Keresés a tartalomban

TLDR Barkóczi Noémi - Nem vagyok itt nagylemez ajánló Nem szeretem a facebookot. Nem való semmire, arra, amire kitalálták, arra meg végképp nem. A közösségépítést felváltotta a konzumidiotizmus (ez mennyire sznob egy megállapítás már, most szégyenkezem egy kört miatta) és a pénzen vásárolható ügyfélkör felhajtása. Megölte azt a szép jó MSN-t, e-mailt, fel kellett költöznöm ahhoz, hogy az ismerősökkel kommunikálni tudjak. Pfejj! Viszont ha finomhangolom (majd egyszer) és vért izzadok érte, hogy elém tolja a számomra érdekes kontetot, akkor talán jó. Talán. De így is eltemet minden értelmeset a sok újszülött purgyé, frissen vásárolt BÁRMI, jól sikerült főzések, szépen megrendelt, romantikus, éttermi vacsorák, mamahoteles fotelforradalmár nácik klaviatúrájából előpattanó szélsőjobboskodások (amik megosztói hirtelen kireppennek az ismerősök közül) . Tulajdonképp az idővonal egy porcukorral meghintett fosrakás! De a porcukor, na az néha finom szemcsés szerkezetben kerül felhelyezésre. Ilyenkor a porfelhő nanorészecskéi a salakanyag mellett elszelelve megbirizgálják az orrot! Így került elém Barkóczi Noémi nagylemeze, akit valamikor talán egy youtube feltöltése miatt elkezdtem követni. Ha ennyi értelme volt a facebooknak, hogy most elém dobta a friss bejegyzését, akkor már nem dolgozott hiába Mark Zuckerberg! A Nem vagyok itt fél órányi igazi mély gondolatokat gitároz be a tudatalattiba, nem tudom lerakni, dúdolom az utcán, a lépcsőfordulóban, mindenhol! Világvégét, társas magányt, félelmeket, emberundort ilyen megnyerő, elringató dallamokkal nem bástyáztak körül, abban biztos vagyok! Ékes példája ez az anyag annak, hogy nem sokat számít a technika, ha jó számokat kell írni, elég egy gitár, egy hang, s kész vagyunk, amit nem lehet ennyiből megoldani, azt 100 sávból sem, ha hiányzik a kreatív ötlet, akkor minden megy a kukába. A párkapcsolatban megélt magányának párhuzamba állításával engem teljesen eltalált. kezdeti jövőjével kapcsolatos bizonytalan hangulatát tökéletesen oldja fel a szám második fele zeneileg pont úgy, mint szövegileg. A pusztulásra érett világ gondolata annyira távoli a hétköznapoktól, mégis mennyire helyénvaló felvetés! S ezt követi egy halom hétköznapi rutin, ami elfedi ezt, meglétük fel sem tűnik, csak a hiányuk lenne észrevehető. Az kilátástalan, kiüresedett szavai furának tűnhetnek huszonévesektől, azonban többször felüti a fejét nálam is, így könnyen azonosultam vele. A emberi esendőséggel szembeni harca erőt adó ebben a referenciák nélküli mindent lehet világban! Külön értékessé válik az egész úgy, hogy az önmagunk előtti érdemen felül más nem jut. A pedig végképp egy olyan állapot, amit mindenki megél, ha köze van emberekhez az élete során. Nálam rendszeres vendég. Ezen felül a folk elemek ízlésesen találhatók meg a lemezen, ami akkor, amikor a kétpálcás nemzeti érzelmes rock után a következő piacra dobott sablonhungarikum a népdal/népzene lett (gondolok itt a balkán fanatik, holdviola és egyéb üzleti megfontoltságból giccsel leokádott népdalos produkciókra), külön felemelő! Mindig örülök, amikor valaki úgy nyúl a gyökerekhez, hogy azt magán átszűrve tálalja a régi sablonok szolgai másolása helyett. Egy szó, mint száz, én nagyon szeretem ezt a fél órát, s úgy érzem, amennyire oda vagyok az anyagért, annyira kevés figyelem vetül rá! Vegyétek, vigyétek, terjesszétek! Barkóczi Noémi interjú Barkóczi Noémi Soundcloud Barkóczi Noémi Facebook Barkóczi Noémi Bandcamp