Jump to content
Ménemszól.hu
  • bejegyzés
    15
  • hozzászólás
    14
  • megtekintés
    26.074

Pár szó erről a blogról...

parttalan eszmefuttatások, gyermeki tapasztalások, vélemények véletlenszerű sorrendben

Entries in this blog

Silk ITB mixing tanfolyam

Fogod magad, összevásárolod évek alatt a cuccokat, ellopod az összes szoftvert, majd három napos, hosszas kurvaanyázások közepette konstatálod: UAD ide, vagy oda, a végeredmény nem szól úgy, ahogy a referencia zene. Ha van egy csöppnyi eszed és velem ellentétben nem akarsz erre sok időt és energiát pazarolni, fordulj rögtön Silk ITB mixing tanfolyamához! Azonnal kiderül, hogy nem a technika a szűk keresztmetszet a produkcióid során. Kapásból a fizikával kezdtek majd. Elsőre fölöslegesnek gondoltam, aztán persze tátott szájjal hallgattam, milyen hatásokkal kell számolni az analóg világban, hogyan kerültek átültetésre ezek a digitális környezetbe, illetve miként vannak jelen a mai napig a régmúlt szükségszerűségéből adódó technikai megoldások, melyre az Mid/Side tökéletes példa. Rávilágított Silk a fizika megkerülhetetlen törvényeiből adódó torzításokra a szűrők, a kompresszorok és a limiterek estében is, melyekkel a munka során folyamatosan tisztában kell lenni. Ezen felül érintette a tanfolyam a keverés megértéséhez elengedhetetlen történelmi eseményeket, melyek meghatározzák a mai napig ugyanazon eszközök különböző felhasználási módjait.
 Langevin Model EQ-251A A várt beállítási értékek helyett a beállítások mikéntjét ismerhettük meg, mely a munka közben folyamatosan az ember fölött lebegő bizonytalanságot jelentős mértékben csökkenti, hamar adódik a válasz a „mit-mire-miként?” bermuda háromszögre. A szombatok során produceri tanácsokkal is gazdagabbak lettünk a tanfolyam végére, melyek ismerete nélkül végtelen harccá válhat azon hangzás/hatás elérése, amivel sosem rendelkezett az elénk kerülő munka. Szóba kerültek a vst szintik, natív effektek korlátai, az eszetlen mennyiségben elérhető sample pakkok, melyekben nem csak a kész loopok leselkednek csapdaként az emberre. Az 5. alkalom végére mindenkiben ledőlhettek azok az illúziók, melyeket a városi legendák és marketing okozott. Tisztává vált, hogy a professzionális munkavégzéshez elengedhetetlenek a a minőségi eszközök, így az otthon rendelkezésre állókat érdemes a helyén kezelni, azonban összességében a technikai ismeretek mellett olyan szempontrendszert adott át a tanfolyam, mely szerint a fejlődés megfelelő gyakorlás esetén mindenképpen garantált, azon felül, hogy rávilágít például az összhangzattanban való elmélyülés szükségességére is. Pár fontos mondat az öt alkalomból: „Kicsit kell csak zorronak lenni, de azt minden nap.”
„A legjobb funkcióváltó a mute.”
„Csak azt szabad hangosra venni, ami jó!” A cigiszünetekben Silkre jellemző folytonos stand-up várható, az alábbi kulcsszavakat dobjátok be, ha jót akartok magatoknak: töltött káposzta, törpilla, shit in-shit out. A tanfolyam során folyamatosan lehetőség van kérdezni, de érdemes résen lenned, ugyanis több esetben úgy éreztem, hogy diákként annyira low-budget oldalról közelítjük a témát és tesszük fel a kérdéseket, hogy azok gyakorló hangmérnöki szemszögből elsőre nemhogy megválaszolhatatlanok, de értelmezhetetlenek. Érdemes pár kört futni a félreértéseken, mert jól érezhetően a segítő szándék Silk célja. Amennyiben komolyan szeretnél részese lenni a zenei világnak, mindenképp érdemes részt venned ezen a tanfolyamon, ugyanis rengeteg időt és pénzt spórolhatsz meg magadnak vele. Számomra nagyon sok helyen világított rá, hogy fordítva ülök a lovon, ellenkező irányból próbálom megfejteni a felmerülő problémákat, az általam birtokolt eszközöktől és körülményektől kár a big-label soundot várnom, s ezen a következő beruházásként tervezett analóg szintetizátor sem segít fabatkát sem.
A hőn áhított Moog, mely a megfelelő felvételi lánc nélkül okafogyott lett volna itthonra. A tanfolyamon való részvételhez az alábbi házi feladatokat kaptuk, ezeknek érdemes utána nézni az első alkalom előtt: vonali szint, szimmetrikus-aszimmetrikus, Hertz, dB, fázis, egyenáram-váltakozóáram, mérő skálák (dBVu, dBFS stb..), felharmonikusok, impedancia. Hajrá mindenkinek, jelentkezzetek, hogy nagyobb rálátásotok legyen a showbiznisz ezen misztikus világára!

vallyont

vallyont

 

Numark NDX 500 és Denon DJ DN-S1200 elsőkézből, avagy a két fölösleges pendrive fogyasztó

Most olyat csinálok, amit még sosem. És fáj is a lelkem!  Megpróbálok fél óra alatt előállítani egy bejegyzést. Nincs 10-szer újraellenőrzés, szóismétléskeresés, nincs 25ször formázás ellenőrzés. NINCS SEMMI ILYEN! 
Kicsit félek is, hogy fogok így aludni. De az is lehet, hogy nem fér bele az időbe majd, szóval nyugodtan.  NADE!  Szolnokon van a Hangszert a kézben rendezvény, ott terítettek ki az asztalra két pendrive zabáló minicsodát, egészen pontosan a Numark a NDX 500-at, a Denon pedig a DJ DN-S1200-at küldte a csatába. Engem a Denon márka valahogy mindig pont elkerült, hidegen is hagyott, a Numarkra voltam kíváncsi leginkább.  De ő volt legatyásodva. Addig nyomigálták a gyerekek délelőtt, míg fogta magát, s nem olvasta be a pendriveot. Mint később kiderült, a Play gomb ragadt be, s ettől dobta hanyatt magát a szerkezet.  Így elsőre a Denonhoz vezetett az utam.  
Denon DJ DN-S1200 Pioneerhez szokva akadt némi probléma, számomra nem feltétlenül átlátható a kezelőfelület. Kerestem jelentős ideig, hol kell tekerni pl. Értem, persze, meg kell tanulni, de hagy ne kelljen már, legyen minden ott, ahol logikusan megszokta az ember, a kanál se lyukas, pedig ugye lehetne.  Számomra végtelen hitvány volt a jog, nagyon gagyi hatást keltett, (kb olyan érzetre, mint azok a műanyag lemezek, amiket a hengeres üres adathordózok alatt találsz) nem beszélve arról, hogy a szerencsekereket megszégyenítő módon pörög. Vinyl módban kipróbáltam egy backspint, az ilyen ívet tett meg:  
Professzionális ábrázolás A könnyen forgó jog miatt értelmezhetetlen katyvasz jött ki belőle a megszokott hangzás helyett.  Az effektek működtek, azonban nem sikerült rájönnöm, hogyan lehetne megfogni őket egy bizonyos értékben, nem mondom, biztos van ilyen, de nem igazán adta magát a dolog. A filter csak lefelé ment, biztos őt is lehet személyre szabni, meg kapcsolgatni, hátdekérem. Krecselőzésnél a kezdőpont kezdett elmászni, bár ezzel nincs egyedül, tipikus cdj betegség.  A gumigombok gyalázatosak, a megszokott cue-cue-play ütlegelés után trollkodva vigyorgott vissza rám a lejátszó, baszott elindulni. Megvolt a gomb nyomva, csak a széle ugye. Köszi!  A jog azon felül, hogy nagyon könnyen jár, furán húz bele a zenébe, elsőre a régi oem cdj-k jutottak róla eszembe (volt az omnitronic, citronic, reloop a kezdeti időkben), nagyon sokat bele tud húzni a zenébe, s mintha úgy tenné, hogy nincs (vagyisinkább elég magasan) van az alsó/felső határ. Keverésnél nem éreztem túl kényelmesnek, nem túl nagyot, de azt hirtelen kellett húznom rajta, hogy meglegyen a tempó.  A pitch potival amikor értéket húztam, a kijelzőn a számláló nem követte le, hanem egy kb fél-1 másodperces fáziskéséssel érte utol a történéseket.  A kijelző szerintem meg önmagáért beszél: 
Túlzsúfolt kijelző Oké, oké, rajta van minden, de túlzsúfolt számomra, ott élőben nem igazán láttam át.  Szóval őt nem kedveltem meg.  A Numark volt már csak hátra. Régen az Axis időkben igen jó alternatívát nyújtottak, így nagy reményekkel álltam fölé. De mindhiába. 
Numark NDX 500 Az egész lejátszó letisztultabb számomra, mint a Denon, nagyobb is, kevesebb funkciót is próbáltak rázsúfolni, szerintem a kevesebb több. Elég egyértelmű, mivel mit lehet csinálni, azonban a zenében való keresést itt is beszoptam, tracket ugrottam helyette, mire megtaláltam jobbra száműzve a keresés gombot a joghoz rendelve. Hát ha így, akkor így! Ettől még szerintem hülyeség.  A jogtárcsa közel sem az a pörgős fajta, mint a Denonon, szerintem ezáltal sokkal használhatóbb, azonban annyira viszont van "kemény" járású, hogy ezzel meg azért nem tudsz egy backspint csinláni. Próbáltam, nem ment. Sajnos flexet nem vittem, azzal talán sikerül olyan fordulatszámot produkálni, amivel előjött volna az effekt.  A hot cue pontok kiválasztása nyűgös volt számomra, mindegyiknél egyesével be kellett kapcsolni a felvétel-t, ami mondjuk akkor, amikor egy kiállásban akarok 3 egymást követő dallamot kiválasztani, elég szopós. Ettől függetlenül pontosan játszotta vissza, bár a kezdőpontot nekem nem mindig jól sikerült eltalálni. Maguk a hot cue gombok szerintem túl közel voltak a joghoz, így nem esett kézre, plusz vékonyak és a nyomáspontjuk is elég fosnak tűnt, ide lehet értelmesebb lett volna na gumipadokat rakni, hamár.  A loop is ment rendesen, igaz végpontot nem tudtam rajta állítani utólag.  A BPM érték 3 száma jogtárcsa forgatásra pont úgy csinált, mint ahogy a megboldogult double dice, miközben benyelte a családi pótlékot. Piti, de nagyon. 
Túl kicsi kijelző A kijelzővel itt sem sikerült nagy barátságot kötni, nem tudtam, mikor milyen mappában vagyok, alig láttam pár karaktert a filenévből, szerintem pendriveozásra ez így majdnem használhatatlan.  Összességében én amondó vagyok, hogy senki ne vegyen ilyeneket, se a Denont, se a Numarkot, pláne ne úgy, hogy nem próbálta ki előtte, csak vakon rendeli webshopból, mert csak akkor nem érez majd csalódottságot, ha mindenáron el akarja hazudni magának, hogy  nem pattant fel velük a szopórollerre.  Persze, lehet dolgozni rajtuk, mindenen lehet, de ami ennyi megszokást és kompromisszumot kíván egy olyan munkavégzés/szórakozás esetén, amit alapértelmezetten élvezni/gyorsan csinálni kellene, az szerintem nem ér pénzt. Mindkettőről ordít a jól van ez így hangulat, oszt még el sem nyerték a méltó büntetésük! Pláne úgy, hogy amennyibe mennek, annyiból használtan ezerszer használhatóbb dolgot lehet találni, de ha nem, akkor meg kontroller+notival megoldható (jó, ott a noti a használt), s akkor még keverő sem kell, csak a beatport top100, meg a Buga Józsi besztof lagzizni, s már kész is vagyunk.  A buszom meg mindjárt elmegy, de a fél órába pont belefértem.  NAGYON FONTOS! Ne vegyetek ilyet! De csak szerintem! 

vallyont

vallyont

 

Pioneer DJM-450 - A bedroombetyár!

Az elmúlt időkben presztízs termékek megjelentetésével foglalatoskodó Pioneer bekukkantott a dj eszközök piacának azon szegmensébe, ahol már csak az ottfelejtett ördögszekerek küzdöttek a légüres tér sajátosságaival. A kontrollerek népszerűsége maga alá gyűrte az elérhető árú két sávos keverők piacát, házon belül a hamar nyugdíjazott, sallangoktól mentes DJM-250 mellett egy komolyan vehetetlen DJM-350 tartotta a frontot. Eddig! 
A kívánatosan puritán DJM-250 és a bolondbiztos, komolytalan DJM-350 A linkelhető, szinkronizálva kvantálódó álmukból felocsúdva rendrakás közben találhattak rá a márka fejlesztőmérnökei egy régi sikertermékük rajzaira, így fogták azt, majd egy 50-est hozzácsapva felpimpelték DJM-450-re!  Na, de hogyan tették mindezt! Szakítva az eddigi bosszantó termékpozicionálással mindennel megpakolták, amit csak elbírhatott ez a kis kocka! A leendő David Guetták rossz szájíz nélkül legeltethetik rajta tekintetük, a belefeledkezést nem töri meg az "ez még azért elfért volna rá" gondolat. 
Előd és utód egymás mellett Az új jövevény által nyújtott funkciók: 
- DJM-900NXS2 keverőtől örökölt EQ karakterisztika, faderek, EQ/Isolator állíthatóság
- Effektrengetegek! Paraméterezhető Color FX (Dub Echo, Sweep, Noise, Filter), erre rátekerhető Beat FX (Delay, Echo, Spiral, Reverb, Trans, Flanger, Pitch, Roll). Régóta vágytam rá, hogy egy Filter-Echo lánccal keljek-feküdjek, immáron nem kell ezért fél milliókat otthagyni a pénztárnál. 
- S ha ez nem lenne elég, még mindig utána akaszthatunk egy USB eszközt az effekthalmoknak. Minden keverőre kell egy kis parasztvakítás, na! (A kék effekt gombokon felül természetesen) 
- Értelmes fülhallgató szekció, mindez 2 kimenettel
- MAGVEL csodafader krecselőzni
- 3 sávos beépített hangkártya (AUX, CH1, CH2). Én személy szerint tuti valami sampleres dolgot dobnék ki az auxra, ez is nagyon mozgatja a fantáziám. Külön dőzsi, hogy a Beat FX erre is ráaggatható. Ezen felül ha jól értem a dolgokat, timecodera is tökéletes a cucc.
- Ingyenes Rekordbox dj és DVS program Így leírva nem tűnik hirtelen soknak, azonban eddig pont ennyi hiányzott a kis kétsávosokról. Kompromisszumként a booth kimenet, és a linkelhetőség/kvantálás róható fel, azonban ha bedroom cuccként tekintünk rá, talán elnézhetjük ezt neki. Ezen felül viszont minden arra fogékony ember kezébe adta a DJM-900NXS2 által biztosított eszközök legjavát, megadva a lehetőséget arra, hogy a fesztiválok pultjába felkészülten érkezhessenek, s ne kelljen kukán állni a rekordboxban összerakott szett fölött.  A mindent vivő, otthoni kétsávos decemberre várható 699 dolcsis árcédulával. Az eddigi árképzést tekintve nem lehet okunk panaszra, pláne akkor, ha számításba vesszük, hogy a pénzünkért az effektekkel nyakon öntött keverőn felül hangkártyát és jogtiszta dj programot is zsákmányoltunk!  Én már tudom, mit kérek a Mikulástól! Már csak nagyon jó gyereknek kellene lenni.  Forrás: http://djtechtools.com/2016/09/08/pioneer-dj-announces-djm-450/
A termék oldala: http://www.pioneerdj.com/en/product/mixer/djm-450/black/overview/

vallyont

vallyont

 

Ganajtűrő túrapult - CDJ-TOUR1 meg a DJM-TOUR1

A Pioneer a '90-es években egyenlőségjelet húzott a márkaneve és a megbízhatóság közé a homokozólapátként is tökéletesen funkcionáló DJM 500/600 keverőjével, illetve a balatoni fokhagymás-sajtos-tejfölös lángost is beolvasó CDJ 500/100 lejátszóival. Aki azonban végig követte a termékpalettát, megfigyelhette, hogy üti fel a fejét a tervezett elavulás (CDJ 500 optikai jog cseréje kopó alkatrészre a CDJ 100 lejátszók esetén). A 2000-es években egészen odáig jutottunk, hogy takonyból és porcukorból tapasztott, megbízhatatlanságához mérten pláne túlárazott kütyükkel árasztották el a pultokat, a lemezlovasok legnagyobb örömére. A rossz nyelvek szerint többek között ez felel a pultban a 4 lejátszós felállásért, amit csak alátámasztani tud ez a videó, de az új generációs keverőkről készült fotók is magukért beszélnek.
Ennyire lelakott DJM500/600-akat ritkán látni. A gyártó miután mindenkit lehúzott, akit lehetett, új fizetőképes réteget keresett magának a nagy-nagy fesztiválszervezők személyében, s előrántotta a 2016 januárjában, a NAMM "legkorszerűbb vitrin"-jéből a CDJ-TOUR 1 és a DJM-TOUR1 eszközöket, mit sem csavarva az akkori prototípusok kialakításán, belekényszerítvén ezzel az elődöket a "home or office use only" kategóriába! Lángnyelvek, görögtűz, mint meggyőző érvek! Nézzük, földi halandóként miről kell lemondanunk az 5000 (CDJ-TOUR1), illetve 6000 (DJM-TOUR1) dollárban mért árát látván! CDJ-TOUR1 CDJ-2000NXS2 még szebb, még jobb hangminőséggel, 13" tapizható kijelzővel. Ez mindenképp szükségszerű volt, hiszen a napfény és az ilyen megjelenítők nagy barátok. Persze a Pioneer mindenre gondol, ez az ízléses és minden négyzetcentiméterében professzionális, bézbózsapkákat megszégyenítő SIMLI™ kerül rá a jobb olvashatóság érdekében! Sejtésem szerint egy régi szakma mozzanata épülhet be a dj-k világába! Külön kiemelném a tapis felületen desktop felhasználásra optimalizált méreteket, igen felhasználóbarátnak tűnik első ránézésre. Lehet qwerty billentyűzeten keresni, a lejátszót már-már majdnem megkefélt pozícióban belegépelve a levegőbe. Azonban ez még nem minden, hiszen a kijelzőbe extra processzor érkezik a gördülékeny felhasználás érdekében, kár, hogy a promo videóban olyan, mintha a hanghullámok megjelenítése akadozna. Amennyiben nem így van, megkövetlek Pioneer! Megoszlanak a vélemények, mennyire szerencsés a dj pultban monitorok közé bújva zenélni, emlékeim szerint Dj Budai interjúban említette, hogy nehéz megtalálni a hangsúlyt a közönséggel való kapcsolattartás és a kütyüzés között, itt ember legyen a talpán, aki nem néz meg egy friss barátok közt epizódot két keverés között! Az viszont nagy előnye lehet, hogy ha a simlit is felhelyezzük, akkor lassacskán ki sem látszik a lemezlovász a pult mögül, s ha mindezt golyóálló fóliával bevonjuk, nem lesz szükség egy esetleges támadás esetén a művész urak bujkálására, szegény Carl Coxnak jól jött volna.
Teljes értékű, oda-vissza linkelhető lemezlovász fedezék! Ezen felül a lejátszó masszív csatlakozókat kapott, hogy ha Steve Aoki stagedivingol, akkor ne rúgja szét őket. Más esetben okafogyott, hiszen a fesztiválokon méterekre szeparálnak el mindent és mindenkit, aki kárt tehetne a pultban. DJM-TOUR1 DJM-900NXS2 még szebb, még jobb hangminőséggel, a lejátszóról ismerős csoda kijelzővel, elpusztíthatatlan csatlakozókkal, 2 füles kimenettel, ahol ne legyünk szőrös szívűek, adjuk meg a piros pontot, a kialakítás szerencsésebb, mint a PLAYdifferently MODEL 1-on, bár ha effektfüggő a back2back társunk, összeakadhat a bajusz. NAGYON FONTOS FEATURE! KUVO! Népszerűsége oly töretlen, hogy hozzám most ért el a híre. Lehetőséget ad rá, hogy egy csomó elengedhetetlen fontos infót kiküldhess a bulizóknak (van-e még kokó a budiban). Sejtésem szerint kettő szoftver frissítést kell várnunk, s az információ áramlás megfordul, a közönség beküldi okostelefonról, mit szeretne hallani, a linkelt pult összesít, szinkronizál, majd mixel. Drága egy zenegép lesz! A friss bejelentéseket látván nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Pioneer kezd kifogyni az ötletekből, robosztus fülekkel ellátott, cél-notebookká pimpelt termékekkel húzzák le az utolsó bőrt önmagukról és az egyre zsugorodó piacról. Szebb napokat is megéltek, igazán kár értük! zaj.hu cikk magyarul a cuccokról
djtechtools cikk angolul a cuccokról

vallyont

vallyont

 

Filozofálós gitározások - Barkóczi Noémi - Nem vagyok itt

TLDR
Barkóczi Noémi - Nem vagyok itt nagylemez ajánló Nem szeretem a facebookot. Nem való semmire, arra, amire kitalálták, arra meg végképp nem. A közösségépítést felváltotta a konzumidiotizmus (ez mennyire sznob egy megállapítás már, most szégyenkezem egy kört miatta) és a pénzen vásárolható ügyfélkör felhajtása. Megölte azt a szép jó MSN-t, e-mailt, fel kellett költöznöm ahhoz, hogy az ismerősökkel kommunikálni tudjak. Pfejj! Viszont ha finomhangolom (majd egyszer) és vért izzadok érte, hogy elém tolja a számomra érdekes kontetot, akkor talán jó. Talán. De így is eltemet minden értelmeset a sok újszülött purgyé, frissen vásárolt BÁRMI, jól sikerült főzések, szépen megrendelt, romantikus, éttermi vacsorák, mamahoteles fotelforradalmár nácik klaviatúrájából előpattanó szélsőjobboskodások (amik megosztói hirtelen kireppennek az ismerősök közül) . Tulajdonképp az idővonal egy porcukorral meghintett fosrakás! De a porcukor, na az néha finom szemcsés szerkezetben kerül felhelyezésre. Ilyenkor a porfelhő nanorészecskéi a salakanyag mellett elszelelve megbirizgálják az orrot! Így került elém Barkóczi Noémi nagylemeze, akit valamikor talán egy youtube feltöltése miatt elkezdtem követni. Ha ennyi értelme volt a facebooknak, hogy most elém dobta a friss bejegyzését, akkor már nem dolgozott hiába Mark Zuckerberg! A Nem vagyok itt fél órányi igazi mély gondolatokat gitároz be a tudatalattiba, nem tudom lerakni, dúdolom az utcán, a lépcsőfordulóban, mindenhol! Világvégét, társas magányt, félelmeket, emberundort ilyen megnyerő, elringató dallamokkal nem bástyáztak körül, abban biztos vagyok! Ékes példája ez az anyag annak, hogy nem sokat számít a technika, ha jó számokat kell írni, elég egy gitár, egy hang, s kész vagyunk, amit nem lehet ennyiből megoldani, azt 100 sávból sem, ha hiányzik a kreatív ötlet, akkor minden megy a kukába. A párkapcsolatban megélt magányának párhuzamba állításával engem teljesen eltalált. kezdeti jövőjével kapcsolatos bizonytalan hangulatát tökéletesen oldja fel a szám második fele zeneileg pont úgy, mint szövegileg. A pusztulásra érett világ gondolata annyira távoli a hétköznapoktól, mégis mennyire helyénvaló felvetés! S ezt követi egy halom hétköznapi rutin, ami elfedi ezt, meglétük fel sem tűnik, csak a hiányuk lenne észrevehető. Az kilátástalan, kiüresedett szavai furának tűnhetnek huszonévesektől, azonban többször felüti a fejét nálam is, így könnyen azonosultam vele. A emberi esendőséggel szembeni harca erőt adó ebben a referenciák nélküli mindent lehet világban! Külön értékessé válik az egész úgy, hogy az önmagunk előtti érdemen felül más nem jut. A pedig végképp egy olyan állapot, amit mindenki megél, ha köze van emberekhez az élete során. Nálam rendszeres vendég. Ezen felül a folk elemek ízlésesen találhatók meg a lemezen, ami akkor, amikor a kétpálcás nemzeti érzelmes rock után a következő piacra dobott sablonhungarikum a népdal/népzene lett (gondolok itt a balkán fanatik, holdviola és egyéb üzleti megfontoltságból giccsel leokádott népdalos produkciókra), külön felemelő! Mindig örülök, amikor valaki úgy nyúl a gyökerekhez, hogy azt magán átszűrve tálalja a régi sablonok szolgai másolása helyett. Egy szó, mint száz, én nagyon szeretem ezt a fél órát, s úgy érzem, amennyire oda vagyok az anyagért, annyira kevés figyelem vetül rá! Vegyétek, vigyétek, terjesszétek! Barkóczi Noémi interjú
Barkóczi Noémi Soundcloud
Barkóczi Noémi Facebook
Barkóczi Noémi Bandcamp

vallyont

vallyont

 

PLAYdifferently MODEL 1 - A 6 csápos, filter-napszemcsis analóg polipszörny!

Richie Hawtin, a másodállásban rajongóira monitor ládákat tologató nagymester az Apple-t megszégyenítő titkolózás mellett előrukkolt az Andy Rigby-Jones, ex Allen & Heath arccal (köszi a pontosítást bunni!) közösen megálmodott PLAYdifferently első modelljével. A dj technika múltját sutba dobva rohan bele az új digitális világba kontrollerekkel, egymásba össze-vissza linkelhető, szinkronizálható eszközökkel, számítógépek tömkelegével, erre Hawtin belevizel a szélbe és kidob egy teljesen analóg keverőt agyonaggatva filterekkel! MODEL 1 hivatalos videó A szemfüles lemezlovászok kiszúrhatták a képek alapján, hogy a megszokott eq szekciót kikukázta a nagymester, a magas és mélytartomány filterrel szabályozható, a középtartomány helyére pedig eddig csak leginkább stúdió/pa környezetben használatos eq került, mely lehetőséget biztosít a módosítandó frekvencia kiválasztására. Személyre szabhatóság lvl végtelen! Az önkényes eq reform logikus lehet, egyre több szettben tűnt fel számomra is, hogy a DJM800 óta többen filtert használva vagdosták le a zenék alját. Hogy ez a kialakítás milyen lehetőségeket ad a lemezlovasok kezébe? A bedroom arcok maximum megálmodni tudják csak az eszköz árából kiindulva, mely hét számjegyű lesz várhatóan. MODEL 1 Richie Hawtin simogatásokba' Természetesen a nagy vívmány mellett egy csomó kényelmi funkció várja a művészeket, 6 sztereó sáv, 2 sztereó send-fx, filter és 3 sávos eq a masteren, 2 füles kimenet a/b beválogathatósággal a lágy és krémesen könnyed back2back szettekhez. S hogy mindez elég lesz-e az eltérő játszogatáshoz? Majd az idő eldönti! Mi felhasználók mindenesetre csak nyerhetünk a versenyhelyzet kialakulásával! Ami biztos, hogy a cuccot nem a csillivilli külcsín miatt szeretik majd, ez mondjuk többünknek előny. A marketing rendben van, volt nagy találgatás, várakozás, most meg boiler room premier bulika (héló pioneer, így kell beküldeni a piac küzdőterébe egy új eszközt, nem olyan specifikációval, amennyivel a TORAIZ SP-16-t sikerült, miszerint méret/súly).  Részletes specifikáció és egyéb cikkek:
http://playdifferently.org/
http://playdifferently.org/http://djtechtools.com/2016/05/03/playdifferently-model-1-hands-richie-hawtin/
https://onemusic.hu/richie_hawtin_lerantotta_a_leplet_a_playdifferently_model_1_keverorol

vallyont

vallyont

 

Csorba Lóránt interjú

TLDR
Beszélgettem Csorba Lóránttal, klatty ide. Hosszas, öröktinédzser évelődős, sokat írós hajlamom le nem vetkőzvén kifejtős, motorháztető alá nézős verzió alább!  Szolnokon járt Csorba Lóránt, a Lóci játszik formáció frontembere, aki egyszemélyes, gitáros stand-up estjét hozta magával, azt, amivel Pesten indult az éjszakában, s szép lassan be is rekeszt, szóval tök szerencsések voltunk.  A versenyen hallottam a zenekarról először, majd mire feleszméltem, addigra kijött a nagylemezük, a formáció pedig soktagú zenekarrá nőtte ki magát. Elsőre 2-3 számot kedveltem csak az albumról, a többivel nem nagyon tudtam mit kezdeni, annyira érezhető volt rajta más zenekarok hatása, de idővel nagyon megkedveltem a lemezt. Régen jött már ki egy nem szomorkodós anyag, jót tett az éppen porondon levő "szemléljük pozitívan a világot" kísérletemnek.  Ezen felül a zenei anyag nagyon igényes, mind hangszerelésre, mind szövegre, mind keverésre, öröm számomra hallgatni. Jó, hogy nem ette meg a produkciót az alternatívra egyre jellemzőbb, "majd megoldjuk mi otthon" mentalitás, s bár nagyot rúgni senkin sem akarok (hiszen én se értek a zenéhez), de azt gondolom, hogy aki nagyon régóta és hivatással műveli a zenélést, vagy egy adott hangszer szerelmese, az ad magára a rögzítéskor. Jó tulajdonság!  Igazából hetek óta készültem gondolatban az interjúra, s megjártam a nagyon motiválttól a "semminek semmi értelme" állapotokat. Egészen péntekig halogattam a kérdések összepakolását, s az utolsó pillanatban csak összeszedtem magam, feltérképeztem az eddigi interjúkat, videó anyagokat. Ami hasznos volt, mert megtaláltam ezt:  meg ezt:  Meg azt is, hogy van egy party zenekaruk Veronika & The Wedding Boys néven, ami rögtön meg is magyarázza, mitől hangulatos, magával ragadó, nem minden apró rezzenésében művészkedő az első nagylemez. Tanultak alázatot a szórakoztatás közben, az biztos.  Az előadás előtti órákban tisztáztam le a kérdéseket, rájöttem a nagy megfejtésre, hogy nem kell megfogalmazgatni ezeket előre, elég pár kulcsszó, az interjú megírásakor meg majd értelmesen összerakom őket. Hasznos volt az, hogy három kört futottam, mert folyamatosan hullhattak ki érdektelen témák.  A Tisza Moziba érve a koncertig volt még vagy 3/4 óra, s láttam is Lócit jönni-menni, de mindig volt valaki körülötte, meg amúgy is, hát milyen fosadék már, hogy csak úgy odamegyek, hogy pajti, beszéljünk, mert izé. Eleve úgy terveztem, hogy az esemény előtt egy héttel valami úton módon megkeresem, hogy rendelkezésre tud-e állni. Na, ez maradt el. Szépen elengedtem a dolgot, miszerint a fellépés előtt kérdezkedjek, időmet egy szép egészségesre érett 5cl-es puertórikói rummal múlattam. Maga az előadás élmény volt, az elején a számomra legkedvesebb Lóci játszik dal egymás után sorakozott, mosolyogtam az orrom alatt, mint a tejbetök, ez ilyen genetikailag mutálódott valami nálam, ha látok olyat, aki ért a hangszeréhez, a zenéhez, s mindezt élvezettel közvetíti a közönség felé, én jókedvembe kerülök, nézek ki a világból, hogy "nebasszamár, milyen jó, hogy ilyet tud valaki csinálni!" Szóval hasonló állapotokban voltam most is, már-már fostam, hogy félreérthető lesz, ahogy mosolyogva bámulok felfelé a színpadra. Ugyanitt jött a fura élmény, hogy a szellős nézőtér miatt nem azt éreztem, mint egy nagy koncerten, ahol én, mint a "tömeg", nézem a "műsort", mint valami szagos 4k vetítést, hanem nagyon személyessé vált az egész, egy olyan húsvér ember áll a színpadon, mint bárki más. Érdekes tapasztalás, lehet, hogy annak a számlájára írható, hogy nem igazán látogattam eddig egyedül koncertet.  Az est végén levadásztam, persze megvolt a fejemben, hogyan szólítsam meg, mit mondjak, ehhez képest egy minimum bunkó "Szia! Bocs, hagy zavarjalak már egy percre" jött csak ki, szóval volt zavarban levés, de segítette az oldódást, hogy nagyon közvetlen és jó fej volt mindvégig. Ja és persze az oldal neve meg eszembe sem jutott, amire hivatkozni akartam. Ciki. Azon felül, hogy pont volt valami interjú vele régebbről, ahol szóba hozták neki a szimatszatyros alter rajongókat, mire kifejtette, hogy ez régóta nincs, van helyette hátizsákos fiatal. Na én is pont az voltam.   Apró technikai baki, hogy a telefont diktafonként használva a mikrofonnal az asztal, majd magam felé tettem le (igen, előtte meg kellett volna nézni, hogyan nem szabad elhelyezni), de szerencsére használható lett a felvétel.  Amit tanultam, illetve próbáltam másképp csinálni az előző, Elefánt interjúhoz képest:  Nem szabad sok kérdést összeírnom, s egy órás beszélgetést csinálnom! Ok, hogy rajongok, de E! Csóri kérdezett is kifárad, én sírok, mire olvasható anyagot kerekítek 1 órányi beszélgetésből, utána meg szétbaszogathat az ideg, hogy mit hagyjak ki, hogy ne 10 oldal legyen, mert bár eddig akartam széllel szembe vizelni, hogy ez is egy szűrő, de oly fölösleges, a világ gyorsul, s már én is fáradt vagyok egy hosszú anyagot elolvasni, még ha érdekel, akkor is. :'(  Nagyon gyorsan, mán' jelleggel neki kell látnom összekalapálni írott anyaggá az interjút, mert nincs is annál cikibb dolog, mint megcsúszni vele, azon felül, hogy szép lassan aktualitását is veszti (az előző esetben annyira sikerült ezt, hogy le sem merem írni, mennyire, nagyon tré)  Az ellenőrzésre elküldött anyaggal kapcsolatosan agilis fellépés szükséges. Ezelőtt fostam, hogy milyen követelőző már az ilyen, de így is csak csúszik, azon felül, hogy most már azt gondolom, ha rákérdezek, az inkább jelenti a "nekem fontos, hogy időben kimenjen" mentalitást, mint a basztatást.  Szorítsam háttérbe a saját gondolataim, ne tereljem a beszélgetést arra, amerre én szeretném. Nem én vagyok/leszek az érdekes.   Mindig mindent túlfogalmazok, nem kéne!   Az est tanulsága még, hogy a helyi, ingyenes, szolnoki tiszavirág fesztivált nem kellene annyira félvállról venni, mert tartottak Elefánt koncertet is még azelőtt, mielőtt ismertebbé váltak volna (akkor hamarabb ismertük már a zenekart, így nem hagytam ki), de Lóciékat is elhozták tavaly, amiről meg pont lemaradtam. Szóval úgy néz ki, attól, hogy ingyenes, nem kell szem elől tévesztenem.  Jó, most akkor a sok olvasás után dobpergés!  INTERJÚ!  Bármi építő jellegű kritikát, ajánlót irodalomhoz, ami hozzásegíti az embert a tudáshoz, szívesen fogadok!     

vallyont

vallyont

 

Elefánt - Gomoly

Megszültem nagy nehezen az Elefánt - Gomoly lemezhez szóló soraim.   Találkozott a kellemes a hasznossal, mert igazából ezen a blogon belül szerettem volna csinálni egy szubjektibor rovatot, amiben szerepelnek azok a lemezek, amiket szerintem mindekinek hallania kell. Csak ugye az a fránya idő, ami így huszonévesen végtelennek tűnik, pedig közben meg ódehohgy.   Ami megsürgette, az az, hogy veszprémi kiruccanásunk előtt láttam egy hirdetést a kultúrgyom oldalon, ahova szerkesztőket kerestek. Nosza, legyen, gondoltam, írok én is, összenyaláboltam mindent, amit fel tudok mutatni az elmúlt 7-8 évemből (jó messzire kellett csapni a gereblyével), elküldtem. Kirándulás közben jött a telefon, hogy szívesen látnák az Elefánt kritikát, ők is tervezték, így pont jól jönne.   Előkerült az időkorlát, ami alapján meg kellett csinálni. Igaz, hogy én mondtam az egy hetet, de annyira szétszórt vagyok, hogy egy nem várt (egyébként persze régebben már lekommunikált) ballagás teljesen áthúzta a számításaim, így kettő hét lett az egyből.   Ennek eredményét olvashatjátok alább: http://kulturgyom.hu/hangos/ajanlos-kritikas/elefant-gomoly   Jöjjenek a furcsa mellékhatások. Igazából imádom az albumot, örömömben elkezdek egyszemélyes zsákbamacskázni az utcán, ha leírhatom valahova, mit hogyan gondolok (egykeként nőttem fel, ennek biztos van köze hozzá), azonban amikor bevállalok valamit, vagy szerencsésen rámcsúszik, amit meg kell csinálni, az első kezdeti öröm után végtelen nagy tehernek tűnik. A menetrendeszerinti dilemma meg meg is próbálja likvidálni: Ugyan, miért is érdekelne bárkit is az, amit én gondolok valamiről  Mi van, ha orbitális nagy faszságot hordtam össze "mit gondolt a költő" címszó alatt  MIért is van erre szükség tulajdonképp?    Persze a végén, amikor túllendülök ezen, akkor meg jó érzés látni, hogy csináltam valamit.   A jövőben remélem, tudok még ezt-azt hozzátenni az oldalhoz, ötletek már vannak, így legalább lesz motiváció talán jobban, ha már az idő nem volt az eddig.   Persze ide linkelni fogom, vajmi kevés köze van persze az elektronikához, ami eddig futott itt, de amúgy is ez volt a terv, a zene lesz a közös keresztmetszet.   De hogy egy kis szakma is legyen benne, az Elefánt elég profin csinálja az anyagait, amikor kell, elvonulnak szakemberhez, így igen jól szólnak a lemezek. Hála az Istennek!

vallyont

vallyont

 

nótafa - működtetés a gyakorlatban és élménybeszámoló

Újraolvastam, hol is tartottam nótafa jegyzetelés ügyében, felvettem a fonalat, jöjjön az első harmadéves beszámoló!   folyékony mackófelső - 2015.01.17.     Itt forralt bor ígéretével próbáltuk felhígítani a közönyt, a legkevesebb sikerrel. A plakátok sajnos ismét az utolsó utáni pillanatban mentek ki, azonban gyanús, hogy csak a saját nyugalmunk miatt csinálom meg és szóróm szét, a kutya nem áll már meg elolvasni. Alapvetően meglepően sokan jöttek, feltűnt újra a régi gyerekkori cimbora, a barátnője, illetve egy másik gyerekkori barát.   Itt még a régi pult szolgált minket, annak minden apró-cseprő hibájával, azonban már a háttérben folyamatban volt az új keverő beszerzése.   Zeneileg sajnos ismét nem volt szerencsém felkészülni, így a több éves zenékből túrtam össze a szettet. A mix készítése közben kilinkeltem az eseménybe egy zenét, amit a megboldogult Zaj fórumról megismert, számomra igen hiteles dj arc kommentelt, hogy ez igen kellemes zene, így külön rákészültem a szettre. Kellemes house muzsikák álltak sorba, hangulatban még ha nem is teljes mértékben, de egyre jobban vittek el a felszabadultság irányába. Már annyira nem zavaró, hogy tudom, hogy rögzítve lesz a szett, de még nem tartunk ott, ahol 8-10 éve, hogy flow élményben, beszűkült tudatállapotban adom át magam a 4/4-nek. Ami késik, nem múlik.   Ezen az eseményen már a látogatók közül is bátorkodtak a buli végén 1-2 zenét keverni, ez jó hír!   Sajnos az a srác, aki szóba került az előző bejegyzésben (egészen pontosan, aki gyerekkorunkban itt helyben próbált tenni némit a zenei kultúráért), nem tudott eljönni, illetve érezhető, hogy elragadta a felnőtté válás, állítása szerint nem tudna mit zenélni. Kár, de valahol megértem, hogy amikor kiesik az ember belőle, nincs ideje, energiája összetúrni akár csak egy órácskányi szettet.   A forralt borból senki sem kért, így szégyenszemre nekem egyedül kellett elszopogatni. A felét tudtam csak, annyi mondjuk elég is volt belőle. Ennyit az alkohollal való motivációról, pucér csöcsre se biztos, hogy jönnének.   Az eseményhez tartozó videók:         A következő eseményre szerencsére megérkezett az új keverő, egy battle dj sráctól vásároltam meg az UREI 1601e keverőjét. Elsőre Pioneer DJM 707 volt a terítéken, azonban szerencsére az UREI eladójától visszalépett a vevő, így lecsaphattam rá. Igen jutányos áron cserélt gazdát (emlékeim szerint 55.000 Ft-ért) ahhoz képest, hogy effektprocesszor is van rajta. Közben a DJM 707 tulajdonosától érkezett 2 lejátszó, amelyek állapota nem olyan volt, mint ahogy a levelezésben szóba került, így örülök, hogy a keverő nem onnan érkezett.   UREI 1601e Lényeg a lényeg, megérkezett a keverő, kütyüsimogatót hirdethettünk!   télűző - tavaszváró kütyüsimogató - 2015.02.22.     A keverő próbáján felül szerettem volna vidám, kissé bolond, valóban télűző zenékkel készülni, szépen össze is válogattam őket, nekiláttam abletonban eszkábálni, hogy milyen átkeverésekre van lehetőség. Az első 2 zene elég szarul szólt egymás után, egye fene, el lehet még viselni. A második hasonlóan rossz volt, nem gond, megoldható még ez is. A harmadik is vállalhatatlan volt, így az egész szettet dobtam a kukába, jókedvestől, télűzőstől. A baj csak az volt, hogy szombat éjfél volt, vasárnap délután meg itt a nótafa. Lóhalálában raktam össze az új szettet, ismét mindent az utolsó pillanatra hagyván, mogorva minimal jött ki, az is vagy 6-7 éves.   Itt már eléggé erősen éreztem azt, hogy szembeköpöm magam és a koncepciót, úgy ahogy van, hisz a cél az lett volna, hogy újra kövessem a zenéket, valami újat tudjak mutatni azoknak, akik kíváncsiak rá, ezzel szemben az összes alkalommal loholtam az egész esemény után a lehető legkönnyebben megvalósítván a szettet.   Közösségi füllhalgató próba   Közben a cd írás is megviccelt, a kiírt zenéket más sorrendben dobálta a lemezre a nero, mint ahogy én szerettem volna. Ezúton is köszönet érte, megszámoztam direkt a fileokat, az meg kirángatta az infót az id3-ból, s az alapján tette sorba. Csak erre tudok gondolni. Mindez csak akkor tűnt fel, amikor feltöltöttem a mixet, keverés közben észre se vettem, el lehet képzelni, mennyire volt egyben ez a szett is.   A délután győztese A szervezőtársam egy ismerőse újként érkezett az eseményre, s rögtön hozott is magával egy Numark PHX fülhallgatót. Belépő szint, de többen használták már, igen jutányos áron vette, talán 10.000 Ft magasságában kéz alól. Érdekes volt, hogy megnéztük mellette a Sennheiser hd202-t, illetve egy Sony replika fülest (ne is kérdezzétek, miért ad ki ember ezért pénzt, én tuti nem venném meg, szervezőtársé), s mind a kettőt leiskolázta. Azt tudtam, hogy a hd202nek elég kevés a magasa, ellenben túl sok a mélytartomány benne. Na emellett totális diszkómosoly volt a hangja, biztos sokkal kényelmesebb úgy dolgozni, hogy a középtartományt is rendesen hallja az ember. Így adódik az újabb beszerzésre váró kütyü, az pedig a füles, de szerintem HD 25 alá nem nagyon szeretnék menni, szóval az az árából adódóan igen messze van még. A Sony replika hangjára nem emlékszem már, meglepő azonban, hogy összességében nem volt sokkal rosszabb, mint a hd202. Arra emlékeznék! Egy hátulütője van a Numarknak, nem kelti egy masszív eszköz benyomását, recseg ropog, s akkor nagyon nem is tekergettem még a fejemen ide-oda, így én rettenetesen félnék, hogy atomjaira hullik a kezemben. Érdekes azonban, hogy a Pioneer HDJ-1000, illetve Technics RP-DJ1210 repedős füleseivel majdnem egy időben megtalálható volt a piacon, s mégsem terjedt el, hogy hullik szét, míg az előbb említettekről nyílt titok, láttam börzén olyat, aki megbízásra esztergálta a megrepedő műanyag alkatrészt fémből.   A ropifülesek, érdemes kerülni őket   A keverők egymás mellé téve érdekesek voltak, meglepő számomra, hogy hangminőségben nagy különbség nem jött ki. Régi kor terméke a Numark DM3002X, elképzelhető, hogy ebben volt még anyag. A hangszínszabályzásnál már kijöttek a különbségek, míg a Numark lekajálta a közepet rendesen mélyvágásnál, addig az UREI nem volt hajlandó erre. Itt érződik, mennyire szükséges kompromisszumot kötni egy olcsóbb eszköznél, s mennyire kiküszöbölhetetlen ez a gyakorlatban. Tulajdonképp fel sem tűnik, ha nem raksz mellé mást, vagy nincs erre kihegyezve a hallásod, így figyelni se figyelsz rá keverésnél, sőt, nem is biztos, hogy kompenzálható, ez nekem túl nagy kompromisszum.   Meglepően jó hangú old-timer Már csak az a félő, hogy alkatrészt honnan szerzek majd a keverőhöz. Valahogy jó lenne megoldani, mert összességében eléggé megtetszett, bár vakon vásároltam, mások véleményére hagyatkozva. Valahogy az egészet átlengi a funkcionalitás alá rendelt design, az egyszerűség találkozik a futurisztikus elemekkel, mindezt úgy, hogy a bazári hangulatot elkerüli. Nagyon sok apróságra figyeltek a készítésekor, amik nagyban növelik az értékét számomra, szeretem, ha minden részlet szem előtt van tervezéskor. Ilyen a keverő mellé adott csavarhúzó, kapcsolási rajz, a tápkábelt leszorító kis fém, hogy ne lehessen véletlenül sem kihúzni a pultban, a gumírozott eq potméterek, a dupla fülhallgató kimenet kis és nagy jack csatlakozóval, a belülről leddel megvilágított nagy jack fülescsatlakozó, ami biztos jó szolgálatot tesz egy sötét dj pultban. A tolópotméterek nagyon könnyedén járnak, állat módján csapkodva visszapattannak simán (a keverőt 45 fokban megdöntve önálló életre kelnek), az eq nem kattan középen, ez szervezőtársam lelkét ki is készíti, hogy figyelni kell vele, nem egy hakni cucc na, érződik rajta, hogy mindent lehetőséget megad ahhoz, hogy kiteljesedj, ne ez legyen a szűk keresztmetszet a jó mix elkészítésekor. Persze vannak kevésbé szerencsés dolgai, az effekt szekciót még ismergetem, de nem tetszik, hogy macerásan lehet megoldani azt, hogy az egyik sávot a kint levő zenébe belerángatva szépen lecsengjen a delay, illetve a masterre került egy exciter, az olyan mértékben dobja meg a jelszintet, hogy használhatatlan, nem is értem, mi volt a cél, esetleg az, hogy a buli elején be legyen állítva egy hangzás vele? Lehetséges. Kicsit kényelmetlen a füles cue crossfadere és az effekt dry/wet potija, fáradtan/részegen össze fogom még egyszer keverni, az biztos, már így is megvolt egyszer majdnem.   Na de az eseményre visszatérve! Itt már visszaigazolt egy srác, aki helyben zenélget kisebb bulikban, a feltörekvő fiatalságot képviselvén. Rácsodálkozott a keverőre, meg érdeklődő volt, de sajnos betegség miatt nem látogatott meg minket.   A szokásos arcok ismét megjelentek, régi gyerekkori ismerős felnézett, kipróbálta a keverőt, látszott rajta, hogy nincs zabszem a seggében, nem úgy, mint nekünk, akik tudtuk, hogy előtte rögzül a szett, nála ez nem volt már, így vígan játszogathatott. Megvolt a könnyen járó potikból adódó első baleset, valahogy a ruha ujjával véletlenül lehúzta, én nem is láttam, csak a csendre figyeltem fel, meg is ijedtem, hogy a frissen vásárolt keverő 2-3 óra után adja be az unalmast, de szerencsére csak ez a baki jött össze.   Az eseményhez tartozó videók:         hurrá, nem esett a hó - 2015.03.22.     Márciusra nem tudtunk mit kitalálni, mint a hóesés várását. Mindez elmaradt, így ezt ünnepeltük meg. Ha lett volna, akkor meg azt. Kár, hogy nem kellett most más autójába átülni, de ez van, nem lehet minden évben belügyminisztériumi közösségépítés. Majd jövőre!   Itt meglepően sokan jelentkeztek az eseményre, sajnos elég későn ment ki a plakát ismét (újabb fogadalom, hogy hamarabb megcsinálom), azonban itt már volt időm arra, hogy utána nézzek a zenéknek. A hét végére sikerült majdnem 3 napnyit összerántani, kihívás volt leválogatni egy órára. Közben ostobenkókkal kellett verbálszkanderezni a szombat estén, szerencsére az eseménytől függetlenül, azonban ez azt hozta magával, hogy az utolsó után levő utáni pillanatban sikerült összeválogatni a mixet. Vasárnap 14 órakor szokásunk elindulni, 13-kor végeztem az audio lemezek megírásával, ekkor szerettem volna még gyorsan elpróbálni a szettet. Azonban a kiírt cédék úgy voltak szarok, mint a huzat. Még szerencse, hogy 4 lemezt vettem, így a művelődési ház számítógépén meg tudtam írni a lemezeket, azonban ez azzal járt, hogy a szettet ismét nem tudtam elpróbálni, csak a papírra felírt mankóm volt, amit az ableton szettből írtam össze, hogy mikor mit kell indítani (a professzionális, értékteremtő művésziesség ugye). 14 óra után 1 perccel telefonált szervezőtársam, hogy az autó, amivel megyünk, igencsak beszart, az akksi lemerült. Hurrá! Elvitetni még el tudtuk magunk, de a hazajutás kérdéses volt. Sebaj, attól tartsuk még meg, elég sokan jelezték, hogy jönnek, vissza nem térő alkalomként sikerült egy Pioneer CDJ200 lejátszót kérni, így exkluzív kütyüsimogatást tarthattunk, illetve a gyerekkori ismerős ígérte, hogy felhozza a CDJ100-asait (aki egyébként a nótafa után vásárolt be otthonra játszóteret, ha már csak ennyit értünk el, megérte), így pláne nem szerettük volna elhalasztani az alkalmat. A gyakorlatban viszont senki sem jött a srácon, illetve a szervezőtársam ismerősén kívül, így igen szellősen voltunk.   A Pioneer CDJ200 és egy ütésálló CDJ100   Érdekes volt a CDJ200 és a CDJ100 egymás mellett. Röviden és tömören egy garassal sem ér többet az újabb lejátszó az én szememben, de ezt egy másik bejegyzésben részletesen kifejtem, miért. Volt itt sinus jel, minden, amivel lehet tesztelni, atomjaira boncoltuk a tulajdonságokat.   Zeneileg ismét érdekes volt, amit a szervezőtárs hozott, ő képes arra, hogy olyan zenéket tálaljon, amiket én elvből ellapoznék, s az ő szettjében még is jól működnek.   Én sajnos elég fáradt is voltam az előző esti verbálpöcegödrös szájkarate, illetve az amiatt megcsúszott zeneválogatás miatt, így több helyen is bukdácsoltam a szettben, volt, hogy csak szelektorként villogtattam meg tehetségem, gyakorlatilag ahogy az egyik zenének vége lett, úgy indítottam rá a másikat. Összességében kár a zenékért, szerintem egészen jól egy szettbe álltak, nem lett volna szabad meggyalázni ilyen keveréssel, de ez már így alakult. Azonban az, hogy végre sikerült új zenéket válogatni, s azokat prezentálni, illetve ezáltal megismerni egy csomó jó zenét, ami sosem jött volna velem szembe, felemelő érzés volt, jobban átéltem a szettet, illetve kellő inspirációt adott a jövő hónapra.   Megterítve a boncasztalon   Szerencsére a gyerekkori ismerős autóval hozta fel a CDJ100-asokat, így a cuccokat haza tudta fuvarozni. Sajnálatos dolog, hogy a migrénje miatt nem tudott maradni, így hamar berekesztettük az ülést, bár a kudarchalom után valahol lehet, hogy mindenkinek megváltás volt már.   Utána leöblítettük pár sörrel szervezőtársam társaságában az estét, ahol találkoztunk régi motorosokkal, akik ígérték, hogy legközelebb elnéznek. Meglátjuk mi lesz belőle.   Az eseményhez tartozó videók:         Mindezek után általános iskolás tanári unszolásra meglátogattuk az iskola ének óráit, ahol megpróbáltuk felvázolni, honnan hová jutott az elektronkius zene. Elméletileg 1 órát tartottunk volna, de betegség miatt minden órát meg kellett tartani. Én sajnos munkából akartam átlógni (engedéllyel), így szervezőtársamra maradt, hogy lezongorázza az egészet. Mire átértem, addigra a szünetben visszaszaladgált pár srác, akiket érdekelt, de ahova én beültem, ott nem borogatták fel az asztalt. (Külön érdekesség, hogy szervezőtársam azt tapasztalta, a csajok jobban élték a dolgot, mint a srácok. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen felejtem el a gyerekkorom, de valóban zárkózottabbbak voltunk 6-7-8-ikban, mint a csajok, úgy néz ki, ez generációkon átívelő, örökérvényű dolog.) Minden esetre remélhetőleg lesz valaki, akiben elültetett valamit ez az egy óra. Egy srác kérdezte a végén mondjuk, hogy feltelepítette a virtual dj-t, s hogy azzal lehet-e saját zenét csinálni. Felmerült bennem, hogy lehet, hogy csinálni kellene egy zeneszerkesztős szakkört, de jelenleg azt érzem, nem férne bele az időmbe. Alszok még erre egy párat minden esetre.   A feltörekvő generáció munkában   Pár srácnak felcsillant a szeme, amikor mondtuk, hogy élőben lehet krecselőzni a következő alkalmon, viszünk egy belépőszintű direktmeghajtásos bakelitet, meg pár lemezt, hogy milyen is volt a djzés régen. Lehet, timecode-ozunk is egyet.   Érdekes egyébként, hogyan termeli ki az ötleteket a kezdeményezés, szervezőtársam pont tegnap írt rám, hogy bulit kellene csinálni az általános iskolában. S végül lehet, hogy igaza van. Nagyon alja dolgok szoktak történni itt Jolly/Kis Grofó vonalon mozogva, jó lenne, ha nem is az őszparókás komolyzenét, de legalább egy szinttel fentebb levő dolgokat lehetne mutatni nekik. Szóval lehet, hogy megnyitjuk a "nótafa bemutatja - kommersz táncház" kezdeményezésünket, amikor házhoz megyünk a sablon muzsikával, hátha így idővel beterelődnek a nótafára, ahol hallanak minőséget is. Egy próbát megér, már csak azért is, mert így végre minden cucc össze lenne rakva legalább egyszer, kiderülne, hogy mihez hiányzik kábel, mik a határai a technikának, mert szerintem erről fogalma sincs szervezőtársamnak úgy, hogy övé minden.   A lemezlovász hanghordozó generációi   Most éppen a legutóbbi, nagy mennyiségű zenét válogatom le tüzetesen, amit a múltkori alkalomra szüreteltem, s ordítóan bassza a szemem, hogy mennyire hamar vált sablonná a nu disco. Nem is olyan rég volt (legalábbis nekem érzetre), hogy előtérbe került, s már most levette a hangzást mindenki, de annyira, hogy ennyire stílus nem volt még sablonos. Na jó, talán a dupstep, de úgy, hogy az egy produceri feature-re lett felhúzva, mint stílus, nem volt nehéz dolga. Érdekes ez, jönnek már az EDM-re jellemző mixdown/masterek, dinamika 0, minden kihúzva a retekbe, ordít az egész. Aztán szerencsére jön egy jó house és ég és föld a kettő egymáshoz képest.   Ettől függetlenül lehet, hogy a jövőhónapban valami igazán szintis, nu disco lesz terítéken részemről, de igen erős válogatást igényel majd.   JA! Akusztika! Érdekes tapasztalás volt, hogy amikor a hangfalak nincsenek az egekbe emelve az állvánnyal, nincs akkora visszhang. Ezt fontos volt megosztanom még!   https://www.youtube.com/watch?v=6joT5AerWSU, röviden meg nem tudok fogalmazni, bocsi. Persze, ha elolvastad, az tök jó és köszi, ha nem, akkor meg bibibí, online napló ez nekem a pipás, hintaszékes koromra!

vallyont

vallyont

 

nótafa - 0. típusú találkozás

Megvolt az első esemény. Igazából majdnem hihetetlen, hogy ennyi idő alatt sikerült összerántani, nagyon sok stressz volt vele, mindenre rövid időt hagytam. Erre az idegbajra többek között majdnem ráment a kapcsolatom (erős túlzással persze, de a legvégén a kakát ez (is) billentette ki). Szombat délután kezdtünk, 13kor még számítógépen húzgáltam össze a playlistet, a szettet egyszer nem próbáltam össze lejátszókon, amit mondjuk én igazán utálok. Nyilván egy dj szett ne legyen ennyire megtervezve, reflektáljon a közönségre, legyen spontán ésatöbbi, azonban egy ilyen helyzetben szeretem, ha minden pont úgy alakul, ahogy azt én szeretném, illetve a rutin is pont 0 ahhoz, hogy ezt le tudjam zongorázni.   Elég sok pakolással járt a dolog, tartottam tőle, hogy valami nem működik majd, de szerencsére ezzel nem volt gond. 1,5 órába telt, míg mindent be, majd kipakoltunk, összeraktunk. Arra nem maradt már idő, hogy be lehessen lőni a hangzást. Igazából kettő kisebb hangfal került ki, plusz egy sub, az teljesen fölöslegesnek bizonyult. Az akusztika úgy szar ahogy van, de igazából mindegy is.   Volt izgalom, hogy beeesik-e valaki az utcáról, mert a facebook eseményre rajtunk kívül egy igazi lokálpatrióta 50+ bácsi jelölt vissza. Kellemes meglepetés volt, hogy ő feljött, szétnézett, velünk töltött vagy 40 percet, sztorizgatott a régi időkről, zenészként, illetve a művház régi vezetőjeként nem esett nehezére.   Fiatalok nem jöttek, ami persze nagyon nem is meglepő. Elmondhatom, hogy szombatra én már oda jutottam, hogy talán jobb is, ha senki sem jön, annyira belefáradtam, ahol a társam tartott, hogy de jó lesz hangosan hallani a zenéket, eddigre én már ezt eldobtam. Valami ilyesmi lehet a szülés utáni depresszió is.   Rajtunk kívül megjelent egy srác, akivel régen jóban voltunk, sokat beszélgettünk velük djzésről, meg ilyen kisebb próbálkozások voltak itt. Tulajdonképp ha jobban belegondolok, akkor voltak itt régebben eziránt fogékony fiatalok, csak felnőttek. Fura amúgy, hogy annyira eklektikus volt a szórakoztatás a 2000-es évek környékén, hogy akik csinálták a bulikat, még szívügyüknek vélték a népnevelést, így az alábbi módon nézett ki az este felépítése zeneileg: dance/hands-up/r'n'b/techno(!)/mulatós/dance/hands-up. Szóval volt itt minden, de mindig volt legalább egy fél órás szett, amikor a tánctér java kiürült, de mégis próbált valamicske kultúrát csempészni az egészbe. Nade vissza az ismerősre, ő feljött, s fáradtságom ellenére teljesen jól el tudtam vele beszélgetni, ez kellemes meglepetés volt.   A következő alkalomra úgy néz ki, hogy szervezőtársam unokatestvére (aki egyébként pont a régi techno szettért volt felelős) bejelentkezik egy szettre, nagyon reméljük, hogy így lesz, illetve várható, hogy felnéz ismét az a srác, aki most is tette. Szépen lassan építkezünk, most hamarabb meg lesz hirdetve az esemény, lesz forralt bor, hátha jobban motiválja a felnézéses kedvet, meglátjuk.   Maga a hangrendszer kellően jól szólt, bár sub nélkül is pont elég oda. Azért kellemes volt James Blake élő előadásának a pár percét a végén érdekességképp meghallgatni.       Maga a keverés az viszont valami nagyon furcsa dolog volt így sok év után. Tudni kell, hogy itt kb. mindenki, aki ezzel foglalkozott, abból űzött sportot, hogy ki tudja pontosabban összekeverni a zenéket. Igazi patikamérleg, az mindegy is volt, hogy ki mit játszik (adjá'má' valami zenét), szóval jól el volt tévedve mindenki, de azt azért nagyon megtanultuk, mit merre hogyan kell csinálni, hogy egyben legyenek a zenék. Kb vagy 5 éve jöttem rá (vagy valaki mondta, ki tudja már), hogy igazából ha minden kerek egész bpm értéken van, akkor 0,8 sebességváltással épp 1 bpmeket lehet ugrálni, így aztán ebben jól el is kényelmesedtem, oda lett a hajszálpontos keverés. Érdekes volt, hogy a nagy hangerő az nagy hangerő, még úgy is, hogy itt ez meg sem közelítette azt, ez nem egy szoba steril körülményekkel, hanem egy csattogós terem. Érződött is, volt, hogy azt sem tudtam, merre vagyok pontosan, így aztán voltak ormótlan csúszkálások. Hozzá kell tenni, hogy ezer éves, alsóközépkategóriás pultról van szó, így annak is vannak korlátai (gemini cdj-20, numark dm3002x keverő), nem egy óriási élmény velük dolgozni, plusz a füles potija be van szarva, így nincs olyan, hogy arányosan hozzákevered a kinti jelet a sávhoz, vagy beválasztod mindkettőt, vagy csak az egyik szól. Persze az én kurvaanyámat, régen a stageline keverőn meg az eq sem hallatszódott a fülesben, csak a két sáv beletolva, de csak kényelmetlen így. Ez meg is látszik a pontosságon. Meg is lett az elhatározás, ha találok a használtpiacon értelmes áron djm 707-et, beruházok rá (szevasz karácsonyi jutalom!) JA! És nem tűnt túl hangosnak a füles, sennheiser hd202, én ezt eddig máshol nem tapasztaltam. Nyilván nem egy pro cucc, de használható volt, a keverő viszont mindkét fülesnél ugyanott torzított be hangerőben, szóval ott kell keresni a bibit (remélem), ezért is kell cserélni többek között.   A társam is remekelt, ő egy zenét 2-szer sütött el egy szettben emígyen: "a" zene, rá "b" zene, majd rá ismét "a" zene. Illetve egyszer negyedre el is csúsztatta a keverést, én azt nem tudom, hogy lehet, de neki sikerült, így minden dobon volt egy taps, menő. Kezdeti zavarbanlevés, na.   Szóval ez volt az első alkalom, a végére meglepően elfáradtunk, nem is gondoltam volna. A pakolásban, az egy órás állásban, majd a visszapakolásban. A végére biztos, ami biztos, ittunk még pár sört, jót röhögtünk is, mert sosem szoktunk a helyi, putri kocsmákba felmászkálni, hogy kb. úgy néz ki a helyzet, mintha tüntetőjelleggel bementünk volna, hogy szemetek vagytok, nem jöttetek.   A következő alkalom január 17-e lesz, kíváncsian várom, milyen lesz addigra. Illetve hogy hogyan fogom belenyomni az időbe az egészet, mert szeretném a plakátot is hamarabb megcsinálni, kirakni, illetve a szettet is.   Idővel jönnek a mixek is, illetve minden, ami eszembe jut, amúgy úgyis elfelejtem öregkoromra.

vallyont

vallyont

 

nótafa - fejes a nagy büdös semmibe

Úgy néz ki, 1 évnek kell eltelnie 2 bejegyzés között. Ideje volna magamra találni (igen, még mindig itt tartunk).   Na de!   Nem erről van itt szó, hanem arról, hogy jó barátommal addig nyarvogtunk a 4 fal között, hogy olyan, mint elektronikus zenei kultúra nem létezik itt keleten, hogy arra jutottunk, csinálunk magunknak. Ami kihívás benne: közel 3000 fős faluról városról van szó  ahol a kocsmákba is leült a szórakoztatás a gazdasági válság után, jelenleg épp próbál újraépülni takonyrészeg, minősíthetetlen stílusú dj-k által (köszi bárány a mikrofonozást, nagyon hasznos volt tényleg!)  a 18-28 év közötti réteg fogta magát, és elment oda, ahol dolgozni is lehet    Azonban hisszük, hogy a fiataloknál kezdődik minden, illetve csak arra lehet igény, amit megmutatnak az emberek, így elkezdünk a széllel szembe vizelni.   Az első akadály letudva, a helyi kultúrház vezetője üdvözölte a lépést, pedig tartottam tőle, hogy már itt megy a levesbe az egész, nem rég lett felújítva az épület (az a fránya eu-s pénz, csak azt ne adnák!) , tartottam tőle, hogy bukik a dolog, de szerencsére nagyon örült, hogy valami végre lehet, hogy lesz.   Személyes elvárásom a klubdélutánnal kapcsolatosan nem sok, 2 év alatt 4-6 fő ha egymásra talál, már jók vagyunk.   Összetákoltam némi arculatot, facebook oldalat, koncepciót, szóval nekimegyünk a hétvégének bemutatkozásképp.     Íme a nagy találmány, a nótafa! Nem egy nagy arculat, de a semmiből ezt tudtam összerántani 0 hozzáértéssel.   online felületek: www.notafahu.ininet.hu (köszi wordpress!) www.facebook.com/notafahu   pdf a koncepcióról: http://users.ininet.hu/notafahu/wp-content/uploads/2014/12/notafa_besenyszog.pdf   Jövőben amennyiben van rá igény, mindenképp el szeretném vinni az alkalmakat a zeneszerkesztés irányába is.   Itt tartunk most, szombaton ugrunk egy fejest a nagy büdös semmibe. Aztán hogy minket is megfojt-e a közöny, nem tudni. Valószínűleg igen, de ha már csak annyit elérünk ezzel, hogy a onoka meséli otthon, hogy a tüccitücci nem egyenlő a kábszival, meg megismerünk pár arcot, akit érdekel még ez, már megérte.

vallyont

vallyont

 

TrueSounds DJ Contest

Igen régen volt, hogy sorokkal illettem a blogot, pedig nagy lelkesedéssel vágtam neki, igaz, tudni csak én tudtam róla.   Ami késik, nem múlik, addig is álljék itt egy mix, amit a TrueSounds által immáron másodjára szervezett versenyre készítettem. Szót érdemel, hogy figyelmet fordítanak a jövő generációjára, pedig megtehetnék, hogy lekakkantsák.   Jelen alkalomra lounge terembe illő mixeket vártak, így próbáltam olyan számomra kedves zenéket válogatni, amiket nem nagyon tudok máshol/máskor elképzelni. 119 bpm köré lassultunk, a szett elején elhagyván a klasszikus 4/4 hangzást, de csak azért, hogy a végére bekúszhasson. Célként tűztem ki, hogy a tánctéren megfáradt, pihenni/beszélgetni átmenekült arcok valami újat, különlegeset hallhassanak a nyugodóteremben. Én így képzeltem el a versenyre várt 1 órát:   https://soundcloud.com/btbm/bad-times-bootleg-machine-1   Az előző versenyre készült válogatás itt hallgatható meg, ebben az esetben a kikötés mindössze annyi volt, hogy deep szetteket várnak.   https://soundcloud.com/btbm/bad-times-bootleg-machine   Hogy egy kicsi szakma is legyen benne: A mixeket Abletonban raktam össze, de szükségesnek éreztem, hogy visszanyúljak a 7-es verzióhoz, mert a 8-ban számomra használhatatlanná vált a warp. A hiba az én készülékemben van (gyk. bennem), vagy valóban rosszabb lett, mint volt?   A másik érdekesség, ami adódott az utóbbi időkben az abletonnal való dj-zéssel kapcsolatosan: Jó barátomnál volt szerencsém kevergetni Pioneer CDJ 2000 lejátszókról és DJM 2000 keverőről. Bitang drága, értelmezhetetlen ár/érték arány terén, de mit lehet tenni, neki ez a hobbija, így beszerezte magának ezt a pultot. Én amondó voltam, hogy laptop+kontroller fényévekkel előrébb viszi az embert, kreatívabban lehet dolgozni velük (elméletben tételezvén fel mindezt, nagyon lehetőségem nem akadt használni ilyen technikát), azonban miután a dj pultból a számítógép elé ültünk az Ableton elé, leírhatatlanul nagy különbséget lehetett érezni az effektek minőségén/használhatóságán. Egészen addig nem mutatta meg magát ez a jelenség, míg egymás után nem éreztem a kezem alatt működni a kettőt. Van alternatíva a piacon, amiket érdemes bevonni az Abletonos dj varázslásba, vagy kompromisszumot kötvén bele kell törődni a helyzetbe? Természetesen értem, hogy egy céleszköz jobban muzsikál a szó szoros értelmében, azonban nagy csalódás volt számomra.

vallyont

vallyont

 

"A hobbi mindig drága" - Beszélgetés László Pállal, a szolnoki Frakk üzemeltetőjével

„Muzsikában nyitott vagyok a jazz-re, blues-ra, világzenére. Közel áll hozzám a Quimby, a Kispál, Cseh Tamás, a Csík Zenekar, stb. Koncerteket is szervezek! A kultúrkör adott. Lesz ülős, duhajkodós, művészi és lazább, egyszálhangszeres és zenekaros. Azt ígérhetem, minden fellépőm jó lesz! Finom a kávém és a borom. A pultban jó arcok állnak és várnak. Na, ezekért a dolgokért vagyok Lazító és Klub. De a nevem: FRAKK!”     Így definiálja magát Szolnok egyik legkellemesebb csalódása, mely újra költözni kényszerült. A hely üzemeltetőjével, László Pállal történő beszélgetés során az eddig vezető út és a jövőbeli tervek mellett érintettük a magyar zenei életet is.     Mikor fogalmazódott meg az ötlet, hogy Szolnoknak szüksége van a Frakkra?   Ez elég régmúltra nyúlik vissza, a Torkolat nevű kocsma volt az első ilyen megnyilvánulásunk a Feri barátommal, 12 éve lehetett talán, jó régen volt már. A Zagyva-Tisza torkolatban volt egy kis kocsma, itt voltak az első próbálgatások koncertezés jelleggel, akkor még kicsi zenekarokkal. Bár ez sem igaz, mert később nevesebb zenekarok is jöttek, mint a Takács Tamás vagy a Boom Boom, Tátraiék. Aztán szünet következett elég sokáig, és 3 éve indultunk újra Frakk néven.               A torkolat az egy másabb arculat volt zeneileg, ha jól emlékszem.   Az rockos volt igen, inkább blues-rock.   Miért szünetelt a hely? Anyagi okai voltak, vagy elfáradtatok benne?   Nem, más okai voltak. Egy tulajdonjoga volt valakinek, akinek ez nem tetszett, utána átalakították a helyet és diszkóklubként működött 2 vagy 3 évig, talán Andante néven. Aztán megint jött a feltámadás, akkor lett az új Frakk, ahova igényes zenéket szerettünk volna lehozni, inkább jazz és blues műfajokban, de nem nagyon volt közönség, elég szűk volt a réteg, annál is szűkebb, mint amit vártunk.   Ez miért lehetett? A távoli helyszín, a város mérete, vagy egész egyszerűen az volt az ok, hogy nincs itt kultúrája az ilyen stílusú zenéknek?   Nem mondom, hogy kultúrája nincs, csak lehet, hogy nem jutott el az erre fogékony közeghez, vagy egyszerűen lusták voltak, nem tudom. Azóta azért van egy - két program, a Frei kávézóban egész jól működnek dolgok azon a vonalon, amit annak idején képviselt volna a Frakk. Igaz, hogy kicsit kiestünk a városból, meg az elmúlt néhány évben van egy fajta átrendeződés a zene piacán, nagyobb igény lett az élő zenére.   Nem tűnt merész vállalkozásnak a mainstream vonaltól igen távol eső szórakozóhely elindítása a gazdasági világválság kellős közepén? Segített esetleg az MR2-Petőfi arculatváltása?   Sokat segített nagyon, persze. Lehet, hogy ez egy mozgatórugó volt, nemcsak Szolnokon, országos szinten is, hogy elindultak újra ezek a klubéletek. Nagy szerepe volt vélhetőleg az akkori MR2-nek, a mai az már sajnos kicsit más irányt vett, de 4 évvel ezelőtt ez tény, hogy egy lökést adott a mai magyar zeneiparnak, illetve a klubkoncertek elterjedésének. A fene tudja, hogy ez bátorság volt-e, vagy nem, ezen soha nem gondolkoztunk, hogy mennyire bátorság, egyszerűen ösztönösen, vagy hát másként fogalmazok, önző érdekből.   Önző érdekből?   Önző érdekből, merthogy szeretjük ezt a dolgot.   Erre akartam kitérni, nem gondolom, hogy ez anyagi önzőség lenne.   Igen, ez inkább annyi, hogy ebben nőttünk fel mi valamikor, akkor elég erős klubélet volt és jó volt elmenni koncertekre. Aztán megszűntek ezek a dolgok és persze mi is eltávolodtunk ettől, mint sokan, de hiányzott és valójában a legnagyobb mozgatórugója ez volt az egésznek, önmagunknak hiánypótlás. Aztán hogy ebben vannak partnerek, az meg egy jó dolog.   Szervezőként mennyire lehet ezt kiélvezni? Marad erre időd, vagy elveszi az, hogy este minden flottul működjön?   Persze, bajok azok mindig vannak, látod, most is elment az áram, de összességében ez nem szokott foglalkoztatni annyira. Általában a koncertszervezés már nagyon gördülékenyen megy, a koncertek előtti dolgok is viszonylag működnek. A technika meg azok a kollegák, akikkel együtt csináljuk már beállt rendszer, igazából már nincs olyan nagy bajunk, persze ez a költözés nem tett azért nagyon jót nekünk, illetve sok idegességtől megkíméltek volna bennünket, hogy ha nem kellett volna otthagynunk a másik helyünket, de most már kezdünk beállni, tehát nem lesz ezzel baj reméljük.                 Frakk a Tisza - Zagyva torkolatnál       Az első helyszín a múltból adódott. Volt esetleg egyéb megfontolás, hogy kellőképpen távol van ahhoz, hogy probléma nélkül működni tudjon?   Nem, egyszerűen akkor jött egy lehetőség ismételten, ahogy bezárt a diszkó. Kicsit nagyobb lett, mint a régi, nem sokkal, 40 m2-el, de most már látjuk, hogy az mégis csak egy kis tér volt, kis akusztikus koncerteknek megfelelő, de ahogy a mai jelleggel működünk, arra alkalmatlan volt a hely.   A megnyitás előtt szórólapok hirdették az álláslehetőségeket. Könnyen sikerült megtalálni a megfelelő alkalmazottakat az üzemeltetéshez? Hamar összerázódott a csapat, vagy cserélődtek az emberek? Esetleg most is a kezdeti tagokkal találkozhatunk a bejutásnál/pultnál?   A vendéglátás az egy olyan szakma, hogy nagyon nehéz fix embereket találni. Akik most itt vannak, azok a régi Frakkban is ott voltak és azt gondolom, hogy most egy stabil gárdával rendelkezünk, de az élethelyzetek változnak embereknél, meg valljuk be ez nem egy könnyű szakma - bár idézőjelbe téve persze a könnyűségét - vannak ennek is nehéz dolgai, inkább azt mondanám, hogy mentálisan kell ezt bírni a lányoknak. Meg a fiúknak is, de a lányoknak nehezebb bizonyos dolgokat elviselni. Volt, aki azért ment el, egyszerűen nem bírta mentálisan az egészet, úgyhogy ilyenek benne vannak a pakliban, de azért viszonylag most azt mondom, hogy stabilak vagyunk.   A kezdetekkor nem volt olyan, hogy heti szinten kellett cserélni az alkalmazottakat?   Nem, azért heti szinten nem, persze volt, hogy próbaidő volt és 2 nap után mondta azt, hogy nem, vagy mi mondtuk azt, hogy nem alkalmas erre a feladatra. Ez elég gyorsan lezajlott, ezzel nem volt sokáig problémánk, a harmadik alkalommal már túl voltunk mindenen.                 Szórórlap a nyitás előtti időkből       A Nyitást követő nyáron szünet következett. Miért vált szükségessé a pihenő?   Nyáron nem működnek ezek a koncertek, a nyár a fesztiválokról szól és a zenekarok sem klubéleteznek. Most annyit változtatunk, hogy ha már ide kerültünk a Tisza part közelébe, és van egy jó nagy teraszunk, kisebb, unplugged jellegű koncerteket fogunk alkalmanként tartani, nem ilyen rendszerességgel, mint most, de havonta egyet - kettőt fogunk kint a teraszon csinálni és vannak egyéb terveink is, kicsit meg akarjuk mozgatni a terasz életet.   A közönség mennyire állandó? Érezhető lemorzsolódás az őszi nyitáskor, vagy annyira ki van éhezve a keleti térség, hogy ez nem jelentkezik számokban?   Morzsolódás mindig van, meg forgás is, mert igaz, hogy javában inkább az alternatív zenei világot hozzuk le ide, de azért a hiphop-tól kezdve a keményebb rock zenéig bezárólag vannak más zenekarok is, ezért aztán cserélődik valamelyest a közeg. Persze vannak törzstagok, akik szinte minden koncerten itt vannak. A visszaesés nem érezhető, amikor elkezdődik a szezon, akkor úgy folytatódik, minthogyha nem hagytuk volna abba, persze ezt a tavalyi évre vonatkoztatva tudom mondani, most idén még nem tudjuk mi lesz.   A kihagyást költözés követte, a választás a Tallinn városrész régi mozijára esett. Honnan jött ez az ötlet? Mennyi energiát emésztett fel a filmszínház átalakítása szórakozóhellyé? Más lett a hely atmoszférája?   Teljesen más lett, a kis Frakk az egy más jellegre rendezkedett be, kicsit más zenei stílusra. A Tallinn mozi az egy hirtelen jött dolog, ott is diszkó működött érdekes módon előtte, de az is befulladt. Nagyjából ki volt alakítva a terem, mi igazából a bárpultot alakítottuk ki, illetve a designhoz nyúltunk hozzá, persze színpadot építeni, meg ilyen apróságokat azért meg kellett csinálni, 3 hét körül volt, amit energiába és munkába fektettünk illetve jelentős pénzösszeget is ráköltöttünk, utána elég gyorsan kialakult. Sok minden adott volt, nem tudtunk hozzányúlni a mozi terem jellegéből kifolyólag, próbáltuk a lehető legjobbat kihozni, viszonylag szerintem jól sikerült, sajnáljuk is a helyet, mert elég sok energiánk benne volt, de ez van. Jönni kellett, jönni kellett, nincs mese.                 30Y a Tallinnba költözött Frakkban (forrás: Szolnoki Koncertek)       A fejlesztések anyagiakban gondolom benne ragadtak. Emlékszem, Esti Kornél koncerten volt, hogy beázott a terem. Ezt nektek kellett megoldani, vagy a főbérlő foglalkozott vele?   Igen, azt mi is szigeteltük, a bérlő is próbálta. Igazából az a tető annyira vacak volt, hogy azt egyik helyen megcsináltad, másikon elkezdett csorogni, sajnos azért ott komoly invesztációra lett volna szükség, amit nem kaptunk meg. Más volt a tulajdonos elképzelése, mint most már látjuk is, teljesen más irányt vesz az egész, elméletileg fitness terem és kispályás foci meg ilyesmi lesz, most ez a legújabb.   Ami megnyitott konkurenciaként, az be is zárt?   Az igen, elég gyorsan bezárt, rájöttek valószínűleg, hogy azért ez nem olyan aranybánya, mint ahogy hitték. Szerintem egy jó ötlet, hogy kispályás focit csinálnak oda, a terem adott, azt hiszem, picit kell bővíteni rajta, meg erre lehet jó pályázati pénzeket összeszedni, okos a gondolat, de valamiért azért nekünk mégiscsak fáj ez, hogy ott ragadtunk.   Mi alapján áll össze a meghívott zenekarok listája? Van koncepció a hónapok megszervezése mögött?   Gyakorlatilag éves koncepcióban kell gondolkozni, nem hónapokra előre, már azt is tudom, hogy jövő február-márciusban kik lesznek nagyjából, meg az őszt is tudom. Itt azért úgy kell osztani a lapokat, hogy az a zenekaroknak is jó legyen, nekünk is, meg a közönségnek is, ezt a 3 dolgot kell összehangolni, hogy ez normálisan működjön. Igazából most már nem is annyira kell, persze új zenekarokat mindig keresünk, azért vannak, akiket szívesen látnánk itt, de alapvetően most már visszatérő zenekarok lesznek javarészt, és 20% lesz új, akik még nem voltak. Most dolgozunk például, hogy a Tankcsapda lejusson ide klubozni, vagy Alvinék. Csomó olyan zenekar van, akik még eddig nem jutottak le, azokat persze le fogjuk rángatni ugyanúgy. A többiek meg majd jönnek maguktól.   Akadnak személyes kedvencek?   Vannak, de inkább nem mondanám, több is van persze.   Sértődés lesz belőle?   Nem. Ez egy szűk világ, nem nagyon vannak titkok, így a manageri körökben tudják. Most nyugodtan elmondhatom, hogy nagyon szeretem például a holnapi zenekarokat, akik jönnek (Carbovaris, Esti Kornél), a Vad Fruttikat, de nagyon jó kapcsolatot ápolok a Quimby-vel, a Supernemmel, Kiscsillaggal, Fish-el. Vannak olyan zenekarok, akikkel kimondottan nagyon jó kapcsolat van és vannak olyanok, akikkel csak szimplán munkakapcsolat.   Milyenek a visszajelzések a zenészektől, mennyire szeretnek ide jönni?   A Tallinn mozit nagyon szerették. Ezt még nem tudjuk, mert ez egy új hely. Azon vagyunk, hogy ezt is megszeressék ugyanúgy, ahogy a közönség.                 Pál Utcai Fiúk a Tallinnba költözött Frakkban (forrás: Szolnoki Koncertek)       Találkozni sztárallűrökkel, vagy ezen a szinten ilyenek nem jelentkeznek?   Annyira nem, teljesen normál emberek, abszolút a mi világunkban élnek, nincsenek kirívó esetek, most mondjuk azt, hogy a Quimby volt a top zenekar, aki eddig játszott nálunk, tök normálba berúgtunk egy pult mellett együtt. Igazából nem tudok mondani ilyet.   Figyelemmel követed az új zenekarokat? Vannak, akiket nem hallhattak eddig a szolnokiak, de a jövőben számíthatnak rájuk?   Persze, figyelemmel követjük, például holnap játszik a Carbovaris, nagyon kis fiatal, tehetséges zenekar. Sokat járok fesztiválra, s ott kimondottan olyan koncerteket nézek meg, amiket nem ismerek, fókuszáltan keresem azokat a zenekarokat, amiket még nem láttam, nem hallottam, vagy már hallottam róluk, de még élőben nem láttam, így aztán próbálunk szinten lenni. Mindenkit nem fogunk tudni megmozgatni és lehívni ide, de törekszünk rá, hogy azok, akik véleményünk szerint jók, vagy jók lesznek pár év múlva, nagyok lesznek, azokat hívjuk. A fiatalok közül nekem nagyon nagy kedvencem az Ivan & The Parazol nevű zenekar, akik szerintem nagyon jól csinálják, amit csinálnak, de például a Carbovaris is jó, aki holnap jön. Esti Kornél szintúgy, ők már nem annyira fiatalok, de azért még van előttük jövő bőven.   Szerintem az egyik legőszintébb produkció az utóbbi időben, legalábbis nekem eléggé hiteles.   Most új felállás van egy picit. Kikerült a billentyű és más énekes van, de ezt nem tudjuk, hogy jót tesz a zenekarnak, vagy rosszat, egy más útra léptek, biztos jól fogják csinálni azt is, szerintem jó lesz, egy kicsit keményebb hangzása lesz talán.   Lehet szerencsésebb, hogy még most történt meg, nem 2-3 év múlva. Ezek mindig benne vannak a zenekarokban. Például, a Vad Fruttiknál is az ugrás előtt történt egy csere, kettős tagcsere ráadásul, amire most azt lehet mondani utólag, hogy jót tett a zenekarnak, akkor senki nem tudta. Nem személyes okok voltak ott sem, hanem egyszerűen családi, gyerekszületés meg egyéb, amit nem tudott már felvállalni mondjuk a zenész, mivel látta, hogy kicsit magasabb fokra kapcsolt a zenekar pályája és már nem bírta el, ilyenek benne vannak, de én azt gondolom, hogy ez jót tesz a Kornélnak is.   Hogyan értékeled az underground színteret? Mennyire lett divat az egész attól függetlenül, hogy egy szűk réteget mozgat meg?   Vannak divatosnak tűnő zenekarok, akiknek nem látom nagyon a jövőképét. Nem tudom most, hogy felfújt lufi lett vagy majd tartós zenekar lesz, s most itt nem nevezek meg zenekart, de van olyan zenekar, aki most nagyon-nagyon fut, és igazából nem látom, nem csak én, mások sem látják mögötte azt a tartalmat, ami hosszú távon jó lehet. Az egyik ilyen név nélkül, tavaly szerepelt kint Magyarországon kívül és képviselt bennünket. Ők is most kipukkadni látszódnak, már kevesebb taggal vannak, egyébként tehetséges a zenekari részleg, de lehet, hogy ők is felkapottak voltak, ma már nem annyira felkapottak, de van még jó néhány ilyen, ez mindig is lesz, ezzel nincs baj, ilyenek lesznek, és mellette szépen felcseperednek az értéket képviselő, hosszútávon működő zenekarok. Ez így van rendjén.   Az említett zenekar koncepciója szerinted életképes volt és egyedi?   Ezt nem tudom. Nehéz megítélni, mert jól indult, szerintem felfokozott volt és túl korai a siker. Ha ez nincs, akkor lehet, hogy hosszabb távon jobban működik, így viszont kipukkadt egy picit. Én a billentyűs zeneszerzőt ismerem régóta, egy másik zenekarnak volt szintén oszlopos tagja, egy Toy Division nevű zenekarnak, nagyon jó, előremutató zenét játszottak, ők akkor játszottak olyan elektronikus részeket meg olyan drum & bass effekteket már 10 éve, amit még akkor csak fülelt az ember. Persze ez köszönhető volt annak, hogy egy dj is mozgatta a hátteret, de hogy most mi lesz velük, azt a jó ég tudja. Szerintem majd lehet, hogy valahogy most talán el fognak indulni egy más irányba, és akkor fognak jobban működni. Újra kell építeni magukat, azt gondolom.                   Toy Division - Personal Jesus       Szerinted egy sikeres albumot mennyire könnyű felülmúlni a következő lemezzel? Lehet még újat mondani pár év múlva egy olyan produktum után, ami az addigi összes inspirációt magában hordozza?   Persze, vannak erre példák.   Magyarországon sok ilyen zenekart találunk, akik ezt sikeresen űzik?   Én azt gondolom, hogy kevés van. Azokból lesznek a kvázi nagy zenekarok, akik tudnak ilyet. Bizony nagy zenekarok is kerültek már mélypontra, lásd Quimby. Nekik is volt olyan öt évük, amikor gyakorlatilag el voltak tűnve.   Ott magánéleti dolgok is közrejátszottak.   Így van, de ez egy zenekar életében benne van. A magánélet az meg kihat a dalszerzésre és a működésre egyaránt, hogy mi okozta, az teljesen mindegy, de megjárták a poklot és most utána felemelkedtek, ez tesz talán igazán naggyá egy zenekart. Nagyon nehéz megismételni egy hirtelen jött nagysikerű lemezt, nagyon-nagyon nehéz újra kiadni és most azt gondolom nem árulok el egy nagy titkot, hogy amikor nem jelenik meg egy lemez, bár be volt harangozva, annak nagy része mindig azért van, mert nem érzik annyira erősnek a lemezt, hogy felnőjön az előző mellé és ezért aztán pici időnyerést kell még a zenekarnak mindig meglépnie, vagy sikerül aztán meglépni a szintet, vagy nem, de ha ügyesen csinálják, akkor sikerül. Nekik nagyon nehéz lehet, én nem irigylem őket, mert az ötletek csak kifogyhatnak mindenkiből előbb-utóbb. Inspiráció kell.   A Quimby sikerében nagy szerepe volt, hogy a Kispál és a Borz visszavonult? Csúszott egyet felfelé a ranglétra, vagy ennek nincs hozzá köze?   Szerintem sokkal nagyobb köze van a Csík zenekarnak például hozzá, ennek a közös fúziónak, amit csináltak. Mind a két zenekarnak nagyon jót tett az-az egy-két átirat, amit közösen csináltak. Hogy a Kispál ebbe játszott-e szerepet, vagy nem, hogy eltűnt valamilyen szinten a palettáról, valamennyire igen, de a Quimbynek azért jelentősen más rétege van. Nem azt mondom, hogy nincs átfedés, mert van persze, de én azt gondolom, hogy nem annyira volt ez kihatással. Arra viszont jobban lehetett, hogy nagy színpadra jobb időbe került be egy Quimby visszatéréskor. Olyan szinten jókor tértek vissza, hogy egy másik nagy zenekar akkor ment el.   A Csík zenekart többen bírálták a közreműködések miatt. Te mit gondolsz erről?   Azt gondolom, hogy nem is én válaszolom ezt meg, hanem a közösség megválaszolja, szerintem jó dolog. Ha nem lenne az, nem lenne annyi ember a koncertjükön, ez szerintem önmagáért beszél. Nagyon tehetséges zenészek működtek együtt más jellegből érkező szintén nagyon tehetséges zenészekkel. Az hogy savanyú a szőlő a népzenészek körében bizonyos sikerek miatt, ez lehetséges persze, mert valljuk be azért nagyon-nagyon nem ismert és kedvelt sok népzenekar, holott lehet, hogy professzionálisabban játsszák a népzenét és lehet, hogy még különlegesebb feldolgozásokat vagy gyűjteményeket juttatnak el. De mondhatom például a Ghymes zenekart is, aki már most nem annyira prosperál, nekik is volt egyfajta átiratuk, összeolvasztottak zenei stílusokat és jól működött az is. Nem kell ezt bántani, mert szerintem egy nagyon érdekes és izgalmas kaland, úgyhogy én például szívesen látnám a Csík zenekart itt nálunk.   Szerintem sem ment el a zenekar a populárisabb irányába.   Amellett ők ugyanolyan komoly gyűjtőmunkát végezve játszanak mást is.   Lehet, hogy a népzenében mozgó szűk réteg sznob hozzáállása mindez?   Lehet az irigység, lehet a sznobság, én nem tudom, minek lehet nevezni, de igen.                 Pali plakátkészítés közben (forrás: MozGo)       A Kispál és a Borzra visszatérve szerinted mennyire volt helyénvaló a visszavonulás?   Szerintem Lovasi pontosan tudja mindig, hogy mit csinál. Valószínűleg elfáradtak. Elég sok évet végigbrusztoltak ők és vélhetőleg kimerültek, illetve a Kispállal való együttműködés megbicsaklott valahol, s utána nem működött annyira, azt meg nem kell erőltetni. Én azt mondom, hogy sokkal őszintébb dolog ez, mint hogy most csináljuk csak azért, hogy pénzt keressünk, úgysem működött volna, azt leveszi a zenekarról a közönség, ha már nem működik valami. Ennyi volt, szép volt, jó volt, elmúlt, nincs ezzel baj.   Ez az önvizsgálat jellemző az underground vonalra?   Nehéz megítélni, de azt gondolom, hogy a komoly zenekaroknál abszolút jól működik. Elég komoly önkritikák vannak, megvannak a szaktekintélyek ebben a világban is, s bizony, bizony a kisebb vagy feltörekvő zenekarok kikérik az öregek véleményét, de érdekes módon oda-vissza működik ez, mint ahogy említettem ez egy nagyon szűk réteg és itt nincs irigység, én nem látom az irigységet. Sokkal inkább látom azt és tapasztalom azt, hogy segítenek egymásnak a hasonló jellegű zenekarok, akik kvázi konkurenciának kellene, hogy legyenek, nem azok, hanem sokkal inkább segítő jobbot nyújtanak és meghallgatják egymás zenéit, egymás szövegeit, értelmezik, elmondják, hogy „figyu, szerintem én lehet, hogy itt belenyúlnék”, aztán vagy meghallgatják, vagy nem, de inkább ez a vonal működik és ez jó.   A piac nem tereli ebbe az irányba a zenekarokat? Volt nálatok is, hogy egyszerre kettő nagyobb zenekar lépett fel egy este. Erre a létszám miatt van szükség, vagy bandák közötti barátságokból adódnak ezek az alkalmak?   Ez erősen piaci hatás, ugyanis ma kevés pénz jut erre. Akik egyáltalán érdeklődnek ez iránt a koncertesdi iránt, nekik a pénzügyi lehetőségeik alacsonyak, amit erre tudnak szánni, ezért, hogy ha régióban gondolkozunk, és mondjuk nem csak Szolnokban, hanem a környező 50 km-es körzetben, akkor szívesebben kimozdulnak az emberek, ha van 2 jó zenekar, 1 zenekarért nem annyira. Nem is azért, mert, hogy 1200 forint vagy 1500 forint a belépő, hanem, hát csak 1 zenekar van, most 2 óra hosszára nem megyek el. Ha van már 2 zenekar is, s ráadásul mindkettő jó, akkor inkább megmozdulnak, és inkább kijönnek. A piac így jobban működik most igen.   A közönség mennyire követelőző új lemezek megjelenésénél? Tetten érhetők az elvárások, meg kell ezeknek felelni?   Hogyne kéne, persze, hogy meg kell. Nem úgy kell megfelelni, hogy akkor most csak az új lemez anyagát játsszuk, mert nyilván nem, hanem úgy, hogy az új lemezen legyen 2-3-4 olyan szám, ami méltó folytatása az előzőnek, nagyon nyers ilyen szempontból a közönség és kritikus, mert ha valami nem jó, akkor azt elég gyorsan közlik.   Azt közlik, ha valami nem elég jó, vagy azt, hogy ez nem olyan, mint amit az előző lemezen megszoktam. Mennyire „műértő” a közönség?   Megoszlik szerintem abszolút mértékben, de hogyha valami nem olyan, mint az előző, de jó, csak szokatlan, az nem baj. De hogy ha ez a szokatlan mondjuk nem jó, akkor baj van. Ha szokatlan és jó, kicsit több elektronikát tesz bele egy egyébként rock zenét játszó zenekar, de azt jó helyen jó időbe és jó ízléssel, azt szerintem elfogadják. Aki nagyon fanatikus és nagyon egyirányú, vagy egysíkú zenében, annak persze nehezebb ezeket elfogadni, de én azt gondolom, hogy főleg a mai fiatalság már sokkal nyitottabb, nem hiszem, hogy gondot okoz nekik, hogy ha egy pici újítás van a zenében, sőt talán még el is várják, lehet, hogy nem baj, hogy ha most egy zenébe bekerül egy dubstep effekt, bár rockzenéről beszélünk vagy alternatívról és ennek ellenére szerintem ezzel nincs baj.   Nem bazári mostanság ehhez nyúlni?   Én azt gondolom, hogy ha jó helyre tesznek bármit, akkor nem.   Az önjellemzésben megjelenik „ülős, egyszálhangszeres” produkció is, azonban én nem emlékszem ilyesmire a Tallinn keretén belül, inkább a „duhajkodós” koncertek domináltak. Várhatók csendesülős események is?   A Tallinn mozis időszakban az elején minden pénteken volt egy akusztikus esténk, ahol környező, vagy szolnoki zenekarok játszottak. Mondhatnánk azt, hogy nem volt rá igény, vagy nagyon szűk réteg járt erre, úgyhogy aztán megszűnt, mert nem jó, hogy eljön egy egyébként igazán tehetséges meg aranyos 2 szál gitáros, jó zenét is játszik és ott van 20 ember. Az nekik is illúzióromboló, nekünk is, mert mi meg szerettük volna, ha legalább 50-60 ember körbeüli. Jó hangulatú koncertek voltak, de ennek ellenére valahogy ez nem alakult ki, valószínűleg a helynek is köszönhető, bízok abban, hogy nyáron ezek az akusztikus teraszos koncertek, ami egy más hangulat lesz, jobban fognak működni, úgyhogy nem adjuk fel azért.                   30Y Szentimentálom       Várhatók nagyobb zenekarok is, vagy a környező zenészekre fókuszál ez a program?   Nagyobb zenekart is szeretnénk csendesülősben, például a 30Y-nak a Szentimentáléját én nagyon szeretném, hogy ha össze tudnánk hozni Szolnokra, folynak is egyezkedések ezzel kapcsolatban, meglátjuk. Van más akusztikus jellegű műsort csináló ismertebb zenész, akit szintén szeretnénk látni, én már egyébként láttam őket akusztikusan, nagyon jók, sőt van olyan külföldi zenész is, akit szeretnénk lehozni, de persze ez mind anyagi kérdés, hogy hogyan tudunk megállapodni, mert azért nyilván ingyen nem játszik már senki, útiköltségért sem szívesen, meg mi sem szeretjük. Az elég rossz érzés nekünk is, hogy ha, nem titkoltan vannak olyan előzenekarok, akik ingyen játszanak. Nem mi miattunk játszanak ingyen, hanem egyszerűen kapnak egy lehetőséget egy nagyobb zenekartól, hogy akkor gyertek velünk turnéba, de nem kaptok semmit, csak a lehetőséget, hogy felléptek előttünk. Az is jó dolog valamilyen szinten, mert mindenki így kezdi el, de nekünk mégis mindig rossz érzés, hogy nincs pénzük, például volt tavaly olyan, hogy egy székesfehérvári kis zenekar jött el játszani hozzánk és a végén adtam nekik 20000 forintot, ami „kőkemény nagy összeg”, és a gitáros srác a nyakamba ugrott, hogy 2 éve játszanak már előzenekarként és sehol nem kaptak még semmit, mondom ezt nem hiszem el, tehát annyit se, hogy leutazzatok Székesfehérvárról Szolnokig, az útiköltséget. Azt mondja, higgyem el, még annyit se. Ez viszont borzasztóan rossz.   Ez jellemző az ország helyzetére? Ezzel kell számolni minden kezdő zenésznek?   Azt gondolom, hogy igen, s ilyen szempontból kemények a nagy zenekarok is, mert nem támogatják a kicsiket olyan szinten, hogy azt mondanák, hogy jó akkor gyerekek adunk a mi gázsinkból egy kicsit nektek, ha a hely maga nem ajánl fel pénzt, akkor nincs.   Gondolom a nagyobb zenekaroknak is csökkent a gázsija annyira, hogy ne nagyon lehessen adakozni.   Költségek növekedtek meg nagyon egyrészt, a gázsi azt gondolom, hogy talán nem csökkent, hanem több mindenre kell elkölteni egy zenekarnak, minden nő, az üzemanyagárak, a hangszerek fenntartása, új hangszerek megvétele, s annyival meg nem tudnak többet keresni a zenekarok. A klubélet gyakorlatilag arra elegendő, hogy szinten tartsák magukat vagy a zenekart, ebből nem tudnak megélni. Megélni a fesztiválokból tudnak meg az egyéb ilyen falunapokból és egyéb olyan eseményekből, ahol van egy szponzor, vagy állami támogatás vagy bármi és jó pénzért el lehet adni a zenekart, de azért ez nem egy életbiztosítás.   Egyébként el lehet adni a zenekart? Van Magyarországon akkora piaca ennek, hogy könnyen mögé álljon egy szponzor?   Fesztiválon igen, egyébként nem.   A mostani anyagi helyzet és az ország erkölcsi állapota ennek a színtérnek táptalaj vagy hátráltató tényező?   Ha ezt az iparágat nézem, amit mi művelünk itt most, én azt gondolom, hogy ez hátrány. Ami nagy szerencséje tényleg ezeknek a zenekaroknak, hogy sok fesztivál van, ami régebben nem annyira volt. Ha a fesztiválok nem lennének, akkor éhen halna az összes zenekar. Igazából az táplálja a zenekarokat és a klubéletezés az, mint említettem is, az csak szinten tartásra elegendő. A gazdasági helyzet, az nagyon-nagyon nem jó. Semmilyen szempontból, de erre sincs jó hatása, nem támogatják. Volt egy időszak, amikor próbálták ezzel a PANKKK programmal támogatni a magyar zenekarok és klubok életét, ami aztán, mint tudjuk szép kis pénzmosoda és visszajátszás volt, de legalább akkor a zenekarok kerestek valami pénzt még azzal együtt is, hogy jobbra-balra elcsúsztak a pénzek. Most az ég egy adta világon semmi támogatottságuk nincs, mert lemezből nem tudnak megélni, hiszen már gyakorlatilag nincs. Szerzői jogokból kapnak valami pénzt, csak nem játsszák őket, úgy meg elég nehéz szerzői jogdíjakat keresni.                   Belga - Artisjus       Amúgy se egy nagy pénz az.   Amúgy se egy nagy pénz, igen, lehet, hogy egy-két sztár több pénzt keres a youtube-ból mint ők a szerzői jogból, ilyen szinten sajnálható az egész történet.   Ez érezhető a feltörekvő zenekaroknál? Kevesebbet termel ki az ország magából, mint tíz évvel ezelőtt?   Szerintem sokkal több próbálkozás van most. Az, hogy életképességben mennyire maradnak meg jobban, azt nehéz megítélnem, de alapvetően azt gondolom, hogy sokkal több kezdő zenekar van most, mint volt régebben. Még ez sem biztos, hogy igaz, több jut el a színpadokig, pont a fesztiválok jellegéből adódóan is, próbálnak biztosítani minél több programot, meghívnak olyan zenekarokat, akik teljesen ismeretlenek, de mivel délután kettőkor is akarnak játszatni valakit a színpadon, ezért beteszik a feltörekvőket, akik között aztán vannak tehetségek. Nagyon sok tehetségkutató van, az A38 hajó évről évre csinál ilyen tehetségkutatót például, ahol fellépnek mindenféle kisebb zenekarok. Vannak törekvések, hogy megtalálják a zenekarokat. Az más kérdés, hogy megint hoztak egy olyan buta rendelkezést, ezzel a mi számít magyar zenének, ami nem annyira ezt fogja szolgálni. Az, hogy egy Carbonfools, aki nemzetközi szintű zenét játszik, de angolul énekel, azt nem nevezhetjük magyar zenének, az megint egy elég idétlen törvényhozás, ez most lehet, hogy egy kicsit majd negatív hatással lesz. Persze szerintem ezt a törvényt elég gyorsan át fogják írni, bár itt megint nem látunk bele a politika bugyraiba, hogy mit miért csinálnak, nyilván ennek is megvan az oka. De ez kihatással lehet az ilyen fiatal zenekarok életére.   Azt gondolod, hogy ez érezhető lesz? Mint említetted, inkább a fesztiválok a színterei ennek a rétegnek, nem pedig a rádió. Ha jól tudom, a rádióra hivatkozik ez a rendelet.   Igen, ez a rádióra, de végül is a rádiónak kéne közvetíteni első sorban ezeket a zenéket.   Közvetít most szerinted?   Nem. Hát de, persze közvetít, a fizetett, egy-két évre felépített idézőjelbe téve mai nagy sztárokat, azt közvetíti hogyne, hallod a rádióban nap, mint nap a gagyibbnál gagyibb számokat, idétlen szövegekkel rendelkező zenei kreációkat azt hallod persze, komoly értéket képviselő zenekarokat meg alig hallasz. Én elhiszem, hogy reklám rádiók vannak, de a közrádió, aminek feladata lenne ezeket előtérbe helyezni, az sem csinálja ezt.   Sokat romlott az elmúlt években érzésed szerint?   Rengeteget. Ott is elment a butulás irányába, zenei butítás van ott is igazából, de hogy ha mondjuk te is hallgatod vagy hallgattad régebben, akkor szerintem teljesen tetten érhető, bár ők azzal magyarázzák, hogy a piaci igények ezt követelik meg, én azt gondolom, hogy nem. Sőt, a közrádiónak nem a reklámból kéne megélnie, hiszen ezért közrádió. Ha nem a reklámból kell megélnem, akkor nem vagyok kötelezve semmilyen irányba, akkor képviseljek valamit és akkor képviseljem azt, hogy ez a zenei csatorna ez bizony előszeretettel játszik nem ismert mai magyar és külföldi zenekarok új számait, vagy feltörekvő zenekarok számait és aztán a piac majd megszűri, hogy ebből mi az, amit szeretnek, és mi az, amit nem, de ez már nincs, ez elmúlt. Van egy-két műsor, ahol bemutatnak néhány számot, aztán itt kimerült a dolog, de az meg olyan idősávban van, amit nem hallgatsz meg. Napközben, amikor ülsz az autóban, nem ezt hallod. Úgyhogy igen, azt gondolom, hogy most nem jó irányba ment el ilyen szempontból sem a magyar rádiózás, meg ez a törvény ez megint egy buta intézkedés.                   The Carbonfools fricska a jogszabályra       Azt gondolom, hogy emiatt még jobban felfokozódik az ilyen helyek jelentősége, mint a Frakk is.   Ezt nem tudom megítélni, lehet, hogy nem pozitív irányba mozdítja el a dolgokat, mert amikor sugároztak a rádiók ismeretlen zenekarokat, akkor azért valahogy mégiscsak megismerték legalább őket. Ma úgy működik ez a piac, hogy arra jönnek el, amit ismernek. Én azt gondolom, hogy nem lesz jó irány és nem lesz segítség ez a klubéletnek, sőt inkább hátrányát fogja gyakorolni, mert sajnos egy ilyen világot élünk, hogy csak arra megyünk el, amit ismerünk és az összes többi nem érdekes. Nem látom egyelőre a pozitív elmozdulást. A régiós rádióknak is szerepe lenne ebben, de ők meg mennek a nagy közmédia után.   Elektronikus zenei rendezvények helyt kaptak a Frakkban? Tervben van egyéb zenei stílusok felé történő nyitás?   Önállóban nem volt ilyen, hanem egy-egy koncert után, amikor próbáltunk nyitni persze nem titkolt szándékkal, hogy maradjanak ott az emberek szórakozni, de ez egy érdekes dolog, mert a koncert után általában a közönség eltávozik, teljesen mindegy, hogy mi szól. Itt is próbálkozunk majd, egy ez kicsit más jellegű hely, itt talán jobban itt lehet tartani az embereket. Én például szeretem az elektronikus zenét abszolút, a múlt heti Brains koncertet is nagyon szerettem, és utána is csináltunk itt hasonló zenei jelleggel egy kis partit, de itt maradt a közönség 30%-a, aki egyébként jól érezte magát, de a 70% meg elment még azelőtt, hogy bármi történt volna, pedig körülbelül 2 perccel a koncert után szólt a zene, csak egyszerűen nem is érdekli őket, elmennek, úgyhogy valószínűleg nem ez lesz a fő profilunk.   Lesznek még próbálkozások?   Lesznek, koncertben is. Ősszel fog jönni Neo, valószínűleg Zagar is, ez a jelleg hozza magával ezt a zenét, s utána abszolút lehetne ilyen party zenéket csinálni. Meglátjuk, hogy mennyire fog működni. Ha 30 ember jól érzi magát utána, az nekünk jó, mert most ha 30 embernek csináltunk jót ezzel, akkor 30 embernek csináltunk, ez benne van.                 Zságer Balázs interjú a frissen megjelent Light Leaks albumról a Recorder-en       Betudható esetleg ez a távolságnak?   Nem tudom, ezt így nehéz megítélni. Azt gondolom, hogy az a réteg, aki koncertekre kijárt, az utána nem hiszem, hogy elment diszkóba, nehéz elképzelni, bár ez sem kizárt, igazából nem követtük az embereket, merre mennek. Nem gondolom, hogy feltétlenül elindultak egy belvárosi diszkóba. Szerintem eljöttek koncertezni, jól érezték magukat, hazamentek. Érdekes, mert nyugaton már ez eléggé beállt szokás kezd lenni, hogy éjfélkor vége van a koncertnek és kész, az emberek hazamennek, pihennek, úgyhogy lehet, hogy ilyen tendencia itt is majd be fog állni.   A Facebookon több esetben szóba került a konkurencia. Egyre több zenés est látható valóban, de lehet ezen rendezvényeket konkurenciaként említeni? Szerintem igen más profillal rendelkeznek. Érezhető versenyhelyzetet teremt mindez?   Minden zenés esemény, ami élőzenés, az persze, hogy mind konkurencia. Nem azért, mert ha vélhetőleg egy heavy metal banda lép fel a váróteremben és itt fellép a Brains, akkor nem valószínű, hogy nagy az átfedés, de mivel annyira szűk az emberek pénztárcája, így olyan szinten kihatással lehet, hogy ha oda elment az egyik hétvégén és itt 2 hét múlva van egy hasonló jellegű, vagy érdeklődési körbe illő zenekar, akkor arra már nem lesz pénze. Ilyen szinten igen is van konkurencia nyilvánvalóan, ami egyébként sajnos a gazdasági helyzet mutatója, igazából Szolnoknak egy ilyen klubot 5-600 fővel el kéne bírni üzemeltetni, meg még mellette másik 2 kisebbet, 3-at simán. Szóval nincs pénz az emberek zsebében, és ebből kevesebb jut, így bizony minden konkurencia igen.   Számomra meglepő, hogy van egy főiskola Szolnokon, s évekig nem tudott ráépülni erre egy ilyen hely, míg máshol az országban ez teljesen általános jelenség.   Igen, az az érdekes, hogy most már nagyon főiskola sincs, ami egy rosszabb hír, nagyon kevés főiskolás van. A másik meg az, hogy amikor sok főiskolás volt, akkor nem működött éppen ez a rock, vagy alternatív jellegű zenei klubozás Szolnokon.   Országosan sem?   Nem, az egyetemi városokban ez mindig működött, itt Szolnokon nem működött, de viszont jól működtek az egyetemi diszkók, valahogy arra volt igény, nem tudom, talán más a jogászok meg az orvosok hozzáállása.   Ez így lemérhető lenne, egy felületesebb embertömegből dolgozott a helyi főiskola?   Ez mondjuk talán túlzás, de le lehet mérni azt hogy egy gimnáziumban milyen zenei igények vannak és milyen mondjuk egy szakipari iskolában, vélhetőleg azért van differencia. Én azt gondolom, hogy mint minden zenéhez, az alternatív zenéhez vagy a jazzhez vagy a rockhoz és mindenhez meg kell érni, mindenhez - és nem bántással mondom ezt - kell egyfajta színvonal. Valószínűleg aki a sorozatokat szereti délután nézni 4-kor, az azért lehet, hogy nem egy komolyabb mondanivalójú zenén fog szocializálódni és nem azt fogja hallgatni, hogy most miről énekel a Likó Marci, hanem meghallgatja azt, hogy Győzike mit csinál a muzsika TV-n, ilyen szinten vannak összefüggések és lehet, hogy a képzésnek a minősége vagy jellege is befolyásolhatta a zenei kultúra kialakulását. Persze ott is biztos megvan az a szűk réteg, aki ezt szereti, de talán kevesebb volt ebből. Aztán lehet, hogy most itt megbántottam érzéseket, de szerintem nyilván kihatással van rá.   A Frakknak gondolom nem célja nyitni ilyen téren és népszerűbb igényeket kiszolgálni.   Ha a Megasztáros sztárokra, idézőjelbe tett sztárokra gondolok, akkor abszolút nem.   Remélhetőleg végső otthonára lel a Frakk a régi Ibiza Street termében. Mit kell tudni az új helyszínről? Változik a befogadóképesség a Tallinn mozihoz képest?   Igazából nem, körülbelül ugyanazt a számot tudjuk, hivatalosan 464 főre vagyunk kapacitálva, a Tallinn az 449-re volt, kicsit növekedtünk. Azt gondoljuk, a helyszín jobb abból a szempontból, hogy megközelíthetőbb, hogy jobb a megosztása, külön kisterem-nagyterem. A kisteremben tudunk kisebb, hangulatosabb koncerteket csinálni, 100 fős koncerteket, nagyteremben tudjuk a nagyobb koncerteket és pluszban meg tudjuk csinálni a nyári teraszos jellegű dolgainkat, ami ott elképzelhetetlen volt, illetve ami nagy előnye még ennek a helynek, hogy nincs feljelentés amiatt, hogy az egyébként teljesen idétlen dohányzási törvény miatt kirekedt emberek ott hangoskodtak. Nem hangoskodtak, teljesen egyértelmű, hogy kimész egy olyan helyről, ahol üvöltött a zene, a füled el van tompulva, hangosan beszélsz, nincs ezzel baj, de az a törvény, amit annak idején meghoztak az ilyen rossz hatással volt a hangzavarra, itt nincs ilyen. Itt kimehetsz, ordibálhatsz, igazából nincs senki.                 Intim Torna Illegál a kisteremben (forrás: Szolnoki Koncertek)       A múltkori helyen ebből volt probléma?   Elég sok volt ebből igen.   Hogyan alakul a technikai felszereltség, a régi helyről megismert hangrendszer lesz átültetve az új helyre?   Egy picit komolyodott, fénytechnika is komolyodni fog. A színpadtechnikánál arra törekszünk, hogy egyre jobb legyen, egyre szebben szóljon. Itt nagyon sok mindent kell tenni, mert az akusztikája a helynek rosszabb, mint a Tallinn-nak volt. Itt még van mit dolgozni, ma is csináltunk hangméréseket, hangpróbákat, próbáljuk belőni a termet, ezek a napernyők meg egyéb vicces dolgok is azért vannak fellógatva, hogy törjük meg nyeljük a hangot, és ehhez még szeretnénk függönyöket, egy-két dolgot szépen lassan kiépíteni, hogy minél jobb legyen a hangzás.   A helyszínváltás érezhető lesz az árakon?   Nem, nagyjából ugyanaz.   Ez meddig tartható, szerintem nagyon pénztárcabarát a Frakk.   Az a baj, hogy most is emelik a jövedéki adót, vagy emelték, és egyre inkább az a törekvés, hogy az alkoholtartalmú italokat is meg az üdítőt vagy az élénkítő hatású italokat is emelik, szeretné elérni a kormány, vagy nem tudom pontosan ki azt, hogy ugyanaz működjön, mint külföldön, hogy ha egy a boltba megveszel 100 forintért valamit, akkor szórakozóhelyen vedd meg 500-ért, vagy 700-ért. Ez nálunk nem fog működni, bár ez a törekvés lesz és ebbe az irányba megyünk, de amíg az emberek pénztárcáját nem növelik, el fogják venni a szórakozás legkisebb lehetőségét is tőlük. Mi abszolút nem törekszünk arra és azért próbálunk maradni a megfizethető árakon belül, mert nem az a célunk továbbra sem, hogy meggazdagodjunk ebből az egészből, hanem az, hogy csináljunk egy olyan helyet, ami nekünk is kedvünkre van, de nyilván azt a költségeket, amibe kerül ez, ki kell gazdálkodni valamiből. Nyilván, ha majd nőnek a költségeink, akkor valamit fognak növekedni az árak is, de alapvetően szeretnénk tartani ezeket a baráti, pénztárcabarát árakat.   Az elővételes jegyek árusítása változó helyeken történt a múltban. Sikerült megtalálni a megfelelő partnereket erre?   Igen, azt gondolom, hogy most ez a kettő partnerünk (Édes Titok cukrászda, Contador Cafe) teljesen korrekt és jó. Helyileg is jó helyen vannak, a hozzáállásuk is korrekt, úgyhogy szerintem most igen, hosszútávon velük is számolhatunk.   Lezajlott pár koncert az új helyen. Hogyan alakultak az esték, milyen visszajelzések érkeztek?   Vegyes inkább úgy mondanám, részünkről, mi látjuk, hogy még mennyi minden teendő van, folyamatosan, hétről hétre teszünk hozzá valamit a helyhez. Mivel nagyon pénzzel nem vagyunk ellátva, ezért apró lépésekről tudunk csak beszélni, de mindig csinálunk valamit. A zenekarok teljesen jól állnak hozzá, mert tudják, hogy egy kényszerpályán mozgunk, nem akartuk mi ezt a költözést, ez elég gyorsan elterjedt a zenekari berkeken belül, eleve úgy jönnek már le, hogy tudják, mire számíthatnak. Általában kellemesebb volt a meglepetés, mint amit vártak, úgyhogy fogják szeretni a zenekarok, azt gondoljuk.                 Gitársimogató a Vad Fruttik koncertjén a nagyteremben (forrás: Szolnoki Koncertek)       Átköltözik a „Lazító” rész, hétköznap is el be lehet ülni majd?   Talán nyáron délutánonként fogunk üzemelni, de alapvetően a benti rész nem üzemképes, azért ahhoz kint vagyunk a várostól, hogy ez hétköznap működjön. Esetleg a nyarat meg fogjuk próbálni a délutáni órákban, hogy mit bír, de összességében maga a hely nem alkalmas erre.   Várható szabadtéri rendezvény a Liget közelségéből adódóan, vagy ez egy nagyon-nagyon nagy lépés lenne?   Nem annyira nagy lépés, sőt rajta is vagyunk most egy pillanatnyilag egy napos nagyobb hangvételű koncerten, ahol 4 vagy 5 zenekar lenne, most még azért nem tudom megerősíteni sem cáfolni, mert még tárgyalások folynak, de igen, törekszünk arra, hogy legyen, olyannyira, hogy jövőre már nem egy naposat szeretnénk csinálni.   Az új helyen az első koncert előtt flashmob keretén belül búcsúztathatták a vendégek a hely régi arculatát. Tervek között vannak egyéb közösségformáló események is?   Vannak ilyen tervek, ma is jöttek srácok meg lányok társadalmi munkázni, akik segítettek nekünk festegetni, örülünk is neki, hogy jönnek vagy vannak ilyen kis jelentkezések, mindenképp van egy közösségformáló célunk, amit aztán szeretnénk majd kiterjeszteni egész komoly dolgokra is. Nem azt mondom, hogy együtt focizzunk mindig, meg együtt menjünk el sörözni-borozni, de azért vannak ilyen irányú tervek. Ebben a zord világban én azt gondolom, hogy szükségszerű, hogy legyen valami közösségépítés.                       Festéssel egybekötött Flashmob az új helyszínen (forrás: Szolnoki Koncertek)       Szerintem is nagyon nagy hiány van ebben.   Teljesen, az a legnagyobb probléma, amit nem csak én, hanem sokan látunk így már, hogy annyira elhidegült minden és annyira érdektelenné válnak emberek egymással, ami abszolút nem normális dolog. Teljes népbutítás folyik, ami elég jól sikerült, de vannak törekvések mindenfelől, hogy ez ne így legyen a jövőben. Igenis össze kell ülni, nem azt mondom, hogy barátkozni kell mindenkivel, nyilván nem, de érdemes beszélgetni embereknek egymással, gondolatot cserélni, már ha van olyan, akinek gondolata van, és azért szerencsére vannak, úgyhogy igen, szeretnénk közösségépítő jelleggel működni.                   Emil.RuleZ! - Zanga!Zanga       El lehet árulni terveket, vagy babona miatt maradjanak titokban?   Alapvetően nem vagyok babonás, titkolózni se nagyon szoktam. Fogunk például csinálni egy olyan rendezvényt, és most még nem nevezem majd meg, hogy mit, ami kimondottan csapatokra épül és kisebb sportértéke is van és persze közben azért zene is meg fog jelenni a színpadon és mondjuk sör meg bor is elő fog kerülni, tehát igen, lesz ilyen rendezvényünk.   Az eddigi működés során melyek voltak a legszebb pillanatok?   A tavalyi nyitást a Tallinn-ban jó volt látni, hogy annyi ember eljön az első ilyen koncertünkre, az tényleg egy nagyon jó érzés volt. Aztán tulajdonképpen miden koncert jó érzés volt. Egyszerűen jó látni, amikor emberek jól érzik magukat, ez mindig jó érzés. Az, hogy kiemelkedően jó hangulatú koncert van, az meg plusz rádob a dolgokra, de annyira azért nem akarok kiemelni ilyen koncerteket, mert nyilván elfogult vagyok zenekarokkal szemben is, de talán a nyitás volt az egyik olyan legnagyobb élmény, ami meghatározta, megerősítette azt, hogy ezt jó, érdemes csinálni.   A koncerteken túl az üzemeltetés során? Gondolok itt arra, hogy a Frakk bekerült egy szavazásba, ahol az egyik legjobb szórakozóhely címért indult.   Igen, tavaly a Voltfolióba bekerültünk. Ezen mi is meglepődtünk igazából, csak tettük a dolgunkat. Valószínűleg ez azért volt, mert ki volt éhezve Szolnoknak egy része erre a jellegű szórakozásra és annyira intenzív és annyira jó hangulatú koncertek voltak, hogy az már a zenekaroknak is feltűnt, s mivel itt a zenekarok adják meg a szavazást ezen a díjon, így ezt a zenekaroknak kell megköszönnünk, hogy így értékeltek bennünket.   Nem érzitek saját sikernek azt, hogy a helyet a profitorientáltság helyett az elhivatottság lengi át?   Nem, abszolút nem is szoktunk ilyenekkel foglalkozni igazából, tényleg hobbi szint, a feleségem azt szokta mondani, hogy baromi drága a hobbid. A hobbi mindig drága, horgászni se olcsó, hogy ha jó cuccokkal akarsz, nyilván ez egy extra-extra drága hobbi, de azért reméljük, hogy ennek előbb-utóbb lesz majd anyagi értéke is persze, nem mondom azt, hogy nem anyagi érdekből csináljuk, szeretnénk pénzt is keresni vele majd egyszer, legalább annyi pénzt, hogy tudjunk mindig fejlődni egy picit. Nem ez a megélhetési forrás, de annyi pénzt mindenképp szeretnénk a hellyel keresni, hogy tudjunk ráfordítani, hogy fejlődjünk egy picit és tudjunk egyre nagyobb színvonalon működni, 5 év múlva jó lenne, ha már tényleg egy olyan Frakkról beszélhetnénk, ami az ország egyik legjobb helye. Ennek például tudnánk örülni.                 Quimby Karácsonykor a Frakkban (forrás: Szolnoki Koncertek)       A Quimby karácsonyi koncertjének helyszín választása hogyan érintett titeket?   Felhívott a Quimby managere, hogy figyelj, az van, hogy úgy néz ki, Dunaújvárossal problémáink vannak megint, s arra gondoltam, hogy lemennénk a Frakkba zenélni, hogy mit szólsz hozzá, mondom, hogy gyertek, persze, örülünk neki, meg vagyunk tisztelve és fergetegesen jó 3,5 órás koncertet adtak. Visszatérve ez is egy jó momentum volt, mondjuk én annyira berúgtam sajnos a végére, hogy akkor az egész éves feszültség ott kiszaladt, de jó volt, persze. Ennek örülünk, az valahol mégiscsak egy megtisztelés nekünk is. Nyilván a Quimby részéről ez egy olyan döntés is volt, hogy Pestről meg máshonnan jól megközelíthető Szolnok és Dunaújváros sincs túl messze Pesttől és azt a közönséget is szerették volna kiszolgálni, akik erre tradícionálisan eljártak Dunaújvárosba, s ilyen szempontból szerencsés volt a helyzetünk, mert vélhetőleg mondjuk Szombathelyre nem annyira könnyű lett volna levinni az embereket. Itt az adottságunk, a viszonyunk, a kapcsolatunk is nagyon jó volt és ezek az együtthatások jól működtek karácsonyra, úgyhogy örültünk, mondtuk, hogy jövőre is szívesen fogadjuk őket, de azért nyilván a Quimbynek is a törekvése az, hogy Dunaújvárosban legyen. Egyébként ez egy nagyon jó fricska volt a városnak, elég komoly felháborodás volt ott a városban ebből, hogy miért kell egy Quimbynek Szolnokon játszani karácsonykor. Jó volt, örültünk neki.   Milyen árnyoldalakkal rendelkezik egy ilyen vállalkozás? Nekünk csak a java jut, a nehezét ott hagyjuk az est végén.   Nehézsége az mindennek van, ennek is megvannak a nehézségei. Nehéz az, amikor nagyon rossz idő van és szakad az eső és emiatt nem jön el 50 ember és pont az az 50 ember hiányzik ahhoz, hogy nullszaldósra kijöjjön az esténk. Vagy nehéz az, amikor áramproblémákkal küszködünk, mint éppen most is, amikor nem tudjuk, hogy miért van, valószínűleg rajtunk kívül álló okokból, de ezek mindig vannak, ezeket meg kell oldani, át kell hidalni, aztán megy minden tovább, nagyjából ez a világ így működik mindenhol.                 Sörrel hidratálja Pali az első sort a Vad Fruttik társaságában (forrás: Szolnoki Koncertek)       Esetleg valami, ami eszedbe jut és kimaradt a kérdések közül?   Igazából inkább csak megköszönni szeretném, hogy egyáltalán eljönnek emberek, ennek azért örülünk, hogy nem dolgozunk hiába, ez nekünk is egy éltető erő. S persze minél többen jövünk és minél jobb hangulatú lesz a hely, annál jobban fogunk örülni nyilvánvalóan, annál többet tudunk mi is adni viszont, hogy ha ez így működik, mert azért még bőven lenne sok minden, amit szeretnénk itt látni, de egyszerűen keretek miatt nem tudunk pillanatnyilag létrehozni.         A beszélgetés 2013. március 29-én történt.

vallyont

vallyont

 

Bemutatkozás

Üdv!   Kicsit megkésett bejegyzés ez, de mostanság jutott eszembe pár dolog, amit lejegyeznék. Vak/világtalan bolyongóként tervezem közszemlére tenni azokat az észrevételeket, amik szerintem az abszolút kezdők számára hasznosak lehetnek. Reményeim szerint tapasztaltabbak is megosztják velünk gondolataikat akár evidens témákról is, amik fel sem merülnének egy szakmabeli beszélgetés során, de nekünk, amatőröknek újdonságszámba mennek. Erre utal a blog címe, ha megtanítanak minket látni, akkor nem világtalanként bolyongunk a hangok erdejében. Emellett személyesebb hangvételű, szubjektív írások várhatók, amik több esetben elrugaszkodnak a technikai témáktól, azonban a zene közös kapocsként fellelhető lesz a bejegyzések között. Abban hiszek, hogy minél részletesebb egy iromány, annál jobban meg lehet ismerni a szerzőt, így nem tervezek figyelni a nagyobb olvasottság érdekében ajánlott karakterszámokra. Felgyorsult világunkban legyen ennyi szűrő.   A profilképem és a valóság között -1 darab szemüveg és +15-20 kg különbség fedezhető fel. A napvilágot 1987-ben láttam meg Szolnokon, nagyon messze nem sodort az élet a megyeszékhelytől, 19 km-el arrébb lakok egy kis községi rezervátumban.   Múlt   Az első találkozás a zenével talán a család igen eklektikus (pokolgép/R-GO/3+2) bakelit lemez gyűjteménye ellen elkövetett merényletként adódott két éves kor körül, a szőnyegpadlón történő csúszkálást és a barázdák joghurttal történő feltöltését nem igazán hálálták meg a hanghordozók. A gyerekkort végigkísérték a játékhangszerek, szinte csak képek maradtak meg emlékeimben egy kis pianínóról. Ismeretlen módon, anyagfáradásos halált halt. Az ezt követő műanyag gitár nyakát is eltekerték a túlfeszített húrok. A mikrofonnal kiegészített fröccsöntött szinti jobban dereng, bár működő félhangokkal nem büszkélkedhetett. 1992-ben, öt éves korom magasságában a média teljes mértékben megrontotta gyermeteg lelkem, volt itt minden, ami akkoriban tombolt. Akadt némi találkozás ugyan a külföldi médiával kábeltelevízión keresztül, azonban ez elenyészőnek nevezhető. A U96 Club Bizarre albuma valahogy eredeti formátumban eljutott hozzám, újdonságként hatott a produkció és a borító képi világa. Lehetséges, hogy ez az apróság ütött rést a züllesztő magyar zeneipar pajzsán. 1999-ben Sterbinszky Egy nyár a flörtben mixlemezének klipjében hallottam meg Alice Deejay Better off alone című számát, ami magával ragadott teljesen. Több alkalommal sétáltam be az akkor még létező Skála áruház hanglemez osztályára, hogy meghallgathassam ezt az egy számot, az eladók rosszalló tekintete sem zavart. Karácsonyra megkaptam a kazettát, ekkor jött a döbbenet, nem elég, hogy van ez az elektronikus zene, de össze is lehet őket fűzni egy mixbe! Elkezdődött a kreatív önmegvalósítás, kölcsönkért Akai kétkazettás magnó, amin egyszerre szólalt meg 2 kazetta, saját, romos állapotban levő magnó fejének filterként történő használata. A sors fintora, hogy az a minőséginek nem nevezhető kazettás magnó, amit valamikor karácsonyra kaptam, édesanyám munkahelyén bolti lopás áldozata lett, így újra egy mono, ütött kopott lengyelpiaci vacak nyújtotta a zenehallgatás élményét. Nincs mit tenni, ha ellopták a sztereó élményt, ellopták. A háztartásba került számítógép új dimenziókat nyitott meg előttem, még úgy is, hogy olyan teljesítménnyel rendelkezett, hogy nem tudott egyszerre kettő darab mp3 file-t lejátszani, illetve a merevlemez mérete is oly kicsi volt, hogy wave-ben mindössze talán egy darab állomány fért rá. Azonban ez sem volt akadály, a Winamp szolgáltatta az egyik lejátszót azzal az 1 darab zenével, mely az cd-rom meghajtóból megszólaló másik számra keveredett rá, Pacemaker dsp pitch és a Winamp gyári hangszínszabályzójának használatával, körülbelül egy másodperces késés jelentkezésével. Az emlék nem maradt meg, hogy miként, de valahogy tudomást szereztem a tracker programok létéről. Internet híján egy felsős iskolatárstól sikerült akkoriban számomra sok pénzért kiíratni cd-re (1-200 forint talán). Mindössze 20 megabyte-ot írt a lemezre, s bár otrombaságnak tartottam a tettét (mi lesz a maradék hellyel? Pazarlás!), az izgatottság feledtette a rossz szájízt.                 Impulse Tracker 2       Több órába telt, míg egy galád vállalkozás által szervizelés közben Sound Blasterről kicserélt Adlib hangkártyát életre tudtam kelteni az Impulse Tracker 2 programmal. Parancssorban megadva állítgattam az IQR/DMA értékeket, míg hangot nem sikerült kicsiholni belőle. Sok délutánt/éjszakát töltöttem előtte, bújtam a help részét az effektek kódjainak megismeréséhez, száz szám szereztem be a kész tracker zenéket, hogy tanulmányozni tudjam a felépítésük. Emlékeim szerint az első alkotás az akkoriban méltán híres Worms Armageddon játék egyik hangeffektjének felhasználásával készült, melyet már tartottam annyira érettnek, hogy osztálytársaknak is megmutassam, akik illendőségből egy „jó lett” mondattal ütötték el az értékelést. Talán már akkor is érezhettem, hogy itt valami sántít. Ezt követően az „eszközpark” fejlődésének eredményeképp (Pentium 1) egy szégyenletes korszak következett be, az önbecsapást az eJay program segítette. Sikerélményt/hallgatható végeredményt hamarabb adott, mint a tracker programok, azonban az előre elkészített loopokból miután felépítettem mindent, amit ők gondosan szétvagdostak építőkockáknak, öntudatra ébredtem. Igaz, csendben jegyzem meg, hogy az önámítás azon szintjére eljutottam, hogy az imígyen megszerkesztett művekkel neveztem a FREEE magazin (Isten nyugosztalja) produceri versenyére, talán a nyertes anyagokból összeállított válogatás világított rá, hogy rossz úton járok. Az emberi butasággal való találkozásképp sosem értettem, hogy amennyiben egy szomszéd átjött, s megmutattam neki a zeneszerkesztőt, mint csodát, a sávokon miért a saját nevük rakják ki ugyanabból a loop kockácskából. Pláne akkor, amikor felhívom rá a figyelmet, hogy ez így ebben a formában nem vezet sehova. Ugyanazzal az élvezettel szemlélték, ahogy a B betű után az I következik. 2002 körül több információ jutott már el hozzám, így a Reason mellett kötöttem ki. Egy ismerősöm töltötte le még akkor DC++ filecserélővel, talán kettő hét is volt, mire a három cd lemez a kezembe került. Ez igen sokáig végigkísérte a serdülőkorom, gyermeki lelkesedéssel, s a józan ész határait súrolva vetettem bele magam a programba. A hangszerek működése, a kötözgetés (mely sokszor végeláthatatlan káoszba fulladt), a sequencer használata mind-mind újdonság számba ment. Ebben az időben már vállalható produkciók is születtek, azonban az időközben egészen 1 Ghz-re duzzadt erőgép nem tudta kiszolgálni az igényeim. Valós időben történő lehallgatás nem adódott a sok sáv miatt, így a kiexportált hanganyagból következtetve történt a korrekció. Közben egyéb hatások értek zenei téren, ekkorra az alternatív hazai produkciókat nagykanállal faltam, illetve a régi undergound hiphop fölött atyáskodó Fankadeli kezdeményezésének hatására (remixverseny) belekóstoltam ebbe a világba is. Egy valóban használható konfigurációt 2007-ben sikerült összeállítani. Ez táptalaja lett a realitást eddig is nélkülöző álmodozásnak. A későbbiek során beszerzésre került első körben egy E-Mu Xboard 61 (előrevetített, de meg nem valósult zongoratanulással) és egy E-Mu 1212m hangkártya, második körben egy pár E-Mu PM5, s végső körben egy Mackie 802-VLZ3, egy Audio Technika AT2020 és a hozzá tartozó állvány és popfilter. Itt szűnt meg a munkahelyem, azóta is vergődök a kelet-magyarországi ugaron.   Jelen   A régi lendület mára teljesen kiveszett, lehet, hogy a gyermeki naivitást hagytam magam mögött, a nagybetűs élet gyűrt maga alá, vagy csak hamar lettem koravén, de erősen belefáradtam mindennemű alkotói tevékenységbe. Tevékenységem ezáltal a „keverésre” redukálódott. Tisztában vagyok vele, hogy szarral gurigázok, bár ezt a munka során nehezen látom be, próbálok a legjobb minőségre törekedni. Az persze más kérdés, mennyire sikerül. Jelenleg warez felhasználónak számítok. Nem büszkeségből írom le, természetesen számomra sem kényelmes ez a helyzet, de jelen esetben jobb megoldást nem tudok, viszont hazudni meg nem szeretek.   Jövő   Titkon reménykedek benne, hogy a közeljövőben újra sikerül alkotói munkálatokba fognom. Technikai fronton nagyot nem álmodván az elkövetkezendő 10 évre egy levedlett UAD 1-es kártyát tervezek beszerezni. Rögtön az egzisztenciális helyzetem rendbetétele után. Olyan 50-60 éves koromra talán egy analóg hangszert is magaménak tudhatok.

vallyont

vallyont

 

ROADSHOW'12 - SZOLNOK

Szolnokból kiindulva vegyes érzelmekkel vártam a helyi megállóját a roadshow-nak, de titkon azért reménykedtem, hogy az őt megillető figyelmet kapja. Az érkezés pillanatában azonban szomorúan konstatáltam, hogy rajtam kívül nem túl sokan jelentek meg időre, úgy gondoltam, a programok igazán csábítóak lesznek az érdeklődők számára, én úgy is rendezkedtem be, hogy 10-től estig megfülelem, mi hogy merről mennyi.   Ennyi jószágot kicsomagolni, összepakolni nem kis munka lehetett, így a késés magától értetődött. Utána érdeklődtem, mikortól várható az előadások kezdete, majd kiruccantam reggelizni. Időlegesen elmenekülhettem saját illetődöttségem elől, melyet a saját tapasztalatlanságom, illetve a többi látogató feltételezett rutinja okozott, meg persze a hangszerek is tekintélyt teremtően sorakoztak, zenész kéz után kiáltottak! Talán rátett még egy lapáttal a helyzetre, hogy Silk El Presidente módban osztott ki valakit előttem, talán a füles végéről hiányolta az átalakítót, mindenesetre a "kurvagyorsan add vissza" mondat mégiscsak hátborzongató egy diktátor szájából. Azonban elképzelhető, hogy kollégával diskurált épp.   Visszatérve bátorságom összeszedvén megnyomogattam mindent, ami szép, színes, villog, meg nagy meg kicsi. Vagyis legfőképp kicsi, anyagiak terén nem igazán vagyok elengedve, így felmértem a terepet, bő negyed évszázad elteltével mit lesz érdemes beszerezni. Illetve a teljes hangszeres ismeret híján tudtam, hogy Kurzweil és egyéb nagyágyúk szolgáltatásait nemhogy értékelni, felismerni se tudom.   Legjobban a Moog szekció varázsolt el, nagy élmény a plugin rengeteg után hangszert hallani, a különbség leírhatatlan, tapasztalni kell. A Little Phatty lopta el a legtöbb időm, nem nagyon akadt olyan preset, aminél ne időztem volna csavargatással. A Minitaur is hasznos társként lépne fel itthon, nem kellene sokat görnyedni felette, ha egy vaskos bassline után kiáltana a készülendő zene.   A Microkorg már közel sem hatott így rám, a billentyűk egyedi kivitelezése kétpálcás hatást keltett. A preseteket átpörgetve nem tűnt rossznak, de közel sem tűnt annyira inspiratívnak, mint a Moog-ok, nem kapott el rögtön a birtoklási vágy.   Az M-Audio VENOM hangra, kivitelezésre se fogott meg, nem éreztem, hogy igazán minőségi dologgal állnék szemben.   Ezek közül a kis Moogoknál éreztem igazán azt, hogy átgondolt produktum, amit kap az ember, letisztult kezelőfelület, a Little Phatty a "kezem alá dolgozott", míg a másik kettő eszköz kikényszeríti a "figyelmet/törődést", de én meg nem ezzel szeretnék foglalkozni, hamár. A VENOM-nál igen erősen érződött a kontraszt a Moog után, sokat ronthat a komfortérzeten egy rosszul megválasztott poti érzékenység, egyáltalán nem állt kézre a filter.   A nap győztese így a Little Phatty lett, szomorúan konstatáltam itthon, mennyi is az annyi. Na nem mintha nem érné meg.   A komolyabb hangszereket csak érintőlegesen tekintettem meg, ezeknél leginkább a bemutatókat vártam.   A Novation Ultranova meggyőzően muzsikált szakavatott kezek alatt, árához képest igen sokrétű, az érintés érzékeny potméterek pedig igazán jó szolgálatot tehetnek a giccsbe átforduló dubstep produkciók során. Sajnáltam azonban, hogy az előadások itt megakadtak, így a hozzám hasonló érdeklődők részére kevesebbet mutattak meg magukból az eszközök.   Kora délután az előadások folytatása iránt érdeklődve vártunk még egy kicsit, azonban konkrét választ nem kapván elláttuk magunk némi ebéddel, de szerencsére nem késtünk le semmiről. Titkon tartottam attól, hogy a létszámból adódó letörtség meghiúsítja a délutáni programokat, azonban nem így történt.   Délután még megnyomkodtam a Native Instruments Maschine-t, bár eddig se értettem ezt a nagy mpd mániát. Most se kapott el ez az életérzés, nyugodtan alszok nélküle estéről estére.   Az élő produkciókban mindig az varázsol el, hogy kiáll a színpadra pár ember, s abból egy olyan magával ragadó alkotás születik, amit felvételeknél/dj szetteknél nem érzek, így örömmel hallgattam Milkovics Mátyást és társát, ahogy megszólaltattak pár zenét, s közben szóba került a földi halandó számára észrevétlen probléma is, ami élő dobok miatt adódhat egy elektronikus zenei produkció színpadra kerülésekor. A Depeche Mode-os sztorizgatás éppúgy lekötött, mint a saját felismerés megosztása a szoftszintikről vagy a határtalan lehetőségek korlátozó hatásával kapcsolatos eszmefuttatás. Ami talán színesebbé tette volna a prezentációt, ha a felboncolt zenék alkotóelemeinek megszületése részletesebben bemutatásra kerül, melyik hang hogyan lett kitekerve. Vagy esetleg a szoftszinti/vas közötti különbség érzékeltetése a gyakorlatban, már amennyire a lehetőségek engedik.   A Kurzweil előadás igen aprólékosan kitért mindenre, az időutazás mellett elképesztő technikai részletekben is elmerülhettünk. Meglepő, hogy több tulajdonosváltás is történt a cég körül, az élményszámba menő hangszeres játékot (ami igen sokszor csalt mosolyt az arcomra) hallva pedig nagy szerencse, hogy nem tűnt el a süllyesztőben az évek során.   Silk maskarája elsőre erős szekta hangulatot keltett bennem, aztán naivan azt hittem, a hangmérnöki kvalitása miatt öltött ilyen jelmezt, mint kiderült, az Apollo hangkártya tiszteletére történt mindez. Az eszköz teljesen elképesztő, pont azt a kényelmet nyújtja, amire egy otthoni környezetben szükség lehet, nekem azonban álom marad, de teljesen megértem azokat, akik felszámolják az otthoni „kacatokat”, s erre váltanak. Remélem, ez a csere szül pár olcsó UAD-1 kártyát a használt piacon, s kísérletezhetek velük.   Az előadás hangulata az eddig látott videókhoz hasonlóan szórakoztatott, a szakmai nyelvezetet felváltották az igen könnyen feldolgozható hasonlatok. Legszembetűnőbb a külföldi túlzott kompresszorhasználat érzékeltetése volt számomra.   Az esemény végén hamar távoznom kellett (bár úgy éreztem, nem tartok ott, hogy érdemben tudnék kérdezni bármit is), így az azt követő sörözésről nem tudok nyilatkozni.   Ami szerintem egy ilyen rendezvényen érdekes lehet a jövőben, az esetlegesen olyan prezentációk szervezése, amik rávilágítanak, az otthoni megoldások mennyiben különböznek minőségben a használhatóbb eszközöktől. Nekem nagy tanulságként adódott a Moog szinti, azt sejtettem, hogy jobban szól, de hogy ennyivel! S ez még hagyján, de hogy ennyire magával ragadó! Elképzelni se lehet itthonról egy monitor mögül. Esetleg hasonló összehasonlítás is tanulságos lenne vst/dsp eszközöknél, 2-3 kipakolt Mac-en meghallgatható lenne, melyik kompresszor mit csinál, hogy csinál jól, hogy rosszul. Esetleg a keverési munkálatok/praktikák hangsúlyosabb megjelenése lenne még üdvözlendő részemről.   Igazán pozitív élményként marad meg ez a szombat, remélem, ezzel egy folyamat kezdetének lehettünk szemtanúi, s nem befolyásolja a jövőbeli terveket a létszám. Marketing értéke mindenképp van, eddig se nagyon gondolkoztam más üzletben, ha vásárlásra került a sor, azonban ezek a közösségi programok csak jobban megerősítenek ebben.

vallyont

vallyont

×