Jump to content
Ménemszól.hu

Schwarzonator II, azaz ne tanuljunk meg zenélni


clinteastwood

Recommended Posts

Egyébként komolyan. Ha itt a stílusirányzatban alkotás szinten érintett Kollegák megerősítenek engem abban, hogy az ilyen és hasonló felvételek, a bólogatás, a monitor előtt szemöldökráncolás és az össze-vissza csavargatás valóban igen komoly és nehezen megugorható színvonalat képviselnek, akkor befogtam a számat.

Kurzcsa ez a video egy workshopon, A Red bull music academy-n készült, szerintem ez a világ egyik(hanem a) legrangosabb zenei "szabadegyeteme". Schwarz-ékon kívül mondjuk ilyen kaliberű embereket hívtak előadást tartani mint pl.: Bob Moog (rip), Don Buchla, Tom Oberheim, Steve Reich, Trevor Horn, Toni Visconti, Peter Hook, Leon Ware, Gary Bartz, meg egy csomo elektronikus zenei arc, akik kb egytől egyig "legend" kategóriák, és igazából egyik sem az önjelölt kategória. Szerintem nem ellenpéldának hívták oda Schwarz-ékat, de lehet, hogy tévedek...

Link to comment
Share on other sites

  • Válaszok száma 147
  • Created
  • Last Reply

És azt nem tudom (bármennyire is próbálom) megérteni, hogy honnan gondolod vagy tudod, hogy ez az ember saját magát legendként kezeli, honnan tudod, hogy nincs meg benne a maximális zene iránti alázat, hogy bármi amit csinál az egy félvállról vett "mindegymitcsinálokúgyisjólesz" duplanulla semmi? Ez valami jóstehetség, vagy micsoda? Tényleg elég lenne belehallgatni 3-4 trekkjébe, meg megnézni néhány youtube videót, hogy ítélkezzünk bárkiről is, pláne úgy, hogy tökre nem vagy tisztában avval, hogy ebben a szubkultúrában, hogy lesz valaki népszerű, elismert, "legend"?

Szó sincs jóstehetségről... tudod az a jövőt látja és nem a már megtörténteket, de mindegy.

Tény, hogy nincs teljes rálátásom Schwarz munkásságára, épp ezért vettem a fáradtságot és a cikk emésztgetése, ízlelgetése kapcsán megnéztem 10-15 youtube videót tőle. Ez a RedBullos workshop még a jobbak közül való volt. Egy másik (a RedBullosnál nívósabb) Jazz felvételen 7 percen át noise-t csavargatott... na az már kiverte a biztosítékot, de sebaj a zenész kollegájának a hangszeres tudása felhozta a produkciót a jazz színvonalra.

Igen, valóban, ezzel a szubkultúrával sem vagyok teljesen tisztában, ezért nézegettem a youtube-ot, mert tényleg nem tudom hova tenni, és bármelyik másik előadóra kattintottam, mindegyik érdekesebb volt elsőre, mint Schwarz úr 15.-dikre.

De most őszintén... nem hiszem el, hogy Te például nem rittyentenél annál a Redbullos felvételnél jobbat ha még egy profi jazz zongorista is föléd zenélne. Te meddig jutnál a pályádon 7 percnyi noise szűrögetéssel? Ez téged nem frusztrál?

Link to comment
Share on other sites

Szó sincs jóstehetségről... tudod az a jövőt látja és nem a már megtörténteket, de mindegy.

Tény, hogy nincs teljes rálátásom Schwarz munkásságára, épp ezért vettem a fáradtságot és a cikk emésztgetése, ízlelgetése kapcsán megnéztem 10-15 youtube videót tőle. Ez a RedBullos workshop még a jobbak közül való volt. Egy másik (a RedBullosnál nívósabb) Jazz felvételen 7 percen át noise-t csavargatott... na az már kiverte a biztosítékot, de sebaj a zenész kollegájának a hangszeres tudása felhozta a produkciót a jazz színvonalra.

Igen, valóban, ezzel a szubkultúrával sem vagyok teljesen tisztában, ezért nézegettem a youtube-ot, mert tényleg nem tudom hova tenni, és bármelyik másik előadóra kattintottam, mindegyik érdekesebb volt elsőre, mint Schwarz úr 15.-dikre.

De most őszintén... nem hiszem el, hogy Te például nem rittyentenél annál a Redbullos felvételnél jobbat ha még egy profi jazz zongorista is föléd zenélne. Te meddig jutnál a pályádon 7 percnyi noise szűrögetéssel? Ez téged nem frusztrál?

Persze 7percig noise-t szűrőgetni egy 2éves gyerek is tud, de szerintem azon kívül a hét perc noise-on kívül történt más is azon a koncerten, az, hogy a videó felrakójának épp ez tűnt a "legérdekesebbnek" arról szerintem tökre nem Schwarz tehet. A másik meg, hogy létezik egy olyan dolog, hogy artist choice, az adott pillanatban épp azt találta érdekesnek, épp az volt a keze ügyében, épp azt találta odavalónak. Az lehet, hogy te mint hallgató tök máshogy vélekedsz erről, egy videó megnézése után, viszont lehet az is, hogy ha te ezt akkor és ott éled meg, akkor meg tökre tetszik, tökre odavalónak érzed.

Lehet, hogy rittyentenék jobbat, de attól még engem tökre nem frusztrál más ember sikere. Pláne nem olyané, aki az én szememben már "bizonyított", hogy érdemes arra az ismertségre, elismertségre, ami van neki.

Természetesen ettől még simán lehet, hogy eljönnek fellépni, meghallgatom őket és azt mondom, hogy ezért kár volt letolni a gatyát, volt már ilyen tapasztalatom más koncertekkel, más zenészekkel is, de ez is egy kurvára soktényezős dolog, függ a helytől, a hangtechnika minőségétől, a körülöttem lévő emberektől, hogy milyen hangulatom van, hogy mennyire vagyok fáradt, vagy kipihent, hogy a fellépők milyen hangulatban vannak, mennyire fáradtak, kipihentek, mennyire inspirálja őket a hely, a közönség stb. stb. De attól még hogy pl. megélek egy szar koncertet, attól még nem gondolom azt, hogy az adott zenész munkássága egy rakás szar és egyenlő a nullával.

Link to comment
Share on other sites

Persze 7percig noise-t szűrőgetni egy 2éves gyerek is tud, de szerintem azon kívül a hét perc noise-on kívül történt más is azon a koncerten, az, hogy a videó felrakójának épp ez tűnt a "legérdekesebbnek" arról szerintem tökre nem Schwarz tehet. A másik meg, hogy létezik egy olyan dolog, hogy artist choice, az adott pillanatban épp azt találta érdekesnek, épp az volt a keze ügyében, épp azt találta odavalónak. Az lehet, hogy te mint hallgató tök máshogy vélekedsz erről, egy videó megnézése után, viszont lehet az is, hogy ha te ezt akkor és ott éled meg, akkor meg tökre tetszik, tökre odavalónak érzed.

Lehet, hogy rittyentenék jobbat, de attól még engem tökre nem frusztrál más ember sikere. Pláne nem olyané, aki az én szememben már "bizonyított", hogy érdemes arra az ismertségre, elismertségre, ami van neki.

Természetesen ettől még simán lehet, hogy eljönnek fellépni, meghallgatom őket és azt mondom, hogy ezért kár volt letolni a gatyát, volt már ilyen tapasztalatom más koncertekkel, más zenészekkel is, de ez is egy kurvára soktényezős dolog, függ a helytől, a hangtechnika minőségétől, a körülöttem lévő emberektől, hogy milyen hangulatom van, hogy mennyire vagyok fáradt, vagy kipihent, hogy a fellépők milyen hangulatban vannak, mennyire fáradtak, kipihentek, mennyire inspirálja őket a hely, a közönség stb. stb. De attól még hogy pl. megélek egy szar koncertet, attól még nem gondolom azt, hogy az adott zenész munkássága egy rakás szar és egyenlő a nullával.

Köszönöm, mindent elmondtál! :-)

(Schwarz munkáját viszont egyszer sem szaroztam, vagy nulláztam le, legfeljebb megkérdőjeleztem a művészi értékét. Ez csak a jegyzőkönyv miatt.)

Link to comment
Share on other sites

Kissé lemaradtam a vitáról, node sebaj. Remélem még nincs lezárva a topik.

Szóval nagyjából semmiben nem értek egyet Bendi avíttas véleményével, egyvalamit viszont értékelek nála: a zenéit. Ez ízlés és zenei szocializáció kérdése. Szerintem rohadt jók. A mixing és mastering természetesen ebben a véleményben nincs benne.

De Bendi véleménye… szóval inkább nem is mondok rá semmit sem. És még mielőtt valaki ebben kivetnivalót találna, azaz hogy a zenéit én jónak találom, a véleményét hozzá meg nem, kihangsúlyoznám, hogy nincs ebben semmi különös. Sőt, még utálhatjuk is egymás személyét ;D

Bendinek mondanék csak annyit, de bizony, le fogják modellezni azt zenét, amit csinálsz. Bizony, amikor te is improvizálsz bizonyos zeneelméleti sémákat és modelleket használsz, amelyeket igazából nem is olyan sok változó alkot. Ez csak idő kérdése. És pont az cikkben szereplő hülyeségek meg hasonló „gyerekjátékok”, amikből ki fog nőni mint a Schwarzonator meg társai. Talán az első ilyen lépés az analóg step seq és arpeggiator volt. Amit ugye milyen sokan szeretünk, használunk.

Néhány évtized múlva annak a bizonyos jövőbeli zenegenerátornak egy olyan harmónia menetű zene azokkal az elemekkel amit te használsz kb. egy másodperc lesz kigenerálnia. Beállítod hogy milyen stílusban, milyen elemekkel csináljon zenét és kész. Olyan hétköznapi része lesz az ember életének mint a televízió.

Én ebben semmi különöset nem találok, nekem éppen az lenne a furcsa, ha ilyen információ technológiai fejlődés mellett ez nem lenne meg úgy mellékesen.

Hogy akkor milyen lesz a jövő zenésze? Kérdés, hogy progresszív/úttörő jellegű vagy a konzervatív zenészről van –e szó? Mert hagyományos hangszeres zenészek lesznek nagy valószínűség szerint a jövőben is, akik sokban talán nem fognak különbözni a maiaktól. Retrománia is lesz.

Viszont ami ma a progresszív elektronikus műfaj, az nagyon más lesz a jövőben. Elképzelhető hogy jelenlegi fogalmaink szerint nem is fogjuk zenésznek nevezni. Viszont akkor mégis művészeknek fogják tartani őket.

Link to comment
Share on other sites

"amelyeket igazából nem is olyan sok változó alkot"

Pedig egy jó zenésznél valójában brutálisan sok változó alkotja a zenét.

A szólózás nem csak annyi, hogy fel-alá mászkálunk egy fix skálán,

hanem sokkal összetettebb dolog. Egy része nem is nagyon foglalható szabályokba.

Egy hangnemben csaknem mind a 12 hangot el lehet sütni a megfelelő helyen.

Ezekkel pl. semmit nem tud kezdeni ez a szerkezet.

Ez max a Boci-boci tarka szintig tud működni, aztán kifújt.

Biztos fog még fejlődni, de én nagy csodákat azért nem várnék tőle.

Link to comment
Share on other sites

draco: Soha nem fog egy gép legenerálni egy Beethoven szimfóniát vagy egy Bach orgonaversenyt. Soha. Ez megint messzire vezetne, te nem hiszel az emberi lélekben, tudatban, gépként gondolsz az emberre, de ez már egy másik topicba való a régi Hitspace-en. :)

Link to comment
Share on other sites

draco,

alapvetően igazad van mindaddig, amíg a zene megmarad a szabályszerűségek körében. Mozart is és Salieri is betartott rengeteg szabályszerűséget. A kettő között a különbség az, hogy Salieri csak a szabályszerűségeket tartotta be, és így alkotott "megfelelő, de teljesen érdektelen iparos munkát". Mozart azonban nagyon komolyan "felrúgta" a szabályokat elégszer ahhoz, hogy zseniként tiszteljük őt.

A zene 90%-ban valóban jól definiálható szabályok szerint "történik" (legjobb példa erre a kalsszikus rock-and-roll harmóniamenet: tonika, tonika, subdomináns, tonika, domináns, subdomináns, tonika, tonika - pl.: F, F, B, F, C, B, F, F. Minden rock-and-roll nóta erre a három akkordra épül), de ott az a maradék 10% (vagy csak 5) amit soha semmilyen algoritmussal nem lehet leírni. Mert nincs benne semmilyen szabályszerűség (vagy annyira bonyolult, ha egyáltalán van, hogy nincs az a számítási teljesítmény, ami azt utánozza).

Az, hogy egy előadó a velocityvel hogyan "ad át érzelmet", és a pitch és a mod wheel (urambocsá az aftertouch) segítségével milyen "frazírokat" ad hozzá egy alapvetően akár primitív, egyszerű dallamhoz, az nagyban függ az adott pillanat minden "összetevőjétől".

Nagyon jó példa erre az, hogy egy adott Chopin zongoraversenyt meghallgatva két előadótól (történetesen egy lengyel hölgy és egy olasz úr előadásában), tulajdonképpen hangról hangra ugyanazt játsszák, de mégis ég és föld a két előadási mód. Pedig ez még nem is improvizáció, a különbség csak a "kottában nem jelölhető, vagy csak iránymutatásként jelzett" "utasítások" értelmezésében van. Mennyi ideig tart pl. egy ritartando? Mennyire halkul el egy decrescendo? Mennyire hangos egy fortissimo?

Az "algoritmikus zene" és a valódi élő, ember általi előadás, megformálás között olyan különbség van, mintha egy Ady verset felolvastatsz egy gépi "felolvasó programmal", vagy meghallgatod Latinovits Zoltán előadásában. Mindkét esetben "betűhűen" kapod vissza ugyanazt a verset.

Alapvetően két jól elkülöníthető csoportot "látok" a mai "algoritmikus zene" területén:

- akik csak és kizárólag "gombokat nyomogatnak", és náluk ez "AZ" előadás

- akik az "algoritmizálható" komponenseket felhasználják alalpok "legyártására", de hozzátesznek igazi zenészi "motívumokat", komponenseket.

Az utóbbira nagyon jó példa Vangelis. (Jarre is, de ő kevésbé). Vangelis az alapokat arpeggiátorokkal, "dobszintikkel" rakja össze, de az egész fölött van egy dallam, egy vezérmotívum (sok esetben ehhez még hozzájön egy előadói "buké" is), amitől az a darab az lesz, ami. Vangelis nem kizárólag az arpeggiokat, sequenciákat vette fel, az csak alapot jelentett.

Egészen biztosan a mai "D.J." "társaságban" is vannak olyanok, akik hozzáteszik azt a pluszt (lehet, hogy ez csak 5%, vagy csak 1%, de az ott van), amitől ők kiemelkednek a "tekergetős tömegből". Az a fő bajom, hogy az általam hallott - ilyen - zenék 99%-ában nincs semmilyen "hozzáadott érték".

Link to comment
Share on other sites

Ja, és még valami:

draco, nagyon örülök a teljes(!!!) hozzászólásodnak, mert kimagaslóan jó példa arra, hogyan lehetne (kellene) ezt az egész témakört megvitatni. Attól, hogy nem feltétlenül értek egyet a megfogalmazottakkal, mindenképpen figyelembe veendő és elgondolkodtató, amiket írtál. És persze a legfontosabb: nagyon nagy baj lenne, ha a véleményért "utálnánk egymás személyét". :D

Link to comment
Share on other sites

Még egy fontos "gondolatmenet":

Szerintem H.Sch.-nál sincs ilyen "hozzáadott érték", ami az előadást illeti. Az,hogy lenyomja az egymás melletti öt (hat, nyolc, tíz) hangot a billentyűzeten, és az általa alkotott program "véletlenszerűen" valamilyen szabályrendszer alapján kiválaszt egy megfelelő hangot, vagy többet, nem alkotó tevékenység. Ennyi erővel egy macskát is rátehetne a bill-re, vagy akár egy 6 éves gyereket is odaültethetne, hogy nyomkodja a billentyűket. Az előadás, "alkotás" végeredményét tekintve nincs különbség az előadó személye megváltoztatásának következtében. Ettől persze még a program lehet érdekes, nagyszerű, zseniális ... de ez maga a program.

Link to comment
Share on other sites

draco: Soha nem fog egy gép legenerálni egy Beethoven szimfóniát vagy egy Bach orgonaversenyt. Soha. Ez megint messzire vezetne, te nem hiszel az emberi lélekben, tudatban, gépként gondolsz az emberre, de ez már egy másik topicba való a régi Hitspace-en. :)

Nézd, én folyamatosan olyan emberekkel vagyok körülvéve, akiknek ez nem ideológiai vagy vallási kérdés hanem egyszerű ténykérdés. És pont ők azok akik alakítják pont ezt a területet és ők értenek hozzá. Csak az idejét és formáját nem lehet tudni, azt viszont lehet hogy lesz ilyen. Már a filmek is erről szólnak, a mozik is készítik fel az embereket erre. Csak egy kedves példa a lélekre:

Ez nem vicc, nem csak egy spoileres movie trailer. Ez a kérdés művészi megközelítése. Ugyanilyen volt ugye pl. az AI film is. De lehetne még sorolni.

Szóval a zene csak egy melléktörténete lesz ennek a kérdésnek. Az AI jobb lesz mint Beethoven vagy Mozart.

Mondom, érdekes az hogy Kurz szintiket használtok, amelynek a megálmodója pont az a Kurzweil aki ennek a legszélsőségesebb hangadója (ővele azért nem értenek egyet szakmai körökből sem maradéktalanul, főleg az idő kérdésében, mert az rendkívül spekulatív).

Link to comment
Share on other sites

"amelyeket igazából nem is olyan sok változó alkot"

Pedig egy jó zenésznél valójában brutálisan sok változó alkotja a zenét.

A szólózás nem csak annyi, hogy fel-alá mászkálunk egy fix skálán,

hanem sokkal összetettebb dolog. Egy része nem is nagyon foglalható szabályokba.

Egy hangnemben csaknem mind a 12 hangot el lehet sütni a megfelelő helyen.

Ezekkel pl. semmit nem tud kezdeni ez a szerkezet.

Ez max a Boci-boci tarka szintig tud működni, aztán kifújt.

Biztos fog még fejlődni, de én nagy csodákat azért nem várnék tőle.

Gondolj csak egy egyszerű változós összetevőre mint az ötöslottó, már ennek a primitív rendszernek is mennyiféle eredménye lehet és mégis mennyire nem előrejelezhető. És akkor egy ilyent nem tud egy gép lemodellezni? Dehogynem. Sőt előrejelezuni is jobban tudja mint az emberi agy, már most. Nem vagyunk olyan összetettek és bonyolultak mint azt a néphiedelem tartja.

És amíg nálunk fogy a legtöbb pí víz meg Power balance karkötő, addig ez a tévhit természetesen igen erősen bebetonozva tartani fogja magát. Hiszen nem lesz meg hozzá a megfelelő széleslátókörőség, illetve szükséges reálismeret.

Link to comment
Share on other sites

Még egy fontos "gondolatmenet":

Szerintem H.Sch.-nál sincs ilyen "hozzáadott érték", ami az előadást illeti. Az,hogy lenyomja az egymás melletti öt (hat, nyolc, tíz) hangot a billentyűzeten, és az általa alkotott program "véletlenszerűen" valamilyen szabályrendszer alapján kiválaszt egy megfelelő hangot, vagy többet, nem alkotó tevékenység. Ennyi erővel egy macskát is rátehetne a bill-re, vagy akár egy 6 éves gyereket is odaültethetne, hogy nyomkodja a billentyűket. Az előadás, "alkotás" végeredményét tekintve nincs különbség az előadó személye megváltoztatásának következtében. Ettől persze még a program lehet érdekes, nagyszerű, zseniális ... de ez maga a program.

Annyi azért talán mégis van, hogy a ritmikát nem a program adja(legalábbis ha jól gondolom), hanem aki ütögeti a billentyűket, ez esetben Schwarz. Talán azt tudnám mondani, hogy hangnemben dobol.

"Az a fő bajom, hogy az általam hallott - ilyen - zenék 99%-ában nincs semmilyen "hozzáadott érték". "

Ez akkor lenne igaz, ha ezek a zenék ténylegesen egy gombnyomásra készülnének. De mint tudjuk, ez közel sincs így. A hangok kiválasztása, a ritmika, a dallamvilág(ami közel sem biztos, hogy van) az effektezés, az automatizálás, a zene szerkezeti felépítése mind az alkotótól függ, ez mind hozzáadott érték. Természetesen itt is mint minden más zenei irányzatban vannak sémák, amiket érdemes, vagy szokás alkalmazni, betartani, és persze ugyanúgy érdemes ezeket kihagyni, vagy átértelmezni. És például minél sematikusabb egy ilyen zene, annál inkább populáris. Ezek a dolgok mind az alkotótól függnek, ettől lesz az adott trekk egyedi.

Link to comment
Share on other sites

De ízlésről nem vitatkozunk :D

Arról nincs mit... a világon minden embernek lehet teljesen eltérő ízlése :D

Na jó, az emberek legalább 50%-ának hasonló az ízlése az általános társadalmi normák és az általános, egyetemes érzékelés kapcsán, mint ahogy például mindenki szerint zöld a fenyőfa és az így van rendjén. De ugyanennyi erővel az emberiség maradék 50%-ának akár szálanként is lehet más elgondolása az ízlésességről, legyen az bármilyen elborult is, ahogy például lehet kapni a TE...CO-ban kék és fehér fenyőfát is.... ÉS VESZIK! :D

Link to comment
Share on other sites

"És akkor egy ilyent nem tud egy gép lemodellezni? Dehogynem."

Ennek szerintem ellentmond, hogy már az emelt 6-7. fokok kezelése is szinte megoldhatatlan jelenleg. A blues szólók kromatikája meg még kevésbé szabályokhoz kötött. Elvileg persze nem lehetetlen betáplálni egy gépbe a világ össze zenéjének a kottáját és azokból válogatni valamilyen szisztéma szerint pl. egy szólónál. Tulajdonképpen részben ezt csinálja az ember is, de szerintem még nagyon messze vagyunk ennek a modellezésétől. Majd ha agyat tudunk építeni. Meg hát tényleg ott van a kottákban lévő, vagy épp nem lévő utasítások, hogy mit hogyan kell, vagy lehet játszani. Ez egyelőre csak dobgépeknél működik, hogy jól doboló emberek felütik a MIDI-t és utána erre rakunk hangmintákat. Egyszer biztosan eljön az idő, amikor ezt meg lehet tenni más hangszerekkel is, meg akár egy teljes zenekarral, meg "ki fog találni" a gép műveket is. De ez már a gép hozzáadott zenei értéke lesz, nem azé, aki bekacsolta. :)

Link to comment
Share on other sites

(...)

Hm, azért az a fenti részlet, amit kiragadtál a Prometheus előzeteséből, nem önmagában értelmezendő, hanem a film egészének összefüggéseiben, ami talán (többek közt) épp ennek a robottechnológiának a kudarcáról (is) fog szólni, bár ezt nyilván nem lehet még tudni, hiszen nem mutatták be... (személy szerint nagyon várom egyébként ;) ).

Mindenesetre az egész kérdést ezek után most már el lehet vonatkoztatni a zenétől, és más párhuzamokat is megnézni. Pl. mikor lesz majd olyan szoftver, ami regényeket ír? E szempontból az is hasonló, hisz véges számú, apró építőelemből áll össze, melyek lehetséges kombinációja azonban a végtelenhez tart... Ennek a végtelenbe nyúló lehetőséghalmaznak egy rettenetesen és elenyészően picinyke része, ami (a mi számunkra) értelmes jelentést is hordoz(hat) (ld. pl. Jorge Luis Borges "Bábeli könyvtár"), és még annak is egy hasonlóan elenyésző töredéke, ami nemcsak felszínesen értelmes, de (a mi számunkra) összefüggő, mélyebb tartalmat is hordoz stb. A hatalmas óceánból kihalászni ezeket az elképesztően ritka kombinációkat: véleményem szerint ez az, amire egy gép soha nem lesz képes önmagában egyedül, egyszerűen mivel nem tudja, hogy mit keres. A végső "kihalászást" mindig ember fogja végezni, csak legfeljebb majd egyre fejlettebb és mind messzebbre érő "hálója" lesz hozzá.

Link to comment
Share on other sites

Kudarc? Hát persze hogy lesznek kudarcok, persze hogy lesznek türelmetlen emberek, még a fejlesztők és kutatók között is. Olyanok, akik túlértékelik majd az adott állomás képességeit és lehetőségeit. Erről szól a tudománytörténet.

A Prometheus film nem azt mutatja be, hogy ez a lehető legvégsőbb és legtökéletesebb emberi rekreáció. Nem, csak ízelítőt ad, hogy akár ez is lehetne majd. Egyáltalán nem biztos, hogy mire tudunk emberi szintű intelligenciát, akkor pont a XX. századi emberi gondolkodását és érzelemvilágát akarják majd megcsinálni. Már csak azért sem, mert közben amíg erre a szintre elérkezünk, már sok félintelligens szoftver milliószámra hemzseg majd a hálózatokban, klf. hardverekben, emberi protézisekben. És ugye egy idő után a mennyiségből minőségi ugrás is lesz.

Ki tudná megmondani hogy egy ilyen szinten tuningolt emberi társadalom egyáltalán majd mi a jó fenét szeret, és mit akar? Milyen zenét kedvel? Hogyan éli mindennapjait? Egyáltalán pl. XX.századi fogalmak szerint embernek vagy „gépnek” kell –e majd nevezni?

Egyvalamit nem értek. Miért jelent ki itt nagyon sok ember olyasvalamit erre kérdéskörre hogy „lehetetlen”? Honnan ez az ismeret? Mert az ezzel foglalkozók egyáltalán nem erről beszélnek, a kutatások egyáltalán nem erre mutatnak.

Az hogy sokan a 60-as, 70-es, 80-as évekre azt gondolták, hogy 2000 körül már mesterséges intelligenciának ( no meg világkormánynak, világbékének, mindenható orvostudománynak, Holdlakóknak, repülő autóknak etc.) kell kötelezően lennie, az pont ugyanolyan tájékozódás nélküli egyszerű tévedés volt, mint amikor Jules Verne azt gondolta, hogy a TV-t kizárólag csak oktatásra fogjuk használni. Sokan a kezdetleges 80-as és 90-es évek AI programozás (pl. az ADA) kudarcaiból kiindulva azt gondolják, hogy akkor ez lehetetlen. Nem lehetetlen. Lehetetlen mondjuk tíz éven belül. De nem 100 éven belül. Szerény véleményem szerint 100 éven belül 90% feletti az esélye annak, hogy lesz AI. Pl. a tőlem „kicsit” jobban tájékozott Kurzweil 2050-re már nagyjából az emberi IQ sok százszorosának (vagy ki tudja hányszorosának) megalkotásáról beszél. A fenti kudarcok az önhittségből, és saját tudásunk túlértékeléséből fakadtak.

Ahogy én látom ez a fajta elképzelés – hogy az emberi IQ-t soha nem fogják megalkotni – pont ugyanabból az emberiségre jellemző egoizmusból és szétdarabolt gondolkozásból fakad, ami már annyi problémát okozott a történelem során. Természetesen lesznek kudarcok, gazdaságiak, társadalmiak stb. Lehet kataklizma vagy összeomlás is. Ezek biztosan hátráltathatják majd a kialakulását.

Egyébként bocs, ha nem mindenkinek válaszolok, ennyi időm nincs, habár azért pár postom másoknak is választ ad.

Link to comment
Share on other sites

Archived

This topic is now archived and is closed to further replies.




×
×
  • Create New...