MESSE '11: Rendhagyó interjú Dave Hill-el!

[gaborvari]

Frankfurti látogatásunk egyik legérdekesebb momentuma a Dave Hill-el való találkozásunk volt. Én most találkoztam először az emberrel, de sztorikat már hallottam róla, a munkássága és megszállottsága, valamint hippi beütésű megjelenése pedig előre vetíti, hogy az ember valószínűleg nem 100-as, persze szigorúan a szó jó értelmében:) Ez persze azt is előre garantálta, hogy bármilyen kérdésre érdekes válaszokat fogunk kapni, de azért nem bíztuk a dolgot a véletlenre, és próbáltunk olyan témákkal előállni, amiket még nem rágott pépesre szegény Dave, mire sikerült odaérnünk a standjához.

Apropó stand:) Nem is értettük mit keres hősünk egy zenei kiállításon, hiszen a dicsőséges Cranesong motyók hátteréül egy általa készített ultramagas felbontású természetfotó szolgált, Dave nyakában pedig ott lógott a jó öreg Canon 5D, ahogy a miénkben is, szóval kaptunk néhány jótanácsot arra nézve, hogy mi legyen a következő befektetés objektív fronton:)

Íme az interjú, alatta pedig a magyar változat:

Sziasztok, én Gábor vagyok a Hit Spece-ből ő pedig velem szemben itt Dave Hill a Cranesong-tól, akihez lesz néhány érdekes kérdésem. Az első kérdés: Mi a fontosabb? A hang minősége, vagy maga a nagybetűs SOUND?

- Nos, ezt a kettőt valójában elég nehéz ketté választani, mert hát mit is jelent a jó szólás valójában? Persze ott van a purista megközelítés, de rengeteg dolog van, amit fel akarsz venni, de nem akarod őket hűen visszahallani, mert egyszerűen nem szólnak jól:) Tudod, ha van egy hangszer, ami nem annyira jó, vagy egy énekesnek kicsit vékony a hangja, akkor bizony tenned kell bizonyos lépéseket, hogy jó hangot kapj. És ha már ott tartasz, hogy mi szól jól, rájössz, hogy igazából nincs egy mérték, nincs egy sztenderd, ami ezt meghatározza. Innentől kezdve ez már művészet. Tehát a hanghűség vs. jól szólás egy nehéz kérdés, hiszen minden attól függ, hogy milyen művészetről/műfajról beszélünk, és az miről szól igazán…

Igen, és néhány pro audio termék valóban attól vált halhatatlanná, amit csinál a hanggal, nem pedig a transzparens hangzása miatt.

- Igen, nagyon sok! Pl. az LA2A (Universal Audio) egy igazi klasszikus. Egyszerűen jól szól! És egyáltalán nem transzparens, vagy tiszta, vagy ilyesmi…ez tulajdonképpen elmondható majdnem az összes optocellás eszközről, mindegyikben megvan ez a fajta karakter, és ha ez tetszik, ha pont ezt keresed, akkor aranyat érnek. És tudod, a másik érdekes dolog az LA2A-val kapcsolatban, az a trafók színezése, az apró hibák a frekvenciamenetben, de innentől vigyázni kell, mert nem egyértelmű a dolog, hiszen te azt mondod "Wow ennek igazán "meleg" hangzása van! Mire én: Oké, de mire gondolsz pontosan? Emeli a mély-közepeket? Vagy a magasveszteségre gondolsz? Szóval ilyenkor igazán mélyen bele kell menni abba, hogy mi történik pontosan, mert ha a magasfrekis tartalom a gain redukcióval együtt változik, mint pl. az LA2A esetében, na ott már nem csak egy egyszerű hangszínbeli eltérésről beszélünk.

Nem egyszerű dolgok ezek…

Hát nem, és nagyon hamar elég komplikálttá válik a dolog. Tudod néhány eszközben illetve kísérletben amin mostanában dolgozom eljutok odáig, amikor már 5%, sőt 10% torzítás van a rendszerben és nem mondanád azt, hogy torzan szól. Kicsit hangosabb, igen, de egyáltalán nem mondható csúnyának, vagy torznak. Aztán elkezded nagyon figyelmesen hallgatni, és meghallod, hogy valóban megváltoztatja a tranzienseket és az anyag egész dinamikáját, tehát tényleg színez és torzít, de ez nem valami olyasmi, amire azt mondhatnád, hogy ez egy sötétebb, tompább, vagy fényesebb hangzás. Egyszerűen más dolgokat változtat meg. Ez a dolog igazán viccessé fajulhat, ott van pl. az a népszerű trend, miszerint a szalag azért jó mert lesimítja a tranzieseket. Az igazság az, hogy megfelelő minőségű szalag esetében ez nem annyira jellemző, viszont ha addig hajtod a szalagot, amikor már tényleg eszi a tranzienseket, akkor hamar elcsúnyul a hangkép. És ha tervezel egy áramkört, ami tényleg csak a tranzienseket moderálja, akkor azt mondják "hé, ez nem is csinál semmit!!" Óhó, várjunk csak egy percet, de nagyon is sokmindent csinál, dehát ugye…

Olyasmire gondolsz mint pl. a Cranesong HEDD?

Nos igen, de vannak még ennél is durvább kísérletek a szalag-szerű funkciókkal. Tudod az emberek egyszerűen nem hallják a torzítást. Legalábbis nem mindannyian. Páros harmonikus torzítás? Tudok egy embert, aki kísérletezés közben körbeszaladt a kollégái között és mindenkitől megkérdezte, hogy ezt hallod, vagy nem?? 50%-nyi második felharmonikus és nem hallották! A megkérdezettek több, mint a fele egyáltalán nem hallotta, hogy miről van szó. Hát ezt csinálja a fülünk. Tudod, ez pont egy oktáv, amit pont kimaszkol az alaphang.

Egy másik kérdés: Mi a kedvenc technikád valamilyen hangtechnikai eszközön, amikor valamit nem arra használsz, amire kellene?

- Misuse (rossz használat)?

Abuse (visszaélés, zaklatás), talán?

Igen igen, "misuse"…Hát, tudod én sokat dolgozom a saját stúdiómban, és az új eszközöket mindig munka közben tervezem és éles bevetés közben tökéletesítgetem, de mindig találok olyanokat, akik valamilyen funkciót nem úgy, vagy nem arra használnak, amire én azt kitaláltam. Kint vagyok ezeken a kiállításokon is, ahol demózgatom a cuccokat az embereknek, és nézem ahogy szétbarmolják a beállításokat és ahogyan szétbarmolják és néha tényleg azt mondom magamnak, hogy basszus, erre nem gondoltam, de működik:) De nem egyedi eset az én szakmámban, hogy arra leszel figyelmes, hogy a dolgaidat alig használják pontosan arra, amira szántad őket.

A harmadik kérdésem talán kicsit furcsa lesz. Manapság egyre több nő kerül a szakma közelébe. Gondolsz-e rájuk és a műkörmös kis kezükre, amikor egy új eszköz kezelőfelületét tervezed?(Silk a lelkemre kötötte, hogy ezt feltétlenül kérdezzem meg, nem az én hibám:))

- Egyáltalán nem…

Nem igazán…

- De nagyon jó hogy egyre több nőt vonz a szakma, mert igazán friss ötletekkel tudnak előállni. Én pedig nagyon oda vagyok a friss ötletekért. Igazából van néhány nagyon jó barátném akik hosszú évek óta a szakmában vannak és az egyikkel épp ma este fogok együtt vacsorázni. Tay Hoyle az illető aki Vicki Genfan hangmérnöke. A zene is fantasztikus, hihetetlen gitározást hallhatunk, és Tay ott van New Yorkban, New Jersey-ben, és rengeteg szenzációs dolgot alkotott már, tehát a lányok tényleg nagyon ügyesek abban, amit csinálnak:)