Jump to content
Ménemszól.hu

Kompresszor problémakör...


A/D

Recommended Posts

Egyre többször találkozom azzal, hogy amatőrök használnak kompresszort, mert az a divatos, azt hallotta a havertól, hogy az a megfejtés, azon van "A PIROS GOMB".

Mi történik? Szakemberünk elkezdi nyomni a kompresszort az adott sávon...Gain reduction 20dB felett, attack- és release timeok a béka segge alatt. Nyilvánvalóan nincs tisztánban a pontos következményekről, mert csak arra figyel, hogy "hú de hangos lett!". De a hangerővel vigyázni kell: a legtöbbünk automatikusan jobbnak értékeli azt a hangot, amelyik hangosabb. Két ugyanolyan hang közül is kiválasztja jobbnak azt, amin több a hangerő. Simán.

Sajnos vannak olyan hangszerek, amik különösen érzékenyek a kompresszorokra, ezek főleg a pergő, láb, basszus. Ezeknek extrém fontos a kezdésük, az a pár milliszekundum, ahogy indul a hang. Egy lábnál, pergőnél ez definiálja a hangot, a mixben is főleg ezt kell hallani, a többi része a hangnak ehhez képest majdhogynem elhanyagolható. A többség közületek ezt a pár rendkívül fontos miliszeket nyírja ki figyelmetlen kompresszor használattal. Füleli a hangszínt, a hangerőt, de nem tudja, hogy a hang időbeli változását is figyelni kell, mégpedig milliszekundum szinten, nem csak úgy általában!

Tíz emberből kilenc simán elköveti azt a tök amatőr hibát, hogy az előbb leírt módon beállítja a kompresszort, és fel se tűnik neki, hogy a lábdobnak, pergőnek már nincs attackja. A pergőből egy indítás nélküli süvítés lesz, a lábdobból meg egy nagy búgás. Ezzel a fő probléma az, hogy ezeknek a hangszereknek elsősorban ritmikai funkciójuk van, amihez pedig kell az indítótranziensük: ettől halljuk PONTOSAN egy mixben, hogy mikor szólalnak meg. Az előbbi tételből adódik, hogy ha ezt egy kompresszorral szépen eltüntetjük, akkor a zenék ritmusa, lüktetése látja kárát, azonkívül lesz egy halom keverési probléma vele, mert nagyon hangosra kell tolni a mixben ahhoz, hogy lehessen érteni, de mikor már lehet érteni, akkor meg már zavaróan hangos (egy pergő lecsengése nem harmonikus hangszín, ezért a zenével csak módjával vegyíthetjük. Ismétlem: nekünk főleg az eleje a fontos!). Ezt a "hova keverjük hangerőben ezt a hangszert?" parát tehát a túlkomprimálás okozza.

A túlkomprimálás egy tipikus AMATŐR hiba, ha az a vége, amit az előbb leírtam. A profik is csinálják, de akkor csak a hatásra törekednek, alapvető szabályokat nem hágnak át, tudnak állítani "jut is - marad is"-t, de az amatőrök ezt a finomságot nem ismerik fel.

A problémás alkotásoknál az szokott lenni, hogy nem szerencsés hangszínekkel nem szerencsés hangszerelést csinálnak, ami zavaróan hat visszahallgatáskor. A delikvens csak annyit hall, hogy "valami nem az igazi, valamiért nem úgy szól mint a referenciák". Ekkor veszi elő a kompresszort, és palacsintává nyomja az összes fontos sávot egyenként. Ennek egy nagy kása a vége, amit tekinthetünk jobbnak mint az eredetit abból a szempontból, hogy már nem lehet hallani a hibákat: semmit nem lehet hallani ugyanis, mivel a hangok kontúrja, burkológörbe elvész. Ekkor persze még nem nyugodt a művészünk, mert hallja, hogy még valami nem olyan, mert a "magasak", vagy talán a "mélyek", de a kompresszorok biztosan nem...pedig dehogynem!

Most egy egyszerű trükköt javaslok azoknak, akikben felmerül a gyanú, hogy valami gond lehet a kompresszor körül:

Kompresszor BYPASS gomb. Vagy... threshold jelentősen visszahúz, attack lassít. Ezt kell egy hangerőre hozni éRZETBEN a szétlapított mix-szel és láss csodát: nem a kompresszoros fog tetszeni!

Pont aktuális a téma, hiszen Silk Kompresszor simogatót tart kedden ) ahol ő ezt mégjobban kivesézi, akár mixeket is hozhattok neki.

Addig is békésebb kompresszorozást mindenkinek!

Link to comment
Share on other sites

Nem lenne rossz ha amit irnál úgy lenne :)

Sajnos utóbbi időben elégé túlnyomot zenék vannak és elégé versenynek lehet érezni hogy igen az én zeném hangosabb mikor felteszik a discoba...

Haverok szoktak tőlem kérni ilyen erős masteringet amivel szinte minden jót kiakarnak irtani a zenéből azért hogy hangos legyen....

Link to comment
Share on other sites

Nem lenne rossz ha amit irnál úgy lenne :)

Sajnos utóbbi időben elégé túlnyomot zenék vannak és elégé versenynek lehet érezni hogy igen az én zeném hangosabb mikor felteszik a discoba...

Haverok szoktak tőlem kérni ilyen erős masteringet amivel szinte minden jót kiakarnak irtani a zenéből azért hogy hangos legyen....

Nem én írtam rosszul, te nem olvastál figyelmesen.

Már máshol is félerértették, de ez itt nem a loudness war probléma. én itt a sávok túlkomprimálásáról írok, amire te gondolsz, az a master limiter túlhasználata. A kettőnek nem sok köze van egymáshoz sem ok-okozat összefüggésben, sem eredményben.

Link to comment
Share on other sites

Nem mondtam hogy félreirtad :)

én irtam félre... Ez akart lenni: Nem lenne rossz amit irtál ha úgy lenne... (A ha szócska rossz helyre került)

Visszont amit te leirtál itt a sávok kompresszálásáról én ugyan ilyen nagy hibának tartom a Mastering túlkopresszálását is.... De ahogy irtad ez a sávokról szól....

A mondat inkább igy helyes: Nem lenne rossz amit irtál ha az emberek igy csinálnák....

Link to comment
Share on other sites

Én sidechain-t az utóbbi időben nem használtam, helyette inkább több attackot rakok a bass-re. Csak kíváncsi voltam mennyire amatőr ez a megoldás :)

Mondjuk elektronikus zenÉben pont az a lÉnyeg, hogy fel lehet rúgni az összes szabályt...

Én sidechainelni szoktam a Bass-t nagyon kicsi release-el az általad vázolt problÉma elkerülÉse vÉgett :)

Link to comment
Share on other sites

A/D - mivan akkor ha én pont a bass-re szoktam nagyobb attack-ot adni, hogy ne ütközzön a kick-el?
Az én véleményem az, hogy ez a fajta ducking eljárás effektnek jó, de nem arra, hogy a basszus és a lábdob találkozását megoldja. én Silktől sokkal advancedebb dolgokat láttam, pl. úgy elhangolja a lábdobot, hogy a felharmonikusok ne találkozzanak. Rafkós, nem? A másik, hogy eleve úgy hangszerel, hogy figyel a hangrendre. (Ezt én is így csinálom "parasztba". összepaszoló hangokat gyártok). Szóval ez hangszerelési probléma megintcsak, amit nem sidechainnel oldanak meg a profik. A sidechaint effektnek használják. Nem tom most épp miért nem fórumozik az öreg.... Mindenesetre holnap meg tudjátok tőle kérdezni :)
Link to comment
Share on other sites

  • 3 months later...

Egyetértek azzal, amit írsz AD, mármint hogy ez a jelenség, amiről fent beszéltetek leginkább hangszerelési probléma, de azért kíváncsi lennék a véleményedre az én egyik kis "sufni" megoldásomról, amit a lábdob és a basszus "összeveszésekor" alkalmaznék, ha nem akarom a sidechain pumpálását hallani a mixben! :) Fognék egy EQ/Filtert, amivel kinyírnám a basszuson azokat a frekvenciákat, amelyek a galibát okozzák, amikor együtt szól a kickkel, majd az EQ/Filter effekt leveljét úgy szabályoznám egy automatikával, hogy amikor a kick üt, akkor az EQ vágja a basszust (tehát az effekt level 100%), amikor pedig két kick között szól a bass, akkor pedig értelemszerűen nem csinál semmit az EQ. Így a kick is jól hallható lesz, és a basszuson sincs lüktetés, de mégis jól megvannak egymás mellett.

No király vagyok, vagy karaj? :D Ítélj Mester! :P

Link to comment
Share on other sites

Ez nem igaz.

Hát nem tudom, én csak azt veszem észre hogy régi könnyű pop kedvenceim - lásd Enigma, Jarre és tsai - mostanában már üvöltő mixeket csinálnak. És akkor David Guetta, Lady Gaga és egyéb trendi vagy progresszív elektronikus zenéről nem beszéltünk.

De ugyanez igaz a rock-metál ágazatban. Sőt, ott már eleve a hörgő metál stílus önmagában egy üvöltő műfaj. Én ezt látom.

Ez pont ugyanaz lesz mint ahogy a sokat szidott torzított gitár hang is előretört, de ezzel együtt nem tűnt el a klasszikus (akusztikus) tiszta gitár hang sem. Mindenki szépen elfoglalta a saját maga helyét. Ez lesz a szétroncsolt elektronikus zenével is a helyzet. Legfeljebb egyre jobb minőségben roncsolják majd a hangot.

Szerintem ezen kár parázni. A (zenei) világ így működik. És viszonylag jól működik.

Link to comment
Share on other sites

Ez nem igaz.

lehet nem mindenütt, például Peter Gabriel legutóbbi lemeze, mindenesetre az idei NAMM egyik legszomorúbban vicces pillanata az volt nekem, amikor egy ismertebb hangmérnök epésen azon viccelődött, hogy lehet 20 év múlva majd úgy fogjuk visszasírni a 2000-es évek elejének mp3-ainak dinamikáját és hangminőségét, mint manapság a CD-ét.

Link to comment
Share on other sites

Igaza van AD-nek. Szerencsére tényleg nem mindenki barmolja szét a zenéjét.

Az utóbbi években jópár zenekar visszavett ebből az eszement hangosságból, mert rájöttek,

hogy sokkal jobban szól, ha kicsit halkabb.

Nem hiszem, hogy ez párhuzamba állítható a tozított gitárral, mert ott létrejött egy új hangszer és

ezáltal egy csomó új stílus. Itt szó sincs ilyesmiről.

Link to comment
Share on other sites

És viszonylag jól működik.

Na az, hogy viszonylag jól működik már érdekesebb! A zenészek kevesebb pénzt keresnek, kevesebb pénzből csinálnak lemezt, és gyakran az, hogy egy nyócéves kislány félig jól (tehát elég rosszul) eljátszik egy slágert egy zongorán, többszörös nézettséget ér el youtube-on mint egy komolyabb produkció. Nem állítom, hogy nem működik, csak nem tudom, melyik részére lenne igaz ez a kitétel :)
Link to comment
Share on other sites

Igaza van AD-nek. Szerencsére tényleg nem mindenki barmolja szét a zenéjét.

Az utóbbi években jópár zenekar visszavett ebből az eszement hangosságból, mert rájöttek,

hogy sokkal jobban szól, ha kicsit halkabb.

Nem hiszem, hogy ez párhuzamba állítható a tozított gitárral, mert ott létrejött egy új hangszer és

ezáltal egy csomó új stílus. Itt szó sincs ilyesmiről.

Érdekes hogy az, ami az orrunk előtt játszódik le azt soha fel nem fogjuk: ugyanis ez nem a jövő, hanem sokkal inkább már a múlt. Ez már megtörtént dolog. Az üvöltő szétkompresszált és/vagy pumpáló zenei sztájl már nem a jelen vagy a jövő, hanem sokkal inkább már a múlt, ami kihat a jelenünkre és jövőnkre is. Már elfoglalta a saját helyét - és igen nagy számban fordul elő, nem pedig csak elvétve. Egy külön stílus ha mondhatom így az elektronikus zenén belül. Ugyanúgy mint a sok fűrészhang, a TB acidje, a TR dobja és így tovább.

A tucc-tucc zenének továbbra is ez áll a legjobban és ez már nem csak ízlés dolog.

Link to comment
Share on other sites

Értem, de én nem erre gondoltam, hanem a szétbarmolt élő zenékre, amiből sajnos nagyon sok van.

Túlvezérelt, recsegő, hallgathatatlan, széttorzított mixek ezek.

Egyrészt tudatlanságból, és hozzánemértésből fakadnak,

másrészt sajnos vezető producerek is csinálják néha.

Pl. azt az idióta Rick Rubint addig ütném, amíg mozog, miután tönkrevágta a legutóbbi Metallicát.

Olyan torz, mintha átküldték volna egy gitártozítón.

Ez beteges dolog szerintem. Helyenként 3-4 körüli RMS? Minek???

Az sem menti fel, hogy sokan olyan rossz minőségben hallgatnak manapság zenét, hogy nem tűnik fel nekik a dolog.

Több százezer rajongo viszont aláírásgyűjtésbe kezdett, hogy ez borzalmas és keverjék újra.

Link to comment
Share on other sites

Igen, tényleg elbeszéltünk kicsit egymás mellett. ;) Hidd el nekem sem tetszik nagyon sok akár elektronikus zene sem, ahol nincs már gyakorlatilag semmilyen valós dinamikai mozgása a hangoknak, legfeljebb a timeline-on változó frekvencia, ami ezt pótolná.

Vannak olyan zenék amelyeken kifejezetten idegesítene bármilyen dinamikaszabályzó. De az elektronikus műfajban szinte kötelező. És hát a kompresszor is szvsz. hozzá tartozik ehhez a műfajhoz. Mint playboy csajhoz a nagy mell. Vagy nem tudom mi. :D

Link to comment
Share on other sites

  • 2 weeks later...

Archived

This topic is now archived and is closed to further replies.

×
×
  • Create New...