Jump to content
Ménemszól.hu

Keresés a tartalomban

Keresés eredményei a ''psi'' cimkére.

  • Search By Tags

    Több címkét is beírhatsz vesszővel elválasztva
  • Search By Author

Tartalom típusa


Fórumok

  • Magazin
    • Hírek
    • Kugelblitz!
    • Ti ajánljátok: cikkek a weben
    • Tényleg tahók vagyunk?
    • Ötletek hangszínkészítésre
  • Számítógépes Zenélés, stúdió
    • Számítógépek
    • Számítógépek és hardvereik
    • Zeneszerkesztők, DAW-ök
    • Plug-Inek, szoftverhangszerek, hangkönyvtárak, DSP
    • Stúdió fórum
    • 8-bit, Chiptune, Retro Computing
    • MIDI fórum
    • Akusztika
    • Általános Kérdések
  • Szintetizátorok
    • Moog Werkstatt-01 módosítások, buhera & pimp
    • Sztintetizátorok csereberéje
    • Access (Virus szintetizátorok)
    • Akai
    • Alesis
    • Dave Smith Instruments (DSI)
    • Elektron
    • Ensoniq
    • E-Mu Systems
    • Korg
    • Kurzweil
    • Moog
    • Nord (Clavia)
    • Roland
    • Yamaha
    • Waldorf
    • MODULÁRIS szintetizátorok
    • Általános szintis ügyek
    • Szintetizátor Klub Találkozó
  • Általános fórumok
    • Tanfolyamok
    • Zene mutizó fórum!
    • Vegyes Gyűjtő
    • A HANGFOGLALÁS 2011 FÓRUMA
    • HIT SPACE ROADSHOW'12
    • A HANGFOGLALÁS 2012 FÓRUMA
    • Gépház
  • BEST OF...
    • 2011 Legjobbjai
  • HANGFOGLALÁS 2011 Hangszer- Hang- Fény- Színpad és Stúdiótechnikai Kiállítás
  • Fejlesztés, DIY
    • Hardver fejlesztés
    • Szoftver fejlesztés
  • Hangszerüzletek Magyarországon
    • KÜLDD BE A CÉGEDET!
    • Hangszerüzletek, forgalmazók Budapesten és Pest Megyében

Blogok

  • NeoC's Blog
  • A/D Blogja
  • Attila blogja
  • comp blogja
  • Isten Nyila naplova
  • h2onorbi's Blog
  • SolarEclipse's Blog
  • Egy birkapásztor naplója
  • Noresz's Blog
  • Sheever's Blog
  • Dyno's Blog
  • draco draconis' Blog
  • Álmodom egy hangszerről
  • Koródi Csaba Blogja
  • Computer engineering
  • invision's Blog
  • upstream Blogja
  • NeoC Blogja
  • grema Blogja
  • Recis blogja
  • anti Blogja
  • Borosi Gábor Blogja
  • vak≠világtalan
  • Herkules Blogja
  • :: LP-filter's blog ::
  • analogsynthmania
  • szakadar Blogja
  • firegate műhelye
  • owerwild Blogja
  • Shatva Blogja
  • Vendel blog
  • kázió Blogja
  • vinnui hangszerépítős blogja
  • Lemur101 Blogja
  • NeoC Blogja
  • FWR Laca Blogja
  • Gitárszinti ügyek
  • Jé Ügynök Blogja
  • vlaca blogja
  • ágy-zaj-"zenész"
  • snaper pici blogja
  • DARK POP
  • encoderaudio
  • ARTURIA
  • Szoftverek
  • StudioTech
  • Fiddler műhelye
  • Aquarius blogja
  • Tapasztalataim
  • Sonic Garden Studio

Kategóriák

  • A Ménemszól használata
  • Angol-Magyar Szakszótár
    • Kategória Nélkül
    • A
    • F
    • J
    • M
  • Leírások

Kategóriák

  • Hangminták, patchek (ZENÉKET NE!)
  • Általános file-ok (ZENÉKET NE!)
  • Zenék feltöltése

Kategóriák

  • Dobgép
  • DSP Kártya
  • Effekt
  • Erősitő
  • Hangkártya
  • Hangmodul
  • MIDI billentyűzet
  • MIDI vezérlő
  • Mikrofon
  • Outboard
  • Stúdió Monitor
  • Szintetizátor
  • Szoftver
  • Számítógép
  • Egyéb

Find results in...

Find results that contain...


Létrehozás dátuma

  • Ettől

    Eddig


Utoljára frissítve

  • Ettől

    Eddig


Filter by number of...

Csatlakozott

  • Ettől

    Eddig


Group


Weboldalam


AIM


MSN


ICQ


Yahoo


Jabber


Skype


Lakhely:


Érdeklődési kör

2 találat

  1. A/D

    Milyen stúdió monitort vegyek otthonra?

    Eljött az ideje, hogy összefoglaljam azt, amit a kérdésről tanultam az eddigi ténykedésem során. Úgy tudom nekünk van a messze a legkiterjedtebb tapasztalatunk a témában, muszáj mindent újra megkérdőjelezzek, mindenbe belekössek, és legyen valami új alap, amire jobb elméleteket, módszereket lehet gyártani mint eddig. A fizikát mellőzni fogom ahol csak lehet, viszont soha nem tapasztalt módon fogok koncentrálni a szokásokra és a pszichológiai részre, ami egyszerűségénél fogva egyszerű empírikus tapasztalatokon alapszik. Megpróbálok pont csak annyit írni, amit a választáshoz feltétlen kell tudni. MIÉRT VESZNEK STÚDIÓ MONITOROKAT? Talán elsőre furcsának hangozhat, de stúdió monitorokat nem ugyanabból a célból vesznek az érintettek. Vehetünk hangfalat azért, hogy szinkronstúdióban ellenőrizzük, hogy nem történt malőr egy felvételnél, pl. vágásnál. Vehetünk hangfalat azért, mert stenket szeretnénk kapni, hogy elhiggyük a még elég béna állapotú muzsikánkról, hogy az majd nagyon jó lesz, vagy vehetünk pl. azért is, hogy szimuláljuk a hallgatók jellemző körülményeit, vagy azért, mert szeretnénk minél jobban hallani azt, amilyen a felvétel maga…. és ezek permutációi. A megközelítés azonban hasonló: a felvétel készítésének alapvetően más igényei vannak mint zene "fogyasztásának". Miért nem jó nekünk, zenészeknek az a hangfal, amit otthon használnak? (Pl. egy jobb hifi) Én az eddigi írásokkal nem egyetértésben azt gondolom a valódi oknak, hogy a zenét általában MÁSOKNAK csináljuk. És ez magyarázza azt, hogy nem elégszünk meg azzal, hogy nálunk jól szóljon. Ha olyanra kellene a mixet készíteni, ahogy nekünk tetszik, akkor a bölcs Silket idézve "fel se kell venni, itt a fejemben má' jó szól!". Ha két barát beszélget, azok félszavakból is megértik egymást, egy mixet viszont ismeretlenek is fogják hallgatni, egyértelműen, érthetően kell szólni, lehetőleg ne kelljen megmagyarázni a CD mellékletében, hogy milyen körülmények között érthető kizárólag a "remekmű", mert mondjuk kihasználtuk a saját akusztikánk/rendszerünk sajátosságait. Evidens, hogy ez nem működés. Mindebből tehát rögtön látszik, hogy a konzumer hangfalakat elsősorban magunknak vesszük a saját ízlésünk szerint, míg a stúdió hangfalakat leginkább objektív monitorozási célokra (a nevében is benne van), ami próbálja kerülni a "sound csinálást". (Ezt időnként kiegészítik rosszabb hangfalakkal, de az lehet bárhol, nem feltétlen a stúdióban kell legyen). DOLGOZNI CSAK PONTOSAN... Legyen tehát egy pár hangfal, ami precíz, ami úgy szól, hogy azt halljuk, ami a CD-n van, vagy lesz. Korábban abból a feltételezésből indultunk ki, ezért hangfalakat objektív kvalitásai alapján ítéltük meg. Melyek ezek? Frekvencia menet, torzítás, fázis, diszperzió, tranziensek és egyéb teljesítmény meg hangnyomás jellemzők. A tök kezdők (jellemzően a piac legnépesebb szegmense!) általában rosszul értelmezik az ilyet, azt hiszik, értenek hozzá. Leolvassák a frekvencia specifikációt, hogy mondjuk 40Hz-20kHz-ig. A 40Hz-et elképzelik, és onnantól nyugodtan alszanak hogy ez csakis jól szólhat. Itt és most minden kezdőt lebeszélek itt a paraméterek értelmezéséről. Egyben jó hír számukra, hogy erre semmi szükségük nincs. Ezt majd később. Kezdetben tehát úgy gondoltuk, hogy a kedvenc felvételeink, amik mindenhol jól szólnak, egy olyan rendszeren készültek, ami maga a nagybetűs IGAZSÁG. A logika érthető, de mégiscsak butaság. Ennek oka eléggé prózai: a hangfalaink tökéletlenek. Mindegyik. Ezért arról vitázni, hogy melyik az igazibb meglehetősen rizikós vállalkozás. Szóval a hangfalaink nem kicsit tökéletlenek, hanem nagyon. Szerintem egyik olvasónknak sincs abbéli illúziója, hogy ez így van, azonban a mértékéről nagyon különbözően vélekedünk. Mivel erre jó hasonlatot nem tudok mondani, azt találtam ki helyette, gondoljunk ebbe bele: amikor kompresszorokról, konverterekről, mikrofonokról vitatkozunk, akkor azok devianciája, tökéletlensége össze sem mérhető a hangfalak pontatlanságával. A hangfalak NAGYSÁGRENDDEL pontatlanabbak torzítás, frekvenciamenet, fázis és kb. minden egyéb kérdésben. Aztán képzeljük el az akusztikát. Ugyanez: mindenki sejti, hogy a körülményei valamelyest rosszabbak a tökéletesnél. A "valamelyest" mértékét -melyről mindenkinek természetesen nagyságrendekkel eltérő véleménye van - hogy egyáltalán közelítőleg eltaláljuk, arra legyen itt egy példa: Legyen egy szobánk, mondjuk 16m2-es, 2.4m belmagassággal. Ez viszonylag tipikus. Ebben a szobában a hanghullámok a falról rengetegszer visszaverődnek, azok interferálnak az eredeti és más visszavert hullámokkal, ami egyébként egy fésűszűrő effektust idéz elő: kioltások és kiemelések lesznek a szoba különböző pontjain és frekvenciáin (Az erősítés és kioltás mértéke kezeletlen akusztikán simán lehet akár 30dB is). Képzeljük el, hogy leülünk a hangfalaink elé, megmérjük a frekvencia menetet, majd odébb avászkodunk 10 centivel és ott is mérünk. Ránézünk a diagrammjainkra, és úgy fog kinézni, mint hogy ha két tök különböző szoba két tök különböző hangfalát mértük volna. Ismétlem, ehhez mindössze csak 10 centivel mentünk odébb és nem túloztam. (Most egy perc néma csendben emlékezzünk meg azokról, akik bátran összehasonlítanak két különböző helyen hallott hangfalat). Egy 7kHz-es hangra pl. annak a hullámhossza miatt az is kihat, ha kinyitunk egy kanapét, vagy odébb viszünk egy nagyobb dohányzó, vagy étkező asztalt. Az akusztikát emiatt rafinált módokon szokták kezelni, amire majd később adok hathatós tippeket. A szobánk időtényezős anomáliái (melyek kihatnak a frekvenciamenetre) könnyen megtapasztalhatók: tapsolj, és figyeld ki, meddig cseng a szoba és milyen frekvenciákon tart ki. (Ideális esetben fél másodperc, és minden frekvenciát azonos mértékben csillapít). Mondjuk ott tartunk, hogy van egy akusztikailag kezelt szobánk némi fésűszűrő effektussal és egyéb jelentős tökéletlenségekkel. Ebbe akarunk mi monitorhangfalat venni a "tökéletes mix" érdekében. A hangfal pontatlanságáról annyit, hogy az ideális hangfal megépíthetetlen pl. olyanok miatt, hogy hogy a membrán előtti és mögötti teret tökéletesen izolálni kell (pl. egy végtelen kiterjedésű lapba kell azt beszerelni, ami "magától értetődően" tökéletesen merev anyag). Ha ez "nehéz" feladatnak bizonyulna, akkor pl. megpróbálhatjuk a hangszórót magát dobozba rakni, és hangfalnak elnevezni. De ez maga már hatalmas kompromisszum,. Ez törvényszerű: a hangfalakat úgy építik meg, hogy mikor kiküszöbölnek valami hibát (esetünkben azt, hogy a két térrész, tehát a fázis és ellenfázis ne tudjon egymásra hatást gyakorolni), akkor rögtön csinálnak két másikat. Ezért minden hangfal kompromisszum, már önmagában is épp elég tökéletlen, nemhogy az akusztikával együtt. Na ebben a helyzetben vitatkozunk például arról, hogy az E-Mu vagy az M-Audio konverterei a jobbak. (Ami mellesleg jogos, de talán most már jobban érezzük a nagyságrend problémáját, amivel indítottam ezt a bekezdést). Íme egy szoba, ahol jól látszik a fésűszűrő-probléma a kezeletlen akusztika miatt (piros görbe), majd akusztikai kezelés után (kék görbe), ami azért még mindig rendesen "fésül", de lényegesen jobb esélyeket ad, illetve látjuk, hogy ez valójában mekkora mértékű probléma: A gyakorlatban erről a szobáról van szó: FEJHALLGATÓT VALAKI? Mindezek után adja magát a kérdés, hogy ha ez ennyire lehetetlenül néz ki, miért nem küszöböljük ki mindezt azzal, hogy fejhallgatón keverünk, és kész. Fejhallgatón lehet jót keverni, vagyis pontosabban szólva meg lehet tanulni bizonyos szintig, ha értjük, miben áll fizikájának különbsége, de ez nagyon nem magától értetődő. Már most szólok: fejhallgatón megtanulni keverni annyit tesz, hogy megtanuljuk, hogyan jelentkeznek fülesen a monitorhangfalon tapasztalható élmények. Következésképp a monitorhangfal használata kikerülhetetlen akkor is, ha fejhallgatón akarunk dolgozni. Ha ezt a cikkemet hasznosnak találjátok, akkor minden bizonnyal ki fogom fejteni a témát részleteiben is. Most azonban térjünk vissza a hangfalakhoz! ADJ KIRÁLY KATONÁT! Majd később beszélni fogok arról, hogy mindenféle komolyabb megerőltetés nélkül hogy tudunk nagyságrendekkel jobb visszahallgatást elérni, most maradjunk annál, hogy miként választunk hangfalakat. A dolog ott kezdődik, hogy kitaláljuk, mekkora és miféle hangfalra lesz szükségünk és hogy arra mennyi pénzünk van. Az első javaslatom az, hogy vegyük meg a legjobb hangfalat, amire csak futja, és ezt nem a kereskedő mondatja velem. Az értelmetlen költekezésről gyakran beszélek le bárkit, azonban a monitorozás kérdése az egyik legfontosabb, még akkor is, ha nem tervezünk pontos mixeket készíteni. Ennek oka az, hogy a hangfalakat még a leggyakrabban használt hangszereinknél is többet fogjuk hallgatni. A legeslegfontosabb amire emlékezzünk: egy hangfal alkatrészek összege, mindegyik a saját kompromisszumaival, így az eredő eredmény számít. Egy hangfal nem lesz jó attól, mert mondjuk (exhas) kevlár hangszórója van. Minden anyagot okkal választanak, mely hibáit más alkatrészek jellegzetességeivel kompenzálnak. Ezért a hangfal tervezésének a művészete abban áll, hogy a felhasznált elemek és megoldások KOMBINÁCIÓJÁT kell megtalálni a kívánt specifikáció elérésének érdekében. Ez nagyon fontos. Most sajnos pár technikai dologról is el kell kezdenünk beszélni. Kezdjük a mérettel: a hangfalunk lehet 1, 2,3 vagy 4 utas. Ez annyit jelent, hogy hány hangszórót találunk egy dobozban. Az 1 utas nagyon speciális, limitált frekvenciaátivellel. Sajnos nem ismerünk olyan anyagot, ami a teljes hallható frekvenciatartományt képes megjeleníteni, főleg nem arányosan minden hangerő mellett. A leggyakoribbak a 2 utas rendszerek, melyek egy mély- és egy magassugárzóból állnak. A 3 és 4 utas rendszereknek középsugárzójuk is van, és az az elterjedt nézet, hogy ezek a legpontosabb hangfalak. (Fontos: amiatt, hogy egy hangfal háromutas, nem jelenti automatikusan azt, hogy jobb mint bármelyik kétutas, és ezzel utalnék az előbbi kijelentésemre, a felhasznált elemek kombinációjára). Pl. amikor háromutas rendszerről beszélek, akkor nekem az ATC, PSI és PMC márkák jutnak eszembe, nem az Orion Hi-Fi hangfalak. És hogy a tökéletlenséget említsem ismét: nincs két egyforma karakterű sugárzó. Eleve teljesen más anyagból készülnek. A tervezőek annyit tehetnek, hogy megpróbálnak hasonló viselkedésűeket összepárosítani (pl. hasonló módon változzon meg a karakterük a teljesítmény változásával stb.), a maradékot pedig elektronikailag illetve akusztikailag korrigálják (gondoljunk pl. arra, hogy egy mély- és egy magasnyomó által keltett hullámok kiindulási pontja teljesen máshova esik). Namármost az otthoni stúdiók mérete az egyik fő szempont: kis helységekbe leginkább 5", max 6"-es mélysugárzóval rendelkező hangfalat tennék, nagyobbat nem. Ennél fogva a 3 és 4 utas rendszerek kizárva. A kis szobák nagy problémája ugyanis a mélyfrekvenciák reprodukciója, mivel a mély frekvenciákhoz tartozó hullámhossz összemérhető a szoba méretével. Mindenki maga döntse el, hogy precízebb basszust szeretne, vagy többet, de kevésbé kivehetőt. Ha nem tud dönteni, dobjon fel pénzt. Lehetőleg rögtön egy köteggel, mert a harmadik változat az akusztikai csillapítás, ami legalább annyi lesz mint maga a hangfal, vagy több. A sub hangfal keverés kérdésében nem fog segíteni, hacsak nem abban, hogy rögtön lehet érezni, ha mondjuk egy mélyfreki véletlenül "ott maradt". Nagyobb szobákba (pl. egy nappali vagy garázsmérető stúdióba) már raknék 6", 8" vagy 10"-es hangfalakat is. A teljesítmény NEM mérvadó már csak azért sem, mert a teljesítmény és a hangnyomás nem közvetlen összefüggő paraméterek, másrészről úgyis közelről hallgatjuk. (Az akusztikai kérdésekről és hangfalelhelyezésről közben írtam egy külön esszét, amit belinkelek). Fontos még, amire talán nem mindenki számít, hogy egy gyártó egy termékcsaládján belül a különböző méretű hangfalak nagyon másképp bírnak szólni. Ez alól eddig két kivételt találtam: a Genelec 80-as szériájának tagjai (8020,8030,8040,8050) ugyanolyan akusztikai helyzetben döbbenetesen hasonlóan szólnak (a kisebbeknek nyilván kevesebb mélye van és halkabb, de minden másban ugyanaz). Ugyanez a PMC TwoTwo-ra. A másik eldöntendő tényező, hogy a hangfal zárt, vagy ún. bassreflex legyen. Röviden vázolnám melyiknek mi a jellegzetessége, bár a szűkebb büdzséjű érdeklődőket ez valószínűleg nem fogja érinteni, de a cikket úgy próbálom írni, hogy mindenki számára tudjon érdekeset mondani, egyben segíthet megérteni, mit hallunk, ha teszteljük őket! A zárt ládák olyan rendszerek, melyek …ehm, mindenhol le vannak zárva, ezért itt a külső-belső nyomás fizikai jelensége az egyik fő tervezési gond. A belső állóhullámok keletkezését úgy elimináljlák, hogy még ha a hangfal kívülről hasábnak is néz ki, belül szabálytalan alakúra készítik, bent pedig nehéz anyagokkal nyeletik el a hangenergiát, kiküszöbölendő azok belső akusztikai káosza. Egy jó zárt ládát onnan ismerünk meg, hogy megütögetjük, és teljesen tompán kell kopognia, nem rezonálhat, csönghet. Működés közben az oldallapok alig, vagy egyáltalán nem rezeghetnek (persze kivétel itt is akad, ami pont utóbbinak veszi hasznát). A zárt láda azért nem teljesen zárt, van benne nyomáskiegyenlítő (pl. változó időjárás ne csináljon nyomáskülönbséget), ami meg nem szuszoghat, fütyülhet. Ami számunkra viszont fontos a zárt ládákkal kapcsolatban: 1) A méretük elég kritikus, ugyanis megfelelő mély átvitelhez elég nagy dobozt kell tervezni, sajnos. 2) És nem is túl hatékonyak teljesítményben: nagyon nehéz és költséges belőlük hangos rendszert építeni. 3) Az ilyen rendszerben nincsenek nagy rezonanciák, az egész nagyon jól kontrollálható etekintetben. A mély hangerőben általában alulmarad a a bassreflexekhez képest: viszonylag hamar kezd csillapodni a mélyfrekvencia átvitel, de azt nagyon lankásan teszi, mindössze 6dB/oktáv mértékben. Tehát ezek jellemzően megjelenítik a nagyon mély tartományokat is, csak legfeljebb halkabban mint a bassreflexek. 4) Majd látni fogjuk a másik példában miért van ez, de a zárt ládák legfőbb előnye az, hogy a tranzienseket nem kenik el: nagyon gyorsak. 5) A zárt kialakítás miatt viszont hajlamosabbak harmonikus torzításra. Bassreflex hangfalak: nagyrészt, kb 95%-ban ezekkel a ládákkal találkozunk. A lényegük az, hogy a láda járulékos rezgését felhasználják a basszus reprodukciójához, ezért sokkal hatékonyabb (értsd hangosabb) hangfalakat lehet így építeni. Ilyen módon egészen kicsi térfogattal rendelkezőknek kis erősítővel is hihetetlen sok basszusa lehet. A konstrukció abból áll, hogy a mélnyomó ládán belüli rezgését hallhatóvá teszik a külvilág (hallgató) számára egy nyíláson keresztül. Tervezéskor tehát úgy alakítják a nyílás méretét, hosszakat, távolságokat, hogy az részévé tudjon válni a hangképnek. Egy ilyen rezonancia-transzformációt úgy képzeljük el, mint mikor belefújunk egy üdítős üvegbe, és az "fütyül". A fütty hangmagassága az üveg dimenzióitól függ. A hangfal esetében ezt a hangot jó mélyre hangolják, de az elv ugyanaz, a membrán az összenyomott levegőt préseli ki a nyíláson. Technikailag ez egy Q rezonancia, amit pl. filterek világából is ismerünk. Egy akusztikai EQ ha úgy tetszik. Az ilyen akusztikai rendszer tervezése eléggé komoly szakértelmet és kísérletezést kíván, eredményül pedig szignifikáns basszus energiát képes megjeleníteni. Ha gyenge a tervezés, a Q rezonancia nagy lesz, vagy széles, ekkor van az az sokak által jól ismert jelenség, mikor minden basszust kb. ugyanolyan hangmagasságúnak hallunk. Tipikusan nagy PA rendszereken tapasztalunk ilyet (kb meg se lehet különböztetni a basszust a lábdobtól), vagy az olcsóbb hangfalakon, amikbe nem raknak elegendő teljesítményű erősítőt, viszont agyig fokozzák ezt a rezonanciát. De bármilyen legyen is a láda hangolása, a bassreflex technikának van egy jelentős hátulütője: az előbb tárgyalt rezonancia frekvencia alatt a frekvenciák nagyon gyorsan, 12dB/oktávval, vagy annál is nagyobb meredekséggel csillapodnak, így nagyon hamar megszűnnek. Tehát a rezonancia frekvencia környékét fogjuk hallani leginkább, azt viszont nagyon. A zárt ládák tehát általánosságban sokkal naturálisabbak etekintetben (és persze sokkal halkabbak is ugyanabban a méretben). A másik, hogy a bassreflex "trükközés", a nyílások méretével való játék az energia tárolását és késleltést jelenti, ezért a mély tartományok felé haladva egyre jobban elkeni a tranzienseket, egyre érthetetlenebb lesz a hang. Ha valaki tehát azon csodálkozott, hogy hogy lehetséges az, hogy két hangfal, amely elvileg ugyanolyan mélyátviteli görbével rendelkezik mégis eltérő basszusok érthetőségében, most megtudta a választ. Mindez a jelenség jól nyomon követhető olyan frekvenciaátviteli diagramokon, melyek a harmadik síkon az időt is megjelenítik (Ezek a vízesés-grafikonok. Ugye emlékszünk még arra, amit mondtam a specifikáció teljességéről?). Ezeket a jelenségeket persze profi tervezéssel, válogatott alkatrészekkel csökkenteni lehet, ez magyarázza azt, hogy a jobb bassreflex hangfalak miért olyan drágák. De legyen akármilyen drága egy ilyen hangfal, a zárt és a bassreflex hangja basszusokon eléggé más. Az ATL lenne egy harmadik kategória, jellemzően a PMC hangfalakban használják (még a disznó nagy BB5-ben is!). A dobozon belüli akusztikai viszonyokat csillapítja és a bassreflexekhez hasonlóan kiegészíti a hangképet. Mivel egy ilyen ATL jó hosszú akusztikai cső "begyömöszölését" igényli a hangfal dobozán belül, ez nem tud olcsó lenni sehogy. Mielőtt azonban mindenki úgy érzi, elveszett, hogy most melyik megoldás mellett voksoljon emlékeztetem, hogy a legtöbb esetben úgyis rossz akusztikai körülmények fognak rendelkezésre állni (párhuzamos falak, kis szoba, a falak hossza ugyanakkora vagy egész számú többszörösei egymásnak, rossz elhelyezési lehetőség stb), épp ezért úgy gondolom, előlép egy másik szempont, mégpedig az, hogy mennyire tetszik a hangja. A végső érvem pedig emellett az, hogy nincs tökéletes hangfal. Ezért is esküsznek a zenészek annyi félére! SPECIFIKÁCIÓ IS ÉS NEM IS A specifikáció elmond mindent amit tudnunk kell adott berendezésről, de csak akkor, ha minden specifikáció rendelkezésre áll. A gyakorlat azonban az, hogy a gyártó által megadott specifikációk (főleg az olcsóbb hangfalaknál) nem teljesek, gyakran félrevezetők, vagy hamisak, amit pont a célcsoport nem tud értelmezni. Pl. oda van írva, hogy a hangfal 40Hz-20kHz-ig visz át. Aki ebből azt gondolja, hogy ez jó, az jobb ha tudja, hogy épp a marketing osztály áldásos működésének áldozata lett. A frekvenciaátvitelnél ugyanis arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyen pontossággal tartja az adott hangerő értéket a hangfal az adott frekvencián egy referencia frekvencián mérthez képest. Pl. egy hangfal lemehet 40Hz-ig, de ha azt már csak műszerrel tudjuk mérni, de nem halljuk, azzal nem leszünk kisegítve. A drága hangfalakhoz persze adnak gyári mért grafikont. Az OLCSÓ hangfalaknál ha nem specifikálják, akkor az 1kHz-es frekvencián mért értékhez képest 10dB-s eltérésen belüli átvitelre szokták azt mondani, hogy azt még reprodukálja. Minthogy kb. 3dB hangerőkülönbséget meghallunk, a profi cuccok esetében ezt általában +/-2dB ill. +/-3dB pontossággal szokták megadni, és jellemzően azt jelenti, hogy a mély és magas letörés között tökegyenes a "görbéjük". Csakhogy az olcsóbb hangfalak frekvenciagörbe közepén is változik akár 10dB-ket is (két irányba az akár 20 dB is lehet ugye), ezért így próbálják behatárolni, hogy hol van a mély és magas letörésük, ami viszont azzal jár, hogy beleveszik azt a tartományt is, ahol már a basszus jelentősen csillapodik, míg a szigorúan specifikált profi hangfal esetében még csak épp elkezd halkulni, így papíron lehetnek egy kategória is. Azt se felejtsük, hogy diagram nélkül nem látjuk a változás jellegét. Pl. egy bassreflex hangfal mélyei a letörés után kétszer meredekebben halnak el mint a zárt ládák mélyei, ami elég jelentős különbség. Olyannyira, hogy lehet, hogy utóbbin a szubokat is fogjuk hallani még, miközben a bassreflexen már nem. Értjük már mi a gond? Aztán gyakran ha van grafikus átviteli diagram, néha azt is használhatatlan, mert csalnak rajta. Ha pl. 1 milliméternyi egység 20dB-nyi változást jelent, akkor minden hangfal tök lineáris a két határfrekvencia között. Azt hiszitek szórakozok, mikor ezt a 20 dB-t előhúztam a zsebemből, de sajnos nem. A további baj persze az ezzel, hogy a hangfalunk pontos frekvenciaátvitelét ismernünk kellene mégis. Hogy miért? Pl. azért, hogy ne EQ-zzunk azalatt a freki alatt, amit a hangfal nem visz át. Ha pl. 80Hz az alja, de mi 50Hz-nél emelünk, emelkedni fog a 80Hz is (mert ugye ez egy fokozatos görbe), de fogalmunk nem lesz arról, hogy végülis mit csináltunk 50Hz-nél. Talán még mindig emlékeztek arra, amit az elején mondtam, vagyis hogy mennyire fontos, hogy teszten a hangfal hangja. Ezt teljesen reális alternatívának gondolom a paraméterek böngészése helyett. TESZT IDŐ Itt az ideje tehát hallgatózni! Ideális esetben vannak kedvenc felvételeink, úgynevezett referenciák, amikben halálbiztosak vagyunk, az etalon a helyes arányról, mély, magas, sztereó, stb. Itt megemlíteném egy mondat erejéig, hogy ne olyan felvételt válasszunk, ami nekünk tetszik. Sok ember pl. imádja a torzítást. Én is szeretem pl. nézni a hóesést egy szép tájon mert esztétikus, de ha újságot szeretnék olvasni, inkább választok egy száraz, kivilágított, ízléstelenül berendezett nappalit gusztustalanul kényelmes fotellel. Azt akarom mondani, hogy szerezzünk olyan felvételt, ami elsősorban jó, nem kell hogy szép is legyen. (Pl. Michael Jackson felvételeivel vagyok így, mondjuk Earthsong). Ezeket vigyük magunkkal, és próbáljuk összehallgatni más hangfalakkal A/B tesztben. Most már elárulhatom mi a hacacáré ezzel a referenciafelvétellel: bármilyen frekvenciaátvitelű hangfalat a fül rövid idő alatt megszokik. Ezért keveréskor egy másik sávra behívjuk a referenciánkat miheztartás végett, hogy ne tévedjünk el. Olyan ez, mint egy vonalzó, vagy vízmérték, amit tudunk követni. De akkor meg most megkérdezitek tőlem, hogy ha úgyis van referencia felvétel, és megszokjuk bárminek a hangját, akkor mit jövök az akusztikai környezettel. Utalnék az első bekezdésemre: azért, mert ha a szobánk akusztikája nagyot téveszt, akkor valójában a "szobánk frekvencia hibáit fogjuk EQ-zni", és nem a zenét! Ergó egy másik helyen nem fogjunk tudni kiváltani az általunk elképzelt arányokat és hatást. Vissza a hangfalakhoz, és nézzük a pszichológiai oldalát! Lesz egy jó esetben korrekt A/B teszt környezetünk, meghallgatunk valami referencia zenét, és megítéljük, melyik hangfal az "igazibb". Most pedig intézzünk újabb kérdéseket! "NEM JÓ A MONITOROD, MERT JOBBAN SZÓL RAJTUK A ZENÉM MINT A VALÓSÁGBAN!" Orbitális baromság, amit az emberek hallanak egymástól, de mint saját véleményüket adnak tovább (főleg a Genelec nevével kapcsolatban hallotam ezt). Az imént tárgyaltam azt, hogy egy hangfal mennyire elképzelhetetlenül pontatlan, erre valaki azzal jön, hogy jobban szól rajta a hanganyag mint ténylegesen. Legalább egy percig el kellene gondolkodni ilyen információk befogadása előtt. Fogadjuk el, hogy van egy hangfal, ami szerintünk jól szól, dehát azért kerül ötször annyiba, az a dolga. De ez azt is jelenti, hogy a mégjobb felvételnek mégjobban kell rajta szólnia. Mindemellett hallhatónak kell lennie a hibáknak is, amennyiben nem csak az összképet, hanem a részleteket is megfüleljük. Ha egy hangfalon rossz és jó felvétel között nem hallunk különbséget, akkor viszont egyértelmű, hogy a hangfal torzít, csak nekünk az pont tetszik. Pech! Ezért ilyenkor jó tudni, hogy akkor a mi szubjektivitásunk az egyenlet hibatényezője. Ha nem arról van szó, hogy torzít (és egy Genelecet nem szoktuk ebbe a kategóriába tenni), akkor tulajdonképp egy nekünk tetsző hangfalról akarjuk magunkat lebeszélni. Ne tegyük! Hacsak nem vagyunk tudatában annak, hogy rossz az ízlésünk, és ezt ilyen módon nem merjük felvállalni. Egyébként is...ha pl. a Genelec böszmemód jobban szólaltatná meg a zenénket mint amilyen, akkor már rég kijött volna pluginben (mondjuk Genelecizer néven), és most már békésen Dynaudiózhatnánk, senki nem szólhatna meg bennünket. (Ez persze hülyeség, de erősen próbálok alternatív szórakozás után nézni a cikkírási tevékenység közben). Ezzel a szekcióval pedig arra akartam kilyukadni, hogy ha már bármilyen hangfal tökéletlen, legyen olyan, hogy legalább csak egy kicsit jó legyen hallgatni. Egy száraz, béna Yamaha NS10-en nem elég, hogy halljuk, hogy mennyire nem tudunk semmit, még csak nem is szól szépen. Hogy mégis miért használnak mindemellett ennyire kellemetlen hangú hangfalat? Nos, ugyanazért, amiért pl. futóedzéseken ólmot kötünk a bokánkra, hegynek felfele futunk, stb. Ha egy NS10-en elviselhető a zenénk és még érteni is, akkor az máshol is működhet. Azt viszont ne várjuk, hogy jól fogunk szórakozni. (Megjegyzés: Bob Clearmountain -akit okaként neveznek az NS10 elterjedésének- azt kérte anno, hogy hozzanak neki egy nagyon rossz hangú, hordozható hangfalat, amit magával tud vinni. Ez volt az NS10, de mivel ez nem szólt elég rosszul, még egy papírlapot is tett a magassugárzó elé, ennek hatását próbálták implementálni a végül elterjedt NS10m-ben. Ennek a hangfalnak a története egyébként ebben a cikkben olvasható.) Itt egy nyúlfarknyi kitérőt hadd tegyek: észrevettem, hogy időnként sokkal igényesebbek vagyunk mint az általunk nagyra tartott példaképeink. A legnagyobb szintigurukról kiderült hogy még azt se tudják, valójában milyen hangszert használtak úgy általában sem, ugyanígy el tudom képzelni, hogy a külföldi hangmérnökök nem vekengenek annyit hangfalon, mit jónéhány amatőr, pedig mindig más környezetben, változatos hangfalakon kell dolgozniuk. De rendes srácok vagyunk, elfogadjuk azt, ha valaki nagyon sokat gondolkozik azon, hogy most akkor a Prodipe vagy a Mackie szól jobban, majd ebből nagyobb ívű érvelések, viták is keletkeznek. (A legviccesebb az, mikor a szakmai rész megszűnik, és a két tábor cheerleaderként drukkol az egyes gyártóknak). Elképzelhető stratégiának tartom egyébként azt is, hogy azt mondja a hangmérnök, hogy az épp használatban levő hangfalhoz igazítja a hangképet, nem egy ideálisnak gondolt hangfalhoz, abban reménykedve, hogy azok az emberek, akik az ő zenéjét kedvelik a hasonló ízlésük miatt hasonló hangolású-jellegű visszajátszó berendezést használnak majd, ezzel kihasználva az extra lehetőséget. Először kicsit okkultizmusnak tűnt, de meggyőztem magam, hogy mégsem az. Egy komolyzene rajongó valószínűleg nem fog laptopról zenét hallgatni a nappaliban, és nem lövünk nagyon mellé, ha pl. valami amerikai RNB-t csinálunk, feltételezzük, hogy a fogadó oldalon lesz valami komolyabb subwoofer (Silk egyik afroamerikai ügyfelének az autójában - stílszerűen a műfajhoz igazodva KIZÁRÓLAG mélynyomó volt. No comment.). Tehát, vehetünk hangfalat úgy, hogy pontos hangot akarunk, vehetünk olyat, ami nem fárasztó (pl. kevés magasa van), vehetünk olyat, ami bennünket inspirál: ezek mind valid okok, és ha ezt elfogadjuk, akkor adott esetben arra is ügyelnünk kell, hogy végül milyen zenét fogunk csinálni. Nekem pl. nagyon tetszik a Quested 2108 hangja, ami minden, csak nem lineáris. Senkinek nem ajánlanám, aki komolyzenét akar keverni. Komolyzenére ATC-t, PMC-t és PSI-t szoktak használni. Egyet jegyezzünk meg: minél inkább olyan hangfalat választunk, ami a lineáris specifikációtól eltér, annál inkább az történik, hogy az adott hangfalra keverünk. Hogy mi az igazság, azt pontos mérések teljesen jól megmutatják, jobban hihetünk annak, mint a fülünknek. Mindez persze csak akkor, ha minden adat a rendelkezésünkre áll. …SOKKAL JOBBAN KIJÖTT A KÜLÖNBSÉG! Hangfalak összehasonlításakor szokott érv lenni, hogy X hangfalon sokkal jobban kijön a különbség mint Y-on és Z-n, amiből az a következtetés, hogy X hangfal sokkal leleplezőbb, tehát X-en gyorsabban lehet döntést hozni. Ez teljesen helytelen konklúzió. Ha Y és Z hangfal a lineáris, és X tele van durva rezonanciával (olcsóbb hangfalak ugye), akkor evidens, hogy X-en lesz különbség, és gyorsan "korrigálunk" EQ-val. Valójában az történik, hogy az X hibáját EQ-zzuk ki. Tipikusan az NS-10-re szokták mondani, minek a frekvencia diagramja eképp fest: Ezt a hangfalat sokimndenre lehet és érdemes használni, kivéve etalonnak. Vicc nélkül mondom. Értsük meg, hogy a jó hangfal nem a különbséget hozza ki, hanem a LÉTEZŐ különbséget kell megmutassa. A torz hangfal a nonlinearitása miatt nem feltétlen csak elfed, hanem mint egy rezonáns EQ ki is emelhet, vagy eltűntethet, ezért ott is mutathat különbséget ahol valójában NINCS. Tehát a hangfalunk mutassa meg azt is ha van különbség, és azt is, ha nincs! Ha nagyon nem lineáris hangfalat választunk -és az NS-10 pl. ilyen- akkor valójában az történik, hogy a hangfal hibáit EQ-zzuk a mixben, A kérdés az, hogy ez mennyire jó stratégia. Az igaz, hogy a 80-as években az elterjedt hangfalak a háztartásokban hasonlítottak az NS-10-re, de napjainkban ez pont nem igaz. Egyrészt szélesebb sávon dolgoznak (több mély, több magas, bassreflexek, az NS10 meg zárt!), másrészt semmi közepük, ahol viszont az NS-10 anomáliáit próbáljuk ki EQ-zni hosszasan. Gondolom értitek, mi itt a gondom. MOST AKKOR MINDEGY, HOGY MIT VESZEK? Érdekesmód ezt a kérdést soha senki nem tette fel nekem, pedig abszolút jónak gondolom, ezért kitaláltam, haza lehet menni, és a környezetet terhelni ezzel. Bár az előbb azt mondtam, hogy a profik nem lacafacáznak hangfalválasztás kérdésében sokat, egy dologban holtbiztos vagyok: kivétel nélkül meg tudnának nevezni egy szintet, ami alatt nem dolgoznak már. Először is, a lazaságot (amit a tudás tesz lehetővé) ne keverjük össze az igénytelenséggel. Szóval ha megkérdeznénk a gyakorló hangmérnököket, úgy gondolom, hogy a minimális szintet olyan termékeknél húznák meg, amik jócskán 100k forint felett vannak. De mondjuk egy Genelec 8040-en vagy egy Dynaudio BM6A szinttől kezdődően már el tudnának kavirnyálni valami segédhangfallal a mix végéig. Utána viszont jön a mastering, és ott nincs cicázás. Mastering szintű stúdióban ott lesz valami olyan cucc, ami fixen nem leárazásból jött, ha értitek mire gondolok. Az pedig teljesen általános gyakorlat, hogy a mastering visszaszól, hogy "oké, ezt most újra kéne keverni mert 6kHz-nél kicsit több, mint kellene, és az abszolút nem az én feladatom". Ami ugyancsak megerősíti azt a hipotézisemet, hogy a monitorhangfal választásba profiknál belefér egy kis lazaság. Most jön az a bizonyos "Ha DJ Zsiráfnak jó volt az a cucc, akkor nekem is jó lesz!". Hát nagyon nem. DJ Zsiráf híres, az ő lemezeit akkor is megveszik, ha nagyon ocsmány dolgokat csinál rajta, mert híres, és híres embertől még olyat nem hallottak, ergó érdekes. Ha pedig DJ Zsiráf valóban nagyon tehetséges, akkor a szokásos logikai menet a mérvadó: egy profi autóvezető egy szarabb autóval is állva fog bennünket hagyni. Végül pedig mi nagyon másak is lehetünk mint a kedvenceink. Ritkább az, mikor egy híres zenekar olyan zenét játszik, mint a példaképei (márcsak azért is, mert ha jól utánoznák, nem lennének elég eredetik, következésképp híresek sem ). Jellemzően mindenki más hangfalat hall jónak, persze vannak rendszeresen befutó favoritok, ami általában sok mindenkinek tetszik. De simán lehet az is, hogy tök egyedi ízlésünk van. A JÓSÁGI TÉNYEZŐ Most láttuk, hogy egy profi össze fog keverni egy lemezt elég jól egy közepes szintű hangfalon is. Akkor minek használjon sokkal drágábbat? Na itt van két nagyon lényeges pont, és ezt egy hasonlattal fogom szemléltetni. Egy jó hangfal olyan, mint egy számítógép monitor, amin grafikázni szeretnénk. Pixelezni egy CRT monitoron nem jó ómen a kínai asztrológia szerint, arra jobb egy LCD. Ha a monitorunk nagy, és jó felbontású, gyorsabban tudunk dolgozni, nem kell mindig ki-nagyítani-vissza-nagyítani a részeket, hanem csak átlátjuk az egészet. Én így tudnám szemléltetni egy nagyon jó hangfal lényegét: felgyorsítja a workflow-t. Részint kisebb valószínűséggel utáljuk meg amit csinálunk, nem süketülünk meg, és végül sokkal több időnk marad kreatívnak lenni, hiszen a motorikus feladatok gyorsabban végrehajthatók és kevesebb kísérletezéssel, nagyobb biztonsággal hozzuk meg a döntéseinket. A kreatívkodásra szánt idő rendkívül fontos egy produkció szempontjából, úgy is mondhatnám, az adja a lényegi különbséget. NE FÁRASSZ! Sokat hallom, hogy egy hangfal hangja fáraszt, az ellene az érv. Ez létező probléma. Manapság a monitor gyártók is rákaptak a smiley-formájú frekvencia átvitelre, tehát hogy nyomják a magasat. A sok magas, főleg ha olyan minőségű fárasztó. A dinamikus hangfal is fárasztó. ...ha hangosan hallgatják! Hogy hogy célszerű monitorozni….ahogy azt már sejtitek, egy újabb cikk MOSTMÁR AKKOR TÉNYLEG VÁLASSZUNK! Először is, akinek nem volt még stúdiómonitora, ha csak 100k forint körül szán is rá, nagyon boldog lesz vele. Szinte biztos. De azért nem árt, ha van valami objektív képünk arról, hogy hogyan is teljesít az adott hangfal. Berakjuk hát a referencia anyagunkat, melyről az alábbiak elmondhatók: teljes frekvencia spektrumot lefed dinamikus (vannak benne halk, hangos részek, nincs kipréselve limiterrel) mindneképp monó kompatibilis! És akkor megpróbáljuk levonni a következtetést úgy, hogy bizonyos szempontokat figyelünk. Ne csak azt nézzük, hogy nekünk tetszik-e amit hallunk, mert az ízlés kérdése, és akkor nem világos, hogy most akkor zenefogyasztók vagy zenekészítők vagyunk. Mik lennének ezek: Keressünk a hangképben olyan hangot, amit ismerünk. Egy beszéd vagy énekhangról elég nagy magabiztosságról el tudjuk dönteni, hogy az úgy szól-e, mint a valóságban. Ugyanez nem mondható el mondjuk egy szintetikus hangról (mihez képest szól úgy, ahogy?). Hallgassuk meg a tranzienseket: ezek a hangok kezdeti pár milliszekundumos részei, amiket a stúdiómonitoroknak nagyon precízen kell reprezentálniuk. Egy lábdob, egy basszusgitárnak (tehát a ritmusszekciónak) élet-halál kérdése az, hogy lehessen pontosan hallani mikor ütötték / pengették meg. Nem kezdődhet úgy, mint egy szőnyeghang! Tehát legyen meg és annyi ideig tartson, mint a felvételen, ne legyen elmosódva. Figyeljük meg a dinamikai viszonyokat! A halkabb és a hangosabb hangok távolsága legyen olyan nagy, amennyi csak lehet. Ha a mix amit hallgatunk jó (nincs széttaposva limiterrel) és egy lábcin pont ugyanolyan hangos mint az ének, akkor jellemzően nem túl jó a dinamika reprezentálása. Valószínűleg nem bírja az erősítő. Megfigyelhetjük pl. a zengetők lecsengését is. Hova "megy el" és hogy tűnik el. Hallunk fázishibát a frekvenciamenetben? Jellemzően a crossover frekvenciák környékén tud rendes kalamajka lenni, általában éneken nagyon hamar kiszúrható. A basszus csak sok, vagy érthető is? (Emlékezzünk mint mondtam a bassreflex hangfalakról!) Mennyire fárasztó hallgatni a hangfalat? Általában a sok magassal rendelkező berendezések problémája ez. (Hangfal teszt közben ne hallgassuk hosszasan hangosan a tesztalanyokat). Milyen a magasak minősége? Egy torz magasakat produkáló rendszeren minden magasfrekit tartalmazó hangszer ugyanúgy szól, nincs jelentős különbség mondjuk az ének felső frekvenciái és egy lábcin magasa között, ami értelemszerűen tévesztés. A közepek: ez a legfontosabb szinte mind közül: mennyire részletes, érthető, zavaró? Ha sok a magas, kérdőjelezzük meg, hogy esetlen nem-e amiatt érezzük tisztábbnak és részletesebbnek! Halkítsuk le a felvételt extrém módon, hogy alig lehessen hallani. Érteni így is a mixet? Aztán hangosítsuk fel: bírja az erősítő? (Pl. megmaradtak a tranziensek?) Mennyire változott meg a hangkép? ...És ezek után figyelembe vehetjük azt is, hogy amit hallunk, az nekünk tetszik-e. Lehallgatáskor tudjunk mindenképp kapcsolni a hangfalak között, hangerőérzetre húzzuk egyformára azokat, és persze legyenek akusztikailag korrektül lerakva. Erről majd később. Hogy melyik kritériumot milyen súllyal vesszük számításba választásunkkor, az természetesen annak függvénye, hogy a zenekészítésnek jellemzően melyik fázisa fontos számunkra. FELTÉTELEZZÜK… …hogy a hangfalat megfelelő körülmények között próbáltad (jobb esetben abban a környezetben, ahol használni fogod). Vagyis olyan helyen, ahol jól beállították, jó a környezet, jók a körülmények. Erről te magad is egzakt véleményt fogsz tudni alkotni, mert a következő cikkemben elmondom, hogy célszerű a hangfalakat beállítani, és hogy az akusztikai korrekció jellemzően milyen beavatkozásokat feltételez. Így a végére érve megállapíthatjuk, hogy monitor hangfalat érdemes venni, hogy érdemes rá költeni is, de ha limitált a büdzsénk, akkor természetesen nem érdemes sokat "csavargatni" magunkat azon, hogy melyik hangfalról mit mondanak, vagy mit ír a specifikáció: tökéletlenségéből adódóan vegyük meg azt, amit jobbnak hallunk, én legalábbis mindenkit bíztatok arra, hogy higgyen magának (és persze kétkedjen is ha szükséges ). Ha nincs erre lehetőségünk, akkor vegyük azt, ami kevésbé hibásodik meg, vagy több garancia van rá, biztosított az alkatrészellátása, stb. A marketinges is ember, haggyuk őket élni, de bánjunk kesztyűs kézzel a specifikációival az olcsóbb modelleknél, mert azt nem mérnök készíti. Egyelőre talán ennyi. Holnap a cikk az akusztikáról. Jó zenélést!
  2. Tetsuo

    PSI AVAA C20 - aktív akusztikus elnyelő

    http://www.psiaudio.com/en/our-products/avaa-c20/ AVAA (Active Velocity Acoustic Absorber) works like an active bass trap and is the solution for room mode problems between 15 – 120 Hz. Van valakinek ilyesmivel tapasztalata? Mennyibe kerülhet?
×
×
  • Create New...