Modular Madness 2013

[A/D]

2013. egyértelműen a szintetizátorokról szól. Desktop szintik, analógok, digitálisak, sőt, egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a moduláris rendszerek után is, és hát most meg már a dobgépek… Úgy érzem, van egy pár dolog, amit összefoglalnék annak érdekében, hogy akik érdekeltek a témában egyáltalán jó irányba induljanak el, lássák az opcióikat, és főleg meg tudják maguknak fogalmazni mit szeretnének.

 

A színpadi szintetizátorokkal kezdem, mivel első körben ez a lavina indult el. A vasknak nem is sok évvel ezelőtt mindenki keresztet vetett: jönnek a szoftverek, és akkor majd… a világító Apple logó szinte kötelező volt minden olyan zenésznek, aki komolynak számított. A világ olyannyira megváltozott, hogy ez ma már kb. ciki bizonyos műfajokban. Mivel a zenészek főképp élőzéssel keresik kenyerüket, ezért a jelentősége annak, hogy színpadon mi történik. Ezért váltották pl. a workstationöket a kimondottan színpadi használatra kitenyésztett szerkezetek. Bár színpadi zongorák már léteztek, a lavinát mégiscsak a Nord indította el, aki azt mondta, hogy billentyűsnek olyan hangszer kell, ami alapvetően billentyűs természetű. Jött az Electro és a Nord Stage. A többit már tudjuk.

 

Aztán rögtön követte ezt a villanyzenével foglalkozók, meg a házistúdiók, akiknek visszaadták az analóg világ minden csodáját ezekben a kis desktop szintetizátorokban. Őrült sikeres lett az Arturia Minibrute, a Korg MS-20 Mini, majd a Moog Minitaur, majd Sub Phatty most meg a Novation Bass Station II. Kevésbé népszerűek, de kifogástalan szintetizátorok garmada követte, pl. Studio Electronics Boomstar, Waldorf Pulse 2, aztán Dave Smith Prophet 12 ésatöbbi. A Korg Volcáiról már nem is beszélve, tényleg felsorolni is nehéz.

 

Aztán újabb fordulat: még a MIDI-t is megkérdőjeleztük, gyerünk vissza a CV-ig! És innentől már divatról, hóbortról beszélünk. Szeretném most az érdeklődőket ebbe a világba elkalauzolni egy kis időre. (Fotó: Bob Moog és a Moog Modular)

 

 

 

Bár a moduláris szintetizátorokra mindig gyűjtőnévvel hivatkozunk, az igazság megkívánná, hogy különbséget tegyünk rendszerek és felfogások között pusztán azért, mert teljesen másra jók.

 

Így van: moduláris szintetizátorokat sem ugyanarra és nem ugyanazért használják.

 

A moduláris szintik első nagy visszatérése (szerintem) kb a 90-es évekre tehető, itt váltak gerincévé olyan produkcióknak, amikből nagyon sokat adtak el. (Pl. Depeche Mode, U2 lemezei, hogy csak egy párat említsek). De miért? Ehhez ismerjük meg a moduláris szintetizátorok világát.

 

Ezek a hangszerek nevükhöz híven modulokból állnak: van egy ház, vagy keret, amikbe ezeket beszerelik, és ez a ház rendelkezik valamiféle tápegységgel is. Itt gyakran megijednek, hogy bonyolultak. Valójában nem: bármilyen hangszer magasszintű használata sok időt, gyakorlást és utánajárást igényel. A modulárisok nem bonyolultabbak, hanem körülményesebbek. Valójában nagyon könnyű velük krixkraxokat csinálni (lásd youtube videók), de zenei környezetbe tenni őket, főleg popzenei környezetbe - na az már profi producerek territóriuma. De akárki is használja őket, tuti sikerélmény, már csak azért is, mert a velük való munka eredmény sok esetben meglepő lesz, ami minden esetben mint valamiféle szuper sikerélmény realizálódik.

 

Moduláris rendszerekből leggyakrabban kétféle formátummal találkozunk: az egyik a MOOG UNIT (MU) illetve az EURORACK. Az előbbi 15 voltos (Dotcom!), nagyjackes behemót, főleg klasszikus modulok (Moog, ARP és társai) gyűjteménye, utóbbi 12 voltos, kisjackes, eztoterikus modulokat felvonultató rendszer, mely egyik legismertebb úttöröje a Doepfer.

 

A képen a Hit Space standja a Hangfoglaláson. A kisebbik szekrény a Doepfer Eurorackje mindenféle gyártók moduljaival, a nagyobbik (jobbra) a MU formátum a Synthesizers.com és Moon Modular megoldásaival:

 

 

Miért jó a moduláris szinti? A felhasználó olyan modulokat válogat össze, ami rá leginkább jellemző, épp ezért a birtokosaik joggal és büszkén szokták úgy prezentálni, mintha  azok saját készítésű custom szintetizátoraik lennének.  Miért ilyen népszerű? Nos az egyik oka, hogy innovatív: a világban rengeteg "magányos farkas" fejleszt szintetizátorokat, de az újdonság itt az, hogy ezeket meg is lehet tőlük venni! 

 

Ezek általában egy-két fős cégek, ilyen pl. a Cwejman, a WMD, vagy számos más vállalkozások. A másik lehetséges ok a "remix faktor": ha az elképzelésünkhöz mondjuk a Kord MS-20 szűrőjére van szükségünk mondjuk Polivoks oszcillátorokkal, akkor veszünk MS-20 szűrő modult és Polivoks VCO-t magunkak, és ennyi. Jelenleg több mint 700(!) modul közül tudunk shoppingolni kicsit több mint 80 gyártó kínálatából. Azért ez masszív, és a gyártók ill. modulok száma egyre csak emelkedik. (Megjegyzem, DIY kitekből bárki építhet magának moduláris szintit, ami itthon egyébként nem újkeletű jelenség! Sok tapasztalt kollegát ismerek én is). Úgy tűnik, egy vírus fertőzi az embereket, akiket arról ismerünk meg, hogy gyanúsan sokszor vállalnak olyat, hogy  "na csak még ezt az utolsó modult megveszem!". A szenvedélybetegségek viszont nem a szakterületem, úgyhogy erről legyen ennyi elég.

 

A modulár szintiknél a workflow is teljesen más: jellemzően CV-GATE jelekkel dolgozunk MIDI helyett, és a játékszabályok egészen más megközelítést így eredményt diktálnak. (MU rendszeren én például nagyon gyakran olyan irányba tendálok, amit egy sima fix huzalozású Moog szintin is meg tudok csinálni ).  A megjegyzendő, hogy a munkamenetbeli eltérés, a korlátok általában más eredményre vezetnek mint a fix szintiken. 

 

Tévesen néha a moduláris szintiket analógoknak hívják, ami közel sem igaz. Bőven léteznek digitális modulok is. A klasszikust idézve "háborúban és szerelemben mindent ér". 

 

Mielőtt belemélyednénk, nézzük meg, kiknek való egy ilyen szintetizátor? Először is, a fix szintik kiváltására alkalmatlanok. Sokkal lassabban lehet velük haladni, az eredmény szinte kivétel nélkül reprodukálhatatlan, ezért általában kiegészítőnek szokták használni popzenei produkciókban. De a moduláris szintik felhasználó általában pont nem a zenészek, hanem a geekek! Nekik egyáltalán nem baj sem az, hogy hány órát töltenek el egy teljesen értelmezhetetlen hangzással, se az, hogy az eredmény másokra milyen hatással van.

 

Elcsodálkoztál már azon, hogy hogy lehetséges az, hogy a moduláris szintikről feltöltött videók szinte kivétel nélkül telefonnal készültek rossz hangminőségben? Én rájöttem a válaszra: a geekeket -ellentétben a zenészekkel- vajmi kevéssé érdekli az, hogy amit csinálnak, vagy hogy az másokat szórakoztat-e vagy sem. Ennyi

 

Ezért kedves olvasó, ideje most színt választanod, hogy te melyik oldalon állsz. Neked mi a fontosabb? 

 

Szerintem térjünk rá pár fontos felvetés tisztázásra. Idegyűjtök pár dolgot, ami érvként-ellenérvként szokott felmerülni a moduláris szintetizátorokkal kapcsolatosan.

 

"HÚ, EZ ÚGY SZÓL MINT SEMMI MÁS!"

 

Ki kell ábrándítsam azokat, akik ebben a hitben élnek. Főleg az Eurorack modulokra jellemző, hogy "vékonyan" szólnak. Igen nehéz olyan modult találni, ami úgy megszólal mint egy mezei bolti Moog, vagy DSI cucc, de tényleg mondhattam volna bármit. Eurorack formátumban ugyanis kereskedelmi forgalomban kapható klasszikus szinti hangzásra képes modul szinte viszonylag kevés. Az ismertebbek közül a Macbeth gyárt ilyet ti és az is kb. aranyárban.  Íme emberünk:

 

 

A többiek általában mind kis modern "nyenyerék", amiket a ma kapható desktop szintik lazán kétvállra fektetnek ha a feladat az, hogy nagyot kell szólni. (Ezért írtam feljebb, hogy bár a MU és az EURORACK is moduláris, valójában két teljesen más megközelítés). Ha megnézzük pl. mit zsúfoltak mondjuk egy Moog Sub Phattybe, azt fogjuk találni, hogy az oszcillátorok kövérebbek, a burkolók karaktere frankóbb, a Moog szűrő nyilván hasít és valahogy jobban kalibráltak a potik. Ugyanezt megépíteni Eurorackból nemcsak költséges lenne, de igen nehéz is, ha nem lehetetlen.  De mondhattam volna a SE Boomstart is, vagy a Novation Bass Station II-t. A moduláris szintik tehát alapvetően nem a hagyományos szintik helyettesítésére lettek kitalálva, az Univerzum egyéb lyukait töltik ki.

 

"STARTER KITEK"

 

Láttam kereskedelmi próbálkozást arra, hogy embereket a moduláris szintetizátorok világába ilyen módon próbálnak elcsábítani. A koncepció az, hogy ez már moduláris, de még nem drága. Ez rendszerint valami egyszerű ház (építhetsz is ilyet magadnak), valami táp, meg pár alap modul, mondjuk a legolcsóbb Doepfer oszci, Doepfer SEM szűrő, 1x VCA és egy burkoló. Ha valakinek egy ilyen kittől nem megy el a kedve a moduláris szintiktől, az kész csoda. A Doepfer oszci nem nagy trúváj, de a SEM szűrő szerintem katasztrofális. Precízebb VCA-t és jobb burkolót is hallottam, és a fő gond az, hogy egy ilyen rendszer szinte semmiben nem tud többet mondjuk a cég Dark Energy nevű szintetizátoránál. Akkor meg minek? Értem, tanulni a moduláris szintetizátorok működését.

 

De arra viszont a szoftverek tökéletesen alkalmasak (megintcsak az én véleményem szerint). Például ez. Vagy mondjuk a Clavia Nord Modular editora. Vagy esetleg valakinél Reaktor?

 

"JOBB MINT A PLUGIN?"

 

Adódik ez a kérdés. Hát persze hogy jobb, de hogy miért, vagy miben! A moduláris szintik a foguk fehérjét akkor mutatják meg igazán, ha a hangot erőteljesen és komplexen moduláljuk. Kezdetnek mondjuk bármilyen szoft szintit meg lehet "fingatni" azzal, hogy nagyfrekvencián modulálunk bármit, pl. FM. Nagyobb és gyorsabb beállításokra jellemzően jelentős és jól hallható aliasing zajt is generálnak, ugyanis ahhoz, hogy ez ne következzék be, irgalmatlan magasra kellene oversamplingelni, mely a processzor teljes teljesítményét képes felélni akár. És akkor még csak egyvalamit moduláltunk. Az aliasing zajjal az a baj, hogy az analóg torzítással ellentétben nem a zenével arányos, hanem a rendszer mintavételi frekvenciájával (pl. 44.1kHz)  a zenei környezettől tök független. Úgy is fogalmazhatnánk, zeneietlen. Ha viszont nem élnénk a nagyfrekvenciás modulációk jelentette különleges hangzásokkal, végképp értelmetlen lenne moduláris szintiket használni. Értelemszerűen egy analóg modulárisnak "nem esik nehezére" többszörösen nagyfekvenciás, visszacsatolt jelekből végül zeneit kihozni, technikailag nem bonyolultabb megszólaltania egy tökegyszerű patchet vagy egy szörnyszülött agyonkábelezett valamit.  Azonban a moduláris koncepció mint olyan elsajátítására teljesen jók a pluginek is. Abból bárki kiderítheti, hogy érdekli-e őt az ilyesmi egyáltalán. Érezni fogja  

 

"EGYETLEN MODUL BEVÁSÁRLÁSA TELJESEN ÚJ SZINTETIZÁTORT AD"

 

Ezzel én személy szerint nem értek egyet, de elfogadom, ha erről más mást gondol. Én a moduláris szintikben rejlő trúvájt nem az egyes modulok funkcióinak tulajdonítom, hanem ahogy korábban is írtam, a munkamenetnek. Erről kisebb könyvet lehetne írni, amit nem teszek meg, de tapasztalatom az, hogy ez a tényező a legmeghatározóbb. 

 

"KÖRNYEZETVÉDELEM"

 

Kérem????

 

"KOMPLEX HANGZÁSOK"

 

A zenében olykor szükséges és jól jön ilyesmi. De el kell hogy mondjam, hogy egy Prophet 12 simán van olyan bonyolultságú, ha nem bonyolultabb mint egy rengeteg modulból összerakott szörnyeteg, és ugyanúgy lehetséges vele készíteni rengeteg értelmetlen és értelmes blippegést-bloppogást. Nem kérdés azonban az, hogy a moduláris rendszereken ezt rendesen lehet ragozni, illetve az eredmény valahogy nagyon zenei.

 

Azt vettem még észre, hogy ezek a modulárisokkal készített zajok valahogy nagyon jól megélnek a természetes hangszerekkel, pl. énekkel. Nagyon hangosra lehet venni az éneket mellette, akkor is tök jól érthető és elkülöníthető marad komplexitása ellenére is. (Az új Nine Inch és a Depeche Mode lemezein ez jól követhető).

 

"VÉG NÉLKÜLI PATCHELÉS"

 

Senki ne felejtse el egy percig sem: egy ilyenen hangot gyúrni általában órákat felemésztő művelet (ezt úgy kell érteni, hogy észre se veszed hogy órák óta nem ittál vagy ettől egy falatot se). Ennél fogva célzott zeneszerzésre véleményem szerint alkalmatlan: legalábbis mikor egy zenei ötletem támad, én nem a kábeleket tartó fogasra szoktam szegezni a tekintetem. Mindig sokkal egyszerűbb és zeneibb egy fix szintetizátor, és a hangok elmenthetők vele ill. visszahívhatók. Moduláris szintinél jobb, ha úgy kezdünk neki: a hiedelemmel ellentétben se lefényképezni, se lerajzolni nem fogjuk az elkészült patchet. Úgy kezdünk neki, hogy felkészülünk rá: most hallottuk utóljára azt a hangot. (Mellesleg milyen vicces a kultúrális jelenség ez: a hangszínek elnevezése, ami ugye angolban a patch, az a "patchbook" kifejezésből ered, mert régen tényleg lerajzolták a kábelezést és a beállítást. Egy fix szintinél ez teljesen értelmezhetetlen, a hangszínt ennek ellenére az örökség nyomán mégis patchnek hívjuk! )

 

"BEFEKTETÉS"

 

Lássuk be, ez ritkán merül fel, de talán érdemes megemlíteni, hogy a moduláris szintik nemigen veszítenek az értékükből. Sőt, ha valamely népszerű modul gyártása megszűnik, akkor azokért rövid időn belül képtelen összegeket lehet elkérni.

 

TRENDEK

 

Az analóg szintiknek (és a modulár szintiknek) általában két iskoláját szoktuk megkülönböztetni.

 

A legimsertebb az ún. keleti parti stílus (East Coast Style). A Moog, ARP, Oberheim a legismertebb képviselői ennek az irányzatnak, mely egyszerű, egyfunkciós modulokból építkeznek: a szűrő az szűrő, a VCA az VCA, az LFO az LFO, ami esetleg felmegy audió tartományba, de általában minden modul egyvalamit csinál.

 

A másik oldal a nyugati parti gondolkodás (West Coast Style), mely a Buchla, Serge, Wiard kultúrtartománya . Az ő termékei tipikusan zsúfolt, több funkciós modulok, tehát egy erősítő szűrőként is tud üzemelni pl. amennyiben úgy van patchelve. Gyakran egyáltalán nincs dedikált szűrő moduljuk, inkább pl. a DX-7-hez hasonlóan a hangszín alakítására komplex megoldásokat alkalmaznak: pl. FM, wavefolding, stb.

 

Megjegyzem, hogy az eredeti Buchla és Serge cuccok saját formátumot alkalmaztak (tehát se nem Eurorack, se nem MU, emelett mások a feszültségszintek, banándugó a jack helyett, stb), ezek Eurorackben nem elérhetők, csak a klónjaik. Buchla-megfelelőket tipikusan a Make Noise és a Endorphin.es nevű cégektől vásárolhatunk. Az előlapok kb. hieroglifa, használatukhoz a gépkönyv tanulmányozása nem opcionális (már amennyiben az ember tudatosságot is szeretne csempészni a zajkeltésbe). A Wiard modulok megfelelőit pedig pl. a Malekko termékeiben találjuk meg.

 

A moduláris szintik ezen túl rendelkeznek egy rakás rafinált megoldással: lépéses (step) szekvenszerek, órajelgenerátorok, logikai kapuk és nagyon tipikusan úgynevezett esemény-generátorok: ezek a S&H illetve random hullámformákhoz képest afféle paraméterezhető "véletlen" generátorok (pl. MakeNoise Wogglebug). A feszültséget néha zenei közre kell igazítani, ezekre valók a quantizerek (pl. Intellijel uScale v. Moon Modular 565D).

 

VACTROLOK

 

Ha már szóba került a nyugati part, akkor essék szó a nagy "vactrol" őrületről, ami tipikusan ennek az iránynak a vesszőparipája. A vactrolok, vagy más néven fotorezisztorok olyan elektronikus cellák, melyekben egy LED rávilágít egy fényérzékeny fotocellára. Kívülről pl. így néz ki:

 

 

Ezek lényegüket tekintve lassú reakcióval rendelkező ellenállások (Ezekből gyártják pl. az úgynevezett lo-pass gate-eket, pl. Make Noise Optomix). A hagyományos VCA-kba ha egy rövid impulzust küldünk, akkor az élesen kattan a kimenetén. A vactrol ezzel ellentétben valamiféle saját karakterrel bíró átmenettel fog reagálni: ahogy pl. egy szobában lekapcsolod a lámpát, nem tűnik el a fény azonnal. Tehát egy ilyen 1ms-os pulzust küldve a vactrolra az zenei csengéssel válaszol. Ha ezt a keleti-parti módszerrel kellene létrehozni, azt mondjuk egy "háromszögjel egy lecsengéssel bíró VCA-val" konfigurációval szimulálható. Megint visszautalnék arra, amit a nyugati stílusról mondtam, miszerint egy vactrol működhet VCA-ként, oszcillátorként, burkolóként, sőt szűrőként, miként a lecsengésében a magas frekvenciák természetes módon halnak el. A nyugati partnál ezek a fás, meleg perkusszív hangok nagyon jellemző hatások. 

 

Ennél mélyebben nem kívánok most belemenni a moduláris termékek ismertetésébe, mert úgy éreztem, nagyobb szükség van egy áttekintőre, hogy reálisabban lehessen látni, hogyan fest az egész kultúra távolról nézve. Szerettem volna kicsit helyretenni azt is, hogy egy ilyen rendszer sem érdekesebb (bár kétségkívül ritkább, tehát végülis mégiscsak érdekesebb ilyen szempontból), sokoldalúbb mint egy fix huzalozású szinti, de a lényeges, hogy a különlegességét egész másban kell keresni.

 

Részünkről minden szintetizátorosdis elképzelést támogatunk, ezért a cégnél régóta tartunk analóg szintiket, amiket egyre több esemény kapcsán próbálhattatok ki. Szeretnénk, ha ez a kultúra itthon is elterjedne, és megtalálná a valódi helyét. A fontos továbbra is az, hogy olyan hangszert válasszunk, ami céljainknak, munkamódszereinknek a legjobban megfelel.  Ezért mindenkit arra bíztatok, hogy részint egyszer jöjjön el hozzánk kipróbálni ilyen szintiket (vagy bármi mást), illetve bátran keressen kollegáimat vagy akár engem ilyen jellegű kérdéseivel, igyekezni fogunk segíteni.

 

Záróakkordként néhány tipp:

 

Az általam ismert leghasznosabb moduláris fórum a www.muffwiggler.com. De a magyar srácok is nagyon képben vannak, ráadásul itt vannak közöttünk és tapasztalatom szerint renkdívül segítőkészek.

 

Ez itt pl. egy részlet a Szintiklubból: Tigrics impozáns modulárisa (Pont ma van a szülinapja, Happy Birthday! )

 

 

Emitt pedig Titusz saját gyártású Oakley-moduljai:

 

 

A fórumon

 

Sőt, most vettem észre (nyilván miután megírtam ezt a cikket), hogy Burucs Ádám egy külföldi fórumon posztolt a témában.

 

Ha pedig valaki teljes képet akar a ma ismert modulokról, a csodálatos www.modulargrid.net-et látogassa meg: itt lehetőség van a modulok megtekintésére, össze lehet szerelni moduláris szintiket, meg lehet nézni mások rackjeit, ill. patcheket közzé tenni. 

 

A Hit Space Eurorack rendszerét is megtaláljátok ott, illetve a nálunk kapható modulok egy része bekerült a webshopunkba:

 

Moduláris szintetizátorok a Hit Space-ben.

 

Moduláris szintetizátorok kiegészítői a Hit Space-ben.

 

Uraim, csodálatos világban élünk!

[mohawk]

Mindig vonzottak a moduláris cuccok, de sosem merek túl közel menni, mert félek, hogy beszippant

[syngular]

Az analóg gépek színpadi létének előbbrevalósága a nem analóggal szemben megkérdőjelezhető, mert totál lényegtelen, hogy miből jön a jel egy klubban, de még a sziget nagyszínpadán is kihallhatatlan a dolog.

Aki pop-rockzenét visz színpadra, annál konrétan nem hinném, hogy számít a szinti jelfeldolgozó része, de a polifónia az tuti szempont. Normál szintiszólóhoz (és itt NEM a poticsavargatós ritmizálást értünk) kell egy minimum 3 oktáv billentyű, ergó ilyenre az új Novation BassStation sem jó a 2 oktávjával. Egy pop-rock billentyűs (pláne jazzista), nem visz kütyüket a színpadra, de még modulokat sem midibillentyűvel, hanem 2ik(!) billentyűnek is billentyűs verziójú (lehetőleg) polifon, stílusnak megfelelő célgépet.

Csavargatós technohoz és társaihoz jók a Volcák, a moduláris rendszerek, meg Telemark, stb is persze, de annak ellenére, hogy itt a fórumon, mindenki előszeretettel hangoztatja a gép előnyére az élő felhasználást, ez az élő mégis leginkább a szobai tekerészésre értendő, vagy max a haveroknak ugyanott, ami a hangszer élő felhasználási szempontjából teljesen irreleváns.

Várnám komolyan az olyan meghívásokat, ami budapesti (meló mellett nem tudok máshova elutazni) fellépésre invitálna, ahol egy komplett fellépés (koncert) keretén belül szólóban vagy más hangszeresekkel együtt (lásd zenekar címszó) láthatnék ilyen-olyan gépeket érvényesülni.

De hogy teljesen ON is legyek, ez az írás is csillagos ötös. Szükségesnek éreztem én is ezeket a többféle témában kifejtős gondolat-cunamikat a hangszerek, a monitorok, meg egyebek kapcsán, mint pl a Nem azt hallod topik. Köszönet értük. 

[deneverstudio]

"Az analóg gépek színpadi létének előbbrevalósága a nem analóggal szemben megkérdőjelezhető, mert totál lényegtelen, hogy miből jön a jel egy klubban, de még a sziget nagyszínpadán is kihallhatatlan a dolog."

 

Azért, ne vicceljünk már, hogy egy Jarre koncerten nem hallatszik, hogy ott nem az Arturia pluginjei szólnak, hanem az eredeti vasak.

Én gitáros vagyok és nem vagyok annyira otthon a szintikben, de azért az még nekem is azonnal egyértelmű

volt hogy nem plugineket hallok a koncerten.

Meg hát rég megette a fene azt a hangosítást, ahol mindegy, hogy miből jönnek a hangok.

Sajnos nagyon sok ilyen is van, ezt egy percig sem vitatom, de azért vannak

rendesen megszólaló koncertek is, ahol igenis számít minden apróság.

[mohawk]

"Az analóg gépek színpadi létének előbbrevalósága a nem analóggal szemben megkérdőjelezhető, mert totál lényegtelen, hogy miből jön a jel egy klubban, de még a sziget nagyszínpadán is kihallhatatlan a dolog."

 

Azért, ne vicceljünk már, hogy egy Jarre koncerten nem hallatszik, hogy ott nem az Arturia pluginjei szólnak, hanem az eredeti vasak.

Én gitáros vagyok és nem vagyok annyira otthon a szintikben, de azért az még nekem is azonnal egyértelmű

volt hogy nem plugineket hallok a koncerten.

Meg hát rég megette a fene azt a hangosítást, ahol mindegy, hogy miből jönnek a hangok.

Sajnos nagyon sok ilyen is van, ezt egy percig sem vitatom, de azért vannak

rendesen megszólaló koncertek is, ahol igenis számít minden apróság.

Szó nincs arról, hogy ne lenne különbség. Egyszerűen csak, ha megcsinálnak egy produkciót rendesen szoftszintikkel, akkor a kutya nem fog arra figyelni, hogy vas izzik a színpadon vagy egy processzor.

De én akkor is a kábeldugdosás és poti tekergetés mellett vagyok. Ezért sem merek elkezdeni beruházni ilyenekbe. Fenének sem kell mégegy drága és időrabló hobbi

[syngular]

Elkanyarodtatok. A szoftszinti kategória eszembe sem jutott, mert nálam olyan nem létezik. Az analógokat élő szempontból tehát nem a szoftok mellett vettem számba és mindezt billentyűsi szempontok alapján, nem potitekergetői ambiciók szerint megvizsgálva.

A "nem analóg" gépek nálam a nem analóg gépek (virus, nord, r3, motif, roland g6, ultranova, stb). És ezeken ua lehet tekergetni is ha kell, és egy élő produkcióban sokkal jobban használhatóak (poli, fx, hangszínválaszték, memória, minden), mint bármilyen csilivili analóg.

[deneverstudio]

Akkor félreértettem, bocs!

[syngular]

Az Óperentzia pl mindig visz színpadra egy régi analóg Korg-ot is, de az abból érkező hang simán helyettesíthető lenne bármi mással (a közönség szempontjából). Jellemzően a microKorg és a Nord van előtérben, nem véletlenül, mert az "szolgáltatásban" (fx, poli, stb) hozza, ami kell egy élő produkcióhoz.

[bunni]

 

Ki kell ábrándítsam azokat, akik ebben a hitben élnek. Főleg az Eurorack modulokra jellemző, hogy "vékonyan" szólnak. Igen nehéz olyan modult találni, ami úgy megszólal mint egy mezei bolti Moog, vagy DSI cucc, de tényleg mondhattam volna bármit. Eurorack formátumban ugyanis kereskedelmi forgalomban kapható klasszikus szinti hangzásra képes modul szinte viszonylag kevés. Az ismertebbek közül a Macbeth gyárt ilyet ti és az is kb. aranyárban. 

 

Te hogyan látod mi ennek a fő oka? A szabvány műszaki határai (már ha vannak/lehetnek egyáltalán ilyenek), vagy az erre a piacra tipikusan dolgozó egyszemélyes cégek tervezési/mérnöki tapasztalatának hiánya?

Esetleg nincs igény magasabb minőségre, vagy ha van az megfizetletetlen (lást macbeth)?

 

Egyébként te hogy látod mi általában a leggyengébb láncszem a moduláris rendszerek esetében? Mi az ami miatt szólásban elvéreznek egy fix mellé téve? Oszcillátor, szűrő, erősítő? Mi a legfőbb gyengeségük?

 

Van ennek köze ahhoz, hogy az euro piacra tervezett oszcillátorok nagyrésze háromszög magos a szebb FM-ezhetőség miatt (ami, ahogy te is írtad az egyik legjellemzőbb felhasználás), szemben a klasszikus oszcillátorokkal amik tipikusan fűrész magosak?

Lehet a gyengébb hangzásnak bármiféle köze ahhoz, hogy az egyes komponenseket (modulokat) különböző gyártók palettájáról mi magunk válogatjuk össze, szemben egy fix huzalozású szintivel, ahol ezek a komponensek egymáshoz vannak tervezve/válogatva/hangolva egy bizonyos hangzás, minőség, végeredmény elérése érekében?

Van valami magyarázata (és alapja) annak, hogy a nagyobb szabványok (MU, MOTM, WIARD stb) tipikusan jobban szólnak? Esetleg csak arról van szó, hogy hangzásban közelebb állnak a klasszikus fix modellekhez, míg az EURO modulok nagyrésze más igényeket igyekszik kiszolgálni (vintage kontra magas frekvenciás moduláció, ezoterikus függvény és eseménygenerátorok random blip-blop stb stb tehát egészen más a felhasználók fókusza/igénye)

 

Végezetül: említetted a Macbeth-et mint kivételt. Mi a véleményed a Cwejman modulokról? Az S1-es elég brutál (talán nálatok próbáltam először még pár éve), és az általános vélekedés szerint a moduljai is a legjobb minőségű, legprecízebb, "legjobban szóló" darabok közé tartoznak. Direkt nem említetted, vagy szerinted még a Cwejman is elmarad hangzásban a fix huzalozású rokonoktól?

 

...és nagyon köszi a cikkeket, és a sok belefektetett energiát! nagyon jó, hogy magyar nyelven is olvashatunk ilyesmiről

[mdavid]

[wendelmar]

Igen kedvenc témaköröm, csak az a baj velem, hogy sajnos nem tudok vastag soundot kicsavarni :S

Valaki adhatna tippeket.

[Ákos Ambrus]

Nem mindegy, mivel dolgozik az ember! Sajnos nem érdeke a hangszergyártóknak az, hogy kvázi szabványosodjanak a hangszerek. Mire gondolok, Hogy a DX7 ma is elérhető legyen (CS80!!! ról nem is beszélve), hadd ne soroljam, mik hiányoznak rettenetesen. Ez a Buchla, ha 40 évvel ezelőtt létezhetett volna, akkor ma másképp nézne ki a kortárs zene! (Leendő Volcások ne hallgassák!

http://youtu.be/S8SACsR0a4Y (Bocs, elfelejtettem, hogy kell beágyazni...)

[A/D]

Te hogyan látod mi ennek a fő oka? A szabvány műszaki határai (már ha vannak/lehetnek egyáltalán ilyenek), vagy az erre a piacra tipikusan dolgozó egyszemélyes cégek tervezési/mérnöki tapasztalatának hiánya?

Esetleg nincs igény magasabb minőségre, vagy ha van az megfizetletetlen (lást macbeth)?

 

 

 

 

A fő oka, hogy a tervezők ízlése és szempontja más. A Macbeth Moog és ARP hagyományokon megy, azok meg elég nagyot szólnak. A többiek meg nem akarnak Moogot, ARP-ot másolni, nem céljuk, sőt, egész más technológiát használnak.

 

A Makenoise pl. Buchla hagyományokban utazik, ott teljesen  másak a szempontok.

 

Modulár világban sokkal kevésbé jellemző mások lemásolása ("ahhoz képest"), de még a korábbi termékek lemásolása sem. Érted, semmi értelme nem lenne annak, ha mindenki basszus szintit építene

 

Modulárban az a lényeg, hogy a cucc másképp szóljon mint eddig bármi. Főleg az Eurorackre jellemző ez.

 

 

Egyébként te hogy látod mi általában a leggyengébb láncszem a moduláris rendszerek esetében? Mi az ami miatt szólásban elvéreznek egy fix mellé téve? Oszcillátor, szűrő, erősítő? Mi a legfőbb gyengeségük?

 

 

 

Nincs ilyen hogy gyenge láncsszem. Modulárisban vehetsz nagyon olcsó, és drága, jó minőségű modulokat is, de a fix szintikbe ugyanazért a pénzért dögösebb elemeket raknak. Pl. egy olyan minőségű oszci mint ami a Sub Phattyben van, azt megveheted Machbethben is, ugyannyiért, de a Macbethben akkor még nincs burkoló, szűrő, billentyűzet, stb. Érted. Ugyanaz a szitu mint pro audioban a channelstripek. Ha össze akarsz építeni egy full channelt, sokkal többe van mint a channelstrip. Vagy nézd meg, mennyibe fáj egy gyors analóg burkoló, ami 10V (=10  oktáv) amplítúdót tud saját magától! Íme egy ilyen. (A Doepfer A-140-e max 8 voltot tud kevesebb mint fele ennyiért). A Sub Phattyben levő dolog az előbbivel van pariban, és akkor érted mire gondoltam.

 

Lehet a gyengébb hangzásnak bármiféle köze ahhoz, hogy az egyes komponenseket (modulokat) különböző gyártók palettájáról mi magunk válogatjuk össze

 

 

 

Nem.

 

Van valami magyarázata (és alapja) annak, hogy a nagyobb szabványok (MU, MOTM, WIARD stb) tipikusan jobban szólnak?

 

 

 

A WIARDot vegyük ki a sorból, lásd a cikkem (West Coast vs East Coast). Nincs olyan, hogy valamelyik szinti jobban szól. De tény, hogy a Moog-designekre szokták mondani hogy "kövér" (ami akkor jó, ha a céljainknak jó. Az, hogy pl. a Wiard vékonyabb csak annyit jelent, hogy a két dolgot másra fogod használni. )

 

Végezetül: említetted a Macbeth-et mint kivételt. Mi a véleményed a Cwejman modulokról? Az S1-es elég brutál (talán nálatok próbáltam először még pár éve), és az általános vélekedés szerint a moduljai is a legjobb minőségű, legprecízebb, "legjobban szóló" darabok közé tartoznak. Direkt nem említetted, vagy szerinted még a Cwejman is elmarad hangzásban a fix huzalozású rokonoktól?

 

 

 

A Cwejman is egy saját elgondolású szerkezet. Ultra megépítési minőség, klinikai hangzással. Nekem volt S1-em, abból három oszci nem szólt úgy mint a Moog Freqbox önmagába. A Cwejman ekként jó, csak nem az én céljaimra. Nekem a Moog / ARP / Sequential / E-Mu vonal fekszik, másnak meg más. A Cwejman nagyon nem ez a világ.

 

 

 

...és nagyon köszi a cikkeket, és a sok belefektetett energiát! nagyon jó, hogy magyar nyelven is olvashatunk ilyesmiről

 

 

 

 

Nagyon szívesen!

[bunni]

ah oké, így már világos. elsőre lehet, hogy egy kicsit félreértettelek. azt hittem azt írod, hogy eleve szarul szólnak, holott akkor csak annyi, hogy általában nem a moog féle nagy, vastag szólást kell várni tőlük

 

köszi a részletes választ!

[V László]

Az analóg gépek színpadi létének előbbrevalósága a nem analóggal szemben megkérdőjelezhető, mert totál lényegtelen...

 

Nem csak egyféle popzene, nem csak popzene és nem csak egyféle felállás létezik!

 

A Novation Bass Station "valószínűleg" basszus posztra lett kitalálva, talán azért ilyen.

Például annó az Anima basszusgitárosa, időnként letette a gitárt és az MS-20-hoz fordult, vagy az Amber Smiths esetében is kimondottan jól hangzott ugyanez a hangszer, de egészen más szerepkörben.

 

Sajnos még se Chemical Brothers, se Orbital, se Daft Punk, se Deadmau5 "csavargatós techno" koncert, nem volt még nappalimban.

Ezekre a "nóném" bulikra valahogy mindíg odakeveredik legalább tízezer ember.

...igen elvétve találunk náluk VA szintit is.

[syngular]

Igazán nem mondtál ellent annak, amit írtam. Lehet (nem tudhatom), nem vagy oyan billentyűs, aki színpadra jár mindenféle "projektekkel" és csak nézőként gondolkozol, nem saját, színpadi és zenekaros tapasztalataid alapján formálsz véleményt.

Az viszont biztos, hogy ilyen ember mínuszolta be a hsz-em

[G.t.]

Az viszont biztos, hogy ilyen ember mínuszolta be a hsz-em

 

Ezt a dolgot korrigáltuk. Remélem színpadon időnként analóg és digitális kütyükkel is megforduló emberként van rá létjogosultságom.

[syngular]

Kedves GT barátom, Te igazán barátom vagy, de talán akkor nem olvastad el figyelmesen, amit írtam. Pop, rock, jazz-ról írtam egy dolgot, "csavargatós zenékről" meg egy másikat. Az elején meg arra céloztam, hogy ha analógból jön a jel, vagy VAból színpadon, az a koncert egészére nézve akkor különösen irreleváns, ha egyéb hangszerekkel (gitár, dob, ének, fúvós, stb) együtt szólal meg. Így a csavargatós részében nem mondtam ellent neked sem, mivel Ti csak szintiztek, azt is inkább billentyűzet nélkül, de billentyűvel sem billentyűsként vagy szinpadon (ezt ne vedd degradálónak, véletlenül sem gondolom így, csak így lehet megfogalmazni, mert így van).
Nem tehetek mást, mint a továbbiakban is tartom magam a fentiekhez.

[G.t.]

Kedves GT barátom, Te igazán barátom vagy, de talán akkor nem olvastad el figyelmesen, amit írtam. Pop, rock, jazz-ról írtam egy dolgot, "csavargatós zenékről" meg egy másikat. Az elején meg arra céloztam, hogy ha analógból jön a jel, vagy VAból színpadon, az a koncert egészére nézve akkor különösen irreleváns, ha egyéb hangszerekkel (gitár, dob, ének, fúvós, stb) együtt szólal meg. Így a csavargatós részében nem mondtam ellent neked sem, mivel Ti csak szintiztek, azt is inkább billentyűzet nélkül, de billentyűvel sem billentyűsként vagy szinpadon (ezt ne vedd degradálónak, véletlenül sem gondolom így, csak így lehet megfogalmazni, mert így van).

Nem tehetek mást, mint a továbbiakban is tartom magam a fentiekhez.

 

Félreértetted, az utolsó mondat nem neked szólt. Azt hittem egyértelmű, hogy mire gondolok, de ezek szerint meg kellett volna magyaráznom.

Pont, hogy pozitívat adtam a hozzászólásodra, mert egyetértek vele, és érvnek hoztam emellett, tapasztalatként megemlítve, hogy használtam már ezt is, azt is színpadon.

[V László]

...nézőként...

Értem, hogy a session zenészek szerint, aki tud az játszik, aki nem az a hangszínnel foglalkozik és potit tekerget, de 

nézőként akkor is zavar, a "jólessz az Ultranova és a gyári presetek, úgyse hallják" hozzáállás. 

Szóval szerinted nincs jól hallható karaktere egyik szintinek sem? Szeritem egy Prophet hangját élmény hallgatni, míg egy Gaia-t kevésbé.

[wendelmar]

Ha jó szól belőle akkor mértne? Sounddisign. Engem nem érdekel miből szól csak tetsszen Akár beheringer is lehet csak jól szóljon

[syngular]

Jó volt azért kicsit beszélgetni arról, hogy mostanában mindenhol azt tapasztalom, hogy az analóg az isten, minden más nem az, ami ordas nagy tévedés, mert attól függ mire és hol akarjuk használni. Én csak arra vetítettem rá, hogy nem minden helyzetben evidens, és hasznos bármilyen analóg. És le is írtam nagyon röviden, hogy hol az, tehát mindkét oldalt képviselte az első hsz-em.

Amúgy VAból sem preset jön ki színpadon (!koncert, pop-rock, tehát nem DJmenőgyerek tekerget 3 potit izzadva!), remélem, nem új info, hogy azokat is lehet editálni bárhogy.

Prophet szebben szól, mint a Gaia ez objektív és egyetértünk. Ellenben előbbit sosem vinném színpadra (még mindig pop-rock), mert nem oda való és cipeljen a franc 10kilót, mikor pl az R3 amellett, hogy nincs 3 kiló és kicsi, jobban használható 2ik billnek és senki sem fog morgolódva elmenni a közönségből, hogy ez nem szól jól, miért nem moog-ot hozott a billentyűs.

Értem én, hogy szintik zenekari (pop-rock) felhasználási lehetőségeinek fejtegetése, nem ennek a topiknak a dolga, de még talán az oldalnak sem, hiszen inkább technikai oldalról közelít mindenhez és a forumozók legtöbbje érdeklődő tekergető, kisebb részt hangmérnökök, valódi producerek, még kisebb részt billentyűsök, legalábbis a topikok és a hsz-ek alapján erre gondolnék.

Szóval nem offolnám tovább a topikot.

peace

[vinnui]

Az egyik levelezési listán állapították meg, hogy az analóg hangszerek aranykorát éljük. Akárhogy is nézzük, ez teljesen igaz! Majdnem az összes nagy nevű cég, vagy tervező újból gyárt, de ha valakinek ez még nem lenne elég, akkor a régi hangszereket is beszerezheti, a modern alkatrészekkel felújíthatóak.

 

Az árak nincsenek elszállva, a termékek pedig izgalmasak, egyediek, sokszínűek.

 

A moduláris piac pedig különösen érdekes, mert sokkal izgalmasabb, és eredetibb, mint az első virágzása idején.

Ez tényleg lehetőséget ad olyan pici gyártóknak is, akik egy jó ötlettel is tudnak hírnevet, és piacot szerezni, nem kell, hogy egy komplett szinti "jól sikerüljön", és piacképes legyen.