A/D Létrehozva March 6, 2014 Share Létrehozva March 6, 2014 Egy igazi "anyaszomorítót" fogok most nektek bemutatni. Mesélni fogok..."Egyszer vol-hol-nem-hol" hogy nem is olyan rég egy neves gyártó megkérdezte tőlem, milyennek kellene lennie egy modern szintetizátornak. Szerintem. Kíváncsi lennék, másnak mi jut erről eszébe. Nekem bizony nem a polifóniafok, nem a szintézisek fajtája stb.: ilyesmit már halálba ragoztak. Ezt feleltem: Legyen félmoduláris! Annyi év modulárisozás után rendkívül kívánja a testem azt, hogy a zenélést ne a sztenderd kábelek (cv-gate-split-vco-vcf-vca stb) ledugásával kelljen kezdeni szinte minden esetben. Vagy hogy ne keljen a nem moduláris feladatokra más szintit tartani külön emiatt. Hiszem, hogy az élmény és az eredmény nagy része a WORKFLOW. Tehát az, AHOGY eljutok A pontból B-be. A másik ami eszembe jutott a Roland cég retrója, az AIRA. Hogy mindenki kéri az analógot, erre csinálnak digitálisat. (Már kifejtettem, ez oké is, de ha a vevők szeretnének analógot is, akkor csináljanak. Azért ne töröljék az analógot, mert konkurenciát jelent a saját digitálisnak. Szóval lehet digitális is, de csak ha nem ismer félelmet!). A két kérdésre egy butik kanadai gyártó, az Intellijel adott adekvát választ. A képlet ez: vedd a Roland egyik legnépszerűbb analóg szintijét, (SH-101), tartsd meg a legjobb részeket a struktúrájából, nyomd tele új képességekkel és csináld meg félmodulárisra, de azért ne add túl drágán! Mikor tavaly láttam a bejelentést, még nem esett le a húszfillér, hogy ez mitől lesz jó és ennyiért. Most, hogy megérkezett, minden értelmet nyert. A napnál is világosabb hogy lesz ez. Indítsunk onnan, hogy mi ez az SH-101? Aki nem ismeri, ez tényleg egy igen jó kis hangszer. Őszintén sajnálom, hogy még sehol sem volt a cégünk mikor ezt kapni lehetett. A teljes története a Vintage Synth Exploreren olvastható. Röviden összefoglalom: egyoszcillátoros monofón analóg szinti 32 billentyűvel, opcionális gitárnyakkal. 1983-ban került a piacra és most 1400 euróért mennek (uszkve 430.000.- forintért). Ezzel meglép más kétoszcillátoros high end hangszert, köztük a Moog Sub 37-et, a Studio Electronics cuccokat és még hosszasan sorolhatnám. Hogy a fenébe tud ilyen drága lenni egy ennyire limitált képességű vacak? Részint híres a hangzás. De annyira azért (szerintem) nem különleges. Úgy értem nagyon jól szól, de nem annyira markáns mint egy SEM, egy Minimoog, egy Odyssey vagy sorolhatnám. Akkor miért? Termézetesen a workflow miatt. A jól kitalált szabályok, apró extrák ennyire inspirálóak tudnak lenni: kicsi és nagy, fiatal és öreg azonnal tud olyan patcheket készíteni vele, amitől boldogok lesznek. Végülis mi fontosabb annál, hogy milyen zene születik vele? Juteszembe, egy ilyen párnát kaptam két éve a szülinapomra. Szóval az SH-101 a limitációinak köszönhetően rendkívüli mértékben inspiráló. Ismét utalnék rá, hogy a gyártó leírásából még a kollegáimnak és nekem se jött le, hogy ez mennyire ott van a szeren, ezt tapasztalni lehet csak. Egyébként a Rolandnak is a próbát tanácsolnám, mert az új System-1-et 185ezer forintért fogják piacra vezetni ami multi, polifón, effekttel mindent tud és még annál is többet. De ha egy “vacak” SH-101-ért el lehet kérni ennek a dupláját, akkor min gondolkodnak? De beszéljünk az Atlantisról. A specifikációt és a gyártó szövegét elolvashatjátok a honlapon, az induló ára 247ezer bruttó forint. Én most azt írom, amit én megértettem a hangszerből. Így néz ki: Először is, nem készültem arra, hogy ez ennyire jól fog szólni. Sokkal jobban mint az SH-101 (vagy mint a System 100m). A moduláris cuccok, és főleg az Eurorack moduljaira gondolok egyáltalán nem szólnak jól. Jellemzően elég vékony hangú kis vackok, amiket a fix szintik azonnal kaszálnak (pár kivétel van: Addac 701, Macbeth cuccok és az Analogue Solutions oszcillátorai). Na ez nem ilyen. Az Atlantis az SH-101 topológiáját veszi alapul, de csak addig, míg feltétlen szükséges. Itt eleve két oszcillátor van, de ezek háromszög és nem fűrészfog alapúak. Ezek az ún. triangle core oszcik jellemzően FM-et sokkal szebben szintetizálnak. A második oszcillátor nagyon trükkös: önálló hardszinkronja van (jack bemeneten akár), linkelhető az első oszcihoz, és tud pl aránytartással FM-ezni. Mindegyik oszci minden kimenete elérhető, újrapatchelhető. Ugyancsak igaz mindkettőre hogy rendkívül precízen követik a hangmagasságot, nincs hamisság, nincs hangolódás. A második VCO pedig működhet LFO-ként, ilyenkor sample and holdot is tud, kívülről is clokcolható. Az LFO tempószinkront az előbb említett hardsync révén tud megvalósítani. A szűrő…ezen nagyon sokat nyom a latba: az itteni multimód VCF eszméletlen király. Nagyrészt felel a kialakult testes hangért, de ezen túl is bőven megér egy misét. Először is, ahogy mondtam, ez multimód, szemben az SH-101-ével. Tud 2 és 4 pólusú lenni. Most tessék figyelni: az önrezonanciája kristálytiszta szinuszt generál, amit halálpontosan trackel a teljes hangtartományban. Ha pl. egyik oszcillátor sincs felkeverve is lehet játszani a dalt pusztán a szűrővel, tökéletesen tiszta a skálája. További plusz egy LP Boost kapcsoló, ami kompenzálja a szűrőt a magas rezonancia okozta vékonyodás ellen. Csodálatosan működik, és a vége finoman clippel. A szűrő LFO-val és burkolóval azonnal modulálható (amountoknak van egy-egy csúszkája), de az SH-101-gyel ellentétben itt a burkoló modulációhoz van egy negáló kapcsoló. Milyen jó is az a highpass szűrőnek! Végül egy kis matek: hány különböző hangmagasságot tud kiadni ez az Atlantis gyerek egyszerre? 2 VCO + 1 sub (ahogy az eredetin) + a szűrő szinusza. Ez négy! Most pedig az egyik fő erősségről: az Atlantis érkezését megelőzte egy másik Intellijel modul, a Dual ADSR elnevezésű megtapasztalása. Erről annyit kell tudni, hogy jelenleg a kedvenc modulom (akármikor választanám a népszerű Maths helyett), ennél jobb burkolót még nem hallottam és moduláris világban nem vagyok hajlandó mást használni. Most már azt is értem miért kerül annyiba, és nem csodálkozom miért vitték el azonnal (eredetileg kíváncsiságból hoztam egyet). Mielőtt valaki vitába szállna ezzel kétségbe vonva józan ítélőképességem (mondván hogy nehogy már egy ADSR burkolóval szórakoztassam itt a népet), mindenképp próbálja ki maga, hogy miről beszélek, időt fog megtakarítani. A lényeg: az Atlantis ebből kapot egy darabot. Annyira jó a karaktere, annyira jól beállítható, annyira azt csinálja amit kell, hogy nincs ehhez fogható. A burkoló egyébként itt is loopolható, ahogy az eredeti esetében is, viszont itt retriggerelhető is, és a tartománya tízszerezhető (lassú történésekhez). Ezekre mind van kapcsoló. Ha ez még nem elég: a burkoló vége CV attenuálható, kvázi dinamikaérzékennyé tehető! A potik minősége messze átlagon felüli (ugyancsak szemben az eredetivel). Felvettem videóra, ahol hallhatjátok a burkolót akció közben (loopra kapcsolva: nyomom a jobb kezemmel a billentyűt, annak hatására triggerelve loopol). A telefon mikrofonja rögzítette, tehát amit hallottok az már a telefon AGC kompresszió után van és még így is mennyire snappy! Ajánlom szíves figyelmetekbe az FM-hardszink krossz zeneiségét is: A szintetizátor előlapját és struktúráját nézve azonnal kirajzolódnak az erővonalak: lineáris és exponenciális FM, szinkron, krosszmoduláció, pulzusszélesség, nagyfrekvenciás filtermoduláció, és teljes patchelhehetőség 27 jack aljzat révén. A szintetizátort csak behangyintjuk egy akármilyen dobozba táppal, és kábel bedugása nélkül azonnal gyönyörűen lehet vele zenélni. Viszont ha kell, bármikor bővíthetjük, vehetünk hozzá burkolókat, oszcillátorokat, filtereket, vagy más szintikhez újrahasználhatjuk a moduljait: mint mondtam, itt teljesen szétkapcsolható a belső gyári drótozás, ehhez mindössze be kell dugnunk egy jack dugót az adott csatlakozóba. Jelstruktúra: Alternatívák: Korg MS-20 mini: a Mini majdnem fele ennek árban, és gyakran hivatkoznak rá félmodulárisként, valójában nem az. A jelfolyam nem változtatható meg, tehát a filterek sorosak, az oszcillátorok után jönnek, és a végén VCA. Nem szakítható meg. Az MS-20-nak van billentyűzete (de dinamikaérzékelten és még CV-re se tud dinamikát), envelope followere szűrőkkel, duál rezonáns szűrője, USB-CV átalakítója, és egy extra LFO-ja. Nincs sub oszcija, nem tud szinkron modulációt, és az ADSR-rje extrém béna, ráadásul fel kéne cserélni a HADSR az ADR-re, és még lassú is, a VCA zajos (tehát olyan hangok amik hosszan lecsengenek sweepelő szűrővel nem játszanak), kizárólag torzan tud szólni. Az összerakás minősége lényegesen gyengébb. Az Atlantison megfogod a potikat, és érzed hogy nagyon ott vannak, pont annyi az ellenállásuk mint kell, de finoman mozognak. Az Atlantis tud tiszta és koszos lenni. Mármint hangzásban is. (Az MS-20 fő előnye a karaktere, amit semmi más nem tud. Szóval ha az kell, akkor nincs mese) Analogue Solutions Telemark: a Telemark egy ősdurva klasszikus hang (Oberheim SEM), és ő sem igazi félmoduláris, miként a jelút nem változtatható meg jelentősen, patch tábla ide vagy oda. Viszont itt a két oszcinak független pulzusszélessége van, és tud morfolni a szűrője ami ultra Kraftwerk-tyutyu-menyország. Az oszcikat kicsit küzdelmes tiszta hangolásban tartani, de ez full vintage. Ahogy MS-20-nál itt sem tud helyesen v/oktávban trackelni a szűrő. Az összerakás színvonala alacsonyabb az Atlantisénál. Most pedig a szokásos összefoglalóm: Q: Mi az ami nagyon tetszett a hangszerben? A: Hangminőség B: Rendkívül kreatív, inspiráló C: nagyon egyedi, széles hangzásspektrum. Ez egy forma 1-es versenygép. Period. Q: Mi az ami nagyon NEM tetszett a hangszerben? A: Egy dizájn problémát találtam: a kapcsolók aprók és feketék. Nem lehet jól látni épp hol állnak, és az állásukról oda-vissza kapcsolással lehet megtudni, hogy most biztosan mit reprezentálnak. Ha valami tönkremegy leghamarabb, ez lesz az. Elég béna! Még talán kicsit közel vannak a kezelőszervek, abszolút jogos kritika lenne 5U júzerektől, de Eurorack világban ez már csak ilyen. Ott elvárás a helytakarékosság. Ár-érték: 7/10 Mielőtt kritika ér, mostanában időhiány miatt csak azon cuccok tesztjét publikáltam, amik egészen kiemelkedőek voltak, ezért ez a sok jó pontszám. Szeretném ha nyilvánvaló lenne, ezért vastag betűkkel írnom: hogy továbbra is egy SZADISTA vagyok amennyiben terméktesztről van szó. Ez viszont egy egészen kíváló hang, rendkívül sokoldalú, igazi félmoduláris versenyló (forma-1-es, csak hogy következetes legyek). Ha azt nézzük, milyen alternatívái vannak, akkor nincs a látóhatáron belül félmoduláris cucc (legolcsóbban háromszor ennyiért az EML). Ebben az értelemben jó az ár. Viszont figyelembe kell venni, hogy ennyi pénzért nincs még rajta MIDI csatoló, és nincsen külső kontroller, pl. billentyűzet, se ház, se táp. Igaz, 200 ezer környékén van aki ad már belépő szintű moduláris cuccot, azzal lehetne összehasonlítani. Doepfert. Maradjunk annyiban, hogy amit a Doepfer annyi pénzért tud, azt inkább kérném digitálisban. Viccen kívüli fájdalom. Újrajátszási faktor: 8/10 Elképesztően szórakoztató, viszonylag sokféle hangzás, plusz mivel félmoduláris, bármikor bővíthető további modulokkal. (NordLead4-nek adnék 10/10-et továbbra is). Hangminőség: 10/10 Ha a Boomstar 10/10, akkor ez is az. Nem találtam rajta hibát, beleköthetetlen minden részlete. Nem tudom elképzelni, hogy ez a karakter bárkinek is ne tetszene aki szereti az analóg szintetizátorok hangzását. (Silk, megcáfolsz?) Inspiráció: 10/10 Ezen a szintin MINDENT lehet Klasszikus, modern (inkább a modernhez közelebb), nagyon magas szinten. Hardver kivitel: 9/10 A kapcsolókért többet is levonhatnék, viszont a csúszkák a legjobbak, amit valaha fogtam. MINDENT EGYBEVETVE: 9/10 Mint mondtam korábban is, tökéletes szinti nincs. A leggyengébb pontja a cuccnak az ára, és hogy nem kompakt. Kell hozzá egy MIDI-CV interfész, egy ház táppal, szóval nincs szintetizátor kinézete. Ugyanakkor ez az előnye is. Merthogy: ...ki vegye? Azoknak ajánlom, akiket érdekel a moduláris szintik világa. De nem akarnak gyenge minőségű modulokkal, starter kitekkel szánalmasak lenni, és nem szeretnének tartani egy fix szintit csak azért, mert körülményes mindig patchelgetni. Itt a félmodularitás egyértelműen árnövelő tényező, mert olcsóbban is lehet kiváló hangszert kapni (nem modulárist). Egybként meg gyere el a Hit Space-be, próbáld ki, és ha úgy érzed hogy ez a TE hangszered, akkor azzal senki nem vitatkozhat. Vegye még az is, akinek már van moduláris szintije, hiszen bagóért juthat új, minőségi modulokhoz, meg hát a csodálatos workflowhoz. Részemről magamnak beszerzek egyet és egyben a végső oknak gondolom az Eurorack rendszer mellett. Zseniális. ZSE-NI-Á-LIS! Végül pedig a gyári videó: Link to comment Share on other sites More sharing options...
A/D Válaszolta March 7, 2014 Szerző Share Válaszolta March 7, 2014 Madhead kollega úgy döntött, hogy az Atlantist szekvenciára kényszeríti. Hozzáadott egy Vermona DRM mkIII-as dobszintetizátort meg egy Strymon Timeline effektet. A szekvenszerek az Analogue Solutions Oberkorn és az Intellijel uStep. Link to comment Share on other sites More sharing options...
Adam Burucs Válaszolta March 7, 2014 Share Válaszolta March 7, 2014 Elolvastam, jók a videók is nagyon! Link to comment Share on other sites More sharing options...
A/D Válaszolta March 7, 2014 Szerző Share Válaszolta March 7, 2014 Köszi. Amúgy készleten van, csak a kollega nem vette még be (Arra nem volt esze, csak a kipróbálására. Most egy teherautónyi Mackie hangfallal szkanderezik épp). Ha esetleg valaki nem tudná visszafogni magát Link to comment Share on other sites More sharing options...
Adam Burucs Válaszolta March 7, 2014 Share Válaszolta March 7, 2014 Köszi. Amúgy készleten van, csak a kollega nem vette még be (Arra nem volt esze, csak a kipróbálására. Most egy teherautónyi Mackie hangfallal szkanderezik épp). Ha esetleg valaki nem tudná visszafogni magát A Mackie szkander is jó buli Link to comment Share on other sites More sharing options...
Recommended Posts
Archived
This topic is now archived and is closed to further replies.