Chipzene 2010 (ARCHÍV: 2010.03.28)

[A/D]

Ma már egyáltalán nem szokatlan, hogy a bárhova megyünk a világban, mindenhol jelen van minden kor minden nációjának kultúrája. Istenigazából olyan hogy "retro" szerintem nincs is.

Ha valaki kedvelte a régi számítógépes játékok zenéit (mert ilyen is van), az bárhol találhat magának érdekességet, kedvére valót, pl. Jútyubon. Ez létezik eredeti, és egy furcsa, mutálódott, új formában: partykon játsszák, fesztiválok szólnak róluk. Szépen empírikus kisérletezés útján próbálnak rájönni, mi az ami ebben szerethető.

Van akinek ez elég jól sikerült: pl. Budapesten is szoktak lenni ilyen fesztiválok, amin a legutóbb egy JDDJ3J nevű szakember csinált egész elképesztő műsort egy mixerrel és némi Nintendo Gameboy-jal. Nézzük meg egy előadását (az ilyet általában Twitteren tolom be, de itt a technikai háttéről is akarok pár szót szólni). Tehát hangerő fel, osz' hadd szóljon:

Sok jó videó létezik még az interneten, ha valaki kedvet kapott, csemegézhet magának. (Illetve ha tudtok még nagyon jókat, linkeljétek be a kommentekbe, háta mást is érdekel).

A két favorit jelen perpillanatban a Nintendo Gameboy és persze a Commodore 64. Előbbire a sztenderd applikáció egy ún. Nanoloop szoftver, ami most iPhone-ra is kijött! Sajnos személyes tapasztalat hiányában nem tudom megmondani, hogy a Gameboy beépített hanggenerátor hardvere mennyire fontos, mennyire számít, hogy a hang autentikus legyen. Nekem nem tűnik annak, de lehet hogy a keményvonalas nintendósok nagyon hamar megszólnak emiatt.

A Commdorore 64 ennél jóval szofisztikáltabb (és idősebb!), szerencsére az is elég csipesül szól, de egyértelműen a legnagyobb karakter az összes pittyegő közül. a SID (Sound Interface Device) névre keresztelt hangcsipet sokan mérföldkőnek tartják. Tervezője Bob Yannes, aki később az Ensoniq-t alapította meg, amit mi zenészek sokan ismerünk (az Ensoniq céget szintén megvásárolta a Creative, amely EMU-Ensoniq név alatt futott egy ideig,és idehaza mi forgalmaztuk termékeiket). Bob Yannes értett a zenéhez és a szintetizátor programozáshoz, célja olyan polifónikus hangzásra képes chip volt, ami akár professzionális zene készítésére is alkalmas (a felbontása megfelelő volt, bár a C-64-ben a jelzaj arány azért hagyott némi kívánni valót maga után). Anno pl. a Sequencial Circuits (Dave Smith-ék cége) számításba vette egy polifónikus szintetizátor gyártását, melyet SID-ek hajtottak volna.

Technikailag amit érdemes tudni: a chip, ahogy Bob Yannes, a tervezője is megfogalmazta, amolyan "brute force" design, nem volt idő elegánsnak lenni. Szerintem ennek nagymértékben köszönheti a karakterét. már az alap oscillátorok se úgy szólnak mint más szintiken. A hullámformák keverése is egészen "hajmeresztő" megoldás: tipikus C64-es glitch, amit megjósolhatatlan működése miatt ideális volt kreatív célokra használni.

A SID 3 oszcillátoros architektúra, mint mondjuk a Minimoog, de a trúváj itt az, hogy az oszcillátorok mindegyikének saját envelope-ja van mielőtt az ember összekeverné a hangjukat. Ezért bír polifónikus lenni, és ezért van az, hogy monofón módban kifejezetten nagyon szép szintetizátor hangot prezentál. Ennek okán születtek olyan próbálkozások mint pl. az Elektron Sidstation. Van még egy nagyon faja multimód analóg szűrő is benne, amit be lehet osztani hogy melyik oszci(k) kap(nak) meg. (ezért van az, hogy C64-es zenékben mondjuk a basszus elviszi a szűrőt, a többi szólam meg nyersen, szűrő nélkül szól. A másik alternatíva, hogy a többi szólam is ugyanazt a filtert kapja, ami a nagyobbik rossz).

Mégtöbb karakter: a fejlesztőknek rendkívül rafináltnak kellett lenniük, hogy minél érdekesebb dolgot, minél több zeneiséget tudjanak kipréselni az eszközből. Ezeket a "trükköket" évekig fejlesztették. Ilyenek voltak pl. a szkenner-táblák (én így hívom), amikben meg lehetett mondani, hogy minden képrfissítéskor (50Hz ugye), hogyan változzanak meg a paraméterek, pl. a hullámformák, hangmagasság, hangerő, szűrő. Ezért volt lehetséges komplexebb hangzás létrehozására, és ezért van az, hogy néhány C64-es hang pl. olyan "furán" indul (első körben az oszci fehér zajt ad, majd 1/50-ed másodperc múlva háromszögjelre kapcsol, majd megint ugyanennyi idő múlva pulzusra). Egy furcsán felépülő tipikus C64 hang pl. ettől ilyen. Vagy pl. a hardrestart machinálása vagy a digitális oszcillátorok kihasználása digitális minták visszajátszására.

Jó apropó a cikkhez, hogy ma igen érdekes megoldások vannak C64-es hangok produkciójára. Most a SID emulátor szoftvereket pihentessük, az még nagyon nem az igazi.

MSSIAH: az egyik kegyetlen, a Belgás Titusz és egy Nyul nevű barátom szólt róla nekem először: egy cartridge-ba beépítették a szoftvert és a MIDI interfészt. 50 euróért (!!!) árulják, van benne dobgép, szinti, szekvenszer. Volt alkalmam játszani vele valamelyik hétvégén és igen jól szórakoztam, ugyanis piszkosul autentikus http://www.menemszol.hu/uploads/emoticons/default_smile.png' alt=':)'> (Oké, nyilván az, de arra értem, hogy tudja az extra trükköket, amiket a szoftverek is használtak a SID lehetőségeit kiaknázandó). Itt az oldala videóval.

A MSSIAH ellen két ellenérvem van, az egyik a teljesen érthetetlen latency (...), a másik pedig hogy nagyon nem intuitív, bár tényleg jó néz ki. Mindenképp el kell hozzá olvasni egy leírást. Sőt, egeret kell hozzá szerezni, mivel a szekvenszer azzal megy! ))

MIDIbox SID V2: ez egy népszerű DIY kit, ami segítségével szintivé lehet alakítani a jó öreg 64-t. Ráadásul bele lehet tuszkolni 8 darabot is a SIDből. Oldal és hallgatnivaló itt.

HARDSID: szerintem ő az igazi profi, ráadásul magyar fejlesztés. Téli Sándor sok évvel ezelőtt vetette bele magát a projektbe, már anno megkeresett, hogy lehetne ezzel üzletelni, de a Hardsid maradt inkább csak hobby. A Hardsid tökéletes, többféle modell, kultúrált, ráadásul VST PLUGIN integrációt mondhat el magáról, a hangminőségre pedig itt ügyeltek a legjobban. Egyetlen hátulütője, és nekem ezért nincs még az az, hogy sajnos csak PC-vel megy. Sándor azt mondta hogy nagyon nehézkes lenne megoldani a mac portot. Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy veszek magamnak egyet, hiszen a laptopomon bootcamp alá be tudom erőltetni. ÉS merhát SID nélkül mit ér az élet, lássuk be. Nagyon rendes volt, azt mondta ad nekem egyet kipróbálni, hogy ne költsem a pénzt fölöslegesen :)A HARDSID további pozitívuma, hogy integrál a különböző PC-s és MAC-es C64 zenelejátszókkal emulátorokkal, és teljesen autentikus hangzást ad olyan minőségben, amire a C64 SEM volt képes. Weboldalát itt találjátok.

Végülpedig hogyan is lehetne a cikk teljes anélkül, hogy megemlítenék egy profinak mondott chipsound szimulátort! A Plogue cég chipsounds nevű pluginjéről van szó.

Ez nagyon szép, de nem szabad úgy értelmezni mint a hirdetésben szerepel. A C64 SID emuláció pl. a legkevésbé sem hasonlít az eredetire, ezt bárki hallhatja. Ettől függetlenül lehet jó még sokmindenre, de a C64 esetében úgy gondolom a hitelesség nélkülözhetetlen. Az oldaluk itt van, ingyen kipróbálható a szoftver.

Click here to view the _RLS_