Jump to content
Ménemszól.hu

Blogok

Silk ITB mixing tanfolyam

Fogod magad, összevásárolod évek alatt a cuccokat, ellopod az összes szoftvert, majd három napos, hosszas kurvaanyázások közepette konstatálod: UAD ide, vagy oda, a végeredmény nem szól úgy, ahogy a referencia zene. Ha van egy csöppnyi eszed és velem ellentétben nem akarsz erre sok időt és energiát pazarolni, fordulj rögtön Silk ITB mixing tanfolyamához! Azonnal kiderül, hogy nem a technika a szűk keresztmetszet a produkcióid során. Kapásból a fizikával kezdtek majd. Elsőre fölöslegesnek gondoltam, aztán persze tátott szájjal hallgattam, milyen hatásokkal kell számolni az analóg világban, hogyan kerültek átültetésre ezek a digitális környezetbe, illetve miként vannak jelen a mai napig a régmúlt szükségszerűségéből adódó technikai megoldások, melyre az Mid/Side tökéletes példa. Rávilágított Silk a fizika megkerülhetetlen törvényeiből adódó torzításokra a szűrők, a kompresszorok és a limiterek estében is, melyekkel a munka során folyamatosan tisztában kell lenni. Ezen felül érintette a tanfolyam a keverés megértéséhez elengedhetetlen történelmi eseményeket, melyek meghatározzák a mai napig ugyanazon eszközök különböző felhasználási módjait.
 Langevin Model EQ-251A A várt beállítási értékek helyett a beállítások mikéntjét ismerhettük meg, mely a munka közben folyamatosan az ember fölött lebegő bizonytalanságot jelentős mértékben csökkenti, hamar adódik a válasz a „mit-mire-miként?” bermuda háromszögre. A szombatok során produceri tanácsokkal is gazdagabbak lettünk a tanfolyam végére, melyek ismerete nélkül végtelen harccá válhat azon hangzás/hatás elérése, amivel sosem rendelkezett az elénk kerülő munka. Szóba kerültek a vst szintik, natív effektek korlátai, az eszetlen mennyiségben elérhető sample pakkok, melyekben nem csak a kész loopok leselkednek csapdaként az emberre. Az 5. alkalom végére mindenkiben ledőlhettek azok az illúziók, melyeket a városi legendák és marketing okozott. Tisztává vált, hogy a professzionális munkavégzéshez elengedhetetlenek a a minőségi eszközök, így az otthon rendelkezésre állókat érdemes a helyén kezelni, azonban összességében a technikai ismeretek mellett olyan szempontrendszert adott át a tanfolyam, mely szerint a fejlődés megfelelő gyakorlás esetén mindenképpen garantált, azon felül, hogy rávilágít például az összhangzattanban való elmélyülés szükségességére is. Pár fontos mondat az öt alkalomból: „Kicsit kell csak zorronak lenni, de azt minden nap.”
„A legjobb funkcióváltó a mute.”
„Csak azt szabad hangosra venni, ami jó!” A cigiszünetekben Silkre jellemző folytonos stand-up várható, az alábbi kulcsszavakat dobjátok be, ha jót akartok magatoknak: töltött káposzta, törpilla, shit in-shit out. A tanfolyam során folyamatosan lehetőség van kérdezni, de érdemes résen lenned, ugyanis több esetben úgy éreztem, hogy diákként annyira low-budget oldalról közelítjük a témát és tesszük fel a kérdéseket, hogy azok gyakorló hangmérnöki szemszögből elsőre nemhogy megválaszolhatatlanok, de értelmezhetetlenek. Érdemes pár kört futni a félreértéseken, mert jól érezhetően a segítő szándék Silk célja. Amennyiben komolyan szeretnél részese lenni a zenei világnak, mindenképp érdemes részt venned ezen a tanfolyamon, ugyanis rengeteg időt és pénzt spórolhatsz meg magadnak vele. Számomra nagyon sok helyen világított rá, hogy fordítva ülök a lovon, ellenkező irányból próbálom megfejteni a felmerülő problémákat, az általam birtokolt eszközöktől és körülményektől kár a big-label soundot várnom, s ezen a következő beruházásként tervezett analóg szintetizátor sem segít fabatkát sem.
A hőn áhított Moog, mely a megfelelő felvételi lánc nélkül okafogyott lett volna itthonra. A tanfolyamon való részvételhez az alábbi házi feladatokat kaptuk, ezeknek érdemes utána nézni az első alkalom előtt: vonali szint, szimmetrikus-aszimmetrikus, Hertz, dB, fázis, egyenáram-váltakozóáram, mérő skálák (dBVu, dBFS stb..), felharmonikusok, impedancia. Hajrá mindenkinek, jelentkezzetek, hogy nagyobb rálátásotok legyen a showbiznisz ezen misztikus világára!

vallyont

vallyont

Indie-go-go-go

Tobzódás van: három Indiegogo-kampány egyszerre. Igaz, egyik sem pont zenei témájú (bár később várható lesz olyan is), de azt hiszem, a retro-számítástechnika rajongóiból is vannak itt egy páran, ezért úgy gondoltam, bedobom ide is: 1.) Az első a saját, személyes projektem: "The Galleon 25th Anniversary Edition" (A gálya) címmel, ami egy C64 kalandjáték-újrakiadás (25 év után!). Itt találhatóak a részletek: http://indiegogo.com/projects/the-galleon-computers-software  2.) A második egy részben hasonló, Érdi Gergő Szingapúrban készítene újrafeldolgozást "A bosszú" című Rátkai-féle játékból Androidra és böngészőkre (ez két nap múlva le is jár): http://indiegogo.com/projects/a-bosszu-adventure  3.) A legtöbb embernek a harmadik a legérdekesebb: a Vakondok 4 kiadása két Blue-Ray lemezen 40-órányi (!) extrával. Ez egy dokumentumfilm a magyar játékprogramozás hőskoráról (a '80-as és '90-es évek), amihez 47 emberrel készítettek interjúkat (köztük velem is): http://indiegogo.com/projects/vakondok-4-gyujtoi-kiadas-40-oranyi-extraval-computers  Az előző három rész a magyar underground zenei és demo scene-ről szólt (többek közt a YouTube-on is ingyen megtekinthetők, és szerintem elég érdekesek is). És plusz egy: augusztus 17-19. közt Ajkán lesz a huszadik évfordulót ünneplő Árok Party! Aki eljön, ott találkozunk: http://arok.intro.hu/ 
 

Isten Nyila

Isten Nyila

 

MFOS analóg filter: a zeneiség mintapéldája

Elég régen írtam az építésről, de most ismét belefutottam egy olyan dologba, amit érdemes megosztani. Ez pedig nem más, mint a DIY körökben legendás Music From Outer Space 12 dB/oct state variable filtere. Semmi extremitásról nincs szó, sem különleges topológiája, sem pedig olyan hangja nincs, amit nem hallottunk soha. Mindezek ellenére olyan hangokat produkál, amik a fülnek kellemesek, nagyon zeneiek és hasznosak. A filter a következőket tudja: LP/BP/HP kimenet, Cutoff és Resonance CV vezérlési lehetőség, +/-9V és +/-15V-ig bármilyen tápfeszről működik, kalibrálható 1V/oct tracking - hogy szinusz oszcillátorként is működhessen. Kellemes lista, főleg a Resonance CV lehetőséggel találkozni ritkábban a DIY filterek körében. Szerencsére semmilyen extra alkatrész nem szükséges hozzá, sima LM13700-ak, pár műveleti erősítő, néhány 2N3904/06, plusz a szokásos dolgok, és szinte ki is fújt. Egyszerű, és hatásos. Összdobtam egy példányt kisérletképpen: Miután az első funkcionális tesztek azt mutatták, hogy minden rendben, rátettem a CV bemeneteket, és ezeket is lepróbáltam. Mindegyik kimenet és bemenet korrektül működött elsőre, ezért elkészítettem a "gettó verziót", hogy részletesen tudjak tesztelni, majd a hangszerek közelébe pakoltam. A teszt +/-15V-os tápfeszről zajlott. Gettó változat: A többi izé között már jól érezte magát: A teszt a következőképpen zajlott: A filtert párhuzamosan kötöttem egy hagyományos monószinti huzalozású hangszerbe, amiben egy Minimoog filter dolgozik. Ugyanazokat az oszcillátorok utáni keverőből kijövő jeleket kapta meg, majd a LP/HP/BP kimenetét bekültem egy külön keverőbe, a végén pedig kapott egy saját VCA-t. Így párhuzamosan lehetett vizsgálni a két filter viselkedését. Most pedig a hangminták, az össze-vissza kalimpálásért elnézést kérek. Lowpass kimenet négyszögjelekkel / Lowpass kimenet vegyes fűrész, négyszöggel Bandpass kimenet négyszögekkel / Bandpass kimenet vegyes fűrész, négyszöggel Highpass kimenet négyszögettel Cutoff és Resonance CV őrület, audio rate LFO-val modulálva. Bónuszként pedig, ha már egyszer be van kötve párhuzamosan két filter + VCA, miért ne legyen egy kis rétegezett Minimoog VCF + MFOS VCF teszt is: vastag mint a bálna fmrrhszemöldöke! Összességében egy nagyon jól használható dolognak érzem Ray Wilson munkáját (R.I.P.). Maximális respect! Köszönet Sárközy Győzőnek, aki profi nyákot rajzolt és gyártatott belőle! Őt sok MFOS nyákokkal kapcsolatban a FB Modular Magyarország csoportjában lehet megtalálni. Ha valakinek van tippje, hogy melyik vintage analóg szinti filterének topológiájához hasonlít, vagy hangjait idézi, akkor írja meg a kommentekhez!

vinnui

vinnui

 

APS Klasik tapasztalatok

Az AudioWorks Hangtechnika jóvoltából hosszasan tesztelhettem egy új APS Klasik kétutas 7"-os mélysugárzóval szerelt, baszus reflexes aktív stúdió monitor párt. Amiért érdekes lehet, az az ár/érték aránya. 1000 Euro körül "mozog" a pár ára, 18cm-es mélysugárzóval! Az APS (Audio Pro Solutions) egy lengyelországi cég. A monitor tejes egészében Lengyelországban készül, a tervezéstől a kivitelezésig, tehát nem migrálták ki a gyártást Kínába, a minőség egyenletességét így próbálják megoldani. Fontosnak tartják, hogy jó ár/érték arányos monitort tudjanak készíteni. Ezt úgy érik el, hogy a műszaki tartalom a lehető legjobb minőségű alkatrészekből álljon össze, csak a másodlagos, "elhanyagolhatóbb" alkatrészeknél látszik némi spórolás, de a funkciójukat ezek az elemek is bőven teljesítik. (A monitor hátlapján lévő kapcsolók, feliratok, az egyszerű design, ezekre gondolok.) A csomag megérkezése és a megfelelő állványok felállítása után kicsomagoltam a dobozt. Egyszerű de erős csomagoló anyagokkal szállítják a monitorpárt. Egyetlen gyenge pont, hogy a monitorok hangsugárzói a csomagban nem egymás fele néznek, így  szállításnál szerencsétlen esetben könnyebben megsérülhetnek, de ez nyilván ritkábban fordul elő. Kicsomagolásnál is ügyelni kell erre. Első ránézésre egy egyszerű, de jól összerakott darabbal állunk szemben. Látszik, hogy nem bóvli. Jó a kidolgozás és az arányok. Látszik, hogy nem lett túllihegve, egyszerű szita nyomott feliratok, jól működő, de általános kapcsolók, semmi felesleges "csilli-villi". Két darab tápkábel a tartozék. A dobozok egyenként 8,5 kg súlyúak, méretük: 32cm x 21cm x 28cm. A basszreflex nyílása hátrafele néz, tehát érdemes a hátsó faltól megfelelő távolságot tartani. A technikai paramétereit tekintve bizakodó voltam:  https://storage.googleapis.com/aps-wp-ub16-vm-global-4497/2017/05/f90cae13-klasik-specs-en.pdf Kettő darab A/B osztályos erősítő hangfalanként, 103db RMS 1m-nél, hangfalanként, dupla mágneses alumínium dóm... A használati útmutatójában elég korrekt diagramokat látunk a frekvenciamenetet illetően, megjelenítve a hátlapon található kapcsolók hatásaival. https://storage.googleapis.com/aps-wp-ub16-vm-global-4497/2017/05/cafcc457-klasik_en.pdf Az üzemi állapotot egy kis zöld LED mutatja, semmi csicsa továbbra is... A monitorokat állványra helyeztem, szabadon, 35cm-re a hátsó felülettől, a kapcsolók 'alaphelyzetben" álltak, semmi kiemelés, vagy vágás.  Én egy pár Neumann KH310-et használok lehallgatásnak, mellette van egy pár Yamaha NS10 Studio-m, közepesen rossz (Samson Servo260) erősítővel, ezekkel tudtam elsőre közvetlenül összemérni. (később átvittem a HitSpace-be, ahol azért van választék az árkategóriájában összemérni más monitorokkal.) Némi bejáratást követően kezdtem el meghallgatni. Az első benyomásaim: - "Tök korrekt hangkép" - "Jobb, mint az NS10" - "Kicsit, mintha sok lenne a magasa, szép, de kicsit sok, nem?" - "Jó a térélmény" -"Jó, érthető basszusok"  Többszöri meghallgatás után úgy döntöttem használom a magas vágó és mély kiemelő kapcsolókat: Na így sokkal jobban tetszik. Kiegyenlítettebb a frekvenciamenetet hallok, a közepe kicsit kevés, itt azt hiszem elérte a doboz a határait. De a mély tartományban meglepően precíz, elég gyors a csillapodás, már-már zárt doboz jellegű! Ez nagyon jó dolog, ha az ember komolyabb munkára szeretné használni. Elektronikus zenén kifejezetten jól szól. Jól bírja a hangerőt, csak extrém értéknél kezd az erősítő elhasalni, de a hangsugárzók bírják. Ekkora hangerőnél már úgy sincs értelme használni egy ekkora közeltéri dobozt, mert hamar tönkremegy a hallásod :-) Később bevittem a Hit Space-be. Itt egy új generációs Genelec 8030-cal és referenciának egy ATC SCM12 Pro/ Fejes Tomi "Costum" erősítő (ami nagyon király lett!!!) párost használtunk. Nem szeretném ellőni a HS poénját, (lesznek tőlük meglepetések hamarosan :-) ) ezért inkább szűkszavú leszek: Véleményem szerint ez a monitor ennyi pénzért az erősen ajánlott kategóriába tartozik. (Ráadásul további plusz összegért és némi várakozás ellenében bármilyen RAL színben legyártják neked!) Simán "pariban" van a Genelec-kel, sőt inkább egy alternatíva: ami a Genelec-ben nem tetszik, az ennél OK, illetve fordítva. Szerintem nem véletlen az a -1,5db magas csillapító kapcsoló, azt szerintem használni kell, mert alapból tényleg "túltolja" a magasokat, tehát jól éreztem ezt nálam. Akinek meg több kell az vegye meg az ATC/"Costum" erősítő párost! (Ja, hogy az a duplája ezeknek árban?!....) További infók a forgalmazótól: AudioWorks Hangtechnika.

PropaneB

PropaneB

 

A dobsound keresése

Évek óta leginkább a dobfelvételek készítése izgat. Ez részben annak köszönhető, hogy én is dobos vagyok, illetve úgy gondolom hogy a legkomplikáltabb része egy rockzenei album elkészítésének, illetve egy jó dobsound megalapozza az egész lemez hangzását. Egy sokat látott liveos kollégám mondta nekem egyszer, hogy a legjobb hangmérnökök szerinte a dobosok, ugyanis egy egy átlagos beatzenekar csatornáinak több mint a felét a dob teszi ki a keverőpulton, és ha már az összeáll akkor nagy baj nem lehet. Annak idején dobroadként kezdtem pályafutásomat. Most ott tartunk, hogy a zenekarnak a következő lemezéről beszélgetünk, akikkel a pályafutásomat kezdtem. Az előző lemez villanydobbal lett felütve, mivel szükös volt a költségvetés. Ez sok tekintetben jó, mert a lábdob és a pergő üt, de a cinek, és legfőképpen a lábcin nagyon kényes már, mivel soha nem fogja azt a finomságot visszaadni, mint az élő dobolás. A zenekar dobosa egyébként képzett, megvan a megütés, a játéktudás és a pontosság is, így mondjuk az olyan tényezőkkel nincsen probléma, hogy a "kiccsávó nem tudná felütni tisztességgel". A fenti gondolatok alapján múlt vasárnap csináltunk egy teszt dobolást a klubban ahol hangosítok. A hangszer egy 1983-as gyártású Tama Royalstar Mahagony volt, egy Tama S.L.P. 14"x5.5" lemezkávás acélpergővel és egy régi japán gyártmányú Tama Starclassic Maple 14"x6.5" pergővel, valamint Meinl Classics Custom Dark cinekkel. Négy számot vettünk fel eltérő mikrofonozásokkal, ahol a saját mikrofonjaim mellett a környezetemben található mikrofonok legjavát használtam. Ezeket dugtam bele egy Soundcraft SI Impact keverőpultba aminek az előfokait és konvertereit használtam tulajdonképpen. Az első etap a következőképpen állt össze: Lábdobon bent Shure Beta 52A, bőr előtt Audix D6, valamint a lábdobbal szemben egy 50-60 centire az olcsó t.bone RB100 ribbon mikrofonom. Pergőre került alul-felül Shure SM57 és Audio-Technica AT4041, lábcinre, ridera illetve tomokra DPA 4099, amiből nekünk (sajnos) az érzékenyebbik verzió van. Továbbá volt drumkit mikrofonnak (lábdob-pergő testhang) egy AKG C535EB, a Gefell UM70S-jeim A/B overheadnek cardioidban, teremmikrofonnak egy teremszélességű pár Neumann KM184, valamint alattuk egy pár Shure Beta 91A határfelület mikrofon, illetve középtávolságban Audio-Technica AT4050 Mid/Side elrendezésben. A második etapban egy AKG D112 került be a lábdobba, a D6 helyérre átment a Beta 52A, valamint a pergőn lévő AT4041-ek helyére felkerült két DPA 4099. A tomokra az ipari standard Sennheiser MD421 került, lábcinre és ridera két AKG C535EB, drumkit mikrofonnak meg az AT4041. Az overheadeket átállítottam gömb karakterisztikára, a távoli A/B terem pozicióra kiment szintén gömb karakterisztikára kapcsolva a két AT4050, az M/S helyére bejött a két KM184 ORTF elrendezésben, valamint kint hagytam a két csempét is a földön. A harmadik etap "hangosítósabb" lett, ugyanis Beta 91A került be a lábdobba, a Beta 52A meg a lyuk elé, tehát standard "csempe-krumpli" setup állt fenn kiegészítve a D6-tal a bőr elött. A pergő alsó DPA-t lecseréltem a másik Beta 91A-ra, lábcinre-ridera AT4041 került fel, így visszaraktam drumkit-re a C535EB-t. Az overhead cserélődött, a kismembrános KM184-ek mentek fel, az ORTF room helyére pedig bekerült a két UM70S Blumlein elrendezésben, valamint a jó kis szalagmikrofonomat felraktam mono overheadnek. A negyedik etap speciális volt, ugyanis az SI Impact keverőt elraktam, a helyére elővettem az UA Apollo Twin hangkártyám amibe beledugtam a másik keverőt, egy Yamaha 01V96-ot ADAT-on, így lett 10 csatornám. Lábdobba Beta 52A került, pergőre SM57 felül-alul, tomokra MD421, drumkitre bekerült az egyik nagymembrános AT4050, valamint UM70S cardioid overheadek és KM184 X/Y room volt, utóbbi viszonylag közel rakva. Még annyi extra jött a dologhoz, hogy a pergő felső mikrofon a lunchboxom Sound Skulptor MP573 preampjába volt dugva. Ezzel meg is volnánk, viszonylag hamar felment a négy szám, 9 körül cuccoltunk ki, és este 6-ra otthon is voltunk amellett hogy ebédszünet is volt. A négy számot egyébként különböző módon kevertem össze. Az elsőnél minden sávra a Neve 1073 pluginemet, a Sonimus Burnley 73-at használtam előszeretettel használva a preamp szaturációját, ezt egészítettem ki a fabfilter EQ-val ahol szükség volt egyéb korrekciókra. A második számot Waves API 550A EQ-kkal lőttem be szintén fabfilter kiegészítéssel, a harmadikat pedig Waves SSL E-channel-el, de compressort nem használva csak EQ-t és a filtereket. A negyedik szám szintén Burnley 73 lett, ha már a 1073-as preampot használtam pergőn. Végezetül egyébként behúzkodtam mindenféle sávot egy projektbe, amikből mintákat vágtam ki, és csináltam belőle forrásonként wav-okat. A tapasztalat nagyon érdekes így 4 nappal a felvétel után. A pluginekkel kezdeném: a Neve 1073 sound nagyon arcba mászós, vastag, kicsit karcos, kevésbé szép teteje van. Az API nagyon nyílt és ütős, de a vastagság hiányzik. Az SSL-t érzem a középútnak a kettő között. Az olyan pont jó. Imádom a Neve és az API aretáló kapcsolóit, de azért nem rossz dolog a fokozatmentesség amit a SSL tud. Lábdobmikrofon kérdésében a Shure Beta 52A abszolút legjobb bentre. Az, hogy 10 kHz-nél vége van az átvitelének azt gondolom hogy nagyon előnyös, mivel nincsen az a természetellenes, egyébként sokak által szeretett teteje. Az AKG D112 se rossz, de van a hangjában valami, ami most nem tetszett. A Beta 91A határfelület mikrofont teljesen hülyeségnek tartom stúdió körülmények közé, az pont jó hangosítani kényes körülmények közé, mert érthető, ámde csúnya, természetellenes lábdobot lehet belőle csinálni. A lyuk elé odarakott Beta 52A nem rossz, de egy benti mikrofonnal párosítva szerintem lemezen egy bőr elé rakott mikrofon (mint az U47 fet) jobb. A ribbon érdekes, de nem érzem azt, hogy igazából hozzátenne, hiába használja előszeretettel a Warren Huart (bár ő Coles 4038-al nyomja). Pergőn a Shure SM57 hibátlan. Lehet, hogy magában nem olyan szép, mint az AT4041, de üt. Nem gondolom, hogy mást raknék oda, de amúgy nagyon tetszett az AT4041, ami egyébként akkora jelet adott hogy minimum gain mellett fél dB-re voltunk a cliptől. A DPA 4099 hangja nem tetszett itt. Egyszerűen szar. A dolog érdekessége, hogy ez az érzékenyebb verzió 142 dB-t visel el, és a hullámformán négyszögjelek vannak, viszont nincs hallható reccsenés, vagy torzítás, az AT4041 amúgy 145 dB-t bír ki papíron, és ott nem lapult a hullámforma, szóval valami nem egészen tiszta. A pergő alá rakott csempe is érdekes, nyitottabb a sodronyhangzás, és jön melléje lábdob csattanás, ami akár jól is jöhet, ha épp az a sound kell. A lábcinre és ridera rakott mikrofonok között nem éreztem nagy különbséget, de az általam élőben favorizált AKG C535-öt szerettem a legkevésbé. Tomokon izgalmas hangja volt a DPA 4099-nek, egyébként minimális hullámforma torzulást itt is láttam, meg rengeteg "bleed"-et is szedett be a mikrofon, de a teteje nagyon szép. Viszont a Sennheiser MD421 nem véletlenül az ipari standard, valahogy az ember ezt a tom hangzást képzelné el, amit itt visszahall, száraz, naturális testhang van, mellette karakteres és definiált. A drumkit vagyis a lábdob/pergő testre rakott mikrofon kérdése nagyon érdekes. Gyakorlatilag a két overheadből, egy room párból és ebből megvan a dobsound 80%-a. Viszont ha túlságosan csattan a teteje, akkor innentől jönnek a kompromisszumok hogy rosszabb pergőt akarunk-e csinálni vagy meghagyjuk a lábdob "csúnya" tetejét. Szóval nagyon nem mindegy mit rakunk ide, és az AKG C535EB nem jött be pont ugyanabból az okból kifolyólag, amiért a lábdobba rakott csempe hangja se tetszik. Az AT4041 sokkal naturálisabb volt, de az AT4050 viszont tökéletes Overheaden mindhárom verzió nagyon jó volt. A Gefellek cardioid karakterisztika mellett ütősebbek, gömbbel viszont naturálisabbak, de eget rengető különbséget nem mutat, és a Neumann KM 184 kismembránosok is nagyon jók. A mono overheadnek felrakott ribbon érdekes olyan szempontból, hogy mivel jócskán nincs is értékelhető teteje, ezért a lábdob, de főként a pergő alját meg tudja vastagítani, konkretizálni a pozicióját a mixben, de úgy érzem teljesen megleszek nélküle a jövőben. A teremmikrofonozás kérdése nagyon érdekes. A KM 184 hangja nem tetszett igazán se teremszéles távoli párban, se ORTF, se X/Y elrendezésben, és a földre rakott Beta 91A-k is inkább érdekesek voltak mint hasznosak. Az AT4050 volt a nyerő akkor is amikor mid/side-ban dolgozott a KM184 omni mellett, és az UM70S blumlein-t is elverte, a széles távoli verzióban, leginkább azért mert elég naturális a teteje, plusz így pozicionálva nagyon jó kis széles stereo teret csinált a dobnak, amibe természetesen az UAD 1176LN plugin is besegített. Bár a teszten 19-20 csatorna dolgozott az első 3 etapban, végiggondolva a dolgokat és a tanulságot levonva 12 mikrofonnal állnék neki dobot felvenni a következő összeállításban: Lábdob bent: Shure Beta 52A Lábdob bőr előtt: Audio-Technica AT4050 Pergő felül-alul: Shure SM57 Lábcin: Sennheiser e914 Tomok: Sennheiser MD421 Drumkit mic: Audio-Tecnica AT4050 Overhead: Neumann KM 184 Room A/B: Gefell UM70S  

rootkiller

rootkiller

 

Numark NDX 500 és Denon DJ DN-S1200 elsőkézből, avagy a két fölösleges pendrive fogyasztó

Most olyat csinálok, amit még sosem. És fáj is a lelkem!  Megpróbálok fél óra alatt előállítani egy bejegyzést. Nincs 10-szer újraellenőrzés, szóismétléskeresés, nincs 25ször formázás ellenőrzés. NINCS SEMMI ILYEN! 
Kicsit félek is, hogy fogok így aludni. De az is lehet, hogy nem fér bele az időbe majd, szóval nyugodtan.  NADE!  Szolnokon van a Hangszert a kézben rendezvény, ott terítettek ki az asztalra két pendrive zabáló minicsodát, egészen pontosan a Numark a NDX 500-at, a Denon pedig a DJ DN-S1200-at küldte a csatába. Engem a Denon márka valahogy mindig pont elkerült, hidegen is hagyott, a Numarkra voltam kíváncsi leginkább.  De ő volt legatyásodva. Addig nyomigálták a gyerekek délelőtt, míg fogta magát, s nem olvasta be a pendriveot. Mint később kiderült, a Play gomb ragadt be, s ettől dobta hanyatt magát a szerkezet.  Így elsőre a Denonhoz vezetett az utam.  
Denon DJ DN-S1200 Pioneerhez szokva akadt némi probléma, számomra nem feltétlenül átlátható a kezelőfelület. Kerestem jelentős ideig, hol kell tekerni pl. Értem, persze, meg kell tanulni, de hagy ne kelljen már, legyen minden ott, ahol logikusan megszokta az ember, a kanál se lyukas, pedig ugye lehetne.  Számomra végtelen hitvány volt a jog, nagyon gagyi hatást keltett, (kb olyan érzetre, mint azok a műanyag lemezek, amiket a hengeres üres adathordózok alatt találsz) nem beszélve arról, hogy a szerencsekereket megszégyenítő módon pörög. Vinyl módban kipróbáltam egy backspint, az ilyen ívet tett meg:  
Professzionális ábrázolás A könnyen forgó jog miatt értelmezhetetlen katyvasz jött ki belőle a megszokott hangzás helyett.  Az effektek működtek, azonban nem sikerült rájönnöm, hogyan lehetne megfogni őket egy bizonyos értékben, nem mondom, biztos van ilyen, de nem igazán adta magát a dolog. A filter csak lefelé ment, biztos őt is lehet személyre szabni, meg kapcsolgatni, hátdekérem. Krecselőzésnél a kezdőpont kezdett elmászni, bár ezzel nincs egyedül, tipikus cdj betegség.  A gumigombok gyalázatosak, a megszokott cue-cue-play ütlegelés után trollkodva vigyorgott vissza rám a lejátszó, baszott elindulni. Megvolt a gomb nyomva, csak a széle ugye. Köszi!  A jog azon felül, hogy nagyon könnyen jár, furán húz bele a zenébe, elsőre a régi oem cdj-k jutottak róla eszembe (volt az omnitronic, citronic, reloop a kezdeti időkben), nagyon sokat bele tud húzni a zenébe, s mintha úgy tenné, hogy nincs (vagyisinkább elég magasan) van az alsó/felső határ. Keverésnél nem éreztem túl kényelmesnek, nem túl nagyot, de azt hirtelen kellett húznom rajta, hogy meglegyen a tempó.  A pitch potival amikor értéket húztam, a kijelzőn a számláló nem követte le, hanem egy kb fél-1 másodperces fáziskéséssel érte utol a történéseket.  A kijelző szerintem meg önmagáért beszél: 
Túlzsúfolt kijelző Oké, oké, rajta van minden, de túlzsúfolt számomra, ott élőben nem igazán láttam át.  Szóval őt nem kedveltem meg.  A Numark volt már csak hátra. Régen az Axis időkben igen jó alternatívát nyújtottak, így nagy reményekkel álltam fölé. De mindhiába. 
Numark NDX 500 Az egész lejátszó letisztultabb számomra, mint a Denon, nagyobb is, kevesebb funkciót is próbáltak rázsúfolni, szerintem a kevesebb több. Elég egyértelmű, mivel mit lehet csinálni, azonban a zenében való keresést itt is beszoptam, tracket ugrottam helyette, mire megtaláltam jobbra száműzve a keresés gombot a joghoz rendelve. Hát ha így, akkor így! Ettől még szerintem hülyeség.  A jogtárcsa közel sem az a pörgős fajta, mint a Denonon, szerintem ezáltal sokkal használhatóbb, azonban annyira viszont van "kemény" járású, hogy ezzel meg azért nem tudsz egy backspint csinláni. Próbáltam, nem ment. Sajnos flexet nem vittem, azzal talán sikerül olyan fordulatszámot produkálni, amivel előjött volna az effekt.  A hot cue pontok kiválasztása nyűgös volt számomra, mindegyiknél egyesével be kellett kapcsolni a felvétel-t, ami mondjuk akkor, amikor egy kiállásban akarok 3 egymást követő dallamot kiválasztani, elég szopós. Ettől függetlenül pontosan játszotta vissza, bár a kezdőpontot nekem nem mindig jól sikerült eltalálni. Maguk a hot cue gombok szerintem túl közel voltak a joghoz, így nem esett kézre, plusz vékonyak és a nyomáspontjuk is elég fosnak tűnt, ide lehet értelmesebb lett volna na gumipadokat rakni, hamár.  A loop is ment rendesen, igaz végpontot nem tudtam rajta állítani utólag.  A BPM érték 3 száma jogtárcsa forgatásra pont úgy csinált, mint ahogy a megboldogult double dice, miközben benyelte a családi pótlékot. Piti, de nagyon. 
Túl kicsi kijelző A kijelzővel itt sem sikerült nagy barátságot kötni, nem tudtam, mikor milyen mappában vagyok, alig láttam pár karaktert a filenévből, szerintem pendriveozásra ez így majdnem használhatatlan.  Összességében én amondó vagyok, hogy senki ne vegyen ilyeneket, se a Denont, se a Numarkot, pláne ne úgy, hogy nem próbálta ki előtte, csak vakon rendeli webshopból, mert csak akkor nem érez majd csalódottságot, ha mindenáron el akarja hazudni magának, hogy  nem pattant fel velük a szopórollerre.  Persze, lehet dolgozni rajtuk, mindenen lehet, de ami ennyi megszokást és kompromisszumot kíván egy olyan munkavégzés/szórakozás esetén, amit alapértelmezetten élvezni/gyorsan csinálni kellene, az szerintem nem ér pénzt. Mindkettőről ordít a jól van ez így hangulat, oszt még el sem nyerték a méltó büntetésük! Pláne úgy, hogy amennyibe mennek, annyiból használtan ezerszer használhatóbb dolgot lehet találni, de ha nem, akkor meg kontroller+notival megoldható (jó, ott a noti a használt), s akkor még keverő sem kell, csak a beatport top100, meg a Buga Józsi besztof lagzizni, s már kész is vagyunk.  A buszom meg mindjárt elmegy, de a fél órába pont belefértem.  NAGYON FONTOS! Ne vegyetek ilyet! De csak szerintem! 

vallyont

vallyont

 

Icon iKeyboard 6 teszt

Hát én megrendeltem közben a topic címében szereplő egyik példányt. Pofátlanul gyorsan megérkezett, bár az ára azért nem pofátlanul alacsony.   Icon iKontrol 6 Már kézbevételkor is van súlya, érezni, hogy van benne anyag. Alumínium ház, súlyozott (semi-weighted) billentyűk. Nagyon jó a billentése. Vicces, de a Korg Microkey/Microstationre emlékeztet, csak azok mikrobillentyűk jó billentéssel, ezek meg teljes méretű billentyűk hasonlóan jó billentéssel.

Szerintem sokkal jobb, mint a Behringer UMX széria, vagy az EMU Xboardok billentése. Ezekhez volt már szerencsém. A kontroll gombjait könnyű bármelyik DAW szoftverhez igazítani, még Reaperhez és Studio One-hoz is. Mackie Control Extended eszközt kell választani, és minden működik is. Home stúdióba ideális, mert az asztalon nagyon kis helyet foglal el. Ha nem zenélni, hanem kisebb részleteket felvenni vagy szerkeszteni akarsz, akkor jól jön, hogy nem egy batár, ugyanakkor egy állványon zenélésre is szuper billetésileg. Első blikkre nagyon elégedett vagyok.

Aquarius

Aquarius

 

iPad és a zenélés

Bizonyára többen próbáltak már Android tableten zenélni. Azóta már rájöhettek, hogy próbálkozni lehet, de sosem lesz az igazi. Ha igazán örömmel és megelégedéssel, nem utolsó sorban tényleg használható produktumokkal szeretnénk tableten zenélni, akkor kénytelenek vagyunk iPad-re nyergelni.   Aki Androidos rendszerből érkezik az iOS-re, az több falba is ütközhet. Az első és egyben legnagyobb eltérés, hogy míg Androidon a teljes fájlstruktúrát áttekinthetjük és uralhatjuk, addig iOS-en gyakorlatilag semmit sem tehetünk. Fontos megértenünk, hogy iPad-en minden alkalmazás egy saját homokozóban (sandbox) dolgozik, amelyek között közvetlen átjárás nincsen. Ha egy alkalmazásban elkészítünk egy zenét és azt wav fájlban át szeretnénk juttatni egy másik alkalmazásba, akkor néhány trükköt kell alkalmaznunk.
A legegyszerűbb ha az éppen használt zeneszerkesztőnk képes a wav fájlt exportálni és az exportálás céljának engedi kiválasztani azt az alkalmazást, amelyikben meg szeretnénk nyitni.
Nem ritka azonban hogy a programunk csak annyit tesz lehetővé, hogy a kész produktumot egy wav fájlban az iTunes-ba exportáljuk. Az első időkben én magam sem értettem hogy akkor most hova a túróba exportál? Rajta van a készüléken is az iTunes, de az vásárlásra alkalmas, miért éppen oda exportálná?
A megoldás, hogy telepítenünk kell a számítógépünkre az iTunes alkalmazást. Mac-es megfejtésekkel most nem foglalkozok, mert azok alapból szeretik iOS-es kistesóikat. Tehát PC és Windows rendszerre is letölthető az Apple iTunes amivel azután menedzselni fogjuk tudni az iPad-ünket. Ha USB kábellel rákötjük az iPad-et a PC-re, automatikusan elindul a feltelepített iTunes alkalmazás, az iPad pedig megkérdezi, hogy megbízunk-e a kapcsolódott számítógépben, amire természetesen "igen"-el kell válaszolnunk az iPad kijelzőjén. Ezután megjelenik a számítógépünk iTunes alkalmazásának felső sorában egy kis iPad ikon, ez a mi kis készülékünk, kattintsunk rá és feltárulnak a lehetőségeink amit a táblagéppel elkövethetünk. Itt a bal oldali listában kattintsunk az Alkalmazások feliratra és megjelenik az iPad tartalma, láthatjuk a desktop elrendezéseinket, a megvásárolt alkalmazásainkat és ha leljebb görgetünk, akkor bal oldalt a jelenlegi alkalmazásaink listáját. Ha valamelyik alkalmazásunk nevére rákattintunk, akkor mellette jobb oldalon az üres ablakban megjelenik az adott alkalmazás homokozója. Ezt kerestük eddig. Ha tehát korábban egyik zeneprogramunk végtermékét iTunes-be exportáltuk, akkor itt találhatjuk meg ebben az ablakban. Innen kimenthetjük és átmásolhatjuk egy másik alkalmazásunk homokozójába, hogy aztán ott felhasználhassuk.
Ez a módszer természetesen ingyen van, de elég macerás, ezért én a lehető legritkább esetben nyúlok hozzá. Vannak más trükkök is az audio fájlok mozgatására. Például a Dropbox. Ma már a legtöbb zenei alkalmazás támogatja a Dropbox-ból importálást és oda exportálást. Nagy általánosságban elmondhatom, hogyha iPad-el szeretnél zenélni, akkor barátod lesz a Dropbox.
Ha kedvenc zeneprogramunk mégsem támogatja a Dropbox-ot, még mindig vannak lehetőségek. Két alkalmazás nevét említeném: AudioCopy és AudioShare. Mindkét alkalmazás hasonlóan működik mint a Dropbox, csak nem felhőben foglalnak helyet és netes eléréssel működnek, hanem magán az iPad-en és offline. Ezzel persze tárhelyet vesznek el a táblagépünktől. Meg persze fizetősek. Cserébe teljesen net-függetlenek.




Ha a kettő közül kéne választani, akkor én mindenképpen az AudioShare megvásárlását javasolnám, mert abban valahogy jobb a könyvtár-kezelés, akár egy komplett könyvtárat ZIP-be csomagolva képes lementeni a Dropbox-ba, vagy fordítva, Dropbox-ból egy ZIP file-ból kicsomagol és létrehoz magának egy könyvtárat. Lehet benne az audio fájlokat vagdosni, loop-olni, ezáltal tökéletes loop-illeszkedést vágni stb. Szóval szerintem ez a hasznosabb.

Mielőtt rátérnénk a zenei alkalmazásokra, nézzük meg hogy egyáltalán milyen lehetőségünk van az iPad-re csatlakozni. Kétféle igény lép fel zenélés esetén: MIDI billentyűzet és hangkártya.

Amit mindenek előtt megpróbálunk rátukmálni az iPad-re, az a MIDI billentyűzet, hiszen az iPad füles kimenetén ugyanúgy kijön a hang, mintha egy hangkártyát csatlakoztatnánk rá. A legegyszerűbb megoldás, ha veszünk egy eredeti Apple Camera Connection Kit-et, amin található USB csatlakozó és ide csatlakoztatjuk az USB-s MIDI billentyűnket. Ezzel  létre is jött a kapcsolat. Arra nem tudom ki ad garanciát hogy az iPad ilyen csatlakozófelülete kompatibilis-e a MIDI billentyűnk USB felületével, mindenesetre próba cseresznye.

Vannak a célra kifejezett célhardverek is, amik persze drágábbak, de legalább biztosan működnek. Régebbi iPad-eken 30 tűs csatlakozót találunk, amelyre készült sok kiegészítő, hogy csak párat említsek: Line6 Midi Mobilizer II, vagy iRig Midi Core. Nem kívánom felkutatni a netet az összes létező lehetőségért, csak annyit mondanék, hogy  Midi interface kiválasztásánál csak olyat vásároljunk, ami Core-MIDI kompatibilis. A Line6 Midi Mobilizerből is létezik egy sima és egy II-es jelzésű, amelyből csak ez a második alkalmas Midi billentyűzet fogadására... az egyes verzió pedig csak a saját Line6 Midi Memo programmal kompatibilis és midi adatok, úgy mint sys-ex rögzítésére való. Itt csak 30 Pin-es eszközöket említek, de Lightning csatlakozásra is rengeteg lehetőséget találni ma már az interneten.




Ezeknek a 30 pin-es kiegészítőknek megvan az az előnyük, hogy ha később újabb iPad-re váltunk, amin Lightning csatlakozó található, akkor csak veszünk egy 30 Pin to Lightning átalakítót és tovább használhatjuk őket az új iPad-en.

Audio hangkártya csatlakoztatására nagyjából pont ugyanilyen lehetőségeink vannak. Például Line6 Mobile In, ami szintén a 30 Pin-es csatlakozó felületre dugható, ezzel együtt látható hogy el is foglalta a csatlakozást a Midi billentyűnk elől. Van más lehetőségünk is, például iRig, ami a 3,5-ös fejhallgató helyére dugható és semmi mást nem csinál, csak a Headset mikrofon bemenetét 6,3-as Jack bemenetté alakítja, a jelerősséget illeszti gitár bemenetnek és ez mellett megtartja a sztereo fülhallgató kimenetet. Így nyerünk egy mono audio bemenetet gitárnak, monoszintinek, mikrofonnak, bárminek amit rögzíteni, vagy elcsavarni szeretnénk.



Persze ezek az interface-ek meg még plusz az átalakító, másik oldalon meg a fülhallgatóból kijövő iRig tubus már nagyon sután állnak ki az iPad-ből. Ezért dacára annak hogy működnek, biztosan esztétikusabb és strapabíróbb csatlakozás után fog nézni az ember előbb-utóbb.

Erre szolgálnak a különböző dokkolók. Mindenki választhat a csatlakozó felületének (30 Pin vagy Lightning), ízlésének és pénztárcájának megfelelő típust. Ami közös bennük, hogy csupán egy csatlakozó felületen keresztül mind a Midi interface-t mind pedig az audio hangkártyát csatolják az iPad-hez, és persze körül is ölelik azt.



Ha már mindennel csatlakoztunk az iPad-hez, kezdődhet a programok vásárlása. Igen, minden értelmes dolog fizetős, némelyik nem is olcsó. Ugyanakkor megadják azt az örömet, hogy egy doboz cigi áráért szinte minden hónapban, vagy héten vehetünk magunknak egy komplett új szintit

Talán ez az a pont, ahonnan a legnehezebb elindulni. Kicsi szintiket, VA-kat bármikor vásárolhat az ember 1-2 Euro-ért, de el kell indulni egy nagyobb, drágább munkaállomással amikor még azt sem tudjuk, hogy melyik munkastílus fog nekünk a legjobban passzolni.

A legkézenfekvőbb első lépés a GarageBand. 5 Euro-ért a lehető legtöbbet nyújtja a legjobb színvonalon. A Hammond orgonáját bármelyik többszázezres Korg szinti megirígyelhetné, de a vonósai is szépek, a húros hangszerek is stb. Van benne tetemes szinti választék, dobosok is segítenek az alkotásban. Talán ezzel az alkalmazással lehet a legjobban megközelíteni egy akusztikus zenekar hangzását. Tud Midi adatfolyamot is rögzíteni, de Audio sávokat is, illetve már támogatja azt is hogy más, külső szintiprogramunkkal is zenéljünk benne. Az egyetlen ami nekem nem tetszik benne, hogy óóóriásira hízott az évek során, nemcsak a mérete, de az étvágya is a teljesítményre, persze a lehetőségeket tekintve ez érthető is. Van néhány funkció, ami kisebb teljesítményű gépeken, mint például egy iPad2-n el sem érhető, bár az a gyanúm, hogy a tárhelyet ugyanúgy foglalják.



Aki számítógépes DAW szoftverekhez szokott, valószínűleg a Cubasis-t fogja firtatni. Ez pont tízszer annyiba kerül mint a GarageBand, vagyis 50 Euro-ba. Míg a GarageBand amolyan élő zenekaros mentalitást és hangzást képvisel, addig a Cubasis egy professzionális stúdiószoftver munkastílusát követi. Ugyanúgy lehet Midi sávokat, Audio sávokat létrehozni, mint a számítógépes nagytesón. A Midi sávokon piano roll nézetben hangokat átrendezni, kontroller görbéket berajzolni, minden sávon Insert effekteket bekapcsolni, Master effekteket használni. Vásárolhatunk további effekt csomagokat is. Tartalmaz egy egész jól összetett VA szintit is, de nagyon jó dobhangjai is vannak, amik szinte élő zenekari hangzással bírnak. Alap kiépítésben elfut egy iPad2-n is, de a VA szinti már akad rajta, meg persze kevesebb Insert effekttel kell operálnunk, hogy hagyjunk a teljesítményből. Egy dolog nem tetszett nekem benne, hogy mind erősebb, mind gyengébb iPad-en néha tetten értem, hogy a Midi dob kihagyott egy-egy hangot.




A következő már egy sokkal érdekesebb terület. Elektromos zenét komponálók, ötletelők, hobbiból Soundcloud-ra zenét gyártók, vagy akár LiveAct guruk is egyaránt lelkesedhetnek a KORG Gadget-ért. Ez egy komplett szoftverszintetizátor és szekvenszer munkaállomás. Gyárilag 15 modul jár hozzá, amik különálló, különböző tematikájú szinti hangmodulok. Található köztük mono szinti, basszus szinti, FM szinti, Poly VA, Ambient-, PCM szinti, dob és még sorolhatnám. A lényege, hogy egy speciális szekvenszer-metódus üzemel benne a piano roll nézethez hasonlóan szerkeszthető hangjegyekkel, átrajzolható kontrollerutasításokkal stb. Nagyon összetett és nagyon kreatív munkaállomás és természetesen Midi billentyűvel is feljátszhatjuk rá az ötleteinket. Érdekessége a szekvenszer egyedi stílusán kívül a szinti modulok bővíthetőségében rejlik. A KORG a Gadget megjelenése óta minden hangmoduljukat elérhetővé tette a Gadget-be beépülő modulként is, így bővíthetjük a programunkat tökéletes zongora, elektromos zongora, orgona hangzásokkal, de akár az eredeti Korg M1 a Wavestation, vagy Arp Odyssei szoftver hangmodulokkal is. A program az idulása óta is rengeteget fejlődött, kapott sávonként plusz insert effekt pontokat és sávonkénti EQ-t is. Nem sok rosszat tudnék mondani róla. A szekvenszer működése nagyon egyedi, de éppen ezért ha elsajátítottuk a használatát, akkor rendkívül gördülékenyen és változatosan alkalmazhatjuk. Egy régebbi iPad2-n sajnos maximum 2-4 modult bír elfuttatni egyszerre, attól függően hogy milyen erőforrású modult sikerült választanunk, de természetesen erősebb iPad-en akár 20-at is elvezényel. Tehát rendkívül jó cucc, de megvásárlását csak erősebb iPad-el rendelkezőknek ajánlom a maga 40 Euro-s áráért, ami csak az alapár, ezen felül a modulok símán vannak további 30 Euro-k darabonként.




Ha összegezni szeretném a munkaállomások tudását az igényeimet és az áraikat, látható, hogy irgalmatlan összegeket el lehet költeni és nem biztos hogy egyetlen munkaállomás magába foglalja mindazt amire szükségem van. Például egyik pénznyelő sem volt alkalmas az eddigiekből arra, hogy egy feljátszott hangot hangmintaként felhasználjon és mint egy sampler, dallam hangszerként felhasználjuk épkézláb módon.


Ha megtetszett nekünk a Midi feljátszás, a könnyű sáv editálás a Cubasis-ből, a moduláris felépítés és az insert effektek a Korg Gadget-ből, plusz szeretnénk sample mintákkal dobolni, vagy akár szinti oszcillátornak felhasználni a hangmintánkat, akkor ideje pillantást vetnünk a NanoStudio-ra. Az alap program 7 Euro, amivel 5 Midi sávot kapunk, de további 5 Euro-ért felbővíthetjük Midi 16 sávosra. Igen, Midi sávosra, ugyanis ez a program 16 Part Multitimbrális hangmodulként is használható. Ugyanolyan erőforrással elfut egy iPad2-esen is, mint egy iPhone 4S-en, tehát nem kell megszakadnia. A sávjaink hangforrása olyan, mint egy VA szinti blokk, annyi érdekességgel, hogy oszcillátornak választhatunk VA hullámformát is, vagy a program gyári PCM hangmintáiból, de mi magunk által rögzített sample mintát is. A hangszín szerkesztése ezután a saját mintáinkkal is ugyanúgy történik, mint a gyári mintákkal, vagy hullámformákkal. A Trackek hangforrásánál tehát választhatunk dallam hangszer modult amit az előbbiekben tárgyaltam, és választhatunk dob modult is, amit szintén feltölthetünk gyári mintákkal, vagy a saját mintáinkkal, amik lehetnek akár loop-ok is. A programnak nagyon korrekt mixere van, ahol insert FX pontokat készíthetünk. Nem titkolom a lelkesedésemet, ez egy nagyon jó program az áráért.










Eddig csak munkaállomásokról írtam és csak azokról amelyeket volt alkalmam kipróbálni és még tetszett is. Azokat pedig most nem taglalom amik nem tetszettek, vagy nagyon hektikusan működtek. Bizonyára még rengeteg lehetőség van, mindenkire rábízom hogy az interneten megkeresse a magának valót.

Újabb és egyben a leghatalmasabb terület a szoftverszintetizátorok világa. Hogy csak néhányat említsek amikkel érdemes kokettálni: KORG iPolysix, KORG iMS20, iDS10, az ő érdekességük, hogy régi őseiket mintázzák és tartalmaznak szekvenszert is, nem olcsóak, de nívós példányok. Ha különleges hangzásokra vágyunk, akkor a Waldorf Nave és Sunrizer szintiket emelném ki. Ha az analóg hangszerek metodikájából szeretnénk elindulni akkor Animoog, Magellan, Thor, iMini, iSEM, iProphet, Korg Arp Oddyssei. Ha szerettük a régi, legendás KORG PCM szintiket, akkor KORG iM1 és iWavestation. Ha jobb minőségű és elég univerzális színpadi hangmodult szeretnénk, akkor KORG Module. Ha egyszerű samplert szeretnénk, amivel saját hangmintánkat használhatjuk dallamhangszerként, akkor SampleWiz, vagy Samplr. A groovebox-ot sem kell nélkülöznünk, mert kaphatunk Korg iElectribe-ot és AKAI iMPC-t is. Van itt érdekességnek egy dobszintetizátor, az Impaktor. És ha dögös Hammond-ot szeretnénk, akkor a Galileo.

Lehetetlen lenne felsorolni az összeset. Mindenki keresse meg az igényeinek és pénztárcájának megfelelő szintiket, hiszen pár Euro-ért szinte bármikor meglephetjük magunkat egyel.

Látható, hogy rengeteg önálló szoftverszintetizátort lehet vásárolni. Ez szuper, de ha van egy megszokott zeneszerkesztő rendszerünk az iPad-en, akkor valahogy mégiscsak szeretnénk ezeknek a szintiknek a hangját rögzíteni vele. Gondolok itt elsősorban a GarageBand-re és a Cubasis-re, mert ezek alkalmasak rá. A GarageBand-ban van erre lehetőség, úgy hívják hogy Inter-App, amikor valamelyik külső szintinket benyithatjuk egy külön sávra hangforrásként. Tehát minden olyan munkaállomás, vagy program, ami rendelkezik Inter-App kompatibilitással, lehetővé teszi ezt a számunkra. De van rengeteg olyan alkalmazás, ami nem rendelkezik ilyen funkcionalitással, illetve előfordulhat, hogy nemcsak munkaállomásba, hanem másfajta rögzítőbe, effektbe, vagy looper programba is szeretnénk valamelyik szoftverszintink hangját továbbítani. Ilyen esetben olyan alkalmazásra van szükségünk, amely képes a hangszereinket belinkelni és más alkalmazásba továbbítani a hangjukat. Erre a célra én az Audiobus és AUM programokat emelném ki. Az Audiobus egyszerűbb és célratörőbb, kisebb erőforrású iPad-eken jobban használhatjuk. Az AUM pedig sokkal összetettebb konfigurációkat, linkeléseket és effekt-insert pontokat tesz lehetővé, ennek megfelelően nagyobb az erőforrás-igénye is.

Pár szót még említenék a loopolással foglalkozó programokról. Lehet őket ötletelésre is használni, de ügyesebbek természetesen élő produkciót is alapozhatnak rájuk. A Youtube-on ezekről is számtalan videó látható. A legnépszerűbbek talán az Everyday Looper és a Loopy HD. Mindkettő nagyon kezes, hiszen arra találták ki őket hogy könnyen lehessen akár élő produkcióban is pillanatok alatt a megfelelő eredményt elérni. Érdemes oktatóvideókon megnézni hogy nekünk melyik módszer fekszik a jobban. Én speciel a Loopy HD-t részesítem előnyben mert a különböző loop-tárcsáknak lehet eltérő ütemszámot megadni, lehet loop wav fájlt importálni, amit beilleszt ez első üres tárcsára, meghatározza a tempót és az ütemszámot is a program, így a további sávok felvétele már ehhez képest történhet. A végeredményből a wav fájlokat akár tárcsánként külön-külön is exportálhatjuk más programba, és még néhány kényelmi funkció miatt élvezi hogy rá esett a választásom.




A legvégére hagytam egy személyes kedvencemet. Nagyon ügyes, különleges és kreatív sampler program a Samplr. Egyrészt loop-okat illeszthetünk bele, amiket a legváltozatosabb módon variálhatunk, szabdalhatunk, használhatunk fel más ritmusok megalkotásához. Másrészt saját hangmintáinkat használhatjuk dallam hangszernek, amire szintén rengeteg metodika áll a rendelkezésünkre. Igazi sample gyurmaasztal. Mindezen funkcionalitásokat pedig egy 6 sávos audio szekvenszerben rögzíthetjük. Az ütemszámokat sajnos elég nehéz belőni, ebben egy kicsit nehézkes elindulni, de érdemes megtanulni, mert nagyon sokrétű a folytatás. Tipikusan az a program, hogyha nincs segítségünk, akkor semmire sem megyünk vele, de ha valaki elmagyarázza hogyan működik, akkor megnyílik a lehetőségek tárháza. Én először töröltem a táblagépről, aztán egy évvel később miután megnéztem pár oktató videót, visszatelepítettem és az egyik legkreatívabb eszközzé lépett elő.



Az írásom hossza is mutatja, hogy az iPad-es zenélés témakör egy feneketlen zsák. Lehetetlen lenne felsorolni minden alkalmazást és minden hangszert, ahogy azt is lehetetlen lenne felsorolni, hogy mennyi haszontalan programmal is találkozhatunk. Nagy általánosságban elmondható, hogy ha bármilyen szoftver hangszer szembe jön, először nézzünk róla Youtube videót, azután döntsünk.
Ezen kívül mindenkinek ajánlom figyelmébe az appshopper.com oldalt, ahol saját fiókunkkal készíthetünk saját kívánságlistát, így azonnal értesülhetünk az új szoftverek megjelenéséről, vagy épp valamelyik kiszemeltünk árának a csökkenéséről.




https://synthimania.blog.hu/2017/02/15/ipad_es_a_zeneles' rel="nofollow external">

Koródi Csaba

Koródi Csaba

 

iPad és a zenélés

Bizonyára többen próbáltak már Android tableten zenélni. Azóta már rájöhettek, hogy próbálkozni lehet, de sosem lesz az igazi. Ha igazán örömmel és megelégedéssel, nem utolsó sorban tényleg használható produktumokkal szeretnénk tableten zenélni, akkor kénytelenek vagyunk iPad-re nyergelni.   Aki Androidos rendszerből érkezik az iOS-re, az több falba is ütközhet. Az első és egyben legnagyobb eltérés, hogy míg Androidon a teljes fájlstruktúrát áttekinthetjük és uralhatjuk, addig iOS-en gyakorlatilag semmit sem tehetünk. Fontos megértenünk, hogy iPad-en minden alkalmazás egy saját homokozóban (sandbox) dolgozik, amelyek között közvetlen átjárás nincsen. Ha egy alkalmazásban elkészítünk egy zenét és azt wav fájlban át szeretnénk juttatni egy másik alkalmazásba, akkor néhány trükköt kell alkalmaznunk.
A legegyszerűbb ha az éppen használt zeneszerkesztőnk képes a wav fájlt exportálni és az exportálás céljának engedi kiválasztani azt az alkalmazást, amelyikben meg szeretnénk nyitni.
Nem ritka azonban hogy a programunk csak annyit tesz lehetővé, hogy a kész produktumot egy wav fájlban az iTunes-ba exportáljuk. Az első időkben én magam sem értettem hogy akkor most hova a túróba exportál? Rajta van a készüléken is az iTunes, de az vásárlásra alkalmas, miért éppen oda exportálná?
A megoldás, hogy telepítenünk kell a számítógépünkre az iTunes alkalmazást. Mac-es megfejtésekkel most nem foglalkozok, mert azok alapból szeretik iOS-es kistesóikat. Tehát PC és Windows rendszerre is letölthető az Apple iTunes amivel azután menedzselni fogjuk tudni az iPad-ünket. Ha USB kábellel rákötjük az iPad-et a PC-re, automatikusan elindul a feltelepített iTunes alkalmazás, az iPad pedig megkérdezi, hogy megbízunk-e a kapcsolódott számítógépben, amire természetesen "igen"-el kell válaszolnunk az iPad kijelzőjén. Ezután megjelenik a számítógépünk iTunes alkalmazásának felső sorában egy kis iPad ikon, ez a mi kis készülékünk, kattintsunk rá és feltárulnak a lehetőségeink amit a táblagéppel elkövethetünk. Itt a bal oldali listában kattintsunk az Alkalmazások feliratra és megjelenik az iPad tartalma, láthatjuk a desktop elrendezéseinket, a megvásárolt alkalmazásainkat és ha leljebb görgetünk, akkor bal oldalt a jelenlegi alkalmazásaink listáját. Ha valamelyik alkalmazásunk nevére rákattintunk, akkor mellette jobb oldalon az üres ablakban megjelenik az adott alkalmazás homokozója. Ezt kerestük eddig. Ha tehát korábban egyik zeneprogramunk végtermékét iTunes-be exportáltuk, akkor itt találhatjuk meg ebben az ablakban. Innen kimenthetjük és átmásolhatjuk egy másik alkalmazásunk homokozójába, hogy aztán ott felhasználhassuk.
Ez a módszer természetesen ingyen van, de elég macerás, ezért én a lehető legritkább esetben nyúlok hozzá.   Vannak más trükkök is az audio fájlok mozgatására. Például a Dropbox. Ma már a legtöbb zenei alkalmazás támogatja a Dropbox-ból importálást és oda exportálást. Nagy általánosságban elmondhatom, hogyha iPad-el szeretnél zenélni, akkor barátod lesz a Dropbox.
Ha kedvenc zeneprogramunk mégsem támogatja a Dropbox-ot, még mindig vannak lehetőségek. Két alkalmazás nevét említeném: AudioCopy és AudioShare. Mindkét alkalmazás hasonlóan működik mint a Dropbox, csak nem felhőben foglalnak helyet és netes eléréssel működnek, hanem magán az iPad-en és offline. Ezzel persze tárhelyet vesznek el a táblagépünktől. Meg persze fizetősek. Cserébe teljesen net-függetlenek.    
Ha a kettő közül kéne választani, akkor én mindenképpen az AudioShare megvásárlását javasolnám, mert abban valahogy jobb a könyvtár-kezelés, akár egy komplett könyvtárat ZIP-be csomagolva képes lementeni a Dropbox-ba, vagy fordítva, Dropbox-ból egy ZIP file-ból kicsomagol és létrehoz magának egy könyvtárat. Lehet benne az audio fájlokat vagdosni, loop-olni, ezáltal tökéletes loop-illeszkedést vágni stb. Szóval szerintem ez a hasznosabb.   Mielőtt rátérnénk a zenei alkalmazásokra, nézzük meg hogy egyáltalán milyen lehetőségünk van az iPad-re csatlakozni. Kétféle igény lép fel zenélés esetén: MIDI billentyűzet és hangkártya.
Amit mindenek előtt megpróbálunk rátukmálni az iPad-re, az a MIDI billentyűzet, hiszen az iPad füles kimenetén ugyanúgy kijön a hang, mintha egy hangkártyát csatlakoztatnánk rá. A legegyszerűbb megoldás, ha veszünk egy eredeti Apple Camera Connection Kit-et, amin található USB csatlakozó és ide csatlakoztatjuk az USB-s MIDI billentyűnket. Ezzel  létre is jött a kapcsolat. Arra nem tudom ki ad garanciát hogy az iPad ilyen csatlakozófelülete kompatibilis-e a MIDI billentyűnk USB felületével, mindenesetre próba cseresznye.
Vannak a célra kifejezett célhardverek is, amik persze drágábbak, de legalább biztosan működnek. Régebbi iPad-eken 30 tűs csatlakozót találunk, amelyre készült sok kiegészítő, hogy csak párat említsek: Line6 Midi Mobilizer II, vagy iRig Midi Core. Nem kívánom felkutatni a netet az összes létező lehetőségért, csak annyit mondanék, hogy  Midi interface kiválasztásánál csak olyat vásároljunk, ami Core-MIDI kompatibilis. A Line6 Midi Mobilizerből is létezik egy sima és egy II-es jelzésű, amelyből csak ez a második alkalmas Midi billentyűzet fogadására... az egyes verzió pedig csak a saját Line6 Midi Memo programmal kompatibilis és midi adatok, úgy mint sys-ex rögzítésére való. Itt csak 30 Pin-es eszközöket említek, de Lightning csatlakozásra is rengeteg lehetőséget találni ma már az interneten.    
Ezeknek a 30 pin-es kiegészítőknek megvan az az előnyük, hogy ha később újabb iPad-re váltunk, amin Lightning csatlakozó található, akkor csak veszünk egy 30 Pin to Lightning átalakítót és tovább használhatjuk őket az új iPad-en.
Audio hangkártya csatlakoztatására nagyjából pont ugyanilyen lehetőségeink vannak. Például Line6 Mobile In, ami szintén a 30 Pin-es csatlakozó felületre dugható, ezzel együtt látható hogy el is foglalta a csatlakozást a Midi billentyűnk elől. Van más lehetőségünk is, például iRig, ami a 3,5-ös fejhallgató helyére dugható és semmi mást nem csinál, csak a Headset mikrofon bemenetét 6,3-as Jack bemenetté alakítja, a jelerősséget illeszti gitár bemenetnek és ez mellett megtartja a sztereo fülhallgató kimenetet. Így nyerünk egy mono audio bemenetet gitárnak, monoszintinek, mikrofonnak, bárminek amit rögzíteni, vagy elcsavarni szeretnénk.     Persze ezek az interface-ek meg még plusz az átalakító, másik oldalon meg a fülhallgatóból kijövő iRig tubus már nagyon sután állnak ki az iPad-ből. Ezért dacára annak hogy működnek, biztosan esztétikusabb és strapabíróbb csatlakozás után fog nézni az ember előbb-utóbb.
Erre szolgálnak a különböző dokkolók. Mindenki választhat a csatlakozó felületének (30 Pin vagy Lightning), ízlésének és pénztárcájának megfelelő típust. Ami közös bennük, hogy csupán egy csatlakozó felületen keresztül mind a Midi interface-t mind pedig az audio hangkártyát csatolják az iPad-hez, és persze körül is ölelik azt.     Ha már mindennel csatlakoztunk az iPad-hez, kezdődhet a programok vásárlása. Igen, minden értelmes dolog fizetős, némelyik nem is olcsó. Ugyanakkor megadják azt az örömet, hogy egy doboz cigi áráért szinte minden hónapban, vagy héten vehetünk magunknak egy komplett új szintit   Talán ez az a pont, ahonnan a legnehezebb elindulni. Kicsi szintiket, VA-kat bármikor vásárolhat az ember 1-2 Euro-ért, de el kell indulni egy nagyobb, drágább munkaállomással amikor még azt sem tudjuk, hogy melyik munkastílus fog nekünk a legjobban passzolni.
A legkézenfekvőbb első lépés a GarageBand. 5 Euro-ért a lehető legtöbbet nyújtja a legjobb színvonalon. A Hammond orgonáját bármelyik többszázezres Korg szinti megirígyelhetné, de a vonósai is szépek, a húros hangszerek is stb. Van benne tetemes szinti választék, dobosok is segítenek az alkotásban. Talán ezzel az alkalmazással lehet a legjobban megközelíteni egy akusztikus zenekar hangzását. Tud Midi adatfolyamot is rögzíteni, de Audio sávokat is, illetve már támogatja azt is hogy más, külső szintiprogramunkkal is zenéljünk benne. Az egyetlen ami nekem nem tetszik benne, hogy óóóriásira hízott az évek során, nemcsak a mérete, de az étvágya is a teljesítményre, persze a lehetőségeket tekintve ez érthető is. Van néhány funkció, ami kisebb teljesítményű gépeken, mint például egy iPad2-n el sem érhető, bár az a gyanúm, hogy a tárhelyet ugyanúgy foglalják.     Aki számítógépes DAW szoftverekhez szokott, valószínűleg a Cubasis-t fogja firtatni. Ez pont tízszer annyiba kerül mint a GarageBand, vagyis 50 Euro-ba. Míg a GarageBand amolyan élő zenekaros mentalitást és hangzást képvisel, addig a Cubasis egy professzionális stúdiószoftver munkastílusát követi. Ugyanúgy lehet Midi sávokat, Audio sávokat létrehozni, mint a számítógépes nagytesón. A Midi sávokon piano roll nézetben hangokat átrendezni, kontroller görbéket berajzolni, minden sávon Insert effekteket bekapcsolni, Master effekteket használni. Vásárolhatunk további effekt csomagokat is. Tartalmaz egy egész jól összetett VA szintit is, de nagyon jó dobhangjai is vannak, amik szinte élő zenekari hangzással bírnak. Alap kiépítésben elfut egy iPad2-n is, de a VA szinti már akad rajta, meg persze kevesebb Insert effekttel kell operálnunk, hogy hagyjunk a teljesítményből. Egy dolog nem tetszett nekem benne, hogy mind erősebb, mind gyengébb iPad-en néha tetten értem, hogy a Midi dob kihagyott egy-egy hangot.    
A következő már egy sokkal érdekesebb terület. Elektromos zenét komponálók, ötletelők, hobbiból Soundcloud-ra zenét gyártók, vagy akár LiveAct guruk is egyaránt lelkesedhetnek a KORG Gadget-ért. Ez egy komplett szoftverszintetizátor és szekvenszer munkaállomás. Gyárilag 15 modul jár hozzá, amik különálló, különböző tematikájú szinti hangmodulok. Található köztük mono szinti, basszus szinti, FM szinti, Poly VA, Ambient-, PCM szinti, dob és még sorolhatnám. A lényege, hogy egy speciális szekvenszer-metódus üzemel benne a piano roll nézethez hasonlóan szerkeszthető hangjegyekkel, átrajzolható kontrollerutasításokkal stb. Nagyon összetett és nagyon kreatív munkaállomás és természetesen Midi billentyűvel is feljátszhatjuk rá az ötleteinket. Érdekessége a szekvenszer egyedi stílusán kívül a szinti modulok bővíthetőségében rejlik. A KORG a Gadget megjelenése óta minden hangmoduljukat elérhetővé tette a Gadget-be beépülő modulként is, így bővíthetjük a programunkat tökéletes zongora, elektromos zongora, orgona hangzásokkal, de akár az eredeti Korg M1 a Wavestation, vagy Arp Odyssei szoftver hangmodulokkal is. A program az idulása óta is rengeteget fejlődött, kapott sávonként plusz insert effekt pontokat és sávonkénti EQ-t is. Nem sok rosszat tudnék mondani róla. A szekvenszer működése nagyon egyedi, de éppen ezért ha elsajátítottuk a használatát, akkor rendkívül gördülékenyen és változatosan alkalmazhatjuk. Egy régebbi iPad2-n sajnos maximum 2-4 modult bír elfuttatni egyszerre, attól függően hogy milyen erőforrású modult sikerült választanunk, de természetesen erősebb iPad-en akár 20-at is elvezényel. Tehát rendkívül jó cucc, de megvásárlását csak erősebb iPad-el rendelkezőknek ajánlom a maga 40 Euro-s áráért, ami csak az alapár, ezen felül a modulok símán vannak további 30 Euro-k darabonként.    
Ha összegezni szeretném a munkaállomások tudását az igényeimet és az áraikat, látható, hogy irgalmatlan összegeket el lehet költeni és nem biztos hogy egyetlen munkaállomás magába foglalja mindazt amire szükségem van. Például egyik pénznyelő sem volt alkalmas az eddigiekből arra, hogy egy feljátszott hangot hangmintaként felhasználjon és mint egy sampler, dallam hangszerként felhasználjuk épkézláb módon.  
Ha megtetszett nekünk a Midi feljátszás, a könnyű sáv editálás a Cubasis-ből, a moduláris felépítés és az insert effektek a Korg Gadget-ből, plusz szeretnénk sample mintákkal dobolni, vagy akár szinti oszcillátornak felhasználni a hangmintánkat, akkor ideje pillantást vetnünk a NanoStudio-ra. Az alap program 7 Euro, amivel 5 Midi sávot kapunk, de további 5 Euro-ért felbővíthetjük Midi 16 sávosra. Igen, Midi sávosra, ugyanis ez a program 16 Part Multitimbrális hangmodulként is használható. Ugyanolyan erőforrással elfut egy iPad2-esen is, mint egy iPhone 4S-en, tehát nem kell megszakadnia. A sávjaink hangforrása olyan, mint egy VA szinti blokk, annyi érdekességgel, hogy oszcillátornak választhatunk VA hullámformát is, vagy a program gyári PCM hangmintáiból, de mi magunk által rögzített sample mintát is. A hangszín szerkesztése ezután a saját mintáinkkal is ugyanúgy történik, mint a gyári mintákkal, vagy hullámformákkal. A Trackek hangforrásánál tehát választhatunk dallam hangszer modult amit az előbbiekben tárgyaltam, és választhatunk dob modult is, amit szintén feltölthetünk gyári mintákkal, vagy a saját mintáinkkal, amik lehetnek akár loop-ok is. A programnak nagyon korrekt mixere van, ahol insert FX pontokat készíthetünk. Nem titkolom a lelkesedésemet, ez egy nagyon jó program az áráért.          
Eddig csak munkaállomásokról írtam és csak azokról amelyeket volt alkalmam kipróbálni és még tetszett is. Azokat pedig most nem taglalom amik nem tetszettek, vagy nagyon hektikusan működtek. Bizonyára még rengeteg lehetőség van, mindenkire rábízom hogy az interneten megkeresse a magának valót.   Újabb és egyben a leghatalmasabb terület a szoftverszintetizátorok világa. Hogy csak néhányat említsek amikkel érdemes kokettálni: KORG iPolysix, KORG iMS20, iDS10, az ő érdekességük, hogy régi őseiket mintázzák és tartalmaznak szekvenszert is, nem olcsóak, de nívós példányok. Ha különleges hangzásokra vágyunk, akkor a Waldorf Nave és Sunrizer szintiket emelném ki. Ha az analóg hangszerek metodikájából szeretnénk elindulni akkor Animoog, Magellan, Thor, iMini, iSEM, iProphet, Korg Arp Oddyssei. Ha szerettük a régi, legendás KORG PCM szintiket, akkor KORG iM1 és iWavestation. Ha jobb minőségű és elég univerzális színpadi hangmodult szeretnénk, akkor KORG Module. Ha egyszerű samplert szeretnénk, amivel saját hangmintánkat használhatjuk dallamhangszerként, akkor SampleWiz, vagy Samplr. A groovebox-ot sem kell nélkülöznünk, mert kaphatunk Korg iElectribe-ot és AKAI iMPC-t is. Van itt érdekességnek egy dobszintetizátor, az Impaktor. És ha dögös Hammond-ot szeretnénk, akkor a Galileo.
Lehetetlen lenne felsorolni az összeset. Mindenki keresse meg az igényeinek és pénztárcájának megfelelő szintiket, hiszen pár Euro-ért szinte bármikor meglephetjük magunkat egyel.   Látható, hogy rengeteg önálló szoftverszintetizátort lehet vásárolni. Ez szuper, de ha van egy megszokott zeneszerkesztő rendszerünk az iPad-en, akkor valahogy mégiscsak szeretnénk ezeknek a szintiknek a hangját rögzíteni vele. Gondolok itt elsősorban a GarageBand-re és a Cubasis-re, mert ezek alkalmasak rá. A GarageBand-ban van erre lehetőség, úgy hívják hogy Inter-App, amikor valamelyik külső szintinket benyithatjuk egy külön sávra hangforrásként. Tehát minden olyan munkaállomás, vagy program, ami rendelkezik Inter-App kompatibilitással, lehetővé teszi ezt a számunkra. De van rengeteg olyan alkalmazás, ami nem rendelkezik ilyen funkcionalitással, illetve előfordulhat, hogy nemcsak munkaállomásba, hanem másfajta rögzítőbe, effektbe, vagy looper programba is szeretnénk valamelyik szoftverszintink hangját továbbítani. Ilyen esetben olyan alkalmazásra van szükségünk, amely képes a hangszereinket belinkelni és más alkalmazásba továbbítani a hangjukat. Erre a célra én az Audiobus és AUM programokat emelném ki. Az Audiobus egyszerűbb és célratörőbb, kisebb erőforrású iPad-eken jobban használhatjuk. Az AUM pedig sokkal összetettebb konfigurációkat, linkeléseket és effekt-insert pontokat tesz lehetővé, ennek megfelelően nagyobb az erőforrás-igénye is.   Pár szót még említenék a loopolással foglalkozó programokról. Lehet őket ötletelésre is használni, de ügyesebbek természetesen élő produkciót is alapozhatnak rájuk. A Youtube-on ezekről is számtalan videó látható. A legnépszerűbbek talán az Everyday Looper és a Loopy HD. Mindkettő nagyon kezes, hiszen arra találták ki őket hogy könnyen lehessen akár élő produkcióban is pillanatok alatt a megfelelő eredményt elérni. Érdemes oktatóvideókon megnézni hogy nekünk melyik módszer fekszik a jobban. Én speciel a Loopy HD-t részesítem előnyben mert a különböző loop-tárcsáknak lehet eltérő ütemszámot megadni, lehet loop wav fájlt importálni, amit beilleszt ez első üres tárcsára, meghatározza a tempót és az ütemszámot is a program, így a további sávok felvétele már ehhez képest történhet. A végeredményből a wav fájlokat akár tárcsánként külön-külön is exportálhatjuk más programba, és még néhány kényelmi funkció miatt élvezi hogy rá esett a választásom.     A legvégére hagytam egy személyes kedvencemet. Nagyon ügyes, különleges és kreatív sampler program a Samplr. Egyrészt loop-okat illeszthetünk bele, amiket a legváltozatosabb módon variálhatunk, szabdalhatunk, használhatunk fel más ritmusok megalkotásához. Másrészt saját hangmintáinkat használhatjuk dallam hangszernek, amire szintén rengeteg metodika áll a rendelkezésünkre. Igazi sample gyurmaasztal. Mindezen funkcionalitásokat pedig egy 6 sávos audio szekvenszerben rögzíthetjük. Az ütemszámokat sajnos elég nehéz belőni, ebben egy kicsit nehézkes elindulni, de érdemes megtanulni, mert nagyon sokrétű a folytatás. Tipikusan az a program, hogyha nincs segítségünk, akkor semmire sem megyünk vele, de ha valaki elmagyarázza hogyan működik, akkor megnyílik a lehetőségek tárháza. Én először töröltem a táblagépről, aztán egy évvel később miután megnéztem pár oktató videót, visszatelepítettem és az egyik legkreatívabb eszközzé lépett elő.     Az írásom hossza is mutatja, hogy az iPad-es zenélés témakör egy feneketlen zsák. Lehetetlen lenne felsorolni minden alkalmazást és minden hangszert, ahogy azt is lehetetlen lenne felsorolni, hogy mennyi haszontalan programmal is találkozhatunk. Nagy általánosságban elmondható, hogy ha bármilyen szoftver hangszer szembe jön, először nézzünk róla Youtube videót, azután döntsünk.
Ezen kívül mindenkinek ajánlom figyelmébe az appshopper.com oldalt, ahol saját fiókunkkal készíthetünk saját kívánságlistát, így azonnal értesülhetünk az új szoftverek megjelenéséről, vagy épp valamelyik kiszemeltünk árának a csökkenéséről.      

Koródi Csaba

Koródi Csaba

 

Arturia Matrixbrute hazajött

Megjött a boltba az Arturia Matrixbrute. Azt sejtettem hogy a kezelése forradalmi lesz, de azt megközelítőleg se, hogy a gyakorlatban ez mit jelent, ahogy azt sem hogy mennyire király hangjai vannak. Egyáltalán nem akartam ilyet, de félek, hogy elkerülhetetlen. Cikket tervezek róla írni. Annyit elárulok, hogy a videók abszolút nem adják vissza azt az élményt, ahogy a hangszínt el tudod vele tekerni. Fényévekkel jobb élmény, mint amire gondolsz. Következésképp sajnos hazajött velem ez az egy darab ami érkezett...  

A/D

A/D

 

Minimoog - első érintés

Hétköznap voltam a Hitspace-ben. Tekerésztem kicsit a Minimoog-ot. Brutális hangzás. Olyan vastagon szól, hogy direkt ki kellett kapcsolnom a 2. és 3. oszcillátort. Az első is önmagában hatalmas. Igazából ami tetszett az az oszcillátorok (rendkívül sok a harmónikus benne, és azok textúrája is egyedi) és az erősítő + burkológörbe. A Moog filtert különösebben nem kedvelem, nekem az lapos. Amúgy hozta a papírformát. De minden más lenyűgözött. Szuper a mérete is, elég sok hely kell neki. Szerintem még visszamegyek játszani vele pár órácskát legközelebb. ui: az illata is megfelelő, megszagoltuk közelről, nem hivalkodó és természetes    

Adam Burucs

Adam Burucs

 

Pioneer DJM-450 - A bedroombetyár!

Az elmúlt időkben presztízs termékek megjelentetésével foglalatoskodó Pioneer bekukkantott a dj eszközök piacának azon szegmensébe, ahol már csak az ottfelejtett ördögszekerek küzdöttek a légüres tér sajátosságaival. A kontrollerek népszerűsége maga alá gyűrte az elérhető árú két sávos keverők piacát, házon belül a hamar nyugdíjazott, sallangoktól mentes DJM-250 mellett egy komolyan vehetetlen DJM-350 tartotta a frontot. Eddig! 
A kívánatosan puritán DJM-250 és a bolondbiztos, komolytalan DJM-350 A linkelhető, szinkronizálva kvantálódó álmukból felocsúdva rendrakás közben találhattak rá a márka fejlesztőmérnökei egy régi sikertermékük rajzaira, így fogták azt, majd egy 50-est hozzácsapva felpimpelték DJM-450-re!  Na, de hogyan tették mindezt! Szakítva az eddigi bosszantó termékpozicionálással mindennel megpakolták, amit csak elbírhatott ez a kis kocka! A leendő David Guetták rossz szájíz nélkül legeltethetik rajta tekintetük, a belefeledkezést nem töri meg az "ez még azért elfért volna rá" gondolat. 
Előd és utód egymás mellett Az új jövevény által nyújtott funkciók: 
- DJM-900NXS2 keverőtől örökölt EQ karakterisztika, faderek, EQ/Isolator állíthatóság
- Effektrengetegek! Paraméterezhető Color FX (Dub Echo, Sweep, Noise, Filter), erre rátekerhető Beat FX (Delay, Echo, Spiral, Reverb, Trans, Flanger, Pitch, Roll). Régóta vágytam rá, hogy egy Filter-Echo lánccal keljek-feküdjek, immáron nem kell ezért fél milliókat otthagyni a pénztárnál. 
- S ha ez nem lenne elég, még mindig utána akaszthatunk egy USB eszközt az effekthalmoknak. Minden keverőre kell egy kis parasztvakítás, na! (A kék effekt gombokon felül természetesen) 
- Értelmes fülhallgató szekció, mindez 2 kimenettel
- MAGVEL csodafader krecselőzni
- 3 sávos beépített hangkártya (AUX, CH1, CH2). Én személy szerint tuti valami sampleres dolgot dobnék ki az auxra, ez is nagyon mozgatja a fantáziám. Külön dőzsi, hogy a Beat FX erre is ráaggatható. Ezen felül ha jól értem a dolgokat, timecodera is tökéletes a cucc.
- Ingyenes Rekordbox dj és DVS program Így leírva nem tűnik hirtelen soknak, azonban eddig pont ennyi hiányzott a kis kétsávosokról. Kompromisszumként a booth kimenet, és a linkelhetőség/kvantálás róható fel, azonban ha bedroom cuccként tekintünk rá, talán elnézhetjük ezt neki. Ezen felül viszont minden arra fogékony ember kezébe adta a DJM-900NXS2 által biztosított eszközök legjavát, megadva a lehetőséget arra, hogy a fesztiválok pultjába felkészülten érkezhessenek, s ne kelljen kukán állni a rekordboxban összerakott szett fölött.  A mindent vivő, otthoni kétsávos decemberre várható 699 dolcsis árcédulával. Az eddigi árképzést tekintve nem lehet okunk panaszra, pláne akkor, ha számításba vesszük, hogy a pénzünkért az effektekkel nyakon öntött keverőn felül hangkártyát és jogtiszta dj programot is zsákmányoltunk!  Én már tudom, mit kérek a Mikulástól! Már csak nagyon jó gyereknek kellene lenni.  Forrás: http://djtechtools.com/2016/09/08/pioneer-dj-announces-djm-450/
A termék oldala: http://www.pioneerdj.com/en/product/mixer/djm-450/black/overview/

vallyont

vallyont

 

KORG Electribe 2 - Mind-changer

A KORG az Electribe sorozattal már 1999-ben megteremtett egyfajta Live-Act érát, vagy a már meglévőt emelte magasabb szintre, kinek hogy tetszik. Aki igazán ráérzett a munkafolyamat ízére, egészen újszerű eszközökkel gazdagodhatott, aki viszont nem tudta értékelni az effajta technokrata duc-duc stílust, az messze elkerülte. Én ez utóbbiak közé tartoztam… nem értékeltem sokra a dobgépes pár ütem körbe-körbe lábdob-lábcin és basszus-bugyogás stílust. Ehhez hozzájárult az is, hogy a Demo CD-ken, az Interneten, és később a Youtube-on zömében pont ilyen értelmetlen demók árasztották el az embert ha próbált rájuk nézni ezekre az eszközökre. Azóta több vérfrissítést megéltek ezek a hangszerek, de a véleményem mit sem változott, én kifejezetten a szekvenszeres zeneszerzést vallom, vallottam. Az új Electribe2 típusokkal viszont a KORG próbált egy nagyot újítani. Nem tudom, hogy a korábbi Electribe mágusok mit gondolnak erről, vagy mekkora változások történtek a számukra. Az én számomra viszont az Electribe2 közelebb került a hagyományos szekvenszeres megoldásokhoz, ez az eszköz különleges ötvözete a Groovebox és a Szekvenszeres munkafolyamatoknak.      Itt egy kicsit visszakanyarodnék saját példáimhoz. Kezdjük azzal, hogy nem szeretem, nem használok számítógépet, maradi vagyok és a "vas" szekvenszereket részesítem előnyben. Nálam a dalszerzés mindig úgy történt, hogy szekvenszerben feljátszottam minden egyes sávot az elejétől a végéig. Ha valahol rontottam, akkor az egész sáv felvételét újrakezdtem. Ezek már a korai szekvenszereimtől így zajlottak mint például Alesis MMT8, Yamaha QY-8, Yamaha QS-300, ROLAND MC50MkII, de később a KORG Trinity-ben és a KORG MicroStation-ban is. Ennek megvolt az oka, mégpedig ha valahol menet közben kezdtem volna el a felvételt, akkor megeshetett, hogy egy korábbi lenyomott hangnak kimarad a felengedés utasítása, vagy egy sustain pedálnak marad lenyomva az értéke, neadj isten egy Pitch Bend utasítás nem ér pontosan nullára és keresgélhetjük, hogy egy-egy hangunk miért akad be, vagy szól kegyetlen hamisan pár fél hanggal arrébb. Ezeknek a MIDI utasításoknak a piszkait számítógépen könnyen megkereshetjük és kitörölhetjük, de például egy Alesis MMT8-as szekvenszerben ez azért igen izmos feladat lenne. Ezért aztán sokkal egyszerűbb megnyomni a STOP gombot, előre ugrani és újra elkezdeni játszani. Gyakorlásnak sem utolsó Persze ez feltételezi, hogy a zenénket mindvégig koncepció mentén készítjük és végig tudjuk hogy hova mit akarunk játszani… de ez azért nem ennyire szigorú… Nyugodtan lehet kísérletezni, improvizálni, próbálgatni a dallamokat, hangszíneket és ritmusképleteket és ha rátalálunk valamire, akkor indítjuk el a felvételt. Így tulajdonképpen improvizatív jelleggel egyre-másra épülnek fel az egyes sávok míg el nem készülünk egy szerzeménnyel. És csak ezután jön a hangszerelés finomítása és a végső felvételek.   Az azért látszik, hogy ez egy hosszadalmas folyamat és koncepcionális gondolkodást, egyfajta elkötelezettséget és rengeteg szabadidőt igényel. De mi van, ha az embernek nincs ennyi ideje, vagy nincs is igénye arra, hogy komplett dalokat készítsen? Ha egyszerűen csak szeretne kis időt kedvtelésből a zenével eltölteni? Erre (is) rengeteg féle úgynevezett worflow-t (munkastílust) alakíthatunk ki magunknak például az Electribe-okhoz hasonló groove eszközökkel, amiket aztán kombinálhatunk mindenféle hangkeltőkkel és effektekkel. Ezen a területen a KORG nagyon sok kis ügyeske eszközt készített nekünk a korábbi Electribe-okkal, a Monotron és a Volca sorozat eszközeivel. Ezek nagyon kis guszta, ügyes berendezések, élmény velük hobbizgatni, sokszor már azt is érdekes nézegetni, hogy a Youtube videókon más mit hoz ki ugyanazokból a kütyükből, amivel mi magunk is ügyeskedünk.   Ez az, ami engem is beszippantott. Nincs már időm, talán igényem sem, hogy komplett dalokat állítsak össze szekvenszerben. Néha szeretnék egy kicsit zenélgetni hogy jól érezze magát a pici lelkem és az sem baj, ha olyan alapok születnek, amiket később is elő lehet venni újra játszani, esetleg másnak megmutatni. Ilyenkor kezd az ember új workflow-t keresni, a legtöbbször akár a teljes aktuális hangszerparkot lecserélve. A KORG Electribe2 pedig ilyenkor jöhet jól. Rájöttem, hogy lehet úgy is zenélni, hogy csak minimális alapot készít az ember, dobbal, basszussal, esetleg egy-két kiegészítő szólammal, elkészít belőle egy versszakot, meg egy refrént, amiket aztán tetszés szerint lehet váltogatni, variálni és élőben hozzájátszani ízlés szerint. Ilyen eszköz az Electribe2.     És akkor végre térjünk az Electribe2-re.  Amit először megnéz mindenki egy hangszerben azok a hangszínek, és ennek bizony nincsenek beépített hangszínei a klasszikus értelemben véve, nem tudunk XY mennyiségű Preset-et végiglapozni és próbálgatni hogy melyik tetszik… ez helyett oszcillátora van, amihez beépített mintákat, vagy hullámformákat választhatunk és a különböző szűrőkkel, modulációkkal és EG bállításokkal magunknak kell előállítanunk a kívánt hangzást. Egyfajta VA szintetizátorként viselkedik az eszköz, annyi különbséggel, hogy nem csak hullámformák, hanem PCM dobhangok és hangszer minták is rendelkezésre állnak, illetve sokkal kevesebb a paraméterezhetőség, mint amit egy VA szintitől megszokhattunk, de azért én a feelinget akkor is VA szintihez hasonlítanám.   A második paraméter, amit joggal firtat az ember, az a felhasználható PART-ok száma. Az Electribe2 modellekben 16 PART áll a rendelkezésünkre és ahogy a hagyományos MIDI szekvenszereknél is, ez a 16 PART felel meg a MIDI csatornáknak is. Több fórumon felmerült már a kérdés, hogy hogy a fenében lehet külső billentyűvel mondjuk a 3-as PART-on játszani, hogyha hiába választják ki az Electribe-on a 3-ast, akkor is mindig az 1-es PART szólal meg ha a külső MIDI billentyűn játszunk. A válasz nagyon egyszerű: a 16 PART a 16 MIDI csatornának felel meg, kifelé is és befelé is, amit nem lehet átkonfigurálni. Vagyis ha bármelyik PART-on akarunk játszani külső billentyűzettel, akkor a külső billentyűn kell átállítani a MIDI csatornát a kívánt PART számára.   A harmadik és legfontosabb adat a polifónia. Azért ez a legfontosabb, mert sajnos itt ütközhetünk legelőször akadályokba. Az Electribe2 mindösszesen 24 hang polifónikus, ami nagyon hamar elfogyhat ha valamelyik PART-on például szőnyeg kíséretet szeretnénk megvalósítani. A KORG ezt nagyon egyszerűen megoldotta: minden PART-nál beállíthatjuk a prioritást hogy magas, vagy alacsony prioritású az adott sávunk… ha elfogy a polifóniánk, akkor nyilván az alacsonyabb prioritású sávokat oltja ki előbb a hangszer. Nem tudom hogy ez mennyire elegáns, de mivel csak 24 hang polifóniánk van, és az így-is úgy-is elfogy, végülis hálásak lehetünk, hogy lehetőségünk van meghatározni a sávjaink fontosságát. Ami viszont kevésbé elegáns, legalábbis én így érzékeltem, hogy a hangszernek nemcsak a hangmodulja, hanem a szekvenszere is 24 hangú, tehát ha MIDI-n keresztül egy 128 hang polifónikus hangszert hajtunk meg az Electribe2-vel, a hangok akkor is a 24 hangú polifóniának megfelelően oltják ki egymást a külső hangforráson… mondom, érzésem szerint. Ettől függetlenül bőven lehet ügyeskedni például ha az Electribe-al 1 hangon hajtunk meg egy szőnyeget egy külső hangforráson, akkor a külső hangforrás lehet akár egy 8 sávos COMBI hangszín is, szóval nem kell szerénykedni       Az egész hangszernek a lelke a Pattern alapú gondolkodásmód, ennek okán nyújtottam olyan hosszúra a bevezetőmet. Miután "belefáradtam" a komplett MIDI szekvenszerezésbe, arra gondoltam, hogy ez a patternezős munkamódszer lehet egy új, használható irányvonal. A hangszeren található 16 dinamikus PAD, ezek feleltethetőek meg a 16 PART-nak, ezekkel ki-be lehet kapcsolni egy-egy sávot, készíthetünk adott témára variációkat, a PAD-ok (PART-ok) kapcsolgatásával folyamatosan kombinálhatjuk a zenénk felépítését, illetve válthatunk az előre elkészített PATTERN-ek között is. Ez annyiból egyszerűbb a hagyományos szekvenszerezésnél, hogy itt az ember csak elkészít pár, a dalban használatos variációt (versszak, refrén bridge), és ezzel tulajdonképpen készen is vagyunk… a PART-ok kapcsolgatásával és a PATTERN-ek váltogatásával élőben, tetszőlegesen adhatjuk elő a számunkat és nem kell elejétől a végéig kidolgozni semmit. Ez egy jó módszer arra, hogy érdekes és képlékeny Live-Act játszóteret alakítsunk ki magunknak, de arra is, hogy este egy kis chillout zenei alapra zongorázgassunk magunknak… vagy is-is A hangszerbe 200 pattern fér és mindent menthetünk SD kártyára is.     Ami nekem különösen tetszik a hangszerben, az a modulációs lehetőségek. Mind a 16 sávnak van egy saját INSERT FX-e. Azthiszem nem kell megmagyaráznom, hogy ez mennyivel jobb mintha lenne mondjuk 5 db Insert effektünk és ezeket kéne különböző effektutak meghatározásával szétosztani a 16 PART-ra. Az Insert effektnek van saját kapcsológombja, aminek a kapcsolgatását a szekvenszer is képes rögzíteni, ezzel is sokat lehet ügyeskedni az adott sáv izgalmasítására. További izgalmasításra ad még okot a szintén sávonkénti MODULATION, ami lehet FILTER LFO, PANORAMA, PITCH LFO, vagy éppen ugyanezek VELOCITY függő megfelelői stb. nem sorolom fel a listát, sok van. Egészen komoly FILTER felhozatalunk is van, elvileg a KORG KingKorg-ból, ami illusztris adat. A legtöbben a digitális filtereknél azt nézik elsőként, hogy a filter hatása mennyire lépcsőzetes… hát, szerintem semennyire, tökéletes átmenetet kapunk csavargatás közben. És ezek felett van még egy MASTER FX is, szintén több választható algoritmussal, például itt adhatunk Reverb-et a zenénkhez. A MASTER FX hatása szintén sávonként kapcsolható, amit úgyszintén rögzíteni képes a szekvenszer, ahogy az effekt TOUCH PAD-on végzett változtatásait is. Itt egy kicsit sajnálom hogy csak a TOUCH PAD-el lehet állítani a MASTER FX paramétereit.     Számítógépet használóknak érdekes lehet, hogy az Electribe2 képes a patternjeit Ableton Live Projekt-fájlba exportálni, sőt minden PART-ot külön WAV fájlba, tehát igazából bármi más szoftverbe is beimportálhatóak, még akár iPad-en is például iMPC Pro, vagy bármi egyéb looper eszközbe.   Összességében a KORG Electribe2 képes volt a MIDI szekvenszeres módszeremhez nagyon hasonló munkakörnyezetet létrehozni, kiküszöbölve a fásult részeket és egy új gondolkodásmóddal újabb lehetőségeket kínálva. Ügyes, gratula!       Néhány tipp.   Egy pattern csak 4 x 4 ütemből állhat, ami hamar unalmas ismétlődést okoz, de ha a tempó BPM-et a felére vesszük, akkor ez a hossz megkétszereződhet, így több mozgásterünk marad például akár harmóniaváltásokhoz is.   Ha szép szőnyeget szeretnénk játszatni a hangszerrel, akkor érdemes két sávot felhasználni rá. Mind a kettő sávon ugyanaz a hangszín legyen és a harmóniaváltást felváltva mindig az ellenkező sávra játsszuk mint ami éppen szól, így nem fogja az új lefogás leharapni az előző végét és szép egyenletes lehet a szőnyegünk.   Ha az előre elkészített patternjeinkből összeáll egy dalnyi klasszikus felépítés amit rendszerint ugyanúgy adunk elő, akkor érdemes élőben feljátszani az Electribe2 Event Recorder funkciójába. Ez az SD kártyán megjelenik mint egy lejátszható fájl és visszajátszásnál a hangszer erőforrásait használja, tehát lejátszás közben ugyanúgy el tudjuk csavargatni a hangszíneinket filtereinket stb. Kicsit felszabadít a váltások és a PART-ok szervezésének kötöttsége alól, és több lehetőségünk (kezünk) marad a hangszínek csavargatására, illetve az élő játékra.   Mielőtt bárminek nekiállunk, előtte mindig határozzuk meg hogy milyen hangnemben kívánunk dolgozni és ezt állítsuk be minden patternnél, később sokat könnyíthet a dolgunkon, például ha a gumipadokat billentyűzetként szeretnénk használni a hangok feljátszásához.   Az Electribe2-t használhatjuk tisztán szekvenszernek is. Ha külső hangforrást hajtunk meg vele, akkor szakíthatunk a tipikus elektronikus zenei hangzással és akár komplett akusztikus jazz zenei alapot is megszólaltathatunk vele külső hangmodulról. Ez esetben az oszcillátorokat Audio IN-re kell állítani, így nem fog az Electribe megszólalni.   Fordítva, azaz hangmodulként is használhatjuk az Electribe2-t. Külső szekvenszerről ugyanúgy meghajthatjuk az Electribe 16 PART-ját, mint bármi más hangmodulét. Ez esetben érdemes a MIDI szinkront kikapcsolni, hogy ha a másik szekvenszeren megnyomjuk a START gombot, akkor ne induljon el az Electribe is.   Az Electribe2-t használhatjuk keverőnek is, vagyis az Audio IN-be folyamatos Audio jel is érkezhet egy másik szintiből és az is megjelenik az Electribe hangja mellett a főkimeneten. Ez esetben a GLOBAL paraméterek között az AUDIO THRU-t ON-ra kell állítani.   Ha valamelyik (vagy több) PART oszcillátorát AUDIO IN-ként állítunk be és a GLOBAL menüben az AUDIO IN THRU nincs bekapcsolva, akkor a külső jelforrást nem fogjuk hallani addíg, amíg az AUDIO IN-re állított PART(ok)-on nem nyomunk le hangot. Ez azért van így, hogy ezzel is tudjunk szekvenciát készíteni a beérkező jelhez. Ha erre nincs szükségünk, akkor az AUDIO THRU-t állítsuk ON-ra.   Az Electribe2 szürke háza nem valami dekoratív és a feliratok sem látszanak rajta túl rózsásan, ahogy a kis funkciógombokon sem… pláne félhomályos színpadon. Én ezért a kis funkciógombok alá jól látható matricákat tettem az adott funkció kezdőbetűjével. Sokkal jobban látható és használhatóbb így.   Szintén a láthatóság érdekében több internetes képen tettenérhető, hogy egyesek színes matricákkal, mások a gombsapkák kicserélésével különböztetik meg az egyes blokkokhoz tartozó potmétereket.  

https://synthimania.blog.hu/2016/08/14/korg_electribe_2_mind-changer' rel="nofollow external">

Koródi Csaba

Koródi Csaba

 

KORG Electribe 2 - Mind-changer

A KORG az Electribe sorozattal már 1999-ben megteremtett egyfajta Live-Act érát, vagy a már meglévőt emelte magasabb szintre, kinek hogy tetszik. Aki igazán ráérzett a munkafolyamat ízére, egészen újszerű eszközökkel gazdagodhatott, aki viszont nem tudta értékelni az effajta technokrata duc-duc stílust, az messze elkerülte. Én ez utóbbiak közé tartoztam… nem értékeltem sokra a dobgépes pár ütem körbe-körbe lábdob-lábcin és basszus-bugyogás stílust. Ehhez hozzájárult az is, hogy a Demo CD-ken, az Interneten, és később a Youtube-on zömében pont ilyen értelmetlen demók árasztották el az embert ha próbált rájuk nézni ezekre az eszközökre. Azóta több vérfrissítést megéltek ezek a hangszerek, de a véleményem mit sem változott, én kifejezetten a szekvenszeres zeneszerzést vallom, vallottam. Az új Electribe2 típusokkal viszont a KORG próbált egy nagyot újítani. Nem tudom, hogy a korábbi Electribe mágusok mit gondolnak erről, vagy mekkora változások történtek a számukra. Az én számomra viszont az Electribe2 közelebb került a hagyományos szekvenszeres megoldásokhoz, ez az eszköz különleges ötvözete a Groovebox és a Szekvenszeres munkafolyamatoknak.      Itt egy kicsit visszakanyarodnék saját példáimhoz. Kezdjük azzal, hogy nem szeretem, nem használok számítógépet, maradi vagyok és a "vas" szekvenszereket részesítem előnyben. Nálam a dalszerzés mindig úgy történt, hogy szekvenszerben feljátszottam minden egyes sávot az elejétől a végéig. Ha valahol rontottam, akkor az egész sáv felvételét újrakezdtem. Ezek már a korai szekvenszereimtől így zajlottak mint például Alesis MMT8, Yamaha QY-8, Yamaha QS-300, ROLAND MC50MkII, de később a KORG Trinity-ben és a KORG MicroStation-ban is. Ennek megvolt az oka, mégpedig ha valahol menet közben kezdtem volna el a felvételt, akkor megeshetett, hogy egy korábbi lenyomott hangnak kimarad a felengedés utasítása, vagy egy sustain pedálnak marad lenyomva az értéke, neadj isten egy Pitch Bend utasítás nem ér pontosan nullára és keresgélhetjük, hogy egy-egy hangunk miért akad be, vagy szól kegyetlen hamisan pár fél hanggal arrébb. Ezeknek a MIDI utasításoknak a piszkait számítógépen könnyen megkereshetjük és kitörölhetjük, de például egy Alesis MMT8-as szekvenszerben ez azért igen izmos feladat lenne. Ezért aztán sokkal egyszerűbb megnyomni a STOP gombot, előre ugrani és újra elkezdeni játszani. Gyakorlásnak sem utolsó Persze ez feltételezi, hogy a zenénket mindvégig koncepció mentén készítjük és végig tudjuk hogy hova mit akarunk játszani… de ez azért nem ennyire szigorú… Nyugodtan lehet kísérletezni, improvizálni, próbálgatni a dallamokat, hangszíneket és ritmusképleteket és ha rátalálunk valamire, akkor indítjuk el a felvételt. Így tulajdonképpen improvizatív jelleggel egyre-másra épülnek fel az egyes sávok míg el nem készülünk egy szerzeménnyel. És csak ezután jön a hangszerelés finomítása és a végső felvételek. Az azért látszik, hogy ez egy hosszadalmas folyamat és koncepcionális gondolkodást, egyfajta elkötelezettséget és rengeteg szabadidőt igényel. De mi van, ha az embernek nincs ennyi ideje, vagy nincs is igénye arra, hogy komplett dalokat készítsen? Ha egyszerűen csak szeretne kis időt kedvtelésből a zenével eltölteni? Erre (is) rengeteg féle úgynevezett worflow-t (munkastílust) alakíthatunk ki magunknak például az Electribe-okhoz hasonló groove eszközökkel, amiket aztán kombinálhatunk mindenféle hangkeltőkkel és effektekkel. Ezen a területen a KORG nagyon sok kis ügyeske eszközt készített nekünk a korábbi Electribe-okkal, a Monotron és a Volca sorozat eszközeivel. Ezek nagyon kis guszta, ügyes berendezések, élmény velük hobbizgatni, sokszor már azt is érdekes nézegetni, hogy a Youtube videókon más mit hoz ki ugyanazokból a kütyükből, amivel mi magunk is ügyeskedünk. Ez az, ami engem is beszippantott. Nincs már időm, talán igényem sem, hogy komplett dalokat állítsak össze szekvenszerben. Néha szeretnék egy kicsit zenélgetni hogy jól érezze magát a pici lelkem és az sem baj, ha olyan alapok születnek, amiket később is elő lehet venni újra játszani, esetleg másnak megmutatni. Ilyenkor kezd az ember új workflow-t keresni, a legtöbbször akár a teljes aktuális hangszerparkot lecserélve. A KORG Electribe2 pedig ilyenkor jöhet jól. Rájöttem, hogy lehet úgy is zenélni, hogy csak minimális alapot készít az ember, dobbal, basszussal, esetleg egy-két kiegészítő szólammal, elkészít belőle egy versszakot, meg egy refrént, amiket aztán tetszés szerint lehet váltogatni, variálni és élőben hozzájátszani ízlés szerint. Ilyen eszköz az Electribe2.     És akkor végre térjünk az Electribe2-re.  Amit először megnéz mindenki egy hangszerben azok a hangszínek, és ennek bizony nincsenek beépített hangszínei a klasszikus értelemben véve, nem tudunk XY mennyiségű Preset-et végiglapozni és próbálgatni hogy melyik tetszik… ez helyett oszcillátora van, amihez beépített mintákat, vagy hullámformákat választhatunk és a különböző szűrőkkel, modulációkkal és EG bállításokkal magunknak kell előállítanunk a kívánt hangzást. Egyfajta VA szintetizátorként viselkedik az eszköz, annyi különbséggel, hogy nem csak hullámformák, hanem PCM dobhangok és hangszer minták is rendelkezésre állnak, illetve sokkal kevesebb a paraméterezhetőség, mint amit egy VA szintitől megszokhattunk, de azért én a feelinget akkor is VA szintihez hasonlítanám. A második paraméter, amit joggal firtat az ember, az a felhasználható PART-ok száma. Az Electribe2 modellekben 16 PART áll a rendelkezésünkre és ahogy a hagyományos MIDI szekvenszereknél is, ez a 16 PART felel meg a MIDI csatornáknak is. Több fórumon felmerült már a kérdés, hogy hogy a fenében lehet külső billentyűvel mondjuk a 3-as PART-on játszani, hogyha hiába választják ki az Electribe-on a 3-ast, akkor is mindig az 1-es PART szólal meg ha a külső MIDI billentyűn játszunk. A válasz nagyon egyszerű: a 16 PART a 16 MIDI csatornának felel meg, kifelé is és befelé is, amit nem lehet átkonfigurálni. Vagyis ha bármelyik PART-on akarunk játszani külső billentyűzettel, akkor a külső billentyűn kell átállítani a MIDI csatornát a kívánt PART számára. A harmadik és legfontosabb adat a polifónia. Azért ez a legfontosabb, mert sajnos itt ütközhetünk legelőször akadályokba. Az Electribe2 mindösszesen 24 hang polifónikus, ami nagyon hamar elfogyhat ha valamelyik PART-on például szőnyeg kíséretet szeretnénk megvalósítani. A KORG ezt nagyon egyszerűen megoldotta: minden PART-nál beállíthatjuk a prioritást hogy magas, vagy alacsony prioritású az adott sávunk… ha elfogy a polifóniánk, akkor nyilván az alacsonyabb prioritású sávokat oltja ki előbb a hangszer. Nem tudom hogy ez mennyire elegáns, de mivel csak 24 hang polifóniánk van, és az így-is úgy-is elfogy, végülis hálásak lehetünk, hogy lehetőségünk van meghatározni a sávjaink fontosságát. Ami viszont kevésbé elegáns, legalábbis én így érzékeltem, hogy a hangszernek nemcsak a hangmodulja, hanem a szekvenszere is 24 hangú, tehát ha MIDI-n keresztül egy 128 hang polifónikus hangszert hajtunk meg az Electribe2-vel, a hangok akkor is a 24 hangú polifóniának megfelelően oltják ki egymást a külső hangforráson… mondom, érzésem szerint. Ettől függetlenül bőven lehet ügyeskedni például ha az Electribe-al 1 hangon hajtunk meg egy szőnyeget egy külső hangforráson, akkor a külső hangforrás lehet akár egy 8 sávos COMBI hangszín is, szóval nem kell szerénykedni       Az egész hangszernek a lelke a Pattern alapú gondolkodásmód, ennek okán nyújtottam olyan hosszúra a bevezetőmet. Miután "belefáradtam" a komplett MIDI szekvenszerezésbe, arra gondoltam, hogy ez a patternezős munkamódszer lehet egy új, használható irányvonal. A hangszeren található 16 dinamikus PAD, ezek feleltethetőek meg a 16 PART-nak, ezekkel ki-be lehet kapcsolni egy-egy sávot, készíthetünk adott témára variációkat, a PAD-ok (PART-ok) kapcsolgatásával folyamatosan kombinálhatjuk a zenénk felépítését, illetve válthatunk az előre elkészített PATTERN-ek között is. Ez annyiból egyszerűbb a hagyományos szekvenszerezésnél, hogy itt az ember csak elkészít pár, a dalban használatos variációt (versszak, refrén bridge), és ezzel tulajdonképpen készen is vagyunk… a PART-ok kapcsolgatásával és a PATTERN-ek váltogatásával élőben, tetszőlegesen adhatjuk elő a számunkat és nem kell elejétől a végéig kidolgozni semmit. Ez egy jó módszer arra, hogy érdekes és képlékeny Live-Act játszóteret alakítsunk ki magunknak, de arra is, hogy este egy kis chillout zenei alapra zongorázgassunk magunknak… vagy is-is A hangszerbe 200 pattern fér és mindent menthetünk SD kártyára is.     Ami nekem különösen tetszik a hangszerben, az a modulációs lehetőségek. Mind a 16 sávnak van egy saját INSERT FX-e. Azthiszem nem kell megmagyaráznom, hogy ez mennyivel jobb mintha lenne mondjuk 5 db Insert effektünk és ezeket kéne különböző effektutak meghatározásával szétosztani a 16 PART-ra. Az Insert effektnek van saját kapcsológombja, aminek a kapcsolgatását a szekvenszer is képes rögzíteni, ezzel is sokat lehet ügyeskedni az adott sáv izgalmasítására. További izgalmasításra ad még okot a szintén sávonkénti MODULATION, ami lehet FILTER LFO, PANORAMA, PITCH LFO, vagy éppen ugyanezek VELOCITY függő megfelelői stb. nem sorolom fel a listát, sok van. Egészen komoly FILTER felhozatalunk is van, elvileg a KORG KingKorg-ból, ami illusztris adat. A legtöbben a digitális filtereknél azt nézik elsőként, hogy a filter hatása mennyire lépcsőzetes… hát, szerintem semennyire, tökéletes átmenetet kapunk csavargatás közben. És ezek felett van még egy MASTER FX is, szintén több választható algoritmussal, például itt adhatunk Reverb-et a zenénkhez. A MASTER FX hatása szintén sávonként kapcsolható, amit úgyszintén rögzíteni képes a szekvenszer, ahogy az effekt TOUCH PAD-on végzett változtatásait is. Itt egy kicsit sajnálom hogy csak a TOUCH PAD-el lehet állítani a MASTER FX paramétereit.     Számítógépet használóknak érdekes lehet, hogy az Electribe2 képes a patternjeit Ableton Live Projekt-fájlba exportálni, sőt minden PART-ot külön WAV fájlba, tehát igazából bármi más szoftverbe is beimportálhatóak, még akár iPad-en is például iMPC Pro, vagy bármi egyéb looper eszközbe. Összességében a KORG Electribe2 képes volt a MIDI szekvenszeres módszeremhez nagyon hasonló munkakörnyezetet létrehozni, kiküszöbölve a fásult részeket és egy új gondolkodásmóddal újabb lehetőségeket kínálva. Ügyes, gratula!     Néhány tipp. Egy pattern csak 4 x 4 ütemből állhat, ami hamar unalmas ismétlődést okoz, de ha a tempó BPM-et a felére vesszük, akkor ez a hossz megkétszereződhet, így több mozgásterünk marad például akár harmóniaváltásokhoz is. Ha szép szőnyeget szeretnénk játszatni a hangszerrel, akkor érdemes két sávot felhasználni rá. Mind a kettő sávon ugyanaz a hangszín legyen és a harmóniaváltást felváltva mindig az ellenkező sávra játsszuk mint ami éppen szól, így nem fogja az új lefogás leharapni az előző végét és szép egyenletes lehet a szőnyegünk. Ha az előre elkészített patternjeinkből összeáll egy dalnyi klasszikus felépítés amit rendszerint ugyanúgy adunk elő, akkor érdemes élőben feljátszani az Electribe2 Event Recorder funkciójába. Ez az SD kártyán megjelenik mint egy lejátszható fájl és visszajátszásnál a hangszer erőforrásait használja, tehát lejátszás közben ugyanúgy el tudjuk csavargatni a hangszíneinket filtereinket stb. Kicsit felszabadít a váltások és a PART-ok szervezésének kötöttsége alól, és több lehetőségünk (kezünk) marad a hangszínek csavargatására, illetve az élő játékra. Mielőtt bárminek nekiállunk, előtte mindig határozzuk meg hogy milyen hangnemben kívánunk dolgozni és ezt állítsuk be minden patternnél, később sokat könnyíthet a dolgunkon, például ha a gumipadokat billentyűzetként szeretnénk használni a hangok feljátszásához. Az Electribe2-t használhatjuk tisztán szekvenszernek is. Ha külső hangforrást hajtunk meg vele, akkor szakíthatunk a tipikus elektronikus zenei hangzással és akár komplett akusztikus jazz zenei alapot is megszólaltathatunk vele külső hangmodulról. Ez esetben az oszcillátorokat Audio IN-re kell állítani, így nem fog az Electribe megszólalni. Fordítva, azaz hangmodulként is használhatjuk az Electribe2-t. Külső szekvenszerről ugyanúgy meghajthatjuk az Electribe 16 PART-ját, mint bármi más hangmodulét. Ez esetben érdemes a MIDI szinkront kikapcsolni, hogy ha a másik szekvenszeren megnyomjuk a START gombot, akkor ne induljon el az Electribe is. Az Electribe2-t használhatjuk keverőnek is, vagyis az Audio IN-be folyamatos Audio jel is érkezhet egy másik szintiből és az is megjelenik az Electribe hangja mellett a főkimeneten. Ez esetben a GLOBAL paraméterek között az AUDIO THRU-t ON-ra kell állítani. Ha valamelyik (vagy több) PART oszcillátorát AUDIO IN-ként állítunk be és a GLOBAL menüben az AUDIO IN THRU nincs bekapcsolva, akkor a külső jelforrást nem fogjuk hallani addíg, amíg az AUDIO IN-re állított PART(ok)-on nem nyomunk le hangot. Ez azért van így, hogy ezzel is tudjunk szekvenciát készíteni a beérkező jelhez. Ha erre nincs szükségünk, akkor az AUDIO THRU-t állítsuk ON-ra. Az Electribe2 szürke háza nem valami dekoratív és a feliratok sem látszanak rajta túl rózsásan, ahogy a kis funkciógombokon sem… pláne félhomályos színpadon. Én ezért a kis funkciógombok alá jól látható matricákat tettem az adott funkció kezdőbetűjével. Sokkal jobban látható és használhatóbb így. Szintén a láthatóság érdekében több internetes képen tettenérhető, hogy egyesek színes matricákkal, mások a gombsapkák kicserélésével különböztetik meg az egyes blokkokhoz tartozó potmétereket.        

Koródi Csaba

Koródi Csaba

 

Roland VR-09 a színpadikus

Erről a hangszerről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Természetesen az árára tekintve látható, hogy nem sorolhatjuk egy Nord Stage vagy egy Hammond SK-1 helyére, de abszolút befér a sorba. A VR-09 egyik erőssége a Supernatural orgona emuláció, amit lehet ízlelgetni, lehet fenntartással kezelni, főleg öreg Hammondos oldalról, de szerintem az egyik legjobb módja, hogy az ember dögös, könnyű és jó hangú orgonát toljon a színpadra. Tud többféle orgona modellt, jól kezelhető, tökéletesen uralható a színpadon és sokkal valósághűbb minden PCM megoldásnál. Külön állítható a Keyclick intenzitása lenyomáskor, felengedéskor, a Percussion karaktere, az eredeti orgonák öregedésével járó patina a hangban, a Rotary Speaker sebessége Slow és Fast módban, illetve a forgó hangszóró gyorsulás-lassulás sebessége… összességében a nagyon steril orgonaszőnyegtől a koszos rock hangzásig mindent ki lehet belőle hozni. További erőssége a hangszernek a 88 hangon mintavett zongora, ami szerintem jobban szól, mint ami például egy Fantom-ban található. Ezen túl már csak ízlés kérdése, hogy ki milyen zongora hangot szeret. Egy ilyen színpadi hangszerben felesleges lenne valósághű hangversenyzongora hangzást keresni, nem erre valók. Az ehhez hasonló színpadi hangszerek esetében nem cél a hangversenyzongora lemodellezése, sokkal inkább olyan mintavételezés és felharmonikus-tartalom kialakítása a cél, ami a könnyűzenei hangosítás keszekuszaságában jól felismerhetővé teszi a zongora hangját. Eddigi tapasztalataim alapján otthon a szobában egy szál fülessel leülve a Yamaha szintik zongorái szólnak a leggazdagabban, ugyanakkor ez a gazdagság és maga a hangszín is egy rock-zenekari produkcióban elvész a színpadon, elnyomja mindenki. Ha igazán harapós zongorát szeretnénk a színpadra, ami mind kísérő, mind szóló hangerőn kiugrik a mix-ből, akkor nálam eddig a Kurzweil volt a nyerő. A Roland VR09-et pedig valahova a kettő közé sorolnám. Én egy Kurzweil-ről váltottam a VR09-re és első körben a zongorával nehezen sikerült “beállnom”, de végeredményben én egy nagyon harmonikus középútnak tartom ezt a hangszert.     Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a hangszer tartalmaz 8 realtime potit, amivel azonnal módosíthatunk a hangzásunkon. Például ha egy olyan helyszínen játszunk a hangszerrel, ahol nem érvényesül a zongora, vagy épp ellenkezőleg, túl éles, akkor pár potméter elcsavarásával változtathatunk a hangszín hangkarakterén, kompresszálásán, zengetésén, effektjein stb. Ezek nem olyan mélységű beavatkozások mint egy workstation esetében, hogy menük és effektparaméterek tömkelegébe kell belenyúlnunk és el is kell mentenünk, külöben elvész, hanem csak egy-egy paraméter, egy-egy potméterrel, elmenteni sem szükséges, majd a következő körben úgyis másfelé fogjuk csavarni Színpadi hangszertől még elvárható a jó elektromos zongora felhozatal is, és ebben szintén jól muzsikál a VR-09. Én mondom, nagyon jó EP hangszínek állnak rendelkezésre, és megjelent a hangszerre egy frissítés is, ami tovább bővítette az EP kínálatot, nemcsak felprogramozott hangszínekkel, hanem PCM multisample mintákkal is, és számomra ezzel vált teljessé a hangszer. Itt se feledjük, hogy a realtime kontrollerek teljesen az uralmunk alá helyezik a hangszíneket, például a zongoránál érthetően nem említett Overdrive, az EP-nél komoly hangzásokat tesz lehetővé. Eddig csak a klasszikus színpadi hangszer hangszíneit említettem, de ezeken felül megtalálhatunk minden egyéb tipikusan elvárható hangszínt is, ideértve a vonósokat, fúvósokat, lead-eket, pad-eket, szóval ez már egy komolyabb műsorban is lefed minden igényt, és nem győzöm hangsúlyozni a realtime kontrollálhatóságot. Aki csak idáig merül el a hangszerben, kicsit szegényesnek találhatja a kezelőfelületről elérhető hangszínkínálatot, de aki rendelkezik iPad-el, letölthet hozzá egy ingyenes Editor-t, amitől egy új oldala nyílik meg a hangszernek. A szinti szekció hangszínei válnak mélyebben szerkeszthetővé, amiben egészen az oszcillátorig mehetünk vissza, pontosabban az oszcillátorokig, mert egy hangszínünk három oszcillátorból állhat. Lehetőségünk van az oszcillátor alapjául új multisample-t beállítani, amiből széles, 365 db-os a kínálat, de a nagyobb érdekesség, hogy az oszcillátorok lehetnek hullámformák is, úgy mint színusz, négyszög, háromszög, zaj, saw, supersaw, akár mindhárom oszcillátornak más-más, ezen kívül találunk envelope görbéket, szűrőket (HP, LP, BP), LFO-t stb. Egyszóval egyfajta VA szintiként is felfoghatjuk a hangszert, illetve a VA hullámformákat kombinálhatjuk a PCM multisamplékkel is, így aztán rendkívül izgalmas lehet új hangzások létrehozásához is a VR-09. A megszerkesztett hangszíneinket magán a hangszeren kell Registry-be menteni, így ezután bármilyen hangszínkölteményünket gombnyomásra előhívhatjuk és használhatjuk a színpadon, annak ellenére, hogy egyébként magának a hangszernek a kezelőfelületén ezek a hangszínek nem lennének editálhatóak.     Egy szó mint száz, az Editorral teljesen átlényegül a hangszer, ja és ne feledjem, hogy az iPad-el Wi-Fi kapcsolaton keresztül is csatlakozhatunk a hangszerhez. Nincs szükség kábelezgetésre. Itt egy kicsit sajnálom, hogy iPhone-ra nem készítették el az Editor programot… valójában erőforrást nem igen igényel, szóval csak a layout-ot kellett volna egy kicsit átalakítani hozzá. A csatlakoztatáshoz egy Netgear WNA1100 típusú Wi-Fi adaptert kell vásárolnunk és a hangszer USB csatlakozójába adaptálnunk.     Nem említettem még a looper, felvevő szekciót, amiben 20 másodprerces felvételi idő áll a rendelkezésünkre, ezt tudjuk loopolni, ami nem tűnik ugyan soknak, de nagyon kreatívan lehet felhasználni alkotásra, ötletelésre, de főleg performance-ra. A loop rögzítés során bármennyiszer játszhatunk egymásra, bármelyik hangszerszekcióval, illetve található néhány dob alap is a hangszerben, így ritmussal is kezdhetjük a felvételt. Sajnos a Loop szekció csak ennyit tud… nem lehet benne az egyes sávokat MUTE-olni, hangerőt állítani rajtuk stb. A végeredményt is csak egy darab összegzett wav fájlban kapjuk, amit USB pendrive-ra rögzít a hangszer. A jobban sikerült loopjainkat átmásolhatjuk továbbfelhasználásra, például csak érdekeségként említem meg, hogy a loopolt wav fájlokat egy-az egyben beimportálhatjuk az iPad-es (és iPhone-os) Loopy HD programba, ami azonnal loopolja is a felvételt, így mindjárt zenei alapot kapunk a további alkotáshoz, vagy érdekes felhasználási mód lehet a Samplr nevű programban továbbmasszírozni a loopjainkat. A felvevő tud MIDI rögzítést is végezni, így az ötleteinket megőrízhetjük, elmenthetjük magunknak későbbi felhasználásra. Telepíthetünk az iPad-re, vagy iPhone-ra egy Roland Air Recorder nevű programot, ami Wi-Fi kapcsolaton keresztül kommunikál a hangszerünkkel. Az Air Recorder-el többször egymás után rögzíthetünk a hangszerünkből, hasonlóan a looper szekcióhoz, csak itt nincs időkorlát… akár egy teljes művet felzongorázhatunk, majd a következő körökben egyre több hangszerrel próbálhatunk rá hangszerelést kitalálni, majd rögzíteni. Az iPad (iPhone) hangját mindvégig a VR09-en a Wi-Fi kapcsolaton keresztül halljuk, ez tehát egy tökéletes ötletelő kombó is mindenféle kábelrengeteg mellőzésével. Minden otthon gyakorló és színpadra hurcolászó zenésznek melegen ajánlom figyelmébe a Roland VR-09-et!  

https://synthimania.blog.hu/2016/07/29/roland_vr-09_a_szinpadikus' rel="nofollow external">

Koródi Csaba

Koródi Csaba

 

Roland VR-09 a színpadikus

Erről a hangszerről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Természetesen az árára tekintve látható, hogy nem sorolhatjuk egy Nord Stage vagy egy Hammond SK-1 helyére, de abszolút befér a sorba. A VR-09 egyik erőssége a Supernatural orgona emuláció, amit lehet ízlelgetni, lehet fenntartással kezelni, főleg öreg Hammondos oldalról, de szerintem az egyik legjobb módja, hogy az ember dögös, könnyű és jó hangú orgonát toljon a színpadra. Tud többféle orgona modellt, jól kezelhető, tökéletesen uralható a színpadon és sokkal valósághűbb minden PCM megoldásnál. Külön állítható a Keyclick intenzitása lenyomáskor, felengedéskor, a Percussion karaktere, az eredeti orgonák öregedésével járó patina a hangban, a Rotary Speaker sebessége Slow és Fast módban, illetve a forgó hangszóró gyorsulás-lassulás sebessége… összességében a nagyon steril orgonaszőnyegtől a koszos rock hangzásig mindent ki lehet belőle hozni. További erőssége a hangszernek a 88 hangon mintavett zongora, ami szerintem jobban szól, mint ami például egy Fantom-ban található. Ezen túl már csak ízlés kérdése, hogy ki milyen zongora hangot szeret. Egy ilyen színpadi hangszerben felesleges lenne valósághű hangversenyzongora hangzást keresni, nem erre valók. Az ehhez hasonló színpadi hangszerek esetében nem cél a hangversenyzongora lemodellezése, sokkal inkább olyan mintavételezés és felharmonikus-tartalom kialakítása a cél, ami a könnyűzenei hangosítás keszekuszaságában jól felismerhetővé teszi a zongora hangját. Eddigi tapasztalataim alapján otthon a szobában egy szál fülessel leülve a Yamaha szintik zongorái szólnak a leggazdagabban, ugyanakkor ez a gazdagság és maga a hangszín is egy rock-zenekari produkcióban elvész a színpadon, elnyomja mindenki. Ha igazán harapós zongorát szeretnénk a színpadra, ami mind kísérő, mind szóló hangerőn kiugrik a mix-ből, akkor nálam eddig a Kurzweil volt a nyerő. A Roland VR09-et pedig valahova a kettő közé sorolnám. Én egy Kurzweil-ről váltottam a VR09-re és első körben a zongorával nehezen sikerült “beállnom”, de végeredményben én egy nagyon harmonikus középútnak tartom ezt a hangszert.     Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a hangszer tartalmaz 8 realtime potit, amivel azonnal módosíthatunk a hangzásunkon. Például ha egy olyan helyszínen játszunk a hangszerrel, ahol nem érvényesül a zongora, vagy épp ellenkezőleg, túl éles, akkor pár potméter elcsavarásával változtathatunk a hangszín hangkarakterén, kompresszálásán, zengetésén, effektjein stb. Ezek nem olyan mélységű beavatkozások mint egy workstation esetében, hogy menük és effektparaméterek tömkelegébe kell belenyúlnunk és el is kell mentenünk, külöben elvész, hanem csak egy-egy paraméter, egy-egy potméterrel, elmenteni sem szükséges, majd a következő körben úgyis másfelé fogjuk csavarni Színpadi hangszertől még elvárható a jó elektromos zongora felhozatal is, és ebben szintén jól muzsikál a VR-09. Én mondom, nagyon jó EP hangszínek állnak rendelkezésre, és megjelent a hangszerre egy frissítés is, ami tovább bővítette az EP kínálatot, nemcsak felprogramozott hangszínekkel, hanem PCM multisample mintákkal is, és számomra ezzel vált teljessé a hangszer. Itt se feledjük, hogy a realtime kontrollerek teljesen az uralmunk alá helyezik a hangszíneket, például a zongoránál érthetően nem említett Overdrive, az EP-nél komoly hangzásokat tesz lehetővé. Eddig csak a klasszikus színpadi hangszer hangszíneit említettem, de ezeken felül megtalálhatunk minden egyéb tipikusan elvárható hangszínt is, ideértve a vonósokat, fúvósokat, lead-eket, pad-eket, szóval ez már egy komolyabb műsorban is lefed minden igényt, és nem győzöm hangsúlyozni a realtime kontrollálhatóságot. Aki csak idáig merül el a hangszerben, kicsit szegényesnek találhatja a kezelőfelületről elérhető hangszínkínálatot, de aki rendelkezik iPad-el, letölthet hozzá egy ingyenes Editor-t, amitől egy új oldala nyílik meg a hangszernek. A szinti szekció hangszínei válnak mélyebben szerkeszthetővé, amiben egészen az oszcillátorig mehetünk vissza, pontosabban az oszcillátorokig, mert egy hangszínünk három oszcillátorból állhat. Lehetőségünk van az oszcillátor alapjául új multisample-t beállítani, amiből széles, 365 db-os a kínálat, de a nagyobb érdekesség, hogy az oszcillátorok lehetnek hullámformák is, úgy mint színusz, négyszög, háromszög, zaj, saw, supersaw, akár mindhárom oszcillátornak más-más, ezen kívül találunk envelope görbéket, szűrőket (HP, LP, BP), LFO-t stb. Egyszóval egyfajta VA szintiként is felfoghatjuk a hangszert, illetve a VA hullámformákat kombinálhatjuk a PCM multisamplékkel is, így aztán rendkívül izgalmas lehet új hangzások létrehozásához is a VR-09. A megszerkesztett hangszíneinket magán a hangszeren kell Registry-be menteni, így ezután bármilyen hangszínkölteményünket gombnyomásra előhívhatjuk és használhatjuk a színpadon, annak ellenére, hogy egyébként magának a hangszernek a kezelőfelületén ezek a hangszínek nem lennének editálhatóak.     Egy szó mint száz, az Editorral teljesen átlényegül a hangszer, ja és ne feledjem, hogy az iPad-el Wi-Fi kapcsolaton keresztül is csatlakozhatunk a hangszerhez. Nincs szükség kábelezgetésre. Itt egy kicsit sajnálom, hogy iPhone-ra nem készítették el az Editor programot… valójában erőforrást nem igen igényel, szóval csak a layout-ot kellett volna egy kicsit átalakítani hozzá. A csatlakoztatáshoz egy Netgear WNA1100 típusú Wi-Fi adaptert kell vásárolnunk és a hangszer USB csatlakozójába adaptálnunk.     Nem említettem még a looper, felvevő szekciót, amiben 20 másodprerces felvételi idő áll a rendelkezésünkre, ezt tudjuk loopolni, ami nem tűnik ugyan soknak, de nagyon kreatívan lehet felhasználni alkotásra, ötletelésre, de főleg performance-ra. A loop rögzítés során bármennyiszer játszhatunk egymásra, bármelyik hangszerszekcióval, illetve található néhány dob alap is a hangszerben, így ritmussal is kezdhetjük a felvételt. Sajnos a Loop szekció csak ennyit tud… nem lehet benne az egyes sávokat MUTE-olni, hangerőt állítani rajtuk stb. A végeredményt is csak egy darab összegzett wav fájlban kapjuk, amit USB pendrive-ra rögzít a hangszer. A jobban sikerült loopjainkat átmásolhatjuk továbbfelhasználásra, például csak érdekeségként említem meg, hogy a loopolt wav fájlokat egy-az egyben beimportálhatjuk az iPad-es (és iPhone-os) Loopy HD programba, ami azonnal loopolja is a felvételt, így mindjárt zenei alapot kapunk a további alkotáshoz, vagy érdekes felhasználási mód lehet a Samplr nevű programban továbbmasszírozni a loopjainkat. A felvevő tud MIDI rögzítést is végezni, így az ötleteinket megőrízhetjük, elmenthetjük magunknak későbbi felhasználásra. Telepíthetünk az iPad-re, vagy iPhone-ra egy Roland Air Recorder nevű programot, ami Wi-Fi kapcsolaton keresztül kommunikál a hangszerünkkel. Az Air Recorder-el többször egymás után rögzíthetünk a hangszerünkből, hasonlóan a looper szekcióhoz, csak itt nincs időkorlát… akár egy teljes művet felzongorázhatunk, majd a következő körökben egyre több hangszerrel próbálhatunk rá hangszerelést kitalálni, majd rögzíteni. Az iPad (iPhone) hangját mindvégig a VR09-en a Wi-Fi kapcsolaton keresztül halljuk, ez tehát egy tökéletes ötletelő kombó is mindenféle kábelrengeteg mellőzésével. Minden otthon gyakorló és színpadra hurcolászó zenésznek melegen ajánlom figyelmébe a Roland VR-09-et!        

Koródi Csaba

Koródi Csaba

 

Live-Act vs. MAHASZ. Második rész.

Itt a folytatás: Miután a „házkutatás” során a másolt lemezek eredetiének nagyobb részét fellelték az ismerősömnél /mivel  „Live-Act-ezése” előtt lemezgyűjtéssel és "lemezlovászattal" is foglalkozott és foglalkozik a mai napig/ és ezt jegyzőkönyvbe is vették, ezért a büntetés mértéke a „szerzői jogok megsértése miatt” – több száz ezer forintról átszámolva majdnem a nullára esett vissza. A nyomozás lezárult, a lefoglalástól kezdve kb másfél év múlva. A nyomozás során nem találtak elég bizonyítékot arra, hogy ismerősöm a lemezekről zenélt volna - bár arra sem, hogy élőben /Live-Act/ fellépett volna, mert a helyszínen tartózkodó NAV és a MAHASZ emberei sem tudták ezt megmondani!!! Holott ismerősöm tájékoztatta őket többször is a helyszínen, hogy milyen „eszközöket használ a zajkeltésre éppen”.  Hivatalosan: „……a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése……” szerzői jogokkal való visszaélés, jövedelem szerzési célzatú másolás, stb.  A bizonyítéknak lefoglalt másolt lemezeket a NAV vissza szolgáltatta ismerősömnek hiánytalanul /bár kicsit összefirkálta a MAHASZ „embere”/.  Az öröm nem tartott sokáig, mivel kb 2 hónap múlva egy behajtó cégtől /melyet a MAHASZ fizet!/ fizetési felszólítást kapott, hogy Ő tartozik a MAHASZ-nak a NAV által készített Határozatban /Ez az ügyet lezáró HATÁROZAT!/ szereplő több száz ezer forinttal és a behajtó cég plusz 50 ezer forintos díjacskájával kiegészítve! Ezt SOS fizesse be 8 napon belül! Ismerősöm ezt nem tudta mire vélni, „telefonos segítséget kért”, de sok mindenre nem kapott választ, majd személyesen is bement az ügyvédi irodába de, ott tájékoztatták, hogy kérjen időpont csak úgy tud valami értékelhető embertől tájékoztatást kapni………. telt-múlt az idő, felszólítások folyamatosan jöttek mindig megfejelve 30 illetve 50 ezer forintos tételekkel! A személyes találkozás során /jó pár telefonba került míg ez létrejött/ a MAHASZ fizetett behajtó cégének ügyvédje azt mondta ismerősömnek, hogy neki kell bizonyítania: mennyi nem eredeti zeneszámmal rendelkezett az esemény bekövetkeztekor!!! Hát erre nem került sor. További folyamatos felszólítások után, az Országos Közjegyzői Hivataltól kapott egy felszólítást, hogy a kb. 1.000.000 Forintot /kicsit feldagadt az összeg a behajtó cég díjaival kiegészülve/ fizesse már be a megadott számlaszámra, mert ha nem akkor letiltatják a számla számáról! DE, egy apró betűs részből kiderült, hogy válaszolhatja azt is, hogy NEM fizeti be. Válaszlevelet megküldte a NEM válasszal. Még pár hónap eltelt, majd egy levele érkezett az illetékes Bíróságról! A PER megszüntetéséről melyben felperes a MAHASZ, alperes pedig ismerősöm szerepelt. Az indoklás: bizonyíték hiányában szüntetik meg! Köszönjük MAHASZ! Sikerült majd két évig a zenészek pénzét költenetek értelmetlenül! Vagyis most kicsit kevesebbet tudott feltehetőleg utazgatni jeszenccckíj  .úraság………..

SZAKADAR

SZAKADAR

 

Kézzel készült analóg filterbox

Egyedi építésű analóg, dual filterbox. Jellemzők: Moog Minimoog Model D szűrő, dedikált preamppal (túlvezérelhető), és CV inputtal EMS VCS3 szűrő, szintén saját preamppal, és CV inputtal 2 LFO, mindegyik szűrőhöz dedikált 2 fuzz/distortion egység, kikapcsolható kimeneti keverő    

vinnui

vinnui

 

Ganajtűrő túrapult - CDJ-TOUR1 meg a DJM-TOUR1

A Pioneer a '90-es években egyenlőségjelet húzott a márkaneve és a megbízhatóság közé a homokozólapátként is tökéletesen funkcionáló DJM 500/600 keverőjével, illetve a balatoni fokhagymás-sajtos-tejfölös lángost is beolvasó CDJ 500/100 lejátszóival. Aki azonban végig követte a termékpalettát, megfigyelhette, hogy üti fel a fejét a tervezett elavulás (CDJ 500 optikai jog cseréje kopó alkatrészre a CDJ 100 lejátszók esetén). A 2000-es években egészen odáig jutottunk, hogy takonyból és porcukorból tapasztott, megbízhatatlanságához mérten pláne túlárazott kütyükkel árasztották el a pultokat, a lemezlovasok legnagyobb örömére. A rossz nyelvek szerint többek között ez felel a pultban a 4 lejátszós felállásért, amit csak alátámasztani tud , de az új generációs keverőkről készült fotók is magukért beszélnek.
Ennyire lelakott DJM500/600-akat ritkán látni. A gyártó miután mindenkit lehúzott, akit lehetett, új fizetőképes réteget keresett magának a nagy-nagy fesztiválszervezők személyében, s előrántotta a 2016 januárjában, a NAMM "legkorszerűbb vitrin"-jéből a CDJ-TOUR 1 és a DJM-TOUR1 eszközöket, mit sem csavarva az akkori prototípusok kialakításán, belekényszerítvén ezzel az elődöket a "home or office use only" kategóriába! Lángnyelvek, görögtűz, mint meggyőző érvek! Nézzük, földi halandóként miről kell lemondanunk az 5000 (CDJ-TOUR1), illetve 6000 (DJM-TOUR1) dollárban mért árát látván! CDJ-TOUR1 CDJ-2000NXS2 még szebb, még jobb hangminőséggel, 13" tapizható kijelzővel. Ez mindenképp szükségszerű volt, hiszen a napfény és az ilyen megjelenítők nagy barátok. Persze a Pioneer mindenre gondol, ez az ízléses és minden négyzetcentiméterében professzionális, bézbózsapkákat megszégyenítő SIMLI™ kerül rá a jobb olvashatóság érdekében! Sejtésem szerint egy régi szakma mozzanata épülhet be a dj-k világába! Külön kiemelném a tapis felületen desktop felhasználásra optimalizált méreteket, igen felhasználóbarátnak tűnik első ránézésre. Lehet qwerty billentyűzeten keresni, a lejátszót már-már majdnem megkefélt pozícióban belegépelve a levegőbe. Azonban ez még nem minden, hiszen a kijelzőbe extra processzor érkezik a gördülékeny felhasználás érdekében, kár, hogy a promo videóban olyan, mintha a . Amennyiben nem így van, megkövetlek Pioneer! Megoszlanak a vélemények, mennyire szerencsés a dj pultban monitorok közé bújva zenélni, emlékeim szerint Dj Budai interjúban említette, hogy nehéz megtalálni a hangsúlyt a közönséggel való kapcsolattartás és a kütyüzés között, itt ember legyen a talpán, aki nem néz meg egy friss barátok közt epizódot két keverés között! Az viszont nagy előnye lehet, hogy ha a simlit is felhelyezzük, akkor lassacskán ki sem látszik a lemezlovász a pult mögül, s ha mindezt golyóálló fóliával bevonjuk, nem lesz szükség egy esetleges támadás esetén a művész urak bujkálására, szegény jól jött volna.
Teljes értékű, oda-vissza linkelhető lemezlovász fedezék! Ezen felül a lejátszó masszív csatlakozókat kapott, hogy ha , akkor ne rúgja szét őket. Más esetben okafogyott, hiszen a fesztiválokon méterekre szeparálnak el mindent és mindenkit, aki kárt tehetne a pultban. DJM-TOUR1 DJM-900NXS2 még szebb, még jobb hangminőséggel, a lejátszóról ismerős csoda kijelzővel, elpusztíthatatlan csatlakozókkal, 2 füles kimenettel, ahol ne legyünk szőrös szívűek, adjuk meg a piros pontot, a kialakítás szerencsésebb, mint a PLAYdifferently MODEL 1-on, bár ha effektfüggő a back2back társunk, összeakadhat a bajusz. NAGYON FONTOS FEATURE! ! Népszerűsége oly töretlen, hogy hozzám most ért el a híre. Lehetőséget ad rá, hogy egy csomó elengedhetetlen fontos infót kiküldhess a bulizóknak (van-e még kokó a budiban). Sejtésem szerint kettő szoftver frissítést kell várnunk, s az információ áramlás megfordul, a közönség beküldi okostelefonról, mit szeretne hallani, a linkelt pult összesít, szinkronizál, majd mixel. Drága egy zenegép lesz! A friss bejelentéseket látván nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Pioneer kezd kifogyni az ötletekből, robosztus fülekkel ellátott, cél-notebookká pimpelt termékekkel húzzák le az utolsó bőrt önmagukról és az egyre zsugorodó piacról. Szebb napokat is megéltek, igazán kár értük! zaj.hu cikk magyarul a cuccokról
djtechtools cikk angolul a cuccokról

vallyont

vallyont

 

Filozofálós gitározások - Barkóczi Noémi - Nem vagyok itt

TLDR
Barkóczi Noémi - Nem vagyok itt nagylemez ajánló Nem szeretem a facebookot. Nem való semmire, arra, amire kitalálták, arra meg végképp nem. A közösségépítést felváltotta a konzumidiotizmus (ez mennyire sznob egy megállapítás már, most szégyenkezem egy kört miatta) és a pénzen vásárolható ügyfélkör felhajtása. Megölte azt a szép jó MSN-t, e-mailt, fel kellett költöznöm ahhoz, hogy az ismerősökkel kommunikálni tudjak. Pfejj! Viszont ha finomhangolom (majd egyszer) és vért izzadok érte, hogy elém tolja a számomra érdekes kontetot, akkor talán jó. Talán. De így is eltemet minden értelmeset a sok újszülött purgyé, frissen vásárolt BÁRMI, jól sikerült főzések, szépen megrendelt, romantikus, éttermi vacsorák, mamahoteles fotelforradalmár nácik klaviatúrájából előpattanó szélsőjobboskodások (amik megosztói hirtelen kireppennek az ismerősök közül) . Tulajdonképp az idővonal egy porcukorral meghintett fosrakás! De a porcukor, na az néha finom szemcsés szerkezetben kerül felhelyezésre. Ilyenkor a porfelhő nanorészecskéi a salakanyag mellett elszelelve megbirizgálják az orrot! Így került elém Barkóczi Noémi nagylemeze, akit valamikor talán egy youtube feltöltése miatt elkezdtem követni. Ha ennyi értelme volt a facebooknak, hogy most elém dobta a friss bejegyzését, akkor már nem dolgozott hiába Mark Zuckerberg! A Nem vagyok itt fél órányi igazi mély gondolatokat gitároz be a tudatalattiba, nem tudom lerakni, dúdolom az utcán, a lépcsőfordulóban, mindenhol! Világvégét, társas magányt, félelmeket, emberundort ilyen megnyerő, elringató dallamokkal nem bástyáztak körül, abban biztos vagyok! Ékes példája ez az anyag annak, hogy nem sokat számít a technika, ha jó számokat kell írni, elég egy gitár, egy hang, s kész vagyunk, amit nem lehet ennyiből megoldani, azt 100 sávból sem, ha hiányzik a kreatív ötlet, akkor minden megy a kukába. A párkapcsolatban megélt magányának párhuzamba állításával engem teljesen eltalált. kezdeti jövőjével kapcsolatos bizonytalan hangulatát tökéletesen oldja fel a szám második fele zeneileg pont úgy, mint szövegileg. A pusztulásra érett világ gondolata annyira távoli a hétköznapoktól, mégis mennyire helyénvaló felvetés! S ezt követi egy halom hétköznapi rutin, ami elfedi ezt, meglétük fel sem tűnik, csak a hiányuk lenne észrevehető. Az kilátástalan, kiüresedett szavai furának tűnhetnek huszonévesektől, azonban többször felüti a fejét nálam is, így könnyen azonosultam vele. A emberi esendőséggel szembeni harca erőt adó ebben a referenciák nélküli mindent lehet világban! Külön értékessé válik az egész úgy, hogy az önmagunk előtti érdemen felül más nem jut. A pedig végképp egy olyan állapot, amit mindenki megél, ha köze van emberekhez az élete során. Nálam rendszeres vendég. Ezen felül a folk elemek ízlésesen találhatók meg a lemezen, ami akkor, amikor a kétpálcás nemzeti érzelmes rock után a következő piacra dobott sablonhungarikum a népdal/népzene lett (gondolok itt a balkán fanatik, holdviola és egyéb üzleti megfontoltságból giccsel leokádott népdalos produkciókra), külön felemelő! Mindig örülök, amikor valaki úgy nyúl a gyökerekhez, hogy azt magán átszűrve tálalja a régi sablonok szolgai másolása helyett. Egy szó, mint száz, én nagyon szeretem ezt a fél órát, s úgy érzem, amennyire oda vagyok az anyagért, annyira kevés figyelem vetül rá! Vegyétek, vigyétek, terjesszétek! Barkóczi Noémi interjú
Barkóczi Noémi Soundcloud
Barkóczi Noémi Facebook
Barkóczi Noémi Bandcamp

vallyont

vallyont

 

PLAYdifferently MODEL 1 - A 6 csápos, filter-napszemcsis analóg polipszörny!

Richie Hawtin, a másodállásban  nagymester az Apple-t megszégyenítő titkolózás mellett előrukkolt az Andy Rigby-Jones, ex Allen & Heath arccal (köszi a pontosítást bunni!) közösen megálmodott PLAYdifferently első modelljével. A dj technika múltját sutba dobva rohan bele az új digitális világba kontrollerekkel, egymásba össze-vissza linkelhető, szinkronizálható eszközökkel, számítógépek tömkelegével, erre Hawtin belevizel a szélbe és kidob egy teljesen analóg keverőt agyonaggatva filterekkel! MODEL 1 hivatalos videó A szemfüles lemezlovászok kiszúrhatták a képek alapján, hogy a megszokott eq szekciót kikukázta a nagymester, a magas és mélytartomány filterrel szabályozható, a középtartomány helyére pedig eddig csak leginkább stúdió/pa környezetben használatos eq került, mely lehetőséget biztosít a módosítandó frekvencia kiválasztására. Személyre szabhatóság lvl végtelen! Az önkényes eq reform logikus lehet, egyre több szettben tűnt fel számomra is, hogy a DJM800 óta többen filtert használva vagdosták le a zenék alját. Hogy ez a kialakítás milyen lehetőségeket ad a lemezlovasok kezébe? A bedroom arcok maximum megálmodni tudják csak az eszköz árából kiindulva, mely hét számjegyű lesz várhatóan. MODEL 1 Richie Hawtin simogatásokba' Természetesen a nagy vívmány mellett egy csomó kényelmi funkció várja a művészeket, 6 sztereó sáv, 2 sztereó send-fx, filter és 3 sávos eq a masteren, 2 füles kimenet a/b beválogathatósággal a lágy és krémesen könnyed back2back szettekhez. S hogy mindez elég lesz-e az eltérő játszogatáshoz? Majd az idő eldönti! Mi felhasználók mindenesetre csak nyerhetünk a versenyhelyzet kialakulásával! Ami biztos, hogy a cuccot nem a csillivilli külcsín miatt szeretik majd, ez mondjuk többünknek előny. A marketing rendben van, volt nagy találgatás, várakozás, most meg boiler room premier bulika (héló pioneer, így kell beküldeni a piac küzdőterébe egy új eszközt, nem olyan specifikációval, amennyivel a TORAIZ SP-16-t sikerült, miszerint méret/súly).  Részletes specifikáció és egyéb cikkek:
http://playdifferently.org/
http://playdifferently.org/http://djtechtools.com/2016/05/03/playdifferently-model-1-hands-richie-hawtin/
https://onemusic.hu/richie_hawtin_lerantotta_a_leplet_a_playdifferently_model_1_keverorol

vallyont

vallyont

 

Felhők gyülekezőben avagy a Cloud panelek készítése

A nyolc darab broadband panelek elkészítése után következik a "cloud" panel, ami egy hatalmas egybefüggő szerkezet lesz, 9 (3x3) panel méretű (300x190) és a mennyezetre lesz majd rögzítve kb 5-10 cm légréssel. A panelben 10 cm 40kg/m3 (Airrock LD) kőzetgyapotot fogok használni, aminek a tetejére 5 cm (Airrock XD) kerül, remélhetőleg így az alacsonyabb frekvencia tartományban is csillapít majd. A képen a tervezgetés fázisa látható, a végleges design kicsit modosulni fog.   

Fiddler

Fiddler

 

Broadband Panelek Bemutatója és Tesztje

Örömmel jelentem, hogy elkészült a nyolc darab broadband panel amiket véglegesen majd az oldalsó falakra szánok. Kíváncsiságból készítettem három tesztmérést, ahol: nem voltak benn a panelek a stúdióban. az oldalsó falakon az elsődleges visszaverődési pontra helyeztem őket.

  a szemközti sarkokba helyeztem állítva két-két panelt valamint az oldalsóra ismét az elsődleges visszaverődési pontra kettőt-kettőt.
A mérések közben csak a panelek elhelyezése változott. A panelek nélküli mérésnél a hegyes csúcsok jól szemléltetik a szobában létrejövő rezonanciákat az adott frekvenciáknál.
  A második esetben jól látszik, hogy a broadband panelek mennyit csillapítanak a 80 Hz felett kialakuló rezonanciákon.
Valamint ahogy haladunk magasabb frekvenciák felé egyre hatékonyabban működnek.    A harmadik esetben a sarkokba helyezett panelek hatékonyan csillapítják a 85 Hz körül kialakult rezonanciákat ezért mind a két szemközti sarkokba basstrap-ekre lesz szükség. 
Jöjjön még pár érdekes összehasonlítás: Üres szoba (bordó) vs 3-as pozíció (kék):   Üres szoba (bordó) vs 2-es pozíció (sárga):    2-es (sárga) vs 3-as pozíció (kék):   Konklúzió: A broadband panelek hatékonyan csillapítanak, de önmagukban még kevesek. Szükség lesz csillapításra a sarkokban, a mennyezeten és a hátsó falakon is.  A következő projekt a mennyezeti „cloud” panelek elkészítése lesz, addig is várom a kérdéseket és ötleteket.    

Fiddler

Fiddler

×