Egy apró hangtechnikai jelenségre lettem figyelmes és szeretném érteni a mögöttes fizikai, audiotechnikai okokat: Ha készítek egy muzsikát (akár 7-8 sávval) egy, az-az egy darab hangszeren (például egy Roland JV-880), akkor anélkül, hogy különösebben EQ-zni vagy nagyon keverni kellene, minden szépen és tisztán, érthetően szól a kész anyagban. Ilyenkor gyakorlatilag a JV két kimenetét egy az egyben csak felveszi a DAW, semmit nem piszkálok rajta. Még a ritmus szekció is érintetlen és kellemesen szól. Ha bejön a zenébe egy-egy basszus sáv erejéig például egy Nord, akkor még mindig nincs oly nagy baj, bár a Nord-ra már nem pakolok effekteket. Ha viszont a Nord helyett egy Moog jön be a basszussal, borul minden. Az egész zene maszatos lesz, ha pedig elveszek a basszusból (kisebb hangerő, akár az aljából vágok picit EQ-val), az egész szörnyen zavaróvá és élvezhetetlenné válik. Következésképp akkor tudok valami használhatót készíteni, ha szorítkozom egy, legfeljebb két hardware-re és nagyon minimalista felépítésre. Kimondottan igaz ez, ha például a Korg Trinity-t próbálom összeereszteni a fent említett Roland JV-vel. Iszonyat káosz már két sáv esetén is. Ha viszont egy komplett zenét megírok csak a Korg-gal, akkor minden tiszta és érthető. A dolog tovább bonyolódik, ha egy analóg hangszert engedek a képbe (lásd fentebb említett Moog vagy egy Korg MS).
Világos tehát, hogy a hangszerek hangképét (különösen igaz ez a rompler-ekre) egészen egyszerűen nem engedhetem csak úgy össze, kell az EQ, dinamika szabályzás és a hangszerek saját effektjeit is sokszor érdemes levenni és egy külső effektet használni az egységesség jegyében. Miért van ez? Hol és miért másabb a hangképe két szinti modulnak? Vagy én nézek valamit nagyon be?
Biztos, hogy az eszközparkomban is bőven akadnak hiányosságok, de gyanítom, hogy sokkal inkább a tudásom hiányos. Előre is köszi minden tippet-ötletet!
Kérdés
Blank
Sziasztok!
Egy apró hangtechnikai jelenségre lettem figyelmes és szeretném érteni a mögöttes fizikai, audiotechnikai okokat: Ha készítek egy muzsikát (akár 7-8 sávval) egy, az-az egy darab hangszeren (például egy Roland JV-880), akkor anélkül, hogy különösebben EQ-zni vagy nagyon keverni kellene, minden szépen és tisztán, érthetően szól a kész anyagban. Ilyenkor gyakorlatilag a JV két kimenetét egy az egyben csak felveszi a DAW, semmit nem piszkálok rajta. Még a ritmus szekció is érintetlen és kellemesen szól. Ha bejön a zenébe egy-egy basszus sáv erejéig például egy Nord, akkor még mindig nincs oly nagy baj, bár a Nord-ra már nem pakolok effekteket. Ha viszont a Nord helyett egy Moog jön be a basszussal, borul minden. Az egész zene maszatos lesz, ha pedig elveszek a basszusból (kisebb hangerő, akár az aljából vágok picit EQ-val), az egész szörnyen zavaróvá és élvezhetetlenné válik. Következésképp akkor tudok valami használhatót készíteni, ha szorítkozom egy, legfeljebb két hardware-re és nagyon minimalista felépítésre. Kimondottan igaz ez, ha például a Korg Trinity-t próbálom összeereszteni a fent említett Roland JV-vel. Iszonyat káosz már két sáv esetén is. Ha viszont egy komplett zenét megírok csak a Korg-gal, akkor minden tiszta és érthető. A dolog tovább bonyolódik, ha egy analóg hangszert engedek a képbe (lásd fentebb említett Moog vagy egy Korg MS).
Világos tehát, hogy a hangszerek hangképét (különösen igaz ez a rompler-ekre) egészen egyszerűen nem engedhetem csak úgy össze, kell az EQ, dinamika szabályzás és a hangszerek saját effektjeit is sokszor érdemes levenni és egy külső effektet használni az egységesség jegyében. Miért van ez? Hol és miért másabb a hangképe két szinti modulnak? Vagy én nézek valamit nagyon be?
Biztos, hogy az eszközparkomban is bőven akadnak hiányosságok, de gyanítom, hogy sokkal inkább a tudásom hiányos. Előre is köszi minden tippet-ötletet!
Link to comment
Share on other sites
válasz erre a kérdésre
Recommended Posts
Archived
This topic is now archived and is closed to further replies.