületként kb. elsőként fogják a fázison kívüli jeleket a fülünkbe "tükrözni". Ha nincs más lehetőségünk, szivacsot rakjunk alá, amivel legalább azt meggátoljuk, hogy az asztal átvegye a rezgését. Mindemellett próbálkozzunk a hangfalak előretolásával, hogy minél kevésbé verődjön vissza a hangjuk. A rezgésmentesítő szivacsok ugyanakkor nem "erősek" a hangfal egy helyben tartásában. Merthogy a másik idevonatkozó probléma az, hogy a hatás-ellenhatás törvény értelmében a hangfal mozgó membránja az ellenkező irányba próbálja lökni a hangfalat magát, amit gondolom nem kell különösebben elmagyaráznom, már érzésre sem tűnik szimpatikus mellékhatásnak. Ezért ideális esetben a hangfalakat állványra tesszük, de ez ugye nem mindenhol lehetséges. Az állvány mindenképp legyen masszív. Láttam a legnagyobb német kereskedéstől (mindenki tudja), ami önmagában is rezeg, nem túl stabil. Remélem senkit nem bántok meg ezzel, de ilyet venni értelmetlen. A SUBWOOFER ELHELYEZÉSE A monitorhangfal választós cikkben leírtam, hogy kisebb stúdiókban bajaink lesznek subwoofer használatával, ami a korrekt mély reprodukciót illeti. Megfelelően nagy szobánál nagyon jól jöhetnek, de akkor felmerül a kérdés, hogy hova kell őket lerakni? A magassugárzók irányítottak, tehát tudjuk, hogy a belőlük jövő hang merről jön, a mélyek felé haladva azonban egyre inkább nem tudjuk megmondani pl. a subok forrásának irányát. A "hova" mindezek ellenére sem mellékes! Subot ugyanúgy ne rakjunk se sarokba, se fal mellé, mert amit hallunk, az lehet hogy kezdetben tetszeni fog, de az biztosan nem a zene része. Továbbá subot SEMMIKÉPP se rakjuk zárt szelvényű asztal alá (tehát olyan alá, aminek oldalán zárt lapok vannak) A pontos hely meghatározására van egy nagyon jó, már szakállas trükk: a subot ideiglenesen lerakjuk oda, ahol mi fogunk ülni, és beállítjuk úgy a hangerejét, hogy kb. arányos legyen a hallgatott mixünkkel. De használhatjuk az előbbi kromatikus skálánkat is. Én mindkettővel csekkelnék. Eztán négykézláb bejárkáljuk a stúdiónkat, és fülelünk, hogy hol szól a legkiegyenlítettebben a lehetséges pozíciók közül. Oda rakjuk le végül! Befejezésképp pedig állítsuk be úgy a hangerejét, hogy épp csak észrevehető legyen ha mondjuk kikapcsoljuk a subot. AZ AKUSZTIKA KEZELÉSE Most, hogy a hangfalakat belőttük, elkezdhetjük a szoba kezelését. A fő elvünk, hogy azokat a pontokat akarjuk felszerelni akusztikai csillapítással, ahol a falról első ízben visszaverődő hullámok érkeznének. A kulcs tehát ezek megkeresése! Alapvetően kétféle típussal dolgozunk, a sarkok basszus csapdákat kapnak, ott nincs mit agyalni a "hova" kérdésen. A frekvencia tartomány többi része másfajta elnyelőket igényel, ezekről most pár szó, aztán megnézzük, hova is kell azokat rakni. A legtöbbet alkalmazott anyagok lyukacsosak, ilyen pl. az akusztikus habszivacs, mely könnyen kezelhető és könnyű. De használhatunk ásványi gyapotot is, pont ugyanolyan jó, és olcsó. A szivacs rögtön felhasználható, a gyapot viszont keretbe szerelendő, és borítandó valamiféle lyukacsos szövettel. Egy panel mondjuk 1.2m x 60cm, ebből 6-10 db alkalmazása meg is oldja egy otthoni stúdió problémáit. Az elnyelők minimum 5cm vasatagok (ideális esetben 10cm), és ha a falaktról 5-10 centire tudjuk felrakni, még hatékonyabbak, ez pedig amiatt is jó, mert ha nem rögzítjük őket a falra, nem fogunk maradandó nyomot hagyni a lakáson. SEMMIKÉPP sem javaslom a szőnyegek falra rakását, ugyanis fizikájuk miatt kizárólag a magas frekvenciákra hatnak, tehát mégjobban kibillenti a szobát az akusztikai egyensúlyból. Ugyanezen elv mentén nem javaslom az oldalfalak "halálba csillapítását" sem kis helységekben, mert a közepek és a magasak teljesen elnyelődnek, a mélyek meg csinálják tovább a dzsemborit. Tojástartókat tojások tárolására használjunk: vastagságuknál és fajsúlyuknál fogva tökéletesen alkalmatlanok bármire is, kizárólag a legmagasabb frekvenciákkal csinálnak "valamit". Lásd szőnyeg. HOVA RAKJUK? Az első evidens hely a monitor hangfalak mögé közvetlenül, illetve a szoba túlsó végére a hátunk mögött. a monitorok elé-mellé is kell rakni elnyelőket: azok helyének meghatározására van egy nagyon jó kis trükk! TÜKRÖM, TRÜKKÖM.... Egy népszerű trükk, melyben egy tükör segítségével határozhatjuk meg, honnan verődik ránk a hangfalból érkező első ízben visszaverődő hang az oldalsó falról. Nyilván onnan, ahol a falra rakott tükörben látjuk a monitorhangfalunkat. A videó maga szerintem nem túl erős, de 2:25-től jól bemutatja miről van szó! Tehát a paneleink egyik lehetséges elhelyezését ez az ábra mutatja. A piros nyíl a tükör pontokba/felől érkező hullámokat jelzi, a kék a közvetleneket. (Az ábra nem az enyém, csak belerajzoltam, és persze miért lenne rajta 60 fokkal befordítva a két hangfal...na mindegy) EGYÉB HELYEK Kisérletezéssel még javíthatunk a szobán, de a problémák oroszlánrészét az előzőekben leírtak kell, hogy orvosolják. EGY JÓ DEMONSTRÁCIÓ AKUSZTIKAI PANELEK ELHELYEZÉSÉRE Főleg azért lineltem ide, mert itt vannak diffúzorok is, melyek természetesen hasznos elemekek, de alkalmazásukat én inkább már szakemberre bíznám, ami ennek a cikknek már nem tárgya. A lényegük az, hogy a hangenergiát "szétszórják", így csökkentik az egyenletlen fésűszűrő-hatást: (Lecsekkoltam ezt a gyártót, egész szimpatikus áraik vannak, bár ez nézőpont kérdése. Magunk is megépíthetjük ezeket a szerkezeteket) TOVÁBBI TIPPEK A neten rengeteg csináld magad megoldás van. Ha tudod, hova kell felrakni a hangszigetelőidet, tudod hogy kell elhelyezni a hangfalaidat, érdemes lehet ezekkel is kísérletezni. Egészen biztosan megéri annak, aki otthon akarja elkészíteni a felvételeit. (Emiatt a stúdióban keverés megmarad értelmes alternatívának továbbra is) A VÉGSŐ MEGOLDÁS Egy ismert erősítő és hangfalépítő, Mezey Béla Facebookon javasolta, hogy a cikkből kihagytam a személyes fülelés fontosságát, bár lépten-nyomon erről esett szó, de valóban jogos kiemelni, hogy itt is nagyon lényeges elem, hogy a fülünkre éppúgy kell támaszkodni, és a változtatásokat a hallott élmények alapján is hozhatjuk, egyfajta kevert-stratégiában. Jó kísérletezést kívánok mindenkinek!
  13. 12 points
    Bocs, de ez most elég hosszú lesz. Aki lusta olvasni, nyugodtan ugorja át! J Már sokadszor jutok arra a megállapításra, hogy ennek a két tábornak teljesen felesleges bármiről is vitatkozni. Mi itt páran elég nyitottan álltunk a HIFI-s dolgokhoz, mert érdekelt, hogy mi van a sok hókusz-pókusz mögött, de a másik oldalról nem sok megértést látok. Összefoglalnék néhány dolgot, ami már többször elhangzott, de valahogy mégsem akar rögzülni a fejekben. 1. A CD demagnatizálót leteszteltük, egyértelmű humbug az egész. Nálam is és Istrumentnél is megvan a két fájl, amit felvettünk a CD digit kimenetéről. Az egyik a sima, a másik a demagnetizált. Nincs köztük semmilyen hallható különbség. Matematikai persze van, mert nem atomstabil a CD órajele, de ez lényegtelen. A lényeg, hogy senki nem képes 10-ből 8-9-szer kiválasztani a demagtnetizáltat és ennek a témának épp ezért itt a vége. 2. Ha egy USB kábelcsere után másképp szól a cucc, az a cucc számunkra kuka, nem használható. Tehát ez a probléma, ha egyáltalán létezik, rettentő távol áll tőlünk. Ettől még persze érdekel. Hónapok óta várjuk az ezzel kapcsolatos tesztfájlokat. Az Istrumenttől ajándékba kapott USB kábelt mi még mindig nem tudtuk letesztelni, mert nincs mivel. Pár hete már volt itt egy alkalmasnak tűnő hangkártya, de azon meg nem ilyen csatlakozó volt. 3. Tápkábelnél hasonló a helyzet. Ha hallható a különbség, akkor az a cucc részünkről kuka, de ettől függetlenül szintén kíváncsain várunk a két fájlra, amit össze lehetne hasonlítani ez ügyben. Illetve hát van annyi fantáziám, hogy el tudok képzelni egy kellően szar tápkábelt ahhoz, hogy legyen hallható különbség, de ilyen kábelt rendes stúdióban nem találunk. Vagy ahogy már korábban beszéltük, lehet szar a betáp is, de azt meg az elsők között rakja rendbe az ember egy stúdió esetében. 4. Audio kábeleknél természetesen hallatszik a minőség, de csak egy szintig. Utána már csak másképp szól valami, de nem jobban. Ez kb. 30-40eFt/kábel árkategória. E felett már inkább csak hangszínszabályzóként működik, de nincs minőségi javulás. Amúgy maga a téma is elég abszurd, mert a kábelnek az lenne a lényege, hogy ne legyen semmilyen hangja. Persze mindnek van, de a 30eFt-os már nem rontja el a hangot és a stúdióban ez a lényeg, mert bármilyen meglepő, de mi nem a kábellel csináljuk a hangzásokat. Egyébként meg teljesen meddő az egész vita, mert amikor voltunk Instrumentél, akkor számomra egyértelműen kiderült, hogy alapvetően ők is pont ugyanarra törekednek, mint mi. Vagyis egy szép, érthető, tiszta, kiegyensúlyozott , kellemes hangképet akarnak hallani, akárcsak mi. Csak amígy mi ehhez megvesszük a szükseges iszonyat drága cuccokat, mert muszály megvennünk, ha komoly munkát akarunk végezni, addig ők a kábeleket cserélgetik, alátéteket használnak, meg egy csomó más dolgot, ami már inkább ezotéria, mint tudomány. Ez így oké is, mert nem kell otthonra 15-20 millás stúdió cucc. Csak ne tessék kérem minket permanenesn hülyének nézni, pusztán azért, mert nem lelkesedünk az otthoni megoldásokért. Legfőképpen azért van így, mert nem ránk tartozik. Persze ha valaki netán egy olcsó M-audio hangkártyát és egy laptopot gondol stúdiónak, akkor könnyen vakvágányra szalad a vita, tehát jó volna egy kis háttérismeret arról, hogy hogyan is épül fel egy komolyabb stúdió, milyen cuccokat és munkamódszereket használnak, stb. Nekem úgy tűnik, hogy a HIFI-s tábor valamiért fél a hangszínszabályzóktól, mint a pestistől, miközben különböző speciális kábeleket és alátéteket használnak ennek pótlására. Illetve addig válogatják össze a cuccaikat, amíg azt nem hallják, amit akarnak. Azt gondolják, hogy ez valami elképesztően természetes dolog, holott ez maximum csak félig-meddig igaz. Hazahoztam pár felvételt, amik Intrumentnél tök jól és természetesen szóltak. Itthon kiderült, hogy ezek megdöbbentően tompák egy átlag felvételhez képest. Kb. úgy képzeljétek el, hogy pl. egy akusztikus felvétel néhány vintage mikrofonnal, ami gyakran valóban tompa, ha nem nyúlnak bele keveréskor. Úgy látszik, hogy ők erre esküsznek, bár igazából ez nem feltétlenül természetes, mert a fül nem ezt hallja az adott helyen. Persze ők általában nem készítenek profi felvételeket, így nem is tudhatják, hogy az adott zene, hogyan szólt a stúdióban. Szóval van egy jó tompa felvétel, amihez ők addig variájlák a cuccot, hogy legyen annyi magasemelés a láncban, amitől már szép nyitottan megszólal. Vagyis valójában ők is hangszínszabályoznak, mert ők is jó hangképet akarnak hallani, csak más megoldásokkal teszik ezt, mint egy hangmérnök. A hangmérnök fogja a 1,5 millás masterEQ-t és meg merészeli tekerni, ha szükséges. A lehallgató rendszerében persze nincs brutál magasemelés, így tök természetesen fog nála szólni és a készítőjén kívül senki emberfia meg nem mondja, hogy ez EQ-zva van. A HIFI-sek amúgy már a stúdió monitor kifejezéstől is rosszul lesznek, pedig egy valóban komoly monitor esetében ez lényegében csak annyit jelent, hogy „sokkal jobb hangfal, mint ami másnak van otthon”. Persze a legtöbb HIFI-s még életében nem hallott egy rendes monitort, max valami olcsó vackot, ami nyilván sehogy sem szólt. Viszont nem hiszem, hogy lenne olyan HIFI-s, aki ne szarna be egy ATC-től, hogy milyen jól szól, csak hogy a legújabb őrületet említsem. Mindent összegezve, veszekedés és hisztizés helyett egy minimlás megértés és nyitottság kellene a HIFI-sek részéről. Ha már nem vagytok túlzottan jártasak abban, hogy hogyan készül egy-egy jó felvétel, meg úgy egyáltalán az egész technológiai és műszaki háttér is zavaros egyes forumtársaknál, akkor legalább fogadjatok el pár dolgok azoktól, akik évtizedek óta ezzel foglalkoznak. Már korábban is mondtam, hogy ezen a fórumon nem csak kezdők vannak, hanem nagyon komoly szakemberek is, max nem tudtok róla, hogy ki kicsoda. A lényeg, hogy nem célszerű alapból mindenkit hülyének nézni, aki nem ért egyet veletek. Mint sokszor rávilágítottam, ez gyakran azért is így lehet, mert ezek nagyon nem a mi problémáink. A felvételkészítés során egy rakás bonyolult problémával kell foglalkozunk nap, mint nap. Most csúnyát mondok, de valójában itt a kutyát nem érdeklni, hogy valaki otthon demagnetizálja-e a CD-jét, vagy sem, mert teljesen kívül esik a mi dolgunkon és érdeklődési területünkön. Nekünk addig van dolgunk a zenével, amíg kész a master anyag és megy a gyárba. Hogy aztán milyen hanghordozóra kerül, meg ki milyen minőségben óhajtja majd hallgatni, az egy teljesen más történet. Itt jegyzem meg, hogy egyébként Istrument fórumtárs nagyon kedves és szimpatikus úriember volt, amikor találkoztunk. Élőben véletlenül sem olyan bosszantó és értetlen, mint itt néha-néha. Szóval nem kell leharapni a fejét minden bejegyzésénél! J És még egy dolog. Jómagam kb. 5-600 lemezt raktam össze az elmúlt 20 évben. Az elég komoly mennyiség ahhoz, hogy magabiztosan beszéljek erről-arról. Ez persze nem jelenti azt, hogy sosem tévedek és mindent tudok már. Talán meglepő, de ebből az 5-600 lemezből nem nagyon tudok olyat mondani, amivel maximálisan elégedett lennék. Sajnos nagy a különbség aközött, hogy mit tudna valaki készíteni és mire van lehetősége. Arról a HIFI-seknek halvány fogalmuk sem lehet, hogy egy-egy hangmérnök mekkora küzdelmeket vív nap, mint mint nap felkészületlen zenészekkel, rossz dalokkal, rossz hangszerekkel, stb. Mindezt gyakran olyan alacsony költségvetésből, amiből nyugaton a dob beállás sincsen meg, nemhogy a felvétel és a keverés. A zenehallgatók csak a végeredménnyel találkoznak, amit ugyan sok esetben valóban jogosan lehet szidni, de fogalmuk sincs róla, hogy az adott lemeznek valójában sokkal rosszabbul kellene szólni, ha nem rakunk bele egy rakás háttérmunkát. Ez a bejegyzés egyébként pontosan mutatja, hogy sokan mennyire semmit sem tudnak az egész szakmáról: „A "hang előállítók" viszont készítenek egy felvételt vagy behangosítanak egy termet aztán az szól, ahogy szól. Senki sem csinál egy másik felvételt ugyanarról, vagy nem hangosítja be más ugyanazt a termet. Tehát nincs összehasonlítás, megmérettetés, ami oda vezetne, hogy lehetne ezt jobban csinálni. Neki tetszik, mert ő csinálta a legjobb tudása szerint, tehát annak jónak kell lenni - szerinte.” Ennél nagyobbat nem is tévedhetnének. Minden egyes megállapítása téves. Amatőrökre persze igaz lehet, de abból ne általánosítsunk, hogy Jóska a szomszédból szarul hangosít, vagy szarul kever lemezt. Tudom, hogy nagyon sok ilyen is van és ha úgy vesszük, hogy mára 10 millió „hangmérnök” országa lettünk, akkor persze nem lepődöm meg az efféle vélekedéseken, de ettől még nem lesz igaz.
  14. 12 points
    Épp egy cikket "heggesztek" a monitorhangfalakról, de félbe kell szakítsam azt is, mert annyi kérdés érkezik a kis analóg (!) szintetizátorokról, hogy őrület. Plusz jövő héten itt vannak a további versenyzők: Mode Machines X0XB0X, SID, Dave Smith Prophet 12 és Mopho x4, MFB Microwzerg II aztán nemsokára a Nord Lead 4 is, plusz szeptember közepén elvihetik a Korg MS-20 minijüket akik lefoglalták (csak hozzánk fog érkezni ezutóbbi). Remélem senki nem lepődött meg, szóltunk, hogy szinti szaküzlet vagyunk A cikk nem lesz annyira alapos, mint szoktam, de talán hasznos lesz, és sokak kérdésére választ ad. Először is, a címben szereplő szintiket én DESKTOP kategóriának szoktam hívni. Monofón szintik egyszerűsített UI-vel de abszolút profi hanggal, melyek rendszerint új határokat feszengetnek. Ne keverjük ide a Korg Volcákat és a hasonló ügyeket, mert azok egyértelműen a bohóc kategória mind hangminőségre, mind verzalitásra (vagyis hogy milyen széles hangszínpalettát tudnak lefedni). Az írásomra jellemző lesz az, hogy amikor engem szintikről kérdeznek, általában azt várják tőlem, hogy kegyetlenkedjek, találjak fogást rajtuk, és ez nekem rendszerint sikerül is Most se lesz ez másképp, és akik kicsit önérzetesebbek, kérem becsukott szemmel olvassák a cikkemet. Az elhangzottakat nyugodtan ki lehet egészíteni, javításra javaslatot tenni stb. Azért lesz happy end Nézzük sorba: ARTURIA MINIBRUTE Elképesztő sikernek örvend ez a szinti, amit értek is, hiszen olyan hangzáspalettát nyújt, amit a többi nem,és van az a zene, amihez ez kell, ez az ideális. Ezért akinek hangra ez tetszik, ne is gondolkodjon másban. (Ízlésről ne vitatkozzunk). Az ára rendkívül vonzó. A hangszer tervezésében közreműködött Yves Usson, egy ismert klónozó, DIY-er. A hangszer különlegességei, a Steiner-Parker multimód szűrő, a metallizer funkció (ez egy wrapper-folder), ami véleményem szerint egészen kiemelkedően jó lett és hasznos is, és a hullámformái keverhetők az amúgy egy oszcillátoros hangszernek, az ultrasaw pedig ilyen elhangolt fűrész-hullámformákat csinál. Okos ötlet a csúszópotik alkalmazása a burkolóknál, amik vizuálisan sokkal jobban jelenítik meg ezt a funkciót és igaz ez a mixerre is. Fontos. Van benne arpeggio swing funkcióval, ami klassz és nagyon inspiráló! Természetesen semelyik hangszer nem tökéletes, ez sem, tehát együtt kell élnünk ebben az esetben pár olyan dologgal, amit itt nem túl jól oldottak meg. Mikor a Minibrute-ot teszteltem, még csak a Moog Sub Phatty létezett a fentiek közül, így azzal hasonlítottam össze, és a hangzásbeli különbségeken túl az átgondoltságban, megvalósításban egyértelműen kijött az, hogy a Moog 50 éve gyárt szintit kézzel Amerikában (ami itt egyedileg behangolt hangszereket jelent), a Minibrute viszont Kínában készül tömegesen gépsoron. De ha eltekintünk ettől az összehasonlítástól, akkor is feltűnhet pár hátulütő: Lassú burkológörbék. Egész egyszerűen tranziensekben, perkusszív hangokban a hangszer nem meggyőző, nem képes pregnánsan induló, döbbenetet kiváltó dinamikára. Nem mértem meg, de a burkológörbék amplitúdója is mérsékeltnek tűnik hallásra. A Minibrute-nak nincs memóriája, ami ebben a kategóriában elfogadható (vagy inkább elfogadható volt, mert a Bass Station II és a Sub Phatty de még a Minitaur is rendelkezik memóriával). Sajnos a gombok nem küldenek és fogadnak MIDI jelet: kénytelen vagyunk manuálisan automatizálni. Még keyboard dinamika sincs, tehát mondjuk egy klasszikus leütésre hangosodás-halkulás, neadjisten filter nyitogatás az itt felejtőutca. A Minibrute tekerő és poti kalibrációja elég trehány. Pl. sok poti első 60% hasznos tartománya be van zsúfolva a poti utjának 10%-os tartományába, emiatt időnként kissé körülményes a finomhangolás (soha nem fogtok ilyen figyelmetlenséget találni Moogokon pl.). Számítógépes szerkesztő nincs hozzá. Ez többeket nem fog zavarani azért. A Brute Factor tekerő a klasszikus Minimoog trükköt mímeli: a fejhallgató kimenetet köti vissza a mixer részhez, azt túlterheli, és ennek van egy hangzása. A probléma az, hogy a Minibrute esetében ez a trükk nem túl hasnzos: kb 12 óra állástól (a potiról van szó )már elég kezelhetetlen, kontrollálhatatlan lesz a hang. (A Sub Phatty is alkalmazza ezt a trükköt, de ott a mérnökök nem elégedtek meg ennyivel, ott jól megoldották ez. A mixer elemei korrigálják az effektust úgy, hogy végig használható és zenei, ráadásul ott még a multidrive is ügyeskedik az OTA-FET kombó torzítójával ami tényleg más dimenzió) Egy oszcillátor! Szinkron, FM és ringmodulációt felejtsük el gyorsasággal. Ezek nagyot tudnának lendíteni pl. dobok perkusszív, és egyéb fura hangok szintetizálásában. Nem szép az Ultrasaw funkció. Nehezen beállítható, rögtön nagyon hamis érzetet kelt, szóval hacsak ez nem kifejezett célunk, akkor ez a paraméter általában nullán fog állni. A sok negatívum ellenére emékeztetnék mindenkit: hangszert nem a hibái miatt nem veszünk meg, hanem a hibái ELLENÉRE a HANGJA MIATT. Next plíz! MOOG SUB PHATTY Az amúgy szépségdíjat érdemlő Sub Phattyról nehéz írnom az előzőek fényében, mert furcsán fest, hogy alig találtam rajta kivetni valót. Ha röviden kell fogalmaznom, akkor úgy foglalom össze, hogy amikor az ember kifizet egy olyan számlát, amin a Moog, mint tétel megjelenik, akkor azt annak reményében teszi, hogy nem akar semmi meglepetést, átgondolatlanságból adodó hátülütőt, beégést, trükköt. A Sub Phatty ennek megfelel, sőt. A Moog jellemzően tradícionális megoldásokban gondolkozik, jó oka van hogy ezt tegye. Első elkalandozásuk merészebb területekre a Little / Slim Phatty volt, a Sub Phatty pedig ezt folytatja. Egyre többször hallom azt a kritikát, hogy a most megjelenő hangszerek semmi újat nem tudnak a régiekhez képest. Hát...néha nem is kell, hiszen ami jó az jó. Hiába találnak ki robotgitárt pl. mégis a Tele meg a Strato a király a mai napig. De hogy épp a Moog lesz az, aki valóban innovál? Ki hitte volna... Nos, a Sub Phatty cáfolja a fenti kritikát, úgyhogy javasolt inkább alaposan utánaézni a dolgoknak! Tudniillik a Sub Phattynál csomó hasznos funkció el van rejtve a SHIFT gomb "mögé". Na nekem ez nem tetszik, de hát ez sem tökéletes ilyen értelemben (a hozzá tartozó kezelőszoftverrel ez megúszható). A SHIFT mode-ba úgy lépünk, hogy lenyomva tartjuk a BANK 4 gombot, és megnyomjuk az Activate Panel gombot. Ekkor minden Bank és Patch gomb kihúny, és az Activate Panel villog (azért írtam, hogy érzékeljük, miféle procedúra ez ami nehezít). Ekkor olyan paramétereink lesznek hogy pl. Filter Envelope Delay lesz az Attackból, HOLD lesz a Decay gombból és yesss. Velocity to Filter Envelope Amount. Ugyanez az eőrsítő burkolójára. A zaj hangerejéből a külső jel hangereje lesz ÉS most valami fontosat is... Oscillator 2 Beat Frequency: lineáris konstans hangolást tesz lehetővé a két oszcillátor között. Miért is? Az oszcillátorokat el szoktuk hangolni néha egy kis kórus effektért, ekkor lesz egy ilyen "vibráló", periodikusan hullámzó érzetük, amit beat frequency-nek szoktak hívni. Ezzel más szintiken az a baj, hogy ennek a sebessége változik azzal, hogy fentebb vagy lentebb játszunk a skálán. Nos itt megoldható, hogy ez a sebesség konstans maradjon, továbbá nem "hamisodnak el" az ocszillátorok. Rendkívül hasznos, és sehol nem láttam még. Oscillator Gate Reset: ez is hihetetlenül hasznos funkció: minden egyes billentyű leütésnél reseteli az oszcillátorok fázisát, ergó mindig tökéletesen ugyanúgy szólalnak meg a hangok! Ma modern, gyors elektronikus zenéknél, ha a szintiket staccatóban nyomjuk, akkor attól függően, hogy a négyszögjel ciklusa épp hol tart hol vékonyabban, hol vastagabban szólal meg a hang, ami mellesleg a kompresszor dolgát is rendesen megnehezíti. Na ez az effektus igény szerint teljesen eliminálható a Sub Phattyn. Zseniális. LFO Gate Reset: gondolom ezt nem szükséges magyarázni. Nem térek ki most a skálaparaméterezésre, a Legato Glide-ra, vagy hogy tud lineáris konstans sebesség, lineáris konstans idő és exponenciális görbéket a hajlításhoz. Gated Glide: a billentyű lenyomás és felengedés megállítja és elindítja az oszcik hangmagasságának változását. Sajnáljuk fiúk, ez is csak Sub Phatty júzereknek jár. Filter Slope: A Sub Phatty szűrője kicsit eltér a hagyományos Minimoog szűrőtől pl. abban is, hogy nem csak 24dB/oktáv módban tud dolgozni, hanem billentyű lenyomásra játékunkkal tudjuk változtatni 1 pólusú (6dB/okt.), 2 pólusú (12dB/okt), 3 pólusú (18dB/okt) és 4 pólusú (24dB/okt) karakterisztika között. Ezek rendre az alsó C, C#,D,D# billentyűk lenyomására történnek ebben a módban (pl. bal kézzel váltogatjuk). Azért szenzációs, mert teljesen megváltoztatja a hangzás nyitottságának jellegét plusz a kisebb pólusú szűrők előszeretettel tudnak "visítani". Nagy hátrány viszont, hogy a szűrő csak aluláteresztő lehet, ez kompromisszum, de Moogokon általában csak aluláteresztő szűrő szokott lenni. A modulációk menüből szintén re-routeolhatók, az LFO frekvencia tartománya elkapcsolható (ugyanígy az alsó billentyűk nyomogatásával), a burkológörbék ismétlésre állíthatók, Gate módok beállíthatók. Vagy mondjam, hogy tud 14 bites CC üzeneteket? Nincs vége: az oszcillátorok hullámformái morpholhatók. Na ilyet már láttunk pl. Moogon is, de itt szinkronmoduláció is van, ami a morphal együtt megintcsak olyan vizekre vezet bennünket, ahol még csak nagyon kevesen jártak. Tessék elismerni, hogy ez bizony innováció a javából! Viszont nem esett szó még a hangról: a SUB PHATTY Moog jegyeket visel, de sokkal szélsőségesebben modulálható, és az egyik legjobb torzítót kapjuk benne amit valaha építettek. A Multidrive a szűrő ELŐTT van, ami sokkal szerencsésebb mint a szűrő utáni megoldások. Egész más dolog egy frekvenciaspektrumban gazdag hangot torzítani, mint egy filteren átszűrt valamit. De itt igazából nem vesztegetném a szót, ezt ki kell próbálni, akkor jól mutatja magát. A napnál világosabb hogy itt sincs verseny: ( Szintén egy érdekes adalék, hogy minden eddigi analóg szintihez képest ő tartja a legpontosabban a hangolást. A bekapcsolás pillanatától kezdve tiszta. Az egész olyan érzetet ad, hogy rendkívül egyben van. Csak a szokásos: a Moog az Moog. Szólítsa a következőt! MOOG MINITAUR A Moog Minitaur a legolcsóbb Moog szintetizátor, és a nagy Taurust, a basszus szörnyet idézi. Nincs semmi sallang, ez tényleg egy basszus szinti minimális funkciókkal és a legszebb basszus hangokkal. Az oszcik nem is tudnak túl magasra menni, és nem túl organikus a sound, tehát pl. szőnyegekre akkor sem lehetne használni, ha polifónikus lenne és magasabbra tudna skálázni. Egy LFO van, hangmagasságot és / vagy szűrőt tud animálni. A külső számítógépes szerkesztő használata javasolt, a patch váltás és mentés is csak ezzel teljes. Engem kicsit idegesít, hogy a burkolóban a decaynek és a release-nek ugyanaz a gombja (kapcsolható hogy melyiket befolyásolja). Ezt leszámítva nagyon könnyen kezelhető és borzasztó nagy a sound. Itt egyértelműen a lefedhető szónikus paletta a gyenge pont. De ha valakinek pont csak nagyon jó basszusra van szüksége, akkor nagyobb szerencse nem is érhetné. STUDIO ELECTRONICS BOOMSTAR Szerintem már sejtitek, hogy egy óriás monszterről lesz szó. Jogos! A Boomstar egy furcsa architektúra alapra épült hangszer 4 féle szűrő változattal. Nálunk a 4075-ös jelzésű ARP szűrős változat van, de valaki vett már SEM szűrőset is, és megígérte hogy kipróbálhatom, de sajnos nem tartotta be ígéretét Így marad az, hogy a 4075-öt elemzem, de van belőle még MOOG és TB303-as szűrőjű modell is. A Studio Electronicsnak két tényező biztosítja azt, hogy mindenkinél jobb hangszert építsenek ha arról van szó: az ízlésük és az igényességük. Nagyon durván vágják hogy milyennek kell lennie egy szintinek, ennek megfelelően az ATC-X, az SE1x és az OMEGA / CODE8 termékeik mindegyike klasszikus lett. Nem hibáznak a Regis testvérek és Tim Caswell tervező. Mivel többeket már szítb.sz az ideg a türelmetlenségtől, lelövöm a poént: szintézis lehetőségekben ez viszi a prímet. És a hangzáson is igencsak nehéz fogást találni. A performansz funkciókban gyengébb mint a Sub Phatty vagy a Bass Station II, viszont MIDI vezérelhető ellentétben a Minibrute-tal. A torzítója jó, de a Sub Phattyt ebben nem lehet megszorítani. A lehetőségeket jelentősen növeli, hogy kicsit kacsingat a félmodulárisok felé, van rajta ugyanis pár minijack kivezetés meg bevezetés. Nem megyek bele a teljes részletes funkció összehasonlításba (aki akarja olvassa el a termékleírást amit szintén én készítettem), legyen elég annyi, hogy messze ő tudja a legkomplexebb modulációs lehetőségeket, krosszmodulál oda-vissza, ringmodulál, filter nagyfrekis moduláció támogatott, tracking kapcsolható, mindenhol mod amount, envelope-ok precízek, gyorsak, drone funkcióval, invert funkcióval. Feedback és kétféle overdrive, két oszci szuboszcival, nagyfrekis pulzuszszélesség moduláció stb stb. Tényleg nem akarok terméket bemutatni, legyen annyi elég, hogy szintézis kérdésben övé a korona. És hogy hogy szól? Így: #řŖŗř#ŹŪž!!!!!!!!! Memória nincs, MIDI vezérlés LFO szinkronnal támogatott. Házának kidolgozottságban nincs ott mint mondjuk a Sub Phatty, melynek minden millimétere emlékeztet, hogy ez a szerelem nekünk nagyon sokba fog kerülni. Azonban senki ne higgye azt, hogy ha ezt a hangszert választja, nem lesz indokolatlanul boldog tőle. Az lesz. Az egyik létező legjobb választás, ha analóg szintit szeretnénk. KORG MS-20 MINI A Korg szülinapjára kijött egy klasszikus analóg. A megjelenés előtti hónapok olyasmi eufória volt, mint minkor C64-en a strippókerben nyerésre álltam. Nyilván lázban ég az egész zenésztársadalom, és szerintem ennek lehet valami köze ahhoz, hogy a plug-in a tökéletesnél gyengébben utánozza az eredetit, ha megengednek némi cinizmust. Oké. A Korg MS-20 Mini őrületet két összefüggés táplálja: ki ne szeretne az életben egyszer félmoduláris vagy moduláris szintit? Nyilván megőrültünk hogy patchkábelekkel szeretnénk vessződni. De minden szintirajongó elfogadt a tényt, hogy ez számít királyságnak, ez tehát egy megkérdőjelezhetetlen alapvetés. Most tehát szinte bárki vehet magának egy igazi félmoduláris cuccot! A másik az MS-20 hang. Az a szűrő és az az oszci. Ez kihozza a zenészekből a latin temperamentumot: vagy gyűlölik, vagy imádják, semleges, középút nincs. Az MS-20 mini azért nem felhőtlen. A kivitelén sokat spóroltak: műanyag ház, mini jackek, kis billentyűk. De ismétlem ez egy FÉLMODULÁRIS SZINTI AMI MEGFIZETHETŐ! Ha valaki jobbat szeretne, vehet használtan vintage-et. Még egy dolgot érdemes tisztázni: pont úgy szól-e mint az eredeti? Csak mert a Korg azt mondta hogy igen. Nos ezt többen cáfolták, de itt van humán tévedési lehetősége is. Ha van olyan videó, ahol nagyon közeliek, akkor azt kell alapul vennünk: Most pedig nézzük meg mit kapunk a pénzünkért! Az MS-20 Mini első hátulütője, hogy zajos mint a fene, ahogy az eredeti is. Ez nem high end hangszernek készült akkor sem, hanem "ügyesnek". A flexibilitás és a karakter próbálja palástolni ezt a hátulütőjét. A zajt a legtöbb esetben nem halljuk, máskor viszont igen. Az MS-20-at emiatt meg se próbáljuk pl. Moog funkciókra használni: ha az erősítő nyitva marad, a filter viszont rendesen szűr, akkor masszív zajt fogunk hallani. Ekként az olyan hangok mikor a Moogon pl. egy basszus hangon egy szűrő lezár így "hammmmmmm", ott az a "semmibe" tűnik el, itt meg zajba fade-el. Készüljünk tehát fel arra, hogy a release gombunk nem fog egyhamar elkopni, általában kis értékekre lesz állítva, vagy ha mégis feltekerjük, akkor a filter is nyitva fog maradni nagy valószínűséggel. A két filter független cutoffal és rezóval amúgy tényleg zseniális, és nagy részben adja a hangszer sava-borsát. Most beszéljünk a félmodularitásáról. Szigorú értelemben ez a hangszer NEM félmoduláris. Vegyük észre, hogy az audio jel haladását nem változtathatjuk meg, pusztán a modulációs forrásokat variálhatjuk. CSALÁS! Igen. De a hangszer furcsa perveriziót vált ki az emberből: előhozza a bennünk nyugvó kreatív szellemet, és nagyon élevezetessé válik a folyamatok kompromisszumos átalakítása. Akármilyen hülyén hangzik, ez tényleg így van. Iszonyatosan idegesítő, hogy két burkolója van csak, ráadásul az egyik csak DAR, és nem használhatók tetszőleges konfigurációban (általában pont nem jó ). Viszont van okos Sample & Hold, egy komplett jelfeldolgozó blokk szűrővel, lehet ringmodulálni látástól vakulásig. A hangszer műfajára jelemzően patch memóriáról, velocity érzékenységről kompjúter integrációról szó sem lehet. De ez olyan dolog, mint ahogy értelmetlen elvárás lenne, hogy mondjuk egy Forma 1-es kocsinak hat kereke legyen. Vagy....eh.... Na értitek a lényeget, az MS-20 Mini olyan élmény, amit minden szintisnek meg kell tapsztalnia, mégpedig személyes birtoklás módján, ami ilyen ár mellett teljesen elképzelhető! Ha nem lenne még semmilyen moduláris vagy félmoduláris cuccom (benne ms-20 szűrővel), én is vennék egyet, tuti. Ezzel csatlakozom az MS-20 mini rajongók táborához. (Megjegyzés: hamarost megérkezik az MFB Microzwerg II, aminek félmoduláris szintiként lesz még az MS-20 Minihez egykét szava! ) NOVATION BASS STATION II Íme a felforgató elem. A Minibrute inspirálta, de a Novation úgy gondolta, hogy ennél tud jobbat is. Ami a paramétert és a tálalást illeti, ezt bőven sikerült is megoldani. A hangja persze tök más a kettőnek. A Bass Stationben számos dolog meglepően jó: tetszik, hogy a hangja eredeti, nem hasonlít máshoz. Még azok a funkciók is, amiket elvileg máshonnét hoztak...na szóval se a 303 se a régi Bass Station szűrőjét nem sikerült hitelt érdemlően lemásolni, és mégis jó az eredmény! De hasonlót már láttunk: az Empirical Labs Distressor volt a legbénább, legrosszabb 1176 utánzat, az eredetire kicsit sem hasonlított, a vége pedig az lett, hogy önálló kategória lett, saját hangzásának köszönhette hírnevét, ma meg már klasszikus. Na a Bass Station II is ilyen: utánzatnak förtelem, de amúgy a hangja beleköthetetlen! Most jöhetne, hogy összehasonlítjuk a Mooggal, hogy nem olyan vastag, de megint megismétlen: ez a hangszer egy egyéniség. Nem akar másra hasonlítani. Azt akarja, hogy szerető tulajdonosa új vizekre kalandozzon vele a zenélésben! Ehhez pedig leginkább az szükséges, hogy minél szélesebb skáláját produkálja az elérhető hangzásoknak. Ebben pedig ver mindent, talán csak a Boomstart nem. Viszont ennek patch memóriája, full midi-je van, és egy csomó olyan funkciója, ami minden más szintinél alkalmasabbá teszi színpadi produktumokhoz. Az egyik ilyen hogy van benne egy zseniális lépéses szekvenszer rest és legato funkciókkal. Kapunk arpeggiatort is (ez van a Minibrute-ban de nincs a Sub Phattyban és a Boomstarban sem) és ez is tud swingelni. A Minibrute-val ellentétben ez viszont pattern arpeggiator! Shift funkcióval a billentyűk extra funkciót tudnak kapcsolni. A potik egyértelműen jobban kalibráltak mint a Minibrute esetében, kicsit kár viszont, hogy a két burkolónak egy potisora van - kapcsolhatjuk épp melyiket állítjuk. Itt két LFO van az egy helyett, delay és slew funkcióval. Kétféle szűrő is rendelkezésre áll, egy 12/24dB-s aluláteresztő egy sztenderd és egy savasabb karakterrel, és ez is multimód. A Bass Station II oszcillátorainak hullámformája nem keverhető, ugyanakkor itt két oszcillátorunk + egy szub osczillátorunk van, és azzal, hogy lehet szinkron, ring és FM modulálni, messze túlmutat lehetőségekben a Minibrute-on. (A Sub Phatty esetében a szub oszci kizárólag négyszög lehet, itt lehet szinusz és kétféle pulzus). Van még kétféle desktruktív blokk, egy overdrive és egy torzító tök más hanggal plusz nagyfrekis szűrőmoduláció. A szerkezet full MIDIs és van memóriája is. Nekem viszont láthatóan nincs, most írom le másodszor. Na mindegy. Valaki találjon róla mostmár negatívat is (ne valami alibit, hogy műanyag háza van, ami mellesleg élőben rohadtjól néz ki), mert jelenleg úgy tűnik, hogy ezt a hangszert bizony nagyon kitalálták, és lehetetlen lesz ezen túl nem számolni vele. Ebben pl. minden hang BassStation II: Foglaljuk össze hát... Hihetetlenül szerencsések vagyunk, rengeteg jó szinti jelenik meg, újak, megfiztethetőek, előre mutatnak, inspirálnak. Mindegyikben van bőven olyasmi, amire nagyon rá lehet kattanni, és megszámlálhatatlan dal elkészítéséhez adhatnak kezdőlökést. A desktop szintik létjogosultságát az adja, hogy sokféle van belőlük, és mindenki választhat magának olyat, ami funkcióban, hangban a legközelebb áll hozzá, és nem kell megfizetni olyasmit, amire nincs szüksége. (ebből a szempontból a Sub Phatty kicsit kilóg úgy érzem, őt mondanám egy no compromise, minden ízében high end cuccnak). Ezért természetesen megmarad a nagyobb gépeknek is a jelentősége. Elég nagy ez a világ, minden belefér, sőt, még ennél is több...Izgatottan várjuk a jövő hetet! Hadd emlékeztessek mindenkit, hogy a cikkben szereplő összes szinti nálunk bizony kipróbálható mind. Várunk minden érdeklődőt a VII. Péterfy Sándor utca 9-be. És ne higgyétek, hogy nem mutatjuk ezeket meg nagyon szívesen!
  15. 11 points
    A Native Instuments legújabb filmes-vonós mintacsomagját, az EMOTIVE STRINGS-et a Budapest Scoring Symphony Orchestra játszotta fel a Magyar Rádió 22-es stúdiójában. A promó videón sok-sok szépet mondanak Bartókról, Lisztről és a városról. Made in Hungary
  16. 11 points
    Viszont...tegnap elött megfigyeltem egy igen érdekes dolgot. Bent ültem a stúdióba, s tesztelgettem az új SM9-es Focal monitor hangfalakat...és akkor arra lettem figyelmes, hogy képes vagyok erös koncentrációval befolyásolni a hangszórók tekercseinek a fluxusát. Elöször magam se hittem el, de egyszerüen selymesebbek lettek a magasak, tisztább, pontosabb és definiatívabban szóltak a basszusok, s egyszerre életre kelt a zenekar. Kipróbáltam a 1038-as Genelecen is, s ott is müködött. Azt hittem, megbolondultam, de behívtam Madhead kollégát, s Ö is hallotta a különbséget. Madhead jó szakember, hát elkezdtük vizsgálni, hogy mi a dolog fizikai háttere. A lényeg, hogy az agyalapi alfa hullámom rá tudom modulálni a tekercsekre, amik így elvesztik a káros elektrosztatikus feltöltödésüket, s a méresek szerint 6.9 és 10.83% között javul a fluxus, segítve a még pontosabb hang reprodukciót, hiszen csökken a torzítás. Ezek után kimentem cigizni a folyosóra, s onnan is kipróbáltuk az NS10-eken. S müködött. Ugyanis a falak alig árnyékolják le ezeket a nagy hullámhosszú alfa hullámokat. Nagyon meglepödtünk Madhead kollégával. Majd kipróbáltunk még egy trükköt, hogy biztosra menjünk. Madhead haza ment (ez légvonalban kábé 1 km tölem), s átküldött egy fotót a szobájáról és hangfalairól, hogy jobban tudjak rá koncentráni. Ezek után, hallható javulást tudtam elérni, de nagyon fársztó volt a koncentráció. Madhead szerint nem volt annyira intenzív, mint közelebbröl, de úgy látszik a dolog így is müködhet. Másnap, bent rámértünk a tekercsekre, s láttuk, hogy csak igen lassan kezdi el felvenni a káros töltéseket. Tehát például a Genelec-nél olyan 3-4 hét, mire 50%-ra emelkedik a káros elektro mágneses töltés. ez azt jelenti, hogy 2 hetente böven elég alfa hullámoznom a stúdiót. Mivel nem akarjuk, hogy mások kimaradjanak ebböl a nagyszerü lehetöségböl, két ajanlátunk is van a nagyközönség számára: 1. elküldöd a fotót az adott berendezésröl, a pontos földrajzi címeddel, s mi táv alfa hullámozzuk. Ez kábé 10-12 ezer forint plussz áfa 2. kimegyünk a helyszínre, s ott helyben nagy intenzitású alfa elektro demagnitizálást végzünk. Ez kábé 20-30 ezer forint és áfa, hangfal nagyságától és állapotától függöen. Persze itt még ki kell fizetni az utazásunk költségét is. Sajnos nagyon erös és fárasztó a koncentráció, sok energiát emészt fel, ezért kell a fenti jelképes összeg, hogy tudjam pótolni az elhasznált energiámat. Ezt leggyorsabban minöségi nyers tengeri halakkal tudom elérni (értsd szusit eszem).
  17. 11 points
    Szerintem meg a kotta a legjobb zenetárolási formátum. Csak rohadt drága a lejátszó hozzá. :DDDDD
  18. 10 points
  19. 10 points
    Studió minőségű képekkel, high quality demoval, izgalmas leírással, ár megjelölésével, és házhozszállításal vennék ritka vintidzs vasakat. A lényeg, hogy jóval piaci ár alatt üssük nyélbe az üzletet anélkül, hogy a kanapém kényelmét el kéne hagynom. Ne kelljen már 2018-ban apróhirdetéseket bújnom naponta, hogy elsőként csaphassak le ritkaságokra! És a Sramlis Janit sem értem, miért akarna feladni hirdetést, amikor láthatja, hogy egy teljesen ismeretlen figura a neten már _KERESI_!!! Szerintem mind egyetértünk, hogy a ritkaságoknak kell házhoz jönniük és nem fordítva!!!
  20. 10 points
    Megpróbáltam nektek lefordítani. A/D lektorálta. Végeredmény fentebb. Fogyasszátok egészséggel
  21. 9 points
    Látom felpörgött a topic Az "én kis studiom" sokat változott az elmúlt években (lásd előző hozzászólásom a topic elején)... Jöttek-mentek hangszerek, eszközök, egyebek... Két dolog maradt: a DIY MIDI patch bay meg a Voicekraft keverő... Ugyanakkor érdekes -így visszatekintve-, hogy alapjában véve csak egy nagy körbenjárásnak tűnik az egész; majdnem ugyanahhoz a workflow-hoz/setup-hoz (t)értem vissza mint ahonnan elindultam. Ami nagy változás az az, hogy már nem egy panellakás egyik szobájának sarkába zsúfolódva ülök a hangszerek előtt, hanem lett egy saját kis studióm. A házunk alatti pincehelyiség lett átalakítva. Ablakok kerültek a falakra, kigletteltem, kifestettem, került be egy radiátor is, laminált padló, bútorok stb... Akusztikailag a reverbje pont jó - a basszusok viszont hajlamosak túltengeni. Igen pici a helyiség alapterülete (a képen látható FA06 felénk eső szélétől kb 80cm-re már fal van mögöttem) és magassága is (2,1 m) - így nem hogy tökéletes de még igazán jónak mondható akusztikát sem igen lehet benne összehozni. Megelégedtem azzal, hogy a lehallgató pontban épp' elég jó ahhoz hogy a mix hibáit kijavíthassam - master-elni meg úgysem szabad(na) annak aki a mixet csinálja De igazából az a legfontosabb, hogy állandó helye van a hangszereimnek, van egy meleg-világos zug ahova "elbújhatok" és még a családot sem zavarom a 148-ik loop play-el. Felkapcsolom a fő elosztót és mire leülök már játszhatok is. Nincs latency, nincs frissítés, nincs semmi ami elvonná az időt/figyelmet... csak én a hangszerek meg a jó érzés, hogy mindez a magam keze munkája... Tényleg egy igazi kis elbújós zug ami mégis kényelmes, otthonos és ahol nem zavarok senkit és engem sem zavarnak ha ott vagyok... Néha a kutyánk az beszokott nézni az ablakon De bele azért nem szokott ugatni semmibe A vasak: ROLAND FA-06 KORG RADIAS(R) Waldorf Blofeld Behringer DSP2024p (multiFX) (RADIAS-hoz) Sony HR-MP5 (multiFX) (blofeldhez) TASCAM DP02CF (hangrögzítő/playback) Edirol PCR-800 MIDI KBD ROLAND MC-50MKii sequencer DIY MIDI THRU BOX + MERGER (a képen a RADIAS mögött, a SONY alatt) Voicekraft zenekari keverő Yamaha HS-80M monitorpár Az elmúlt évem arról szólt hogy kiváltsam a DAW-ot. Sokat használtam (Cubase később StudioOne) de nem szeretem... A munkám úgyis géphez köt - zenélés közben inkább gombokat csavargatok-nyomogatok, potikat tologatok mintsem egerésszek... Alig maradt 1-2 VST-m is a gépen. Kevesebb van mint egy tucat. De még azokat sem használom. Nyilván előbb-utóbb ha lesz már annyi kész zeném ismét el fogok jutni oda hogy újra gép elé kell ülnöm egy kis audio utómunka miatt - de a lényeg, hogy maga a zene szerzése, előadása nem kívánja ezt meg. Mivel kevés az az idő amikor le tudok jutni a szintik elé nekem nagyon fontos hogy az a rövid idő legalább tényleg a klasszikus elektronikus zenéléssel teljen és ne egy virtuális valamiben való kattintgatással ... Alapvetően úgy állítottam össze mindent, hogy ha netán arra kerülne a sor csak ugyanígy "összekötözöm" az egész hóbelebancot máshol és máris ugyanazt hallja a "közönség" amit én hallottam amikor kitaláltam, begyakoroltam az egészet - otthon. Így nincs külön fellépő és komponáló netán recording setup. A hangszerek pedig addig cserélődtek míg nem ez a 3 maradt ami 3 különböző hangzású vas... A blofeld jött utolsóként, "ő" hivatott pótolni azt a "digitális"/wavetable-és érát ami a DAW melőzésével kiesett (Largo/Komplexer, stb...) ám magából a set-ből azért hiányzott volna... Az FA06 hanggenerátorát jórészt a saját szekvenszere és billentyűzete hajtja meg. A RADIAS-t és a Blofeld-et pedig az MC-50+PCR-800 combo. Mindehhez bejátszható backing track a TASCAM-ről és/vagy az FA06 sample playerével... A MIDI szinkront az MC-50 jele biztosítja ami befut mindhárom szintibe... Több verziót is kipróbáltam de csak EZ a variáció volt az ami pontos, megbízható szinkront biztosított: A TASCAM felől csak a START/STOP üzenetek érdekesek... ezek indítják az MC-50et és az FA06-ot. Az audio rögzítés a keverőn át a TASCAM-el történik. Lehetne még ezt-azt automatizálni, pl. MIDI PC-el vezérelni a külső FX-ek programváltásait, stb... No de akkor mi marad "nekem" a live session alatt? Ami trükkös az egészben az a keverés... 8 csatornás keverőn összegzek 12 csatornát Meg az ahogyan az FA06 TotalFX-ét kvázi külső FX-ként használom így megválaszthatom melyik track menjen rajta át és melyik nem A hangszereimről és a múltbéli hangszereimről bővebben a website-omon olvashattok és tölthetitek le a hozzávaló jóságokat (kezelő programok/librarian/hangszínek, stb...)
  22. 9 points
    Egy gondolat jutott az eszembe: Ennél és az összes többi hasonló terméknél mindenki abból indul ki, hogy már 10-20-30 éve zenél és mennyi minden volt (van) már a keze alatt és egy századik eszköz érkezett amit teljesen feleslegesnek, értelmetlennek talál..., ahelyett hogy kiadnának egy olyat, ami már 10-20 évvel ezelőtt is tetszett neki. Miért gondolja mindenki, hogy NEKI tervez a Roland? De induljunk ki abból, hogy van aki most keresi az útját, akár a komplett zenélésben mert még fiatal, vagy akár már 10-20 éve zenél, de most kezd egy új irányt felkutatni, megismerni. Ezek az eszközök csippentenek dolgokat a régiekből, és követik az alakuló trendeket. És persze mindezt úgy kell csinálniuk, hogy a profit is meglegyen. Nem tudom, hogy közülünk ki csinálna bármit is úgy, hogy minden este azzal a nyugodt lelkiismerettel feküdhet le, hogy mennyi jót tett a zenészekért és nem kért érte semmit.? És bár mondhatjuk a Rolandot lelketlennek és profitorientáltnak, de valahogy mégis remek zenészek, remekül muzsikálnak a Roland eszközökön, legyen az bármelyik hangszer és származzon bármelyik évből. Nomeg hát profit ide vagy oda, egy Roland dobgépet még mindig fele annyiért magunkénak tudhatunk, mint egy Elektron-t.
  23. 9 points
    Kár ezen a témakörön egymásnak esni... Mindenben van némi igazság, amiket az elmúlt napokban irtatok pro és kontra. A "gazdag (ÉS RÁÉRŐS!!!) gyerek" sznobizmustól a hangképzési lehetőségek végtelen tárházáig és a lehetséges új utakig minden többé kevésbé igaz. Jómagam akkoriban kezdtem elektronikus zenével, és hangszerekkel foglalkozni, amikor még Ádi is talán még az álti padjait koptatta, valamikor a nyolcvanas évek végén. Midi szabvány már éppen volt, de nem annyira régóta....:DDD De ez mindegy, csak arra akartam vele utalni, hogy nagyon sok minden trendet, divatot, felfutást és lecsengést végigéltem már, sőt modularom is van, még abból az időből amikor a Doepfer jelentette egyedül az eurorack formátumot és a Hiccszpész kínálatában sem volt még ez a terméksor. (megjegyzem nemigen "fejlődik" a kis két soros modular rackem évek óta...Elvan, néha bekapcsolom, tekergetem, csinálok egy számot vele, aztán megint porosodik egy fél évet) Amik -szigoruan szerintem- a tények ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban: - zenélni bármivel lehet, nem eszközfüggő. Tehetség és ötlet kell hozzá, de az innovációs képesség sem megvetendő. Porszívócsővel, mikrofonnal, 8 bites samplerrel is lehet világslágert írni, lásd DM. - ami ennek némiképp ellentmond, hogy különösen az elektronikus zenében az "eszköz" alapvetően meghatározhatja a "formát", és így előbb utóbb filozófiai kérdéssé vállhat az, hogy a "zseniális mondanivalónkhoz" keresünk eszközparkot (és tanuljuk ki), vagy az eszközparkunk adta lehetőségekkel öntjük formába a mondanivalónkat. (ha van) Az sem lehetetlen, hogy nincs is mondanivalónk, csak egészen egyszerűen szórakoztatni akarjuk szombat este a heti őrületben megfáradt publikumot, aki csak ugrálni akar 133-as bpm-re, és utána kefélni egyet. Ez is egy létező igény. Ilyen értelemben igenis párhuzamos létjogosultsága van az összes fellelhető eszköznek a lakodalmas szintitől a szofisztikált modularig. Az előbbi az ad-hoc szórakoztatási igény kielégítésének az egyszerű eszköze (nem is annyira egyszerű, nekem pl még sosem sikerült ilyen gépet megszólaltatnom úgy, hogy kijöjjön belőle az a szokásos ummca-ummca ütem, de mindegy. Sok időt nem öltem bele azért..:D), míg az utóbbi a mérnök-matematikus sound designer eszköze, aki azért nem okvetlenül ZENÉSZ is egyben. A köztes eszközök, meg a "szokásos" fix huzalozású szintik a trabitól a Veyronig. Mindezek következtében természetesen TELJESEN MÁSRA VALÓ mindegyik, ahogy az utóbbi autót se a telekre járáshoz vesszük, hanem a MonteCarloi csajozáshoz. Már, ha megtehetjük. - a sound design alapjait, eszközkészletét, meg azt, hogy miről szól ez az egész, azt egyébként VALÓBAN egy modularon lehet a legjobban szemléltetni is, meg megtanulni is. Én üdvözlöm A/D kezdeményezését, mert elég szemléletes és kiváló anyag amit összerakott. Fix huzalozású szintiknek sokkal nehezebb átlátni az agyát és a belső működését, meg a mi, miért történik?-et, de mégegyszer mondom: ez azért nem mindenkinek életcélja, attól még írhat világslágert. - az is tény, hogy a modularokhoz hasonló teljesen szabad architektúrájú rendszerek adnak teret a legtöbb kisérletezési lehetőségnek, ami egyébként egyben a veszélyük is, mert hónapokat lehet elgügyülni a "tökéletes hang" keresése közben, ami alatt persze fejlődik a mérnöki, sound design tudás, de zenei értelemben lehet ez meglehetősen inproduktív időszak is, összességében nulla zenei végeredménnyel. Ez esetben nevezzük inkább hobby-időtöltésnek, mint zenei alkotásnak. A neten fellehető modularos videók nagyon nagy része valóban Pistike szabadideje tudományos jellegű eltöltésének egy dokumentuma, és nem zenei videó. Persze láttam már egy két zseniálisat is. Főleg egy Buchla-s van, ami nagyon bejött. - a modular biznisz? És ezért támogatott "korszellem"? Persze! Nem kell nagy gazdasági előképzettség ahhoz, hogy az ember rájöjjön arra, hogy egy kis "egytudású", tápegység, doboz, stb nélküli modulért elkérni egy normális fix huzalozású szinti árát az jó biznisznek tekinthető, nem véletlenül ugrottak rá ennyien a gyártók közül, hiszen a fix-szinti piacon valóban nehéz valami gyökeresen új dologgal előjönni. Sokkal egyszerűbb valami egyébként ismert, semmi újat nem tartalmazó komponenst a piacra dobni jó pénzért, és a júzerre bízni azt, hogy mivel, és hogyan kapcsolja össze azért, hogy legalább megszólaljon. És a felelősség is nulla, hiszen "nem rajtuk múlt", hogy ki-mit hozott ki belőle, depláne a gyári preseteket se lehet fikázni az ehhez hasonló fórumokon....:D Zseniális üzleti képlet, és még a mai dekonstruktivista-minimalista-globalista-kapcsolatépítő-specializálódó-nembajhahincseredménycsakcsináljunkvalamit-stb. korszellembe is bőségesen belefér filozófiailag a fészbuk-jutyub mellé. - hazai silányság? Fene tudja. Azért nem fogalmaznék meg ennyire sarkos véleményt, nem csak a személyes érintettség okán. Kis hazánkban gyártották konkrétan az ELSŐ számítógép alapú szekvenszer DAW rendszert, még a jó öreg ZX81-re, igaz, azok a zenészség mellet atommérnökök is voltak és jó régen volt. Mindeközben természetesen megengedve azt a gondolatot is, hogy sok-sok zenésznél valóban van egy-egy hangszernek státusszimbólum jellege is. Ahogy sok-sok metálgitáros cimborám a stúdióban titokban egy egyszerű Fender Telecasterrel nyomja föl az anyagot, mert az van rendben, de a szinpadra kénytelen kivinni a sok-sok szarvas éjfeketére lakkozott metálfejszét, mert anélkül azért ciki megjelenni nyilvánosan. A szintiseknél is így van ez. Lehet, hogy szofttal készül otthon az egyébként jó cucc, de valami komolyabb vasat illik nyomkodni a szinpadon, még akkor is, ha csak a ritmust kattogtatja rajta. A mai esetleges "elsilányosodásnak" ezen kívül oka lehet még az is, hogy egyrészt a számítástechnika, házistúdió lehetőségek egyre olcsóbbá válásával egyre szélesebb a merítés is, ami értelem-szerűen egyre szélesebb minőségi szórást is jelent. - végezetül_: abban egyetértek A/D-vel (és sokakkal itt), hogy sosem baj, ha az átlagos/általános műveltség egyébként valóban "elwikisedő" szinvonalát nem árt javítani, akár ezen a téren is, de azt nem gondolnám, hogy mindenkinek részletesen ismernie kellene pl a modulárokkal történő hangképzés csinját-bínját, ahhoz, hogy zenész legyen. Akit ez az irány érdekel, az úgy is égi mannaként nézi ezt a videót, ahogy a remélhetőleg következőket is fogja, akit meg nem annyira érdekel, az meg úgysem teszi ezt. Ennyi. Ha meg valaki csak gyorsan flashelni akar egyet zenészként, akkor meg dugja be a 60 éve "nem fejlődő" gitárját egy darab kábellel a nagy teljesítményű, szintén legalább 50 éve "nem fejlesztett" csöves erősítőjébe, tekerje fel olyan nyolcasig, aztán tolja. Egészen addig eufórikus állapotban lesz, amíg rá nem hívják a szomszédok a rendőröket...:D
  24. 9 points
    A Hit Space bejelenti a Zenei Baleseti Helyszínelők legújabb, 9. epizódját, melyet a stúdióberendezések szerelmeseinek dedikálunk. A Hangerő Fia, S!LK készített magával interjút Továbbá: szereplőket keresünk a következő epizódokhoz. Amennyiben úgy érzed, hogy megosztanád a módszereidet másokkal, kérdéseid vannak, jelentkezz szereplőnek! Jó szórakozást!
  25. 9 points
    Most egy hosszabb cikket fogok írni, kicsit mesélősebbet. Akit nem érdekel ez, lapozzon az aljára, ott olvashatja a tesztet, ami egészen szokatlan lesz és hosszú, mert ez a Waldorf Pulse 2 névre hallgató szintetizátor túl egzotikus (!), és túl sokat tud ahhoz, hogy az ember egy prospektusból megismerhesse, vagy belássa a benne rejlő lehetőségeket. Egyáltalán nem tréfálok. Ráadásul a végére nagyobb dilemmátok lesz mint eddig valaha, főleg ha megnézitek a mellékelt tesztvideónkat. Sztori: 1995-öt írtunk, mikor a Nord Lead classic, a virtual analóg szintézissel újra felidézte a klasszikus szintik szellemét. Ez azonban egy új irányba mutatott, innentől számítom azt, amikor a szintetizátorokkal kapcsolatban a második kérdés nem az volt, hogy "na és milyen harang hangzást tud?" (Trent Reznort idézem : "úgy néz ez ki mint egy kib.szott harang?"). Szóval végre a szintetizátor hivatalosan szintetizátor lehetett. A digitális szintik már nem hangolódtak el, volt memóriájuk, könnyen multitimbrálisak és polifónok lehettek, stb stb, de két cég megmaradt a régi iskolánál: a Novation bejelentette a Bass Station (1)-et, illetve a Waldorf a Pulse-t. Az "újdonság" az volt, hogy mindkettő szubtraktív szintetizátor, viszont igazi analóg Ilyenkor szokás mondani, hogy megelőzték a korukat, valójában többgenerációs lemaradásról beszélhetünk: a Novation és a Waldorf is ezután nagy késéssel digitális szintetizátort csináltak, ami egyértelmű jele annak, hogy trendkövetők voltak. Vagy csak kénytelenek voltak behódolni a divatnak, mert nem volt nyilvánvaló, hogy a digitálisak az analógok működését tudták csak szimulálni, a hangjukat nem. Lévén akkoriban ez az analóg vs digitális kérdés nem volt annyira kardinális mint ma: mi csak nagyon szerettük a Pulse-t, mert szép kövér hangja volt (nem sejtettük, hogy ez analóg szerkezetének köszönhető, még nem esett le az összefüggés). A hangszerre azért emlékszem ennyire jól, mert abban az időben kezdtem tanulni a termékmarketinget, és apám nyüstölt addig, míg a "zsírdisznó" fogalomrendszerét ki nem találtuk. Talán még van az olvasók között, aki erre emlékszik. 18 évvel később, 2013-ban a Novation és a Waldorf ismét trendkövető, és csodák csodája, megint egyszerre csapnak össze: megjelenik a Bass Station II és Pulse 2! Na de "Will it blend? That is the question!". Először is, a Waldorf nálunk az utóbbi időben kicsit kegyvesztett volt. Mikor elkezdtük csinálni 1996-ban a márkát, akkor tudjátok mi volt a termék lineup? Hát például ez: Aki nem ismeri, ő a Waldorf Wave, és pont olyan goromba, ahogy kinéz. A többi termék a Microwave 1 és a Pulse. Pont, mint ma egy butik gyártó, és hát micsoda hangszerek! Az utóbbi időben a márka fénye rendesen megfakult: a nagy Q, Microwave Xt termékek jók voltak, de nem voltak annyira szofisztikáltak mint az azt megelőző kor masinái. A kapható termékük a Blofeld, még ha jó karaktere is volt, gyakran esett kritika áldozatául (gain problémák, szotverbugok). A Pulse 2-t 2012. január 22-én tudtuk meg hogy lesz (Winter NAMM), majd minden lehetséges (szintén késéssel megjelenő) vetélytársát (Minibrute, MS-20 mini, Bass Station II stb.) lekéste. A Pulse 2-ről tehát régen teljesen letettünk, elfelejtettük, mikor egyik nap szó szerint a semmiből ez a levél érkezett: Tehát a roadmapünkben ez semmilyen szinten nem volt benne. Megérkezik a Pulse 2, kirakjuk, de annyira el vagyunk foglalva (új webshop készítése egész évi projekt), hogy senki nem foglalkozik vele. Jön a feedback az ügyfelektől: ez is bugos, majd kijavítják stb. de amúgy elég jó hangja van. Legyintés: na jó, Waldorf BAU ("Business As Usual"). Megint pörög egyet a naptár, december van, rendezzük a hangszereket hogy a sok ügyfél jobban ki tudja próbálni. Kevés a hely, most mit favorizáljunk? Jé, egy Pulse 2. Ezzel mi van? Egyáltalán működik? Senki? Na hol a tápja megnézem már…. Első billentyűütések: kérdőjelek. Ez meg mi? Most a (Moog) Minitaur is szól vagy mi van? Nem, ez magában szól így +meg! Mivan? Valaki hátulról előjön, hogy ez melyik hangszer. Srácok, ezt próbáltátok már? Hülyék vagytok? Úristen mi ez? Nézz csak meg jobban! Mit mondtál, mennyi az ára? Várjál Bálint, összerakok egy kamerát, addig ne játssz semmit, ezt felveszem. Kb. ilyen beszélgetés volt. Akkor eldőlt, hogy ezt másnak is tudnia kell rajtunk kívül és hogy gyorsan. Mi is történt? Csak annyi, hogy egy cég, akinek van némi múltja a témában végre letett egy olyan hangszert, ami méltó a névhez. Na jó, azt nem hinném, hogy egy Wave kaliberű dolgot kiadnának, ne ezt várjuk el. Nem mintha nem lenne rá képes a csapat, de a jelenlegi vezetés és irányítás mellett szerintem nem lesz akkora tőkéjük, hogy ezt megtegyék. Na elég a hülyeségből, lássuk, mivel van dolgunk. A Pulse 2, mint minden más mai desktop szinti azért lesz életképes, mert valamit jelentősen másképp csinál mint a többiek. Nagyon szép és jó a Microbrute, a Minibrute meg a Bass Station II, de egyik sem képes egyvalamire: semmelyiknek még csak távolról sem emlékeztet a hangja a klasszikus szintikre. (Ez nem baj, csak mondom). Mindhárom modern. Éles, karcos (főleg az előbbi kettő). A Pulse 2 viszont az ARP és a Moog világát idézi, simán be lehet úgy állítani, hogy azt hiszed, Moogon játszol. Borzasztó testes, kövér hangja van. "Milk n tits" ahogy a művelt kínai mondja. Szóval a hangja a kollegákkal egyetértésben a Sub Phatty és a Boomstar magassága, tehát simán 2x drágább szintetizátorokkal hasonlítom össze. És nem csak a lehetőségei, de a hangminősége miatt is. Előbbi tekintetében pedig jócskán meglépi mind az SE, mind a Moog szintiket, ahogy az tüstént látható lesz. A hangminőségre elpazarolnék még pár szót: a Pulse 2 ott spórol, ahol a többiek nem: van rajta pár tekerő, és mátrixos menürendszerben lehet kolbászolni, (a kijelző szerencsére szokatlanul jól látható, nagy, grafikus). Hogy ezt ép ésszel ki lehet bírni, annak oka az, hogy annyira jól kalibráltak a paraméterek, hogy nagyon gyorsan be lehet állítani a kívánt soundot, nincs ugribugri, nincs dekázgatás. Beállítod és jó. Az. Ettől független ez ma nem trendi, mert ma az a trendi, hogy 1 tekerő / funkció van. Valamit valamiért, ahogy szokták mondani. Mentségül szóljon, hogy van neki fullos szoftveres szerkesztője. Nagyon jó amúgy: Említettem még, hogy hangminőségben ott van mint a Moog illetve a Boomstar. A Moog hangja kicsit "fedettebb" (nem rossz értelemben), nem tudja annyira kinyitni a szűrőjét mint ez (tudom, ez úgyse fog senkit érdekelni, mert mindenki imádja a hangját, én is), viszont a multidrive funkciója viszont szélesebb skálán stabilabb, zeneibb. A Studio Electronics Boomstarnak a szűrője pedig teljes tartományon pontos, tipikus ARP: értsd, kitekert rezóval csak a szűrőn is lehet pontos kromatikus skálán játszani, tehát oszcillátorként is üzemelhet Ezt a Pulse 2 nem tudja, akinek egyébként Moog-szerű analóg aluláteresztő kaszkádszűrője van ilyen funkcióra. Viszont ellentetében a két másikkal ez multimód! (Pontosítunk: a Boomstar SEM változata IS multimód, de a többi nem. A SEM viszont csak 12dB/oktáv, a Pulse2 pedig választható 12 és 24dB között. Ez megint csak egy dolgot jelent: többféle hangzásra képes a Pulse 2). Na most jön a durvaság. A Pulse 2 három oszcillátoros szintetizátor, mégpedig VALÓDI három oszcillátoros. Ezen ne lépjünk túl nagyon könnyen, mert egyáltalán nem triviális dologról van szó. A mai szintik közül igen kevés tudja ezt, a mi kínálatunkból a Voyager. A többi szintinek van szub oszcillátora, amik tulképp frekvenciaosztós megoldások, és lényegesen alacsonyabb színvonalúak, mivel hullámformájuk korlátozottan szabályozható és nem használhatók fel modulációs célokra, még LFO-nak sem. Márpedig az, hogy egy szintetizátor milyen széles skáláját tudja szintetizálni a hangoknak, alapvetően ezen áll vagy bukik, és ez a legfőbb előnye a Pulse 2-nek. Jó példa erre az egyoszcillátoros Minibrute és Microbrute: jó gyorsan el lehet vele felejteni az FM, ring és szinkronmodulációkat. A hangok textrúája ennek megfelelően eléggé egyszerű (célratörő?). De a Pulse 2 itt nem áll meg, nagyon nem. Kezdjük ott, hogy itt az oszcillátorok hullámrofmája többféle lehet: PWM : ez lenne a pulzus jel, modulálható szélességgel (csak az 1-es és 2-es oszci. a 3-as lehet 50%-os négyszög). A fűrész, háromszög egyértelmű. Na de ez micsoda: APW: egy olyan pulzus jel, mely energiája konstans marad a szélességének változásával annak árán, hogy megjelenik egy szubharmonikus oktávja lejjebb. Csak az 1-es oszcillátor tudja. Unisonóhoz hasonlít, de kicsit másabb. Folytatom a sort a többi HULLÁMFORMÁVAL, tehát ezek mind hullámformák az oszcillátorokhoz: Unison M: szintén az 1-es oszci specilitása: 8 darab pulzus oszcillátort uniszónója. A hangolásuk szabályozható a Keytrack paraméterrel! Unison P: megint az 1-es oszci mutatványa, na de most kapaszkodjatok: megint veszi ezt a nyolc darab pulzus generátort. Ha csak egy hangot ütsz le, akkor egy hangon szólalnak meg, ugyanazon a hangmagasságon. Ha viszont nyolc különböző hangot fogsz le, akkor az oszcillátorok a hangolásuknak megfelelően szólalnak meg. A hangolást a Keytrack paraméterrel szabályozhatjuk. Para-8: ez az oszci 1 legnagyobb trükkje: mind a nyolc PWM oszcillátor a leütött nyolc hang hangmagasságának megfelelően szólal meg. Gondolom többek szeme kijött mint a csigának: nem polifón a szinti. Ezt hívják parafónikus szintetizátornak. Mert valójában több hangmagasság generátorral rendelkezik, de mind a nyolc egy szűrőn és VCA-n megy át. Ezzel egy akkord hangjait egyszerre kíválóan le lehet fogni. Ilyenkor a Keytrack paraméter a pulzusszélesség moduláció fade-jét szabályozza. A Para 8 módban a 2-es és a 3-as oszcillátor nem elérhető. Mielőtt megkérdezitek, hogy jó-e a szinti ebben a Para-8 módban, mondom: rendkívül. Hallani fogjátok a demóban. Para-4: mint fentebb, de hangonként két oszcillátort használ Ekkor a 3-as oszcillátor nem működik. Még nincs vége, kérem! X3-PWM: ő már a 2-es oszci trükkje, és ez egy PWM krosszmoduláció. Ne is keressétek a többi szintin, ez csak itt van, meg moduláris rendszereken. Így működik: kizáró vagy (XOR) modulációja a 2-es és 3-as oszci kimenetének, eredményeképp komplex hangzásokat lehet létrenozni inharmonikus tartománnyal. X1-PWM: mint előbb, de ez a kettes és 1-es oszci között történik. Elnézést, hogy húzom mindenki idejét, de ez se triviális: az 1-es és 3-as oszcillátor hullámformáját nem kell ehhez beáldozni, a krosszmod belül történik, ezért más hullámformák is választhatók azok helyére (tehát mondjuk fűrész szól, de pulse-szal krosszol). Mindemellett a 2-es oszcillátor pulusszélessége is modulálható. Ha még ez se lenne elég, akkor az oszcillátorok szinkronja egymástól függetlenül ki-be kapcsolható. És még mindig nincs vége! FB: a hármas oszcillátor csodája: ezt már ismerjük, visszaköti a drive kimenetet a mixerre. Mert hogy amint látni fogjuk, drive is lesz itt…. Most jönnek a nagyfrekis modulációk. A 3-as oszci tudja a 2-es oszci hangerejét modulálni. Emez tehát egy RING moduláció (emlékeztető: a ringmod bipoláris, az AM unipoláris, illetve az AM nem maszkolja a carrier spektrumát). A 3-as oszci azonban a filter cutoffját is tudja modulálni, tehát nagyfrekis filtermoduláció is van (a Boomstar is ismeri). A hármaska még tudja a drive, tehát a torzító áramkör intenzitását is modulálni! Hoppá retikül És amiről már szó esett korábban, a hármaskához szinkronozható a kettes oszci. A szűrő lehet BP, HP és LP, és saját rendes burkológörbéje van, ami loopolható is. Tehát itt sem spóroltak. Az erősítő kimenetén van egy állítható drive fokozat (torzító), mely tud fuzz, csöves és tranyós torzítást elkövetni. Tök jól működik, ráadásul ahogy fentebb is mondtam, a 3-as oszci tudja modulálni a mértékét, ami minden értelemben az izgalom netovábbja. Két LFO van, ez már gyakorlatilag érdektelen az oszcik, szűrő és torzító fényében, de tud késleltetést és MIDI szinkront. A két envelope ugyancsak fejlett, itt is delay, hogyan triggerelődjön újra stb. loopolódjék-e stb. Na igen, a hangszer kezeli a velocityt, ami nem nagy szó, de ebben a műfajban ez sajnos csak a Bass Station II-nek és a (Moog) Minitaurnak megy. Eredmény szempontjából nagyon nem mindegy, ahogy a videón lentebb látni fogjátok. Mindennek persze akkor van értelme, ha jók a modulációs lehetőségek. Nos, nem fogtok csalódni itt sem. A Pulse 2 modulációs mátrixszal van felszerelve. És nem is akármilyennel, a többiek ehhez távolról jelenthetnek csak, és a Pulse 2 ismét fényévi távolságra ugrik szintézis lehetőségek tekintetében! Kiemelem a nagyon extrákat. Modulációs források: LFO1, LFO1 szabályozva a modwheel/aftertouch által, LFO2, LFO2 az envelope 2 által szabályozva, a két burkoló, MIDI velocity, keytrack, pitch follow, pitchbend, modwheel, pressure és breath, control-x, release velocity, M-Accu, M-Product, M-Delay, M-Smooth, M-Min, M-Max, K-Highest, K-Lowest Modulációs célok: Pitch, Osc1/2/3 pitch, Osc 1/2 pulsewidth, Osc 1/2/3 level, cutoff, resonance, volume, panning, LFO 1 speed, Mod 1 amount, Drive, Glide rate, Envf Rates, Enva Rates, Unisono Det (tehát modulálható az unisono elhangolása), para fade 1, para fade 2, arp swing (tehát modulálható az arpeggio swingje), CV out (ezek szerint ki tudja magából küldeni a burkolókat és LFO-kat más szintinek!), M-Accu, M-Product, M-Delay, M-Smooth, M-Min, M-Max. Undorítóan sokat tud és még csak nem is átláthatatlan vagy nehéz. Persze meg lehet kavarni rendesen, pl. megoldható, hogy az OSC1-es frekijét modulálja az LFO-1es, de az OSC2-t mindig csak az az LFO modulálja, amelyik értéke magasabb. Össze se tegyétek semmelyik képességével, MS-20 Minit is beleértve. Arpeggiator: megmondom őszintén, a Microbrute és a Bass Station II step szekvenszere nálam favorit. Ugyanakkor a Pulse 2 arpeggiója a Bass Station és a Minibrute arpeggióját "kissé" felülmúlja. Miért pont itt maradna alul? Először is, itt grafikusan szerkeszthetjük a lépéseket, akcentezhetünk (modulálható!), köthetünk, páros-páratlan ciklusozhatunk, van MIDI szinkron, delay, patternek, kitartás, swing. Tökéletes! A szintit egyébként a keménymagos Waldorf fejlesztők követték el: Frédéric Meslin, Frank Schneider, Stefan Stenzel drótozták és programozták, a doboz/design Axel Hartmann műve (ki gondolta volna! Axel Harmtann követte el egyébként a Hartman Neuront, a Moog Slim Phattyt, az Andromeda A6-ot többek között, egy élő szintetizátor dizejnár legenda). Szerintem a design nem reprezentálja jól a hangszer hangjának hangulatát, úgy értem mikor ránézel nem ezt a soundot várod, bár lehet, hogy ez nem a design hibája Úgy tűnik hogy ez a kütyü spirituálisan is kivételes szülemény. Nézzük a szokásos értékelésemet: Q: Mi az ami nagyon tetszett a hangszerben? A: Hangminőség, váratlan lehetőségek széles tárháza, az elképzelhetőnél is szebben megoldott hangszínek Q: Mi az ami nagyon NEM tetszett a hangszerben? A: Egyértelműen nem tudok amellett elmenni, hogy menürendszeres, hogy nincs billentyűzete (azért mondom, mert ha valami, ez a hangszer tényleg megérdemel egy jó billentyűzetet, pl. a Blofeld Keyboardnak csodálatos keybedje van). Egyebet nem találtam. Ár-érték: 9/10 Analóg szinti, mely akkordokat is játszik, és példátlan tárházát kínálja a hangzásoknak. Nincs kérdés. (mire adnék 10/10-et: semmire. Más 9/10: Bass Station II) Újrajátszási faktor: 9/10 Gyakorlatilag kimeríthetetlen, megúnhatatlan. (mire adnék 10/10-et: Nord Lead 4, multi szintiknél ugye még layerelni is lehet) Hangminőség: 9/10 Közel beleköthetetlen. (10/10-et adnék a Studio Electronics Boomstarnak) Inspiráció: 10/10 Megint nincs kérdés. Tudja a klasszikus és a modern hangokat is, mindent nagyon magas szinten. (10/10-et kap a Nord Lead 4, DSI Prophet 12) Hardver kivitel: 7/10 Endless rotary potik én nem szeretem, de becsületesen megcsinálva. Gombok Waldorfosak (Nord az etalon). Nehéz rontani, mert alig van rajta valami, de az…becsületes. (9/10-et adnék a Nord Lead 4-nek, és a Microbrute-ot nem értékeltem, de az kapna mondjuk 5/10-et) MINDENT EGYBEVETVE: 9/10 Ha 10/10-et adnék, azt jelentené, hogy tökéletes szintetizátor létezik, ami nyilván nem lehetséges. Az de ez technikai és paraméter szempontok alapján történt. A teszt nem számol azzal, hogy ízlésünk nagyon eltérő, ezért pusztán paraméterek alapján nem lehet hangszert (vagy zenészt!) megítélni. De a lényeg kiderül, a Waldorf Pulse 2 józan ész szerint a világ egyik legjobb szintetizátora. Azis, úgyhogy ez bizony INSTANT GET. Ki vegye? Ezen kár is gondolkozni. El kell menni meghallgatni, és újra szerelembe esni. Tekintettel hogy az árcédulája a konkurens szintik fele/harmada, hogy úgy szól mint más semmi és hogy abszolút FELEJTHETETLEN ÉLMÉNY,vegye mindenki, akinek A) van keze pénztárcája (opcionálisan gazdag szülője, felesége, stb.). Írjon vele dalokat, és legyen boldog vele mindhalálig! Végül pedig egy videó, amin simán fogalmatlanul játszunk pár gyári presettel. A hangszer életben sokkal impresszívebb: kiszedtem pár rosszul játszott részt ellenére hogy nagyon jó hangszíneket tartalmazott. Illetve be lehet állítani a keverőt úgy is, hogy a hangszer ne vezérelje túl.
  26. 9 points
    Tegnap megérkezett az Arturia szállítmány, benne Keylabek, Spark LE, no és persze a Microbrute. A jelenleg 91.990.- bruttó hazai forintért kapható mini szintibe nagyon komoly hangot pakoltak, gondolom ennek is köszönhető, hogy a világon mindenütt már most uralja az eladási listákat. Kíváncsiak voltunk tehát, hogy mi változott a Minibrute-hoz (br 153.500 forint) képest, mennyire hype, és mennyire valódi a termék sikere. Annyit előljáróban elmondok, hogy a hangszer érdekesebb annál, mint amit a beharangozó videóban hallhatunk belőle, érdemes kipróbálni, szórakozni vele. De mivel úgyis mindenkinek sok kérdése lesz, úgy döntöttem, hogy az első benyomásaimat megosztom. Mindenekelőtt a Microbrute karakterre nagyon hasonlít az elődjére: mocskos, koszos, szőrös hangja van. Nem finomkodni kell vele. Pont a torzításai miatt üt el nagyon attól a világtól, amit a szoftverek mutatnak. Itt tényleg minden nonlinearitás a köbön, a szimulálhatatlan. A karakterét le se tagadhatja, azonban pár dolog a Micrón másképp szól. (Senki ne akadjon le képen látható a zöld Strymon pedálon, mert az tényleg brute ) Oszcillátorok: az oszcik sokáig nem találták magukat mikor megjöttek (kint most elég hideg van), aztán szépen beálltak a hangközök, és kezdődhetett a játék. Az első dolog, ami szembeötlik, hogy a négyszög egy picit másképp szól mint a Minin, a háromszög pedig tökmásképp. "Háromszögebb". A háromszög azért is fontos, mert a soundot meghatározó "Metallizer" funkció ezzel működik, így ez eléggé más eredményt ad, mint a Minibrute-on. A szokásos dolgokat, a szub oszcit, a hallatlanul hamis supersawot itt találjuk. Bár a hullámformák keverhetők, ez is csak egy egy oszcillátoros szerkezet. Szűrő: az eddig is ismert szőrös Steiner-Parker utánzat (valójában nagyon másképp szól mint az eredeti), kb. ugyanaz mint a Minibrute-on, viszont nincs notch (lyukszűrő) állása, ahogy nincs külön burkolója sem. Mindössze egyetlen burkológörbe van a rendszerben, az tudja vagy az erősítőt, vagy a filtert, vagy mindkettőt modulálni. Ha csak a filterre szeretnénk hogy kihasson, akkor lehetőségünk van arra, hogy az erősítőt a billentyűzet gate-je vezérelje "kvázi burkolóként" (tehát adsr nélkül: vagy szól a hang, vagy nem). Ennek az egy envelope-nak a sebessége nem kapcsolható két tartomány között, ami viszont nem tűnik hátránynak: az elődön egy a "lassú" és "gyors" állás helyett jobb lett volna egy "gyors" és "mégyorsabb" fokozat. A panelen el van szeparálva, valójában idetartozik a Brute Factor tekerő, ami a kimenetet küldi vissza a szűrőre, ezzel gerjeszthető (ez a trükk a Moogokról származik, a Sub Phatty is tudja, de utóbbinál sokkal kontrolláltabb, ettől függetlenül a Micróé is használható). Essék szó a burkolóról. Az előd Minibrute-ban nekem ez tetszett a legkevésbé. Ez kicsit lomhának tűnt az én ízlésemnek, kíváncsi voltam, javult-e a helyzet a Micrón. Nem mértem meg, de ahogy hallom, igen Ettől függetlenül a beállíthatósága...ahogy az Arturia cuccoknál szokott lenni, nincsenek nagyon jól skálázva a potik. A decay ideje pl. az alsó tartományban nem elég részletes, és az is nehezen állítható. Ez általában jellemző a hangszerre (és itt marad el nagyon a többi konkurrenstől), de ennél a funkciónál a legszembetűnőbb. Moduláció: a Minibrute-on az LFO-nak volt 7 hullámformája, 4 célja 4 amount szabályzóval. A Micrón ezzel szemben 3 hullámforma van (négyszög, háromszög, fűrész), és a célok...nos, egy se! Merthogy a Microbrute kapott patch csatlakozókat, így a hozzá tartozó két kis narancssárga kábellel köthetjük be az LFO-t a kívánt célokra, melyek száma itt hat: Metalizer, Saw Detune, Sub, Piutch, Filter, PWM. Ha csak a gyári kábelt használjuk, akkor az LFO így csak egy helyre köthető, de vannak ilyen stackable kábelek, amikkel többre is, igaz, az amount mindegyik helyre ugyanaz lesz, hacsak nem trükközünk valamiféle Eurorack modulár kiegészítővel, mert akkor Microbrute remekük fog működni moduláris-félmoduláris rendszerünkkel. A burkolónak is van itt egy kimenete, ez is tehát egy modulációs forrás, a szűrőnél azonban okosan raktak egy attenuátort a közvetlen burkoló kapcsolathoz (env amount). Látható azonban, hogy nincs átfedés a Micro és a Mini között, a Micró a szükségből csinál erényt, de okosan, így tud olcsóbb lenni. A mi hozzáállásunk lesz a mérvadó: ha elfogadjuk a kötöttségeket, kis kreativitással bosszúság nélkül fogunk csinálni nagyon izgalmas hangokat vele! Már nem sok maradt hátra: egy glide szabályzó, illetve a MOD kereket használhatjuk a cutoff és az LFO amount csillapítására. És most a fontos dolgokról... Először is, a Microbrute-ban nem arpeggiator van, hanem egy step sequencer, amiben a gyári patternek is jópofák, de sajátot is vehetünk fel. Nagyon jó, sokkal viccesebb és kreatívabb mint az arpeggiator, meg ma amúgy is nagyon divatos (gondolom a Bass Station II-ből jött az inspiráció, de ott van arpeggio és step sequencer is) . A tap gomb a tempó beütésére illetve felvételkor a hang következő lépésben kitartására alkalmas. És végül: a Microbrute MIDI CC-vel automatizálható, ami sajnos a Minibrute-ból kimaradt. Komoly hiánypótló ez. A színe kicsit más, tehát nem a fotó csalóka. Ez grafitszürke most a Mini kékesszürkéjéhez képest. A gép hátán van még gate bemenet, illetve cv és gate out, tehát midi-cv átalakítóként is használható. A billentyűzet nagyon gagyisztika, plusz dinamikaérzéketlen. Diktálja a felhasználás irányát, szűkíti a lehetőségeket, cserébe nagyon pici, nagyon hordozható a hangszer, ami pedig ismét csak impresszív. Egyébként itt illene megállnom, mert el kell ismernem, a mérete belefér a mérnöki bravúr kategóriájába, de nekem ez az ultra kompaktság akkor sem izgalmas. A cuccom egy helyen folyamatosan össze van lőve, rajtra készen, úgyhogy ez a mobilitás kívül esik az én ingerküszöbömön, de meg kell említsem, lévén nem mindenki van ezzel így. Most pedig összefoglalom a tapasztalataimat pár önmagamnak feltett kérdés formájában: Q: Mennyire sikerül együtt élni a csökkentett funkcionalitással? A: Én nagyon jól elvagyok az efféle "butításokkal". A szerkezet nagyon jól átlátható, nem történik nagy meglepetés, de a hang textúrája nagyon egyedi, semmihez sem hasonlít, és zeneileg is tök oké. Q: Melyik tetszik jobban, a Minibrute vagy a Microbrute? A: Nekem személy szerint a Micro. Végre gyors burkoló, a metallizer (ami ugye wavefolder megoldás) nagyon jól szól. Q: Ez a patchtábla mennyire használható? A: Szerintem ez nem a funkciók kiterjesztése itt, hanem olcsósítási tényező. Persze lesznek olyanok, akik a moduláris szintijükhez veszik a Microbrute-ot, ennek előnyeit inkább ők fogják kihasználni Q: Nem kevés az egy oszcillátor? A: Alapvetően de. Nem tudunk FM, szinkron modulációkat csinálni, széthangolni a supersaw-val tudunk csak, ami nem ugyanaz. De ezt nem kell erőltetni. Ha nem úgy akarjuk használni, mint más két oszcis szintiket, semmi gond nem lesz. Végtére is, sem a 303 sem a 101 nem rendelkezett egynél több oszcillátorral, aztán mégis milyen jók! Na ez is ilyen. Q: Mi az ami nagyon tetszett a hangszerben? A: Az egyedi hangja Q: Mi az ami nagyon NEM tetszett a hangszerben? A: Billentyűzet, potik range kalibrálása, főleg a decay-é Ár-érték: 9/10. Plug-in árban van, de azoknál sokkal elevenebb, kerekebb hangszer és billentyűzet + kontroller (mire adnék 10/10-et: semmire. Más 9/10: Novation Bass Station II) Újrajátszási faktor: 4/10 (közepesen hamar únható meg, illetve elég szűk spektruma állítható elő hangszínekhez drágább szintikhez képest) (mire adnék 10/10-et: Nord Lead 4) Hangminőség: 6/10: esetleges, koszvadék a hangja, ami jó ha jó, de ha nem ez kell, akkor nem ez a "tool for the trade". (mire adnék 10/10-et: Studio Electronics Boomstar: a dinamika, spektrum, jelzaj viszonyok és a jól eltalált működési tarományok miatt nem találtam rajta fogást. 9/10-et a Moog Sub Phattynek, 8/10-et a Nord Lead 4-nek) Inspiráció: 7/10 (mire adnék 10/10-et: Nord Lead 4, DSI Prophet 12) Ki vegye? Természetesen az, aki kipróbálta (pl. Hit Space-ben), és úgy érzi, ez a hang inspirálja. Első analóg szintinek is tökéletes. Ha valaki szereti ha sok szintije van, akkor ez az ára és különlegessége miatt abszolút indokolható vásárlás. Jó MIDI-CV átalakító miatt bejátszó billentyűzetnek, ha eltekintünk annak egyszerűségétől. Akinek jobbak a pénzügyi lehetőségük, vehetnek olyan szintit, amit sokkal több mindenre lehet használni és nehezebben merülnek ki hangokból, nehezebben megúnhatóak (igazából ez az, ami az árat meghatározó tényező, hiszen egy Nord Lead 4-et vagy Sub Phattyt, vagy Boomstart az ember nemigen akar majd eladni, akár életre szólhatnak). MINDENT EGYBEVETVE: 7/10 Nagyon erős pontszám egy ilyen olcsó szintinek, de nagyon jó örömforrás, hangja rendkívül érdekes és szórakoztató, biztos inspiráció több dal meghangszereléséhez, ihletéséhez! Ajándéknak is első osztályú és a gagyi hangszerek árkategóriájában helyezkedik el: utóbbin nincs mit szépíteni. Azonban ez távolról sem vicc, tessék nagyon komolyan venni, abszolút pro, első osztályú hang. Alternatívák: Arturia Minibrute (153.500.-): több funkció, rendes keyboard, hasonló hang, de nincs MIDI CC vezérlés Waldorf Rocket (69.900.-): egyszerűbb, olcsóbb, de nagyszerű hangszer Waldorf Pulse 2 (149.500.-): Waldorf hang, sokkal több feature Novation Bass Station 2 (144.500.-): rengeteg tudás, nagyon jó hangszer Korg MS-20 mini (179.900.-): félmoduláris vintage reissue, nagyon népszerű Moog Minitaur (169.400-): atom, verhetetlen hang 4 oktávon, kevés lehetőséggel
  27. 9 points
    Én is meglepődöm mostanában, hogy hogyan győzi AD ezeket a remek cikkeket! Tavasszal én is összeütöttem egy jókora irományt home recording témakörben és hát elég sok idő elment vele. Pedig az nem egy szakcikk, csak konyhanyelven próbál segítséget nyújtani az otthoni felvételekhez. Itt található egyébként, ha valakit érdekel a dolog: http://deneverstudio.hu/Home_Recording.pdf
  28. 9 points
    A cím nem véletlen, mikor a cikkem elolvassátok, meg is értitek mire céloztam vele. Mielött belecsapnánk a lecsóba, s elárasztanám a jónépet mindenféle hókuszpókuszos szakzsargonnal meg érthetetlen technikai paraméterekkel, kell tennem egy kis kitérőt, csak a viszonyítás végett... Szóval nekem a Hitspace-ben tengernyi preamp áll a rendelkezésemre, van miből válogatnom. Ez legtöbbször igen nehéz, hiszen nem az octapre és mondjuk egy ISA One között kell dönteni (ami elég egyértelmü), hanem a legkiválóbb versenyzök, az igazi "nehézsúlyú" bajnokok versenye ez sokszor. Amitöl a dolog nehéz, az az, hogy itt már nem igazán "technikai" paraméterek döntenek, hanem az "izlés", azaz a döntés többnyire teljesen szubjektív. Persze sok év rutin és rengeteg lemez után az emberben kialakul az a képesség, ahogyan át tudja ülteni a "gondolatait" hangzásokra, persze figyelembe véve a kedves közönség és a művészeink elvárásait is. (Ez azért nem mindig zökkenő mentes! ) Ezen tényezök fényében lássuk a 88RLB sztorit... Kis dobozban érkezett. Még azt hiszem tavaly karácson körül. Egy "500-as" modulról van szó ugye. Ez egy 88RS pult egyetlen bemeneti preamp modulja (a pulton ebböl van minka 48db). Ez az AMS-Neve legutolsó "nagy analog pult" szériája, az aktuális zászlóshajó tulképpen, egy teljesen új (kábé 10éves, de az nagyon újnak mondható ebben a kategóriában) fejlesztés. Én ugyan a pultot magát még soha életemben nem hallottam (értsd, sose kevertem rajta), csak azt tudom, hogy piszkos drága, piszkosul el van töle ájulva mindenki...és AMS-Neve. Ha ez mond valamit, technikai specifikációjában szerényen csak ennyi szerepel: "Audio performance beyond 24/192 digital" (megaLOL!) Hát ennek a szörnynek egy darábkája érkezett. Betettem hát hirtelen az 500-as rackbe, és jól ki is próbáltam. Hááát...nagyon jó, nagyon jó, de valahogy nekem nem volt elsöre az a "beszarás", amit ekkora hype-nál vár egy halandó. Nem is igazán foglalkoztam vele többet. Megigértem, hogy majd rittyentek egy cikket róla, de valahogy nem jöt az "ihlet", hogy mit is írjak. Tudni kell azért, hogy ugye nekünk van Neve1073, 1081 meg Buzz MMA2, meg Cranesong, meg ISA, meg UA, meg API512 meg sorolhatnám még milyen preampunk, szóval nagyon el vagyok "kényeztetve" soundilag, már már választani se tudok néha a nagy "jólétben". Igazából ugye a 88RLB valahol a 1073 és a 1081 szellemi utódja, s az elözö kettö azért elég "könnyen" felismerhetö és szerethetö karakter. A 88RLB meg elsö blikkre semmi extra. Persze, azért le se tagadhatná hogy Neve, a hangjában ott bujkál a már megszokott "atomtuti" Neve sound...adaléknak meg íme a "agyonvágós" tény. Nagyon durva a headroom (túlterhelhetöség), gyakorlatban én +20dB-nél is teljesen tisztának hallom, s +30dB-nél is csak nagy gyakorlattal hallani a terhelést, +50dB-nél már egy halandó is hall valamit...és +80dB a vége ahol már komolyan átmegy torzítóba!!! Ez brutális, ezt alig tudja valami is (a Neve-eken kívül úgy értem). Persze, a magamfajta 1073/1081-en "nevelt" hangmérnöknek ez nem újdonság. Ezen felül nem igaznán hallottam akkor még semmi "extrát". Aztán eltelt 6 hónap... Mivel szegény 88RLB olyan szomorúan világított ott a rackben, elárvulva, hát megesett a szívem néha, s becsempésztem egy-két felvételnél a láncba, föleg szintikre (amik nem annyira fontos szólamok), hogy ugye dolgozza meg a pénzét legalább. Na itt itt jöttek a bajok. Persze nem rögtön, hanem úgy, hogy szép lassan kezdtem hiányolni a mixböl, ha nem volt épp benne. Ez felbosszantott. Nem lehettem ennyire süket, hogy anno nem hallottam ezt ennyire jónak! Hát belekezdtem egy még keményebb "tesztbe". Elkezdtem vele "kényes" dolgokat felvenni, pédául éneket és akusztikus gitárt. (A Hitspace utómunka stúdió, szóval itt nem igazán lehet felvenni mást ) Mivel már kezdtem egyre jobban megszokni a hangját, s állandóan hasonlítgattam a 1073/1081 preampokkal, mára teljesen "tisztába tettem" az esetet. A 88RLB egy csendes gyilkos! Hátulról, sunyi alattomos módon támad! Olyan csendesen, hogy észre se veszed, csak mikor már véged! Tényszerüen nézve, tényleg a 1073/1081 örököse. Ugyanaz a Neve karakter ottan lakik benne. Persze nem annyira harsányan, mint a 1073-ban, söööööt még a "kedves hangú" 1081-nél is szerényebben tolja, de ott van az az eltéveszthetetlen Neve "közép", a pop/rock alapköve, a "minden mixek esszenciája". Nem tolakszik, de "odabasz". Pont csak annyira van ott a "vintage Neve", hogy szinte bármire jó, még komoly zenére is! Zseniálisan izléses! Gyakorlatban, ha épp nem a lehetö leggusztustalanabbul kell tolni a vintage közepeket, akkor minden szempontból JOBB a 1073/1081-es elödeinél! Mindjárt megértitek! A 88RLB ugyanis tud valamit, amit az elödei nem. Olyan sound quality van, de olyan highend, hogy a Buzz MMA2 (ami egy elég ultra clear kategória) magasai se tudnak érdemben túltenni rajta. Annyira durva dinamikája és széles frekvencia menete van a két vintage Neve-hez képest, hogy gyakorlatlan hangmérnök azonnal a "clear sound" kategóriába rakná. Persze Silk ennél most már sokkal okosabb. Ez feltétlen elönyt jelent a "régiekhez" képest. Itt tényleg teljesen "ultra naturálisak" a magasak (vagy annak tűnnek, de ez mindegy sztem), nem "ragadnak" a szubok, végig érthetö, hihetelen tranziens gazdag a hangkép. Ehhez adjuk hozzá, hogy a dinamikája elképesztő. Ezt csak mixben vagy nagyon sok használat után kezdi felfogni a halandó hangmérnök. A 1073/1081 kicsit "kompresszor" a 88RLB-hez képest, túlzottan "tömörít" bizonyos tartományokat. (Ami persze nem rossz, ezért szeressük a régit, csak a megfelö helyen!) Így a 88RLB hangjával azt kezdhetsz a mixben amit csak akarsz. Tökéletes. Egyben "modern" highend, de ha belecsavarsz, egyböl előbújik a vintage "ördög". Ahogy feljebb is írtam, bármire jó. Egy két speckó esetben, ahová a fókuszált Neve-es közép nem illik, talán elvérezne...de ez ritka. Az biztos, hogy az egyik leguniverzálisabb preamp, ami egyben "vadállat" is bír lenni. Nagyon nagyon "elegáns" ahogyan ötvözi a vintage megszokott hangzást a modern technikailag tökéletes hanggal. Ennyi "összehasonlítás" és magyarázat után szerintem el tudjátok helyezni magatokban, hogy kábé mit jelent a "88RLB hangzás". Most nézzük a fícsöröket, azaz bemutatnám a konkrét funkciókat. Mivel egy 500-as rackbe gyártott modulról beszélünk, tápegység az nincs, hiszen a szuflát a házból kapja majd, tehát ON/OFF kapcsoló senincsenmerminekugye. Bal felül, van egy ledecske, SIG felirattal. Ez jelzi nakünk kvázi a "jelszintet" (signal). Tulajdonképpen egyben egy peak level méter is, ugyanis +26dB-nél pirosra vált a kis okos, jelezve, hogy elértük a még torzítások nélkül átvihetö legnagyobb bemeneti jelszintet. Jó preamphoz mérten az elsö potméter a gain. Ennek nyomogatásával lehet szépen váltogatni az aktuális bemenetek között is, mic/line/instrument a választék. A gomb alatti kis ledek jelzik vissza az épp aktuális állapotot. A gain egyészen a +70dB-s értékig feltekerhetö mic inputon (line -/+20dB), ami elég komolynak számít (a 1081-es tud +80dB-t, de az már szélsöség). Ez böven elégséges a gyakorlatban bármire, még nagyon régi ribbon miksikkel is hibátlanul passzol. Ez alatt a potméter alatt, a ledektöl jobbra találunk egy "REG" feliratú látszólag jelentéktelen gombot, de erröl majd késöbb. Ezek alatt van egy újabb potméter visszajelzö leddel. Ez az alulvágó (highpass) filter, ami 31-315Hz között fokozatmentesen állítható, a led a ki/be kapcsolt állapotáról tanúskodik, amit persze a poti benyomásával kapcsolgathatunk igény szerint. Elég jó kis filter, én nem nagyon hallok se rezonanciát, se fázis gondot, bátran használható. Fontos elem ez, föleg akusztikus felvételek esetében, nem mindegy, hogy hogyan szól a filterünk! Ugyan nincs sehol megadva, de én 12dB/oktávosnak hallom mellesleg. Aztán fentröl lefelé sorban van 4 kapcsoló. Elsö a +48V--ot kapcsolja a mic inputra, tápolgatni az áramra éhes mikrofonokat. Alatta van egy -20dB-s pad kapcsoló, ami minden bementen aktív tud lenni! Ezzel például levihetjük a mic input érzékenységét line szintre ha ezt szeretnénk, a line vagy instrument bemenetet is etehetjük brutál nagy jelekkel a -20dB-s pad használatával stb. Ez alatt van egy szokásos fázis fordító, ami nagyon jól tud jönni több mikrofonos felvételek esetében például. Persze ez is minden bemeneten aktív. Aztán van még egy FR I/P feliratú gomb, ami a "fron panel input"-ra, azaz az elölapi bemetere kapcsol a hatsó bemenet helyett. Ez a bement tud lenni minden, azaz mic/line/instrument, bellítástól függöen. Ez egy kombinált XLR/jack aljzat, szóval minden kábellel etethetö, nagyon kényelmes pölö vonali villanygitárhoz, vagy egy hirtelen le nem kábelezett mikrofonnak stb. Ezen felül már csak egy kis billenő kapcsoló van, LIFT felirattal. Az okosok máris tudják, ezzel az audio kábelek földelését tudjuk függetleníteni a preamp földjétöl, azaz elkerülhetöek a rossz földelésböl adódó furcsa zajok, földhurkok stb. (Vagy legalábbis könnyeben kideríthetö lesz hol a baj földhurok esetén!) És most...visszatérünk a REG gombunkra, amihez tartozik némi technikai magyarázat elsö körben... A preamp mic bemente egy hamisítatlan Neve transzformátorral van meghajtva. Ez adja a sava borsát a soundnak. Ellenben a line és az instrument bemeneteken szimterizáló erösítö gondoskodik a megfelelö illesztésröl. Persze ez egy teljesen lináris (értsd no color) megoldás a line és instrument bementeken, ami lehetövé teszi hogy "bármire" használhassuk. A REG (azaz regeneration, "megújítás") gomb itt lép a képbe. Ugyanis ez a gomb kapcsolja a Neve trafót a line és instrument bemenetekre, ami így opcionális, s kiszélesíti a felhasználási lehetőségeket. Zseniális húzás az AMS-Neve részéröl. Így egy csapással megoldották a szinezés kérdéskört minden szempontból. Ha akarjuk van trafós sound, ha úgy akarjuk egy tök lineáris preampunk van. Hogy ez mire jó? Hát MINDENRE!!! Én pölö elöszerettel veszek fel trafósan basszusokat analog szintikböl (Moog mondjuk), ami párosítva a brutális szub és magas átvitellel, hozzáadva a jó kis vintage Neve soundot, minden igényt kielégít. Eddig erre 1081-est használtam, de a 88RLB-nek sokkal durvább a dinamikája, ami egy organikus Moog-os gyorsan változó hangnál feltétlen elöny, a másik oldalról meg nem bukok semmit, hiszen a trafós felharmonikus keltés ott zizeg a tetején. Én személy szerint nagyon megszerettem a 88RLB-t, de ez biztosan át is jött az írásomból. Nagyon jó házasságban élünk, együtt a teljes családjával, após (1073), anyós (1081) is örömmel látott vendégek minálunk! Nehezen "jöttem rá", milyen kincset is találtam. Legyen mentségemre mondva, hogy olyan ez, mint a forma1. Ha elmegy melleted a "legrosszabb" autó, beájulsz a teljesítményétöl. Ebben a kategóriában már század másodperceknél kisebb különbségek számítanak, persze ez csak órák távlatában derül ki. Az AMS-Neve 88RLB modul kipróbálható és megvásárolható a Hit Space-ben.
  29. 8 points
    Keresek Make Noise Maths modult. Lehetoleg fekete elolapost, mert az szebben szol.
  30. 8 points
    A következő hibátlanul működő szintetizátorokat, samplereket megfelelő ajánlat esetén, eladnám: Korg Oasys 88 Korg Wavestation EX+kártya Yamaha KX88 Yamaha DX7 Yamaha DX7IIFD+Grey bővítés Yamaha FS1R Roland D50 Roland D70x2 Roland VSynth Roland JD800 Roland JD990x2+vintage kártya Roland JX10+2 kártya Roland JP8000 Roland A90+VERD1 Novation Supernova II prox (48 hang) bill. Kawai K5000W Emu II+SDolvasó Emu EmaxSE+kártyaolvasó Emu Esynth Emu Ultra 4XT +2ROM Moog Prodigy Oberheim bővítéssel Moog Little Phatty II Stage Oberheim OB12 Kurzweil K2600X Kurzweil PC3K8+ribbon Virus TI Waldorf Q blue rack + kártya
  31. 8 points
    Karácsonyra kaptam, tehát szinte új. Itthon használtam esténként, nappal decksaver tokban pihent - ezt is adom hozzá. Külsőleg is, belsőleg is makulátlan állapotban van, és még több, mint 2,5 év garancia van rá.
  32. 8 points
    A mai napon a Hit Space bejelenti a Zenei Baleseti Helyszínelők legújabb, 10. epizódját. E különleges jubileumi számot kedvenc közönségünkkel, a Ménemszól.hu olvasóival osztjuk meg először, egyben egy kicsit megemlékezünk a ZBH történetéről. (Aki erre nem kíváncsi, az görgessen lefelé, ott a lejátszható videó) Az eredeti felvetés 2011. őszén született, ugyabban a cigiszünet kultúrában, ahol sok más ötletünk is. A rengeteg elképzelés közül végül emellett tettük le a garast. Egy szórakoztató köntösbe bújtatott oktató videónak terveztük, melyben mi magunk is sokat tanulhattunk a jelentkezőktől. A döntésünkkel mindnyájan elégedettek vagyunk. Az ötlet alapja, hogy van egy elég szokatlan emberünk (Silk) aki végtelen mennyiségben tud azonnal megnyilatkozni bármely témában a legkisebb lámpaláz nélkül, tökéletes magabiztossággal. Gyakorlatilag nem is ismerek hasonló képességű szakmabelit. Hát még ha szabadideje is van... Úgy döntöttünk, hogy ha megoldható az, hogy az epizódok legyártása nem viszi el a cégünk teljes éves eladásokból származó bevételét, akkor egy kísérletet mindenképp megér. Ehhez találtunk egy lelkes operatőrt, vágót, aki kezdetek óta jegyzi a minőségi Hit Space videotartalmakat (tehát amit nem a személyzet készített). Ő Wodzinsky "Petroff" Péter. Miután mi nagyon behittünk ebben, de költséges gyártásról van szó, szereplőt is kerestünk. (Ehhez tehát kellett egy sikeres és jól működő Ménemszól, ami otthonául szolgálhat az efféle tartalmaknak). Óriási mázlinkra volt egyetlen bátor személy, aki önként elvállalta a tesztalalany szerepét: már együtt parázhattuk végig, hogy végül mi lesz a próbálkozás outputja, melyet 2011. december 10-re sikerült kipréselni magunkból. Személyére nyugodtan gondolhatunk úgy, mint alapító, neki ezúton is külön meg szeretnénk köszönni. Még mindig elképesztő, hogy majd 4 év telt el, és csak 10 epizódot sikerült leforgatnunk. Ennek részben az az oka, hogy nem jelentkeznek ezrével az alanyok, illetve úgy döntöttem, hogy ha Silk nem akarja magától folytatni a sorozatot, akkor én azt nem fogom forszírozni. (A spontenaitást én itt így értelmezem). Majd egyszercsak mégis előkerült az ember, hogy csinálna új részt. Minthogy óriási szünet volt a gyártásban, nem voltunk benne biztosak, hogy a ZBH-t nulláról el lehetne kezdeni megint, de hirtelen ötlettől vezérelve egy 2014. november 11-i facebookos közvéleménykutatás meggyőzött bennünket: ilyen lájk vihart még nem tapasztaltunk. Ha akarjátok tudni milyen érzés volt, akkor mondom, hogy egészen rendkívüli. A kollegák gyakran félbehagyták az adott feladatukat, mindig azt nézték, hol tart a számláló, majd kacagtak a példátlan jelenségen, olykor meg-megjegyezve, hogy "én mondtam!". A lett a nagy visszatérés Burai Krisztiánnal, amit tolvajtempóban sikerült pont Karácsonyra befejezni és kiadni. De szép is volt Azóta egyre több kitűnő alanyt találtunk a sorozathoz, és már tényleg csak Silkék szorgalmán múlik, hogy mikor jön egy újabb epizód. A 10-es szám és a 4 év azonban különleges, ez már mérhető, értékelhető. Ez már azon kevés próbálkozásaink egyike, ami túlél, nem bukik el az első 3 nekifutás után. Ezért aztán ünneplőbe öltöztünk, új főcím készült új zenével, megint új ötleteket dobtak be jómunkásembereink, és mindehhez egy igen illusztris személyt sikerült megnyernünk interjúalanynak (még nem árulom el kit, nézzétek meg!). Mindez szokatlan mennyiségű munkát és végül késést okozott (több mint 2 hónapig készült, és több mint 2 óra interjúból lett összesűrítve 30+ percbe). De talán megérte... Utószóként kérem, osszátok a sorozatot, mert ezt akkor éri meg csak csinálni, ha minél több érdeklődőhöz eljut. A korábbi részek elvileg megjelennek a posztok alatt, illetve itt a youtube playlist hozzá. Akkor most már jon a tizes!
  33. 8 points
    Kedves Rodymusic! Szép hosszú, és tartalmas az írásod. Maximálisan átérzem minden sorát Pár észrevétellel egészíteném ki, ami Kadam23 felvetésére rezonál: Amíg az ember így osztja be az idejét, addig kevésbé kerül elő a kiégés, a tehetetlenség érzése. Ha jön a meló, meg a gyerek, minden egész más megvilágításba kerül. Marad az embernek a napi 5 óra zenélésből napi 5 perc zenélésre ideje. A vágy megmarad hogy alkossunk, de az idő elfogy alóla és soha semmi nem készül el többet... erősödik az érzés hogy nem tudunk alkotni, nem marad időnk a gyakorlásra, az érdemi zenei munkára és kiesünk a gyakorlatból, amitől valóban már nem csak olyan érzésünk lesz hogy nem tudunk alkotni, hanem tényleg nem tudunk Nagyon hasonló utakat jártam be mit Te, nyilván más eszközökkel, ez ízlés, meg zenei stílus dolga. Amíg tanuló voltam, aztán mikor egyedül éltem, független voltam, mindent lehetett. Annyi eltéréssel, hogy a gép, ami a mércéd szerint gazdasági totálkár: ...na, ilyen teljesítményű gépem még ma sincs 25 év munkával a hátam mögött Szóval a mai generáció sokkal szerencsésebb ilyen tekintetben. Én (mi) még 486-os gépeken zenéltünk WIN98-al olyan idős korunkban, mint amennyi idős Te most vagy És mégis kreatívak tudtunk lenni, mégsem fenyegetett a kiégés veszélye, vagy hogy ne tudtunk volna bármit megvalósítani kis ügyességgel, meg egy SoundBlaster Live Value (gazdaságos) 2500 Forintos hangkártyával. Satubbi satubbi. Ma meg lehet előttünk akár egy KORG KRONOS is, akkor sem történik semmi. És ezért fogtam bele ebbe az írásba. Amit Te leírtál, az egy szép technikai fejlődés regéje, ami nagyon dícséretesen bemutatja az elszántságodat és kitartásodat... Csak így tovább! Amiről Kadam23 ír, az egy másik dolog, kábé ugyanaz, amitől én is szenvedek Az akarunk és mégsem tudunk. Kadam23 kiváltó okát nem ismerem, de a sajátom hogy a munka és a gyerek mellett nem marad idő semmire, kiesek(tem) a formából. A megfelelő cuccokat összegyúrtam kemény 25 év alatt, olyan eszközök állnak most a rendelkezésemre, amelyeket 1993-ban még megálmodni sem lehetett, mert az ötletük sem létezett a tervezők agyában... ahhoz képest most ufóisztikus magasságban vannak a mai hengszereim És mégsem vagyok velük olyan kreatív, mint 12 évvel ezelőtt egy darab KORG X5D-vel, vagy akár a 25 évvel ezelőtti YAMAHA PSR-510-el. Ennek a problémának kábé mostanában kezdek egy kicsit a seggére verni. Egy módon tudom magam túltenni az egészen, mégpedig hogy nem akarok semmit Azért ülök le zenélni, mert jól esik. Ha nem akarok konkrétan "lemezt készíteni", akkor nincs a tehetetlenség érzése a mögött, hogy úgysem tudom ennyi szabadidővel megvalósítani. Leülök, zenélek, gyűlnek az energiák a kezemben, a benyomások a fejemben... megismerem az eszközöket, hol ezt, hol azt helyezem fókuszba és gyűlnek a hangzások, a patternek, közben meg csak úgy eltöltöttem egy kis időt azzal, hogy nyomkodtam. Apró célokat tűzök ki, kitalálok munkamódszereket amik hatékonyabban tudják kihasználni a kevés szabadidőmet..., ha az egyik munkamódszert kipróbáltam, akkor arra a napra már tehetek egy pipát és jobban érzem magam. Én ilyen apró dolgokkal, apró célkitűzésekkel próbálom leküzdeni a fásultság, kiégettség érzését.
  34. 8 points
    Én informatikus vagyok és ha neked igazad lenne akkor képtelenség lenne az, hogy amit én most itt leírok magyar nyelven karakteres formában a MacBookomon azt te hiba nélkül elolvasd a te eszközödön miután levegőben, különböző rézvezetőkön és optikai kábelezésen egy távoli szerveren jellemzően mágneses formában letárolásra került majd az általad a böngészőben kezdeményezett kérés eredményeképp lekérésre majd letöltésre, aztán pedig megjelenítésre került. Ez, amit most leírok az OSI modell szerint 7 különböző réteget jár meg oda-vissza, és nálad hiba nélkül fog megjelenni az összes többi fórumtárssal együtt véve, és mindegy, hogy a végeszköz virtuálisan kapcsolódik-e a hálózatra vagy pedig 50ft/m csavart érpáros UTP kábelen amire 20 forintos 8P8C/RJ45 dugót krimpeltek, hogy az internethozzáférés optikai, koaxiális, telefonhálózat (szintén csvart érpár) vagy pedig vezeték nélküli vagyis mobilnet, és még sok egyéb dologtól függetlenül hiba nélkül eljut az üzenetem a jelen oldalt lekérő fórumtársakhoz, csakúgy mint az audio információ egy USB, FireWire vagy Thunderbolt kábelen a külső hangkártyába.
  35. 8 points
    Nemrég vásároltam egy Nord Padot, hamar megkedveltem, be is került a setup állandó szereplői közé, élőzni is fogok vele. Főleg az utóbbi okán kellett valami megfizethető és praktikus megoldás a cuccok elhelyezésére. Egy majdnem legolcsóbb egyenes cintányér-állvány, négy bilincs és két egyedi készítésű tálca (ezek már korábban is megvoltak) vezettek az 'aha' élményhez. Nagyon stabil és nagyon kényelmes. Az effektekhez le kell kicsit nyúlkálni, de ennyi belefér.
  36. 8 points
    Igazi retro a ring-modulátor! Klasszikus példa is van rá természetesen, nem kell Eurorack, meg mindenféle elektronikus dolog, maradjunk az analóg hangszereknél! Stockhausen: Mantra - két zongorára, ütőhangszerekre .... és ring-modulátorra! A lemez előadói a Kontarsky - testvérek, itthon is bemutatták ezt a darabot a Zeneakadémia nagytermében. Tudom, hogy az avantgarde zenének már nincsenek hívei, és ilyet ma már bárki pancsolhat az otthoni berendezésein, de ez akkor egy őszinte életérzés volt az alkotók részéről. (vagy nem, de ez hosszú történet )
  37. 8 points
    Talán kevesen tudják, de az Ableton Live-nak van egy pár rendkívül hasznos funkciója, amely egy személyre szabott, “Options.txt” névre hallgató fájl létrehozása után válik elérhetővé. Elsőként nézzük, hogy hol is kell elhelyezkednie ennek a fájlnak a különböző operációs rendszerek esetén. (az “x.x.x” az aktuális Live verzió számára utal. Amivel teszteltem: “9.2.3”) Windows XP: C:\Documents and Settings\*Felhasználó név*\Application Data\Ableton\Live x.x.x \Preferences\Windows 7/8: C:\Users\*Felhasználó név*\Appdata\Roaming\Ableton\Live x.x.x Current Version\Preferences\OSX: /Users/*Felhasználó név*/Library/Preferences/Ableton/Live x.x.x/Először is, létre kell hoznunk egy nevű fájlt az adott könyvtárban, ha esetleg még az adott Live verzió esetén még nem létezne. Az egyszerűség kedvéért csatoltam egy sablont, ami alapján másodpercek alatt konfigurálható a szoftver a saját igényeinknek megfelelően. A nem kívánt funkciók sora elé egyszerűen egy "slash" jelet ("/") kell tenni. Pl.: /-ShowDeviceSlots A szöveges fájlban található sorok jelentését pedig a következőkben részletezném: -ShowDeviceSlots : Megjeleníti az adott sávon használt plug-inek nevét a Device On/Off kapcsolóval együtt a Session nézetben. Ezzel együtt kapunk egy új ikont is a Master sávtól jobbra, amivel elrejthetjük vagy megjelenítjhetjük ezeket: -EnableMapToSiblings=1 : Amennyiben valamilyen Multi-Instrumentet (pl. Drum Rack, Sampler) vagy Instrument Rack-et használunk, akkor valamely paraméterén ejtett jobb klikk kattintás esetén egy felprogramozott makró potméter az adott hangszer összes, azonos nevű(tulajdonságú) paraméterét képes vezérelni. Pl.: az összes Decay paramétert két kattintással hozzárendelhetjük egy Drum Rack minden hangjához ha a “Map to all siblings” menüpontra kattintunk.-ThinningAggressiveness=0.0 : Amikor valamilyen automatikát rögzítünk a DAW-on belül, akkor ezeknek a pontoknak van egy meghatározott felbontása. Ezt a felbontást növelhetjük, ha a paramétert 0.0-hoz közelítjük. A “legdarabosabb” felbontást 1.0 érték esetén kapjuk, a kettő között természetesen bármilyen, tizedes értékre kerekített számot használhatunk. (az alacsonyabb érték némileg jobban terheli a CPU-t, viszont részletesebb eredményt kapunk).-NoVstStartupScan : A program az indításkor nem fogja végignézni a megadott könyvtárakban a feltelepített plug-ineket, cserébe sokkal gyorsabban indul el a program. Ezt a műveletet azonban továbbra is megtehetjük Preferences/File&Folder/Rescan Plug-Ins menüpont alatt bármikor. -AutoAdjustMacroMappingRange : Makró vezérlő hozzárendelése esetén nem az elméleti minimum érték lesz a kiinduló beállítás, hanem az adott paraméter aktuális értéke.-_PluginAutoPopulateThreshold=x : Korábban a Live verziói az összes automatizálható paramétert felsorolták, amennyiben az adott plug-in On/Off gombja melletti nyilat lenyitottuk. Ez a funkció az utóbbi verziók esetén megszűnt, így egyedileg kell konfigurálnunk a paramétereket az értelemszerűen “Configure” címkével ellátott gomb lenyitásával. Elméletileg ennek az “x” paraméternek az értékadásával lehetne megmondani a programnak, hogy hány paramétert vehet át közvetlenül a szoftvertől. Az általam tesztelt 9.2.3-as verzió kizárólag a 128-as értéket ismeri, ezért valószínűleg ennek az implementációja a jelenlegi verzióban hibás. -NoAutoArming : Ha a Preferences menüpontban az Exclusive ARM be van jelölve, akkor egy új egy új Track létrehozásakor az ARM gomb aktívvá válik. Ezzel letilthatjuk ezt a műveletet.-ReWireMasterOff : Letiltja, hogy bármilyen ReWire kompatibilis DAW esetén a Live ReWire módban induljon el. Hasznos, ha mellette másik DAW-ot futtatunk és nem szeretnénk köztük ReWire kapcsolatot.-ReWireChannels=x : Megadhatjuk az “x” helyére beírt számmal (max. 64.) a kiküldhető ReWire csatornák maximális számát. Alapesetben ez az érték “mindössze” 16 Slave csatorna (monó vagy sztereó).-EnableArmOnSelection : Amennyiben kijelöltünk egy sávot felvételre (Arm gomb), akkor a következőként kijelölt sáv fogja megkapni az Arm kijelölést. -DontCombineAPCs : Amennyiben több Akai APC kontrollert használunk MIDI vezérlőnek, akkor ezzel a beállítással nem fogja két különböző eszközként kezelni őket. -_EnsureKeyMessagesForPlugins : Ha veled is előfordult, hogy egy plug-in nem reagált a máskor megszokott billentyű kombinációkra, akkor ennek roppantul örülni fogsz. Jellemzően a Native Instruments Reaktor-nál fordult elő. Van még 1-2 apróbb funkció, amit Windows 7/8 hiányában nem tudtam tesztelni, de a forrásokban megjelölt oldalakon fellelhető. 1. http://sonicbloom.net/en/ableton-live-insider-tips-options-txt-part-1/ 2. https://www.ableton.com/en/help/article/optionstxt-file-live/ 3.http://www.heavyweightbass.net/blog/2015/4/22/3qhiboq95w6cihnbgdfoizcymw0hwz
  38. 8 points
    Nyomassuk a szintetizátoros-befejtős videókat, elvégre új hét van, és mert megígértük hogy minden héten lesz ilyen. A modulárszintis videók szinte kivétel nélkül ilyen giga rendszerekkel készülnek, amiknek amúgy a fele nem is szól, de jól néz ki. Mi kicsit az ilyen "4k-s demó vetélkedők" hagyományai mentén most icipici rendszerből próbáltunk hatalmasat kihozni. András vetette fel, hogy ő nem érti, miért nem látja ezt a Doepfer A-126-os modult szinte sehol, főleg hogy fillérekbe kerül. Mi pedig mondtuk neki, hogy ha késztetést érez arra, hogy más orra alá dörgölje miről maradnak le, akkor mi azt szívesen videóra vesszük. Így is történt. A hallható patch amúgy monofón, csak ugye mivel a filterbank a spektrumot manipulálja, ezért a felhangok olyanok, mintha önálló voice-ok lennének. Valószínűleg szoftveresen is elkészíthető, de ez így szuper-hands-on, és persze az ötlet. Andrásnak amúgy mindig ilyeneken jár az agya...
  39. 8 points
    Sziasztok! Ez a történet úgy kezdődött hogy vettem egy Novation Xio 25 VA szintit. A gyári presetek próbálgatása után nekiláttam a programozgatásnak. Na itt mindjárt el is akadtam. Biztos létezik ember aki tud úgy szintit programozni hogy al-al menükben kotorászik, de én nem. Találtam editort windowsra de osx-re nem. Első nekifutásra logicban csináltam hozzá egy environmentet: A manualban minden le van írva szépen, a paraméterek egy része CC-vel a többi NRPN-el vezérelhető. Na így már tök jól lehetett programozni csak most meg az volt a gond hogy nem szeretek egérrel potikat buzerálni, illetve jó lenne egyszerre több paramétert tekerni. Midi controllerrel fel lehet a logicos potikat programozni azzal már lehetne boldogulni. Eközben már egy ideje játszogattam egy Teensy nevű microcontroller board-al. (Ez az arduinokhoz hasonló usb developer board.) Tud usb és natív midit is, rá kell kötni a potikat pár soros progit írni hozzá és már van is egy usb class complient midi controller. 2 potival már működött. Ekkor jött az ötlet mi lenne ha csinálnék egy dedikált kontrollert a Xio-hoz. A Teensy-n 12 analog bemenet van, mondjuk ha mindegyikre kötök egy 8 csatornás multiplexert akkor 12*8=96db potit tudnék kezelni )))) A gyártó oldalán fent van egy elvi kapcsolási rajz és egy példa program is azt kellet csak egy kicsit bővíteni. https://www.pjrc.com/teensy/td_midi.html Az első lépés az volt hogy a kb 200 paraméter közül amivel a xio-t lehet vezérelni ki kellet választani a legfontosabb 96-ot. Ebben nagy segítség volt a logic environment. Itt pár napig játszogattam huzkodtam ki a listáról a kevésbé lényeges dolgokat. A van 11 poti a szintin is, azokat kihúztam felesleges még egy poti ugyanannak a funkciónak. Meg lett a lista, jött az előlap tervezés. Próbáltam kicsire csinálni, a sima potikat kb 25mm-re raktam egymástól ez így még éppen elfér. 5 sor lett és 19 oszlop ez 95 paraméter. 91 poti és 4 kapcsoló. Potik. A potik tengelye 5mm-el hosszab a kelleténél, fürészelés )))) Előlap, potik, gombok. Nyák. Mivel ez egy kisérleti project nem terveztem hozzá nyákot, egy próbanyákon kötözgettem össze a teensy-t és a 12db multiplexer IC-t és a 3db csatlakozó aljzatot. Az áramkört floppy szalagkábelek kötik össze a potikkal. Első teszt, 4 multiplexer, 1 szalagkábel. Működött frankón. Még pár forrasztás, dobozolás és már kész is )))) Így lett egy dedikált usb-s midi controllerem a xiohoz ) Lehet máshoz is használni de fix CC és NRPN üzeneteket küld. Csináltam pár demó videót. Az első egy 303 szerűség: A második egy supersaw próbálkozás: A harmadik egy világegyetem hang ))))
  40. 7 points
    Ezzel az írásommal tartoztam az ördögnek. Két évvel ezelőtt ugyanis a Korg Krome tesztem írásakor kipróbáltam a Yamaha MOX6-ot is, de akkor egy kicsit lehúztam a járgány kezelhetőségét. Két év elteltével midőn újabb hangzásokat, újabb, ispiráló munkakörnyezetet kerestem, úgy hozta a sors, hogy épp egy Yamaha MOX6 kötött ki nálam. Egy kicsit elmélyültebb ismerkedés után rájöttem, hogy egy igen jól használható kis hangszer ez a MOX. Lássuk először is, hogy mit írtam róla annó: "…alapvetően tetemes hangkészlettel találkoztam, de nem tűnt sem jobbnak, sem rosszabbnak, így pusztán a hangkészlet teljesen jelentőségtelen választási szempont. Inkább a szolgáltatások miatt lehetne gondolni rá... az USB hangkártya, a plusz bemenet stb. Ezen kívül a kezelhetősége (főleg a KROME után) semmi olyan arcot nem tudott mutatni, amit hajlandó lettem volna megszokni, vagy megtanulni. Nálam ha egy hangszernél 2-3 perc alatt nem tudok egy NEW SONG-ot létrehozni és az első track hangszínét kiválasztani, ott valami nagy gáz van... és biza a MOX-nál ez történt... ez még egy Kurzweil K2500-nál sem okozott gondot, pedig ha valami bonyi, az a Kurzweil. Ha még azt is hozzáveszem, hogy a MOX-ban egy olyan kijelző van, mint 15 évvel ezelőtt a YAMAHA QS300-asomban... háááát nekem nem kérdés hogy a KROME a nyerő." Szóval a MOX kijelzője az tényleg kicsike és pixeles és nem túl szemet gyönyörködtető, viszont fényerőben 5 kört ver a fentebb említett QS300-ra. Az említett "NEW SONG" és a trackek hangszínének megválasztása valójában nem nagy ördöngősség, csak más gondolkodást igényel(t volna) mint amit korábban Korg-on és Kurzweil-en megszoktam. Viszont ha már megvan a hangszer logikája, akkor azt kell mondjam, hogy lényegesen haladósabb még a példaként említett Krome-nál is. Hiába szép nagy érintőkijelzős a Krome, a MOX-nak meg picuri kijelzője van, de a TRACK-választó gomboknak köszönhetően rendkívül gyors hozzáférést biztosít a MOX akár Track-kiválasztás, akár MUTE funkció a cél. Itt kicsit felboríthat bizonyos dolgokat, hogy a SONG módban és a SONG MIX módban egyaránt lehet használni a MUTE funkciót, ezért belefuthatunk olyan szituba, hogy a SONG MIX módban hiába kapcsolgatunk valamit, nem szólal meg, mert a SONG módban már ki van kapcsolva… de ez csak odafigyelés kérdése. A lényeg, hogy az egész mixelési folyamat nagyon jól és gördülékenyen használható, azaz nem gátolja a kreativitást a menükben mászkálás és nem is igényel PC-s editor szoftvert sem, mert egyáltalán nem olyan bonyolult. Előnyként említettem az USB-s hangkártya funkcióját a hangszernek, ami akár igaz is lehetne, de egyetlen számítógépem sem látja a hangszert. Windows XP ServicePack 3 oprendszerrel próbálkoztam és a netről leszedtem a MOX-hoz való legfrisseb drivert ami helyesen települ is a számítógépen, megjelenik a megfelelő helyeken, majd a MOX csatlakoztatásakor új eszközt akar telepíteni, új meghajtót keres a neten stb… ha engedem, hogy magától keresse meg beavatkozás nélkül a megfelelő drivert, akkor a folyamat végén közli a számítógép, hogy a hardver telepítése sikertelen… Ha manuálisan próbálom meg hozzárendelni a megfelelő drivereket, végül akkor is sikertelen telepítés a végeredmény. Ja igen, adtak a MOX-hoz egy Cubase programot is, aminek a telepítése és internetes aktiválási procedúrája is nálam már verte az idegtépő kategóriát… az végül több regisztrációval sikerült, de mindhiába a hangszer nélkül. Egyszóval PC-s driver és MOX csatlakoztatása több számítógépen többszöri kísérlettel is sikertelen… ez az előny kilőve (nekem legalábbis). Másik előnynek a plusz bemeneteket említettem. Na ez az ami nálam teljesen rendben van a hangszerrel kapcsolatban. Van egy pár sztereó bemenetünk, amire köthetünk akár mikrofont is a vocoder-hez, de más analóg, vagy VA szintit MONO-ban illetve egyéb hangszert, samplert stb. sztereóban. A bemenetre kötött hangkeltő eszközt a MOX-on belül effektezni tudjuk és ha ezt mondjuk a SONG módban tesszük, akkor kaphatunk egy plusz szintit a MOX hangja mellé. Esetemben egy Waldorf Rocket van MONO-ban bekötve a MOX-ba, ahol SONG módban be van címezve a 16-os MIDI csatornára, így a 16-os sáv nálam egy önálló analóg szintit eredményez a MOX amúgy sem rossz hangja mellé… természetesen a Rocket a MOX-ban megfelelő effektezést is kaphat. Mivel a 2 bemenetből a Rocket csak egyet foglal el, ezért még mindig megtehetjük, hogy a másik bemenetre mikrofont teszünk, annak a hangját pedig az 1-es MIDI csatornán megcímezhetjük Vocoder-el. Így teljes az összkép, szóval ilyen tekintetben számomra egészen nyerő a MOX struktúrája. Ez az, amit sohasem tudtam volna megfejteni ha nem kerül hozzám egy ilyen hangszer. A hangja ahogy a korábbi bejegyzésben is említettem, se nem jobb, se nem rosszabb a Krome-nál… természetesen azért más egy kicsit… nekem valahogy a MOX akusztikus hangszínei jobban bejönnek, életszerűbbek is és sok hangszín esetében egészen jó artikulációkra is lehetőség nyílik. Szinti hangzásokban sem kell szégyenkeznie a MOX-nak és talán több hangszín azért is tetszik nekem, mert számomra még új és nincsen elcsépelve. Ugyanakkor olyan mértékű COMBI varázslásokra nincs lehetőségünk, mint a Korg Krome 16 PART-os COMBI hangszínei esetén. Ha valaki ambientes izgő-mozgó COMBI hangzásokra hajt, annak a Krome a megfelelő választás… aki pedig inkább akusztikus oldalról közelítené meg a szintetizátora használatát, az a MOX-ban találhatja meg a számítását. Persze mindkét kategóriában vannak átfedések, de én így kategorizálnám a két hangszert. Amiben nagyon hasonlatos a MOX és a Krome, azok az appreggiátorból építkező kíséretek. Ezekkel akár komplett egyszemélyes koncertprogramot is fel lehet építeni mindkét hangszerben, úgy hogy természetesen nem automata kíséretekről beszélünk. Ezen a téren is mutatkoznak különbségek. Például hogy a MOX-ban minden egyes Performance esetén 6 variációnk van az adott arpeggiátoros kíséretből, míg a Krome-ban csak egy. Leegyszerűsítve a MOX egyetlen performance-ával tényleg el lehet játszani egy komplett dalt miközben válthatunk a kíséret verse, refrén, bridge stb. variánsai között. A MOX-ban az arpeggiátoron kívül van még lehetőség Pattern használatára is, ami már átmenetet képez az Arpeggiátor és a Song között. Egy Pattern már 16 PART-ból állhat és szintén több variációt tartalmazhat… a variációkat úgynevezett Chain-okba (láncokba) fűzhetjük, azaz nem szükséges egy számot elejétől végéig feljátszani, elég csak az intrót, egy versszakot, egy refrént, egy outrót és a chain-ban csak egymás mögé fűzögethetjük őket ahányszor csak kell… ezzel rendkívül egyszerűsítjük a dolgunkat és sprórolunk a hangszer tárolókapacitásával is. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a leírás így teljesen világos, de egyedül zenélő muzsikusnak ez egy igazán hasznos funkció lehet élő műsor felépítéséhez. Már csak a hangszer kivitelére térnék ki pár szóval. Röviden: űbergagyi Hosszabban: műanyag az egész hangszer, sorjás, nem túl szép élekkel… a formavilág érdekes és akár tetszhet is, de épp a különleges forma kialakítása miatt az illesztések recsegnek-ropognak. A műanyag anyaga valamiféle matt felületű, amin fehér karcok, csíkok jelennek meg ha véletlenül meghúzzuk rajta a körmünket poticsavarás közben. Hátul a csatlakozások annyira kis erőtlen valaminek hatnak, hogy nem szívesen tenném ki gyakori koncertre hurcolásnak és ki-be húzogatásnak a hangszert… egyszerűen nem csinálnék belőle sem színpadi, sem vendéglátós hangszert. A billentyűzete viszont kifejezetten kellemes játékérzetet biztosít… na nem azt mondom, hogy egy komoly, strapabíró súlyozott billentyűzetet kapunk, de azért könnyen súlyozott, tehát fém lapok találhatóak a billentyűk alján és egész pontos is a billentés érzékenysége és a visszacsatolás. A kontroller potik is pozitív élménnyel gazdagítanak, mert racsnisak, nagyon jól és pontosan beállnak és teljesen körbeforgathatóak mindannyian. A különleges formavilágnak köszönhetően az amúgyis kimunkálatlan élek csak úgy össze vannak "eresztve". Nincs az a rögzítés ami úgy megfogná, hogy ne recsegjen-ropogjon az egész hangszer. A burkolat matt, érdes felülete konkrétan körömreszelőnek is alkalmas. Ez itt a képen csak egyetlen húzás. A csatlakozások műanyagok, lötyögősek és valószínűleg gyakori használat mellett könnyen fognak kontaktossá válni. Végkövetkeztetés: Mivel én kifejezetten szobai használatra szereztem a MOX6-ot, csak fel van téve az asztalra, egyszer bedugva és kész, nincs emelgetve, szállítva, nem kell ropogtatnom a hangszert, a csalakozókat sem kell strapálnom, így meg tudok békélni a kivitel gyengeségeivel. A billentyűzet viszont amin játszok, az kellemes, jól játszható és ez a lényeg. A hangszer akusztikusabb tulajdonságai is szimpatikusak nekem, ugyanakkor a vonalbemenetén keresztül meg lehet támogatni más elektromos hangú eszközökkel. Az is szimpatikus, hogy a külső bemenetre használhatjuk a MOX effektjeit. Így gyakorlatilag otthon leszerelhettem és elrakhattam a szekrénybe a külső effektprocimat és a keverőpultomat is, amiket egyszerűen kiváltottam a MOX-al egymagában. És ami a legfontosabb, ha megvan a MOX logikája, akkor egy nagyon jó, gördülékeny és akadálymentes munkakörnyezetet biztosít a számunkra ami nekem pont jól jött amikor új, kreatív workflow-t kerestem. Forrás: http://synthimania.blog.hu/2014/05/27/moxtmar_tetszik
  41. 7 points
    Szerintem nem veszed figyelembe az ok-okozati sorrendet. Nem azért esnek neki a fikázóknak, mert trendi, hanem azért, mert fikázódik. Méghozzá egy olyan dologról, olyan kritikus hangnemben, ami még távol áll attól hogy egyáltalán találkozzon vele. Lássuk be, ha 10 órakor megjelenik egy hangszer a Roland (Korg, bárki) honlapján, itt már 11 órakor fikázzák. Hogy kerül ide a trendi kifejezés? Legjobb példa (ezen a fórumon kívül) a Youtube. Nézd meg a világ legártatlanabb videóját… mondjuk egy sirály lassítva száll tökéletes kamerabeállítással… és… fikázást fogsz alatta olvasni. Mé? Vagy kanyarodjunk kicsit messzebbre. Már általános iskolában trendi volt rossz jegyet szerezni, a jó tanulót meg fikázták hogy pedálgép (vagy kis buzeráns). Vagy sokkal trendibb a tanárral bunkónak lenni, mint szót fogadni neki. Az egész világban ez a tendencia dívik. Ha egy kisgyerekes családapa a Suzukiban, a családdal, lakott területen a megengedett maximum 50-el „csapatja”, akkor az összes BMW-s ott dühöng mögötte, majd forgalomtól elzárt területen, a gyalogos sziget bal oldalán 80-al megelőzi és még nem is által az ablakon kifikázni, hogy a f@szért tartja fel a forgalmat a szutyok Suzukival!!! És ki a trendi? A BMW-s. Ki a köcsög? A Suzukis, mert 50-el cammog. Ezért mondják hogy trendi ma a fikázás (És mindenhol!). Nyilvánvaló, hogy ez a jóérzésű emberekből ellenreakciót vált ki, így előbb van a fikázás mint ok, és csak aztán a többi. Oravecz Nóra nem tudom hogy került ide… még olyan érvelést nem olvastam, hogy „Hallgasd jól, és jól fogod hallani!” hogy csak egy kis Oraveczi-szerű szösszenettel éljek. Itt racionális dolgokról beszélünk. A racionalitás pedig a számomra az, hogy a hangszert egy órája jelentették be, még senki nem látta, fogta, hallgatta, depláne nem próbálta egy hétig otthon, de még vitrinben sem látta, hogy a festését méltassa, tehát nincs elegendő információ a birtokában a fikázódáshoz. Tehát a racionalitás számomra az, ha valaki megvásárol egy hangszert, használja, majd ide a fórumba beírja, hogy „srácok ez a hangszer nagyon szar, 3 hete próbálok vele zöldágra vergődni, de zajos / vacakul szól / rossz a szűrője / rossz a kezelése stb.", bármi. És ha sok pénzt adott érte, akkor a kritikusabb hangvétel is indokolt, például hogy „ez a hangszer egy szutyok”. Ilyenkor már tökéletesen el tudom fogadni a kritikát, ami így már nem fikázódás hanem felhasználói vélemény.
  42. 7 points
    Annyira tudtam, hogy beindul a szarozás erre a témára, jó magyar szokás szerint. Ha drága az analóg akkor azabaaaaaj, ha olcsón adják akkor azabaaaaj, de ha valami szép és jó is az is baaaaj, ha a ménemszólon fikázok, na az nem baaaaj.
  43. 7 points
    Rendkívül népszerűek a dobgépek nálunk, ezért kitaláltuk, milyen sokat segíthetne egy olyan videó, amiben ezek hangját egymás mellett lehetne hallani processzálatlanul, illetve nézelődés közben lehetne róluk megtudni, miben különlegesek. (Remélem, nektek is automatikusan meg fognak jelenni a feliratok, amik most angolul és magyarul készültek el. Ha nem, hát kapcsojátok be ) Áttekintőnek jó lehet, nincsenek precízen beállítva a hangok (van ahol "kissé" elszaladt a láPdob hangereje, stb), illetve részletesebben is be lehetne mutatni a jószágokat, de ez inkább kedvcsináló, amolyan "pályaválasztási tanácsadó". Akit érdekel, az tényleg vegye a fáradtságot, jöjjön be és próbálgassa napestig. Ha valaki talált olyan cuccot, ami meglepte, mondja el bátran A videóért köszönet illeti Balázs és Madhead kollegámat, akik az alapanyagot szolgáltatták. Az ötlet és a förtelmes videoedit az én művem, sorry. KÉRLEK LAPTOP HANGSZÓRÓJÁN NE HALLGASSÁTOK! Kipróbáltam, semmi nem jön át rajta.
  44. 7 points
    Nem tudok elszakadni ettől a gyönyörű videótól. Jók a képek, a hangok, jókat mondanak, melyek segítik megérteni a miértet... A teljesség igénye nélkül néhány gondolat: "Struktúrális kreativitást segíti" "Nem tudsz mindent irányításod alatt tartani, gyakran történik váratlan...néha olyasmi, ami jobb annál is mint amire eredetileg gondoltál" "Ez nem a hatékonyságról szól. Ha hatékony akarnék lenni, fognék egy Abletont egy Laptopon, és ha mindig ugyanolyat akarnék, csak elmenteném a beállításokat" "Nem lehetséges közelebb kerülni az elektronikus zenéhez" "Ugyanaz a helyzet, mint egy hatalmas bakelit lemez gyűjteménnyel. Ha van egy 3 órás szetted, játszhatsz belőle 62-70 számot, de melyik foglalná össze legjobban az esszenciáját 25ezer lemeznek?"
  45. 7 points
    Rendkívül szégyellem magam, hogy ilyen sok ideje nem posztoltam, de ismét sikerült olyat vállalnom, ami kivett egy "kis időre". Biztosan többen is tudjátok, hogy egy THC (The Human Comparator) nevű faszi csinált egy DIY projektet, hogy a rendkívül híres ARP 2600-as szintetizátort leklónozza. Teszi ezt azért, mert pár év alatt megsokszorozódott a használt piaci ára. Most olyan 2.2M alatt nemigen kapni 2600-ost. Szóval ezt hívják The Twenty-SixHundred projektnek. Mindig szerettem volna tudni, hogy mi a fenét esznek ezen? Pl. a Macbeth M5-öt ismerem személyesen, ami valamilyen szinten ennek a nyomdokán halad. De az inkább a Mooghoz hasonlóan szól. Rengeteget tanulmányoztam a 2600-as felépítését, és létrehoztam azt a meglevő moduláris szintijeimen: döbbenten tapasztalatam mennyi jelelosztó és keverő kell hozzá! A következtetésem az volt, hogy valószínűleg a hangszer fő ütőkártyája a felépítése, és az abból adódó munkamódszer lesz, ami semmi máshoz nem hasonlít. A hangja elég jó, elég eredeti is, erről majd még később. Három oszcillátora van, amik nem képesek szinkronmodulációra, viszont össze-vissza tudják egymást modulálni. Pl. Az egyes oszci tudja FM-ezni a kettest, és fordítva és akár egyszerre. PWM nagyfrekvenciás modulációja lehetséges, ahogy a filter cutoffja is. ...ezek pedig nem kapcsolók révén kivitelezhetők mint a hagyományos szintik esetén, hanem egész egyszerűen megtolsz egy fadert, és történik. A ringmodulátor elég állat, ezt is bele lehet keverni a rendszerbe elég nagy káoszt képezve ezt kereszt fm-mel kombinálva. A filteren és a VCA-n is külön ki van vezetve a ringmod. Aki szereti, annak pedig van még rúgós zengető is benne! (A modulárosok videói mindig ilyen szörnyűek, de istenbizony lehet vele nagyon klassz zenei hangokat is csinálni ) Eredeti tervem az volt, hogy kompletten videón elemzem a hangszert, viszont annyira el vagyok csúszva idővel, hogy ezt már nem tudom vállalni. Merthogy a projekt 1 évig tartott. Októberben fizettem ki a paneleket és a házat, és reménykedtem nem cseszik át a fejem. Rögtön kettőt is, az egyiket eladási célra, illetve teszteléshez nagyon jól jött. A rendelésem kb áprilisban kaptam meg, majd jött a rohangászás az alatrészekért. A cuccot nyaralni is magammal vittem, és a déli napsütésben a szőlő alatt inkább forrasztgattam. Nagyon kíváncsi voltam. Ilyen mennyiségű alkatrésznél külön probléma azok válogatása is, előkészítése. A fő para viszont a hangszer élesztése volt, ami tele volt drámával. Pl. a villogó clock led rászólt az oszcillátor hangmagasságára (ez a híres clock bleed). Fura volt látni hogy sok embert nem zavar, és volt aki beérte félmegoldással is, de...csessze meg! Nekem nem jó és kész. Mivel én nem zajolni akarok a TTSH-val, ezért szóba sem jöhetett az, hogy ezt nem orvosoljuk. A TTSH-hoz amúgy készítettek pár extra nyomtatott áramkört, amiről lecsúsztunk. Szerencsére kollegám, Madhead képben van áramkör tervezéssel és gyártással is, tehát az extra paneleket megtervezte és legyártotta (Nordcore nem óhajtotta megosztani a CAD-es rajzot, úgyhogy saját kútfőből toltuk). Minden zajt, áthallást szépen megoldottunk, és kalibrálhatóvá tettük a hangszert: az eredetileg alkalmazott potikkal lehetetlen beállítani pontosan az oktávot és a trackinget. (Erre pre-trimmerek és multi turn trimmereket találtunk ki). Most tényleg villám módra foglalom össze a dolgot, akit érdekel, azokkal szívesen megosztom a tapasztalataimat, plusz ugye a Hit Space-ben jelenleg ki van rakva a Moog SUB 37 mellé Hangzásra és funkcióra (!) nagyon hasonlít a Boomstar 4075-éra. Meg kell erősítsem, hogy a Studio Electronics nem vert át senkit mikor ARP szürkére festette a dobozt. A hangszer nagyon stabil, a struktúra pedig nagyon jól kitalált és eltalált. A karaktere egyértelműen a filternek, a ringmodnak köszönhető. Az eladó TTSH-t itt találjátok teljes leírással, részletesebb infóval. (Hamarost be is árazzuk
  46. 7 points
    Tudom, hogy irdatlan arrogáns nem a kérdésre válaszolni, hanem megkérdôjelezni az alapfelvetést, csak elmondom a tapasztalatom. Szerintem ez a 192hz-ezés elég eszement. Amit mindenkinek meg kéne tenni, hogy KEGYETLENüL részlehajlás nélkül vakteszteket csinál magának. Én rendszeresen szoktam szivatni magam ilyenekkel, mert hangtechnikában az öreg placebo még a rutin rókákat is rendszerint az orránál fogva vezeti. (Hányszor kapcsolgat az ember egy EQ-t ki-be hogy ugyan kell-e az a +1 dB 8Khz-nél, mikor rájön, hogy az egész végig bypassen volt... ) Szóval sztem megéri lekeverni egy számot 44khz-en és 96Khz-en (neadjisten 192), majd valami remek converterrel visszatolni 44-be, és kapcsolgatni köztük, ugy hogy nemtudod melyik-melyik. Ha 10-bôl 5x eltalálod, még akkor is lehet, hogy csak véletlen volt. Aztán meg végiggondolni, hogy azt a 3% különbséget meg végképp senki nem fogja hallani az iphoneján. Részemrôl én megcsináltam, és azóta boldogan keverek 44-en, és még egyik rádió sem hiányolta a maradék 148khz-et. OLYAN K*VASOK más dologtól lesz jó vagy szar az a hangzás, hogy én ezt elenyészônek tartom Lehet valaki nem, és ha te ennyire hallod a különbséget, akkor gratulálok, meg sajnállak is kicsit (mondjuk már alig használok szoft szintiket, de ott sem az aliasing fáj nekem általában, hanem a karakter hiánya, de ez egy egészen más téma). Na peace
  47. 7 points
    Közben sikerült megcsinálnom a real-time CD felvételt is digit kimenetről. Hát, rossz hírem van a hifisták számára. Legnagyobb meglepetésemre ez is teljesen egyezik az eredeti wavval, így a grabbelt wavval is. Nem hittem, hogy ez is ilyen pontos tud lenni, mivel elvileg ez egy másfajta kiolvasási mód. Azonban így is tökéletesen nulla a kivonások eredménye, tehát a fájlok azonosak. Ez annyit jelent, hogy a CD hangzása csak és kizárólag a DAC órajelétől tud függeni, mert a kiolvasást ugye nem befolyásolja semmi, vagy ha mégis, akkor az csak romolhat a fentiek alapján. Két CD felvételt csináltam, mindkettő tök egyforma, de itt nem álltam meg. Csináltam egy olyan felvételt is, ahol az első fél percben folyamatosan mozgattam, lökdöstem és enyhén rázogattam a lejátszót. Kíváncsi voltam, van-e bármi hatása a külső mechanikai behatásoknak. Egyetlen 13ms-ig tartó hibát tudtam csak előidézni. A többi területen itt is nulla a különbség. A rögzített fájlban ez sem hallatszik és nem is látszik, csak a kivonás után derül ki. Nyilván egy erős lökésnél adatvesztés volt egy pillanatra és működésbe lépett a hibajavító, ez okozza a két fájl közti eltérést arra a 13 ms-re, de ennek sincs semmi köze a hangminőséghez, megszólaláshoz. Ez logikailag számomra azt jelenti, hogy pl. semmilyen rezgéscsillapító alátét nem lesz semmiféle hatással a kiolvasásra. Mondhatjátok, hogy akkor biztosan az órajelet befolyásolja, de az meg erősen igazolásra vár. Ismereteim szerint kizárt, hogy az emlegetett módszerekkel befolyásolni lehessen az órajelet, de ha valaki tudja, cáfolja meg ezt kellő alapossággal. Egy CD lejátszóban nyilván nem egy több százezer forintos, stúdióba való órajel generátor van, így ráférhet az időzítés pontosítása, de nehezen hihető számomra, hogy az órajelet stabilizálná bármiféle külső beavatkozás, legyen az demagnetizálás, vagy alátét, vagy akármi. Ha valaki kíváncsi a fájlokra, szívesen feltöltöm, de bárki maga is elvégezheti ezeket az igen egyszerű teszteket, ha van egy SPDIF kimenetű CD lejátszója és egy SPDIF bemenetű hangkártyája.
  48. 7 points
    Kábelekhez néhány szó... Természetesen SENKI a kollégáim közül nem állítja, hogy a kábelek "minösége" nincs befolyással a dolgokra, ezt nyugodtan leszögezhetjük így az elején. A másik dolog, a "normális kábel" definiciója, aminek legyen mondjuk egy olyan ellenállás/veszteség/kapacitás mutatója, ami tökéletesen megfelel a berendezések igényeinek. (Tisztességes anyagok, precíz megmunkálás stb...) Most vegyük sorra, melyik paraméter mit fog számítani, s hol is van a kiskuty eltemetve... Audio: Általánosságban elmondható, hogy a kábelek minöséga SOKAT számíthat, beleértve magát a hangzást is. Föleg az olyan esetekben lesz kritikus, mikor nem vonali szinteken közlekedik a jel. Tehát...villanygitár, mikrofonok jó része, lemezjátszó stb, ezek a berendezések mind nagyon alacsony kimeneti teljesítmény mutatókkal rendelkeznek, konyha nyelven "gyenge jelforrások", amiknél hatványozotabban jelenkeznek a kábelek hatásai. Ezért ilyen esetekben rengeteget számíthat az ellenállás, és a kapacitás. Pölö a studióban olyan speckó gitár kábeleket használunk, amik nincsennek árnyékolva, s nagyon kis ellenállásúak. Persze az erösítök bemenete (ide értem a preampokat), ezeket a kábel mizériákat nagyrészt dekompenzálja. A másik rész, ahol "el szoktak esni" emberkék, a teljesítmény kábelek, azaz a "hangfal kábelek". Itt nagy amperek fognak rohangálni, tehát szükséges a megfelelö keresztmetszet is, ezt néha elfelejtik. A vonali jelszinteken már nem ennyire "kritikus" a dolog, hiszen a vonali bementek akkora puffer ellanállásokkal dolgoznak, hogy a dolog jelentösége a nullához konvergál ("normális kábelek" esetében), ergo semmi különösebb "magic" nem kell a minöségi átvitelhez. Ez igaz elvileg a consumer HIFI asszimetrikus vonali ki/be járataira is, persze kalkuláljuk bele, hogy a gyártók ebben a szegmensben "nagy ívben tojnak a szabványokra", azza simán kihagyják a fele alkatrészt ami szükséges lenne. Persze a rendszer ezáltal sokkal érzékenyébbé is válik a kábelezésre, mindez az "olcsósítás" miatt. De még1x mondom, ELVILEG ez nem létezhetne, ha nem vágnák át a vevöket!!! Táp kábel: Na ez itt már a legnagyobb humbug, és szerencse játék. A tápkábelnél lényegében csak az számít, hogy át bír menni a megfelelö mennyiségü szufla vagy sem. Még a veszteség se lényeges, max többet fogyaszt a rendszer. Hallható probléma csak egy esetben jelentkezhet, ha a kábelünk megfelel a rendszer igényeinek. Ha ótvar a berendezés tápegysége, ami igen gyakori, föleg consumer piacon (mivel a trafó drága alkatrész) és képtelen megfelöen stabil ellátásra. Persze az elektromos hálózatra rákerülö zavarok (földön átszürödö zajok), amiket elvileg a berendezés tápjának kellene tudnia lekezelni, szintén további költséget jelent, tehát a consumer oldalon ritkán kerül beépítésre ilyen kaliberü trafó. Egy "komoly" helyen általában van saját föld és galvanikus leválasztás a hálózatról, ami ezeket a dolgokat lényegében eliminálja. (Meg persze a gépekben normális táp.) Ilyenkor nem igazán számít a "tápkábel" semmilyen normálison felüli extra képessége. Ezeken a dolgokon kívül, nem sok minden "számít" igazán. Illetve minden, de olyan elhanyagolhatóan csekély kihatással lesz a rendszerre, hogy nem érdemes egy két speciális esettöl eltekintve ezzel foglalkozni. Gondolok itt a jobb/bal sodrású vezetékek, a négyzetlapolt kábelek, a csoda anyagok és a többi ezoterikus dolog "tudományára". Ez szerintem simán csak a "lehúzás" kategória.
  49. 7 points
    Ha figyelmesen megnézed a videót, és odafigyelsz, hogy a kérdező mit kérdez, akkor világosan kitűnik, hogy az általad hiányolt kérdésre a házigazda nem kíváncsi, ahogy te sem (írtad, hogy tudod). Ez analóg a másik kedvencemmel, a fórumon ezerszer előbukkanó problémával a "mit vennék én a helyedben, ha arra valaha is szükségem lenne, de nincs", ami logikai jellegéből adódóan nem fog soha értelmes párbeszéddé alakulni (nem az kérdezte hogy mi az az iránykarakterisztika, aki nem tudja). Igen, azt is belevehettük volna, hogy elmagyarázzuk mi az hogy dB röpke 10-15 perc erejéig feszített tempóban, csak mert ez is elhangzik, és biztos van akit érdekel, leszámítva persze a kérdezőt, aki miatt az egész műsor létrejött. Mert ugye ez nem egy enciklopédia, nem egy hangmérnökképző, hanem kvázi egy FAQ, némi szórakoztató jelleggel. És számomra az igazi döbbenet az, hogy a hozzászólás még pontot is kap (igaz, csak egyet), pedig meg mertem volna esküdni, hogy azért ez a kiindulási alap mindenki számára világos, ahogy az is, hogy konstruktív javaslatoktól /kritikáktól lesz jobb a műsor. De másképp is megközelíthetem a problémát: a fogalmak tisztázása az, amit BÁRHONNAN BÁRKI megtudhat, egy sima netes google-zésből, vagy elmész suliba. Amit NEM tudhatsz meg, az pedig az, amit egy eleven, gondolkodó, kompetens hangmérnök azon KÍVÜL tud: a miértet! Ez se könyvben, se a neten nincs! Ahogy a rajz vs. videó közti különbség egy hangszer bemikrofonozásáról is más dimenzió. Ez az, amit leginkább tapasztalattal tudsz megszerezni, amitől több leszel. A műsor leglényegesebb mondanivalói egyértelműen a megközelítésbeli különbségek (naturisztkus vs. alkalmazott zene), illetve a valóság-felvétel realizmusának viszonya. Ezek tízezerszer fontosabb és érdekesebb (!!!) gondolatok, és ez már nincs a tankönyvekben. Ott az van, amit te kérdeztél, amit MINDENKI TUD. Hosszan elemezhetném a kérdést, de szerintem lényegtelen, mert akinek hasznos volt a műsor, vagy akár csak egy jót nevetett, vagy tetszett nekik a gyerkőcök előadása, azok úgyse fogják feszengetni, hogy miért nincs a videóban szó az Eiffel toronyról, az pedig képtelenség, hogy mindenki legnagyobb kérdéseire egyetlen műsorban válaszoljunk. Az átgondolt kritikák reményében maradok tisztelettel, A/D a műsor és az epizód ötletgazdája. ui: nekem már feltűnt, hogy Silk sztorizós-mesélős tanításai miatt az emberek gyakran észre sem veszik, mennyi fontos dolgot tanulnak tőle. Nevetnek rajta, de mikor hazamennek, egy csomó dolgot már attól a perctől kezdve másképp csinálnak!
  50. 7 points
    Szerk: Ismertebb, híresebb felhasználókat listán kívül, külön topicban kértük, hogy nevezzék meg kedvenceinket. Ezt olvashatjátok most. Igyekszem összeszedni az én személyes kedvenceimet, és valamennyire meg is indokolni a miérteket. Szoftver szinti kategória: Itt a fórumban már szavaztam, íme az indoklás: Animoog iPad. Én a mai napig azt érzem, hogy a sok-sok gyártó közül nagyon kevés olyan van, aki igazán megérti az ipadet. A moog megértette. Az applikáció minden előnyét kihasználja a tabletnek, és minden hátrányát "elrejti". Hihetetlenül kreatív, és mégis a kezelhetősége pofon egyszerű. Ha csak játszogatunk, akkor egyszerű, ha akarjuk, akkor bonyolult. Ennél az appnál érzem azt, hogy a technika van az emberért. Ami külön plusz pont, hogy a hangja és tényleg nagyon jó, ezért szavaztam az animoogra. Legjobb hangkártya: RME ufx. Tudom, van ennél high-endebb, stb. De! Nekem ez a kártya volt az utóbbi idők nagy felfedezése. Egyrészt ilyen mértékű flexibilitást nem nagyon láthatunk más termékekben, és ez a vonal az, ahol az rme átlépte saját "hangi" korlátait és tényleg jobb lett. Ami miatt viszont nálam nyertes, az az új usb-rec funkció. Ezzel gyakorlatilag egy egyszerű usb-s hard disk-re is tudunk rögzíteni mindenféle daw szoftver nélkül. Sőt, akár egy daw-val párhuzamosan is. Az egész művelet nulla cpu-t igényel, mert belső dsp-ről megy, így akár egy macbook air-rel is ki lehet menni és pl. 192kHz-es felvételt készíteni. A totalmix-el együtt ez egy olyan termék, aminek ilyen téren nincs párja. Legjobb hangfal: Genelec 8030. Az egész 8000-es termékvonal gyakorlatilag. Régen én nagyon nem voltam egy genelec fan, de ez a vonal gyakorlatilag "hívővé" tett. A hangfal, ami nem hazudik, ha valami visít, ő leharapja a fejed, ha valami jó, akkor nagyon jó. Nem szépít, csak közvetít. Tudom, vannak ennél jobbak, de azoknál az árcédula is nagyon más. Ezek az atomrobbanást is kibíró kis dögök pedig szerintem áruk fölött teljesítenek. Legjobb preamp: Dave Hill design europa. Ez egy fura dolog, mert a kütyüt még nem hallottam. Viszont ebben a termékben, és a mögötte álló emberben látom azt a vonalat, amerre szerintem ennek az iparnak mennie kellene. Átgondoltság, precíz és újszerű funkciók, nem másolgatás és múltba tekintés. Amit különösen szeretek a termékeiben az az aprósághoz való érzéke. Itt egy-egy gomb nem "ég és föld" különbséget eredményez (legtöbb esetben), hanem finom változást. Legjobb fejhallgató: Audio-technica ath-m50. Igen, nekem is van, azért vettem, mert annyira jónak érzem. Árban, minőségben és hangban is erős versenyző. Ami nálam külön piros pont, hogy nagyon precíz, pontos a gyártás. Nem egy neves gyártó termékénél tapasztaltam, hogy az azonos modellek is eltérnek hangban. Mivel régebbi használója vagyok, így pontosan tudom, hogy szinte elpusztíthatatlan darab az m-50. Eddig minden körülmény között jól teljesített. Legjobb mikrofon: Röhögni fogtok: sm57. Igen, nem high-end, nem drága és persze sok feladatra akad milliónyi jobb választás. Viszont ez a mikrofon, amit akár live-ban, akár studióban szinte bármire lehet használni, és a végeredmény nem lesz rossz. Egy fontos dolog van, preampbe kell dugni! Ilyen "mindent tudó" talán azóta sem született. Legjobb plugin: Soundtoys. Ez egy olyan fura "állatfaj" ami a pop-tól kezdve megállja a helyét egészen a sound design-ig. Ex eventide-os emberkék csinálják, és milyen jól! Szerintem a mai napig az egyik legkreatívabb plugin csomag. Legjobb zenei szoftver: Pro Tools 10. Igen, elfogult vagyok. Viszont nem ok nélkül. Nem fogok regényt írni, csak röviden. A mai napig gyakorlatilag alig van szoftver, ami felér a pro tools-ig, a 10-es verzió pedig tovább mélyítette ezt a szakadékot. Igen, vannak olyan más daw-k, amikben bizonyos funkciót már régóta megtalálhatóak, de az implementáció, a különféle funkciók interakciója, használhatósága és sok esetben minősége egyedülálló. Ha valakit külön is érdekel, természetesen elég sok okot tudok mondani/írni, amiért a pro tools a nyerő. Legjobb kontroller: Avid artist series. Nem, még mindig nem kapok pénzt az Avidtől. Egész egyszerűen ez az a kontroller széria, ami olyan módon és minőségben integrálódik pl. a pro tools-al, amit más kontrollertől nem várhatunk. Meglehetősen sok kontrollerhez volt már szerencsém, ár-teljesítményben szerintem a legjobbak. Az icon-t is írhattam volna, de az már régebbi dolog, és mivel az artist széria nemrég ismét újabb lehetőségeket kapott, ezért 2011-ben ő nyeri az én szavazatomat. Kategóriákon kívül: Plugin: Massey DRT. Gyakorlatilag az egész plugin ipar tanulhatna ettől az embertől, nagyon sokat. A plugin nevetségesen egyszerű, működése meg a legtöbb esetben jobb és pontosabb, mint a hasonló, de sokkal drágább termékeké. Mikrofon: Sennheiser 8000-es széria. 8040, 8030, stb. Ezek a pici mikrofonok félelmetesek. Áruk fölött teljesítenek, több híresebb mikrofont mondhatni megaláznak, elpusztíthatatlanok, nem érzékenyek az rf dolgokra és univerzálisak. A lista persze folyamatosan változik, fejlődik, átalakul, de most kb. ez a helyzet.
×
×
  • Create New...