Rockspace 2009- the pfl: "Say Goodbye"

[silk]

A mai napon bemutatjuk a Rockspace díjazott "the pfl" második dalát is. Ezt is, ahogy az előzőt meghallgathattok demóstul, illetve letölthettek a dedikált tehetsgékutató oldalunkról, az UCURU.COM -ról.

http://www.youtube.com/watch?v=VMikpJwIoQk&feature=player_embedded

A három felvett anyag közül ez volt a legkevésbé kidolgozva, mikor hozzám került. Gyakorlatilag csak az alap gitározás és az ének volt nagy vonalakban kitalálva.

Túl sokat "gondolkodnom" nem kellett a nótán, mert adta magát a hangulat. A fő kérdés csak az volt, egy szál akusztikus gitárral megáll-e a dal a lábán? Elő tudja-e adni úgy a zenekar, hogy izgalmas és érdekes legyen, minimál és teljesen kézenfekvő hangszereléssel? Átütő nagy ötletre nem volt ugyan szükség, de elment némi idő azzal, hogy a nóta "groove" része el legyen találva. Nagyon nehéz ilyen dologban előre gondolkodni. Ha túl sokat "húzol" a dalon, lehet átmegy valami nevetséges nem létező műfajba. Ha túl "egyenes", kompjúter zenévé válik, ami semmiképp nem "érdekes" a hallgatóknak hoszabb távon, főleg nem egy szál gitárral előadva.

Aztán ott a dolog másik oldala, az előadás módja. Akkor még nem tudtam ugyanis, hogy pontosan mire is képes a zenekar front embere ilyen szempontból. Persze az ember bizakodó. Tehát jól elképzeltem fejben az egészet, aztán kezdődött a zenekar nyüstölése. Furcsa mód, (ez általában az én ötleteimmel ritkán fordul elő!) elsőre megértették a koncepcióm. Nagyon lelkesek voltak, a dob felvétele után álandóan nyagattak, hogy ezt csináljuk először. Ennek persze semmi értelme nem lett volna, én ugyanis a "Can't Say"-t erőltettem, mivel abban volt a "legkevesebb" változtatás az általuk megszokotthoz képest. Úgy gondolkodtam, hogy mivel azt már nagyon régóta játszák/éneklik, azzal fogom "kipuhatolni" hol vannak a zenekar "határai".

Mikor megszerezve a szükséges "információt" rájöttem, hogy egy teljesen kalsszikus/naturális megszólalás nem fog jól állni az énekesnek, kicsit megijedtem, mert eredetileg ilyen irányban indultam volna. Aztán gondoltam egyet, s jól "megbrittesítettem" a szépséges akusztikus gitárt tömérdek EQ-t és kompresszort felhasználva, hogy ne legyen már olyan "szép". Ugyanezt eljátszottam a bassz gitárral is. Így az egész egy kicsit koszosabb, kicsit rockosabb ízt kapott, ami egész jól jött ki az amúgy enyhén rnb/soul-os alaplüktetéssel. Arról nem is beszélve, hogy az énekes hangját szerintem tökéletesen kiszolgálja. Nem mondom, ebben volt némi szerencse is, ugyanis nem ez volt az eredeti tervem, de szerintem nagyon ütős kis dalt sikerült összehoznunk, érdekes felhangokkal. Jó szórakozást!

Ebből a bejegyzésből főoldali cikk lett