Jump to content
Ménemszól.hu
clinteastwood

Schwarzonator II, azaz ne tanuljunk meg zenélni

Recommended Posts

[media=]

Jazz/Soul/Electronica legenda Henrik Schwarz a Max for Live-ot felhasználva megalkotta a Schwarzonator II-t, ami automatikusan zenei skálákhoz rögzíti a lejátszott hangjegyeket.

A Berlini Henrik Schwarznak mindig is volt füle a zenéhez, csak sosem tanult hagyományosan zenélni, vagy zeneelméletet. De mint egy elektronikus előadó, aki nagyon szeret élő zenészekkel együtt dolgozni, kellett egy módszert találnia, amivel lépést tud tartani a hangszeres zenészekkel.

Henrik a Max for Live segítségével megépítette a Schwarzonatort, amit most továbbfejlesztve, frissitve Schwarzonator II néven adott ki.

A Schwarzonator II használata:

A program automatikusan illeszkedik a kiválasztott zenei skálához, az összes MIDI jelet behúzza. Így könnyebb játszani, és improvizálni más zenészekkel. A legújabb frissítés most már lehetővé teszi, hogy saját skálákat és akkordokat találjunk ki, amiket feltölthetünk az internetre.

Schwarzonator II társeszköze:

A program társeszköze, az úgynevezett „Little Brother”, amivel a Schwarzonator akkordváltásait több sávnál is alkalmazhatjuk. Elég, ha csak ez egyik sávodon van rajta az alapprogram. A megváltoztatni kívánt sávokra csak a Little Brothert kell behúzni, és alkalmazkodik az éppen irányított midikhez.

A program letölthető itt.

Hozzászólás megosztása


Link to post
Share on other sites

hát nem egy besza-behu amit leművelt a videóban de az ötlet maga nagyon nagy én nem vagyok egy zongorista örülök ha a hármas akkordokkal elbíbelődöm pedig évek óta nyűvöm autodidakta módon szintén, nem rég neki feküdtem rendes szabályos akkordokat bemagolni de nem sokra megyek vele jobb az amit az ember saját kútfőből matekozik ki szerintem, mármint ha már meg van az a szint hogy amit kitalálsz az nem hamis és még tervezetten harmónikus is

  • Like 1

Hozzászólás megosztása


Link to post
Share on other sites

Szerintem ez nem teljesen új:

haveromnak volt ilyenje, csak nevettünk, hogy bárki játszhatott rajta és nem tudott rosszul játszani.

Azért maradok a régi megoldásnál. :)

  • Like 1

Hozzászólás megosztása


Link to post
Share on other sites

Nevetséges, ha valaki nem tud zongorázni akkor tanuljon meg. Én nem tudok gitározni, pedig nagyon szeretnék... ha esetleg lenne olyan cucc ami helyettem odateszi az ujjaimat a bundra és megpengeti helyettem akkor mivel lennék beljebb? Vagy megtanulok vagy hívok valakit aki tud! Miért kell mindent megkerülni? Ez lehet csak engem háborít fel, de aki nem tanult és nem tud zongorázni az ne tegye. Én meg írok egy olyan programot ami helyettem fog dalokat és dalszöveget írni, ha jön a megrendelő bepötyögöm a magasságát a súlyát a szeme színét és kisz..ja a tuti slágert meghangszerelve-keverve-masterelve. És a hab a tortán az lesz, hogy felénekelni sem kell, mert a 2.0 verzió azt is tudja..........

  • Like 2

Hozzászólás megosztása


Link to post
Share on other sites

Valóban nem új az ötlet, a legrégebbi akkord alapú kisérőautomatikák is hasonlóan működtek.

Elsőre nem itélném el anélkül hogy ki ne próbálnám (bár én is a hangszeres tudás megszerzése mellett vagyok).

Viszont mint eszköz, ennek is lehet létjogosultsága, de nem feltétlen a játék/tudásbeli hiányosságok kiegyengetésére. Az arpeggiator is ebbe a kategóriába tartozik, mégis használják.

Hozzászólás megosztása


Link to post
Share on other sites

A kérdés azért nem túl bonyolult.

Mozart szimfónia komponátor nincs és nem lesz. Glenn Gould player sincs.

Technikai újdonságok pedig segítik a technikai problémák megoldását.

Az "isteni szikra" marad egyenlőre emberi tulajdonság.

  • Like 1

Hozzászólás megosztása


Link to post
Share on other sites

Hehe, pedig ez még csak a kezdet. Pontosabban a folyamat egy újabb kicsi állomása.

Szvsz. sokkal inkább "szégyen" lehet az, ha az emberek nem nyitottak az újításokra, esetlegesen fejlődésre.

"Szégyennek" (?) neveznék 100 évvel ezelőtt is azt, amit ma itt "zenélésnek" nevezünk.

Pl.: "Méghogy nem emberek játszák le a többi szólamot, hanem valami titokzatos automata, mint Kempelen sakkgépe! Ez nem is zenélés, ez szégyen!"

Szóval óvatosan ezzel a szóval.

  • Like 3

Hozzászólás megosztása


Link to post
Share on other sites
Válaszolta (szerkesztve)

Itt a lényeg:

"Jazz/Soul/Electronica legenda Henrik Schwarz"

Csak annyit szeretnék kérdezni, hogy kit is kérdeztek meg, hogy ez a H.Sch. "legend" legyen?

Mert hogy régebben zenész legenda az lehetett, aki tudott valamilyen hangszeren játszani.(Mondjuk azt, tudott valami olyat a hangszerrel, amire nem minden átlagos fakezű volt képes.)

Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy Mozartról, Beethovenről, Lisztről, Bartókról, Jordan Rudessről, Tony Banksről, Jimmi Hendrixről, Carlos Santanáról, Yehudi Menuhinról, Fischer Annie-ról, vagy más - (akár autodidakta módon) képzett - zenészekről beszélünk.

Mert azért arra már illene felkapnia a fejét minden - zenészi ambíciókkal kacérkodó - "honpolgárnak", hogy a híres zeneszerzők kivétel nélkül kiváló hangszeres zenészek is voltak, úgy is fogalmazhatunk, hogy mesterei voltak (akár több!) hangszernek is.

Namármost ez a Henrik Schwarz "legenda" maximum legendásan nulla alak lehet. (Mint zenész...)

Azt meg már csak nagyon halkan teszem hozzá, hogy a múltban is, de a jelenben is a hangszerkészítő (vagy orgona esetén a hangszerépítő) mesterek is azért elég jó (mondjuk középhaladó) szinten tudtak muzsikálni az adott hangszeren. Ezek fényében ez a Henrik Schwarz "legenda" legendásan dupla nulla...

Ráadásul egy csomó önjelölt "zenész" fogja magáról elhinni, hogy ő akkor most tényleg zenész...

"Broááááááááffff....."

Szerkesztette bendi
  • Like 2

Hozzászólás megosztása


Link to post
Share on other sites

Ahogy egyszer itt már valaki megjegyezte korábban, zenész az, aki áram nélkül is tud zenélni.

Ennél jobb definícíót azóta sem hallottam a zenészre. :)

  • Like 2

Hozzászólás megosztása


Link to post
Share on other sites

Draco

Amit ez a H.Sch. művel, az minden "koordináta rendszerben" szégyen. Objektíven.

Ugyanis egy dolog az, hogy valaki kiváló zenész, de a művét nem érti "a kor" (vagy még később sem), mint ahogy Bartók műveihez igenis "tanulni kell". Arról lehet vitázni, hogy mennyire "jó" zene, amit alkotott (szerintem zseniális, és nem véletlen, hogy a XX. század - egyik (ha nem "a") - legnagyobb zeneszerzőjének tartják sokan a világon.

De ettől az még objektív tény marad, hogy mint zongorista, szintén elképesztő tudással rendelkezett.

Tehát ennek fényében a 100 éveel ezelőttiek maximum a zenei produktumról alkothatnak véleményt (sok esetben), de az vitathatalan, hogy a produktum alkotói birtokában vannak magasabb szintű hangszeres tudásnak, mesterségnek. (Genesis, Pink Floyd, Yes, E.L.P., Santana, Kansas, DreamTheater stb.stb.de akár még Giorgio Moroder, Jarre, Vangelis is ide sorolható ... meg még jó néhányan. No, ebben a névsorban nincs helye H.Sch. dupla nullának. )

  • Like 2

Hozzászólás megosztása


Link to post
Share on other sites

Ja, igen, mevan:

H.Sch. körülbelül úgy "legend", mint Kiszel Tünde.

  • Like 2

Hozzászólás megosztása


Link to post
Share on other sites

A legszánalmasabb az egészben, hogy el is mondja ez a nullakarcsi, hogy havány fogalma nem volt (és ma sincs) zenei "alapvetésekről". Lövése nincs "a" zenéhez. (Egy "boci-boci tarkát" nem lenne képes elklimpírozni.) De azért ő "zenésznek álmodta magát".

A fenébe, nincs olyan, hogy valaki "önműködő plasztikai sebész" legyen? Csak megnyomok egy gombot, tekerek kettőt a potin, és a 79 éves Mici néni átváltozik 26 éves bombázóvá... Holnap utánra milliomos lennék...

  • Like 2

Hozzászólás megosztása


Link to post
Share on other sites

Még egy nagyon fontos dolog felmerült bennem: ez az "önműködő zenélés" pont azért gázos, mert a "kialakuló" zenének semmi köze nincs alkotói érzelmekhez, hangulathoz, érzésekhez, "lelki állapothoz". Márpedig a zenélés egyfajta - pillanatnyi hangulatnak, érzelmeknek, lelki és mentális állapotnak - a tükröződése, a dallamsorban, harmóniában, ritmusban, diminuendokban, ritartandokban, crescendokban, sforzatokban, legatokban. (Ja, H.Sch. valószínűleg ehhez az utolsó pár szóhoz is az idegen szavak szótárát venné elő...)

Nagyjából olyan ez a "zenélés", mintha én rátenyerelnék a számítógép billentyűzetére, "bevinnék" 25-30ezer karaktert, aztán egy program értelmes szavakká, azokból meg - formailag - értelmes mondatokká (alany, állítmány, tárgy, stb,stb) "rakná össze" a betűket. Lenne bárki is, aki erre azt mondaná, hogy író "legend" vagyok?

  • Like 2

Hozzászólás megosztása


Link to post
Share on other sites
Válaszolta (szerkesztve)

Azért, vangelis is használt segédeszközt, ami egy arpeggiátorhoz hasonló berendezés csak kicsit komolyabb, mert a frázisokat amit fevesz utánna azokat tudod akkordozni. Minden technikai vívmány egy eszköz, és semmi köze a végeredményhez.

Az a zenész aki elektromosság nélkül tud zenélni megint nem igaz. Aki egy bachot előad, az sem igaz. Mert az megint eljátszási technikai folyamat, ami betanulahtó. Igaz átérezve a művet ott sem mindegy hogyan játsza az ember. De az instrumentális folyamat. Nem úgy belülről kifele expresszív, mint nulláról valamit nyomkodni , ami éppen jön. Sok esetben úgy látom hogy technikai eszközöket összetévesztik a lényeggel, és istenként tekintenek rá. Ez a mai mondernkori tudományosan felvilágosult és fogyasztói hitrendszer. Nagyon sok mai "vivmány" ezer sebből vérzik emiatt.

A felhalmozott tudás és technikai eszközök, is arra kellene hogy több lehetőséged legyen, nem arrra hogy behatároljon. (ezért nem jó ha valaki együgyű)

Ezekkel az automatikás eszközökkel, az a baj hogy gyártanak. Pont az a része szenved kárt a zenének ami a lényege. A fejlődés, az élet folyamata.

Mint ahogy a digitális cuccok is, meg a mai hitrendszer is lustaságból, mindenre egy egygombos előre meghatározott módszert akar! És ebből születnek az unalmas világok :)

Én pont azért szeretem a zenét, mert végtelen lehetőségem nyílik a felfedezésre

Szerkesztette Shatva

Hozzászólás megosztása


Link to post
Share on other sites

Amúgy meg az automaták már az emelt 6-7 fokot sem tudják kezelni, mert ugye

hol emelni kell, hol nem. Egy adott hangnemben szinte az összes hangot

el lehet sütni a megfelelő szituációban, szóval nem értem mire jó ez az egész.

  • Like 2

Hozzászólás megosztása


Link to post
Share on other sites

Ezek a fajta mondatszólamok - aka "szégyen" - nagyon sokféle területen - művészet, tudomány és tsai - hangzottak már el korábban. És manapság persze jókat derülünk rajta, hogy jé, akkoriban milyen furán korlátoltan gondolkoztak a népek. ( A rock&roll pl. ördögi és primitív dzsungelzene ha nem tudnátok).

Igen ám, de vajon mi az ami ma pont ugyanilyen téma, azaz a mai népek tartják ördögtől valónak? Sohasem tudhatja senki sem milyen találmánynak mi lesz a vége. Talán mindenki tudja hogy Ray Kurweil bácsi is ifikorában valamiféle szó szerinti zenekreáló gépezettel állt elő és mégis mindenki szereti a Kurz szintiket.

Szóval még mindig azt mondom hogy csak óvatosan a véleményekkel, és talán nem kerül az ember pár évtized múlva arra a bizonyos oldalra. Nyitottnak KELL lenni.

  • Like 2

Hozzászólás megosztása


Link to post
Share on other sites
Válaszolta (szerkesztve)

Miután rájött, hogy egy adott billentyű melyik másikkal szól harmonikusan első lépésben csak annyit kellene tennie, hogy megtanulja a hangközök neveit. Aztán az alapskálák felépítését - bennük a hangközök elhelyezkedését. Ez nem tart túl sokáig és mégis mennyivel előrébb lenne tudásban? Az ő módszere kissé olyan, mintha sötétben tapogatózna egy olyan szobában ahol már rég világosság van.

Aztán ott van még a gyenge hangszeres tudás. Pl. összhangzattanról szóló könyvet nincs sok értelme úgy olvasni/tanulmányozni, hogy az elméletet nem próbáljuk ki a gyakorlatban egy hangszeren. Ha én az autóvezetésről szóló könyvet oda-vissza fújom de még életemben nem ültem a volánnál akkor én még mindig nem tudok vezetni. Fordítva viszont működhet a dolog: egy árva mondatot nem olvasok el az autóvezetés mikéntréjől de beülök egybe és addig bénázok amíg rá nem jövök a lényegére. Ugyanígy a zenélésnél is: lövésem sincs a zeneelmélethez de megfogom a gitáromat és addig nyűvöm amíg rá nem jövök azokra a szabályosságokra/törvényekre amikkel már jól el lehet zenélgetni. Henrik Schwarz-nál azonban se elméleti, se gyakorlati (magas szintű hangszeres) tudás sincs, tehát nem ismer olyan (már rég felfedezett) elméleti dolgokat amiket alkalmazna a gyakorlatban és nem mestere egy hangszernek sem ami ellensúlyozná az elméleti tudás hiányát.

Na most értitek, hogy lesz valakiből nagy zenész ha se zeneelméleti se hangszeres tudását nem akarja fejleszteni? Inkább ír egy plugint ami valami kezdetleges se füle se farka módon összerakott (definíció és pontos elnevezés nélküli) harmóniákat játszik be.

Szerkesztette Brevis

Hozzászólás megosztása


Link to post
Share on other sites
Válaszolta (szerkesztve)

Jó dolog ez! De inkább csak mint élő eszköz, ahol nem szabad hibázni, vagy impronál. De a kreálási folyamatnál behatárol, ott nem használnám. Most két technikai tudás versenyzik itt egymással. Az egyik a szerzett tudás az egoban, a másik meg ami elveszi a munkáját "elveszik a munkáát..." a gép. Egyik sem valódi :)

Ha egy akkordot okat megtanulok és azt nyüstölöm, azért mert tudom, és nema zért mert érzem az ugyanolyan mint ez a gép! :)

Szerkesztette Shatva
  • Like 1

Hozzászólás megosztása


Link to post
Share on other sites

grema,

azok alapján, amit a legelső postban linkelt videón elmondott magáról ez a dupla nulla.

Világosan elmondja, hogy a módszerének a lényege az, hogy előre megírt algoritmus alapján (mindenféle preferenciák szerint) egy eljárás véletlenszerűen választ hangokat egymás mellé vagy egymás után. Tehát gyakorlatilag egy dallam megformálásának semmi köze az "alkotóhoz", azt egy program végzi, beállítások, preferenciák, véletlenszerű "döntések" nyomán.

1:25-től...

Egyébként meg 1:05-től tisztán látszik, hogy mi történik. A "zenegép" nyomja a "zenét", H.Sch. és társa meg táncolnak (rángatóznak), és néha tekernek egy kicsit valamin. Ha ez szerinted zene, és szerinted tiszteletreméltó, akkor nincs miről eszmét cserélnünk.

kb. olyan, mint a vurstliban a pörgős "festőgép", ami a véletlenszerűen csepegtetett / öntött festéket "szétszórja" a forgó papíron.

  • Like 1

Hozzászólás megosztása


Link to post
Share on other sites
Válaszolta (szerkesztve)

Még valami: a zenében pont az az egyik nagyszerű dolog, hogy igazából a szabályokat nagyon "eredeti módon, egyénien", ma úgy mondanák,"innovatívan" lehet felrúgni. Pl. egy kristálytiszta akkordot teljesen meg lehet bolondítani egy első pillanatra nem oda való "kilógó" hanggal (9. 11. fok), amit pl. nem tudom, hogy hogy kezel le ez a plug-in, de biztosan nem úgy, hogy tudatos. (Ha egyáltalán lezel valahogy.)

A disszonancia félelmetesen jó tud lenni, a súrlódó harmóniák hátborzongató dolgokra képesek, de csak tudatosan.

A korabeli "vadnyugati automata zongorákban" lévő hengerek kb. olyan szerepet tölthettek be, mint most ez a plug-in. Ettől még az az ember, aki összeszerelte az adott zongorát, vagy aki bekapcsolta naponta, semmiképpen nem nevezhető zenésznek.

Szerkesztette bendi
  • Like 1

Hozzászólás megosztása


Link to post
Share on other sites
Válaszolta (szerkesztve)

Tudom, tudom, más tészta, de azért nagyon kíváncsi lennék, hogy H.Sch. milyen "szabályszerűségeket" találna itt...

Minden egyes hang tudatos, és minden egyes hang pontosan ott van, ahol lennie kell.

[media=]

... és egy kicsit "könnyedebb" példa:

Szerkesztette bendi
  • Like 1

Hozzászólás megosztása


Link to post
Share on other sites

×
×
  • Create New...