Jump to content
Ménemszól.hu

A TRILÓGIA TELJES: Arturiáék bejelentik a RACKBRUTE-ot


A/D

Recommended Posts

21 perccel ezelőtt írta 3o3:

Beszarás! Hatalmas művészet!  Teljesen frusztrál a virtuóz technikai tudás, a billentyűzet kezelése, a harmóniák lassú, katartikus kibontása. Köszönöm a mai zenei katarzist!

Nem értelek! Hát hiszen ő akadémikus! :) 

Mondjuk... Mengele is egyetemet végzett ember volt! :D 

Link to comment
Share on other sites

  • Válaszok száma 242
  • Created
  • Last Reply
1 órája írta Bendi:

Nem értelek! Hát hiszen ő akadémikus! :) 

Mondjuk... Mengele is egyetemet végzett ember volt! :D 

Komolyan kell gyakorolnom, ha közelíteni akarok a mesterhez. Össze kell szednem magamat, a random egy ujjas billentyű lenyomás technikát még gyakorolnom kell, meg a tetszőleges potméter tologatásokat... Nehéz ez a művészet!

Link to comment
Share on other sites

7 órája írta xinu:

Bár nemtom te milyen zenéket favorizálsz de gondolom mainstream?!

És mit gondolsz erről? Ez zene számodra? (Csak mert ez egy akadémikus szerző!)

 

 

Ne butáskodjatok már, mi ez a fos-sz@r-húgy ? Komoly cuccot tolhat aki ezt iderakta ! ( XINU )  ;-) Egyetlen egy darab billentyűn kalimpál ez a kretén, de még abban sincsen semmi ritmika, a másik fogyatékos pedig kanócokat dugdos ki-be a modulban, ami generál valami zárlatos rakéta porszívóhoz hasonlító hangot. Ez aztán a kurva nagy világmegváltó meg nem értett művészet. Ezt 3 éves kisfiam is megcsinálja, csak sokkal jobban. Ha becsukódik egy metró ajtó, azt ne nevezzük már művészetnek ! És ez a duma hozzá hogy akadémikus a szerző, ezen lehidaltam. ( Lehet hogy ott takarít.) Lehetne a szerző maga Ferenc pápa is, ez akkor is úgy ahogy van egy nagy semmi, hígfossal leöntve !

Link to comment
Share on other sites

Tök sok értelme volt sokadszor is leírni ugyanazokat a kliséket, amiket itt már ezren megfogalmaztak - 3 éves fiam, mi ez a szar, ez nem művészet, szarjunk a ventilátorba, deszar ízlése lehet, aki ezt ideposztolta, etc - mintha valami külvárosi focikocsma bepáleszozott segédmunkás közönsége nyilatkozna kb, ez az a szint.

Link to comment
Share on other sites

43 perccel ezelőtt írta AAkos:

Ne butáskodjatok már, mi ez a fos-sz@r-húgy ? Komoly cuccot tolhat aki ezt iderakta ! ( XINU )  ;-) Egyetlen egy darab billentyűn kalimpál ez a kretén, de még abban sincsen semmi ritmika, a másik fogyatékos pedig kanócokat dugdos ki-be a modulban, ami generál valami zárlatos rakéta porszívóhoz hasonlító hangot. Ez aztán a kurva nagy világmegváltó meg nem értett művészet. Ezt 3 éves kisfiam is megcsinálja, csak sokkal jobban. Ha becsukódik egy metró ajtó, azt ne nevezzük már művészetnek ! És ez a duma hozzá hogy akadémikus a szerző, ezen lehidaltam. ( Lehet hogy ott takarít.) Lehetne a szerző maga Ferenc pápa is, ez akkor is úgy ahogy van egy nagy semmi, hígfossal leöntve !

Én megértem a ventilátorral való fekáliakavarás elleni érzéseket, és a fenti akadémikus Hammond porszívókoncert sem tetszik, de szvsz azért létezik értékelhető kísérleti zene. Erről pl. mi a véleményetek? Szerintem kifejezetten jó, szoktam CTV-ot hallgatni.

Lásd még:

 

Link to comment
Share on other sites

Az, hogy tök rendben van. Chris Carter zseniális, főleg az, ahogy cirka 40 év után is képes többé-kevésbé friss maradni, fejlődni, érezni a kor hangját és azt a saját ízlésének megfelelően interpretálni. Így kell méltósággal megöregedni, ahogy mondani szokás.

Link to comment
Share on other sites

De hogy a témához is legyen hozzászólás:

Felmerült A/D részéről egy fogalom, a workflow. A modular világban ez ma már teljesen mást jelent, mint a 60-as, 70-es években. Ott még csak azt kellett eldönteni, hogy kell-e klasszikus billentyűzet, vagy nincs szükség rá, szekvenszer kell vagy sem, és hogy mi hogy legyen patchelve. A modulok keveset tudtak, és a legtöbb esetben egy hagyományos monószintit raktak össze belőle. Az idők viszont változnak.

Ma már annyira összetett modulok léteznek a modern Buchla és az Eurorack világában is, hogy komplex kezelőfelületeket lehet építeni belőlük. Ha valaki szeretne, elérhetőek kapacitív érintőfelületek, amik egy picit sequencerek is tudnak lenni, elég megemlíteni az Intellijel Tetrapad-et, ami egyszerre nyomásérzékeny érintőbillentyűzet, LFO, stb, vagy Make Noise Pressure Points, Rene, és társai. A workflow újabban már azt is jelenti, hogy az előadő eldöntheti, hogy milyen kezelőfelületet akar a hangszeréhez használni.

Létezik egyébként digitális patch mátrix is, amin lehet menteni preseteket, akár hasznos is lehet, de mindenképpen érdekes, hogy milyen irányban haladnak a trendek. Patch tárolás egy jó darabig biztosan nem lesz.

Amin viszont érdemes elgondolkodni az az a kérdés, hogy a modulár ebben a mai, modernizált formájában valóban csak divat-e, vagy azért sikeres és népszerű, mert tud mégis mutatni olyan dolgokat, és nyitni lehetőségeket, amiket másképp nem lehet elérni?

Az biztos, hogy olyan hangszeres korszakot még nem éltünk meg, ahol az ember tetszőlegesen válogathatja össze a legjobb hangszergyártók régi és új megoldásainak darabkáiból az egyedi, saját hangszerét, rendszerét. Megfogjuk a legendás Dave Rossum féle legendás Morpheus Z-plane filter modern nagytestvérét, és összepárosítjuk a Waldorf legjobb hullámtábláival, vagy egy Polivoks szinti analóg oszcillátoraival, és megnézzük hogy mit produkál. Mindezt úgy, hogy az összes jelszint, és vezérlés egységes rendszert alkot, semmit nem kell konvertálni. Hülye példa, és nem is biztos hogy zeneileg bármi jelentőssége van, de a helyzet akkor is érdekes. :)

Link to comment
Share on other sites

2 perccel ezelőtt írta vinnui:

De hogy a témához is legyen hozzászólás:

Felmerült A/D részéről egy fogalom, a workflow. A modular világban ez ma már teljesen mást jelent, mint a 60-as, 70-es években. Ott még csak azt kellett eldönteni, hogy kell-e klasszikus billentyűzet, vagy nincs szükség rá, szekvenszer kell vagy sem, és hogy mi hogy legyen patchelve. A modulok keveset tudtak, és a legtöbb esetben egy hagyományos monószintit raktak össze belőle. Az idők viszont változnak.

Ma már annyira összetett modulok léteznek a modern Buchla és az Eurorack világában is, hogy komplex kezelőfelületeket lehet építeni belőlük. Ha valaki szeretne, elérhetőek kapacitív érintőfelületek, amik egy picit sequencerek is tudnak lenni, elég megemlíteni az Intellijel Tetrapad-et, ami egyszerre nyomásérzékeny érintőbillentyűzet, LFO, stb, vagy Make Noise Pressure Points, Rene, és társai. A workflow újabban már azt is jelenti, hogy az előadő eldöntheti, hogy milyen kezelőfelületet akar a hangszeréhez használni.

Létezik egyébként digitális patch mátrix is, amin lehet menteni preseteket, akár hasznos is lehet, de mindenképpen érdekes, hogy milyen irányban haladnak a trendek. Patch tárolás egy jó darabig biztosan nem lesz.

Amin viszont érdemes elgondolkodni az az a kérdés, hogy a modulár ebben a mai, modernizált formájában valóban csak divat-e, vagy azért sikeres és népszerű, mert tud mégis mutatni olyan dolgokat, és nyitni lehetőségeket, amiket másképp nem lehet elérni?

Az biztos, hogy olyan hangszeres korszakot még nem éltünk meg, ahol az ember tetszőlegesen válogathatja össze a legjobb hangszergyártók régi és új megoldásainak darabkáiból az egyedi, saját hangszerét, rendszerét. Megfogjuk a legendás Dave Rossum féle legendás Morpheus Z-plane filter modern nagytestvérét, és összepárosítjuk a Waldorf legjobb hullámtábláival, vagy egy Polivoks szinti analóg oszcillátoraival, és megnézzük hogy mit produkál. Mindezt úgy, hogy az összes jelszint, és vezérlés egységes rendszert alkot, semmit nem kell konvertálni. Hülye példa, és nem is biztos hogy zeneileg bármi jelentőssége van, de a helyzet akkor is érdekes. :)

"Amin viszont érdemes elgondolkodni az az a kérdés, hogy a modulár ebben a mai, modernizált formájában valóban csak divat-e, vagy azért sikeres és népszerű, mert tud mégis mutatni olyan dolgokat, és nyitni lehetőségeket, amiket másképp nem lehet elérni?"

 

Kicsit olyan ez, mint a guiness rekordok... Ki tudott fejenállásban terepmintás lyukas kotonnal messzebbre hugyozni úgy, hogy közben szív alakú füstkarikákat fúj...

Érdekes rekord kipipálva, ilyen is van, bár haszna éppen nincs... :)

 

Link to comment
Share on other sites

2 perccel ezelőtt írta 3o3:

Kicsit olyan ez, mint a guiness rekordok... Ki tudott fejenállásban terepmintás lyukas kotonnal messzebbre hugyozni úgy, hogy közben szív alakú füstkarikákat fúj...

Érdekes rekord kipipálva, ilyen is van, bár haszna éppen nincs... :)

Neked nincs, másnak van, deklarálhatod, hogy számodra ez lényegtelen, megértjük. Az már más kérdés, hogy miért akarod a modulár érdemeit csökkenteni.

Link to comment
Share on other sites

1 perce írta vinnui:

Neked nincs, másnak van, deklarálhatod, hogy számodra ez lényegtelen, megértjük. Az már más kérdés, hogy miért akarod a modulár érdemeit csökkenteni.

Nem akarom az érdemeit csökkenteni, jól el lehet szórakozni vele, de sokkal kényelmesebben lehet egy alap szintetizátorral, dobgéppel, samplerrel zajt kelteni.

Arról már ne is beszéljünk, hogy gitár, dob, zongora... Pedig, ezeket is szét lehet csavarni pár effekttel, olyan kísérleti lesz, hogy ihajjj!

Én egy kényelmes ember vagyok, nekem elég két osci, jó szűrő, két lfo,  2 adsr, osz't jónapot! :)

Link to comment
Share on other sites

1 perce írta vinnui:

Egyetértünk, nekem is. A zongora pedig a szívem csücske. Ettől függetlenül szeretek modulárral is próbálkozni.

Igazából az a lényeg, kinek a keze alatt szólal meg a hangszer, /"zajkeltő" eszköz. Szinte bármi lehet zseniális, de az akadémikus  hölgy aki egy ujjal  nyomkodta a billentyűket, az nem volt az. Lehet, hogy zenei felsőfokúval rendelkezik, de olyan ez, mintha egy mester szakács a vizsga után zsíros kenyeret kenne az 5 csillagos szállodában. A vendégek nem fognak elájulni a zsíros kenyértől, annak ellenére sem, hogy tudatában vannak, hogy a szakács mire képes valójában. Magyarul a szar az szar. :)

Link to comment
Share on other sites

Én ezt a Minibrute 2 félmodular/modular dolgot most úgy látom, hogy egyeltalán nem baj, hogy egy gyártó rájött arra, hogy ha rátesz kb 30-40 db patch pontot egy szintire (kb fél dollár/aljzat áron számolva a pluszköltségeket), és úgy rajzolja meg a nyákot, hogy azt a hangszert patchelni lehessen, bontható legyen a jelút, akkor veszíteni nem fog. Megnyit viszont olyan utakat vele, ami sok embernek ad plusz lehetőségeket, és így mindenki jól jár.

Ha valaki nem izgult rá a Steiner-Parker filterre, ami a Minibrute-ban van, kipróbálhatja mással, csinálhat belőle 3 oszcillátoros szintit, vagy elkövethet bármilyen értelmes és kevésbé értelmes kisérletet vele.

Link to comment
Share on other sites

1 perce írta vinnui:

Én ezt a Minibrute 2 félmodular/modular dolgot most úgy látom, hogy egyeltalán nem baj, hogy egy gyártó rájött arra, hogy ha rátesz kb 30-40 db patch pontot egy szintire (kb fél dollár/aljzat áron számolva a pluszköltségeket), és úgy rajzolja meg a nyákot, hogy azt a hangszert patchelni lehessen, bontható legyen a jelút, akkor veszíteni nem fog. Megnyit viszont olyan utakat vele, ami sok embernek ad plusz lehetőségeket, és így mindenki jól jár.

Ha valaki nem izgult rá a Steiner-Parker filterre, ami a Minibrute-ban van, kipróbálhatja mással, csinálhat belőle 3 oszcillátoros szintit, vagy elkövethet bármilyen értelmes és kevésbé értelmes kisérletet vele.

Itt az a probléma, hogy attól, hogy van 90 szűrőd, meg 54 oszcillátorod, attól még nem lesz zene... Túl nagy hangsúly van a gépen, pedig önmagában az semmi. Engem félrevisz például a hangszín gyártás, , mert egy pillanat alatt elmegy vele a nap, tök jól eltekergetsz, de inkább egy tracket kellett volna összerakni. A kísérletezés elvisz minden időt, nincs idő arra, hogy kísérletezgess, meg zenét is csinálj, ahhoz napi 12-16 órát kéne foglalkozni ezzel, az meg már profi zenész aki ebből él. Én meg csak hobbista vagyok.

Link to comment
Share on other sites

10 órája írta vinnui:

Igen, és nem csak az a probléma, hogy izlésekről nincs értelme vitázni, de az egész teljesen offtopic is.

Megint csak azt tudom erre mondatni, hogy azért vannak objektív "komponensek" is valaminek a megítélésében.

Mert gondolom, abban azért továbbra is egyetértünk, hogy mondjuk egy nemi erőszak vagy egy ebédlő asztalra szarás nem az a kategória, amit bármilyen kontextusban művészetnek lehet nevezni. (Önmaga a cselekedet!)

Link to comment
Share on other sites

10 órája írta Mészáros Nándor:

Én megértem a ventilátorral való fekáliakavarás elleni érzéseket, és a fenti akadémikus Hammond porszívókoncert sem tetszik, de szvsz azért létezik értékelhető kísérleti zene. Erről pl. mi a véleményetek? Szerintem kifejezetten jó, szoktam CTV-ot hallgatni.

"Chris Carter Tuttihoz" beiratkozhatna az akadémikus hölgy pár órára :D Legalább addig, amíg megérti, mi a különbség a 'C' és a 'D' között. Ha sikerül, tovább léphet az 'E'-re.

Link to comment
Share on other sites

9 órája írta vinnui:

Neked nincs, másnak van, deklarálhatod, hogy számodra ez lényegtelen, megértjük. Az már más kérdés, hogy miért akarod a modulár érdemeit csökkenteni.

Egészen biztos vagyok benne, hogy a modularral elő lehet csalogatni olyan "megoldásokat", amiket máshogy nem. Ez nyilvánvaló. Viszont ez munka, befektetett emberóra. Mert azért azt nem hiszem el, hogy egy egyedi, érdekes, úttörő "hangzás" előállítása nem "heurisztikusan" történik valamennyire. Valószínűleg hosszú éveket, évtizedeket kell eltölteni "sound designer"-kerdéssel mindenféle eszközökön, hogy az ember gyakorlatilag "fordítva üljön a lovon", és pontosan tudja, hogy mi fog megszólalni, amikor a kábelezgetés, tekergetés után először lenyom egy billentyűt. Szerintem ilyen ember kettő van a világon...

Erre utaltam akkor, amikor azt írtam, hogy a modulár valószínűleg sokkal kevésbé a "klasszikus értelemben vett zenészek" eszköze, mint inkább a "kísérletező, sound-designerkedő" megfejtőké.

Egy "utcazenész" nem áll neki átalakítgatni a pléhvödör "geometriáját", hogy "máshogy" szólaljon meg. Fogja a kész vödröt, és elkezdi ütögetni. Így van ez a "kész" vs "modular" szintivel is. Aki zenélni szeretne vele, az nem fog órákat (napokat!?) "tökörészni" a kábelezgetéssel, csavargatással. Kell neki egy hangszer tele hangszínekkel, és játszani akar. Viszont ha egy "megfejtő" kiteker neki egy még soha nem hallott hangot, ami inspirálja, akkor lehet, hogy olyat produkál vele, amit más el sem tudna képzelni.

Egy gitáros sem fog úgy gitárt építeni, hogy elővesz egy szép tölgyfa deszkát, meg egy fűrészt, gyalupadot, lakkot, vésőt, kalapácsot... (Illetve persze, hallani ilyenről, de az vagy "szükségből", vagy "kiváncsiságból" épít magának gitárt.)

 

Link to comment
Share on other sites

8 perccel ezelőtt írta vinnui:

Érdekes azt olvasni, hogy amiben nincs elég energia, gyakorlat, háttérelmélet, az nem művészet, viszont a modulárral dolgozni kell, ami nem jó.

Lehet, hogy nem fogalmazok elég pontosan, de nem írtam azt, hogy nem jó, hanem azt, hogy más a célközönség. Aki zenélni szeret elsősorban, annak nem túl vonzó, hogy órákat "gépészkedjen". Ez nem azt jelenti, hogy önmagában a modulár ne lenne jó. Sőt, lehet, hogy egy zenész kezet csókol annak a megfejtőnek, aki kivarázsol egy olyan hangzást, amit még soha sehol senki ... És még jól is lehet vele "zenélni". De "a zenész" valószínűleg nem fogja rászánni azt a két-három-négy órát. Sokkal előbb feladja. (10-ből 9 mondjuk, vagy 100-ból 98...)

Amúgy a "modulározás" mögött is van (lehet) gyakorlat, háttérelmélet, tehát ezt is féreérted. Biztosan van olyan szint, amikor valaki pikk-pakk - 95%-ban tudatosan - úgy tekerget, kábelezget, hogy alapvetően tudja, mi fog "kijönni" a végén. Ez azért nem ugyanaz, mintha valaki véletlenszerűen - dobokóckadobás analógiájára - dugdos, teker, kapcsolgat, és egyszercsak lesz belőle valami. Ha ezerből egyszer betalálok a céltábla közepébe, akkor nem vagyok célbadobó művész, csak a szerencse miatt sikerült. Viszont ha ezerből 998-szor betalálok, akkor már művész vagyok. Ami mögött rengeteg gyakorlás van - és talán még háttérelmélet is. (És akkor még egy kis kekeckedés: ha valaki nem képes eltalálni a céltáblát, de egyébként elméleti fizikus, aki áramlástanból doktorált, attól azért nem fogjuk elfogadni, hogy ő direkt dobálja összevissza méterekre a nyilacskákat / késeket a céltáblától ... valószínűleg inkább körberöhögjük...)

Link to comment
Share on other sites

Megértem, ha valaki nem szeretne a hangszínekkel törődni, és hamar szeretne eredményt elérni. Erre van a sok kész hangszín, sample library, stb.

Nem működünk egyformán abban a tekintetben, hogy van akit egyetlen jól sikerült hangszín tud elindítani abban, hogy megszülessen egy komplett track. Eköré tudja tenni a többi részt, ez a "mankó". És ha ez a szikra egy hangszínkészítés közben jön, akkor az egy remek dolog. Azon is lehet vitatkozni, hogy a kész sample library-k már minden létező dolgot tartalmaznak, és emiatt felesleges-e csinálni "új" hangszínt. De az egész arról szól, hogy kinek melyik munkamódszer tud működni. Van aki nagyon jól elvan teljesen szoftveresen, nem is igényel mást, van aki pedig csak akkor tud elindulni egy úton, ha valós, fizikai dolgokhoz nyúlhat.

A modular patchelgetés egyeltalán nem olyan nagy erőfeszítés, mint ahogy itt sokan gondolják. A patcheket sokáig fent lehet hagyni, akár hónapokig, vagy bizonyos részeit, és simán csak használni. Ilyen szempontból nem különbözik a többi hangszertől, csak abban, hogy hangszín minden részébe azonnal be lehet avatkozni. Gyors, kézreálló, és pont azokat a megoldásokat, komponenseket tartalmazza, amik neked szükségesek az adott pillanatban, az adott helyzethez. Ha ez így kényelmetlen, akkor nyilván nem kell használni.

Abban teljesen egyetértünk, hogy van egy szint, amit felesleges művészetnek nevezni, és vannak minősíthetetlen dolgok, amik sosem fognak tetszeni senkinek. A liberalizmus pedig remélhetőleg megtalálja a helyét az emberiség többi kukáznivaló eszméje és rendszere mellett hamarosan.

Link to comment
Share on other sites

5 perccel ezelőtt írta vinnui:

Megértem, ha valaki nem szeretne a hangszínekkel törődni, és hamar szeretne eredményt elérni. Erre van a sok kész hangszín, sample library, stb.

Nem működünk egyformán abban a tekintetben, hogy van akit egyetlen jól sikerült hangszín tud elindítani abban, hogy megszülessen egy komplett track. Eköré tudja tenni a többi részt, ez a "mankó". És ha ez a szikra egy hangszínkészítés közben jön, akkor az egy remek dolog. Azon is lehet vitatkozni, hogy a kész sample library-k már minden létező dolgot tartalmaznak, és emiatt felesleges-e csinálni "új" hangszínt. De az egész arról szól, hogy kinek melyik munkamódszer tud működni. Van aki nagyon jól elvan teljesen szoftveresen, nem is igényel mást, van aki pedig csak akkor tud elindulni egy úton, ha valós, fizikai dolgokhoz nyúlhat.

A modular patchelgetés egyeltalán nem olyan nagy erőfeszítés, mint ahogy itt sokan gondolják. A patcheket sokáig fent lehet hagyni, akár hónapokig, vagy bizonyos részeit, és simán csak használni. Ilyen szempontból nem különbözik a többi hangszertől, csak abban, hogy hangszín minden részébe azonnal be lehet avatkozni. Gyors, kézreálló, és pont azokat a megoldásokat, komponenseket tartalmazza, amik neked szükségesek az adott pillanatban, az adott helyzethez. Ha ez így kényelmetlen, akkor nyilván nem kell használni.

Abban teljesen egyetértünk, hogy van egy szint, amit felesleges művészetnek nevezni, és vannak minősíthetetlen dolgok, amik sosem fognak tetszeni senkinek. A liberalizmus pedig remélhetőleg megtalálja a helyét az emberiség többi kukáznivaló eszméje és rendszere mellett hamarosan.

Ahogy draco is írta, pont az a baj, hogy a fenenagy felbuzdulás ellenére nincs "komolyan vehető megfejtés" modular témában a youtube-on - vagy nagyon el van dugva -, csak "prüttyögés, szortyogás". (Egyszer én is beleakadtam olyanba, amire csettintettem, de ez 1000-ből egy.) Ugyanolyan ez, mint a legtöbb "first impression" videó valamilyen új hangszerről. A 99%-ukban nincs semmi, amiből az ember megtudná, miért is jó, miért is figyelemre érdemes az adott eszköz.

És talán az is nagyon jellemző, hogy ha valaki alapvető szintetizátoros tutorialt keres, nagyon nehezen talál jót, ami tényleg jól bevezet a "sound designerkedés" rejtelmeibe.  Üdítő kivétel Marc Doty sorozata a Korg ARP Odyssey kapcsán (ez csak az első rész):

Namármost vajon hány "zenész" van, aki egyáltalán idáig eljut, hogy megnézi ezt a négy db kb.5 perces videót? (Urambocsá még ki is próbálja!)

Link to comment
Share on other sites

Szerintem itt az a tévhit lehet, hogy a modulár esetében a peccselés veszi el a zenélés elöl az energiát, időt - pedig egy jól sikerült peccset hetekig is úgy lehet hagyni és tekergetni, zenélni vele. Asszem aphex twin nyilatkozta, hogy bepeccselte a system100asát és kb úgyfelejtette, utána már csak zenélt vele.

Link to comment
Share on other sites

Egyértelmű, hogy a modulárt csakis tudatosan, és a hátterének megértésével együtt érdemes használni, hogy az valóban hatásos is legyen. Ez ugyanígy igaz egy komolyabb workstation esetében is, ismerni kell az algoritmusokat, és a működési logikát. Valóban ezzel nem sokan fognak foglalkozni. Vannak olyan zeneszerzők, vagy zenészek, akik viszont igénylik, hogy saját megoldásaik legyenek a hangszínekre, még akkor is, ha arányában kevesebben vannak, és a hangszínt az adott zenei előadás szerves részeként szemlélik. Ez egy picit komplexebb megközelítés.

Link to comment
Share on other sites

Archived

This topic is now archived and is closed to further replies.




×
×
  • Create New...