Jump to content
Ménemszól.hu

gaborvari

Regisztrált tag
  • Tartalom számláló

    82
  • Csatlakozott

  • Utolsó bejelentkezés

  • Days Won

    1

gaborvari összes megnyilvánulása

  1. gyerekek, széthatódtam! ismét megköszönném mindenkinek, aki gondolt rám:)

  2. Az Universal Audio bejelentette a stúdió sztenderdnek számító UAD2 DSP platformjának legújabb szoftverfrissítését. A frissítés kifejezetten kedvez a Pro Tools felhasználóknak, erről bővebben http://www.menemszol.hu/page/index.html/_/hirek/uad-6-os-verzio-teljes-rtas-tamogatassal-r83. Szintén fontos része a frissítésnek a MAC OSX Lion kompatibilitás, ami azt jelenti, hogy aki már csak az UAD kártyája miatt nem frissített eddig, az most már nyugodtan megteheti. A hab a tortán, hogy három vadiúj pluginnel is bővült az UAD arzenál. Az Ampex® ATR-102 Mastering Tape Recorder, a Brainworx® bx_digital V2 EQ, valamint az SPL® Vitalizer MK2-T plugineket a frissítést követően bármikor kipróbálhatjuk a szokásos két hetes demó periódus erejéig. Ampex ATR-102 Mastering Tape Recorder "Its not a Record until it's Mastered on an Ampex Tape Machine" (Addig semmi nem nevezhető stúdiófelvételnek, amíg ki nincs írva Ampex-el), mondja a reklámszlogen, és valóban, a poptörténelem legszebb 30 évének kihagyhatatlan láncszeme volt a kétsávos Ampex magnó. Hangzását kivételes összetartó erő, ugyanakkor ütősség és ízlés szerint adagolható szalag szaturáció jellemzi, ami elég is volt ahhoz, hogy örökre helyet foglaljon magának a világ legnagyobb zenei és mastering stúdióiban, valamint a legkomolyabb hangmérnökök szívében. Az Ampex ATR-102 UAD emulációja a Studer A800 plugin tökéletes kiegészítéseként még egy fokkal közelebb hoz majd minket az áhított minőségi analóg hangkép eléréséhez. Tulajdonságok: - Az Ampex cég által jóváhagyott plugin emulációja a világ leghíresebb mesterszalag felvevőjének - Anélkül kapunk igazi analóg hangzást, miközben soha nem kell kalibrálásra, karbantartásra, vagy a szalag roncsolódására gondolnunk - Teljes mélységében lemodellezi az ATR-102 magnót, beleértve az illesztőtrafókat és az erősítőfokozatokat. - Többféle szalagtípust, fej-konfigurációt és kalibrtációs szintet is kezel - Állítható Wow, Flutter, Hiss, Hum, Crosstalk és Tape Delay paraméterek SPL Vitalizer MK2-T Plugin Az SPL Vitalizer MK2-T pontos emulációja a népszerű, csöves hardvernek, ami hosszú ideje szerepel a legnagyobb hang- és post-production mérnökök arzenáljában. Saját, szabadalmaztatott technológia révén képes a felvételek hangerőérezetének és tisztaságának növelésére termézetellenes mellékhatások nélkül. A Vitalizer független basszus és közép-magas feldolgozását végzi az anyagnak, ami mind az idő-mind a frekvenciák alapján választja szét az egymást elmaszkoló hangokat. Mind probléma javító, mind feljavító eszközként is használható: az MK2-T plug-in egy kötelező darab mixek készítéséhez. Brainworx bx_digital V2 A bx-digital V2 egy prémium minőségű digitális masztering hangszínszabályzó és jelfelfdolgozó, amit a Future Music magazin nemrégiben az évtized plugin-jeként emlegetett. Ez az integrált kis audio szerszámosláda precíz 11 sávos hangszínszabályzást tesz lehetővé akár M/S módban.
  3. gaborvari

    Az Én kis studióm...

    Nekem Pro 40-em van, és eddig soha nem találkoztam ezzel az áthallásos problémával. Most világosodtam meg, hogy ennek az az oka, hogy én az első kipróbálás után hagytam a francba a beépített füles kimeneteket és rögtön beruháztam egy füleserősítőbe, konkrétan egy SM Pro HP4V-be, ami a vonalszintű kimenetekről kapja a jelet ugye. Nektek is ezt javaslom, főleg, ha élőzés is van. Mai megfelelője egyébként Q-Amp néven fut: http://www.hs-online.com/hu/Fejhallgato-erositok-496/QAMP-3222.html
  4. gaborvari

    Lakossági EQ simogató by Hit Space

    A nagyszerűen sikerült legutóbbi lakossági megmozdulásunkból keszítettünk egy kis videó kivonatot mindenki örömére. Rögtön láthatjátok, hogy Silk nem sz%/=)-al gurigázik, főleg ami a hasonlatokat illeti. Jó szórakozást és okkulást! http://www.youtube.com/watch?v=SDcEdlkSuQo
  5. gaborvari

    500-as őrület: Preampok!

    Aki már eljutott annak a bizonyos szintnek a határvonalára, amikor rájövünk, hogy nem más áll közöttünk és a jobb eredmények között, mint a középszerű eszközeink és hangszereink, annak be kell látnia, hogy előbb-utóbb nem fogja megúszni, be kell fektetnie olyan eszközökbe is, amiknek évtizedek alatt sem kopott a tekintélye, persze nyilvánvalóan az ára sem. Miért nem látunk pl....Behringer iAxe gitárt Satriani kezében? És MG szériás Marshall kombókat a háta mögött? Chris Lord-Alge miért nem használ Cubase LE-t, és minek költ kompresszorra, amikor abban is van? Ezek azért elég hülye kérdések, nemigaz? Hogy ezek a dolgok mennyire rentábilisak, azt most felejtsük el (tudom, nehéz, főleg itthon), de az, hogy egy hangmérnök, vagy egy zenész milyen eszközökkel veszi körbe magát, az ha mást nem is, de minimum a saját maga felé érzett tiszteletét és magas elvárásait tükrözi. És ez nem azt jelenti, hogy nem kell tudni szarból várat építeni, mert az ma a minimum! És nem is státusz szimbólumokról beszélgetünk. Itt arról a szintről beszélgetünk, amikor pontosan tudjuk, hogy egy színt miért akarunk használni a festményünkön, tudjuk is, hogy csak egy helyen lehet vásárolni olyan festéket és nem is olcsó, de nem adunk alább. Tehát nem azt a kérdést kell feltennünk magunknak, hogy képesek vagyunk-e megfelelő, elégséges hangzást kialakítani (mert az csak kettes alá sajnos), hanem azt, hogy versenyképes körülmények között képesek vagyunk-e akár nemzetközi szinten is lenyűgöző dolgokat letenni az asztalra. És mégegyszer hangsúlyozom, nem azért, mert rentábilis, vagy mert anyagilag megéri. Ha nincs belső indíttatás, őrületes lelkesedés, akkor rég megette a fene az egészet. Az áhított körülményeket pedig tetszőleges úton elérhetjük, nehéz, de nem lehetetlen. A hozzáállás az első, ami kemény munkával karöltve megszüli az eredményeket, abból tudunk majd fejleszteni a körülményeken és indulhat újra a kör, szigorúan ebben a sorrendben. Na de hol kezdjük el a fejlesztéseket? Ha mondjuk élő zene felvételéről és feldolgozásáról van szó, akkor a lánc egyszerű esetben a következőképpen néz ki: Mikrofon, Előfok, Insertek (opcionális...kompi, EQ, stb...), AD konverter, DAW (Natív és/vagy DSP), DA konverter, Stúdiómonitorok. A DAW manapság már teljesen ízlés kérdése, nyilván legyen stabil, és funkcióiban segítse a munkafolyamatunkat. A konverterek olyanok, amilyenek. Apogee és Prism alatt majdnem minden felejtős, ha nem akarunk kompromisszumot kötni. Természetesen az utóbbi években elég sokat fejlődtek a hangkártyákban található olcsóbb konverterek, ami nem azt jelenti, hogy kifejezetten jók, de az igazán jóhoz borzasztóan nagyot kell lépni anyagilag. Ennél jobban megérheti, ha a lánc két végén kezdünk el fejleszteni. A Genelec pl. elkényeztet bennünket fantasztikus közeltéri monitoraival. Már a 8020 is jobban szól, mint bármi más ebben a kategóriában, és sokkal jobban szólnak ezek a hangfalak, mint amennyivel drágábbak a mezőnynél. A lánc másik vége nem más, mint az eleje:) Itt jó, ha tisztában vagyunk egy alapvetéssel: Egy JÓ mikrofon egy ROSSZ előfokkal rosszabb eredményt fog adni, mint egy KÖZEPES mikrofon egy JÓ előfokkal. Miért? Mert a rossz előfok egész egyszerűen megbecsteleníti mindazt a jót, ami miatt egy fél-egy éves átlag fizetésnek megfelelő összeget adtunk ki egy mikrofonért. Nem tudja interpretálni a dinamikáját, elrontja a tranzienseket, telepakolja nem kívánt torzításokkal, stb...Jobb lesz, mint a rossz mikrofonnal, de nem fogjuk érzékelni az elköltött összeget. Ezzel ellentétben egy legendás mikrofon előfok beszerzése esetén érezni fogunk minden fillért, amit kicsengettünk. Egy NEVE preamp egy AT2020-ból is szerethető hangot csinál, nincs mese, a trafó egy olyan jószág, ami megdolgozik a pénzéért. Büszkén tolja előre a második és harmadik felharmonikust (bizony, torzít, de nem akárhogy), aminek köszönhetően olyan hangot kapunk, amiben a zenei információ van túlnyomó többségben, így akkor is megállja majd a helyét, amikor már jó sok sáv került egymás hegyére. Nem, ezt nem lehet megcsinálni egy egyszerű hanszínszabályzóval. Ez együtt változik az inputtal, és pont úgy, ahogy arra éppen szükségünk van. Sokféle preamp van és nem mindegyik ugyanabban a legjobb. Az idő kitermelte a győzteseket, ez látható, hiszen bizonyos modellek, illetve technikai megoldások több, mint 40 éve változatlan formában szolgálnak bennünket. Most pedig jöjjön egy kis ízelítő a kedvenc 500-as formátumú előfokainkból. A teszt során egy Nightwish nóta két sorát hallhatjátok a AMS Neve 1073LB, az API 512C, a Shadow Hills GAMA, és a Helios Type 69-en keresztül. Szilvi egy Wunder Audio CM7 FET mikrofonba énekel, ami már önmagában sem kutya:) Az egyes TAKE-eket a cikkhez csatolva megtaláljátok, így ti is elvégezhetitek otthon a saját tesztjeiteket, megfigyelhetitek mennyire másképp reagál ugyanarra a típusú beavatkozásra egy másik előfokkal felvett hang, és leszűrhetitek a tanulságot. Aki még nem olyan ismerős a preampok világában, annak egy jó tanács, hogy ne a zizgést-ciccegést figyelje, hanem a középtartományt. Ott történik az igazi varázslat. http://www.youtube.com/watch?v=5TCAc-1zSKY Csatományok megtekintése: api.wav Csatományok megtekintése: helios.wav Csatományok megtekintése: neve1073.wav Csatományok megtekintése: sh_discrete.wav Csatományok megtekintése: sh_nickel.wav Csatományok megtekintése: sh_steel.wav api.wav helios.wav neve1073.wav sh_discrete.wav sh_nickel.wav sh_steel.wav
  6. gaborvari

    Upgradelsz Pro Tools 9-re?

    Ne tévesszen meg senkit az upgrade neve. A 7.4-es upgrade-elésére is alkalmas a boltban kapható csomag! http://www.hs-online.com/hu/Szekvenszer-szoftver-frissites-465/Pro-Tools-LE-8-to-9-Software-Crossgrade-4228.html
  7. gaborvari

    E-MU hangkártyák

    Néhány tipp: http://www.hs-online.com/hu/AD-DA-konverter-485/Symphony-IO-8-Analog-8-AES-4123.html http://www.hs-online.com/hu/FireWire-hangkartya-481/Orpheus-2815.html Ha elég kevés csatorna is, akkor egy Apogee Duet is megteszi. Ne a beállításokkal szenvedj. Egy jó konverter 16 biten 44.1-ben is jobban szól, mint egy rossz, vagy közepes konverter 24 biten ötmilliárd kiloherzen. Az EMU kártyának egyébként az árához képest eléggé jó hangja van, úgyhogy ha valóban a konverter a problémád, akkor számodra innentől nincs átmeneti megoldás:) Amúgy a direct-out alatt azt érted, hogy még a hangkártya bemenete előtt monitorozol? Mert ha nem, akkor így is úgy is átmész a konvertereken.
  8. gaborvari

    Focusrite VRM

    Természetesen igen:)
  9. gaborvari

    Focusrite VRM

    Ha a hangerő miatt ilyen kompromisszumra kényszerülsz, akkor lehet értelme, de nem helyettesíti a valódi külső lehallgatást. Szerintem egy igazán jó fejhallgató sokkal többet dobhat a dolgon, pl. egy Sennheiser HD25. Nekem a spektrális egyensúlyt és térleképzést tekintve eddig ez a modell áll a legközelebb a külső lehallgatásomhoz (Genelec 8030 + PS12), ha egyszer megtanulod a hangját, akkor már nem fogsz nagyon eltévedni, persze érdemes rövid időkre belehallgatni hangfalon is.
  10. gaborvari

    AES '11: Celemony Capstan

    A Celemony a hangrestaurátorok dolgát könnyíti meg új szoftverével. A Capstan a Melodyne-ból ismert polifonikus felismerő algoritmus segítségével pillanatok alatt kiszűri a magnószalag, vagy egyéb mechanikus médium nyávogását, miközben érintetlenül hagyja a zenei tartalmat. Az algoritmus először szétválasztja a spektrumot megállapítva a benne szereplő hangmagasságokat, majd ha a teljes spektrumra jellemző együttes hangmagasság változást észlel, azt egy görbére rögzíti, amit később egyszerűen kiegyenesít. A felismerő algoritmus sebességét és a javítás sebességét is automatizálhatjuk, így pl. egy monofonikus hangforrás esetében is elválasztható a nyávogás és a zenei előadásban szereplő vibrato-k. A Capstan szerénynek nem nevezhető bruttó 3600 Euróért lesz elérhető július közepétől. Video itt!
  11. gaborvari

    AES '11: Dave Hill Designs cuccok!

    A Cranesong pro audio cég agyaként megismert Dave Hill két fantasztikus termékkel indította el új, saját nevével fémjelzett brandjét. Az egyik nem más, mint a nemrég bejelentett Europa 1 mikrofon előfok, amely egészen egyedi módon közelíti meg a preamp kérdést. A digitálisan vezérelt A osztályú előfokon külön potméterrel állítható az erősítő "sebessége", vagyis hogy mennyire "fésülje" le, vagy hagyja érintetlenül a tranzienseket, valamint a páros és páratlan felharmonikusokat is két külön potméterrel adagolhatjuk a jelbe. A másik vívmány egy forradalmi plugin, ami gyakorlatilag egy hullámforma-torzító, definíció szerint egy "non-lineáris harmonikus generáló kompresszor", a RA. A plugin először kizárólag TDM formájában lesz elérhető, de tervben van egy RTAS verzió is kb. egy év távlatában. Videó itt!
  12. gaborvari

    Eventide Timefactor Teszt

    Folytatódik az Eventide Stompbox családját bemutató sorozatunk, amelyben ezúttal a Timefactor névre keresztelt Delay-svájci bicskát vesszük górcső alá. A Timefactor felépítését tekintve követi a széria szabályait. A hoz hasonlóan fel van készítve stúdió és live körülményekre, mono, vagy sztereo operációra, működésében, és kezelésében is hasonlít a társához a személyisége azonban egészen más. Míg a Pitchfactor játékosabb és megkökkentőbb dolgokra inspirált, addig a Timefactor talán a melankolikusabb oldalamat hozta elő, persze azért voltak kivételek. A Timefactor 9 féle delay algoritmust kínál, valamint egy Looper-t, ami a gyakorlottak kezében hihetetlenül kreatív eszköz lehet: segít, hogy izgalmas és sokszínű egyszemélyes performanszokat nyújthassunk, de unatkozó elménk elszórakoztatására is bármikor alkalmas. Emlékszem, az első találkozásom a pedállal a 2009-es Subscribe-Road turné volt, melynek záróállomásán mint előzenekar, természetesen halálra lettünk szivatva. A szivatások felvezetéseként a technikus a beállás során folytatott "intelligens" zenekari diskurzusunkat egy az egyben visszajátszotta nekünk aztán megtette ugyanezt különböző hangmagasságokon. Vicces volt. Nem rossz ez a looper. Looper üzemmódban a szokásos Bank Mode és Play Mode-ban kapott szerepükön kívül transzport funkciókat kapott a három lábkapcsoló. Play Mode-ban csak a középső kapcsoló szerepe változott, itt az ismétléseket végteleníthetjük vele, a baloldali kapcsoló ugyanúgy a true bypass-t kapcsolja, a jobboldali pedig a Tap Tempo-ért felelős, valamint hosszú nyomásra Bank Mode-ba kapcsol. Itt aztán presetek tömkelege segít majd, hogy hamar átlássuk a pedál sokoldalú képességeit. A potik is a szokásos szerepeket kapták. Az algoritmusonként változó paraméterek irányítására itt csak egy Xnob-ot találunk, a Ynob-ból itt Filter lett, tehát minden delay algoritmus filterezhető, ami remek. A Depth és Speed potik jelenléte előrevetíti, hogy modulálni is tudjuk majd a delay signal-t, a két Delay Time és két Feedback paraméterünkből pedig kiderül, hogy rögtön két delay engine-el dolgozhatunk majd, melyeknek jelét a Delay Mix poti segítségével keverhetjük ízlésünk szerint. Jó Eventide pedálhoz méltán, a Timefactor is fogad expression pedált, valamint teljes mértékben vezérelhető MIDI-n keresztül. A preseteken végigsuhanva azonnal feltűnik, hogy a Timefactor pont annyira egyszerű, vagy bonyolult, amennyire bele akarunk menni a történebe. Ha csak egy egyszerű, de ízléses delay-t akarunk hozzáadni a gitárszólónkhoz, vagy egy enyhén modulált U2 stílusú sound-ot akarunk, akkor a sima Digital Delay-től a Vintage Delay-en keresztül a Tape Echo-ig bármilyen algoritmust használva hamar jó eredményre fogunk jutni. Mélyebbre ásva viszont hamar kiderül, hogy akár ugyanezek az algoritmusok is olyan szinten szétcsavarhatók, hogy egészen elborult hangzásokat is kihozhatunk belőlük. A bonyolultabb algoritmusokkal pedig egészen váratlan hatásokat is elérhetünk, pl. Ring Modulator-t állíthatunk elő a Reverse algoritmus segítségével, vagy egy Ducked Delay-el orgonapont-szerű végtelen, ritmikus alátámasztást adhatunk a legegyszerűbb melódiáknak, hogy ezzel izgalmasabbá és eredetivé tegyük azt. Az Eventide Timefactor nem egy egyestés pedál, amit el is várhatunk ezért az árért. Ahogy egyre mélyebben megismerkedünk képességeivel, egyre konkrétabban érezzük majd, hogy mit várunk tőle és ennek eleget is tesz majd, hiszen egy olyan céget képvisel, melynek termékei évtizedeken keresztül, és mind a mai napig a legmagasabb elvárású munkakörnyezetekben is helyt állnak. Képes egyszerre ötleteket inspirálni, és azokat kiszolgálni. Mint egy jó hangszer. http://www.youtube.com/watch?v=r1nxUIaIBV4
  13. gaborvari

    500, azaz ÖTSZÁZ

    Az EQ sajnos még nem érkezett meg, de a preamp minden várakozást igazolt. A hangszínszabályzóval sem lesz ez másképp, ez teljesen biztos. A preamp és az EQ modul pedig hátul összeköthető, tehát a Classic-al megegyező gain struktúra érhető majd el (preamp input stage---›EQ---›preamp output stage).
  14. Az IK Multimedia nemrég teljesen ingyenessé tette az AmpliTube névre keresztelt gitárerősítő és effekt modellező szoftverét. A FREE verzió önmagában is egy teljes értékű standalone, vagy plugin formájában felhasználható effekarzenált kínál a gitárosok és házistúdiók számára, az alap 24 modellen túl pedig az AmpliTube Custom Shop-ból vásárolhatjuk meg a kívánt modelleket. Az egyes modellek Gear Credit-ekért vásárolhatók meg, melyekhez különböző méretű és árú csomagokban juthatunk hozzá. A csomagok árai 20-300 USD-ig terjednek (a drágább jutányosabb), a felhasználók pedig ingyenesen demózhatják a modelleket, hogy csak azt kelljen megvásárolniuk, amire tényleg szükségük van. Klikk a részletekért!
  15. gaborvari

    Slate Pro Audio FOX

    Steven Slate a Slate Digital mellett nemrég pro audio termékek gyártásába is belefogott. A Slate Pro Audio első terméke a Dragon névre keresztelt dinamikaprocesszor volt, és máris itt van a folytatás a FOX duál mikrofon előfok személyében. A FOX érdekessége, hogy rendelkezik egy vintage és egy modern szekcióval, ezek bemeneti és kimeneti fokozatait pedig szabadon összekötve használhatjuk, hogy hibrid előfokokat hozzunk létre. Így a FOX összesen 4 féle sound-ot kínál a kedves felhasználónak.
  16. gaborvari

    Találós kérdés 1.0

    Nekem a kedvencem az volt, amikor egy hibás USB kábel miatt szépen elkezdtek gyűlni a fájlrendszer hibák a mobil vinyómon. Ez még oké, de két förtelmes hibát is elkövettem: 1. Eleve a mobil HDD-re ment a recording 2. Nem backupoltam (jöhetnek a paradicsomok:)) Így sikerült több napi izzadtságos munkával összeküzdött énekfelvételt szőrén szálán elvesztenem. Nem, nem izzadtam le... Később szerencsére minden megkerült, mert a fájlok ott csücsültek a disken, csak semmi nem látta őket. Ettől függetlenül tanulságos volt a történet. Senki ne várja meg, hogy az élet így tanítsa meg backup-olni:)
  17. gaborvari

    Találós kérdés 1.0

    Valaki beleakadt a külső hard disk adatkábelébe?
  18. Mire gondolsz pontosan? Pro Tools 9 Software Ez csak olyan funkciókat tartalmaz, amik eddig is full natívak voltak, csak értelmetlenül hosszú ideig kizárólag az AVID (alias Digidesign) saját gyártású, vagy az általuk felvásárolt M-Audio hangkártyáin futottak (az interfészek voltak a hardverkulcsok). Az a pár hozzáadott funkció sem DSP-n futott, szóval ezen a téren semmi olyan nem lett natív, ami azelőtt nem volt az. Minden, ami RTAS, semmi TDM. Pro Tools HD Native Ő is full natív. Az HD native kártya nem más, mint egy szupergyors audio interfész (kb, mint az Apogee Symphony System), ami történetesen Digilink kábelen csatlakozik a HD kompatibilis (pl. HD I/O, vagy bármilyen HD opcióval ellátott) konverterekhez. Szintén NO TDM, csak RTAS. Tehát eddig nem történt olyan lépés a Pro Tools háza táján, ami olyan funkciót implementált volna natívban, ami eddig csak DSP-n futott.
  19. gaborvari

    TC Polytune - Software Update

    A Polytune alig több, mint egy év leforgása alatt számos díjat zsebelt be és komoly rajongói táborra tett szert, és még iPhone applikáció formájában is megjelent. Az első polifonikus hangolópedál most egy olyan funkcióval bővül, ami számos gitáros számára nélkülözhetetlen, ugyanis a Polytune új szoftverfrissítése tartalmazza majd a Drop-D hangolás támogatását. További funkció a "Capo Mode", ami a kápó használatakor teszi majd könnyebbé a hangolást. Az update minden Polytune tulajdonos számára ingyenesen elérhető lesz, a frissítés pedig a pedál saját USB portján keresztül történik majd.
  20. Sziasztok! Mindkettőtök esetében annyit tudok javasolni, hogy hozzátok be a kártyátokat az üzletbe, mivel mi vagyunk a Focusrite márkaszerviz, azért velünk kell erről beszélni:)
  21. Igaz, korábban azt állítottuk, hogy az 500-as formátum egyik gyengéje a kompresszor, ami többnyire igaz is, bár ez az állítás inkább a 2011-es MESSE előtti álláspontunkat tükrözi. Azért eddig is voltak kivételek, hiszen az Inward Connections OPT1-A egy egészen tisztességes opto limiter, ha nem is egy LA-3A. A Shadow Hills Mono Optograph is egy hasonló szerzet, ráadásul sztereo busz kompresszort is kínálnak nekünk a Vandergraph személyében, ezek azonban még véletlenül sem nevezhetők gazdaságos megoldásnak (nem mintha az 500-as formátum kifejezetten az lenne, de hidegháborús imidzsel felvértezett barátaink még erre is rátesznek egy lapáttal). Itt azonban kb. ki is merül a történet, mert ezen a három modellen kívül még nem találkoztunk átütő kompresszorral, pedig elég nagyot merítettünk a választékból - hiába, próba szerencse. Az Universal Audio dicsőséges 1176-os kompresszorához méltó darabról pedig már álmodni sem mertünk. Az API 525c kompresszora már régóta csücsül a "siratófalunkban", de szegény nagyon nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Meglepő, mert az API mind előfok (512c), mind EQ (550a) fronton remekel. A cégnek azonban van még egy kompresszora, az 527-es, amit még nem volt szerencsénk meghallgatni, de idén végre sikerült egy kicsit letesztelni a Frankfurti Music Messén. Az 527 az API VCA alapú kompresszorainak családjába tartozik, tehát közeli rokona a 225L és a 2500 sztereo buszkompresszornak. Érdekessége, hogy rendelkezik egy Feed Forward (NEW) / Feed Back (OLD) kapcsolóval, amivel szabadon válthatunk a komprimálás régimódi, és új módszere kötött, továbbá van egy "Thrust" kapcsolónk, amivel az RMS detektor előtt bekapcsolhatunk egy felüláteresztő szűrőt. Ez utóbbi funkció különösen hasznos, ha két unit-ot összelinkelve (mert ilyet is tud) sztereó buszkompresszorként használjuk, hiszen így el tudjuk kerülni, hogy a komplex zenei anyag mélytartománya rángassa a kompresszort. Azonban funkciók ide, funkciók oda, én ezúttal leginkább arra voltam kíváncsi, hogy mennyire alkalmas sound design-ra az 527. Az UA 1176-ban leginkább az agresszivitását kedvelem. Tipikusan az a kompresszor, ami úgy tud RMS-t csinálni pl. a dobtesteknek, hogy közben nem csinálja ki az indítótranzienseket. Pedig a 1176 iszonyatosan gyors, és egy gyengébb kompresszorral még a 1176 legrövidebb attack értékénél jóval hosszabb attack time-al is fel tudjuk zabálni a pergő csapását - pedig ezt ugye még véletlenül sem akarjuk. Szerencsére a demóra kiállított API 1608 pulton egy jó kis rock-mixen lehetett próbálkozni. Akkor nézzük azt a pergőt:) Innentől már mindent elmond a videó. A pergő tranziensei akkor is szép artikuláltak maradtak, amikor a legkisebb attack és release időket állítottam be, és jócskán megküldtem a kompresszort. Sőt! Gyakorlatilag egy szép egyenletes agresszív attack-ot tudtam gyártani, és ha valami, akkor ez igazán hajlamos mosolyt csalni az arcomra. Szívesen kipróbálnám élő dobokon is, de biztos vagyok benne, hogy ott is gyönyörűen muzsikál. http://www.youtube.com/watch?v=bF1aYiYo6_E
  22. A brit ATC először 1974-ben tett le olyat az asztalra, amitől az egész szakma lehasalt. Első 12 hüvelykes hangszórójukkal messze megelőzték versenytársaikat a nagy hangnyomás melletti torzítás minimalizásásának terén. A 80-as évektől már komplett lehallgatórendszereket kínáló cég sikere minden bizonnyal abban rejlik, hogy mind a tervezőasztalnál, mind a gyártás során szem előtt tartják a hangsugárzók fizikájának legapróbb aspektusait is. Az idei MESSE kiállításon sikerült kifaggatnunk az ATC egyik szakértőjét, aki nem csupán meggyőzően magyarázta el a cég álláspontját a 2 és 3-utas hangfalak, valamint a hangszórók membránjának méretbeli megfontolásait illetően, de akaratán kívül olyan dolgokra is magyarázatot adott, amit mi is megtapasztaltunk a kétutas aktív monitorhangfalak esetében, de nem feltétlenül tudtuk, hogy pontosan miért van. Az ATC standján három rendszert lehetett meghallgatni, a kétutas SCM16-ot, valamint két háromutas nagytestvérét, az SCM25-öt és az SCM50-et. Az SM16 a cég leginkább pénztárcabarát megoldása, valamint az egyetlen méretet képviseli, amiben az ATC kétutas stúdiómonitort gyárt. Az eggyel fejlettebb SMC20 csak annyiban tér el a 16-ostól, hogy valamivel jobb minőségű erősítő és hangszórók vannak benne. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy vajon miért nem gyártanak nagyobb kétutas hangfalakat? A válasz, tükrözve a cég filozófiáját szigorú tudományos alapokon nyugszik, és ha végiggondoljuk, teljesen logikus. Köztudott, hogy nagyjából minden hangsugárzó lesugárzási szöge a sugárzott frekvenciával fordítottan arányos. Ezt mindennap tapasztalhatjuk, ha zenét hallgatunk, zenélünk, vagy stúdióban dolgozunk, hiszen ahogyan kikerülünk a hangszóró (legyen az gitárerősítő, vagy stúdiómonitor) közvetlen látószögéből, olyan, mintha egy enyhe aluláteresztő szűrő kerülne a hangra. Ha a monitort hátulról hallgatjuk, már nem hallunk közvetlen magasat, persze nem tűnik el teljesen a hang teteje, mivel az a szoba minden irányából visszaverődik felénk. A jelenség egyrészt annak köszönhető, hogy maga a hang is egyre inkább fényként kezd terjedni, ahogy a hullámhossza rövidül. A magyarázat másik része szorosan összefügg a hangszórók membránméretével: Ha a hullámhossz nagyobb a membrán méreténél, akkor a membrán gömbsugárzóként viselkedik. Ahogy haladunk frekvenciában felfelé, és a hullámhossz kisebb lesz a membrán átmérőjénél, egyre irányítottabbá válik a lesugárzás. Csakhogy egy stúdiómonitorban jellemzően egynél több hangszórót találunk, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy ezek mekkorák, mekkora frekvenciatartományt kell átfogniuk, és hol vannak a váltófrekvenciák. Gondoljunk csak bele, mi történik, amikor a crossover frekvenciához érünk. A mély-közép sugárzó már javában irányítottan sugároz, amikor a tweeter átveszi tőle a feladatot és (a sokkal kisebb membránméretnek köszönhetően) hirtelen elkezd szélesen sugározni. Ezt a jelenséget természetesen nem lehet teljesen elkerülni, de az ATC igyekezett megtalálni az arany középutat, így a kétutas rendszereik mélysugárzóinak méretét 6.5 hüvelykben maximálták. A háromutas rendszerek vitathatatlan előnye tehát, hogy a középsugárzó mérete lecsökkenthető, így az a crossover frekvencia közelében is irányítatlanabb marad, ezzel finomabb átmenetet biztosítva a tweeter felé. A másik előny, hogy külön ménysugárzóval rendelkezünk, így a középsugárzónak nem kell megszakadnia, hogy kimozogja a legmélyebb frekvenciákat. A kisebb kilengések kevesebb intermodulációs torzítással járnak, így a háromutas rendszerek közepe sokkal tisztább a kétutasokhoz képest. Számunkra különösen tanulságos volt ez a kis okfejtés, hiszen rendre azt kell észrevennünk, hogy az 5, illetve 6 hüvelykes mélysugárzóval rendelkező közeltéri monitorok sokkal jobban el vannak találva, mint 8 collos társaik. Ezt először senki nem érti, mindenki arra számít, hogy a 8-as méllyel rendelkező darab pont ugyanúgy fog szólni, mint a kisebb változat, csak több lesz az alja. Ehelyett általában teljesen szétesik a hangkép, amire az előbb leírtak valóban magyarázatul szolgálnak. Tehát, akinek nem telik háromutas ATC-re (vagy bármire:)), az valószínűleg jobban jár, ha vesz egy kisebb monitorpárat, és kiegészíti egy szubládával. Más kérdés, hogy sajnos az sem olcsó mulatság manapság, de ez már egy másik történet...
  23. Én a következő dolgokat érzem: - Azt hiszem, hogy karakter szinten már kezded elérni a szoftverek nyújtotta lehetőségek határait, innentől arra kell figyelned, hogy jól helyezd el a mixben a gitárokat. Ebben az esetben eléggé eluralja a zenét a gityó, én visszavenném és adnék rá egy kis tetejét, hogy a definíciója megmaradjon, de ne lapítsa ki ennyire az egész zene dinamikáját, hogy ott van végig az arcodban. - A dobon is lehetne mit fejleszteni. A room és a lecsengések tetszenek, de az attack-okon még lehetne dolgozni. A dobnak kell meghatároznia a szám lüktetését. - A nagydobon az sem segít, hogy a basszgitár nagyon mélyen szól, szerintem túl szubos, illetve egyenetlen is a sub tartománya. Itt vághatnál 50Hz körül, és emelhetnél 150-nél egy keveset, de akár 500 körül is. Kell, hogy legyen közepe, mert attól lesz érthető, illetve ebben a zenében semmi nem indokolja. hogy ne legyen. - Amikor több gitártéma szól egy időben, akkor eléggé összemosódnak. A kiegészítő gitárdallamoknak ki kell találnod valamilyen egzotikusabb hangszínt (wah, lofi-ra ekuzás, ilyenek) amitől elválik a ritmusgitártól, illetve ezt térben is másképp illik elhelyezni - tehát ha van egy duplázott ritmusgitárod kétoldalt, akkor pl. az elejetéma lehetne monóbb, de el is oszthatod a két szólamot egy-egy oldalra, ha az jól szól. Egyelőre ennyi, amúgy jó lesz ez, csak így tovább!
  24. http://www.hs-online.com/hu/Egyeb-effekt-501/Biscuit-4743.html
  25. Frankfurti látogatásunk egyik legérdekesebb momentuma a Dave Hill-el való találkozásunk volt. Én most találkoztam először az emberrel, de sztorikat már hallottam róla, a munkássága és megszállottsága, valamint hippi beütésű megjelenése pedig előre vetíti, hogy az ember valószínűleg nem 100-as, persze szigorúan a szó jó értelmében:) Ez persze azt is előre garantálta, hogy bármilyen kérdésre érdekes válaszokat fogunk kapni, de azért nem bíztuk a dolgot a véletlenre, és próbáltunk olyan témákkal előállni, amiket még nem rágott pépesre szegény Dave, mire sikerült odaérnünk a standjához. Apropó stand:) Nem is értettük mit keres hősünk egy zenei kiállításon, hiszen a dicsőséges Cranesong motyók hátteréül egy általa készített ultramagas felbontású természetfotó szolgált, Dave nyakában pedig ott lógott a jó öreg Canon 5D, ahogy a miénkben is, szóval kaptunk néhány jótanácsot arra nézve, hogy mi legyen a következő befektetés objektív fronton:) Íme az interjú, alatta pedig a magyar változat: Sziasztok, én Gábor vagyok a Hit Spece-ből ő pedig velem szemben itt Dave Hill a Cranesong-tól, akihez lesz néhány érdekes kérdésem. Az első kérdés: Mi a fontosabb? A hang minősége, vagy maga a nagybetűs SOUND? - Nos, ezt a kettőt valójában elég nehéz ketté választani, mert hát mit is jelent a jó szólás valójában? Persze ott van a purista megközelítés, de rengeteg dolog van, amit fel akarsz venni, de nem akarod őket hűen visszahallani, mert egyszerűen nem szólnak jól:) Tudod, ha van egy hangszer, ami nem annyira jó, vagy egy énekesnek kicsit vékony a hangja, akkor bizony tenned kell bizonyos lépéseket, hogy jó hangot kapj. És ha már ott tartasz, hogy mi szól jól, rájössz, hogy igazából nincs egy mérték, nincs egy sztenderd, ami ezt meghatározza. Innentől kezdve ez már művészet. Tehát a hanghűség vs. jól szólás egy nehéz kérdés, hiszen minden attól függ, hogy milyen művészetről/műfajról beszélünk, és az miről szól igazán… Igen, és néhány pro audio termék valóban attól vált halhatatlanná, amit csinál a hanggal, nem pedig a transzparens hangzása miatt. - Igen, nagyon sok! Pl. az LA2A (Universal Audio) egy igazi klasszikus. Egyszerűen jól szól! És egyáltalán nem transzparens, vagy tiszta, vagy ilyesmi…ez tulajdonképpen elmondható majdnem az összes optocellás eszközről, mindegyikben megvan ez a fajta karakter, és ha ez tetszik, ha pont ezt keresed, akkor aranyat érnek. És tudod, a másik érdekes dolog az LA2A-val kapcsolatban, az a trafók színezése, az apró hibák a frekvenciamenetben, de innentől vigyázni kell, mert nem egyértelmű a dolog, hiszen te azt mondod "Wow ennek igazán "meleg" hangzása van! Mire én: Oké, de mire gondolsz pontosan? Emeli a mély-közepeket? Vagy a magasveszteségre gondolsz? Szóval ilyenkor igazán mélyen bele kell menni abba, hogy mi történik pontosan, mert ha a magasfrekis tartalom a gain redukcióval együtt változik, mint pl. az LA2A esetében, na ott már nem csak egy egyszerű hangszínbeli eltérésről beszélünk. Nem egyszerű dolgok ezek… Hát nem, és nagyon hamar elég komplikálttá válik a dolog. Tudod néhány eszközben illetve kísérletben amin mostanában dolgozom eljutok odáig, amikor már 5%, sőt 10% torzítás van a rendszerben és nem mondanád azt, hogy torzan szól. Kicsit hangosabb, igen, de egyáltalán nem mondható csúnyának, vagy torznak. Aztán elkezded nagyon figyelmesen hallgatni, és meghallod, hogy valóban megváltoztatja a tranzienseket és az anyag egész dinamikáját, tehát tényleg színez és torzít, de ez nem valami olyasmi, amire azt mondhatnád, hogy ez egy sötétebb, tompább, vagy fényesebb hangzás. Egyszerűen más dolgokat változtat meg. Ez a dolog igazán viccessé fajulhat, ott van pl. az a népszerű trend, miszerint a szalag azért jó mert lesimítja a tranzieseket. Az igazság az, hogy megfelelő minőségű szalag esetében ez nem annyira jellemző, viszont ha addig hajtod a szalagot, amikor már tényleg eszi a tranzienseket, akkor hamar elcsúnyul a hangkép. És ha tervezel egy áramkört, ami tényleg csak a tranzienseket moderálja, akkor azt mondják "hé, ez nem is csinál semmit!!" Óhó, várjunk csak egy percet, de nagyon is sokmindent csinál, dehát ugye… Olyasmire gondolsz mint pl. a Cranesong HEDD? Nos igen, de vannak még ennél is durvább kísérletek a szalag-szerű funkciókkal. Tudod az emberek egyszerűen nem hallják a torzítást. Legalábbis nem mindannyian. Páros harmonikus torzítás? Tudok egy embert, aki kísérletezés közben körbeszaladt a kollégái között és mindenkitől megkérdezte, hogy ezt hallod, vagy nem?? 50%-nyi második felharmonikus és nem hallották! A megkérdezettek több, mint a fele egyáltalán nem hallotta, hogy miről van szó. Hát ezt csinálja a fülünk. Tudod, ez pont egy oktáv, amit pont kimaszkol az alaphang. Egy másik kérdés: Mi a kedvenc technikád valamilyen hangtechnikai eszközön, amikor valamit nem arra használsz, amire kellene? - Misuse (rossz használat)? Abuse (visszaélés, zaklatás), talán? Igen igen, "misuse"…Hát, tudod én sokat dolgozom a saját stúdiómban, és az új eszközöket mindig munka közben tervezem és éles bevetés közben tökéletesítgetem, de mindig találok olyanokat, akik valamilyen funkciót nem úgy, vagy nem arra használnak, amire én azt kitaláltam. Kint vagyok ezeken a kiállításokon is, ahol demózgatom a cuccokat az embereknek, és nézem ahogy szétbarmolják a beállításokat és ahogyan szétbarmolják és néha tényleg azt mondom magamnak, hogy basszus, erre nem gondoltam, de működik:) De nem egyedi eset az én szakmámban, hogy arra leszel figyelmes, hogy a dolgaidat alig használják pontosan arra, amira szántad őket. A harmadik kérdésem talán kicsit furcsa lesz. Manapság egyre több nő kerül a szakma közelébe. Gondolsz-e rájuk és a műkörmös kis kezükre, amikor egy új eszköz kezelőfelületét tervezed?(Silk a lelkemre kötötte, hogy ezt feltétlenül kérdezzem meg, nem az én hibám:)) - Egyáltalán nem… Nem igazán… - De nagyon jó hogy egyre több nőt vonz a szakma, mert igazán friss ötletekkel tudnak előállni. Én pedig nagyon oda vagyok a friss ötletekért. Igazából van néhány nagyon jó barátném akik hosszú évek óta a szakmában vannak és az egyikkel épp ma este fogok együtt vacsorázni. Tay Hoyle az illető aki Vicki Genfan hangmérnöke. A zene is fantasztikus, hihetetlen gitározást hallhatunk, és Tay ott van New Yorkban, New Jersey-ben, és rengeteg szenzációs dolgot alkotott már, tehát a lányok tényleg nagyon ügyesek abban, amit csinálnak:)
×
×
  • Create New...