Keresés a tartalomban

http://www.electronicbeats.net/the-feed/behringers-cheap-new-analog-synth-is-out-will-you-get-one/ Tényleg 999$ lett az ára az USA-ban. Ütős ajánlat. Reméljük a HS-ben is kapható lesz!

Üdv mindenkinek! Felnőtté válásom komoly jele, hogy fokozatosan elszakadnék a daw programoktól, amiket eddig kényszerűségből használtam, mivel lényegesebben kisebb kiadás volt fenntartani egy közepesen szar gépet és egy igazán egyszerű midikeyboardot. A kérdés természetesen pontosan ehhez kapcsolódna. Daw programba szerkesztett midiket milyen seqvencerre tudnék rápakolni úgy, hogy a seqvencer akár párhuzamosan tovább küldje a midit több hangszerre. Egy kissé egyszerű példa, van három sávom, basszus, ritmus, szinti. Tökéletesen megírva a három sávra a zene, a szám elejétől a végéig. Szeretném analógban visszajátszani, (effektezéshez, rögzítéshez, miegymás) mondjuk kiküldve a jelet egy volca bass, beats, keys hármasra. Lényegében úgy képzelném ezt el, mint ahogy egy arranger szinti működik, csak itt a sávokat külön vasakra dobálnám. Köszönöm előre is a segítséteket!

A Moog a mai nap leleplezte legújabb szintetizátorát, a MINITAURT. A hangszer a cég TAURUS családjába tartozik, majd 40 éves hírnevét bődületesen kövér analóg oszcillátorainak köszönheti. Ezt, és annak szűrőjét örökli az új jövevény. A Taurus korlátozott szintézis képességeit azonban jócskán továbbfejlesztették, melynek eredményeként egy kis méretű, asztali szintetizátor megfelel a modern zenei igényeknek is. Minden funkció egy tekerőt vagy kapcsolót kapott. Memóriája nincs, de a Moogtól ez nem szokatlan: hangszereit a keményvonalas szintetizátorosok igényeit szemelőtt tartva tervezik, nem popularizálják magukat (még!) őrült marketingesek által vezetve, és ebben az esetben szerintünk nagyon jól tették! A jól átlátható eszköz könnyen kezelhető, ugyanakkor kialakíthatja azt a kényszert, hogy a zenészek mindenkor tökéletesen a zenéjük funkcióihoz igazítsák az adott hangzást! A Minitaur árának köszönhetően nagyszerű trójai lehet ebben a pluginnel telt világban eleven, kövér, változó hangjával, de a piac többi szereplőjével is remekül meg fog férni: ha a kategóriára méret alapján tekintünk, ő lesz az versenyző a mezőnyben, aki a hangzás minőségére fókuszál elsősorban. A szintetizátor CV és MIDI/USB vezérelhető, azt írják hogy a paraméterek is. Ezzel oldják meg pl. a szerkeszthetőséget és a visszahívhatóságot. Kaphatóság: 2012. tavasz A termékről részletes leírás itt olvasható.

Korábban olvashattatok róla most videón is megmutizzák a srácok a kis kéket. http://youtu.be/6bTEaSpiw0o

Egy másik remek videót is le kellett szinkronizálnunk, mert hihetetlenül jól elmagyarázza a hangszert. Kollegám szerint az emberek általában meglepődnek, mikor megtudják, mennyire komoly szinti rész van a Nord Stage 2-ben. Egy playlistet csináltunk, ami lejátsza szépen a videókat egymás után, vagy lehet kattintani az egyes részekre is a videón belül. A lejátszás itt indul. Jó mozizást!

Folytatjuk tipp+trükk sorozatunkat. Ilyet is csak modulárban tudnak kitalálni mint ez a Varigate, mégis javaslom a megtekintést azoknak is, akik nem modulároznak, hiszen hasonló hatást szoftverből is meg lehet oldani, itt az ötlet a nagyszerű. A Varigate egy 8 sávos ritmus szekvenszer, mely gate hosszt, ratchetinget, valószínűséget és variálható track hosszakat, időzítéseket paraméterez az eredményhez, de András úgyis elmondja részletesen, hiszen így kértétek (Igen, a Patchlab 5,6,7,8-as részek nem jelentek meg, mivel kísérleti jelleggel megnézzük, hogy az új 10-es terjedelme és mélysége mennyire jó irány).

Jön az OB-6. Nincs mese, nincs kérdés. Ezt a cikket az egyik legnagyobb SEM rajongó küldte be, azaz én Angol terméklap itt.

Sziasztok! Érdeklődnék, hogy lenne-e valakinek eladó Access Virus TI Desktop vagy TI Snow? Vadászom már egy ideje. Eddig 4 hirdetésre írtam, abból 1 válaszolt, ami sajnos már elkelt.

Sziasztok! Koncertre keresek olyan szintit, amit főleg szólókhoz és szőnyeghez szeretnék használni főhangszer mellé. A főhangszer egy RD700GX zongora kártyával. A stílus jazz, jazz-rock. Ami fontos lenne a második billentyűnél: 61 billentyű, kényelmes gyors profi billentyűzet a szólókhoz. jazz-es smoothjazz-es hangzásvilág szép Pad-okkal, vonósok, fúvósok és lead hangszínek a szólókhoz (paraméterezhetőség sem árt) Vagy sampleres szintit keressek? Ja és Nord árak alatt. Sajnos annyim nincs rá. Minden véleményt örömmel fogadok! Köszi előre is!

Ezt érdemes lesz kommentálni.

Milyen legyen a következő Yamaha szinti? Mit szeretsz a jelenlegiekben? Mit látnál az újakban? Megjelenés? Színek? Funkciók? És hogy állunk a hangzással? Mindezekre most maga a Yamaha kéri tőled a választ! Ha tudsz angolul/németül, máris kitöltheted ezt az anonim tesztet itt: http://4wrd.it/YAMAHASYNTHSURVEY

Sziasztok! Mostanában tervezek beújjítani egy szintetizátorra és a Yamaha mx49-re gondoltam. Van valakinek róla véleménye? Szerintetek 145e-ért megéri megvenni, vagy tudtok jobb ár/érték arányút?

Sziasztok, vásároltam egy Yamaha MX49 szintit, egy olyan céllal, hogy szeretném kiváltani a Vsti-ket (főleg NI Komplete), amiket csak lehet! Ez ugye nagyban módosítja az eddigi zeneszerkesztés menetét, módját, mivel az eddigi Instrument trackekek helyett, most audio csatornák lesznek! A cél az lenne, hogy kicsit karakteresebb, egyedibb legyen a zene! A véleményetekre lennék kíváncsi, mennyire változik a zeneszerkesztés menete, nehézségek, stb., ilyesmik! Pl. ugye most nem tudom megcsinálni, hogy feljátszok valamit, és a véletlenül leütött hangot simán kitörlöm Esetleges tapasztalatokra is kíváncsi vagyok! Köszönöm, Kristóf

Most jelentette be a DSI az új csoda monó szintijét. Rendkívüli képességek egy hibridben: digitális oszcillátorok, de ezúttal klasszikus szűrőkkel ! (Prophet 5 és Oberheim SEM). Rettetentes sztep szekvenszer (32 lépés, 16 sáv), 4 analóg CV be és kimenet, 4 delay, extra hullámformák (köztük supersaw ) döbbenetess modulációs mátrix. Nem is szaporítom a szót, még talán annyit, hogy 1) június július közepétől lesz a Hit Space-ben 2) Csináltam róla egy rendes termékleírást. Emitt olvasható. Amúgy meg meg kell nézni a videóját és meghallgatni, mert nagyon jó

Egy érdekes termék látott napvilágot, mely a Moog logót viseli, egyszerű, és patchelhető A fotó segít

Egy igazi "anyaszomorítót" fogok most nektek bemutatni. Mesélni fogok..."Egyszer vol-hol-nem-hol" hogy nem is olyan rég egy neves gyártó megkérdezte tőlem, milyennek kellene lennie egy modern szintetizátornak. Szerintem. Kíváncsi lennék, másnak mi jut erről eszébe. Nekem bizony nem a polifóniafok, nem a szintézisek fajtája stb.: ilyesmit már halálba ragoztak. Ezt feleltem: Annyi év modulárisozás után rendkívül kívánja a testem azt, hogy a zenélést ne a sztenderd kábelek (cv-gate-split-vco-vcf-vca stb) ledugásával kelljen kezdeni szinte minden esetben. Vagy hogy ne keljen a nem moduláris feladatokra más szintit tartani külön emiatt. Hiszem, hogy az élmény és az eredmény nagy része a WORKFLOW. Tehát az, AHOGY eljutok A pontból B-be. A másik ami eszembe jutott a Roland cég retrója, az AIRA. Hogy mindenki kéri az analógot, erre csinálnak digitálisat. (Már kifejtettem, ez oké is, de ha a vevők szeretnének analógot is, akkor csináljanak. Azért ne töröljék az analógot, mert konkurenciát jelent a saját digitálisnak. Szóval lehet digitális is, de csak ha nem ismer félelmet!). A két kérdésre egy butik kanadai gyártó, az Intellijel adott adekvát választ. A képlet ez: vedd a Roland egyik legnépszerűbb analóg szintijét, (SH-101), tartsd meg a legjobb részeket a struktúrájából, nyomd tele új képességekkel és csináld meg félmodulárisra, de azért ne add túl drágán! Mikor tavaly láttam a bejelentést, még nem esett le a húszfillér, hogy ez mitől lesz jó és ennyiért. Most, hogy megérkezett, minden értelmet nyert. A napnál is világosabb hogy lesz ez. Indítsunk onnan, hogy mi ez az SH-101? Aki nem ismeri, ez tényleg egy igen jó kis hangszer. Őszintén sajnálom, hogy még sehol sem volt a cégünk mikor ezt kapni lehetett. A teljes története a Vintage Synth Exploreren olvastható. Röviden összefoglalom: egyoszcillátoros monofón analóg szinti 32 billentyűvel, opcionális gitárnyakkal. 1983-ban került a piacra és most 1400 euróért mennek (uszkve 430.000.- forintért). Ezzel meglép más kétoszcillátoros high end hangszert, köztük a Moog Sub 37-et, a Studio Electronics cuccokat és még hosszasan sorolhatnám. Hogy a fenébe tud ilyen drága lenni egy ennyire limitált képességű vacak? Részint híres a hangzás. De annyira azért (szerintem) nem különleges. Úgy értem nagyon jól szól, de nem annyira markáns mint egy SEM, egy Minimoog, egy Odyssey vagy sorolhatnám. Akkor miért? Termézetesen a workflow miatt. A jól kitalált szabályok, apró extrák ennyire inspirálóak tudnak lenni: kicsi és nagy, fiatal és öreg azonnal tud olyan patcheket készíteni vele, amitől boldogok lesznek. Végülis mi fontosabb annál, hogy milyen zene születik vele? Juteszembe, egy ilyen párnát kaptam két éve a szülinapomra. Szóval az SH-101 a limitációinak köszönhetően rendkívüli mértékben inspiráló. Ismét utalnék rá, hogy a gyártó leírásából még a kollegáimnak és nekem se jött le, hogy ez mennyire ott van a szeren, ezt tapasztalni lehet csak. Egyébként a Rolandnak is a próbát tanácsolnám, mert az új System-1-et 185ezer forintért fogják piacra vezetni ami multi, polifón, effekttel mindent tud és még annál is többet. De ha egy “vacak” SH-101-ért el lehet kérni ennek a dupláját, akkor min gondolkodnak? De beszéljünk az Atlantisról. A specifikációt és a gyártó szövegét elolvashatjátok a honlapon, az induló ára 247ezer bruttó forint. Én most azt írom, amit én megértettem a hangszerből. Így néz ki: Először is, nem készültem arra, hogy ez ennyire jól fog szólni. Sokkal jobban mint az SH-101 (vagy mint a System 100m). A moduláris cuccok, és főleg az Eurorack moduljaira gondolok egyáltalán nem szólnak jól. Jellemzően elég vékony hangú kis vackok, amiket a fix szintik azonnal kaszálnak (pár kivétel van: Addac 701, Macbeth cuccok és az Analogue Solutions oszcillátorai). Na ez nem ilyen. Az Atlantis az SH-101 topológiáját veszi alapul, de csak addig, míg feltétlen szükséges. Itt eleve két oszcillátor van, de ezek háromszög és nem fűrészfog alapúak. Ezek az ún. triangle core oszcik jellemzően FM-et sokkal szebben szintetizálnak. A második oszcillátor nagyon trükkös: önálló hardszinkronja van (jack bemeneten akár), linkelhető az első oszcihoz, és tud pl aránytartással FM-ezni. Mindegyik oszci minden kimenete elérhető, újrapatchelhető. Ugyancsak igaz mindkettőre hogy rendkívül precízen követik a hangmagasságot, nincs hamisság, nincs hangolódás. A második VCO pedig működhet LFO-ként, ilyenkor sample and holdot is tud, kívülről is clokcolható. Az LFO tempószinkront az előbb említett hardsync révén tud megvalósítani. A szűrő…ezen nagyon sokat nyom a latba: az itteni multimód VCF eszméletlen király. Nagyrészt felel a kialakult testes hangért, de ezen túl is bőven megér egy misét. Először is, ahogy mondtam, ez multimód, szemben az SH-101-ével. Tud 2 és 4 pólusú lenni. Most tessék figyelni: az önrezonanciája kristálytiszta szinuszt generál, amit halálpontosan trackel a teljes hangtartományban. Ha pl. egyik oszcillátor sincs felkeverve is lehet játszani a dalt pusztán a szűrővel, tökéletesen tiszta a skálája. További plusz egy LP Boost kapcsoló, ami kompenzálja a szűrőt a magas rezonancia okozta vékonyodás ellen. Csodálatosan működik, és a vége finoman clippel. A szűrő LFO-val és burkolóval azonnal modulálható (amountoknak van egy-egy csúszkája), de az SH-101-gyel ellentétben itt a burkoló modulációhoz van egy negáló kapcsoló. Milyen jó is az a highpass szűrőnek! Végül egy kis matek: hány különböző hangmagasságot tud kiadni ez az Atlantis gyerek egyszerre? 2 VCO + 1 sub (ahogy az eredetin) + a szűrő szinusza. Ez négy! Most pedig az egyik fő erősségről: az Atlantis érkezését megelőzte egy másik Intellijel modul, a Dual ADSR elnevezésű megtapasztalása. Erről annyit kell tudni, hogy jelenleg a kedvenc modulom (akármikor választanám a népszerű Maths helyett), ennél jobb burkolót még nem hallottam és moduláris világban nem vagyok hajlandó mást használni. Most már azt is értem miért kerül annyiba, és nem csodálkozom miért vitték el azonnal (eredetileg kíváncsiságból hoztam egyet). Mielőtt valaki vitába szállna ezzel kétségbe vonva józan ítélőképességem (mondván hogy nehogy már egy ADSR burkolóval szórakoztassam itt a népet), mindenképp próbálja ki maga, hogy miről beszélek, időt fog megtakarítani. A lényeg: az Atlantis ebből kapot egy darabot. Annyira jó a karaktere, annyira jól beállítható, annyira azt csinálja amit kell, hogy nincs ehhez fogható. A burkoló egyébként itt is loopolható, ahogy az eredeti esetében is, viszont itt retriggerelhető is, és a tartománya tízszerezhető (lassú történésekhez). Ezekre mind van kapcsoló. Ha ez még nem elég: a burkoló vége CV attenuálható, kvázi dinamikaérzékennyé tehető! A potik minősége messze átlagon felüli (ugyancsak szemben az eredetivel). Felvettem videóra, ahol hallhatjátok a burkolót akció közben (loopra kapcsolva: nyomom a jobb kezemmel a billentyűt, annak hatására triggerelve loopol). A telefon mikrofonja rögzítette, tehát amit hallottok az már a telefon AGC kompresszió után van és még így is mennyire snappy! Ajánlom szíves figyelmetekbe az FM-hardszink krossz zeneiségét is: A szintetizátor előlapját és struktúráját nézve azonnal kirajzolódnak az erővonalak: lineáris és exponenciális FM, szinkron, krosszmoduláció, pulzusszélesség, nagyfrekvenciás filtermoduláció, és teljes patchelhehetőség 27 jack aljzat révén. A szintetizátort csak behangyintjuk egy akármilyen dobozba táppal, és kábel bedugása nélkül azonnal gyönyörűen lehet vele zenélni. Viszont ha kell, bármikor bővíthetjük, vehetünk hozzá burkolókat, oszcillátorokat, filtereket, vagy más szintikhez újrahasználhatjuk a moduljait: mint mondtam, itt teljesen szétkapcsolható a belső gyári drótozás, ehhez mindössze be kell dugnunk egy jack dugót az adott csatlakozóba. Jelstruktúra: Alternatívák: Korg MS-20 mini: a Mini majdnem fele ennek árban, és gyakran hivatkoznak rá félmodulárisként, valójában nem az. A jelfolyam nem változtatható meg, tehát a filterek sorosak, az oszcillátorok után jönnek, és a végén VCA. Nem szakítható meg. Az MS-20-nak van billentyűzete (de dinamikaérzékelten és még CV-re se tud dinamikát), envelope followere szűrőkkel, duál rezonáns szűrője, USB-CV átalakítója, és egy extra LFO-ja. Nincs sub oszcija, nem tud szinkron modulációt, és az ADSR-rje extrém béna, ráadásul fel kéne cserélni a HADSR az ADR-re, és még lassú is, a VCA zajos (tehát olyan hangok amik hosszan lecsengenek sweepelő szűrővel nem játszanak), kizárólag torzan tud szólni. Az összerakás minősége lényegesen gyengébb. Az Atlantison megfogod a potikat, és érzed hogy nagyon ott vannak, pont annyi az ellenállásuk mint kell, de finoman mozognak. Az Atlantis tud tiszta és koszos lenni. Mármint hangzásban is. (Az MS-20 fő előnye a karaktere, amit semmi más nem tud. Szóval ha az kell, akkor nincs mese) Analogue Solutions Telemark: a Telemark egy ősdurva klasszikus hang (Oberheim SEM), és ő sem igazi félmoduláris, miként a jelút nem változtatható meg jelentősen, patch tábla ide vagy oda. Viszont itt a két oszcinak független pulzusszélessége van, és tud morfolni a szűrője ami ultra Kraftwerk-tyutyu-menyország. Az oszcikat kicsit küzdelmes tiszta hangolásban tartani, de ez full vintage. Ahogy MS-20-nál itt sem tud helyesen v/oktávban trackelni a szűrő. Az összerakás színvonala alacsonyabb az Atlantisénál. Most pedig a szokásos összefoglalóm: Q: Mi az ami nagyon tetszett a hangszerben? A: Hangminőség B: Rendkívül kreatív, inspiráló C: nagyon egyedi, széles hangzásspektrum. Ez egy forma 1-es versenygép. Period. Q: Mi az ami nagyon NEM tetszett a hangszerben? A: Egy dizájn problémát találtam: a kapcsolók aprók és feketék. Nem lehet jól látni épp hol állnak, és az állásukról oda-vissza kapcsolással lehet megtudni, hogy most biztosan mit reprezentálnak. Ha valami tönkremegy leghamarabb, ez lesz az. Elég béna! Még talán kicsit közel vannak a kezelőszervek, abszolút jogos kritika lenne 5U júzerektől, de Eurorack világban ez már csak ilyen. Ott elvárás a helytakarékosság. Ár-érték: 7/10 Mielőtt kritika ér, mostanában időhiány miatt csak azon cuccok tesztjét publikáltam, amik egészen kiemelkedőek voltak, ezért ez a sok jó pontszám. Szeretném ha nyilvánvaló lenne, ezért vastag betűkkel írnom: hogy továbbra is egy SZADISTA vagyok amennyiben terméktesztről van szó. Ez viszont egy egészen kíváló hang, rendkívül sokoldalú, igazi félmoduláris versenyló (forma-1-es, csak hogy következetes legyek). Ha azt nézzük, milyen alternatívái vannak, akkor nincs a látóhatáron belül félmoduláris cucc (legolcsóbban háromszor ennyiért az EML). Ebben az értelemben jó az ár. Viszont figyelembe kell venni, hogy ennyi pénzért nincs még rajta MIDI csatoló, és nincsen külső kontroller, pl. billentyűzet, se ház, se táp. Igaz, 200 ezer környékén van aki ad már belépő szintű moduláris cuccot, azzal lehetne összehasonlítani. Doepfert. Maradjunk annyiban, hogy amit a Doepfer annyi pénzért tud, azt inkább kérném digitálisban. Viccen kívüli fájdalom. Újrajátszási faktor: 8/10 Elképesztően szórakoztató, viszonylag sokféle hangzás, plusz mivel félmoduláris, bármikor bővíthető további modulokkal. (NordLead4-nek adnék 10/10-et továbbra is). Hangminőség: 10/10 Ha a Boomstar 10/10, akkor ez is az. Nem találtam rajta hibát, beleköthetetlen minden részlete. Nem tudom elképzelni, hogy ez a karakter bárkinek is ne tetszene aki szereti az analóg szintetizátorok hangzását. (Silk, megcáfolsz?) Inspiráció: 10/10 Ezen a szintin MINDENT lehet Klasszikus, modern (inkább a modernhez közelebb), nagyon magas szinten. Hardver kivitel: 9/10 A kapcsolókért többet is levonhatnék, viszont a csúszkák a legjobbak, amit valaha fogtam. MINDENT EGYBEVETVE: 9/10 Mint mondtam korábban is, tökéletes szinti nincs. A leggyengébb pontja a cuccnak az ára, és hogy nem kompakt. Kell hozzá egy MIDI-CV interfész, egy ház táppal, szóval nincs szintetizátor kinézete. Ugyanakkor ez az előnye is. Merthogy: ...ki vegye? Azoknak ajánlom, akiket érdekel a moduláris szintik világa. De nem akarnak gyenge minőségű modulokkal, starter kitekkel szánalmasak lenni, és nem szeretnének tartani egy fix szintit csak azért, mert körülményes mindig patchelgetni. Itt a félmodularitás egyértelműen árnövelő tényező, mert olcsóbban is lehet kiváló hangszert kapni (nem modulárist). Egybként meg gyere el a Hit Space-be, próbáld ki, és ha úgy érzed hogy ez a TE hangszered, akkor azzal senki nem vitatkozhat. Vegye még az is, akinek már van moduláris szintije, hiszen bagóért juthat új, minőségi modulokhoz, meg hát a csodálatos workflowhoz. Részemről magamnak beszerzek egyet és egyben a végső oknak gondolom az Eurorack rendszer mellett. Zseniális. ZSE-NI-Á-LIS! Végül pedig a gyári videó:

Itt nincs vicc: Csináld Magad az MS-20 analóg szintit... (Admin: ez a DIY MS-20 viszont nem mini, hanem 1:1 !)

Ha igaz, hogy lesz ilyen (és ez nemsokára kiderül), akkor a nem véletlen szivárgás eredménye az alábbi képek feltűnése a világhálón, a Moog Music fórumra posztolta MoogMusic nevű felhasználó ezeket, amik egy Moog SUB37 Paraphonic Synthesizer nevű szintetizátor előlapját ábrázolják. Ezen filózik az összes nagyobb fórum, és valljuk be láttunk már polifón theremint áprilisi tréfaként a Moog-tól, úgyhogy egyelőre csak a képek. Tessenek róla leolvasni a specifikációt. Vélemény? (Új képeket töltöttünk fel, a relevanciával kapcsolatban fogalmatlanok vagyunk)

A 2014-es NAMM kiállításon a Moog be fog mutatni egy korlátozott példányszámú alu-Minimoog Voyagert. Elvileg! Ha többet megtudunk, ide fogjuk postolni.

Most egy hosszabb cikket fogok írni, kicsit mesélősebbet. Akit nem érdekel ez, lapozzon az aljára, ott olvashatja a tesztet, ami egészen szokatlan lesz és hosszú, mert ez a Waldorf Pulse 2 névre hallgató szintetizátor túl egzotikus (!), és túl sokat tud ahhoz, hogy az ember egy prospektusból megismerhesse, vagy belássa a benne rejlő lehetőségeket. Egyáltalán nem tréfálok. Ráadásul a végére nagyobb dilemmátok lesz mint eddig valaha, főleg ha megnézitek a mellékelt tesztvideónkat. Sztori: 1995-öt írtunk, mikor a Nord Lead classic, a virtual analóg szintézissel újra felidézte a klasszikus szintik szellemét. Ez azonban egy új irányba mutatott, innentől számítom azt, amikor a szintetizátorokkal kapcsolatban a második kérdés nem az volt, hogy "na és milyen harang hangzást tud?" (Trent Reznort idézem : "úgy néz ez ki mint egy kib.szott harang?"). Szóval végre a szintetizátor hivatalosan szintetizátor lehetett. A digitális szintik már nem hangolódtak el, volt memóriájuk, könnyen multitimbrálisak és polifónok lehettek, stb stb, de két cég megmaradt a régi iskolánál: a Novation bejelentette a Bass Station (1)-et, illetve a Waldorf a Pulse-t. Az "újdonság" az volt, hogy mindkettő szubtraktív szintetizátor, viszont igazi analóg Ilyenkor szokás mondani, hogy megelőzték a korukat, valójában többgenerációs lemaradásról beszélhetünk: a Novation és a Waldorf is ezután nagy késéssel digitális szintetizátort csináltak, ami egyértelmű jele annak, hogy trendkövetők voltak. Vagy csak kénytelenek voltak behódolni a divatnak, mert nem volt nyilvánvaló, hogy a digitálisak az analógok működését tudták csak szimulálni, a hangjukat nem. Lévén akkoriban ez az analóg vs digitális kérdés nem volt annyira kardinális mint ma: mi csak nagyon szerettük a Pulse-t, mert szép kövér hangja volt (nem sejtettük, hogy ez analóg szerkezetének köszönhető, még nem esett le az összefüggés). A hangszerre azért emlékszem ennyire jól, mert abban az időben kezdtem tanulni a termékmarketinget, és apám nyüstölt addig, míg a "zsírdisznó" fogalomrendszerét ki nem találtuk. Talán még van az olvasók között, aki erre emlékszik. 18 évvel később, 2013-ban a Novation és a Waldorf ismét trendkövető, és csodák csodája, megint egyszerre csapnak össze: megjelenik a Bass Station II és Pulse 2! Na de "Will it blend? That is the question!". Először is, a Waldorf nálunk az utóbbi időben kicsit kegyvesztett volt. Mikor elkezdtük csinálni 1996-ban a márkát, akkor tudjátok mi volt a termék lineup? Hát például ez: Aki nem ismeri, ő a Waldorf Wave, és pont olyan goromba, ahogy kinéz. A többi termék a Microwave 1 és a Pulse. Pont, mint ma egy butik gyártó, és hát micsoda hangszerek! Az utóbbi időben a márka fénye rendesen megfakult: a nagy Q, Microwave Xt termékek jók voltak, de nem voltak annyira szofisztikáltak mint az azt megelőző kor masinái. A kapható termékük a Blofeld, még ha jó karaktere is volt, gyakran esett kritika áldozatául (gain problémák, szotverbugok). A Pulse 2-t 2012. január 22-én tudtuk meg hogy lesz (Winter NAMM), majd minden lehetséges (szintén késéssel megjelenő) vetélytársát (Minibrute, MS-20 mini, Bass Station II stb.) lekéste. A Pulse 2-ről tehát régen teljesen letettünk, elfelejtettük, mikor egyik nap szó szerint a semmiből ez a levél érkezett: Tehát a roadmapünkben ez semmilyen szinten nem volt benne. Megérkezik a Pulse 2, kirakjuk, de annyira el vagyunk foglalva (új webshop készítése egész évi projekt), hogy senki nem foglalkozik vele. Jön a feedback az ügyfelektől: ez is bugos, majd kijavítják stb. de amúgy elég jó hangja van. Legyintés: na jó, Waldorf BAU ("Business As Usual"). Megint pörög egyet a naptár, december van, rendezzük a hangszereket hogy a sok ügyfél jobban ki tudja próbálni. Kevés a hely, most mit favorizáljunk? Jé, egy Pulse 2. Ezzel mi van? Egyáltalán működik? Senki? Na hol a tápja megnézem már…. Első billentyűütések: kérdőjelek. Ez meg mi? Most a (Moog) Minitaur is szól vagy mi van? Nem, ez magában szól így +meg! Mivan? Valaki hátulról előjön, hogy ez melyik hangszer. Srácok, ezt próbáltátok már? Hülyék vagytok? Úristen mi ez? Nézz csak meg jobban! Mit mondtál, mennyi az ára? Várjál Bálint, összerakok egy kamerát, addig ne játssz semmit, ezt felveszem. Kb. ilyen beszélgetés volt. Akkor eldőlt, hogy ezt másnak is tudnia kell rajtunk kívül és hogy gyorsan. Mi is történt? Csak annyi, hogy egy cég, akinek van némi múltja a témában végre letett egy olyan hangszert, ami méltó a névhez. Na jó, azt nem hinném, hogy egy Wave kaliberű dolgot kiadnának, ne ezt várjuk el. Nem mintha nem lenne rá képes a csapat, de a jelenlegi vezetés és irányítás mellett szerintem nem lesz akkora tőkéjük, hogy ezt megtegyék. Na elég a hülyeségből, lássuk, mivel van dolgunk. A Pulse 2, mint minden más mai desktop szinti azért lesz életképes, mert valamit jelentősen másképp csinál mint a többiek. Nagyon szép és jó a Microbrute, a Minibrute meg a Bass Station II, de egyik sem képes egyvalamire: semmelyiknek még csak távolról sem emlékeztet a hangja a klasszikus szintikre. (Ez nem baj, csak mondom). Mindhárom modern. Éles, karcos (főleg az előbbi kettő). A Pulse 2 viszont az ARP és a Moog világát idézi, simán be lehet úgy állítani, hogy azt hiszed, Moogon játszol. Borzasztó testes, kövér hangja van. "Milk n tits" ahogy a művelt kínai mondja. Szóval a hangja a kollegákkal egyetértésben a Sub Phatty és a Boomstar magassága, tehát simán 2x drágább szintetizátorokkal hasonlítom össze. És nem csak a lehetőségei, de a hangminősége miatt is. Előbbi tekintetében pedig jócskán meglépi mind az SE, mind a Moog szintiket, ahogy az tüstént látható lesz. A hangminőségre elpazarolnék még pár szót: a Pulse 2 ott spórol, ahol a többiek nem: van rajta pár tekerő, és mátrixos menürendszerben lehet kolbászolni, (a kijelző szerencsére szokatlanul jól látható, nagy, grafikus). Hogy ezt ép ésszel ki lehet bírni, annak oka az, hogy annyira jól kalibráltak a paraméterek, hogy nagyon gyorsan be lehet állítani a kívánt soundot, nincs ugribugri, nincs dekázgatás. Beállítod és jó. Az. Ettől független ez ma nem trendi, mert ma az a trendi, hogy 1 tekerő / funkció van. Valamit valamiért, ahogy szokták mondani. Mentségül szóljon, hogy van neki fullos szoftveres szerkesztője. Nagyon jó amúgy: Említettem még, hogy hangminőségben ott van mint a Moog illetve a Boomstar. A Moog hangja kicsit "fedettebb" (nem rossz értelemben), nem tudja annyira kinyitni a szűrőjét mint ez (tudom, ez úgyse fog senkit érdekelni, mert mindenki imádja a hangját, én is), viszont a multidrive funkciója viszont szélesebb skálán stabilabb, zeneibb. A Studio Electronics Boomstarnak a szűrője pedig teljes tartományon pontos, tipikus ARP: értsd, kitekert rezóval csak a szűrőn is lehet pontos kromatikus skálán játszani, tehát oszcillátorként is üzemelhet Ezt a Pulse 2 nem tudja, akinek egyébként Moog-szerű analóg aluláteresztő kaszkádszűrője van ilyen funkcióra. Viszont ellentetében a két másikkal ez multimód! (Pontosítunk: a Boomstar SEM változata IS multimód, de a többi nem. A SEM viszont csak 12dB/oktáv, a Pulse2 pedig választható 12 és 24dB között. Ez megint csak egy dolgot jelent: többféle hangzásra képes a Pulse 2). Na most jön a durvaság. A Pulse 2 három oszcillátoros szintetizátor, mégpedig VALÓDI három oszcillátoros. Ezen ne lépjünk túl nagyon könnyen, mert egyáltalán nem triviális dologról van szó. A mai szintik közül igen kevés tudja ezt, a mi kínálatunkból a Voyager. A többi szintinek van szub oszcillátora, amik tulképp frekvenciaosztós megoldások, és lényegesen alacsonyabb színvonalúak, mivel hullámformájuk korlátozottan szabályozható és nem használhatók fel modulációs célokra, még LFO-nak sem. Márpedig az, hogy egy szintetizátor milyen széles skáláját tudja szintetizálni a hangoknak, alapvetően ezen áll vagy bukik, és ez a legfőbb előnye a Pulse 2-nek. Jó példa erre az egyoszcillátoros Minibrute és Microbrute: jó gyorsan el lehet vele felejteni az FM, ring és szinkronmodulációkat. A hangok textrúája ennek megfelelően eléggé egyszerű (célratörő?). De a Pulse 2 itt nem áll meg, nagyon nem. Kezdjük ott, hogy itt az oszcillátorok hullámrofmája többféle lehet: PWM : ez lenne a pulzus jel, modulálható szélességgel (csak az 1-es és 2-es oszci. a 3-as lehet 50%-os négyszög). A fűrész, háromszög egyértelmű. Na de ez micsoda: APW: egy olyan pulzus jel, mely energiája konstans marad a szélességének változásával annak árán, hogy megjelenik egy szubharmonikus oktávja lejjebb. Csak az 1-es oszcillátor tudja. Unisonóhoz hasonlít, de kicsit másabb. Folytatom a sort a többi HULLÁMFORMÁVAL, tehát ezek mind hullámformák az oszcillátorokhoz: Unison M: szintén az 1-es oszci specilitása: 8 darab pulzus oszcillátort uniszónója. A hangolásuk szabályozható a Keytrack paraméterrel! Unison P: megint az 1-es oszci mutatványa, na de most kapaszkodjatok: megint veszi ezt a nyolc darab pulzus generátort. Ha csak egy hangot ütsz le, akkor egy hangon szólalnak meg, ugyanazon a hangmagasságon. Ha viszont nyolc különböző hangot fogsz le, akkor az oszcillátorok a hangolásuknak megfelelően szólalnak meg. A hangolást a Keytrack paraméterrel szabályozhatjuk. Para-8: ez az oszci 1 legnagyobb trükkje: mind a nyolc PWM oszcillátor a leütött nyolc hang hangmagasságának megfelelően szólal meg. Gondolom többek szeme kijött mint a csigának: nem polifón a szinti. Ezt hívják parafónikus szintetizátornak. Mert valójában több hangmagasság generátorral rendelkezik, de mind a nyolc egy szűrőn és VCA-n megy át. Ezzel egy akkord hangjait egyszerre kíválóan le lehet fogni. Ilyenkor a Keytrack paraméter a pulzusszélesség moduláció fade-jét szabályozza. A Para 8 módban a 2-es és a 3-as oszcillátor nem elérhető. Mielőtt megkérdezitek, hogy jó-e a szinti ebben a Para-8 módban, mondom: rendkívül. Hallani fogjátok a demóban. Para-4: mint fentebb, de hangonként két oszcillátort használ Ekkor a 3-as oszcillátor nem működik. Még nincs vége, kérem! X3-PWM: ő már a 2-es oszci trükkje, és ez egy PWM krosszmoduláció. Ne is keressétek a többi szintin, ez csak itt van, meg moduláris rendszereken. Így működik: kizáró vagy (XOR) modulációja a 2-es és 3-as oszci kimenetének, eredményeképp komplex hangzásokat lehet létrenozni inharmonikus tartománnyal. X1-PWM: mint előbb, de ez a kettes és 1-es oszci között történik. Elnézést, hogy húzom mindenki idejét, de ez se triviális: az 1-es és 3-as oszcillátor hullámformáját nem kell ehhez beáldozni, a krosszmod belül történik, ezért más hullámformák is választhatók azok helyére (tehát mondjuk fűrész szól, de pulse-szal krosszol). Mindemellett a 2-es oszcillátor pulusszélessége is modulálható. Ha még ez se lenne elég, akkor az oszcillátorok szinkronja egymástól függetlenül ki-be kapcsolható. És még mindig nincs vége! FB: a hármas oszcillátor csodája: ezt már ismerjük, visszaköti a drive kimenetet a mixerre. Mert hogy amint látni fogjuk, drive is lesz itt…. Most jönnek a nagyfrekis modulációk. A 3-as oszci tudja a 2-es oszci hangerejét modulálni. Emez tehát egy RING moduláció (emlékeztető: a ringmod bipoláris, az AM unipoláris, illetve az AM nem maszkolja a carrier spektrumát). A 3-as oszci azonban a filter cutoffját is tudja modulálni, tehát nagyfrekis filtermoduláció is van (a Boomstar is ismeri). A hármaska még tudja a drive, tehát a torzító áramkör intenzitását is modulálni! Hoppá retikül És amiről már szó esett korábban, a hármaskához szinkronozható a kettes oszci. A szűrő lehet BP, HP és LP, és saját rendes burkológörbéje van, ami loopolható is. Tehát itt sem spóroltak. Az erősítő kimenetén van egy állítható drive fokozat (torzító), mely tud fuzz, csöves és tranyós torzítást elkövetni. Tök jól működik, ráadásul ahogy fentebb is mondtam, a 3-as oszci tudja modulálni a mértékét, ami minden értelemben az izgalom netovábbja. Két LFO van, ez már gyakorlatilag érdektelen az oszcik, szűrő és torzító fényében, de tud késleltetést és MIDI szinkront. A két envelope ugyancsak fejlett, itt is delay, hogyan triggerelődjön újra stb. loopolódjék-e stb. Na igen, a hangszer kezeli a velocityt, ami nem nagy szó, de ebben a műfajban ez sajnos csak a Bass Station II-nek és a (Moog) Minitaurnak megy. Eredmény szempontjából nagyon nem mindegy, ahogy a videón lentebb látni fogjátok. Mindennek persze akkor van értelme, ha jók a modulációs lehetőségek. Nos, nem fogtok csalódni itt sem. A Pulse 2 modulációs mátrixszal van felszerelve. És nem is akármilyennel, a többiek ehhez távolról jelenthetnek csak, és a Pulse 2 ismét fényévi távolságra ugrik szintézis lehetőségek tekintetében! Kiemelem a nagyon extrákat. Modulációs források: LFO1, LFO1 szabályozva a modwheel/aftertouch által, LFO2, LFO2 az envelope 2 által szabályozva, a két burkoló, MIDI velocity, keytrack, pitch follow, pitchbend, modwheel, pressure és breath, control-x, release velocity, M-Accu, M-Product, M-Delay, M-Smooth, M-Min, M-Max, K-Highest, K-Lowest Modulációs célok: Pitch, Osc1/2/3 pitch, Osc 1/2 pulsewidth, Osc 1/2/3 level, cutoff, resonance, volume, panning, LFO 1 speed, Mod 1 amount, Drive, Glide rate, Envf Rates, Enva Rates, Unisono Det (tehát modulálható az unisono elhangolása), para fade 1, para fade 2, arp swing (tehát modulálható az arpeggio swingje), CV out (ezek szerint ki tudja magából küldeni a burkolókat és LFO-kat más szintinek!), M-Accu, M-Product, M-Delay, M-Smooth, M-Min, M-Max. Undorítóan sokat tud és még csak nem is átláthatatlan vagy nehéz. Persze meg lehet kavarni rendesen, pl. megoldható, hogy az OSC1-es frekijét modulálja az LFO-1es, de az OSC2-t mindig csak az az LFO modulálja, amelyik értéke magasabb. Össze se tegyétek semmelyik képességével, MS-20 Minit is beleértve. Arpeggiator: megmondom őszintén, a Microbrute és a Bass Station II step szekvenszere nálam favorit. Ugyanakkor a Pulse 2 arpeggiója a Bass Station és a Minibrute arpeggióját "kissé" felülmúlja. Miért pont itt maradna alul? Először is, itt grafikusan szerkeszthetjük a lépéseket, akcentezhetünk (modulálható!), köthetünk, páros-páratlan ciklusozhatunk, van MIDI szinkron, delay, patternek, kitartás, swing. Tökéletes! A szintit egyébként a keménymagos Waldorf fejlesztők követték el: Frédéric Meslin, Frank Schneider, Stefan Stenzel drótozták és programozták, a doboz/design Axel Hartmann műve (ki gondolta volna! Axel Harmtann követte el egyébként a Hartman Neuront, a Moog Slim Phattyt, az Andromeda A6-ot többek között, egy élő szintetizátor dizejnár legenda). Szerintem a design nem reprezentálja jól a hangszer hangjának hangulatát, úgy értem mikor ránézel nem ezt a soundot várod, bár lehet, hogy ez nem a design hibája Úgy tűnik hogy ez a kütyü spirituálisan is kivételes szülemény. Nézzük a szokásos értékelésemet: Q: Mi az ami nagyon tetszett a hangszerben? A: Hangminőség, váratlan lehetőségek széles tárháza, az elképzelhetőnél is szebben megoldott hangszínek Q: Mi az ami nagyon NEM tetszett a hangszerben? A: Egyértelműen nem tudok amellett elmenni, hogy menürendszeres, hogy nincs billentyűzete (azért mondom, mert ha valami, ez a hangszer tényleg megérdemel egy jó billentyűzetet, pl. a Blofeld Keyboardnak csodálatos keybedje van). Egyebet nem találtam. Ár-érték: 9/10 Analóg szinti, mely akkordokat is játszik, és példátlan tárházát kínálja a hangzásoknak. Nincs kérdés. (mire adnék 10/10-et: semmire. Más 9/10: Bass Station II) Újrajátszási faktor: 9/10 Gyakorlatilag kimeríthetetlen, megúnhatatlan. (mire adnék 10/10-et: Nord Lead 4, multi szintiknél ugye még layerelni is lehet) Hangminőség: 9/10 Közel beleköthetetlen. (10/10-et adnék a Studio Electronics Boomstarnak) Inspiráció: 10/10 Megint nincs kérdés. Tudja a klasszikus és a modern hangokat is, mindent nagyon magas szinten. (10/10-et kap a Nord Lead 4, DSI Prophet 12) Hardver kivitel: 7/10 Endless rotary potik én nem szeretem, de becsületesen megcsinálva. Gombok Waldorfosak (Nord az etalon). Nehéz rontani, mert alig van rajta valami, de az…becsületes. (9/10-et adnék a Nord Lead 4-nek, és a Microbrute-ot nem értékeltem, de az kapna mondjuk 5/10-et) MINDENT EGYBEVETVE: 9/10 Ha 10/10-et adnék, azt jelentené, hogy tökéletes szintetizátor létezik, ami nyilván nem lehetséges. Az de ez technikai és paraméter szempontok alapján történt. A teszt nem számol azzal, hogy ízlésünk nagyon eltérő, ezért pusztán paraméterek alapján nem lehet hangszert (vagy zenészt!) megítélni. De a lényeg kiderül, a Waldorf Pulse 2 józan ész szerint a világ egyik legjobb szintetizátora. Azis, úgyhogy ez bizony INSTANT GET. Ki vegye? Ezen kár is gondolkozni. El kell menni meghallgatni, és újra szerelembe esni. Tekintettel hogy az árcédulája a konkurens szintik fele/harmada, hogy úgy szól mint más semmi és hogy abszolút FELEJTHETETLEN ÉLMÉNY,vegye mindenki, akinek A) van keze pénztárcája (opcionálisan gazdag szülője, felesége, stb.). Írjon vele dalokat, és legyen boldog vele mindhalálig! Végül pedig egy videó, amin simán fogalmatlanul játszunk pár gyári presettel. A hangszer életben sokkal impresszívebb: kiszedtem pár rosszul játszott részt ellenére hogy nagyon jó hangszíneket tartalmazott. Illetve be lehet állítani a keverőt úgy is, hogy a hangszer ne vezérelje túl.

Tegnap megérkezett az Arturia szállítmány, benne Keylabek, Spark LE, no és persze a Microbrute. A jelenleg 91.990.- bruttó hazai forintért kapható mini szintibe nagyon komoly hangot pakoltak, gondolom ennek is köszönhető, hogy a világon mindenütt már most uralja az eladási listákat. Kíváncsiak voltunk tehát, hogy mi változott a Minibrute-hoz (br 153.500 forint) képest, mennyire hype, és mennyire valódi a termék sikere. Annyit előljáróban elmondok, hogy a hangszer érdekesebb annál, mint amit a beharangozó videóban hallhatunk belőle, érdemes kipróbálni, szórakozni vele. De mivel úgyis mindenkinek sok kérdése lesz, úgy döntöttem, hogy az első benyomásaimat megosztom. Mindenekelőtt a Microbrute karakterre nagyon hasonlít az elődjére: mocskos, koszos, szőrös hangja van. Nem finomkodni kell vele. Pont a torzításai miatt üt el nagyon attól a világtól, amit a szoftverek mutatnak. Itt tényleg minden nonlinearitás a köbön, a szimulálhatatlan. A karakterét le se tagadhatja, azonban pár dolog a Micrón másképp szól. (Senki ne akadjon le képen látható a zöld Strymon pedálon, mert az tényleg brute ) Oszcillátorok: az oszcik sokáig nem találták magukat mikor megjöttek (kint most elég hideg van), aztán szépen beálltak a hangközök, és kezdődhetett a játék. Az első dolog, ami szembeötlik, hogy a négyszög egy picit másképp szól mint a Minin, a háromszög pedig tökmásképp. "Háromszögebb". A háromszög azért is fontos, mert a soundot meghatározó "Metallizer" funkció ezzel működik, így ez eléggé más eredményt ad, mint a Minibrute-on. A szokásos dolgokat, a szub oszcit, a hallatlanul hamis supersawot itt találjuk. Bár a hullámformák keverhetők, ez is csak egy egy oszcillátoros szerkezet. Szűrő: az eddig is ismert szőrös Steiner-Parker utánzat (valójában nagyon másképp szól mint az eredeti), kb. ugyanaz mint a Minibrute-on, viszont nincs notch (lyukszűrő) állása, ahogy nincs külön burkolója sem. Mindössze egyetlen burkológörbe van a rendszerben, az tudja vagy az erősítőt, vagy a filtert, vagy mindkettőt modulálni. Ha csak a filterre szeretnénk hogy kihasson, akkor lehetőségünk van arra, hogy az erősítőt a billentyűzet gate-je vezérelje "kvázi burkolóként" (tehát adsr nélkül: vagy szól a hang, vagy nem). Ennek az egy envelope-nak a sebessége nem kapcsolható két tartomány között, ami viszont nem tűnik hátránynak: az elődön egy a "lassú" és "gyors" állás helyett jobb lett volna egy "gyors" és "mégyorsabb" fokozat. A panelen el van szeparálva, valójában idetartozik a Brute Factor tekerő, ami a kimenetet küldi vissza a szűrőre, ezzel gerjeszthető (ez a trükk a Moogokról származik, a Sub Phatty is tudja, de utóbbinál sokkal kontrolláltabb, ettől függetlenül a Micróé is használható). Essék szó a burkolóról. Az előd Minibrute-ban nekem ez tetszett a legkevésbé. Ez kicsit lomhának tűnt az én ízlésemnek, kíváncsi voltam, javult-e a helyzet a Micrón. Nem mértem meg, de ahogy hallom, igen Ettől függetlenül a beállíthatósága...ahogy az Arturia cuccoknál szokott lenni, nincsenek nagyon jól skálázva a potik. A decay ideje pl. az alsó tartományban nem elég részletes, és az is nehezen állítható. Ez általában jellemző a hangszerre (és itt marad el nagyon a többi konkurrenstől), de ennél a funkciónál a legszembetűnőbb. Moduláció: a Minibrute-on az LFO-nak volt 7 hullámformája, 4 célja 4 amount szabályzóval. A Micrón ezzel szemben 3 hullámforma van (négyszög, háromszög, fűrész), és a célok...nos, egy se! Merthogy a Microbrute kapott patch csatlakozókat, így a hozzá tartozó két kis narancssárga kábellel köthetjük be az LFO-t a kívánt célokra, melyek száma itt hat: Metalizer, Saw Detune, Sub, Piutch, Filter, PWM. Ha csak a gyári kábelt használjuk, akkor az LFO így csak egy helyre köthető, de vannak ilyen stackable kábelek, amikkel többre is, igaz, az amount mindegyik helyre ugyanaz lesz, hacsak nem trükközünk valamiféle Eurorack modulár kiegészítővel, mert akkor Microbrute remekük fog működni moduláris-félmoduláris rendszerünkkel. A burkolónak is van itt egy kimenete, ez is tehát egy modulációs forrás, a szűrőnél azonban okosan raktak egy attenuátort a közvetlen burkoló kapcsolathoz (env amount). Látható azonban, hogy nincs átfedés a Micro és a Mini között, a Micró a szükségből csinál erényt, de okosan, így tud olcsóbb lenni. A mi hozzáállásunk lesz a mérvadó: ha elfogadjuk a kötöttségeket, kis kreativitással bosszúság nélkül fogunk csinálni nagyon izgalmas hangokat vele! Már nem sok maradt hátra: egy glide szabályzó, illetve a MOD kereket használhatjuk a cutoff és az LFO amount csillapítására. És most a fontos dolgokról... Először is, a Microbrute-ban nem arpeggiator van, hanem egy step sequencer, amiben a gyári patternek is jópofák, de sajátot is vehetünk fel. Nagyon jó, sokkal viccesebb és kreatívabb mint az arpeggiator, meg ma amúgy is nagyon divatos (gondolom a Bass Station II-ből jött az inspiráció, de ott van arpeggio és step sequencer is) . A tap gomb a tempó beütésére illetve felvételkor a hang következő lépésben kitartására alkalmas. És végül: a Microbrute MIDI CC-vel automatizálható, ami sajnos a Minibrute-ból kimaradt. Komoly hiánypótló ez. A színe kicsit más, tehát nem a fotó csalóka. Ez grafitszürke most a Mini kékesszürkéjéhez képest. A gép hátán van még gate bemenet, illetve cv és gate out, tehát midi-cv átalakítóként is használható. A billentyűzet nagyon gagyisztika, plusz dinamikaérzéketlen. Diktálja a felhasználás irányát, szűkíti a lehetőségeket, cserébe nagyon pici, nagyon hordozható a hangszer, ami pedig ismét csak impresszív. Egyébként itt illene megállnom, mert el kell ismernem, a mérete belefér a mérnöki bravúr kategóriájába, de nekem ez az ultra kompaktság akkor sem izgalmas. A cuccom egy helyen folyamatosan össze van lőve, rajtra készen, úgyhogy ez a mobilitás kívül esik az én ingerküszöbömön, de meg kell említsem, lévén nem mindenki van ezzel így. Most pedig összefoglalom a tapasztalataimat pár önmagamnak feltett kérdés formájában: Q: Mennyire sikerül együtt élni a csökkentett funkcionalitással? A: Én nagyon jól elvagyok az efféle "butításokkal". A szerkezet nagyon jól átlátható, nem történik nagy meglepetés, de a hang textúrája nagyon egyedi, semmihez sem hasonlít, és zeneileg is tök oké. Q: Melyik tetszik jobban, a Minibrute vagy a Microbrute? A: Nekem személy szerint a Micro. Végre gyors burkoló, a metallizer (ami ugye wavefolder megoldás) nagyon jól szól. Q: Ez a patchtábla mennyire használható? A: Szerintem ez nem a funkciók kiterjesztése itt, hanem olcsósítási tényező. Persze lesznek olyanok, akik a moduláris szintijükhez veszik a Microbrute-ot, ennek előnyeit inkább ők fogják kihasználni Q: Nem kevés az egy oszcillátor? A: Alapvetően de. Nem tudunk FM, szinkron modulációkat csinálni, széthangolni a supersaw-val tudunk csak, ami nem ugyanaz. De ezt nem kell erőltetni. Ha nem úgy akarjuk használni, mint más két oszcis szintiket, semmi gond nem lesz. Végtére is, sem a 303 sem a 101 nem rendelkezett egynél több oszcillátorral, aztán mégis milyen jók! Na ez is ilyen. Q: Mi az ami nagyon tetszett a hangszerben? A: Az egyedi hangja Q: Mi az ami nagyon NEM tetszett a hangszerben? A: Billentyűzet, potik range kalibrálása, főleg a decay-é Ár-érték: 9/10. Plug-in árban van, de azoknál sokkal elevenebb, kerekebb hangszer és billentyűzet + kontroller (mire adnék 10/10-et: semmire. Más 9/10: Novation Bass Station II) Újrajátszási faktor: 4/10 (közepesen hamar únható meg, illetve elég szűk spektruma állítható elő hangszínekhez drágább szintikhez képest) (mire adnék 10/10-et: Nord Lead 4) Hangminőség: 6/10: esetleges, koszvadék a hangja, ami jó ha jó, de ha nem ez kell, akkor nem ez a "tool for the trade". (mire adnék 10/10-et: Studio Electronics Boomstar: a dinamika, spektrum, jelzaj viszonyok és a jól eltalált működési tarományok miatt nem találtam rajta fogást. 9/10-et a Moog Sub Phattynek, 8/10-et a Nord Lead 4-nek) Inspiráció: 7/10 (mire adnék 10/10-et: Nord Lead 4, DSI Prophet 12) Ki vegye? Természetesen az, aki kipróbálta (pl. Hit Space-ben), és úgy érzi, ez a hang inspirálja. Első analóg szintinek is tökéletes. Ha valaki szereti ha sok szintije van, akkor ez az ára és különlegessége miatt abszolút indokolható vásárlás. Jó MIDI-CV átalakító miatt bejátszó billentyűzetnek, ha eltekintünk annak egyszerűségétől. Akinek jobbak a pénzügyi lehetőségük, vehetnek olyan szintit, amit sokkal több mindenre lehet használni és nehezebben merülnek ki hangokból, nehezebben megúnhatóak (igazából ez az, ami az árat meghatározó tényező, hiszen egy Nord Lead 4-et vagy Sub Phattyt, vagy Boomstart az ember nemigen akar majd eladni, akár életre szólhatnak). MINDENT EGYBEVETVE: 7/10 Nagyon erős pontszám egy ilyen olcsó szintinek, de nagyon jó örömforrás, hangja rendkívül érdekes és szórakoztató, biztos inspiráció több dal meghangszereléséhez, ihletéséhez! Ajándéknak is első osztályú és a gagyi hangszerek árkategóriájában helyezkedik el: utóbbin nincs mit szépíteni. Azonban ez távolról sem vicc, tessék nagyon komolyan venni, abszolút pro, első osztályú hang. Alternatívák: Arturia Minibrute (153.500.-): több funkció, rendes keyboard, hasonló hang, de nincs MIDI CC vezérlés Waldorf Rocket (69.900.-): egyszerűbb, olcsóbb, de nagyszerű hangszer Waldorf Pulse 2 (149.500.-): Waldorf hang, sokkal több feature Novation Bass Station 2 (144.500.-): rengeteg tudás, nagyon jó hangszer Korg MS-20 mini (179.900.-): félmoduláris vintage reissue, nagyon népszerű Moog Minitaur (169.400-): atom, verhetetlen hang 4 oktávon, kevés lehetőséggel

Roland SH-01 összekötve egy Boss TE-2 pedállal. Igazán jót tesz a szinti hangjával az effektpedál

A Hit Space az 1993-ban alakult Absolute! Bt. hangszerüzlete, mely kimondottan a házi- projekt- és profeszionális stúdiókra koncentrál. Természetesen legalább ilyen fontos a butik szintetizátor gyártó cégek képviselete és honosítása, mely hosszú éveken át tartó munka eredményeként a vállalkozásnak jó hírnevet hozott. A Hit Space gyakran ad otthont csúcsetchnikával kisérletező zenei projekteknek, így nem ritka, hogy a kereskedelemben kapható népszerű felvételek az üzlet tevékenységének lenyomatait viselik. A Hit Space elérhetőségei: Telefon: +36-1-3222519 Cím: 1076 Budapest, Péterfy S. u. 9. Honlap: www.hs-online.com YouTube videó csatorna: www.youtube.com/hitspacetv Facebook: www.facebook.com/hitspace Munkatársai a Ménemszól?-on: Davidovics Ádám Fejes Tamás Horváth Bálint Térkép: