Melyek a leginspirálóbb workstation szintik szerintetek?

[DeMarco]

A kérdés adott.

Két ünnep közt volt dolgom egy Ensoniq TS10-zel. Igaz vannak gyengeségei, de valahogy a hangzása főleg nem akusztikus modellezésekre értve, eléggé ledöbbentett mennyire fantáziadús és vaskos, dögös megszólalású, amolyan vérbeli "USA sound". Szépen csilingelő pad soundok stb, jellegzetes 90-es évekbeli dob hangok, nem olyan unalmas mai techno 2000x hangzás. (Állítólag Tina Turner lemezeinél is ezt a márkát használták szintinek anno.)

Idáig a Korg Triton sorozat volt számomra az, mely gyárilag olyan hangszínkészlettel került ki, mellyel azonnal dolgozni is tudott az ember, és nem azzal kezdte hogy akkor gyalu mindent és nekiállni saját soundokat csinálni, ami persze szintén adott lehetőség és nem árt ha lehet.

Ti mivel találkoztatok idáig, workstationok mellett akár sampling cd-ket is idevéve, ahol olyan állleejtő hangzással, logikus kezelhetőséggel találkoztatok? Nosza! 

 

 

PS.: Kifejezetten kerüljük a szóló és VA szekciókat ha lehet, azért is a címbeli megfogalmazás, hogy célirányosak legyünk csak ebben a kategóriában!

[djuice]

24 perccel ezelőtt írta Szodike:

Nem egészen akart belemenni a fejembe, hogy a hasonló árú ws-ekhez képest hogy lehet ilyen telt, "zenei" a hangjuk

Erre csak annyi hogy más a koncepció! Egy ws-t stúdióban, színpadon használnak sok más hangszer mellett. Az arrangerek viszont többnyire magányos zenészeknek vannak kitalálva és oda kell a betyáros megszólalás. De mondok valamit! Egy rocker/lagzis zenész haverom van hogy elviszi az arrangerét is a zenekarba. 1 gombnyomásra kilőve a basszus vagy a dob ha van aki élőbe játsza és még úgy is zenélhet automatázva velük. Vagy ha kell egy tömör hangszín, átvált Program módba és nyomja a billentyűs szólamot, túr neki Hammondon, pakol stringet, szőnyeget a zenekarnak, zongorát, meg ami épp kell, lead sound stb...

Én egyedül a billentyűzete meg az 1 pár stereo kimenet korlátoltsága miatt nem venném csak meg (nálam fenn van a mérce itt), a nagy PA4-ek meg irreálisan drágák ehhez képest. Nade vmit vmiért...

[Pityu]

Nekem nincs olyan nagy tapasztalatom a WS-k terén mint itt jónéhány kollégának de annyit Én is hozzátennék a témához, hogy kérdés, mitől WS egy WS?

Hogy mindent meglehet vele "egyszemélyben" oldani? Mert ilyen értelemben egy kisérőautomatikás hangszer is workstation ha úgy nézzük.

Oké, ne vegyétek le a fejem hogy ezt a szót ki mertem említeni ezen a fórumon de azért gondolkodjunk csak el egy kicsit..!

 

A mostani széria már 128 polifon, full seqencer, sampler, stb. és persze olyan hang és dobkészlettel rendelkezik, hogy sok nem arranger hangszer csak irígykedhet!!

Pld. volt Korg M3 szintim meg Yamaha Mox6 és még egy sor egyéb hangszer de az akusztikus hangszerek minősége egyszerűen röhejes volt bennük 1-2 leszámítva. Pld. a Mox6-ban azok az akusztikus hangszerek voltak jók, amelyekt egyszerűen átvettek a Tyros szériából...

De volt Korg PA500 arranger szintim is, amely akusztikus hangszerekben olyan szinten alázta a fentebb említett ws-ket, hogy arra nincs szó!

Igaz az arranger szintiket célirányosan ilyen célokra fejlesztették ki ez tény, na de kérdem Én egy Korg M3 kategóriájú és árú hangszerben miért nem lehet egy normális akusztikus szekció??

Bocs, kicsit eltértem a téma eredeti mivoltától, nem reklámozni akartam ezen hangszereket csak méltatlanul háttérbe szorul, pláne ezen a fórumon. Pedig ha eltekintünk az automatika használatától, semmiben sem marad el egy mai ws-től ez bizonyos. Korgokban pld. olyan mélységekig lehet beavatkozni a hangszínekben, hogy nem is gondolnák sokan.

Én valahol az arranger szériát is workstation-nak gondolom, lehet vitatkozni ezen de szerintem így van. ( nem a pss szériájú hangszerekre gondolok persze..)

Pld:

 

[biczokrecords]

 

Szerintem ízlés kérdése is, hogy mennyire inspiráló egy hangszer. Nekem a leg pozitívabb élményeim Korg Trinity HDR-el voltak. Mai szemmel elég korlátozottak a lehetőségei: 28hang polifónia, viszonylag szűkös szequencer és 4 audio sáv a HDR-tri boardon. Ennek ellenére, mikor dolgoztam vele voltak kompromisszumok a korlátok miatt, de nem nagyon csúszot az ember abba a hibába, hogy túl hangszereljen valamit. A hangszínei egész húsosak voltak, teljesen jó freki és fázismenettel. Tűrhető volt az akkusztikus hangszínek nek is a minősége, a solo-tri board miatt egy egyszerűsített porpechy-t is helyettesített, ami szintén nem olyan rossz cucc. Gyakorlatilag tényleg mindent meg tudtál benne csinálni egykis trükközéssel és azért elég jó volt a végeredmény! Mivel korg mániás voltam, ezért természetesen a triton is helyet kapott, nagyon sztenderd az alap hangszín kollekciója, tök jó dolgokat tud. Viszont, hogy volt mind két cucc, nekem valahogy sokkal jobban a szívemhez nőtt. A belső effektprociból is kidolgozattabban szólt a trinity. Eddig kétszer voltam Trinity tulajdonos, de még tervezem, hogy újra lesz. Volt még a kezem alatt Alesis Fusion6 ami tudásban, teljesítményben űberelt mindenz, viszont kissé rideg, barátságtalan az alap hangkészlete, sokat kell "gyalulni" hogy elérje azt a hangzásvilágot, ami inspirálóbbá teszi. A nem kiforrott oprendszere miatt, sokat hisztizik, mivel volnának logikus elgondolásai, de nem engedi végre hajtani stb. Ha az ember ezekhez hozzá tud szokni, akár lehet egy sokkal kezesebb hangszer mint a régi nagyöreg Korg-ok!

[Mityulábátyi]

Yamaha pss 480? :

[Koródi Csaba]

Csatlakozom Biczok Kollegához. Nekem is korábban a KORG Trinity Plus volt a leginspirálóbb, hangzás és kezelés tekintetében együttvéve. Viszont furcsa lesz amit most mondok: hiába a Trinity-n az érintőkijelző, nem lehetett nagyon gyorsan, zökkenőmentesen szekvenszerezni benne... sokat kellett kattintgatni és relatíve sokat kellett várni a lehulló menükre (1-2 másodperc is akár). Volt a Trinity után egy KORG MicroStation-om, abban nagyságrendekkel gyorsabban lehetett rögzíteni és mozogni szekvenszerezés közben. Én mint főként élő játékos a MicroStation-al gyorsabban tudtam dolgozni, csak annak meg természetesen nem szerkeszthetőek a MIDI sávjai és a hangzás sem olyan különleges, mint a Trinity volt. Tehát még mindig marad a Trinity, és igen, a SOLO-TRI opcióval az igazi.

 

Aztán, nekem is volt Alesis Fusion-om. Kicsit többet használtam, mint előttem szóló Bizcok Kollega, nekem kb. fél évig volt. Szerintem az egyik legjobb vétel lehetne a használt piacon. Több szinti motor van benne, plusz full sampler az egész... csakugyan kicsit gyalulni kell a hangkészletet, de ha például az én korábbim kerül valakihez, azon már rendbeszedett 4GB-nyi készlet található, beleértve pár Kurzweil konvertet, közte Steinway zongorával. Iszonyatosan sokat tud és van benne 8 sávos HD is. Csak sajna tényleg tanulni kell, mert elég bug-os. Nálam csak azért nem maradt meg, mert szeretek uccuneki zenélni és engem frusztráltak a szoftveres bug-ok. De ha újra a kezem közé kerülne, lehet, hogy megpróbálnék kicsit türelmesebb lenni hozzá és rendesen kihasználni. A zenészhaveromnak a mai napig megvan és ő nagy guru benne... minden hiányosságot meg tud kerülni és olyan dolgokat tud benne kezelni, amiről nem is tudtam, hogy van benne

 

Most már nincs se MicroStation-om, se Trinity-m, se Fusion-om. Engem manapság a Kurzweil-ek inspirálnak. Nehezebb kezelni mint a Korg Trinity-t, de egyszerűbb, mint az Alesis Fusion-t. Tetemes hangkészletük van és rendkívül jól programozhatóak is, és a szekvenszere is hasonlóan jól használható a számomra, mint annó a Trinity volt. Amit hiányolok a Kurzweil-ben ami a Trinity-ben megvolt, az az, hogy az egyes szekvenszer sávoknál be lehetett állítani, hogy INT (internál), vagy EXT (externál) hajtson meg... ezzel nagyon jól fel lehetett építeni MIDI láncokat és a Trinity-t központi elemként kijelölve több külső hangmodult is meg lehetett hajtani. Nah, szóval ez az egyetlen dolog, amit hiányolok a Kurzweilemből. Azt hogy a nagyobb tesók tudják-e, azt nem tudom. Nekem PC3LE6 van, ami a legkisebb tesó, de igazából a V.A.S.T-je teljes, a hangkészlete teljes, van benne Kurzweil Virtual Analóg szinti és KB3 hammond klón, és KDFX is... egy LE könnyítése van, hogy a KDFX paraméterek nem szerkeszthetőek... helyette valamivel több mint 1000 effekt-kombinációból választhatunk. Nyilván a nagyobb PC3-mak ezt is tudják szerkeszteni.

 

Illetve van egy öszvér megoldásom, de valahogy ha csak szimplán zenélésről van szó és nem editálásról, akkor engem a legeslegjobban egy ROLAND MC50MkII összekötve egy ROLAND RS50-el inspirál. Ha komponálok, vagy gyorsan szeretnék eredményt elérni, akkor a mai napig ezt a kombót választom. Aztán a MIDI fájlt átteszem a Kurzweil-be és elkezdem hangszerelni, az már olyan odaülös, workstation-os meló. A PC-t és DAW-okat egyáltalán nem preferálom... nincsen workstation-munkákra alkalmas PC-m, vagy MAC-em.

[DeMarco]

Nekem is volt Trinity, de az igazat megvallva, nekem a 01W széria kicsit vastagabban szólt előtte érdekes módon. Trinityben minden nyakon volt öntve effektekkel, jól megemelt low eq-val mélyekre nézve stb. én így csalódtam benne. Akkoriban hangkészletet se lehetett nagyon hozzá letölteni és a gyári presetek elég uncsik voltak számomra, hogy kb minden 3. azonosan szólt. Padeket egyáltalán nem lehetett benne találni, mint pl. egy Roland JV, XV cuccban, bár nyilván minden hangszer jó valamiben, más másmiben. A solo board is megvolt, de mondták hogy igazán a V3 bővítés nyitotta ki a hangszer ezen lehetőségeit, amúgy tényleg marha cammogós volt a képernyőfrissítése főleg seqencer módban. Mellesleg 32 volt az a polifónia nem 28 benne + a solo board.

Utána hallottam, próbáltam Yamaha EX5-öt, hát az nagy szerelem lett volna, csak pénz nem volt rá. De kb. akkor fej-fej mellett ment a két cég ebben a fizikai modelles hibrid szinti témában. Ezen része sokkal jobban szólt a Yamahának, és nagyon szép fantasy, atmoszférikus szinti hangszínei is voltak. Másban persze alul maradt néhol a Trinityvel szemben és most nem tudom biztosan, de plugin boardok is mint ha rakhatók lettek voltak bele, ami sokkal változatosabb hangszert eredményezett így. Persze utána jött a Triton, amiről utána sok bőrt lehúztak, de nagyon sikeres is lett. Szerintem ma egy TR vagy egy X50 az egész Triton/Trinity eszenciát olcsón elérhetővé teszi, igaz az X50 már nem egészen workstation, de sok plusz van benne nekem, ami a Trinityben pl. akkoriban még távolról sem volt. Pl. Multi mód, templatek, arpeggiator stb.

Valóban nagy előnye a Korgnak a Combi mód függetleníthető midi sávjai, ami se Yamahában se másban nem található meg ahogy idáig kiderült, ugyanakkor érdekes hogy pl a Yamaha sokkal szélesebb vezérelhetőséget enged kifelé! Úgy értem, ha egy rack modult is vezérelni akar az ember, én pl. Trinityben sehogy nem tudtam olyan MSB/LSB parancsot még seq.-be sem megadni, hogy elérjek külső bankokat. Ezt óriási hibájának tartom a Korgnak, hogy csak saját magával szeret foglalkozni, mint ha más már nem is számítana. Persze lehet hogy az új Kromeokban, Kronosokban egész más a helyzet már, csak hát annyiért?

Az Alesist nem ismerem, ahogy sok Rolandom sem volt még, de biztos megvannak a maguk szépségei. Egyszer egy Fantom X-et próbálgattam, de mint kiderült azt is csak az SRX bővítők adták el hangban, viszont azok elég jól szóltak!

Most meglepett engem ez a régi Ensoniq is. Teljesen más és összehasonlíthatatlanul különböző a hangzásvilága az idáig hallott szintikhez képest és nem csak korából adódóan. Valahogy más konepció működött ott a sound designban.

 

Elgondolkodtam, hogy a ma gyártott cuccoknak lesz-e akkora nimbusza pár év múlva, mint egy Tritonnak vagy akár M1-nek, vagy egyszerűen gyorsan értéktelenedő tucattermékekké válnak!

Csaba, ahogy neked olvasom másütt, érdekes kísérleteid vannak iPaddel is zenei téren, ami megint csak nem ide tartozik, bár ahogy hardveresen mondják erős kis vas az, így megfelelő szoftverrel még akár hurcolható kis workstation is lehetne belőle nem?

 

Köszi hogy írtatok, gondolom a PSS480 csak vicc akart lenni. 

[biczokrecords]

 

"YAMAHA PSS480"  Kisgyerekként volt YAMAHA PSS580 szintim, ami gyakorlatilag 100%ban ugyan az mint a 480-as. Egy egyszerű játék kategóriás Fm szinti kísérő autómatikával, 5 sávos szequenszerrel, midi-vel. A hangoknak bele lehetett avatkozni a paramétereibe pl. Wave modifykátor, visszacsatolás, attack, decay, AM/FM freki. Nagyon fémes borzalmas hangokat lehetett vele csinálni és ebből 5 darabot el is lehetett menteni egy felhasználói memóriába. A szekvenszere tudott midi jelet továbbítani külső midi eszköz számára, bár azért voltak szinkron problémái. Elég érdekes hangszer volt, mivel sok mindent tudott, de nem egy pro hangszer. Viszont nagyon jól el lehetett vele játszadozni. Ilyen űber műanyag hangkeltő szintiből még volt egy CASIO CZ230S gépem amivel még sokat ötleteltem, de az már annyira nem maradt meg bennem.

[DeMarco]

Érdekes ez igen. Akkoriban a Trinitymet úgy szidtam mint a bokrot hogyan tud számomra olyan bután szólni. Aztán ha most meghallok vhol egy zenét amiben 0 sec alatt kiszúrom hogy Trinity gyári patch szól, akkor meg elkezdek nosztalgiázni és felidézni azt az 1-2 féltett soundot, amiben tényleg egyedülálló volt és megszépülnek vele az emlékek. Egyszer gondoltam rá, hogy dacból a rack változatát beszerzem mégis majd vmikor. Így mondhatom, amennyire nem szerettem és utána a Triton mennyire felüdülés volt, kicsit húz felé a vágy. Tiszta röhely nem?!

 

Most találtam. Nem is tudtam hogy fehér színben is gyártották!

 

[Koródi Csaba]

Csaba, ahogy neked olvasom másütt, érdekes kísérleteid vannak iPaddel is zenei téren, ami megint csak nem ide tartozik, bár ahogy hardveresen mondják erős kis vas az, így megfelelő szoftverrel még akár hurcolható kis workstation is lehetne belőle nem?

 

Tulajdonképpen ha úgy vesszük, akár ide is tartozhat, hiszen az iPad lehet egy Workstation központi eleme. Szóval igen, remekül használható. Nekem vásárlás előtt az volt vele a nagy félelmem, hogy mennyire használható MIDI szekvenszernek (?), mert a PC-kkel nagyon sok rossz tapasztalatom van. Az iPad viszont egyszerűen úgy működik hogy az mesébe illő. Van rajta Cubasis, ezt használom MIDI szekvenszernek, vannak saját hangjai is a Cubasis-nek, tehát abszolút hurcolható, de ez a készlet még a GM készletet sem fedi le... nagyjából annyi hangszín van benne hogy úgy nagyjából be lehet helyettesíteni amíg szerkeszt az ember... viszont a hangszínek nem olyan szépek és dinamikára sem úgy viselkednek, ahogy mondjuk a feljátszó szinti hangszínei... de nem is ez a lényeg, hiszen a hordozás közben tényleg csak pontosítgat az ember, a megszólaltatásra úgyis szintit hajt meg vele (jó esetben).

 

Amiért nem hozakodtam eddig elő vele, az az, hogy a kérdésed úgy szólt, hogy "melyik a leginspirálóbb workstation"... és engem az iPad mint szekvenszer nem inspirál. Munkára, arra igen jó, azzal derekasan rendbe lehet szedni a nóta alapjait még vonaton ülve is. De ha kerékbe törtök, akkor sem tudnám megmondani hogy miért, de engem még mindig jobban inspirál a ROLAND MC50MkII + RS50 kombó. Aztán ha kész a mű, vagy az alap, akkor a munka folytatásának jellegétől függően eldöntöm, hogy a MIDI fájlt a KURZWEIL PC3LE6-ba teszem meghangszerelni, vagy az iPad Cubasis-be további MIDI szerkesztésre.

 

Az más kérdés, hogy az iPad sokkal többmindenre jó mint szekvenszernek. Természetesen amióta megvan, azóta az AUDIO wav Trackjeimet is az iPad-on fejezem be végleges dallá... nem kérdés, végülis csak ezért és a MIDI szekvenszer miatt ruháztam be rá... de azóta kiderült számomra, hogy mennyi rengeteg szoftver szinti van rá. Sokat letöltöttem és igazából nem látok különbséget egy számítógépes VST és egy iPad szoftszinti között... ja de látok, annyit, hogy a PC-n a VST-im állandóan késtek, pattogtak, beakadtak amíg nem nyomtam idegességemben egy FORMAT C-t és bevágtam a számítógépet a sarokba (azóta is ott van, én meg hirdetem, hogy mennyire rühellek PC-vel zenélni ). Ezzel szemben az iPad-on minden egyszerűen flott... lesem az akciókat és sorban veszem meg féláron a jobbnál-jobb szoftszintiket. És ezek mind inspirálóak, hordozható sounddesign eszközök... a rendes szintiken készített zenéim mellé símán felveszek belőlük.

 

Visszatérve a vasakra, én egyébként a KURZWEIL K2500X-el voltam úgy, mint Te az ENSONIQ TS-10-el. Hasonló kor szülötte monstrum mind a kettő. Nekem a KORG Trinity után következett és bár be kell vallanom nehéz volt átállni, de valamilyen megmagyarázhatatlan okból tetszett és akartam az átállást. A mostani KURZWEIL PC3LE-om ennek a K2500X rajongásnak az egyenes ági leszármazottja

 

iPad ide, szoftszinti oda, én továbbra is vassal dolgozok, az iPad meg egy remek kiegészítő.

[syngular]

Barátomnak Trinityje volt (ma is ott figyel nála). Kicsit én is egysíkúnak éreztem, meg ha jól emlékszem, nincs benne portamento, de amúgy rettenet jó, később HDR-el, egyebekkel bővítve, meg még inkább. Gyorsan lehetett dolgozni rajta.

Akkoriban nekem Kurzweil K2000s volt, amin rengeteg nótát összedobtam annak ellenére, hogy insertFX talán csak 1db volt a 16sávra, de a sampler része annyira tetszett (akkor ismerkedtem ezzel a dologgal), hogy imádtam, nem csak a hangja miatt.

 

Kurzweil után EX5R-t akartam venni. Újonnan volt még 1db akkor a Yamaha boltban, de az orrom előtt elvitték, így Triton lett.

 

De most is úgy gondolom, hogy az EX5 az k...a jó kis gép. Ezen posztban említettek közül (mint nem mai WS-ek), ma is azt választanám leginkább.

 

Ha most lenne pénzem WSre, akkor nem tudnék dönteni. Ezek közül választanék kizárólag: Yamaha XF6, Roland X6, Korg Kronos61, Kurz PC361) Mindegyik jó vmiben (nem csak szolgáltatásban, hanem hangszínekben is hiszen zongi miatt A-t venném, fúvósok miatt B-t, szinti dolgok miatt meg C-t) , de a többi meg jobb nála másban.

[syngular]

Na, emiatt nem elég egy gép. Kell egy WS gyors ötleteléshez, aztán még két másik nem WS mellé . . . . minimum:)

[merefo]

virtuál analóg inspiráltság wörksztésönön teljes tévedés. kezelőfelület teljes hiánya, jó esetben (Kurzweil VA) jól szóló szintimotorral. lassan húzhatják a rolót az WS gyártok szintetizátor téren, mert az új mini analógok és desktop kategóriás aprók már nem csak jobbak inspirációban, de a munkát is jobban meg tudod oldani velük...

vegyél WS-t ha elektroakusztikus és akusztikus hangszereket akarsz... biztos, hogy signiture soundot nem fogsz csak egy wörksztésönnel csinálni. A kurzweil úgy fog szólni, mint egy hip-hop boyz másolat, ha csak abból fogsz VA-zni.

[Koródi Csaba]

virtuál analóg inspiráltság wörksztésönön teljes tévedés. kezelőfelület teljes hiánya, jó esetben (Kurzweil VA) jól szóló szintimotorral. lassan húzhatják a rolót az WS gyártok szintetizátor téren, mert az új mini analógok és desktop kategóriás aprók már nem csak jobbak inspirációban, de a munkát is jobban meg tudod oldani velük...

vegyél WS-t ha elektroakusztikus és akusztikus hangszereket akarsz... biztos, hogy signiture soundot nem fogsz csak egy wörksztésönnel csinálni. A kurzweil úgy fog szólni, mint egy hip-hop boyz másolat, ha csak abból fogsz VA-zni.

 

Én úgy látom, hogy workstation téren alapvetően nem a virtuál analóg inspiráltságot keresi ez a poszt, legfeljebb én megemlítettem hogy a Kurzweil VA motorját is felhasználhatjuk az inspiráció kibontakoztatásában... ez egy kicsit fordított megközelítés mint amit Te megosztani igyekszel velünk. Egyébként tökre értem mit akarsz mondani, van Waldorf Rocket-em kiegészítőnek és előbb nyúlok hozzá lead-et kicsavarni, mint egy WS-hez... viszont a WS-el hajtom meg és azt is csak akkor hallom hogy hogyan áll bele a zenébe, ha a WS már köré tette nekem az alapot.

 

Valahogy az a megállapítás él a legjobban, hogy egy szinti nem elég. De mivel a poszt workstation-t keres, még ki is emelte az indító, hogy "Kifejezetten kerüljük a szóló és VA szekciókat ha lehet", ezért szorítkozunk a workstation-os megfejtésekre. Én is szívesen írnám, hogy bármilyen WS-t is vesz az ember, tegyen mellé egy Arturia MicroBrute-ot kicsavarni belőle az inspirációt. De ez meg igazából ízlés dolga is, hogy egyáltalán inspirálja-e az illetőt a virtuál analóg hangzás, mert ha nem, akkor nincs miről beszélni sem kezelőfelületben, sem hangban a VA-ról.

 

Abban teljesen igazat adok, hogy a Kurzweil VA kezelése például a PC3LE6 típusban nehézkes a kezelőfelület hiányában, de igazándiból legalább 15 paraméter abból is kiosztható, csak melós. A hip-hop boyz-hasonlatot viszont igazából nem értem hogy jön ide. A Kurzweil KVA motorját nem tudom mennyit használtad, de ha kipróbáltad azt a kb. 700 fős KVA szintihangszínt, plusz a KDFX-et ami a PC3LE6-omban is van, azután lehet véleményt mondani.

[merefo]

Én úgy látom, hogy workstation téren alapvetően nem a virtuál analóg inspiráltságot keresi ez a poszt, legfeljebb én megemlítettem hogy a Kurzweil VA motorját is felhasználhatjuk az inspiráció kibontakoztatásában... ez egy kicsit fordított megközelítés mint amit Te megosztani igyekszel velünk. Egyébként tökre értem mit akarsz mondani, van Waldorf Rocket-em kiegészítőnek és előbb nyúlok hozzá lead-et kicsavarni, mint egy WS-hez... viszont a WS-el hajtom meg és azt is csak akkor hallom hogy hogyan áll bele a zenébe, ha a WS már köré tette nekem az alapot.

 

Valahogy az a megállapítás él a legjobban, hogy egy szinti nem elég. De mivel a poszt workstation-t keres, még ki is emelte az indító, hogy "Kifejezetten kerüljük a szóló és VA szekciókat ha lehet", ezért szorítkozunk a workstation-os megfejtésekre. Én is szívesen írnám, hogy bármilyen WS-t is vesz az ember, tegyen mellé egy Arturia MicroBrute-ot kicsavarni belőle az inspirációt. De ez meg igazából ízlés dolga is, hogy egyáltalán inspirálja-e az illetőt a virtuál analóg hangzás, mert ha nem, akkor nincs miről beszélni sem kezelőfelületben, sem hangban a VA-ról.

 

Abban teljesen igazat adok, hogy a Kurzweil VA kezelése például a PC3LE6 típusban nehézkes a kezelőfelület hiányában, de igazándiból legalább 15 paraméter abból is kiosztható, csak melós. A hip-hop boyz-hasonlatot viszont igazából nem értem hogy jön ide. A Kurzweil KVA motorját nem tudom mennyit használtad, de ha kipróbáltad azt a kb. 700 fős KVA szintihangszínt, plusz a KDFX-et ami a PC3LE6-omban is van, azután lehet véleményt mondani.

 

Kipróbáltam a Kurzweilt, PC3Xem volt egy darabig. No offense értem én, hogy mit akar az emberünk, csak azt a saját véleményt kívántam megosztani, hogy majd' teljesen értelmetlen szintetizátor hangot "tekergetni" Kurzweilen (a többin még értelmetlenebb), mert ha ilyen soundot akar az ember, akkor igenis fontos az, hogy nem kigondolja, hogy mit akar, aztán lépked a menükben, kiosztogat potmétereket és csodázik, hogy jé hogy szól. A megközelítés sokszor fontosabb, mint gondolnák, VA, analog, szinti fronton főleg. Mondjuk, én gyűrűztem rá a VA-zásra, mert rájöttem anno, hogy NEM... az all in workstationok nem oldanak meg mindent (VA-at nem váltják ki) ha érdemleges sound designról van szó, szuperjók elektro-akusztikus mismásra, billentyűzni a színpadon, DE sound designra csak jobban kezelhetőt vennék, ÉN; hogy ti mit, az már lehet zsákutca.

Egyetlen workstation amit vennék, "ha mégis", az Kurzweil lenne <- azért hozzátenném. Mert mindegyik Kurz ugyanolyan faszán szól, no compromise... Korg v Roland v Yamaha ide, vagy oda.

[Koródi Csaba]

Ilyen szinten szerintem ha valaki egy cuccban meg tudja valósítani önmagát többet nyer, nem azt mondom hogy ne legyen mellette akár egy szóló cucca, VA stb. de az egyben van akkor, úgy van kitalálva, optimalizálva, hogy nem kell bonyolult midi rendszereket hangmodulokkal stb felépíteni, mert gombnyomásra egy helyen minden letárolható, behívható és kész. Kényelem, praktikum.

Ilyesmire gondoltam tehát! Köszi a sok hszt!

 

Akkor én minden sallang nélkül adok DeMarco-nak egy személyes tapasztalaton alapuló konkrét választ a fenti kritériumokra és az eredeti kérdésre: ALESIS FUSION 6HD (8HD)

 

Nem lett népszerű mert nagyon újszerű és más volt mint az akkori hangszerek, szinte senki nem tudja kezelni (a zenészhaverom kivételével, mert ő keni-vágja), épp ezért nagyon olcsó... múltkor már láttam 90 ezer Ft-ért is. Van benne VA motor, FM motor, fizikai modellezős szinti és sampler... plusz winyó, 8 HD sáv dedikált bemenetekkel, 32 TRACK-es Midi szekvenszer, linkelhető MIDI+AUDIO sávok, az összes szintimotor egyidejűleg használható SONG-on (vagy MIX-en) belül, fűzhető, kavarható, variálható effektek, LFO-k, EG-k tömkelege, természetesen kontrollerekkel, különböző funkciókra felprogramozható trigger gombokkal, audio sampler bemenettel és nem csak egy pár sztereo MASTER kimenete van, hanem egy pár sztereo AUX is, mindez alumínium házban és súlyozott billentyűzettel ami nem olyan gagyi, mint a mai szintik billentyűi.

 

Ha szolgáltatásban össze kéne valamivel hasonlítani, akkor csak a Korg Oasis és a Korg Kronos jöhet számításba. Kurzweil-el azért nem lehet pariba tenni, mert bár van VA-s Kurzi, de nincs HD-rögzítős. Rolanddal azért nem tudom pariba tenni, mert mondjuk a HD rögzítős Juno Gi csak sample player, nincs több szinti motor benne. Yamahákból meg max az EX5-öt lehetne említeni, amiben van több szintimotor, de nincs abban sem HD.

 

És akkor most nem kotyogtam, hanem adtam egy tippet egy olyan Workstationra, ami a kezeim között járt, inspirálóan sokat tudott, és jól szólt, találtam benne rengeteg érdekes persetet, amelyek (mivel nem lett nagyon elterjedt hangszer) szinte teljesen felismerhetetlenek, azaz nem köszön vissza minden második számból olyan felismerhető Fusion preset, mint amennyire mondjuk a Korg-okat ezer méterről felismerjük. Ezen kívül a konverter programja konvertálja például a Kurzweil sample készleteket, amiket annó a Kurzweil K2500X-hez gyűjtöttem össze.

 

Az hogy nálam nem maradt meg az Alesis Fusion, az egyéni szocprobléma és az éppen kibontakozó Kurzweil-szeretet eredménye.

[Koródi Csaba]

Kipróbáltam a Kurzweilt, PC3Xem volt egy darabig. No offense értem én, hogy mit akar az emberünk, csak azt a saját véleményt kívántam megosztani, hogy majd' teljesen értelmetlen szintetizátor hangot "tekergetni" Kurzweilen (a többin még értelmetlenebb), mert ha ilyen soundot akar az ember, akkor igenis fontos az, hogy nem kigondolja, hogy mit akar, aztán lépked a menükben, kiosztogat potmétereket és csodázik, hogy jé hogy szól. A megközelítés sokszor fontosabb, mint gondolnák, VA, analog, szinti fronton főleg. Mondjuk, én gyűrűztem rá a VA-zásra, mert rájöttem anno, hogy NEM... az all in workstationok nem oldanak meg mindent (VA-at nem váltják ki) ha érdemleges sound designról van szó, szuperjók elektro-akusztikus mismásra, billentyűzni a színpadon, DE sound designra csak jobban kezelhetőt vennék, ÉN; hogy ti mit, az már lehet zsákutca.

Egyetlen workstation amit vennék, "ha mégis", az Kurzweil lenne <- azért hozzátenném. Mert mindegyik Kurz ugyanolyan faszán szól, no compromise... Korg v Roland v Yamaha ide, vagy oda.

 

Hát igen, nagyon összetett dologba ugrunk ha WS-ról beszélünk. Számít a hangzás, számít a júzer interfész kezelhetősége, hogy PCM van benne, vagy neadjisten VA, esetleg fizikai modellezés is stb. Ráadásul minden egyes összetevő egyéni ízlés dolga. Tehát ha tanácsot próbálunk adni, vagy megosztani a tapasztalatokat, csakis a saját ízlésünkből és módszereinkből indulhatunk ki, aztán a gondolat vagy gazdára talál másnál is, vagy sem. Plusz még ha a hangzás és a kezelhetőség nem találkozik össze egy eszközben akkor eleve gondolkozhatunk több eszköz összepárosításában is.

 

Egyébként az eddigi hozzászólásaimhoz képest fura mód én is a Te módszered felé hajlok Merefo. Van ugyan Kurzweil WS-öm, meg ROLAND szekvenszerem meg szintim, de ezekkel az eszközökkel kábé a munka feléig viszem a dolgot... utána minden egyes sávot audióban rögzítek egy KORG SOS-el, majd minden további dolgot külön szintiből, külön VA-ból, külön effektből, külön monotronból, különsamplerből stb-stb. rögzítek szintén az SOS-be, mert a legegyszerűbb kütyü is jobban tud inspirálni, mint a potikiosztogatás és az effekt-utak szerkesztése. A befejezéshez pedig az összes elkészített AUDIO sávot beteszem az iPad-ba és ott végzek egy audio keverést... ott még ha kell, akkor a lépcsőházkorlát kongásából is belerakhatok bármit, ha épp az inspirál

 

Tehát én sem vallom ám a mindent egy WS-ben való összerakás elvét. Ezt az egészet csak azért regéltem el, mert ugyan a poszt lényege az inspirációban és a workstationban van, de nem is biztos hogy végül az ember abban leli meg önmagát. Talán ezen is érdemes elgondolkodni DeMarco kollega És akkor értjük azt is, amit Merefo közvetít

[syngular]

WS-ek sztem a hobbisták (nem a producerkedni vágyók) iránya, akik gyorsan, egy gépen akarnak összedobni bármiféle muzikot (nem keresve a tökéletes keverési, sound design, stb, stb lehetőségeket), önmaguk és szűkebb baráti körük örömére (vagy bánatára:)).

Akinek ennyi elég (nem degradálóként említve ezt, hiszen én sem pénzért és hírnévért csinálom, amit), az maxi elégedett lesz szinte bármelyik WS-el. Egyetlen típust úgysem lehet kiemelni, hogy az a jó, a többi meg nem.

 

A választáshoz meg kell határozni, hogy nagyjából milyen szolgáltatásokat várunk el a géptől, mennyi a keretünk az egészre, ez alapján a megmaradt (ha maradt:)) lehetőségeket kipróbálni, hiszen az inspiráció úgyis annyira szubjektív kérdés, hogy egy Microstation is elképzelhető, hogy "kedvesebb" lesz az adott egyén számára, mint egy csillagromboló kategóriás Kronos, még ha van is milkónk utóbbira. 

[draco draconis]

Azt várom hogy mikor dobnak már össze egy analóg szintézis alapú WS-t digit effektekkel és szekvencerrel megtámogatva. Az Andromeda már majdnem az volt, de mondjuk egy 8-16 polifóniás, több effektutas Elektron vagy DSI simán megszülethetne. Kérdés hányan veszik meg... Mondjuk a milliós Kronosok meg Yamahák is elfogynak, akkor talán erre is lenne vevő. Ráadásul teljesen új kategória lenne.

 

Kérdés hogy üzletileg bukta lenne mint az A6 vagy nem?

[comp]

Bármi lehet inspiráló

Személy szerint nekem pl. a Korg és Roland workstationok hangjai hatnak inspirálólag,
persze egy Kurzweil is elég inspiráló tud lenni.  Ha nyers digi hangzás akkor Rolandok, ha kicsit krémesebb akkor Korg. Yamahában is biztosan vannak jók, de számomra valahogy nem tudott túlemelkedni a "vendéglátós" kategórián hangzásban.
A WS szerintem szükségszerűleg rompler, mert széles hangzás skálának kell megfelelnie, persze egyes workstationokban van VA (vagy egyé szekció is.

[Gamda]

Bármi lehet inspiráló

 

OFF: Ne haragudjatok, de erre a mondatra, muszáj volt ezt a linket beszúrnom, tudom nem billentyűsről van szó, de mondathoz való kapcsolódását érteni fogjátok!

 

http://www.youtube.com/watch?v=E8H-67ILaqc

[comp]

OFF: Ne haragudjatok, de erre a mondatra, muszáj volt ezt a linket beszúrnom, tudom nem billentyűsről van szó, de mondathoz való kapcsolódását érteni fogjátok!

 

http://www.youtube.com/watch?v=E8H-67ILaqc

 

Ez nagyon ott van

[comp]

De hogy ON legyen megint a téma, mind közül a Korg Kronos a legjobban kézreálló (hangzásban talán nincs ugyanott nyers erőben mint egy Kurzweil, de szerintem meglehetősen inspiráló presetek  vannak benne, könnyű szerkeszthetőséggel és rengeteg extrával - a Kurziba nagyon bele kell mászni ha módosítani akarsz preseteken - vagy csak számomra bonyolult egy kicsit :-)).

[comp]

Tulajdonképpen ha úgy vesszük, akár ide is tartozhat, hiszen az iPad lehet egy Workstation központi eleme. Szóval igen, remekül használható. Nekem vásárlás előtt az volt vele a nagy félelmem, hogy mennyire használható MIDI szekvenszernek (?), mert a PC-kkel nagyon sok rossz tapasztalatom van. Az iPad viszont egyszerűen úgy működik hogy az mesébe illő. Van rajta Cubasis, ezt használom MIDI szekvenszernek, vannak saját hangjai is a Cubasis-nek, tehát abszolút hurcolható, de ez a készlet még a GM készletet sem fedi le... nagyjából annyi hangszín van benne hogy úgy nagyjából be lehet helyettesíteni amíg szerkeszt az ember... viszont a hangszínek nem olyan szépek és dinamikára sem úgy viselkednek, ahogy mondjuk a feljátszó szinti hangszínei... de nem is ez a lényeg, hiszen a hordozás közben tényleg csak pontosítgat az ember, a megszólaltatásra úgyis szintit hajt meg vele (jó esetben).

 

 

Ebbe a témába vág hogy próbálok egy wifi midi megoldást keresni iPad-hoz, van esetleg valakinek tapasztalata a témában? 

[Vlaca]

Ebbe a témába vág hogy próbálok egy wifi midi megoldást keresni iPad-hoz, van esetleg valakinek tapasztalata a témában? 

 

Hi!

 

 Szerintem nyiss egy topicot ennek a kérdésnek mert itt nagyon off.

 Próbáltam már, adhoc wifivel egész használható.

[Koródi Csaba]

De hogy ON legyen megint a téma, mind közül a Korg Kronos a legjobban kézreálló (hangzásban talán nincs ugyanott nyers erőben mint egy Kurzweil, de szerintem meglehetősen inspiráló presetek  vannak benne, könnyű szerkeszthetőséggel és rengeteg extrával - a Kurziba nagyon bele kell mászni ha módosítani akarsz preseteken - vagy csak számomra bonyolult egy kicsit :-)).

 

Na igen, ebben a témakörben azthiszem értelemszerűen a Kronos viszi el a pálmát mindenképpen, inspirációs téren. Egy milláért engem is inspirálna, meghiszem azt

 

Ettől függetlenül én nagyon elégedett vagyok a saját helyzetemmel, miszerint kevesebb mint negyedannyiért hozzá lehet jutni egy-egy Kurzweil workstation-hoz..., ez az a szint ami átlagos pénztárcával is emészthető. A hangzást szerintem még mindig relatíve lehetne csak hasonlítani de felesleges lenne belemenni, hiszen ami az egyikünknek PRO, az a másikunknak KONTRA. Azt is hozzátenném, hogy most inkább Kurzweil-es vagyok, de ha valaki elém rakna egy Kronos-t, Krome-ot, vagy akár Kross-t, akkor fognám magam és azzal zenélnék és kész

 

Itt szolgáltatásban és hangban is be kell lőnünk a saját igényeinket és akkor van gáz, ha a Kurzweil hangot szeretjük, de Korg kezelhetőséggel..., akkor valamelyik mellett le kell tennünk a voksunkat és mondjuk a Kurzweil mellett többnyire a hangzás szokott szólni, mert a kezelhetősége tényleg bonyi... nemcsak Comp-nak, de nekem is

 

Azonban van egy dolog, amit rosszul csinálunk... ÉN IS...: belekutatunk a hangszerbe és ha bonyolultnak találjuk, akkor nem jó, lapozunk... pedig hosszútávban kéne gondolkozni. Ha például az ember hosszabb távra vásárol maga mellé egy hangszert és veszi a fáradtságot megismerni, megtanulni, akkor hiába bonyi egy Kurzweil, ha már készségszinten tudja az ember hogy hova kell nyúlni, akkor semmi sem bonyolult. Igen, ebből a szempontból könnyebb a helyzet egy Korg-al, mert azt közvetlenül a bekapcsolás után, tanulás nélkül is haladásra lehet bírni.

 

De gondoljunk csak bele, hogy például mennyi bonyolult, egymáshoz kapcsolódó és összetett feladatot végzünk el nap mint nap a munkahelyünkön... gondolom sokan vannak velem együtt, akik akár több programmal is dolgoznak folyamatosan... és megy? Megy! Mert muszáj volt megtanulni és ma már ha épp nyaralok valahol és felhívnak, hogy mit hogyan kell megcsinálni, akkor el tudom mondani fejből neki napozás közben hogy a program melyik sarkában, melyik lehulló menüből mit kell kihozni és azután hova, melyik fülre kell kattintani stb....

 

A hangszerek kezelésével tök ugyanez (lenne) a helyzet..., talán még egyszerűbb is lenne a hangszer kezelése, mint a munkánk..., csak már mivel a fél életünket eltöltöttük a munkahelyünkön, ezért a hangszerekhez már nincsen időnk, türelmünk, meg talán már agyi kapacitásunk sem. Ilyenkor jön az, hogy hangszerben elkezdünk optimálisabb megoldásokat keresni... mi az, amivel könnyebben, gyorsabban lehet haladni és szépen is szól, avagy visszaérve a topik címéhez: milyen workstation inspirál minket a legjobban... az én olvasatomban ugyanis az inspiráció egyenlő a nagyon kevés szabadidőben legkönnyebben, legjobban elérhető zenei alkotással és műélvezettel. Ha egy hangszer a kezelhetőségével gátol minket ebben és elvesz a kevés szabadidőnkből, akkor nem inspirál bennünket. A Kurzweileket ezért szokák az emberek általában bonyolultnak találni és teszem azt a Korgokat meg felhasználóbarátabbnak, mert a rövid távú gondolkodásmódunknak a Korg hangszerek haladósabbak, kevésbé gátol minket..., cserébe viszont csili-vilik a hangszínek, mi pedig mindezért cserébe hajlamosak vagyunk azt elnézni nekik, hogy agyoneffektezett és fázisfordított hangszínekkel nyert meg minket a hangszer.

 

A topik első bejegyzésében egyébként több szó esett magáról a hangzásról és gyakorlatilag semmi nem szólt a kezelhetőségről, pedig szerintem mindkettő majdnem 50-50 százalékban határozza meg egy hangszerhez fűződő viszonyunkat és ettől fog függeni az is, hogy minket mennyire inspirál az adott hangszer, hiszen például hiába baromi jó egy COMBI, vagy PROGRAM hangszín, ha szekvenszerre váltva széthullik az egész (csak úgy mondtam egy példát).

 

Nekem az ilyen buktatókon egy nézőpont váltás segített átlendülni. Tulajdonképpen majd' 20 évig csak workstationban gondolkodtam... ezekből előszöris a normális hangszerek nagyon drágák voltak, tehát workstationból mindig csak a legolcsóbbakat tudtam beszerezni, vagy a régesrégieket, amik vagy nem úgy szóltak, vagy ez, vagy az volt velük a bajom. Tehát workstationból a legnagyobbak, legújabbak, a legjobbak (pl. Kronos) kellenének ahhoz, hogy az ember minden igényét kiszolgálják... de erre nem mindenkinek van pénze.

 

Aztán egyszercsak egy ötlettől vezérelve megpróbálkoztam a HD rögzítéssel és innentől megváltozott az egész workstation szemléletem. Ha HD-vel dolgozik az ember, akkor nem kell egyetlen workstationban keresni valamennyi inspirációs igényünkre a megváltást... akkor lehet bármennyi szintink ami töredékébe kerül egy jobb workstationnak, lehet bármilyen hangszerünk, beleértve akár csotrogányokat is, mert bármiből hangot lehet csiholni... azóta van furulyám, dorombom, szájharmónikám, csörgőm, shaker-em, tangóharmonikám, meg mindenféle elektronyos kütyü, például monotronok és még sorolhatnám, mert ez a fajta szabadság jobban inspirál, mint amit egyetlen workstation nyújtani tud.

 

Ezekkel a sorokkal nem akartam OFF lenni, hiszen ha úgy vesszük egy HD és pár szinti is valamiféle workstation, csak máshogy Számomra ez a nézőpont a leginspirálóbb workstation

 

Bocs a kotyogásért! Üdv!