Diamonds Are Forever: Clavia Nord Wave (ARCHÍV: 2009.05.10)

[kibortz]

2006 februárjában egy stockholmi étteremben Hans Nordelius, a svéd Clavia cég vezérigazgatója és fő inventora megkérdezte a társaságában lévő, az illumináció felé tartó kelet-európai Clavia disztributorokat (köztük A/D-t, és engem), hogy mégis milyen hangszert készítsenek a jövőben. Akkor már kint volt a Stage, még kint volt a Modular, a többi gyártónál a Virus TI (Access) és a Voyager (Moog), viszont a hardver sampler piac halódott: már régen abbahagyta az EMU és a AKAI, a Kurzweilről nem lehetett hallani, és a szoftver samplerek (EXS24, Kontakt, Halion) uralták a piacot. Tehát evidens volt, hogy egy hardveres sampler fejlesztését javasoltuk, ha már a Stage sampling motorja olyan jól sikerült (valamint a Ddrum se volt macskakaki, ugye). Hans összevigyorgott az egyik mérnökkel, majd ál-morfondírozásba kezdtek: “Hm, mit gondolsz, csináljunk egy samplert?” Valószínűleg valamit tudtak, amit mi még nem.

Nord Sample Manager:

2007 nyarán aztán (persze több hónap csúszással, ahogy ez náluk dukál:)) bemutatták a világ sok év után első hardveres samplerét, a Nord Wave-et. Persze, a Wave sokban különbözik egy hagyományos vas samplertől: nincs rajta audio bemenet, nem kezel layereket, valamint nem olvassa az elterjedt sampling könyvtárakat. Viszont kiválóan együttműködik számítógépes rendszerekkel, baromi könnyű a kezelése, és a dinamikája letépi a fejed. Ja, és nem utolsó sorban, olvassa az egyre duzzadó Clavia hangkönyvtárat, ami, ha elnézem a fejlesztés tempóját és minőségét, óriási előny lesz a Wave és az Electro 3 tulajdonosok számára. Hab a torkán: a Clavia hangkönyvtár ingyenesen elérhető, és ez a jövőben is így lesz.

A hangszer koncepciója roppant egyszerű: két oszcillátoros szubtraktív-FM-hullámtáblás szintetizátor, ahol az egyik oszcillátor helyére (USB-n keresztül) behívhatunk egy, előzőleg a számítógépes Wave editorral megszerkesztett multisample patch-et, tehát egy komplex hangszínt (és nem csak egy mintát, ahogyan ezt sokan tévesen gondolják). A Wave editora egyszerű, de sokoldalú, a layereket leszámítva mindent tud, amit egy samplernek tudnia kell.

Szintézis: ahogy írtam, két oszcillátor, mindkettőnél a jól ismert négyszög-háromszög-fűrész plusz FM, ezen kívül az egyes oszcinál hullámtáblák és zaj, a másiknál hangminták, valamint az SWAV szekció, amely szintén hullámtáblának tekinthető, de akusztikus hangszerek hangjait tartalmazza, attack-kel együtt. A szokásos modulációs források (LFO-k, Envelope-ok) mellett modulálhatjuk az OSC1-et az OSC2-vel, ez főleg akkor vicces, ha valami mintával tesszük.

A szűrő a szokásos LP-HP-BP mellett tud Comb (fésű) és ún. Multi (ilyenkor 3 különböző Resonance pont van) lenni, a kedvencem viszont az emberi hang formánsait utánzó Vocal.

A Wave elsősorban színpadi hangszer, ideális második szint egy workstation vagy egy komolyabb zongora fölé. A Clavia egyébként az utóbbi években érezhetően a stúdió helyett a színpadi hangszerek felé húz (ez túlélési stratégia a szoftverhangszerek regnálásának idején): nem gondolkoznak több partban (Stage: 6, Electro: 2, Wave: 2), ehelyett teletömik a hangszert előadási funkciókkal, és effektekkel (ugye a Lead2/3-ból és a klasszik Modular-ból teljesen száműzték ezeket, mondván, egy stúdióban úgyis van rendes effekt, akkor minek áldozzuk erre a DSP kapacitást). A kicsike egyszerre oldja meg, hogy rendelkezésünkre álljon egy igazi sokoldalú, padekre, lead-ekre és basszusokra egyaránt kiváló sokoldalú szintetizátor, valamint egy olyan sample playback hangszer, amivel szinte minden hangmintaalapú feladat megoldható színpadon, legyen az realisztikus hangszerek használata, loopok indítása, vagy effektek bejátszása.

Előadási funkciók: kezdjük két hiányossággal: a hangszer nem tud splitelni (csak a samle editorban készíthetünk split-es patcheket)), és nem tud aftertouch-ot: érthetelen, hogy egy ennyire élő hangszerből hogy hagyhatták ki ezt a funkciót (vagy csak nekem hiányzik?). Az aftertouch hiányát valamilyen szinten meg lehet oldani a Clavia hangszerekből ismerős kiváló pitch bend fadarabbal, és a kőből készült modulációs kerékkel, melyhez szinte minden funkciót hozzá tudunk rendelni. Baromi hasznos funkció, hogy egy presethez két teljesen független hangszín is tartozhat (Slot A-. A Chord gombbal akkordokat tud memorizálni a gép, és a továbbiakban minden billentyű lenyomásakor ez az akkord fog megszólalni, a lenyomott billentyűnek megfelelő hangnemben.

A Wave effektjei is a tipikusan színpadon használatos effektek: egyszerűen kezelhetőek, és nagyon hatásosak. A torzító nagyon szépen dolgozik, a reverb zseniális, a delay ütős (bár jobb lett volna a három állású feedback kapcsoló helyett egy potméter), a kétsávos EQ baromi hasznos.

A Wave hangja tipikus Clavia: folyamatosan húzni kell lefelé, túlordítja az egész zenekart, a minták iszonyú, a szoftveres világban ismeretlen dinamikával szólalnak meg. Karakterre is tipikus svéd: nem analóg, nem Lead 2, nem Lead 3, nem Modular, nem digit szubtraktív, viszont mindből van benne egy-egy csepp.

Még egy fontos dolog: baromi gyors a response, az egyik leggyorsabb billentyűs hangszer, amit valaha hallottam (a VA-k közül eddig csak a Nord Lead 2 veri:)). Elsőre furcsa lehet, de bizony, a hardver hangszereknek is van latency-jük, még ha nem is annyi, mint a számítógépes világban, de azért komolyan inspiráló lehet egy olyan hangszer, ami szinte “érintésre”, azonnal reagál.

Furcsa, de a Wave nem örvend olyan népszerűségnek, mint pl. a Lead 2, hogy egyéb, érdemtelen hangszerekről ne is beszéljek. Meggyőződésem, hogy a Clavia Nord Wave képességeit mind a mai napig nem ismerték fel kellőképpen a zenészek, de szokott ez így lenni klasszikus hangszerekkel: majd 2-3 év múlva…

Bevetésen a Love Band-ben:a szerző, Nord Wave, Nord Electro 2, Péterfy művésznő.

Ebből a bejegyzésből főoldali cikk lett