Amióta szervezik a Fishing on Orfűt, azóta el akartam jutni az egyikre, nagy alterrajongó vagyok, azonban valami szar vizsga mindig erre az időszakra esett, így időm vagy pénzem nem engedte, esetleg a kettő egyszerre.

Idén viszont az Orfűt követően szerveztek egy MiniFishinget, amit tehetségkeresővel támogattak meg és lehetőséget kaphattak dicséjjek is. Úgy éreztem, eljött az én időm!

Van nekem ez az ESB nevű lakosságis vonalam, gyorsan összetaknyoltam egy 8 perces mixet, csináltam bele Anima Sound System mashupot, meg a már rég kész Hó Márton mashuppal zártam a szettet, mégiscsak alterfesztiválról lévén szó. Készítettem hozzá csecse kis vidinyót, elloptam a tehetségkereső weboldalról a logót, a hátteret, betűtípusból is próbáltam valami hasonlót keresni, felvettem a mikszit a krumpli telefonommal (az mindig oltári szopó, ahogy egy mikforonállványra kókányolt telefontokba rakva próbálom a telefont a pult fölött tökéletesen beállítani, konkrétan ettől kezdett el hullani a hajam az utóbbi időkben), majd jöhetett az „útómunka”. Az egyik Orfűs Elefánt koncerten a Szendrői Csabi bemondja, hogy „eztet a bésszlájnt küldjük mindenkinek!” és mivel basshouse is volt a szettben, adta magát a lehetőség, hogy elsütöm ezt a bemondást benne, jól leloptam az internetes énekkicsalogató oldallal a mondatot a koncertfelvételből, valami sajtófotót a Csabáról felhasználva meg ilyen South Park-os szájmozgással megcsináltam a videó ezen részét. Ritka vendég nálam az érzés, de büszke voltam a végeredményre. Jól be is neveztem vele a tehetségkeresőre.

Minőségi vidinyós munka

Van viszont egy nemlakosságos Bad Time’s Bootleg Machine nevű vonalam is, ez tényleg a hobbi hobbija (1 felirakozós youtube csatornával), a megboldogult Zaj stúdió fórum éves összeröffenésén szoktam egy szettet gurítani ebben a stílusban és annyika. Úgy voltam vele, meddig tart beküldeni egy ilyen mixet is, a pár mondatos bemutatkozós leírásba talán ennyit böffentettem oda: „csak a jóféle hausz, semmi cécó”, vagy valami ilyesmi komolyságú dolgot.

Teltek a hetek, már kicsit el is felejtettem, hogy neveztem erre a tehetségkeresőre, üldögéltem a szokottnál erősebb halálvágyammal és kilátástalanságommal a munkahelyemen, amikor csörgött a telefon, hogy hélóhéló, bejutottál! Óriási volt az öröm, mert valami 300+ nevező közül jutottam be, jó, ezeknek a java zenekar lehetett, márha a fesztivál fő profiljából indulok ki.

Kicsit levert a víz, futott pár kört a szar bennem, hogy mit fogok én ott játszani az alterközegnek, de azért vártam is a lehetőséget. Mire feldolgoztam, hogy mi történt, jött a mél, amit a telefonhívás megelőzött, ott szembesültem a valósággal: minden eddigi hitem ellenére nem a lakossági ESB cuccal nyertem lehetőséget, hanem a hauszos BTBM-el. Hát jó, végülis tök logikus, hogy inkább az illik oda, de ettől méginkább csak beborultam, hogy még azzal a nyugalommal sem indulhatok, hogy lejátszom az unásig ismételt 30+ éves slágereket, amikkel nehéz hibázni.   

Így indult a történet hónapokkal a MiniFishing előtt, a blogoládét róla meg három részbe szedem, mert egyben hosszú lenne, folytköv, van benne zenés, adózós, utazásos, időjárásos szopás!

Ez meg itt egy hausz szett, talán ezzel neveztem, de ki tudja.