Roland F20 - a kispénzűek zongorája

[LP-filter]

 

A Roland is megerőltette magát most az iskolakezdésre és próbált leszállni az alsó árszegmensbe a digizongi piacon. Igaz, ahogy mondani szokás: "kicsit fennakadva landolt a fán", hisz a vetélytársak oldalán sok alternatíva említhető jóval kedvezőbb árfekvésben. Így pl. a Yamaha P105, Korg SP280 vagy SP170, jó 20-40%-al is olcsóbb lehet nála.

Ha a 300 ezres határnál húzzuk meg az alsó kategória árszintjét, azért sok más is belefér még, úgy mint a szintén friss kiadású vagy akár egy Kurzweil ami utóbbi igaz nem mai csirke már, ennek ellenére a Roland jelen F20-as modellét a "belépő" szintnek tekinti érdekes módon, mint a 100-150 ezres Casiokat szokás (nem hiába lett említve az a fennakadva landolás!). Minden esetre, 10-20 éve tizede választék sem volt ezen a fronton és ez így lehet előny is. Hogy a minőség mennyit javult azóta a hangszereknél, nos azt döntse el ki-ki saját maga. Itt talán megemlíthető a SuperNatural zongorahangzás, mely a Roland felsőbb kategóriájából származik, nyilván jóval leegyszerűsítettebb lehetőségekkel. A kulcskérdés a másik szemszögből a játékfelület! Kérdés hogy a kiváltópontos Ivory Feel-G billentyűzet mennyivel jut zongoraérzetre a többi vetélytárs felé, ui. itt is a csekély súly / hordozhatóság van középpontba helyezve, mint az ma oly divatos. Annyi biztos, a hangszerhez opcionálisan választható stíl-állvány jócskán megdobja majd a hangszer árát a maga 31.000 Ft-jával!

 Önmagában az F20-ért jelenleg (2013.09.07.) br. 249.000 Ft-ot kell otthagyni a kereskedőnél.

 

Bővebb leírás, specifikáció: http://www.rolandconnect.com/product.php?p=f-20

 

 

 

[wendelmar]

Ennyiért már igazi zongorát lehet venni, ráadásúl laptop hangszórón keresztül műanyag a hangja

[syngular]

Zongorát biztos nem. Egy gyengébb, használt pianínót igen, de az is 100kiló, meg "50szer" akkora helyet foglal, és nem egy mobilizálható cucc.

Ez az F20 tökéletes arra, amire a videó is bemutatja, hogy egy kezdő otthon gyakoroljon. Zongi meg van a zenesuliban, tárolják ők. Ha tehetséges a kölök, akkor majd kap jobbat a szüleitől (ha ki bírják fizetni), aminek a billentése is inkább normál zongis.

Ami viszont sztem katasztrófa, az az ilyen digitális (ipad-es és társaik) kották.

Megnéztem a youtube-on ezt a PianoPartner appot. Biztos lehet hasznos dolgot is belerakni egy ilyen alkalmazásba, de tanuláshoz CSAK papíralapú kottát lehet és szabad használni! Abba ceruzával jelöl az ember mindenfélét, anélkül nem megy.

Amúgy ha vkit komolyan érdekel egy hangszer megtanulása, akkor nem is fog ilyen digitális-kotta-hülyeségekkel foglalkozni, ráadásul egy gyerek, adott témára történő koncentrálását simán tönkreveri, ha elé raknak kotta helyett egy tabletet, mert egyből nem a billentyűket akarja nyomogatni, hanem a képernyőt. Szóval lehet "menősködnie" a gyártóknak, meg a programozóknak, de nem szabad komolyan venni ezeket, ebben a kérdésben. Sztem.

[Wheel]

Ennyiért biztosan nincs zongora, de ez nem is pótolhatja.

Én a pianínót is kizárnám, mint lehetséges kompromisszumot. Az ázsiai zongoristák többek között azért is játszanak olyan élettelenül, mert a tanulásuk elso 10-12 évében kizárólag pianínón gyakorolnak. 

Azzal is egyet kell értenem, hogy nem lehet minden próbálkozásra zongorát venni, ameddig nem biztos, hogy a gyermekünk tanulása komolyra fordul.

A másik kizáró ok a pianínóval kapcsolatban, hogy minden hátránya megvan az elektromos zongorához képest, de az igazi zongora előnyeit nem nyújta. Ugyanúgy rugóerő ellenében kell rajta játszani. 

Bármennyire is az elektromos hangszer ellen vagyok, kezdőnek mégis azt ajánlom. Korábban más volt a véleményem erről, de ez megváltozott.

3-4 év után lehet, kell váltani zongorára és az elektromos később is jól jöhet pl szolfézs gyakorlásra, halkabban vagy a hangokat, ujjrendet tanulni egy darabban.

A jazz-pop irányzatot tanulóknak pedig egész pályájuk során jó lesz az elektromos. Nincs szükségük akusztikus, angolmechanikás hangszerre, mert úgysem használják a mechanika adottságait.

Az iPad-es oktató programokat én sem ajánlom senkinek. Kottára van nagyon jó program (piascore), ezt ajánlom minden gyakorló zenésznek, de a tanítás során sokat árthat a kis kijelző és valóban szükséges írni, jelölni a kottába. Ez utóbba megvalósítható iPad ceruzával a piascore-ban, de körülményesebb, mint a papír.

Koncertező és gyakorlott zongoristának viszont nagyon nagy segítség, hogy nem kell több köteg kottát cipelni. 

[LP-filter]

Nem tudom, de mi felénk mindenkinek a fejében van a kotta iPad helyett meg amúgy is. Az mekkora ciki már ha vki nem tud eljátszani vmit mert otthon maradt a kotta. Sajnos ezt a hülye szokást verik Magyarországon bele az összes komolyzenészbe. A popposok meg a jazzisták pont ezért tudnak önfeledten szabadon kreatívan játszani, rögtönözni, még sok klasszista egy C-dúr alap hármasra nem tud semmit elképzelni szabadon, ha nincs leírva. Nagyon sok ilyen "zenész" van sajnos. (Besenyő Pista után szabadon inkább "bio-robot")

Szerintem és tanár ismerőseim szerint is viszont egy pianínó sokkal jobb gyakorlásra és tanulásra mint bármelyik digitális hangszer.

Az iPad-es számítógépes oktató programoknak inkább meg az lehet az előnyük, hogy önellenörzés lehetősége és a tanulási eredményesség mérése statisztikusan adott velük. Így maga láthatja a tanuló vagy a szülő hogy nem csak a tanár vesszőparipája hogy nem gyakorol esetleg eleget a nebuló ha a leckék pontozásai is elmaradnak a várttól.

[Gamda]

Azért pop zenét, jazz-t, és komolyzenét játszani három teljesen külön dolog.

Pop zenéhez nem kell nagy tudás, stb, egy átlagos zeneiskolás is simán eljuthat arra a szintre.

A jazz alapjában véve szimbiózisban van az improvizációval.

A klasszikus zongoristák meg minek improvizáljanak ha klasszikus darabok előadására adták az életük nagy részét? Pont az a lényeg, hogy mindent úgy interpretáljanak ahogy azt a szerző elképzelte. A közönség ha elmegy egy komolyzenei koncertre, akkor ha műsoron a g-moll ballada van, akkor azt is szeretné hallani. Érthető.

Amúgy is, alig vagy nincs is olyan ember aki mondjuk egy Chopin mű szintjén tudna improvizálni. Akkor meg minek. Itt az a lényeg, hogy a már megírt mű a legszebben, a legtökéletesebben szólaljon meg.

Amúgy kezdőknek semmi esetre sem javallanék elektromos hangszert!!!

Százszor inkább pianínót. Nagyon sok veszélyt rejt az elektromos hangszeren való tanulás.

Például egyik tipikus dolog: beállít a nebuló egy alacsony hangerőt, hogy ne zavarja szüleit a gyakorlással. Ezt rendszeresen így teszi, és mivel nem azt a hangerőt kapja, mint a zongoraórán, elkezdi tudat alatt kompenzálni a dolgot. Jön a gyömöszölés stb.

De rengeteg mindent lehetne itt mondani.

Nyilván a zongora az igazi.

Nagy százalékban meg lehet mondani azt, hogy ki gyakorol elektromos hangszeren a játéka alapján. Persze ha a cél Abbát játszani, akkor mindegy is.

[LP-filter]

Gamda, annyiban vitatnám amit leírtál, hogy a komolyzenészek között, zeneszerzők között is voltak improvizatív egyéniségek (Bach, Liszt, Mozart stb.) és voltak / vannak, akiket teljesen beszűkítettek, falak közzé szorítottak rossz pedagógusok vagy pedagógiai elvek. Ma egyre többet hallani, hogy a komolyzenei oktatásban is jobb helyeken kezdik elővenni a jazz mintájára az improvizációs készség fejlesztését, ami nagy mértékben kihat a növendék esetleges későbbi művészi életére! És tévedés hogy nem lehet ismert klasszikus műveket másképp eljátszani. Remek példa erre Szentpéteri Csilla, vagy a német Klazz Brothers (Tobias és Kilian Forster). A Chopin szintű improvizációra, most volt a napokban György Ádám a Fábry show vendége (ismételt műsoron), csak pár ellenpélda végett. Hihetetlen mit csinált a játszott ismert darabból.

Az Abbát játszani meg megint olyan hogy oda is kell rutin, de pl. ha megnézed Keith Emersont, ő is játszott poppot rendesen, aztán érd utól a technikáját ha mered.

[Gamda]

Igaz! A leírások szerint Bach, Mozart, Liszt valóban kiválóan tudtak improvizálni, de ilyen emberekből nem sok születik egy évszázadban.

Amúgy nem vagyok improvizáció ellenes, sőt...

Csak a klasszikus zenének pont a múltba való visszatekintés az egyik fontos jellemzője.

"Remek példa erre Szentpéteri Csilla, vagy a német Klazz Brothers (Tobias és Kilian Forster)."

Azt kell mondjam, hogy például Szentpéteri Csillát a szakma egyáltalán nem ismeri el, nem véletlen. (A Klazz Brothers-t nem ismerem, most nem tudok utánuk nézni)

Kb. olyan a zongoristák között, mint a fuvolistáknál Horgas Eszter, vagy az orgonistáknál Xavér. Show meg mini szoknya, (Xavért kivéve) aztán a nép megeszi.

Lehet máshogy, de nem így.

Pl: Show-nak ott van Havasi Balázs, nem egy nagy durranás, de sok embernek tetszik és ezzel nincs is semmi baj. Csak arra meg ne mondjuk azt, hogy klasszikus zene - ezt azért írom, mert ő meg zongoraművészként hirdeti magát, sokan azt hiszik az a zongorázás csúcsa.

Amúgy meg nem lenne ezekkel az emberekkel sem semmi baj, ha ők saját magukkal tisztában lennének. Mert mindenkinek megvan a saját adottsága, és nincs ezzel semmi baj, csak akkor, mikor valaki többnek akarja mutatni magát annál mint aki.

[Wheel]

Érzek kisebb tájékozatlanságot az előző hozzászólásokban:-)

A kottával kapcsolatban:

A klasszikus zenészek nem játszanak mindent kottából és amikor igen, akkor nem azért, mert nem tudják megtanulni a darabot. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy a jazz zenészek azért improvizálnak, mert lusták megtanulni a hangokat.

A klasszikus zene tanulási folyamatának része az improvizálás. Ha hallottatok a basso continuo-ról, akkor értitek, hogy mire gondolok. Sokkal kényesebb szabélyok szerint teszik, mint a jazz zenében ez lenni szokott. De nem csak ott.

Xavér azért is sánta példa, mert az orogona muzsikának legalább annyira az alapja az improvizáció, mint a jazz-nek. Megadott egyszerű dallamból játszanak 4-5 szólamú fúgákat, koncerten. Gyanítom, hogy erre egyetlen jazz zongorista sem képes. Ők általában Wholtemperierte szinten megborulnak:-). Pedig ott le van írva minden.

Nem csak a barokk muzsikában improvizálnak a klasszikus zenészek.  Bizony több Chopin mű van, ahol improvizáció van előírva a kottában. A modern zenéről nem is beszélek (Kurtágtól kezdve), mert millió a példa az impro-ra. Ezeket a műveket nem csak a nagy zsenik játszák, hanem bizony egyetemista szinttől valamennyi zongoraművész.

A pianínóval kapcsolatban:

Nagyon sokáig a fentebb jelzett hitben éltem, hogy egy rossz pianínó is ezerszer jobb, mint az elektromos zongora. Ez a hitem megdőlt. Egy rosszul karbantartott, hamis pianínó helyrehozhatatlan károkat okoz a tanuló érzékeiben. És a rossz pianínóból van több. Ha komolyan vesszük, akkor zongorázni nem lenne szabad, csak angol mechanikás, akusztikus zongorán. Tanulni is. Ennek oka, hogy csak ott lehet a kiváltási ponton játszani és érezni a mechanika lendületét. Tehát nem is a billentés számít, mint azt a zeneiskolai tanárok többsége erőlteti. Viszont valljuk be, Magyarországon nincs annak realitása, hogy minden tanuló kapjon a szüleitől komoly hangszert. Akkor inkább az elektromos, mert legalább a hallása szépen fejlődik és később majd a technikát lehet pótolni. Mégpedig azért lehet pótolni, mert nem rögzül semmi az elektromos hangszeren. A pinaníón sokkal inkább, de az nagyon ártalmas. Ezt hallani a legtöbb zongorísta játékán.

 

A Havasi féle szenzációzást nem szólom le. Van könzönsége:-). Ugyanúgy a Mága véle varázslatokat sem. Ezeknek viszont- egyetértve Gamdával - semmi köze a klasszikus zenéhez. 

 

György Ádám féle parafrázisok mindig is voltak. Liszt kezdte ezt a műfajt komolyabban és nem céltalanul tette. A közelmúlt nagyjai közül Bartók igen gyakran művelte, de Dohnányi nevéhez is számtalan parafrázis fűződik. A modern korban pedig jóval több van. 

A György Ádám Fábri féle szenció-virtuóz átiratokat pedig a modern hangszerek hívták életre. Liszt idejében még kezdetleges mechanikájú zongorák voltak, amelyekból egy koncerten általában kettőt fogyasztott el. Nem bírta azt az igénybevételt. Közels sem volt képes olyan repetícióra, mint a Fábriban látott csúcs Steinway. Ja, és véletlenül sem improvizáció volt. Valószínű, hogy három- négy évig gyakorolt és fejlesztett darabot hallottunk:-). 

[Brevis]

Ennyiért biztosan nincs zongora, de ez nem is pótolhatja.

Én a pianínót is kizárnám, mint lehetséges kompromisszumot. Az ázsiai zongoristák többek között azért is játszanak olyan élettelenül, mert a tanulásuk elso 10-12 évében kizárólag pianínón gyakorolnak. 

Azzal is egyet kell értenem, hogy nem lehet minden próbálkozásra zongorát venni, ameddig nem biztos, hogy a gyermekünk tanulása komolyra fordul.

A másik kizáró ok a pianínóval kapcsolatban, hogy minden hátránya megvan az elektromos zongorához képest, de az igazi zongora előnyeit nem nyújta. Ugyanúgy rugóerő ellenében kell rajta játszani. 

Bármennyire is az elektromos hangszer ellen vagyok, kezdőnek mégis azt ajánlom. Korábban más volt a véleményem erről, de ez megváltozott.

Ezzel egyet értek (hogy sok szempontból előnyösebb a digit zongi), azonban egy előnye szerintem mégis van a pianínónak. Ez pedig a hangzásának a "természetessége". Egyszer hosszabb ideig laktam egy albérletben ahol az egyik szobában volt egy régi de jól felhangolt Petrof pianínó. Nagyon szerettem rajta játszani (már amennyire képes voltam az én tudásommal) mert annyira "élő" hangja volt. A nagyon egyszerű dallamok is "szebben" szóltak mint egy szintetizátoron. Jó élmény érezni azt ahogy az egész pianínó fateste rezeg a húroktól, olyan "végtelenül analóg" hatása van. Digit zongoráknál (az olcsóbbaknál) meg valahogy ez az élmény nem jön át a hangszórókból. Ennek ellenére ha egyszer zongoravásárlásra adom a fejem, valószínű, hogy Én is digitális zongora mellett döntök majd, pl. egy Nord Piano már elég meggyőző tud lenni.

[LP-filter]

A Nord Pianotól konkrétan fele annyiért egy Fatar Numa Concert még meggyőzőbb 128 hangi polival ráadásul a 40 helyett, de persze mindenkinek az ízlése szerint.

Ami Szentpéteri Csillát illeti, én sem őt hallgatom azért Peterson helyett, de tisztelhető a művészete. Az meg bevett magyar szokás, hogy aki tehetséges és népszerű is mellé, azt helyből utáljuk. A szakma pl. ugyan így van Illényi Katicával is, pusztán a "dögöljön meg a szomszéd tehene" elv alapján...

[Gamda]

Igen, igaz

 

Érzek kisebb tájékozatlanságot az előző hozzászólásokban:-)

A kottával kapcsolatban:

A klasszikus zenészek nem játszanak mindent kottából és amikor igen, akkor nem azért, mert nem tudják megtanulni a darabot. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy a jazz zenészek azért improvizálnak, mert lusták megtanulni a hangokat.

A klasszikus zene tanulási folyamatának része az improvizálás. Ha hallottatok a basso continuo-ról, akkor értitek, hogy mire gondolok. Sokkal kényesebb szabélyok szerint teszik, mint a jazz zenében ez lenni szokott. De nem csak ott.

Xavér azért is sánta példa, mert az orogona muzsikának legalább annyira az alapja az improvizáció, mint a jazz-nek. Megadott egyszerű dallamból játszanak 4-5 szólamú fúgákat, koncerten. Gyanítom, hogy erre egyetlen jazz zongorista sem képes. Ők általában Wholtemperierte szinten megborulnak:-). Pedig ott le van írva minden.

Nem csak a barokk muzsikában improvizálnak a klasszikus zenészek.  Bizony több Chopin mű van, ahol improvizáció van előírva a kottában. A modern zenéről nem is beszélek (Kurtágtól kezdve), mert millió a példa az impro-ra. Ezeket a műveket nem csak a nagy zsenik játszák, hanem bizony egyetemista szinttől valamennyi zongoraművész.

A pianínóval kapcsolatban:

Nagyon sokáig a fentebb jelzett hitben éltem, hogy egy rossz pianínó is ezerszer jobb, mint az elektromos zongora. Ez a hitem megdőlt. Egy rosszul karbantartott, hamis pianínó helyrehozhatatlan károkat okoz a tanuló érzékeiben. És a rossz pianínóból van több. Ha komolyan vesszük, akkor zongorázni nem lenne szabad, csak angol mechanikás, akusztikus zongorán. Tanulni is. Ennek oka, hogy csak ott lehet a kiváltási ponton játszani és érezni a mechanika lendületét. Tehát nem is a billentés számít, mint azt a zeneiskolai tanárok többsége erőlteti. Viszont valljuk be, Magyarországon nincs annak realitása, hogy minden tanuló kapjon a szüleitől komoly hangszert. Akkor inkább az elektromos, mert legalább a hallása szépen fejlődik és később majd a technikát lehet pótolni. Mégpedig azért lehet pótolni, mert nem rögzül semmi az elektromos hangszeren. A pinaníón sokkal inkább, de az nagyon ártalmas. Ezt hallani a legtöbb zongorísta játékán.

 

A Havasi féle szenzációzást nem szólom le. Van könzönsége:-). Ugyanúgy a Mága véle varázslatokat sem. Ezeknek viszont- egyetértve Gamdával - semmi köze a klasszikus zenéhez. 

 

György Ádám féle parafrázisok mindig is voltak. Liszt kezdte ezt a műfajt komolyabban és nem céltalanul tette. A közelmúlt nagyjai közül Bartók igen gyakran művelte, de Dohnányi nevéhez is számtalan parafrázis fűződik. A modern korban pedig jóval több van. 

A György Ádám Fábri féle szenció-virtuóz átiratokat pedig a modern hangszerek hívták életre. Liszt idejében még kezdetleges mechanikájú zongorák voltak, amelyekból egy koncerten általában kettőt fogyasztott el. Nem bírta azt az igénybevételt. Közels sem volt képes olyan repetícióra, mint a Fábriban látott csúcs Steinway. Ja, és véletlenül sem improvizáció volt. Valószínű, hogy három- négy évig gyakorolt és fejlesztett darabot hallottunk:-). 

Igen, igaz a kortárs zenében rengeteg improvizációs lehetőség van. Kedvenceim azok a zenekari művek melyekben meghatározott ideig mindenki azt játszik , amit akar.

Nem tartom zenének azokat a műveket, amelyekben az egyetlen összetartó elem a forma, a szerkezet. De ez magán vélemény.

A basso - continuo csak részleges improvizáció, tanulható, és ez inkább a  csemballistákhoz tartozik. Legalább is Magyarország nagy részén, - de ez már más tészta.

 

Érdekelnének ezek a Chopin improvizációs darabok. Még nem találkoztam velük. Melyek azok?

[xbitz]

elnézést hogy belekotyogok, csak minap láttam, és érdekel a véleményetek (hogy okosodjak )

az egyedül játszott Steve Reich féle Piano Phase  megtanulható kategória, vagy az ilyen szintű izom kontrollációs készségre már születni kell ? 

[Wheel]

Igen, igaz

 

Igen, igaz a kortárs zenében rengeteg improvizációs lehetőség van. Kedvenceim azok a zenekari művek melyekben meghatározott ideig mindenki azt játszik , amit akar.

Nem tartom zenének azokat a műveket, amelyekben az egyetlen összetartó elem a forma, a szerkezet. De ez magán vélemény.

A basso - continuo csak részleges improvizáció, tanulható, és ez inkább a  csemballistákhoz tartozik. Legalább is Magyarország nagy részén, - de ez már más tészta.

 

Érdekelnének ezek a Chopin improvizációs darabok. Még nem találkoztam velük. Melyek azok?

A continuo is tanuható, mint minden a zenében. A jazz improvizáció sem született készség.

A köztudatban valóban a csellistákhoz kötődík, de kis kamarazenekarok ugyanúgy alkalmazzák. 

 

Főleg Chopin impromtu-k esetében van "előírt" improvizáció, de vannak improvizációs etűdjei is.

A klasszikus zenében mást értünk ipmovizáció alatt, mint jazzben. Ezt fontos leszögezni. 

[Wheel]

elnézést hogy belekotyogok, csak minap láttam, és érdekel a véleményetek (hogy okosodjak )

az egyedül játszott Steve Reich féle Piano Phase  megtanulható kategória, vagy az ilyen szintű izom kontrollációs készségre már születni kell ? 

Tanulható technikai bravúrnak tartom. Éppúgy, mint a msodpercenként leütött hangok számát. Nem sok köze van a muzsikához.

Az lényegtelen, hogy külön zongorán van a két kéz. Nem hiszem, hogy vezet valahova az ilyen mulatság.

 

Ha már nehézség kell, akkor a Kocsis által gyakran emlegetett gyakorlási módszert javaslom. A klasszikus zongoristák egy része így (is) gyakarol. Főleg a polifon darabokat lehet így csiszolni: a két kéz szerepét felcseréljük. A bal kéz játsza a jobb kéz szólamát, a jobb kéz helyén és fordítva. Nem mondom, hogy kényelmes, de hatékony és nagyon komoly észmunka. Egész máshogy működnek így a reflexek.

 

Ahogy Liszt mondta: a technika a fejben van.

[Gamda]

A continuo is tanuható, mint minden a zenében. A jazz improvizáció sem született készség.

A köztudatban valóban a csellistákhoz kötődík, de kis kamarazenekarok ugyanúgy alkalmazzák. 

 

Főleg Chopin impromtu-k esetében van "előírt" improvizáció, de vannak improvizációs etűdjei is.

A klasszikus zenében mást értünk ipmovizáció alatt, mint jazzben. Ezt fontos leszögezni. 

Tudsz konkrét darabot mondani? 

[Gamda]

elnézést hogy belekotyogok, csak minap láttam, és érdekel a véleményetek (hogy okosodjak )

az egyedül játszott Steve Reich féle Piano Phase  megtanulható kategória, vagy az ilyen szintű izom kontrollációs készségre már születni kell ? 

Abszolút megtanulható. Nem a technikai rész a bravúr, hanem hogy melyik legóból mennyit kell játszani. 

[LP-filter]

elnézést hogy belekotyogok, csak minap láttam, és érdekel a véleményetek (hogy okosodjak )

az egyedül játszott Steve Reich féle Piano Phase  megtanulható kategória, vagy az ilyen szintű izom kontrollációs készségre már születni kell ? 

 

Ez az ún. minimál zene. Itthoni nagy művelője egy időben Binder Károly volt. Az más kérdés hogy az olyan "zenét" én sem szeretem, amiben magyarázni kell hogy mi szép benne az előadó szerint. Ha nem hat üdítően valami a lélekre, megette a fene. Persze van hogy érni is kell a dologhoz fejben. Pl. Chick Corea zenéjét sokáig elvont, hallgathatatlan kalimpálásnak tartottam.

[syngular]

Jómagam 15évig tanultam/játszottam komolyt(hegedű, brácsa), szimfonikusban is, de egyetlen egy alkalommal sem találkoztam improvizációs elvárással, így azt mondanám, hogy ez nem említhető úgy, mint általánosan létező dolog, még ha zongiban ezek szerint jellemzőbb is.

Kortárs műveket mondjuk alig játszottunk (szerencsére)(ez 15-20éve volt!), mert vmi katasztrófák tudnak lenni és amúgy sem érdekli a kutyát sem.

Az viszont valóban jellemző, hogy a klasszikust munka szinten művelők nem tudnak könnyűt tolni jól és legtöbbjük nem is akar.

[Gamda]

Akkor nem lesz improvizációs Chopin mű? 

Ismerem a Chopin zongoraműveket, szinte az összeset, de én még sosem találkoztam ilyesmivel.

Nem vitázás végett, hanem tényleg érdekel, ha lenne ilyen darab, - de erősen kétlem.

[Wheel]

Akkor nem lesz improvizációs Chopin mű? 

Ismerem a Chopin zongoraműveket, szinte az összeset, de én még sosem találkoztam ilyesmivel.

Nem vitázás végett, hanem tényleg érdekel, ha lenne ilyen darab, - de erősen kétlem.

Bocsánat, elkerülte a figyelmemet a korábbi bejegyzésed!

Természetesen nem komplett improvizációs műre utaltam, hanem vannak részek, amelyeket az előadóra bízott szerző. Ilyen a Fisz dúr impromtu pl. ha jól emlékszem op.36. A szerkesztett kottákban ezek a részek ki vannak írva rendesen. Czifraig bezárólag ez gyakorlat volt, azóta inkább csemege a zongora koncerteken, sajnos. Azért a youtube-on találni párat.

Van ezekről egy külön kottagyűjteményem. Most nem vagyok a kottáim közelében, de ha megyek haza majd megkeresem és küldök belőle!

[Wheel]

Jómagam 15évig tanultam/játszottam komolyt(hegedű, brácsa), szimfonikusban is, de egyetlen egy alkalommal sem találkoztam improvizációs elvárással, így azt mondanám, hogy ez nem említhető úgy, mint általánosan létező dolog, még ha zongiban ezek szerint jellemzőbb is.

Kortárs műveket mondjuk alig játszottunk (szerencsére)(ez 15-20éve volt!), mert vmi katasztrófák tudnak lenni és amúgy sem érdekli a kutyát sem.

Az viszont valóban jellemző, hogy a klasszikust munka szinten művelők nem tudnak könnyűt tolni jól és legtöbbjük nem is akar.

Egyetértek veled. Inkább a billentyűs hangszerek területén fordul elő az improvizáció, ha nem modern zenéről beszélünk. 

A klasszikus zenét játszók általában nem értik és nem is tudnak könnyűzenét játszani. Már az egyenletes tempónál lefagynak:-)

Persze a legtöbb jazz muzsikus sem tud jól metált vagy rockot játszani. Pedig a zenei tudása és technikája bőven lefedné:-)

[Gamda]

Bocsánat, elkerülte a figyelmemet a korábbi bejegyzésed!

Természetesen nem komplett improvizációs műre utaltam, hanem vannak részek, amelyeket az előadóra bízott szerző. Ilyen a Fisz dúr impromtu pl. ha jól emlékszem op.36. A szerkesztett kottákban ezek a részek ki vannak írva rendesen. Czifraig bezárólag ez gyakorlat volt, azóta inkább csemege a zongora koncerteken, sajnos. Azért a youtube-on találni párat.

Van ezekről egy külön kottagyűjteményem. Most nem vagyok a kottáim közelében, de ha megyek haza majd megkeresem és küldök belőle!

Az op 36 Fisz dúr Impromtu-t  játszottam, és egyik kottában sem találtam bejegyzést arról, hogy vannak benne nem Chopin-től származó részek, de nagyon érdekes, amit írsz, és megköszönném ha megmutatnád azokat a kottákat valamilyen formában.

[l.gyuri17]

Nem akarom védeni a Havasi Balázst, de ő nem a klasszikus zenét erősíti, hanem a filmzene kategóriába tartozik, csak annyi különbséggel a többi szerzőhöz képest, hogy ő maga adja is elő szerzeményeit nagyzenekari és szimfónikus változatban. Játszik ő klasszikust is, de inkább ez a filmzene a vonala...

[syngular]

Havasi valóban filmzenés vonal és nem is követem a dolgait, viszont a mostani tűzijátékra írt zene (mikor hallottam, nem tudtam, hogy ki írta, csak azt, hogy zavart az egész tűzijáték, mert nem hallottam rendesen a zenét, annyira megérintő és k..va jó volt) olyan profi munka, hogy ha csak 10ed annyi tudásom lenne ebben, már annak is örülnék. Szóval van "jogalapja" ebből élni, mert valós és érdemi tudás van mögötte.

Csak kis fricskaként fogalmazom meg, hogy mekkora a különbség zenész vs poticsavargató és zeneíró vs zeneszerző között. Filmzenés, szimfonikus dolgokat létrhehozni az valami.