Keresés a tartalomban

Az Arturia bejelentette a Rackbrute kiegészítőt, mely a most bejelentett Minibrute 2 és Minibrute 2s szintetizátorukhoz tartozó "emelet", vagy önálló ház Eurorack modulár szintetizátorok építéséhez. Ezt gondolom áttörésnek. A Rackbrute 3U itt található a webshopban.

Nemcsak óriási lépés hangzásban és képességekben, modularitásban, de ezúttal workflowban is. Az új Minibrute 2S a billentyűzet helyett egy nagyszerű step sequencert kapott. A probléma most már az lesz, hogy dönteni kell, melyik változat a jobb. Árat és leírást itt találtok róla.

Így kell ezt csinálni. Egy nagyon jó képességű analóg szinti, ami belépőjegy a modulár szintik világába. Valószínűleg az év egyik legmelegebb terméke lesz szinti fronton. Hamarosan kapható. Itt találjátok az árát és részletes leírását.

Sziasztok, Szeretném megoldani hogy az Arturia Beatstep Pro és Keystepre bekötött szintetizátorok és egy ütemgép ami egy szintetizátor kivételével MIDI-n vezérelnek a szekvenszerek, az Abletonban megírt MIDI sávok az Arturiákon keresztül kiküldje a megfelelő szintire. Az arturiák USB-n csatlakoznak. Ableton Live 9 Standard 64bites Macen fut. A Beatstep egy Vermona DRM1 MKIII-at, egy Moog Mother 32-t vezérel MIDI-n és egy Make Noise 0-Coast-ot Cv/Gate-n. A Keystep egy Roland JX-03-at vezérel MIDI-n keresztül. Mindez bemegy egy Allen & Health ZED14-be és USB-n keresztül a Mac-be. Ableton adja a Master Clockot és fel tudok játszani MIDI-t az Abletonban de ha azt ki szeretném küldeni pl a Moog-rá, nem történik semmi sem. Kinek van ötlete?

Megjött a boltba az Arturia Matrixbrute. Azt sejtettem hogy a kezelése forradalmi lesz, de azt megközelítőleg se, hogy a gyakorlatban ez mit jelent, ahogy azt sem hogy mennyire király hangjai vannak. Egyáltalán nem akartam ilyet, de félek, hogy elkerülhetetlen. Cikket tervezek róla írni. Annyit elárulok, hogy a videók abszolút nem adják vissza azt az élményt, ahogy a hangszínt el tudod vele tekerni. Fényévekkel jobb élmény, mint amire gondolsz. Következésképp sajnos hazajött velem ez az egy darab ami érkezett...

Sziasztok Egy Arturia Laboratory 49 hez szeretnék hangkártyát, és aktiv hangfalakat venni használtankb 50 ezer forintért.. Gitáros vagyok, ahhoz értek, a studio és digitális világ sajnos ismeretlen számomra. Lehetöleg tudjon mindent amire szökségem lehet, cubase-t fogok használni, tehát ASIO mindenképp szükséges segitségeteket elöre is köszönöm

Már tűkön ültem, hogy ezt a videót kitegyem. Egészen döbbenetes dolgokat művelt Domokos Tibi ezekkel a hangszerekkel. A SUB37 néhány részen konkrétan úgy szól, mintha egy multitimbrális hangszer lenne, pedig az bizony élőben van játszva. Nem fűznék sokat hozzá, még a feliratokat is minimálisra vettük a videóban, vízjellel se akartuk megzavarni a látványt (néhány helyre szolídan azért odaírtuk hogy épp mi történik). Remélem mindenki tall benne olyat, ami tetszik Rock on!

A tegnapi nap során elkelt a fenti Minibrute, de emlékül ideteszem a videóját. Az új tulajdonosának pedig kivánok sok örömöt, és felhőtlen zenélést!

Az Arturia KeyStepje némi izgalmat csempészik a midi vezérlők világába: azon túl, hogy van benne igazi MIDI csatlakozás és CV-Gate, polifónikus arpeggiatorral rendelkezik, ill. billentyűkre kiosztható akkordokat képes kijátszani (ill. a kettőt kombinálni). Termékleírás itt. Még nem készült hozzá elég ütős demó, szerintem az a felhasználókon fog múlni

Ezt érdemes lesz kommentálni.

Tisztelt Hölgyek és Urak, egy kisebb csodát van szerencsém bemutatni. Új videósorozatot indítunk "PATCHLAB" címmel. A heti rendszerességű (!) epizódok rövidek lesznek, de ütősek, mint a vodkamartini. A téma főleg a moduláris szintetizátorok, de ahogy az első epizódból kiderül, a tetszőleges eszköz nem rendeltetésszerű használata éppúgy előfordulhat. A videókat a Hit Space-ból ismert csapat készíti, de a külföldi "SOUNDRIA" brandünkenk készül, mégpedig három nyelven. Az eredeti angol, de a kényelmetek kedvéért magyarra szinkronozzuk. Most pedig lássuk, András mit hoz ki egy Arturia Beatstep Próból és pár modulból!

A KeyLab 88-as első látásra tűnhet “szimplán” az Arturia hibrid (szoftver+kontroller) széria legújabb tagjának, de sokkal inkább minőségi hiánypótló eszköz egy elég érzékeny kategóriában. A kategória pedig nem más, mint a kalapácsmechanikás USB/MIDI kontroller-billentyűzetek világa, ahol nagyon sok felhasználói elvárásnak kell egyszerre megfelelni: a mechanika minősége, játszhatósága, tekerő, és tolópotméterek száma, kezelőfelület átláthatósága, kijelző, dob pad-ek érzékenysége, tartósság, “testsúly”, a szoftverek kompatibilitási paraméterei, programozhatóság, univerzalitás, stb. Mostanában aki minőségi, kalapácsmechanikás, címezhető kontrollerekkel is felvértezett, hordozható mesterbillentyűzetet keres, annak nincs könnyű dolga, nagyjából a következő dilemmákkal találkozik: jó kalapácsmechanika, 88 billentyű (=nehéz eszköz), ha ehhez kontrollerek kellenek (=külön megvásárolandó), dobpadok vannak-e, pedálbemenetek, lehet-e mindezt egyből használni megvásárlás után beüzemelve, van-e WIN / OSX szoftver hozzá, ami értelmes, és valóban működik, és lehetséges-e a funkciókat adaptálni a már meglévő saját DAW környezethez? A látszólag teljesen organikusan a KeyLab széria hagyományait követő KeyLab 88 a fent említett néhány alapvető igényt kielégítő tulajdonságai révén lett hiánypótló eszköz. Merész, de logikus lépés volt, hogy a kifejezetten virtuális szoftver- szintetizátorokat fejlesztő, majd később a számítógépből kiszabadulva, a nagyérdeműt “kőanalóg” szintikkel (MiniBrute, MicroBrute), majd a CV/MIDI szekvenszerekkel (BeatStep) bombázó Arturia leteszi a névjegyét a kalapácsmechanikás pro Masterkeyboard kategóriában is. Szoftvereiken keresztül ugyanis első kézből találkoztak a felhasználók igényeivel, felismerték a piac hiányosságait, volt mit bepótolni errefelé, hát megtették. A szoftverek, és a tapasztalat adottak voltak, már csak egy jó mechanikát kellett behúzni, és ezt a Fatar biztosította az Arturia számára. A legtöbb stúdióban, -ahol valóban szükség van minőségi kalapácsmechanikás MIDI billentyűre - javarészt levitézlett kalapácsos workstation-t, digitális zongorát, vagy egy megbízható, de koránál fogva lassan már elhasználódó, de sem USB-vel, sem pedig egyéb kontrollerekkel (pl aftertouch-csal) nem rendelkező Fatart, vagy más gyártók (AKAI) súlyuknál fogva nehezen mozdítható darabjait alkalmazzák master keyboard gyanánt. Mostanában az élő koncertekre, és otthoni felhasználásra “kettő az egyben” keresnek zenészek a számítógéphez, vagy iPad-hez (vagy másik szintetizátorhoz, szintiagyhoz) csatlakoztatható univerzális, profi mechanikájú, de még hordozható súlyú megoldást. Kifejezett előnynek számít, ha univerzális a keyboard (mindennel működik), adnak hozzá jó szoftvereket, kotta-, ne adj’ Isten laptoptartót, iPad kompatibilis, és nem utolsó sorban szép. Nagyjából az ezen igények keltette űrt tölti ki a KeyLab 88. Az Arturia KeyLab 88 egy Fatar (TP 100 LR) aftertouch-os kalapácsmechnanikával szerelt fémházas, masszív, hagyományosan fa oldallapokkal bíró, könnyű, univerzális (!) USB/MIDI eszközként működő profi mesterbillentyűzet, dob pad-ekkel, és elképesztő mennyiségű előlapi kontrollerrel, és csak a prémium kategóriára jellemző hátlapon található kontroller-csatlakozó arzenállal (még breath-controller is van!). Súlya mindössze 13 kilogramm. Mechanikája ( a Fatar TP10 LR) nagyon jól játszható, kényelmes, nem lomha kalapácsmechanika, teljesen jól lehet vele dinamikázni, staccato-kat játszani, egyáltalán nem fárasztó, ugyanez a mechanika van a legtöbb könnyű színpadi hangszerben is. A dobpad-ek ugyanilyen barátságosak, szintén nagyon széles dinamika tartományok üthetők velük, kényelmesen. Nem elhanyagolandó a szoftvercsomag, ami jár a KeyLab 88-hoz: az Analog Lab - az Arturia által modellezett analóg szintik szoftveres változatainak legjobbjai, 5000 válogatott presettel - szerkesztési lehetőségekkel, Split és Layer móddal. A multi módban is van 200 előre programozott beállítás, a hangszínek egymásra drag’n drop módszerrel húzhatók, és pofonegyszerűen szerkeszthetők. Az Analog Lab szoftver stand-alone módban is fut, kompatibilis WIN, és OSX oprendszerekkel egyaránt, grafikus felülete egy az egyben megegyezik a KeyLab fizikai kezelőfelületével, egyértelműek a kontrollerkiosztások: azt változtatjuk valós időben, amit látunk a kijelzőn is. Nincs szükség egérre sem, ha a szoftverben hangszínt keresünk, kapcsólós encoder-rel ki is választhatjuk ki a preseteket, amelyek elnevezését a kék háttérvilágítású 32 karakteres LCD kijelző meg is jeleníti. Az Analog Lab szoftvert automatikusan kezeli a KeyLab 88, az összes funkciót előre hozzárendelték kontrollerekhez, nincs szükség utólagos beállításokra. A grafikus felület elég kifejezően jeleníti meg az összes szintetizátort, amit a szoftver modellez, rendkívül gyors, és hatékony beavatkozási lehetőségek vannak, multi módban pedig elképesztően izgalmas kombinációk hozhatók létre. A csomag részei továbbá a PianoTeq 5 Stage, és az UVI Grand Piano Model D virtuális zongorái, hogy kiaknázhassuk egyből a mechanika nyújtotta lehetőségeket. Összességében a legfontosabb jellemzője a KeyLab 88-nak az univerzalitása, jelesül: a legtöbb szoftverszintetizátorral, és DAW-val komfortosan működik, de a hozzá tartozó MIDI Control Center szoftvernek köszönhetően a legapróbb részletekig programozhatjuk a kontrollerek címezését, viselkedését. Itt fontos felsorolni, és egyben összegezni, milyen fizikai paraméterekkel is bír a KeyLab 88, hiszen nem csak saját szoftvere vezérlésére találták ki, hanem valóban univerzális master-keyboard, többet tud, mint kortársai. A kezelőfelület majdnem teljesen olyan, mint a KeyLab 49 vagy 61-é -, áttekintve balról jobbra- : pitch-, és modulációs kerék, alattuk oktávváltó kapcsolók, jobbra a 32 karakteres kék háttérvilágítású LCD kijelző, a programválasztó potméterekkel, 10 végtelenített forgópotméter (2 bank váltóval, így összesen 20 paraméter mozdítható), a 9 tolópotméter, transport vezérlők (felvétel, lejátszás, stb), és 16 kék háttérvilágítású MPC stílusú dobpad. A hét oktávos köszönhetően széltében “maradt” hely a jobb kéznél letenni egy 13”-as laptopot a billentyűzet felett, ehhez biztosítottak egy nagyon kulturált, felszerelhető konzolt, de a kottatartó is alkalmas (kábelelvezető résekkel) egy tablet (iPad) álló, vagy akár fektetett pozíciójú elhelyezésére. A hátlapon USB, MIDI IN/OUT, Sustain, Expression pedál, Breath kontroller, és a táp csatlakozók találhatók. Az Arturia honlapján a legfontosabb frissítések, és ingyenes szoftverek elérése érdekében érdemes regisztrálni eszközeinket. Időről időre feltűnnek kedvezményes szoftvercsomagok, szoftverszintetizátorok. Az Arturia KeyLab 88-at ajánlom mindazoknak, akik érthető okokból az elmúlt pár évben nem találtak kontrollerekkel kellően felszerelt, jó mechanikájú, egyszerűen kezelhető, hordozható kalapácsmechanikás master-keyboardot megfizethető áron. A sok szoftver hozzá extra, de a valóban használható-extra kategóriából. Az Arturia KeyLab 88 kapható, és kipróbálható a Hit Space-ben teljes szoftverarzenállal, a legtöbb DAW-val is akár. Általában komoly producerek, színpadi zenészek vásárolják egyelőre, de áránál, és minőségénél fogva ott a helye minden házi stúdióban is!

Már el is jöttünk a kiállításról, és persze ilyenkor megy a megbeszélés, hogy mik voltak a legérdekesebb dolgok. Itt sok minden alapján lehet rangosorolni, de ha mondjk az a szempont, hogy mondjam meg melyik cucc fogja itt nagyon megváltoztatni a pályát, akkor az szerintünk az ARTURIA BEATSTEP PRO Az első változat egy egyszerű kis ketyere volt, ez azonban gamechanger, komplett élőzés lebonyolítására, több hangszer vezérlésére alkalmas valami, a következő arany standard lehet. Három "sávval" dolgozik, két melodikus, változatos módokon transzponálható step szekvenvszerrel, és egy dobsávval. Mindegyiknek saját numerikus kijelzője, egyenként vagy közösítve is változtathatók a patternek, repeat, loop funkciók, és olyan egyszerűen kezelhető, mint semmi más. Májustól kapható is lesz, és mi részletesen meg fogjuk mutatni azt, amit belőle tapasztaltunk élőben. Mellékelek egy videót, itt lehet látni, ahol a termékfejlesztés vezetője mutatja be pár Arturia hangszeren az eszközt, ami persze pluginekkel ugyanúgy működik (mi úgy is próbáltuk, kezelte a midi csatornákat, okosan ügyesen). Íme tehát az eszköz, ami a következő időszakban a csapból is folyni fog: Májustól kapható pl. itt.

Megjelent az Arturia v4. A régi klasszikusok mellett a doboz tartalmazza az új martix 12 v-t és a Solina V-t. Új felbontás 32bit/96kHz. vst3, au, aax protokollban.

Ébernek vagy szerencsésnek kell lennie az embernek ahhoz, hogy kiszúrja ezt az igencsak különleges terméket. Aki hozzám hasonlóan semmiféle érdeklődést nem mutat MIDI kontrollerek iránt esetleg lemaradhat erről: Ez a kontroller ugyanis beépített step-szekvenszert is tartalmaz. És az USB-n túl CV és Gate kimenettekkel is rendelkezik, tehát összeköthetjük kedvenc moduláris szintetizátorunkkal, vagy ilyen csatolóval rendelkező egyéb szintinkkel (pl. Moog szintik). Az, hogy MIDI vezérlőként mit tud szinte érdektelen (nyilván mindent amit egy ilyen tudhat ) Szép meglepetés, hogy mindkét funkciót tudja egyszerre. Ha megnézitek a videókat láthatjátok hogy olyan messzire mentek, hogy választható milyen skálákra kvantáljon, tud random módban menni stb. Egyetlen kifogásom van, hogy MIDIből csak kimenet van rajta. Az USB csatlakozóján tud MIDI bemenetet is, ekkor lehet MIDIhez szinkronozni. (Kis kényelmetlenség). De amúgy meg óriáscsászárság, az ára pedig szemérmetlenül alacsony. Itt lehet megtudni a részleteket és az árat. Stílusosan lehetne kérdezni: na erre mit léptek? A gyakorlatban így működik a szekvenszere: Természetesen dobmodult is küldhetünk vele: Itt megnézhetjük ezt a szép embert amint megtáncolja a terméket:

Tegnap megérkezett az Arturia szállítmány, benne Keylabek, Spark LE, no és persze a Microbrute. A jelenleg 91.990.- bruttó hazai forintért kapható mini szintibe nagyon komoly hangot pakoltak, gondolom ennek is köszönhető, hogy a világon mindenütt már most uralja az eladási listákat. Kíváncsiak voltunk tehát, hogy mi változott a Minibrute-hoz (br 153.500 forint) képest, mennyire hype, és mennyire valódi a termék sikere. Annyit előljáróban elmondok, hogy a hangszer érdekesebb annál, mint amit a beharangozó videóban hallhatunk belőle, érdemes kipróbálni, szórakozni vele. De mivel úgyis mindenkinek sok kérdése lesz, úgy döntöttem, hogy az első benyomásaimat megosztom. Mindenekelőtt a Microbrute karakterre nagyon hasonlít az elődjére: mocskos, koszos, szőrös hangja van. Nem finomkodni kell vele. Pont a torzításai miatt üt el nagyon attól a világtól, amit a szoftverek mutatnak. Itt tényleg minden nonlinearitás a köbön, a szimulálhatatlan. A karakterét le se tagadhatja, azonban pár dolog a Micrón másképp szól. (Senki ne akadjon le képen látható a zöld Strymon pedálon, mert az tényleg brute ) Oszcillátorok: az oszcik sokáig nem találták magukat mikor megjöttek (kint most elég hideg van), aztán szépen beálltak a hangközök, és kezdődhetett a játék. Az első dolog, ami szembeötlik, hogy a négyszög egy picit másképp szól mint a Minin, a háromszög pedig tökmásképp. "Háromszögebb". A háromszög azért is fontos, mert a soundot meghatározó "Metallizer" funkció ezzel működik, így ez eléggé más eredményt ad, mint a Minibrute-on. A szokásos dolgokat, a szub oszcit, a hallatlanul hamis supersawot itt találjuk. Bár a hullámformák keverhetők, ez is csak egy egy oszcillátoros szerkezet. Szűrő: az eddig is ismert szőrös Steiner-Parker utánzat (valójában nagyon másképp szól mint az eredeti), kb. ugyanaz mint a Minibrute-on, viszont nincs notch (lyukszűrő) állása, ahogy nincs külön burkolója sem. Mindössze egyetlen burkológörbe van a rendszerben, az tudja vagy az erősítőt, vagy a filtert, vagy mindkettőt modulálni. Ha csak a filterre szeretnénk hogy kihasson, akkor lehetőségünk van arra, hogy az erősítőt a billentyűzet gate-je vezérelje "kvázi burkolóként" (tehát adsr nélkül: vagy szól a hang, vagy nem). Ennek az egy envelope-nak a sebessége nem kapcsolható két tartomány között, ami viszont nem tűnik hátránynak: az elődön egy a "lassú" és "gyors" állás helyett jobb lett volna egy "gyors" és "mégyorsabb" fokozat. A panelen el van szeparálva, valójában idetartozik a Brute Factor tekerő, ami a kimenetet küldi vissza a szűrőre, ezzel gerjeszthető (ez a trükk a Moogokról származik, a Sub Phatty is tudja, de utóbbinál sokkal kontrolláltabb, ettől függetlenül a Micróé is használható). Essék szó a burkolóról. Az előd Minibrute-ban nekem ez tetszett a legkevésbé. Ez kicsit lomhának tűnt az én ízlésemnek, kíváncsi voltam, javult-e a helyzet a Micrón. Nem mértem meg, de ahogy hallom, igen Ettől függetlenül a beállíthatósága...ahogy az Arturia cuccoknál szokott lenni, nincsenek nagyon jól skálázva a potik. A decay ideje pl. az alsó tartományban nem elég részletes, és az is nehezen állítható. Ez általában jellemző a hangszerre (és itt marad el nagyon a többi konkurrenstől), de ennél a funkciónál a legszembetűnőbb. Moduláció: a Minibrute-on az LFO-nak volt 7 hullámformája, 4 célja 4 amount szabályzóval. A Micrón ezzel szemben 3 hullámforma van (négyszög, háromszög, fűrész), és a célok...nos, egy se! Merthogy a Microbrute kapott patch csatlakozókat, így a hozzá tartozó két kis narancssárga kábellel köthetjük be az LFO-t a kívánt célokra, melyek száma itt hat: Metalizer, Saw Detune, Sub, Piutch, Filter, PWM. Ha csak a gyári kábelt használjuk, akkor az LFO így csak egy helyre köthető, de vannak ilyen stackable kábelek, amikkel többre is, igaz, az amount mindegyik helyre ugyanaz lesz, hacsak nem trükközünk valamiféle Eurorack modulár kiegészítővel, mert akkor Microbrute remekük fog működni moduláris-félmoduláris rendszerünkkel. A burkolónak is van itt egy kimenete, ez is tehát egy modulációs forrás, a szűrőnél azonban okosan raktak egy attenuátort a közvetlen burkoló kapcsolathoz (env amount). Látható azonban, hogy nincs átfedés a Micro és a Mini között, a Micró a szükségből csinál erényt, de okosan, így tud olcsóbb lenni. A mi hozzáállásunk lesz a mérvadó: ha elfogadjuk a kötöttségeket, kis kreativitással bosszúság nélkül fogunk csinálni nagyon izgalmas hangokat vele! Már nem sok maradt hátra: egy glide szabályzó, illetve a MOD kereket használhatjuk a cutoff és az LFO amount csillapítására. És most a fontos dolgokról... Először is, a Microbrute-ban nem arpeggiator van, hanem egy step sequencer, amiben a gyári patternek is jópofák, de sajátot is vehetünk fel. Nagyon jó, sokkal viccesebb és kreatívabb mint az arpeggiator, meg ma amúgy is nagyon divatos (gondolom a Bass Station II-ből jött az inspiráció, de ott van arpeggio és step sequencer is) . A tap gomb a tempó beütésére illetve felvételkor a hang következő lépésben kitartására alkalmas. És végül: a Microbrute MIDI CC-vel automatizálható, ami sajnos a Minibrute-ból kimaradt. Komoly hiánypótló ez. A színe kicsit más, tehát nem a fotó csalóka. Ez grafitszürke most a Mini kékesszürkéjéhez képest. A gép hátán van még gate bemenet, illetve cv és gate out, tehát midi-cv átalakítóként is használható. A billentyűzet nagyon gagyisztika, plusz dinamikaérzéketlen. Diktálja a felhasználás irányát, szűkíti a lehetőségeket, cserébe nagyon pici, nagyon hordozható a hangszer, ami pedig ismét csak impresszív. Egyébként itt illene megállnom, mert el kell ismernem, a mérete belefér a mérnöki bravúr kategóriájába, de nekem ez az ultra kompaktság akkor sem izgalmas. A cuccom egy helyen folyamatosan össze van lőve, rajtra készen, úgyhogy ez a mobilitás kívül esik az én ingerküszöbömön, de meg kell említsem, lévén nem mindenki van ezzel így. Most pedig összefoglalom a tapasztalataimat pár önmagamnak feltett kérdés formájában: Q: Mennyire sikerül együtt élni a csökkentett funkcionalitással? A: Én nagyon jól elvagyok az efféle "butításokkal". A szerkezet nagyon jól átlátható, nem történik nagy meglepetés, de a hang textúrája nagyon egyedi, semmihez sem hasonlít, és zeneileg is tök oké. Q: Melyik tetszik jobban, a Minibrute vagy a Microbrute? A: Nekem személy szerint a Micro. Végre gyors burkoló, a metallizer (ami ugye wavefolder megoldás) nagyon jól szól. Q: Ez a patchtábla mennyire használható? A: Szerintem ez nem a funkciók kiterjesztése itt, hanem olcsósítási tényező. Persze lesznek olyanok, akik a moduláris szintijükhez veszik a Microbrute-ot, ennek előnyeit inkább ők fogják kihasználni Q: Nem kevés az egy oszcillátor? A: Alapvetően de. Nem tudunk FM, szinkron modulációkat csinálni, széthangolni a supersaw-val tudunk csak, ami nem ugyanaz. De ezt nem kell erőltetni. Ha nem úgy akarjuk használni, mint más két oszcis szintiket, semmi gond nem lesz. Végtére is, sem a 303 sem a 101 nem rendelkezett egynél több oszcillátorral, aztán mégis milyen jók! Na ez is ilyen. Q: Mi az ami nagyon tetszett a hangszerben? A: Az egyedi hangja Q: Mi az ami nagyon NEM tetszett a hangszerben? A: Billentyűzet, potik range kalibrálása, főleg a decay-é Ár-érték: 9/10. Plug-in árban van, de azoknál sokkal elevenebb, kerekebb hangszer és billentyűzet + kontroller (mire adnék 10/10-et: semmire. Más 9/10: Novation Bass Station II) Újrajátszási faktor: 4/10 (közepesen hamar únható meg, illetve elég szűk spektruma állítható elő hangszínekhez drágább szintikhez képest) (mire adnék 10/10-et: Nord Lead 4) Hangminőség: 6/10: esetleges, koszvadék a hangja, ami jó ha jó, de ha nem ez kell, akkor nem ez a "tool for the trade". (mire adnék 10/10-et: Studio Electronics Boomstar: a dinamika, spektrum, jelzaj viszonyok és a jól eltalált működési tarományok miatt nem találtam rajta fogást. 9/10-et a Moog Sub Phattynek, 8/10-et a Nord Lead 4-nek) Inspiráció: 7/10 (mire adnék 10/10-et: Nord Lead 4, DSI Prophet 12) Ki vegye? Természetesen az, aki kipróbálta (pl. Hit Space-ben), és úgy érzi, ez a hang inspirálja. Első analóg szintinek is tökéletes. Ha valaki szereti ha sok szintije van, akkor ez az ára és különlegessége miatt abszolút indokolható vásárlás. Jó MIDI-CV átalakító miatt bejátszó billentyűzetnek, ha eltekintünk annak egyszerűségétől. Akinek jobbak a pénzügyi lehetőségük, vehetnek olyan szintit, amit sokkal több mindenre lehet használni és nehezebben merülnek ki hangokból, nehezebben megúnhatóak (igazából ez az, ami az árat meghatározó tényező, hiszen egy Nord Lead 4-et vagy Sub Phattyt, vagy Boomstart az ember nemigen akar majd eladni, akár életre szólhatnak). MINDENT EGYBEVETVE: 7/10 Nagyon erős pontszám egy ilyen olcsó szintinek, de nagyon jó örömforrás, hangja rendkívül érdekes és szórakoztató, biztos inspiráció több dal meghangszereléséhez, ihletéséhez! Ajándéknak is első osztályú és a gagyi hangszerek árkategóriájában helyezkedik el: utóbbin nincs mit szépíteni. Azonban ez távolról sem vicc, tessék nagyon komolyan venni, abszolút pro, első osztályú hang. Alternatívák: Arturia Minibrute (153.500.-): több funkció, rendes keyboard, hasonló hang, de nincs MIDI CC vezérlés Waldorf Rocket (69.900.-): egyszerűbb, olcsóbb, de nagyszerű hangszer Waldorf Pulse 2 (149.500.-): Waldorf hang, sokkal több feature Novation Bass Station 2 (144.500.-): rengeteg tudás, nagyon jó hangszer Korg MS-20 mini (179.900.-): félmoduláris vintage reissue, nagyon népszerű Moog Minitaur (169.400-): atom, verhetetlen hang 4 oktávon, kevés lehetőséggel

a holnapi leleplezés előtti kedvcsináló minden számban hallható szinti-hang Microbrute-al készült, forrás : http://www.gearjunkies.com/news_info.php?news_id=8773

Épp egy cikket "heggesztek" a monitorhangfalakról, de félbe kell szakítsam azt is, mert annyi kérdés érkezik a kis analóg (!) szintetizátorokról, hogy őrület. Plusz jövő héten itt vannak a további versenyzők: Mode Machines X0XB0X, SID, Dave Smith Prophet 12 és Mopho x4, MFB Microwzerg II aztán nemsokára a Nord Lead 4 is, plusz szeptember közepén elvihetik a Korg MS-20 minijüket akik lefoglalták (csak hozzánk fog érkezni ezutóbbi). Remélem senki nem lepődött meg, szóltunk, hogy szinti szaküzlet vagyunk A cikk nem lesz annyira alapos, mint szoktam, de talán hasznos lesz, és sokak kérdésére választ ad. Először is, a címben szereplő szintiket én DESKTOP kategóriának szoktam hívni. Monofón szintik egyszerűsített UI-vel de abszolút profi hanggal, melyek rendszerint új határokat feszengetnek. Ne keverjük ide a Korg Volcákat és a hasonló ügyeket, mert azok egyértelműen a bohóc kategória mind hangminőségre, mind verzalitásra (vagyis hogy milyen széles hangszínpalettát tudnak lefedni). Az írásomra jellemző lesz az, hogy amikor engem szintikről kérdeznek, általában azt várják tőlem, hogy kegyetlenkedjek, találjak fogást rajtuk, és ez nekem rendszerint sikerül is Most se lesz ez másképp, és akik kicsit önérzetesebbek, kérem becsukott szemmel olvassák a cikkemet. Az elhangzottakat nyugodtan ki lehet egészíteni, javításra javaslatot tenni stb. Azért lesz happy end Nézzük sorba: ARTURIA MINIBRUTE Elképesztő sikernek örvend ez a szinti, amit értek is, hiszen olyan hangzáspalettát nyújt, amit a többi nem,és van az a zene, amihez ez kell, ez az ideális. Ezért akinek hangra ez tetszik, ne is gondolkodjon másban. (Ízlésről ne vitatkozzunk). Az ára rendkívül vonzó. A hangszer tervezésében közreműködött Yves Usson, egy ismert klónozó, DIY-er. A hangszer különlegességei, a Steiner-Parker multimód szűrő, a metallizer funkció (ez egy wrapper-folder), ami véleményem szerint egészen kiemelkedően jó lett és hasznos is, és a hullámformái keverhetők az amúgy egy oszcillátoros hangszernek, az ultrasaw pedig ilyen elhangolt fűrész-hullámformákat csinál. Okos ötlet a csúszópotik alkalmazása a burkolóknál, amik vizuálisan sokkal jobban jelenítik meg ezt a funkciót és igaz ez a mixerre is. Fontos. Van benne arpeggio swing funkcióval, ami klassz és nagyon inspiráló! Természetesen semelyik hangszer nem tökéletes, ez sem, tehát együtt kell élnünk ebben az esetben pár olyan dologgal, amit itt nem túl jól oldottak meg. Mikor a Minibrute-ot teszteltem, még csak a Moog Sub Phatty létezett a fentiek közül, így azzal hasonlítottam össze, és a hangzásbeli különbségeken túl az átgondoltságban, megvalósításban egyértelműen kijött az, hogy a Moog 50 éve gyárt szintit kézzel Amerikában (ami itt egyedileg behangolt hangszereket jelent), a Minibrute viszont Kínában készül tömegesen gépsoron. De ha eltekintünk ettől az összehasonlítástól, akkor is feltűnhet pár hátulütő: Lassú burkológörbék. Egész egyszerűen tranziensekben, perkusszív hangokban a hangszer nem meggyőző, nem képes pregnánsan induló, döbbenetet kiváltó dinamikára. Nem mértem meg, de a burkológörbék amplitúdója is mérsékeltnek tűnik hallásra. A Minibrute-nak nincs memóriája, ami ebben a kategóriában elfogadható (vagy inkább elfogadható volt, mert a Bass Station II és a Sub Phatty de még a Minitaur is rendelkezik memóriával). Sajnos a gombok nem küldenek és fogadnak MIDI jelet: kénytelen vagyunk manuálisan automatizálni. Még keyboard dinamika sincs, tehát mondjuk egy klasszikus leütésre hangosodás-halkulás, neadjisten filter nyitogatás az itt felejtőutca. A Minibrute tekerő és poti kalibrációja elég trehány. Pl. sok poti első 60% hasznos tartománya be van zsúfolva a poti utjának 10%-os tartományába, emiatt időnként kissé körülményes a finomhangolás (soha nem fogtok ilyen figyelmetlenséget találni Moogokon pl.). Számítógépes szerkesztő nincs hozzá. Ez többeket nem fog zavarani azért. A Brute Factor tekerő a klasszikus Minimoog trükköt mímeli: a fejhallgató kimenetet köti vissza a mixer részhez, azt túlterheli, és ennek van egy hangzása. A probléma az, hogy a Minibrute esetében ez a trükk nem túl hasnzos: kb 12 óra állástól (a potiról van szó )már elég kezelhetetlen, kontrollálhatatlan lesz a hang. (A Sub Phatty is alkalmazza ezt a trükköt, de ott a mérnökök nem elégedtek meg ennyivel, ott jól megoldották ez. A mixer elemei korrigálják az effektust úgy, hogy végig használható és zenei, ráadásul ott még a multidrive is ügyeskedik az OTA-FET kombó torzítójával ami tényleg más dimenzió) Egy oszcillátor! Szinkron, FM és ringmodulációt felejtsük el gyorsasággal. Ezek nagyot tudnának lendíteni pl. dobok perkusszív, és egyéb fura hangok szintetizálásában. Nem szép az Ultrasaw funkció. Nehezen beállítható, rögtön nagyon hamis érzetet kelt, szóval hacsak ez nem kifejezett célunk, akkor ez a paraméter általában nullán fog állni. A sok negatívum ellenére emékeztetnék mindenkit: hangszert nem a hibái miatt nem veszünk meg, hanem a hibái ELLENÉRE a HANGJA MIATT. Next plíz! MOOG SUB PHATTY Az amúgy szépségdíjat érdemlő Sub Phattyról nehéz írnom az előzőek fényében, mert furcsán fest, hogy alig találtam rajta kivetni valót. Ha röviden kell fogalmaznom, akkor úgy foglalom össze, hogy amikor az ember kifizet egy olyan számlát, amin a Moog, mint tétel megjelenik, akkor azt annak reményében teszi, hogy nem akar semmi meglepetést, átgondolatlanságból adodó hátülütőt, beégést, trükköt. A Sub Phatty ennek megfelel, sőt. A Moog jellemzően tradícionális megoldásokban gondolkozik, jó oka van hogy ezt tegye. Első elkalandozásuk merészebb területekre a Little / Slim Phatty volt, a Sub Phatty pedig ezt folytatja. Egyre többször hallom azt a kritikát, hogy a most megjelenő hangszerek semmi újat nem tudnak a régiekhez képest. Hát...néha nem is kell, hiszen ami jó az jó. Hiába találnak ki robotgitárt pl. mégis a Tele meg a Strato a király a mai napig. De hogy épp a Moog lesz az, aki valóban innovál? Ki hitte volna... Nos, a Sub Phatty cáfolja a fenti kritikát, úgyhogy javasolt inkább alaposan utánaézni a dolgoknak! Tudniillik a Sub Phattynál csomó hasznos funkció el van rejtve a SHIFT gomb "mögé". Na nekem ez nem tetszik, de hát ez sem tökéletes ilyen értelemben (a hozzá tartozó kezelőszoftverrel ez megúszható). A SHIFT mode-ba úgy lépünk, hogy lenyomva tartjuk a BANK 4 gombot, és megnyomjuk az Activate Panel gombot. Ekkor minden Bank és Patch gomb kihúny, és az Activate Panel villog (azért írtam, hogy érzékeljük, miféle procedúra ez ami nehezít). Ekkor olyan paramétereink lesznek hogy pl. Filter Envelope Delay lesz az Attackból, HOLD lesz a Decay gombból és yesss. Velocity to Filter Envelope Amount. Ugyanez az eőrsítő burkolójára. A zaj hangerejéből a külső jel hangereje lesz ÉS most valami fontosat is... Oscillator 2 Beat Frequency: lineáris konstans hangolást tesz lehetővé a két oszcillátor között. Miért is? Az oszcillátorokat el szoktuk hangolni néha egy kis kórus effektért, ekkor lesz egy ilyen "vibráló", periodikusan hullámzó érzetük, amit beat frequency-nek szoktak hívni. Ezzel más szintiken az a baj, hogy ennek a sebessége változik azzal, hogy fentebb vagy lentebb játszunk a skálán. Nos itt megoldható, hogy ez a sebesség konstans maradjon, továbbá nem "hamisodnak el" az ocszillátorok. Rendkívül hasznos, és sehol nem láttam még. Oscillator Gate Reset: ez is hihetetlenül hasznos funkció: minden egyes billentyű leütésnél reseteli az oszcillátorok fázisát, ergó mindig tökéletesen ugyanúgy szólalnak meg a hangok! Ma modern, gyors elektronikus zenéknél, ha a szintiket staccatóban nyomjuk, akkor attól függően, hogy a négyszögjel ciklusa épp hol tart hol vékonyabban, hol vastagabban szólal meg a hang, ami mellesleg a kompresszor dolgát is rendesen megnehezíti. Na ez az effektus igény szerint teljesen eliminálható a Sub Phattyn. Zseniális. LFO Gate Reset: gondolom ezt nem szükséges magyarázni. Nem térek ki most a skálaparaméterezésre, a Legato Glide-ra, vagy hogy tud lineáris konstans sebesség, lineáris konstans idő és exponenciális görbéket a hajlításhoz. Gated Glide: a billentyű lenyomás és felengedés megállítja és elindítja az oszcik hangmagasságának változását. Sajnáljuk fiúk, ez is csak Sub Phatty júzereknek jár. Filter Slope: A Sub Phatty szűrője kicsit eltér a hagyományos Minimoog szűrőtől pl. abban is, hogy nem csak 24dB/oktáv módban tud dolgozni, hanem billentyű lenyomásra játékunkkal tudjuk változtatni 1 pólusú (6dB/okt.), 2 pólusú (12dB/okt), 3 pólusú (18dB/okt) és 4 pólusú (24dB/okt) karakterisztika között. Ezek rendre az alsó C, C#,D,D# billentyűk lenyomására történnek ebben a módban (pl. bal kézzel váltogatjuk). Azért szenzációs, mert teljesen megváltoztatja a hangzás nyitottságának jellegét plusz a kisebb pólusú szűrők előszeretettel tudnak "visítani". Nagy hátrány viszont, hogy a szűrő csak aluláteresztő lehet, ez kompromisszum, de Moogokon általában csak aluláteresztő szűrő szokott lenni. A modulációk menüből szintén re-routeolhatók, az LFO frekvencia tartománya elkapcsolható (ugyanígy az alsó billentyűk nyomogatásával), a burkológörbék ismétlésre állíthatók, Gate módok beállíthatók. Vagy mondjam, hogy tud 14 bites CC üzeneteket? Nincs vége: az oszcillátorok hullámformái morpholhatók. Na ilyet már láttunk pl. Moogon is, de itt szinkronmoduláció is van, ami a morphal együtt megintcsak olyan vizekre vezet bennünket, ahol még csak nagyon kevesen jártak. Tessék elismerni, hogy ez bizony innováció a javából! Viszont nem esett szó még a hangról: a SUB PHATTY Moog jegyeket visel, de sokkal szélsőségesebben modulálható, és az egyik legjobb torzítót kapjuk benne amit valaha építettek. A Multidrive a szűrő ELŐTT van, ami sokkal szerencsésebb mint a szűrő utáni megoldások. Egész más dolog egy frekvenciaspektrumban gazdag hangot torzítani, mint egy filteren átszűrt valamit. De itt igazából nem vesztegetném a szót, ezt ki kell próbálni, akkor jól mutatja magát. A napnál világosabb hogy itt sincs verseny: ( Szintén egy érdekes adalék, hogy minden eddigi analóg szintihez képest ő tartja a legpontosabban a hangolást. A bekapcsolás pillanatától kezdve tiszta. Az egész olyan érzetet ad, hogy rendkívül egyben van. Csak a szokásos: a Moog az Moog. Szólítsa a következőt! MOOG MINITAUR A Moog Minitaur a legolcsóbb Moog szintetizátor, és a nagy Taurust, a basszus szörnyet idézi. Nincs semmi sallang, ez tényleg egy basszus szinti minimális funkciókkal és a legszebb basszus hangokkal. Az oszcik nem is tudnak túl magasra menni, és nem túl organikus a sound, tehát pl. szőnyegekre akkor sem lehetne használni, ha polifónikus lenne és magasabbra tudna skálázni. Egy LFO van, hangmagasságot és / vagy szűrőt tud animálni. A külső számítógépes szerkesztő használata javasolt, a patch váltás és mentés is csak ezzel teljes. Engem kicsit idegesít, hogy a burkolóban a decaynek és a release-nek ugyanaz a gombja (kapcsolható hogy melyiket befolyásolja). Ezt leszámítva nagyon könnyen kezelhető és borzasztó nagy a sound. Itt egyértelműen a lefedhető szónikus paletta a gyenge pont. De ha valakinek pont csak nagyon jó basszusra van szüksége, akkor nagyobb szerencse nem is érhetné. STUDIO ELECTRONICS BOOMSTAR Szerintem már sejtitek, hogy egy óriás monszterről lesz szó. Jogos! A Boomstar egy furcsa architektúra alapra épült hangszer 4 féle szűrő változattal. Nálunk a 4075-ös jelzésű ARP szűrős változat van, de valaki vett már SEM szűrőset is, és megígérte hogy kipróbálhatom, de sajnos nem tartotta be ígéretét Így marad az, hogy a 4075-öt elemzem, de van belőle még MOOG és TB303-as szűrőjű modell is. A Studio Electronicsnak két tényező biztosítja azt, hogy mindenkinél jobb hangszert építsenek ha arról van szó: az ízlésük és az igényességük. Nagyon durván vágják hogy milyennek kell lennie egy szintinek, ennek megfelelően az ATC-X, az SE1x és az OMEGA / CODE8 termékeik mindegyike klasszikus lett. Nem hibáznak a Regis testvérek és Tim Caswell tervező. Mivel többeket már szítb.sz az ideg a türelmetlenségtől, lelövöm a poént: szintézis lehetőségekben ez viszi a prímet. És a hangzáson is igencsak nehéz fogást találni. A performansz funkciókban gyengébb mint a Sub Phatty vagy a Bass Station II, viszont MIDI vezérelhető ellentétben a Minibrute-tal. A torzítója jó, de a Sub Phattyt ebben nem lehet megszorítani. A lehetőségeket jelentősen növeli, hogy kicsit kacsingat a félmodulárisok felé, van rajta ugyanis pár minijack kivezetés meg bevezetés. Nem megyek bele a teljes részletes funkció összehasonlításba (aki akarja olvassa el a termékleírást amit szintén én készítettem), legyen elég annyi, hogy messze ő tudja a legkomplexebb modulációs lehetőségeket, krosszmodulál oda-vissza, ringmodulál, filter nagyfrekis moduláció támogatott, tracking kapcsolható, mindenhol mod amount, envelope-ok precízek, gyorsak, drone funkcióval, invert funkcióval. Feedback és kétféle overdrive, két oszci szuboszcival, nagyfrekis pulzuszszélesség moduláció stb stb. Tényleg nem akarok terméket bemutatni, legyen annyi elég, hogy szintézis kérdésben övé a korona. És hogy hogy szól? Így: #řŖŗř#ŹŪž!!!!!!!!! Memória nincs, MIDI vezérlés LFO szinkronnal támogatott. Házának kidolgozottságban nincs ott mint mondjuk a Sub Phatty, melynek minden millimétere emlékeztet, hogy ez a szerelem nekünk nagyon sokba fog kerülni. Azonban senki ne higgye azt, hogy ha ezt a hangszert választja, nem lesz indokolatlanul boldog tőle. Az lesz. Az egyik létező legjobb választás, ha analóg szintit szeretnénk. KORG MS-20 MINI A Korg szülinapjára kijött egy klasszikus analóg. A megjelenés előtti hónapok olyasmi eufória volt, mint minkor C64-en a strippókerben nyerésre álltam. Nyilván lázban ég az egész zenésztársadalom, és szerintem ennek lehet valami köze ahhoz, hogy a plug-in a tökéletesnél gyengébben utánozza az eredetit, ha megengednek némi cinizmust. Oké. A Korg MS-20 Mini őrületet két összefüggés táplálja: ki ne szeretne az életben egyszer félmoduláris vagy moduláris szintit? Nyilván megőrültünk hogy patchkábelekkel szeretnénk vessződni. De minden szintirajongó elfogadt a tényt, hogy ez számít királyságnak, ez tehát egy megkérdőjelezhetetlen alapvetés. Most tehát szinte bárki vehet magának egy igazi félmoduláris cuccot! A másik az MS-20 hang. Az a szűrő és az az oszci. Ez kihozza a zenészekből a latin temperamentumot: vagy gyűlölik, vagy imádják, semleges, középút nincs. Az MS-20 mini azért nem felhőtlen. A kivitelén sokat spóroltak: műanyag ház, mini jackek, kis billentyűk. De ismétlem ez egy FÉLMODULÁRIS SZINTI AMI MEGFIZETHETŐ! Ha valaki jobbat szeretne, vehet használtan vintage-et. Még egy dolgot érdemes tisztázni: pont úgy szól-e mint az eredeti? Csak mert a Korg azt mondta hogy igen. Nos ezt többen cáfolták, de itt van humán tévedési lehetősége is. Ha van olyan videó, ahol nagyon közeliek, akkor azt kell alapul vennünk: Most pedig nézzük meg mit kapunk a pénzünkért! Az MS-20 Mini első hátulütője, hogy zajos mint a fene, ahogy az eredeti is. Ez nem high end hangszernek készült akkor sem, hanem "ügyesnek". A flexibilitás és a karakter próbálja palástolni ezt a hátulütőjét. A zajt a legtöbb esetben nem halljuk, máskor viszont igen. Az MS-20-at emiatt meg se próbáljuk pl. Moog funkciókra használni: ha az erősítő nyitva marad, a filter viszont rendesen szűr, akkor masszív zajt fogunk hallani. Ekként az olyan hangok mikor a Moogon pl. egy basszus hangon egy szűrő lezár így "hammmmmmm", ott az a "semmibe" tűnik el, itt meg zajba fade-el. Készüljünk tehát fel arra, hogy a release gombunk nem fog egyhamar elkopni, általában kis értékekre lesz állítva, vagy ha mégis feltekerjük, akkor a filter is nyitva fog maradni nagy valószínűséggel. A két filter független cutoffal és rezóval amúgy tényleg zseniális, és nagy részben adja a hangszer sava-borsát. Most beszéljünk a félmodularitásáról. Szigorú értelemben ez a hangszer NEM félmoduláris. Vegyük észre, hogy az audio jel haladását nem változtathatjuk meg, pusztán a modulációs forrásokat variálhatjuk. CSALÁS! Igen. De a hangszer furcsa perveriziót vált ki az emberből: előhozza a bennünk nyugvó kreatív szellemet, és nagyon élevezetessé válik a folyamatok kompromisszumos átalakítása. Akármilyen hülyén hangzik, ez tényleg így van. Iszonyatosan idegesítő, hogy két burkolója van csak, ráadásul az egyik csak DAR, és nem használhatók tetszőleges konfigurációban (általában pont nem jó ). Viszont van okos Sample & Hold, egy komplett jelfeldolgozó blokk szűrővel, lehet ringmodulálni látástól vakulásig. A hangszer műfajára jelemzően patch memóriáról, velocity érzékenységről kompjúter integrációról szó sem lehet. De ez olyan dolog, mint ahogy értelmetlen elvárás lenne, hogy mondjuk egy Forma 1-es kocsinak hat kereke legyen. Vagy....eh.... Na értitek a lényeget, az MS-20 Mini olyan élmény, amit minden szintisnek meg kell tapsztalnia, mégpedig személyes birtoklás módján, ami ilyen ár mellett teljesen elképzelhető! Ha nem lenne még semmilyen moduláris vagy félmoduláris cuccom (benne ms-20 szűrővel), én is vennék egyet, tuti. Ezzel csatlakozom az MS-20 mini rajongók táborához. (Megjegyzés: hamarost megérkezik az MFB Microzwerg II, aminek félmoduláris szintiként lesz még az MS-20 Minihez egykét szava! ) NOVATION BASS STATION II Íme a felforgató elem. A Minibrute inspirálta, de a Novation úgy gondolta, hogy ennél tud jobbat is. Ami a paramétert és a tálalást illeti, ezt bőven sikerült is megoldani. A hangja persze tök más a kettőnek. A Bass Stationben számos dolog meglepően jó: tetszik, hogy a hangja eredeti, nem hasonlít máshoz. Még azok a funkciók is, amiket elvileg máshonnét hoztak...na szóval se a 303 se a régi Bass Station szűrőjét nem sikerült hitelt érdemlően lemásolni, és mégis jó az eredmény! De hasonlót már láttunk: az Empirical Labs Distressor volt a legbénább, legrosszabb 1176 utánzat, az eredetire kicsit sem hasonlított, a vége pedig az lett, hogy önálló kategória lett, saját hangzásának köszönhette hírnevét, ma meg már klasszikus. Na a Bass Station II is ilyen: utánzatnak förtelem, de amúgy a hangja beleköthetetlen! Most jöhetne, hogy összehasonlítjuk a Mooggal, hogy nem olyan vastag, de megint megismétlen: ez a hangszer egy egyéniség. Nem akar másra hasonlítani. Azt akarja, hogy szerető tulajdonosa új vizekre kalandozzon vele a zenélésben! Ehhez pedig leginkább az szükséges, hogy minél szélesebb skáláját produkálja az elérhető hangzásoknak. Ebben pedig ver mindent, talán csak a Boomstart nem. Viszont ennek patch memóriája, full midi-je van, és egy csomó olyan funkciója, ami minden más szintinél alkalmasabbá teszi színpadi produktumokhoz. Az egyik ilyen hogy van benne egy zseniális lépéses szekvenszer rest és legato funkciókkal. Kapunk arpeggiatort is (ez van a Minibrute-ban de nincs a Sub Phattyban és a Boomstarban sem) és ez is tud swingelni. A Minibrute-val ellentétben ez viszont pattern arpeggiator! Shift funkcióval a billentyűk extra funkciót tudnak kapcsolni. A potik egyértelműen jobban kalibráltak mint a Minibrute esetében, kicsit kár viszont, hogy a két burkolónak egy potisora van - kapcsolhatjuk épp melyiket állítjuk. Itt két LFO van az egy helyett, delay és slew funkcióval. Kétféle szűrő is rendelkezésre áll, egy 12/24dB-s aluláteresztő egy sztenderd és egy savasabb karakterrel, és ez is multimód. A Bass Station II oszcillátorainak hullámformája nem keverhető, ugyanakkor itt két oszcillátorunk + egy szub osczillátorunk van, és azzal, hogy lehet szinkron, ring és FM modulálni, messze túlmutat lehetőségekben a Minibrute-on. (A Sub Phatty esetében a szub oszci kizárólag négyszög lehet, itt lehet szinusz és kétféle pulzus). Van még kétféle desktruktív blokk, egy overdrive és egy torzító tök más hanggal plusz nagyfrekis szűrőmoduláció. A szerkezet full MIDIs és van memóriája is. Nekem viszont láthatóan nincs, most írom le másodszor. Na mindegy. Valaki találjon róla mostmár negatívat is (ne valami alibit, hogy műanyag háza van, ami mellesleg élőben rohadtjól néz ki), mert jelenleg úgy tűnik, hogy ezt a hangszert bizony nagyon kitalálták, és lehetetlen lesz ezen túl nem számolni vele. Ebben pl. minden hang BassStation II: Foglaljuk össze hát... Hihetetlenül szerencsések vagyunk, rengeteg jó szinti jelenik meg, újak, megfiztethetőek, előre mutatnak, inspirálnak. Mindegyikben van bőven olyasmi, amire nagyon rá lehet kattanni, és megszámlálhatatlan dal elkészítéséhez adhatnak kezdőlökést. A desktop szintik létjogosultságát az adja, hogy sokféle van belőlük, és mindenki választhat magának olyat, ami funkcióban, hangban a legközelebb áll hozzá, és nem kell megfizetni olyasmit, amire nincs szüksége. (ebből a szempontból a Sub Phatty kicsit kilóg úgy érzem, őt mondanám egy no compromise, minden ízében high end cuccnak). Ezért természetesen megmarad a nagyobb gépeknek is a jelentősége. Elég nagy ez a világ, minden belefér, sőt, még ennél is több...Izgatottan várjuk a jövő hetet! Hadd emlékeztessek mindenkit, hogy a cikkben szereplő összes szinti nálunk bizony kipróbálható mind. Várunk minden érdeklődőt a VII. Péterfy Sándor utca 9-be. És ne higgyétek, hogy nem mutatjuk ezeket meg nagyon szívesen!

Sziasztok! Gondolkozok egy Arturia Analog Laboratory hybrid szinti megvételén. Szívesen olvasnék véleményeket, ki mit gondol erről a cuccról, érdemes-e megvenni, hangminősége elfogadható-e, bárki bármit tud erről az ossza meg velünk... Aki nem hallott volna még erről itt egy link: köszi

Milkovics Mátyás járt nálunk, arra kértük, nézzen rá a Minibrute-ra. Első benyomások... http://youtu.be/yFpa4W6sjzw

Az ARTURIA volt a kiállítás egyik meglepetése: egy igazi analóg szintetizátort mutatott be az a cég, aki elsősorban szoftverhangszereiről vált ismerté. A hangszer 100%-os analóg jelúttal rendelkezeik, Steiner-Parker (Synthacon) multimód szűrővel bír, és olyan analóg újításokat tartalmaz mint a "Metalizer", "Ultrasaw" és a "Brute Factor". Csatlakozási lehetőségei széleskörőek: MIDI, CV és USB. A cég lépésével kapcsolatban azt nyilatkozta -amit már korábban is előszerettel hangoztattunk- hogy egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik az analóg hangszerek iránt, és mivel ezek számos fontos darabja csak a használtpiacon létezik, adja magát, hogy a kornak megfelelően ilyen elven működő szintetizátorokat fejlesszenek. Javasolt ára 499 euro lesz, és áprilistól kapható. Magyarországi forgalmazó a MIDISOFT, rajtuk kívül a Hit Space-ben is kipróbálható lesz a termék. A termék honlapja itt található. Csatományok megtekintése: Minibrute.jpg Csatományok megtekintése: minibrute_detail_ar.jpg Csatományok megtekintése: Screen Shot 2012-01-21 at 10.32.12 PM.jpg Csatományok megtekintése: Screen Shot 2012-01-21 at 10.32.17 PM.jpg