Előfokpróba 1-2-3 (ARCHÍV: 2010.09.26)

[A/D]

Itt RSS-ezek még a szabadságom alatt, és olvastam egy fórumon, hogy előfokokat teszteltek. A cikk nagyon jó gondolatébresztő, neki is álltam kommentolni, de akkora lett, hogy úgy döntöttem, élesben elfilozofálgatok rajta itt.

A mostani tudásommal biztosan állítom, hogy ha vélemény kell előfok ügyében én nem zenészt vagy laikust, hanem hétpróbás hangmérnököt kérdeznék. A zenészek gyakran vannak abban a tévhitben, hogy ők az ilyesmi megítélésére (kvázi hogy egy különbség kicsi vagy nagy) alkalmasak, valójában jó mixeket sem képesek készíteni, ezért is szoktak erre hangmérnököt kérni (feltéve hogy megtehetik).

Tapasztalatom szerint egy énekes úgy hallgat meg egy mikrofont meg egy előfokot, hogy szubjektíve tetszik-e neki a hang. Ebben az a fura, hogy az esetek 99%-ban pont ő az, aki elfogultság miatt nem tudja, hogy neki mi áll jól. Azt nem szokta tudni pl. hogy az adott hangot úgyis processzálni kell, és hogy abból mit lehet. Odáig már nem lát, csak azt nézi, ami a drót végén "jön", a'la nature.

A hangmérnök másképp közelíti meg a kérdést: pl. az inditótranziensek pár milliszekundumát figyeli. Ilyet más aligha tesz, a zenész hallása nem erre van ráállva. Figyeli milyen a sibillance (ami a kondimikrofonok magasfrekvencián történő önrezonanciájára jellemző a membrán méretéből adódóan az elektronika függvényében), hogyan működik a proximity. Megnézi, hogy az adott mixben milyen hangerőnél érthető a felvételi lánc által rögzített ének (itt már akár 3-8 dB-s különbségek is simán előfordulhatnak!), hogy reagál a terhelésre (pl. üvöltésre hogy módosul a frekvenciakép, dinamika, mikor torzul) és legfőképpen lecsekkolja, hogy MENNYIRE ALAKÍTHATÓ A FELVETT HANG. Mert itt egy rossz előfoknál eléggé behatároltak a lehetőségek, míg a jó preamp sok beállítást megtűr, ahogy a nagyobb terhelést is. Egy Digidesign C24 vagy egy ISA One headroomja igencsak mást mutat, a terhelés (bejövő hang, szintek stb) változására igencsak eltérően reagál a két berendezés. És a jó hangot kitekerni a felvétel után a kettőből megint nem ugyanaz.

Itt jön be az, hogy amikor beruházásról beszélünk, nagyon nem mindegy, hogy adott felvételt MENNYI IDŐ ALATT lehet elkészíteni. Tehát hogy 1 órából 50 percig bindzsized a felvett hangot és 10 percig gondolkozol azon, hogy AMIT felvettél az jó-e, vagy felveszel valamit 10 perc alatt, amiről tudod hogy az úgy jó is, és 50 percig lehetsz kreatív gondolkodó. Zene jó és különleges csak ez utóbbi résztől tud lenni, a motorikus folyamatok csak gátolnak. Silk pl. azonnal jól beállít mindent, az általa használt cuccok egy stabil, jól jósolható minőségi szintet hoznak, és utána azon agyal, hogy a zenei funkcióban miként illeszkedik az egészhez a felvett rész, ami egy magasabb lépcső mint az elfogadható hangzás létrehozása.

Ha ez másnak ennyire nem is jön le tudatosan, azért már itthon is egyre inkább olyan stúdiót igyekeznek választani az ügyfelek, ahol már van pár industry-standard darab. Egy valamire való helyen az nem vita téma ugyanis, hogy egy jó preampnek van-e értelme vagy sem, egész egyszerűen azért, mert a vevő fizet a stúdióért, így ő döntse el, mivel és hogy szeretne dolgozni (Itthon gyakorlat az, hogy a stúdió megmagyarázza, hogy miért nincs nekik valamilyen cucc, ami mindenhol máshol alap. Az ok sokszor ez: nem, vagy alig gondolják jobbnak mint a náluk levő, sokkal olcsóbb helyettesítőt. Mégegyszer: a stúdió szolgáltató, és egy adott értelmezés szerint még inzultus is annak az automatikus feltételezése, hogy a stúdió tulajdonosa és az ügyfél igény- ízlés, és képességsszintje ugyanaz.)

Itt jön be Silk egyik híres példája (akik nem szeretik az obszcén szövegeket, azok itt haggyák abba az olvasást, szóltam előre): “Odaállok egy nő mellé, aki mondjuk 180 centi magas. Hozzá képest a 25 centi ugye nem sok. Viszont ha 25 centire vagyok tőle akkor csak állok mellette, ha 20-ra, akkor meg konkrétan baszom. Ennyit a kis és nagy különbségekről.”

Szóval szerencsére eljutottunk odáig, hogy az emberek jórésze (főleg a most feltörekvő generáció, akik már külföldi kultúrát is könnyen magukévá tesznek az internet jóvoltából) már keresi a jó cuccokat. Ennek ez a rendje ugyanis. Keveseket lehet már elkápáztatni olyan hívószavakkal hogy Digidesign, vagy Neumann. Ez alap. Persze itthon nyilvánvalóan nem reális elvárás egy nagypult, de ne felejtsük egy percig se: a hazai házistúdiók elég takaros setupokat kezdenek összerakni. Csak ISA One-ból közel ötven darabot adtunk el, és nem régi a termék. Ezek az emberek pl. nem fognak elmenni olyan helyre felvételt készíteni, ahol az ő cuccuknál gyengébb cájg van. Akik megszokták a jobbat, azoknak nehéz lesz elmagyarázni, hogy ez csak “kis különbség”. Persze sok produkcióhoz a preamp is kár, és az ő igényeikhez is kell stúdiót futtatnia valakinek pont úgy, mint ahogy lesz hangszerbolt, akinek Behringer szintű cuccot is kell árulnia. De ezt egyértelművé kéne tenni: “Figyelj, itt ennyi a stúdió óradíj, ezt tudjuk. Ha te jobb vagy, lehet úgy szólni mint a Jackson, fizessél is érte annyit. “.

Hogy az egész mondandóm még értelmezhetőbb legyen, még egy megállapítás, mivel sokszor elhangzik a kérdés, hogy érdemes-e valamit megvenni, behozza-e az árát.

A válaszom az hogy NEM. Eleve stúdiót mint pénzügyi vállalkozást létrehozni hülyeség. Aki ezt teszi, az sürgősen keressen fel egy orvost. Ugyanezt javaslom a zenészeknek, akik azt hiszik, hogy zenéléssel fogják magukat szétkeresni. Nagyon szánalmas jövedelemre fognak szert tenni ahhoz képest, ha ugyanazt az időt pénzügyi tanulmányokra, keresetüket pedig okos befektetésekre fordítotják.

Jó volna ha úgy lenne, hogy aki komolyan gondolja a zenélést, azt azért teszi, mert azt a világon mindennél jobban szereti, és el se tud magának más tevékenységet képzelni, és azt is felvállalja, ha élete örökké anyagi bizonytalanságban lesz emiatt. Másért ugyanis nem érdemes. Nem próbáltam, de ezt gondolom, így csak egy vélemény. Más talán mást gondol minderről

Disclaimer: a cikkben említettek, kritikák nem utalások valódi, konkrét szereplőkre, minden csak a példák közérthetőségét szólgáló általánosságok.

Ebből a bejegyzésből főoldali cikk lett