Most hogy vége a Superboothnak, nem estem le a székről nagyon, de csak azért mert nagyon sokan félkész cuccokkal jöttek ki. Számomra a legizgalmasabb cucc az UB-Xa lenne, de abból is csak parasztvakítást kaptunk.
Talán-talán az MFB új 8 polis analóg cucca lesz egyedül, ami érdemes, ár-érték bajnok, habár a hangján ennek sem hallottam semmi különöset, főleg hogy ez is csak monotimbrál lesz. Úgy szól mint egy Andromeda, ami mondjuk nem rossz, mert ez csak 1000 euro lesz nálunk is.
Mondjuk ettől függetlenül jobb vétel mint egy Deepmind 12, mert mindkettő 24 oszcillátor, csak ebben mindegyik shapeable, meg rendes rezonáns dual filter van, mint az Analog Fourban, ráadásul kikapcsolható, sorosítható-párhuzamosítható ami jóféle dolog egy analóg cuccnál (viszont nincs benne notch filter, ami az igazi retro-vintage hangzás kelléke, ami viszont van az A4-ben). Szóval szerintem az MFB viszi a pálmát ezen a kiállításon. Viszont ez sincs még kész!
A Soma dobgépét simán hozza egy Analog Rytm, minőségben, ugyanilyen vadbarom marhaságokat analóg lehet csinálni vele, csakhát az Analog Rytmben el is lehet menteni, meg plusz ezerféle lehetősége van még az embernek.
A Behringer RD808 engem nem izgat, habár az RD909 nagyon tetszik, az sem fog hanyattvágni egy Analog Rytm mellett. Én Crave-et nem vennék, még Neutron is csak dísznek lenne, a VC340 meg bestbuy (szégyeld magad Roland), de ugye az csak szűk területre jó.
Az UDO szintije nem rossz, de kicsit drága, lehet, ha jobb patcheket készítenek vele, akkor jobban tetszik, de mint mondtam ilyen cucc már van a DSI-től, ami kb. így szól és mellé ennyibe is kerül.
A Baloran The River eszméletlen drága, kb. úgy szól mint egy DM12, egy UDO meg szebben szól tőle. Az Elektron Digitone Keys meg annak kell, aki színpadra akarja vinni szintiként a Digitone-t, mert nincs FM szintije (ami minden Korg Kronosban, Oasysban benne van, csak sokkal durvábban és ezer éve, de analóg szűrővel a Prologue Minilogue XD-ben is hasonló valami van, ill. az új Yamaha WS-ekben is ismét). Szóval szerintem az Elektron ezt bukni fogja, azért az árért pláne. Mástól is olvastam, hogy "hol van már végre a 8 polis Analog Keys", vagy inkább 16 polis Analog Keys. Na az ütné a piacot, mert jobb szintimotor van benne, mint a DSI-ben, Korgban és tsaiban, főleg hogy valódi multitimbrál és mellé még dobgépként is királyság.
Amíg nem jön ki az UB-Xa normál minőségben és jó áron a Behringertől, addig nem hiszem el a DS80-at. Habár az interjúban valami ordenáré nagy gyárat mutattak Kínában, ahol ezek készülnek. Tehát az olcsó ipari kapacitás az megvan elvileg. Lehet hogy annyi DM12-t adnak és adtak el, hogy jobban megéri ezeken rajtaülni, mert az is hozza már a profitot. A mono klónok meg annyira egyszerűen megcsinálhatóak, hogy azokkal játszik inkább a Behringer. Szóval még nem váltotta meg a poliszinti piacot senki sem. Az Alesis 1999-ben volt olyan tökös, hogy kihozott egy 16 poli, 16 timbrál, 2+1 VCO+VCA, 2 VCF brutál mod mátrixos szintit, egy step szekvenceres, arpeggiatoros, effektes szép dizájnnal rendlkező szintit ezer in-outtal, akkori áron olcsón (3500 euro induló ár környékén, de volt az később 2200 euro is). Ezt a Moog One is csak részben tudta felülmúlni, hangban meg kb. ugyanolyan unalmasnak hallom mindkettőt, hiába hogy a Moog jobb oszcillátor funkciókkal rendelkezik és hogy az Moog.
Szóval amíg olyan félmegoldásokkal jönnek ki elfogadható áron, mint a Korg Prologue és a DSI Rev2, vagy szuperolcsón a DM12 addig a verseny még tart. Mert a Moog egy autó ára, de mellé a hangja nothing special, egy valóban jól szóló The Schmidt meg tényleg csak a milliomosok számára elérhető. Talán-talán még a Modal 008, de az is kétmillió forinthoz közelít, viszont ezért tényleg karakteres hangot kap az ember (habár cutoff kolléga azt írta hogy eléggé zajos cucc).
A Moog Grandmother meg szerintem a sokadik bőr vicces és monofón-parafón ácsolása, egyébként jó a hangja, de nem annyi pénzért. Fele áron lenne okay. Ha ennyi pénzem lenne monoszintire, akkor inkább venném az Arturia MatrixBrute-ját.
