A Relevancia Relativitása (ARCHÍV: 2009.12.22)

[A/D]

Jelentem, megint nyerésre állunk a gépek ellen! A Google kereső sikerének egyik titka, hogy máshoz képest sokkal hatékonyabban találta meg azokat az oldalakat, amiket kerestünk, így persze mindenki átszokott. Már nem is azt mondjuk,hogy “keress rá a neten”, hanem “nézd meg Google”-ben. A dolog úgy fest, hogy a humánok egyre inkább lefegyverzik ezt az okos robotot.

Nem tellett sok időbe, mire az emberek rájöttek, hogy tartalmat gyártani poén (értsd: jövedelmező, mert lássuk be, minden, ami könnyen juttat anyagi előnyhöz, az vicces), és ha ezt igazán jól akarják csinálni, optimalizálni kell a tartalmat oly módon, hogy Google-ban lehetőleg az első találatok között jöjjenek fel. Ezt hívják SEO-nak, vagyis Search Engine Optimization-nek. (Gyakorlatilag megpróbálják kitalálni, milyen módszerek alapján pontozza az oldalt a Google, hogy megállapítsa annak relevanciáját, és azt veszik szempontnak szerkesztéskor, programozáskor).

Persze miután optimálisak lettek az oldalak, nem volt mit tenni, alternatívákat kellett kitalálni az előrejutáshoz. Ha egy rendszer hack-biztossá válik, akkor azt a rendszerenkívül gondolkodva kell hackelni. Ennek legprimitívebb felismerése, hogy a tartalom formája a fontos, nem maga a tartalom. Ez pedig kiadja azt, amit ma tapasztalhattok egyre inkább: az interneten óriási küzdelmek árán lehet csak bármit megtalálni. A hasznos információ ugyanis elveszik a generált zajban, amit az emberek ma már szándékosan csinálnak (ahogy mindig és mindent tönkretesznek ami valaha jó volt és hasznos). Ehhez még hozzájön a dilettantizmus okozta szemét, amikor valaki újságot vagy blogot kezd írni olvasók, ügyfelek szerzésére (pl. hogy kell masterelni, de soha nem jelent meg egyetlen lemze sem), és megfelelő hozzáértés nélkül rettenetes sületlenségeket hord össze. Az interneten ugyanis bárminek van közönsége: a legrosszabb zenének és a legrosszabb technikai leírásnak éppúgy. A nagy számok törvénye.

A fentieket elmagyarázom az alábbi példán keresztül: az iPhone-hoz külső fejlesztő készített egy scriptet, amivel képes lett tetheringre (tehát modemként használhattuk számítógéphez). Most legális, független iPhone-okról beszlünk. Ezt a kiskaput egy szoftver update alkalmával megszűntette az Apple. Ezt akkor nyilván minden ilyen hírportál lehozta, hát persze hogy lehozták. Pár hónap elteltével szerettem volna tudni, hogy változott-e valami, kijött-e szoftver vagy bármi. Októberben Google-ben keresve még mindig X hírportálok friss híreként jött fel az a már rég nemigaz hír, hogy egy X script segítségével bekapcsolható a tethering! És persze feljöttek olyanok is, amik azt közölték, hogy nincs megoldás erre: de mint hír! (Nomeg azok, amik a telefon feltörését javasolták). Az eszem megáll. Eljutottunk odáig, hogy az ember 3 oldalnyi Google találot is gyakran végig kell nézzen, míg régen az első háromban bent volt a megoldás. És mindennel ez van, a hétvégén a PS3 blueray régiókorlátozásának feloldásáról szerettem volna megtudni dolgokat, nyilván egy rakás irreleváns, nem valid írás jött fel. Vagy mondok egy közismertebbet: próbáltál már eligazodni H1N1-ügyben? Naugye…

Kb. a Google színrelépésekor már futottam pár kört tréfából, hogy az interneten bármit meg lehet találni amit az ember keres. Ha örökké szeretnél élni, vagy szeretnéd igazolni, hogy Albert Einstein szerepel a családfádban, lesz olyan oldal, ami pont ezzel foglalkozik. Persze erről tudjuk hogy hülyeség (sajnos nem mindenki, ők azok, akik rendelik a fogyasztótablettákat, és ők tartják életben a tvshop-jelenséget), de a baj ott kezdődik, ha egy teljesen komoly dologban szeretnél eligazodni. És ez a helyzet nem javul. Majd akkor fog, ha ez mégnagyobb mértéket ölt, és gyakori lesz az, hogy tetemes idő lesz bármire értelmes választ kapni. Akkor az emberek egész egyszerűen kétszer is átgondolják majd, hogy az internetes keresőket fogják-e használni problémáik megoldására, avagy tudnak alternatívát, ami (vagy aki) pikkpakk megoldja azokat. Mert szerintem ez lesz next. Jelenleg a gépek (így a Google is) kismiskák ehhez a feladathoz.

Jelenleg két alternatívát látok: a közösségi tudást támogatandó profi platformok megerősödése, vagy adott terület szakértőinek szélesebb körű szolgáltatásainak elterjedése. Én mindkettőben hiszek, de jelenleg az utóbbit használom: tudom az embert, aki tudja a megoldást. Mindig ez működött a legjobban. Megint előbb telefonálok, mielőtt nézném a Google-t vagy a netet.

És újra megint minden más értelmet nyer. Ami régen a megoldást jelentette, az mára a visszájára fordult, és nem ritkán pont az ellenkezőjét gondolom róla.

Ebből a bejegyzésből főoldali cikk lett