Jump to content
Ménemszól.hu

Ennyibe került Rihanna Man Down-ja


A/D

Recommended Posts

  • Válaszok száma 52
  • Created
  • Last Reply

Ezek első osztályú produkciók. Iszonyatos mennyiségű munkával, szakértelemmel és tehetséggel. Az önámító undergroung gőgön kívül nem nagyon tudok mást elképzelni ami az ellenkezőjét mondathatná velünk (najó, de: a tudatlanságot, de ezt nem feltételezem egyikőtökről sem). Holott az underground 99%-a is pontosan ugyan úgy klisékből építkezik és szemetet gyárt mint a mainstream.

Ennek nem belátása az én véleményem szeirnt is abszolút amatőr gondolkodás. Körülbelül az a szint, mint amikor a diszkósok, repperek és rokkerek ugatnak egymásra :)

 

Ahogy Wheel is írta, van hogy a zene csak szórakoztatni akar. Attól, mert valami mögött nincs Marianna Ároknyi mélység, nem hordoz komoly művészi tartalmat, és nem hemzseg az eredeti ötletektől még nem lesz valami gagyi, szar, vagy szemét.

Személy szerint nagyon boldog lennék, ha csak huszad annyira jó lennék abban amit csinálok mint Rihanna, vagy Lady Gaga vagy bárki abból a csapatból aki a lemezeiken dolgozik.

 

Ettől függetlenül persze én sem vagyok nagy pop fogyasztó, de igyekszem nem a szubjektív ízlésem alapján ítélkezni.

Link to comment
Share on other sites

"Hazai produkcióban egy egész lemezre  van 5MFt"

Az sajnos nagyon ritka, hogy ennyi jut egy lemezre.

Sokan 3-4-500eFt-ból akarnak manapság lemezt csinálni és még ezt is sokallják.

Ezek persze nem pop produkciók, hanem főleg rock-metal dolgok.

Az élvonalban néha jut rá 1-2 millió, de az már kuriózumnak számít.

 

Valójában nem is kellene ennél több csak hát minden túl van árazva kicsit - persze a ráfektetett (tanulási) időt és eszközöket bele nem számolva.

Link to comment
Share on other sites

Nem hiszem, hogy lenne olyan ember, akinek nem jut el a tudatáig a komoly pop produkciókba fektetett szakértelem, profizmus, bár személy szerint én nem mindig érzem ezt. Legtöbbször csak egy egyszerű sémára felhúzott ritmus/dallamvázat és egy nem mindig jó értelemben kimaxolt (kis hangerőn is üvölt, mint akinek a tökére léptek :) ) hangzást hallok, hol többé, hol kevésbé slágeres/dúdolható énektémával,  tinédzser fiúk és lányok bimbódzó hormonháztartását pofátlanul megcélzó videóklipekkel. Remélem ez azért még nem tudatlanság vagy gőg, ha valaki nem tud maximálisan azonosulni ezzel a világgal.

Link to comment
Share on other sites

Amúgy ez megint kezd egy mainstream vs underground vitává fajulni, aminek kb semmi értelme, főleg annak a tükrében, hogy egyik sem egy önálló, behatárolható zenei stílus. Leginkább csak a produkció törekvéseire és talán ismertségére utal, semmi egyébre. imho

Link to comment
Share on other sites

Még hányan értelmezitek félre a leírtakat? :)

A szakértelmet senki nem vitatta, éppen azért rökönyödtünk meg néhányan -úgy látom- kisebbségben, hogy annak ellenére mi folyik Gyöngyösön!

Az underground százalékos silányságát lehet, hogy eltaláltad, mert én is nehezen találok emészthető "dalokat", attól függetlenül, hogy under vagy overground. ;-)

Az izlés pedig, persze hogy szubjektív, legalábbis első ránézésre. (Újabb flame on, de az igazság miatt le kellett írnom. :-)) Azt gondoltam többen vannak hasonló véleményen, mint én, de tévedtem. Meggyőzni nem akarok senkit sem.

Nem vitatkozni, beszélgetni akarok.

Szerintem az is nagyon rossz (társadalmunk romlottságánask egyik jele), hogy 93%-ot költenek marketingre (a promóciót és a fancy dinnert is ide sorolom). De erre, meg a morál területre nem is térnék ki bővebben, azt talán mégtöbben értenék félre, maradjunk az izlésnél.

Az eredeti kérdés az volt, hogy egy hangmérnök vajon hogy kever olyan zenét, ami nem tetszik neki? Vagy egy hangmérnöknek minden kell, hogy tetszen, ha nagy pénz van benne, meg pro minden és mindenki? Vagy rosszul gondoltam azt, hogy esetleg ínyenc lehet aki proaudióval foglalkozik és inkább mindenevő, mert a szakma úgyis így szelektál?

Nem a komolyzenét akarom hasonlítani a pophoz, maradjunk csak a (rock) popnál.

Nem nagyon kedvelem a popzenét, de a régieket szívesebben hallgatom, mint bármalyik mait. Óriási különbség van (persze, szerintem), BELEADOTT tehetségben és energiában.

Vajon azért lesz egyre silányabb a közönség igénye, mert egyre sz@rabb produkciókat kap (egyre harsányabb kivitelben) vagy fordítva? Szerintem mindkettő.

Az izlésrombolás pedig (szvsz) tervezett. De ez megint más sztori...

Hasonlatként: most néztem kritikákat és nekem ez jött le: Bár a Blizzard mocskos profi és überjó RPG-akciót tudna készíteni, amiután a HC-gamerek megnyalnák minden billentyűjüket, inkább a szélesebb közönséget célozták meg a Diablo 3-mal, hogy nagyobb legyen a bevétel.

Ugyanis a bevételről szól ma a világ. Minden más hátrébb van, ahogy látható is. A kommerszializálódás megálíthatatlan, önmagát gerjeszti.

Minden mondathoz írtam, hogy "szerintem", mert nem akarok könyvnyi közvetett bizonyítékot sorolni és mint írtam, ha valaki máshogy gondolja, nem feltétlenül akarom meggyőzni.

Link to comment
Share on other sites

akkor az eredeti kérdésre reagálva szerintem egy profi hangmérnök együtt pogóz a halálmetál bandával, csücsörítve bólogat a trance producerrel, hogy micsoda buildupot rakott össze és átéléssel tárgyalja meg az apró nüanszokat és rezdüléseket a jazz zenekarral és így tovább... szerintem egy profi hangmérnököt elsősorban nem a zene stílusa, hanem a produkció és a zenészek minősége motivál... első osztályú zenészekkel, komoly produkciót összerakni engem mindenképpen motiválna, még olyan stílusokban is amik alapvetően nem állnak közel az ízlésemhez.

 

az, hogy aztán a szabadidejében mit hallgat (ha hallgat egyáltalán valamit :D ) megint más kérdés.

persze vannak itt profi hangmérnökök is, hála istennek több is, majd ők megmondják hogy így van e :D

 

a marketingről alkotott véleményeddel pedig abszolút egyetértek.

Link to comment
Share on other sites

A hangmérnöki munka alapvetően egy szolgáltatás, ahogy bunni írta, tehát elvileg valamilyen alapanyagból a szakmailag lehető legjobb végterméket kell előállítani.

El tudom persze képzelni azt, hogy specializálódás van (metál, jazz, stb.) aminek megvannak a saját mesterfogásai, de alapvetően a hangmérnök az egy mérnök, akinek a feladata a "jól szólás".

Ne keverjük a producerrel, aki sokkal inkább műfajspecialista. Aki természetesen lehet egyben hangmérnök is.

Szerintem motiváló lehet hangmérnöki szempontból professzionális csapattal, professzionális produkciót előállítani.

Link to comment
Share on other sites

Nálam nagyjából így van a dolog, hogy alapvetően minden műfajban jól elvagyok, ha profikkal dolgozom.

Tényleg tökmindegy. Még a Nóta TV-s dolgokkal sincs semmi bajom, ha jó énekes van.

Hallgatni persze soha nem hallgatnám, de csinálni abszolút nem gond.

Ha nagy a bénáság, akkor meg kínszenvedés minden műfaj.

Producerként meg leginkább rock-metal dolgokban vagyok otthon.

Ez a része valóban elég műfajspecifikus, de tudni kell profin összekeverni minden mást is.

Link to comment
Share on other sites

Csak nehogy félreértés legyen, annyit tennék hozzá, hogy igazából nem a kezdőkkel van a baj.

Nekik szívesen segít az ember mindenben, ha meg van bennük az igény,

hogy egy jó anyagot összerakjunk.

Azokkal nehéz dolgozni, akik hű de profiknak gondolják magukat és közben

tök amatőr az egész. Na, velük kínlódás van mindig.

Link to comment
Share on other sites

Csak nehogy félreértés legyen, annyit tennék hozzá, hogy igazából nem a kezdőkkel van a baj.

Nekik szívesen segít az ember mindenben, ha meg van bennük az igény,

hogy egy jó anyagot összerakjunk.

Azokkal nehéz dolgozni, akik hű de profiknak gondolják magukat és közben

tök amatőr az egész. Na, velük kínlódás van mindig.

Na ezért nem dolgoznék sosem Lars Ulrich profi muzsikussal... :D

Link to comment
Share on other sites

Pedig nagyon is tisztában vele, hogy manapság már nem megy úgy neki, mint régen

és valószínűleg tök hálás a hangmérnököknek a munkájukért.

Szóval nem biztos, hogy arcoskodik a felvételnél.

A régi lemezeket meg elég profin felütötte.

Még a fekete lemez sincs vágva. Az a korszak csak utána köszöntött be.

Link to comment
Share on other sites

Hja. A dobosoknak nem "áll a világ", mivel az életkor az ő fizikális teljesítőképességükbe szólhat legjobban bele. Gitározni végülis lehet ülve is, ha már fárasztó az állás...:)

Különösképpen igaz ez a metál-dobosokra, ahol a dobolás helyenként inkább sport, mint zenei teljesítmény. Ugyanúgy kiöregszenek, mint az atléták. Vagy elmennek más műfajba. Nagyon ritka a 45-50 feletti, még mindig metált játszó dobos...

Link to comment
Share on other sites

Persze, ahol képzettség is van, ott azért sokkal könnyebben 

megoldják idősen. Megint csak a Maident tudom példának felhozni.

Dickinson most még talán jobban énekel élőben, mint fiatalon.

Kellenek persze néhol ügyes menekülődallamok a magas részeknél,

hogy végig bírja a turnét, de nagyon profin megoldja.

Link to comment
Share on other sites

Archived

This topic is now archived and is closed to further replies.




×
×
  • Create New...