Jump to content
Ménemszól.hu
  • 0

Élet a DAW előtt.


rodymusic

Kérdés

Üdv.  mindenkinek. 

Mivel "Az én kis stúdióm" topikban elkezdett kibontakozni ez a jellegű téma, és címadója (Finta Gábor) szeretett volna erről az élményeiről beszélni, ezért lehetőséget szeretnék adni neki erre ;)
Illetve ha már én voltam az elkövető, akkor beidézem az ottani hozzászólásomat, amiből ez az indíttatás születhetett ?

7-8 évvel ezelőtt kezdtem el komolyan érdeklődni a stúdiózás iránt. Akkor még ilyen alapszinten toltam. Érdekelt az arrangerek világa. Már csak azért is, mivel akkor kezdtem el szintetizátoron tanulni. Nagyon birizgálta a fantáziámat, sőt addig fejlődött a történet, hogy elkezdtem arrangereket programozni MIDI-n keresztül. Ebbe beletartozott ugye a midi fájlok arrangerre való Optimalizálása, akár maga a stílus készítés is, stb. Ehhez nem kellett nagy gépigény, sőt még az arranger is adott volt, az I.-es lehallgatási setup-al együtt. Persze, ahogy haladtunk az idővel, szükségem volt egy erősebb hardverre is, ami gond nélkül kiszolgál a következő 4 évben. Tulajdonképpen, mint pályakezdő, olyan nagy erőfeszítésem nem volt benne, mivel nagybátyám felfedezte, hogy nagy érzékem van ezekhez a dolgokhoz, így az akkori első arrangeremet Ő állta. Persze ezért csak egy dolgot kellett megtennem, hogy ha hozza a bulikat, akkor menjek vele, és segítsek rajta. Ez két dolog miatt is nagyon hasznos volt. Eleve plusz zsebpénz, amit teljességgel magamra költhettem, illetve az a tapasztalat, ami a haknizásoknál tudok kamatoztatni, tehát bele látok ebbe a folyamatba is, és az itt tanultakat bárhol tudom hasznosítani.

Viszont a haknizáshoz elengedhetetlen egy minimális szintű háttérmunka, olyan, mint gyakorlás, akkor demó anyagok készítése, vagy mint az arrangerek kidolgozása, hogy ami szól a cuccból az eladható legyen. 

Első sorban a demó anyagok készítése volt az a jellegű feladat, amihez az akkori számítógépem teljességgel alkalmatlan volt. Akkor hogy oldjuk meg ezt a problémát? Új hardver? 
Éves szinten akkoriban, jó ha 4-5 rendezvényem volt. Abból a pénzből nem lehetett jó hardvert venni akkoriban, így a felső középkategóriás PC konfigok számomra túl sokba került volna.
Így maradt a(z) (alsó-) középkategória. Marha nagy mákom volt 4 évvel ezelőtt, mikor megszületett bennem az elhatározás, ugyanis akkor indult a diákmunka program. Így abból a fizetésből legalább tudtam venni egy olyan gépet, ami kiszolgál egy darabig. Persze lehetőségeimhez képest, minden évben sikerült fejleszteni is, amellett hogy semmiben nem szenvedtem hiányt. Ugyanúgy tudtam ruházkodni, és ugyanúgy haza adtam a pénzt. És így tovább ...
 

Link to comment
Share on other sites

válasz erre a kérdésre

Recommended Posts

2 órája írta NeoC:

Nagyon konzekvensen ki kellett találni a műsort, megtervezni a midi-láncokat, sysex üzeneteket, ezt mind "nullára" leprogramozni a workstationban, és kitalálni azt, hogy mi történik akkor a szinpadon, ha a fő hangszer éppen tölti floppyról a következő számot.

Jaja, ez fontos szempont volt. Az első dobgépünknél (BOSS DR-550) hagyományos magnókazettára lehetett lementeni a memória tartalmát (audióként, pont mint a Commodore számítógépeknél). Egy memóriányi egységbe nem fért bele a teljes koncertprogram, ezért a koncert közepén volt egy rész, ahol csak a hangszeresek játszottak (a dobgép mellett élő hangszerek voltak), amíg a dobgépbe betöltöttem a második részt kazettás magnóról (nem is tudom, talán egy Panasonic music centerem volt akkoriban, leszedhető hangfalakkal, audió kimenettel, azt vittem, hangfalak nélkül).

Aztán később, amikor lett egy Atari 1040ST is, már az vezérelte a dolgokat, flopira lehetett menteni, de ott sem fért bele a memóriába egy teljes koncertnyi anyag, tehát a koncert elején beolvastam annyi dalt a memóriába, amennyi belefért, utána a koncert közepén 'interlude', akkor a maradék számok betöltése.

Link to comment
Share on other sites

Ekkor: 2018. 08. 16. at 6:54 írta NeoC:

joval tobb a memoria, meg vannak egyeb funkcioi is, de a hangmotor (sampler) az ugyanaz...

ilyeneket ma mar nem szabad venni, ezek tenyleg korszerutlenne valtak mara.

Persze azokban az időkben még ahhoz a RAM mérethez voltak ezek a minták is. Ebayen egy ASR-X volt nemrég SD-kártyásítva eladó. Úgy gondolom 1-2 sound miatt szerintem se érnének már ezek majd 200 ropit használtan. Inkább azt sajnálom hogy a TS10-ből nem készült modul. Az is tudott vmi samplerféleséget ha jól emléxem, nem?

Link to comment
Share on other sites

Ekkor: 2018. 08. 15. at 10:01 írta NeoC:

EPS16+ olyan 160 ezer körül volt akkoriban. Ilyet ma már nemigen lehet kapni, de az utódjának tekintett ASR olyan 110-130 körül kapható.

En ezeken toltam a hoskorban, eloszor EPS16+ utana ASR10 akkor 94-ben 240-ert hozta be nekem Tajti a pellerdi magus. (ebben benne volt 16 MB mem + egy 8-as output bovito) Mindezt persze ugy hogy a kiadas elott egy evvel megrendeltem elorendelesben. Nem tudom akkor mennyit kerestem de a 7 eves BMW 524TD-t 160 ert vettem olaszorszagban. Csak igy az arak osszehasonlitasa miatt. 
ja es boven eleg volt az atarin futo C-Lab 16 (csak)Midi savja hogy elerjem... azt amit.
 

Link to comment
Share on other sites

9 órája írta djuice:

Ebayen van EPS is, sőt Mirage! De hangban van különbség az ASR-hez viszonyítva?
Amúgy a Korg M1 is e DAW nélküli világ igényeire szülte meg az all in one music workstation fogalmát, ma meg már lassan az lesz kihalóban...

A Mirage-t nem tudom, az erdekes modon sosem volt a kezemben. Az ASR/EPS az ugyanaz, csak az ASR-ben joval tobb a memoria, meg vannak egyeb funkcioi is, de a hangmotor (sampler) az ugyanaz.

Link to comment
Share on other sites

10 órája írta NeoC:

Egyébként, talán konklúzió is lehet az, hogy a "bőség zavara" inkább gyilkolja a kreativitást, mint segíti. Akik itt 20-30 éve ezt csináljuk, talán már mind rájöttünk erre, csak azt nem tudom, hogy aki manapság csöppen bele, a "hőskori tapasztalatok" és a fából vaskarika csinálás gyakorlata nélkül, rájön-e erre.

Inkább leblokkolt a "mihez nyúljak?" kérdés, mint segített.

Na ő nem ütközött ilyen kor(g)látokba! :D 

 

 

Link to comment
Share on other sites

11 órája írta NeoC:

már említett EPS16+ olyan 160 ezer körül volt akkoriban. Ilyet ma már nemigen lehet kapni, de az utódjának tekintett ASR olyan 110-130 körül kapható

Ebayen van EPS is, sőt Mirage! De hangban van különbség az ASR-hez viszonyítva?
Amúgy a Korg M1 is e DAW nélküli világ igényeire szülte meg az all in one music workstation fogalmát, ma meg már lassan az lesz kihalóban...

Link to comment
Share on other sites

Lehet, hogy egy picit OFF leszek:

Nagyon érdekes amiket írtok, mert látszólag sokan hasonló utakat jártatok be. Úgy látszik, - mint minden - nálam ez is fordítva működik. :)Magam egészen későn, 96-ban kezdtem zenélgetni, s bizony azt már a DAW előszelével: 486 DX40 és Fast Tracker 2. :) Ilyenformán a magnók, Atari-k és egyéb vasak egy az egyben kimaradtak. Néhány évvel később egyszer-egyszer eltévedtünk az akkori Hitspace elődbe (Csepelről BKV-ztunk be egy szintén tracker-es haverral) és megálltunk az üzlet kirakata előtt. A cimborám bátor volt, be mert menni, de én proli gyerekként kint álltam az üveg előtt és csak néztem a nagy fekete doboz fenekén a VIRUS feliratot. Fogalmam nem volt, hogy mire jó, de nagyon tetszett. Aztán kijött a haver hófehér arccal: "Gergő, húzzunk innen a p*csába, ezek k***a drága küyük." Ezt a mondatát míg élek nem felejtem.

No, de ami miatt ezt leírtam, az az, hogy azóta sok év eltelt, pénz csak nem lett a nagy VIRUS-ra és rájöttem, itt valamit nagyon másképp kell csinálni: zenélni nem tudtam, így hát programozó lettem (állítólag az jól keres), pár év múlva alapítottam egy céget, majd még egyet, aztán hogy, hogy nem, elkezdtek szaporodni itthon a dobozok. Piros doboz sok tekerővel, fekete doboz még többel, szürke doboz, etc etc. Voltak olyanok, melyek nem váltak be és olyanok is, amelyek nagyon, de egy biztos: nem tudok betelni velük és mindegyiknek van valami szerepe az életemben. Nem érzem, hogy hátráltatnának, sőt. Minden nap másikból merítek ötleteket és imádom, hogy vannak. Tegnap pl egy öreg JV-880-assal sikerült egy nagyon szép estét eltöltenem. Van, amikor a Minilogue inspirál, de legtöbbször a Slim Phatty, az MS 20 vagy valamelyik rack modul. Egy szó mint száz, DAW vagy No-DAW: ha vasak nem lennének, nem zenélnék. És minél több vas van, annál több inspiráció és ötlet.

Ezzel együtt mindnyájatoknak tiszteletem, komolyan azt gondolom, hogy nem lehetett könnyű - még ha az idő meg is szépíti. Úgy 98 nyarán voltam egy zenekari próbán (csak nézőként), mert lehívtak az "öregek". Egy csepeli bunkerben próbáltak, voltak ott szintik, gitárok, dobok, meg persze az akkori papiripari vállalat félévi termelési tervét is meghaladó tojástartók a falakon. Azért hívtak, mert állítólag én valami számítógéppel zenélek, és hát érdekelné őket, menjek már le. Lementem, mert a dobos csaja iszonyatos mellekkel rendelkezett. Aztán persze láttam a káoszt, a bindzsizést, a magnózást és minden szakszerűtlenséget, amiből szegények próbáltak építkezni. Nekik sem lehetett könnyű. Egy szó mint száz, pár nappal később kölcsönkértem tőlük a szintiket és egytől egyig az összes hangszínt leloptam egy SB16-tal és egy GUS MAX-szal. Aztán persze rájöttem, hogy ez nagyobb bindzsizés, mint amit ők lent a próbateremben műveltek. Persze, itt még nem álltam meg. Ha már trógerkedek, akkor csináljam teljes bedobással. :)  Próbálkoztam hibrid megoldásokkal is: DOS alatt FT2 (gépen már volt WIN95 is), WIN alatt NI Generator (majd később Reaktor), meg Samplitude és Soundforge. Utóbbi alatt DX pluginek (így lett először reverb a sávjaimon) és így tovább. Egy-egy track-kel egy hétig is el tudtam melózni, aztán végül az FT2-t már csak a sávok összerakására használtam, exportáltam, majd WIN alatt effekteltem (persze nem real time), végül pedig Samplitude-ban kevertem. Egy-egy nóta így akár 500-600 megát is foglalt a vinyón, és volt azt hiszem egy 13 GB-os vinyóm (ballagási pénzekből és minden rokon rommá tarhálásából). Utáltam az egészet, de tényleg. 

Nálam akkor kezdtek el rendeződni a dolgok, mikor megjelent az első Reason. Sosem fordulnék vissza. :)

Link to comment
Share on other sites

Amíg csak C64-en zenéltem (se internet, se szakirodalom, semmi) addig hihetetlenül produktív voltam - persze időm és energiám is sokkal több volt. De az eszköz korlátai folyamatosan arra ösztökéltek, hogy minél többet hozzak ki belőle.

Az utóbbi két évben fokozatosan és tudatosan szűkítem a használt szoftverek, hardverek körét - de még most is úgy érzem, hogy sokszor a lehetőségek sokasága lassítja az alkotást (melyik hangszer, melyik hangszín, ez is jó, de ez még jobb, ez inkább a másik dalhoz lenne jó, stb, stb...)

Link to comment
Share on other sites

2 órája írta syngular:

Még annyi poén, hogy 1993ban volt egy fellépésünk (DM, Bonanza, meg saját dalokkal), ahol két ilyen C64 + C-Lab progi volt a seq mindkét billentyűsnél, de úgy, hogy a C64 a monitorokkal (tévékkel) a színpadon kívül, függönnyel takart résznél voltak (a Csili művházban volt (megvan a videofelvétele).
Mivel a sequba csak 1 nótát lehetett betölteni, volt egy ember, aki míg ment egy nóta, addig hátul átszaladt a másik oldalra és a túloldalon töltötte be a kövi számot a C64be, aztán fordítva.
Mindkét oldalon egy-egy Roland JV30 volt így meghajtva.
A haveromnak volt még egy JV80 (nála a JV30 volt kölcsön), nálam a JV30 fölött meg kölcsönbe egy Korg T3 és egy Casio RapMan, ami tudott oktávot váltani beszéden, ezt használtuk vocoder helyett :)
Slussz poén: játszottuk a Valami véget ért című nótát is, mert akkor ez nagyon ment és ezt én énekeltem. Mielőtt ott tartott a szöveg, hogy "bennem minden halk szavad él", akkor mutogattam a kontrolokra közben nézve a közönség mögötti keverő emberkét, mert nem hallottam magam és emiatt véletlenül azt énekeltem (hallható/látható a felvételen), hogy "bennem minden HANGFALAD él" :)

Nálunk is volt ilyen "poén"....

Két W30 volt, amig az egyik ment, a másik töltött (szinpadon). Pistánknak kevés volt a két keze, és a játék közbeni másik szintiben történő floppy-cserét elkeverte. (egyszerre nyomkodott valamit az élő kütyün, és cserélt floppyt a másikon) De csak annyi történt, hogy egy másik szám szólalt meg, ami kicsit megakasztotta a bandát, de csak addig, amíg tudatosult, hogy ez egy másik cucc és ki-ki utánállította a maga kütyüjét....

Addig meg volt valami "ének-hangorkán"... Ahhoz nem kellett kütyü...:D De, hát ugyebár ez az élő koncert varázsa....:D

Link to comment
Share on other sites

4 órája írta biczokrecords:

mert kb 25 év zenélés után arra kell sokszor rájönnöm, hogy ezek az ultramodern végtelen lehetőségek, sokkal jobban hátráltatják a kreativitásom, mint anno a kompromisszum kötések

Itt nem is akárki bontogatja ugyanezt a témát , mindenkinek ajánlom 
 

 

Link to comment
Share on other sites

Még annyi poén, hogy 1993ban volt egy fellépésünk (DM, Bonanza, meg saját dalokkal), ahol két ilyen C64 + C-Lab progi volt a seq mindkét billentyűsnél, de úgy, hogy a C64 a monitorokkal (tévékkel) a színpadon kívül, függönnyel takart résznél voltak (a Csili művházban volt (megvan a videofelvétele).
Mivel a sequba csak 1 nótát lehetett betölteni, volt egy ember, aki míg ment egy nóta, addig hátul átszaladt a másik oldalra és a túloldalon töltötte be a kövi számot a másik C64be, aztán fordítva.
Mindkét oldalon egy-egy Roland JV30 volt így meghajtva.
A haveromnak volt még egy JV80 (nála a JV30 volt kölcsön), nálam a JV30 fölött meg kölcsönbe egy Korg T3 és egy Casio RapMan, ami tudott oktávot váltani beszéden, ezt használtuk vocoder helyett :)
Slussz poén: játszottuk a Valami véget ért című nótát is, mert akkor ez nagyon ment és ezt én énekeltem. Mielőtt ott tartott a szöveg, hogy "bennem minden halk szavad él", akkor mutogattam a kontrolokra közben nézve a közönség mögötti keverő emberkét, mert nem hallottam magam és emiatt véletlenül azt énekeltem (hallható/látható a felvételen), hogy "bennem minden HANGFALAD él" :)

Link to comment
Share on other sites

55 perccel ezelőtt írta syngular:

A DAW előtti időszak nálam, amikor már próbáltam sávokat rögzíteni, annak a következő lépései voltak:
1991. Yamaha PSR28 + apám akkori profi, erősítővel egybeépített kétkazettás deckje volt. Felvettem egy sávot, aztán azt lejátszva rájátszottam a másik kazira történő felvételre. és így tovább 3-5 sávig.
1992. Roland JV30 (ez legalább már 16 multitimbral volt) + C64 + MIDI interface + C-Lab 16 sávos pattern alapú seq progi floppyn (ezek máig megvannak) + Videoton kis fekete-fehér tévé monitornak.
1995. Csak workstationok és hardver samplerek használata kb 2008ig (Akai S700, Korg Trinity, Triton Le, Kurzweil K2000S, E-MU E5000ultra) + az ezek sequencere által vezérelt egyéb szintik.
Kb2008-tól voltam képes megszokni a DAW irányt (Cubase SX törve, aztán megvéve a Cubase Artist 7.5 (ez utóbbi van máig)), de utóbbin már csak audiórögzítés történik pár sávon zenekari ötletelési jelleggel, szóval vezérlésre nem használom csak felvételre.

Ez azért "csalás"..:D

A 92-es szetted már valamilyen szinten "daw"-nak számít.... Ha a "daw"-ot végső soron számítógépen futó vezérlésnek/munkaállomásnak tekintjük.

Bár az egy filozófiai kérdés, hogy egy tracker progi az már "daw"-e, vagy a "daw" onnan kezdődik, hogy tud audiót is, meg keverőt is, stb. Talán akkortól daw, amikortól valamilyen szinten komplex megoldást nyújt vezérlésre, felvételre, keverésre, stb. De a számítógépre kitelepített, valamilyen szintű vezérlés, vagy szekvenszer az már azért valami köztes megoldás az oldszkúl és a mai között.

Link to comment
Share on other sites

A DAW előtti időszak nálam, amikor már próbáltam sávokat rögzíteni, annak a következő lépései voltak:
1991. Yamaha PSR28 + apám akkori profi, erősítővel egybeépített kétkazettás deckje volt. Felvettem egy sávot, aztán azt lejátszva rájátszottam a másik kazira történő felvételre. és így tovább 3-5 sávig.
1992. Roland JV30 (ez legalább már 16 multitimbral volt) + C64 + MIDI interface + C-Lab 16 sávos pattern alapú seq progi floppyn (ezek máig megvannak) + Videoton kis fekete-fehér tévé monitornak.
1995. Csak workstationok és hardver samplerek használata kb 2008ig (Akai S700, Korg Trinity, Triton Le, Kurzweil K2000S, E-MU E5000ultra) + az ezek sequencere által vezérelt egyéb szintik.
Kb2008-tól voltam képes megszokni a DAW irányt (Cubase SX törve, aztán megvéve a Cubase Artist 7.5 (ez utóbbi van máig)), de utóbbin már csak audiórögzítés történik pár sávon zenekari ötletelési jelleggel, szóval vezérlésre nem használom csak felvételre.

Link to comment
Share on other sites

Egyébként, talán konklúzió is lehet az, hogy a "bőség zavara" inkább gyilkolja a kreativitást, mint segíti. Akik itt 20-30 éve ezt csináljuk, talán már mind rájöttünk erre, csak azt nem tudom, hogy aki manapság csöppen bele, a "hőskori tapasztalatok" és a fából vaskarika csinálás gyakorlata nélkül, rájön-e erre.

Én se véletlenül szanáltam ki a közelmúltban a szép nagy gyűjteményem 80%-át. (sokan örültek az apróban a "ritkaságoknak"...:D) Inkább leblokkolt a "mihez nyúljak?" kérdés, mint segített. Pedig össze is volt dugva, és le is volt programozva, hogy "egygombnyomásos" legyen, ha le akarok ülni zenélni. De a szanálás után lett vagy 10 szabad midi i/o portom..:DDD

Link to comment
Share on other sites

10 perccel ezelőtt írta biczokrecords:

Nekem is nagyon sok élményem van a "DAW" előtti korból. Annó egy YAMAHA PSS-580 szintinek a sequencerével indult az egész őrület. Nagyon szűkek voltak a lehetőségek, öt sávot lehetett felvenni és a loopolása is kissé pontatlan volt, sokat kellett bindzsizni, hogy a pattern vége után gyorsan nyomjuk meg a stop gombot, mert ha nem akkor mindig ugrott a loop. Midin keresztül egy ultra primitív mono samplert hajtott meg, ami egy Roland MKS100-as volt, QD lemezen lehetett tárolni a mintákat, amiből volt összesen 7db és kb ilyen egy két másodperces minta fért egy lemezre 38K-ban. Akkoriban az volt a "trend" nálam, hogy járogattam lemezboltokba és vadásztam azokat a cd-ket, amiben 1-2 taktusnyi üres részek vannak, azaz egy egy kopasz dobgroove amiben pl nincs bass, vagy egy egy jellegzetes effekt stb, ami mellett nincs más hangszer. Aztán felírogattam a potenciális lemezeket és vártam még össze jött annyi zsebpénz, hogy megvehessem és az adott mintákat lesamplerezhessem. Némi editálással a sampleren belül, már igazi csimbum cirkusz techno grooveot lehetett össze kókányolni és a pss580 sequencerében fel pötyögni a dolgokat. Így megszülettek a kész frázisok, patternek (5db) Utána ezt szerkezetbe nem lehetett állítani, hogy legyen egy rendes dal szerkezete, hanem a mostani abletonos lounch padokhopz hasonlóan egymás után kellett a megfelelő sorrendbe kapcsolgatni a patterneket. Ha ez jól be lett gyakorolva, utána egy Hifista barátomnak volt egy Minidisc felvevője és azt kértem mindig kölcsön és utána a mint egy liveactet, úgy vettem fel. És a felvételt átvette nekem mindig kazettára, hogy otthon is halgatható legyen. Aztán rá egy két évre bejött az Atari-s korszak, ami mindent megváltoztatott. Az első gépem egy 1040St FM-volt Cubase 2.0-val, amit egy akkori pc bontóban szereztem 5.000Ft-ért. Akkoriban ez az egyszerű sequencer korlátlannak tűnő lehetőségeket adott. Akkoriban az ember megtanult kompromisszumkészen gondolkozni és tövéről hegyére meg kellett ismerni a hangszerében lévő lehetőségeket, hogy minél jobb dolgokat hozhasson ki belőle. Hatalmas kreativitást adott és nem lustult el az ember a megszámlálhatatlan presetek között amit torrentről vagy innen onnan ingyen szerzett be. Akkoriban mindennek volt értéke, mert volt mögötte befektetett munka. Napjainkban, nagyon sokszor visszasírom azokat az éveket, mert kb 25 év zenélés után arra kell sokszor rájönnöm, hogy ezek az ultramodern végtelen lehetőségek, sokkal jobban hátráltatják a kreativitásom, mint anno a kompromisszum kötések, hogy megszólaljon egy egy eszköz.

Kissé máshogy, de szinte ugyanezt írtam...:)

Link to comment
Share on other sites

De, -a töménytelen koncertélmény mellett- kicsit vissza a topic címhez:

Elektronikus zenét (akkoriban egyszerűen "techno" volt a neve a DM-től a Skinny Puppyig mindennek) nemigen lehetett nagyon komoly hangszer ismeret és midi-mérnökség nélkül se stúdióban felvenni, se szinpadon játszani.

Nem véletlenül voltak akkoriban divatosak és csúcs-kategóriásak a workstationok, meg az olyan szintik, amikben volt értelmezhető sequencer, amikbe legalább egy dal "belefért". Nyilván, ezért is voltak szikárabbak az akkori zenék, mivel elég jelentős kompoziciós tényező volt az erőforrás-gazdálkodás. 256k RAM igen-igen jónak számított....:)))

A színpadi és a stúdió tevékenység nem annyira volt különböző. Nagyon konzekvensen ki kellett találni a műsort, megtervezni a midi-láncokat, sysex üzeneteket, ezt mind "nullára" leprogramozni a workstationban, és kitalálni azt, hogy mi történik akkor a szinpadon, ha a fő hangszer éppen tölti floppyról a következő számot. Arra is fel kellett készülni, hogy mi van akkor, ha valami technikai gebasz áll be. Studióban gyakorlatilag ugyanez volt, annyi különbséggel, hogy a keverő helyett valami soksávos magnóba ment be az anyag, ami utána meg lett keverve egy analóg keverőn. De ott is kellett gazdálkodni, mert a 16 sávos magnó már nagyon jónak és ritkának számított. Drága volt az a stúdió, ahol olyan volt.

 

Link to comment
Share on other sites

Nekem is nagyon sok élményem van a "DAW" előtti korból. Annó egy YAMAHA PSS-580 szintinek a sequencerével indult az egész őrület. Nagyon szűkek voltak a lehetőségek, öt sávot lehetett felvenni és a loopolása is kissé pontatlan volt, sokat kellett bindzsizni, hogy a pattern vége után gyorsan nyomjuk meg a stop gombot, mert ha nem akkor mindig ugrott a loop. Midin keresztül egy ultra primitív mono samplert hajtott meg, ami egy Roland MKS100-as volt, QD lemezen lehetett tárolni a mintákat, amiből volt összesen 7db és kb ilyen egy két másodperces minta fért egy lemezre 38K-ban. Akkoriban az volt a "trend" nálam, hogy járogattam lemezboltokba és vadásztam azokat a cd-ket, amiben 1-2 taktusnyi üres részek vannak, azaz egy egy kopasz dobgroove amiben pl nincs bass, vagy egy egy jellegzetes effekt stb, ami mellett nincs más hangszer. Aztán felírogattam a potenciális lemezeket és vártam még össze jött annyi zsebpénz, hogy megvehessem és az adott mintákat lesamplerezhessem. Némi editálással a sampleren belül, már igazi csimbum cirkusz techno grooveot lehetett össze kókányolni és a pss580 sequencerében fel pötyögni a dolgokat. Így megszülettek a kész frázisok, patternek (5db) Utána ezt szerkezetbe nem lehetett állítani, hogy legyen egy rendes dal szerkezete, hanem a mostani abletonos lounch padokhopz hasonlóan egymás után kellett a megfelelő sorrendbe kapcsolgatni a patterneket. Ha ez jól be lett gyakorolva, utána egy Hifista barátomnak volt egy Minidisc felvevője és azt kértem mindig kölcsön és utána a mint egy liveactet, úgy vettem fel. És a felvételt átvette nekem mindig kazettára, hogy otthon is halgatható legyen. Aztán rá egy két évre bejött az Atari-s korszak, ami mindent megváltoztatott. Az első gépem egy 1040St FM-volt Cubase 2.0-val, amit egy akkori pc bontóban szereztem 5.000Ft-ért. Akkoriban ez az egyszerű sequencer korlátlannak tűnő lehetőségeket adott. Akkoriban az ember megtanult kompromisszumkészen gondolkozni és tövéről hegyére meg kellett ismerni a hangszerében lévő lehetőségeket, hogy minél jobb dolgokat hozhasson ki belőle. Hatalmas kreativitást adott és nem lustult el az ember a megszámlálhatatlan presetek között amit torrentről vagy innen onnan ingyen szerzett be. Akkoriban mindennek volt értéke, mert volt mögötte befektetett munka. Napjainkban, nagyon sokszor visszasírom azokat az éveket, mert kb 25 év zenélés után arra kell sokszor rájönnöm, hogy ezek az ultramodern végtelen lehetőségek, sokkal jobban hátráltatják a kreativitásom, mint anno a kompromisszum kötések, hogy megszólaljon egy egy eszköz.

Link to comment
Share on other sites

10 perccel ezelőtt írta NeoC:

Hja. A hangszerek akkoriban (is) csillagászati árúak voltak. Talán még inkább mint ma.

Azért ma már olyan - nagyon is komoly - hangszereket lehet venni, mint pl, a minilogue, novation bass station, vagy még mindig emészthető áron a MiniBrute. Rengeteg olcsó. de jól használható plug-in is elérhető, sokszor akciókkal tovább "ócsítva". Ha valaki elég komolyan veszi a "home stúdiózást", akkor egy-két havi fizetéséből egész komoly komplett cuccot tud összerakni (hangszer, hangkártya, monitor).

Ja, és pl. arról ne is beszéljünk, hogy pont a héten jelentették be, hogy ingyenes a Tracktion T7 DAW, ami indulásnak tökéletes! (Azért azt se felejtsük el, hogy ma már szinte mindenhol van otthon egy közepesnél jobb számítógép. Használtan fillérekért lehet jó belépő szintű hangkártyát lelni... Szóval ma sokkal-sokkal kevésbé az anyagi lehetőségek jelentik a gátat az elinduláshoz. Jó, persze nem kell rögtön Genelec (vagy ATC!!) monitorokban gondolkodni, meg Apogee hangkártyában...

Link to comment
Share on other sites

Hja. A hangszerek akkoriban (is) csillagászati árúak voltak. Talán még inkább mint ma.

Az az érdekes, hogy az akkoriban új, és vezető cuccok (amikből mára "legenda" lett) cca egy-két éves akkori átlagfizetésnek feleltek meg, és néhány -nominálisan- ma is cca annyiba kerül.

Pl a másik topicban már említett EPS16+ olyan 160 ezer körül volt akkoriban. Ilyet ma már nemigen lehet kapni, de az utódjának tekintett ASR olyan 110-130 körül kapható. A Proteus2 is olyan 40 ezer körül volt akkoriban, ahogy ma is cca annyiért lehet egy működőképeset lőni.

 

Link to comment
Share on other sites

Egy kis kiegészítés a másik topikban felvázoltakhoz:

Valamikor '78 - '82 között - fiatalkorú "elkövetőként" :) - a Havanna lakótelepen egy hajdani építkezési felvonulási épületben "koncerteztünk" a helyi ifjúságnak. Nagyjából kéthetente-havonta hétvégén "buliztunk" "koszt-kvártély"-ért. (Nullszaldós volt a buli, pénzt nem kaptunk, de fizették a motyó szállítását, és pár üveg sört/üdítőt is kaptunk.) Minden hangszer vitte a saját erősítőjét, plusz a mikrofon a gitár mellé lett bedugva. Ennyi.

Egy alkalommal már felnőttként (akkor már volt egy ARP PRO-DGX szintim is a Vermona orgona mellé) a Belgrád rakparton (talán a Mini klubjában?) játszottunk egy másik hasonszőrű bandával együtt, és - röhögni fogtok - 100 jegyet kellett eladni, hogy megérje a klubnak megtartani a rendezvényt. (Rezsi, büfésnéni, stb.sb.) 99 jegyet adtak el, úgyhogy - azért, hogy a 99 fizető néző se járjon pórul, és mi is zenéljünk egy jót - összedobtuk tizen (a két banda) a századik jegy árát. Akkora bulit csaptunk, hogy csak csuda!

És bizony a felvételek úgy készültek, hogy - jobb esetben sztereo, de inkább mono - kazettás magnóval felvettül a bulit, illetve amikor megjelentek az első hordozható VHS kamerák, akkor szereztünk egyet kölcsön, és azzal vettük fel.

Olyanról szó nem lehetett, hogy soksávos felvételt készítsünk. Egyszer csináltunk egy "komoly demó kazettát", amit egy belvárosi lakásban kialakított házi stúdióban vettünk fel, de az már akkor is az "alsó kategória" volt. De - amatőrként - csak arra volt pénzünk.

Azért ez a mai világ a ma kezdőknek nagyon-nagyon könnyűvé teszi a dolgot azon a téren, hogy "fillérekért" jut hozzá az eszközökhöz. Én '86-ban a 3.500 Ft-os fizetésemből kuporgattam össze a 25.000 Ft-ot a használt ARP PRO-DGX-re (Tehát mintha ma 2,5 millióért lehetne megkapni a legolcsóbb használható hangszert.) Egy Korg poly-800-as 45.000 volt használtan. Ja, és egy IBM-XT kombatibilis számítógép 2.000.000 Ft.ba került. (kettő millió forintba! A 3.500 ft-os fizetéshez.)

Ehhez képest ma egy átlagosan jól fizetett fejlesztő egy havi fizetéséből vesz egy közepes Mac-et! (PC-t meg csúcsot rak össze!)

Régen minden jobb volt, na! :D

Link to comment
Share on other sites

Archived

This topic is now archived and is closed to further replies.

×
×
  • Create New...