Milyen hangkártyát érdemes vennem

[Toni Piano]

Sziasztok!

Hangkártya vásárlás előtt állok és van pár kiszemeltem, de egyenlőre nem tudok dönteni.

Elektronikus zeneszerzéshez és énekfelvételre használnám egyenlőre csak home studiós környezetben, Mac géphez.
Jelenleg egy Steinberg UR22-es audiointerfészem van, de ez énekfelvételre alkalmatlan és hát szintet lépnék.  

Amiket kiszemeltem:

- Arturia AudioFuse
- Focusrite Clarett 2Pre
- MOTU M4
- Audient iD22
- Steinberg UR 44 (UR 44C)

Jó lenne, ha tudnátok pár szempontot felsorakoztatni pro és kontra.

Előre is köszönöm a válaszokat!

[Hobkins]

9 órája írta djuice:

Zsíráf!!!

És még színválaszték is! Meg +usb hub! 5 év gari! Aztán még árban is rendben van.

Mondtam én hogy mondtam...

 

Aztán még aszondják' , hogy jó is...! Nyilván, pudgin próbája az evés! 

[cursortoxyz]

Az 5 ev garancia meg az USB hub eleg fasza, de azert a Motu M szeria valoszinuleg meg mindig jobb vetel a kategoriaban a DC couple kimenet, digitalis gain meg az ESS Sabre 32 DAC miatt. 

 

[djuice]

6 órája írta Mangonel:

de azert a Motu M szeria valoszinuleg meg mindig jobb vetel a kategoriaban

Az a gond, hogy ez a 100 alatti kategória is egyre jobban feloszlik ahogy nézem, tehát az ilyen noname 20-30 ezres szemetek, aztán az 50-60 rugós dolgok, meg ahogy a Motut is említed (vagy pl. az SSL is), már cirkalmazzák a 80-100-as árat. De olyanok is kezdenek megdrágulni 100 közelébe húzva, mint mondjuk a Tascam, ami régen az ilyen 50-es kategóriát tolta. Tehát egyre inkább el lehet veszteni a fonalat.

Itt az a belépő Presonus is 33 pengőért pár hsz-el korábbról. Ha kicsiben is, de az árához képest egy Motu M2 már gyakorlatilag dupla ár kifizetni szűkebb költségvetésből. Tudjuk az a Sabre konverter mit oszt-szoroz benne ebben a ligában minőségben konkrétan vagy csak elméleti tény vs reklámfogás? 
Silkék szemében is ezek a kártyák még gyerekjátékok. Nyilván ők nem is a belépő ligában fociznak, de a különbséget meg amit hallanak, hát az is ott lényeges csak, de oda meg nem ilyeneket vesznek. Ergo megéri kis fociban is a dupla árat?
 Kimondták, itt még majdcsak tök mindegy mit veszel, "válassz színre  vagy vegyél Focusriteot az biztos biztos".  

 

Szerkesztette September 30, 2021 djuice

[cursortoxyz]

Hat, alapvetoen tudni kell, hogy mik azok a featureok amik kellenek az embernek, mert hangminosegben kabe minden ugyanott lesz ezen a szinten. Azzal lehet sakkozni, hogy mi az a form factor ami bejon, mennyire megbizhato a gyarto driver supportja, milyen szoftvercsomag jar hozza, van-e MIDI I/O, type-C, DC-coupled, stb. Nyilvan mindenki eldonti maganak, hogy mi mennyit er meg neki, en pl az UAD-ert egy fillert nem adnek, mas meg csak ezert vesz Apollot. A Sabre elvileg nagyon alacsony latencyvel dolgozik, de Julian Krause meresei alapjan nem kell csodat varni ettol a DAC-tol sem, ezen kivul boven van mas is a MOTU-n ami miatt szerintem megeri az arat.

Silk gondolatait a temaban olyan szempontbol nem erzem relevansnak, hogy ha o hallja is -120dB korul a clock jittert, ketlem, hogy Grizli Geza home producer kepes lenne ugyanerre.

[djuice]

39 perccel ezelőtt írta Mangonel:

ha o hallja is -120dB korul a clock jittert

Mert ott ezzel ő azt meséli, mi a különbség az 1 meg 2 milkós kártyák közt, s hogy az RME Fireface alatti dolgoknál ez eleve beleveszik a cucc zaj-tartomanyába, mikor kérdezik hogy hol kell (vagy lehet optimálisan) meghúzni a minőségi határt...

De 1 dolog ebből kif. eszembe jutott! A milkós vasaival, azért még őt se jegyzi sehol senki pl. egy Grammy-díj szintű producerként, tehát világos, hogy ez önhitetés és vágyálom kergetés, hogy ha ezt veszem de frankó lesz nekem. Pont úgy, mint ahogy akinek jut egy Lamborghini Aventadorra, az lehet hogy menő lesz, meg a legjobban érzi tőle magát, de attól még nem lesz egy világszinten befutott sztár pilóta, amitől mégjobban üldözné a siker meg a pénz.

[Koródi Csaba]

2 órája írta Mangonel:

ha o hallja is -120dB korul a clock jittert, ketlem, hogy Grizli Geza home producer kepes lenne ugyanerre.

Na, kábé ilyen jellegű gondolatok, amik az én fejemben is meg szoktak fordulni. Mindannyian eljutunk előbb-utóbb egy újabb hangkártya kiválasztásához... de kik vagyunk mi? Ahányszor ez a téma előkerül, mindig eljutunk a 20 ezer forintos hangkártyáktól a millkósig. Én személy szerint abból indulok ki, hogy otthon zenélek egymagam szórakozására, születnek ilyen-olyan produktumok, örülök neki azt' annyi. 20 éve 16 Bit, 44,1 kHz-el rögzítek. Ebből kb. 10 éve használok egy ESI U24XL hangkártyát... fogalmam sincs hogy ez az említett eszköz hol foglal helyet a fentebb felsorolt eszközök sorában, gondolom legalul, de bármire is cserélem le, nem lesz attól jobb sem a felvételem, sem a zeném

Még mindig azt gondolom, hogy a "Grizli Gézák", mint amilyen én is vagyok, folyton eltévednek ebben a "mi is vegyünk olyan drága cuccot mint a nagyok" témakörben. Szerintem felesleges. Fel kell mérni, hogy valóban terméket gyártók vagyunk vagy csak hobbi zenészek. Ez az ESI kártya amíg le nem ég, kiszolgálná a zenei munkásságomat... két oka van, ami miatt mégis utódot nézek: 1 - a szokásos GAS, 10 éve használom, unom a képét, legyen már az asztalomon egy új... bármi. 2 - sajnos ez az ESI hangkártya ha leválasztódik a PC-ről, a Windows nem egyszerűen elhallgat, hanem szép nagy kék halállal jutalmaz... akkor is, ha a gépet hibernálva teszem el és legközelebb a hangkártya nélkül indítom el, akkor a rendszer felállása közben elszáll kék halállal. Nem akarom ezt addig csinálgatni a Windows-al amíg egyszer összeomlik, illetve Cubase-ben munka közben is megtette már velem... szóval vissza az 1-es pontra, jöhet a GAS, hogy kell ide egy új cucc, amit biztonságosabbnak érzek és tetszik a képe

Ez a cucc pedig ha őszinte akarnék lenni magamhoz, a zenei munkásságom szintjéhez és a produktumaim világmegváltó mértékéhez, bármelyik olcsó Behringer is lehet(ne)

Szerkesztette September 30, 2021 Koródi Csaba

[djuice]

16 perccel ezelőtt írta Koródi Csaba:

bármelyik olcsó Behringer is lehet(ne)

Emléxem mikor csak egy SB Live kártyától is már akkora örömem volt a 2000-es évek elején, hogy végre midis hangszert tudok a gépre kötni és szoftverekkel próbálkozni meg felvenni a rádióból digitálisan.

De aztán gyorsan elkezdtem álmodozni Motu 828-akról, meg Apogeekről is stb.

Mára meg rájöttem, hogy 2, max 4 bemenet nekem doszt elég, +MIDI itthonra. 

Egy rádiós hangmérnök haveromon is látom, hogy évek óta kergeti az ezüst lepkéket. Neki ma már az Apogee sem jó, milliókat tol mindenbe önmegnyugtatásból, de cserébe mindinkább elégedetlen.

 

[Koródi Csaba]

22 perccel ezelőtt írta djuice:

Emléxem mikor csak egy SB Live kártyától is már akkora örömem volt a 2000-es évek elején

Az asztali gépemben egy PCI-os SoundBlaster Audigy van. Már amikor vettem 2000 Ft-ért, kifutott téma volt.
Ha nem váltottam volna azóta laptopra, talán még mindig azzal zenélnék

22 perccel ezelőtt írta djuice:

milliókat tol mindenbe önmegnyugtatásból, de cserébe mindinkább elégedetlen.

Nah, kábé erre gondoltam fentebb

Szerkesztette September 30, 2021 Koródi Csaba

[cursortoxyz]

Itt a kollega bemutatja, hogy a Sound Blasterrel is el lehet lenni ha arrol van szo.  

Amugy en is hiaba hypeolom a MOTU-t, nekem is Behringer UMC interfacem van, mert ar-ertek aranyban verhetetlen es amugy is szokoevente rogzitek valamit. Modernebb digitalis cuccok szerencsere ugyis tamogatjak az USB Audio-t es akkor az egesz szintetizator DAC->interface ADC kort ki lehet hagyni a bulibol. 

 

 

[Blank]

Sound Blaster-rel kezdtem én is. Felvételeket talán még az SB16-tal toltunk, szintén gitárral. Volt kölcsönben egy Yamaha rompler is, azt is szénné digiztem, hogy aztán rájöjjek, semmire nem tudom használni, mert a memóriában úgysem férnek el a minták. Szép idők voltak és az volt bennük a szép, hogy végre elmúltak.

Csabi GAS érvelésével teljesen egyet is értek, de nekem valahogy az jött be, hogy a DAW a középpont és arra vannak rászúrva a vasak. Egy-két apró kivételt eltekintve ma már mindent vasból használok, de igyekeztem megmaradni az észszerűség keretei között. Addig cseréltem a hangkártyát, amíg olyan szintre nem jutottam, aminek tetszik a hangja. Szintikből dettó. Viszont egy jó másfél éve úgy érzem, hogy nem kell semmi több, most érkeztem meg, minden úgy van, ahogy vágytam rá. Semmi nem hiányzik, a feleslegek meg már lemorzsolódtak.

Hogy témánál maradjak: hangkártyából annyi de annyi van, hogy tényleg nagyon könnyű belőni, hogy meddig nyújtózkodjunk. Én anno a Sapphire 40-est is nagyon szerettem, de annak még kicsit mocsaras volt a hangja. Váltani nem váltottam volna, de a Firewire-nek mennie kellett. Jött a Clarett 8pre és ez már több mint tökéletes. Két-három éve használom és hiába próbáltam UAD-ot és RME-t idő közben, ott már nem hallok különbséget. Akkor meg minek a drágább. Nekem legalábbis nem kell. Pluginekkel nem élek, szóval ez a kis piros csík perfekt. Ellenben nagyon kell a 8 ki/be, és a 16-ot is ki tudnám használni, de egy patchbay-jel így már békésen elvagyok. Ha az ember lánya/fia nem gépben FX-ezik, akkor kell a 8 ki/be, mert ugye ki kell jönni egy-egy outboard-ra vagy effektre, majd vissza. És akkor még nem is vettünk egyszerre sok sávot.

Egy szó mint száz, én mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom a Clarett sorozatot, nálam minden létező módon bevált és végtelenül meg vagyok vele elégedve. Ez felett nekem már minden csak hype.

[djuice]

3 órája írta Blank:

de egy patchbay-jel így már békésen elvagyok

Erre én is egyre többet gondolok, mikor 2-3 cuccnál több összejön. Kavarót meg nem szeretnék.

(Szinti vasak mik vannak amúgy neked, hogy célba értél?)

Szerkesztette October 1, 2021 djuice

[Blank]

29 perccel ezelőtt írta djuice:

Erre én is egyre többet gondolok, mikor 2-3 cuccnál több összejön. Kavarót meg nem szeretnék.

(Szinti vasak mik vannak amúgy neked, hogy célba értél?)

JD-800: szőnyegekhez nekem a best, nem tudom megunni

Moog SP: a kedvenc moog-om, ez maradt. Sokat kipróbáltam, de nekem ez a leg

Kurzweil K2000: főleg samplerként használom, ha valami nagyon egyedi kell, vagy ha klasszikus betéteket használok. 

Nord Lead 2: minden lead típust kipróbáltam 1-4-ig, de ez lett a kedvenc, a többi ment a levesbe. És a régi, nem a 2X. Imádom.

Arp2600: régi vágyam, mindenre is gyó, de többségében sound design-ra használom. Megunhatatlan.

MS-20: Mert Öveges prof megmondta, hogy minden háztartásban van MS-20. Igaza volt. Amúgy kick/snare/hihat és fx hangokra használom.

Poly-D: Lehet a Behringert savazni, de ez a gép egy álom. Tényleg. Abszolút szerelmes vagyok belé, iszonyat inspiráló. Nekem a model D reissue-nál is jobban bejön.

JV-2080: Mindenre is jó a mai napig.

Ezen kívül effektek és outboard-ok.

Az évek alatt sok vasat kipróbáltam, de a fentiek maradtak, más nem kell. Ezekhez egy élet is kevés, így hálát adok, hogy ilyen csodákhoz juthattam. 

[djuice]

1 órája írta Blank:

JV-2080: Mindenre is jó a mai napig

Volt JV1010-em ami ue kicsiben. De mi a jó ennyire ebben, mert én nem jöttem rá?

 (nem az xpansionokre gondolok)

[Koródi Csaba]

20 órája írta djuice:

De mi a jó ennyire ebben, mert én nem jöttem rá?

Szerintem viszonylag kevesen mennek bele mélyen egy hangszíntézisbe. Ha meghallgatjuk egy ilyen JV-2080-nak a hangjait, kábé 5 perc alatt mehet a süllyesztőbe. Ámde ha belemegyünk a mélyére, rá lehet bukkanni, hogy a gyári presetek a lehetőségeknek kábé a 10-20 százalékát használják ki. Egy ilyen 2080-nak úgy bele lehet menni a lelkivilágába, hogy bár csak egy öreg PCM, valójában még akár VA-szerű megoldásokra is alkalmas. 

Én az utóbbi évben a Zenology-ból tanultam nagyon sokat és azt is sikerült megfigyelni, hogy miben különbözik a hagyományos ROLAND 4 oszcillátoros program-struktúrától. Szép lassan kialakult bennem, hogy a Zenology-ba fektetett munkát kábé 90%-ban elő lehetett volna állítani a hagyományos ROLAND hangforrással is. Tök szép VA hangú PCM hangszíneket sikerült kiszerkesztenem a JV-2080 VST verziójából is.

Én úgy látom, hogy egy ilyen JV-2080 az önmagából kiszerkeszthető hangszínek miatt nagyon sokrétű, vagyis mindenre is jó mai napig. Plusz nem kér akkora helyet, ügyesen el lehet helyezni és minél tovább birtokolja az ember, annál több saját tartalom gyűlik benne.

Számomra most a ROLAND Juno DS61 az, ami ugyanezt nyújtja.

[djuice]

2 órája írta Koródi Csaba:

Számomra most a ROLAND Juno DS61 az, ami ugyanezt nyújtja.

Mert hogy az meg egy XV5080 hullámtáblára (és persze betölthető presetekre is) nézve, de nálam inkább a dedikált DS bankra, meg a virtual slotra volt helyezve a megszólalás hangsúlya.

A JV1010/2080 hangmintái nekem azért elég idejétmúltak voltak már... Szinti dolgokra az oszcillátor algoritmusaival biztos sokat tud, de ha egy normális Rhodes vagy Hammond hangzást, vagy bármit, gitárt stb. veszünk, sztem inkább mást veszünk. De az mindig érdekes, hogy más mit lát meg benne amit mi nem!

Szerkesztette October 2, 2021 djuice

[Blank]

Ekkor: 2021. 10. 01. at 23:19 írta djuice:

Volt JV1010-em ami ue kicsiben. De mi a jó ennyire ebben, mert én nem jöttem rá?

 (nem az xpansionokre gondolok)

A JV-1010 és a JV-2080 nem egy súlycsoport. Míg előbbi egy pénztárcabarát, ámde butított változat (tulajdonképpen egy lejátszó), addig a 1080/2080 már igen mély szerkesztési lehetőségeket nyújtó eszközök. A JV/JD sorozatból a létező összeset kipróbáltam már, végül a 2080-ast tartottam meg. A nagy kijelzőjének hála igen mélyen bele lehet mászni és roppant egyszerűen előállíthatók saját minták. Nem szabad ezen gépeket a gyári hangminták alapján megítélni! Azok csupán irányadó beállítások, melyek azért léteznek, hogy akkor is zenélni lehessen vele, ha valaki nem szeretne a hangszintézisben elmerülni. Ha viszont veszed a fáradtságot, fantasztikus dolgokat ki lehet belőlük tekerni.

Fontos, hogy egy ilyen gépet ne mai szemmel nézz! Ma már kevés olyan kocka van, aki egy picurka kijelzőn szeretne hangszíneket kreálni, hiszen ott vannak a 4K kijelzők és csili-vili DAW-k. Ezek azonban engem és a magamfajta megszállottakat vajmi kevéssé inspirálják, és noha lényegesen több időt vesz igénybe egy ilyen eszközön valami egyedit és újat készíteni, közel sem lehetetlen és nagy mértékben szórakoztató. Egyes SR-JV kártyákon roppant okos és ötletes minták lapulnak, amelyeket egészen újszerű módon is lehet ám használni. Őrült izgalmas effekteket, szőnyegeket lehet ám kicsavarni ezekből és mindezt roppant jó áron, valamint - kövezzetek meg - de nagyon jó hangminőségben. Könnyű elhelyezni a mix-ben és egyszerre több hangszín is szólhat róla. Igásló na, lehet vele dolgozni. Roppant jól állnak neki a külső effektek (DP-4, Lexicon-ok), rászúrhatod keverőre, mert ebből még vastag jelszint jön ki és ha ez a topic nem a hangkártyákról szólna, órákon át mesélhetnék az érdemeiről.

Oh, és a lényeg: nincs körülöttük elborult hype, így emberi áron lehet hozzájuk jutni.

[Blank]

Gyorsan összedobtam egy kis atmoszférikus cuccot. Nézzétek el nekem, hogy nem egy zeneileg kiforrott koncepció, lassan folydogál (kell rá szánni pár percet). Djuice kollégának rámoltam össze pár hangszínt: ebben minden ami szól, a 2080-ból jön ki. Rászúrtam egy Akai billentyűt az imént, azon nagyon szépen lehet játszani az aftertouch-csal, ami szvsz tök kifejezővé teszi például a szőnyeget - meg úgy mindent. Van benne a szőnyeg alatt egy mezei arpeggio is, amivel egy analóg moog-ot próbáltam utánozni. Két basszus hangszín van összetekerve hozzá.

Full impro az egész, szóval mondom még egyszer: szorrika, ha összevissza. Azt azonban talán mutatja, hogy mindenféle izét meg bigyót ki lehet ebből a régi darabból sajtolni. Pláne, hogy ez csak egy darab vas, és szvsz k*rva dögös egy hangja van. Vagy (és ez is lehetséges) én vagyok már idejétmúlt a 40 évemmel. Akkor viszont bocsánat, ha hülyeségeket beszéltem.

 

[djuice]

3 órája írta Blank:

- A JV-1010 és a JV-2080 nem egy súlycsoport.

- a 1080/2080 már igen mély szerkesztési lehetőségeket nyújtó eszközök,

- roppant egyszerűen előállíthatók saját minták

- Nem szabad ezen gépeket a gyári hangminták alapján megítélni! 

- Fontos, hogy egy ilyen gépet ne mai szemmel nézz!

- Őrült izgalmas effekteket, szőnyegeket lehet ám kicsavarni ezekből

Először is, köszi a demót!

Továbbiakban pedig értem a koncepciód, gondoltam, hogy ez a titok nyitja. Azaz, hogy ráül az ember és elkezd saját soundokat gyártani.

A JV1010-hez amúgy volt egy PC editorom és azon tudtam én is átlátni mindent. Kb. a 2080 szintjére tárult ki a kis cucc vele. A minták adottak voltak, meg az editálás is úgy már.
Persze, a legtöbb vintage vas igen jó szintis, szőnyeges stb. dolgokra ma is. Voltak is a 1010-ben jó dolgok, de leginkább az integrált Session board xpansion dobta fel. A 1080-tól sztem egyértelműen úgy volt felépítve a termékstratégia gazdaságilag is (a 2080-ról már nem is beszélve), hogy brutál felbővíthette bárki kártyákkal az "alaplevet". Anno ez volt a divat és legjobban sztem is a Roland csinálta, hogy szerződött a Spectrasonicsal ebben. A legjobb bővítőkártyák mindig is a Rolandokhoz voltak. Csak ennek a kis csóri magyar zenészre nézve megvolt az árnyoldala is, hogy mindjárt el lehetett rájuk költeni a modul árát még1x.  
Na mindegy, szóval ha úgy nézzük, hogy bőven foglalkozni kellett velük, akár mondjuk mint egy akkor szintén még divatját élő samplerrel is, összeválogatni a legféltettebb mintákat és kitalálni belőlük a sajátokat, akkor értem. Számomra azonban azt tanították meg az évek, hogy 5-10 jó gyári sound miatt nem veszünk vagy legalább is nem tartunk meg hangszert és ezzel paralel, ha valami csak 50%-ban is már nem használható, akkor sipirc. Pont ilyen volt, a máig is azt mondom, kiváló adottságokkal bíró Yamaha MO8-am, de a gyári hangszínkészletére nézve tökre technos volt az igényeimhez, holott bőven jobb akusztikus minták is voltak benne, mint a JV1010-ben mondjuk. A lényeg mégis az, hogy qrvára sokat kellett melózni a cuccon, hogy jól szóljon és hát ha nekem ez viszi el az idő nagy részét, nem a zenélés, akkor megint deficites a hangszer. Szó se róla, a ROM-jában olyan kincsek lapultak, amit az egysíkú, futószalagon programozott gyári presetek meg se csillanthattak belőle és tényleg jókat lehetett velük alkotni. De mikor meg MX49-em volt utána jóval később, ott már még ennél is bővebb kánaán volt ezekhez, sőt nagyon sok új jellegű, izgalmas gyári szinti, szőnyeg hangzást is kapott, na meg hát az arpeggiok hozzá... Az egésszel csak annyi baj volt, a kezelhetőségén, a satnya billentyűzetén és a csak mélyebben szintén PC-ről szerkeszthetőségén kívül, hogy a jellemző erőtlen Yamaha hangzást hozta. Azaz hogy magában szép hifisen szól meg CD steril, csak mégis meghal a soundja. Később, ahogy a Juno DS-em lett nekem is, nem volt annyira kifinomult és cizellált, meg a mintákra nézve újszerű és elbűvölő, de 5x jobban megszólalt dinamikára is.

Úgyhogy én sajna csak így tudom már nézni a hangszereket, csak mai szemmel. Ami nem hoz 50%-ot összességében, annak én nem leszek a gyár helyett a rabszolgája, hogy kiszerkesszem újra a teljes hangszínkészletét. Nincs rá egyszerűen időm, meg már nem is izgat, nem is érdekel, mint mikor kamasz koromban egy radírgumi méretű kis kijelzőn csavargattam mindent és tanultam a szintézis alapjait egy haverom EMU modulján. Mára tényleg ezek a PC megfejtések annyira tág értelemben adottak, hogy ha kell, belököm az Emulator X3 szoftvert és ugyanazt vagy nagyságrendek halmazával többet meg tudok valósítani, ahhoz képest, amit a régi vasak nyújtottak. S ha akarom digital kijöhetek egy külső dedikált D/A hardverre is később, vagy ott az EMU 1212m kari hozzá. De ha nagyon akarom, még JV2080 mintákat is pakolhatok bele vagy elindítom a Roland Zenologyt, amiben meg A-Z-ig minden SRX stb bővítő vagy a komplett Juno DS bankok is megvannak + supernatural motor...  Szóval nekem ez így többet jelent ma már. Sőt annyival többet, hogy már szinte átláthatatlan is és kézbentarthatatlan, s még a Korg VST-kről nem is szóltam 1 tető alatt ezekkel. Tehát már csak ezért sincs számomra értelme régebbi vasakba pénzt tenni, vadászni vagy tárolni. De persze ahány ház, annyi szokás.  

 

Szerkesztette October 4, 2021 djuice

[Blank]

42 perccel ezelőtt írta djuice:

Szóval nekem ez így többet jelent ma már. Sőt annyival többet, hogy már szinte átláthatatlan is és kézbentarthatatlan, s még a Korg VST-kről nem is szóltam 1 tető alatt ezekkel. Tehát már csak ezért sincs számomra értelme régebbi vasakba pénzt tenni, vadászni vagy tárolni. De persze ahány ház, annyi szokás.

Tökéletesen meg is értelek és el tudom fogadni, amit írsz. Magam nem annyira zenélek, az csak egy melléktermék. Nem vagyok zenész. Engem inkább a technikai megfejtések érdekelnek, következésképp egészen más szemszögből tekintek ezekre a gépekre. Ahogy korábban is írtam, hogy nem szabad ezeket már mai szemmel nézni. Más világból valók, akkor még egy ilyen kijelző maga volt az editor paradicsom. Hogy-hogynem, az élet úgy hozta, hogy a világ felgyorsult, az ingerszint megváltozott és ma már az kell, hogy minden egy kattintásnyira legyen. Engem ez nemhogy nem inspirál, de minduntalan azt érzem, hogy hátráltat. Elvész a kreativitás. Igaz, ezzel a gondolkodásommal lassan én is a múltba veszek, tudom. 

Nem véletlenül nincs ma már értéke ezeknek a gépeknek. Van egy K2000-esem. Kisebb vagyonba került, mire minden létező kiegészítőt és bővítőt összeszedtem hozzá a világ különböző pontjairól és teljesen egyértelmű, hogy pénzégetés volt csupán. Legalábbis ha a pénz oldaláról nézzük. Zeneileg egy VAST rendszer ma már - hogy is mondjam csak - megmosolyogtató, de mégis, olykor oly mélységekben révedek el benne, mint jó apám anno az első Tetris gép LCD kijelzőjébe. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért van ez, de abban egyetértek, hogy a mai kor zenészeinek ezek már ócskavasak. Nekem meg a Kánaán, mert én rászánom az időt (pedig nekem sincs sok) s ezért is írtam azt az eredeti posztomban, hogy úgy érzem, megérkeztem és nem is kell már más.

[Koródi Csaba]

15 órája írta Blank:

Magam nem annyira zenélek, az csak egy melléktermék. Nem vagyok zenész. Engem inkább a technikai megfejtések érdekelnek, következésképp egészen más szemszögből tekintek ezekre a gépekre.

 

19 órája írta Blank:

Fontos, hogy egy ilyen gépet ne mai szemmel nézz! Ma már kevés olyan kocka van, aki egy picurka kijelzőn szeretne hangszíneket kreálni, hiszen ott vannak a 4K kijelzők és csili-vili DAW-k. Ezek azonban engem és a magamfajta megszállottakat vajmi kevéssé inspirálják

Nálam ez épp fordítva van, hogy inkább zenélek és a hangszín a melléktermék. A közös nevező és szerintem a legfontosabb ismérv az INSPIRÁCIÓ. Nekem is ott van a számítógépen a csillivilli VST, de az ég világon semmire nem inspirál. Már réges-rég elmúltak azok az idők, hogy lépkedek a presetek között és amelyik érdekes, abból születik valami zenei alap. Korábban az volt az eljárás, hogy ha hozzám került egy hangszer, akkor nekiálltam és az összes üres USER helyet feltöltöttem válogatott hangszínekkel, a gyáriakat is kigazoltam, hogy az egész hangszer egy spéci, válogatott, rám jellemző hangszín-gyüjteményt tükrözzön... Ez a munka hosszú-hosszú hónapokig tartott és a végén jó ha 3 hangszín ténylegesen használatba került.

Ma épp fordítva csinálom: a lehető legjobban letisztítom a hangszert, üres USER helyeket hagyok magamnak. Nincs hónapokig tartó parttalan válogatás. Ámde szép lassan gyűlnek a sajátok, amik tényleg teljesen saját kútfőből készülnek. Amit viszont már sokkal nehezebben tudok megmagyarázni, az az hogy miért ilyen régi vasak kis kijelzőjén jelent örömet ezeket a hangszíneket megalkotni.

És ami miatt még nehezebb ezt megmagyarázni (hogy visszakanyarodjak az eredeti hangkártya témához), hogy ezeket a vasakat valahogy be kell vezetni a számítógépbe. Ott lenne a VST, az ég világon semmit nem kéne tenni vele, de azért a vassal, meg a hangkártyával, és az AD átalakítással szarakodok. Ezt tényleg nem tudom megindokolni... talán tényleg a 40-esek ilyen perverzek

Nekem speciel amióta az eszemet tudom és használok a hangszeren USB csatlakozást, azóta gondom van az USB brummal és a digitális cicergéssel ha AUDIO-ban visszamegyek a hangkártyába. Ha egy hangszer USB-vel van meghajtva és az AUDIO hangja hangkártyán van visszavezetve a számítógépbe, akkor brummol. Ha ugyanazt a hangszert egy (jóféle) USB-MIDI interface-el hajtom meg és úgy vezetem vissza az AUDIO jelet, akkor nem búg. Sajnos azt azért nem tudom megtenni, hogy az összes hangszeremre vegyek egy 19 ezer forintos USB-MIDI interface-t. Ha ugyanazt a hangszert egy darab USB kábellel kötöm a PC-be és a hangszer AUDIO interface-ét használom, akkor nem búg. Ha ugyanennek a hangszernek az AUDIO AUX-ára rákötök egy másik hangszert amit USB-vel hajtok meg, szintén brummol.

Lehet arra gyanakodni, hogy nem jó a lakás földelése stb. stb., de ez nem egyszeri eset. Ez már az ötödik lakás, legalább 2 asztali gép és a harmadik laptop, de az iPad és az iPhone is így csinál, illetve legalább a harmadik hangkártya. Volt idő - amikor a PC-be épített PCI-os hangkártyát használtam -, hogy még az egér mozgatása közben is cicergett. Most ha iPad-et használok így, akkor még a programok betöltését és az ablakok mozgását is digitális cicergés kíséri.

Van egy USB zajszűrőm. A MIDI kommunikációt szerencsére nem zavarja és a zajt is megszünteti, viszont az AUDIO interface-es kommunikáció lehal a hangszerrel, azt nem viszi át, illetve a Korg Wavestate legújabb ethernet-es kommunikációjával sem bír el, így lényegében egyes egyedül a KORG NTS-1 MIDI kommunikációjához tudom használni, ami elég karcsú

Szóval visszatérve az eredeti témához: mit kéne venni, tenni, hogy ez az USB brumm megszűnjön, és normálisan betehessek mondjuk egy analóg keverőt a hangkártya elé? Milyen hangkártyát kéne venni? Mert itt nálam nem is az a fő probléma, hogy mennyire legyen drága meg stúdió az a hangkártya, hanem hogy alapvető funkciókat ellásson.

[Koródi Csaba]

17 órája írta djuice:

Úgyhogy én sajna csak így tudom már nézni a hangszereket, csak mai szemmel. Ami nem hoz 50%-ot összességében, annak én nem leszek a gyár helyett a rabszolgája, hogy kiszerkesszem újra a teljes hangszínkészletét.

Ez egy teljesen másik aspektus amit írsz. Hatékonyság szempontjából abszolút igazad van. Ha valaki megbízásra stúdiómunkát végez, kifejezetten lényeges hogy mennyire tud hatékonyan működni és adott hangszert mennyire tudja kifizetődően üzemeltetni. Ismerek olyan producert, aki nulláról csinál hangszínt akár egy játszótéren rögzített környezeti zajból, és ismerek olyan stúdiót, ahol azért tartanak drága vasat, hogy aki bejön rögzíteni valamit, annak legyen ott egy komoly cucc, tonnányi presettel, amiből ők maguk nem is tudnak semmi mást kitekerni.

Na de kinek hol van az az 50%? Ugyanabból a hangszerből egy valaki 99 hangszínt tud használni, másvalaki 1-et, de ezt a gyár nem tudja előre kiprogramozni, hogy a világon mindenkinek bejöjjön mind a 100 hangszín. Nyilván nem kell magunkat ámítani, a gyártók is egészen biztosan csinálnak vagy 50 olyan hangszínt a 100-ból, ami nem használható, csak fel legyen töltve a hangszer valamivel. De pont az a lényeg, hogy ők honnan tudják hogy kinek mi lenne a jó? Viszont kezünkbe adják a hangszer teljes funkciókészletét, bármit kihozhatunk belőle.

És azt se felejtsd el, hogy épp hobbistákkal beszélgetsz. Nem az a célunk hogy baromi gyorsan és hatékonyan lemezkész produktumokat állítsunk elő... sőt talán nincs is cél, hanem csak a szórakozás a lényeg.

Nem a cél a fontos, hanem az oda vezető út

Szerkesztette October 5, 2021 Koródi Csaba

[djuice]

4 órája írta Koródi Csaba:

de ezt a gyár nem tudja előre kiprogramozni, hogy a világon mindenkinek bejöjjön mind a 100 hangszín.

Itt nem erről van szó azért. Régen sokkal ötletesebbek, fantáziadúsabbak voltak a hangszerek ezen a téren. Pl. egy Wavestation SR modul demoit meg a hangszíneit hallgattam minap egy YouTube videón. Olyasmi exkluzív padek meg szinti varázslások voltak benne, amiről Blank írt a 2080 kapcsán is. A mai új csodákban keresve se találnék olyan hangzásokat, vagy nagyon át kéne nézni 5-6 hangszert hozzá. De ettől még eszembe  sincs gyorsan egy SR modult venni, amiben max az a 20 preset volt jó és kész is, hanem inkább akkor tényleg nekiülne az ember egy modern mai vasban, szoftverben, ahol erre lehetőségek vannak, kitekerni azt a 10-20-at magának hasonlóképp. Annyi még belefér.

S amúgy világos, hogy egy gyártó nem egy embernek, hanem az adott kor zenei irányzatainak készít, tervez mindig is hangszereket, hangszínbankokat, de én arról nem tehetek, hogy utálom a technót, EDM-et ami mai napig is mindent meghatároz ezekben. Azért is tartok még főként Nord Electrot, mert abban találom meg a legalapvetőbb hangszíneket, amire nekem igazából szükségem van, amit ezekben a mindent is tudó szintikben mai napig nem tudtak ilyen tökéletességgel megvalósítani szégyenszemre. Pedig szerintem egy billentyűsnek inkább szüksége van normális Hammond hangzásra meg egyebek, minthogy 5 layeres expresszív fuvola hangszínen variálgasson mondjuk. A többire meg ott vannak a szoftverek, amiben meg azt válogatja magának össze az ember szabadon amire leginkább szüksége van, pont úgy mint a samplerek idején. Egy kész, mindent is tudó hangszer, biztos hogy kompromisszumokkal teli és már eleve onnan indul, hogy legyen mihez mérni az 50% ot, mert a 6000 gyári hangszínből eleve nem kellenek 5888-an saccra majd.

Szóval igen, mindenki tetszésére nem lehet eleget tenni, de mégis azt látjuk, hogy ma hangszín tonnák kapnak helyet egyre inkább a mindenkinek is megfelelés szintjén. A Wavestation SR-ben meg mondjuk volt össz-vissz 200. Úgyhogy értem én ezt a célt meg az utazást, mint hasonlat, csak egyre inkább rögösebb utak visznek a célhoz azáltal, hogy eltévedünk a lehetőségekben. Hiszen hangszerkínálat sem annyi van manapság mint régen, sőt exponenciálisan a régiekkel együtt, a bővülő újakkal minden csak hatványozódik és a szoftverekről még itt nem is mondtunk semmit.

 

Szerkesztette October 5, 2021 djuice

[Blank]

8 órája írta Koródi Csaba:

És ami miatt még nehezebb ezt megmagyarázni (hogy visszakanyarodjak az eredeti hangkártya témához)

No, ebben a kérdésben viszont nagyon szeretnék segíteni, mert hasonló brummogásos fájdalmakon már magam is átestem. Amiről Te beszélsz az szvsz hót mezei földhurok, ami az USB kábel földelésén keresztül gerjed. Azt nyilván tudod, hogy a MIDI csatlakozás alapvetően opto-isolált, következésképp ott a földhurok normális esetben megszakad. Ha tehát egy vasat egy jó minőségű midi vezérlőn keresztül hajtasz meg (pl: Motu 128), és analóg spagóval hozod át a hangot a hangkárytába, jó eséllyel megúszod a hurkot. Van, hogy nem (ebbe a szartengerbe léptem én bele - de most nem rólam van szó), de általában inkább igen.

Na, mármost ha a hangszeredet ne adj isten számítógépről tápolod be (és ezt ha lehet, nagyon DO NOT), akkor eleve a földet is a gépedről adod neki. Ez elméletben nem lenne baj, de a gyakorlatban roppant kevés olyan PC létezik home studióban, amely olyan táppal és alaplappal van szerelve, melyek problémamentesen ezt megoldják. Én összeraktam egy ilyen gépet (más apropóból), bőven hét számjegy felett volt, tehát ez szvsz nem jó kanyar. Ami nálam bevált: külön tápról hajtok minden ilyen USB-s kütyüt (bár szerencsémre most már egy ilyenem sincs) és az audio jelet analóg vonalon hozom be a gépbe. A JV2080-at és a Moog-ot meg sajna spéci DI-BOX-okon, mert ott amúgy is hurok van - de ez megint más sztori.

No, ámde hogy az ügyedben is előre lépjünk: Miért szükséges az USB kábelezés az esetedben? Gondolom, hogy oka van, de ha tudod, fejtsd ki kérlek, hogy értsem! Adatkapcsolat miatt csupán? Mert ez esetben gyártani kell olyan USB kábelt, amiben a földet megszakítod és azonnal elmegy a brumm.

Szerkesztette October 5, 2021 Blank

[djuice]

56 perccel ezelőtt írta Blank:

Amiről Te beszélsz az szvsz hót mezei földhurok

2 független villamos ismerősöm is ezt erősítette meg, akiknek elé tártam Csabi gondját. Szóval 1 felől azt mondták, ilyenekben spéci szakemberrel ki kell méretni és ad is rá majd megoldást, 2 felől egy komolyabb stabilizált tápról vagy biztonsági leválasztó trafóról kell a cájgokat  üzemeltetni.

A nem búg esetek (Yamaha) esetén 🙂 pedig, állítólag nem a driver szoftver oldja meg a brummot, hanem a profibban megépített berendezés! 😮

[djuice]

Asszem most becsöngettek (de eléggé durván ám)!

https://www.uaudio.com/audio-interfaces/volt.html

Árak: >> ITT <<

Szerkesztette October 5, 2021 djuice